Christ pointed His people to the budding trees of Spring, in order that they would understand the “signs” and the implication of the “signs” of the last days.
Krisztus a tavasz rügyező fáira irányította népe figyelmét, hogy megértsék az utolsó napok „jeleit”, valamint e „jelek” jelentőségét.
“Christ had bidden His people watch for the signs of His advent and rejoice as they should behold the tokens of their coming King. ‘When these things begin to come to pass,’ He said, ‘then look up, and lift up your heads; for your redemption draweth nigh.’ He pointed His followers to the budding trees of spring, and said: ‘When they now shoot forth, ye see and know of your own selves that summer is now nigh at hand. So likewise ye, when ye see these things come to pass, know ye that the kingdom of God is nigh at hand.’ Luke 21:28, 30, 31.” The Great Controversy, 308.
„Krisztus arra intette népét, hogy figyelje eljövetelének jeleit, és örvendezzen, amikor közelgő Királyának jeleit megpillantja. „Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel, és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelgett a ti váltságtok.” Követőinek a tavasz fakadó fáira mutatott, és ezt mondta: „Mikor immár hajtanak, és látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár. Ezenképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.” Lukács 21:28, 30, 31.” A nagy küzdelem, 308.
The “signs” of the last days were typified by the “signs,” that announced and ushered in the movement of the first angel. Those “signs” included the shaking of the heavens, but Joel identifies that the “signs” of the last days, the days when the iniquity of Israel shall be sought for and not found, when God’s holy mountain is holy forever, for no strangers will ever pass through her again, the shaking of the powers of the heavens, will also include the shaking of the powers of earth. Sister White identifies the distinction between the shaking of the powers of the heavens and the powers of the earth.
Az utolsó napok „jeleit” azok a „jelek” előképezték, amelyek az első angyal mozgalmát hirdették meg és vezették be. E „jelek” közé tartozott az egek megrendülése, de Jóel azonosítja, hogy az utolsó napok „jelei” — azoké a napoké, amikor Izráel hamisságát keresik majd, és nem találják; amikor Isten szent hegye örökké szent, mert idegenek többé soha nem vonulnak át rajta — az egek erőinek megrendülése mellett a föld erőinek megrendülését is magukban foglalják. White testvérnő rámutat az egek erőinek és a föld erőinek megrendülése közötti különbségtételre.
“December 16, 1848, the Lord gave me a view of the shaking of the powers of the heavens. I saw that when the Lord said ‘heaven,’ in giving the signs recorded by Matthew, Mark, and Luke, He meant heaven, and when He said ‘earth’ He meant earth. The powers of heaven are the sun, moon, and stars. They rule in the heavens. The powers of earth are those that rule on the earth. The powers of heaven will be shaken at the voice of God. Then the sun, moon, and stars will be moved out of their places. They will not pass away, but be shaken by the voice of God.
„1848. december 16-án az Úr látomást adott nekem az egek hatalmasságainak megrendüléséről. Láttam, hogy amikor az Úr a Máté, Márk és Lukács által feljegyzett jelek adásakor „eget” mondott, egek alatt valóban az eget értette, és amikor „földet” mondott, föld alatt valóban a földet értette. Az ég hatalmasságai a nap, a hold és a csillagok. Ők uralkodnak az egekben. A föld hatalmasságai azok, akik a földön uralkodnak. Az ég hatalmasságai Isten szavára megrendülnek. Akkor a nap, a hold és a csillagok kimozdulnak helyeikből. Nem múlnak el, hanem Isten szava rázza meg őket.
“Dark, heavy clouds came up and clashed against each other. The atmosphere parted and rolled back; then we could look up through the open space in Orion, whence came the voice of God. The Holy City will come down through that open space. I saw that the powers of earth are now being shaken and that events come in order. War, and rumors of war, sword, famine, and pestilence are first to shake the powers of earth, then the voice of God will shake the sun, moon, and stars, and this earth also. I saw that the shaking of the powers in Europe is not, as some teach, the shaking of the powers of heaven, but it is the shaking of the angry nations.” Early Writings, 41.
„Sötét, súlyos felhők támadtak, és egymásnak csapódtak. A légkör megnyílt és visszahengeredett; ekkor feltekinthettünk az Orionban nyíló résen át, ahonnan Isten hangja hallatszott. A Szent Város azon a nyíláson át fog alászállni. Láttam, hogy a föld hatalmai most megrendülnek, és hogy az események meghatározott rendben következnek. A háború, a háborúk hírei, a kard, az éhínség és a döghalál először a föld hatalmait rendítik meg, azután pedig Isten hangja fogja megrendíteni a napot, a holdat és a csillagokat, valamint ezt a földet is. Láttam, hogy a hatalmak megrendülése Európában nem az, aminek némelyek tanítják, vagyis nem az ég hatalmainak megrendülése, hanem a haragra gerjedt nemzetek megrendülése.” Early Writings, 41.
The shaking of the heavens in Matthew, Mark and Luke represent the shaking of the powers that rule the heavens, as represented by the sun, moon and stars. All of these heavenly powers were shaken, and produced the “signs,” which ushered in and announced the movement of the first angel. Those heavenly powers will be again shaken during the movement of the third angel. But in the movement of the third angel, the powers of earth will also be shaken. The powers of earth are the powers that rule the earth. On September 11, 2001, the powers of earth, not heaven, were shaken.
Az egek megrendülése Máténál, Márknál és Lukácsnál azon hatalmak megrendülését jelképezi, amelyek az egeket uralják, s amelyeket a nap, a hold és a csillagok képviselnek. Mindezek a mennyei hatalmak megrendültek, és létrehozták a „jeleket”, amelyek bevezették és hirdették az első angyal mozgalmát. E mennyei hatalmak a harmadik angyal mozgalma idején ismét meg fognak rendülni. Ám a harmadik angyal mozgalmában a föld hatalmai is meg fognak rendülni. A föld hatalmai azok a hatalmak, amelyek a földet uralják. 2001. szeptember 11-én a föld hatalmai rendültek meg, nem az égé.
“Now comes the word that I have declared that New York is to be swept away by a tidal wave? This I have never said. I have said, as I looked at the great buildings going up there, story after story, ‘What terrible scenes will take place when the Lord shall arise to shake terribly the earth! Then the words of Revelation 18:1–3 will be fulfilled.’ The whole of the eighteenth chapter of Revelation is a warning of what is coming on the earth. But I have no light in particular in regard to what is coming on New York, only that I know that one day the great buildings there will be thrown down by the turning and overturning of God’s power. From the light given me, I know that destruction is in the world. One word from the Lord, one touch of his mighty power, and these massive structures will fall. Scenes will take place the fearfulness of which we cannot imagine.” Review and Herald, July 5, 1906.
„Nos, vajon az a kijelentés terjed, hogy azt mondtam: New Yorkot árhullám fogja elsöpörni? Ezt én soha nem mondtam. Azt mondtam, amikor a sorra emelkedő hatalmas épületeket szemléltem ott, emelet emelet fölött: »Mily rettenetes jelenetek fognak lejátszódni, amikor az Úr felkel, hogy rettenetesen megrázza a földet! Akkor beteljesednek a Jelenések 18:1–3 szavai.« A Jelenések könyve tizennyolcadik fejezete teljes egészében figyelmeztetés arra nézve, ami a földre jön. De különösképpen New Yorkra vonatkozóan nincs világosságom arról, hogy mi következik be, csak annyit tudok, hogy egy napon az ottani nagy épületek ledőlnek Isten hatalmának fordítása és felforgatása által. A nekem adott világosságból tudom, hogy pusztulás van a világban. Egyetlen szó az Úrtól, hatalmas erejének egyetlen érintése, és ezek a roppant építmények összeomlanak. Oly jelenetek fognak lejátszódni, amelyeknek rettenetességét el sem tudjuk képzelni.” Review and Herald, 1906. július 5.
In the history of the Millerites one of the signs recorded by Luke was the “distress of nations.” The nations represent the powers that rule the earth, and on September 11, 2001, every nation on earth was shaken as the third Woe arrived into prophetic history. That earthly shaking was represented in Luke twenty-one, but not by the biblical expression of the shaking of the powers of the earth. It was represented by the phrase, “the distress of nations,” as was brought upon the nations of the world when the great buildings of New York were brought down. “The distress of nations” in Luke is the shaking of the powers of earth, and it was fulfilled in the history of the Millerites.
A milleriták történetében a Lukács által feljegyzett jelek egyike a „népek szorongása” volt. A népek a földet uraló hatalmakat jelképezik, és 2001. szeptember 11-én a föld minden nemzete megrendült, amikor a harmadik Jaj belépett a prófétai történelembe. Ezt a földi megrendülést Lukács huszonegyedik fejezete ábrázolja, de nem a föld hatalmainak megrendülésére vonatkozó bibliai kifejezéssel. Azt a „népek szorongása” kifejezés jeleníti meg, amint az a világ nemzeteire szakadt, amikor New York nagy épületeit ledöntötték. A Lukácsnál szereplő „népek szorongása” a föld hatalmainak megrendülése, és ez a milleriták történetében teljesedett be.
“I saw that the powers of earth are now being shaken and that events come in order. War, and rumors of war, sword, famine, and pestilence are first to shake the powers of earth, then the voice of God will shake the sun, moon, and stars, and this earth also. I saw that the shaking of the powers in Europe is not, as some teach, the shaking of the powers of heaven, but it is the shaking of the angry nations.” Early Writings, 41.
„Láttam, hogy a föld hatalmai most megrendíttetnek, és hogy az események sorrendben követik egymást. Háború és háború hírei, kard, éhínség és döghalál először a föld hatalmait rendítik meg, azután Isten szava rendíti meg a napot, a holdat és a csillagokat, valamint ezt a földet is. Láttam, hogy a hatalmak megrendülése Európában nem az, amint némelyek tanítják, hogy az egek hatalmainak megrendülése volna, hanem a haragra gerjedt nemzetek megrendülése.” Early Writings, 41.
The “shaking of the powers of the angry nations,” is the shaking of the “powers of earth,” as illustrated in the early history of Adventism by the shaking of the “powers in Europe.” Uriah Smith identified what was shaking the powers in Europe in 1838.
„A haragos nemzetek hatalmainak megrendítése” a „föld hatalmainak” megrendítése, amint azt az adventizmus korai történetében a „Európa hatalmainak” megrendítése szemlélteti. Uriah Smith 1838-ban azonosította, mi rendítette meg Európa hatalmait.
“As the prophetic period of this [6th] trumpet commenced by the voluntary surrender of power into the hands of the Turks by the Christian emperor of the East, so we might justly conclude that its termination would be marked by the voluntary surrender of that power by the Turkish Sultan back again into the hands of the Christians. In 1838 Turkey became involved in war with Egypt. The Egyptians bid fair to overthrow the Turkish power. To prevent this, the four great powers of Europe, England, Russia, Austria, and Prussia, interfered to sustain the Turkish government. Turkey accepted their intervention. A conference was held in London at which an ultimatum was drawn up to be presented to Mehemet Ali, the Pacha of Egypt. It is evident that when this ultimatum should be placed in the hands of Mehemet, the destiny of the Ottoman Empire would be virtually lodged in the hands of the Christian powers of Europe. This ultimatum was placed in the hands of Mehemet on the 11th day of August 1840! and on that very day the Sultan addressed a note to the ambassadors of the four powers, inquiring what should be done in case Mehemet refused to comply with the terms which they had proposed. The answer was that he need not alarm himself about any contingency that might arise; for they had made provision for that. The prophetic period ended, and on that very day the control of Mohammedan affairs passed into the hands of Christians, just as the control of Christian affairs had passed into the hands of the Mohammedans 391 years and 15 days before. Thus the second woe ended, and the sixth trumpet ceased its sounding.” Uriah Smith, Synopsis of Present Truth, 218.
„Amint e [a 6.] trombita prófétai időszaka azzal vette kezdetét, hogy a keleti keresztény császár önként adta át hatalmát a törökök kezébe, úgy joggal arra a következtetésre juthatunk, hogy annak végét az fogja jelezni, hogy a török szultán ugyanazt a hatalmat önként ismét a keresztények kezébe adja vissza. 1838-ban Törökország háborúba keveredett Egyiptommal. Az egyiptomiak jó eséllyel készültek megdönteni a török hatalmat. Ennek megakadályozására Európa négy nagyhatalma, Anglia, Oroszország, Ausztria és Poroszország közbelépett, hogy fenntartsa a török kormányzatot. Törökország elfogadta beavatkozásukat. Londonban konferenciát tartottak, amelyen ultimátumot fogalmaztak meg, hogy azt Mehemet Ali, Egyiptom pasa elé terjesszék. Nyilvánvaló, hogy amikor ez az ultimátum Mehemet kezébe kerül, az Oszmán Birodalom sorsa gyakorlatilag Európa keresztény hatalmainak kezébe lesz letéve. Ezt az ultimátumot 1840. augusztus 11-én adták át Mehemetnek! és éppen azon a napon a szultán jegyzéket intézett a négy hatalom nagyköveteihez, tudakozódva afelől, mit kellene tenni abban az esetben, ha Mehemet megtagadná az általuk javasolt feltételek teljesítését. A válasz az volt, hogy emiatt semmiféle lehetséges fordulattól nem kell tartania; mert arra nézve már intézkedtek. A prófétai időszak véget ért, és éppen azon a napon a mohamedán ügyek irányítása keresztények kezébe ment át, miként a keresztény ügyek irányítása 391 évvel és 15 nappal korábban a mohamedánok kezébe ment át. Így ért véget a második jaj, és a hatodik trombita megszűnt szólni.” Uriah Smith, Synopsis of Present Truth, 218.
Islam of the second Woe, had passed the zenith of its power, which according to God’s word was to continue for three hundred and ninety-one years and fifteen days. Yet in the 1830’s Egypt was attempting to re-establish a caliphate in Egypt for the purpose of continuing the second great jihad of Muslim history. The possibility of more Islamic warfare was causing the European powers to shake in fear. For decades the crisis of Islam re-igniting its warfare was labelled by the historians and the reporters of those years as the “Eastern Question.” The warfare of the children of the east had been carried out for centuries against the nations of Europe, who derived their religion from the Roman church. In 1838, “the distress of nations,” referred to by Christ represented the shaking of the angry nations that was produced by the warfare brought against the former Roman Empire by Islam.
A második jajhoz tartozó iszlám túljutott hatalmának tetőpontján, amelynek Isten igéje szerint háromszázkilencvenegy évig és tizenöt napig kellett tartania. Az 1830-as években azonban Egyiptom arra törekedett, hogy Egyiptomban újból felállítsa a kalifátust abból a célból, hogy folytassa a muszlim történelem második nagy dzsihádját. A további iszlám hadviselés lehetősége rettegéssel töltötte el az európai hatalmakat. Évtizedeken át az iszlámnak a hadviselés újbóli fellobbantásával kapcsolatos válságát az akkori történészek és tudósítók „keleti kérdés”-nek nevezték. A kelet fiai évszázadokon át folytattak háborút Európa azon nemzetei ellen, amelyek vallásukat a római egyházból eredeztették. 1838-ban a Krisztus által említett „nemzetek szorongattatása” a haragvó nemzetek ama megrendülését jelképezte, amelyet az iszlám a hajdani Római Birodalom ellen viselt hadviselése idézett elő.
“By [loosing] the four angels which are bound in the great river Euphrates, I understand that God was now about to suffer the four principal nations of which the Ottoman empire was composed, which had in vain attempted to subdue the Eastern Empire at Constantinople, and made but little progress in conquering Europe, now to take Constantinople, and to overrun and subdue one third part of Europe, which was the fact about the middle of the fifteenth century.” Works of William Miller, Volume 2, 121.
„A [a nagy folyamnál, az Eufrátesznél megkötözött] négy angyal [elbocsátása] alatt azt értem, hogy Isten ekkor már megengedni készült az oszmán birodalmat alkotó négy fő nemzetnek, amelyek hiába kísérelték meg a konstantinápolyi Keleti Birodalom leigázását, és Európa meghódításában is csak csekély előrehaladást tettek, hogy most elfoglalják Konstantinápolyt, és Európa egyharmad részét elárasszák és leigázzák; s ez a tény a tizenötödik század közepe táján következett be.” William Miller művei, 2. kötet, 121.
The distress of nations in the narrative found in Luke was “with perplexity; the sea and the waves roaring,” and with men’s “hearts failing them for fear, and for looking after those things which are coming on the earth.” The perplexity of the Eastern Question continued to agitate the powers of earth all the way into the twentieth century, and the symbol of that distress was “men’s hearts failing them for fear” and the “sea and waves roaring.”
A Lukács evangéliumában található elbeszélés szerint a nemzetek szorongatása „tanácstalansággal” járt; „a tenger és a habok zúgásával”, és azzal, hogy az embereknek „elhal a szívük a félelem miatt és ama dolgok várása miatt, amelyek e földre következnek”. A keleti kérdés körüli tanácstalanság továbbra is nyugtalanította a föld hatalmait egészen a huszadik századig, és e szorongatás jelképe az volt, hogy „az embereknek elhal a szívük a félelem miatt”, valamint a „tenger és a habok zúgása”.
“This sealing of the servants of God is the same that was shown to Ezekiel in vision. John also had been a witness of this most startling revelation. He saw the sea and the waves roaring, and men’s hearts failing them for fear. He beheld the earth moved, and the mountains carried into the midst of the sea (which is literally taking place), the water thereof roaring and troubled, and the mountains shaking with the swelling thereof. He was shown plagues, pestilence, famine, and death performing their terrible mission.” Testimonies to Ministers, 445.
„Isten szolgáinak ez a megpecsételése ugyanaz, amelyet Ezékiel látomásban látott. János is tanúja volt e legmegrendítőbb kinyilatkoztatásnak. Látta a tengert és a háborgó hullámokat, és hogy az emberek szíve a félelem miatt elcsügged. Szemlélte, amint a föld megrendül, és a hegyek a tenger közepébe vettetnek (ami szó szerint bekövetkezik), annak vizei zúgnak és háborognak, és a hegyek megrendülnek annak duzzadásától. Megmutatták neki a csapásokat, a döghalált, az éhínséget és a halált, amint rettenetes küldetésüket véghezviszik.” Testimonies to Ministers, 445.
When John was shown the sealing of the one hundred and forty-four thousand, he saw the distress of nations, as represented by the seas and waves roaring, and men’s hearts failing for fear, and it was the same sealing that Ezekiel was shown in chapter nine. Ezekiel was shown the internal elements of the sealing and John was shown the external elements associated with the sealing. John saw that the angering of the nations is associated with the sealing of the one hundred and forty-four thousand, and the angering of the nations is also Luke’s distress of nations which is historically identified as the Eastern Question. John was shown that Islam of the third Woe, is the external sign of the sealing of the one hundred and forty-four thousand.
Amikor Jánosnak megmutatták a száznegyvennégyezer elpecsételését, látta a nemzetek szorongattatását, amint azt a háborgó tengerek és hullámok jelképezik, és azt is, hogy az emberek szíve elhal a félelemtől; és ugyanazt az elpecsételést mutatták meg Ezékielnek is a kilencedik fejezetben. Ezékielnek az elpecsételés belső elemeit mutatták meg, Jánosnak pedig az elpecsételéssel összefüggő külső elemeket. János látta, hogy a nemzetek haragra gerjedése összefügg a száznegyvennégyezer elpecsételésével, és a nemzetek haragra gerjedése egyúttal Lukács nemzetek szorongattatása is, amelyet történelmileg a keleti kérdéssel azonosítanak. Jánosnak megmutatták, hogy a harmadik Jaj iszlámja a száznegyvennégyezer elpecsételésének külső jele.
“The present is a time of overwhelming interest to all living. Rulers and statesmen, men who occupy positions of trust and authority, thinking men and women of all classes, have their attention fixed upon the events taking place about us. They are watching the strained, restless relations that exist among the nations. They observe the intensity that is taking possession of every earthly element, and they recognize that something great and decisive is about to take place—that the world is on the verge of a stupendous crisis.
„A jelen idő minden élő számára rendkívüli jelentőségű korszak. Uralkodók és államférfiak, bizalmi és hatalmi tisztségeket betöltő emberek, minden osztály gondolkodó férfiai és asszonyai figyelmüket a körülöttünk zajló eseményekre szegezik. Szemmel tartják a nemzetek között fennálló feszült, nyugtalan viszonyokat. Megfigyelik azt a fokozódó hevességet, amely minden földi tényezőt hatalmába vesz, és felismerik, hogy valami nagy és döntő dolog van küszöbön — hogy a világ egy megrendítő válság peremén áll.”
“Angels are now restraining the winds of strife, that they may not blow until the world shall be warned of its coming doom; but a storm is gathering, ready to burst upon the earth; and when God shall bid His angels loose the winds, there will be such a scene of strife as no pen can picture.
„Az angyalok most visszatartják a viszály szeleit, hogy ne fújjanak mindaddig, amíg a világ figyelmeztetést nem kap közelgő végzetére; de vihar gyülekezik, amely kész kitörni a földre; és amikor Isten megparancsolja angyalainak, hogy eresszék szabadon a szeleket, olyan küzdelem jelenete bontakozik majd ki, amilyet semmiféle toll nem képes megrajzolni.”
“The Bible, and the Bible only, gives a correct view of these things. Here are revealed the great final scenes in the history of our world, events that already are casting their shadows before, the sound of their approach causing the earth to tremble and men’s hearts to fail them for fear.” Education, 179, 180.
„A Biblia, és egyedül a Biblia ad helyes képet ezekről a dolgokról. Itt tárulnak fel világunk történelmének nagy végső jelenetei, olyan események, amelyek már most előrevetik árnyékukat; közeledésük zaja megremegteti a földet, és az emberek szíve megdermed bennük a félelemtől.” Education, 179, 180.
In Luke chapter twenty-one Jesus identified the “signs” that ushered in the Millerite movement, and all those “signs”, according to Sister White, were fulfilled. The Lisbon earthquake, the dark day, the falling of the stars, and the distress of nations, which represented the shaking of the powers of earth that was fulfilled by Islam in the fear produced by the Eastern Question, are all fulfilled. The Millerite “signs” also include the Son of man coming with a cloud which was fulfilled in the correct order that the “signs” were given by Christ, for after the distress of nations ended with the restraint of the Ottoman supremacy in 1840, Christ came to the Most Holy Place on October 22, 1844, and when He came He came with clouds.
Lukács huszonegyedik fejezetében Jézus azonosította azokat a „jeleket”, amelyek bevezették a millerita mozgalmat, és mindazok a „jelek” White testvérnő szerint beteljesedtek. A lisszaboni földrengés, a sötét nap, a csillagok hullása és a nemzetek szorongása, amely a föld hatalmainak megrendítését jelképezte, s amely az iszlám által teljesedett be az úgynevezett keleti kérdés által előidézett félelemben, mind beteljesedtek. A millerita „jelek” közé tartozik az is, hogy az Emberfia felhővel jön el, ami abban a helyes sorrendben teljesedett be, ahogyan Krisztus a „jeleket” adta, mert miután a nemzetek szorongása 1840-ben az oszmán fennhatóság korlátozásával véget ért, Krisztus 1844. október 22-én belépett a Szentek Szentjébe, és amikor eljött, felhőkkel jött.
“‘And, behold, one like the Son of man came with the clouds of heaven, and came to the Ancient of Days, and they brought Him near before Him. And there was given Him dominion, and glory, and a kingdom, that all people, nations, and languages, should serve Him: His dominion is an everlasting dominion, which shall not pass away.’ Daniel 7:13, 14. The coming of Christ here described is not His second coming to the earth. He comes to the Ancient of Days in heaven to receive dominion and glory and a kingdom, which will be given Him at the close of His work as a mediator. It is this coming, and not His second advent to the earth, that was foretold in prophecy to take place at the termination of the 2300 days in 1844. Attended by heavenly angels, our great High Priest enters the holy of holies and there appears in the presence of God to engage in the last acts of His ministration in behalf of man—to perform the work of investigative judgment and to make an atonement for all who are shown to be entitled to its benefits.” The Great Controversy, 479.
„És ímé, mint valami emberfia, jöve az ég felhőiben, és méne az Öregkorúhoz, és elébe vivék Őt. És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, hogy minden nép, nemzet és nyelv néki szolgáljon; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik.” Dániel 7:13, 14. Krisztusnak az itt leírt eljövetele nem az Ő második eljövetele a földre. Ő az Öregkorúhoz jön a mennyben, hogy átvegye a hatalmat, a dicsőséget és az országot, amely közbenjárói munkájának lezárultakor adatik neki. A prófécia ezt az eljövetelt, és nem az Ő második adventjét a földre, jövendölte meg úgy, mint amely az 1844-ben véget érő 2300 nap végén következik be. Mennyei angyaloktól kísérve a mi nagy Főpapunk belép a szentek szentjébe, és ott megjelenik Isten színe előtt, hogy az ember javára véghezvigye szolgálatának utolsó cselekedeteit: hogy elvégezze a vizsgálati ítélet munkáját, és engesztelést szerezzen mindazokért, akik jogosultnak bizonyulnak annak áldásaira.” A nagy küzdelem, 479.
The “signs” associated with the history of the Millerites typified the “signs” associated with the history of the one hundred and forty-four thousand. When Christ provided the second witness to the historical narrative with the parable, He pointed His disciples to “the budding trees of spring.” He informed them that when the trees begin to bud out you know you are near the end of the world, and that the generation that witnesses the budding trees of spring will live to see the heavens and the earth pass away, in the fires of His second coming.
A milleriták történetéhez kapcsolódó „jelek” előképei voltak annak a „jeleknek”, amelyek a száznegyvennégyezer történetéhez kapcsolódnak. Amikor Krisztus a példázat által megadta a történelmi elbeszélés második tanúbizonyságát, tanítványai figyelmét „a tavasz fakadó fáira” irányította. Tudtukra adta, hogy amikor a fák rügyezni kezdenek, tudjátok, hogy közel vagytok a világ végéhez, és hogy az a nemzedék, amely tanúja a tavasz fakadó fáinak, megéri, hogy lássa az egeket és a földet elmúlni az Ő második eljövetelének tüzében.
When they now shoot forth, ye see and know of your own selves that summer is now nigh at hand. So likewise ye, when ye see these things come to pass, know ye that the kingdom of God is nigh at hand. Verily I say unto you, This generation shall not pass away, till all be fulfilled. Heaven and earth shall pass away: but my words shall not pass away. Luke 21:30–33.
Amikor már hajtani kezdenek, látjátok és magatoktól is tudjátok, hogy immár közel van a nyár. Hasonlóképpen ti is, amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony mondom néktek, hogy e nemzedék semmiképpen el nem múlik, mígnem mindezek beteljesednek. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. Lukács 21:30–33.
The question then becomes, “when did the trees begin to shoot forth?” The latter rain began to sprinkle on September 11, 2001, which according to Isaiah is “the day” of God’s “rough wind in the day of the east wind.”
A kérdés tehát azzá válik: „mikor kezdtek a fák hajtani?” A késői eső 2001. szeptember 11-én kezdett permetezni, amely Ézsaiás szerint Isten „kemény szelének napja a keleti szél napján”.
In measure, when it shooteth forth, thou wilt debate with it: he stayeth his rough wind in the day of the east wind. By this therefore shall the iniquity of Jacob be purged; and this is all the fruit to take away his sin; when he maketh all the stones of the altar as chalkstones that are beaten in sunder, the groves and images shall not stand up. Yet the defenced city shall be desolate, and the habitation forsaken, and left like a wilderness: there shall the calf feed, and there shall he lie down, and consume the branches thereof. When the boughs thereof are withered, they shall be broken off: the women come, and set them on fire: for it is a people of no understanding: therefore he that made them will not have mercy on them, and he that formed them will shew them no favour. And it shall come to pass in that day, that the Lord shall beat off from the channel of the river unto the stream of Egypt, and ye shall be gathered one by one, O ye children of Israel. And it shall come to pass in that day, that the great trumpet shall be blown, and they shall come which were ready to perish in the land of Assyria, and the outcasts in the land of Egypt, and shall worship the Lord in the holy mount at Jerusalem. Isaiah 27:8–13.
Mértékkel, mikor sarjadzik, perbe szállsz vele; visszatartja kemény szelét a keleti szél napján. Ezért Jákób hamissága ily módon tisztíttatik meg; és ez annak minden gyümölcse, hogy bűne eltávolíttassék: amikor az oltár minden kövét olyanná teszi, mint a széjjelzúzott krétakövek, a szent berkeik és bálványoszlopaik nem maradnak fenn. Mindazonáltal az erős város pusztává lesz, a lakóhely elhagyatottá, és olyanná hagyatik, mint a puszta; ott legel majd a borjú, ott heverészik, és megemészti annak ágait. Mikor annak gallyai elszáradnak, letöretnek; asszonyok jönnek, és tűzre vetik azokat; mert ez értelmetlen nép: ezért aki alkotta őket, nem könyörül rajtuk, és aki formálta őket, nem mutat irántuk kegyelmet. És lészen ama napon, hogy az Úr csépelni fog a folyó medrétől Egyiptom patakjáig, és ti egyenként gyűjttettek egybe, ó Izráel fiai. És lészen ama napon, hogy megfúvatik a nagy trombita, és eljönnek azok, akik készek voltak elveszni Asszíria földjén, és a számkivetettek Egyiptom földjén, és leborulnak az Úr előtt a szent hegyen Jeruzsálemben. Ézsaiás 27:8–13.
The latter rain began to sprinkle (measured) on September 11, 2001, and the debate over the message of the latter rain and the counterfeit peace and safety message began. The history of that debate is where the iniquity of Jacob is removed (purged, meaning atoned for). The history of the debate, which is the debate of Habakkuk, is the period of the sealing of the one hundred and forty-four thousand, that concludes with the Laodicean Seventh-day Adventist being spewed out of the mouth of the Lord, for it, as “the defenced city,” shall be desolate, for it had become the city of a people of no understanding, who find no mercy or favor. At that time the “second voice” of Revelation eighteen, will blow a great trumpet, which is the seventh trumpet and the third woe, and God’s other flock shall come and worship at “Jerusalem”, which will have become the movement of the church triumphant.
A késői eső 2001. szeptember 11-én kezdett hinteni (kimérten), és kezdetét vette a vita a késői eső üzenetéről, valamint a hamis béke és biztonság üzenetéről. E vita története az, ahol Jákób hamissága eltávolíttatik (kitisztíttatik, vagyis engesztelést nyer). A vita története, amely Habakuk vitája, az a száznegyvennégyezer elpecsételésének időszaka, amely azzal zárul, hogy a laodiceai Hetednapi Adventista kiköpetik az Úr szájából, mert az mint „a megerősített város” pusztává lesz, mivel olyan nép városává lett, amelynek nincs értelme, és amely nem talál irgalmat vagy kegyet. Abban az időben a Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetének „második hangja” megfúj egy nagy trombitát, amely a hetedik trombita és a harmadik jaj, és Isten másik nyája eljön, és „Jeruzsálemnél” imádja Őt, amely addigra a győzedelmes egyház mozgalmává lett.
September 11, 2001, identifies that the last generation of earth’s history has arrived, and only those that recognize the budding trees of spring will receive the rain that is causing the trees to bud. Only those that recognize that Islam of the third woe, is what marks the arrival of the latter rain and the sealing of the one hundred and forty-four thousand, will be among that group.
2001. szeptember 11-e arról tanúskodik, hogy a föld történelmének utolsó nemzedéke megérkezett, és csak azok fogják megkapni azt az esőt, amely a fákat rügyezésre készteti, akik felismerik a tavasz fakadó fáit. Csak azok lesznek e csoport tagjai, akik felismerik, hogy a harmadik jaj iszlámja az, ami jelzi a késői eső elérkeztét és a száznegyvennégyezer elpecsételését.
“Only those who are living up to the light they have will receive greater light. Unless we are daily advancing in the exemplification of the active Christian virtues, we shall not recognize the manifestations of the Holy Spirit in the latter rain. It may be falling on hearts all around us, but we shall not discern or receive it.” Testimonies to Ministers, 507.
„Csak azok kapnak nagyobb világosságot, akik a nekik adott világosság szerint élnek. Hacsak nem haladunk naponként előre a tevékeny keresztény erények megvalósításában, nem fogjuk felismerni a Szentlélek megnyilatkozásait a késői esőben. Lehet, hogy körülöttünk mindenütt szívekre hull, mi azonban sem észre nem vesszük, sem el nem fogadjuk azt.” Testimonies to Ministers, 507.
“We must not wait for the latter rain. It is coming upon all who will recognize and appropriate the dew and showers of grace that fall upon us. When we gather up the fragments of light, when we appreciate the sure mercies of God, who loves to have us trust Him, then every promise will be fulfilled. ‘For as the earth bringeth forth her bud, and as the garden causeth the things that are sown in it to spring forth; so the Lord God will cause righteousness and praise to spring forth before all the nations’ (Isaiah 61:11). The whole earth is to be filled with the glory of God.” The Seventh-day Adventist Bible Commentary, volume 7, 984.
„Nem szabad a késői esőre várnunk. Az mindazokra kiárad, akik felismerik és magukévá teszik a kegyelem harmatát és záporait, amelyek ránk hullanak. Amikor összegyűjtjük a világosság töredékeit, amikor értékeljük Isten bizonyos irgalmasságait, aki örömét leli abban, hogy bízzunk Benne, akkor minden ígéret beteljesedik. »Mert amiképpen a föld megtermi csemetéjét, és amiképpen a kert kisarjasztja veteményeit: akképpen sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt« (Ézsaiás 61:11). Az egész földnek be kell telnie Isten dicsőségével.” The Seventh-day Adventist Bible Commentary, 7. kötet, 984.
We will continue the study in the next article.
A következő cikkben folytatjuk a tanulmányt.
“Unless those who can help in——are aroused to a sense of their duty, they will not recognize the work of God when the loud cry of the third angel shall be heard. When light goes forth to lighten the earth, instead of coming up to the help of the Lord, they will want to bind about His work to meet their narrow ideas. Let me tell you that the Lord will work in this last work in a manner very much out of the common order of things, and in a way that will be contrary to any human planning. There will be those among us who will always want to control the work of God, to dictate even what movements shall be made when the work goes forward under the direction of the angel who joins the third angel in the message to be given to the world. God will use ways and means by which it will be seen that He is taking the reins in His own hands. The workers will be surprised by the simple means that He will use to bring about and perfect His work of righteousness.” Testimonies to Ministers, 300.
„Ha azok, akik segítséget nyújthatnának ——-ban/ben, nem ébrednek rá kötelességük tudatára, nem fogják felismerni Isten munkáját, amikor felhangzik a harmadik angyal hangos kiáltása. Amikor világosság árad ki, hogy beragyogja a földet, ahelyett hogy feljönnének az Úr segítségére, az ő munkáját akarják majd saját szűk elképzeléseikhez kötni. Hadd mondjam el nektek, hogy az Úr ebben az utolsó munkában oly módon fog munkálkodni, amely nagyon is kívül esik a dolgok megszokott rendjén, és oly módon, amely ellentétes lesz minden emberi tervezéssel. Lesznek közöttünk olyanok, akik mindig uralni akarják majd Isten munkáját, sőt még azt is meg akarják szabni, milyen lépések történjenek, amikor a munka annak az angyalnak a vezetése alatt halad előre, aki a világnak adandó üzenetben csatlakozik a harmadik angyalhoz. Isten olyan utakat és eszközöket fog felhasználni, amelyekből nyilvánvaló lesz, hogy saját kezébe vette a gyeplőt. A munkások meg fognak lepődni azokon az egyszerű eszközökön, amelyeket fel fog használni igazságának műve véghezvitelére és teljessé tételére.” Testimonies to Ministers, 300.