Within Daniel chapter eleven, there are several lines of prophecy that all align with the last six verses of the chapter. The portion that aligns with the history of verse forty from the time of the end in 1989, until the Sunday law of verse forty-one, is the portion of the prophecy that was sealed until the last days. It is Daniel’s complement of the Revelation of Jesus Christ that is unsealed just before probation closes. Verse two introduces Trump, the last Republican president, the last President, the President that is the eighth that is of the seven, and he is the richest president that began to stir up the globalists when he announced his candidacy in 2015. Verse ten identifies 1989, and verses eleven and twelve identify the Ukrainian War that began in 2014, with Putin’s victory and following demise.
Dániel tizenegyedik fejezetében a prófécia több olyan sora található, amelyek mind a fejezet utolsó hat versével állnak összhangban. Az a szakasz, amely a negyvenedik vers történelmével esik egybe az 1989-ben kezdődő végidejétől a negyvenegyedik vers vasárnapi törvényéig, a prófécia ama része, amely az utolsó napokig lepecsételve volt. Ez Dánielnek Jézus Krisztus kijelentését kiegészítő része, amely közvetlenül a kegyelemidő lezárulása előtt nyer feloldást. A második vers bemutatja Trumpot, az utolsó republikánus elnököt, az utolsó elnököt, azt az elnököt, aki a hét közül való nyolcadik, és ő a leggazdagabb elnök, aki 2015-ben, jelöltségének bejelentésével kezdte felingerelni a globalistákat. A tizedik vers 1989-et azonosítja, a tizenegyedik és tizenkettedik versek pedig a 2014-ben kezdődött ukrajnai háborút azonosítják, Putyin győzelmével és az azt követő bukásával.
Verses thirteen through fifteen, describe the third of the three battles of verse forty, beginning with the collapse of the Soviet Union in 1989, then the Ukrainian War, followed by the Battle of Panium, which represents the external struggle of apostate Protestantism in the United States against the globalists of the world.
A tizenháromtól tizenötig terjedő versek a negyvenedik vers három csatája közül a harmadikat írják le, amely a Szovjetunió 1989-es összeomlásával kezdődik, majd az ukrán háború következik, ezt pedig a pániumi csata követi, amely a hitehagyott protestantizmus külső küzdelmét jelképezi az Egyesült Államokban a világ globalistái ellen.
Apostate Protestantism prevails, and establishes the hierarchical relationship of the threefold union that is implemented at the soon coming Sunday law. The beast is Catholicism, and she is the head of the three powers, represented as Jezebel and a multitude of other symbols. She is the whore that reigns over and rides the beast.
A hitehagyott protestantizmus kerekedik felül, és létrehozza a hármas szövetség ama hierarchikus viszonyát, amely a hamarosan eljövendő vasárnaptörvény által valósul meg. A fenevad a katolicizmus, és ő a három hatalom feje, akit Jézabelként és számos más jelkép által ábrázol a prófécia. Ő az a parázna asszony, aki uralkodik a fenevad fölött, és rajta ül.
The false prophet is the United States, represented by her husband Ahab, who is the head of the tenfold kingdom of the dragon. The Battle of Panium in 200 BC, typifies the external struggle between globalism and apostate Protestantism. The internal struggle is represented by the revolt in 167 BC, followed by the rededication of the temple as commemorated by Hanukkah in 164 BC, that was then followed by a period from 161 BC to 158 BC, that typifies where the United States erects an image of Catholicism’s union of church and state, as represented by the “league”.
A hamis próféta az Egyesült Államok, amelyet férje, Aháb képvisel, aki a sárkány tízszeres királyságának feje. A paniumi csata Kr. e. 200-ban a globalizmus és a hitehagyott protestantizmus közötti külső küzdelmet példázza. A belső küzdelmet a Kr. e. 167-ben történt felkelés jeleníti meg, amelyet a templom Kr. e. 164-ben történt újbóli felszentelése követett, amint arról a Hanukka megemlékezik; ezt pedig a Kr. e. 161-től Kr. e. 158-ig tartó időszak követte, amely annak előképe, amikor az Egyesült Államok felállítja a katolicizmus egyház és állam közötti uniójának képét, amint azt a „szövetség” jelképezi.
In verse thirteen, Uriah Smith informs us that fourteen years after the Battle of Raphia, Ptolemy dies through “intemperance and debauchery, and was succeeded by his son, Ptolemy Epiphanes, a child then four or five years old. Antiochus, during the same time, having suppressed rebellion in his kingdom, and reduced and settled the eastern parts in their obedience, was at leisure for any enterprise when young Epiphanes came to the throne of Egypt.” After Putin’s short-lived victory is over, Trump will be ready to deal with the new infant king of Egypt. Before he does so, he will have “suppressed a rebellion” within the United States.
A tizenharmadik versben Uriah Smith arról tájékoztat bennünket, hogy tizennégy évvel a rafiai csata után Ptolemaiosz „mértéktelenség és kicsapongás következtében meghalt, és fia, Ptolemaiosz Epiphanész követte őt, aki akkor négy- vagy ötéves gyermek volt. Antiokhosz ugyanebben az időben, miután elfojtotta a lázadást királyságában, és a keleti részeket uralma alá hajtotta, majd megszilárdította azok engedelmességét, készen állt bármiféle vállalkozásra, amikor a fiatal Epiphanész Egyiptom trónjára lépett.” Miután Putyin rövid életű győzelme véget ér, Trump készen fog állni arra, hogy elbánjon Egyiptom új csecsemő királyával. Mielőtt ezt megtenné, „elfojt egy lázadást” az Egyesült Államokon belül.
When Trump is elected, he will implement laws that have been typified by the Alien and Sedition Acts of 1798, along with suspending “habeas corpus,” as did the first Republican president in response to a Civil War. His actions have also been typified by the actions of president Grant when he dealt with the Ku Klux Klan, and F. D. Roosevelt when he imprisoned the Japanese and others in World War Two, and George Bush the last’s Patriot Act.
Amikor Trumpot megválasztják, olyan törvényeket fog életbe léptetni, amelyeket az 1798-as Idegen- és Lázítási Törvények előképeztek, továbbá fel fogja függeszteni a „habeas corpus” jogát, miként azt az első republikánus elnök is tette a polgárháborúra válaszul. Cselekedeteit szintén előképezték Grant elnök intézkedései, amikor a Ku Klux Klannal szemben lépett fel, valamint F. D. Roosevelté, amikor a második világháború idején bebörtönözte a japánokat és másokat, továbbá az ifjabb George Bush Patriot Actje.
He, as with Seleucus, will suppress the rebellion in the United States, and then turn his eyes toward the “child king” of Egypt. In so doing, he will form an alliance with Philip of Macedon, for Smith records, “At the same time, Philip, king of Macedon, entered into a league with Antiochus to divide the dominions of Ptolemy between them, each proposing to take the parts which lay nearest and most convenient to him. Here was a rising up against the king of the south sufficient to fulfil the prophecy, and the very events, beyond doubt, which the prophecy intended.”
Ő, miként Seleucus is, leveri majd a lázadást az Egyesült Államokban, majd tekintetét Egyiptom „gyermekkirálya” felé fordítja. Ennek során szövetségre lép Macedóniai Fülöppel, mert Smith feljegyzi: „Ugyanebben az időben Fülöp, Macedónia királya, szövetségre lépett Antiochusszal, hogy felosszák egymás között Ptolemaiosz uralmát, s mindegyikük azt a részt szándékozott magához venni, amely hozzá a legközelebb esett, és számára a legalkalmasabb volt. Itt a déli király elleni olyan felkelésről volt szó, amely elegendő volt a prófécia beteljesítéséhez, és kétségkívül éppen azoknak az eseményeknek felelt meg, amelyeket a prófécia szándékolt.”
Trump will form a firm alliance with the nations of NATO (the United Nations), to address Russia, and the complexities of resolving the fallout of the collapse of Putin. At that time, according to verse fourteen, and Smith’s commentary, “a new power is introduced.” The papacy will intercede to protect Russia and its satellites from the authority of NATO and the United States, or as Smith’s commentary cites, “Rome spoke; and Syria and Macedonia soon found a change coming over the aspect of their dream. The Romans interfered in behalf of the young king of Egypt, determined that he should be protected from the ruin devised by Antiochus and Philip. This was BC 200, and was one of the first important interferences of the Romans in the affairs of Syria and Egypt.”
Trump szilárd szövetséget fog kialakítani a NATO nemzeteivel (az Egyesült Nemzetekkel), hogy foglalkozzanak Oroszországgal, valamint Putyin bukása következményeinek rendezésével járó bonyolult kérdésekkel. Abban az időben a tizennegyedik vers szerint, valamint Smith magyarázata alapján, „egy új hatalom lép színre”. A pápaság közben fog járni Oroszország és csatlós államai védelmében a NATO és az Egyesült Államok hatalmával szemben, vagy ahogyan Smith magyarázata idézi: „Róma szólt; és Szíria és Macedónia hamarosan változást tapasztalt álmuk képében. A rómaiak beavatkoztak Egyiptom ifjú királyának érdekében, elhatározva, hogy meg kell őt védeni az Antiochosz és Philipposz által kitervelt romlástól. Ez Kr. e. 200-ban történt, és a rómaiak egyik első jelentős beavatkozása volt Szíria és Egyiptom ügyeibe.”
Rome, the whore of Tyre, then begins to sing her songs and commit fornication with the kings of the earth, in advance of those kings coming into full obedience to her, just two verses later. At that same time, the Battle of Panium occurred. The year 200 BC identifies the whore of Tyre beginning to sing, and she does so in regard to protecting Russia, who the United States and the United Nations have just agreed to divide up for their mutual benefit. The whore prevails over them both, but the “battle” of Panium then takes place and the United States prevails over the United Nations.
Róma, Tírusz paráznája, ekkor kezdi énekelni dalait, és paráznaságot űzni a föld királyaival, még mielőtt azok a királyok — alig két verssel később — teljes engedelmességre jutnának vele szemben. Ugyanebben az időben zajlott a paniumi csata. A Kr. e. 200. év azt jelöli, amikor Tírusz paráznája énekelni kezd, és ezt Oroszország védelmével kapcsolatban teszi, amelynek felosztásáról az Egyesült Államok és az Egyesült Nemzetek Szervezete éppen most egyezett meg kölcsönös előnyük érdekében. A parázna mindkettő fölött győzedelmeskedik, de ekkor következik be Paniumnak a „csatája”, és az Egyesült Államok győzedelmeskedik az Egyesült Nemzetek Szervezete fölött.
Symbolically, thirty-three years later the revolt of Modein begins in the United States. Symbolically, three years later after that, the rededication of so-called Protestantism and a Constitutional Republic is established as represented by Hanukkah. Symbolically, three years after that, the period represented by the league of the Jews with Rome begins.
Szimbolikusan, harminchárom évvel később az Egyesült Államokban kezdődik a módíni lázadás. Szimbolikusan, három évvel azt követően létrejön az úgynevezett protestantizmus és az alkotmányos köztársaság újraszentelése, amelyet Hanuka jelképez. Szimbolikusan, három évvel azután kezdődik az a korszak, amelyet a zsidók Rómával kötött szövetsége ábrázol.
The final movements will be rapid ones, so the history represented by forty-eight years in the verses is describing a series of rapid events that prophecy has specifically identified as beginning at the time of the end in 1989, followed by the second battle of verses eleven and twelve in 2014, followed by 2015, when Trump announced his candidacy for president, and thus began his prophetic work of stirring up globalism. Once Trump begins the work of suppressing the Civil War that is already under way, he will attempt an alliance with the United Nations (NATO—Philip of Macedon), and Rome will begin to sing. The attempted alliance becomes the struggle for supremacy between the two forces that is represented by the Battle of Panium.
A végső mozzanatok gyors lefolyásúak lesznek, ezért a versekben negyvennyolc év által jelképezett történelem gyors események sorozatát írja le, amelyről a prófécia kifejezetten azt azonosítja, hogy 1989-ben, a vég idején kezdődik, ezt követi a tizenegyedik és tizenkettedik versek második csatája 2014-ben, majd 2015, amikor Trump bejelentette elnökjelöltségét, és ezzel megkezdte a globalizmust felkavaró prófétai munkáját. Mihelyt Trump megkezdi a már folyamatban lévő polgárháború elfojtásának munkáját, megkísérel majd szövetségre lépni az Egyesült Nemzetekkel (NATO—II. Philipposz makedón király), és Róma énekelni kezd. A megkísérelt szövetség a két erő közötti felsőbbségért vívott küzdelemmé válik, amelyet a pániumi csata jelképez.
Panium then is the waymark of verse thirteen, where the final rapid movements that precede the Sunday law begin. All the prophets spoke more of the end of the world, than the time in which they lived, and Jesus was of course the greatest of all prophets. Just before the cross, which typifies the Sunday law, that is represented by verse sixteen, Jesus took a trip with His disciples to Panium. His time there, and the lessons He set forth there, align with the soon coming Battle of Panium. Throughout history Panium has had several names, and at the time of Christ the name for Panium was Caesarea Philippi.
Panium tehát a tizenharmadik vers útjelzője, ahol kezdetüket veszik azok a végső, gyors mozgások, amelyek megelőzik a vasárnaptörvényt. Valamennyi próféta többet szólt a világ végéről, mint arról az időről, amelyben élt, és Jézus természetesen minden próféta között a legnagyobb volt. Közvetlenül a kereszt előtt, amely a vasárnaptörvény előképe, s amelyet a tizenhatodik vers ábrázol, Jézus tanítványaival Paniumba ment. Az ott töltött ideje és az ott adott tanításai összhangban állnak a hamarosan bekövetkező paniumi csatával. A történelem folyamán Paniumnak több neve is volt, és Krisztus idejében Panium neve Caesarea Philippi volt.
“Jesus and His disciples had now come into one of the towns about Caesarea Philippi. They were beyond the limits of Galilee, in a region where idolatry prevailed. Here the disciples were withdrawn from the controlling influence of Judaism, and brought into closer contact with the heathen worship. Around them were represented forms of superstition that existed in all parts of the world. Jesus desired that a view of these things might lead them to feel their responsibility to the heathen. During His stay in this region, He endeavored to withdraw from teaching the people, and to devote Himself more fully to His disciples.
„Jézus és tanítványai ekkorra már megérkeztek Caesarea Filippi környékének egyik városába. Galilea határain túl voltak, egy olyan vidéken, ahol a bálványimádás uralkodott. Itt a tanítványok kikerültek a judaizmus irányító befolyása alól, és közelebbi érintkezésbe jutottak a pogány istentisztelettel. Körülöttük a babonaság olyan formái mutatkoztak meg, amelyek a világ minden részén léteztek. Jézus azt kívánta, hogy e dolgok látványa ráébressze őket a pogányok iránti felelősségükre. E vidéken való tartózkodása alatt arra törekedett, hogy visszavonuljon a nép tanításától, és teljesebb mértékben tanítványainak szentelje magát.”
“He was about to tell them of the suffering that awaited Him. But first He went away alone, and prayed that their hearts might be prepared to receive His words. Upon joining them, He did not at once communicate that which He desired to impart. Before doing this, He gave them an opportunity of confessing their faith in Him that they might be strengthened for the coming trial. He asked, ‘Whom do men say that I the Son of man am?’
„El akarta nekik mondani a szenvedést, amely reá várt. De előbb egyedül félrevonult, és azért imádkozott, hogy szívük felkészüljön szavai befogadására. Mikor ismét hozzájuk csatlakozott, nem közölte azonnal azt, amit közölni kívánt velük. Mielőtt ezt megtette volna, alkalmat adott nekik arra, hogy vallást tegyenek a belé vetett hitükről, hogy megerősödjenek az előttük álló próbatételre. Megkérdezte: „Kinek mondanak engem, az Emberfiát, az emberek?”
“Sadly the disciples were forced to acknowledge that Israel had failed to recognize their Messiah. Some indeed, when they saw His miracles, had declared Him to be the Son of David. The multitudes that had been fed at Bethsaida had desired to proclaim Him king of Israel. Many were ready to accept Him as a prophet; but they did not believe Him to be the Messiah.
Szomorúan a tanítványok kénytelenek voltak elismerni, hogy Izráel nem ismerte fel Messiását. Voltak ugyan egyesek, akik, látva az Ő csodáit, Dávid Fiának vallották Őt. A sokaság, amely Betszaidánál tápláltatott, Izráel királyává akarta kikiáltani Őt. Sokan készek voltak arra, hogy prófétának fogadják el; de nem hitték, hogy Ő a Messiás.
“Jesus now put a second question, relating to the disciples themselves: ‘But whom say ye that I am?’ Peter answered, ‘Thou art the Christ, the Son of the living God.’
Jézus ekkor egy második kérdést tett fel, amely magukra a tanítványokra vonatkozott: „Ti pedig kinek mondotok engem?” Péter így felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
“From the first, Peter had believed Jesus to be the Messiah. Many others who had been convicted by the preaching of John the Baptist, and had accepted Christ, began to doubt as to John’s mission when he was imprisoned and put to death; and they now doubted that Jesus was the Messiah, for whom they had looked so long. Many of the disciples who had ardently expected Jesus to take His place on David’s throne left Him when they perceived that He had no such intention. But Peter and his companions turned not from their allegiance. The vacillating course of those who praised yesterday and condemned today did not destroy the faith of the true follower of the Saviour. Peter declared, ‘Thou art the Christ, the Son of the living God.’ He waited not for kingly honors to crown his Lord, but accepted Him in His humiliation.
„Kezdettől fogva Péter hitt abban, hogy Jézus a Messiás. Sokan mások, akiket Keresztelő János prédikálása meggyőzött, és akik elfogadták Krisztust, kételkedni kezdtek János küldetésében, amikor börtönbe vetették és halálra adták; most pedig abban is kételkedtek, hogy Jézus az a Messiás, akire oly régóta vártak. A tanítványok közül is sokan, akik buzgón várták, hogy Jézus elfoglalja helyét Dávid trónján, elhagyták Őt, amikor felismerték, hogy nincs ilyen szándéka. Péter és társai azonban nem fordultak el hűségüktől. Azok ingatag magatartása, akik tegnap magasztaltak, ma pedig kárhoztattak, nem rendítette meg a Megváltó igaz követőjének hitét. Péter kijelentette: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Nem várta meg, hogy királyi dicsőség koronázza meg Urát, hanem megaláztatásában is elfogadta Őt.״
“Peter had expressed the faith of the twelve. Yet the disciples were still far from understanding Christ’s mission. The opposition and misrepresentation of the priests and rulers, while it could not turn them away from Christ, still caused them great perplexity. They did not see their way clearly. The influence of their early training, the teaching of the rabbis, the power of tradition, still intercepted their view of truth. From time to time precious rays of light from Jesus shone upon them, yet often they were like men groping among shadows. But on this day, before they were brought face to face with the great trial of their faith, the Holy Spirit rested upon them in power. For a little time their eyes were turned away from ‘the things which are seen,’ to behold ‘the things which are not seen.’ 2 Corinthians 4:18. Beneath the guise of humanity they discerned the glory of the Son of God.
„Péter kifejezésre juttatta a tizenkettő hitét. A tanítványok azonban még mindig távol voltak Krisztus küldetésének megértésétől. A papok és főemberek ellenségeskedése és félremagyarázása, noha nem tudta őket Krisztustól elfordítani, mégis nagy zavarba ejtette őket. Nem látták világosan az utat maguk előtt. Korábbi neveltetésük befolyása, a rabbik tanítása, a hagyomány hatalma még mindig útját állta az igazság meglátásának. Időről időre Jézustól a világosság drága sugarai ragyogtak rájuk, mégis gyakran olyanok voltak, mint akik árnyak között tapogatóznak. Ezen a napon azonban, mielőtt hitük nagy próbájával szemtől szembe kerültek volna, a Szentlélek erővel szállt rájuk. Rövid időre szemük elfordult a „láthatóktól”, hogy a „láthatatlanokra” tekintsenek. 2Korinthus 4:18. Emberi mivoltának leple alatt felismerték az Isten Fia dicsőségét.”
“Jesus answered Peter, saying, ‘Blessed art thou, Simon Bar-jona: for flesh and blood hath not revealed it unto thee, but My Father which is in heaven.’
„Jézus pedig felelvén, monda neki: Boldog vagy, Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.”
“The truth which Peter had confessed is the foundation of the believer’s faith. It is that which Christ Himself has declared to be eternal life. But the possession of this knowledge was no ground for self-glorification. Through no wisdom or goodness of his own had it been revealed to Peter. Never can humanity, of itself, attain to a knowledge of the divine. ‘It is as high as heaven; what canst thou do? deeper than hell; what canst thou know?’ Job 11:8. Only the spirit of adoption can reveal to us the deep things of God, which ‘eye hath not seen, nor ear heard, neither have entered into the heart of man.’ ‘God hath revealed them unto us by His Spirit: for the Spirit searcheth all things, yea, the deep things of God.’ 1 Corinthians 2:9, 10. ‘The secret of the Lord is with them that fear Him;’ and the fact that Peter discerned the glory of Christ was an evidence that he had been ‘taught of God.’ Psalm 25:14; John 6:45. Ah, indeed, ‘blessed art thou, Simon Bar-jona: for flesh and blood hath not revealed it unto thee.’
„Az az igazság, amelyet Péter megvallott, a hívő ember hitének alapja. Ez az, amit maga Krisztus örök életnek nyilvánított. Ennek az ismeretnek a birtoklása azonban semmiképpen sem adott alapot az önfelmagasztalásra. Nem a maga bölcsessége vagy jósága által nyilatkoztatott ki ez Péternek. Az emberiség önmagától soha nem juthat el az isteni dolgok ismeretére. „Magasabb az az égnél; mit cselekedhetsz? mélyebb a seolnál; mit tudhatsz?” Jób 11:8. Egyedül a fiúság Lelke jelentheti ki nekünk Isten mélységeit, amelyeket „szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gondolt”. „Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Isten mélységeit is.” 1 Korinthus 2:9, 10. „Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz;” és az a tény, hogy Péter felismerte Krisztus dicsőségét, annak bizonyítéka volt, hogy „Istentől tanított” ember volt. Zsoltárok 25:14; János 6:45. Ó, valóban, „boldog vagy, Simon, Jónának fia: mert nem test és vér jelentette ki ezt néked.”
“Jesus continued: ‘I say also unto thee, That thou art Peter, and upon this rock I will build My church; and the gates of hell shall not prevail against it.’ The word Peter signifies a stone,—a rolling stone. Peter was not the rock upon which the church was founded. The gates of hell did prevail against him when he denied his Lord with cursing and swearing. The church was built upon One against whom the gates of hell could not prevail.
„Jézus így folytatta: »Én pedig azt mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat; és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta.« A Péter szó jelentése: kő — gördülő kő. Péter nem az a kőszikla volt, amelyre az egyház alapíttatott. A pokol kapui erőt is vettek rajta, amikor átkozódással és esküdözéssel megtagadta Urát. Az egyház arra az Egyre építtetett, aki felett a pokol kapui nem vehettek erőt.”
“Centuries before the Saviour’s advent Moses had pointed to the Rock of Israel’s salvation. The psalmist had sung of ‘the Rock of my strength.’ Isaiah had written, ‘Thus saith the Lord God, Behold, I lay in Zion for a foundation a stone, a tried stone, a precious cornerstone, a sure foundation.’ Deuteronomy 32:4; Psalm 62:7; Isaiah 28:16. Peter himself, writing by inspiration, applies this prophecy to Jesus. He says, ‘If ye have tasted that the Lord is gracious: unto whom coming, a living stone, rejected indeed of men, but with God elect, precious, ye also, as living stones, are built up a spiritual house.’ 1 Peter 2:3–5, R. V.
„A Megváltó eljövetele előtt évszázadokkal Mózes már rámutatott Izráel üdvösségének Sziklájára. A zsoltáros így énekelt: „erősségemnek kősziklája.” Ézsaiás ezt írta: „Így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ teszek le alapul, egy megpróbált követ, drága szegletkövet, szilárd alapot.” 5Mózes 32:4; Zsoltárok 62:7; Ézsaiás 28:16. Maga Péter is, ihletés által írva, Jézusra alkalmazza ezt a próféciát. Ezt mondja: „Ha ugyan megízleltétek, hogy kegyelmes az Úr: akihez járulva, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, Istennél azonban kiválasztott és drága, ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá.” 1Péter 2:3–5, R. V.
“‘Other foundation can no man lay than that is laid, which is Jesus Christ.’ 1 Corinthians 3:11. ‘Upon this rock,’ said Jesus, ‘I will build My church.’ In the presence of God, and all the heavenly intelligences, in the presence of the unseen army of hell, Christ founded His church upon the living Rock. That Rock is Himself,—His own body, for us broken and bruised. Against the church built upon this foundation, the gates of hell shall not prevail.
„Más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” 1 Korinthus 3:11. „Ezen a kősziklán” – mondta Jézus – „építem fel az én egyházamat.” Isten és az egész mennyei értelem jelenlétében, a pokol láthatatlan serege jelenlétében Krisztus az élő Kősziklára alapította egyházát. Az a Kőszikla Ő maga – az Ő saját teste, amely értünk megtöretett és összezúzatott. Az e fundamentumra épített egyházon a pokol kapui sem vesznek diadalmat.
“How feeble the church appeared when Christ spoke these words! There was only a handful of believers, against whom all the power of demons and evil men would be directed; yet the followers of Christ were not to fear. Built upon the Rock of their strength, they could not be overthrown.
„Mily gyengének látszott az egyház, amikor Krisztus e szavakat mondta! Csupán egy maroknyi hívő volt, akik ellen a démonok és a gonosz emberek minden hatalma irányulni fog; Krisztus követőinek mégsem kellett félniük. Erejük Kősziklájára építve nem dönthették meg őket.
“For six thousand years, faith has builded upon Christ. For six thousand years the floods and tempests of satanic wrath have beaten upon the Rock of our salvation; but it stands unmoved.
„Hat ezer éven át a hit Krisztusra épült. Hat ezer éven át a sátáni harag árvizei és viharai ostromolták üdvösségünk Szikláját; de az rendíthetetlenül áll.
“Peter had expressed the truth which is the foundation of the church’s faith, and Jesus now honored him as the representative of the whole body of believers. He said, ‘I will give unto thee the keys of the kingdom of heaven: and whatsoever thou shalt bind on earth shall be bound in heaven: and whatsoever thou shalt loose on earth shall be loosed in heaven.’
„Péter kifejezte azt az igazságot, amely az egyház hitének alapja, és Jézus most őt tisztelte meg mint a hívők egész testületének képviselőjét. Ezt mondta: „Neked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyben is kötve lesz; és amit feloldasz a földön, a mennyben is oldva lesz.””
“‘The keys of the kingdom of heaven’ are the words of Christ. All the words of Holy Scripture are His, and are here included. These words have power to open and to shut heaven. They declare the conditions upon which men are received or rejected. Thus the work of those who preach God’s word is a savor of life unto life or of death unto death. Theirs is a mission weighted with eternal results.
„A mennyek országának kulcsai” Krisztus szavai. A Szentírás minden szava az övé, és ezek itt mind belefoglaltatnak. Ezeknek a szavaknak hatalmuk van megnyitni és bezárni a mennyet. Kijelentik azokat a feltételeket, amelyek alapján az emberek befogadtatnak vagy elvettetnek. Ezért azoknak a munkája, akik Isten igéjét hirdetik, vagy életnek illata életre, vagy halálnak illata halálra. Az övék olyan küldetés, amelyet örökkévaló következmények súlya terhel.
“The Saviour did not commit the work of the gospel to Peter individually. At a later time, repeating the words that were spoken to Peter, He applied them directly to the church. And the same in substance was spoken also to the twelve as representatives of the body of believers. If Jesus had delegated any special authority to one of the disciples above the others, we should not find them so often contending as to who should be the greatest. They would have submitted to the wish of their Master, and honored the one whom He had chosen.
„Az Üdvözítő nem bízta az evangélium munkáját kizárólag Péterre. Később, megismételve a Péterhez intézett szavakat, azokat közvetlenül az egyházra alkalmazta. És lényegében ugyanez hangzott el a tizenkettőhöz is mint a hívők közösségének képviselőihez. Ha Jézus bármiféle különleges hatalmat ruházott volna az egyik tanítványra a többiek fölé, nem találnánk őket oly gyakran azon vetélkedni, hogy ki a legnagyobb. Alávetették volna magukat Mesterük akaratának, és tiszteletben részesítették volna azt, akit Ő kiválasztott.”
“Instead of appointing one to be their head, Christ said to the disciples, ‘Be not ye called Rabbi;’ ‘neither be ye called masters: for one is your Master, even Christ.’ Matthew 23:8, 10.
„Ahelyett, hogy valakit fejüknek nevezett volna ki, Krisztus ezt mondta a tanítványoknak: „Ti pedig ne hivassátok magatokat mesternek”; „se tanítóknak ne hivassátok magatokat: mert egy a ti Tanítótok, a Krisztus.” Máté 23:8, 10.
“‘The head of every man is Christ.’ God, who put all things under the Saviour’s feet, ‘gave Him to be the head over all things to the church, which is His body, the fullness of Him that filleth all in all.’ 1 Corinthians 11:3; Ephesians 1:22, 23. The church is built upon Christ as its foundation; it is to obey Christ as its head. It is not to depend upon man, or be controlled by man. Many claim that a position of trust in the church gives them authority to dictate what other men shall believe and what they shall do. This claim God does not sanction. The Saviour declares, ‘All ye are brethren.’ All are exposed to temptation, and are liable to error. Upon no finite being can we depend for guidance. The Rock of faith is the living presence of Christ in the church. Upon this the weakest may depend, and those who think themselves the strongest will prove to be the weakest, unless they make Christ their efficiency. ‘Cursed be the man that trusteth in man, and maketh flesh his arm.’ The Lord ‘is the Rock, His work is perfect.’ ‘Blessed are all they that put their trust in Him.’ Jeremiah 17:5; Deuteronomy 32:4; Psalm 2:12.
„Minden férfi feje a Krisztus.” Isten, aki mindent a Megváltó lábai alá vetett, „őt tette mindenek fölött az egyház fejévé, amely az ő teste, teljessége annak, aki mindeneket betölt mindenekkel.” 1Korinthus 11:3; Efezus 1:22, 23. Az egyház Krisztusra mint fundamentumára épül; Krisztusnak mint fejének engedelmeskednie kell. Nem embertől kell függenie, sem embernek kell irányítania. Sokan azt állítják, hogy az egyházban viselt bizalmi tisztség felhatalmazza őket arra, hogy megszabják, mások mit higgyenek és mit cselekedjenek. Ezt az igényt Isten nem szentesíti. A Megváltó kijelenti: „Mindnyájan testvérek vagytok.” Mindnyájan ki vagyunk téve a kísértésnek, és hajlamosak vagyunk a tévedésre. Egyetlen véges lényre sem támaszkodhatunk útmutatásért. A hit sziklája Krisztus élő jelenléte az egyházban. Erre a leggyengébb is támaszkodhat, és akik magukat a legerősebbnek gondolják, a leggyengébbnek bizonyulnak, ha Krisztust nem teszik erejükké. „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testbe helyezi erejét.” Az Úr „a Kőszikla, cselekedete tökéletes.” „Boldogok mindazok, akik őbenne bíznak.” Jeremiás 17:5; 5Mózes 32:4; Zsoltárok 2:12.
“After Peter’s confession, Jesus charged the disciples to tell no man that He was the Christ. This charge was given because of the determined opposition of the scribes and Pharisees. More than this, the people, and even the disciples, had so false a conception of the Messiah that a public announcement of Him would give them no true idea of His character or His work. But day by day He was revealing Himself to them as the Saviour, and thus He desired to give them a true conception of Him as the Messiah.
„Péter hitvallása után Jézus megparancsolta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el, hogy Ő a Krisztus. Ezt a parancsot az írástudók és a farizeusok elszánt ellenállása miatt adta. Sőt mi több, a népnek, sőt még a tanítványoknak is annyira hamis felfogásuk volt a Messiásról, hogy a róla szóló nyilvános kijelentés semmiféle igaz képet nem adott volna nekik jelleméről vagy munkájáról. Ő azonban napról napra úgy nyilatkoztatta ki magát előttük, mint a Megváltó, és ily módon kívánta eljuttatni őket ahhoz, hogy Őt mint Messiást igazán megértsék.”
“The disciples still expected Christ to reign as a temporal prince. Although He had so long concealed His design, they believed that He would not always remain in poverty and obscurity; the time was near when He would establish His kingdom. That the hatred of the priests and rabbis would never be overcome, that Christ would be rejected by His own nation, condemned as a deceiver, and crucified as a malefactor,—such a thought the disciples had never entertained. But the hour of the power of darkness was drawing on, and Jesus must open to His disciples the conflict before them. He was sad as He anticipated the trial.” The Desire of Ages, 411-415.
„A tanítványok még mindig azt várták, hogy Krisztus földi fejedelemként uralkodjék. Jóllehet oly sokáig palástolta szándékát, azt hitték, hogy nem marad mindvégig szegénységben és ismeretlenségben; közel volt az idő, amikor megalapítja országát. Arra a gondolatra azonban, hogy a papok és rabbik gyűlölete soha nem lesz legyőzve, hogy Krisztust saját nemzete elveti, csalónak ítéli, és gonosztevőként keresztre feszíti — ilyesmit a tanítványok soha nem feltételeztek. Ám a sötétség hatalmának órája közeledett, és Jézusnak fel kellett tárnia tanítványai előtt az előttük álló küzdelmet. Szomorú volt, amikor előre tekintett a megpróbáltatásra.” Jézus élete, 411–415.
Verse sixteen of Daniel eleven, represents the soon coming Sunday law in the United States. Just before the hour of that “earthquake” the candidates who are seeking to be among the one hundred and forty-four thousand are awakened from their sleep. What awakens them is a prophetic message. At that point two classes are manifested, and as illustrated in the parable of the ten virgins, one class has oil in the vessels, the other class does not. Verses thirteen through fifteen of Daniel eleven, not only represent the prophetic history that precedes the Sunday law, they represent the “message”, which, in the context of the parable of the ten virgins, is the “oil,” that the wise will have in order to receive the seal of God and be lifted up as an ensign at the hour of the great earthquake. These articles have now reached the climax of all the articles, for the message that is represented within these verses, is the golden oil that is poured down through the two golden pipes.
Dániel 11. fejezetének tizenhatodik verse az Egyesült Államokban hamarosan bekövetkező vasárnaptörvényt jelképezi. Közvetlenül ama „földrengés” órája előtt azok a jelöltek, akik a száznegyvennégyezer közé törekednek tartozni, felébrednek álmukból. Ami felébreszti őket, az egy prófétai üzenet. Ezen a ponton két osztály nyilvánul meg, és amint azt a tíz szűzről szóló példázat szemlélteti, az egyik osztálynak van olaj a korsóiban, a másik osztálynak pedig nincs. Dániel 11. fejezetének tizenharmadiktól tizenötödikig terjedő versei nemcsak azt a prófétai történelmet jelképezik, amely megelőzi a vasárnaptörvényt, hanem azt az „üzenetet” is, amely a tíz szűzről szóló példázat összefüggésében az az „olaj”, amellyel a bölcsek rendelkezni fognak annak érdekében, hogy elnyerjék Isten pecsétjét, és a nagy földrengés órájában zászlóként felemeltessenek. Ezek az írások immár valamennyi írás tetőpontjához érkeztek, mert az e versekben ábrázolt üzenet az az aranyolaj, amely a két aranycsövön át ömlik alá.
We will continue this study in the next article.
E tanulmányt a következő cikkben folytatjuk.
“Just as long as those who profess the truth are serving Satan, his hellish shadow will cut off their views of God and heaven. They will be as those who have lost their first love. They cannot view eternal realities. That which God has prepared for us is represented in Zechariah, chapters 3 and 4, and 4:12–14: ‘And I answered again, and said unto him, What be these two olive branches which through the two golden pipes empty the golden oil out of themselves? And he answered me and said, Knowest thou not what these be? And I said, No, my Lord. Then said he, These are the two anointed ones, that stand by the Lord of the whole earth.’
„Mindaddig, amíg azok, akik az igazságot vallják, a Sátánt szolgálják, pokoli árnyéka elzárja előlük az Istenről és a mennyről alkotott látásukat. Olyanok lesznek, mint akik elveszítették első szeretetüket. Nem képesek szemlélni az örökkévaló valóságokat. Amit Isten elkészített számunkra, azt Zakariás könyvének 3. és 4. fejezete, valamint a 4:12–14 versek ábrázolják: „És felelék másodszor is, és mondék néki: Mik azok a két olajfaág, amelyek a két aranycsövön át kiöntik magukból az aranyolajat? És felele nékem, és mondá: Nem tudod-é, mik ezek? És mondék: Nem, Uram. Akkor mondá: Ezek ama két felkentek, akik az egész föld Urának szolgálnak.””
“The Lord is full of resources. He has no lack of facilities. It is because of our lack of faith, our earthliness, our cheap talk, our unbelief, manifested in our conversation, that dark shadows gather about us. Christ is not revealed in word or character as the One altogether lovely, and the chiefest among ten thousand. When the soul is content to lift itself up unto vanity, the Spirit of the Lord can do little for it. Our shortsighted vision beholds the shadow, but cannot see the glory beyond. Angels are holding the four winds, represented as an angry horse seeking to break loose and rush over the face of the whole earth, bearing destruction and death in its path.
„Az Úr bővelkedik erőforrásokban. Nincs hiánya eszközökben. Azért gyülekeznek körülöttünk sötét árnyak, mert hitünk fogyatékos, földiesek vagyunk, olcsó beszédet folytatunk, és hitetlenségünk társalgásunkban nyilvánul meg. Krisztus sem szóban, sem jellemben nincs kinyilatkoztatva úgy, mint aki mindenestől fogva kívánatos, és tízezer közül is a legkiválóbb. Amikor a lélek megelégszik azzal, hogy magát hiábavalóságra emelje, az Úr Lelke keveset tehet érte. Rövidlátó látásunk az árnyékot szemléli, de nem képes meglátni a dicsőséget azon túl. Az angyalok tartják vissza a négy szelet, amelyeket egy haragos ló jelképez, amely ki akar törni, és az egész föld színén végigszáguldani, útjában pusztulást és halált hordozva.”
“Shall we sleep on the very verge of the eternal world? Shall we be dull and cold and dead? Oh, that we might have in our churches the Spirit and breath of God breathed into His people, that they might stand upon their feet and live. We need to see that the way is narrow, and the gate strait. But as we pass through the strait gate, its wideness is without limit.” Manuscript Releases, volume 20, 217.
„Aludjunk-e az örökkévaló világ legszélén? Legyünk-e tompák, hidegek és holtak? Ó, bárcsak egyházainkban ott volna Isten Lelke és lehelete, amelyet az Ő népébe lehel, hogy talpra álljanak és éljenek. Meg kell látnunk, hogy az út keskeny, és a kapu szoros. Ám amikor átmegyünk a szoros kapun, annak tágassága határtalan.” Manuscript Releases, 20. kötet, 217.
“The anointed ones standing by the Lord of the whole earth, have the position once given to Satan as covering cherub. By the holy beings surrounding his throne, the Lord keeps up a constant communication with the inhabitants of the earth. The golden oil represents the grace with which God keeps the lamps of believers supplied, that they shall not flicker and go out. Were it not that this holy oil is poured from heaven in the messages of God’s Spirit, the agencies of evil would have entire control over men.
„A felkentek, akik az egész föld Uránál állnak, azt a tisztséget töltik be, amely egykor Sátánnak adatott mint oltalmazó kérubnak. A trónját körülvevő szent lények által az Úr szüntelen összeköttetést tart fenn a föld lakóival. Az aranyolaj azt a kegyelmet jelképezi, amellyel Isten a hívők lámpásait ellátja, hogy ne pislákoljanak és ne aludjanak ki. Ha ez a szent olaj nem ömlene a mennyből Isten Lelkének üzeneteiben, a gonosz erői teljes uralmat gyakorolnának az emberek fölött.”
“God is dishonored when we do not receive the communications which he sends us. Thus we refuse the golden oil which he would pour into our souls to be communicated to those in darkness. When the call shall come, ‘Behold, the bridegroom cometh; go ye out to meet him,’ those who have not received the holy oil, who have not cherished the grace of Christ in their hearts, will find, like the foolish virgins, that they are not ready to meet their Lord. They have not, in themselves, the power to obtain the oil, and their lives are wrecked. But if God’s Holy Spirit is asked for, if we plead, as did Moses, ‘Show me thy glory,’ the love of God will be shed abroad in our hearts. Through the golden pipes, the golden oil will be communicated to us. ‘Not by might, nor by power, but by my Spirit, saith the Lord of Hosts.’ By receiving the bright beams of the Sun of Righteousness, God’s children shine as lights in the world.” Review and Herald, July 20, 1897.
„Istent gyalázzuk meg, amikor nem fogadjuk el azokat a közléseket, amelyeket Ő küld nekünk. Így visszautasítjuk az aranyolajat, amelyet lelkünkbe akarna önteni, hogy az továbbadassék a sötétségben levőknek. Amikor felhangzik a kiáltás: „Ímé, jön a vőlegény; menjetek ki elébe”, azok, akik nem kapták meg a szent olajat, akik nem ápolták szívükben Krisztus kegyelmét, a balga szüzekhez hasonlóan azt fogják tapasztalni, hogy nincsenek készen Uruk fogadására. Nincs meg bennük az erő ahhoz, hogy az olajat megszerezzék, és életük romba dől. De ha Isten Szentlelkét kérjük, ha így könyörgünk, miként Mózes: „Mutasd meg nékem a te dicsőségedet”, Isten szeretete kitöltetik a szívünkbe. Az aranycsöveken keresztül az aranyolaj közöltetik velünk. „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.” Az Igazság Napjának fényes sugarait befogadva Isten gyermekei világítanak a világban, mint világosságok.” Review and Herald, 1897. július 20.