When the Lord led His last-day people back to Jeremiah’s “old paths” on September 11, 2001, He had already identified the rule of the triple application of prophecy.
Amikor az Úr 2001. szeptember 11-én visszavezette az Ő utolsó napi népét Jeremiás „régi ösvényeire”, már azonosította a prófécia hármas alkalmazásának szabályát.
Thus saith the Lord, Stand ye in the ways, and see, and ask for the old paths, where is the good way, and walk therein, and ye shall find rest for your souls. But they said, We will not walk therein. Also I set watchmen over you, saying, Hearken to the sound of the trumpet. But they said, We will not hearken. Jeremiah 6:16, 17.
Így szól az Úr: Álljatok meg az utakon, és nézzetek szét, kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek. De ők azt mondták: Nem járunk azon. Őrállókat is rendeltem fölétek, mondván: Figyeljetek a kürt szavára! De ők azt mondták: Nem figyelünk rá. Jeremiás 6:16, 17.
When the Lord returned His people to the old paths, they would find rest (the latter rain), and the watchmen were then given a trumpet message. All the prophets most perfectly identify the end of the last days, so the trumpet message of the last days would be the final trumpet, which is the seventh trumpet, which is the third woe.
Amikor az Úr visszavezette népét a régi ösvényekre, nyugalmat találtak (a késői esőt), és az őrállóknak ekkor adta a trombitaüzenetet. Valamennyi próféta a legteljesebb mértékben azonosítja az utolsó napok végét, így az utolsó napok trombitaüzenete a végső trombita volna, amely a hetedik trombita, amely a harmadik jaj.
When His last-day people began to walk within the old paths, it was recognized that the characteristics of the first woe, identified a specific symbolic historical leader (Mohammed), and that the second woe, did the same thing (Osman). It was found that each of the first four trumpets also had specific symbolic leaders to identify the trumpet, and it was then recognized that Osama bin Laden was the symbolic leader of the third woe.
Amikor az Ő utolsó napi népe elkezdett a régi ösvényeken járni, felismerést nyert, hogy az első jaj jellemzői egy meghatározott, jelképes történelmi vezetőt azonosítottak (Mohammed), és hogy a második jaj ugyanezt tette (Osman). Megállapítást nyert, hogy az első négy trombitának is mindegyikhez tartozott egy-egy meghatározott, jelképes vezető, amely a trombitát azonosította, és ekkor felismerték, hogy Osama bin Laden volt a harmadik jaj jelképes vezetője.
Mohammed was associated with Arabia, and Osman was the symbol of the Ottoman Empire in Turkey, and Osama bin Laden represented world-wide Islamic terror, though he, as with Mohammed, was an Arabian.
Mohamed Arábiához kapcsolódott, Oszmán pedig a törökországi Oszmán Birodalom jelképe volt, Oszáma bin Láden pedig a világméretű iszlám terrorizmust képviselte, noha ő is, miként Mohamed, arab volt.
It was also recognized that the first woe, hurt the armies of Rome and that the second woe, killed the armies of Rome. September 11, 2001 was then recognized as the point when Islam of the third woe, hurt the army of Rome (the United States), but that at the Sunday law, it will kill the army of Rome, as the United States comes to its conclusion as the sixth kingdom of Bible prophecy, and surrenders its national sovereignty to the threefold union of the dragon, the beast and the false prophet.
Azt is felismerték, hogy az első jaj Róma seregeit megsebezte, a második jaj pedig megölte Róma seregeit. Ezután 2001. szeptember 11-ét úgy ismerték fel, mint azt a pontot, amikor a harmadik jaj iszlámja megsebezte Róma seregét (az Egyesült Államokat), ám a vasárnaptörvény idején meg fogja ölni Róma seregét, miközben az Egyesült Államok a bibliai prófécia hatodik királyságaként végéhez ér, és nemzeti szuverenitását átadja a sárkány, a fenevad és a hamis próféta hármas szövetségének.
It was recognized that the United States was the earth beast with two horns of power. A primary prophetic characteristic of the earth beast is that it changes from a lamb to a dragon. Prophetically horns represent strength, and the strength of the earth beast was Republicanism and Protestantism, represented as the two horns of the earth beast. But now in the last days, the two strengths of the earth beast have changed to military and economic power. On September 11, 2001 Islam of the third woe struck the earth, a symbol of the earth beast, the Pentagon, a symbol of its military might, and the Twin Towers in New York City, a symbol of its economic strength.
Felismerést nyert, hogy az Egyesült Államok volt a földből feljövő, két hatalmi szarvval bíró fenevad. A földi fenevad egyik elsődleges prófétai jellemzője az, hogy bárányból sárkánnyá változik. Próféciai értelemben a szarvak az erőt jelképezik, és a földi fenevad ereje a republikanizmus és a protestantizmus volt, amelyeket a földi fenevad két szarva ábrázol. Most azonban, az utolsó napokban, a földi fenevad két ereje katonai és gazdasági hatalommá változott. 2001. szeptember 11-én a harmadik jaj iszlámja lesújtott a földre, a földi fenevad jelképére, a Pentagonra, annak katonai erejének jelképére, valamint a New York-i ikertornyokra, gazdasági erejének jelképére.
When it was also recognized that the beginning history of the first woe, and the ending history of the second woe, both presented an illustration of the sealing of the one hundred and forty-four thousand, it was recognized that at the arrival of the third woe, when the great buildings of New York were brought down, it was identified that the sealing process of the one hundred and forty-four thousand had began.
Amikor azt is felismerték, hogy mind az első jaj kezdeti története, mind a második jaj befejező története a százhuszonnégyezer elpecsételésének szemléltetését adta, akkor a harmadik jaj elérkezésekor, amikor New York nagy épületei ledőltek, azonosították, hogy a százhuszonnégyezer elpecsételésének folyamata megkezdődött.
“Now comes the word that I have declared that New York is to be swept away by a tidal wave? This I have never said. I have said, as I looked at the great buildings going up there, story after story, ‘What terrible scenes will take place when the Lord shall arise to shake terribly the earth! Then the words of Revelation 18:1–3 will be fulfilled.’ The whole of the eighteenth chapter of Revelation is a warning of what is coming on the earth. But I have no light in particular in regard to what is coming on New York, only that I know that one day the great buildings there will be thrown down by the turning and overturning of God’s power. From the light given me, I know that destruction is in the world. One word from the Lord, one touch of his mighty power, and these massive structures will fall. Scenes will take place the fearfulness of which we cannot imagine.” Review and Herald, July 5, 1906.
„Honnan ered az a szóbeszéd, hogy kijelentettem: New Yorkot árhullám fogja elsöpörni? Ezt soha nem mondtam. Azt mondtam, amikor az ott emelkedő nagy épületeket néztem, emelet emelet fölé magasodva: »Mily rettenetes jelenetek fognak bekövetkezni, amikor az Úr felkel, hogy rettenetesen megrázza a földet! Akkor teljesednek be a Jelenések 18:1–3 szavai.« A Jelenések könyve tizennyolcadik fejezete teljes egészében figyelmeztetés arra, ami a földre jön. De nincs külön világosságom arra vonatkozóan, hogy mi jön New Yorkra, csak annyit tudok, hogy egy napon az ottani nagy épületek ledőlnek Isten hatalmának fordítása és felforgatása által. A nekem adott világosságból tudom, hogy pusztulás van a világban. Egy szó az Úrtól, hatalmas erejének egyetlen érintése, és ezek a roppant építmények összeomlanak. Olyan jelenetek fognak bekövetkezni, amelyeknek rettenetességét el sem tudjuk képzelni.” Review and Herald, 1906. július 5.
The “destruction that is in the world,” is the character of Islam, for its character is represented as Apollyon and Abaddon in chapter nine, verse eleven of Revelation.
„A világban levő romlottság” az iszlám jelleme, mert annak jelleme a Jelenések kilencedik fejezetének tizenegyedik versében Apollyónként és Abaddónként van ábrázolva.
And they had a king over them, which is the angel of the bottomless pit, whose name in the Hebrew tongue is Abaddon, but in the Greek tongue hath his name Apollyon. Revelation 9:11 (NINE ELEVEN).
Királyuk is vala felettük, a mélység angyala, akinek neve héberül Abaddon, görögül pedig Apollyon. Jelenések 9:11 (KILENC TIZENEGY).
The meaning of the name, or character, of the king that rules Islam, both in Hebrew and Greek, as represented by the two names is “death” and “destruction,” which arrived on September 11, 2001, when the great buildings of New York were thrown down. At that point, Revelation chapter eighteen, verses one through three began to be fulfilled.
Az iszlám felett uralkodó király nevének, avagy jellemének jelentése — héberül és görögül egyaránt, amint azt a két név kifejezi — „halál” és „pusztulás”, amely 2001. szeptember 11-én érkezett el, amikor New York nagy épületei ledőltek. Ekkor kezdett beteljesedni a Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetének elsőtől harmadikig terjedő verse.
It was recognized that the first mention of the wild man of Islam in the book of Genesis used the Hebrew word for the “wild Arabian ass,” which was translated in the verse as a “wild man.” The symbol of Islam is the horse family, and in Revelation chapter nine, it was also represented as a warhorse. Upon the sacred charts of Habakkuk, that God’s people had been informed “should not be altered,” Islam was also represented by the war horses.
Felismerést nyert, hogy az iszlám vad emberének első említése a Teremtés könyvében a héber „vad arab szamár” szót használta, amelyet az adott versben „vad ember”-ként fordítottak. Az iszlám jelképe a lófélék családja, és a Jelenések könyve kilencedik fejezetében szintén harci lóként lett ábrázolva. Habakuk szent táblázatain, amelyekről Isten népe értesítést kapott, hogy „nem szabad megváltoztatni” őket, az iszlám ugyancsak a harci lovak által volt ábrázolva.
And the angel of the Lord said unto her, Behold, thou art with child, and shalt bear a son, and shalt call his name Ishmael; because the Lord hath heard thy affliction. And he will be a wild man; his hand will be against every man, and every man’s hand against him; and he shall dwell in the presence of all his brethren. Genesis 16:11, 12.
Az Úr angyala pedig ezt mondta neki: Íme, terhes vagy, és fiút szülsz, és Izmaelnek nevezed őt, mert meghallotta az Úr nyomorúságodat. És ő vad ember lesz; keze mindenki ellen, és mindenki keze őellene lesz; és minden ő testvérének színe előtt lakozik majd. 1Mózes 16:11, 12.
The first mention of the birth of Ishmael was associated with a “restraint,” which became a primary symbol associated with Islam.
Ismáel születésének első említése egy „visszatartással” kapcsolódott össze, amely az iszlámhoz társított elsődleges jelképpé vált.
Now Sarai Abram’s wife bare him no children: and she had an handmaid, an Egyptian, whose name was Hagar. And Sarai said unto Abram, Behold now, the Lord hath restrained me from bearing: I pray thee, go in unto my maid; it may be that I may obtain children by her. And Abram hearkened to the voice of Sarai. Genesis 16:1, 2.
Sárai, Ábrám felesége, nem szült neki gyermekeket; volt azonban egy szolgálóleánya, egy egyiptomi, akinek Hágár volt a neve. És monda Sárai Ábrámnak: Íme, az Úr visszatartott engem a szüléstől; kérlek, menj be szolgálómhoz, talán általa gyermekhez juthatok. És Ábrám hallgatott Sárai szavára. 1Mózes 16:1–2.
In the very same first mention of Islam, as represented by the birth of Ishmael, submission is emphasized. The concept of submission is fundamental to the religion of Islam. The word “Islam,” is derived from two Arabic words, “salaam,” which means “peace”, and “aslama,” which means “to submit” or “surrender”. Islam teaches that believers should submit their will to the will of Allah (God) in all aspects of life. Once Sarah realized she had made a bad decision by encouraging Abraham to take Hagar and produce Ishmael she got permission from Abraham to treat Hagar harshly, causing Hagar to flee from the home of Abraham. There she received a message from the angel.
Már az iszlám legelső említésében is, amelyet Izmael születése jelképez, a hódolat kap hangsúlyt. A hódolat fogalma alapvető az iszlám vallásában. Az „iszlám” szó két arab szóból származik: a „salaam”-ból, amelynek jelentése „béke”, és az „aslama”-ból, amelynek jelentése „alávetni magát” vagy „megadni magát”. Az iszlám azt tanítja, hogy a hívőknek életük minden területén alá kell vetniük akaratukat Allah (Isten) akaratának. Miután Sára felismerte, hogy rossz döntést hozott, amikor Ábrahámot arra ösztönözte, hogy Hágárt vegye magához, és Izmaelt nemzze, engedélyt kapott Ábrahámtól arra, hogy keményen bánjon Hágárral, ami arra késztette Hágárt, hogy elmeneküljön Ábrahám házától. Ott üzenetet kapott az angyaltól.
But Abram said unto Sarai, Behold, thy maid is in thy hand; do to her as it pleaseth thee. And when Sarai dealt hardly with her, she fled from her face. And the angel of the Lord found her by a fountain of water in the wilderness, by the fountain in the way to Shur. And he said, Hagar, Sarai’s maid, whence camest thou? and whither wilt thou go? And she said, I flee from the face of my mistress Sarai. And the angel of the Lord said unto her, Return to thy mistress, and submit thyself under her hands. And the angel of the Lord said unto her, I will multiply thy seed exceedingly, that it shall not be numbered for multitude. And the angel of the Lord said unto her, Behold, thou art with child, and shalt bear a son, and shalt call his name Ishmael; because the Lord hath heard thy affliction. And he will be a wild man; his hand will be against every man, and every man’s hand against him; and he shall dwell in the presence of all his brethren. Genesis 16:6–12.
Ámde Abrám monda Sárainak: Ímé, szolgálód a te kezedben van; cselekedjél vele, amint tetszik néked. És amikor Sárai keményen bánt vele, az elfuta az ő színe elől. Az Úrnak angyala pedig rátalála egy vízforrásnál a pusztában, annál a forrásnál, mely a Súr felé vivő úton van. És monda: Hágár, Sárai szolgálója, honnan jössz, és hová mégy? Ő pedig monda: Az én úrnőmnek, Sárainak színe elől futok. És monda néki az Úrnak angyala: Térj vissza úrnődhöz, és alázd meg magad az ő keze alatt. Ismét monda néki az Úrnak angyala: Felette igen megsokasítom a te magodat, úgyhogy meg sem számláltathatik a sokaság miatt. Azután monda néki az Úrnak angyala: Ímé, terhes vagy, és fiút szülsz, és nevezd nevét Ismáelnek; mert meghallotta az Úr a te nyomorúságodat. És ő olyan lesz, mint a vadember; keze mindenki ellen, és mindenki keze őellene lészen; és minden ő atyjafia előtt fog lakni. 1Mózes 16:6–12.
The restraint of Islam, the “submission” that represents the character of the religion of Islam, and the role of Islam are all in the first mention of Ishmael, and represent the prophetic DNA of the Islam represented by the three woes of Revelation. Once the Lord brought His people to Jeremiah’s old paths they also recognized that the “four winds” that are held in check by the four angels of Revelation chapter seven, are specifically the four winds of Islam.
Az iszlám visszatartóztatása, a „meghódolás”, amely az iszlám vallás jellegét képviseli, valamint az iszlám szerepe mind megtalálhatók Ismáel első említésében, és annak az iszlámnak a prófétai DNS-ét ábrázolják, amelyet a Jelenések könyvének három jajkiáltása szemléltet. Miután az Úr visszavezette népét Jeremiás ősi ösvényeire, azt is felismerték, hogy a „négy szél”, amelyet a Jelenések könyve hetedik fejezetének négy angyala tart vissza, kifejezetten az iszlám négy szele.
“Angels are holding the four winds, represented as an angry horse seeking to break loose and rush over the face of the whole earth, bearing destruction and death in its path.” Manuscript Releases, volume 20, 217.
„Az angyalok tartják a négy szelet, amelyeket egy elszabadulni és az egész föld színén végigszáguldani készülő, dühödt ló jelképez, pusztulást és halált hozva útjába.” Manuscript Releases, 20. kötet, 217.
The “angry horse” of Islam that is also the “four winds” that are “restrained” while the sealing of the one hundred and forty-four thousand is accomplished, bear “death and destruction” (Abaddon and Apollyon) in their “path.” Just as the restraint placed upon Hagar, placed that prophetic attribute into the symbol of Islam, the four winds and the angry horse are both restrained, and with that fact in place it was recognized that the beginning of the first woe, identifies a restraint upon Islam as represented by Abubakar’s historical command.
Az iszlám „haragos lova”, amely egyben ama „négy szél” is, amelyek „vissza vannak tartva”, amíg a száznegyvennégyezer elpecsételése végbemegy, „halált és pusztulást” (Abaddon és Apollyon) hordoz „ösvényén”. Miként a Hágárra helyezett visszatartás ezt a prófétai sajátosságot az iszlám jelképébe helyezte, a négy szél és a haragos ló egyaránt vissza van tartva, és e tény alapján felismertetett, hogy az első jaj kezdetét az iszlámra helyezett visszatartás azonosítja, amint azt Abubakar történelmi parancsa ábrázolja.
And it was commanded them that they should not hurt the grass of the earth, neither any green thing, neither any tree; but only those men which have not the seal of God in their foreheads. Revelation 9:4.
És megparancsoltatott nekik, hogy ne ártsanak sem a föld füvének, sem semmi zöldellőnek, sem semmiféle fának, hanem csak azoknak az embereknek, akiknek homlokán nincs ott az Isten pecsétje. Jelenések 9:4.
Line upon line, the beginning of the second woe, which in the triple application of the three woes is placed over the beginning of the first woe, identifies a release of the four angels, who in the verse represents the release of Islam’s second great jihad.
Sorról sorra haladva, a második jaj kezdetét — amely a három jaj hármas alkalmazásában az első jaj kezdete fölé helyeztetik — a négy angyal elbocsátása azonosítja, amely ebben a versben az iszlám második nagy dzsihádjának szabadon bocsátását jelképezi.
Saying to the sixth angel which had the trumpet, Loose the four angels which are bound in the great river Euphrates. Revelation 9:14.
Ezt mondván a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el a négy angyalt, akik meg vannak kötözve a nagy folyamnál, az Eufrátesznél. Jelenések 9:14.
It was therefore understood that at the beginning of the third woe, Islam would be both released and restrained, which is the very testimony of Sister White.
Ezért úgy értették, hogy a harmadik jaj kezdetén az iszlám egyszerre lesz szabadjára bocsátva és korlátozva, ami pontosan White testvérnő bizonyságtétele.
“At that time, while the work of salvation is closing, trouble will be coming on the earth, and the nations will be angry, yet held in check so as not to prevent the work of the third angel. At that time the ‘latter rain,’ or refreshing from the presence of the Lord, will come, to give power to the loud voice of the third angel, and prepare the saints to stand in the period when the seven last plagues shall be poured out.” Early Writings, 85.
„Abban az időben, miközben az üdvösség műve lezárul, nyomorúság közeleg a földre, és a nemzetek megharagszanak, mégis féken tartatnak, hogy ne akadályozzák a harmadik angyal munkáját. Abban az időben eljön a „késői eső”, vagyis az Úr jelenlétéből áradó felüdülés, hogy erőt adjon a harmadik angyal hangos kiáltásának, és előkészítse a szenteket arra, hogy megálljanak abban az időszakban, amikor a hét utolsó csapás kitöltetik.” Early Writings, 85.
When the historical record of Islam was investigated it was found that the warfare and accomplishments of Arabic Islam of the first woe, is understood by Islam as “the first great jihad”, and that the warfare of the Ottoman Empire that began when the four angels were loosed is understood by Islam as “the second great jihad”. In agreement with the triple application Islam believes the third and last great jihad, began on September 11, 2001. As William Miller once wrote, “History and prophecy, doth agree.”
Amikor az iszlám történelmi feljegyzéseit megvizsgálták, megállapítást nyert, hogy az első jaj arab iszlámjának hadviselését és eredményeit az iszlám „az első nagy dzsihádként” érti, és hogy az Oszmán Birodalomnak az a hadviselése, amely akkor kezdődött, amikor a négy angyal eloldatott, az iszlám értelmezésében „a második nagy dzsihád”. A hármas alkalmazással összhangban az iszlám úgy tartja, hogy a harmadik és utolsó nagy dzsihád 2001. szeptember 11-én kezdődött. Amint William Miller egykor írta: „A történelem és a prófécia egyetért.”
The “line upon line” application of a release and simultaneous restraint as represented by laying the beginning prophetic line of the first and second woes, over one another, was perfectly confirmed by the Spirit of Prophecy, and immediately after Islam struck on September 11, 2001 President George W. Bush placed a world-wide restraint upon Islam by initiating his war on terror. The simultaneous releasing and restraining of the “angry horse” of Islam was confirmed by the Bible, the Spirit of Prophecy, and also history.
A „sorról sorra” elv szerinti alkalmazás, vagyis a szabadon bocsátás és az egyidejű visszatartás, amint azt az első és a második jaj kezdeti prófétai vonalának egymásra helyezése szemlélteti, tökéletes megerősítést nyert a Prófétaság Lelke által; és közvetlenül azután, hogy az iszlám 2001. szeptember 11-én lecsapott, George W. Bush elnök a terror elleni háború megindításával világszintű visszatartást helyezett az iszlámra. Az iszlám „haragos lovának” egyidejű szabadon bocsátását és visszatartását megerősítette a Biblia, a Prófétaság Lelke, valamint a történelem is.
Those who “follow the Lamb” back to the Millerite old paths find the “rest,” which is the latter rain, that Sister White identifies begins when the nations are angered, yet held in check, as they were on September 11, 2001.
Akik „követik a Bárányt” vissza a millerita ősi ösvényekre, megtalálják a „nyugalmat”, amely a késői eső, s amelyről White testvérnő kijelenti, hogy akkor kezdődik, amikor a nemzetek megharagusznak, mégis vissza vannak tartva, miként 2001. szeptember 11-én.
“At that time, while the work of salvation is closing, trouble will be coming on the earth, and the nations will be angry, yet held in check so as not to prevent the work of the third angel. At that time the ‘latter rain,’ or refreshing from the presence of the Lord, will come, to give power to the loud voice of the third angel, and prepare the saints to stand in the period when the seven last plagues shall be poured out.” Early Writings, 85.
„Abban az időben, miközben az üdvösség műve lezárul, nyomorúság száll a földre, és a nemzetek megharagszanak, mégis vissza lesznek tartva, hogy ne akadályozzák a harmadik angyal munkáját. Abban az időben eljön a „késői eső”, vagyis az Úr jelenlétéből áradó felüdülés, hogy erőt adjon a harmadik angyal hangos kiáltásának, és felkészítse a szenteket arra, hogy megálljanak abban az időszakban, amikor a hét utolsó csapás kiáradtatik.” Early Writings, 85.
Those who “follow the Lamb” back to the Millerite old paths find the “rest,” which is the latter rain, that Sister White identifies begins when the mighty angel of Revelation eighteen descended on September 11, 2001.
Azok, akik a „Bárányt követve” visszatérnek a millerita régi ösvényekre, megtalálják a „nyugalmat”, amely a késői eső, s amelyről White testvérnő kijelenti, hogy akkor kezdődött, amikor a Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetének hatalmas angyala alászállt 2001. szeptember 11-én.
“The latter rain is to fall upon the people of God. A mighty angel is to come down from heaven, and the whole earth is to be lighted with his glory.” Review and Herald, April 21, 1891.
„A késői eső Isten népére fog hullani. Egy hatalmas angyal fog alászállni a mennyből, és az egész föld megvilágosodik az ő dicsőségétől.” Review and Herald, 1891. április 21.
That mighty angel descended when the buildings of New York were thrown down, the sealing of the one hundred and forty-four thousand began, and the latter rain began to sprinkle. Those who were led back to Jeremiah’s old paths, and found the “rest,” which is the latter rain, then recognized that Isaiah’s “rest and refreshing,” was also the latter rain, but it was also an identification of the test which on September 11, 2001 confronted God’s people, and especially the “scornful men” who “ruled Jerusalem”. They came to understand that the test was twofold, for it represented the message of Islam of the third woe, and just as importantly, it represented the biblical methodology that established the message of the latter rain.
Amikor New York épületei ledőltek, az a hatalmas angyal alászállt, megkezdődött a száznegyvennégyezer elpecsételése, és a késői eső szitálni kezdett. Azok, akiket Jeremiás ősi ösvényeihez vezettek vissza, és megtalálták a „nyugalmat”, amely a késői eső, akkor felismerték, hogy Ésaiás „nyugalma és felüdülése” szintén a késői eső volt; ugyanakkor annak a próbatételnek az azonosítása is volt, amely 2001. szeptember 11-én szembesítette Isten népét, és különösképpen a „csúfolódó férfiakat”, akik „Jeruzsálem felett uralkodtak”. Megértették, hogy a próbatétel kettős volt, mert egyfelől a harmadik jaj iszlám-üzenetét képviselte, másfelől pedig, nem kevésbé fontos módon, azt a bibliai módszertant képviselte, amely megalapozta a késői eső üzenetét.
To whom he said, This is the rest wherewith ye may cause the weary to rest; and this is the refreshing: yet they would not hear. But the word of the Lord was unto them precept upon precept, precept upon precept; line upon line, line upon line; here a little, and there a little; that they might go, and fall backward, and be broken, and snared, and taken. Wherefore hear the word of the Lord, ye scornful men, that rule this people which is in Jerusalem. Isaiah 28:12–14.
Akiknek ezt mondta: Ez a nyugalom, mellyel nyugalmat adhattok a megfáradottnak; és ez a felüdülés; de ők nem akartak hallgatni. Ezért az Úr szava ilyen lett számukra: parancs parancsra, parancs parancsra; szabály szabályra, szabály szabályra; itt egy kevés, ott egy kevés; hogy menjenek, és hanyatt essenek, összetöressenek, tőrbe essenek és foglyul ejtessenek. Ezért halljátok az Úr szavát, ti csúfolkodó férfiak, akik e nép fölött uralkodtok, amely Jeruzsálemben van. Ézsaiás 28:12–14.
Walking in the old paths allowed God’s last day people to then see that the parable of the ten virgins, which “illustrates the experience of the Adventist people,” was to be repeated “to the very letter,” during the sealing time of the one hundred and forty-four thousand. The testimony of the history where the parable was first fulfilled identified that Habakkuk chapter two was directly connected with and part of the parable. Therefore the “debate” of Habakkuk two represented the test of the rest and refreshing that the scornful men refused to hear. As faithful Bible students continued to investigate the old paths, they realized that not only was the parable of the ten virgins, and Habakkuk two, the same prophecy, but so too was Ezekiel chapter twelve.
A régi ösvényeken járás tette lehetővé Isten utolsó napi népe számára, hogy felismerje: a tíz szűzről szóló példázat, amely „szemlélteti az adventnép tapasztalatát”, „betű szerint” meg fog ismétlődni a száznegyvennégyezer megpecsételésének idején. Annak a történetnek a bizonyságtétele, amelyben a példázat először teljesedett be, azonosította, hogy Habakuk könyvének második fejezete közvetlen kapcsolatban állt a példázattal, és annak részét képezte. Ennélfogva a Habakuk 2-ben szereplő „vita” az üdülés és felüdülés próbáját jelképezte, amelyet a csúfolódó férfiak nem voltak hajlandók meghallani. Miközben a hűséges bibliatanulmányozók tovább kutatták a régi ösvényeket, felismerték, hogy nemcsak a tíz szűzről szóló példázat és Habakuk 2 ugyanaz a prófécia, hanem Ezékiel könyvének tizenkettedik fejezete is az.
“A portion of Ezekiel’s prophecy also was a source of strength and comfort to believers: ‘The word of the Lord came unto me, saying, Son of man, what is that proverb that ye have in the land of Israel, saying, The days are prolonged, and every vision faileth? Tell them therefore, Thus saith the Lord God. . . . The days are at hand, and the effect of every vision. . . . I will speak, and the word that I shall speak shall come to pass; it shall be no more prolonged.’ ‘They of the house of Israel say, The vision that he seeth is for many days to come, and he prophesieth of the times that are far off. Therefore say unto them, Thus saith the Lord God; There shall none of My words be prolonged any more, but the word which I have spoken shall be done.’ Ezekiel 12:21–25, 27, 28.” The Great Controversy, 393.
Ezékiel próféciájának egy része is erőnek és vigasztalásnak forrása volt a hívők számára: „Lőn az Úrnak beszéde énhozzám, mondván: Embernek fia! Micsoda példabeszéd ez, amelyet mondotok Izráel földjén, mondván: Hosszúra nyúlnak a napok, és semmivé lesz minden látomás? Mondd meg azért nékik: Így szól az Úr Isten.... Közel vannak a napok, és minden látomásnak beteljesedése.... Mert én szólok, és amely igét szólok, az meglészen; nem halasztatik tovább.” „Izráel háza ezt mondja: A látomás, amelyet ez lát, sok napra való, és távoli időkről prófétál. Annakokáért mondd nékik: Így szól az Úr Isten: Nem halasztatik el többé semmi beszédem, hanem amely igét szólok, beteljesedik.” Ezékiel 12:21–25, 27, 28.” A nagy küzdelem, 393.
The period of the sealing of the one hundred and forty-four thousand, as represented by the Advent movement of 1840 to 1844, represents the period of time in the last days, when “the effect of every vision” “shall come to pass.” The prophetic history of the first woe, laid upon the prophetic history of the second woe, identifies the prophetic history of the third woe, which is the prophetic history of the sealing of the one hundred and forty-four thousand. It is also the history of 1840 to 1844. It is also the history where the work of the messenger who prepares the way for the Messenger of the Covenant is accomplished. It is the history where the two horns of the earth beast go through a transition from the sixth unto the “eighth” that “is of the seven”. It is the history where the two prophets are slain in the street, in chapter eleven of Revelation.
A száznegyvennégyezer megpecsételésének időszaka, amint azt az 1840-től 1844-ig terjedő adventmozgalom ábrázolja, az utolsó napoknak azt az időszakát jelképezi, amikor „minden látomás teljesedése” „bekövetkezik”. Az első jaj prófétai története, ráhelyezve a második jaj prófétai történetére, azonosítja a harmadik jaj prófétai történetét, amely a száznegyvennégyezer megpecsételésének prófétai története. Ez egyúttal az 1840-től 1844-ig terjedő időszak története is. Ez az a történet is, amelyben annak a hírnöknek a munkája teljesedik be, aki az útját készíti az Isten szövetsége Követe előtt. Ez az a történet, amelyben a földi fenevad két szarva átmeneten megy keresztül a hatodiktól a „nyolcadikig”, „amely a hét közül való”. Ez az a történet, amelyben a két próféta megöletik az utcán, a Jelenések könyve tizenegyedik fejezetében.
Just as significant though, is the fact that because God’s word never fails, in conjunction with the principle that all the prophets are speaking more of the last days than any other period, on September 11, 2001 the “prophetic days are at hand” where the “words that” God has spoken “will come to pass,” and “it shall be no more prolonged.”
Ugyanilyen jelentős azonban az a tény is, hogy mivel Isten szava soha nem hiúsul meg, összhangban azzal az elvvel, hogy az összes próféta inkább az utolsó napokról beszél, mint bármely más időszakról, 2001. szeptember 11-én „közel vannak a prófétai napok”, amikor azok a „szavak, amelyeket” Isten szólt, „beteljesednek”, és „nem halasztatik tovább”.
The rebellion of 1863 assigned Laodicean Adventism to wander in the wilderness until they were all dead. The Lord returned to that history on September 11, 2001 as He had done with ancient Israel at Kadesh.
Az 1863-as lázadás arra rendelte a laodíceai adventizmust, hogy a pusztában bolyongjon mindaddig, amíg mindnyájan meg nem halnak. Az Úr 2001. szeptember 11-én tért vissza ehhez a történelemhez, miként azt az ősi Izráellel Kádésnál tette.
The first visit to Kadesh produced the rebellion of the ten spies, and brought the time of wandering in the wilderness. At the end of the forty years, they returned to Kadesh, and it was there that Moses struck the Rock a second time and was prevented from entering into the Promised Land, but they went in with Joshua. September 11, 2001, identifies the last generation, and God will no longer prolong His Word.
Az első kádési látogatás a tíz kém lázadását eredményezte, és elhozta a pusztai vándorlás idejét. A negyven év végén visszatértek Kádesbe, és ott ütött rá Mózes másodszor a Kősziklára, ezért megakadályoztatott abban, hogy belépjen az Ígéret Földjére, ők azonban Józsuéval együtt bementek. 2001. szeptember 11-e az utolsó nemzedéket azonosítja, és Isten az Ő Igéjét többé nem fogja késleltetni.
We will address this fact in the next article.
Ezzel a ténnyel a következő cikkben foglalkozunk.
“The history of the wilderness life of Israel was chronicled for the benefit of the Israel of God to the close of time. God’s dealings with the wanderers of the desert in all their marchings to and fro, in their exposure to hunger, thirst, and weariness, and in the striking manifestations of his power for their relief, are a divine parable, fraught with warning and instruction for his people in all ages. The varied experience of the Hebrews was a school of preparation for their promised home in Canaan. God would have his people in these last days review with humble hearts, and teachable spirits, the fiery trials through which ancient Israel passed, that they may be instructed in their preparation for the heavenly Canaan.
„Izráel pusztai életének története az idők végéig Isten Izráelének javára lett megörökítve. Isten bánásmódja a pusztában vándorlókkal, minden ide-oda vonulásukban, az éhségnek, szomjúságnak és fáradtságnak való kitettségükben, valamint hatalmának az ő megsegítésükre adott megragadó megnyilatkozásaiban isteni példázat, amely figyelmeztetéssel és tanítással teljes az ő népe számára minden korszakban. A héberek sokféle tapasztalata előkészítő iskola volt az ígéret földjén, Kánaánban levő otthonuk számára. Isten azt akarja, hogy népe ezekben az utolsó napokban alázatos szívvel és tanulékony lelkülettel tekintse át azokat a tüzes próbákat, amelyeken az ősi Izráel átment, hogy oktatást nyerjen a mennyei Kánaánra való előkészületében.”
“The rock which, smitten by the command of God, sent forth its living waters, was a symbol of Christ, smitten and bruised that by his blood a fountain might be prepared for the salvation of perishing man. As the rock had been once smitten, so Christ was to be ‘once offered, to bear the sins of many.’ But when Moses rashly smote the rock at Kadesh, the beautiful symbol of Christ was marred. Our Saviour was not to be sacrificed a second time. As the great offering was made but once, it is only necessary for those who seek the blessings of his grace to ask in Jesus’ name,—to pour forth the heart’s desires in penitential prayer. Such prayer will bring before the Lord of hosts the wounds of Jesus, and then will flow forth afresh the life-giving blood, symbolized by the flowing of the living water for thirsting Israel.
„A szikla, amelyet Isten parancsára megütöttek, és amely élő vizeit kibocsátotta, Krisztus jelképe volt, akit megütöttek és összezúztak, hogy vére által forrás készíttessék az elvesző emberiség üdvösségére. Miként a sziklát egyszer ütötték meg, úgy Krisztusnak is „egyszer megáldoztatnia”, hogy „sokak bűneit elvegye”. Ám amikor Mózes elhamarkodottan ráütött a sziklára Kádesnél, Krisztus gyönyörű jelképe eltorzult. Üdvözítőnket nem kellett másodszor is feláldozni. Miként a nagy áldozat csak egyszer történt meg, azoknak, akik kegyelmének áldásait keresik, csupán annyit kell tenniük, hogy Jézus nevében kérnek, — bűnbánó imádságban kiöntik szívük vágyait. Az ilyen imádság a Seregek Urának színe elé viszi Jézus sebeit, és akkor újra kiárad az éltető vér, amelyet a szomjazó Izráel számára fakadó élő víz jelképezett.”
“Only by living faith in God, and humble obedience to his commands, can man hope to meet the divine approval. On the occasion of that mighty miracle at Kadesh, Moses, wearied with the continual murmuring and rebellion of the people, lost sight of his Almighty Helper; he heeded not the command, ‘Speak ye unto the rock, and it shall give forth its waters;’ and without the divine strength he was left to mar his record with an exhibition of passion and human weakness. The man who should, and might have stood pure, firm, and unselfish to the close of his work, was overcome at last. God was dishonored before the congregation of Israel, when he might have been honored, and his name glorified.
„Az ember csak az Istenben való élő hit és parancsolatainak alázatos engedelmessége által remélheti, hogy elnyeri az isteni jóváhagyást. Annak a hatalmas csodának alkalmával Kádesnél Mózes, a nép szüntelen zúgolódásától és lázadásától elfáradva, szem elől tévesztette mindenható Segítőjét; nem ügyelt a parancsra: „Szóljatok a kősziklához, és az kiadja vizét;” és az isteni erő nélkül hagyatva azzal rontotta meg addigi életének tanúságtételét, hogy indulatot és emberi gyengeséget tanúsított. Az az ember, akinek szolgálata végéig tisztán, szilárdan és önzetlenül kellett volna, és képes is lett volna megállnia, végül mégis elbukott. Isten meggyaláztatott Izráel gyülekezete előtt, holott megdicsőíttethetett volna, és neve felmagasztaltathatott volna.”
“The judgment immediately pronounced against Moses was most cutting and humiliating,—that he with rebellious Israel must die before crossing the Jordan. But shall man assert that the Lord dealt severely with his servant for that one offense? God had honored Moses as he had honored no other man then living. He had vindicated his cause again and again. He had heard his prayers, and had spoken with him face to face, as a man speaketh with a friend. Just in proportion to the light and knowledge which Moses had enjoyed, was his criminality increased.” Signs of the Times, October 7, 1880.
„A Mózes ellen azonnal kimondott ítélet a lehető legfájdalmasabb és legmegalázóbb volt: hogy a lázadó Izráellel együtt neki is meg kell halnia, mielőtt átkelne a Jordánon. De vajon állíthatja-e az ember, hogy az Úr szigorúan bánt szolgájával azért az egyetlen vétségért? Isten úgy megtisztelte Mózest, ahogyan akkor egyetlen más élő embert sem. Újra meg újra igazolta ügyét. Meghallgatta imádságait, és színről színre beszélt vele, miként az ember szól a barátjával. Éppen annak arányában növekedett Mózes bűnössége, amilyen világosságban és ismeretben részesült.” Signs of the Times, 1880. október 7.