Verse forty of Daniel chapter eleven, represents one of the most profound verses of God’s Word. The prophetic histories that are represented therein are where the wheels within the wheels of Ezekiel’s vision are brought together. With the time of the end of the Millerite movement in 1798, and also the time of the end of the movement of the third angel in 1989, the internal and external histories of God’s people of the last days are portrayed. Within the verse is the announcement of the approaching judgment which arrived with the first angel in 1798, all the way until the Sunday law of verse forty-one. The verse therefore represents the investigative judgment of God’s church beginning with the dead, through to the sealing of the one hundred and forty-four thousand, and God spewing Laodicean Adventism out of His mouth.
Dániel könyve tizenegyedik fejezetének negyvenedik verse Isten Igéjének egyik legmélyebb verse. Az abban megjelenített prófétai történelmek azok, amelyekben Ezékiel látomásának kerékben levő kerekei egybeilleszkednek. A millerita mozgalom végidejével 1798-ban, valamint a harmadik angyal mozgalmának végidejével 1989-ben Isten utolsó napokban élő népének belső és külső történelmei ábrázoltatnak. A versben benne foglaltatik a közelgő ítélet bejelentése, amely az első angyallal érkezett el 1798-ban, egészen a negyvenegyedik vers vasárnaptörvényéig. Ezért a vers Isten egyházának vizsgálati ítéletét ábrázolja, amely a halottakkal kezdődik, és a száznegyvennégyezer elpecsételéséig, valamint addig terjed, hogy Isten a laodiceai adventizmust kiköpi az Ő szájából.
The history where the papacy received its deadly wound in 1798, until the deadly wound is healed in verse forty-one is represented in the history of the verse. Verse forty-one onward is set within the context of the escalating executive judgments of God, which begin in that verse. In this prophetic sense, verse forty is the end of Daniel chapter eleven, and verses one and two, of the chapter are the beginning. Chapter eleven presents the rebellion of the antichrist, and chapter ten represents the beginning of the Hiddekel River vision, and chapter twelve represents the end. Chapters ten and twelve represent the first and the last, and chapter eleven is the rebellion in the middle.
A történet, amelyben a pápaság 1798-ban megkapta halálos sebét, egészen addig az időszakig, amíg a negyvenegyedik versben a halálos seb begyógyul, e vers történelmi szakaszában van ábrázolva. A negyvenegyedik verstől kezdődően az ott kezdődő, egyre fokozódó isteni végrehajtó ítéletek összefüggésrendszerében helyezkedik el a szöveg. Ebben a prófétai értelemben a negyvenedik vers Dániel könyve tizenegyedik fejezetének végét jelenti, míg a fejezet első és második verse a kezdetét. A tizenegyedik fejezet az antikrisztus lázadását mutatja be, a tizedik fejezet pedig a Hiddekel folyó látomásának kezdetét, a tizenkettedik fejezet pedig annak végét. A tizedik és a tizenkettedik fejezet az elsőt és az utolsót jelképezi, a tizenegyedik fejezet pedig a középen levő lázadást.
Chapters ten and twelve are the same, for, unlike chapter eleven, they represent Daniel’s experience in relation to the vision, and chapter eleven is the vision. Chapter ten is the first letter of the Hebrew alphabet, chapter eleven is the thirteenth rebellious letter of the Hebrew alphabet, and chapter twelve is the last letter of the alphabet. The Hiddekel River vision is the “Truth.”
A tizedik és a tizenkettedik fejezet ugyanaz, mert — a tizenegyedik fejezettől eltérően — Dánielnek a látomással kapcsolatos tapasztalatát ábrázolják, míg a tizenegyedik fejezet maga a látomás. A tizedik fejezet a héber ábécé első betűje, a tizenegyedik fejezet a héber ábécé tizenharmadik, lázadó betűje, a tizenkettedik fejezet pedig az ábécé utolsó betűje. A Hiddekel folyónál kapott látomás az „Igazság”.
In chapter eleven, the beginning illustrates the end, for Christ never changes. The final history represented in verse forty, is the testing time of the image of the beast. That testing time concludes with the mark of the beast, which is represented in verse forty-one. Verses one and two, must therefore address the sealing time of the one hundred and forty-four thousand, for that period of time is also the period of the formation of the image of the beast.
A tizenegyedik fejezetben a kezdet szemlélteti a véget, mert Krisztus soha nem változik. A negyvenedik versben ábrázolt végső történelem a fenevad képmásának próbaideje. Ez a próbaidő a fenevad bélyegével zárul, amelyet a negyvenegyedik vers ábrázol. Az első és második versnek ezért a száznegyvennégyezer elpecsételésének idejével kell foglalkoznia, mert ez az időszak egyben a fenevad képmása kialakulásának időszaka is.
“The Lord has shown me clearly that the image of the beast will be formed before probation closes; for it is to be the great test for the people of God, by which their eternal destiny will be decided. . ..
„Az Úr világosan megmutatta nekem, hogy a fenevad képe még a kegyelemidő lezárulása előtt fel fog állíttatni; mert ez lesz Isten népe számára a nagy próba, amely által örök sorsuk eldől....”
“This is the test that the people of God must have before they are sealed.” Manuscript Releases, volume 15, 15.
„Ez az a próba, amelyen Isten népének át kell mennie, mielőtt elpecsételtetnék.” Manuscript Releases, 15. kötet, 15.
There are always two waymarks that identify a time of the end. In the reform movement of Moses, it was Aaron’s birth followed three years later with Moses’ birth. In the reform movement to come out of Babylon and rebuild the temple it was king Darius, followed by king Cyrus. In the reform movement of Christ, it was the birth of John the Baptist, followed in six months by the birth of Christ. In the reform movement of the Millerites it was the death of the papal system in 1798, followed by the death of the pope in 1799. In the reform movement of the third angel, it was president Reagan and president Bush the first, who both represented 1989. In Daniel chapter ten, verse one, we find king Cyrus identified.
Az idő végének azonosítására mindig két határjel szolgál. Mózes reformmozgalmában ez Áron születése volt, amelyet három évvel később Mózes születése követett. A Babilonból való kijövetel és a templom újjáépítésének reformmozgalmában ez Dárius király volt, akit Kürosz király követett. Krisztus reformmozgalmában ez Keresztelő János születése volt, amelyet hat hónappal később Krisztus születése követett. A milleriták reformmozgalmában ez a pápai rendszer halála volt 1798-ban, amelyet a pápa halála követett 1799-ben. A harmadik angyal reformmozgalmában ez Reagan elnök és az első Bush elnök volt, akik mindketten 1989-et képviselték. Dániel könyve tizedik fejezetének első versében Kürosz királyt azonosítva találjuk.
In the third year of Cyrus king of Persia a thing was revealed unto Daniel, whose name was called Belteshazzar; and the thing was true, but the time appointed was long: and he understood the thing, and had understanding of the vision. Daniel 10:1.
Círusnak, Perzsia királyának harmadik esztendejében kijelentetett egy dolog Dánielnek, akit Baltazárnak neveztek; és a dolog igaz volt, de a megszabott idő hosszú: és megértette a dolgot, és értelme volt a látomás felől. Dániel 10:1.
In the following verses of chapter ten, we see the experience of Daniel represented in advance of Gabriel delivering the vision of prophetic history in chapter eleven. Cyrus marks the time of the end, for previously Cyrus, Darius’ nephew, had been Darius’ general who slew Belshazzar, thus marking the end of the seventy years of captivity, which typified the twelve-hundred and sixty-year captivity of spiritual Israel in spiritual Babylon from 538 unto 1798.
A tizedik fejezet következő verseiben Dániel tapasztalatát látjuk bemutatva még az előtt, hogy Gábriel a tizenegyedik fejezetben átadná a prófétai történelem látomását. Círus jelöli a vég idejét, mert korábban Círus, Dárius unokaöccse, Dárius tábornoka volt, aki megölte Belsazárt, s ezzel jelezte a fogság hetven esztendejének végét, amely előképe volt a lelki Izráel ezerkétszázhatvan éves fogságának a lelki Babilonban 538-tól 1798-ig.
“God’s church on earth was as verily in captivity during this long period of relentless persecution as were the children of Israel held captive in Babylon during the period of the exile.” Prophets and Kings, 714.
„Isten egyháza a földön e hosszú, szüntelen üldöztetés ideje alatt éppoly valóságosan fogságban volt, mint ahogyan Izrael fiai Babilonban fogságban voltak a száműzetés idején.” Próféták és királyok, 714.
The end of the twelve hundred and sixty years in 1798, marked the time of the end, so the end of the seventy years marked the “time of the end” for that history. Both Darius and Cyrus are represented at the death of Belshazzar and end of the kingdom of Babylon, for as Darius’s general who accomplished the work, Cyrus was representing Darius. When George Bush the first was inaugurated on January 20, 1989, Reagan had been president for the first nineteen days of 1989.
Az ezerkétszázhatvan esztendő 1798-ban bekövetkezett vége jelölte ki a vég idejét; ugyanígy a hetven esztendő vége is kijelölte annak a történetnek a „vég idejét”. Mind Dárius, mind Círusz megjelenik Bélsazár halálánál és Babilon országának végénél, mert Círusz, mint Dárius hadvezére, aki véghezvitte a művet, Dáriust képviselte. Amikor idősebb George Busht 1989. január 20-án beiktatták, 1989 első tizenkilenc napjában Reagan volt az elnök.
The vision of the Hiddekel began at the time of the end, in the third year of Cyrus. When Gabriel begins to unfold to Daniel the prophetic history of chapter eleven, he first references the first year of Darius, to establish clearly that the vision of prophetic history that he was about to present to Daniel begins in the last time of the end, in 1989, for all the prophets speak more of the last days than the days in which they lived.
A Hiddekelről szóló látomás a vég idején kezdődött, Círus harmadik esztendejében. Amikor Gábriel hozzákezd ahhoz, hogy feltárja Dániel előtt a tizenegyedik fejezet prófétai történelmét, először Dárius első esztendejére utal, hogy világosan megállapítsa: a prófétai történelem látomása, amelyet éppen Dánielnek készült bemutatni, a legutolsó vég idején, 1989-ben kezdődik, mert valamennyi próféta inkább az utolsó napokról szól, mint azokról a napokról, amelyekben éltek.
But I will show thee that which is noted in the scripture of truth: and there is none that holdeth with me in these things, but Michael your prince. Also I in the first year of Darius the Mede, even I, stood to confirm and to strengthen him. Daniel 10:21, 11:1.
De megjelentem néked, ami fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincs, aki mellettem állana ezekben, csak Mihály, a ti fejedelmetek. És én is a méd Dárius első esztendejében mellé álltam, hogy megerősítsem és támogassam őt. Dániel 10:21; 11:1.
In the first year of Darius, which represents the time of the end in 1989, Gabriel “stood”, thus identifying that at a “time of the end”, an angel arrives. In 1798 the first angel arrived, and in 1989, the third angel arrived. It wasn’t until the message of the third angel was empowered in 2001 that the sealing of the third angel began, but the movement of the third angel arriving in 1989, is represented by Gabriel standing at the time of the end. Gabriel is going to show Daniel “that which is noted in the scripture of truth,” and the vision of the Hiddekel possesses the signature of “Truth,” which Gabriel is about to set forth.
Dárius első esztendejében, amely az 1989-ben bekövetkező vég idejét jelképezi, Gábriel „előállt”, ezáltal azonosítva, hogy a „vég idején” egy angyal érkezik. 1798-ban az első angyal érkezett meg, és 1989-ben a harmadik angyal érkezett meg. Csak akkor, amikor a harmadik angyal üzenete 2001-ben felhatalmazást nyert, kezdődött meg a harmadik angyal pecsételése; ám a harmadik angyal 1989-ben való megérkezésének mozgalmát Gábrielnek a vég idején való előállása ábrázolja. Gábriel meg fogja mutatni Dánielnek „azt, ami fel van jegyezve az igazság írásában”, és a Hiddekel látomása magán viseli az „Igazság” ismertetőjegyét, amelyet Gábriel most kész előterjeszteni.
In verse fourteen of chapter ten Gabriel had already informed Daniel that what he was addressing in the vision of the Hiddekel was “what would happen to God’s people in the last days.”
A tizedik fejezet tizennegyedik versében Gábriel már tudatta Dániellel, hogy amiről a Hiddekelről szóló látomásban szólt, az „ami Isten népével történik az utolsó napokban”.
Now I am come to make thee understand what shall befall thy people in the latter days: for yet the vision is for many days. Daniel 10:14.
Most azért jöttem, hogy megértesselek azzal, ami népedre a későbbi napokban következik; mert a látomás még sok napra szól. Dániel 10:14.
Verse two of Daniel chapter eleven represents the knowledge that was unsealed at the time of the end in 1989, and which identifies what “shall befall” God’s people “in the latter days”.
Dániel könyve tizenegyedik fejezetének második verse azt az ismeretet jelképezi, amely 1989-ben, a vég idején táratott fel, és amely megmutatja, mi „történik” Isten népével „az utolsó napokban”.
And now will I show thee the truth. Behold, there shall stand up yet three kings in Persia; and the fourth shall be far richer than they all: and by his strength through his riches he shall stir up all against the realm of Grecia. Daniel 11:2.
És most megjelentem neked az igazságot. Íme, még három király támad Perzsiában; és a negyedik mindnyájuknál sokkal gazdagabb lesz; és ereje által, gazdagsága révén, mindent felindít Görögország birodalma ellen. Dániel 11:2.
Cyrus prefigures the second king since 1989. He is the king of the Medo-Persian Empire, which represents the kingdom of Bible prophecy in the last days that is made up of two horns, represented by the Medes and the Persians. After the second king of the kingdom of the two-horned earth beast at the time of the end in 1989, there would yet be three kings (Clinton, Bush the last, Obama), and then there would be a king that was far richer than they all were. The three kings that followed Bush the first, got wealthy after their presidencies, and only because they had become president. Trump, the fourth that was far richer, and was the wealthiest president ever, did not make his money because he had been president, but primarily through his work in real estate investments, well before he ran for president.
Círus előképezi az 1989 óta számított második királyt. Ő a méd–perzsa birodalom királya, amely a bibliai prófécia utolsó napokbeli országát jelképezi, amely két szarvból áll, s amelyeket a médek és a perzsák képviselnek. A vég idején, 1989-ben, a két szarvú földi fenevad országának második királya után még három király következik (Clinton, Bush az utolsó, Obama), és aztán egy olyan király jön, aki mindnyájuknál sokkal gazdagabb. Az első Bush után következő három király az elnökségüket követően lett gazdag, mégpedig csak azért, mert elnökké lettek. Trump, a negyedik, aki náluk sokkal gazdagabb volt, és minden idők leggazdagabb elnöke volt, nem azért szerezte vagyonát, mert elnök volt, hanem elsősorban ingatlanbefektetési tevékenysége révén, jóval azelőtt, hogy elindult volna az elnökségért.
Formerly the richest president in American history, relatively speaking, was the first president of the United States. Prior to Donald Trump, George Washington was the richest president in American history, and he made his money as did Donald Trump, through real estate investments. Both Washington and Trump came to the presidency from non-traditional political backgrounds. Washington was primarily a military leader before becoming president, and Trump was a businessman and television personality, who like unto Washington was without any prior political experience.
Korábban viszonylagos értelemben az amerikai történelem leggazdagabb elnöke az Egyesült Államok első elnöke volt. Donald Trump előtt George Washington volt az amerikai történelem leggazdagabb elnöke, és vagyonát — miként Donald Trump is — ingatlanbefektetések révén szerezte. Washington és Trump egyaránt nem hagyományos politikai háttérből érkezett az elnökségbe. Washington mindenekelőtt katonai vezető volt, mielőtt elnökké lett, Trump pedig üzletember és televíziós személyiség volt, aki Washingtonhoz hasonlóan semmiféle korábbi politikai tapasztalattal nem rendelkezett.
Both presidents were known for their strong personalities and leadership styles, although they manifested these traits quite differently. Washington was known for his stoic, calm, and confident leadership and unifying presence during the Revolutionary War and the early years of the Republic, while Trump is known for his assertive approach to leadership and governance. Both Washington and Trump were figures of significant controversy, albeit for very different reasons. Washington, while widely revered, faced criticism during his time for various issues, including his views on slavery. Trump’s presidency was marked by numerous controversies, including his use of “mean tweets” on social media, his America-first policy decisions, and his own self-awareness.
Mindkét elnök erőteljes személyiségéről és vezetési stílusáról volt ismert, jóllehet e jellemvonásokat meglehetősen eltérő módon nyilvánították meg. Washington a függetlenségi háború idején és a Köztársaság első éveiben tanúsított sztoikus, nyugodt és magabiztos vezetéséről, valamint egységet teremtő jelenlétéről volt ismert, míg Trump határozott vezetői és kormányzási megközelítéséről ismert. Washington és Trump egyaránt jelentős viták övezte alakok voltak, noha egészen eltérő okokból. Washington, bár széles körben tisztelték, saját korában is bírálatokkal szembesült különféle kérdések miatt, beleértve a rabszolgasággal kapcsolatos nézeteit is. Trump elnökségét számos ellentmondás kísérte, többek között a közösségi médiában közzétett „gonosz tweetjei”, Amerika-első politikai döntései és saját öntudata miatt.
The richest and sixth president was to stir up the globalist dragon powers. When we lay the history of verse two of chapter eleven, upon the history of the period of 1776, 1789, and 1798, we find further information addressing the last president of the earth beast, for Jesus illustrates the end with the beginning. The first two periods represented by 1776, and 1789, provide two witnesses that the final president, will be the eighth president, who was of the seven. Trump was the sixth president after Reagan, and as the eighth president, he will be “of the seven”. The final, and eighth president will rule when the United States forms the image “to and of” the beast.
A leggazdagabb és a hatodik elnöknek kellett felingerelnie a globalista sárkányhatalmakat. Amikor a tizenegyedik fejezet második versének történelmét ráhelyezzük az 1776, 1789 és 1798 időszakának történelmére, további információt találunk, amely a földi fenevad utolsó elnökére vonatkozik, mert Jézus a kezdet által szemlélteti a véget. Az első két időszak, amelyet 1776 és 1789 jelképez, két tanút szolgáltat arra, hogy a végső elnök a nyolcadik elnök lesz, aki a hét közül való volt. Trump Reagan után a hatodik elnök volt, és mint a nyolcadik elnök, „a hét közül való” lesz. A végső és nyolcadik elnök akkor fog uralkodni, amikor az Egyesült Államok elkészíti a fenevad képét „a fenevad számára és annak mintájára”.
The president who rules when the image of the beast is formed by the United States, must be the eighth, that is of the seven, as witnessed to by Peyton Randolph, and John Hancock. The papacy is the eighth head that was of the seven, and it received a prophetic deadly wound. To be an image of the papacy, the eighth president that is of the seven, must also have a prophetic identification of being prophetically “wounded” or “killed”.
Az az elnök, aki akkor uralkodik, amikor az Egyesült Államok létrehozza a fenevad képét, szükségképpen a nyolcadik kell legyen, aki a hét közül való, amint erről Peyton Randolph és John Hancock tanúskodnak. A pápaság a nyolcadik fej, amely a hét közül való, és prófétai halálos sebet kapott. Ahhoz, hogy a pápaság képe legyen, a nyolcadik elnöknek, aki a hét közül való, szintén rendelkeznie kell azzal a prófétai azonosítással, hogy prófétailag „megsebesíttetett” vagy „megöletett”.
The papacy received its deadly wound from a dragon power (France), a dragon power who the papacy had been struggling against since the time when Paul identified that, the mystery of iniquity (the man of sin), did already work at that time. The dragon of paganism was restraining the papacy from taking the throne, which it did in 538.
A pápaság halálos sebét egy sárkányi hatalomtól (Franciaországtól) kapta, attól a sárkányi hatalomtól, amellyel a pápaság már attól az időtől fogva küzdött, amikor Pál azonosította, hogy a gonoszság titka (a bűn embere) már akkor munkálkodott. A pogányság sárkánya visszatartotta a pápaságot a trón elfoglalásától, amelyet az 538. évben foglalt el.
From the beginning of the papacy unto its final demise it struggles against dragon powers. An image of the papacy requires that the image struggles with a dragon power. In Revelation seventeen the papacy, who is the eighth head, that is of the seven heads, is ultimately burned with fire and her flesh is eaten by the ten kings. In both deaths (1798 and the last days), the papal beast is killed by a dragon power. In order for the United States to form an image of the beast, the eighth president would also need to be killed by a dragon power that it was at war with, and the sixth king after the time of the end in 1989, is the king that stirred up all the dragon powers.
A pápaság kezdetétől egészen végső pusztulásáig a sárkányi hatalmakkal küzd. A pápaság képmása megköveteli, hogy a képmás is sárkányi hatalommal küzdjön. A Jelenések könyve tizenhetedik fejezetében a pápaság, amely a nyolcadik fej, s a hét fej közül való, végül tűzzel égettetik meg, és az ő testét a tíz király megeszi. Mindkét halálában (1798-ban és az utolsó napokban) a pápai fenevadat egy sárkányi hatalom öli meg. Ahhoz, hogy az Egyesült Államok a fenevad képmását létrehozza, a nyolcadik elnöknek is egy olyan sárkányi hatalom által kellene megöletnie, amellyel háborúban állt, és az 1989-ben bekövetkezett vég ideje utáni hatodik király az a király, aki felingerelte az összes sárkányi hatalmat.
Ronald Reagan was an apostate Protestant, but George Bush the first, was a classic globalist. One of his famous quotes is where he lied by saying, on August 18, 1988, “And I’m the one who will not raise taxes. My opponent now says he’ll raise them as a last resort, or a third resort. But when a politician talks like that, you know that’s one resort he’ll be checking into. My opponent won’t rule out raising taxes. But I will. And the Congress will push me to raise taxes and I’ll say no. And they’ll push, and I’ll say no, and they’ll push again, and all I can say to them is: read my lips: no new taxes.”
Ronald Reagan hitehagyott protestáns volt, George Bush, az idősebb pedig klasszikus globalista. Egyik híressé vált kijelentése az volt, amikor 1988. augusztus 18-án hazudva ezt mondta: „És én vagyok az, aki nem fogja emelni az adókat. Az ellenfelem most azt mondja, hogy végső megoldásként, vagy harmadik megoldásként emelné őket. De amikor egy politikus így beszél, tudják, hogy az egy olyan megoldás, amelyhez bizony folyamodni fog. Az ellenfelem nem zárja ki az adóemelést. Én viszont igen. És a Kongresszus nyomást fog gyakorolni rám, hogy emeljem az adókat, én pedig nemet mondok. És nyomást gyakorolnak majd, én pedig nemet mondok, aztán ismét nyomást gyakorolnak, és én csak ennyit mondhatok nekik: figyeljék a számat: nem lesznek új adók.”
Other than that public lie, which is an attribute of a representative of the dragon power, his most famous quote was at a joint session of Congress on September 11, 1990, where he said, “Now, we can see a new world coming into view. A world in which there is the very real prospect of a new world order. In the words of Winston Churchill, a ‘world order’ in which ‘the principles of justice and fair play … protect the weak against the strong …’ A world where the United Nations, freed from cold war stalemate, is poised to fulfill the historic vision of its founders.” Bush the senior was a globalist, even if he identified as a Republican.
Azon a nyilvános hazugságon kívül, amely a sárkány hatalmának képviselőjére jellemző tulajdonság, legismertebb idézete az 1990. szeptember 11-én tartott együttes kongresszusi ülésen hangzott el, ahol ezt mondta: „Most egy új világ körvonalait láthatjuk kibontakozni. Egy világét, amelyben nagyon is valós lehetősége mutatkozik egy új világrendnek. Winston Churchill szavaival élve: egy olyan ‘világrendnek’, amelyben ‘az igazságosság és a tisztességes eljárás elvei … megvédik a gyengét az erőssel szemben …’ Egy világét, ahol az Egyesült Nemzetek Szervezete, megszabadulva a hidegháborús patthelyzettől, készen áll arra, hogy beteljesítse alapítói történelmi látomását.” Az idősebb Bush globalista volt, még ha republikánusnak vallotta is magát.
Bill Clinton was the first president to hold his inauguration ceremony at the Lincoln Memorial, which means he turned his back to Lincoln and faced the obelisk of Washington’s monument, an obelisk that is internally filled with symbols of Freemasonry. Both the obelisk and the symbols of Freemasonry he chose to face as he falsely swore his allegiance to the Constitution, represented not only that he had turned his back upon the anti-slavery symbol of the Lincoln Memorial, but Clintons’ chosen historic positioning, agrees with his acceptance speech, where he praised a professor whom he had studied under in the Jesuit University that he had attended.
Bill Clinton volt az első elnök, aki beiktatási ünnepségét a Lincoln-emlékműnél tartotta, ami azt jelenti, hogy hátat fordított Lincolnnak, és a Washington-emlékmű obeliszkje felé fordult, egy olyan obeliszk felé, amelynek belseje a szabadkőművesség jelképeivel van tele. Mind az obeliszk, mind a szabadkőművesség azon jelképei, amelyek felé fordult, miközben hamisan megesküdött a Constitution iránti hűségére, nemcsak azt jelképezték, hogy hátat fordított a Lincoln-emlékmű rabszolgaságellenes szimbólumának, hanem Clinton általa választott történelmi elhelyezkedése egybehangzik elfogadó beszédével is, amelyben dicsérettel illette azt a professzort, aki alatt a jezsuita egyetemen tanult, amelyet látogatott.
That professor, Carroll Quigley, wrote the book: Tragedy and Hope: A History of the World in Our Time, which was published in 1966, and is correctly and widely understood to represent “the Bible for globalist ideas”. As the Koran is to Islam, and as Morals and Dogma of the Ancient and Accepted Scottish Rite of Freemasonry, written by Albert Pike, and published in 1871, is considered the most comprehensive exposition of the esoteric teachings of Freemasonry; or as The Book of Mormon is to the Latter Day Saints, Quigley’s book is the Bible of globalist philosophy. Most would have known if Clinton praised Mohammed of the Koran, or if he praised Joseph Smith of The Book of Mormon, and some would have known who Albert Pike was, but few knew that Clinton’s praise of Quigley was consistent with his own globalist agenda, and his rejection of the principles represented by Abraham Lincoln.
Az a professzor, Carroll Quigley írta a Tragedy and Hope: A History of the World in Our Time című könyvet, amely 1966-ban jelent meg, és amelyet helyesen és széles körben úgy értenek, mint „a globalista eszmék Bibliáját”. Miként a Korán az iszlám számára, és miként Albert Pike 1871-ben megjelent Morals and Dogma of the Ancient and Accepted Scottish Rite of Freemasonry című művét a szabadkőművesség ezoterikus tanításainak legátfogóbb kifejtéseként tartják számon; vagy miként a The Book of Mormon az Utolsó Napok Szentjei számára, úgy Quigley könyve a globalista filozófia Bibliája. A legtöbben tudtak volna róla, ha Clinton a Korán Mohamedjét dicséri, vagy ha a The Book of Mormon Joseph Smithjét magasztalja, és némelyek azt is tudták volna, ki volt Albert Pike, ám kevesen tudták, hogy Clinton Quigley iránti dicsérete összhangban állt saját globalista programjával, valamint az Ábrahám Lincoln által képviselt elvek elutasításával.
In the speech, Clinton said: “As a teenager, I heard John Kennedy’s summons to citizenship. And then, as a student at Georgetown, I heard that call clarified by a professor named Carroll Quigley, who said to us that America was the greatest nation in history because our people have always believed in two things: that tomorrow can be better than today and that every one of us has a personal moral responsibility to make it so.” Carroll Quigley’s idea on how to “make America great again”, was for the United States to surrender its national sovereignty to the United Nations. Clinton was a Democrat, globalist, representative of the dragon.
A beszédben Clinton ezt mondta: „Tizenévesként hallottam John Kennedy állampolgári felelősségre szólító felhívását. Később pedig, a Georgetown Egyetem hallgatójaként, egy Carroll Quigley nevű professzor által hallottam e felhívás pontosítását, aki azt mondta nekünk, hogy Amerika a történelem legnagyobb nemzete, mert népünk mindig hitt két dologban: abban, hogy a holnap jobb lehet a mánál, és abban, hogy mindannyiunknak személyes erkölcsi felelőssége van azért, hogy ez valóra váljék.” Carroll Quigley elképzelése arról, miként lehet „Amerikát újra naggyá tenni”, az volt, hogy az Egyesült Államok adja fel nemzeti szuverenitását az Egyesült Nemzetek javára. Clinton demokrata volt, globalista, a sárkány képviselője.
“Like father, like son”, George Bush the last, was a globalist, and just as was his father, a globalist who professed to be Republican. The apple does not fall far from the tree. The Bible raises the rhetorical question, “Can two walk together, except they be agreed?” One simply needs to track the many enterprises that Bush the last, accomplished together with Bill and Hillary Clinton to see who Bush the last agreed with.
„Amilyen az apa, olyan a fia” — az utolsó George Bush globalista volt, miként az apja is, egy globalista, aki republikánusnak vallotta magát. Az alma nem esik messze a fájától. A Biblia felteszi a költői kérdést: „Vajon járhat-e együtt kettő, ha meg nem egyeztek?” Csupán nyomon kell követni azt a sok vállalkozást, amelyet az utolsó Bush Bill és Hillary Clintonnal együtt vitt véghez, hogy láthatóvá váljék, kikkel értett egyet az utolsó Bush.
Barack Hussein Obama made a statement about fundamentally transforming the United States during a campaign rally shortly before he was elected as President. On October 30, 2008, in Columbia, Missouri, Obama said: “We are five days away from fundamentally transforming the United States of America.” The statement was part of Obama’s broader message of “hope and change”, which was a central theme of his 2008 presidential campaign, emphasizing his commitment to significant policy reforms and a different direction for the country. The direction he turned the country was into the dragon policies of globalism, anti-white, pro-abortion, anti-carbon fuels, anti-America pro-globalism, Diversity, Equity, Inclusion, the false history of Critical Race Theory, and on and on. Obama was not simply a community organizer; he was and still is a representative of the dragon power’s globalist agenda.
Barack Hussein Obama nem sokkal azelőtt, hogy elnökké választották, egy kampánygyűlésen kijelentést tett az Egyesült Államok alapvető átalakításáról. 2008. október 30-án, a Missouri állambeli Columbiában Obama ezt mondta: „Öt napra vagyunk attól, hogy alapvetően átalakítsuk az Amerikai Egyesült Államokat.” Ez a kijelentés Obama tágabb „remény és változás” üzenetének része volt, amely 2008-as elnökválasztási kampányának központi témája volt, hangsúlyozva elkötelezettségét a jelentős politikai reformok és az ország számára kijelölt más irány mellett. Az az irány, amerre az országot fordította, a globalizmus sárkányi politikái felé vezetett: fehérellenes, abortuszpárti, szénalapú üzemanyag-ellenes, Amerika-ellenes, globalizmust támogató, valamint a Sokszínűség, Egyenlőség és Befogadás, a Kritikai Fajelmélet hamis történelme, és így tovább. Obama nem pusztán közösségszervező volt; a sárkányi hatalom globalista programjának képviselője volt, és ma is az.
Trump however, unlike a typical modern politician, kept more promises than all the other seven presidents in the period beginning in 1989, combined. He was committed to making America great again, and in so attempting, he stirred up the globalist powers that be, not only in the United States, but in the entire world.
Trump azonban, a tipikus modern politikussal ellentétben, több ígéretét tartotta meg, mint az 1989-ben kezdődő időszak másik hét elnöke együttvéve. Elkötelezte magát amellett, hogy Amerikát ismét naggyá teszi, és e törekvése közben felkavarta a fennálló globalista hatalmakat nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az egész világon is.
Joe Biden has no evidence whatsoever that he is anything other than another globalist.
Joe Bidennek semmiféle bizonyítéka nincs arra, hogy bármi más volna, mint egy újabb globalista.
The beast of Catholicism waged a long-drawn-out war with the dragon powers, and the president that is reigning when the United States forms an image of the papacy, will, of prophetic necessity, be in a struggle with the dragon powers. None of the living presidents, other than Donald Trump, would wage war with the dragon powers, for the Democrats are openly globalist (dragons), and George Bush the last, was, as his father was (a professed Republican, that is actually a globalist dragon), for Jesus always illustrates the last with the first.
A katolicizmus fenevada hosszan elnyúló háborút vívott a sárkányi hatalmakkal, és az az elnök, aki akkor uralkodik, amikor az Egyesült Államok a pápaság képmását megalkotja, prófétai szükségszerűségből a sárkányi hatalmakkal való küzdelemben lesz. Az élő elnökök közül Donald Trumpon kívül egyik sem viselne háborút a sárkányi hatalmakkal, mert a demokraták nyíltan globalisták (sárkányok), és George Bush, az utolsó, olyan volt, mint az apja is (névleg republikánus, valójában azonban globalista sárkány), mert Jézus mindig az utolsót az elsővel szemlélteti.
We will continue this study in the next article.
E tanulmányt a következő cikkben folytatjuk.
“A great crisis awaits the people of God. A crisis awaits the world. The most momentous struggle of all the ages is just before us. Events which for more than forty years we have upon the authority of the prophetic word declared to be impending are now taking place before our eyes. Already the question of an amendment to the Constitution restricting liberty of conscience has been urged upon the legislators of the nation. The question of enforcing Sunday observance has become one of national interest and importance. We well know what the result of this movement will be. But are we ready for the issue? Have we faithfully discharged the duty which God has committed to us of giving the people warning of the danger before them?
„Nagy válság vár Isten népére. Válság vár a világra. Minden korszakok legnagyobb horderejű küzdelme közvetlenül előttünk áll. Azok az események, amelyekről több mint negyven éven át a prófétai szó tekintélye alapján hirdettük, hogy küszöbön állnak, most szemünk előtt mennek végbe. A nemzet törvényhozói elé már odaterjesztették az Alkotmány olyan módosításának kérdését, amely korlátozná a lelkiismereti szabadságot. A vasárnapünneplés kikényszerítésének kérdése országos érdeklődés és jelentőség tárgyává lett. Jól tudjuk, mi lesz ennek a mozgalomnak az eredménye. De készen állunk-e a fejleményekre? Hűségesen teljesítettük-e azt a kötelességet, amelyet Isten ránk bízott: hogy figyelmeztessük a népet az előttük álló veszedelemre?”
“There are many, even of those engaged in this movement for Sunday enforcement, who are blinded to the results which will follow this action. They do not see that they are striking directly against religious liberty. There are many who have never understood the claims of the Bible Sabbath and the false foundation upon which the Sunday institution rests. Any movement in favor of religious legislation is really an act of concession to the papacy, which for so many ages has steadily warred against liberty of conscience. Sunday observance owes its existence as a so-called Christian institution to ‘the mystery of iniquity;’ and its enforcement will be a virtual recognition of the principles which are the very cornerstone of Romanism. When our nation shall so abjure the principles of its government as to enact a Sunday law, Protestantism will in this act join hands with popery; it will be nothing else than giving life to the tyranny which has long been eagerly watching its opportunity to spring again into active despotism.
„Sokan vannak, még azok között is, akik részt vesznek a vasárnap kikényszerítésére irányuló mozgalomban, akik vakok azokra a következményekre, amelyek e lépést követni fogják. Nem látják, hogy közvetlenül a vallásszabadság ellen sújtanak. Sokan vannak, akik soha nem értették meg a bibliai szombat igényét és azt a hamis alapot, amelyen a vasárnapi intézmény nyugszik. Minden vallási törvényhozást pártoló mozgalom valójában engedmény a pápaság felé, amely oly sok korszakon át rendületlenül harcolt a lelkiismereti szabadság ellen. A vasárnap megtartása mint úgynevezett keresztény intézmény, létét „a törvényszegés titkának” köszönheti; és annak kikényszerítése gyakorlatilag azon elvek elismerése lesz, amelyek a romanizmus legfőbb alapkövét képezik. Amikor nemzetünk oly módon veti el kormányzati alapelveit, hogy vasárnaptörvényt alkot, a protestantizmus e tett által kezet fog a pápasággal; ez nem lesz más, mint életet adni annak a zsarnokságnak, amely régóta mohón lesi az alkalmat, hogy ismét az aktív önkényuralomba törjön.”
“The National Reform movement, exercising the power of religious legislation, will, when fully developed, manifest the same intolerance and oppression that have prevailed in past ages. Human councils then assumed the prerogatives of Deity, crushing under their despotic power liberty of conscience; and imprisonment, exile, and death followed for those who opposed their dictates. If popery or its principles shall again be legislated into power, the fires of persecution will be rekindled against those who will not sacrifice conscience and the truth in deference to popular errors. This evil is on the point of realization.
„A Nemzeti Reformmozgalom, a vallási törvényhozás hatalmát gyakorolva, teljes kifejlődésekor ugyanazt az türelmetlenséget és elnyomást fogja tanúsítani, amely a múlt századokban uralkodott. Az emberi tanácsok akkor magukhoz ragadták az Istenség előjogait, és zsarnoki hatalmuk alatt összezúzták a lelkiismereti szabadságot; és bebörtönzés, száműzetés és halál következett mindazokra, akik szembeszálltak rendelkezéseikkel. Ha a pápaságot vagy annak elveit ismét törvény által emelik hatalomra, az üldözés tüzei újra fellobbannak azok ellen, akik nem áldozzák fel lelkiismeretüket és az igazságot a népszerű tévelygéseknek való engedelmességben. E gonosz közvetlenül a megvalósulás küszöbén áll.”
“When God has given us light showing the dangers before us, how can we stand clear in His sight if we neglect to put forth every effort in our power to bring it before the people? Can we be content to leave them to meet this momentous issue unwarned?” Testimonies, volume 5, 711, 712.
„Amikor Isten világosságot adott nekünk, amely feltárja előttünk a ránk leselkedő veszélyeket, miként állhatnánk meg tisztán az Ő színe előtt, ha elmulasztjuk minden tőlünk telhető erőfeszítést megtenni, hogy azt a nép elé tárjuk? Megelégedhetünk-e azzal, hogy figyelmeztetés nélkül hagyjuk őket szembenézni ezzel a sorsdöntő kérdéssel?” Testimonies, 5. kötet, 711, 712.