In Daniel chapter ten, Gabriel is accomplishing the work of presenting the complete interpretation of the book of Daniel to God’s last day people. Daniel represents God’s last day people, who, in the book of Revelation, are the one hundred and forty-four thousand. As such, the one hundred and forty-four thousand awaken to recognize they have been scattered, as represented by Daniel in chapter nine. They also awaken to the understanding that the great test by which their eternal destiny is decided is the image of the beast test, which takes place before they are sealed, and before probation closes at the Sunday law in the United States. They are mourning the disappointment that confronted them on July 18, 2020, and in that condition, they are given a view of Christ in the Most Holy Place, as represented by Isaiah in chapter six.
Dániel könyvének tizedik fejezetében Gábriel azt a munkát végzi, hogy Dániel könyvének teljes magyarázatát Isten végidei népe elé tárja. Dániel Isten végidei népét jelképezi, akik a Jelenések könyvében a száznegyvennégyezer. Ennek megfelelően a száznegyvennégyezer felébred annak felismerésére, hogy szétszórattak, amint azt Dániel a kilencedik fejezetben jelképezi. Arra a megértésre is felébrednek, hogy az a nagy próba, amely által örök sorsuk eldől, a fenevad képmásának próbája, amely még pecsételésük előtt, és még a kegyelemidőnek az Egyesült Államokban bevezetendő vasárnaptörvénynél bekövetkező lezárulta előtt történik. Gyászolják azt a csalódást, amely 2020. július 18-án érte őket, és ebben az állapotban Krisztusról kapnak látomást a Szentek Szentjében, amint azt Ézsaiás a hatodik fejezetben jelképezi.
That vision, as represented by both Daniel and Isaiah allows them to see their corrupted condition before the Lord of glory, and both are humbled into the dust. Isaiah then hears the question asking who God would send to His people, and Isaiah volunteers, but he is first purified.
Az a látomás, amint azt mind Dániel, mind Ézsaiás esetében láthatjuk, lehetővé teszi számukra, hogy meglássák romlott állapotukat a dicsőség Ura előtt, és mindketten a porig megaláztatnak. Ezután Ézsaiás hallja a kérdést, hogy kit küldene Isten az Ő népéhez, és Ézsaiás jelentkezik, de előbb megtisztíttatik.
Then said I, Woe is me! for I am undone; because I am a man of unclean lips, and I dwell in the midst of a people of unclean lips: for mine eyes have seen the King, the Lord of hosts. Then flew one of the seraphims unto me, having a live coal in his hand, which he had taken with the tongs from off the altar: And he laid it upon my mouth, and said, Lo, this hath touched thy lips; and thine iniquity is taken away, and thy sin purged. Also I heard the voice of the Lord, saying, Whom shall I send, and who will go for us? Then said I, Here am I; send me. Isaiah 6:5–8.
És mondám: Jaj nékem! Elvesztem, mivel tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép közepette lakozom; hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim. Ekkor hozzám repült egy a szeráfok közül, kezében izzó parázzsal, amelyet fogóval vett az oltárról; és illeté azt számat, és monda: Ímé, ez illette ajkaidat, és hamisságod elvétetett, bűnöd pedig eltöröltetett. Majd hallám az Úr szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el, és ki megy el nékünk? Én pedig mondám: Ímhol vagyok én, küldj el engem! Ézsaiás 6:5–8.
Isaiah was purified with a coal from off the altar, and Daniel was purified by beholding the looking glass causative vision, that causes the beholder to change into the image he beholds. Isaiah is told to take the message to a people who hearing do not hear, and seeing do not see.
Ézsaiás a oltárról vett parázzsal tisztíttatott meg, Dániel pedig az ok-okozó tükörlátomás szemlélése által tisztíttatott meg, amely arra készteti a szemlélőt, hogy átváltozzék annak a képére, amit szemlél. Ézsaiás azt a megbízatást kapja, hogy vigye el az üzenetet egy olyan néphez, amely hallván nem hall, és látván nem lát.
And he said, Go, and tell this people, Hear ye indeed, but understand not; and see ye indeed, but perceive not. Make the heart of this people fat, and make their ears heavy, and shut their eyes; lest they see with their eyes, and hear with their ears, and understand with their heart, and convert, and be healed. Isaiah 6:9, 10.
És monda: Menj, és mondd e népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek; és látván lássatok, de ne ismerjetek. Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit nehézzé tedd, és szemeit zárd be; hogy ne lásson szemeivel, és ne halljon füleivel, és ne értsen szívével, és meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon. Ézsaiás 6:9, 10.
Isaiah wishes to know how long he must interact with the people who understand and perceive not, so he asks the question of, “how long?”
Ézsaiás tudni kívánja, meddig kell még kapcsolatban állnia azzal a néppel, amely nem ért és nem fog fel; ezért felteszi a kérdést: „Meddig?”
Then said I, Lord, how long? And he answered, Until the cities be wasted without inhabitant, and the houses without man, and the land be utterly desolate, And the Lord have removed men far away, and there be a great forsaking in the midst of the land. Isaiah 6:11, 12.
Ekkor ezt mondtam: Uram, meddig? Ő pedig így felelt: Míg a városok lakatlanná pusztulnak, a házak ember nélkül maradnak, és a föld teljesen elhagyatottá lesz; míg az Úr az embereket messze elviszi, és nagy elhagyatottság lesz az ország közepette. Ézsaiás 6:11, 12.
The land that is the subject of Bible prophecy in the last days is the United States, who is “utterly desolated,” when national ruin is brought about by the national apostasy of the Sunday law. Verse forty-one of Daniel eleven, has been typified by verse sixteen of the same chapter. In verse forty-one the “great forsaking in the midst of the land” is identified as “many” being overthrown. Isaiah’s message, which was referred to by Jesus, when He addressed the quibbling Jews in His history among men, identifies that when a former covenant people are being passed by, they then have ears and eyes that do not understand or perceive. Isaiah’s message represents the final call to Laodicean Adventism, which ends at the Sunday law, where Laodicean Adventism is spewed out of the mouth of the Lord.
Az az ország, amely az utolsó napok bibliai próféciájának tárgya, az Egyesült Államok, amely „teljesen elpusztíttatik”, amikor a nemzeti romlást a vasárnaptörvény által előidézett nemzeti hitehagyás okozza. Dániel tizenegyedik fejezetének negyvenegyedik verse ugyanazon fejezet tizenhatodik verse által nyert előképet. A negyvenegyedik versben az „ország közepette való nagy elhagyás” úgy azonosíttatik, mint amikor „sokan” elbuknak. Ézsaiás üzenete, amelyre Jézus hivatkozott, amikor emberek közötti történelme során a kekeckedő zsidókhoz szólt, azonosítja, hogy amikor egy korábbi szövetséges nép mellőztetik, akkor füleik és szemeik vannak, de nem értenek és nem észlelnek. Ézsaiás üzenete a végső hívást jelképezi a laodiceai adventizmus számára, amely a vasárnaptörvénynél ér véget, ahol a laodiceai adventizmus kiköpetik az Úr szájából.
He shall enter also into the glorious land, and many countries shall be overthrown: but these shall escape out of his hand, even Edom, and Moab, and the chief of the children of Ammon. Daniel 11:41.
Bevonul a dicsőséges földre is, és sok ország elbukik; de ezek kimenekülnek kezéből: Edóm, Moáb és Ammon fiainak színe-java. Dániel 11:41.
Isaiah and Daniel are given the responsibility to present the final call to Laodicea, and at Daniel’s third touch in chapter ten he is strengthened for the task.
Ézsaiás és Dániel azt a megbízatást kapják, hogy eljuttassák a végső felhívást Laodiceához, és Dániel a tizedik fejezetben adott harmadik érintéskor megerősítést nyer e feladatra.
Then there came again and touched me one like the appearance of a man, and he strengthened me, And said, O man greatly beloved, fear not: peace be unto thee, be strong, yea, be strong. And when he had spoken unto me, I was strengthened, and said, Let my lord speak; for thou hast strengthened me. Daniel 10:18, 19.
Ekkor ismét megérintett engem valaki, aki olyan volt, mint egy embernek alakja, és megerősített engem, és ezt mondta: Óh, te igen szeretett férfiú, ne félj: békesség néked, légy erős, sőt légy erős. És amikor szólt hozzám, megerősödtem, és ezt mondtam: Szóljon az én uram; mert megerősítettél engem. Dániel 10:18, 19.
Daniel was strengthened to give the message that he came to understand when Michael descended in chapter ten. Isaiah was informed that he would need to give the message until the Sunday law. At the Sunday law a remnant would be established.
Dániel megerősítést nyert, hogy átadja azt az üzenetet, amelyet akkor értett meg, amikor Mihály alászállt a tizedik fejezetben. Ézsaiás arról kapott tájékoztatást, hogy ezt az üzenetet a vasárnaptörvényig kell hirdetnie. A vasárnaptörvénynél egy maradék állíttatik fel.
Then said I, Lord, how long? And he answered, Until the cities be wasted without inhabitant, and the houses without man, and the land be utterly desolate, And the Lord have removed men far away, and there be a great forsaking in the midst of the land. But yet in it shall be a tenth, and it shall return, and shall be eaten: as a teil tree, and as an oak, whose substance is in them, when they cast their leaves: so the holy seed shall be the substance thereof. Isaiah 6:11–13.
Akkor mondtam: Uram, meddig? Ő pedig így felelt: Míg a városok lakatlanná nem lesznek, és nem lesz bennük lakó; a házak ember nélkül maradnak, és a föld teljesen elpusztul; míg az Úr messzire el nem távolítja az embereket, és nagy pusztaság nem lesz a föld közepette. De mégis marad benne egy tizedrész, és az visszatér, és megemésztetik; mint a terebint és mint a tölgy, amelyeknek megmarad a törzsük, amikor lehullatják leveleiket: úgy lesz a szent mag annak lényege. Ézsaiás 6:11–13.
When there would be “a great forsaking in the midst of the land” (at the Sunday law), there would be manifested a “tenth,” whose “substance” is “the holy seed.” The root of the Hebrew word translated as “tenth,” is “tithe.” The Lord will have a “tithe” that have “returned,” at the Sunday law.
Amikor „nagy elhagyatottság lesz a föld közepette” (a vasárnaptörvény idején), megnyilvánul majd „egy tized”, amelynek „lényege” „a szent mag”. A „tized”-nek fordított héber szó gyöke a „tized”. Az Úrnak lesz egy „tizede”, amely „visszatért”, a vasárnaptörvény idején.
And all the tithe of the land, whether of the seed of the land, or of the fruit of the tree, is the Lord’s: it is holy unto the Lord. And if a man will at all redeem ought of his tithes, he shall add thereto the fifth part thereof. And concerning the tithe of the herd, or of the flock, even of whatsoever passeth under the rod, the tenth shall be holy unto the Lord. Leviticus 27:30–32.
A föld minden tizede pedig, akár a föld vetéséből, akár a fák gyümölcséből való, az Úré: szent az Úrnak. És ha valaki meg akar váltani valamit a tizedéből, hozzá kell adnia annak ötödrészét. Továbbá a marhának vagy a juhnyájnak tizede, mindaz, ami áthalad a pásztorbot alatt, minden tizedik az Úrnak legyen szent. 3 Mózes 27:30–32.
The “tenth” that “returns” are holy unto the Lord, and they are the Lord’s portion.
A „visszatérő tized” szent az Úrnak, és az az Úr része.
For the Lord’s portion is his people; Jacob is the lot of his inheritance. Deuteronomy 32:9.
Mert az Úr része az ő népe; Jákób az ő örökségének osztályrésze. 5Mózes 32:9.
Those who have returned before the Sunday law, are those represented by Jeremiah who have suffered the first disappointment, to whom the Lord had promised that if they would return, they would be the Lord’s mouth, or His spokesmen.
Akik a vasárnapi törvény előtt visszatértek, azok azok, akiket Jeremiás jelképez, akik elszenvedték az első csalódást, és akiknek az Úr megígérte, hogy ha visszatérnek, az Úr szája lesznek, vagyis az Ő szóvivői.
Thy words were found, and I did eat them; and thy word was unto me the joy and rejoicing of mine heart: for I am called by thy name, O Lord God of hosts. I sat not in the assembly of the mockers, nor rejoiced; I sat alone because of thy hand: for thou hast filled me with indignation. Why is my pain perpetual, and my wound incurable, which refuseth to be healed? wilt thou be altogether unto me as a liar, and as waters that fail? Therefore thus saith the Lord, If thou return, then will I bring thee again, and thou shalt stand before me: and if thou take forth the precious from the vile, thou shalt be as my mouth: let them return unto thee; but return not thou unto them. And I will make thee unto this people a fenced brazen wall: and they shall fight against thee, but they shall not prevail against thee: for I am with thee to save thee and to deliver thee, saith the Lord. And I will deliver thee out of the hand of the wicked, and I will redeem thee out of the hand of the terrible. Jeremiah 15:16–21.
Megtaláltattak a te igéid, és én megettem azokat; és a te igéd lett nékem szívem öröme és vigassága; mert a te nevedről neveztetem, ó Uram, Seregeknek Istene. Nem ültem a csúfolódók gyülekezetében, sem nem örvendeztem; egyedül ültem a te kezed miatt, mert haraggal töltöttél be engem. Miért örökkévaló az én fájdalmam, és gyógyíthatatlan az én sebem, amely nem akar meggyógyulni? Olyan leszel-e nékem, mint a csalóka patak, mint a hűtlen vizek? Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, visszahozlak téged, és előttem megállasz; és ha elválasztod a drágát a hitványtól, olyan leszel, mint az én szám: ők térjenek meg tehozzád, de te ne térj őhozzájuk. És e nép ellen erős ércfallá teszlek téged; és viaskodni fognak ellened, de nem győznek le téged; mert én veled vagyok, hogy megtartsalak és megszabadítsalak téged, ezt mondja az Úr. És megszabadítalak téged a gonoszok kezéből, és megváltalak téged az erőszakosak kezéből. Jeremiás 15:16–21.
The remnant or tenth that returns in Isaiah’s testimony were to be eaten, for they were given God’s message, and His Word was to be eaten. They were those who would be God’s mouth, and in so doing they would present God’s Word that was to be eaten by those seeking salvation. Jeremiah did not sit in the “assembly of mockers,” for, as with Daniel, when he saw the vision the “assembly of mockers” fled. Jeremiah had thought God lied to him, for God’s hand had allowed the first disappointment of April 19, 1844 in Millerite history, and July 18, 2020 in the last days. The promise for Jeremiah was that if he would “return,” and in Isaiah’s passage, the “tenth” “returns.”
Az Ézsaiás bizonyságtételében szereplő maradéknak vagy tizedrésznek, amely visszatér, meg kellett emésztetnie, mert Isten üzenete adatott nekik, és az Ő Igéjét meg kellett enni. Ők voltak azok, akik Isten szájául szolgálnak, és ekképpen Isten Igéjét tárják elő, amelyet azoknak kell megenniük, akik az üdvösséget keresik. Jeremiás nem ült a „csúfolkodók gyülekezetében”, mert — miként Dániel esetében is — amikor meglátta a látomást, a „csúfolkodók gyülekezete” elfutott. Jeremiás azt gondolta, hogy Isten hazudott neki, mert Isten keze megengedte az első csalódást 1844. április 19-én a millerita történelemben, és 2020. július 18-án az utolsó napokban. Jeremiásnak az volt az ígéret, hogy ha „visszatér”, és Ézsaiás szakaszában a „tized” „visszatér”.
If Jeremiah “returns,” he is part of Isaiah’s “tenth,” which is holy, and is the Lord’s portion, whose “substance,” is in them. The Hebrew word “substance” means a pillar, and to be made into a “pillar,” is the promise given to the Philadelphians.
Ha Jeremiás „visszatér”, akkor része Ézsaiás „tizedének”, amely szent, és az Úr osztályrésze, amelynek „lényege” bennük van. A héber „substance” szó oszlopot jelent, és „oszloppá” tétetni az a Filadelfiabelieknek adott ígéret.
Him that overcometh will I make a pillar in the temple of my God, and he shall go no more out: and I will write upon him the name of my God, and the name of the city of my God, which is new Jerusalem, which cometh down out of heaven from my God: and I will write upon him my new name. He that hath an ear, let him hear what the Spirit saith unto the churches. Revelation 3:12, 13.
Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és onnan többé ki nem megy; és felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől; és felírom rá az én új nevemet. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Jelenések 3:12–13.
The “pillar,” that is their “substance,” represents the combination of Divinity and humanity, for Christ is the “pillar” that supports the temple.
Az „oszlop”, vagyis az ő „lényege”, az istenség és az emberség egyesülését jelképezi, mert Krisztus az az „oszlop”, amely a templomot tartja.
“While in this state of despondency I had a dream that made a deep impression upon my mind. I dreamed of seeing a temple, to which many persons were flocking. Only those who took refuge in that temple would be saved when time should close. All who remained outside would be forever lost. The multitudes without who were going about their various ways, derided and ridiculed those who were entering the temple, and told them that this plan of safety was a cunning deception, that in fact there was no danger whatever to avoid. They even laid hold of some to prevent them from hastening within the walls.
„Miközben ebben a levertség állapotában voltam, álmot láttam, amely mély benyomást tett elmémre. Azt álmodtam, hogy egy templomot látok, amelyhez sok ember tódult. Csak azok menekülnek meg, akik abban a templomban keresnek menedéket, amikor az idő lezárul. Mindazok, akik kívül maradnak, örökre elvesznek. A kint levő sokaság, amely a maga különféle útjain járt-kelt, gúnyolta és kigúnyolta azokat, akik beléptek a templomba, és azt mondták nekik, hogy ez a menekülési terv ravasz megtévesztés, s valójában semmiféle elkerülendő veszély nincs. Sőt, némelyeket meg is ragadtak, hogy megakadályozzák őket abban, hogy a falakon belülre siessenek.
“Fearing to be ridiculed, I thought best to wait until the multitude dispersed, or until I could enter unobserved by them. But the numbers increased instead of diminishing, and fearful of being too late, I hastily left my home and pressed through the crowd. In my anxiety to reach the temple I did not notice or care for the throng that surrounded me. On entering the building, I saw that the vast temple was supported by one immense pillar, and to this was tied a lamb all mangled and bleeding. We who were present seemed to know that this lamb had been torn and bruised on our account. All who entered the temple must come before it and confess their sins.
„Attól félve, hogy gúny tárgyává leszek, úgy véltem a legjobbnak, ha megvárom, míg a sokaság szétszéled, vagy amíg úgy léphetek be, hogy ők észre ne vegyenek. Ám a számuk ahelyett, hogy fogyatkozott volna, egyre növekedett, és attól tartva, hogy túl késő lesz, sietve elhagytam otthonomat, és utat törtem magamnak a tömegen át. Abban a szorongásban, hogy elérjem a templomot, sem észre nem vettem, sem nem törődtem a körülöttem levő sokasággal. Amikor beléptem az épületbe, láttam, hogy a hatalmas templomot egyetlen roppant oszlop tartja, és ehhez egy bárány volt kötve, teljesen összemarcangolva és vérzőn. Úgy tűnt, mi, akik jelen voltunk, tudtuk, hogy ezt a bárányt miattunk tépték szét és zúzták össze. Mindazoknak, akik beléptek a templomba, eléje kellett járulniuk, és megvallani bűneiket.”
“Just before the lamb were elevated seats, upon which sat a company looking very happy. The light of heaven seemed to shine upon their faces, and they praised God and sang songs of glad thanksgiving that seemed like the music of the angels. These were they who had come before the lamb, confessed their sins, received pardon, and were now waiting in glad expectation of some joyful event.
„Közvetlenül a Bárány előtt emelt ülőhelyek voltak, amelyeken egy igen boldognak látszó csoport ült. Arcukon mintha a menny világossága ragyogott volna, és dicsőítették Istent, valamint örvendező hálaéneket énekeltek, amely az angyalok zenéjéhez hasonlított. Ők voltak azok, akik a Bárány elé járultak, megvallották bűneiket, bocsánatot nyertek, és most örömteli várakozással vártak valamely boldog eseményre.
“Even after I had entered the building, a fear came over me, and a sense of shame that I must humble myself before these people. But I seemed compelled to move forward, and was slowly making my way around the pillar in order to face the lamb, when a trumpet sounded, the temple shook, shouts of triumph arose from the assembled saints, an awful brightness illuminated the building, then all was intense darkness. The happy people had all disappeared with the brightness, and I was left alone in the silent horror of night. I awoke in agony of mind and could hardly convince myself that I had been dreaming. It seemed to me that my doom was fixed, that the Spirit of the Lord had left me, never to return.” Testimonies, volume 1, 27.
„Még azután is, hogy beléptem az épületbe, félelem szállt meg, és szégyenérzet fogott el amiatt, hogy meg kell aláznom magamat e nép előtt. De mintha valami arra kényszerített volna, hogy előrehaladjak, és lassan kerültem meg az oszlopot, hogy a bárány felé forduljak, amikor trombita harsant, a templom megrendült, diadalkiáltások törtek fel az egybegyűlt szentek ajkáról, félelmetes ragyogás világította be az épületet, majd minden sűrű sötétségbe borult. A boldog nép a ragyogással együtt mind eltűnt, én pedig egyedül maradtam az éjszaka néma borzalmában. Kínzó lelki gyötrelemben ébredtem fel, és alig tudtam meggyőzni magamat arról, hogy csak álmodtam. Úgy tűnt nekem, hogy sorsom megpecsételődött, és az Úr Lelke elhagyott engem, hogy soha többé vissza ne térjen.” Testimonies, 1. kötet, 27.
The “substance,” that is within the tenth that returns is the “pillar” who supports the temple. Daniel saw the causative vision of the Lamb that was hung upon the pillar, and the Lamb was the “pillar”. When Daniel saw that great vision, he was changed into the image of the pillar, and Isaiah’s tenth, likewise have the “substance” (the pillar), within them, and that substance is to be “eaten”, by all who would enter the temple. Those who enter the temple, and eat the substance, are God’s other flock who respond to the message of the ensign that is lifted up at the Sunday law, when there is a great forsaking in the land. The “holy seed,” that is Isaiah’s substance, is the Lamb that was slain from the foundation of the world.
A „lényeg”, amely a visszatérő tizedben van, az az „oszlop”, aki a templomot tartja. Dániel látta a Bárány okozati látomását, amely az oszlopra volt felfüggesztve, és a Bárány volt az „oszlop”. Amikor Dániel meglátta azt a nagy látomást, átváltozott az oszlop képmására, és Ézsaiás tizedében hasonlóképpen bennük van a „lényeg” (az oszlop), és azt a lényeget mindazoknak „meg kell enniük”, akik be akarnak lépni a templomba. Akik belépnek a templomba, és eszik a lényeget, azok Isten más juhai, akik válaszolnak a zászló üzenetére, amely a vasárnapi törvény idején emeltetik fel, amikor nagy elhagyatottság van az országban. A „szent mag”, amely Ézsaiás lényege, az a Bárány, aki megöletett e világ alapítása óta.
The tenth who return will be delivered out of the hand of the wicked, when at the Sunday law the separation of Philadelphia and Laodicea is fixed for eternity, and many are then overthrown. Those overthrown are identified as the wicked who do not understand. They will also be delivered out of the hand of the terrible, for they will not receive the mark of the beast.
A visszatérők tizede megszabadul a gonosz kezéből, amikor a vasárnaptörvény idején Philadelphia és Laodicea elválasztása örökre rögzíttetik, és akkor sokan elbuktatnak. Azok, akik elbuktatnak, azonosíttatnak a gonoszokkal, akik nem értenek. Megszabadulnak a rettenetes kezéből is, mert nem veszik fel a fenevad bélyegét.
Thus saith the Lord God; I will also make the multitude of Egypt to cease by the hand of Nebuchadrezzar king of Babylon. He and his people with him, the terrible of the nations, shall be brought to destroy the land: and they shall draw their swords against Egypt, and fill the land with the slain. And I will make the rivers dry, and sell the land into the hand of the wicked: and I will make the land waste, and all that is therein, by the hand of strangers: I the Lord have spoken it. Isaiah 30:10–12.
Így szól az Úr Isten: Egyiptom sokaságát is megszüntetem Nebukadneccar, Babilon királya keze által. Őt és a vele levő népét, a nemzetek legfélelmetesebbeit, elhozzák, hogy elpusztítsák a földet; és kivonják kardjaikat Egyiptom ellen, és betöltik a földet megöltekkel. És kiszárítom a folyókat, és a földet a gonoszok kezébe adom; és pusztává teszem a földet és mindazt, ami benne van, idegenek keze által: én, az Úr, szóltam. Ézsaiás 30:10–12.
The “terrible of nations” is the proxy army of the king of the north. The ensign that is lifted up at the Sunday law are delivered out of the hand of the foolish, or wicked virgins, and are also delivered out of the hand of the terrible of nations. The issue that we are addressing here is that Isaiah, and Daniel, and Jeremiah, and Ezekiel, and John are all used to represent the resurrection and empowerment of the one hundred and forty-four thousand who return from the disappointment of July 18, 2020. In Daniel’s final vision, the vision given by the river Hiddekel, Daniel is made to understand both the internal and external visions of God’s prophetic Word, and he is strengthened to present that message.
A „nemzetek rettentője” az északi király helyettesítő serege. A zászlóvivők, akik a vasárnaptörvény idején felemeltetnek, megszabadulnak a balgák, avagy gonosz szüzek kezéből, és megszabadulnak a nemzetek rettentőjének kezéből is. Az a kérdés, amellyel itt foglalkozunk, az, hogy Ézsaiás, Dániel, Jeremiás, Ezékiel és János egyaránt a száznegyvennégyezer feltámadásának és felhatalmazásának ábrázolására szolgálnak, akik a 2020. július 18-i csalódásból térnek vissza. Dániel utolsó látomásában, a Hiddekel folyó mellett adott látomásban, Dániel megértést kap Isten prófétai Igéjének mind a belső, mind a külső látomásairól, és megerősíttetik, hogy azt az üzenetet előadja.
The message of the internal and external is brought together with the prophetic definition of the head, or “fortress,” in verse ten, which identifies the Ukraine war that is currently being carried out by Putin. That key of identifying the head, has an internal and external application, and the beginning of that war marks the period when both heads become a subject of prophecy. The fortress or head as Russia identifies the second proxy war, that leads to the third proxy war, which marks the beginning of World War III, as typified by the battle of Panium in verse fifteen.
A belső és a külső üzenete egybekapcsolódik a fej, avagy „erődítmény” prófétai meghatározásával a tizedik versben, amely azonosítja az Ukrajna elleni háborút, amelyet jelenleg Putyin folytat. A fej azonosításának ez a kulcsa belső és külső alkalmazással bír, és e háború kezdete jelöli azt az időszakot, amikor mindkét fej a prófécia tárgyává válik. Az erődítmény vagy fej mint Oroszország azonosítja a második helyettesítő háborút, amely a harmadik helyettesítő háborúhoz vezet, s ez jelöli a harmadik világháború kezdetét, amint azt a tizenötödik versben a paniumi csata előképezi.
Verse sixteen is the Sunday law, and therefore from 2014, when the Ukrainian war commenced, as represented in verses eleven and twelve, until the Sunday law the final work involved with the sealing of God’s people is accomplished. Gabriel’s interpretation in Daniel chapter eleven, represents the message that sanctifies, or seals God’s people. To miss that fact is to miss everything. The prophecy that is unsealed, which in the book of Revelation is called the Revelation of Jesus Christ, and which the book of Revelation identifies as being unsealed just before the close of probation, is a specific passage from the book of Daniel.
A tizenhatodik vers a vasárnapi törvény, ezért 2014-től, amikor az ukrajnai háború megkezdődött, amint azt a tizenegyedik és tizenkettedik versek ábrázolják, egészen a vasárnapi törvényig végbemegy az a végső munka, amely Isten népének elpecsételésével kapcsolatos. Gábriel értelmezése Dániel könyve tizenegyedik fejezetében azt az üzenetet képviseli, amely megszenteli, vagyis elpecsételi Isten népét. E tény elmulasztása annyi, mint mindent elmulasztani. A kijelentett prófécia, amelyet a Jelenések könyve Jézus Krisztus kijelentésének nevez, és amelyről a Jelenések könyve azt tanítja, hogy közvetlenül a kegyelemidő lezárulta előtt tárul fel, Dániel könyvének egy meghatározott szakasza.
And he saith unto me, Seal not the sayings of the prophecy of this book: for the time is at hand. He that is unjust, let him be unjust still: and he which is filthy, let him be filthy still: and he that is righteous, let him be righteous still: and he that is holy, let him be holy still. Revelation 22:10, 11.
És monda nékem: Ne pecsételd be e könyv próféciájának beszédeit, mert az idő közel van. Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. Jelenések 22:10, 11.
In the last days, there is a specific time when the final prophecy is unsealed, for the verse says “the time is at hand.” That very expression located in the final chapter of Revelation is found also in the first chapter.
Az utolsó napokban van egy meghatározott idő, amikor a végső prófécia felnyílik, mert az igevers azt mondja: „az idő közel van”. Ugyanez a kifejezés, amely a Jelenések könyvének utolsó fejezetében található, az első fejezetben is megtalálható.
The Revelation of Jesus Christ, which God gave unto him, to show unto his servants things which must shortly come to pass; and he sent and signified it by his angel unto his servant John: Who bare record of the word of God, and of the testimony of Jesus Christ, and of all things that he saw. Blessed is he that readeth, and they that hear the words of this prophecy, and keep those things which are written therein: for the time is at hand. Revelation 1:1–3.
Jézus Krisztus kijelentése, amelyet Isten adott neki, hogy megmutassa szolgáinak azokat, amelyeknek hamar meg kell lenniük; és elküldte azt, és az ő angyala által kijelentette az ő szolgájának, Jánosnak: aki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, és mindarról, amit látott. Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit, és megtartják azokat, amelyek abban meg vannak írva: mert az idő közel van. Jelenések 1:1–3.
Two hundred and twenty, and therefore twenty-two, are symbols of the combination of Divinity with humanity, and the final work of the third angel, which is the sealing of the one hundred and forty-four thousand, is accomplished within the prophetic context of the parable of the ten virgins. The wise virgins of the last days suffered their first disappointment on July 18, 2020, and they were scattered as dead bones in the street of Revelation chapter eleven, until July of 2023, twenty-two years after the sealing process began in 2001. The “time was then at hand,” and the Lord then raised up a “voice in the wilderness” who had received the message from Gabriel, who had received it from Christ, who had received it from the Father.
A kétszázhúsz, és ennélfogva a huszonkettő is, az istenség és az emberség egyesülésének jelképe; és a harmadik angyal végső műve, vagyis a százhuszonnégyezer megpecsételése, a tíz szűzről szóló példázat prófétai összefüggésében megy végbe. Az utolsó napok bölcs szüzei első csalódásukat 2020. július 18-án szenvedték el, és szétszóródtak mint holt csontok a Jelenések könyve tizenegyedik fejezetének utcáján, egészen 2023 júliusáig, huszonkét évvel azután, hogy a pecsételési folyamat 2001-ben megkezdődött. „Az idő akkor közel volt”, és az Úr ekkor támasztott egy „kiáltó szót a pusztában”, aki az üzenetet Gábrieltől kapta, Gábriel pedig Krisztustól, Krisztus pedig az Atyától kapta azt.
The voice then began to send the message to the churches, and it has been sent in the electronic fashion where it can be read and or heard, currently in over sixty languages. The portion of prophecy that was unsealed, that is that message is found in the book of Daniel.
A hang ezután elkezdte elküldeni az üzenetet a gyülekezeteknek, és azt elektronikus formában küldték el, ahol olvasható és/vagy hallható, jelenleg több mint hatvan nyelven. A prófécia azon része, amely fel lett nyitva, vagyis az az üzenet, Dániel könyvében található.
“The book that was sealed is not the Revelation, but that portion of the prophecy of Daniel relating to the last days. The angel commanded, ‘But thou, O Daniel, shut up the words, and seal the book, even to the time of the end.’ Daniel 12:4.” Acts of the Apostles, 585.
„A lezárt könyv nem a Jelenések könyve, hanem Dániel próféciájának az a része, amely az utolsó napokra vonatkozik. Az angyal ezt parancsolta: „Te pedig, Dániel, zárd be e szavakat, és pecsételd le e könyvet a vég idejéig.” Dániel 12:4.” Az apostolok cselekedetei, 585.
The “portion of the prophecy of Daniel relating to the last days,” is verse forty. It is not simply verse forty, it is the portion of verse forty that is represented after the time of the end in 1989, and before the Sunday law of verse forty-one. The history of verse forty that has no mention within the verse itself is the portion of prophecy relating to the last days that was sealed up, and that since July, 2023 has been being unsealed for those who choose to see and hear.
„Dániel próféciájának az utolsó napokra vonatkozó része” a negyvenedik vers. Nem egyszerűen a negyvenedik vers egésze, hanem a negyvenedik versnek az a szakasza, amely az 1989-ben bekövetkező vég ideje után, és a negyvenegyedik versben szereplő vasárnapi törvény előtt jelenik meg. A negyvenedik vers történelme, amelyre magában a versben nincs utalás, a prófécia azon része, amely az utolsó napokra vonatkozik, és amely le volt pecsételve; s amely 2023 júliusa óta feltárul azok előtt, akik úgy döntenek, hogy látnak és hallanak.
Verse forty records nothing of the history that follows the collapse of the Soviet Union in 1989, until the Sunday law of verse forty-one, but it does provide the prophetic platform that other lines of prophecy are to be placed upon. Those who are unwilling to see and hear that the methodology of line upon line is the latter rain methodology do not have the ability to see the hidden history of verse forty, and that is the history that is the Revelation of Jesus Christ, which Gabriel came to interpret for John and Daniel.
A negyvenedik vers semmit sem jegyez fel a Szovjetunió 1989-es összeomlását követő történelemből, egészen a negyvenegyedik versben szereplő vasárnapi törvényig, ugyanakkor megadja azt a prófétai alapot, amelyre a többi próféciavonalat rá kell helyezni. Azok, akik nem hajlandók meglátni és meghallani, hogy a sorról sorra való módszertan a késői eső módszertana, nem képesek felismerni a negyvenedik vers rejtett történelmét; és ez az a történelem, amely Jézus Krisztus Kijelentése, amelynek értelmezésére Gábriel jött Jánoshoz és Dánielhez.
We will continue this study in the next article.
E tanulmányt a következő cikkben folytatjuk.
“At Berea Paul again commenced his work by going into the synagogue of the Jews to preach the gospel of Christ. He says of them, ‘These were more noble than those in Thessalonica, in that they received the word with all readiness of mind, and searched the Scriptures daily, whether those things were so. Therefore many of them believed; also of honorable women which were Greeks, and of men, not a few.’
„Béreában Pál ismét azzal kezdte meg munkáját, hogy bement a zsidók zsinagógájába, hogy Krisztus evangéliumát hirdesse. Róluk ezt mondja: „Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, mivel teljes készséggel fogadták az igét, és naponként kutatták az Írásokat, vajon úgy vannak-é ezek a dolgok. Annakokáért sokan hittek közülük; továbbá a görögök közül való előkelő asszonyok, valamint férfiak is, nem kevesen.”
“In the presentation of the truth, those who honestly desire to be right will be awakened to a diligent searching of the Scriptures. This will produce results similar to those that attended the labors of the apostles in Berea. But those who preach the truth in these days meet many who are the opposite of the Bereans. They cannot controvert the doctrine presented to them, yet they manifest the utmost reluctance to investigate the evidence offered in its favor, and assume that even if it is the truth it is a matter of little consequence whether or not they accept it as such. They think that their old faith and customs are good enough for them. But the Lord, who sent out his ambassadors with a message to the world, will hold the people responsible for the manner in which they treat the words of his servants. God will judge all according to the light which has been presented to them, whether it is plain to them or not. It is their duty to investigate as did the Bereans. The Lord says through the prophet Hosea: ‘My people are destroyed for lack of knowledge; because thou hast rejected knowledge, I will also reject thee.’
„Az igazság bemutatása során azokat, akik őszintén vágynak arra, hogy igazuk legyen, serkenteni fogja a Szentírás szorgalmas kutatására. Ez olyan eredményeket fog létrehozni, amelyek hasonlóak azokhoz, amelyek az apostolok béreai munkásságát kísérték. Ám azok, akik ezekben a napokban az igazságot hirdetik, sok olyannal találkoznak, akik a béreaiak ellentétei. Nem képesek megcáfolni a nekik bemutatott tant, mégis a legnagyobb vonakodást tanúsítják az iránta szóló bizonyítékok megvizsgálására, és azt feltételezik, hogy még ha igazság is, csekély jelentősége van annak, elfogadják-e azt annak vagy sem. Úgy gondolják, hogy régi hitük és szokásaik eléggé megfelelnek nekik. De az Úr, aki követeit üzenettel küldte a világhoz, felelősségre fogja vonni az embereket azért, ahogyan szolgái szavaival bánnak. Isten mindenkit ama világosság szerint fog megítélni, amely eléjük táratott, akár világos számukra, akár nem. Kötelességük, hogy úgy vizsgálódjanak, miként a béreaiak tették. Az Úr így szól Hóseás próféta által: ‘Népem elvész, mert nincs ismerete; mivel te megvetetted az ismeretet, én is megvetlek téged.’”
“The minds of the Bereans were not narrowed by prejudice, and they were willing to investigate and receive the truths preached by the apostles. If the people of our time would follow the example of the noble Bereans, in searching the Scriptures daily, and in comparing the messages brought to them with what is there recorded, there would be thousands loyal to God’s law where there is one today. But many who profess to love God have no desire to change from error to truth, and they cling to the pleasing fables of the last days. Error blinds the mind and leads from God; but truth gives light to the mind, and life to the soul.” Sketches from the Life of Paul, 87, 88.
„A béreabeliek értelmét nem szűkítette be az előítélet, és készek voltak megvizsgálni és befogadni az apostolok által hirdetett igazságokat. Ha korunk emberei követnék a nemes béreabeliek példáját, naponként kutatva az Írásokat, és összevetve a hozzájuk eljuttatott üzeneteket azzal, ami ott fel van jegyezve, ma ezrek lennének hűségesek Isten törvényéhez ott, ahol ma csak egy van. Ám sokan, akik azt vallják, hogy szeretik Istent, nem kívánnak a tévelygésből az igazságra térni, hanem az utolsó napok tetszetős meséihez ragaszkodnak. A tévelygés elvakítja az elmét és elvezet Istentől; az igazság azonban világosságot ad az elmének és életet a léleknek.” Sketches from the Life of Paul, 87, 88.