The Book of Daniel - Number Forty-One

Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó arra, hogy apostolnak neveztessem, mivel üldöztem az Isten egyházát. 1Korinthus 15:19.

Anániás pedig így felelt: Uram, sokaktól hallottam e férfi felől, mennyi gonoszt cselekedett a te szentjeiddel Jeruzsálemben; és itt is felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik a te nevedet segítségül hívják. De az Úr ezt mondta neki: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai előtt, Cselekedetek 9:13–15.

És hogy a kijelentések bősége miatt felettébb fel ne magasztaltassam, adatott nékem tövis a testembe, a Sátán követe, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb fel ne magasztaltassam. Emiatt háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el tőlem. És ezt mondta nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által jut teljességre. Legszívesebben azért az én erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Azért gyönyörködöm az erőtlenségekben, a gyalázatokban, a szükségekben, az üldöztetésekben, a szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. 2 Korinthus 12:7–10.

Különösen azért, mert tudom rólad, hogy jártas vagy mindazokban a szokásokban és kérdésekben, amelyek a zsidók között vannak; ezért kérlek téged, hallgass meg engem türelemmel. Életmódomat ifjúságomtól fogva, amely kezdettől fogva saját nemzetem körében, Jeruzsálemben folyt, ismerik mind a zsidók; akik eleitől fogva ismertek engem, ha tanúságot akarnának tenni, hogy vallásunk legszigorúbb felekezete szerint farizeusként éltem. Cselekedetek 26:3–5.

A kérés teljesíttetett, és „Pál megállt a lépcsőkön, és kezével intett a népnek.” Ez a mozdulat magára vonta figyelmüket, míg fellépése tiszteletet parancsolt. „És mikor nagy csend lett, héber nyelven szólt hozzájuk, mondván: Férfiak, atyámfiai és atyák, hallgassátok meg most előttetek mondott védekezésemet.” A jól ismert héber szavak hallatán „még inkább elcsendesedtek”, és az egyetemes csendben így folytatta: „Én bizony zsidó férfiú vagyok, Cilíciai Tárzusban születtem, de ebben a városban neveltettem Gamáliel lábainál, az atyák törvényének tökéletes szabálya szerint oktattak engem, és buzgó voltam Isten iránt, miként ma ti mindnyájan azok vagytok.” Senki sem tagadhatta az apostol állításait, mivel az általa említett tények jól ismertek voltak sokak előtt, akik még mindig Jeruzsálemben éltek.” Az apostolok cselekedetei, 408.

Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a hozzá való egybegyűjtetésünkre nézve, hogy ne rendüljetek meg hamar a ti értelmetekben, se meg ne háborodjatok, sem lélek által, sem beszéd által, sem mintegy tőlünk származó levél által, mintha a Krisztus napja már itt volna. Senki semmiképpen meg ne csaljon titeket: mert nem jön el az addig, mígnem bekövetkezik előbb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelem fia; aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, amit Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondanak, úgyhogy mint Isten ül be az Isten templomába, önmagát mutogatván, hogy ő Isten. Nem emlékeztek-e, hogy megmondtam nektek ezeket, amikor még nálatok voltam? És most tudjátok, mi tartja vissza, hogy csak a maga idejében jelenjék meg. Működik ugyanis már a törvénytelenség titkos bűne; csakhogy annak, aki azt most visszatartja, félre kell tétetnie az útból. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő eljövetelének megjelenésével; annak pedig, akinek eljövetele a Sátán munkája szerint van, a hazugság minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszság minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazság szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsát rájuk Isten tévelygésnek erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; hogy kárhoztassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek a hamisságban. 2 Thesszalonika 2:1–12.

„Krisztus eljövetele előtt azonban a vallási világban olyan jelentős fejleményeknek kellett bekövetkezniük, amelyeket a prófécia előre megjövendölt. Az apostol kijelentette: „Ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, sem lélek, sem beszéd, sem mintha tőlünk származó levél által, mintha a Krisztusnak ama napja már eljött volna. Senki semmiképpen meg ne csaljon titeket: mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia; aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik; annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, azt mutogatván magáról, hogy ő Isten.”

Pál szavait nem volt szabad félreértelmezni. Nem volt szabad azt tanítani, hogy ő különleges kijelentés által figyelmeztette a thesszalonikaiakat Krisztus közvetlen eljövetelére. Az ilyen állásfoglalás a hitben zavart okozna; mert a csalódás gyakran hitetlenséghez vezet. Az apostol ezért intette a testvéreket, hogy semmiféle ilyen üzenetet ne fogadjanak el úgy, mint amely tőle származik, és ezután hangsúlyozta azt a tényt, hogy a pápai hatalom, amelyet Dániel próféta oly világosan leírt, még csak ezután fog felemelkedni, és hadat viselni Isten népe ellen. Amíg ez a hatalom véghez nem viszi halálos és istenkáromló munkáját, hiábavaló lenne, hogy az egyház Uruk eljövetelét várja. „Nem emlékeztek-é” – kérdezte Pál –, „hogy amikor még nálatok voltam, megmondtam nektek ezeket?”

„Szörnyűek voltak azok a megpróbáltatások, amelyeknek az igaz egyházat sújtaniuk kellett. Már abban az időben is, amikor az apostol írta e sorokat, a „gonoszság titka” már munkálkodni kezdett. Azok a fejlemények pedig, amelyeknek a jövőben kellett bekövetkezniük, „a Sátán munkája szerint valának minden hatalommal, jelekkel és hazug csodákkal, és a gonoszság minden csalárdságával azok között, akik elvesznek.””

„Különösen ünnepélyes az apostol kijelentése azokra vonatkozóan, akik megtagadják, hogy befogadják „az igazság szeretetét”. „Ezért” — jelentette ki mindazokról, akik szándékosan elutasítják az igazság üzeneteit — „Isten erős tévelygést bocsát rájuk, hogy higgyenek a hazugságnak: hogy mindnyájan elkárhozzanak, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek a hamisságban.” Az emberek nem vethetik el büntetlenül azokat az intéseket, amelyeket Isten irgalmában küld nekik. Azoktól, akik kitartóan elfordulnak ezektől az intésektől, Isten megvonja Lelkét, és átengedi őket azoknak a csalásoknak, amelyeket szeretnek.” The Acts of the Apostles, 265, 266.

És a király a maga tetszése szerint cselekszik; felmagasztalja magát, és fölébe emeli magát minden istennek, és csodálatos dolgokat szól az istenek Istene ellen, és boldogulni fog mindaddig, míg a harag be nem telik; mert aminek el kellett végeztetnie, az meglesz. Dániel 11:36.

„Krisztus ezt mondja: »Gyümölcseikről ismeritek meg őket.« Ha azok, akik által gyógyulások történnek, e megnyilvánulások miatt hajlanak arra, hogy mentegetni próbálják Isten törvényének elhanyagolását, és továbbra is engedetlenségben éljenek, akkor abból, hogy bármilyen és minden mértékben van hatalmuk, nem következik, hogy Isten nagy hatalma van bennük. Ellenkezőleg, ez a nagy csaló csodatevő ereje. Ő az erkölcsi törvény áthágója, és minden általa uralható eszközt felhasznál arra, hogy megvakítsa az embereket annak valódi jelleme felől. Figyelmeztetést kaptunk arra, hogy az utolsó napokban jelekkel és hazug csodákkal fog munkálkodni. És e csodákat a kegyelmi idő végéig folytatni fogja, hogy azokra bizonyítékként mutathasson rá, miszerint ő a világosság angyala, és nem a sötétségé.” The Seventh-day Adventist Bible Commentary, 7. kötet, 911.

„A pápaság intézményét Isten törvényének megsértésével kikényszerítő rendelet által nemzetünk teljesen elszakad az igazságosságtól. Amikor a protestantizmus kezét átnyújtja a szakadékon, hogy megragadja a római hatalom kezét; amikor átnyúl a mélység fölött, hogy kezet fogjon a spiritizmussal; amikor e hármas szövetség befolyása alatt országunk megtagadja Alkotmányának mint protestáns és köztársasági kormányzatnak minden alapelvét, és intézkedéseket tesz a pápai hamisságok és csalások terjesztésére: akkor tudhatjuk, hogy elérkezett Sátán csodálatos munkálkodásának ideje, és hogy a vég közel van.” Testimonies, 5. kötet, 451.

„Az alatt a tizenkét év alatt, amíg deista voltam, minden történeti művet elolvastam, amelyet csak találtam; most azonban a Bibliát szerettem. Jézusról tanított! Ám a Bibliának még mindig igen nagy része homályos volt előttem. 1818-ban vagy 1819-ben, miközben beszélgettem egy barátommal, akihez látogatásra mentem, s aki ismert engem, és hallotta, hogyan beszéltem, amikor még deista voltam, meglehetősen sokatmondó módon megkérdezte: »Mit gondolsz erről az igéről, meg arról?« — utalva azokra a régi szövegekre, amelyek ellen deistaként kifogást emeltem. Megértettem, mire megy ki a dolog, és így feleltem: ha időt adsz nekem, megmondom, mit jelentenek. »Mennyi időt akarsz?« Nem tudom — feleltem —, de meg fogom mondani; mert nem tudtam elhinni, hogy Isten olyan kijelentést adott volna, amelyet nem lehet megérteni. Ekkor elhatároztam, hogy tanulmányozni fogom a Bibliámat, abban a hitben, hogy megtudhatom, mit értett a Szentlélek. Ám mihelyt meghoztam ezt az elhatározást, ez a gondolat támadt bennem: »Tegyük fel, hogy találsz egy szakaszt, amelyet nem tudsz megérteni; mit fogsz tenni?« Ekkor a Biblia tanulmányozásának ez a módja jutott eszembe: veszem az ilyen szakaszok szavait, végigkövetem őket a Bibliában, és ily módon kiderítem a jelentésüket. Nálam volt Cruden konkordanciája, amelyről úgy vélem, a legjobb a világon; így hát azt és a Bibliámat fogtam, leültem az íróasztalomhoz, és semmi egyebet nem olvastam, legfeljebb egy keveset az újságokból, mert eltökéltem, hogy megtudom, mit jelent a Bibliám.”

„A Genezisnél kezdtem, és lassan olvastam tovább; és amikor olyan szöveghelyhez értem, amelyet nem tudtam megérteni, átkutattam a Bibliát, hogy megtudjam, mit jelent. Miután ily módon végigmentem a Biblián, ó, milyen fényesnek és dicsőségesnek tűnt fel az igazság! Azt találtam meg, amit nektek prédikáltam. Meggyőződtem arról, hogy a hét idő 1843-ban ért véget. Azután eljutottam a 2300 naphoz; ugyanarra a következtetésre vezettek engem; de eszem ágában sem volt kikutatni, mikor jön el a Megváltó, és nem tudtam elhinni; de a világosság olyan erővel sújtott le rám, hogy nem tudtam, mit tegyek. Most pedig azt gondoltam: fel kell csatolnom a sarkantyút és fel kell öltenem a bricseszt; nem megyek gyorsabban, mint a Biblia, és nem is maradok el mögötte. Bármit tanít a Biblia, ahhoz ragaszkodni fogok. De még mindig volt néhány szöveghely, amelyet nem tudtam megérteni.”

„Ennyit az ő általános bibliatanulmányozási módjáról. Egy másik alkalommal ismertette annak módját, miként állapította meg az előttünk álló szöveg jelentését — „a mindennapi” jelentését. „Olvastam tovább” — mondta — „és semmilyen más esetet nem találtam, amelyben előfordult volna, csak Dániel könyvében. Azután azokat a szavakat vettem, amelyek vele kapcsolatban álltak: „elvétetik”. Elveszi a mindennapit, „attól az időtől fogva, hogy a mindennapi elvétetik” stb. Olvastam tovább, és azt gondoltam, hogy nem találok világosságot a szövegre nézve; végül eljutottam 2 Thessalonians 2:7–8-hoz. „Mert a törvényszegés titka immár munkálkodik; csakhogy annak, aki azt most visszatartja, félre kell tétetnie az útból, és akkor jelenik meg amaz istentelen” stb. És amikor ehhez az igéhez értem, ó, milyen világosan és dicsőségesen jelent meg az igazság! Ott van! ez „a mindennapi”! Nos hát, mit ért Pál azon, hogy „aki azt most visszatartja”, vagy akadályozza? „A bűn emberén” és „az istentelenen” a pápaság értendő. Nos, mi az, ami megakadályozza, hogy a pápaság megjelenjék? Mi más, mint a pogányság; tehát „a mindennapi”-nak pogányságot kell jelentenie.” William Miller, Apollos Hale, The Second Advent Manual, 65, 66.

Ámuljatok el, és csodálkozzatok; kiáltsatok és jajgassatok: részegek ők, de nem bortól; tántorognak, de nem részegítő italtól. Mert az Úr mély álomnak lelkét öntötte ki rátok, és bezárta szemeiteket; a prófétákat és fejedelmeiteket, a látókat befedezte. És minden látomás olyanná lett számotokra, mint a lepecsételt könyv beszéde, amelyet oda adnak annak, aki tud olvasni, mondván: Olvasd el ezt, kérlek; ő pedig azt mondja: Nem tudom, mert le van pecsételve. Azután a könyvet annak adják, aki nem tud olvasni, mondván: Olvasd el ezt, kérlek; ő pedig azt mondja: Nem tudok olvasni. Ezért szól az Úr: Mivel e nép szájával közeledik hozzám, és ajkával tisztel engem, szívét pedig távol tartja tőlem, és irántam való félelme betanult emberi parancsolattá lett: azért íme, én ismét csodálatos dolgot cselekszem e néppel, csodálatosat és csodát; és elvész bölcseinek bölcsessége, és értelmeseinek értelme elrejtetik. Jaj azoknak, akik elmélyülten igyekeznek elrejteni tervüket az Úr elől, és a sötétségben cselekszik dolgaikat, és ezt mondják: Ki lát minket, és ki ismer minket? Micsoda fonákság! Vajon a fazekas agyagnak tekintendő-é? Vajon mondhatja-é a mű alkotójáról: Nem ő készített engem? és mondhatja-é az alkotmány alkotójáról: Nincs értelme? Ézsaiás 29:9–16.