The Book of Daniel - Number Thirty-Two

Dániel hatodik fejezete a Dániel könyve első hat fejezetében található harmadik vonal, amely közvetlenül a vasárnaptörvény válságának szemléltetését tárja elénk. A harmadik fejezetben Nabukodonozor aranyállóképe és a három hűséges férfiú azt a zászlót jelképezi, amely felemeltetik, és amelyet az egész világ szemlél.

A harmadik fejezetben a három kiváló férfi megtagadta a leborulást, és cselekedetük a tüzes kemence üldöztetését hozta rájuk; míg Dániel a hatodik fejezetben naponta háromszor leborul, és cselekedete az oroszlánverem üldöztetését hozta rá. Sort sorra téve a vasárnaptörvény miatti üldöztetést mint az imádatra vonatkozó döntést ábrázolják, amely mindkét esetben már előzőleg eldőlt a hűségesek részéről. Azok, akiket a három és az egy összekapcsolása jelképez — amely a száznegyvennégyezerre utal —, megszilárdultak az igazságban, mielőtt az üldöztetés rostálása megérkezne.

Az ötödik fejezetben a vasárnapi törvény a földi fenevad végével foglalkozik, valamint azzal az ítélettel, amelyet az ellenségek hoztak, akik a falon át jöttek be.

A hatodik fejezetben azonosításra kerül Isten népének megpecsételése, amelyet az jelképez, hogy a király pecsétjét az oroszlánok vermére helyezték.

Mindhárom vonal hozzájárul annak a felmagasztalt zászlójelnek a jellemzőihez, amely a felhőben emeltetik fel a nagy földrengés órájában a Jelenések könyve tizenegyedik fejezetében.

Dániel könyvének hatodik fejezete Isten népének megpecsételését azonosítja, de még pontosabban annak a „főembereknek, a helytartóknak és a fejedelmeknek, a tanácsadóknak és a kapitányoknak” szövetségével szembeni ítéletet tárgyalja, akik rászedték a királyt, hogy megölje Dánielt. A király megtévesztése (az állam jelképe) jelentős prófétai tárgy, amely több prófétai tanúbizonyságot foglal magában. A harmadik fejezetben szereplő Nebukadneccarral, vagy az ötödik fejezetben szereplő Belsazárral ellentétben, akik mindketten nem vettek tudomást Dánielről és a három tanúról mindaddig, amíg a válság be nem következett, Dáriusnak a válságot megelőző „előnyben részesítése” Dániel iránt a vasárnaptörvény válságának eltérő környezetét azonosítja.

Dánielt a másik két elnök fölé „helyezték”, és a három elnök a százhúsz fejedelem fölött állt. Dániel elsősorban az elnökökkel és a fejedelmekkel áll ellentétben, és előnyben részesül azzal a kettővel szemben, akik a megtévesztésnek az öt által jelképezett szövetségét alkotják (az öt balga szűz).

Dáriust annak a megtévesztésnek a szemléltetésére használják, amelyet a király ellen hajtanak végre, s amely a világ végén a tíz királyt (az Egyesült Nemzeteket) jelképezi. Ez a megtévesztés hozzájárul ahhoz a gyűlölethez, amelyet a tíz király (az Egyesült Nemzetek) a paráznanővel (a pápasággal) szemben tanúsít, s amely arra indítja őket, hogy „pusztává és mezítelenné tegyék”, „egyék annak húsát, és égessék meg őt tűzzel.”

Az Egyesült Nemzetek (a hetedik királyság) el fogja pusztítani a pápaságot, jóllehet nem sokkal előtte még neki adták királyságukat, mert csak „rövid ideig” uralkodnak.

A vasárnapi törvény idején a bibliai prófécia hatodik királysága, a Jelenések 13. fejezetének földből feljövő fenevada (az Egyesült Államok), éppen befejezte uralmának hetven jelképes évét, amely alatt a bibliai prófécia ötödik királysága, a Jelenések 13. fejezetének tengerből feljövő fenevada (a pápaság), el volt felejtve az Ézsaiás 23. fejezetében említett hetven jelképes esztendőn át.

A vasárnaptörvénynél a bibliai prófécia hetedik királysága, a tíz király (az Egyesült Nemzetek Szervezete) uralkodni kezd, de csak rövid ideig, mert ekkor a tíz király legfőbb királya megkezdi munkáját, hogy az egész világot a fenevad struktúrája alá kényszerítse, amely az egyház és az állam egyesülése, és amelyet a fenevad képe jelképez.

A földből feljövő fenevad (az Egyesült Államok) jelképrendszerének egyik alapvető eleme, amely bárányként kezdődik, és végül sárkányként szól, az ő szólása. A prófétai értelemben vett szólás a törvényhozó és bírói hatóságok cselekvését jelöli.

Amikor az Egyesült Államok először úgy szólt, mint a bárány, megalkotta az Egyesült Államok Alkotmányát, ily módon menedékföldet létesítve azok számára, akik a pápaság és Európa királyainak üldöztetése elől menekültek.

A hetven jelképes év végén a földből feljövő fenevad ismét megszólal, de immár sárkányként, miközben kikényszeríti a vasárnap tiszteletét, amely a pápai tekintély jele. Amikor a pápai tekintély jelét kikényszerítik, a pápaságra emlékeznek, és rá emlékeznek akkor is, amikor törvényellenessé teszik annak a Parancsolatnak a megtartását, amelyet soha nem lett volna szabad elfelejteni.

A nemzeti hitehagyást azután nemzeti romlás követi, és az a három hatalom, amely Armageddon felé vezeti a világot, összefog.

Amikor „a protestantizmus” (az Egyesült Államok), „a római hatalom” (a Vatikán) és „a spiritizmus” (az Egyesült Nemzetek Szervezete) a vasárnaptörvény kérdésében kezet fognak, megkezdik a világ Armageddon felé vezetését; ez úgy jelenik meg, hogy először arra kényszerítik a világot, hogy elfogadja egy egyvilágkormányzat tekintélyét, amely egyházból és államból áll, s amely kapcsolatban az egyház gyakorolja az irányítást. Azoknak a csodáknak a hatalma, amelyeket a földi fenevad alkalmaz, nemcsak létrehozza Tírusz paráznájának paráznaságát a föld királyaival, hanem kikényszeríti a fenevad világméretű képmásának „szólását” is. Prófétai meghatározás szerint ez azt jelenti, hogy az egyvilágkormányzatnak rendelkeznie kell egy törvényhozó testülettel (New Yorkban), valamint egy bírói testülettel (Hágában).

A földből feljövő fenevad (az Egyesült Államok) rá fogja venni az egész világot, hogy elfogadja a fenevad világméretű képmását, ugyanazt a képmást, amelyet az Egyesült Államok alakított ki, miközben a vasárnaptörvényhez vezetett, és végül annak érvényt szerzett. Ezután felhatalmazza az egyvilágkormányt, hogy törvényeit halál terhe mellett, és/vagy gazdasági büntetésekkel kényszerítse ki. Dárius király megtévesztése annak a királyokat érintő megtévesztésnek a jelképe, amelyet a prófécia ismételten azonosít; mert amikor a földből feljövő fenevad kezdi kényszeríteni a világot az egyvilágkormány elfogadására, az az érv, amellyel a világot ennek az elrendezésnek az elfogadására kényszerítik, az lesz, hogy a nemzeteket haragra ingerlő hatalommal (iszlám) szemben világméretű háborúval kell fellépni.

Az Egyesült Államok kikényszeríti a pápai tekintély bélyegét, mert Isten ítéletei olyan válságos állapotot idéztek elő az Egyesült Államokban, amely a vasárnaptörvényhez vezetett, s ekkor azt a megoldást kínálták fel, hogy a katolicizmus istenéhez való visszatéréssel véget vetnek a fokozódó gazdasági nehézségeknek. Ám a vasárnaptörvény idején az ellenség, amely az alacsonyabb fal alatt lopózott be, a nemzeti romlás ítéletét hozza.

A Jelenések könyve tizenegyedik fejezetében említett „nagy földrengés” „órájában” megszólal az iszlám „harmadik jaj”-a, amely egyben a Hetedik Trombitaszó is, és ez megharagítja a nemzeteket. A nemzeteknek ez az iszlám elleni haragja arra lesz felhasználva, hogy megtévesszék a világot ugyanazon üres ígéret elfogadására, amely az imént már kudarcot vallott a földi fenevad esetében. Ez az üres ígéret pedig az, hogy ha alávetik magukat a katolicizmus tekintélyének, amint azt a pápai hatalom bélyege jelképezi, akkor Isten növekvő ítéletei megszűnnek. Ezt az ígéretet, amelyről az Egyesült Államok esetében már bebizonyosodott, hogy hatástalan, ezután a pánikba esett világ elé tárják ígéretként.

Azt fogják sürgetni, hogy ha a világ nemzetei csupán megegyeznének, és megengednék az egyvilágkormány felállítását az iszlám által előidézett háborúskodás kezelésének céljából, akkor helyreállna a stabilitás. Az iszlám az a hatalom, amelyet az Írások úgy azonosítanak, mint amely minden embert az iszlám ellen egyesít, ám ez az egyesülés a királyok végső megtévesztése.

Izmael az iszlám vallás lelki atyja. Igaz, hogy Mohamed, az iszlám atyja, csak a hetedik században jelent meg a történelemben, de Isten az ősi, szó szerinti népet használja arra, hogy a végidők lelki népét jelképezze.

Mielőtt Izmáel megszületett volna, nevet kapott, és prófétai szerepe is megjelöltetett. Lelki utódainak keze „minden ember ellen” lesz, és „minden ember keze” „őellene” lesz. És a progresszív liberalizmus balga tanításával ellentétben a Biblia azt tanítja, hogy Izmáel „minden ő atyafia előtt lakozik.” Nem olvadnak be a körülöttük levő kultúrába, hanem sokan inkább elítélik azt, tiltakoznak ellene és megtámadják. Izmáel szelleme az, hogy „ő” „vad ember” lesz. Az a felfogás, hogy az iszlám hitnek létezik békés csoportja, sem Isten Igéjében, sem a Koránban nem nyer megerősítést.

A hatodik fejezetben, Dániel könyvében szereplő két elnök és százhúsz fejedelem megtévesztése azonosítja azt a megtévesztést, amely a tíz királyra száll, amikor elhitetik velük, hogy az egyvilágkormányzat megvalósításának célja és sürgető szükségessége — Róma irányítása alatt — az iszlám hadviselés fokozódó válságának kezelése, amely a „harmadik jaj”. Mihelyt a fenevad képe felállíttatik és felhatalmazást nyer arra, hogy „szóljon”, a világ túl későn fogja megtudni, hogy a pápaság célpontjai azok, akik a hetednapi szombatot megtartják (Dániel), nem pedig az az ellenség, amely az őrizetlen déli falon át lopózott be.

Az Egyesült Nemzetek megtévesztését, amelyet a pápaság visz véghez, s amely szívük bosszúvágyát szüli, az Írások gyakran szemléltetik, és Dárius története e igazság egyik elsődleges példája. Ez olyan megtévesztés, amely először az Egyesült Államokban valósul meg, majd ezt követően megismétlődik az egész világon. Ezt az igazságot Illés és Jézabel története azonosítja, majd ismét Keresztelő János és Heródiás történetében, valamint Krisztus keresztre feszítésében is megjelenik. Az iszlám által a nemzetek felingerlése az a cselfogás, amelyet a pápai hatalom alkalmaz, s amely biztosítja számára azt az előnyös helyzetet, ahonnan világszerte megtámadhatja a szombat megtartóit.

Az iszlám első említése Ismáelnek az Írásokba való bevezetése, és az iszlámnak a világ végén azonosított szerepe – hogy egyetemes pánikba taszítsa a világot, hogy azok bármilyen javaslatot elfogadjanak megoldásként – az, ami lehetővé teszi a megtévesztés véghezvitelét. A megtévesztés az, ami arra indítja az Egyesült Nemzeteket (a tíz királyt), hogy betöltsék Isten akaratát, és beleegyezzenek abba, hogy országukat (a hetedik országot) a pápaságnak (a fenevadnak) adják.

A Dárius által szemléltetett megtévesztés, valamint a többi prófétai vonal magában foglalja az iszlám szerepét abban, hogy haragra indítja a nemzeteket, azt a végső okot, amiért a pápaságot az Egyesült Nemzetek elpusztítja, és ugyanilyen jelentőséggel azonosítja azokat a körülményeket is, amelyek a nyolcadik királyság rejtélyét övezik, amely a hét közül való, és amelyet a modern Babilon fejeként állítanak fel.

Dániel az oroszlánok vermében igen összetett prófétai ábrázolás, ám ennek megértése csak akkor lehetséges, ha alkalmazzuk a „sorra sort” módszertanát.

A következő cikkben folytatjuk Dániel könyvének hatodik fejezetét.