The investigative judgment of the living began on September 11, 2001, and the executive judgment begins at the soon-coming Sunday law. Those two periods of judgment represent the work of the messenger who prepares the way for the third Messenger of the Covenant, and the third Elijah, which is the ending of the Elijah messenger that began in Millerite history.
Az élők vizsgálati ítélete 2001. szeptember 11-én kezdődött, a végrehajtó ítélet pedig a hamarosan bekövetkező vasárnapi törvénnyel veszi kezdetét. E két ítéleti időszak annak a követnek a munkáját jelképezi, aki előkészíti az utat a Szövetség harmadik Követe és a harmadik Illés számára; ez pedig annak az Illés-követnek a lezárulása, amely a millerita történelemben kezdődött.
In Christ fulfillment of the Messenger of the Covenant He twice cleansed the literal earthly temple, which typified His body and His spiritual temple. His literal earthly temple began as the Tabernacle temple of the wilderness, then Solomon’s temple, then the temple which was rebuilt after the seventy years of captivity in Babylon, and that same temple after a forty-six year remodeling project carried out by Herod.
Krisztusban beteljesedett a Szövetség Követének alakja; kétszer tisztította meg a szó szerinti földi templomot, amely az Ő testének és lelki templomának előképe volt. Az Ő szó szerinti földi temploma a pusztai sátortemplommal kezdődött, majd Salamon templomával folytatódott, azután azzal a templommal, amelyet a babiloni hetvenéves fogság után újjáépítettek, végül pedig ugyanazzal a templommal, Heródes negyvenhat éven át tartó átépítési munkálatai után.
God’s physical presence blessed the Tabernacle temple and Solomon’s temple, but not the temple which was rebuilt after the captivity, but that remodeled temple was blessed by the physical presence of Christ. In the history of Herod’s remodeled temple, Christ twice cleansed the temple in fulfillment of Malachi chapter three. The first cleansing, Christ identified the temple as His father’s house, but at the last temple cleansing Christ identified it as the Jews’ house.
Isten fizikai jelenléte áldotta meg a sátorszentélyt és Salamon templomát, de nem azt a templomot, amelyet a fogság után újjáépítettek; ám azt az átalakított templomot Krisztus fizikai jelenléte áldotta meg. Heródes átépített templomának történetében Krisztus kétszer tisztította meg a templomot Malakiás harmadik fejezetének beteljesedéseként. Az első templomtisztításkor Krisztus a templomot az Ő Atyja házának nevezte, de az utolsó templomtisztításkor Krisztus a zsidók házaként azonosította azt.
In the history of the Millerites Christ erected a spiritual temple in forty-six years from 1798 unto 1844. On October 22, 1844, in fulfillment of Malachi chapter three, He suddenly came to His temple, thus purging the foolish virgins. He then arrived as the third angel to accomplish the second and final cleansing, but as with the beginning of ancient Israel, modern Israel lacked the faith necessary to finish the work.
A milleriták történetében Krisztus negyvenhat év alatt, 1798-tól 1844-ig lelki templomot emelt. 1844. október 22-én, Malakiás harmadik fejezetének beteljesedéseként, hirtelen eljött az Ő templomához, ily módon megtisztítva a balga szüzeket. Ezután mint a harmadik angyal érkezett meg, hogy véghezvigye a második és végső megtisztítást, de miként az ősi Izráel kezdetén, a modern Izráel is nélkülözte a munka befejezéséhez szükséges hitet.
On September 11, 2001, Christ returned to accomplish the second temple cleansing that is accomplished when the foolish virgins are purged at the soon-coming Sunday law, when they awaken to the reality that they do not understand the increase of knowledge that was unsealed in 1989. That increase of knowledge represents the latter rain message, which is the Midnight Cry message when placed in the context of the parable of the ten virgins. The message of the last six verses of Daniel eleven that was unsealed at the time of the end in 1989, is represented in verse forty-four of those verses as “tidings out of the east and out of the north.”
2001. szeptember 11-én Krisztus visszatért, hogy véghezvigye a második templomtisztítást, amely akkor megy végbe, amikor a balga szüzek megtisztíttatnak a hamarosan bekövetkező vasárnapi törvény idején, amikor felébrednek annak valóságára, hogy nem értik a tudásnak azt a gyarapodását, amely 1989-ben lett felnyitva. A tudásnak ez a gyarapodása a késői eső üzenetét jelképezi, amely a Tíz Szűz példázatának összefüggésében az Éjféli Kiáltás üzenete. Dániel tizenegy utolsó hat versének az az üzenete, amely az idők végén, 1989-ben lett felnyitva, e versek negyvennegyedik versében úgy van ábrázolva, mint „kelet és észak felől való hírek.”
The message of the latter rain, is the message of the Midnight Cry and it is the message of the east and the north. The east and north represent Islam and the papacy respectively, and as a message they represent the message that is counterfeited by Laodicean Adventism between September 11, 2001 and the soon-coming Sunday law. September 11, 2001, represents Islam (the east), and the Sunday law represents the mark of the beast (the north).
A késői eső üzenete az éjféli kiáltás üzenete, és ez a kelet és az észak üzenete. A kelet és az észak rendre az iszlámot és a pápaságot jelképezi, és üzenetként azt az üzenetet képviselik, amelyet a laodíceai adventizmus meghamisít 2001. szeptember 11. és a hamarosan bekövetkező vasárnapi törvény között. 2001. szeptember 11. az iszlámot (a keletet) jelképezi, a vasárnapi törvény pedig a fenevad bélyegét (az északot).
The deathbed for Laodicean Adventism is represented between those two waymarks, as typified by the disobedient prophet’s death between the ass and the lion. The deathbed for those who accept the mark of the beast is represented by the “tidings out of the east and the north” that enrages the papal power and initiates the final persecution of God’s people. That message begins at the soon coming Sunday law in the United States, which is where and also when Islam of the third Woe suddenly strikes. That unexpected attack produces national ruin, and angers the nations, thus providing the economic and political impetus to bring all nations together against Islam, under the auspices of the threefold union of the dragon, the beast and false prophet.
A laodiceai adventizmus halálos ágya e két útjelző között jelenik meg, miként azt az engedetlen próféta halála előképezte a szamár és az oroszlán között. Azoknak a halálos ágyát, akik elfogadják a fenevad bélyegét, a „keletről és északról jövő hírek” jelképezik, amelyek haragra gerjesztik a pápai hatalmat, és megindítják Isten népének végső üldözését. Ez az üzenet az Egyesült Államokban hamarosan bekövetkező vasárnaptörvénynél kezdődik, ahol és egyben amikor a harmadik jaj iszlámja hirtelen lesújt. Ez a váratlan támadás nemzeti romlást idéz elő, és felingerli a nemzeteket, ily módon megteremtve a gazdasági és politikai késztetést arra, hogy minden nemzetet összefogjanak az iszlám ellen, a sárkány, a fenevad és a hamis próféta hármas szövetségének égisze alatt.
In the history represented by the third Elijah, the message that identifies the third Woe, informs the dragon, the beast and the false prophet that Islam is the tool of judgment that God uses to punish men for the worship of the papal mark of authority. As with the three Rome’s, the three Babylon’s, the three Elijah’s and the three messengers who prepare the way, the third Woe is established by the triple application of the three Woes.
A harmadik Illés által jelképezett történelemben az az üzenet, amely azonosítja a harmadik Jajt, tudtára adja a sárkánynak, a fenevadnak és a hamis prófétának, hogy az iszlám az ítélet eszköze, amelyet Isten arra használ, hogy megbüntesse az embereket a pápai hatalmi jelvény imádásáért. Miként a három Róma, a három Babilon, a három Illés és a három hírnök esetében, akik előkészítik az utat, a harmadik Jaj a három Jaj hármas alkalmazása által nyer megerősítést.
And I beheld, and heard an angel flying through the midst of heaven, saying with a loud voice, Woe, woe, woe, to the inhabiters of the earth by reason of the other voices of the trumpet of the three angels, which are yet to sound! Revelation 8:13.
És láttam, és hallottam egy angyalt az ég közepén repülni, aki nagy szóval ezt mondta: Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a másik három angyal trombitaszavának hátralevő hangjai miatt, akik még ezután fognak trombitálni! Jelenések 8:13.
Sister White profoundly endorsed Smith’s book, Daniel and Revelation, identifying that every Seventh-day Adventist should own the book, although she did not express it as directly as I just wrote, but the fact is there in her endorsement.
White testvér mélységesen helyeselte Smith Daniel and Revelation című könyvét, jelezve, hogy a Hetednapi Adventisták közül mindenkinek rendelkeznie kellene e könyvvel, jóllehet ezt nem fogalmazta meg olyan közvetlenül, ahogyan én az imént írtam, ám ez a tény benne rejlik az ő ajánlásában.
“The Lord calls for workers to enter the canvassing field that the books containing the light of present truth may be circulated. The people in the world need to know that the signs of the times are fulfilling. Take to them the books that will enlighten them. Daniel and Revelation, The Great Controversy, Patriarchs and Prophets, and The Desire of Ages should now go to the world. The grand instruction contained in Daniel and Revelation has been eagerly perused by many in Australia. This book has been the means of bringing many precious souls to a knowledge of the truth. Everything that can be done should be done to circulate Thoughts on Daniel and the Revelation. I know of no other book that can take the place of this one. It is God’s helping hand.
„Az Úr munkásokat hív, hogy lépjenek be a könyvterjesztés mezejére, hogy a jelenvaló igazság világosságát tartalmazó könyvek terjesztessenek. A világban élő embereknek tudniuk kell, hogy az idők jelei beteljesednek. Vigyétek el hozzájuk azokat a könyveket, amelyek megvilágosítják őket. A Dániel és Jelenések, A nagy küzdelem, Pátriárkák és próféták, valamint Jézus élete most menjenek el a világhoz. A Dániel és Jelenésekben foglalt magasztos tanítást Ausztráliában sokan buzgón olvasták. Ez a könyv eszközévé lett annak, hogy sok drága lélek eljusson az igazság ismeretére. Mindent, amit csak meg lehet tenni, meg kell tenni a Thoughts on Daniel and the Revelation terjesztéséért. Nem ismerek más könyvet, amely elfoglalhatná ennek a helyét. Isten segítő keze ez.”
“Those who have been long in the truth are asleep. They need to be sanctified by the Holy Spirit. The third angel’s message is to be proclaimed with a loud voice. Tremendous issues are before us. We have no time to lose. God forbid that we should allow minor matters to eclipse the light which should be given to the world.” Manuscript Releases, volume 21, 444.
„Azok, akik régóta az igazságban vannak, alszanak. Meg kell szentelődniük a Szentlélek által. A harmadik angyal üzenetét nagy szóval kell hirdetni. Hatalmas jelentőségű kérdések állnak előttünk. Nincs vesztegetni való időnk. Isten őrizzen attól, hogy megengedjük: jelentéktelen ügyek elhomályosítsák azt a világosságot, amelyet a világnak kellene adni.” Manuscript Releases, 21. kötet, 444.
The book, which those who rejected the Millerite view of “the daily” in the book of Daniel also rejected, was identified as “God’s helping hand.” If God’s people have been given the responsibility to circulate the books mentioned in the previous citation, it means that God’s people would need to own the book themselves. The book was the focus of the attack of those who promoted the “new” view of “the daily” in the book of Daniel, for it was the book they desired to re-write and remove the correct view of “the daily”.
A könyvet, amelyet azok is elutasítottak, akik Dániel könyvében „a mindennapi” millerita értelmezését elvetették, „Isten segítő kezeként” azonosították. Ha Isten népére bízatott az előző idézetben említett könyvek terjesztésének felelőssége, ez azt jelenti, hogy Isten népének magának is birtokolnia kell ezt a könyvet. Ez a könyv állt azok támadásának középpontjában, akik Dániel könyvében „a mindennapi” „új” értelmezését hirdették, mert ezt a könyvet kívánták átírni, és eltávolítani belőle „a mindennapi” helyes értelmezését.
When Sister White referred to the two primary leaders in the rebellion of “the daily” in the book of Daniel, she often pointed out that they (Prescott and Daniells) did not have the ability to “reason from cause to effect.” The Laodicean Adventists historical revisionists appear to have the same problem.
Amikor White testvér Dániel könyvében „a mindennapi” körüli lázadás két fő vezetőjére utalt, gyakran rámutatott arra, hogy ők (Prescott és Daniells) nem rendelkeztek azzal a képességgel, hogy „az októl az okozatig következtessenek”. A laodiceai adventisták történelmi revizionistái szemmel láthatóan ugyanezzel a problémával küzdenek.
The leading men, that throughout the history of rebellion from 1888 and onward, had at some point in their personal experience, accepted the false teaching of “the daily.” Their rebellion was the “effect,” and the wrong understanding of “the daily,” was the “cause.” The Laodicean Adventist revisionists lead the unlearned to believe that those very historical rebels of Advent history, were actually not in rebellion, though their revised testimony is never upheld by the testimony of the Bible and Spirit of Prophecy. Because they do not consider the “effect” as a rebellion, they close the possibility of seeking for the “cause.”
Azok a vezető férfiak, akik a lázadás 1888-tól kezdődő történelme során személyes tapasztalatuk valamely pontján elfogadták „a mindennapi” hamis tanítását. Lázadásuk volt az „okozat”, „a mindennapi” helytelen értelmezése pedig az „ok”. A laodiceai adventista revizionisták az avatatlanokat arra vezetik, hogy elhiggyék: az adventtörténetnek éppen azok a történelmi lázadói valójában nem is lázadásban voltak, noha átdolgozott bizonyságtételüket sohasem támasztja alá sem a Biblia, sem a Prófétaság Lelkének bizonyságtétele. Mivel az „okozatot” nem tekintik lázadásnak, elzárják annak lehetőségét, hogy keressék az „okot”.
As the bird by wandering, as the swallow by flying, so the curse causeless shall not come. Proverbs 22:6.
Mint a csapongó madár és az ide-oda repkedő fecske, úgy az ok nélküli átok sem száll ránk. Példabeszédek 22:6.
God’s people are to recognize rebellion, and when they do, they are to seek for the cause. Then they are to remedy the cause. In the following passage Sister White is commenting on the story of Achan.
Isten népének fel kell ismernie a lázadást, és amikor ezt megteszi, keresnie kell annak okát. Ezután orvosolnia kell az okot. A következő szakaszban White testvérnő Ákán történetét kommentálja.
“I have been shown that God here illustrates how He regards sin among those who profess to be His commandment-keeping people. Those whom He has specially honored with witnessing the remarkable exhibitions of His power, as did ancient Israel, and who will even then venture to disregard His express directions, will be subjects of His wrath. He would teach His people that disobedience and sin are exceedingly offensive to Him and are not to be lightly regarded. He shows us that when His people are found in sin they should at once take decided measures to put that sin from them, that His frown may not rest upon them all. But if the sins of the people are passed over by those in responsible positions, His frown will be upon them, and the people of God, as a body, will be held responsible for those sins. In His dealings with His people in the past the Lord shows the necessity of purifying the church from wrongs. One sinner may diffuse darkness that will exclude the light of God from the entire congregation. When the people realize that darkness is settling upon them, and they do not know the cause, they should seek God earnestly, in great humility and self-abasement, until the wrongs which grieve His Spirit are searched out and put away.
„Megmutattatott nekem, hogy Isten itt azt szemlélteti, miként tekint a bűnre azok között, akik magukat az Ő parancsolatait megtartó népének vallják. Azokat, akiket különleges módon megtisztelt azzal, hogy hatalmának rendkívüli megnyilatkozásait szemlélhették, miként az ősi Izráel is, és akik mégis odáig merészkednek, hogy nyílt utasításait semmibe vegyék, haragja sújtja. Meg akarja tanítani népének, hogy az engedetlenség és a bűn rendkívül sértő előtte, és nem szabad azokat könnyelműen venni. Megmutatja nekünk, hogy amikor népe bűnben találtatik, azonnal határozott intézkedéseket kell tenniük, hogy azt a bűnt eltávolítsák maguk közül, nehogy rosszallása mindnyájukon megnyugodjék. De ha a nép bűnei felelős tisztségben levők részéről elnézetnek, rosszallása őrajtuk lesz, és Isten népe mint testület felelősségre vonatik azokért a bűnökért. Az Úr a múltban népével való bánásmódjában mutatja meg az egyház megtisztításának szükségességét a visszásságoktól. Egyetlen bűnös is olyan sötétséget terjeszthet, amely kizárja Isten világosságát az egész gyülekezetből. Amikor a nép felismeri, hogy sötétség telepszik rájuk, és nem ismerik annak okát, komolyan kell keresniük Istent, nagy alázatban és önmegalázásban, míg ki nem kutatják és el nem távolítják azokat a vétkeket, amelyek megszomorítják az Ő Lelkét.
“The prejudice which has arisen against us because we have reproved the wrongs that God has shown me existed, and the cry that has been raised of harshness and severity, are unjust. God bids us speak, and we will not be silent. If wrongs are apparent among His people, and if the servants of God pass on indifferent to them, they virtually sustain and justify the sinner, and are alike guilty and will just as surely receive the displeasure of God; for they will be made responsible for the sins of the guilty. In vision I have been pointed to many instances where the displeasure of God has been incurred by a neglect on the part of His servants to deal with the wrongs and sins existing among them. Those who have excused these wrongs have been thought by the people to be very amiable and lovely in disposition, simply because they shunned to discharge a plain Scriptural duty. The task was not agreeable to their feelings; therefore they avoided it.” Testimonies, volume 3, 265.
„Az az előítélet, amely ellenünk támadt amiatt, hogy megfeddtük azokat a bűnöket, amelyekről Isten megmutatta nekem, hogy léteznek, valamint a keménység és szigorúság kiáltása, amelyet ellenünk emeltek, igazságtalan. Isten arra szólít bennünket, hogy szóljunk, és mi nem fogunk hallgatni. Ha nyilvánvaló bűnök vannak az Ő népe között, és Isten szolgái közömbösen mennek el mellettük, valójában támogatják és igazolják a vétkest, ugyanúgy bűnösök, és éppoly bizonyosan elnyerik Isten rosszallását; mert felelősségre vonatnak a bűnösök vétkeiért. Látomásban sok olyan esetre mutattak rá nekem, amikor Isten rosszallását vonta maga után az, hogy szolgái elmulasztották kezelni a közöttük meglévő bűnöket és vétkeket. Azokat, akik mentegették ezeket a bűnöket, a nép igen szeretetre méltónak és kedves természetűnek tartotta, pusztán azért, mert kitértek egy világos, szentírási kötelesség teljesítése elől. Ez a feladat nem volt kellemes az érzéseiknek; ezért elkerülték azt.” Testimonies, 3. kötet, 265.
The histories of leaders that have rebelled in Adventism testify to the fact that one of the steps that is almost always seen in their rebellion is that at some point in their personal experience they accepted the false view of “the daily.” That being said, the book by Smith, though not inspired and containing some doctrinal problems, still provides an excellent overview of the pioneer understanding of Revelation chapters eight and nine, where we see the prophetic history of the first six trumpets set forth. We will refer to Smith’s commentary from his book, Daniel and Revelation, as we begin to consider the triple application of the three Woes.
Az adventizmusban fellázadt vezetők történetei arról tanúskodnak, hogy lázadásukban szinte mindig megfigyelhető egyik lépés az, hogy személyes tapasztalatuk egy bizonyos pontján elfogadták „a mindennapi” hamis nézetét. Mindazonáltal Smith könyve, noha nem ihletett, és noha tartalmaz bizonyos tanbeli problémákat, mégis kiváló áttekintést nyújt a Jelenések nyolcadik és kilencedik fejezetének úttörői értelmezéséről, ahol az első hat trombitaszó prófétai történetét látjuk bemutatva. Smith Daniel and Revelation című könyvének magyarázatára fogunk hivatkozni, miközben megkezdjük a három jaj hármas alkalmazásának vizsgálatát.
Sister White informs us that William Miller was given great light upon the book of Revelation, but his understanding of chapters thirteen, and sixteen through eighteen was incorrect, for he was at the wrong vantage point in history to see that there are three, and not two desolating powers. His great light was upon chapters two through nine of Revelation.
White testvér arról tájékoztat bennünket, hogy William Miller nagy világosságot kapott a Jelenések könyvével kapcsolatban, de a tizenharmadik, valamint a tizenhatodiktól a tizennyolcadikig terjedő fejezetekről alkotott értelmezése helytelen volt, mert a történelemben nem abból a megfelelő nézőpontból szemlélte az eseményeket, ahonnan felismerhető, hogy nem két, hanem három pusztító hatalom van. Nagy világossága a Jelenések könyvének másodiktól a kilencedikig terjedő fejezeteire vonatkozott.
“Preachers and people have looked upon the book of Revelation as mysterious and of less importance than other portions of the Sacred Scriptures. But I saw that this book is indeed a revelation given for the especial benefit of those who should live in the last days, to guide them in ascertaining their true position and their duty. God directed the mind of William Miller to the prophecies and gave him great light upon the book of Revelation.” Early Writings, 231.
„A prédikátorok és a nép a Jelenések könyvét titokzatosnak és a Szentírás más részeinél kisebb jelentőségűnek tekintették. Én azonban láttam, hogy e könyv valóban kinyilatkoztatás, amely különösképpen azok javára adatott, akik az utolsó napokban fognak élni, hogy vezesse őket valódi helyzetük és kötelességük felismerésében. Isten William Miller figyelmét a próféciákra irányította, és nagy világosságot adott neki a Jelenések könyvével kapcsolatban.” Early Writings, 231.
Miller set forth his understanding of the churches, seals, trumpets and vials as follows.
Miller az egyházakról, a pecsétekről, a trombitákról és a csészékről való értelmezését a következők szerint fejtette ki.
“The seven churches of Asia is a history of the church of Christ in her seven forms, in all her windings and turnings, in all her prosperity and adversity, from the days of the apostles down to the end of the world. The seven seals are a history of the transactions of the powers and kings of the earth over the church, and God’s protection of his people during the same time. The seven trumpets are a history of seven peculiar and heavy judgments sent upon the earth, or Roman kingdom. And the seven vials are the seven last plagues sent upon Papal Rome. Mixed with these are many other events, woven in like tributary streams, and filling up the grand river of prophecy, until the whole ends us in the ocean of eternity.
„Ázsia hét gyülekezete Krisztus egyházának története hét alakjában, minden kanyarulatában és fordulatában, minden jólétében és nyomorúságában, az apostolok napjaitól fogva egészen a világ végéig. A hét pecsét a föld hatalmainak és királyainak az egyház fölött végbemenő cselekedeteinek története, valamint Isten népének ugyanazon idő alatti oltalma. A hét trombita hét különös és súlyos ítélet története, amely a földre, vagyis a római birodalomra bocsáttatott. A hét csésze pedig az a hét utolsó csapás, amely Pápai Rómára bocsáttatott. Ezek közé sok más esemény is vegyül, mellékfolyamokhoz hasonlóan beleszőve, és betöltve a prófécia hatalmas folyamát, mígnem az egész végül az örökkévalóság óceánjába torkollik.”
“This, to me, is the plan of John’s prophecy in the book of Revelation. And the man who wishes to understand this book, must have a thorough knowledge of other parts of the word of God. The figures and metaphors used in this prophecy, are not all explained in the same, but must be found in other prophets, and explained in other passages of Scripture. Therefore it is evident that God has designed the study of the whole, even to obtain a clear knowledge of any part.” William Miller, Miller’s Lectures, volume 2, lecture 12, 178.
„Számomra ez János próféciájának terve a Jelenések könyvében. És annak az embernek, aki meg akarja érteni e könyvet, alapos ismerettel kell bírnia Isten igéjének más részeiről is. Az ebben a próféciában használt képek és metaforák nincsenek mind ugyanebben megmagyarázva, hanem más prófétáknál kell őket megtalálni, és a Szentírás más helyei alapján kell megmagyarázni. Ennélfogva nyilvánvaló, hogy Isten az egész tanulmányozását rendelte el, még ahhoz is, hogy bármely részről világos ismeretet nyerhessünk.” William Miller, Miller előadásai, 2. kötet, 12. előadás, 178.
Just as the third messenger, who prepares the way for the Messenger of the Covenant, represents the internal history of the judgment of the church, in contrast with the third Elijah, who represents an external history in the judgment of modern Babylon, the pioneer understanding of the churches and seals identified the same internal-external testimony.
Miként a harmadik hírnök, aki a Szövetség Követe előtt készíti az utat, a gyülekezet ítéletének belső történetét jelképezi, szemben a harmadik Illéssel, aki a modern Babilon ítéletében egy külső történelmet jelképez, ugyanígy a gyülekezetekről és a pecsétekről alkotott úttörői értelmezés ugyanezt a belső–külső bizonyságtételt azonosította.
“The seals are introduced to our notice in the 4th, 5th, and 6th chapters of Revelation. The scenes presented under these seals are brought to view in Revelation 6, and the first verse of Revelation 8. They evidently cover events with which the church is connected from the opening of this dispensation to the coming of Christ.
A pecsétekre a Jelenések könyvének 4., 5. és 6. fejezetében irányul figyelmünk. Az e pecsétek alatt bemutatott jelenetek a Jelenések 6. fejezetében, valamint a Jelenések 8. fejezetének első versében tárulnak elénk. Nyilvánvalóan olyan eseményeket ölelnek fel, amelyekkel az egyház kapcsolatban áll e korszak kezdetétől Krisztus eljöveteléig.
“While the seven churches present the internal history of the church, the seven seals bring to view the great events of its external history.” Uriah Smith, The Biblical Institute, 253.
„Míg a hét gyülekezet az egyház belső történetét tárja elénk, a hét pecsét külső történelmének nagy eseményeit hozza szemünk elé.” Uriah Smith, The Biblical Institute, 253.
Uriah Smith was identifying the Millerite understanding of the internal and external relationship of the churches, and James White presents a similar overview in terms of parallel histories.
Uriah Smith a gyülekezetek belső és külső kapcsolatáról vallott millerita felfogást azonosította, James White pedig ehhez hasonló áttekintést nyújt párhuzamos történelmek formájában.
“We have now traced the churches, the seals, and the beasts, or living beings, as far as they will compare as covering the same periods of time. The seals are seven in number, the beasts but four. And it may be well here to notice, that at the opening of the first, second, third and fourth seals the first, second, third and fourth beasts are heard to say ‘Come and see;’ but when the fifth, sixth and seventh seals are opened, there is no such voice heard. Neither do the last three churches, and the last three seals, compare, as covering the same periods of time, as the first four churches, and the first four seals do. But, as we have shown, the churches, seals and beasts do agree, as covering the same periods of time for the space of nearly 1800 years, till we come down to a little more than half a century of the present time.” James White, Review and Herald, February 12, 1857.
„Mostanra végigkövettük a gyülekezeteket, a pecséteket és a fenevadakat, vagy élőlényeket, addig a pontig, ameddig úgy összevethetők, mint amelyek ugyanazokat az időszakokat fedik le. A pecsétek száma hét, a fenevadaké azonban csak négy. És helyénvaló lehet itt megjegyezni, hogy az első, második, harmadik és negyedik pecsét felnyitásakor az első, második, harmadik és negyedik fenevad hallható, amint ezt mondja: „Jöjj és lásd”; ám amikor az ötödik, hatodik és hetedik pecsét felnyittatik, ilyen hang nem hallatszik. Az utolsó három gyülekezet és az utolsó három pecsét sem vethető össze úgy, mint amelyek ugyanazokat az időszakokat fedik le, ahogyan az első négy gyülekezet és az első négy pecsét igen. De, miként bemutattuk, a gyülekezetek, a pecsétek és a fenevadak egyeznek abban, hogy csaknem 1800 éven át ugyanazokat az időszakokat fedik le, mígnem eljutunk a jelen időnek valamivel több mint fél évszázadnyira eső részéhez.” James White, Review and Herald, 1857. február 12.
We just cited three of the primary pioneers of Millerite history. All three held to the correct view of “the daily,” and they all held to the overview of the churches, seals, and trumpets in the framework of truth which Miller was led to understand and present.
Éppen most idéztünk hármat a millerita történelem elsődleges úttörői közül. Mindhárman a „mindennapi” helyes értelmezését vallották, és mindannyian elfogadták az egyházak, a pecsétek és a trombiták áttekintését abban az igazságkeretben, amelynek megértésére és bemutatására Miller eljutott.
“When men come in who would move one pin or pillar from the foundation which God has established by His Holy Spirit, let the aged men who were pioneers in our work speak plainly, and let those who are dead speak also by the reprinting of their articles in our periodicals. Gather up the rays of divine light that God has given as He has led His people on step by step in the way of truth. This truth will stand the test of time and trial.” Manuscript Release, 760, 10.
„Amikor olyan emberek lépnek fel, akik egyetlen szöget vagy oszlopot is el akarnának mozdítani arról az alapról, amelyet Isten az Ő Szentlelke által vetett meg, szóljanak nyíltan az idős férfiak, akik munkánk úttörői voltak, és szóljanak a halottak is cikkeik újraközlése által folyóiratainkban. Gyűjtsétek össze az isteni világosság sugarait, amelyeket Isten adott, miközben népét lépésről lépésre vezette az igazság útján. Ez az igazság kiállja az idő és a próba próbáját.” Manuscript Release, 760, 10.
On September 11, 2001, the mighty angel of Revelation chapter eighteen descended and began the work of leading those who would accept and eat the Bread that had just come down from heaven back to the “old paths,” of Jeremiah chapter six. The Alpha and Omega needed those who were willing to strive to be among the one hundred and forty-four thousand to see that what brought Him down out of heaven on August 11, 1840, was not simply a fulfillment of a time prophecy, but a fulfillment of the time prophecy of the second Woe. He needed His people to rediscover the old paths of the history where He had erected the temple of the Millerites in the forty-six years from 1798 to 1844.
2001. szeptember 11-én a Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetének hatalmas angyala alászállt, és megkezdte annak a munkáját, hogy azokat, akik elfogadják és megeszik a Kenyeret, amely éppen akkor szállt alá a mennyből, visszavezesse a Jeremiás hatodik fejezetében említett „régi ösvényekhez”. Az Alfa és az Ómega azt kívánta azoktól, akik készek voltak küzdeni azért, hogy a száznegyvennégyezer között legyenek, hogy felismerjék: ami 1840. augusztus 11-én Őt leszállította a mennyből, nem pusztán egy időprófécia beteljesedése volt, hanem a második Jaj időpróféciájának beteljesedése. Szükséges volt, hogy népe újra felfedezze annak a történelemnek a régi ösvényeit, amelyben a milleriták templomát felépítette az 1798-tól 1844-ig terjedő negyvenhat év alatt.
That history had been covered with rubbish and counterfeit coins and jewels. That history was obscured by a false foundational message that was built upon sand, and not the Rock of Ages. It was in the history of the Millerites, the history where, as Peter describes it, the Millerites, “which in time past were not a people, but” then became “the people of God,” who had been raised up and built up as “a spiritual house, an holy priesthood.” The Lion of the tribe of Judah descended on September 11, 2001, and led His last-day people into the work of cleaning out the “temple” of the history of the raising up of the Millerite temple. That work had been typified by a prophecy, which predicted that the Lord would raise up a man named Josiah, (which means foundation of God).
Ezt a történelmet szeméttel, valamint hamis érmékkel és drágakövekkel borították be. Ezt a történelmet egy hamis alapüzenet homályosította el, amely homokra épült, és nem az Örökkévaló Sziklára. Ez a milleriták történelmében volt, abban a történelemben, ahol — amint Péter leírja — a milleriták, „akik egykor nem valának nép”, de azután „Isten népévé” lettek, akik „lelki házzá, szent papsággá” építtettek fel. Júda törzsének Oroszlánja 2001. szeptember 11-én alászállt, és utolsó napi népét bevezette a millerita templom felépítésének történetéhez tartozó „templom” megtisztításának munkájába. Ezt a munkát egy prófécia előképezte, amely megjövendölte, hogy az Úr támaszt egy Jósiás nevű férfit (aminek jelentése: Isten alapja).
When Josiah was raised up in fulfillment of the prophecy of the disobedient prophet, he began the work of repairing the temple which was in disarray. In the work of repairing and cleaning “the curse of Moses” was discovered, and when read before Josiah it brought about the reformation of Josiah. We will address that prophecy, in connection with the rediscovery of the “seven times,” post-September 11, 2001.
Amikor Jósiást felemelték az engedetlen prófétára vonatkozó prófécia beteljesedéseként, hozzálátott a romos állapotba jutott templom helyreállításának munkájához. A helyreállítás és megtisztítás munkája során felfedezték „Mózes átkát”, és amikor azt felolvasták Jósiás előtt, az Jósiás reformációját eredményezte. Ezzel a próféciával foglalkozunk majd, összefüggésben a „hét idő” újbóli felfedezésével 2001. szeptember 11. után.
We will begin that study in the next article.
E tanulmányt a következő cikkben kezdjük meg.
“Just as long as those who profess the truth are serving Satan, his hellish shadow will cut off their views of God and heaven. They will be as those who have lost their first love. They cannot view eternal realities. That which God has prepared for us is represented in Zechariah, chapters 3 and 4, and 4:12–14: ‘And I answered again, and said unto him, What be these two olive branches which through the two golden pipes empty the golden oil out of themselves? And he answered me and said, Knowest thou not what these be? And I said, No, my Lord. Then said he, These are the two anointed ones, that stand by the Lord of the whole earth.’
„Mindaddig, amíg azok, akik az igazságot vallják, a Sátánt szolgálják, annak pokoli árnyéka elzárja látásukat Istentől és a mennytől. Olyanok lesznek, mint akik elvesztették első szeretetüket. Nem képesek szemlélni az örök valóságokat. Amit Isten számunkra elkészített, azt Zakariás könyvének 3. és 4. fejezete, valamint 4:12–14 ábrázolja: »És másodszor is megszólaltam, és ezt mondtam neki: Mik ezek a két olajfaág, amelyek a két aranycsövön át magukból öntik ki az aranyolajat? Ő pedig felelt nekem, és ezt mondta: Nem tudod, mik ezek? Én pedig ezt mondtam: Nem, Uram. Akkor ezt mondta: Ezek az a két felkent, akik az egész föld Urának szolgálnak.«”
“The Lord is full of resources. He has no lack of facilities. It is because of our lack of faith, our earthliness, our cheap talk, our unbelief, manifested in our conversation, that dark shadows gather about us. Christ is not revealed in word or character as the One altogether lovely, and the chiefest among ten thousand. When the soul is content to lift itself up unto vanity, the Spirit of the Lord can do little for it. Our shortsighted vision beholds the shadow, but cannot see the glory beyond. Angels are holding the four winds, represented as an angry horse seeking to break loose and rush over the face of the whole earth, bearing destruction and death in its path.
„Az Úr telve van erőforrásokkal. Nincs hiányában semmiféle eszköznek. A mi hitünk hiánya, földhöz tapadtságunk, olcsó beszédünk, hitetlenségünk miatt azonban, amely társalgásunkban nyilvánul meg, sötét árnyak gyülekeznek körülöttünk. Krisztus sem szóban, sem jellemben nincs kinyilatkoztatva mint az, aki mindenestől fogva kívánatos, és tízezer közül a legkiválóbb. Amikor a lélek megelégszik azzal, hogy hiúságra emelje magát, az Úr Lelke keveset tehet érte. Rövidlátó látásunk az árnyékot szemléli, de nem képes meglátni a mögötte levő dicsőséget. Angyalok tartják vissza a négy szelet, amelyeket egy dühös ló jelképez, amint ki akar törni, és az egész föld színén végigvágtatni, pusztulást és halált hozva útjában.”
“Shall we sleep on the very verge of the eternal world? Shall we be dull and cold and dead? Oh, that we might have in our churches the Spirit and breath of God breathed into His people, that they might stand upon their feet and live. We need to see that the way is narrow, and the gate strait. But as we pass through the strait gate, its wideness is without limit.” Manuscript Releases, volume 20, 216, 217.
„Aludjunk-e éppen az örökkévaló világ küszöbén? Legyünk-e tompák, hidegek és holtak? Ó, bárcsak egyházainkban Isten Lelke és lehelete áradna népére, hogy talpra álljanak és éljenek. Meg kell látnunk, hogy az út keskeny, és a kapu szoros. Ám amint áthaladunk a szoros kapun, annak tágassága határtalan.” Manuscript Releases, 20. kötet, 216., 217.