The seven years of warning from 63 unto the year 70 that was proclaimed by the man who went “up and down the streets of Jerusalem, declaring the woes that were to come upon the city,” had been typified by the warning given to Jerusalem for three and a half years, first in the ministry of Christ, and then three and a half years in the ministry of the disciples. Previous articles have already identified that the destruction of Jerusalem could have been brought about at the cross, or later at the stoning of Stephen, but God’s long-suffering deferred His judgment upon the city and people.

A Jeruzsálem utcáit „fel és alá járó, a városra következő jajokat hirdető” férfi által a 63. évtől a 70. évig hirdetett hét esztendei figyelmeztetést előképezte a Jeruzsálemnek három és fél éven át adott figyelmeztetés: először Krisztus szolgálatában, majd további három és fél évig a tanítványok szolgálatában. Korábbi cikkek már rámutattak arra, hogy Jeruzsálem pusztulása bekövetkezhetett volna a keresztnél, vagy később István megkövezésekor, ám Isten hosszútűrése elhalasztotta ítéletét a város és a nép fölött.

“And on ‘whomsoever it shall fall, it will grind him to powder.’ The people who rejected Christ were soon to see their city and their nation destroyed. Their glory would be broken, and scattered as the dust before the wind. And what was it that destroyed the Jews? It was the rock which, had they built upon it, would have been their security. It was the goodness of God despised, the righteousness spurned, the mercy slighted. Men set themselves in opposition to God, and all that would have been their salvation was turned to their destruction. All that God ordained unto life they found to be unto death. In the Jews’ crucifixion of Christ was involved the destruction of Jerusalem. The blood shed upon Calvary was the weight that sank them to ruin for this world and for the world to come. So it will be in the great final day, when judgment shall fall upon the rejecters of God’s grace. Christ, their rock of offense, will then appear to them as an avenging mountain. The glory of His countenance, which to the righteous is life, will be to the wicked a consuming fire. Because of love rejected, grace despised, the sinner will be destroyed.

„És akire ez ráesik, szétmorzsolja azt.” Azoknak, akik elutasították Krisztust, hamarosan meg kellett látniuk városuk és nemzetük pusztulását. Dicsőségük megtöretett, és szétszóratott, mint a por a szél előtt. És mi pusztította el a zsidókat? Az a kőszikla, amely, ha arra építettek volna, biztonságuk lett volna. Az Isten megvetett jósága, az elutasított igazságosság, a semmibe vett irgalom. Az emberek szembefordultak Istennel, és mindaz, ami üdvösségük lehetett volna, romlásukká lett. Mindazt, amit Isten életre rendelt, haláluknak találták. Azzal, hogy a zsidók keresztre feszítették Krisztust, együtt járt Jeruzsálem pusztulása. A Golgotán kiontott vér volt az a súly, amely romlásba taszította őket erre a világra és az eljövendőre nézve. Így lesz a nagy végső napon is, amikor ítélet sújtja majd Isten kegyelmének elutasítóit. Krisztus, az ő botránkozásuk kősziklája, akkor bosszúálló hegyként jelenik meg előttük. Orcájának dicsősége, amely az igazaknak élet, a gonoszoknak megemésztő tűz lesz. A visszautasított szeretet, a megvetett kegyelem miatt a bűnös elvész.

“By many illustrations and repeated warnings, Jesus showed what would be the result to the Jews of rejecting the Son of God. In these words He was addressing all in every age who refuse to receive Him as their Redeemer. Every warning is for them. The desecrated temple, the disobedient son, the false husbandmen, the contemptuous builders, have their counterpart in the experience of every sinner. Unless he repent, the doom which they foreshadowed will be his.” The Desire of Ages, 600.

„Számos szemléltetéssel és ismételt figyelmeztetéssel Jézus megmutatta, mi lesz annak következménye a zsidók számára, hogy elvetik Isten Fiát. E szavakkal minden korszak mindazaihoz szólt, akik megtagadják, hogy elfogadják Őt mint Megváltójukat. Minden figyelmeztetés nekik szól. A megszentségtelenített templomnak, az engedetlen fiúnak, a hamis szőlőműveseknek, a megvető építőknek megvan a megfelelője minden bűnös tapasztalatában. Ha nem tér meg, az a végzet lesz az övé, amelyet ezek előre jeleztek.” Jézus élete, 600.

The seven-year period in which the man witnessed to Jerusalem, was divided at the first siege into two equal periods of twelve hundred and sixty days. Those seven years represented the destruction of Jerusalem, and the seven years of Christ and the disciples’ ministries represented the beginning of the destruction of Jerusalem, and Jesus always illustrates the end with the beginning. Those seven years were also typified by the “seven times” against the northern kingdom that was divided into two equal periods of twelve hundred and sixty years.

A hétéves időszak, amelyben a férfi bizonyságot tett Jeruzsálemnek, az első ostromnál két egyenlő, ezerkétszázhatvan napos időszakra oszlott. Ez a hét év Jeruzsálem pusztulását jelképezte, Krisztus és a tanítványok szolgálatának hét éve pedig Jeruzsálem pusztulásának kezdetét ábrázolta, és Jézus mindig a kezdettel szemlélteti a véget. Ezt a hét évet az északi királyság ellen kimondott „hét idő” is előképezte, amely két egyenlő, ezerkétszázhatvan éves időszakra oszlott.

When Modern Rome repeats the history of pagan and papal Rome trampling down literal and spiritual Jerusalem, and when Modern Rome repeats the two histories of the two periods of warning given by the man from the year 63, unto the year 70, and when modern Rome repeats the history represented by the two periods when Christ, and the disciples walked in and out of Jerusalem for three and a half years, two distinct periods will be manifested though in the last days, “time is no longer.”

Amikor a modern Róma megismétli a pogány és a pápai Róma történetét, amint lábbal tiporja a szó szerinti és a lelki Jeruzsálemet, és amikor a modern Róma megismétli annak a két figyelmeztetési időszaknak a két történetét, amelyeket az a férfi kapott a 63. évtől a 70. évig, és amikor a modern Róma megismétli azt a történetet, amelyet az a két időszak jelképez, amikor Krisztus és a tanítványok három és fél éven át be- és kijártak Jeruzsálemben, két különálló időszak fog megnyilvánulni, noha az utolsó napokban „az idő többé nem lesz”.

The last of those two periods is the symbolic forty-two months that Modern Rome accomplishes her final persecution of the faithful, once its’ deadly wound is healed at the soon-coming Sunday law. That symbolic forty-two months is the second of two periods, and is the period of the executive judgment of modern Rome. That period is preceded by the investigative judgment of the living in Laodicean Adventism.

E két időszak közül az utolsó a jelképes negyvenkét hónap, amely alatt a modern Róma végrehajtja a hűségesek elleni végső üldözését, miután halálos sebe meggyógyul a hamarosan bekövetkező vasárnapi törvény által. Ez a jelképes negyvenkét hónap a két időszak közül a második, és a modern Róma végrehajtó ítéletének időszaka. Ezt az időszakot megelőzi az élők vizsgálati ítélete a laodiceai adventizmusban.

The man who presented the warning to literal Jerusalem died in the siege of Titus. He did not die at the destruction, but during the siege that preceded the destruction, for not one Christian died in the destruction of Jerusalem.

Az a férfi, aki a figyelmeztetést a szó szerinti Jeruzsálemnek hirdette, Titus ostroma alatt halt meg. Nem a pusztuláskor halt meg, hanem az azt megelőző ostrom idején, mert Jeruzsálem pusztulásakor egyetlen keresztény sem veszett oda.

“For seven years a man continued to go up and down the streets of Jerusalem, declaring the woes that were to come upon the city. By day and by night he chanted the wild dirge: ‘A voice from the east! a voice from the west! a voice from the four winds! a voice against Jerusalem and against the temple! a voice against the bridegrooms and the brides! a voice against the whole people!’—Ibid. This strange being was imprisoned and scourged, but no complaint escaped his lips. To insult and abuse he answered only: ‘Woe, woe to Jerusalem!’ ‘woe, woe to the inhabitants thereof!’ His warning cry ceased not until he was slain in the siege he had foretold.” The Great Controversy, 29, 30.

„Hét éven át egy férfi szakadatlanul járta Jeruzsálem utcáit fel és alá, hirdetve azokat a jajokat, amelyek a városra készültek rászakadni. Nappal és éjjel ezt a vad siratóéneket zengte: „Szózat napkeletről! szózat napnyugatról! szózat a négy szél felől! szózat Jeruzsálem ellen és a templom ellen! szózat a vőlegények és a menyasszonyok ellen! szózat az egész nép ellen!” — Uo. E különös lényt bebörtönözték és megostorozták, de egyetlen panasz sem hagyta el ajkát. A sértésekre és bántalmazásra csak ennyit felelt: „Jaj, jaj Jeruzsálemnek!” „jaj, jaj lakóinak!” Figyelmeztető kiáltása nem hallgatott el mindaddig, míg meg nem ölték abban az ostromban, amelyet megjövendölt.” A nagy küzdelem, 29, 30.

The man died in the siege, but not at the final destruction, and the final destruction represents the close of probation and the seven last plagues. The man therefore is a symbol of the message to leave Jerusalem at the first siege. The Christians then fled, and in the first three and a half years, the man was a symbol of a group that does not die in Jerusalem, and in the second three and a half years he is a symbol of the last Christians to die before the close of probation. The first period he is identifying the one hundred and forty-four thousand, and in the second three and a half year period he represents the great multitude that die during the second period.

A férfi az ostrom idején halt meg, de nem a végső pusztuláskor, a végső pusztulás pedig a kegyelemidő lezárulását és az utolsó hét csapást jelképezi. A férfi ennélfogva annak az üzenetnek a jelképe, hogy az első ostrom idején el kell hagyni Jeruzsálemet. A keresztények ekkor elmenekültek, és az első három és fél évben a férfi annak a csoportnak a jelképe, amely nem hal meg Jeruzsálemben, míg a második három és fél évben azon utolsó keresztények jelképe, akik a kegyelemidő lezárulása előtt halnak meg. Az első időszakban a száznegyvennégyezret azonosítja, a második három és fél éves időszakban pedig azt a nagy sokaságot jelképezi, amely a második időszak alatt hal meg.

The man’s message was recorded by the historian, and it was represented by six voices. When he was ultimately imprisoned his seventh and final message was “woe, woe” to Jerusalem and its inhabitants. The first “voice” recorded was a “voice from the east,” and his last message was “woe.” The first element of his message and the last element of his message was the biblical symbol that represents Islam, for Islam is the children of the “east” in the Bible, and they are represented by the “east wind.” The doubling of the word “woe,” in his final message reflects the end of Modern Babylon, when the kings of the earth cry out three times “Alas, alas that great city.” The Greek word translated as “alas” in the three verses in Revelation chapter eighteen, is translated as “woe” in chapter eight, verse thirteen.

A férfi üzenetét a történetíró feljegyezte, és azt hat hang képviselte. Amikor végül bebörtönözték, hetedik és egyben utolsó üzenete ez volt: „jaj, jaj” Jeruzsálemnek és lakóinak. Az első feljegyzett „hang” egy „keletről jövő hang” volt, utolsó üzenete pedig „jaj” volt. Üzenetének első eleme és utolsó eleme az a bibliai jelkép volt, amely az iszlámot jelképezi, mert az iszlám a Bibliában a „kelet” gyermekei, és őket a „keleti szél” ábrázolja. A „jaj” szó megkettőzése végső üzenetében a modern Babilon végét tükrözi, amikor a föld királyai háromszor kiáltják: „Jaj, jaj annak a nagy városnak.” A görög szó, amelyet a Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetének három versében „jaj”-nak fordítanak, a nyolcadik fejezet tizenharmadik versében szintén „jaj”-ként szerepel.

And I beheld, and heard an angel flying through the midst of heaven, saying with a loud voice, Woe, woe, woe, to the inhabiters of the earth by reason of the other voices of the trumpet of the three angels, which are yet to sound! Revelation 8:13.

És láttam és hallottam egy angyalt az ég közepén repülni, aki nagy szóval ezt mondta: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a három angyal trombitaszavának hátralévő szózatai miatt, akik még trombitálni fognak! Jelenések 8:13.

The man’s proclamation of “woe, woe,” represents the triple application of the three woes, for the elements of the first Woe, combined with the elements of the second Woe “line upon line” identify the elements of the third Woe, just as the three expressions of “alas, alas” by the kings of the earth in chapter eighteen represent the third Woe, as established by the first and second Woes. The beginning and ending of the man’s message its typified the message of Islam of the third Woe.

A férfi „jaj, jaj” kiáltása a három jaj hármas alkalmazását jelképezi, mert az első Jaj elemei, a második Jaj elemeivel „sort sorra” egyesítve, azonosítják a harmadik Jaj elemeit, miként a föld királyainak a tizennyolcadik fejezetben elhangzó három „jaj, jaj” felkiáltása is a harmadik Jajt jelképezi, amint azt az első és a második Jaj megalapozza. A férfi üzenetének kezdete és vége az iszlámnak, a harmadik Jajnak üzenetét előképezte.

The first expression of his message was a voice from the “east,” and “east” is a symbol of Islam, but it is also an identification of the sealing angel that arises in the east.

Üzenetének első megnyilatkozása „keletről” jövő hang volt, és a „kelet” az iszlám jelképe, ugyanakkor azonosítása is annak az elpecsételő angyalnak, aki keletről támad.

And after these things I saw four angels standing on the four corners of the earth, holding the four winds of the earth, that the wind should not blow on the earth, nor on the sea, nor on any tree. And I saw another angel ascending from the east, having the seal of the living God: and he cried with a loud voice to the four angels, to whom it was given to hurt the earth and the sea, Saying, Hurt not the earth, neither the sea, nor the trees, till we have sealed the servants of our God in their foreheads. And I heard the number of them which were sealed: and there were sealed an hundred and forty and four thousand of all the tribes of the children of Israel. Revelation 7:1–4.

És ezek után láttam négy angyalt állni a föld négy sarkán, akik feltartóztatták a föld négy szelét, hogy a szél ne fújjon a földre, sem a tengerre, sem semmiféle fára. És láttam más angyalt feljönni napkeletről, akinél az élő Isten pecsétje volt; és nagy szóval kiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, ezt mondva: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. És hallottam a megpecsételtek számát: és megpecsételtetett száznegyvennégyezer Izráel fiainak minden nemzetségéből. Jelenések 7:1–4.

In the story of Elijah on Mount Carmel, when he looked to the sea and saw a cloud, he was looking westward, for Mount Carmel is located near the Mediterranean Sea.

Illés történetében a Kármel-hegyen, amikor a tenger felé tekintett és meglátott egy felhőt, nyugat felé nézett, mert a Kármel-hegy a Földközi-tenger közelében helyezkedik el.

And it came to pass at the seventh time, that he said, Behold, there ariseth a little cloud out of the sea, like a man’s hand. And he said, Go up, say unto Ahab, Prepare thy chariot, and get thee down, that the rain stop thee not. 1 Kings 18:44.

És lőn hetedízben, hogy ezt mondta: Ímé, egy kicsiny felhő emelkedik fel a tengerből, olyan, mint egy ember tenyere. Ő pedig ezt mondta: Menj fel, mondd meg Akhábnak: Fogd be szekeredet, és indulj el, hogy az eső fel ne tartóztasson téged. 1Kir 18:44.

Elijah would have been facing west, in the direction of the Mediterranean Sea. In Luke chapter twelve, Christ speaks about His message being a message of division.

Illés nyugat felé, a Földközi-tenger irányába nézett volna. Lukács evangéliuma tizenkettedik fejezetében Krisztus arról beszél, hogy az Ő üzenete a megoszlás üzenete.

Suppose ye that I am come to give peace on earth? I tell you, Nay; but rather division: For from henceforth there shall be five in one house divided, three against two, and two against three. The father shall be divided against the son, and the son against the father; the mother against the daughter, and the daughter against the mother; the mother-in-law against her daughter-in-law, and the daughter-in-law against her mother-in-law. And he said also to the people, When ye see a cloud rise out of the west, straightway ye say, There cometh a shower; and so it is. And when ye see the south wind blow, ye say, There will be heat; and it cometh to pass. Ye hypocrites, ye can discern the face of the sky and of the earth; but how is it that ye do not discern this time? Luke 12:51–56.

Azt gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Mondom néktek: Nem; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban meghasonolva, hárman kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; az anyós az ő menyje ellen, és a meny az ő anyósa ellen. Mondta pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy a felhő napnyugatról támad, azonnal azt mondjátok: Záporeső jön; és úgy lesz. És mikor a déli szelet fújni látjátok, azt mondjátok: Hőség lesz; és meglészen. Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatjáról tudtok ítéletet tenni; erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni? Lukács 12:51–56.

The message of the messenger to Jerusalem bears the signature of Alpha and Omega, for the beginning and ending identifies Islam of the third Woe, and with the voice of the “east” it simultaneously identifies the message of Islam as the sealing message. The “second voice” from the “west” identifies the latter rain, which is the last rain, and all the prophets are addressing the last days. The message of the “west,” is a symbol of the latter rain message, which produces two classes of worshippers. The one class cannot recognize the latter rain message for they “do not discern this time.”

A követnek Jeruzsálemhez szóló üzenete az Alfa és az Ómega aláírását viseli, mert a kezdet és a vég a harmadik jaj Iszlámját azonosítja, és a „keletről” jövő hang egyúttal az Iszlám üzenetét mint a pecsételés üzenetét azonosítja. A „második hang” a „nyugatról” azonosítja a késői esőt, amely az utolsó eső, és valamennyi próféta az utolsó napokat szólítja meg. A „nyugat” üzenete a késői eső üzenetének jelképe, amely az imádók két csoportját hozza létre. Az egyik csoport nem képes felismerni a késői eső üzenetét, mert „nem ismeri fel ezt az időt”.

The next element of the messenger’s message is the voice of the “four winds”, which is both the sealing message and the message of the angry horse of Islam, as represented by the third Woe. The next element is against Jerusalem and the temple, thus identifying the message of all the prophets which identifies a class of people who are being passed by, for they have based their claim of salvation, not in Christ, but in the temple and their heritage as God’s chosen people. They are those throughout sacred history who are represented as proclaiming “the temple of the Lord, the temple of the Lord are we.” The message against Jerusalem and the temple is the Laodicean message.

A hírnök üzenetének következő eleme a „négy szél” hangja, amely egyaránt a pecsételés üzenete és az iszlám haragos lovának üzenete, amint azt a harmadik jaj képviseli. A következő elem Jeruzsálem és a templom ellen szól, ezáltal az összes próféta üzenetét azonosítva, amely egy olyan embercsoportot jelöl meg, akiket mellőznek, mert üdvösségre vonatkozó igényüket nem Krisztusra, hanem a templomra és arra alapozták, hogy Isten választott népe örökségének birtokosai. Ők azok a szent történelem egész folyamán, akiket úgy ábrázol az Írás, mint akik ezt hirdetik: „az Úr temploma, az Úr temploma vagyunk mi.” A Jeruzsálem és a templom elleni üzenet a laodiceai üzenet.

“There is no need to marvel that the church is not vivified by the Holy Spirit’s power. Men and women are setting aside the instruction Christ has given. Anger and covetousness are obtaining the victory. The soul-temple is full of wickedness. There is no room for Christ. Men follow their own perverse ways. They will not heed the words of the Saviour. They take themselves into their own hands, rejecting reproofs and warnings, until the candlestick is moved out of its place, and spiritual discernment is confused by human ideas. Though deficient in service, they justify themselves, saying, ‘The temple of the Lord, The temple of the Lord are we.’ They set the law of God aside to follow the light of their own imagination.” Review and Herald, April 8, 1902.

„Nem kell csodálkozni azon, hogy az egyházat nem eleveníti meg a Szentlélek hatalma. Férfiak és nők félreteszik azt az intést, amelyet Krisztus adott. A harag és a kapzsiság arat győzelmet. A lélek temploma tele van gonoszsággal. Nincs hely Krisztus számára. Az emberek a maguk romlott útjait követik. Nem hallgatnak a Megváltó szavaira. Magukat veszik saját kezükbe, elutasítva a feddéseket és figyelmeztetéseket, mígnem a gyertyatartó kimozdíttatik helyéből, és a lelki ítélőképességet összezavarják az emberi eszmék. Noha híjával vannak a szolgálatnak, mégis igazolják magukat, ezt mondván: »Az ÚR temploma, az ÚR temploma vagyunk mi.« Félreteszik Isten törvényét, hogy saját képzelgésük világosságát kövessék.” Review and Herald, 1902. április 8.

The messenger then raised the voice of his warning message against the bridegrooms and the brides, as a symbol of the methodology of “line upon line,” for the prophetic line of the last days will be just as the prophetic line in the days of Noah was, when they were giving in marriage at the very time when the flood of destruction was about to overflow their worldly ambitions and plans.

A hírnök ezután intő üzenetének hangját a vőlegények és a menyasszonyok ellen emelte, mint a „parancsra parancs, szabályra szabály” módszertanának jelképét; mert az utolsó napok prófétai vonala éppen olyan lesz, mint amilyen Noé napjaiban volt a prófétai vonal, amikor éppen akkor adtak és vettek házasságban, amikor a pusztulás özönáradata már készült elborítani világi törekvéseiket és terveiket.

“The Bible declares that in the last days men will be absorbed in worldly pursuits, in pleasure and money-getting. They will be blind to eternal realities. Christ says, ‘As the days of Noah were, so shall also the coming of the Son of man be. For as in the days that were before the flood they were eating and drinking, marrying and giving in marriage, until the day that Noah entered into the ark, and knew not until the flood came, and took them all away; so shall also the coming of the Son of man be.’ Matthew 24:37–39.

„A Biblia kijelenti, hogy az utolsó napokban az emberek elmerülnek majd a világi törekvésekben, az élvezetekben és a pénzszerzésben. Vakok lesznek az örökkévaló valóságok iránt. Krisztus ezt mondja: „Amiképpen pedig Noé napjaiban volt, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert amiképpen az özönvíz előtti napokban ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és semmit sem vettek észre, mígnem eljött az özönvíz, és mindnyájukat elsodorta: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.” Máté 24:37–39.

“So it is today. Men are rushing on in the chase for gain and selfish indulgence as if there were no God, no heaven, and no hereafter. In Noah’s day the warning of the flood was sent to startle men in their wickedness and call them to repentance. So the message of Christ’s soon coming is designed to arouse men from their absorption in worldly things. It is intended to awaken them to a sense of eternal realities, that they may give heed to the invitation to the Lord’s table.

„Így van ez ma is. Az emberek rohannak előre a nyereség hajszolásában és az önző élvezetekben, mintha nem volna Isten, sem menny, sem túlvilág. Noé napjaiban az özönvízre figyelmeztető intés azért adatott, hogy megrendítse az embereket gonoszságukban, és bűnbánatra hívja őket. Ugyanígy Krisztus közeli eljövetelének üzenete arra rendeltetett, hogy felrázza az embereket a világi dolgokba való belefeledkezésükből. Arra szolgál, hogy felébressze bennük az örökkévaló valóságok tudatát, hogy figyelmet fordítsanak az Úr asztalához szóló meghívásra.”

“The gospel invitation is to be given to all the world—‘to every nation, and kindred, and tongue, and people.’ Revelation 14:6. The last message of warning and mercy is to lighten the whole earth with its glory. It is to reach all classes of men, rich and poor, high and low. ‘Go out into the highways and hedges,’ Christ says, ‘and compel them to come in, that My house may be filled.’” Christ’s Object Lessons, 228.

„Az evangéliumi meghívást az egész világnak kell hirdetni — „minden nemzetnek, ágazatnak, nyelvnek és népnek”. Jelenések 14:6. Az utolsó figyelmeztető és kegyelmi üzenetnek dicsőségével be kell világítania az egész földet. El kell jutnia az emberek minden osztályához, gazdaghoz és szegényhez, magas rangúhoz és alacsony sorúhoz. „Menjetek ki az utakra és sövényekhez” — mondja Krisztus — „és kényszerítsétek őket bejönni, hogy az én házam megteljék.” Krisztus példázatai, 228.

The last element of the warning is emphasized in the previous passage. The message represented as the voice against “all the people”, is the everlasting gospel, which identifies the necessity to meet the requirements of the gospel in order to be saved. The first requirement of the everlasting gospel is to fear God, and that fear is premised upon the reality that it was our sins that placed Christ, the Son of the living God, upon the cross.

A figyelmeztetés utolsó eleme az előző szakaszban nyer hangsúlyt. Az „az egész nép” ellen szóló hangként ábrázolt üzenet az örökkévaló evangélium, amely feltárja annak szükségességét, hogy az ember az üdvösség elnyerése érdekében megfeleljen az evangélium követelményeinek. Az örökkévaló evangélium első követelménye az, hogy féljük az Istent, és ez a félelem azon a valóságon alapul, hogy a mi bűneink juttatták Krisztust, az élő Isten Fiát, a keresztre.

Every element of the messenger to Jerusalem during his seven years of ministry represented the everlasting gospel, which was the identical gospel that was presented in the seven years Christ confirmed the covenant with many from the year 27 to the year 34. It is also the everlasting gospel that is proclaimed in the final two periods of the last days, and it is specific to the message of the latter rain, being the message of Islam of the third Woe. It identifies the sealing of the one hundred and forty-four thousand, the separation of the wheat and tares, the Laodicean condition of the tares, and the triple application of prophecy as a symbol of the methodology of the latter rain, which is “line upon line.”

A jeruzsálemi hírnök hét esztendei szolgálatának minden egyes eleme az örökkévaló evangéliumot képviselte, amely ugyanaz az evangélium volt, mint amely a hét esztendő alatt hirdettetett, amikor Krisztus a 27. évtől a 34. évig sokakkal megerősítette a szövetséget. Ez egyúttal az az örökkévaló evangélium is, amely az utolsó napok végső két időszakában hirdettetik, és sajátosan a késői eső üzenetéhez tartozik, mivel ez a harmadik Jaj iszlámjának üzenete. Azonosítja a száznegyvennégyezer elpecsételését, a búza és a konkoly szétválasztását, a konkoly laodíceai állapotát, valamint a prófécia hármas alkalmazását mint a késői eső módszertanának jelképét, amely „sorról sorra”.

The message of seven years in that history is prophetically set within the “days of vengeance” that was part of the very first mention of Christ’s message and work, and His message and work are to be repeated in the last days by the one hundred and forty-four thousand. They will then identify their message within the prophetic setting of the “days of God’s vengeance”. There are two biblical types of God’s “vengeance” represented within His Word, His vengeance upon His people and also His vengeance upon His enemies.

A hét esztendő üzenete abban a történelemben prófétai módon a „bosszúállás napjai” közé van helyezve, amely Krisztus üzenetének és munkájának legelső említéséhez tartozott, és az Ő üzenetének és munkájának az utolsó napokban meg kell ismétlődnie a száznegyvennégyezer által. Ekkor ők üzenetüket a „Isten bosszúállásának napjai” prófétai keretében fogják azonosítani. Isten „bosszúállásának” két bibliai előképe jelenik meg az Ő Igéjében: az Ő bosszúállása az Ő népén, valamint az Ő bosszúállása az Ő ellenségein.

The “seven times,” of Leviticus twenty-six illustrates God’s vengeance upon His rebellious people, and that vengeance includes the literal and spiritual trampling down of the sanctuary and the host. Within the symbolism of the trampling down of the sanctuary and host the symbolism of God’s vengeance upon His enemies is also represented. In the last days God’s vengeance against His people is represented as the spewing out of Laodicean Adventism at the soon-coming Sunday law. At that waymark His vengeance upon Modern Babylon also begins.

A „hét idő”, a 3Mózes huszonhatban Isten bosszúállását szemlélteti lázadó népe felett, és ez a bosszúállás magában foglalja a szenthely és a sereg szó szerinti és lelki megtiprását. A szenthely és a sereg megtiprásának jelképrendszerében Isten bosszúállásának jelképe is megjelenik az Ő ellenségei felett. Az utolsó napokban Isten bosszúállása népe ellen a laodíceai adventizmus kiköpetéseként van ábrázolva a hamarosan bekövetkező vasárnaptörvénynél. E jelzőpontnál kezdődik meg bosszúállása a modern Babilon felett is.

The investigative judgment of the living upon Laodicean Adventism, which is followed by the executive judgment upon the whore of Tyre and the beast that she rides upon and reigns over, is the prophetic history of the last days, where the effect of every vision is accomplished. Every vision is to be applied to those two prophetic periods, for the methodology of the latter rain is the application of prophetic line upon prophetic line. At the beginning of those two histories Jesus identified a “sign” that proves that those living at that point are in the last generation of earth’s history.

A Laodiceai adventizmuson végbemenő, az élőkre vonatkozó vizsgálati ítélet, amelyet a Tírusz paráznáján, valamint azon a fenevadon végrehajtott végrehajtó ítélet követ, amelyen ül és amely fölött uralkodik, az utolsó napok prófétai történelme, amelyben minden látomás beteljesedik. Minden látomást erre a két prófétai időszakra kell alkalmazni, mert a késői eső módszertana a prófétai vonal prófétai vonalra való alkalmazása. E két történet kezdetén Jézus azonosított egy „jelet”, amely bizonyítja, hogy az akkor élők a föld történelmének utolsó nemzedékében vannak.

The first period began when the sealing of the one hundred and forty-four thousand began on September 11, 2001. It was within that waymark that the “sign” Christ identified in Luke twenty-one was placed.

Az első időszak akkor kezdődött, amikor 2001. szeptember 11-én megkezdődött a száznegyvennégyezer elpecsételése. Ezen az útjelzőn belül helyeztetett el az a „jel”, amelyet Krisztus a Lukács huszonegyben azonosított.

We will continue this study in the next article.

Ezt a tanulmányt a következő cikkben folytatjuk.

“Now, brethren, God wants us to take our position with the man that carries the lantern; we want to take our position where the light is, and where God has given the trumpet a certain sound. We want to give the trumpet a certain sound. We have been in perplexity, and we have been in doubt, and the churches are ready to die. But now here we read: ‘And after these things I saw another angel come down from heaven, having great power; and the earth was lightened with his glory. And he cried mightily with a strong voice, saying, Babylon the great is fallen, is fallen, and is become the habitation of devils, and the hold of every foul spirit, and a cage of every unclean and hateful bird’ [Revelation 18:1, 2].

„Most pedig, testvéreim, Isten azt akarja, hogy azzal a férfival együtt foglaljuk el a helyünket, aki a lámpást hordozza; ott akarjuk elfoglalni a helyünket, ahol a világosság van, és ahol Isten a trombitának határozott hangot adott. Mi is határozott hangot akarunk adni a trombitának. Tanácstalanságban voltunk, és kétségben voltunk, és a gyülekezetek készek a meghalásra. De most itt ezt olvassuk: »És ezek után láttam egy másik angyalt alászállni a mennyből, akinek nagy hatalma vala; és a föld megvilágosodott az ő dicsőségétől. És teljes erejéből, hatalmas szóval kiáltott, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy, és ördögök lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan lélek tanyájává, és minden tisztátalan és gyűlöletes madárnak tömlöcévé« [Jelenések 18:1, 2].”

“Well now, how are we going to know anything about that message if we are not in a position to recognize anything of the light of heaven when it comes to us? And we will just as soon pick up the darkest deception when it comes to us from somebody that agrees with us, when we have not a particle of evidence that the Spirit of God has sent them. Christ said, ‘I come in the name of my Father, but ye will not receive me’ [see John 5:43]. Now, that is just the work that has been going on here ever since the meeting at Minneapolis. Because God sends a message in his name that does not agree with your ideas, therefore [you conclude] it cannot be a message from God.” Sermons and Talks, volume 1, 142.

„Nos hát, miként fogunk bármit is tudni arról az üzenetről, ha nem vagyunk abban a helyzetben, hogy felismerjük a menny világosságának bárminemű megnyilatkozását, amikor az eljut hozzánk? És ugyanilyen készséggel felvesszük majd a legsötétebb megtévesztést is, amikor olyasvalakitől érkezik hozzánk, aki egyetért velünk, noha a legcsekélyebb bizonyítékunk sincs arra, hogy Isten Lelke küldte őt. Krisztus ezt mondta: „Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok be engem” [lásd János 5:43]. Nos, pontosan ez a munka folyt itt a minneapolisi összejövetel óta. Mivel Isten az ő nevében olyan üzenetet küld, amely nem egyezik a ti elképzeléseitekkel, ezért [arra a következtetésre juttok], hogy az nem lehet Istentől való üzenet.” Sermons and Talks, 1. kötet, 142.