Nebuchadnezzar’s second dream marks the “time of the end,” when two classes of worshippers are called to come and investigate the “increase of knowledge” that was unsealed in 1798. Daniel is then also identified as Belteshazzar, thus identifying him as God’s covenant people, for a change of name prophetically marks a covenant relation. Nebuchadnezzar acknowledged that Daniel had the presence of the Holy Spirit, and based upon his past experience with Daniel, he thought that “no secret” would trouble Daniel, but the secret of this dream did trouble Daniel.
Nabukodonozor második álma jelöli az „vég idejét”, amikor az imádók két osztálya elhívást kap arra, hogy eljöjjön és megvizsgálja a „tudás növekedését”, amely 1798-ban pecsételtetett fel. Dániel ekkor Béltsaccárként is azonosíttatik, ily módon Isten szövetséges népével azonosíttatva őt, mert a névváltoztatás prófétai értelemben szövetségi viszonyt jelez. Nabukodonozor elismerte, hogy Dánielben a Szentlélek jelenléte volt, és Dániellel kapcsolatos korábbi tapasztalata alapján úgy gondolta, hogy „semmi titok” nem okozna neki nehézséget, ám ennek az álomnak a titka mégis nyugtalanította Dánielt.
O Belteshazzar, master of the magicians, because I know that the spirit of the holy gods is in thee, and no secret troubleth thee, tell me the visions of my dream that I have seen, and the interpretation thereof. Thus were the visions of mine head in my bed; I saw, and behold, a tree in the midst of the earth, and the height thereof was great. The tree grew, and was strong, and the height thereof reached unto heaven, and the sight thereof to the end of all the earth: The leaves thereof were fair, and the fruit thereof much, and in it was meat for all: the beasts of the field had shadow under it, and the fowls of the heaven dwelt in the boughs thereof, and all flesh was fed of it. I saw in the visions of my head upon my bed, and, behold, a watcher and an holy one came down from heaven; He cried aloud, and said thus, Hew down the tree, and cut off his branches, shake off his leaves, and scatter his fruit: let the beasts get away from under it, and the fowls from his branches: Nevertheless leave the stump of his roots in the earth, even with a band of iron and brass, in the tender grass of the field; and let it be wet with the dew of heaven, and let his portion be with the beasts in the grass of the earth: Let his heart be changed from man’s, and let a beast’s heart be given unto him: and let seven times pass over him. This matter is by the decree of the watchers, and the demand by the word of the holy ones: to the intent that the living may know that the most High ruleth in the kingdom of men, and giveth it to whomsoever he will, and setteth up over it the basest of men. This dream I king Nebuchadnezzar have seen. Now thou, O Belteshazzar, declare the interpretation thereof, forasmuch as all the wise men of my kingdom are not able to make known unto me the interpretation: but thou art able; for the spirit of the holy gods is in thee. Then Daniel, whose name was Belteshazzar, was astonied for one hour, and his thoughts troubled him. The king spake, and said, Belteshazzar, let not the dream, or the interpretation thereof, trouble thee. Belteshazzar answered and said, My lord, the dream be to them that hate thee, and the interpretation thereof to thine enemies. Daniel 4:9–19.
Ó, Baltazár, a mágusok fejedelme, mivel tudom, hogy a szent istenek lelke benned van, és semmi titok nem okoz neked nehézséget, mondd meg nekem álmom látomásait, amelyeket láttam, és azok magyarázatát. Fejem látomásai fekhelyemen ezek voltak: láttam, és íme, egy fa állt a föld közepén, és magassága nagy volt. A fa növekedett és erőssé lett, magassága az égig ért, és látható volt a föld egész széléig. Lombja szép volt, gyümölcse bőséges, és rajta volt eledel mindeneknek; a mező vadjai árnyékot találtak alatta, az ég madarai ágai között laktak, és róla táplálkozott minden test. Láttam fejem látomásaiban fekhelyemen, és íme, egy vigyázó, egy szent szállt alá az égből; nagy szóval kiáltott, és így szólt: Vágjátok ki a fát, metsszétek le ágait, rázzátok le lombját, szórjátok szét gyümölcsét; fussanak el alóla a vadak, és ágairól a madarak. De gyökereinek tuskóját hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsben, a mező zsenge füvében; érje az ég harmata, és legyen osztályrésze a föld füvében a vadakkal. Változzék meg szíve emberi szívből, és adassék neki állati szív; és hét idő múljék el felette. Ez a határozat a vigyázók végzése által van, és az ítélet a szentek szava szerint, hogy megtudják az élők, hogy a Felséges uralkodik az emberek királyságán, és annak adja azt, akinek akarja, és a legalsóbb rendű embert emeli föléje. Ezt az álmot láttam én, Nabukodonozor király. Most azért te, ó, Baltazár, mondd meg annak magyarázatát, mivel országom minden bölcse nem képes megjelenteni nekem a magyarázatot; te azonban képes vagy rá, mert a szent istenek lelke benned van. Akkor Dániel, akinek neve Baltazár volt, egy ideig megdöbbent, és gondolatai megháborították. A király megszólalt, és ezt mondta: Baltazár, ne háborítson meg téged az álom vagy annak magyarázata. Baltazár felelt, és így szólt: Uram, az álom szálljon azokra, akik téged gyűlölnek, és magyarázata ellenségeidre. Dániel 4:9–19.
Daniel is “troubled” with the dream and interpretation, for he can understand how Nebuchadnezzar might be offended by the interpretation, but once Nebuchadnezzar encourages him to speak, Daniel provides Nebuchadnezzar with a warning of judgment to come. The warning of judgment to come, is symbolic of the warning of the first angel that arrived at the time of the end, in 1798.
Dánielt „nyugtalanítja” az álom és annak magyarázata, mert megérti, miként sértődhetne meg Nabukodonozor az értelmezésen; de miután Nabukodonozor bátorítja őt a szólásra, Dániel az eljövendő ítéletre vonatkozó figyelmeztetést ad át Nabukodonozornak. Az eljövendő ítéletre szóló figyelmeztetés az első angyal figyelmeztetésének jelképe, aki a vég idején, 1798-ban érkezett.
Then Daniel, whose name was Belteshazzar, was astonied for one hour, and his thoughts troubled him. The king spake, and said, Belteshazzar, let not the dream, or the interpretation thereof, trouble thee. Belteshazzar answered and said, My lord, the dream be to them that hate thee, and the interpretation thereof to thine enemies. Daniel 4:19.
Ekkor Dániel, akinek Baltazár volt a neve, egy ideig megdöbbenve állt, és gondolatai nyugtalanították. A király megszólalt, és ezt mondta: Baltazár, ne nyugtalanítson téged ez az álom, sem annak magyarázata. Baltazár felelt, és ezt mondta: Uram, az álom szálljon azokra, akik gyűlölnek téged, és annak magyarázata a te ellenségeidre. Dániel 4:19.
Daniel was “astonied for one hour.” The “hour” is one of five times that the word “hour,” occurs in the book of Daniel, and it is found nowhere else in the Old Testament. Here it represents the period of time that Daniel, representing the “wise” that understand the increase of knowledge, prepare to give the warning of the first angel, which announces the opening of the investigative judgment on October 22, 1844. Daniel’s interpretation of the dream includes, not only the announcement of a coming judgment, but also a call for Nebuchadnezzar to cease from sin, representing the everlasting gospel of the first angel. The “hour” would be prophetically located at the time of the end, in 1798, when the first angel arrived into history. The first angel arrived into history in 1798, at the conclusion of the “seven times” of God’s vengeance brought against the northern kingdom, beginning in 723 BC.
Dániel „egy óráig megdöbbent” volt. Az „óra” egyike annak az öt alkalomnak, amikor az „óra” szó Dániel könyvében előfordul, és az Ószövetségben sehol másutt nem található meg. Itt azt az időszakot jelképezi, amely alatt Dániel, a „bölcseket” képviselve, akik megértik az ismeret növekedését, felkészülnek arra, hogy hirdessék az első angyal figyelmeztetését, amely bejelenti a vizsgálati ítélet megnyílását 1844. október 22-én. Dániel álommagyarázata nemcsak egy eljövendő ítélet bejelentését foglalja magában, hanem felszólítást is Nabukodonozor számára, hogy hagyjon fel a bűnnel, képviselve az első angyal örökkévaló evangéliumát. Az „óra” prófétailag a vég idejére helyezhető, 1798-ra, amikor az első angyal belépett a történelembe. Az első angyal 1798-ban lépett be a történelembe, Istennek az északi királyságra hozott bosszúja „hét idő”-szakának végén, amely Kr. e. 723-ban kezdődött.
For these be the days of vengeance, that all things which are written may be fulfilled. But woe unto them that are with child, and to them that give suck, in those days! for there shall be great distress in the land, and wrath upon this people. And they shall fall by the edge of the sword, and shall be led away captive into all nations: and Jerusalem shall be trodden down of the Gentiles, until the times of the Gentiles be fulfilled. Luke 21:22–24.
Mert ezek a bosszúállás napjai, hogy mindazok beteljesedjenek, amelyek megírattak. Jaj pedig a várandósoknak és a szoptató anyáknak azokban a napokban! Mert nagy nyomorúság lesz e földön, és harag ezen a népen. És fegyver élére hullanak, és fogságba hurcoltatnak minden nemzet közé; és Jeruzsálemet pogányok tapodják, mígnem beteljesednek a pogányok idejei. Lukács 21:22–24.
Nebuchadnezzar was to live with the heart of a beast for the period of God’s vengeance, that was brought upon the northern kingdom of Israel, for Nebuchadnezzar was the king of the north. Luke identifies that same period as “times” (“times of the Gentiles”), in the plural, when he marks the ending point of the trampling down of Jerusalem.
Nabukodonozornak Isten bosszúállásának azon időszakára a vadállat szívével kellett élnie, amely Izráel északi királyságára jött, mert Nabukodonozor volt az észak királya. Lukács ugyanezt az időszakot többes számban „idők”-ként („a pogányok idejei”) jelöli meg, amikor Jeruzsálem eltiprásának végpontját meghatározza.
And they shall fall by the edge of the sword, and shall be led away captive into all nations: and Jerusalem shall be trodden down of the Gentiles, until the times of the Gentiles be fulfilled. Luke 21:24.
És fegyver élére hullanak, és fogságba hurcoltatnak minden nemzet közé; és Jeruzsálemet a pogányok tapodják, mígnem betelnek a pogányok idejei. Lukács 21:24.
In the book of Revelation, the times of the Gentiles trampling down the sanctuary and host was simply identified as twelve hundred and sixty years, for it was simply emphasizing the period of papal persecution.
A Jelenések könyvében a pogányok által a szentély és a sereg megtiprásának ideje egyszerűen ezerkétszázhatvan évként lett megjelölve, mivel csupán a pápai üldözés időszakát hangsúlyozta.
But the court which is without the temple leave out, and measure it not; for it is given unto the Gentiles: and the holy city shall they tread under foot forty and two months. And I will give power unto my two witnesses, and they shall prophesy a thousand two hundred and threescore days, clothed in sackcloth. Revelation 11:2, 3.
De a templomon kívül levő külső pitvart hagyd ki, és ne mérd meg; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodni fogják negyvenkét hónapig. És adok hatalmat az én két tanúmnak, és prófétálni fognak ezerkétszázhatvan napig, zsákruhába öltözve. Jelenések 11:2, 3.
The warning message given by Daniel to Nebuchadnezzar, represents the warning of judgment to come. The arrival of that warning message is symbolically located in 1798, which is when the first angel arrived to warn of the approaching investigative judgment. The predicted judgment upon Nebuchadnezzar occurred in the second use of the word “hour” in chapter four.
A Dániel által Nabukodonozornak adott figyelmeztető üzenet az eljövendő ítéletre szóló figyelmeztetést jelképezi. E figyelmeztető üzenet megérkezése jelképesen 1798-ra tehető, amikor az első angyal megérkezett, hogy figyelmeztessen a közeledő vizsgálati ítéletre. A Nabukodonozorra kimondott megjövendölt ítélet a negyedik fejezetben az „óra” szó második előfordulásakor következett be.
All this came upon the king Nebuchadnezzar. At the end of twelve months he walked in the palace of the kingdom of Babylon. The king spake, and said, Is not this great Babylon, that I have built for the house of the kingdom by the might of my power, and for the honour of my majesty? While the word was in the king’s mouth, there fell a voice from heaven, saying, O king Nebuchadnezzar, to thee it is spoken; The kingdom is departed from thee. And they shall drive thee from men, and thy dwelling shall be with the beasts of the field: they shall make thee to eat grass as oxen, and seven times shall pass over thee, until thou know that the most High ruleth in the kingdom of men, and giveth it to whomsoever he will. The same hour was the thing fulfilled upon Nebuchadnezzar: and he was driven from men, and did eat grass as oxen, and his body was wet with the dew of heaven, till his hairs were grown like eagles’ feathers, and his nails like birds’ claws. Daniel 4:28–33.
Mindez Nebukadneccar királyra következett. Tizenkét hónap elteltével a babiloni királyság palotájában járt. Megszólalt a király, és ezt mondta: Nem ez-é ama nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhelyül hatalmam ereje által és felségem dicsőségére? Míg a szó a király szájában volt, szózat szállt alá az égből: Neked szól, ó, Nebukadneccar király: A királyság elvétetett tőled. És kiűznek téged az emberek közül, és a mező vadjaival lesz a lakóhelyed; füvet adnak neked enned, mint az ökröknek, és hét idő múlik el fölötted, mígnem megismered, hogy a Magasságos uralkodik az emberek királyságán, és annak adja azt, akinek akarja. Ugyanabban az órában beteljesedett ez Nebukadneccaron: kiűzetett az emberek közül, és úgy evett füvet, mint az ökrök, és testét az ég harmata áztatta, mígnem haja úgy megnőtt, mint a sasok tolla, és körmei, mint a madarak karmai. Dániel 4:28–33.
The judgment that had been predicted came in the very “hour” that Nebuchadnezzar lifted up his heart to pride. The investigative judgment that had been predicted, came when the “hour” of God’s investigative judgment commenced.
Az előre megjövendölt ítélet éppen abban az „órában” jött el, amikor Nabukodonozor szívét felfuvalkodottságra emelte. Az előre megjövendölt vizsgálati ítélet akkor jött el, amikor Isten vizsgálati ítéletének „órája” megkezdődött.
The “hour” of God’s judgment on October 22, 1844, had produced two classes of worshippers, represented as the “wise” and the “wicked” in Daniel chapter twelve, and who were also represented as “wise” or “foolish” in the parable of the ten virgins, and who were also represented as those who were justified by faith in Habakkuk chapter two, who were contrasted with those that manifested the same character as had Nebuchadnezzar in the “hour” his judgment came.
Isten ítéletének „órája” 1844. október 22-én az imádók két osztályát hozta létre, akiket Dániel könyvének tizenkettedik fejezete „bölcsek”-ként és „gonoszok”-ként ábrázol, akiket a tíz szűzről szóló példázat szintén „bölcsek”-ként vagy „balgák”-ként mutat be, és akiket Habakuk könyvének második fejezete is úgy ábrázol, mint akik hit által igazulnak meg, szembeállítva azokkal, akik ugyanazt a jellemet nyilvánították ki, mint Nabukodonozor abban az „órában”, amikor ítélete elérkezett.
Behold, his soul which is lifted up is not upright in him: but the just shall live by his faith. Habakkuk 2:4.
Íme, felfuvalkodott lelke nem egyenes őbenne; az igaz pedig az ő hite által él. Habakuk 2:4.
The two classes in each of the three lines were manifested when the “hour” of his judgment arrived on October 22, 1844, which is what Nebuchadnezzar’s “hour” of judgment represents. 1798 was the conclusion of the “first” indignation of “seven times,” when the papacy ceased to prosper, for she was delivered a deadly wound.
A három vonal mindegyikében a két osztály akkor nyilvánult meg, amikor ítéletének „órája” 1844. október 22-én elérkezett; ezt jelképezi Nabukodonozor ítéletének „órája”. 1798 volt a „hétszeres” „első” felháborodásának lezárulása, amikor a pápaság megszűnt gyarapodni, mert halálos sebet kapott.
And the king shall do according to his will; and he shall exalt himself, and magnify himself above every god, and shall speak marvellous things against the God of gods, and shall prosper till the indignation be accomplished: for that that is determined shall be done. Daniel 11:36.
És a király a maga tetszése szerint cselekszik; felmagasztalja magát, és nagyobbnak tartja magát minden istennél, és csodálatos dolgokat szól az istenek Istene ellen, és boldogul, míg be nem telik a harag; mert ami el van határozva, annak meg kell történnie. Dániel 11:36.
1844, was the end of the “last” indignation:
1844 a „végső” haragvás vége volt:
And he said, Behold, I will make thee know what shall be in the last end of the indignation: for at the time appointed the end shall be. Daniel 8:19.
És ezt mondta: Íme, tudtodra adom, mi lesz a harag végső idején; mert a meghatározott időben lesz a vég. Dániel 8:19.
The first use of the word “hour,” in Daniel chapter four, represents 1798; which was the end of the “first” of God’s indignation of “seven times” against the northern kingdom of Israel; the arrival of the first angel’s message at the time of the end; and the end of Nebuchadnezzar’s “seven times” at the “end of the days.”
A „óra” szó első előfordulása Dániel könyve negyedik fejezetében 1798-at jelképezi; amely Isten „hétszeres” felindulásának „első” szakaszának végét jelentette Izrael északi királysága ellen; az első angyal üzenetének elérkezését a vég idején; valamint Nabukodonozor „hétszeres” idejének végét „a napok végén”.
The second use of the word “hour,” in Daniel chapter four, represents 1844; which was the end of the “last” indignation of “seven times,” against the southern kingdom of Judah. It was also the arrival of the investigative judgment, and Nebuchadnezzar’s personal judgment.
Az „óra” szó második előfordulása Dániel könyve negyedik fejezetében az 1844-es évet jelképezi; ez volt a Júda déli királysága ellen irányuló, a „hétszeres” [ítélet] „utolsó” felháborodásának vége. Ez egyúttal a vizsgálati ítélet elérkezése, valamint Nabukodonozor személyes ítélete is volt.
Chapter one identifies the history of the three-step testing process, and marks the empowerment of the first angel’s message on August 11, 1840. Chapter four represents the arrival of the first angel’s message at the time of the end in 1798, and is to be laid over chapter one. Chapter four emphasizes the message of the first angel and its warning of approaching judgment, and marks October 22, 1844, and the arrival of the third angel’s message.
Az első fejezet azonosítja a háromlépcsős próbatételi folyamat történetét, és 1840. augusztus 11-ét jelöli meg az első angyal üzenetének felhatalmazásaként. A negyedik fejezet az első angyal üzenetének megérkezését ábrázolja a vég idején, 1798-ban, és az első fejezetre kell rávetíteni. A negyedik fejezet hangsúlyozza az első angyal üzenetét és annak a közelgő ítéletre vonatkozó figyelmeztetését, valamint 1844. október 22-ét és a harmadik angyal üzenetének megérkezését jelöli meg.
Together they represent the beginning of not only Adventism, but also of the United States. Chapters one through three also address the history at the end of Adventism, and the end of the United States. Chapter five, and the testimony of Belshazzar also aligns with those first three chapters.
Együtt nemcsak az adventizmus, hanem az Egyesült Államok kezdetét is jelképezik. Az elsőtől a harmadikig terjedő fejezetek az adventizmus végének, valamint az Egyesült Államok végének történetét is tárgyalják. Az ötödik fejezet és Belsazár bizonyságtétele szintén összhangban áll ezzel az első három fejezettel.
Chapter one, aligned with chapter four, represent the movement of the first angel, and the history when the book of Daniel was unsealed at the time of the end in 1798. The message that was then unsealed is symbolized with the vision of the Ulai River, that represents the increase of knowledge contained within chapters seven, eight and nine of Daniel.
Az első fejezet a negyedik fejezettel összhangban az első angyal mozgalmát, valamint annak az időszaknak a történetét jelenti, amikor Dániel könyve felnyittatott a vég idején, 1798-ban. Az akkor felnyitott üzenetet az Ulai folyóról szóló látomás jelképezi, amely a Dániel könyve hetedik, nyolcadik és kilencedik fejezetében foglalt ismeret gyarapodását ábrázolja.
In the third year of the reign of king Belshazzar a vision appeared unto me, even unto me Daniel, after that which appeared unto me at the first. And I saw in a vision; and it came to pass, when I saw, that I was at Shushan in the palace, which is in the province of Elam; and I saw in a vision, and I was by the river of Ulai. Daniel 8:1, 2.
Belsazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelent meg nekem, nékem, Dánielnek, ama látomás után, amely először jelent meg nekem. És láték egy látomást; és lőn, mikor látám, hogy Susánban valék, a palotában, amely Elám tartományában van; és láték a látomásban, hogy az Ulaj folyó mellett valék. Dániel 8:1, 2.
Chapters one through three, aligned with chapter five; represent the movement of the third angel, and the history when the book of Daniel was unsealed in 1989. The message that was unsealed then is symbolized with the vision of the Hiddekel River, that represents the increase of knowledge contained within chapters ten, eleven and twelve.
Az elsőtől a harmadikig terjedő fejezetek az ötödik fejezettel összhangban a harmadik angyal mozgalmát, valamint annak az időszaknak a történetét ábrázolják, amikor Dániel könyve 1989-ben felnyittatott. Az akkor feltárt üzenetet a Hiddekel folyó látomása jelképezi, amely a tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik fejezetben foglalt ismeret gyarapodását szemlélteti.
And in the four and twentieth day of the first month, as I was by the side of the great river, which is Hiddekel. Daniel 10:4.
És az első hónap huszonnegyedik napján, miközben a nagy folyó, vagyis a Hiddekel mellett voltam. Dániel 10:4.
We will continue our consideration of the line of Nebuchadnezzar and Belshazzar in the next article.
A következő cikkben folytatjuk Nabukodonozor és Bélsazár vonalának vizsgálatát.
“There is need of a much closer study of the Word of God. Especially should Daniel and the Revelation have attention as never before in the history of our work. We may have less to say in some lines, in regard to the Roman power and the papacy, but we should call attention to what the prophets and the apostles have written under the inspiration of the Spirit of God. The Holy Spirit has so shaped matters, both in the giving of the prophecy, and in the events portrayed, as to teach that the human agent is to be kept out of sight, hid in Christ, and the Lord God of heaven and His law are to be exalted.
Sokkal alaposabban kell tanulmányoznunk Isten Igéjét. Különösen Dániel könyve és a Jelenések könyve igényel olyan figyelmet, amilyenben munkánk történetében még sohasem részesült. Lehet, hogy némely vonatkozásban kevesebbet kell mondanunk a római hatalomról és a pápaságról, de rá kell irányítanunk a figyelmet arra, amit a próféták és az apostolok Isten Lelkének ihletése alatt írtak. A Szentlélek úgy formálta a dolgokat, mind a prófécia közlésében, mind az ábrázolt eseményekben, hogy arra tanítson: az emberi eszköznek háttérben kell maradnia, Krisztusban elrejtve, és a menny Ura, Isten, valamint az Ő törvénye magasztaltassék fel.
“Read the book of Daniel. Call up, point by point, the history of the kingdoms there represented. Behold statesmen, councils, powerful armies, and see how God wrought to abase the pride of men, and lay human glory in the dust. God alone is represented as great. In the vision of the prophet He is seen casting down one mighty ruler and setting up another. He is revealed as the monarch of the universe, about to set up His everlasting kingdom—the Ancient of days, the living God, the Source of all wisdom, the Ruler of the present, the Revealer of the future. Read and understand how poor, how frail, how short-lived, how erring, how guilty, is man in lifting up his soul unto vanity.
„Olvassátok Dániel könyvét. Idézzétek fel pontról pontra az ott ábrázolt királyságok történetét. Szemléljétek az államférfiakat, a tanácsokat, a hatalmas hadseregeket, és lássátok meg, miként munkálkodott Isten azért, hogy megalázza az emberek kevélységét, és porba döntse az emberi dicsőséget. Egyedül Isten jelenik meg nagynak. A próféta látomásában úgy látható, amint ledönt egy hatalmas uralkodót, és mást állít a helyére. Úgy nyilatkozik meg, mint a világegyetem Uralkodója, aki hamarosan felállítja örökkévaló országát — az Öregkorú, az élő Isten, minden bölcsesség Forrása, a jelen Ura, a jövő Kijelentője. Olvassátok és értsétek meg, milyen szegény, milyen gyarló, milyen rövid életű, milyen tévelygő, milyen bűnös az ember, amikor lelkét hiábavalóságra emeli.”
“The Holy Spirit through Isaiah points us to God, the living God, as the chief object of attention—to God as revealed in Christ. ‘Unto us a child is born, unto us a son is given: and the government shall be upon His shoulder: and His name shall be called Wonderful, Counsellor, The mighty God, The everlasting Father, The Prince of Peace’ [Isaiah 9:6].
„A Szentlélek Ézsaiás által Istenre, az élő Istenre irányítja figyelmünket mint a figyelem legfőbb tárgyára — az Istenre, amint Krisztusban kijelentetett. ‘Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz: és hívják nevét Csodálatosnak, Tanácsosnak, Erős Istennek, Örökkévaló Atyának, Békesség Fejedelmének’ [Ézsaiás 9:6].”
“The light that Daniel received direct from God was given especially for these last days. The visions he saw by the banks of the Ulai and the Hiddekel, the great rivers of Shinar, are now in process of fulfillment, and all the events foretold will soon have come to pass.
„Az a világosság, amelyet Dániel közvetlenül Istentől kapott, különösképpen ezekre az utolsó napokra adatott. Azok a látomások, amelyeket az Ulaj és a Hiddekel partján, Sineár nagy folyói mellett látott, most teljesedésben vannak, és mindazok az események, amelyek megjövendöltettek, hamarosan bekövetkeznek.
“Consider the circumstances of the Jewish nation when the prophecies of Daniel were given. The Israelites were in captivity, their temple had been destroyed, their temple service suspended. Their religion had centered in the ceremonies of the sacrificial system. They had made the outward forms all-important, while they had lost the spirit of true worship. Their services were corrupted with the traditions and practices of heathenism, and in the performance of the sacrificial rites they did not look beyond the shadow to the substance. They did not discern Christ, the true offering for the sins of men. The Lord wrought to bring the people into captivity, and to suspend the services in the temple, in order that the outward ceremonies might not become the sum total of their religion. Their principles and practices must be purged from heathenism. The ritual service ceased in order that heart service might be revived. The outward glory was removed that the spiritual might be revealed.” Manuscript Releases, volume 16, 333, 334.
„Tekintsük a zsidó nemzet körülményeit abban az időben, amikor Dániel próféciái adattak. Az izraeliták fogságban voltak, templomukat lerombolták, templomi szolgálatuk megszűnt. Vallásuk az áldozati rendszer szertartásai köré összpontosult. A külső formákat tették mindennél fontosabbá, miközben elveszítették az igaz istentisztelet lelkületét. Szolgálatuk megrontatott a pogányság hagyományai és gyakorlatai által, és az áldozati szertartások végzése közben nem tekintettek túl az árnyékon a valóságra. Nem ismerték fel Krisztust, az emberek bűneiért hozott igazi áldozatot. Az Úr úgy munkálkodott, hogy a nép fogságba kerüljön, és hogy a templomi szolgálatok megszűnjenek, azért, hogy a külső szertartások ne váljanak vallásuk teljességévé. Elveiket és gyakorlataikat meg kellett tisztítani a pogányságtól. A rituális szolgálat azért szűnt meg, hogy a szív szolgálata újraéledjen. A külső dicsőség eltávolíttatott, hogy a lelki nyilvánvalóvá legyen.” Kéziratközlemények, 16. kötet, 333–334.