In chapter ten of Revelation, where the history of the first and second angels’ messages is represented, John, as a symbol of God’s last-day people, was told in advance that there was to be a disappointment in the history he symbolically represented, and that disappointment was the element of the history of the first and second angels that had been sealed up to the Millerites’ understanding, in order to test their faith.
A Jelenések könyve tizedik fejezetében, ahol az első és a második angyal üzenetének története van ábrázolva, Jánosnak – mint Isten utolsó napokban élő népének jelképének – előre megmondatott, hogy az általa jelképesen képviselt történelemben csalódás következik be; és ez a csalódás volt az első és a második angyal történetének ama eleme, amely a milleriták értelme előtt le volt pecsételve, hogy hitüket próbára tegye.
And the voice which I heard from heaven spake unto me again, and said, Go and take the little book which is open in the hand of the angel which standeth upon the sea and upon the earth. And I went unto the angel, and said unto him, Give me the little book. And he said unto me, Take it, and eat it up; and it shall make thy belly bitter, but it shall be in thy mouth sweet as honey. And I took the little book out of the angel’s hand, and ate it up; and it was in my mouth sweet as honey: and as soon as I had eaten it, my belly was bitter. Revelation 10:8–10.
És a hang, amelyet a mennyből hallottam, ismét szólt hozzám, és ezt mondta: Menj, vedd el a nyitott kis könyvet annak az angyalnak a kezéből, aki a tengeren és a földön áll. És odamentem az angyalhoz, és ezt mondtam neki: Add nekem a kis könyvet. Ő pedig ezt mondta nekem: Vedd el, és edd meg; megkeseríti majd a gyomrodat, de a szádban édes lesz, mint a méz. És kivettem a kis könyvet az angyal kezéből, és megettem; és a számban édes volt, mint a méz: de amint megettem, a gyomrom keserűvé lett. Jelenések 10:8–10.
In verse ten, John represents the history from August 11, 1840, when the mighty angel descended with a little book in his hand, unto the Great Disappointment on October 22, 1844. Before he symbolically represented that history, he is told by “the voice which” he “heard from heaven” informing him that when he eats the little book, “it shall make thy belly bitter, but it shall be in thy mouth sweet as honey.” The bitter disappointment is what tested the faith of the Millerites, and it was not best for them to know about that disappointment before it arrived, but John represents the last-day people who are required to know the facts associated with the delineation of events, that are the history of the first and second angels’ message.
A tizedik versben János az 1840. augusztus 11-étől — amikor a hatalmas angyal kis könyvecskével a kezében alászállt — egészen az 1844. október 22-én bekövetkezett Nagy Csalódásig terjedő történelmet képviseli. Mielőtt e történelmet jelképesen ábrázolná, attól „a szózattól”, „melyet a mennyből” hallott, azt az értesítést kapja, hogy amikor megeszi a kis könyvecskét, „megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lészen, mint a méz.” A keserű csalódás volt az, ami próbára tette a milleriták hitét, és nem volt a legjobb számukra, hogy e csalódásról annak bekövetkezése előtt tudjanak; János azonban az utolsó napok népét képviseli, akiktől megkívántatik, hogy ismerjék azokat a tényeket, amelyek az események felvázolásához kapcsolódnak, s amelyek az első és a második angyal üzenetének történelmét alkotják.
That sacred history identifies that there would be a test brought upon the last-day people, and it would be a test based upon something that it was not best for them to understand in advance of the test, yet it was not the identical experience of the Millerites, though it perfectly aligned with the delineation of events represented by the first and second angel, for the seven thunders also represent, “future events which will be disclosed in their order.”
Az a szent történelem arra mutat rá, hogy az utolsó napok népére próba nehezedik majd, és ez olyan próba lesz, amely valamin alapul, amit nem volt számukra a legjobb előre megérteni a próba előtt; mégsem a milleriták tapasztalatának pontos megfelelője volt, noha tökéletesen összhangban állt az első és a második angyal által ábrázolt eseménysorral, mert a hét mennydörgés is „jövőbeli eseményeket jelképez, amelyek a maguk rendjében fognak kinyilatkoztatni”.
Though required to know the foundational history of the Millerites, God’s last-day people would fulfill the same delineation of events as the Millerites, but what tested the Millerites, that was best for them not to know in advance, would be a different test, that was brought about by an element that was sealed up until the time was at hand for the Lion of the tribe of Judah to unseal the Revelation of Jesus Christ, which occurs in the hidden history of verse forty of Daniel eleven.
Noha Isten végidei népének ismernie kell a milleriták alapvető történetét, ugyanakkor a milleritákéval azonos eseménysort fog betölteni; ám ami a milleritákat próbára tette, s amiről számukra jobb volt, hogy előre ne tudjanak, az egy másfajta próba lesz, amelyet egy olyan tényező idéz elő, amely lepecsételve maradt addig az ideig, amíg el nem jött az ideje annak, hogy Júda törzsének Oroszlánja feltörje Jézus Krisztus kinyilatkoztatását, ami Dániel tizenegyedik fejezete negyvenedik versének rejtett történetében következik be.
What was sealed up was designed to test God’s last-day people, and the test would align with the waymark where the Millerites were tested, for whether in the first fulfillment in Millerite history or the last fulfillment of the last days, the seven thunders was “a delineation of events” “that would be disclosed in their order.”
Ami lezáratott, arra szolgált, hogy próbára tegye Isten utolsó napokban élő népét, és a próba összhangban állna azzal az útjelzővel, ahol a milleriták megpróbáltattak; mert akár a Millerita-történelem első beteljesedésében, akár az utolsó napok végső beteljesedésében, a hét mennydörgés „az események körvonalazása” volt, „amelyek a maguk sorrendjében fognak kinyilatkoztatni”.
What has been widely unrecognized is that as John represents the history of the descent of Christ with the little book on August 11, 1840 unto the Great Disappointment of October 22, 1844, that very history was also represented by the descent of the second angel on April 19, 1844. The first disappointment can be understood as the disappointment of John, who, after eating the little book on August 11, 1840, met disappointment on April 19, 1844. When that disappointment arrived the second angel descended with a “writing” in his hand.
Amit széles körben nem ismertek fel, az az, hogy miként János Krisztusnak a kis könyvvel való leszállásának történetét képviseli 1840. augusztus 11-től az 1844. október 22-i Nagy Csalódásig, ugyanazt a történetet képviselte a második angyal 1844. április 19-i leszállása is. Az első csalódás úgy érthető meg, mint János csalódása, aki miután 1840. augusztus 11-én megette a kis könyvet, 1844. április 19-én csalódással szembesült. Amikor ez a csalódás bekövetkezett, a második angyal „írással” a kezében szállt alá.
“Another mighty angel was commissioned to descend to earth. Jesus placed in his hand a writing, and as he came to the earth, he cried, ‘Babylon is fallen, is fallen.’ Then I saw the disappointed ones again raise their eyes to heaven, looking with faith and hope for their Lord’s appearing. But many seemed to remain in a stupid state, as if asleep; yet I could see the trace of deep sorrow upon their countenances. The disappointed ones saw from the Scriptures that they were in the tarrying time, and that they must patiently wait the fulfillment of the vision. The same evidence which led them to look for their Lord in 1843, led them to expect Him in 1844. Yet I saw that the majority did not possess that energy which marked their faith in 1843. Their disappointment had dampened their faith.” Early Writings, 247.
„Egy másik hatalmas angyal kapott megbízatást arra, hogy leszálljon a földre. Jézus egy írást helyezett a kezébe, és amikor a földre érkezett, így kiáltott: »Elesett Babilon, elesett.« Ezután ismét láttam a csalódottakat, amint szemüket az égre emelték, és hittel és reménységgel Uruk megjelenését várták. De sokan mintha tompa állapotban maradtak volna, mintha aludtak volna; mégis mélységes szomorúság nyomát láthattam arcukon. A csalódottak az Írásokból felismerték, hogy a késedelem idejében vannak, és hogy türelmesen kell várniuk a látomás beteljesedésére. Ugyanazok a bizonyítékok, amelyek 1843-ban arra indították őket, hogy Urukat várják, 1844-ben is arra vezették őket, hogy Őt várják. Mégis azt láttam, hogy a többség nem rendelkezett azzal az erővel, amely 1843-ban hitüket jellemezte. Csalódásuk elhomályosította hitüket.” Early Writings, 247.
The Millerite history that John represents in chapter ten, is the history of the first and also the second angel. The descent of the first angel with a message and the descent of the second angel with a message, mark the beginning of respective histories that both ended in disappointment, though John is more directly illustrating the entire history of both angels. Even after October 22, 1844, when the third angel arrived with a message, the disappointment of the rebellion of 1863, provides a third witness of a period that begins with a message that ends with disappointment.
A millerita történet, amelyet János a tizedik fejezetben bemutat, az első és egyben a második angyal története. Az első angyal üzenettel való alászállása és a második angyal üzenettel való alászállása jelöli azon megfelelő történetek kezdetét, amelyek mindkettő csalódással végződtek, noha János közvetlenebbül mindkét angyal teljes történetét szemlélteti. Még 1844. október 22-e után is, amikor a harmadik angyal üzenettel érkezett, az 1863-as lázadás csalódása egy harmadik tanúbizonyságát adja annak az időszaknak, amely üzenettel kezdődik és csalódással végződik.
The first disappointment of the movement of the third angel on July 18, 2020 was the parallel to the first disappointment of the Millerites. A truth was sealed up as was the truth of 1844 sealed up by the Lord holding His hand over a mistake in some of the figures, that produced the first disappointment of the Millerites. When the mistake was thereafter understood, the mistake had been unsealed, as the Lion of the tribe of Judah had removed His hand. The mistake of July 18, 2020, was brought about by the refusal to acknowledge that His hand had been raised on October 22, 1844, while He pronounced that “time should be no longer.”
A harmadik angyal mozgalmának első csalódása 2020. július 18-án párhuzama volt a milleriták első csalódásának. Egy igazság lepecsételtetett, miként az 1844-re vonatkozó igazság is lepecsételtetett azáltal, hogy az Úr kezét egy tévedés fölé tartotta bizonyos számításokban, ami a milleriták első csalódását idézte elő. Amikor a tévedést később megértették, a tévedés felnyittatott, mivel Júda törzsének Oroszlánja elvette kezét. A 2020. július 18-i tévedést az idézte elő, hogy megtagadták annak elismerését, hogy kezét 1844. október 22-én felemelte, amikor kijelentette, hogy „az idő többé nem lészen”.
Whether it was the Philadelphian movement of the first angel’s first disappointment, or the first disappointment of the Laodicean movement of the third angel, His hand represents the waymark. On April 19, 1844 and on July 18, 2020 the disappointment produced a scattering time. Those who had either been gathered on August 11, 1840 or September 11, 2001, were scattered, and thereafter Christ began to gather His people a second time.
Akár az első angyal első csalódásának filadelfiai mozgalmáról, akár a harmadik angyal laodiceai mozgalmának első csalódásáról volt szó, az Ő keze jelképezi az útjelzőt. 1844. április 19-én és 2020. július 18-án a csalódás a szétszóratás idejét eredményezte. Azok, akik akár 1840. augusztus 11-én, akár 2001. szeptember 11-én összegyűjtettek voltak, szétszórattak, és ezt követően Krisztus másodszor kezdte összegyűjteni az Ő népét.
He had gathered a people beginning on September 11, 2001, for as represented by Christ’s baptism, it is when the Divine symbol descends that He begins to gather His disciples, not before. Then, after a scattering, Christ gathers His people a second time. Christ gathered His disciples beginning at His baptism, and after the scattering produced by the cross, He began to gather His disciples a second time. The prophetic fact of a second gathering that began in July 2023, was part of what had been sealed up on July 18, 2020, though it was clearly an element of the history of the Millerites.
Ő 2001. szeptember 11-étől kezdve gyűjtött össze egy népet, mert — amint azt Krisztus keresztsége jelképezi — amikor az isteni szimbólum alászáll, akkor kezdi el összegyűjteni tanítványait, és nem előbb. Azután, a szétszóratás után Krisztus másodszor is összegyűjti népét. Krisztus keresztségétől kezdve gyűjtötte össze tanítványait, és a kereszt által előidézett szétszóratás után másodszor is elkezdte összegyűjteni tanítványait. A második összegyűjtés prófétai ténye, amely 2023 júliusában kezdődött, része volt annak, ami 2020. július 18-án lepecsételtetett, jóllehet ez világosan a milleriták történetének egyik eleme volt.
In verse forty of Daniel eleven, the beast from the bottomless pit arose and slew both horns of the earth beast in 2020. In July of 2023, the Lord began to gather His last-day people a second time. The process of gathering is represented within the sacred Millerite history, and in that history, there are two historical witnesses of gathering His people a second time. The gathering process is a prophetic element that was sealed up until July 2023. The work of gathering His people a second time is fulfilled during the history of the Ukrainian War, just prior to the second election of the eighth president, that is of the seven.
Dániel tizenegyedik fejezetének negyvenedik versében a mélységből feljövő fenevad 2020-ban feltámadt, és megölte a földi fenevad mindkét szarvát. 2023 júliusában az Úr másodszor kezdte összegyűjteni végidei népét. Az összegyűjtés folyamata a szent Millerita történetben van ábrázolva, és abban a történetben két történelmi tanúbizonysága van annak, hogy népét másodszor gyűjti össze. Az összegyűjtés folyamata olyan prófétai elem, amely 2023 júliusáig le volt pecsételve. Népének másodszori összegyűjtésének munkája az ukrán háború történelme során teljesedik be, közvetlenül a hét közül való nyolcadik elnök második megválasztása előtt.
On August 11, 1840, the Lord gathered the Millerite movement, and He marked the gathering by the introduction of the 1843 chart, which was published in May of 1842. The chart represented the foundational message, for He was then laying the foundation of the Millerite temple. The descent of the angel of Revelation chapter ten, on August 11, 1840, parallels the baptism of Christ, which among other things marked the beginning of Christ selecting His disciples.
1840. augusztus 11-én az Úr összegyűjtötte a millerita mozgalmat, és az összegyűjtést az 1843-as táblázat bevezetésével jelölte meg, amely 1842 májusában jelent meg. A táblázat az alapvető üzenetet képviselte, mert akkor rakta le a millerita templom alapját. A Jelenések könyve tizedik fejezetének angyala által jelképezett alászállás 1840. augusztus 11-én párhuzamban áll Krisztus keresztségével, amely egyebek között annak kezdetét jelezte, hogy Krisztus kiválasztotta tanítványait.
“With the calling of John and Andrew and Simon, of Philip and Nathanael, began the foundation of the Christian church. John directed two of his disciples to Christ. Then one of these, Andrew, found his brother, and called him to the Saviour. Philip was then called, and he went in search of Nathanael.” The Desire of Ages, 141.
„János, András és Simon, valamint Fülöp és Nátánael elhívásával kezdődött a keresztény egyház alapjának lerakása. János két tanítványát Krisztushoz irányította. Ezután egyikük, András, megtalálta testvérét, és a Megváltóhoz hívta. Majd Fülöp is elhívatott, és elment, hogy megkeresse Nátánaelt.” Jézus élete, 141.
The work of William Miller from the time of the end in 1798, unto August 11, 1840, represented the work of John the Baptist, but when the angel of Revelation ten descended, as typified by the descent of the Holy Spirit at the baptism of Christ, the Lord “gathered” His foundational disciples. These two witnesses identify that Christ gathered His last-day people on September 11, 2001, when the angel of Revelation chapter eighteen descended, but as with the Millerites, they were to be tested by an element of the seven thunders which had been sealed up, and then the Lord would gather His people a second time.
William Miller munkája a vég idejétől kezdve, 1798-tól 1840. augusztus 11-éig, Keresztelő János munkáját jelképezte; de amikor a Jelenések tizedik fejezetének angyala alászállt, amint ezt Krisztus megkeresztelkedésekor a Szentlélek alászállása előképezte, az Úr „összegyűjtötte” alapvető tanítványait. E két tanú azonosítja, hogy Krisztus 2001. szeptember 11-én gyűjtötte össze az Ő utolsó napi népét, amikor a Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetének angyala alászállt; de miként a milleriták esetében is, őket a hét mennydörgés egy olyan elemével kellett próbára tenni, amely be volt pecsételve, és azután az Úr másodszor is összegyűjti népét.
The second gathering of God’s last-day people began in the history represented at the very ending of verse eleven, of chapter eleven of Daniel, just before Putin’s victory over Ukraine, and just before verse twelve where Russia and Putin’s prophetic testimony ends. Daniel chapter eleven, verse eleven, therefore aligns with Revelation chapter eleven, verse eleven, for it is there the two witnesses are brought back to life.
Isten végidei népének második összegyűjtése a Dániel könyve tizenegyedik fejezetének tizenegyedik verse legvégén ábrázolt történelmi szakaszban kezdődött, közvetlenül Putyin Ukrajna feletti győzelme előtt, és közvetlenül a tizenkettedik vers előtt, ahol Oroszország és Putyin prófétai bizonyságtétele véget ér. Dániel könyve 11. fejezetének 11. verse ezért összhangban áll a Jelenések könyve 11. fejezetének 11. versével, mert ott kel életre ismét a két tanú.
In the sacred Millerite history, the Lord began to gather His people a second time after the disappointment of April 19, 1844, and what was employed by the Lord to gather His people at that time was a recognition that they were fulfilling the tarrying time of the parable of the ten virgins of Matthew chapter twenty-five, and also Habakkuk chapter two. In order for the Millerites to recognize their condition and return, they had to recognize themselves as represented within God’s prophetic Word. They needed to see that they were God’s people in contrast with those who professed to be His people. In gathering His disappointed people, He was providing an illustration of the ensign that is lifted up to the Gentiles, thus emphasizing the distinction between His genuine but disappointed people, and His simply professed people.
A szent millerita történelemben az Úr 1844. április 19-ei csalódás után másodszor kezdte összegyűjteni népét, és amit az Úr akkor népének összegyűjtésére felhasznált, annak felismerése volt, hogy Máté huszonötödik fejezetének, a tíz szűzről szóló példázat késedelmi idejét, valamint Habakuk második fejezetét teljesítik be. Ahhoz, hogy a milleriták felismerjék állapotukat és visszatérjenek, fel kellett ismerniük, hogy Isten prófétai Igéjében önmaguk vannak ábrázolva. Látniuk kellett, hogy ők Isten népe, szemben azokkal, akik csupán vallották, hogy az Ő népe. Csalódott népének összegyűjtése által egyúttal szemléltetését adta a pogányok előtt felemelt zászlónak, ily módon hangsúlyozva a különbséget valódi, bár csalódott népe és a pusztán névleg az Övének vallott nép között.
And in that day there shall be a root of Jesse, which shall stand for an ensign of the people; to it shall the Gentiles seek: and his rest shall be glorious. And it shall come to pass in that day, that the Lord shall set his hand again the second time to recover the remnant of his people, which shall be left, from Assyria, and from Egypt, and from Pathros, and from Cush, and from Elam, and from Shinar, and from Hamath, and from the islands of the sea. And he shall set up an ensign for the nations, and shall assemble the outcasts of Israel, and gather together the dispersed of Judah from the four corners of the earth. Isaiah 11:10–12.
És azon a napon Isai gyökere áll majd zászlóul a népeknek; őhozzá folyamodnak a pogányok, és nyugodalma dicsőséges lesz. És azon a napon az Úr másodszor nyújtja ki kezét, hogy visszaszerezze népének maradékát, amely megmaradt Asszíriából, Egyiptomból, Pathroszból, Kúsból, Élámiból, Sineárból, Hamáthból és a tenger szigeteiről. És zászlót emel a nemzetek előtt, összegyűjti Izráel szétszórtjait, és egybegyűjti Júda elszéledtjeit a föld négy szegletéről. Ézsaiás 11:10–12.
When the prophet Jeremiah represents those who were disappointed on April 19, 1844, he identified that he no longer associated with “the assembly of mockers,” who employed the failed prediction of 1843, as evidence that those represented by Jeremiah were false prophets.
Amikor Jeremiás próféta az 1844. április 19-én csalódottakat jelképezi, kijelenti, hogy többé nem vállal közösséget a „csúfolódók gyülekezetével”, akik az 1843-ra vonatkozó beteljesületlen előrejelzést annak bizonyítékául használták, hogy a Jeremiás által jelképezettek hamis próféták.
I sat not in the assembly of the mockers, nor rejoiced; I sat alone because of thy hand: for thou hast filled me with indignation. Jeremiah 15:17.
Nem ültem a csúfolódók gyülekezetében, és nem örvendeztem; egyedül ültem kezed miatt, mert felindulással töltöttél el engem. Jeremiás 15:17.
The “assembly of mockers” had cast out those represented by Jeremiah.
A „csúfolódók gyülekezete” kivetette azokat, akiket Jeremiás képviselt.
“Many were persecuted by their unbelieving brethren. In order to retain their position in the church, some consented to be silent in regard to their hope; but others felt that loyalty to God forbade them thus to hide the truths which He had committed to their trust. Not a few were cut off from the fellowship of the church for no other reason than expressing their belief in the coming of Christ. Very precious to those who bore this trial of their faith were the words of the prophet: ‘Your brethren that hated you, that cast you out for My name’s sake, said, Let the Lord be glorified: but He shall appear to your joy, and they shall be ashamed.’ Isaiah 66:5.” The Great Controversy, 372.
„Sokan üldöztetést szenvedtek hitetlen testvéreiktől. Hogy megőrizzék helyzetüket az egyházban, némelyek beleegyeztek, hogy reménységükről hallgassanak; mások azonban úgy érezték, hogy az Isten iránti hűség megtiltja nekik, hogy ily módon elrejtsék azokat az igazságokat, amelyeket Ő rájuk bízott. Nem keveseket kizártak az egyházi közösségből semmi más okból, mint azért, mert kifejezésre juttatták hitüket Krisztus eljövetelében. Azok számára, akik hitüknek ezt a próbáját hordozták, igen drágák voltak a próféta szavai: »A ti atyátokfiai, akik gyűlölnek titeket, és kitaszítanak az én nevemért, ezt mondják: Dicsőíttessék meg az Úr! De ő megjelenik örömötökre, ők pedig megszégyenülnek.« Ézsaiás 66:5.” A nagy küzdelem, 372.
When the Lord lifts up an ensign to the Gentiles, it will occur when He has stretched forth His hand a second time to gather the remnant of His people, who are the outcasts of Israel. They are those who no longer sit in the “assembly of mockers.”
Amikor az Úr zászlót emel a pogányok előtt, az akkor fog bekövetkezni, amikor másodszor nyújtja ki kezét, hogy összegyűjtse népének maradékát, akik Izráel számkivetettjei. Ők azok, akik többé nem ülnek a „csúfolkodók gyülekezetében”.
The “root of Jesse” is a symbol of two blood lines, one from Judaism combined with a bloodline from outside of Judaism, and represents not only the bloodline of Jesus, but is also a symbol of the combination of Divinity with humanity, for the ensign that is lifted up represents a people who have been sealed forever into the condition and experience of the combination of Divinity with humanity, which is also represented in verse ten of Daniel chapter eleven by the symbol of the “fortress”. In verse ten, the sealing time of the one hundred and forty-four thousand is inferred by the prophetic understanding of the fortress, which is the head. In the history of verse eleven and the Ukrainian War, the Lord stretches His hand a second time to gather the outcasts who have been disappointed.
A „Jessze gyökere” két vérvonal jelképe: az egyik a zsidóságból ered, a másik a zsidóságon kívüli vérvonalból származik; s nemcsak Jézus vérvonalát jelenti, hanem az istenség és az emberség egyesítésének is jelképe, mert a felemelt zászló olyan népet ábrázol, amely örökre elpecsételtetett az istenség és az emberség egyesítésének állapotába és tapasztalatába, amelyet Dániel 11. fejezetének tizedik versében a „erősség” jelképe is ábrázol. A tizedik versben a száznegyvennégyezer elpecsételésének idejére az erősség prófétai értelmezése utal, amely a fej. A tizenegyedik vers történetében és az ukrán háborúban az Úr másodszor nyújtja ki kezét, hogy összegyűjtse a csalódott számkivetetteket.
Therefore, with the testimony of Daniel eleven as the structure, we have identified the intrusion of the papacy into prophetic history, just before the Sunday law. We have seen the work of the Republican horn represented by Trump as he becomes the eighth that is of the seven, and begins the work of combining church and state. We have the line of the apostate horn of Protestantism, as represented by the Maccabees. In the same history represented by those verses, we apply the line of the seven thunders, which is also the line of the parable of the ten virgins, identifying the experience of the one hundred and forty-four thousand, as well as the line of the three angels that outline the work of the true Protestant horn. One of the events for the true Protestant horn in that history is the second gathering.
Ezért Dániel 11 bizonyságtételét tekintve szerkezetnek, azonosítottuk a pápaságnak a prófétikus történelembe való betörését, közvetlenül a vasárnaptörvény előtt. Láttuk a republikánus szarv munkáját, amelyet Trump képvisel, amint a hét közül való nyolcadikká lesz, és megkezdi az egyház és az állam egyesítésének munkáját. Előttünk áll a protestantizmus hitehagyott szarvának vonala, amint azt a Makkabeusok szemléltetik. Ugyanabban a történelemben, amelyet azok az versek ábrázolnak, alkalmazzuk a hét mennydörgés vonalát, amely egyúttal a tíz szűzről szóló példázat vonala is, azonosítva a száznegyvennégyezer tapasztalatát, valamint a három angyal vonalát, amely a valódi protestáns szarv munkáját vázolja fel. Az egyik esemény a valódi protestáns szarv számára abban a történelemben a második összegyűjtés.
The second gathering occurred in the history of the second angel’s message, and it also occurred in the history of the third angel from 1844 unto 1863, establishing two witnesses from Millerite history of the Lord stretching His hand a second time to gather His scattered flock.
A második összegyűjtés a második angyali üzenet történetében történt, és ugyancsak megtörtént a harmadik angyal történetében is 1844-től 1863-ig, két tanút állítva a millerita történelemből arra nézve, hogy az Úr másodszor nyújtja ki kezét szétszórt nyájának összegyűjtésére.
“September 23, the Lord showed me that He had stretched out His hand the second time to recover the remnant of His people, and that efforts must be redoubled in this gathering time. In the scattering, Israel was smitten and torn, but now in the gathering time God will heal and bind up His people. In the scattering, efforts made to spread the truth had but little effect, accomplished but little or nothing; but in the gathering, when God has set His hand to gather His people, efforts to spread the truth will have their designed effect. All should be united and zealous in the work. I saw that it was wrong for any to refer to the scattering for examples to govern us now in the gathering; for if God should do no more for us now than He did then, Israel would never be gathered.” Early Writings, 74.
„Szeptember 23-án az Úr megmutatta nekem, hogy másodszor nyújtotta ki kezét, hogy visszaszerezze népe maradékát, és hogy e gyüjtés idején az erőfeszítéseket meg kell kettőzni. A szétszóratás idején Izrael megveretett és szétszaggattatott, most azonban, a begyüjtés idején Isten meggyógyítja és bekötözi népét. A szétszóratás idején az igazság terjesztésére tett erőfeszítéseknek csak csekély hatásuk volt, kevés vagy semmi eredményt nem értek el; de a begyüjtés idején, amikor Isten kinyújtotta kezét, hogy összegyűjtse népét, az igazság terjesztésére tett erőfeszítések elérik rendelt céljukat. Mindnyájan egyesüljenek, és legyenek buzgók a munkában. Láttam, hogy helytelen, ha bárki a szétszóratásból vesz példákat arra, hogy azok irányítsanak bennünket most, a begyüjtés idején; mert ha Isten most sem tenne értünk többet, mint akkor tett, Izrael sohasem gyűlne össze.” Early Writings, 74.
In the appendix to Early Writings, Sister White explains the comment just cited:
A Korai írások függelékében White testvérnő megmagyarázza az imént idézett megjegyzést:
“3. The view that the Lord ‘had stretched out His hand the second time to recover the remnant of His people,’ on page 74, refers only to the union and strength once existing among those looking for Christ, and to the fact that He had begun to unite and to raise up His people again.” Early Writings, 86.
„3. Az a nézet, hogy az Úr »másodszor nyújtotta ki kezét, hogy visszaszerezze népe maradékát«, a 74. oldalon csupán arra az egységre és erőre utal, amely egykor azok között létezett, akik Krisztust várták, valamint arra a tényre, hogy megkezdte népének újbóli egyesítését és felemelését.” Early Writings, 86.
The sacred history of the seven thunders representing August 11, 1840 unto October 22, 1844, typified the sacred history of October 22, 1844 unto the rebellion of 1863. Line upon line, the first history represented an illustration of wise virgins, and the second line represented provides an illustration of foolish virgins. Both histories began when an angel descended with a message that was to be eaten. The arrival of the angel in both histories began a testing process that produced a scattering, and by 1849, Sister White was being shown that the Lord was again stretching forth His hand a second time, this time to gather those who had been scattered on October 22, 1844.
A hét mennydörgés szent története, amely 1840. augusztus 11-étől 1844. október 22-éig terjedt, előképe volt az 1844. október 22-étől az 1863-as lázadásig tartó szent történelemnek. Sort sorra halmozva az első történet a bölcs szüzek szemléltetését ábrázolta, a második vonal pedig a bolond szüzek szemléltetését adja. Mindkét történet akkor kezdődött, amikor egy angyal leszállt egy olyan üzenettel, amelyet meg kellett enni. Az angyal megérkezése mindkét történetben egy próbatételi folyamatot indított el, amely szétszóródást eredményezett, és 1849-re White testvérnő azt a kijelentést kapta, hogy az Úr ismét, immár másodszor nyújtja ki kezét, ezúttal azért, hogy összegyűjtse azokat, akik 1844. október 22-én szétszórattak.
They had been scattered by the Great Disappointment, as the wise on April 19, 1844 had been scattered by their first disappointment. The second gathering identified that the Lord “had begun to unite and to raise up His people again.” At the second gathering the Lord’s work includes lifting up an ensign that is united with one another upon the message, and whose humanity is united with His Divinity. The purpose of the ensign is to call God’s other flock out of Babylon, which is accomplished by men and women seeing the ensign.
Szétszóródtak a Nagy Csalódás következtében, miként a bölcsek is szétszóródtak 1844. április 19-én az első csalódásuk nyomán. A második összegyűjtés azonosította, hogy az Úr „elkezdte ismét egyesíteni és felemelni az Ő népét”. A második összegyűjtéskor az Úr műve magában foglalja egy zászló felemelését, amely egymással egyesült az üzenetben, és amelynek embersége egyesült az Ő istenségével. A zászló célja az, hogy Isten másik nyáját Babilonból kihívja, ami azáltal valósul meg, hogy férfiak és nők meglátják a zászlót.
The ensign is the army of those who have united their humanity with Christ’s Divinity in the time of the Sunday law testing time. Thus, the second gathering identifies the “root of Jesse,” will be lifted up, carrying the twofold prophetic symbolism of Ruth, a heathen who is gathered by the ensign being joined with Boaz, a symbol of the one hundred and forty-four thousand, and also a symbol of the Redeemer, who paid the price for Ruth, and was her near kinsmen. In the incarnation of Christ’s Divine nature with the fallen flesh of human nature He became our near kinsman. The ensign that is lifted up are those united by the message, who finalize the work of joining their humanity to Christ’s Divinity in advance of the Sunday law.
A hadijel azoknak a serege, akik a vasárnaptörvény próbaidejének idején egyesítették emberségüket Krisztus istenségével. Így a második egybegyűjtés azonosítja, hogy „Isai gyökere” felemeltetik, magán hordozva Ruth kettős prófétai jelképiségét: Ruth mint pogány, akit a hadijel gyűjt egybe azáltal, hogy Boázhoz kapcsolódik, aki egyrészt a száznegyvennégyezer jelképe, másrészt a Megváltó jelképe is, aki megfizette Ruth árát, és közeli rokona volt. Krisztus isteni természetének az emberi természet bukott testével való megtestesülésében Ő a mi közeli rokonunkká lett. A felemelt hadijel azok, akiket az üzenet egyesített, s akik a vasárnaptörvényt megelőzően bevégzik annak munkáját, hogy emberségüket Krisztus istenségéhez kapcsolják.
We will continue this study in the next article.
Ezt a tanulmányt a következő cikkben folytatjuk.
“The appreciation of the Bible grows with its study. Whichever way the student may turn, he will find displayed the infinite wisdom and love of God.
„A Biblia megbecsülése tanulmányozásával együtt növekszik. Bármely irányba forduljon is a tanuló, Isten végtelen bölcsessége és szeretete tárul elé.”
“The significance of the Jewish economy is not yet fully comprehended. Truths vast and profound are shadowed forth in its rites and symbols. The gospel is the key that unlocks its mysteries. Through a knowledge of the plan of redemption, its truths are opened to the understanding. Far more than we do, it is our privilege to understand these wonderful themes. We are to comprehend the deep things of God. Angels desire to look into the truths that are revealed to the people who with contrite hearts are searching the word of God, and praying for greater lengths and breadths and depths and heights of the knowledge which He alone can give.
„A zsidó rend jelentőségét még nem értettük meg teljesen. Hatalmas és mélységes igazságokat árnyékolnak ki annak szertartásai és jelképei. Az evangélium a kulcs, amely feltárja titkait. A megváltás tervének ismerete által igazságai megnyílnak az értelem előtt. Sokkal inkább kiváltságunk e csodálatos tárgyak megértése, mint ahogyan azt tesszük. Meg kell értenünk Isten mélységeit. Az angyalok vágyakoznak betekinteni azokba az igazságokba, amelyek kijelentetnek azoknak, akik megtört szívvel kutatják Isten Igéjét, és imádkoznak annak az ismeretnek nagyobb hosszúságáért, szélességéért, mélységéért és magasságáért, amelyet egyedül Ő adhat.”
“As we near the close of this world’s history, the prophecies relating to the last days especially demand our study. The last book of the New Testament scriptures is full of truth that we need to understand. Satan has blinded the minds of many, so that they have been glad of any excuse for not making the Revelation their study. But Christ through His servant John has here declared what shall be in the last days, and He says, ‘Blessed is he that readeth, and they that hear the words of this prophecy, and keep those things which are written therein.’ Revelation 1:3.
„Amint közeledünk e világ történelmének végéhez, az utolsó napokra vonatkozó próféciák különösen megkövetelik tanulmányozásunkat. Az Újszövetség Szentírásának utolsó könyve tele van olyan igazságokkal, amelyeket meg kell értenünk. Sátán sokak elméjét elvakította, úgyhogy örömmel fogadtak bármiféle kifogást arra, hogy a Jelenések könyvét ne tegyék tanulmányozásuk tárgyává. Krisztus azonban itt, szolgája, János által kijelentette, mi lesz az utolsó napokban, és ezt mondja: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit, és megtartják azokat, amelyek meg vannak írva abban.” Jelenések 1:3.”
“‘This is life eternal,’ Christ said, ‘that they might know Thee the only true God, and Jesus Christ, whom Thou hast sent.’ John 17:3. Why is it that we do not realize the value of this knowledge? Why are not these glorious truths glowing in our hearts, trembling upon our lips, and pervading our whole being?
„Az pedig az örök élet” — mondta Krisztus —, „hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” János 17:3. Miért van az, hogy nem ismerjük fel e tudás értékét? Miért nem izzanak e dicsőséges igazságok a szívünkben, miért nem remegnek az ajkunkon, és miért nem hatják át egész lényünket?
“In giving us His word, God has put us in possession of every truth essential for our salvation. Thousands have drawn water from these wells of life, yet there is no diminishing of the supply. Thousands have set the Lord before them, and by beholding have been changed into the same image. Their spirit burns within them as they speak of His character, telling what Christ is to them, and what they are to Christ. But these searchers have not exhausted these grand and holy themes. Thousands more may engage in the work of searching out the mysteries of salvation. As the life of Christ and the character of His mission are dwelt upon, rays of light will shine forth more distinctly at every attempt to discover truth. Each fresh search will reveal something more deeply interesting than has yet been unfolded. The subject is inexhaustible. The study of the incarnation of Christ, His atoning sacrifice and mediatorial work, will employ the mind of the diligent student as long as time shall last; and looking to heaven with its unnumbered years he will exclaim, ‘Great is the mystery of godliness.’
„Amikor Isten nekünk adta az Ő Igéjét, birtokunkba adta minden olyan igazságot, amely üdvösségünkhöz nélkülözhetetlen. Ezrek merítettek e kutakból, az életnek e forrásaiból, és még sincs fogyatkozás a készletben. Ezrek állították maguk elé az Urat, és szemlélés által ugyanarra a képre változtak át. Lelkük lángol bennük, amikor az Ő jelleméről szólnak, elmondva, hogy mit jelent számukra Krisztus, és hogy ők mit jelentenek Krisztusnak. Ám e kutatók sem merítették ki e nagyszerű és szent témákat. Még ezrek kapcsolódhatnak be az üdvösség titkainak kutatásába. Ahogy Krisztus életén és küldetésének jellemén elmélkedünk, a világosság sugarai minden egyes, az igazság felfedezésére irányuló törekvés nyomán egyre tisztábban fognak felragyogni. Minden új kutatás valami az eddig feltártnál is mélyebben érdekeset fog feltárni. A tárgy kimeríthetetlen. Krisztus megtestesülésének, engesztelő áldozatának és közbenjárói munkájának tanulmányozása mindaddig leköti a szorgalmas tanuló elméjét, amíg csak tart az idő; és az égre tekintve annak megszámlálhatatlan éveivel együtt felkiált majd: »Nagy a kegyességnek ama titka.«”
“In eternity we shall learn that which, had we received the enlightenment it was possible to obtain here, would have opened our understanding. The themes of redemption will employ the hearts and minds and tongues of the redeemed through the everlasting ages. They will understand the truths which Christ longed to open to His disciples, but which they did not have faith to grasp. Forever and forever new views of the perfection and glory of Christ will appear. Through endless ages will the faithful Householder bring forth from His treasure things new and old.” Christ’s Object Lessons, 132–134.
„Az örökkévalóságban meg fogjuk tanulni azt, ami — ha itt elfogadtuk volna azt a világosságot, amelyet lehetséges volt elnyerni — megnyitotta volna értelmünket. A megváltás témái az örökké tartó korszakokon át fogják foglalkoztatni a megváltottak szívét, elméjét és nyelvét. Meg fogják érteni azokat az igazságokat, amelyeket Krisztus vágyott feltárni tanítványai előtt, de amelyek megragadásához nem volt hitük. Mindörökké és mindörökké új látások tárulnak fel Krisztus tökéletességéről és dicsőségéről. Végtelen korszakokon át a hűséges Házigazda az Ő kincstárából újat és régit hoz elő.” Krisztus példázatai, 132–134.