In Daniel chapter one, Daniel was carried into the captivity of seventy years prophesied by Jeremiah, and continued until the first year of Cyrus.
Dániel első fejezetében azt olvassuk, hogy Dánielt elhurcolták a Jeremiás által megjövendölt hetvenéves fogságba, és ott maradt Círus első esztendejéig.
And Daniel continued even unto the first year of king Cyrus. Daniel 1:21.
És Dániel megmaradt Círus király első esztendejéig. Dániel 1:21.
Thus, Daniel lived through the entire history of the seventy years of captivity, until the decree that allowed the return of ancient Israel to rebuild and restore Jerusalem.
Így Dániel végigélte a hetvenéves fogság egész történetét, egészen addig a rendeletig, amely lehetővé tette az ősi Izráel visszatérését Jeruzsálem újjáépítésére és helyreállítására.
Now in the first year of Cyrus king of Persia, that the word of the Lord by the mouth of Jeremiah might be fulfilled, the Lord stirred up the spirit of Cyrus king of Persia, that he made a proclamation throughout all his kingdom, and put it also in writing, saying. Ezra 1:1.
Perzsia királyának, Círusnak első esztendejében, hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által mondott igéje, felindította az Úr Círusnak, Perzsia királyának lelkét, úgyhogy kihirdettette ezt egész birodalmában, írásba is foglalva, mondván: Ezsd 1:1.
Daniel therefore is the symbol of the testing process of the one hundred and forty-four thousand that began on September 11, 2001, and continues until the “decree,” which marks the call out of Babylon.
Dániel tehát a száznegyvennégyezer megpróbáltatási folyamatának jelképe, amely 2001. szeptember 11-én kezdődött, és a „rendeletig” tart, amely Babilonból való kihívást jelöli.
And I heard another voice from heaven, saying, Come out of her, my people, that ye be not partakers of her sins, and that ye receive not of her plagues. For her sins have reached unto heaven, and God hath remembered her iniquities. Revelation 18:4, 5.
És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondta: Jöjjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesei az ő bűneinek, és hogy ne kapjatok az ő csapásaiból. Mert az ő bűnei az égig hatottak, és Isten megemlékezett az ő hamisságairól. Jelenések 18:4, 5.
The seventy years of captivity is the testing and purification period of the one hundred and forty-four thousand. On September 11, 2001 the third Woe of Islam arrived. This is only recognized by those who accept the foundational truths of Adventism. The first Woe and the second Woe were both correctly identified as Islam by the pioneers. On both the 1843 and the 1850 pioneer charts, which Ellen White endorsed, and which are identified as a fulfillment of Habakkuk chapter two, Islam is identified as the fifth and sixth Trumpets. The last three Trumpets are Woe Trumpets.
A fogság hetven éve a száznegyvennégyezer megpróbáltatásának és megtisztításának időszaka. 2001. szeptember 11-én megérkezett az iszlám harmadik Jaja. Ezt csak azok ismerik fel, akik elfogadják az adventizmus alapvető igazságait. Az első Jajt és a második Jajt az úttörők egyaránt helyesen azonosították az iszlámmal. Mind az 1843-as, mind az 1850-es úttörői táblázatokon, amelyeket Ellen White jóváhagyott, és amelyeket Habakuk második fejezete beteljesedéseként azonosítanak, az iszlám az ötödik és a hatodik Trombita. Az utolsó három Trombita Jaj-trombiták.
And I beheld, and heard an angel flying through the midst of heaven, saying with a loud voice, Woe, woe, woe, to the inhabiters of the earth by reason of the other voices of the trumpet of the three angels, which are yet to sound! Revelation 8:13.
És láttam és hallottam egy angyalt az ég közepén repülni, aki nagy szóval ezt mondta: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a másik három angyal harsonaszavainak szózata miatt, akik még ezután fognak trombitálni! Jelenések 8:13.
If there are three Woe Trumpets, and the first and second Woe Trumpets are Islam, it is pretty simple to recognize that the third Woe Trumpet is also Islam. An element of the symbol of Islam as Woe Trumpets, is their restraint, and then when they’re released. Sister White identifies the four winds of Revelation seven, as an “angry horse,” seeking to “break loose” and “bring death and destruction” in its wake.
Ha három jajharsona van, és az első és a második jajharsona az iszlám, akkor meglehetősen egyszerű felismerni, hogy a harmadik jajharsona is az iszlám. Az iszlámnak mint jajharsonáknak egyik jelképi eleme a visszatartásuk, majd az, amikor szabadon bocsáttatnak. White testvér A jelenések könyve hetedik fejezetének négy szelét „haragos lónak” nevezi, amely arra törekszik, hogy „elszabaduljon”, és nyomában „halált és pusztulást” hozzon.
“Angels are holding the four winds, represented as an angry horse seeking to break loose and rush over the face of the whole earth, bearing destruction and death in its path.
„Az angyalok tartják a négy szelet, amelyeket egy feldühödött ló jelképez, amely ki akar törni és végig akar rohanni az egész föld színén, pusztítást és halált hozva útjában.
“Shall we sleep on the very verge of the eternal world? Shall we be dull and cold and dead? Oh, that we might have in our churches the Spirit and breath of God breathed into His people, that they might stand upon their feet and live. We need to see that the way is narrow, and the gate strait. But as we pass through the strait gate, its wideness is without limit.” Manuscript Releases, volume 20, 217.
„Aludjunk-e az örök világ közvetlen peremén? Legyünk-e tompák, hidegek és halottak? Ó, bárcsak egyházainkban Isten Lelke és lehelete beleleheltetnék népébe, hogy lábukra álljanak és éljenek. Látnunk kell, hogy az út keskeny, és a kapu szoros. Ám amikor áthaladunk a szoros kapun, annak tágassága határtalan.” Manuscript Releases, 20. kötet, 217.
The four angels who are restraining the four winds are restraining the “angry horse” of Bible prophecy that produces death and destruction. In Revelation chapter nine, where the first and second Woe Trumpet are identified, there is a king that is identified. He is identified in Revelation “nine-eleven”.
A négy angyal, akik feltartóztatják a négy szelet, a bibliai prófécia „haragos lovát” tartóztatják fel, amely halált és pusztulást idéz elő. A Jelenések könyve kilencedik fejezetében, ahol az első és a második jajtrombitát azonosítják, egy király is azonosításra kerül. Őt a Jelenések könyve „kilenc-tizenegy”-ében azonosítják.
And they had a king over them, which is the angel of the bottomless pit, whose name in the Hebrew tongue is Abaddon, but in the Greek tongue hath his name Apollyon. as being over them. Revelation 9:11.
Királyuk is vala pedig nékik a mélység angyala, akinek neve héberül Abaddon, görögül pedig Apollyon. mint aki felettük van. Jelenések 9:11.
The name, and therefore the character of the king of Islam is Abaddon in the Hebrew and Apollyon in the Greek. In both the Old and New Testaments, represented by the Hebrew and the Greek, the character of Islam is found in the definition of the two names. In both words the definition is “death and destruction.” Sister White says the “angry horse” that the four angels are restraining while the one hundred and forty-four thousand are being sealed is seeking to break loose and bring “death and destruction” in its path.
A királyának neve, s ezért jelleme is, héberül Abaddon, görögül pedig Apollyon. Mind az Ó-, mind az Újszövetségben, amelyeket a héber, illetve a görög képvisel, az iszlám jelleme e két név meghatározásában található meg. Mindkét szó jelentése: „halál és pusztulás”. White testvérnő azt mondja, hogy a „haragos ló”, amelyet a négy angyal visszatart, miközben a száznegyvennégyezer elpecsételtetik, arra törekszik, hogy kitörjön, és útja során „halált és pusztulást” hozzon.
The first reference in the Scriptures to Islam is Ishmael, the father of those who uphold the religion of Islam. In that first reference he is identified as a wild man, and the word translated as “wild” means “the wild Arabian ass”. The first prophetic reference to Islam, is a symbol of the horse family, and a horse is how the pioneers illustrated Islam of the first and second Woes on the two sacred charts. The four winds of Revelation chapter seven, are held in check, or “restrained”, until God seals His people. The sealing process of the one hundred and forty-four thousand is also the testing process and purification process.
Az Iszlámra vonatkozó első utalás a Szentírásban Izmael, azok atyja, akik az iszlám vallását követik. Ebben az első utalásban vad emberként van azonosítva, és a „vad”-nak fordított szó jelentése: „vad arábiai szamár”. Az Iszlámra vonatkozó első prófétai utalás a lóféle családjának egyik jelképe, és a ló az, amellyel az úttörők az első és a második jaj Iszlámját ábrázolták a két szent táblázaton. A Jelenések könyve hetedik fejezetének négy szele vissza van tartva, vagyis „féken tartatik”, amíg Isten meg nem pecsételi az Ő népét. A száznegyvennégyezer megpecsételésének folyamata egyúttal a megpróbáltatás és a megtisztítás folyamata is.
All these prophetic illustrations are represented by Daniel’s captivity for seventy years, beginning with Jehoiakim, the symbol of the empowerment of the first message, until the “decree” that calls men and women out of Babylon. The restraining and then the releasing of Islam is a prophetic characteristic of Islam as a symbol of biblical prophecy.
Mindezeket a prófétai szemléltetéseket Dániel hetvenéves fogsága ábrázolja, amely Jójákimmal, az első üzenet felhatalmazásának jelképével kezdődik, egészen addig a „rendeletig”, amely kihívja a férfiakat és nőket Babilonból. Az iszlám visszatartása, majd szabadjára bocsátása az iszlám prófétai jellegzetessége mint a bibliai prófécia jelképe.
When they are referred to as the “four winds”, they are held in check while God’s servants are sealed. At the beginning of the second Woe, in the time prophecy of three hundred and ninety-one years and fifteen days that was fulfilled on August 11, 1840, four angels, representing Islam of the second Woe, were “loosed.” At the end of the prophecy, they were “restrained”.
Amikor „a négy szélként” említtetnek, feltartóztatva vannak mindaddig, amíg Isten szolgái elpecsételtetnek. A második jaj kezdetén, a háromszázkilencvenegy év és tizenöt nap időpróféciájában, amely 1840. augusztus 11-én teljesedett be, négy angyal, akik a második jaj iszlámját jelképezték, „eloldoztatott”. A prófécia végén „visszatartattak”.
Saying to the sixth angel which had the trumpet, Loose the four angels which are bound in the great river Euphrates. And the four angels were loosed, which were prepared for an hour, and a day, and a month, and a year, for to slay the third part of men. Revelation 9:14, 15.
Ezt mondván a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el a négy angyalt, akik a nagy folyamnál, az Eufrátesznél vannak megkötözve. És eloldatott a négy angyal, akik készen álltak egy órára, egy napra, egy hónapra és egy esztendőre, hogy megöljék az emberek harmadrészét. Jelenések 9:14, 15.
On September 11, 2001, the first message in the history of the one hundred and forty-four thousand was empowered, when Islam of the third Woe was “loosed.” But it was immediately “restrained”. Sister White explains why this happened, but first we should remember that the purpose of Islam in its first biblical reference was to anger the nations, for Ishmael’s hand would be against every man, and every man’s hand would be against Islam.
2001. szeptember 11-én a száznegyvennégyezer történetében az első üzenet hatalommal ruháztatott fel, amikor a harmadik jaj iszlámja „elengedtetett”. Ám azonnal „visszatartatott”. White testvér megmagyarázza, miért történt ez, de először emlékeznünk kell arra, hogy az iszlám első bibliai említésének célja az volt, hogy haragra indítsa a nemzeteket, mert Izmáel keze minden ember ellen lesz, és minden ember keze az iszlám ellen.
And the angel of the Lord said unto her, Behold, thou art with child, and shalt bear a son, and shalt call his name Ishmael; because the Lord hath heard thy affliction. And he will be a wild man; his hand will be against every man, and every man’s hand against him; and he shall dwell in the presence of all his brethren. Genesis 16:11, 12.
Az ÚR angyala pedig ezt mondta neki: Íme, terhes vagy, fiút fogsz szülni, és Ismáelnek nevezd őt; mert meghallotta az ÚR nyomorúságodat. És ő vad ember lesz; keze mindenki ellen, és mindenki keze őellene lesz; és minden testvére színe előtt fog lakni. 1Mózes 16:11, 12.
The purpose of Islam in Bible prophecy is to unite all nations against Islam, in advance of the United Nations turning their wrath upon Sabbath keepers. On September 11, 2001 everyone who understands 9/11 as marking the beginning of the repeat of the sequence of the Millerite events has become as “Daniel” when he was taken to Babylon for seventy years. Jehoiakim identifies the starting of that testing process, and Islam of the third Woe was then released, but immediately held in check, so God could seal His people.
Az iszlám szerepe a bibliai próféciában az, hogy egyesítse valamennyi nemzetet az iszlám ellen, megelőzően annak, hogy az Egyesült Nemzetek haragjukat a szombat megtartóira zúdítják. 2001. szeptember 11-én mindazok, akik úgy értik a 9/11-et, mint a millerita események sorrendje megismétlődésének kezdetét, olyanná lettek, mint „Dániel”, amikor hetven évre Babilonba vitték. Jójákim ennek a megpróbáltatási folyamatnak a kezdetét azonosítja, és ekkor a harmadik jaj iszlámja szabadon bocsáttatott, de azonnal vissza is tartatott, hogy Isten megpecsételhesse az Ő népét.
“This view was given in 1847 when there were but very few of the Advent brethren observing the Sabbath, and of these but few supposed that its observance was of sufficient importance to draw a line between the people of God and unbelievers. Now the fulfillment of that view is beginning to be seen. ‘The commencement of that time of trouble,’ here mentioned does not refer to the time when the plagues shall begin to be poured out, but to a short period just before they are poured out, while Christ is in the sanctuary. At that time, while the work of salvation is closing, trouble will be coming on the earth, and the nations will be angry, yet held in check so as not to prevent the work of the third angel. At that time the ‘latter rain,’ or refreshing from the presence of the Lord, will come, to give power to the loud voice of the third angel, and prepare the saints to stand in the period when the seven last plagues shall be poured out.” Early Writings, 85.
„E látomás 1847-ben adatott, amikor az adventista testvérek közül még csak igen kevesen tartották meg a szombatot, és közülük is csak kevesen gondolták úgy, hogy annak megtartása elégséges jelentőségű ahhoz, hogy választóvonalat vonjon Isten népe és a hitetlenek közé. Most e látomás beteljesedése kezd láthatóvá válni. Az itt említett »nyomorúságos idő kezdete« nem arra az időre utal, amikor a csapások elkezdenek kitöltetni, hanem egy rövid időszakra közvetlenül azok kitöltetése előtt, miközben Krisztus a szentélyben van. Abban az időben, miközben az üdvösség munkája lezárul, nyomorúság szakad a földre, és a nemzetek megharagszanak, mégis féken lesznek tartva, hogy ne akadályozzák meg a harmadik angyal munkáját. Abban az időben jön el a »késői eső«, vagyis az Úr jelenlétéből áradó felüdülés, hogy erőt adjon a harmadik angyal hangos kiáltásának, és előkészítse a szenteket arra, hogy megálljanak abban az időszakban, amikor a hét utolsó csapás kitöltetik.” Early Writings, 85.
Daniel’s seventy years began on September 11, 2001 when Islam was released and angered the nations by suddenly and unexpectedly striking the earth beast of Revelation thirteen. Islam was then restrained, so the work of the third angel can be finished. The work of the third angel is the sealing of God’s people, and when that work began on September 11, 2001 the Latter Rain began to “sprinkle”. Daniel chapter one is illustrating the testing process of the one hundred and forty-four thousand, beginning on September 11, 2001, and continuing until the second “voice” of Revelation eighteen calls God’s other flock out of Babylon. Daniel therefore represents a people who are now in spiritual captivity, until the very conclusion of the testing process. The conclusion of the testing period in Daniel chapter one is identified as the “end of the days.”
Dániel hetven éve 2001. szeptember 11-én kezdődött, amikor az iszlám szabadjára bocsáttatott, és megharagította a nemzeteket azáltal, hogy hirtelen és váratlanul lesújtott a Jelenések tizenharmadik fejezetének földi fenevadjára. Az iszlám ezután visszatartatott, hogy a harmadik angyal munkája befejeződhessen. A harmadik angyal munkája Isten népének elpecsételése, és amikor ez a munka 2001. szeptember 11-én megkezdődött, a Kései Eső „hinteni” kezdett. Dániel első fejezete a száznegyvennégyezer megpróbáltatási folyamatát szemlélteti, amely 2001. szeptember 11-én kezdődik, és addig tart, amíg a Jelenések tizennyolcadik fejezetének második „szava” ki nem hívja Isten másik nyáját Babilonból. Dániel ennélfogva egy olyan népet jelképez, amely most lelki fogságban van, egészen a megpróbáltatási folyamat legvégső lezárulásáig. A próbaidőszak lezárását Dániel első fejezetében „a napok végének” nevezik.
Now at the end of the days that the king had said he should bring them in, then the prince of the eunuchs brought them in before Nebuchadnezzar. And the king communed with them; and among them all was found none like Daniel, Hananiah, Mishael, and Azariah: therefore stood they before the king. And in all matters of wisdom and understanding, that the king enquired of them, he found them ten times better than all the magicians and astrologers that were in all his realm. Daniel 1:18–20.
Amikor pedig leteltek a napok, amelyekről a király azt mondta, hogy vigyék őket eléje, a főudvarmester Nebukadneccar elé vezette őket. És a király beszélgetett velük; és mindnyájuk között nem találtatott senki, aki fogható lett volna Dánielhez, Hanániáshoz, Misáélhoz és Azáriáshoz; ezért a király szolgálatában álltak. És minden bölcsességre és értelemre tartozó dologban, amely felől a király kérdezte őket, tízszerte jobbnak találta őket országa minden írástudó papjánál és csillagjósánál. Dániel 1:18–20.
The third test, which represents a prophetic litmus test for Daniel and the three worthies, was when they were judged by Nebuchadnezzar, and found to be “ten times better than all the magicians and astrologers that were in all his realm.” The third test is represented by judgment, and the judgment occurred at “the end of the days.” In the book of Daniel, the “end of the days,” is where Daniel stands in his lot.
A harmadik próba, amely Dániel és a három derék férfi számára prófétai lakmuszpróbát jelképez, az volt, amikor Nebukadneccar megítélte őket, és úgy találta, hogy „tízszer különbek birodalma minden varázslójánál és csillagjósánál”. A harmadik próbát az ítélet jelképezi, és az ítéletre „a napok végén” került sor. Dániel könyvében „a napok vége” az a hely, ahol Dániel megáll az ő osztályrészében.
“‘Many shall be purified, and made white, and tried; but the wicked shall do wickedly: and none of the wicked shall understand; but the wise shall understand…. Blessed is he that waiteth, and cometh to the thousand three hundred and five and thirty days. But go thou (Daniel) thy way till the end be: for thou shalt rest, and stand in thy lot at the end of the days.’
„Sokan megtisztulnak, megfehéríttetnek és megpróbáltatnak; de a gonoszok gonoszul cselekszenek; és a gonoszok közül senki sem érti meg, de az értelmesek megértik.… Boldog, aki várja, és megéri az ezerháromszázharmincöt napot. Te pedig (Dániel) menj a te utadon a végig; mert nyugodni fogsz, és felkelsz a te osztályrészedre a napok végén.”
“The time has come for Daniel to stand in his lot. The time has come for the light given him to go to the world as never before. If those for whom the Lord has done so much will walk in the light, their knowledge of Christ and the prophecies relating to Him will be greatly increased as they near the close of this earth’s history.” The Seventh-day Adventist Bible Commentary, volume 4, 1174.
„Eljött az idő, hogy Dániel megálljon a maga osztályrészében. Eljött az idő, hogy a neki adott világosság úgy jusson el a világhoz, mint még soha azelőtt. Ha azok, akikért az Úr oly sokat tett, a világosságban járnak, Krisztusról és a rá vonatkozó próféciákról való ismeretük nagymértékben növekedni fog, amint e föld történelmének lezárulásához közelednek.” The Seventh-day Adventist Bible Commentary, 4. kötet, 1174.
Sister White identifies the “end of the days” in association with the purification process of verse ten of Daniel chapter twelve. She often employs verse ten, with verse thirteen’s, “end of the days.”
White testvér „a napok végét” Dániel könyve tizenkettedik fejezetének tizedik verse megtisztulási folyamatával összefüggésben azonosítja. Gyakran alkalmazza a tizedik verset a tizenharmadik vers „a napok vége” kifejezésével együtt.
“‘Many shall be purified, and made white, and tried; but the wicked shall do wickedly: and none of the wicked shall understand; but the wise shall understand…. Blessed is he that waiteth, and cometh to the thousand three hundred and five and thirty days. But go thou (Daniel) thy way till the end be: for thou shalt rest, and stand in thy lot at the end of the days.’
„Sokan megtisztulnak, megfehéríttetnek és megpróbáltatnak; az istentelenek pedig istentelenül cselekszenek; és az istentelenek közül senki sem érti meg, de az értelmesek megértik…. Boldog, aki várja, és megéri az ezerháromszázharmincöt napot. Te pedig menj a te utadon a végig; mert megnyugszol, és a napok végén megállasz a neked rendelt osztályrészben.”
“Daniel is today standing in his lot, and we are to give him place to speak to the people. Our message is to go forth as a lamp that burneth. ‘At that time shall Michael stand up, the great prince which standeth for the children of thy people: and there shall be a time of trouble, such as never was since there was a nation even to that same time: and at that time thy people shall be delivered, every one that shall be found written in the book. And many of them that sleep in the dust of the earth shall awake, some to everlasting life, and some to shame and everlasting contempt. And they that be wise shall shine as the brightness of the firmament; and they that turn many to righteousness as the stars forever and ever.’
„Dániel ma a maga osztályrészében áll, és helyet kell adnunk neki, hogy szóljon a néphez. Üzenetünknek úgy kell előrehaladnia, mint egy égő lámpásnak. „Abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki néped fiaiért áll; és nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt, mióta nép van, mind ez ideig; és abban az időben megszabadul a te néped, mindaz, aki beíratva találtatik a könyvben. És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. És az értelmesek fénylenek, mint az égboltozat fényessége; és akik sokakat az igazságra vezettek, miként a csillagok örökkön örökké.”
“These words present the work that we are to do in these last days. We are not one-half awake. We have not the power that is essential to the doing of the work that must be done. We must come into life, come into union. Now, just now, we must stand in that position where repentance and pardon shall be the striking features of our work. There must be no quarrelling. It is too late to engage with Satan in his work of blinding eyes. It is too late to give heed to seducing spirits and doctrines of devils.
„E szavak azt a munkát tárják elénk, amelyet nekünk kell elvégeznünk ezekben az utolsó napokban. Még félig sem vagyunk ébren. Nincs meg bennünk az az erő, amely elengedhetetlen annak a munkának az elvégzéséhez, amelyet el kell végezni. Életre kell jutnunk, egységre kell jutnunk. Most, éppen most, abban az állásban kell megállnunk, ahol a bűnbánat és a bocsánat munkánk kiemelkedő vonásai lesznek. Nem lehet semmi civódás. Túl késő már ahhoz, hogy Sátánnal az ő, a szemek megvakítására irányuló munkájában foglalatoskodjunk. Túl késő már ahhoz, hogy csábító lelkekre és ördögi tanításokra figyeljünk.”
“I am instructed to say that when the Holy Spirit gives tongue and utterance, we shall see a work done similar to that done on the day of Pentecost. The representatives of Christ will work intelligently. There will not be found one man here and another there seeking to tear down and destroy.
Arra kaptam utasítást, hogy mondjam meg: amikor a Szentlélek nyelvet és kijelentést ad, olyan mű véghezvitelét fogjuk látni, amely hasonló ahhoz, ami pünkösd napján történt. Krisztus képviselői értelmesen fognak munkálkodni. Nem lesz majd itt egy ember és amott egy másik, akik azon igyekeznek, hogy leromboljanak és pusztítsanak.
“‘Before the decree bring forth, before the day pass as the chaff, before the fierce anger of the Lord come upon you, before the day of the Lord’s anger come upon you, seek ye the Lord, all ye meek of the earth, which have wrought His judgment; seek righteousness, seek meekness: it may be ye shall be hid in the day of the Lord’s anger.’” Australian Union Conference Record, March 11, 1907.
„Mielőtt megszületnék a határozat, mielőtt a nap tovatűnne, mint a polyva, mielőtt rátok szakadna az Úr haragjának heve, mielőtt rátok jönne az Úr haragjának napja, keressétek az Urat, ti mind, földnek szelídjei, akik véghezvittétek az ő ítéletét; keressétek az igazságot, keressétek a szelídséget: talán elrejtettek lesztek az Úr haragjának napján.” Australian Union Conference Record, 1907. március 11.
The sealing of the one hundred and forty-four thousand that is represented by the seventy years of Daniel’s captivity in Babylon, is represented in Daniel chapter twelve, and verse ten. The verse possesses the signature of “truth” for it identifies the three-steps that are the characteristics of the Hebrew word “truth.” Many shall be purified, made white and then tried. Daniel and the three worthies were purified by the fear of God in chapter one, for they determined not to eat the Babylonian diet. They then demonstrated a countenance that was made fairer and fatter than those who ate the Babylonian food. Their countenance was the righteousness of Christ which is the white garments. They then were tried when they went into the judgment of Nebuchadnezzar, at the end of the days.
A százhuszonnégyezer megpecsételése, amelyet Dániel babiloni fogságának hetven esztendeje jelképez, Dániel könyve tizenkettedik fejezetének tizedik versében van ábrázolva. Ez a vers magán viseli az „igazság” ismertetőjegyét, mert azonosítja azt a három lépést, amely a héber „igazság” szó jellemzője. Sokan megtisztulnak, megfehérednek, és azután megpróbáltatnak. Dániel és a három méltó az első fejezetben Isten félelme által tisztultak meg, mert elhatározták, hogy nem esznek a babiloni étrendből. Ezután olyan ábrázatot mutattak, amely szebb és kövérebb lett azokénál, akik a babiloni ételt ették. Ábrázatuk Krisztus igazsága volt, amely a fehér ruhák. Ezután próbára tétettek, amikor Nabukodonozor ítélete elé kerültek, a napok végén.
At “the end of the days,” when Daniel stands “in his lot”, “knowledge of Christ and the prophecies relating to Him will be greatly increased” for God’s people. Nebuchadnezzar noted that in “all matters of wisdom and understanding,” Daniel and the three worthies were “found” to be “ten times better than all the magicians and astrologers that were in all his realm.”
„A napok végén”, amikor Dániel „az ő osztályrészében” áll, „a Krisztusról és a rá vonatkozó próféciákról való ismeret nagymértékben megnövekedik” Isten népe számára. Nabukodonozor megállapította, hogy „a bölcsesség és értelem minden dolgában” Dániel és a három kiváló férfiú „tízszer különbnek találtattak, mint mindazok az írástudók és csillagjósok, akik az egész birodalmában voltak.”
Daniel chapter one is illustrating the experience of the one hundred and forty-four thousand, who go through a three-step testing process. Commenting on that process, Sister White says, “These words present the work that we are to do in these last days. We are not one-half awake. We have not the power that is essential to the doing of the work that must be done. We must come into life, come into union. Now, just now, we must stand in that position where repentance and pardon shall be the striking features of our work. There must be no quarrelling.”
Dániel első fejezete a száznegyvennégyezer tapasztalatát szemlélteti, akik egy háromlépcsős próbatételi folyamaton mennek keresztül. E folyamatra vonatkozóan White testvérnő ezt mondja: „E szavak bemutatják azt a munkát, amelyet nekünk ezekben az utolsó napokban végeznünk kell. Mi még félig sem vagyunk ébren. Nincs meg bennünk az az erő, amely elengedhetetlenül szükséges annak a munkának az elvégzéséhez, amelyet el kell végezni. Életre kell jutnunk, egységre kell jutnunk. Most, éppen most, abban a helyzetben kell megállnunk, ahol a bűnbánat és a bocsánat lesznek munkánk kiemelkedő jellemvonásai. Ne legyen semmi civakodás.”
The testing process that leads to the “end of the days,” leads to the resurrection of the two witnesses in Revelation chapter eleven. The work we are to do now is to accept the message of September 11, 2001 and wake up, as represented by the dead dry bones. “We must come to life, come into union.” When we do this, the striking features of our work will be our “repentance and pardon.” The striking feature of our work is represented by Daniel in chapter nine, when he prays the Leviticus twenty-six prayer, asking for forgiveness of his sins, and the sins of his fathers, while also acknowledging that he had been walking contrary to God ever since the disappointment that marked the beginning of the tarrying time on July 18, 2020. He must also acknowledge that God had been walking contrary to him during that same period. Daniel represents those that have gone through a captivity of “seventy years”, ever since July 18, 2020.
Az a megpróbáltatási folyamat, amely a „napok végéhez” vezet, a Jelenések könyve tizenegyedik fejezetében szereplő két tanú feltámadásához vezet. Az a munka, amelyet most végeznünk kell, az, hogy elfogadjuk 2001. szeptember 11. üzenetét, és felébredjünk, amint azt a halott, száraz csontok jelképezik. „Életre kell kelnünk, egységre kell jutnunk.” Amikor ezt megtesszük, munkánk legszembeötlőbb vonásai a „bűnbánat és bocsánat” lesznek. Munkánk legszembeötlőbb vonását Dániel jelképezi a kilencedik fejezetben, amikor a 3Mózes 26 imáját imádkozza, bűneiért és atyái bűneiért bocsánatot kérve, miközben azt is elismeri, hogy a 2020. július 18-án kezdődő késedelem idejének kezdetét jelző csalódás óta Istennel szemben járt. Azt is el kell ismernie, hogy Isten ugyanebben az időszakban vele szemben járt. Dániel azokat jelképezi, akik „hetven évnyi” fogságon mentek keresztül 2020. július 18. óta.
The seventy years is a symbol of the “seven times” of Leviticus twenty-six. The book of Chronicles informs us that the seventy years was the period that the land would “enjoy” the sabbaths which she was not allowed to enjoy due to ancient Israel’s rebellion against the covenant of Leviticus twenty-five.
A hetven esztendő a Leviticus huszonhatban említett „hét idő” jelképe. A Krónikák könyve tudatja velünk, hogy a hetven esztendő az az időszak volt, amely alatt a föld „élvezte” azokat a szombatokat, amelyeket az ősi Izráel a Leviticus huszonöt szövetsége elleni lázadása miatt nem engedett neki élvezni.
To fulfil the word of the Lord by the mouth of Jeremiah, until the land had enjoyed her sabbaths: for as long as she lay desolate she kept sabbath, to fulfil threescore and ten years. 2 Chronicles 36:21.
Hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által mondott igéje, míg a föld ki nem élvezte szombatjait; mert amíg pusztán hevert, szombatot tartott, hogy beteljesedjék a hetven esztendő. 2 Krónikák 36:21.
As a symbol of a prophetic “wilderness,” the “three and a half days” that the two witnesses of Revelation eleven were dead in the street after July 18, 2020 is a symbol of the “seventy years”, and also a symbol of the “seven times”. At the “end of the days,” is a symbol of the end of the prophetic days that were sealed up in the book of Daniel.
A prófétai „puszta” jelképeként az a „három és fél nap”, amely alatt a Jelenések könyve tizenegyedik fejezetének két tanúja 2020. július 18-a után holtan feküdt az utcán, a „hetven év” jelképe, és egyúttal a „hét időé” is. A „napok végén” a Dániel könyvében lepecsételt prófétai napok végének jelképe.
In 1798, the book of Daniel was unsealed and Daniel stood in his lot, ready to fulfill his purpose.
1798-ban Dániel könyve felnyittatott, és Dániel előállt a maga sorsában, készen arra, hogy betöltse rendeltetését.
“When God gives a man a special work to do, he is to stand in his lot and place as did Daniel, ready to answer the call of God, ready to fulfill His purpose.” Manuscript Releases, volume 6, 108.
„Amikor Isten egy embernek különleges feladatot ad, akkor annak meg kell állnia a maga részében és helyén, miként Dániel tette, készen arra, hogy válaszoljon Isten hívására, készen az Ő szándékának betöltésére.” Manuscript Releases, 6. kötet, 108.
On October 22, 1844, in fulfillment of Daniel chapter eight, and verse fourteen, the book of Daniel once again stood in its lot. 1798, and 1844, are the conclusion of the first and second indignations, and therefore mark the end of “seven times.” The “end of the days” in the book of Daniel is a symbol of the conclusion of a captivity that is represented by the “seven times.” In Daniel chapter four, Nebuchadnezzar lived as a beast while “seven times” passed over him. At “the end of the days,” his kingdom and reason was restored to him.
1844. október 22-én, Dániel könyve nyolcadik fejezete tizennegyedik versének beteljesedéseként, Dániel könyve ismét a maga sorsrészében állt. 1798 és 1844 az első és a második harag végpontja, és ezért a „hét idő” végét jelölik. A „napok vége” Dániel könyvében egy olyan fogság befejezésének jelképe, amelyet a „hét idő” ábrázol. Dániel könyve negyedik fejezetében Nabukodonozor vadállatként élt, miközben „hét idő” múlt el felette. A „napok végén” visszaadatott neki az országa és az értelme.
And at the end of the days I Nebuchadnezzar lifted up mine eyes unto heaven, and mine understanding returned unto me, and I blessed the most High, and I praised and honoured him that liveth forever, whose dominion is an everlasting dominion, and his kingdom is from generation to generation: And all the inhabitants of the earth are reputed as nothing: and he doeth according to his will in the army of heaven, and among the inhabitants of the earth: and none can stay his hand, or say unto him, What doest thou? At the same time my reason returned unto me; and for the glory of my kingdom, mine honour and brightness returned unto me; and my counsellors and my lords sought unto me; and I was established in my kingdom, and excellent majesty was added unto me. Daniel 4:34–36.
És a napok végén én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emeltem, és értelmem visszatért hozzám; és áldottam a Magasságost, és dicsértem és tiszteltem azt, aki örökké él, akinek uralma örökkévaló uralom, és az ő országa nemzedékről nemzedékre áll. És a föld minden lakója semminek számíttatik; és az ő akarata szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakói között; és nincs senki, aki megfoghatná kezét, vagy ezt mondhatná neki: Mit cselekszel? Ugyanabban az időben értelmem visszatért hozzám; és országom dicsőségére méltóságom és fényességem visszatért hozzám; és tanácsosaim és főembereim felkerestek engem; és megerősíttettem országomban, és rendkívüli nagyság adatott nekem. Dániel 4:34–36.
The end of the sealing time of the one hundred and forty-four thousand is represented as the “end of the days,” and therefore represents the symbolic conclusion of the “seventy years” and also of the “seven times.” At that time, “repentance and pardon” will be the features that represent the work of those who were previously dead in the street that runs through the valley of dead dry bones.
A száznegyvennégyezer elpecsételésének ideje mint a „napok vége” van ábrázolva, és ezért a „hetven esztendőnek”, valamint a „hét időnek” jelképes lezárását is jelenti. Abban az időben a „bűnbánat és bocsánat” lesznek azok a jellegzetességek, amelyek azok munkáját jellemzik, akik korábban holtan feküdtek a halott, kiszáradt csontok völgyén áthaladó utcán.
The visible feature of the work of repentance of the one hundred and forty-four thousand is represented in Ezekiel chapter nine, as “sighing and crying.” When God’s people confess and put away their personal sins, when they acknowledge that they have repeated the same sins of their fathers, when they set aside their pride of opinion and admit that they have been walking contrary to God, and also that He has been walking contrary to them since the tarrying time arrived on July 18, 2020, they will then be found to have “ten times” more prophetic power than all the other professed wise men in the kingdom.
A száznegyvennégyezer bűnbánati munkájának látható vonása Ezékiel könyvének kilencedik fejezetében úgy jelenik meg, mint „sóhajtozás és jajkiáltás”. Amikor Isten népe megvallja és elhagyja személyes bűneit, amikor elismeri, hogy atyái ugyanazon bűneit ismételte meg, amikor félreteszi véleményének kevélységét, és beismeri, hogy Istennel ellenkező úton járt, és azt is, hogy Ő a késedelem idejének 2020. július 18-i bekövetkezése óta velük ellenkező módon járt, akkor úgy találtatnak majd, hogy „tízszerte” nagyobb prófétai hatalmuk van, mint a királyságban minden más magát bölcsnek valló férfiúnak.
The sealing process began with the loosing and then the restraining of Islam. That process ends as it began, when Islam is once again released. It is released at the end of the days of the sealing time, which for Daniel was the decree of Cyrus that called men out of Babylon. It is there, at the end of the days of purification, at the judgment of the Sunday law “decree” in the United States, that the faithful will be found to possess “ten times more” prophetic power.
A pecsételés folyamata az iszlám eloldásával, majd megfékezésével kezdődött. Ez a folyamat úgy ér véget, ahogyan kezdődött: amikor az iszlám ismét szabadon bocsáttatik. Szabadon bocsáttatik a pecsételés idejének napjai végén, amely Dániel számára Círus rendelete volt, amely Babilonból hívta ki az embereket. Ott, a megtisztulás napjainak végén, a vasárnaptörvény „rendeletének” ítéleténél az Egyesült Államokban, a hűségesekről kiderül, hogy „tízszer annyi” prófétai erővel rendelkeznek.
“You are getting the coming of the Lord too far off. I saw the latter rain was coming as [suddenly as] the midnight cry, and with ten times the power.” Spalding and Magan, 5.
„Túl messzire helyezitek az Úr eljövetelét. Láttam, hogy a késői eső úgy közeledik, [oly hirtelen,] mint az éjféli kiáltás, és tízszeres erővel.” Spalding and Magan, 5.
We will begin the consideration of Daniel chapter two in the next article.
Dániel második fejezetének vizsgálatát a következő cikkben kezdjük meg.
“This was the midnight cry, which was to give power to the second angel’s message. Angels were sent from heaven to arouse the discouraged saints and prepare them for the great work before them. The most talented men were not the first to receive this message. Angels were sent to the humble, devoted ones, and constrained them to raise the cry, ‘Behold, the Bridegroom cometh; go ye out to meet Him!’ Those entrusted with the cry made haste, and in the power of the Holy Spirit sounded the message, and aroused their discouraged brethren. This work did not stand in the wisdom and learning of men, but in the power of God, and His saints who heard the cry could not resist it. The most spiritual received this message first, and those who had formerly led in the work were the last to receive and help swell the cry, ‘Behold, the Bridegroom cometh; go ye out to meet Him!’” Early Writings, 238.
„Ez volt az éjféli kiáltás, amelynek erőt kellett adnia a második angyal üzenetének. Angyalok küldettek a mennyből, hogy felrázzák a csüggedt szenteket, és előkészítsék őket a rájuk váró nagy munkára. Nem a legtehetségesebb emberek voltak az elsők, akik ezt az üzenetet elfogadták. Angyalok küldettek az alázatos, odaszentelt lelkekhez, és arra indították őket, hogy felhangozzék a kiáltás: „Ímé, jön a Vőlegény; jöjjetek ki elébe!” Azok, akikre e kiáltás bízatott, siettek, és a Szentlélek erejével hirdették az üzenetet, és felrázták csüggedt testvéreiket. Ez a munka nem emberek bölcsességében és tudományában állt, hanem Isten erejében, és szentjei, akik hallották a kiáltást, nem tudtak annak ellenállni. A leglelkibbek fogadták el először ezt az üzenetet, és azok, akik korábban a munka élén jártak, utoljára fogadták el, és segítettek erősíteni a kiáltást: „Ímé, jön a Vőlegény; jöjjetek ki elébe!”” Early Writings, 238.