The Book of Daniel - Number Thirty-Seven

„A Megváltó idejében a zsidók olyannyira befedték az igazság drága ékköveit a hagyomány és a mese szemétjével, hogy lehetetlen volt megkülönböztetni az igazat a hamistól. A Megváltó azért jött, hogy eltakarítsa a babona és a régóta dédelgetett tévedések törmelékét, és Isten Igéjének ékköveit az igazság foglalatába helyezze. Mit tenne a Megváltó, ha most jönne el hozzánk úgy, ahogyan a zsidókhoz jött? Hasonló munkát kellene végeznie, eltávolítva a hagyomány és a szertartásosság törmelékét. A zsidókat igen nyugtalanította, amikor ezt a munkát végezte. Szem elől tévesztették Isten eredeti igazságát, de Krisztus ismét láthatóvá tette azt. A mi feladatunk, hogy Isten drága igazságait megszabadítsuk a babonától és a tévedéstől. Milyen munkát bízott ránk az evangéliumban!” Review and Herald, 1889. június 4.

„Amikor Krisztus a világba jött, hogy a valódi vallást szemléltesse, és magasztalásra emelje azokat az elveket, amelyeknek az emberek szívét és cselekedeteit kell irányítaniuk, a hamisság oly mélyen gyökeret vert azokban, akik oly nagy világosságot kaptak, hogy többé nem értették a világosságot, és nem volt bennük hajlandóság arra, hogy a hagyományt feladják az igazságért. Elutasították a mennyei Tanítót, megfeszítették a dicsőség Urát, hogy megtarthassák saját szokásaikat és emberi koholmányaikat. Ugyanez a lelkület nyilvánul meg ma a világban is. Az emberek idegenkednek az igazság megvizsgálásától, nehogy hagyományaik megzavarodjanak, és a dolgok új rendje lépjen be. Az emberiségben állandó hajlam van a tévedésre, és az emberek természetüknél fogva készek arra, hogy az emberi eszméket és ismeretet igen magasra emeljék, míg az istenit és az örökkévalót sem fel nem ismerik, sem meg nem becsülik.” Counsels on Sabbath School Work, 47.

„A tudás kulcsát Krisztus napjaiban elvették azok, akiknek azt kellett volna birtokolniuk, hogy az Ótestamentum Írásaiban megnyissák a bölcsesség kincstárát. A rabbik és a tanítók gyakorlatilag elzárták a mennyek országát a szegények és a nyomorultak elől, és hagyták őket elveszni. Krisztus beszédeiben nem tárt eléjük egyszerre sok mindent, nehogy összezavarja elméjüket. Minden pontot világossá és elkülönültté tett. Nem vetette meg a próféciákban foglalt régi és ismert igazságok megismétlését, ha azok alkalmasak voltak arra, hogy eszméket vészen beléjük.”

„Krisztus volt az ősi igazságdrágakövek forrása. Az ellenség munkája nyomán ezek az igazságok kimozdíttattak helyükről. Elszakíttattak valódi helyzetüktől, és a tévelygés keretébe helyeztettek. Krisztus műve az volt, hogy e drága köveket újraigazítsa, és az igazság keretébe illessze. Az igazság azon alapelvei, amelyeket Ő maga adott a világ megáldására, Sátán közreműködése folytán betemettettek, és látszólag kihaltak. Krisztus kimentette őket a tévelygés törmeléke alól, új, éltető erőt adott nekik, és megparancsolta, hogy mint drága ékkövek ragyogjanak, és mindörökké szilárdan álljanak.״

„Maga Krisztus bármelyikét felhasználhatta e régi igazságoknak anélkül, hogy a legcsekélyebb részecskét is kölcsönözte volna, mert valamennyinek Ő volt az eredete. Ő ültette bele azokat minden nemzedék elméjébe és gondolataiba, és amikor eljött a mi világunkba, újrarendezte és élettel telítette azokat az igazságokat, amelyek holttá váltak, erőteljesebbé téve őket az eljövendő nemzedékek javára. Jézus Krisztusnak volt hatalma arra, hogy az igazságokat kimentse a törmelék közül, és ismét a világnak adja őket, több mint eredeti frissességükkel és erejükkel.” Manuscript Releases, 13. kötet, 240., 241.

„Az Úr január 26-án látomást adott nekem, amelyet most elmondok. Láttam, hogy Isten népe közül némelyek balgák és tespedők voltak; csupán félig voltak ébren, és nem ismerték fel, milyen időben élünk most; továbbá hogy a „piszok-seprűs” „ember” már belépett, és némelyeket az a veszély fenyegetett, hogy elsodorják őket. Könyörögtem Jézusnak, hogy mentse meg őket, kímélje még őket egy kis ideig, és engedje, hogy meglássák rettenetes veszélyüket, hogy felkészülhessenek, mielőtt örökre túl késő lenne. Az angyal ezt mondta: „A pusztulás hatalmas forgószélként közeleg.” Könyörögtem az angyalnak, hogy könyörüljön, és mentse meg azokat, akik szerették ezt a világot, ragaszkodtak javaikhoz, és nem voltak hajlandók elszakadni azoktól, és feláldozni azokat, hogy a követeket útjukon előmozdítsák az éhező juhok táplálására, akik a lelki eledel hiánya miatt pusztultak el.”

„Amint láttam, hogy szegény lelkek halnak meg a jelenvaló igazság hiánya miatt, és némelyek, akik azt vallották, hogy hisznek az igazságban, hagyták őket meghalni azáltal, hogy visszatartották az Isten művének előmozdításához szükséges eszközöket, a látvány túlságosan fájdalmas volt, és kértem az angyalt, hogy távolítsa el azt tőlem. Láttam, hogy amikor Isten ügye javaik egy részét igényelte, úgy, mint az ifjú esetében, aki Jézushoz ment, [Máté 19:16–22.] szomorúan távoztak; és hogy hamarosan elvonul majd a túláradó ostor, elsöpörve minden vagyonukat, s akkor már túl késő lesz földi javaikat feláldozni, és kincset gyűjteni a mennyben.” Review and Herald, 1850. április 1.

És amikor leteltek azok a napok, amelyeknek végén a király elrendelte, hogy vezessék be őket, az udvarmesterek fejedelme Nebukadneccar elé vezette őket. És a király beszélgetett velük; és mindnyájuk között nem találtatott senki, aki Dánielhez, Hanániáshoz, Misáélhoz és Azariáshoz fogható lett volna; ezért a király előtt álltak. És a bölcsességnek és értelemnek minden dolgában, amely felől a király kérdezősködött náluk, tízszerte különbeknek találta őket egész birodalmának minden írástudójánál és csillagjósánál. Dániel 1:18–20.

„Az Úr eljövetelét túlságosan távolra helyezitek. Láttam, hogy a késői eső úgy közeledik, [oly hirtelen,] mint az éjféli kiáltás, és tízszeres erővel.” Spalding and Magan, 5.

„Az igazság elvetésével az emberek annak Szerzőjét vetik el. Isten törvényének lábbal tiprásával a Törvényadó tekintélyét tagadják meg. Éppoly könnyű bálványt csinálni hamis tanokból és elméletekből, mint fából vagy kőből bálványt készíteni.” A nagy küzdelem, 584.

Efraim a bálványokhoz szegődött: hagyd őt magára. Hóseás 4:17.

„Az írástudók és a farizeusok azt állították, hogy magyarázzák az Írásokat, ám azokat a saját elképzeléseik és hagyományaik szerint magyarázták. Szokásaik és elveik egyre terhesebbekké váltak. Lelki értelmében a szent Ige a nép számára olyan lett, mint egy lepecsételt könyv, amely értelmük elől zárva maradt.” Signs of the Times, 1905. május 17.

„Végtelen Megváltónk van, és milyen drágák az igazság ama drágakövei, amelyek erről tesznek bizonyságot Isten Igéjében. Ám e becses ékköveket eltemette a törmelék tömege: a hagyományoké és az eretnekségeké, amelyeket maga a Sátán eredményezett. Fondorlatai különös erővel munkálkodnak az emberi elmékben, hogy elhomályosítsák Krisztus értékét azok előtt, akik hisznek benne. Isten és ember ellensége bűvkört vetett azokra, akik Krisztus követőinek vallják magukat, mígnem sokakról elmondható: Nem ismerték fel meglátogatásuk idejét.” Review and Herald, 1898. augusztus 16.

„A tévedés pora és törmeléke betemette az igazság drága ékköveit, de az Úr munkásai feltárhatják e kincseket, úgyhogy ezrek gyönyörködéssel és szent csodálattal tekintenek majd rájuk. Isten angyalai ott állnak az alázatos munkás mellett, kegyelmet és mennyei világosságot adva, és ezrek indíttatnak majd arra, hogy Dáviddal együtt így imádkozzanak: „Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemlélhessem a te törvényed csodálatos voltát.” Azok az igazságok, amelyeket korszakokon át nem láttak meg és nem vettek figyelembe, Isten szent Igéjének megvilágosított lapjairól ragyognak majd fel. Azok az egyházak általában, amelyek hallották, elutasították és lábbal tiporták az igazságot, még gonoszabbul fognak cselekedni; de „az értelmesek”, vagyis a becsületesek, meg fogják érteni. A könyv nyitva van, és Isten szavai elérik azok szívét, akik kívánják megismerni az ő akaratát. A mennyből alászálló angyal hangos kiáltására, aki a harmadik angyalhoz csatlakozik, ezrek fognak felébredni abból a kábultságból, amely korszakokon át fogva tartotta a világot, és meglátják az igazság szépségét és értékét.” Review and Herald, 1885. december 15.

„Az apostol ezt mondja: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen, minden jó cselekedetre teljesen felkészített.” A Biblia önmagának magyarázója. Az egyik szakasz kulcsnak bizonyul majd, amely feltár más szakaszokat, és ily módon világosság derül az Ige rejtett értelmére. Ha ugyanarról a tárgyról szóló különböző szövegeket összehasonlítunk, és minden oldalról megvizsgáljuk összefüggésüket, a Szentírás igaz jelentése nyilvánvalóvá lesz.

„Sokan úgy vélik, hogy az Írásokhoz fűzött magyarázatokat kell tanulmányozniuk ahhoz, hogy megértsék Isten Igéjének jelentését; és mi nem foglaljuk el azt az álláspontot, hogy a kommentárokat nem szabad tanulmányozni; de sok megkülönböztető képességre van szükség ahhoz, hogy az emberek szavainak tömege alatt felfedezzük Isten igazságát. Mily keveset tett az egyház, mint a Biblia iránti hitet valló testület, azért, hogy Isten Igéjének szétszórt drágaköveit az igazság egyetlen tökéletes láncába gyűjtse! Az igazság drágakövei nem a felszínen hevernek, amint azt sokan feltételezik. A gonosz szövetségének vezérlő elméje szüntelenül munkálkodik azon, hogy az igazságot szem elől rejtse, és a nagy emberek véleményeit teljes világosságba állítsa. Az ellenség minden hatalmával azon van, hogy elhomályosítsa a menny világosságát nevelési folyamatok által; mert nem akarja, hogy az emberek meghallják az Úr szavát, amint ezt mondja: „Ez az út, ezen járjatok.””

„Az igazság drágakövei a kinyilatkoztatás mezején szétszórva hevernek; de emberi hagyományok, emberek mondásai és parancsolatai alá temetve maradtak, a mennyből való bölcsességet pedig gyakorlatilag semmibe vették; mert Sátánnak sikerült elhitetnie a világgal, hogy az emberek szavai és teljesítményei nagy jelentőséggel bírnak. Az Úr Isten, a világok Teremtője, végtelen áron adta a világnak az evangéliumot. Ezen isteni eszköz által mennyei vigasztalás örömteli, felüdítő forrásai és maradandó vigasza nyílt meg azok számára, akik az élet forrásához jönnek. Az igazságnak vannak még feltáratlan erezetei; de a lelki dolgokat lelkiképpen lehet megítélni. A gonoszságtól elhomályosult elmék nem képesek méltányolni az igazság értékét úgy, ahogyan az Jézusban van.” Review and Herald, 1891. december 1.

Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, visszafogadlak téged, és színem előtt állsz majd; és ha elválasztod a drágát a hitványtól, olyan leszel, mint az én szám. Ők térjenek meg hozzád, de te ne térj hozzájuk. Jeremiás 15:19.

„Hogy e finomító folyamat milyen hamar veszi kezdetét, azt nem mondhatom meg, de nem fog sokáig késlekedni. Az, akinek szórólapátja a kezében van, megtisztítja templomát erkölcsi beszennyeződésétől. Teljesen megtisztítja szérűjét.” Testimonies to Ministers, 372, 373.

„Malakiás 3:1–4 idézve.

„Isten népe között finomító, megtisztító folyamat megy végbe, és a Seregek Ura kezét tette erre a munkára. Ez a folyamat a lélek számára a legnagyobb megpróbáltatást jelenti, de szükséges ahhoz, hogy a szenny eltávolíttassék. A próbák elengedhetetlenek ahhoz, hogy mennyei Atyánkhoz közel vigyenek bennünket, akaratának való alárendeltségben, hogy igazságban való áldozatot vihessünk az Úrnak. Istennek a lélek finomítására és megtisztítására irányuló munkájának addig kell folytatódnia, míg szolgái annyira megaláztatnak, annyira meghalnak az énnek, hogy amikor tevékeny szolgálatra hívatnak, tekintetük egyedül Isten dicsőségére irányuljon.” Review and Herald, 1894. április 10.

„Amikor arra szólíttatunk, hogy másokkal nézetkülönbségbe kerüljünk, vagy mások fejezik ki a mienktől eltérő véleményüket, keresztényi lelkületet kell tanúsítanunk, és szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy megengedhetjük magunknak a nyugodt és méltányos magatartást; mert az igazság kiállja a vizsgálatot. Minél inkább tanulmányozzák, annál inkább előragyog a világossága. Az Úr rosszallással tekint mindenre, ami keménységgel és szigorúsággal terhes, és megrovását helyezi azokra, akik megvetéssel és szemrehányással illetik azokat, akik véleményükben eltérnek tőlük, és a lehető legkedvezőtlenebb színben tüntetik fel őket. Az egész Menny úgy tekint azokra, akik ezt cselekszik, amiként a Menny a farizeusokra tekintett, és úgy nyilvánítja őket, mint akik nem ismerik sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. Az igazság ellenségei nem tehetik az igazságot tévedéssé. Tiporhatják az igazságot, és azt gondolhatják, hogy mivel a porba vetették és szeméttel borították be, legyőzték azt; de Isten indítani fog némelyeket az ő hűségesei közül, hogy azt tegyék, amit Krisztus tett, amikor e földön járt: félresöpörjék a törmeléket, és az igazságot visszahelyezzék megfelelő helyére, az igazság keretébe.”

„Azokban a körökben, ahol az igazság vita tárgyát képezi, lesznek olyanok, akik ellenezni fognak mindent, amit korábban nem fogadtak el igazságként; és miközben azzal hízelegnek maguknak, hogy csupán a tévellyel harcolnak, szükségük van arra, hogy elfogulatlan füllel halljanak, hogy megérthessék, mi az igazság, és ne tüntessék fel hamisan, ne magyarázzák félre azt, ami elhangzik. Előttük áll minden korszak azon embereinek példája, akik az igazság ellen harcoltak, és ekképpen Isten tanácsát (sic) vetették el önmaguk ellen. Súlyos lesz a felelősség, amely azokon az embereken nyugszik majd, akik nagy világosságot és nagy alkalmakat kaptak, mégsem álltak teljesen az Úr oldalára. Ha teljesen az Úr oldalára mernének állni, megőriztetnének feddhetetlenségben, még akkor is, amikor arra szólíttatnának, hogy egyedül álljanak meg. Ő képessé tenné őket arra, hogy bátran megálljanak, tisztaságban és méltányosságban, a romlatlan igazságosság elveiért küzdve. Megerősítené őket abban, hogy a jogért harcoljanak, mert az jog, még ha az igazság az utcán elbukott is, és a méltányosság nem is léphetett be. Megértenék, mi a tiszta és szeplőtelen, mi áll összhangban Krisztus életével, és nem térnének el a keresztyénség legtisztább alapelveitől sem lélekben, sem szóban, sem cselekedetben, még akkor sem, ha nemcsak a tudatlansággal, hanem művelt és tapasztalt emberekkel is szemben állnának, akik a szofisztika fegyvereit használnák arra, hogy elhallgattassák őket. A tévelynek az igazság ellen vívott egész küzdelme során megőriztetnének, és képessé tétetnének arra, hogy úgy járjanak el, hogy ellenségeik sem cáfolni, sem megállni velük szemben ne tudjanak. Mint a szikla állnának az elv mellett, megtagadva, hogy bárkivel is megalkudjanak, és mégis megőrizve azt a lelkületet, amely minden keresztyént kell hogy jellemezzen.”

„Aki Krisztus követője, különbséget fog tenni a szent és a közönséges között, és ragaszkodni fog az ember jellemének és munkájának valódi bizonyítékához, mert Krisztus ezt mondta: »Gyümölcseikről ismeritek meg őket.« A keresztény mindenféle ellenállás közepette is előrehalad. Megveti a hízelgést, mert az a Sátántól származik. Iszonyodik a vádaskodástól, mert az a gonosz fegyvere. Nem táplálnak irigységet, és nem engedik át magukat az önfelmagasztalásnak, mert ezek Isten és ember ellenségének jellemvonásai. Nem találtatnak majd besúgókként; mert Sátán a megvetett zsidókat használta fel erre a munkára Jézus ellen. Nem követik testvéreiket kérdések áradatával, amint a zsidók követték Krisztust azzal a céllal, hogy szavaiban tőrbe csalják őt, és sok dologról beszéltessék, hogy egyetlen szó miatt bűnössé tehessék.” Home Missionary, 1894. szeptember 1.