The Book of Daniel - Number One

A „Jelenések könyvének tanulmányozása az elmét Dániel próféciái felé irányítja.” Vannak, akik a próféciát csak Dániel könyvének utolsó hat fejezetében látják. Dániel könyve azonban két igazságvonalat mutat be, és a próféciáit ábrázoló igazságok könyvének utolsó hat fejezetében találhatók. Az első hat fejezet szemléltető próféciát tár elénk, amelyet nagyrészt mindmáig nem ismertek fel. Mielőtt Dániel első hat fejezetét megvizsgálnánk, megmagyarázzuk, miért valójában csak két prófécia jelenik meg Dániel könyvének utolsó hat fejezetében. White testvér a két próféciára Síneár két nagy folyójára utalva mutat rá. Amikor elfogadjuk az általa feltárt szimbolikát, megtaláljuk a kulcsot ahhoz, hogy Dániel utolsó hat fejezetében két, és csakis két próféciát lássunk.

A nyolcadik fejezet látomása az Ulai folyó mellett adatott.

Amikor a Testimonies to Ministers azon bekezdését vettük, amelyben White testvérnő „az Ulait és a Hiddekelt” említette, és „Sineár nagy folyóinak” nevezte őket, ezzel egy olyan bekezdést boncolgattunk, amely White testvérnő írásainak egyik legfontosabb magyarázata Dániel és Jelenések könyvének tanulmányozására vonatkozóan. Az idézett szakaszban ezt mondja: „Szükség van Isten Igéjének sokkal behatóbb tanulmányozására; különösen Dániel könyve és a Jelenések kapjanak olyan figyelmet, amilyenben munkánk történetében még soha nem részesültek.”

Ha közelről megvizsgáljuk azt a két verset, amelyet az imént idéztünk Dániel könyve nyolcadik fejezetéből, azok két belső tanúbizonysággal szolgálnak egy olyan tényre nézve, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak. Dániel ezt mondja: „Belsazár” „harmadik esztendejében látomás jelent meg nékem.” Majd hozzáteszi: „amaz első után, amely nékem először megjelent.” E vers kétféleképpen érthető, és bármelyik értelmezést vesszük is, ugyanarra a következtetésre jutunk.

Gábriel angyal volt az, aki a prófétai világosságot Dánielnek elhozta, miként valamennyi prófétának is, mert ő váltotta fel Sátánt mint a mennyei világossághordozót. Ez azt jelenti, hogy minden prófétai szabály, amely az Írásokban található, Gábriel vezetése alatt adatott. Akár értette ezt Dániel, akár nem, a nyolcadik fejezet első versében nemcsak egy fontos prófétai megfigyelést azonosít, hanem a versben e fontos prófétai megfigyeléshez két tanút is szolgáltat. Amit Dániel az első versben feljegyzett, az az, hogy egy látomást kapott még azelőtt, hogy megkapta volna az Ulaj folyó mellett kapott látomást. Az Ulaj folyó melletti látomás Bélsazár harmadik esztendejében adatott. A látomás pedig, amely az Ulaj folyó melletti látomást megelőzte, Bélsazár első esztendejében adatott.

A nyolcadik fejezet első versében Dániel azt jelzi, hogy Bélsaccar első esztendejében is volt látomása, mert ezt mondja: „az után, amely először jelent meg nekem.” Az Ulai melletti látomás Bélsaccar első évének látomása után jelent meg, vagy pedig a két párhuzamos látomás közül az első után jelent meg a látomás? Bármelyik válasz helyes. Az Ulai folyó látomása ugyanaz a látomás, mint a hetedik fejezet látomása. Gábriel a „megismétlés és kibővítés” prófétai elvét alkalmazza, és egyidejűleg azt a szabályt is, hogy két tanú bizonyságtétele által állapíttatik meg egy dolog. Mindkét látomás a bibliai prófécia királyságaival foglalkozik.

A hetedik fejezet látomása e királyságokat ragadozó vadállatokként ábrázolja, ily módon hangsúlyozva és polgári hatalmuk összefüggésében bemutatva őket. A nyolcadik fejezet látomása ugyanezeket a királyságokat Isten szentélyszolgálatából vett jelképekkel ábrázolja, jóllehet a szentélyszolgálat minden egyes jelképe szándékosan meg van rontva, hogy hamis istentiszteletet jelképezzen. Dániel nyolcadik fejezete ugyanazokat a királyságokat mutatja be, mint a hetedik fejezet látomása, de a királyságokat vallási összefüggésükben helyezi el.

Dániel könyvének nyolcadik fejezetében található ulai látomás megismétli és kibővíti a hetedik fejezet látomását. A hetedik fejezet a bibliai prófécia királyságainak polgári vetületét azonosítja, a nyolcadik fejezet pedig a bibliai prófécia királyságainak vallási vetületét azonosítja. Amikor ezt felismerjük, akkor megérthetjük, hogy a hetedik és a nyolcadik fejezet ugyanaz a látomás. A kilencedik fejezetben Gábriel eljön, hogy magyarázatot adjon a nyolcadik fejezet látomásában szereplő időelemre. Ezért az ulai látomás Dániel könyvének hetedik, nyolcadik és kilencedik fejezetét foglalja magában. A Hiddekel folyó ezt követően a tizedik fejezetben kerül bevezetésre.

A Hiddekel folyóról szóló látomás bevezeti az északi király prófétai történelmét. Nagy Sándor birodalmának felbomlásával kezdődik, az azt követő történelem apályát és dagályát azonosítja, ahol végül Nagy Sándor egykori birodalmának széthullásából már csak két ellenfél marad: egy szó szerinti déli király áll szemben egy szó szerinti északi királlyal. Végül eljut a pápaság történelméhez, amely ekkor az északi király lelki megfelelőjévé válik, aki a tizenegyedik fejezet végén eléri végzetét, Mihály felkel, és az emberi kegyelemidő lezárul. Az egyszerű áttekintés az, hogy az Ulai folyóról szóló látomás Isten szentélyének és seregének belső látomása, a Hiddekel folyóról szóló látomás pedig Isten és népe ellenségének külső látomása ugyanazon történelem során. Ugyanazt az elvet alkalmazza, amely a Jelenések könyvének hét gyülekezetében és hét pecsétjében található.

Ugyanaz a belső és külső történelem, amely Dániel könyvében van ábrázolva, felvétetik a Jelenések könyvében is. Azon prófétai világosságon kívül, amely e két látomásból származik, megerősítést nyer továbbá a bibliaértelmezésnek az a módszertana is, amelyet William Miller fogadott el, majd azt követően a Future for America. Helyesen szemlélve Dániel könyve, miként a Jelenések könyve is, valóságos aranybányái azon prófétai értelmezési elvek megerősítésének, amelyeket a Biblia önmagán belül azonosít.

Az Ulai mint a belső téma, a Hiddekel pedig mint a külső, egyúttal azt a két próféciát is jelképezi, amelyeknek „a vég idején” kellett felnyittatniuk. Az Ulai „a vég idején”, 1798-ban nyittatott fel, a Hiddekel pedig „a vég idején”, 1989-ben, amikor — amint azt Dániel könyve 11. fejezetének 40. verse leírja — a volt Szovjetuniót képviselő országokat elsodorta a pápaság és az Egyesült Államok.

Amikor e tényeket felismerik, akkor az is felismerhetővé válik, hogy a két látomás valójában egyetlen látomás, ugyanúgy, ahogyan a hét gyülekezet és a hét pecsét prófétai története ugyanazt a prófétai történelmet ábrázolja. A két látomás így azzá az eszközzé válik, amelyet az Úr a múltban az első angyal mozgalmában használt, és amelyet a harmadik angyal jelenlegi és jövőbeli mozgalmában fog használni, hogy létrehozzon egy próbatételi folyamatot, amint az Dániel könyve tizenkettedik fejezetének kilencedik és tizedik verseiben áll.

A Hiddekel 1989-ben történt felnyitásának példájaként fontoljuk meg, mit mondott az ihletés.

Mind az Ulai, mind a Hiddekel az utolsó napokra vonatkozik, az adventizmus azonban csak azt volt hajlandó elismerni, hogy 1798 Dániel „végideje” volt, amikor könyvét fel kellett nyitni. A prófécia „az utolsó napokra vonatkozó” része azonban pontosabban Dániel könyve tizenegyedik fejezetének utolsó hat verse, mert e versek azzal zárulnak, hogy Mihály felkél, amikor az emberi kegyelemidő lezárul.

Az ítéletről szóló látomás, amint azt Dániel könyvének hetedik, nyolcadik és kilencedik fejezete azonosítja, lepecsételve maradt „a vég idejéig”, 1798-ig. A világosság (amelyet a felnyitott Ulai-látomás eredményezett) a vizsgálati ítélet megnyílásának kihirdetése volt, nem pedig az ítélet lezárásáé. A Hiddekel-látomással felnyitott világosság a vizsgálati ítélet lezárását azonosítja, és ez egyúttal az a szakasz is Dániel könyvében, amely „a prófécia utolsó napokra vonatkozó részét” tartalmazza.

Az 1798-ban bekövetkezett felnyitás a vizsgálati ítélet megnyílását hirdette. Az 1989-ben bekövetkezett felnyitás a vizsgálati ítélet közeli lezárulását hirdette. Az Alfa és Omega kézjegye könnyen felismerhető Dániel könyvében, de csak akkor, ha tudod, mi az, és kész vagy keresni azt.

Amikor Dániel könyve tizenegyedik fejezete negyvenötödik versében lezárul a kegyelemidő, feljegyeztetik az Alfa és az Ómega kézjegye. Dániel könyvének kezdete pontosan megmutatja, hol ér véget. Egy szó szerinti háborúval kezdődik a szó szerinti Babilon és a szó szerinti Izráel között, és a szó szerinti Babilon győzedelmeskedik.

Dániel könyve tizenegyedik fejezetének negyvenötödik versében véget ér a lelki Babilon – amelyet „az északi király” jelképez – és a lelki Izráel – amelyet „a dicsőséges szent hegy” képvisel – közötti lelki háború, és a lelki Izráel győzedelmeskedik a lelki Babilon fölött.

Dániel és a Jelenések könyve egy könyv:

A két könyv, amelyek egyetlen könyvet alkotnak, Gábriel angyal prófétai tanításának remekművei. Ezt annak teljes tudatában írom, hogy amit Gábriel Dánielnek és Jánosnak átadott, az Jézustól származott, aki azt az Atyától kapta. Nem az a célom, hogy Gábrielt magasztaljam fel, hanem hogy felmagasztaljam a mindkét könyvben fellelhető bizonyítékok mélységes kijelentését arról, miként tervezte meg az Alfa és az Ómega a bibliai értelmezés prófétai szabályait, hogy azok e két könyvön belül legyenek ábrázolva, ha készek vagyunk meglátni.

Engedje meg, hogy emlékeztessem: ezen a ponton nem az a célom és szándékom, hogy az Ulai és a Hiddekel folyókról szóló két prófécia magyarázatát adjam. Célom és szándékom az, hogy Dániel könyvének első hat fejezetében található próféciákkal foglalkozzam. Csupán amellett érvelek, hogy Dániel és a Jelenések könyve talán Isten Igéjének a legmélyebben megalkotott könyvei. Ezek tárják elénk a prófétai üzenetet, miközben Isten jellemét is feltárják, miközben azokat a szabályokat is meghatározzák, amelyeket szükséges alkalmazni, ha valaki meg akarja ismerni a próféciákat, és meg akarja ismerni azt is, Aki a próféciákat kijelentette.

A könyvek mélységes természetének egy másik példája Dánielnek a Leviticus huszonhat „hét idejére” vonatkozó bemutatása. A „hét idő” próféciája Isten népe számára „botránkozás köve” volt és marad, mind az ősi Izráelben, mind az első angyal millerita mozgalmában, valamint a harmadik angyal jelenlegi és jövőbeni mozgalmában is. A „botránkozás köve” egyszerű meghatározás szerint olyasvalami, amit nem látsz meg, noha világosan ott van. Ezért, mihelyt felismered a „hét időt” Dániel könyvében, látod, hogy az nyilvánvalóan ott van, de azt is látod, hogy rejtve marad azok elől, akik úgy döntenek, hogy nem akarják meglátni.

Valaminek nyelvtanilag úgy elrejteni, hogy közben nyíltan szem előtt van, mélységes teljesítmény; olyasmi, amit semmiféle emberi rejtélyregénybe nem lehetne belefoglalni. Mestermű ez, mert ott van, világosan látható mindazok számára, akik nem akarnak megbotlani, ugyanakkor lehetetlen meglátniuk azoknak, akik a botlást választják. Úgyszólván „szem előtt rejtőzik”. Ez az emberi és az isteni együtteséből valósul meg.

Ezt az állítást azért teszem, mert e ponton emlékeztetni kívánok bennünket arra, hogy az adventizmuson belül létezik egy katolikus tanítás, legalábbis 1957 óta, a Questions on Doctrine megjelenése óta, és ez a jelenvaló igazság mozgalmában, a Future for America körében is felemelte igazságtalan fejét. Az eszme az, hogy Krisztus a megtestesüléskor nem azt a testet vette magára, amelyet Máriától örökölt. Természetesen azok, akik ezt a tanítást vallják, nem így fogalmazzák meg, de mégis ezt tanítják. Azért nevezem ezt katolikus tanításnak, mert az az előfeltevés, hogy Krisztus teste ugyanolyan tiszta volt, mint Ádám teste a bűnbeesése előtt, éppen az a sátáni logika, amelyet a katolikus egyház az úgynevezett „szeplőtelen fogantatás” tanításában alkalmaz. És ha nem ismeri a „szeplőtelen fogantatás” pogány tanítását: az azt tanítja, hogy Krisztus teste természetfeletti módon olyanná tétetett, amilyen Ádám alsóbb természete volt, mielőtt ő és Éva vétkeztek; vagyis, amint állítják, Krisztus Ádám bűnbeesés előtti, bűntelen természetével bírt. Azt is tanítja, hogy maga Mária is csodálatos módon megkapta Ádám bűnbeesés előtti testi, bukatlan természetét, hogy tökéletes edény lehessen a Szentlélek számára, hogy a kis Jézust az ő tökéletes testébe testet öltve elhelyezze.

Természetesen azok az adventizmusban, akik Jézus testére vonatkozóan ugyanezt a következtetést vallják, nem mutatnak Máriával kapcsolatos csodákra, hanem Ellen White testvérnő és a Biblia szakaszait csavarják ki, hogy ugyanazt a katolikus felfogást tanítsák. Miért tértem most ki, és fordultam el Dániel könyvének tárgyalásától? Erre válaszolok.

Dániel könyvének és a Jelenések könyvének csodálatos felépítése és szerkezete az emberi és az isteni természet együtteséből valósult meg. Jézus az Isten Igéje, és a Biblia az Isten Igéje. Jézus isteni és emberi természete teljes mértékben tükröződik a Bibliában. Az abban foglalt szavak isteniek, és magukban hordozzák azt a teremtő erőt, amely képes átalakítani a szíveket és az elméket. Ezek a szavak ugyanaz az erő, amely mindeneket létrehozott. Ám azok az emberek, akiket Isten arra választott, hogy eszközei legyenek a Biblia lejegyzésében, mind bűnösök voltak. Az egyenlet emberi részét bukott emberi lények képviselik. A Biblia emberi és isteni összetevőből áll, és a próféták bűnösök voltak, miként Ádám minden gyermeke az volt. Krisztus soha nem vétkezett sem gondolatban, sem szóban, sem cselekedetben. De Mária testét vette magára négyezer évnyi elfajulás után. Ha valójában Ádámnak azt az alacsonyabb testi természetét vette volna magára, amellyel Ádám még bűnbeesése előtt rendelkezett, az szükségszerűvé tenné, hogy a Biblia minden szerzője is bűntelen legyen.

A „hét idő” „szem előtt rejtése” Dániel könyvében nemcsak azok által a szavak által valósult meg, amelyeket Dániel lejegyzett, hanem továbbá azok által a bukott emberek által is, akik a King James Bibliát lefordították. Bukott emberek kétszer is hozzányúltak Dániel könyvéhez, és ami így végbement, azt Isten isteni gondviselő felügyelete nélkül egyetlen emberi lény sem vihette volna véghez.

Következő cikkünkben kezdjük majd bemutatni, miként rejtette el az istenség és az emberiség a Leviticus huszonhatodik fejezetének „hét idejét” mindenki szeme láttára Dániel könyvében, mert Isten előre tudta, sőt úgy tervezte, hogy ez legyen a próbára tevő „botránkozás köve” mind az első angyal mozgalmában levők, mind pedig a harmadik angyal mozgalmában levők számára.