The Book of Daniel - Number Seventeen

White testvér gyakran azonosítja a Dura mezején álló aranyszobrot a vasárnapi törvénnyel.

Ebben az adott szakaszban White testvérnő Sofóniás könyvére utal, és ezzel tovább erősíti Dániel könyve második és harmadik fejezete közötti prófétai kapcsolatot. Sofóniás rámutat arra, hogy Isten népének össze kell gyülekeznie a rendelet előtt. Azonosít továbbá egy trombitaszó-üzenetet is, amely egy olyan figyelmeztető üzenet jelképe, amely a városok (államok) és a tornyok (egyházak) ellen irányul. Megjelöl egy egybegyűjtést, amely a „hétszer” elemét képezi, s amely akkor történik, amikor elhangzik a 3Mózes huszonhat imája. Azonosít egy „nem kívánatos nemzetet”, miközben végig hangsúlyozza Isten végrehajtó ítéletének elérkezését, amely a vasárnaptörvénynél kezdődik, és Krisztus második eljöveteléig fokozódik.

A vasárnaptörvényről szóló rendeletet a fenevad képmásának kialakulása előzi meg. A fenevad képmásának kialakulása az a látási próba, amely szembekerül Isten népével, akik korábban már kiállták az étrendi próbát. A rendelet előtt, amely a harmadik (a lakmuszpróba), Isten népe, akiket Sofóniás „nem kívánatos nemzetként” azonosít, felszólítást kap, hogy gyűljenek egybe. Ezékiel első próféciája az egybegyűjtés üzenete, de ez csak azok számára valósul meg, akik felismerik szétszórt állapotukat, és elmondják a 3Mózes 26 imáját, miként Dániel is tette a kilencedik fejezetben.

A „hatalmas férfi” a Szentírásban az erő embere, és a „hatalmas férfi”-ra vonatkozó első utalás Gedeon.

Sofóniásnál a hős vitéznek, aki egyben Gedeon is, keservesen kell kiáltania. A „kiáltás” szó az utolsó napokban felhangzó Éjféli Kiáltás jelképe, a „keservesen” pedig az igazságos felháborodást jelenti. Gedeon, vagyis Sofóniás „hős vitéze”, annak az Illés-üzenetnek a jelképe, amelynek felelőssége, hogy megmutassa Isten népének bűneit, és természetesen atyáik bűneit is.

A próféták mind összhangban vannak egymással az utolsó napokban, ezért Ésaiás trombitaszava egyben Sofóniás erős férfiának „kiáltása” is, aki Gedeon; és mindnyájan Illés hírnökét és annak az utolsó napokban végzett munkáját azonosítják. Ésaiásnál a következő versek bűnüket elbizakodottságként azonosítják, mert azt hiszik, hogy valójában az Urat imádják és szolgálják.

A hatalmas férfi keserű kiáltása az Éjféli Kiáltás üzenete, amely magában foglalja annak kijelentését, hogy 2020. július 18-a elbizakodott bűn volt az Úr ellen, amelyet meg kell bánni és meg kell vallani. Az Éjféli Kiáltás üzenetének lényegi elemei a fenevad képmásának kialakulása, valamint az ezt követően az Egyesült Államokra, majd a világra az iszlám által hozott ítélet.

Amikor a Mózes harmadik könyve huszonhatodik fejezetében található ima beteljesedik a Jelenések tizenegy három és fél napos pusztájának végén, a drága és a hitvány elválasztatik egymástól. A bölcseknek és a balgáknak vagy lesz aranyolajuk, vagy nem lesz, és abban az időben olyanok lesznek, mint Gedeon „egy embere”. Sofóniás szerint a vasárnapi törvényrendelet előtt Gedeon, aki Illés, aki Ezékiel, aki a hatalmas férfi, elő fogja terjeszteni az Éjféli Kiáltás üzenetét, együtt annak keserűségével, hogy Isten népének megmutatja bűnét: részt vettek a 2020. július 18-ra vonatkozó előrejelzés közzétételében, valamint igazolatlan kísérletet tettek előrejelzésük igazolására, miután az teljesen kudarcot vallott.

Sofóniás az utolsó napokban Isten népének egybegyűjtését azonosítja, amely megelőzi a vasárnaptörvényről szóló rendeletet. Az egybegyűjtést Ezékiel harminchetedik fejezetében található első prófécia is jelképezi.

Ezékiel a száraz csontokhoz prófétált, amelyek holtan feküdtek a Jelenések könyve tizenegyedik fejezetében említett város utcáján, ahol a mi Urunkat is megfeszítették. Először összegyűjtetnek.

Összegyűjtetnek, amikor a három és fél nap a végéhez közeledik. A három és fél nap Máté huszonötödik fejezetének késedelmi idejét jelképezi, de egyúttal a Leviticus huszonhatban szereplő „hétszeres” szétszóratás is. Azok, akik összegyűjtetnek, korábban szétszórattak, és Sofóniás „nem kívánt nemzetként” azonosítja őket. A nem kívánt nemzet azokból áll, akik holtan feküdtek az utcákon, miközben a világ örvendezett holttesteik felett, de akiket összegyűjtenek, s akik ezután azzá a nemzetté válnak, amely az utolsó napok sárkányi hatalmának támadási célpontja, akik fejüknek Tírusz paráznáját emelik fel.

Szándékuk az, hogy az utolsó napok lelki Izráelét megragadják, és Nebukadneccar tüzes kemencéjébe vessék. Amikor a holt csontok először meghallják Ézsaiás „hangját”, amint az Éjféli Kiáltás üzenetét hirdeti, még mindig a három és fél nap pusztájában vannak. Ekkor választaniuk kell, hogy elfogadják vagy elutasítják-e a Vigasztalót, akinek elküldését Krisztus megígérte, aki meggyőzi őket a 2020. július 18-án elkövetett bűnükről.

A pusztában kiáltó szó munkáját azonosító szakasz igen részletes tájékoztatást tartalmaz. Üzenete Krisztus jellemének kijelentésén fog alapulni, amint azt az a tény szemlélteti, hogy a „dicsőség”, amely Krisztus jelleme, ki fog jelentetni. Jézus Krisztus kijelentése, amely a kegyelmi idő lezárulta közvetlenül előtt feltáratik, Krisztus jellemének olyan feltárása, amint azt jellemének az az eleme ábrázolja, amely Alfa és Omega gyanánt van bemutatva. Az is kijelentetik, hogy az Ő jelleme „igazság”.

Egy másik részlet az, hogy amikor a szózat elkezd kiáltani, még mindig a három és fél nap pusztájában van, mert a pusztában kiált. Prófétai értelemben, amikor munkája elkezdődik, a két tanú még mindig holtan fekszik az utcán, amely Ezékiel völgyén halad keresztül. Egy másik sajátos tény az, hogy amikor a szózat megkezdi munkáját, az egész világnak hozzáférése lesz az üzenethez. További megfigyelés, hogy az üzenet az utolsó napok időszakában adatik, amikor Krisztus eltörli a száznegyvennégyezer bűneit, mert vétkük bocsánatot nyert. Az a szomorú tény, amely ugyancsak „sort sorra” tárul fel, az, hogy csak azok részesülnek a bocsánatban, amely abban a történelemben megy végbe, akik megfelelnek az evangélium követelményeinek.

Csak azoknak töröltetnek el bűneik és atyáik bűnei, akik eleget tesznek a 3Mózes 26 imájához kapcsolódó követelményeknek, mert ők „kétszeresen vettek minden bűnéért”. Az Úr „keze”, amely az ő bűneikkel és atyáik bűneivel kapcsolatos, az első csalódás jelképe, amikor az Úr kezét egy tévedés fölött tartotta, amely az első csalódást idézte elő. A millerita történelemben az Ő keze megakadályozta Isten népét abban, hogy meglássanak egy elrejtett igazságot. Az Ő keze abban a történelemben az Ő isteni gondviselését jelképezte. Az utolsó napokban az Ő keze Isten népének egy Istentől kijelentett igazság elutasítását jelképezi Isten népe részéről, és az Ő keze akkor az Ő isteni ítéletét jelképezi.

Ezékiel első próféciájának szavára a holtak egybeszerkesztetnek, de még nem állnak készen mint hatalmas sereg. Ezékiel harminchetedik fejezetének második próféciája viszi ezt véghez azáltal, hogy elhozza a leheletet, amely a négy szél felől jön.

Ezékiel próféciájának ama lehelete a pecsételés üzenete, mert a négy szelek felől jön.

A négy szél keletről támad, és prófétai értelemben az iszlám egyszerre „a keleti szél” és „kelet fiai”. Ezékiel „lehelete”, amely a megformált testeket „igen nagy sereggé” változtatja, az az üzenet, amely megpecsételi a száznegyvennégyezeret. A Jelenések könyve hetedik fejezetének pecsételő üzenete keletről támad. Ez az üzenet az Éjféli Kiáltás üzenete, és Sofóniás ezt az „erős városok és a magas tornyok ellen” szóló kürtzengésként azonosítja.

A torony az egyház jelképe.

A város a bibliai próféciában királyságot jelent. A pápaság „Babilon”, „ama nagy város”. Franciaország, majd azt követően az Egyesült Államok „a nagy város”, „Szodoma és Egyiptom” városa. Jeruzsálem „a nagy város”, amely a mennyből száll alá. Sofóniás üzenete a városok és a tornyok ellen szól, vagyis az egyház és az állam összekapcsolódása ellen, amely meghatározás szerint a fenevad képmása. Ez Dániel második fejezetének „titkos” üzenete.

Közvetlenül a vasárnapi törvényrendelet előtt, vagyis Nabukodonozor aranyszobrának próbája előtt, amelyről Dániel könyve harmadik fejezete szól, a holttestek felébrednek, és hatalmas sereggé változnak át, hogy hirdessék azt az üzenetet, amely azonosítja és ellenzi az egyház és az állam szövetségének kialakulását, miközben azt is azonosítja, hogy az iszlám az az isteni gondviselés szerinti eszköz, amelyet Isten arra használ, hogy ítéletét végrehajtsa azokon, akik a vasárnap tiszteletét kikényszerítik, amint azt a múlt történelmében is tette. Az üzenet azonosítja, hogy amikor a képmás teljesen kifejlődik, és kikényszeríti a fenevad bélyegét, az ítélet végrehajtatik.

Dániel könyvének harmadik fejezetében nincs közvetlen utalás a fenevad képére, amely a vasárnaptörvényhez vezet és abban jut teljes kifejlődésére, ám nem lehet harmadik üzenet első és második nélkül, mert Dániel második fejezetének is bele kell foglaltatnia a Dániel harmadik fejezetében ábrázolt igazságok kinyilatkoztatásába. A második fejezet képmás-álmának „titka” azonosítja Isten népét, amint felismerik Nabukodonozor fenevadképének életre és halálra kiható következményeit.

A megszentelt logika megköveteli annak felismerését, hogy amikor Nabukodonozor elhatározta, hogy felszentelési ünnepséget tart arany bálványa számára, a bálványnak előbb el kellett készülnie, és a zenészeknek is gyakorolniuk kellett azt a zenét, amelyet az ünnepségen játszani fognak. Szükségképpen előzetes építési előkészületnek kellett végbemennie egy bizonyos időszakon át: földmunkával, alapvetéssel, állványzattal, valamint jövő-menő munkásokkal; és ez az előkészület Nabukodonozor álmának képmását formálta, csakhogy Nabukodonozor kevélysége úgy határozott, hogy nem a bibliai prófécia minden országát, hanem csupán egyetlen fenevadat ábrázoló képmást készít. E képmás felépítése az a próba, amelyen Isten népének át kell mennie, mielőtt a kegyelmi idő lezárul, és mielőtt elpecsételtetnének, mielőtt a zene megszólal.

A megszentelt logika azt is felismeri, hogy nem Sidrák, Misák és Abédnégó voltak az egyedüli héber szolgák, akik tanúi voltak az aranyálló kép felavatására irányuló előzetes előkészületeknek. Ők egyszerűen az egyedüli héberek voltak, akik e készületek következményeit életre-halálra szóló figyelmeztetésként értették meg, és személyesen felkészültek a közelgő válságra.

A jelen cikk elején idézett White testvér-részletben nemcsak összekapcsolja Sofóniás rendeletét Nabukodonozor aranyállóképével és a vasárnapi törvénnyel, hanem Ézsaiás igazságtalan rendeletét is azonosítja.

Ézsaiás „hamis rendelete” a vasárnaptörvény, és ez „a meglátogatás napja” és „a pusztulás” az Egyesült Államok számára, mert az „országos hitehagyást” „országos romlás” követi. Ézsaiás szerint a vasárnaptörvény idején, amely Nebukadneccar aranyképe is, a „pusztulás” „messziről jön el”.

Ézsaiás ezt a szakaszt a késedelem idejének végére helyezi, mert akkor az ő „szabadítása” többé nem „késik”. Ez a Jelenések tizenegyedik fejezetének három és fél napja végén történik. A késedelem idejének végét az Éjféli Kiáltás üzenetének megérkezése jelzi, amikor Ezékiel nagy serege talpra áll. Amikor talpra állnak, zászlóul emeltetnek fel a Jelenések könyvének tizenegyedik fejezetében.

A Jelenések könyve tizenegyedik fejezetének két tanúja mint zászló emelkedik fel a mennybe, ugyanabban az órában, mint a földrengés, amely a vasárnaptörvény. Abban az időben, vagy amint János mondja: „abban az órában”, Ézsaiás negyvenhatodik fejezete szerint Isten hívja „a férfiút”, aki végrehajtja az Ő tanácsát, aki egyúttal „egy ragadozó madár keletről”. A ragadozó madár, azaz „a férfiú”, akit Isten tanácsának végrehajtására alkalmaz, „messze földről” jön. Ézsaiás tizedik fejezetében, a „hamis rendelet” idején, amely a vasárnaptörvény, az Egyesült Államok „pusztulása” „messziről” jön. A „kelet” az iszlám jelképe, mert a próféciában mindkettőre úgy utal az Írás, mint „a kelet fiaira” és mint „a keleti szélre”. A „madár” a próféciában vallást jelképez, amint azt Babilon szemlélteti, amely tele van gyűlöletes és tisztátalan madarakkal, mint egy kalitka. A „ragadozó madár”, amely messze földről, keletről jön, az iszlám vallása.

A modern Babilon hármas egysége három kormányzati formát, és egyben a vallás három formáját jelképezi. Az Egyesült Nemzetek vallása a spiritizmus, az Egyesült Államok vallása a hitehagyott protestantizmus, a pápa vallása pedig a katolicizmus. Mindezeket a vallási irányzatokat olykor asszonyokként, máskor pedig madarakként jelképezik. Az Egyesült Nemzetek vallási és politikai hatalma, amelyben az Egyesült Államok az elsődleges király, az, amely a pápaságot a föld trónjára helyezi. Zakariás könyvében két madár az, amely megalapítja a pápát, akit Pál apostol a második thesszalonikai levélben ama „gonoszként” azonosít.

Az éfa egy mérésre használt kosár. Az a két asszony, akik elhelyezik az éfát, vagyis azt a kosarat, amelynek közepén a pápaság ül, két egyházat jelképez. Két vallás fogja azt a vallást, amelyet a Biblia „ama gonosznak” nevez, és házat építenek neki Sineár földjén. Sineár Babilon másik neve, és az utolsó napokban a katolikus egyház a nagy Babilon.

A két asszony, akik „megalapítják” a gonosz asszonyt Babilonban, „szárnyaikban szelet” hordoznak. Ezek az asszonyok egyúttal madarak is, mert „szárnyaik” vannak, és igazolásuk az asszony elhelyezésére az iszlám „szele”, mert az iszlám minden ember kezét egyesíti. A felemelt asszony efában volt fogva halálos sebe óta, 1798-tól kezdve, mert ólomnehezék volt helyezve annak az efának a szájára, amelyben volt. Ám amikor Nabukodonozor imádati szertartásának zenéje megszólal, a hitehagyó protestantizmus és a spiritizmus két asszonya eltávolítja az ólomnehezéket, és felemeli a nyolcadik fejet, amely a hét közül való.

A hármas szövetség a pápaságot emeli fel mint fejet, mert elhatározták, hogy elpusztítják a nem kívánatos nemzetet.

A madár egy vallás, és a „keletről jövő ragadozó madár”, akit Isten a vasárnaptörvény „órájában”, amikor az Éjféli Kiáltás üzenetét hirdetik, elhív, az iszlám. Ezért éppen abban az órában, amikor a feltámadott halottak mint zászló az égbe emelkednek, az iszlám „harmadik jaj”-a hamar eljő. Ezért mondja Ézsaiás a tizedik fejezet első versében: „Jaj” azoknak, akik hamis rendeleteket hoznak. A Jelenések könyvének „Jaj”-ai az iszlám, és az iszlám az a gondviselésszerű ítélet, eszköz vagy vessző (Ézsaiás 10:5), amelyet Isten arra használ, hogy megbüntesse az Egyesült Államokat a vasárnapimádat kikényszerítéséért.

Ézsaiás negyvenhatodik fejezete a „napkeletről jövő ragadozó madarat” úgy azonosítja, mint „tanácsom végrehajtóját”. Ez a „férfi” az iszlám, és „messze földről valónak” neveztetik, mert Isten „elhatározta”, hogy ítélettel sújtja az Egyesült Államokat, és azután a világot, a vasárnap kényszerítése miatt, miként tette azt hajdan a pogány Rómával és az első négy trombitával, majd a pápai Rómával az ötödik és hatodik „Jaj” trombiták idején. Az Ő szándéka Ézsaiás negyvenhatodik fejezetében az, hogy elhívja a „napkeletről jövő ragadozó madarat”, és közli népével, akik tanácsát és szándékát meg akarják érteni: „Emlékezzetek meg a régi dolgokról, az ősidőktől fogva: mert én vagyok az Isten, és nincs más; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonló, aki megjelentem eleitől fogva a véget, és előre azokat, amik még meg sem történtek, mondván: Tanácsom megáll, és véghezviszem minden akaratomat.”

Ézsaiás könyve tizedik fejezetének harmadik versében Ézsaiás három fontos kérdést jegyez fel:

Az utolsó kérdés rámutat arra, hogy a dicsőséges föld elveszíti dicsőségét az igazságtalan rendelet által. Az Egyesült Államok dicsősége az Alkotmány, amelyet a vasárnapi törvény teljesen felforgat.

Az alkotmány az, amely azonosítja azt a dicsőséget, amelyet a vasárnapi törvény idején a porban hagynak.

Ézsaiás „hamis rendeleténél”, amely a vasárnaptörvény, az Egyesült Államok dicsősége eltűnik, és azonnal választ ad Ézsaiás második kérdésére, amikor prófétikusan az Egyesült Nemzetekhez, a Jelenések könyve tizenhetedik fejezetének tíz királyból álló szövetségéhez menekül segítségért, hogy szembeszálljon az iszlámnak a harmadik „Jaj” alatti támadásával. A három kérdés közül az első azonosítja a vasárnaptörvény pusztításának színhelyét, amely arra készteti az Egyesült Államokat, hogy megkezdje következő művét: az egész világot arra kényszerítse, hogy elfogadja az egyház és az állam összekapcsolását, amint azt az Egyesült Nemzetek és a Katolikus Egyház egyesítése szemlélteti, a pápával e szentségtelen kapcsolat irányítójaként. E pusztítást „a meglátogatás napjának” nevezi. Mindezek a prófétai valóságok összhangban állnak Nebukadneccar aranyszobrának felavatási ünnepségével.

A következő cikkben Dániel könyve harmadik fejezetének tárgyalását folytatjuk.