The methodology that is sanctioned by God is specifically identified in Isaiah chapters twenty-eight and twenty-nine, where the methodology is represented as “line upon line.” On September 11, 2001 the mighty angel of Revelation eighteen descended, and in so doing, he repeated the descent he had made on August 11, 1840. In both cases, after his descent, Babylon was identified as fallen, and a call was made, and soon will be made again, for those still in her communion to come out. In both cases, the event that fulfilled the prediction had a worldwide impact, for just as the first angel’s message was carried to “every mission station in the world” in 1840 the entire world was impacted and understood the event of September 11, 2001. The prophecy that was fulfilled on August 11, 1840 was a prophecy that identified a restraint being placed upon Islam of the second woe, and immediately after September 11, 2001 a restraint was placed upon Islam of the third Woe.
Az Istentől jóváhagyott módszertan konkrétan Ézsaiás huszonnyolcadik és huszonkilencedik fejezetében kerül megjelölésre, ahol e módszertan „sorra sor, szabályra szabály” formájában jelenik meg. 2001. szeptember 11-én alászállt a Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetének hatalmas angyala, és ezzel megismételte azt az alászállását, amelyet 1840. augusztus 11-én tett. Mindkét esetben alászállása után Babilon bukottként lett azonosítva, és felhívás hangzott el, valamint rövidesen ismét el fog hangzani azok számára, akik még az ő közösségében vannak, hogy jöjjenek ki abból. Mindkét esetben a jövendölést beteljesítő esemény világszintű hatást gyakorolt, mert amiképpen az első angyal üzenete 1840-ben „a világ minden misszióállomására” eljutott, ugyanúgy az egész világra hatással volt, és az egész világ megértette a 2001. szeptember 11-i eseményt. Az a prófécia, amely 1840. augusztus 11-én teljesedett be, olyan prófécia volt, amely azonosította, hogy visszatartás nehezedik a második jaj iszlámjára, és közvetlenül 2001. szeptember 11. után visszatartás nehezedett a harmadik jaj iszlámjára.
August 11, 1840 represents the empowerment of the message that was unsealed at the time of the end in 1798, and September 11, 2001 represents the empowerment of the message that was unsealed at the time of the end in 1989. The primary rule of the movement of the first angel was confirmed on August 11, 1840, and the rule was the day for a year principle. The primary rule of the movement of the third angel was confirmed on September 11, 2001. The rule being that truth is established by bringing “line upon line,” demonstrating that the end is illustrated by the beginning, and that history repeats. The prophetic event of September 11, 2001 is not only established by Sister White’s direct words, but more significantly by the fact that the events perfectly paralleled the same waymark in Millerite history. What was recognized with the event of August 11, 1840 was not the fulfillment of the prophecy, so much as the soundness of the methodology adopted by Miller and his associates.
1840. augusztus 11. annak az üzenetnek a felhatalmazását jelképezi, amely az 1798-ban bekövetkezett vég idején lett felnyitva, és 2001. szeptember 11. annak az üzenetnek a felhatalmazását jelképezi, amely az 1989-ben bekövetkezett vég idején lett felnyitva. Az első angyal mozgalmának elsődleges szabálya 1840. augusztus 11-én nyert megerősítést, és ez a szabály a nap-év elv volt. A harmadik angyal mozgalmának elsődleges szabálya 2001. szeptember 11-én nyert megerősítést. Ez a szabály pedig az, hogy az igazság „sorról sorra” való előhozás által állapíttatik meg, bemutatva, hogy a végét a kezdet szemlélteti, és hogy a történelem ismétli önmagát. A 2001. szeptember 11-i prófétikus eseményt nem csupán White testvérnő közvetlen szavai alapozzák meg, hanem még jelentősebb módon az a tény, hogy az események tökéletes párhuzamot mutattak a millerita történelem ugyanazon útjelzőjével. Amit 1840. augusztus 11. eseményében felismertek, az nem annyira a prófécia beteljesedése volt, mint inkább a Miller és társai által elfogadott módszertan helytállósága.
“The event exactly fulfilled the prediction. When it became known, multitudes were convinced of the correctness of the principles of prophetic interpretation adopted by Miller and his associates, and a wonderful impetus was given to the advent movement. Men of learning and position united with Miller, both in preaching and in publishing his views, and from 1840 to 1844 the work rapidly extended.” The Great Controversy, 335.
„Az esemény pontosan beteljesítette az előrejelzést. Amikor ez ismertté vált, sokaságok győződtek meg a Miller és társai által elfogadott prófétai értelmezési elvek helyességéről, és csodálatos lendületet kapott az adventmozgalom. Tanult és tekintélyes férfiak csatlakoztak Millerhez, mind nézeteinek hirdetésében, mind pedig közzétételében, és 1840-től 1844-ig a munka gyorsan terjedt.” A nagy küzdelem, 335.
On September 11, 2001, when the latter rain began to be measured, the “debate” was and still is over true or false methodology. The prophecies of the Millerite movement are set forth on both the 1843 and the 1850 charts, which Sister White endorses as being designed by the Lord, and also as a fulfillment of Habakkuk chapter two. The message of the Millerites that was produced through “the principles of prophetic interpretation adopted by Miller and his associates, and” which thereafter produced the “wonderful impetus” that empowered the message of the Midnight Cry, had been represented upon the two sacred charts. The prophecies represented upon those two sacred charts were identified and established by Miller’s prophetic rules. The charts were a fulfillment of the command in Habakkuk to visually represent the prophecies that had been established by Miller’s methodology upon “tables,” in the plural. Habakkuk chapter two, identifies and is directly connected to the “debate” of Isaiah chapter twenty-seven.
2001. szeptember 11-én, amikor a késői eső mérése megkezdődött, a „vita” akkor is, és ma is, az igaz vagy hamis módszertan körül forgott. A millerita mozgalom próféciái mind az 1843-as, mind az 1850-es táblázaton fel vannak tüntetve, amelyeket White testvérnő úgy hagy jóvá, mint amelyeket az Úr tervezett, és egyúttal mint Habakuk második fejezetének beteljesedését. A milleriták üzenetét, amely a „Miller és társai által elfogadott prófétai értelmezési elvek” révén jött létre, és amely ezután azt a „csodálatos lendületet” eredményezte, amely felhatalmazta az Éjféli Kiáltás üzenetét, e két szent táblázat ábrázolta. Az e két szent táblázaton bemutatott próféciákat Miller prófétai szabályai azonosították és alapozták meg. A táblázatok a Habakuknál adott parancs beteljesedését jelentették, hogy a Miller módszertana által megállapított próféciákat vizuálisan ábrázolják „táblákon”, többes számban. Habakuk második fejezete azonosítja és közvetlen kapcsolatban áll Ézsaiás huszonhetedik fejezetének „vitájával”.
I will stand upon my watch, and set me upon the tower, and will watch to see what he will say unto me, and what I shall answer when I am reproved. Habakkuk 2:1.
Őrhelyemre állok, és felmegyek a toronyba, és figyelem, mit szól hozzám, és mit feleljek, amikor megfedd. Habakuk 2:1.
The word “reproved” in the verse means ‘argued with.’ Habakkuk, representing both the watchmen of the movement of the first and third angels, was going to be argued with, and he wished to understand what he was to answer when the debate began. The answer in the history of the first angel was the production of the two sacred charts, and the answer in the history of the movement of the third angel was the production of the prophetic series titled, Habakkuk’s Two Tables. The charts and the series were built upon the methodology represented in each of those respective histories. In Habakkuk, the methodology represents what the watchmen use to establish the message, and it also identifies the issue that is “debated,” which in turn produces two classes of worshippers.
A versben a „megfeddetett” szó jelentése: „vitatkozott”. Habakuk, aki az első és a harmadik angyal mozgalmának őrállóit egyaránt képviseli, vitába fog bocsátkozni, és meg akarta érteni, mit kell majd felelnie, amikor a vita megkezdődik. Az első angyal történetében a válasz a két szent táblázat elkészítése volt, a harmadik angyal mozgalmának történetében pedig a Habakuk két táblája című prófétai sorozat létrehozása volt a válasz. A táblázatok és a sorozat azon módszertan alapján épültek fel, amelyet e megfelelő történetek mindegyike képviselt. Habakuk könyvében a módszertan azt szemlélteti, amit az őrállók az üzenet megalapozására használnak, és azt a kérdést is azonosítja, amely „vita tárgyává” lesz, s amely viszont az imádók két osztályát hozza létre.
I will stand upon my watch, and set me upon the tower, and will watch to see what he will say unto me, and what I shall answer when I am reproved. And the Lord answered me, and said, Write the vision, and make it plain upon tables, that he may run that readeth it. For the vision is yet for an appointed time, but at the end it shall speak, and not lie: though it tarry, wait for it; because it will surely come, it will not tarry. Behold, his soul which is lifted up is not upright in him: but the just shall live by his faith. Habakkuk 2:1–4.
Őrhelyemre állok, és felállok a toronyra, és figyelek, hogy meglássam, mit szól hozzám, és mit feleljek, ha megfedd. Az Úr pedig felelt nekem, és ezt mondta: Írd fel a látomást, és tedd nyilvánvalóvá táblákra, hogy futhasson, aki olvassa azt. Mert a látomás még meghatározott időre szól, de a végén megszólal, és nem hazudik: ha késik is, várj reá; mert bizonyosan bekövetkezik, nem marad el. Íme, felfuvalkodott annak lelke, nem igaz őbenne; az igaz pedig az ő hite által él. Habakuk 2:1–4.
One class is justified by faith, and the other class is lifted up in soul, as represented by the Pharisee and the Publican. The Pharisees trusted in a methodology that was based upon custom and tradition, and the Pharisee also represented a religious system who maintained control of their flock by implementing a hierarchical system governed by those who professed to be the chosen people of God, and the defenders of truth, but who ultimately participated in the crucifixion of the Truth. The prophetic “debate” of Isaiah chapter twenty-seven, is over true and false biblical methodology. The antagonists in the “debate” are those who follow the methodology of the Elijah for that time, and the long-established system of theological experts, that is typified by the Sanhedrin in the time of Christ.
Az egyik csoport hit által igazul meg, a másik csoport pedig lélekben felfuvalkodik, amint azt a farizeus és a vámszedő példázza. A farizeusok egy olyan módszertanban bíztak, amely szokáson és hagyományon alapult, és a farizeus egyúttal egy olyan vallási rendszert is jelképezett, amely nyája felett egy hierarchikus rendszer bevezetése által tartotta fenn az uralmat, amelyet azok kormányoztak, akik Isten választott népének és az igazság védelmezőinek vallották magukat, ám végül magának az Igazságnak a keresztre feszítésében vettek részt. Ézsaiás huszonhetedik fejezetének prófétai „vitája” az igaz és a hamis bibliai módszertan fölött folyik. A „vitában” szemben álló felek azok, akik az adott időre szóló Illés módszertanát követik, valamint a teológiai szakértők régóta fennálló rendszere, amelynek előképe Krisztus idejében a Szanhedrin volt.
Chapter twenty-seven identifies that the “debate” begins when he “stayeth,” or when God restrains “his rough wind,” in the “day of the east wind.” “In measure, when it shooteth forth, thou wilt debate with it: he stayeth his rough wind in the day of the east wind. By this therefore shall the iniquity of Jacob be purged.” The word “purged” means atoned for, and represents the blotting out of sin in the investigative judgment. The methodology that is debated over, represents the test that must be passed, if the sins of God’s people are to be blotted out. The methodology of Elijah as a test is represented in the history of Christ, where we have been forewarned that in that time, those who rejected the message of John the Baptist (who Christ identified as Elijah), could not be benefitted by the teachings of Jesus.
A huszonhetedik fejezet azonosítja, hogy a „vita” akkor kezdődik, amikor ő „visszatartja”, vagy amikor Isten megfékezi „kemény szelét” „a keleti szél napján”. „Mértékkel, amikor kihajt, perbe szállsz vele; visszatartja kemény szelét a keleti szél napján. Ezért tisztíttatik meg Jákób hamissága.” A „megtisztíttatik” szó azt jelenti, hogy engesztelés történik érte, és a bűn eltörlését jelképezi a vizsgálati ítéletben. Az a módszertan, amely felől vita folyik, azt a próbát jelképezi, amelyen át kell menni, ha Isten népének bűnei el akarnak töröltetni. Illés módszertana mint próba Krisztus történetében jelenik meg, ahol előre figyelmeztetést kaptunk arra, hogy abban az időben azok, akik elutasították Keresztelő János üzenetét (akit Krisztus Illésként azonosított), nem részesülhettek Jézus tanításainak áldásából.
The message of the latter rain is represented as the teachings of Jesus, for He is the Word, and more than this, the latter rain is represented as “the refreshing”, which is defined as “the presence of the Lord”.
A késői eső üzenetét Jézus tanításai jelképezik, mert Ő az Ige; sőt mi több, a késői eső „felüdülés”-ként van ábrázolva, amely úgy van meghatározva, mint „az Úr jelenléte”.
Repent ye therefore, and be converted, that your sins may be blotted out, when the times of refreshing shall come from the presence of the Lord; And he shall send Jesus Christ, which before was preached unto you. Acts 3:19, 20.
Térjetek meg azért, és forduljatok meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy eljöjjenek a felüdülés idei az Úr színétől; és elküldje Jézus Krisztust, aki néktek előre hirdettetett. Apostolok cselekedetei 3:19–20.
Sister White identifies that the angel that descended in Revelation chapter ten, on August 11, 1840, “was no less a personage than Jesus Christ.” The angel that descended on September 11, 2001, would therefore be “no less a personage than Jesus Christ.” His descent in either history identifies the beginning of the prophetic “debate” over true or false methodology, for it is represented by the book in His hand that God’s people were commanded to eat. When in Galilee, Jesus instructed the disciples that they must eat His flesh and drink His blood, for He claimed there that He was the bread sent down from heaven. He lost more disciples there than any other point in his ministry, and those that left, never returned. Those that left, did so because they chose to analyze His teachings with the false methodology of taking His words in their literal sense, instead of applying them in the correct spiritual sense. The “debate” of Isaiah twenty-seven, is a prophetic waymark that has several witnesses to establish that it represents an established professed system of biblical analysis in confrontation with the methodology represented by the Elijah messenger.
White testvér azonosítja, hogy a Jelenések könyve tizedik fejezetében alászálló angyal 1840. augusztus 11-én „nem volt kisebb személy, mint maga Jézus Krisztus”. Ebből következően a 2001. szeptember 11-én alászálló angyal is „nem volt kisebb személy, mint maga Jézus Krisztus”. Az ő alászállása bármelyik történelmi esetben a prófétikus „vita” kezdetét jelzi az igaz vagy hamis módszertan felől, mert ezt jelképezi a kezében levő könyv, amelyet Isten népének megparancsoltak, hogy egyen meg. Amikor Galileában volt, Jézus arra tanította a tanítványokat, hogy meg kell enniük az ő testét és inniuk az ő vérét, mert ott azt állította, hogy ő a mennyből alászállott kenyér. Ott veszítette el több tanítványát, mint szolgálatának bármely más pontján, és akik elmentek, soha nem tértek vissza. Akik elmentek, azért tették, mert úgy döntöttek, hogy tanításait annak a hamis módszertannak megfelelően elemzik, amely szavait szó szerinti értelemben veszi, ahelyett hogy azokat a helyes lelki értelemben alkalmazná. Az Ézsaiás huszonhetedik fejezetében szereplő „vita” prófétikus útjelző, amelynek több tanúja is van annak megállapítására, hogy a bibliaértelmezés egy bevett, magát hívőnek valló rendszerét jelképezi, szemben az Illés-hírnök által képviselt módszertannal.
It marks a specific point in the progressive passing by of the former covenant and chosen people of God, and the beginning of the covenant relationship with those “who in times past, were not the people of God.” The “debate,” more importantly represents the beginning of the period of time that concludes with the soon-coming Sunday law. The Alpha and Omega always represents the end with the beginning, and in so doing the very “debate” becomes a symbol of one of the sins of our fathers, that must be acknowledged and confessed, in order to fulfill the Leviticus twenty-six prayer.
Ez Isten korábbi szövetségének és választott népének fokozatos elmúlásában egy meghatározott pontot jelöl, valamint a szövetségi kapcsolat kezdetét azokkal, „akik egykor nem voltak Isten népe”. A „vita” még fontosabb módon annak az időszaknak a kezdetét jelképezi, amely a hamarosan bekövetkező vasárnapi törvénnyel zárul. Az Alfa és az Omega mindig a véget képviseli a kezdettel együtt, és ily módon maga a „vita” atyáink egyik bűnének jelképévé válik, amelyet el kell ismerni és meg kell vallani ahhoz, hogy betöltsük a Leviticus huszonhatodik fejezetében foglalt imát.
Daniel’s prayer of chapter nine, represents the prayer that must be offered at the conclusion of the three and a half days of Revelation eleven. That period of time is represented in Isaiah twenty-seven as the period when “the defenced city shall be desolate, and the habitation forsaken, and left like a wilderness: there shall the calf feed, and there shall he lie down, and consume the branches thereof. When the boughs thereof are withered, they shall be broken off: the women come, and set them on fire: for it is a people of no understanding: therefore he that made them will not have mercy on them, and he that formed them will show them no favour.”
Dániel kilencedik fejezetének imádsága azt az imádságot jelképezi, amelyet a Jelenések könyve tizenegyedik fejezetében szereplő három és fél nap végén kell felajánlani. Ezt az időszakot Ézsaiás huszonhetedik fejezete úgy ábrázolja, mint azt az időt, amikor „az erős város elhagyatott lesz, a lakóhely elhagyottá és pusztasághoz hasonlóvá lesz: ott legel majd a borjú, ott heverészik, és megemészti annak ágait. Mikor gallyai elszáradnak, letöretnek; asszonyok jönnek, és tűzre vetik azokat; mert ez értelmetlen nép: ezért nem könyörül rajtuk Alkotójuk, és Formálójuk sem mutat irántuk kegyelmet.”
The two witnesses are shown “no favor,” for they proclaimed a false prediction that ushered in the “wilderness” period of three and a half days. They then became a “people of no understanding,” though they previously had been the “defenced city.” That city then became “desolate” and a “habitation” that was “forsaken”. It became dead dry bones lying in the street of the city of Sodom and Egypt. When the dead are then called to arise, they are tested by the sins of their fathers, which includes the “debate” at the beginning of the period that starts with the empowerment of the first message and ends with the arrival of the third message. The debate is whether to accept or reject the methodology represented by the Elijah of their history. In 1863, the fathers of Adventism rejected the message of Moses’ “seven times,” that had been presented by Elijah.
A két tanúnak „nem kegyelmeznek”, mert hamis jövendölést hirdettek, amely bevezette a három és fél napos „pusztai” időszakot. Ezután „értelem nélküli néppé” lettek, noha korábban az „erős város” voltak. Az a város ezután „elpusztulttá” és „elhagyott” „lakóhellyé” lett. Halott, száraz csontokká váltak, amelyek Sodoma és Egyiptom városának utcáján hevertek. Amikor azután a halottakat felszólítják, hogy keljenek fel, atyáik bűnei által próbáltatnak meg, ami magában foglalja a „vitát” azon időszak kezdetén, amely az első üzenet felhatalmazásával kezdődik és a harmadik üzenet megérkezésével végződik. A vita arról szól, hogy el kell-e fogadni vagy el kell-e vetni a módszertant, amelyet történelmük Illése képvisel. 1863-ban az adventizmus atyái elvetették Mózes „hétszeresének” üzenetét, amelyet Illés mutatott be.
Beginning in July, of 2023 the withered boughs of Isaiah twenty-seven must decide if they will repeat the sins of the church in Galilee, and the history of 1863, as well as the history of September 11, 2001. To reject the methodology represented by Habakkuk chapter two, and Isaiah twenty-seven, and by Elijah, John the Baptist and William Miller is to repeat the sins of our fathers, instead of being benefited by the sacred ensamples that were record for those upon whom the ends of the earth have come.
2023 júliusától kezdve az Ézsaiás huszonhetedik fejezetének elszáradt ágai előtt az a döntés áll, vajon megismétlik-e a galileai egyház bűneit, valamint 1863 történetét és 2001. szeptember 11. történetét. Elvetni a Habakuk második fejezete, az Ézsaiás huszonhetedik fejezete, továbbá Illés, Keresztelő János és William Miller által képviselt módszertant annyit jelent, mint megismételni atyáink bűneit, ahelyett hogy javunkra fordítanánk azokat a szent példákat, amelyek feljegyeztettek azok számára, akikre a föld vége elérkezett.
Now all these things happened unto them for ensamples: and they are written for our admonition, upon whom the ends of the world are come. Wherefore let him that thinketh he standeth take heed lest he fall. There hath no temptation taken you but such as is common to man: but God is faithful, who will not suffer you to be tempted above that ye are able; but will with the temptation also make a way to escape, that ye may be able to bear it. Wherefore, my dearly beloved, flee from idolatry. I speak as to wise men; judge ye what I say. 1 Corinthians 10:11–15.
Mindezek pedig példaképpen estek meg velük; megírattak pedig a mi intésünkre, akikhez a világ vége elérkezett. Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Nem egyéb kísértés ért titeket, csak amilyen emberi; de hű az Isten, aki nem hagyja, hogy erőtökön felül kísértessetek, hanem a kísértéssel együtt a kimenekedést is megadja, hogy elviselhessétek. Azért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást. Úgy szólok hozzátok, mint értelmesekhez; ítéljétek meg ti, amit mondok. 1 Korinthus 10:11–15.
The sacred methodology establishes the message of the Midnight Cry, which is the latter rain message. That message, when eaten spiritually produces a corresponding experience as certainly as Daniel and the three worthies’ diet of pulse, produced a fairer and fatter countenance. But in Habakkuk chapter two, the stumbling block for those who reject the offer of justification by faith, is pride which prevents them from following on to know the Lord. If there is ever a time when God’s people cannot put off the work of accepting the true methodology, and eating the message from the angel’s hand, it is now!
A szent módszertan megalapozza az Éjféli Kiáltás üzenetét, amely a késői eső üzenete. Ez az üzenet, amikor lelkileg elfogyasztják, megfelelő tapasztalatot eredményez, éppen olyan bizonyosan, ahogyan Dániel és a három derék ifjú hüvelyes eledelből álló étrendje szebb és kövérebb ábrázatot eredményezett. Habakuk második fejezetében azonban azok számára, akik elutasítják a hit általi megigazulás felkínált ajándékát, a botránkozás köve a kevélység, amely megakadályozza őket abban, hogy továbbhaladjanak az Úr megismerésében. Ha valaha volt idő, amikor Isten népe nem halaszthatja el az igaz módszertan elfogadásának munkáját, és az angyal kezéből való üzenet elfogyasztását, akkor az most van!
“We must not wait for the latter rain. It is coming upon all who will recognize and appropriate the dew and showers of grace that fall upon us. When we gather up the fragments of light, when we appreciate the sure mercies of God, who loves to have us trust Him, then every promise will be fulfilled. ‘For as the earth bringeth forth her bud, and as the garden causeth the things that are sown in it to spring forth; so the Lord God will cause righteousness and praise to spring forth before all the nations.’ Isaiah 61:11. The whole earth is to be filled with the glory of God.” The Seventh-day Adventist Bible Commentary, volume 7, 984.
„Nem szabad a késői esőre várnunk. Eljön mindazokra, akik felismerik és magukévá teszik a kegyelem harmatát és záporait, amelyek ránk hullanak. Amikor összegyűjtjük a világosság morzsáit, amikor értékeljük Isten biztos irgalmait, aki örömét leli abban, hogy bízzunk Benne, akkor minden ígéret beteljesedik. „Mert amiképpen a föld megtermi növényeit, és a kert kisarjasztja veteményeit, úgy sarjaszt igazságot és dicsőséget az Úr Isten minden nép előtt.” Ézsaiás 61:11. Az egész földnek be kell telnie Isten dicsőségével.” The Seventh-day Adventist Bible Commentary, 7. kötet, 984.
God’s prophetic Word has identified that when the great buildings of New York City were thrown down, the angel of Revelation eighteen would descend and “Revelation eighteen, verses one through three would be fulfilled.” Isaiah twenty-seven identifies that time as the “day of the east wind,” and it is the time when “the rough wind” is restrained. “In measure, when it shooteth forth, thou wilt debate with it: he stayeth his rough wind in the day of the east wind.” Sister White identifies the very same time.
Isten prófétai Igéje kijelentette, hogy amikor New York városának nagy épületei ledőlnek, a Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetének angyala alászáll, és „a Jelenések tizennyolcadik fejezete, az elsőtől a harmadik versig, beteljesedik”. Ézsaiás huszonhetedik fejezete ezt az időt a „keleti szél napjaként” azonosítja, és ez az az idő, amikor a „viharos szél” vissza van tartva. „Mértékkel, mikor kibocsátja, perbe szállsz vele: visszatartja erős szelét a keleti szél napján.” White testvérnő ugyanezt az időt azonosítja.
“At that time, while the work of salvation is closing, trouble will be coming on the earth, and the nations will be angry, yet held in check so as not to prevent the work of the third angel. At that time the ‘latter rain,’ or refreshing from the presence of the Lord, will come, to give power to the loud voice of the third angel, and prepare the saints to stand in the period when the seven last plagues shall be poured out.” Early Writings, 85.
„Abban az időben, miközben az üdvösség műve lezárul, nyomorúság száll a földre, és a nemzetek haragra gerjednek, mégis féken lesznek tartva, hogy meg ne akadályozzák a harmadik angyal munkáját. Abban az időben eljön a „késői eső”, vagyis az Úr jelenlétéből áradó felüdülés, hogy erőt adjon a harmadik angyal hangos kiáltásának, és előkészítse a szenteket arra, hogy megálljanak abban az időszakban, amikor a hét utolsó csapás kitöltetik.” Early Writings, 85.
The power that angers the nations arrived when the latter rain began to fall. But as soon as that power angered the nations, it was held in check, for Isaiah recorded that he “stayeth his rough wind.” The rough wind, is the east wind, and that wind is restrained when the latter rain begins to sprinkle, and the work of salvation is closing. The closing work of salvation is the sealing time. “Line upon line” the rough, or east wind that is restrained during the sealing of the one hundred and forty-four thousand is the four winds of Revelation chapter seven.
Az a hatalom, amely megharagítja a nemzeteket, akkor érkezett el, amikor a késői eső hullani kezdett. De mihelyt ez a hatalom megharagította a nemzeteket, vissza lett tartva, mert Ésaiás feljegyezte, hogy „visszatartja kemény szelét”. A kemény szél a keleti szél, és ez a szél vissza van tartva, amikor a késői eső permetezni kezd, és az üdvösség munkája lezárulóban van. Az üdvösség lezáró munkája a pecsételés ideje. „Sort sorra” a kemény, vagyis keleti szél, amely vissza van tartva a száznegyvennégyezer megpecsételése idején, a Jelenések könyve hetedik fejezetének négy szele.
And after these things I saw four angels standing on the four corners of the earth, holding the four winds of the earth, that the wind should not blow on the earth, nor on the sea, nor on any tree. And I saw another angel ascending from the east, having the seal of the living God: and he cried with a loud voice to the four angels, to whom it was given to hurt the earth and the sea, Saying, Hurt not the earth, neither the sea, nor the trees, till we have sealed the servants of our God in their foreheads. Revelation 7:1–3.
És ezek után láttam négy angyalt állni a föld négy sarkán, visszatartva a föld négy szelét, hogy szél ne fújjon sem a földre, sem a tengerre, sem semmiféle fára. És láttam egy másik angyalt feljönni napkeletről, akinél az élő Isten pecsétje volt; és nagy szóval kiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, ezt mondván: Ne ártsatok sem a földnek, sem a tengernek, sem a fáknak, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. Jelenések 7:1–3.
The sealing of the one hundred and forty-four thousand was typified by Christ’s triumphal entry into Jerusalem. There Christ, for the only time in His life, rode upon an ass (a symbol of Islam), and Lazarus led the procession into Jerusalem. Sister White identifies Lazarus as the symbol of the seal in that history.
A száznegyvennégyezer elpecsételését Krisztus diadalmenete Jeruzsálembe szemléltette előre. Ott Krisztus életében egyetlen alkalommal szamárháton vonult be (ami az iszlám jelképe), és Lázár vezette a menetet Jeruzsálembe. White testvérnő Lázárt az elpecsételés jelképével azonosítja abban a történetben.
“In delaying to come to Lazarus, Christ had a purpose of mercy toward those who had not received Him. He tarried, that by raising Lazarus from the dead He might give to His stubborn, unbelieving people another evidence that He was indeed ‘the resurrection, and the life.’ He was loath to give up all hope of the people, the poor, wandering sheep of the house of Israel. His heart was breaking because of their impenitence. In His mercy He purposed to give them one more evidence that He was the Restorer, the One who alone could bring life and immortality to light. This was to be an evidence that the priests could not misinterpret. This was the reason of His delay in going to Bethany. This crowning miracle, the raising of Lazarus, was to set the seal of God on His work and on His claim to divinity.” The Desire of Ages, 528, 529.
„Amikor Krisztus késlekedett Lázárhoz jönni, irgalmas szándéka volt azok iránt, akik nem fogadták be Őt. Azért időzött, hogy Lázárnak a halálból való feltámasztása által újabb bizonyítékát adja makacs, hitetlen népének annak, hogy Ő valóban „a feltámadás és az élet”. Nem szívesen mondott le minden reményről a népet illetően, Izráel házának szegény, tévelygő juhait. Szíve megtört megátalkodottságuk miatt. Irgalmában eltökélte, hogy még egy bizonyítékát adja nekik annak, hogy Ő a Helyreállító, az Egyetlen, aki egyedül képes az életet és a halhatatlanságot világosságra hozni. Ennek olyan bizonyítéknak kellett lennie, amelyet a papok nem magyarázhatnak félre. Ez volt az oka annak, hogy késlekedett Betániába menni. Ennek a legfőbb csodának, Lázár feltámasztásának kellett Isten pecsétjét ráhelyeznie művére és isteni mivoltára vonatkozó igényére.” Jézus élete, 528–529.
The tarrying time that began on July 18, 2020 is represented by Christ’s tarrying before He resurrected Lazarus. The tarrying time of Revelation chapter eleven, ends at the conclusion of the three and a half days. During those days the two witnesses laid dead in the street. And just as Lazarus was to be resurrected following a tarrying time, so too were John’s two witnesses. Once resurrected they lead the procession into Jerusalem, representing the “seal of God,” and the “crowning miracle” that testifies to Christ’s divinity. The resurrection identifies the conclusion of the sealing of the one hundred and forty-four thousand, which takes place while the four winds, the east wind, the rough wind, that arrived on September 11, 2001, is held in check.
A 2020. július 18-án megkezdődött késedelem idejét Krisztusnak a Lázár feltámasztása előtti időzése jelképezi. A Jelenések könyve tizenegyedik fejezetében említett késedelem ideje a három és fél nap végén zárul le. Azokban a napokban a két tanú holtan feküdt az utcán. És amiként Lázárnak egy késedelem ideje után kellett feltámadnia, úgy János két tanújának is. Miután feltámadtak, ők vezetik a menetet Jeruzsálembe, képviselve az „Isten pecsétjét” és a „megkoronázó csodát”, amely Krisztus istenségéről tesz bizonyságot. A feltámadás azonosítja a száznegyvennégyezer elpecsételésének lezárulását, amely akkor megy végbe, miközben a négy szél, a keleti szél, a förgeteg szél, amely 2001. szeptember 11-én érkezett, vissza van tartva.
In the hour that is the Sunday law, those winds are released to bring retributive judgment upon the earth beast of Revelation thirteen. They are now even slipping through the fingers of those four angels that are restraining them during the sealing period. One of the most profound references in the Spirit of Prophecy relating to the day of the east wind is found in Testimonies, volume nine. That volume begins the inspired words on page eleven, so it begins symbolically on “nine-eleven”. The title of the chapter is, “The Final Crisis”, but it is also the first chapter of a section titled, “For the Coming of the King”.
Abban az órában, amely a vasárnapi törvény, azok a szelek szabadon bocsáttatnak, hogy megtorló ítéletet hozzanak a Jelenések tizenharmadik fejezetének földi vadállatára. Már most is kicsúsznak annak a négy angyalnak az ujjai közül, akik a pecsételés ideje alatt visszatartják őket. A Prófétaság Lelkében a keleti szél napjára vonatkozó egyik legmélyrehatóbb utalás a Bizonyságtételek kilencedik kötetében található. Az a kötet az ihletett szavakat a tizenegyedik oldalon kezdi, így jelképesen a „kilenc-tizenegy”-en kezdődik. A fejezet címe: „A végső válság”, ugyanakkor egy „A Király eljövetelére” című szakasz első fejezete is.
There is no evidence that the section and title of the chapter were purposely manipulated by the editors that compiled the volume, yet the coming of the King, is easily recognized as the coming of the bridegroom, which in the parable of the ten virgins occurs with the midnight crisis that is produced in the virgins, by the presence or lack of oil in their vessels. The midnight crisis that is now arriving, is as the title represents—the last crisis for the ten virgins. In that crisis they manifest whether they have the oil, or they don’t. The oil is not simply the Holy Spirit, it is precisely defined as the Holy Spirit, and also as the correct message, and also as the correct character.
Nincs bizonyíték arra, hogy a kötetet összeállító szerkesztők szándékosan manipulálták volna a fejezet szakaszát és címét, mégis a Király eljövetele könnyen felismerhető úgy, mint a vőlegény eljövetele, amely a tíz szűz példázatában azzal az éjféli válsággal következik be, amelyet a szüzekben az edényeikben levő olaj jelenléte vagy hiánya idéz elő. Az éjféli válság, amely most érkezik, olyan, amint azt a cím jelzi — az utolsó válság a tíz szűz számára. Abban a válságban nyilvánvalóvá teszik, hogy van-e olajuk, vagy nincs. Az olaj nem egyszerűen a Szentlélek, hanem pontosan úgy van meghatározva, mint a Szentlélek, továbbá mint a helyes üzenet, és továbbá mint a helyes jellem.
The correct methodology establishes the correct message of the Midnight Cry, and that message, received and acted upon, produces the correct character. That character in the last crisis is the character that receives the seal of God. The process of sealing God’s people began at the arrival of the day of the east wind, on September 11, 2001. The message of that time was then to be eaten. Whether to eat or not to eat is represented by Isaiah’s “debate,” and also by Habakkuk’s question of what the watchmen should answer in the argument. The tarrying time of Matthew twenty-five and Habakkuk concludes with the representation of two classes of worshippers. The tarrying time, represented by three and a half days in Revelation chapter eleven, is almost finished.
A helyes módszertan megalapozza az Éjféli Kiáltás helyes üzenetét, és ez az üzenet, ha elfogadják és annak megfelelően cselekszenek, kialakítja a helyes jellemet. Ez a jellem az utolsó válság idején az a jellem, amely megkapja Isten pecsétjét. Isten népének megpecsételési folyamata a keleti szél napjának elérkezésekor kezdődött, 2001. szeptember 11-én. Az akkori üzenetet tehát meg kellett enni. Az, hogy valaki eszik-e vagy sem, Ézsaiás „vitája” szemlélteti, valamint Habakuk kérdése is arról, hogy az őrállóknak mit kell felelniük a vitában. Máté huszonötödik fejezetének és Habakuknak a késedelmi ideje két osztálynyi imádó bemutatásával zárul. A késedelmi idő, amelyet a Jelenések könyve tizenegyedik fejezetében három és fél nap jelképez, csaknem véget ért.
That tarrying time is also represented at the beginning of the chapter in volume nine, with a passage from Hebrews, where Paul paraphrases verse four of Habakkuk chapter two. Paul’s reference places Habakkuk two in the movement of the third angel, for it is in that history that Christ moved into the Most Holy Place, and in that history the light of His high priestly ministry was revealed, and it is in the book of Hebrews that Paul is revealing the clearest revelation of Christ’s high priestly ministry in God’s Word.
A késedelem idejét a kilencedik kötet fejezetének elején is jelképezi egy, a Zsidókhoz írt levélből vett szakasz, ahol Pál a Habakuk könyve 2. fejezetének 4. versét parafrazeálja. Pál utalása a Habakuk 2-t a harmadik angyal mozgalmába helyezi, mert abban a történelmi időszakban lépett be Krisztus a Szentek Szentjébe, és abban a történelmi időszakban nyilatkoztatott ki főpapi szolgálatának világossága; a Zsidókhoz írt levélben pedig Pál Isten Igéjében Krisztus főpapi szolgálatának a legvilágosabb kinyilatkoztatását adja.
Habakkuk two in the movement of the first angel did not yet recognize the movement of Christ into the Most Holy Place, for it did not happen until the end of the proclamation of the Midnight Cry. The tarrying time referenced by Paul, is the tarrying time of Habakkuk and Matthew, but it is the tarrying time that would begin on July 18, 2020. The last verse of Habakkuk two represents the conclusion of the Midnight Cry in the Millerite history, and the arrival of the third angel:
Habakuk 2-ben, az első angyal mozgalmában még nem ismerték fel Krisztus mozgását a Szentek Szentjébe, mert arra csak az Éjféli Kiáltás hirdetésének végén került sor. A Pál által említett késedelem ideje Habakuk és Máté késedelmének ideje, de ez az a késedelmi idő, amely 2020. július 18-án kezdődött volna. Habakuk 2 utolsó verse az Éjféli Kiáltás lezárását jelképezi a millerita történelemben, valamint a harmadik angyal megérkezését:
But the Lord is in his holy temple: let all the earth keep silence before him. Habakkuk 2:20.
Az Úr azonban szent templomában van: hallgasson előtte az egész föld. Habakuk 2:20.
Testimonies, volume nine emphasizes, beginning on page eleven (nine-eleven), the parable of the ten virgins, the tarrying time and its connection with Habakkuk and Matthew, and the final crisis and September 11, 2001, when the prophetic debate arrived.
A Bizonyságtételek kilencedik kötete a tizenegyedik oldaltól kezdve (kilenc–tizenegy) hangsúlyozza a tíz szűzről szóló példázatot, a késedelem idejét és annak kapcsolatát Habakukkal és Mátéval, valamint a végső válságot és 2001. szeptember 11-ét, amikor elérkezett a prófétai vita.
“Section 1—For the Coming of the King
1. szakasz — A Király eljövetelére
“‘Yet a little while, and He that shall come will come, and will not tarry.’ Hebrews 10:37.
„Még egy igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.” Zsidókhoz írt levél 10:37.
“The Last Crisis
„Az utolsó válság”
“We are living in the time of the end. The fast-fulfilling signs of the times declare that the coming of Christ is near at hand. The days in which we live are solemn and important. The Spirit of God is gradually but surely being withdrawn from the earth. Plagues and judgments are already falling upon the despisers of the grace of God. The calamities by land and sea, the unsettled state of society, the alarms of war, are portentous. They forecast approaching events of the greatest magnitude.
„A vég idejében élünk. Az idők gyorsan beteljesedő jelei azt hirdetik, hogy Krisztus eljövetele már egészen közel van. Azok a napok, amelyekben élünk, komolyak és jelentőségteljesek. Isten Lelke fokozatosan, de bizonyosan visszavonul a földről. Csapások és ítéletek már most is lesújtanak Isten kegyelmének megvetőire. A szárazföldön és tengeren bekövetkező szerencsétlenségek, a társadalom nyugtalan állapota, a háború riadalmai mind baljós előjelek. A legnagyobb horderejű közelgő eseményeket vetítik előre.”
“The agencies of evil are combining their forces and consolidating. They are strengthening for the last great crisis. Great changes are soon to take place in our world, and the final movements will be rapid ones.
„A gonoszság hatalmai egyesítik erőiket és megszilárdítják soraikat. Erősödnek az utolsó nagy válságra. Hamarosan nagy változások mennek végbe világunkban, és a végső események gyors egymásutánban követik majd egymást.
“The condition of things in the world shows that troublous times are right upon us. The daily papers are full of indications of a terrible conflict in the near future. Bold robberies are of frequent occurrence. Strikes are common. Thefts and murders are committed on every hand. Men possessed of demons are taking the lives of men, women, and little children. Men have become infatuated with vice, and every species of evil prevails.
A világban uralkodó állapotok azt mutatják, hogy a nyomorúságos idők közvetlenül előttünk állnak. A napilapok tele vannak egy, a közeli jövőben bekövetkező rettenetes összeütközés jeleivel. A vakmerő rablások gyakoriak. A sztrájkok mindennaposak. Lopásokat és gyilkosságokat mindenfelé elkövetnek. Démonoktól megszállott emberek férfiak, nők és kisgyermekek életét oltják ki. Az embereket megbabonázta a bűn, és a gonoszság minden fajtája eluralkodik.
“The enemy has succeeded in perverting justice and in filling men’s hearts with the desire for selfish gain.
„Az ellenségnek sikerült elferdítenie az igazságosságot, és az emberek szívét az önző nyereségvágy kívánságával megtöltenie.
“‘Justice standeth afar off: for truth is fallen in the street, and equity cannot enter.’ Isaiah 59:14. In the great cities there are multitudes living in poverty and wretchedness, well-nigh destitute of food, shelter, and clothing; while in the same cities are those who have more than heart could wish, who live luxuriously, spending their money on richly furnished houses, on personal adornment, or worse still, upon the gratification of sensual appetites, upon liquor, tobacco, and other things that destroy the powers of the brain, unbalance the mind, and debase the soul. The cries of starving humanity are coming up before God, while by every species of oppression and extortion men are piling up colossal fortunes.
„Az igazság messze áll: mert elesett az igazság az utcán, és a méltányosság nem juthat be.” Ézsaiás 59:14. A nagyvárosokban tömegek élnek szegénységben és nyomorúságban, csaknem híján az élelemnek, hajléknak és ruházatnak; míg ugyanazokban a városokban vannak olyanok is, akiknek többjük van, mint amire a szív kívánhat, akik fényűzésben élnek, pénzüket gazdagon berendezett házakra, személyes ékeskedésre, vagy ami még rosszabb, érzéki vágyaik kielégítésére, italra, dohányra és más olyan dolgokra költik, amelyek rombolják az agy erejét, kibillentik az elmét egyensúlyából, és megalázzák a lelket. Az éhező emberiség kiáltásai felszállnak Isten elé, miközben az elnyomás és a zsarolás mindenféle eszközével emberek roppant vagyonokat halmoznak fel.
“On one occasion, when in New York City, I was in the night season called upon to behold buildings rising story after story toward heaven. These buildings were warranted to be fireproof, and they were erected to glorify their owners and builders. Higher and still higher these buildings rose, and in them the most costly material was used. Those to whom these buildings belonged were not asking themselves: ‘How can we best glorify God?’ The Lord was not in their thoughts.
„Egy alkalommal, amikor New York városában voltam, az éjszaka idején arra hívattam, hogy szemléljem, amint épületek emelet emeleten emelkednek az ég felé. Ezekről az épületekről azt állították, hogy tűzbiztosak, és tulajdonosaiknak és építőiknek dicsőítésére emelték őket. Mind magasabbra és még magasabbra emelkedtek ezek az épületek, és bennük a legköltségesebb anyagokat használták fel. Azok, akikhez ezek az épületek tartoztak, nem tették fel maguknak a kérdést: »Hogyan dicsőíthetnénk legjobban Istent?« Az Úr nem volt gondolataikban.”
“I thought: ‘Oh, that those who are thus investing their means could see their course as God sees it! They are piling up magnificent buildings, but how foolish in the sight of the Ruler of the universe is their planning and devising. They are not studying with all the powers of heart and mind how they may glorify God. They have lost sight of this, the first duty of man.’
„Azt gondoltam: »Ó, bárcsak azok, akik ily módon fektetik be javaikat, úgy láthatnák eljárásukat, ahogyan Isten látja azt! Fenséges épületeket halmoznak egymásra, de mily balga a világegyetem Uralkodójának szemében tervezésük és kigondolásuk. Szívük és elméjük minden erejével nem azt kutatják, miként dicsőíthetnék Istent. Szem elől tévesztették ezt, az ember első kötelességét.«”
“As these lofty buildings went up, the owners rejoiced with ambitious pride that they had money to use in gratifying self and provoking the envy of their neighbors. Much of the money that they thus invested had been obtained through exaction, through grinding down the poor. They forgot that in heaven an account of every business transaction is kept; every unjust deal, every fraudulent act, is there recorded. The time is coming when in their fraud and insolence men will reach a point that the Lord will not permit them to pass, and they will learn that there is a limit to the forbearance of Jehovah.
„Amint e magasba törő épületek emelkedtek, tulajdonosaik becsvágyó gőggel örvendeztek annak, hogy pénzük van önmaguk kényeztetésére és szomszédaik irigységének felkeltésére. Annak a pénznek nagy része, amelyet ily módon befektettek, jogtalan követelések útján, a szegények kizsákmányolása révén szereztetett. Elfeledték, hogy a mennyben számontartás készül minden üzleti ügyletről; minden igazságtalan ügylet, minden csalárd cselekedet fel van ott jegyezve. Eljön az idő, amikor csalárdságukban és vakmerőségükben az emberek olyan pontra jutnak, amelynek átlépését az Úr nem engedi meg, és meg fogják tanulni, hogy Jehova hosszútűrésének is van határa.”
“The scene that next passed before me was an alarm of fire. Men looked at the lofty and supposedly fire-proof buildings and said: ‘They are perfectly safe.’ But these buildings were consumed as if made of pitch. The fire engines could do nothing to stay the destruction. The firemen were unable to operate the engines.” Testimonies, volume 9, 11–13.
„A következő jelenet, amely elém tárult, tűzriadó volt. Az emberek feltekintettek a magas és állítólag tűzálló épületekre, és ezt mondták: »Tökéletes biztonságban vannak.« De ezek az épületek úgy emésztődtek meg, mintha szurokból lettek volna. A tűzoltófecskendők semmit sem tehettek, hogy megállítsák a pusztulást. A tűzoltók képtelenek voltak működtetni a fecskendőket.” Testimonies, 9. kötet, 11–13.
The “debate” that took place over methodology in the beginning of the period represented by Daniel chapter one; and also represented by Daniel chapters one through three; and also represented by the history beginning on August 11, 1840; and also represented in the history of John chapter six, at the crisis in Galilee; and also represented by the history of September 11, 2001 (until July 18, 2020), is now being repeated, not within Adventism at large, but among the dead dry bones that are being aroused from their lethargy by a “voice” crying in the wilderness.
A „vita”, amely a módszertan körül zajlott a Dániel első fejezete által jelképezett időszak kezdetén; és amelyet Dániel elsőtől harmadik fejezetei is jelképeznek; és amelyet az 1840. augusztus 11-én kezdődő történelem is jelképez; és amely a János hatodik fejezete szerinti történetben, a galileai válság idején is megjelenik; és amelyet a 2001. szeptember 11-i történelem is jelképez (2020. július 18-ig), most ismétlődik meg, nem az adventizmus egészén belül, hanem a holt, száraz csontok között, amelyeket tunyaságukból egy a pusztában kiáltó „hang” ébreszt fel.
We will take up the consideration of the methodology being the latter rain as represented in Isaiah chapters twenty-eight and twenty-nine in our next article.
Következő cikkünkben az Ézsaiás huszonnyolcadik és huszonkilencedik fejezeteiben bemutatott késői eső módszertanának vizsgálatát fogjuk folytatni.
Also I heard the voice of the Lord, saying, Whom shall I send, and who will go for us? Then said I, Here am I; send me. And he said, Go, and tell this people, Hear ye indeed, but understand not; and see ye indeed, but perceive not. Make the heart of this people fat, and make their ears heavy, and shut their eyes; lest they see with their eyes, and hear with their ears, and understand with their heart, and convert, and be healed. Then said I, Lord, how long? And he answered, Until the cities be wasted without inhabitant, and the houses without man, and the land be utterly desolate, And the Lord have removed men far away, and there be a great forsaking in the midst of the land. But yet in it shall be a tenth, and it shall return, and shall be eaten: as a teil tree, and as an oak, whose substance is in them, when they cast their leaves: so the holy seed shall be the substance thereof. Isaiah 6:8–13.
Majd hallottam az Úr szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el, és ki megy el nekünk? Én pedig ezt mondtam: Íme, itt vagyok én, küldj el engem! Ő pedig ezt mondta: Menj, és mondd ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek; és látván lássatok, de ne ismerjetek. Tedd kövérré e nép szívét, és tedd nehézzé füleit, és hunyd be szemeit; hogy ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon. Akkor ezt mondtam: Uram, meddig? Ő pedig így felelt: Míg a városok lakatlanná nem pusztulnak, és a házak ember nélkül maradnak, és a föld teljesen elpusztul, És az Úr az embereket messzire el nem távolítja, és nagy elhagyatottság lesz a föld közepette. De mégis marad benne egy tizedrész, és az ismét visszatér, és megemésztetik; mint a cserfa és mint a tölgy, amelyeknek kivágatásuk után is megmarad a törzsökük: úgy lesz annak törzse a szent mag. Ézsaiás 6:8–13.