Daniel chapter one represents the history of the first and second angels from August 11, 1840, until October 22, 1844. Daniel chapter four also addresses the history of the first and second angels from 723 BC, until October 22, 1844. Of course, this is impossible to see without the latter rain methodology of “line upon line.”
Dániel első fejezete az első és a második angyal történetét ábrázolja 1840. augusztus 11-től 1844. október 22-ig. Dániel negyedik fejezete szintén az első és a második angyal történetével foglalkozik Kr. e. 723-tól 1844. október 22-ig. Természetesen ezt lehetetlen meglátni a „sort sorra” utolsó esőbeli módszertana nélkül.
Nebuchadnezzar, in chapter four, is a very complex prophetic symbol. It is important to remind ourselves of what he represents as we begin to consider the unsealing of the Ulai River vision in the history of William Miller. Nebuchadnezzar’s second dream, not unlike William Miller’s second dream, represented the “seven times,” of Leviticus twenty-six, which is the prophetic thread that weaves the entire book of Daniel together. When Daniel interpreted Nebuchadnezzar’s dream of chapter four, he warned him of a coming judgment, and in so doing typified the first angel’s message that arrived into history at the “time of the end” in 1798.
Nebukadneccar a negyedik fejezetben igen összetett prófétai jelkép. Fontos, hogy emlékeztessük magunkat arra, mit jelképez, miközben elkezdjük szemügyre venni az Ulai-folyó látomásának felnyitását William Miller történetében. Nebukadneccar második álma, nem különben William Miller második álma, a 3Mózes huszonhat „hét idejét” ábrázolta, amely az a prófétai fonál, amely Dániel egész könyvét egybeszövi. Amikor Dániel értelmezte Nebukadneccar negyedik fejezetbeli álmát, figyelmeztette őt az eljövendő ítéletre, s ezzel előképezte az első angyal üzenetét, amely a „vég idején”, 1798-ban lépett be a történelembe.
When the judgment that Nebuchadnezzar was warned was to come arrived, the arrival typified October 22, 1844, when the investigative judgment began. In chapter four, both the warning message provided by Daniel, and the arrival of the judgment connected with the warning message were represented by the word “hour”. The “hour” of Nebuchadnezzar’s judgment represented the “hour” of God’s judgment in the first angel’s message. It also typified the “hour” of the Sunday law, when God’s executive judgment begins. The portion of Daniel chapter four that represents the arrival of the first angel’s message in 1798, and the arrival of the third angel on October 22, 1844, which is symbolized by the word “hour,” is then repeated and enlarged upon. The technique of repeat and enlarge is a prophetic technique that occurs repeatedly in prophecy, but especially in the book of Daniel.
Amikor elérkezett az az ítélet, amelyről Nebukadneccárt előre figyelmeztették, annak bekövetkezése előképe volt 1844. október 22-ének, amikor megkezdődött a vizsgálati ítélet. A negyedik fejezetben mind a Dániel által közvetített figyelmeztető üzenetet, mind pedig a figyelmeztető üzenethez kapcsolódó ítélet bekövetkezését az „óra” szó jelképezte. Nebukadneccár ítéletének „órája” Isten ítéletének „óráját” jelképezte az első angyal üzenetében. Egyúttal előképe volt a vasárnaptörvény „órájának” is, amikor Isten végrehajtó ítélete megkezdődik. Dániel negyedik fejezetének az a része, amely az első angyal üzenetének 1798-ban való elérkezését, valamint a harmadik angyal 1844. október 22-én való elérkezését — amelyet az „óra” szó jelképez — ábrázolja, ezután megismétlődik és bővebben kifejtésre kerül. Az ismétlés és kibővítés módszere olyan prófétai eljárás, amely a próféciákban ismételten előfordul, de különösen Dániel könyvében.
Once Nebuchadnezzar arrived at the “hour” of judgment, the “seven times,” that was his judgment, began, and as the king of the north, he then represented the judgment brought upon the northern kingdom of Israel in 723 BC. He was given the heart of a beast, and a beast is a kingdom in Bible prophecy, and from 723 BC, through to 1798, he represented the two forms of paganism that are so often the subject of the book of Daniel.
Amint Nebukadneccar elérkezett az ítélet „órájához”, a „hét időhöz”, megkezdődött az ő ítélete, és mint az északi király, ekkor az Izráel északi királyságára Kr. e. 723-ban hozott ítéletet képviselte. Egy vadállat szívét kapta, és a bibliai próféciában a vadállat egy királyságot jelent, és Kr. e. 723-tól egészen 1798-ig a pogányság két formáját képviselte, amelyek oly gyakran képezik Dániel könyvének tárgyát.
For twelve hundred and sixty days, representing twelve hundred and sixty years, he represented the pagan desolating power, and then for another twelve hundred and sixty days, symbolizing twelve hundred and sixty years, he represented the papal desolating power. The heart of both desolating powers was the same, for papalism is simply paganism wearing the profession of Christianity.
Ezerkétszázhatvan napon át, amely ezerkétszázhatvan évet jelképezett, a pogány pusztító hatalmat képviselte, majd újabb ezerkétszázhatvan napon át, amely ugyancsak ezerkétszázhatvan évet jelképezett, a pápai pusztító hatalmat képviselte. Mindkét pusztító hatalom szíve ugyanaz volt, mert a pápaság nem egyéb, mint a pogányság, amely a kereszténység megvallását ölti magára.
At the “end of the days,” which is a symbol identified in Daniel chapter twelve, that represents the “time of the end” in 1798, his kingdom was restored unto him. The testimony of Daniel four, and the Spirit of Prophecy, identifies that when his kingdom was restored at the “end of the days,” he was a converted man. He then becomes a prophetic symbol of four significant truths. He becomes the prophetic link between the dragon power of paganism, which he represented in the first half of his “seven times,” and of the beast power, which he represented in the last half of his “seven times.” As a symbol of those two powers, standing as a restored kingdom in 1798, he then represents the third desolating power (the false prophet), which was to reign for seventy symbolic years, while the whore of Tyre was forgotten. As the king of Babylon, Nebuchadnezzar represents the prophetic link between the three powers that would become modern Babylon in the last days, which then leads the world to Armageddon.
A „napok végén”, amely a Dániel könyve tizenkettedik fejezetében azonosított jelkép, s amely az 1798-as „vég idejét” jelenti, országa visszaadatott neki. Dániel negyedik fejezetének bizonyságtétele, valamint a Prófétaság Lelke azonosítja, hogy amikor országa a „napok végén” visszaadatott neki, megtért ember volt. Ekkor négy jelentős igazság prófétai jelképévé válik. Ő lesz a prófétai összekötő kapocs a pogányság sárkányhatalma között, amelyet „hét idejének” első felében képviselt, és a fenevad hatalma között, amelyet „hét idejének” utolsó felében képviselt. E két hatalom jelképeként, 1798-ban helyreállított országként állva, ezután a harmadik pusztító hatalmat (a hamis prófétát) képviseli, amelynek hetven jelképes évig kellett uralkodnia, míg Tírusz paráznája feledésbe merült. Mint Babilon királya, Nabukodonozor azt a prófétai összekötő kapcsot jelképezi a három hatalom között, amelyek az utolsó napokban a modern Babilonná lesznek, s amely azután Armageddonba vezeti a világot.
He also represented the birth of the United States as the earth beast, which began in 1798 as a lamb, symbolized by his converted experience. He would simultaneously represent the two horns on the earth beast, which as Republicanism and Protestantism representing the strength of the United States, which was what allowed it to become the most favored nation in the world. Yet at the end of the seventy symbolic years those two horns would then be represented as apostate Republicanism and apostate Protestantism, with both horns divided into two classes. Republicanism’s horn would consist of the Democratic party that openly disregarded the sacred principles of the Constitution, and the Republican party that professed to be the defenders and champions of the Constitution, but in actuality denying the sacred principles of the Constitution, while choosing traditions and customs to supersede the principles within that sacred document.
Ő egyúttal az Egyesült Államok megszületését is jelképezte mint a földből feljövő fenevadat, amely 1798-ban bárányként kezdődött, az ő megtért tapasztalata által szimbolizálva. Ugyanakkor a földből feljövő fenevad két szarvát is képviselte, amelyek mint a republikánizmus és a protestantizmus az Egyesült Államok erejét jelképezték; ez tette lehetővé, hogy a világ leginkább kedvezményezett nemzetévé váljon. Ám a hetven jelképes év végén e két szarv ekkor már mint hitehagyott republikánizmus és hitehagyott protestantizmus jelent meg, mindkét szarv pedig két osztályra oszolva. A republikánizmus szarva a Demokrata Pártból állt, amely nyíltan semmibe vette az Alkotmány szent elveit, valamint a Republikánus Pártból, amely azt vallotta magáról, hogy az Alkotmány védelmezője és bajnoka, valójában azonban tagadta az Alkotmány szent elveit, miközben a hagyományokat és szokásokat e szent dokumentumban foglalt elvek fölé helyezte.
The two parties were typified by the Sadducees and Pharisees in the time of Christ. The spirit of the Sadducees and Pharisees would also be manifested in the horn of apostate Protestantism, with one class upholding Sunday worship and the other Sabbath worship. Nebuchadnezzar’s converted condition at the “end of the days,” in 1798, fitly represents the United States, and both horns of the earth beast. All three symbols—the earth beast and its two horns, were destined to change from a lamb unto a dragon.
A két pártot Krisztus idejében a szadduceusok és a farizeusok jelképezték. A szadduceusok és farizeusok szelleme a hitehagyott protestantizmus szarvában is megnyilvánulna: az egyik csoport a vasárnap megszentelését, a másik pedig a szombat megtartását támogatná. Nabukodonozor megtért állapota a „napok végén”, 1798-ban, találóan az Egyesült Államokat, valamint a földi fenevad mindkét szarvát ábrázolja. Mindhárom jelképnek — a földi fenevadnak és két szarvának — az volt a rendeltetése, hogy bárányból sárkánnyá változzék.
Nebuchadnezzar, at the end of his “seven times,” represented the link which identified his literal kingdom of Babylon as the symbol of modern Babylon in the last days, which is made up of the dragon, the beast and the false prophet. He also represented the three prophetic entities represented by the earth beast with two horns, that changes from a lamb unto a dragon during the seventy symbolic years that the whore of Tyre is forgotten. It is profound that his literal kingdom is the very kingdom that typifies the kingdom that reigns for seventy symbolic years.
Nebukadneccar, „hét idejének” végén, azt a kapcsolatot képviselte, amely szó szerinti babiloni királyságát az utolsó napok modern Babilonjának szimbólumaként azonosította, amely a sárkányból, a vadállatból és a hamis prófétából áll. Egyúttal azt a három prófétai hatalmat is képviselte, amelyet a kétszarvú földi vadállat jelképez, s amely a szimbolikus hetven év folyamán, amíg Tírusz paráznája feledésbe merül, bárányból sárkánnyá változik. Igen mély jelentőségű, hogy az ő szó szerinti királysága éppen az a királyság, amely előképe annak a királyságnak, amely hetven szimbolikus évig uralkodik.
Nebuchadnezzar’s symbolism of chapter four, is to be laid over the top of chapter one. When that application is made, it brings together the waymarks of Millerite history, and confirms several truths of the Ulai River vision that were unsealed at that time. The foundation and central pillar of the Millerite movement was the question and answer of Daniel chapter eight, and verses thirteen and fourteen. The question was, “How long shall be the vision concerning the daily sacrifice, and the transgression of desolation, to give both the sanctuary and the host to be trodden under foot?”
Nebukadneccar negyedik fejezetbeli szimbolikáját rá kell helyezni az első fejezetre. Amikor ez az alkalmazás megtörténik, egybeszerkeszti a Millerita történelem útjelzőit, és megerősít több igazságot az Ulai folyó látomásából, amelyek akkor lepleződtek le. A Millerita mozgalom alapja és központi pillére Dániel nyolcadik fejezetének, a tizenharmadik és tizennegyedik verseknek kérdése és válasza volt. A kérdés ez volt: „Meddig tart e látomás a mindennapi áldozatról és a pusztító vétekről, hogy mind a szenthely, mind a sereg tapodás alá adassék?”
Of the hundreds, if not thousands of added words in the Bible, it is only the added word “sacrifice” that inspiration identifies as not belonging to the text. When the word is properly removed it clearly identifies that “the daily and the transgression” are two distinct desolating powers. Sister White specifically identifies the word “sacrifice” was added by human wisdom and does not apply to the text, and in the same passage she also identifies that the Millerites were correct in identifying “the daily” as paganism. The grammatical terms within the question of verse thirteen, were carefully identified by Christ through the writings of Sister White, and when governed by the texts and the added inspired instructions, the question is, “How long shall be the vision concerning the two desolating powers of paganism and papalism, that were to trample down both the sanctuary and God’s people?”
A Bibliában található több száz, ha nem több ezer hozzáadott szó közül az ihletés egyedül a hozzáadott „áldozat” szóról azonosítja, hogy nem tartozik a szöveghez. Amikor ezt a szót helyesen eltávolítjuk, világosan felismerhetővé válik, hogy „a mindennapi és a törvényszegés” két különálló pusztító hatalom. White testvérnő kifejezetten azonosítja, hogy az „áldozat” szót emberi bölcsesség tette hozzá, és az nem alkalmazható a szövegre, és ugyanebben a szakaszban azt is azonosítja, hogy a milleriták helyesen értelmezték „a mindennapit” mint pogányságot. A tizenharmadik vers kérdésében foglalt nyelvtani elemeket Krisztus gondosan azonosította White testvérnő írásain keresztül, és amikor ezeket a szövegek és a hozzáadott ihletett útmutatások irányítják, a kérdés így hangzik: „Meddig tart a látomás a pogányság és a pápaság két pusztító hatalmáról, amelyeknek el kellett tapodniuk mind a szentélyt, mind Isten népét?”
Therefore, when Nebuchadnezzar is located at the “time of the end,” in 1798, he is representing a converted man and therefore represents the “wise” that would understand the central pillar and foundation of Adventism. His conversion identifies the “wise” that understand the “increase of knowledge” which was unsealed at that time, but his own prophetic symbolism directly illustrates the history that is the subject of the question of, “how long would be the vision of the desolating power of paganism and papalism which would trample down God’s people (the host), and God’s sanctuary?” As a symbol of a “wise virgin” who understands the “increase of knowledge,” he represents William Miller, for Miller is the symbol of those who were “wise” in the history that began at the “time of the end,” in 1798.
Ezért, amikor Nabukodonozor az „idő végén”, 1798-ban jelenik meg, egy megtért embert jelképez, és ennélfogva azokat a „bölcseket” képviseli, akik megértik az adventizmus központi oszlopát és alapját. Megtérése azonosítja azokat a „bölcseket”, akik megértik a „tudás gyarapodását”, amely akkor feltáratott, saját prófétai szimbolikája azonban közvetlenül azt a történelmet szemlélteti, amely annak a kérdésnek a tárgya: „meddig tart a pogányság és a pápaság pusztító hatalmáról szóló látomás, amely tiporja Isten népét (a sereget) és Isten szentélyét?” Mint „bölcs szűz” jelképe, aki megérti a „tudás gyarapodását”, William Millert képviseli, mert Miller azoknak a jelképe, akik „bölcsek” voltak abban a történelemben, amely az „idő végén”, 1798-ban kezdődött.
Nebuchadnezzar is a symbol of the waymark of the “time of the end,” and when laid over chapter one, he also represents the arrival of the first angel at that time, because in chapter four, the “hour” in which Daniel provides Nebuchadnezzar with the warning message, marks when the first angel arrived, and that was 1798. The “hour” when Nebuchadnezzar’s judgment arrived, represented the “hour” of the beginning of God’s investigative judgment on October 22, 1844. The waymarks produced by the symbolism of Nebuchadnezzar in chapter four, are 723 BC, 538, 1798 (the time of the end) and October 22, 1844.
Nabukodonozor „a vég idejének” útjelzőjének jelképe, és amikor ezt az első fejezetre vetítjük, egyúttal az első angyal eljövetelét is jelképezi abban az időben, mivel a negyedik fejezetben az az „óra”, amikor Dániel átadja Nabukodonozornak a figyelmeztető üzenetet, azt az időt jelöli, amikor az első angyal megérkezett, és ez 1798 volt. Az az „óra”, amikor Nabukodonozor ítélete elérkezett, azt az „órát” jelképezte, amikor Isten vizsgálati ítélete 1844. október 22-én megkezdődött. A negyedik fejezetben Nabukodonozor jelképrendszere által létrehozott útjelzők: Kr. e. 723, 538, 1798 (a vég ideje) és 1844. október 22.
The waymarks of Millerite history in Daniel chapter one, begin with Jehoiakim, who is a symbol of the empowerment of the first message which had arrived at the “time of the end,” in 1798. The empowerment of the first message, represented by Jehoiakim, marks August 11, 1840. The conquering of Jehoiakim begins the seventy years of Babylon’s reign, that ends with the decree of Cyrus. Chapter one of Daniel identifies a three-step testing process, represented as a dietary test, followed by a visual test that concludes with a litmus test. Those three tests represent August 11, 1840, when the mighty angel that was no less a personage than Jesus Christ, came down out of heaven with a little book that God’s people were then to “eat”, just as Daniel and the three worthies chose to eat the diet of pulse, rather than the diet of Babylon.
A millerita történelem útjelzői Dániel könyvének első fejezetében Jójákimmal kezdődnek, aki az első üzenet felhatalmazásának jelképe, amely az „idő végén”, 1798-ban érkezett meg. Az első üzenet felhatalmazása, amelyet Jójákim képvisel, 1840. augusztus 11-ét jelöli. Jójákim meghódítása kezdi meg Babilon uralmának hetven esztendejét, amely Círus rendeletével ér véget. Dániel első fejezete egy háromlépcsős próbatételi folyamatot azonosít, amelyet étrendi próba jelképez, ezt vizuális próba követi, s az végül lakmuszpróbával zárul. Ez a három próba 1840. augusztus 11-ét jelképezi, amikor a hatalmas angyal, aki nem volt kisebb személy, mint maga Jézus Krisztus, leszállt a mennyből egy kis könyvvel, amelyet Isten népének akkor meg kellett „ennie”, miként Dániel és a három hűséges is a zöldségfélék étrendjét választotta Babilon étrendje helyett.
The second test of that process represented the manifestation of the Protestant churches’ rejection of Miller’s message (the first angel’s message), when a distinction could then be seen between the Millerite movement, and the Protestant churches that then began their prophetic role as apostate Protestantism. The distinction between those two classes was as marked as was Daniel and the three worthies’ flesh appearing fairer and fatter for eating the heavenly food, instead of the Babylonian diet. That distinction was marked at the end of the biblical year of 1843 (April 19, 1844), when the tarrying time of the parable of the ten virgins arrived.
E folyamat második próbája a protestáns egyházak Miller üzenetének (az első angyal üzenetének) elutasításának megnyilvánulását jelképezte, amikor már láthatóvá vált a különbség a millerita mozgalom és azoknak a protestáns egyházaknak a között, amelyek ekkor kezdték meg prófétai szerepüket mint hitehagyott protestantizmus. A két csoport közötti különbség éppoly szembetűnő volt, mint amikor Dániel és a három ifjú arca szebbnek és testük kövérebbnek látszott, mert a mennyei eledelt ették a babiloni étrend helyett. Ez a különbség a bibliai 1843. év végén (1844. április 19-én) vált nyilvánvalóvá, amikor beköszöntött a tíz szűzről szóló példázat késedelmének ideje.
The third test, which was the litmus test, represented October 22, 1844 when, after three years, the “hour” came when Nebuchadnezzar himself judged and pronounced Daniel and the three worthies “ten times” better than the Babylonian wise men. Placing Daniel chapter four, over chapter one, produces the waymarks of Millerite history beginning with the “time of the end” in 1798; the empowerment of the first angel’s message on August 11, 1840; the first disappointment on April 19, 1844; and the great disappointment of October 22, 1844.
A harmadik próba, amely a döntő próba volt, 1844. október 22-ét jelképezte, amikor három év elteltével eljött az „óra”, amelyben maga Nabukodonozor ítélte meg Dánielt és a három hűségest, és a babiloni bölcseknél „tízszer” jobbnak nyilvánította őket. Dániel könyve negyedik fejezetének az első fejezetre való ráhelyezése előállítja a millerita történelem útjelzőit, kezdve a „vég idejével” 1798-ban; az első angyal üzenetének felhatalmazásával 1840. augusztus 11-én; az első csalódással 1844. április 19-én; valamint az 1844. október 22-i nagy csalódással.
Beyond identifying the specific waymarks of Millerite history, the two chapters, when brought together “line upon line,” illustrate the message of the first angel, identify the two desolating powers that are the subject of the foundational doctrine of the twenty-three hundred days, and also the three-step testing process of Daniel twelve which always occurs when the book of Daniel is unsealed.
Amellett, hogy azonosítja a millerita történelem sajátos útjelzőit, a két fejezet, amikor „sorral sorra” egymás mellé állítjuk őket, szemlélteti az első angyal üzenetét, azonosítja azt a két pusztító hatalmat, amelyek a kétezer-háromszáz nap alapvető tanításának tárgyát képezik, valamint Dániel tizenkettedik fejezetének háromlépcsős próbatételi folyamatát is, amely mindenkor bekövetkezik, amikor Dániel könyve felnyittatik.
They also identify that Nebuchadnezzar, as the symbol of the wise in 1798, in conjunction with his second dream in chapter four, represents William Miller, whose movement was to become the true Protestant horn. The work of William Miller, that represents the foundational truths of Adventism, are represented upon Habakkuk’s two tables, and God directed in the production of both those sacred tables.
Azt is azonosítják, hogy Nabukodonozor mint a bölcsek jelképe 1798-ban, a negyedik fejezetben feljegyzett második álmával összefüggésben, William Millert jelképezi, akinek mozgalma azzá lett, hogy az igazi protestáns szarvat képviselje. William Miller munkáját, amely az adventizmus alapvető igazságait jelképezi, Habakuk két tábláján ábrázolja az Írás, és Isten irányította mindkét szent tábla elkészítését.
There were several prophetic truths that Miller did not see correctly because his vantage point of prophetic history disallowed him from recognizing that there are three desolating powers; not only paganism (the dragon), papalism (the beast), but also apostate Protestantism (the false prophet). In God’s providence those prophetic understandings of Miller, that were limited by his vantage point in history, were not represented upon the two sacred tables of Habakkuk.
Volt több olyan prófétai igazság, amelyet Miller nem látott helyesen, mert a prófétai történelemben elfoglalt nézőpontja nem tette lehetővé számára annak felismerését, hogy három pusztító hatalom van: nemcsak a pogányság (a sárkány), a pápaság (a fenevad), hanem a hitehagyott protestantizmus is (a hamis próféta). Isten gondviselésében Millernek azok a prófétai felismerései, amelyeket a történelemben elfoglalt nézőpontja korlátozott, nem kerültek ábrázolásra Habakuk két szent tábláján.
Nebuchadnezzar’s second dream in chapter four of Daniel, represents William Miller’s second dream. Both dreams address the “seven times,” and Miller’s dream identifies the rejection of his work that began in 1863, and escalates until the Midnight Cry. Both dreams end with a kingdom restored after a period of scattering. For this reason, we will consider Miller’s second dream, before we consider directly the vision of the Ulai River that was unsealed in 1798.
Nabukodonozor második álma Dániel könyvének negyedik fejezetében William Miller második álmát jelképezi. Mindkét álom a „hét idővel” foglalkozik, és Miller álma az ő művének 1863-ban kezdődő elutasítását azonosítja, amely az Éjféli Kiáltásig fokozódik. Mindkét álom egy olyan királysággal végződik, amely egy szétszóratás időszaka után helyreállíttatik. Ezért Miller második álmát fogjuk megvizsgálni, mielőtt közvetlenül az Ulaj folyó látomását vennénk szemügyre, amely 1798-ban pecsételtetett fel.
“I dreamed that God, by an unseen hand, sent me a curiously wrought casket about ten inches long by six square, made of ebony and pearls curiously inlaid. To the casket there was a key attached. I immediately took the key and opened the casket, when, to my wonder and surprise, I found it filled with all sorts and sizes of jewels, diamonds, precious stones, and gold and silver coin of every dimension and value, beautifully arranged in their several places in the casket; and thus arranged they reflected a light and glory equaled only to the sun.
„Azt álmodtam, hogy Isten egy láthatatlan kéz által küldött nekem egy különös műgonddal készített kis ládikát, körülbelül tíz hüvelyk hosszúságú és hat hüvelyk szélességű, ébenfából, gyöngyökkel mesterien berakva. A ládikához egy kulcs volt erősítve. Azonnal kézbe vettem a kulcsot, és kinyitottam a ládikát, amikor csodálkozásomra és ámulatomra azt találtam, hogy mindenféle és minden nagyságú ékszerrel, gyémánttal, drágakővel, valamint mindenféle méretű és értékű arany- és ezüstpénzzel volt tele, szépen elrendezve, mindegyik a maga helyén a ládikában; és ily módon elrendezve olyan fényt és dicsőséget vertek vissza, amelyhez foghatót egyedül a nap mutathat.”
“I thought it was not my duty to enjoy this wonderful sight alone, although my heart was overjoyed at the brilliancy, beauty, and value of its contents. I therefore placed it on a center table in my room and gave out word that all who had a desire might come and see the most glorious and brilliant sight ever seen by man in this life.
„Úgy gondoltam, nem az én kötelességem, hogy egyedül élvezzem e csodálatos látványt, noha szívemet túláradó öröm töltötte el tartalmának ragyogása, szépsége és értéke miatt. Ezért szobám közepén álló asztalra helyeztem, és hírül adtam, hogy mindazok, akikben vágy ébred, eljöhetnek, és megtekinthetik a legdicsőségesebb és legragyogóbb látványt, amelyet ember valaha meglátott e földi életben.
“The people began to come in, at first few in number, but increasing to a crowd. When they first looked into the casket, they would wonder and shout for joy. But when the spectators increased, everyone would begin to trouble the jewels, taking them out of the casket and scattering them on the table. I began to think that the owner would require the casket and the jewels again at my hand; and if I suffered them to be scattered, I could never place them in their places in the casket again as before; and felt I should never be able to meet the accountability, for it would be immense. I then began to plead with the people not to handle them, nor to take them out of the casket; but the more I pleaded, the more they scattered; and now they seemed to scatter them all over the room, on the floor and on every piece of furniture in the room.
„Az emberek kezdtek bejönni, eleinte kevesen, de számuk egyre növekedett, mígnem tömeggé lettek. Amikor először betekintettek a ládikába, csodálkoztak és örömükben felkiáltottak. De amikor a szemlélők száma megnövekedett, mindannyian elkezdték háborgatni az ékszereket, kivették azokat a ládikából, és szétszórták az asztalon. Azt kezdtem gondolni, hogy a tulajdonos újra számon fogja kérni tőlem a ládikát és az ékszereket; és ha megengedem, hogy szétszórják őket, soha többé nem tudom majd úgy visszahelyezni őket a ládikába a helyükre, mint azelőtt; és úgy éreztem, hogy soha nem leszek képes helytállni e felelősség tekintetében, mert az roppant nagy volna. Ekkor könyörögni kezdtem az embereknek, hogy ne nyúljanak hozzájuk, és ne vegyék ki őket a ládikából; de minél inkább könyörögtem, annál inkább szétszórták őket; és most úgy tűnt, hogy szétszórják őket az egész szobában, a padlón és a szoba minden egyes bútordarabján.
“I then saw that among the genuine jewels and coin they had scattered an innumerable quantity of spurious jewels and counterfeit coin. I was highly incensed at their base conduct and ingratitude, and reproved and reproached them for it; but the more I reproved, the more they scattered the spurious jewels and false coin among the genuine.
„Ekkor láttam, hogy az igazi drágakövek és pénzérmék közé megszámlálhatatlan mennyiségű hamis drágakövet és hamis pénzérmét szórtak szét. Mélységesen felháborított aljas magatartásuk és hálátlanságuk, és megfeddtem, valamint megrovással illettem őket ezért; de minél inkább feddtem őket, annál inkább szétszórták a hamis drágaköveket és a hamis pénzérméket az igaziak között.
“I then became vexed in my physical soul and began to use physical force to push them out of the room; but while I was pushing out one, three more would enter and bring in dirt and shavings and sand and all manner of rubbish, until they covered every one of the true jewels, diamonds, and coins, which were all excluded from sight. They also tore in pieces my casket and scattered it among the rubbish. I thought no man regarded my sorrow or my anger. I became wholly discouraged and disheartened, and sat down and wept.
„Ekkor felindultam testi lelkemben, és testi erőt kezdtem használni, hogy kitoljam őket a szobából; de miközben egyet kitoltam, három másik lépett be, és sarat és forgácsot és homokot és mindenféle szemetet hordtak be, mígnem befedtek minden valódi ékkövet, gyémántot és pénzdarabot, úgyhogy azok teljesen kikerültek a szem elől. Szét is tépték kis ládámat, és szétszórták azt a szemét között. Úgy gondoltam, senki sem veszi tekintetbe sem bánatomat, sem haragomat. Egészen elcsüggedtem és elbátortalanodtam, leültem, és sírtam.”
“While I was thus weeping and mourning for my great loss and accountability, I remembered God, and earnestly prayed that He would send me help. Immediately the door opened, and a man entered the room, when the people all left it; and he, having a dirt brush in his hand, opened the windows, and began to brush the dirt and rubbish from the room.
„Miközben ily módon sírtam és gyászoltam nagy veszteségem és felelősségem miatt, megemlékeztem Istenről, és buzgón imádkoztam, hogy küldjön nekem segítséget. Az ajtó azonnal megnyílt, és egy férfi lépett be a szobába, mire az emberek mind eltávoztak onnan; ő pedig, kezében egy portalanító kefével, kitárta az ablakokat, és elkezdte a port és a szemetet kisöpörni a szobából.
“I cried to him to forbear, for there were some precious jewels scattered among the rubbish.
„Arra kértem őt, hogy tartózkodjék ettől, mert a törmelék között néhány drága ékszer hevert szétszórva.
“He told me to ‘fear not,’ for he would ‘take care of them.’
Azt mondta nekem, hogy „ne féljek”, mert ő „gondoskodni fog róluk”.
“Then, while he brushed the dirt and rubbish, false jewels and counterfeit coin, all rose and went out of the window like a cloud, and the wind carried them away. In the bustle I closed my eyes for a moment; when I opened them, the rubbish was all gone. The precious jewels, the diamonds, the gold and silver coins, lay scattered in profusion all over the room.
„Azután, miközben leseperte a port és a szemetet, a hamis drágakövek és a hamis pénz mind felemelkedtek, és mint a felhő, kimentek az ablakon, a szél pedig elhordta őket. A sürgés-forgásban egy pillanatra lehunytam a szememet; amikor kinyitottam, a szemét mind eltűnt. Az értékes drágakövek, a gyémántok, az arany- és ezüstpénzek nagy bőségben szétszórva hevertek szerte az egész szobában.
“He then placed on the table a casket, much larger and more beautiful than the former, and gathered up the jewels, the diamonds, the coins, by the handful, and cast them into the casket, till not one was left, although some of the diamonds were not bigger than the point of a pin.
„Ezután az asztalra helyezett egy ládikát, amely sokkal nagyobb és szebb volt az előzőnél, majd marokszám összegyűjtötte az ékszereket, a gyémántokat és az érméket, és a ládikába vetette őket, mígnem egy sem maradt, noha némely gyémánt nem volt nagyobb egy gombostű hegyénél.
“He then called upon me to ‘come and see.’
„Ezután felszólított, hogy „jöjjek és lássam”.”
“I looked into the casket, but my eyes were dazzled with the sight. They shone with ten times their former glory. I thought they had been scoured in the sand by the feet of those wicked persons who had scattered and trod them in the dust. They were arranged in beautiful order in the casket, everyone in its place, without any visible pains of the man who cast them in. I shouted with very joy, and that shout awoke me.” Early Writings, 81–83.
„Belenéztem a ládikába, de szememet elkápráztatta a látvány. Tízszer fényesebben ragyogtak, mint korábbi dicsőségükben. Azt gondoltam, hogy ama gonosz személyek lábai, akik szétszórták és a porba tiporták őket, mintegy a homokban súrolták és tisztították meg őket. Gyönyörű rendben voltak elhelyezve a ládikában, mindegyik a maga helyén, anélkül hogy látható nyoma lett volna annak az embernek a kezére valló fáradságnak, aki belehelyezte őket. Örömömben felkiáltottam, és e kiáltás felébresztett.” Korai írások, 81–83.
We will address Miller’s dream in the next article.
Miller álmával a következő cikkben foglalkozunk.
The following is an introduction of William Miller’s second dream, written by James White when he published Miller’s dream in the Advent Herald.
Az alábbiakban William Miller második álmának bevezetése olvasható, amelyet James White írt, amikor Miller álmát megjelentette az Advent Heraldban.
“The following dream was published in the Advent Herald, more than two years since. I then saw that it clearly marked out our past Second Advent experience, and that God gave the dream for the benefit of the scattered flock.
„A következő álom több mint két évvel ezelőtt jelent meg az Advent Heraldban. Akkor megértettem, hogy világosan kijelöli a mi múltbeli második adventi tapasztalatunkat, és hogy Isten az elszéledt nyáj javára adta ezt az álmot.״
“Among the signs of the near approach of the great and the terrible day of the Lord, God has placed dreams. See Joel 2:28–31; Acts 2:17–20. Dreams may come in three ways; first, ‘through the multitude of business.’ See Ecclesiastics 5:3. Second, those who are under the foul spirit and deception of Satan, may have dreams through his influence. See Deuteronomy 8:1–5; Jeremiah 23:25–28; 27:9; 29:8; Zechariah 10:2; Jude 8. And third, God has always taught, and still teaches his people more or less by dreams, which come through the agency of angels and the Holy Spirit. Those who stand in the clear light of truth will know when God gives them a dream; and such will not be deceived and led astray by false dreams.
„Az Úr nagy és rettenetes napjának közeli eljövetelét jelző jelek között Isten az álmokat is elhelyezte. Lásd: Jóel 2:28–31; Cselekedetek 2:17–20. Az álmok háromféleképpen jöhetnek; először: „a sok foglalatosság miatt.” Lásd: Prédikátor 5:3. Másodszor: akik a Sátán tisztátalan szellemének és megtévesztésének befolyása alatt állnak, álmokat kaphatnak az ő hatása által. Lásd: 5Mózes 8:1–5; Jeremiás 23:25–28; 27:9; 29:8; Zakariás 10:2; Júdás 8. Harmadszor pedig, Isten mindig is tanította, és ma is kisebb-nagyobb mértékben álmok által tanítja népét, amelyek angyalok és a Szentlélek közvetítése által jönnek. Akik az igazság tiszta világosságában állnak, tudni fogják, mikor ad nekik Isten álmot; és az ilyenek nem lesznek megtévesztve, sem hamis álmok által tévútra vezetve.”
“‘And he said, Hear now my words; if there be a prophet among you, I the Lord will make myself known unto him in a vision, and will speak unto him in a dream.’ Numbers 12:6. Said Jacob, ‘The angel of the Lord spake unto me in a dream.’ Genesis 31:2. ‘And God came to Laban the Syrian in a dream by night.’ Genesis 31:24. Read the dreams of Joseph, [Genesis 37:5–9], and then the interesting story of their fulfilment in Egypt. ‘In Gibeon the Lord appeared to Solomon in a dream by night.’ 1 Kings 3:5. The great important image of the second chapter of Daniel was given in a dream, also the four beasts, etc. of the seventh chapter. When Herod sought to destroy the infant Saviour Joseph was warned in a dream to flee into Egypt. Matthew 2:13.
„Ő pedig monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: ha valaki próféta közöttetek, én, az Úr, látomásban jelentem ki magamat annak, álomban szólok ahhoz.” 4Mózes 12:6. Jákób ezt mondta: „Az Úr angyala álomban szólt hozzám.” 1Mózes 31:2. „És Isten éjjel, álomban eljött a szíriai Lábánhoz.” 1Mózes 31:24. Olvassátok József álmait [1Mózes 37:5–9], azután pedig beteljesedésük figyelemre méltó történetét Egyiptomban. „Gibeonban megjelent az Úr Salamonnak éjjel álomban.” 1Királyok 3:5. Dániel második fejezetének nagy jelentőségű szoborképe álomban adatott, valamint a hetedik fejezet négy fenevada stb. is. Amikor Heródes a gyermek Megváltót el akarta pusztítani, József álomban figyelmeztetést kapott, hogy meneküljön Egyiptomba. Máté 2:13.
“‘And it shall come to pass in the LAST DAYS, saith God, I will pour out of my Spirit upon all flesh: and your sons and your daughters shall prophesy, and your young men shall see visions, and your old men shall dream dreams.’ Acts 2:17.
„És lészen az UTOLSÓ NAPOKBAN, ezt mondja Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és a ti fiaitok és leányaitok prófétálnak, és ifjaitok látomásokat látnak, és véneitek álmokat álmodnak.” ApCsel 2:17.
“The gift of prophecy, by dreams and visions, is here the fruit of the Holy Spirit, and in the last days is to be manifested sufficiently to constitute a sign. It is one of the gifts of the gospel church.
„A prófétálás ajándéka, álmok és látomások által, itt a Szentlélek gyümölcse, és az utolsó napokban oly mértékben kell megnyilvánulnia, hogy jelül szolgáljon. Ez az evangéliumi egyház egyik ajándéka.
“‘And he gave some apostles; and some PROPHETS; and some evangelists; and some pastors and teachers; For the perfecting of the saints, for the work of the ministry, for the edifying of the body of Christ.’ Ephesians 4:11–12.
„És adott némelyeket apostolokul; némelyeket pedig PRÓFÉTÁKUL; némelyeket evangélistákul; némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul; hogy felkészítse a szenteket a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére.” Efézus 4:11–12.
“‘And God hath set some in the church, first apostles, secondarily PROPHETS,’ etc. 1 Corinthians 12:28. ‘Despise not PROPHESYINGS.’ 1 Thessalonians 5:20. See also Acts 13:1; 21:9; Romans 7:6; 1 Corinthians 14:1, 24, 39. Prophets or prophesyings are for the edification of the church of Christ; and there is no evidence that can be produced from the word of God, that they were to cease before evangelists, pastors and teachers were to cease. But says the objector, ‘There has been so many false visions and dreams that I cannot have confidence in anything of the kind.’ It is true that Satan has his counterfeit. He always had false prophets, and certainly we may expect them now in this his last hour of deception and triumph. Those who reject such special revelations because the counterfeit exists, may with equal propriety go a little farther and deny that God ever revealed himself to man in a dream or a vision, for the counterfeit always existed.
„És némelyeket rendelt az Isten az egyházban, először apostolokul, másodszor PRÓFÉTÁKUL” stb. 1 Korinthus 12:28. „A PRÓFÉTÁLÁST meg ne vessétek.” 1 Thesszalonika 5:20. Lásd még: Cselekedetek 13:1; 21:9; Róma 7:6; 1 Korinthus 14:1, 24, 39. A próféták vagy a prófétálások Krisztus egyházának épülésére vannak; és Isten Igéjéből semmiféle bizonyíték nem hozható fel arra, hogy ezeknek az evangélisták, pásztorok és tanítók megszűnése előtt kellett volna megszűnniük. De — mondja az ellenvető — „Annyi hamis látomás és álom volt már, hogy semmi effélében nem tudok bízni.” Igaz, hogy a Sátánnak megvannak a maga hamisítványai. Mindig is voltak hamis prófétái, és bizonyosan számíthatunk rájuk most is, az ő megtévesztésének és diadalának ezen utolsó órájában. Akik az efféle különleges kinyilatkoztatásokat azért vetik el, mert létezik hamisítvány, ugyanolyan joggal mehetnének még egy lépéssel tovább, és tagadhatnák, hogy Isten valaha is álomban vagy látomásban kijelentette magát az embernek, hiszen a hamisítvány mindig is létezett.
“Dreams and visions are the medium through which God has revealed himself to man. Through this medium he spake to the prophets; he has placed the gift of prophecy among the gifts of the gospel church, and has classed dreams and visions with the other signs of the ‘LAST DAYS.’ Amen.
„Az álmok és látomások azok az eszközök, amelyek által Isten kijelentette magát az embernek. Ezen eszköz által szólt a prófétákhoz; a prófétálás ajándékát az evangéliumi egyház ajándékai közé helyezte, és az álmokat és látomásokat az „UTOLSÓ NAPOK” egyéb jelei közé sorolta. Ámen.
“My object in the above remarks has been to remove objections in a scriptural manner, and prepare the mind of the reader for the following.” James White.
„A fenti megjegyzéseimmel az volt a célom, hogy az ellenvetéseket szentírási módon elhárítsam, és az olvasó elméjét a következők befogadására előkészítsem.” James White.