We are considering the line of Ezekiel chapter thirty-seven, which first identifies the sounding of the seventh trumpet and the message to Laodicea, that brings about the army of the one hundred and forty-four thousand. Then Ezekiel repeats and enlarges upon that line by introducing the joining of the two sticks of the northern and southern kingdoms of Israel, as an illustration of the process by-which Divinity and humanity are joined during the time of the sounding of the Seventh Trumpet. Once the two nations are joined together as one nation, Ezekiel identifies that they have a king over them, and then he addresses the everlasting covenant that is the covenant accomplished with the one hundred and forty-four thousand, while emphasizing those last day covenant people would have God’s sanctuary in their midst for eternity.
Ezékiel harminchetedik fejezetének azon gondolatmenetét vizsgáljuk, amely először a hetedik trombita megszólalását és a laodíceai gyülekezethez szóló üzenetet azonosítja, s ez hozza létre a száznegyvennégyezer seregét. Ezután Ezékiel megismétli és kibővíti ezt a gondolatmenetet azáltal, hogy bevezeti Izráel északi és déli királyságának két botjának egyesítését, szemléltetve azt a folyamatot, amely által az istenség és az emberiség egyesül a hetedik trombita megszólalásának idején. Miután a két nemzet egy nemzetté egyesült, Ezékiel azonosítja, hogy király van felettük, majd rátér az örökkévaló szövetségre, vagyis arra a szövetségre, amely a száznegyvennégyezerrel köttetik meg, miközben hangsúlyozza, hogy e végidei szövetséges nép körében Isten szentélye örökké ott lesz.
We have added to that line, the work of John measuring the temple in 1844, thus typifying the final measuring that began on September 11, 2001. That measuring is also addressed by Zechariah, who includes that the measuring takes place when God once again chooses Jerusalem as the city to place His name. We are drawing a simile between the components that make up the temple, and the two sticks of the northern and southern kingdoms of Israel. The work of Christ in bringing together His Divinity with the humanity of the one hundred and forty-four thousand is represented in the two prophecies of the twenty-five hundred and twenty years of scattering brought upon the northern and southern kingdoms, in conjunction with the prophecy of twenty-three hundred years.
Ehhez a vonalhoz hozzáadtuk Jánosnak a templom 1844-ben végzett megmérésére vonatkozó munkáját, ily módon előképezve azt a végső mérést, amely 2001. szeptember 11-én kezdődött. Ezzel a méréssel Zakariás is foglalkozik, aki azt is magában foglalja, hogy a mérés akkor történik, amikor Isten ismét Jeruzsálemet választja városául, hogy oda helyezze az Ő nevét. Hasonlatot vonunk a templomot alkotó összetevők, valamint Izrael északi és déli királyságának két pálcája között. Krisztusnak az a munkája, amelyben istenségét a száznegyvennégyezer emberségével egyesíti, az északi és déli királyságokra hozott szétszóratás kétezer-ötszázhúsz évéről szóló két próféciában jelenik meg, a kétezer-háromszáz évről szóló próféciával összefüggésben.
To identify what the sticks of Ezekiel represent in the work of the gospel requires a basic understanding of the gospel. Christ accepted our fallen flesh after four thousand years of inherited weakness, which were passed unto Him through Mary. As our Example, He demonstrated that by the exercising of His will, to be surrendered unto His Father’s will, we can overcome as He overcame, by exercising our will in subjection to His will. Our will is employed, either for good or evil in our brain, which is the citadel of the soul.
Annak az azonosításához, hogy Ezékiel botjai mit jelképeznek az evangélium munkájában, az evangélium alapvető megértésére van szükség. Krisztus magára vette a mi bukott testünket, amelyet a négyezer éven át öröklött gyengeség jellemzett, s amely Márián keresztül szállt át reá. Példaképünkként megmutatta, hogy akaratának gyakorlása által, amennyiben az Atya akarata iránti engedelmességnek van alárendelve, mi is győzhetünk, miként Ő győzött, akaratunkat az Ő akaratának alávetve és úgy gyakorolva. A mi akaratunk az agyunkban működik, amely a lélek fellegvára, és azt vagy jóra, vagy rosszra használjuk.
“The student who desires to put the work of two terms into one, should not be permitted to have his own way in this matter. To undertake to do double work means with many, overtaxation of the mind, and a neglect of proper physical exercise. It is not reasonable to suppose that the mind can grasp and digest an oversupply of mental food, and it is as great a sin to overfeed the mind as it is to load the digestive organs, giving the stomach no periods of rest. The brain is the citadel of the whole man, and wrong habits of eating, dressing, or sleeping, affect the brain, and prevent the attaining of that which the student desires,—a good mental discipline. Any part of the body that is not treated with consideration will telegraph its injury to the brain. There should be exercised much patience and perseverance in instructing the youth how to preserve their health. They should become well informed on this matter, that every muscle and organ may be so strengthened and disciplined that in voluntary or involuntary action, the best of health may result, and the brain be invigorated to sustain the taxation of study.” Christian Education, 124.
„Azt a tanulót, aki két félév munkáját egybe kívánja sűríteni, nem szabad megengedni, hogy ebben a dologban a maga feje után menjen. A kettős munka vállalása sokaknál a szellemi erők túlterhelését és a megfelelő testi mozgás elhanyagolását jelenti. Nem ésszerű feltételezni, hogy az elme képes megragadni és megemészteni a szellemi táplálék túlzott mennyiségét; és éppen akkora bűn túlterhelni az elmét, mint túlterhelni az emésztőszerveket, nem adva a gyomornak semmi nyugalmi időt. Az agy az egész ember fellegvára, és az étkezés, öltözködés vagy alvás helytelen szokásai hatással vannak az agyra, és megakadályozzák annak elérését, amire a tanuló vágyik: a jó szellemi fegyelmet. A test bármely része, amelyet nem megfelelő gondossággal kezelnek, sérülését közvetíteni fogja az agy felé. Sok türelmet és állhatatosságot kell gyakorolni az ifjúság tanításában arra nézve, miként őrizhetik meg egészségüket. Jól tájékozottá kell válniuk e kérdésben, hogy minden izom és szerv úgy erősödjék és fegyelmeződjék, hogy akár önkéntes, akár akaratlan működésük nyomán a lehető legjobb egészségi állapot legyen az eredmény, és az agy megerősödjék, hogy elviselje a tanulás megterhelését.” Christian Education, 124.
The work of the everlasting covenant is to write God’s law upon our hearts and our minds, and both our heart and our mind is located in the “citadel of our souls,” which is our brain.
Az örökkévaló szövetség munkája abban áll, hogy Isten törvényét a szívünkbe és az elménkbe írja; mind a szívünk, mind az elménk pedig lelkünk „fellegvárában”, vagyis az agyunkban helyezkedik el.
“The mind of a man or woman does not come down in a moment from purity and holiness to depravity, corruption, and crime. It takes time to transform the human to the divine, or to degrade those formed in the image of God to the brutal or the satanic. By beholding we become changed. Though formed in the image of his Maker, man can so educate his mind that sin which he once loathed will become pleasant to him. As he ceases to watch and pray, he ceases to guard the citadel, the heart, and engages in sin and crime. The mind is debased, and it is impossible to elevate it from corruption while it is being educated to enslave the moral and intellectual powers and bring them in subjection to grosser passions. Constant war against the carnal mind must be maintained; and we must be aided by the refining influence of the grace of God, which will attract the mind upward and habituate it to meditate upon pure and holy things.” Adventist Home, 330.
„A férfi vagy nő elméje nem egyetlen pillanat alatt süllyed alá a tisztaságból és szentségből a romlottságba, erkölcsi züllésbe és bűntettbe. Idő szükséges ahhoz, hogy az emberi istenivé formálódjék, vagy hogy az Isten képmására alkotottak lealacsonyodjanak az állatias vagy sátáni szintre. Azzá válunk, amit szemlélünk. Jóllehet az ember Alkotója képmására formáltatott, elméjét úgy is nevelheti, hogy a bűn, amelyet egykor gyűlölt, kellemes lesz számára. Amint megszűnik virrasztani és imádkozni, megszűnik őrizni a fellegvárat, a szívet, és bűnbe meg bűntettbe sodródik. Az elme lealjasul, és lehetetlen azt kiemelni a romlottságból, miközben olyan nevelés alatt áll, amely az erkölcsi és értelmi erőket szolgaságba hajtja, és durvább szenvedélyek uralma alá veti. Állandó harcot kell folytatni a testi gondolkodás ellen; és szükségünk van Isten kegyelmének finomító befolyására, amely fölfelé vonzza az elmét, és hozzászoktatja azt, hogy tiszta és szent dolgokról elmélkedjék.” Adventist Home, 330.
The “mind,” the “heart,” the “brain” is the “citadel of the soul.” A citadel is a fortress that is to be guarded from the entrance of sin.
Az „elme”, a „szív”, az „agy” a „lélek fellegvára”. A fellegvár olyan erődítmény, amelyet őrizni kell, hogy a bűn be ne hatoljon.
“In His prayer to the Father, Christ gave to the world a lesson which should be graven on mind and soul. ‘This is life eternal,’ He said, ‘that they might know Thee the only true God, and Jesus Christ, whom Thou hast sent.’ John 17:3. This is true education. It imparts power. The experimental knowledge of God and of Jesus Christ whom He has sent, transforms man into the image of God. It gives to man the mastery of himself, bringing every impulse and passion of the lower nature under the control of the higher powers of the mind. It makes its possessor a son of God and an heir of heaven. It brings him into communion with the mind of the Infinite, and opens to him the rich treasures of the universe.” Christ’s Object Lessons, 114.
„Az Atyához intézett imájában Krisztus olyan tanítást adott a világnak, amelyet az elmébe és a lélekbe kell vésni. „Az pedig az örök élet” – mondta –, „hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” János 17:3. Ez az igazi nevelés. Erőt közöl. Istennek és az általa elküldött Jézus Krisztusnak tapasztalati ismerete az embert Isten képmására formálja át. Önálló uralmat ad az embernek önmaga fölött, az alacsonyabb természet minden indulatát és szenvedélyét az elme magasabb képességeinek irányítása alá helyezve. Birtokosát Isten fiává és a menny örökösévé teszi. Közösségbe hozza őt a Végtelen értelmével, és megnyitja előtte a világegyetem gazdag kincseit.” Krisztus példázatai, 114.
The “higher powers” are to be employed to control and bring into subjection the “impulses and passions of the lower nature.” The higher powers are located in the mind, and it is “communion with the mind of the Infinite,” that “transforms man into the image of God.” In the sealing time of the one hundred and forty-four thousand the image of the beast is formed in one class and the image of Christ in the other class. What accomplishes the transformation is the connection of minds. Those who have a carnal or fleshly mind as Paul identifies it, form the image of the flesh—the beast. Those who have attained the mind of Christ, form the image of Christ. The promise of the covenant is that we can attain to the mind of Christ at conversion, though we were all born with a carnal mind.
A „magasabb hatalmaknak” kell uralkodniuk az „alsó természet indulatain és szenvedélyein”, és azokat alávetettségbe kell hozniuk. A magasabb hatalmak az elmében vannak, és az „érintkezés a Végtelen elméjével” az, amely „Isten képmására formálja át az embert”. A száznegyvennégyezer elpecsételésének idején az egyik csoportban a fenevad képmása, a másik csoportban pedig Krisztus képmása formálódik ki. Ami ezt az átalakulást véghezviszi, az az elmék kapcsolata. Azok, akik testi vagy hús szerinti gondolkodásúak, amint Pál azonosítja azt, a test képmását — a fenevadét — formálják meg. Akik pedig eljutottak Krisztus értelmére, Krisztus képmását formálják meg. A szövetség ígérete az, hogy megtéréskor eljuthatunk Krisztus értelmére, noha mindnyájan testi gondolkodással születtünk.
Let this mind be in you, which was also in Christ Jesus: Who, being in the form of God, thought it not robbery to be equal with God: But made himself of no reputation, and took upon him the form of a servant, and was made in the likeness of men: And being found in fashion as a man, he humbled himself, and became obedient unto death, even the death of the cross. Philippians 2:5–8.
Az az indulat legyen bennetek, amely a Krisztus Jézusban is megvolt: aki, mikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő legyen Istennel; hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett; és mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a kereszthalálig. Filippi 2:5–8.
We are to have the mind of Christ in us, as it was also in Christ, for we were created in His image. But we do not have that mind, we have a carnal mind, sold under sin.
Krisztus értelmének kell bennünk lennie, amiként az Krisztusban is volt, mert az Ő képmására teremtettünk. Ám ez az értelem nincs meg bennünk; nekünk testi értelmünk van, a bűn alá rekesztve.
There is therefore now no condemnation to them which are in Christ Jesus, who walk not after the flesh, but after the Spirit. For the law of the Spirit of life in Christ Jesus hath made me free from the law of sin and death. For what the law could not do, in that it was weak through the flesh, God sending his own Son in the likeness of sinful flesh, and for sin, condemned sin in the flesh: That the righteousness of the law might be fulfilled in us, who walk not after the flesh, but after the Spirit. For they that are after the flesh do mind the things of the flesh; but they that are after the Spirit the things of the Spirit. For to be carnally minded is death; but to be spiritually minded is life and peace. Because the carnal mind is enmity against God: for it is not subject to the law of God, neither indeed can be. So then they that are in the flesh cannot please God. But ye are not in the flesh, but in the Spirit, if so be that the Spirit of God dwell in you. Now if any man have not the Spirit of Christ, he is none of his. And if Christ be in you, the body is dead because of sin; but the Spirit is life because of righteousness. Romans 8:1–10.
Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet Lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivel erőtelen volt a test miatt, azt az Isten az ő tulajdon Fiát bűnös test hasonlatosságában és a bűnért elküldvén, kárhoztatta a bűnt a testben: hogy a törvény igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Mert akik test szerint vannak, a test dolgaira gondolnak; akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaira. Mert a test gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Azért a testben levők nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem vagytok testben, hanem Lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek élet az igazságért. Róma 8:1–10.
To be of the Spirit is life, and to be of the flesh is death. The flesh is the lower nature, it is the source of our feelings. The fleshly lower nature is to be governed by the higher nature, which is accomplished by the exercise of our wills in subjection to the Holy Spirit. Our higher carnal minds can be transformed here and now, but our lower nature must wait for the Second Coming to be changed.
A Lélek szerint valónak lenni élet, a test szerint valónak lenni pedig halál. A test az alacsonyabb rendű természet; ez az érzéseink forrása. A testi, alacsonyabb rendű természetnek a magasabb rendű természet uralma alatt kell állnia, ami akaratunknak a Szentléleknek való alávetésben történő gyakorlása által valósul meg. Magasabb rendű testi elménk itt és most átalakulhat, de alacsonyabb rendű természetünknek a Második Eljövetelig kell várnia, hogy megváltozzék.
Ezekiel’s two sticks identify a stick that is represented as the courtyard, and that stick reached its conclusion in 1798. It had been perfectly divided by twelve hundred and sixty years of paganism trampling down the host, and twelve hundred and sixty years of papalism trampling down the host. That stick did not represent the trampling down of God’s sanctuary, for God’s sanctuary was located in the southern kingdom. The host that was trampled down by paganism and papalism, was a human temple, but in relation to the southern kingdom it was the body, and the southern kingdom was where God chose to place the head. The northern kingdom was the body, the southern kingdom was the head.
Ezékiel két botja közül az egyik egy olyan botot azonosít, amelyet az udvarként ábrázolnak, és e bot 1798-ban jutott el a végkifejletéhez. Tökéletesen két részre oszlott: ezerkétszázhatvan évnyi pogányság taposta a sereget, és ezerkétszázhatvan évnyi pápaság taposta a sereget. Ez a bot nem Isten szentélyének letiprását jelképezte, mert Isten szentélye a déli királyságban helyezkedett el. Az a sereg, amelyet a pogányság és a pápaság letaposott, emberi templom volt; a déli királysághoz való viszonyában azonban a testet jelentette, és a déli királyság volt az a hely, ahová Isten a fejet helyezni választotta. Az északi királyság volt a test, a déli királyság volt a fej.
The northern kingdom’s two divisions of twelve hundred and sixty years, represented the two various tendencies to sin in the body temple, as represented by inherited and cultivated tendencies. Paganism was a symbol of the inherited tendencies of sin in the body temple, and papalism’s adoption of the religion of paganism, represents the cultivated tendencies to sin. In either case, the body temple could not be transformed until the Second Coming, so the stick of the northern kingdom extended only to 1798, and when John was told to measure the temple, that stick was to be left off.
Az északi királyság ezerkétszázhatvan éves két szakasza a test templomában jelenlevő bűnre való kétféle hajlamot jelképezte, mégpedig az örökölt és a kialakított hajlamok által szemléltetve. A pogányság a test templomában levő, bűnre való örökölt hajlamok jelképe volt, a pápaságnak pedig a pogányság vallásának átvétele a bűnre való kialakított hajlamokat jelképezi. Bármelyik esetről legyen is szó, a test temploma a Második Eljövetelig nem alakulhatott át, ezért az északi királyság vesszeje csak 1798-ig terjedt, és amikor János azt az utasítást kapta, hogy mérje meg a templomot, azt a vesszőt el kellett hagyni.
The word “conversion,” means a transformation or change from one state or condition to another. When Adam and Eve sinned, they were “converted” from their original state, for they had been created perfect, in the image of God, with the higher powers controlling the lower powers. When they sinned, they were “converted” into a being where the lower powers took ascendancy over the higher powers. They transmitted that condition to all their descendants.
A „megtérés” szó átalakulást vagy változást jelent egyik állapotból vagy helyzetből a másikba. Amikor Ádám és Éva vétkeztek, eredeti állapotukból „átváltoztak”, mert tökéletesnek teremtettek, Isten képmására, úgy, hogy a magasabb rendű képességek uralkodtak az alacsonyabb rendű képességek fölött. Amikor vétkeztek, olyan lénnyé „változtak át”, amelyben az alacsonyabb rendű képességek kerültek uralomra a magasabb rendű képességek fölött. Ezt az állapotot továbbörökítették minden utódjukra.
In the prophetic relation of Ezekiel’s two sticks, the Lord chose Jerusalem to be the head, the capital where the king resided. It was to be the higher power. In the simile of the two sticks the southern kingdom was the lower power in relation to the higher kingdom in the north. The conversion that is represented when the two sticks were to be joined, required that the southern kingdom was returned to its position as the head. It was to be converted unto the northern kingdom, for it was then joined with the true king of the north, and connected with the throne room of the true northern kingdom.
Ezékiel két botjáról szóló prófétai összefüggésben az Úr Jeruzsálemet választotta fejnek, fővárosnak, ahol a király lakozott. Ennek kellett lennie a magasabb hatalomnak. A két bot hasonlatában a déli királyság az északi magasabb királysághoz viszonyítva az alacsonyabb hatalom volt. Az a megtérés, amelyet az jelképezett, hogy a két botot egyesíteni kellett, megkövetelte, hogy a déli királyság visszatérjen fejként elfoglalt helyzetébe. Az északi királysághoz kellett megtérnie, mert akkor egyesült az észak igaz királyával, és kapcsolatba került az igaz északi királyság tróntermével.
For this reason, the northern kingdom only reached to 1798, and John was told to leave off the courtyard, which only reached to 1798. The southern kingdom would be joined to the stick of the twenty-three hundred years with the arrival of the third angel, but the northern kingdom would end as the combination of divinity and humanity was accomplished within the two apartments of the temple which John then measured. The northern kingdom was connected by the link of forty-six with the southern kingdom, at the arrival of the third angel, but it did not directly connect with 1844, as did the southern kingdom.
Ezért az északi királyság csak 1798-ig terjedt, és János azt a parancsot kapta, hogy hagyja ki az udvart, amely szintén csak 1798-ig terjedt. A déli királyság a kétezer-háromszáz év pálcájához kapcsolódott a harmadik angyal megérkezésével, de az északi királyság véget ért, amikor az istenség és az emberség egyesülése megvalósult a templom két helyiségében, amelyeket János ekkor megmért. Az északi királyság a negyvenhat kapcsolatán keresztül kapcsolódott a déli királysághoz a harmadik angyal megérkezésekor, de nem kapcsolódott közvetlenül 1844-hez, miként a déli királyság.
The southern kingdom was linked with both the temple of forty-six years, and the combination of divinity with humanity represented by the two hundred and twenty years. The northern kingdom in 1798, marked the foundation of the temple of forty-six years, but it there ended, for as the foundation, it represented the flesh which Christ had taken upon Himself, and His flesh was slain from the foundation of the world. All the temples are interchangeable symbols, and the foundation of the forty-six years in 1798, identifies His human flesh, and the conclusion of those forty-six years in 1844, identifies His Divinity.
A déli királyság kapcsolatban állt mind a negyvenhat év templomával, mind pedig az istenség és az emberség egyesülésével, amelyet a kétszázhúsz év jelképezett. Az északi királyság 1798-ban jelölte meg a negyvenhat év templomának alapját, de ott véget is ért, mert alapként azt a testet ábrázolta, amelyet Krisztus magára vett, és az ő teste megöletett e világ alapjaitól fogva. Valamennyi templom egymással felcserélhető jelkép, és a negyvenhat év alapja 1798-ban az ő emberi testét azonosítja, míg e negyvenhat év lezárulása 1844-ben az ő istenségét azonosítja.
The host that was trampled down until 1798 was not God’s sanctuary, though God’s sanctuary was represented as being trampled down in that period of time, but that trampling down was being carried out in the southern kingdom, where God had chosen Jerusalem, to place His sanctuary and name. The host that had been trampled down, represented the Gentiles, it represented the body.
Az a sereg, amelyet 1798-ig eltapostak, nem Isten szentélye volt, jóllehet Isten szentélyét úgy ábrázolták, mint amelyet abban az időszakban eltaposnak; ez az eltaposás azonban a déli királyságban történt, ahol Isten Jeruzsálemet választotta, hogy oda helyezze szentélyét és nevét. Az a sereg, amelyet eltapostak, a pogányokat jelképezte; a testet jelképezte.
When Adam and Eve sinned, the “seven times” of seven thousand years of humanity being trampled down by sin began. At that point, the Lamb who was slain from the foundation of the world provided skins of lamb to cover the sinful nakedness of humanity. When the trampling down of humanity concluded in 1798, the Lamb, who is the foundation and builder of every sanctified representation of a temple, was again slain. There the northern kingdom, and the human temple represented therein, ended.
Amikor Ádám és Éva vétkeztek, kezdetét vette a hétezer esztendőből álló „hét idő”, amely alatt az emberiséget a bűn taposta el. Ekkor a világ alapítása óta megöletett Bárány báránybőröket adott, hogy befedezze az emberiség bűnös mezítelenségét. Amikor az emberiség eltipratása 1798-ban véget ért, a Bárány, aki minden megszentelt templomi ábrázolás alapja és építője, ismét megöletett. Ott ért véget az északi királyság, valamint az abban jelképezett emberi templom.
1798 was when the counterfeit antichrist was slain after he had given his satanic witness of three and a half prophetic years, which began with his empowerment in the year 538, which was preceded by thirty years of preparation beginning in the year 508. That was a satanic counterfeit of Christ’s thirty years of preparation that began at His birth, which ended at His empowerment, when He was baptized, and thereafter He gave His testimony for three and a half literal years until He reached the point where the Lamb slain from the foundation of the world was crucified. Then was fulfilled His promise that once the temple was destroyed, He would raise it up in three days.
1798-ban öletett meg a hamis antikrisztus, miután három és fél prófétai éven át adta sátáni bizonyságtételét; ez a 538. évben történt felhatalmazásával vette kezdetét, amelyet harminc évnyi előkészület előzött meg, az 508. évtől kezdődően. Ez Krisztus harminc évnyi előkészületének sátáni hamisítványa volt, amely születésekor kezdődött, és felhatalmazásával ért véget, amikor megkeresztelkedett; ezt követően három és fél szó szerinti éven át adta bizonyságtételét, mígnem eljutott arra a pontra, amikor megfeszíttetett a világ alapítása óta megöletett Bárány. Ekkor teljesedett be ígérete, hogy miután a templom elpusztíttatik, három nap alatt ismét felépíti azt.
He would be the one that raised up His body temple, for it was the power of His divinity that accomplished the resurrection, for His divinity did not die at the crucifixion, it was His humanity that died on the cross, for it is impossible for God to die.
Ő lesz az, aki felépíti testének templomát, mert az Ő istenségének hatalma vitte véghez a feltámadást; mivel istensége nem halt meg a keresztre feszítéskor, hanem embersége halt meg a kereszten, mert Isten számára lehetetlen meghalni.
“‘I am the resurrection, and the life’ (John 11:25). He who had said, ‘I lay down my life, that I might take it again’ (John 10:17), came forth from the grave to life that was in Himself. Humanity died; divinity did not die. In His divinity, Christ possessed the power to break the bonds of death. He declares that He has life in Himself to quicken whom He will.” Selected Messages, book 1, 301.
„Én vagyok a feltámadás és az élet” (János 11:25). Ő, aki ezt mondta: „Azért teszem le az én életemet, hogy újra felvegyem azt” (János 10:17), előjött a sírból arra az életre, amely Önmagában volt. Az emberi természet meghalt; az isteni természet nem halt meg. Istenségében Krisztusnak hatalma volt arra, hogy széttörje a halál bilincseit. Kijelenti, hogy Önmagában van élete, hogy megelevenítse azt, akit akar.” Selected Messages, 1. könyv, 301.
In 1798, the human temple, the host of the “northern kingdom”, came to a conclusion, for as the symbol of the lower nature, it could not be changed until the resurrection at the Second Coming. It did however identify the foundation of the forty-six years when Christ raised up the temple which could be transformed, represented by the southern kingdom, which was a symbol of the higher powers of the mind, which is transformed the moment a sinner is justified.
1798-ban az emberi templom, az „északi királyság” serege, végéhez érkezett, mert mint az alsóbb természet jelképe, a Második Eljövetelkor bekövetkező feltámadásig nem változhatott meg. Mindazonáltal azonosította a negyvenhat év alapját, amikor Krisztus felemelte a templomot, amely átalakulhatott, s amelyet a déli királyság képviselt, amely az elme magasabb erőinek jelképe volt, s amely abban a pillanatban átalakul, amikor a bűnös megigazul.
“Upon the foundation that Christ Himself had laid, the apostles built the church of God. In the Scriptures the figure of the erection of a temple is frequently used to illustrate the building of the church. Zechariah refers to Christ as the Branch that should build the temple of the Lord. He speaks of the Gentiles as helping in the work: ‘They that are far off shall come and build in the temple of the Lord;’ and Isaiah declares, ‘The sons of strangers shall build up thy walls.’ Zechariah 6:12, 15; Isaiah 60:10.
„Azon az alapon, amelyet maga Krisztus vetett meg, az apostolok építették fel Isten egyházát. Az Írásokban a templom felépítésének képe gyakran szolgál az egyház építésének szemléltetésére. Zakariás Krisztusra mint a Sarjadékra utal, aki fel fogja építeni az Úr templomát. A pogányokról úgy szól, mint akik segítenek e munkában: »A messze lakók eljönnek, és építenek az Úr templomában«; Ézsaiás pedig kijelenti: »Az idegenek fiai építik falaidat.« Zakariás 6:12, 15; Ézsaiás 60:10.”
“Writing of the building of this temple, Peter says, ‘To whom coming, as unto a living stone, disallowed indeed of men, but chosen of God, and precious, ye also, as lively stones, are built up a spiritual house, an holy priesthood, to offer up spiritual sacrifices, acceptable to God by Jesus Christ.’ 1 Peter 2:4, 5.
E templom építéséről írva Péter ezt mondja: „Akihez járulván, mint élő kőhöz, amely ugyan az emberektől megvettetett, de Istennél választott és drága, ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat vigyetek fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” 1Péter 2:4, 5.
“In the quarry of the Jewish and the Gentile world the apostles labored, bringing out stones to lay upon the foundation. In his letter to the believers at Ephesus, Paul said, ‘Now therefore ye are no more strangers and foreigners, but fellow citizens with the saints, and of the household of God; and are built upon the foundation of the apostles and prophets, Jesus Christ Himself being the Chief Cornerstone; in whom all the building fitly framed together groweth unto an holy temple in the Lord: in whom ye also are builded together for an habitation of God through the Spirit.’ Ephesians 2:19–22.
„A zsidó és a pogány világ kőfejtőjében az apostolok munkálkodtak, köveket hozva elő, hogy az alapra helyezzék azokat. Az efézusi hívőkhöz írt levelében Pál ezt mondta: »Azért immár nem vagytok jövevények és idegenek, hanem polgártársai a szenteknek és házanépe az Istennek; kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel egyberakatván növekedik szent templommá az Úrban; akiben ti is együtt építtettek az Isten hajlékává a Lélek által.« Efézus 2:19–22.
“And to the Corinthians he wrote: ‘According to the grace of God which is given unto me, as a wise master builder, I have laid the foundation, and another buildeth thereon. But let every man take heed how he buildeth thereupon. For other foundation can no man lay than that is laid, which is Jesus Christ. Now if any man build upon this foundation gold, silver, precious stones, wood, hay, stubble; every man’s work shall be made manifest: for the day shall declare it, because it shall be revealed by fire; and the fire shall try every man’s work of what sort it is.’ 1 Corinthians 3:10–13.
A korinthusiaknak pedig ezt írta: „Az Isten nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít arra. De mindenki vigyázzon, hogyan épít arra. Mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki erre az alapra épít aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját; kinek-kinek munkája nyilvánvalóvá lesz: mert az a nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és a tűz megpróbálja, kinek-kinek munkája milyen.” 1 Korinthus 3:10–13.
“The apostles built upon a sure foundation, even the Rock of Ages. To this foundation they brought the stones that they quarried from the world. Not without hindrance did the builders labor. Their work was made exceedingly difficult by the opposition of the enemies of Christ. They had to contend against the bigotry, prejudice, and hatred of those who were building upon a false foundation. Many who wrought as builders of the church could be likened to the builders of the wall in Nehemiah’s day, of whom it is written: ‘They which builded on the wall, and they that bare burdens, with those that laded, everyone with one of his hands wrought in the work, and with the other hand held a weapon.’ Nehemiah 4:17.” Acts of the Apostles, 595, 596.
„Az apostolok biztos alapra építettek, magára az Örökkévaló Kősziklára. Erre az alapra hozták azokat a köveket, amelyeket a világból fejtettek ki. Az építők nem akadályok nélkül munkálkodtak. Munkájukat rendkívüli mértékben megnehezítette Krisztus ellenségeinek ellenállása. Küzdeniük kellett azoknak a vakbuzgóságával, előítéletével és gyűlöletével szemben, akik hamis alapra építettek. Sokan, akik az egyház építőiként munkálkodtak, Nehémiás napjainak falépítőihez hasonlíthatók, akikről meg van írva: „Akik pedig a kőfalat építették, és akik a terhet hordták, a rakodókkal együtt, mindegyik az egyik kezével a munkát végezte, a másik kezében pedig fegyvert tartott.” Nehémiás 4:17.” Az apostolok cselekedetei, 595, 596.
We will continue this study in the next article.
E tanulmányt a következő cikkben folytatjuk.
“The fall of man filled all heaven with sorrow. The world that God had made was blighted with the curse of sin and inhabited by beings doomed to misery and death. There appeared no escape for those who had transgressed the law. Angels ceased their songs of praise. Throughout the heavenly courts there was mourning for the ruin that sin had wrought.
„Az ember bukása az egész mennyet bánattal töltötte el. A világot, amelyet Isten teremtett, a bűn átka sújtotta, és olyan lények népesítették be, akik nyomorúságra és halálra voltak kárhoztatva. Úgy tűnt, nincs menekvés azok számára, akik áthágták a törvényt. Az angyalok elnémították dicsőítő énekeiket. Az egész mennyei udvarban gyász uralkodott a romlás miatt, amelyet a bűn okozott.”
“The Son of God, heaven’s glorious Commander, was touched with pity for the fallen race. His heart was moved with infinite compassion as the woes of the lost world rose up before Him. But divine love had conceived a plan whereby man might be redeemed. The broken law of God demanded the life of the sinner. In all the universe there was but one who could, in behalf of man, satisfy its claims. Since the divine law is as sacred as God Himself, only one equal with God could make atonement for its transgression. None but Christ could redeem fallen man from the curse of the law and bring him again into harmony with Heaven. Christ would take upon Himself the guilt and shame of sin—sin so offensive to a holy God that it must separate the Father and His Son. Christ would reach to the depths of misery to rescue the ruined race.
„Isten Fia, a menny dicsőséges Vezére, szánalomra indult az elbukott emberi nemzetség iránt. Szívét végtelen együttérzés indította meg, amikor az elveszett világ nyomorúságai feltárultak előtte. Ám az isteni szeretet tervet alkotott, amely által az ember megválthatóvá lehetett. Isten megrontott törvénye a bűnös életét követelte. Az egész világegyetemben csak egyetlen Valaki volt, aki az ember érdekében eleget tehetett követeléseinek. Mivel az isteni törvény éppoly szent, mint Maga Isten, csakis az tehetett engesztelést áthágásáért, aki egyenlő Istennel. Egyedül Krisztus válthatta meg az elbukott embert a törvény átka alól, és hozhatta ismét összhangba a Mennyel. Krisztus magára venné a bűn vétkét és gyalázatát – a bűnét, amely oly sértő a szent Isten számára, hogy el kell választania egymástól az Atyát és az Ő Fiát. Krisztus a nyomorúság legmélyére hatolna alá, hogy megmentse a romlásba jutott emberi nemzetséget.”
“Before the Father He pleaded in the sinner’s behalf, while the host of heaven awaited the result with an intensity of interest that words cannot express. Long continued was that mysterious communing—’the counsel of peace’ (Zechariah 6:13) for the fallen sons of men. The plan of salvation had been laid before the creation of the earth; for Christ is ‘the Lamb slain from the foundation of the world’ (Revelation 13:8); yet it was a struggle, even with the King of the universe, to yield up His Son to die for the guilty race. But ‘God so loved the world, that He gave His only-begotten Son, that whosoever believeth in Him should not perish, but have everlasting life.’ John 3:16. Oh, the mystery of redemption! the love of God for a world that did not love Him! Who can know the depths of that love which ‘passeth knowledge’? Through endless ages immortal minds, seeking to comprehend the mystery of that incomprehensible love, will wonder and adore.
„Az Atya előtt a bűnös érdekében könyörgött, miközben a menny serege olyan feszült érdeklődéssel várta az eredményt, amelyet szavak nem képesek kifejezni. Hosszan tartott az a titokzatos tanácskozás — »a békesség tanácsa« (Zakariás 6:13) az emberek elesett fiaiért. Az üdvösség terve már a föld teremtése előtt elkészült; mert Krisztus »a Bárány, aki megöletett e világ alapítása óta« (Jelenések 13:8); mégis küzdelembe került, magának a világegyetem Királyának is, hogy odaadja Fiát a bűnös nemzetségért való halálra. De »úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.« János 3:16. Ó, a megváltás titka! Isten szeretete egy olyan világ iránt, amely nem szerette Őt! Ki ismerheti annak a szeretetnek mélységeit, amely »feljülmúlja az ismeretet«? A végtelen korszakokon át a halhatatlan elmék, miközben igyekeznek felfogni e felfoghatatlan szeretet titkát, csodálkozni és imádni fognak.”
“God was to be manifest in Christ, ‘reconciling the world unto Himself.’ 2 Corinthians 5:19. Man had become so degraded by sin that it was impossible for him, in himself, to come into harmony with Him whose nature is purity and goodness. But Christ, after having redeemed man from the condemnation of the law, could impart divine power to unite with human effort. Thus by repentance toward God and faith in Christ the fallen children of Adam might once more become ‘sons of God.’ 1 John 3:2.” Patriarchs and Prophets, 63, 64.
„Istennek Krisztusban kellett megnyilvánulnia, „megbékéltetvén magával a világot.” 2Korinthus 5:19. Az embert a bűn annyira lealacsonyította, hogy lehetetlen volt számára önmagában összhangba jutnia Azzal, akinek lénye tisztaság és jóság. Krisztus azonban, miután megváltotta az embert a törvény kárhoztatásától, isteni erőt közölhetett, hogy az egyesülhessen az emberi erőfeszítéssel. Így az Isten iránti bűnbánat és a Krisztusba vetett hit által Ádám elesett gyermekei ismét „Isten fiaivá” lehettek. 1János 3:2.” Pátriárkák és próféták, 63, 64.