All the prophets are speaking more of the last days than the days in which they lived.
Valamennyi próféta inkább az utolsó napokról szól, mint azokról a napokról, amelyekben élt.
“Each of the ancient prophets spoke less for their own time than for ours, so that their prophesying is in force for us. ‘Now all these things happened unto them for ensamples: and they are written for our admonition, upon whom the ends of the world are come.’ 1 Corinthians 10:11. ‘Not unto themselves, but unto us they did minister the things, which are now reported unto you by them that have preached the gospel unto you with the Holy Ghost sent down from heaven; which things the angels desire to look into.’ 1 Peter 1:12
„Az ősi próféták mindegyike kevésbé a maga kora számára szólt, mint a miénk számára, úgyhogy prófétálásuk ránk nézve van érvényben. „Mindezek pedig példaképpen estek rajtok: megírattak pedig a mi intésünkre, akikhez az időknek vége elérkezett.” 1 Korinthus 10:11. „Akiknek megjelentetett, hogy nem maguknak, hanem nekünk szolgáltak azokkal, amik most hirdettetnek néktek azok által, akik a mennyből küldött Szentlélekkel prédikálták néktek az evangéliumot; amelyekbe az angyalok vágyakoznak betekinteni.” 1 Péter 1:12.
“The Bible has accumulated and bound up together its treasures for this last generation. All the great events and solemn transactions of Old Testament history have been, and are, repeating themselves in the church in these last days.” Selected Messages, book 3, 338, 339.
„A Biblia e végső nemzedék számára halmozta fel és foglalta egybe kincseit. Az Ószövetség történelmének valamennyi nagy eseménye és ünnepélyes történése megismétlődött, és megismétlődik az egyházban ezekben az utolsó napokban.” Selected Messages, 3. könyv, 338–339.
Daniel is representing God’s people, who in the last days have discovered through the prophetic Word, that they have been scattered. When they awaken to that fact, they are required to fulfill the Leviticus twenty-six prayer, and also the prayer to understand the last prophetic secret that is unsealed just before probation closes, as represented by Daniel’s prayer in chapter two. If and when, they enter into Daniel’s experience, the angel Gabriel will touch, inform and speak to them, for the purpose of giving them “skill and understanding.” The wise are those who “understand” the “increase of knowledge” when a prophetic secret is unsealed.
Dániel Isten népét jelképezi, akik az utolsó napokban a prófétai Ige által felismerték, hogy szétszórattak. Amikor erre a tényre felébrednek, kötelesek teljesíteni a Leviticus huszonhat imáját, valamint azt az imát is, amely az utolsó prófétai titok megértésére irányul, amely közvetlenül a kegyelemidő lezárulása előtt pecsételtetik fel; ezt Dániel második fejezetben mondott imája szemlélteti. Ha és amikor belépnek Dániel tapasztalatába, Gábriel angyal megérinti, tájékoztatja és szól hozzájuk abból a célból, hogy „értelmet és belátást” adjon nekik. A bölcsek azok, akik „megértik” az „ismeret növekedését”, amikor egy prófétai titok feltárul.
And he informed me, and talked with me, and said, O Daniel, I am now come forth to give thee skill and understanding. At the beginning of thy supplications the commandment came forth, and I am come to shew thee; for thou art greatly beloved: therefore understand the matter, and consider the vision. Daniel 9:22, 23.
És tudtul adta nekem, és szólt velem, és ezt mondta: Dániel, most jöttem ki, hogy értelmet és megértést adjak neked. Könyörgéseid kezdetén szózat támadt, és én azért jöttem, hogy tudtodra adjam; mert te igen kedvelt vagy: értsd meg azért a dolgot, és figyelj a látomásra. Dániel 9:22, 23.
The vision which Daniel is told to consider is the “mareh” vision of the appearance. Gabriel had not finished the work he had been assigned in chapter eight when he had been told to make Daniel understand the “mareh” vision. In chapter nine he has returned to finish the interpretation. In chapter nine, Daniel is no longer living in the period of the kingdom of Babylon, but in the history of the Medo-Persian empire.
Az a látomás, amelynek megértésére Dániel felszólítást kap, a megjelenés „mareh” látomása. Gábriel a nyolcadik fejezetben nem fejezte be a rábízott feladatot, amikor azt a megbízást kapta, hogy értessen meg Dániellel a „mareh” látomást. A kilencedik fejezetben visszatért, hogy befejezze annak értelmezését. A kilencedik fejezetben Dániel már nem a babiloni királyság időszakában él, hanem a médo-perzsa birodalom történelmében.
When Gabriel instructs Daniel to “understand the matter,” and to “consider the vision,” he is identifying a process of mental separation which he wants Daniel to exercise. The words translated as “understand” and “consider” are the same Hebrew word. The word is “biyn,” and means to separate mentally. The Hebrew word translated as “matter,” is “dabar,” and means “the word”. Gabriel is therefore informing Daniel, and those he represents in the last days to rightly divide the Word of truth.
Amikor Gábriel arra utasítja Dánielt, hogy „értsd meg a dolgot”, és hogy „fontold meg a látomást”, egy olyan mentális elkülönítés folyamatát jelöli meg, amelyet Dánielnek gyakorolnia kell. Az „értsd meg” és a „fontold meg” kifejezésekkel fordított szavak ugyanazt a héber szót adják vissza. Ez a szó a „biyn”, és jelentése: mentálisan elkülöníteni. A „dolog”-nak fordított héber szó a „dabar”, és jelentése: „az Ige”. Gábriel tehát arról tájékoztatja Dánielt, valamint azokat, akiket ő az utolsó napokban képvisel, hogy helyesen hasogassák az igazság beszédét.
Study to show thyself approved unto God, a workman that needeth not to be ashamed, rightly dividing the word of truth. 2 Timothy 2:15.
Igyekezzél, hogy Isten előtt megállj, mint kipróbált ember, mint olyan munkás, akinek nincs oka a szégyenkezésre, aki helyesen hasogatja az igazság beszédét. 2Timótheus 2:15.
The word “matter” is also employed by Daniel in chapter ten, verse one where it is translated three times as “thing.”
A „matter” szó Dániel könyvének tizedik fejezetében, az első versben is használatos, ahol háromszor „thing”-nek van fordítva.
In the third year of Cyrus king of Persia a thing was revealed unto Daniel, whose name was called Belteshazzar; and the thing was true, but the time appointed was long: and he understood the thing, and had understanding of the vision. Daniel 10:1.
Círusnak, Perzsia királyának harmadik esztendejében egy dolog jelentetett ki Dánielnek, akit Baltazárnak neveztek; és a dolog igaz volt, de a rendelt idő hosszú volt; és megértette a dolgot, és értelme volt a látomás felől. Dániel 10:1.
In the verse, the word “vision” is the “mareh” vision of the appearance, and Daniel had understanding of both the thing (matter) and also the vision (“mareh”). In verse twenty-three of chapter nine, Gabriel instructed Daniel to rightly divide the matter and the vision, and in verse one of chapter ten he has understanding of both the matter (thing) and the vision (“mareh”). Gabriel is informing Daniel in chapter nine, to recognize the distinction (rightly divide) between the matter and the vision. The vision is the “mareh” vision and the “matter,” or the “thing” is the “chazon” vision.
Az igeversben a „látomás” szó a megjelenés „mareh” látomása, és Dánielnek értelme volt mind a dologra (ügyre), mind pedig a látomásra („mareh”) nézve. A kilencedik fejezet huszonharmadik versében Gábriel arra utasította Dánielt, hogy helyesen különböztesse meg az ügyet és a látomást, a tizedik fejezet első versében pedig értelme van mind az ügyre (dologra), mind a látomásra („mareh”) nézve. Gábriel a kilencedik fejezetben arról tájékoztatja Dánielt, hogy ismerje fel az ügy és a látomás közötti különbséget (helyesen válassza szét azokat). A látomás a „mareh” látomás, az „ügy” vagy a „dolog” pedig a „chazon” látomás.
In chapter eight both visions are identified, and a distinction is noted because Daniel wished to understand the “chazon” vision, but Gabriel was instructed to make Daniel understand the “mareh” vision. As Gabriel begins his work of making Daniel understand the “matter” and the “vision” he informs Daniel to take note that they are two different visions.
A nyolcadik fejezetben mindkét látomás azonosításra kerül, és különbségtétel is megfigyelhető, mivel Dániel a „chazon” látomást kívánta megérteni, Gábrielnek azonban azt parancsolták, hogy a „mareh” látomást értse meg Dániellel. Amikor Gábriel hozzákezd ahhoz a munkához, hogy Dániellel megértesse a „dolgot” és a „látomást”, tudatja vele, hogy ezek két különböző látomás.
And he informed me, and talked with me, and said, O Daniel, I am now come forth to give thee skill and understanding. At the beginning of thy supplications the commandment came forth, and I am come to shew thee; for thou art greatly beloved: therefore understand the matter, and consider the vision. Seventy weeks are determined upon thy people and upon thy holy city, to finish the transgression, and to make an end of sins, and to make reconciliation for iniquity, and to bring in everlasting righteousness, and to seal up the vision and prophecy, and to anoint the most Holy. Know therefore and understand, that from the going forth of the commandment to restore and to build Jerusalem unto the Messiah the Prince shall be seven weeks, and threescore and two weeks: the street shall be built again, and the wall, even in troublous times. And after threescore and two weeks shall Messiah be cut off, but not for himself: and the people of the prince that shall come shall destroy the city and the sanctuary; and the end thereof shall be with a flood, and unto the end of the war desolations are determined. And he shall confirm the covenant with many for one week: and in the midst of the week he shall cause the sacrifice and the oblation to cease, and for the overspreading of abominations he shall make it desolate, even until the consummation, and that determined shall be poured upon the desolate. Daniel 9:22–27.
És értésemre adta, és szólt hozzám, és ezt mondta: Dániel, most azért jöttem ki, hogy értelmet és megértést adjak neked. Könyörgéseid kezdetekor szózat támadt, és én eljöttem, hogy megjelentsem neked; mert te felette igen kedves vagy: azért értsd meg a dolgot, és figyelj a látomásra. Hetven hét szabatott a te népedre és a te szent városodra, hogy vége vettessék a bűnnek, és elpecsételtessenek a vétkek, és engesztelés szereztessék a hamisságért, és elhozassék az örökkévaló igazság, és lepecsételtessék a látomás és a prófétaság, és felkenettessék a Szentek Szentje. Tudd meg azért és értsd meg: a Jeruzsálem helyreállítására és megépítésére adott parancsolat kiadásától a Messiásig, a Fejedelemig hét hét és hatvankét hét lészen; újra megépíttetnek az utcák és a kőfal, mégpedig viszontagságos időkben. És a hatvankét hét után kiirtatik a Messiás, de nem önmagáért; és a következő fejedelem népe elpusztítja a várost és a szenthelyet; és annak vége özönvízszerű pusztulás lesz, és a háború végéig elhatároztatott a pusztulás. És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget; és a hét felén megszünteti a véresáldozatot és az ételáldozatot, és az utálatosságok szárnyán pusztító jön, mígnem a teljes megsemmisülés, ami elhatároztatott, rázúdul a pusztítóra. Dániel 9:22–27.
Gabriel wished Daniel to recognize that elements of both the “chazon” vision and the “mareh” vision would be represented in the interpretation he provided for Daniel. The interpretation was going to address both visions, and it was Daniel’s responsibility to rightly divide the vision which addressed the trampling down of the sanctuary and the host, from the vision that led to the appearance of Christ in the Most Holy Place on October 22, 1844.
Gábriel azt kívánta, hogy Dániel felismerje: mind a „chazon” látomásnak, mind a „mareh” látomásnak egyes elemei megjelennek majd abban az értelmezésben, amelyet ő Dánielnek adott. Az értelmezés mindkét látomással foglalkozott, és Dániel felelőssége volt helyesen megkülönböztetni azt a látomást, amely a szentély és a sereg megtaposásáról szólt, attól a látomástól, amely Krisztus megjelenéséhez vezetett a Szentek Szentjében 1844. október 22-én.
Gabriel identifies that from the decree of Artaxerxes in 457 BC, there would be four hundred and ninety years that were “cut off” from the twenty-three hundred years of the vision of the evenings and mornings, that was especially for the Jews. In the verses just cited, the word “determined” is identified three times, but it is two different Hebrew words that are both translated as “determined” in the verses. The first time “determined” is identified is in verse twenty-four, and that Hebrew word is “chathak” and means “to cut off”.
Gábriel kijelenti, hogy Artaxerxész Kr. e. 457-ben hozott rendeletétől számítva négyszázkilencven esztendő lett „levágva” az esték és reggelek látomásának kétezer-háromszáz évéből, amely különösképpen a zsidókra vonatkozott. Az imént idézett versekben a „meghatározott” szó háromszor fordul elő, ám a versekben valójában két különböző héber szó szerepel, amelyeket egyaránt „meghatározott”-nak fordítanak. A „meghatározott” szó először a huszonnegyedik versben jelenik meg, és ez a héber szó a „chathak”, amelynek jelentése: „levágni”.
It identifies that Israel was given a probationary period that began with the third decree of Artaxerxes which would end at the stoning of Stephen in the year 34 AD. The four hundred and ninety years was “cut off,” and represented a shorter prophetic period within the longer prophecy of twenty-three hundred years. The number “four hundred and ninety,” is a symbol of probationary time, as witnessed to by Jesus.
Megállapítja, hogy Izráel próbaideje Artaxerxész harmadik rendeletével kezdődött, és Kr. u. 34-ben, István megkövezésével ért véget. A négyszázkilencven év „levágatott”, és a hosszabb, kétezer-háromszáz éves prófécia keretén belül egy rövidebb prófétai időszakot jelképezett. A „négyszázkilencven” szám a próbaidő jelképe, amint arról Jézus is tanúskodik.
Then came Peter to him, and said, Lord, how oft shall my brother sin against me, and I forgive him? till seven times? Jesus saith unto him, I say not unto thee, Until seven times: but, Until seventy times seven. Matthew 18:22.
Ekkor hozzáment Péter, és így szólt: Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia, hogy megbocsássak neki? Még hétszer is? Jézus így felelt neki: Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Máté 18:22.
There is an end to forgiveness, and that end is represented by the number “four hundred and ninety.” The “four hundred and ninety” years represents a period of probation for the Jews from their deliverance until they filled the cup of their probationary time at the stoning of Stephen. The “four hundred and ninety” years is also connected with the curse of the “seven times” in Leviticus twenty-six. There are only two places in the Bible that reference the land enjoying her sabbaths. The first is found in Leviticus twenty-six.
A megbocsátásnak vége van, és ezt a véget a „négyszázkilencven” szám jelképezi. A „négyszázkilencven” év a zsidók számára a próbaidő egy időszakát jelenti megszabadításuktól fogva addig, amíg próbaidejük poharát betöltötték István megkövezésekor. A „négyszázkilencven” év kapcsolatban áll a „hétszeres” átokkal is a Mózes harmadik könyve huszonhatodik fejezetében. A Bibliában csak két hely utal arra, hogy a föld élvezi az ő szombatjait. Az első a Mózes harmadik könyve huszonhatodik fejezetében található.
And if ye will not for all this hearken unto me, but walk contrary unto me; Then I will walk contrary unto you also in fury; and I, even I, will chastise you seven times for your sins. And ye shall eat the flesh of your sons, and the flesh of your daughters shall ye eat. And I will destroy your high places, and cut down your images, and cast your carcases upon the carcases of your idols, and my soul shall abhor you. And I will make your cities waste, and bring your sanctuaries unto desolation, and I will not smell the savour of your sweet odours. And I will bring the land into desolation: and your enemies which dwell therein shall be astonished at it. And I will scatter you among the heathen, and will draw out a sword after you: and your land shall be desolate, and your cities waste. Then shall the land enjoy her sabbaths, as long as it lieth desolate, and ye be in your enemies’ land; even then shall the land rest, and enjoy her sabbaths. As long as it lieth desolate it shall rest; because it did not rest in your sabbaths, when ye dwelt upon it. Leviticus 26:27–35.
Ha pedig mindezek ellenére sem hallgattok rám, hanem ellenem jártok; akkor én is haraggal ellenetek járok, és én magam hétszeresen fenyítelek meg titeket bűneitekért. Fiaitok húsát fogjátok enni, és leányaitok húsát fogjátok enni. Elpusztítom magaslataitokat, ledöntöm naposzlopaitokat, és holttesteiteket bálványaitok holttesteire vetem, és lelkem megutál titeket. Városaitokat romhalmazzá teszem, szent helyeiteket pusztasággá változtatom, és nem fogom érezni kedves illataitokat. A földet pusztasággá teszem, és ellenségeitek, akik benne laknak, elborzadnak rajta. Szétszórlak titeket a népek közé, és kardot rántok utánatok; földetek pusztasággá lesz, városaitok romhalmazzá válnak. Akkor majd élvezi a föld a maga szombatjait, ameddig pusztán hever, és ti ellenségeitek földjén lesztek; akkor megnyugszik a föld, és élvezi szombatjait. Mindaddig, amíg pusztán hever, nyugodni fog, mert nem nyugodott a ti szombatjaitok alatt, amikor rajta laktatok. 3 Mózes 26:27–35.
The punishment of the “seven times,” which is referenced four times in chapter twenty-six, identifies that when God’s people are scattered, the land will then “enjoy her sabbaths.” Daniel and the three worthies had been scattered into the enemies’ land in fulfillment of the curse of Moses, and that the scattering of seventy years, was a symbolic object lesson of the scattering of the twenty-five hundred and twenty years. It was a prophetic object lesson, similar to Elijah’s three and a half years of drought during the persecution of Jezebel. That three and a half years represented three and a half prophetic years, that equaled twelve hundred and sixty years of papal rule from the year 538 until 1798. The seventy years was a symbol of the “seven times,” just as the three and a half years was a symbol of the wilderness of twelve hundred and sixty years. The seventy years of Daniel’s captivity identified by Jeremiah, represented “four hundred and ninety” years.
A „hétszeres” büntetés, amelyre a huszonhatodik fejezet négyszer utal, azt jelzi, hogy amikor Isten népe szétszóratik, akkor a föld „élvezni fogja szombatjait”. Dániel és a három jeles férfiú az ellenség földjére szóratott szét Mózes átkának beteljesedéseként, és a hetvenéves szétszóratás a kétezer-ötszázhúsz évig tartó szétszóratás jelképes szemléltető tanítása volt. Ez prófétai szemléltető tanítás volt, hasonló Illés három és fél évnyi szárazságához Jezábel üldözése idején. Az a három és fél év három és fél prófétai esztendőt jelképezett, amely ezerkétszázhatvan évnyi pápai uralomnak felelt meg az 538. évtől 1798-ig. A hetven év a „hétszeres” jelképe volt, miként a három és fél év is az ezerkétszázhatvan éves puszta jelképe volt. Dániel fogságának Jeremiás által megjelölt hetven éve „négyszázkilencven” évet jelképezett.
And the Lord God of their fathers sent to them by his messengers, rising up betimes, and sending; because he had compassion on his people, and on his dwelling place: But they mocked the messengers of God, and despised his words, and misused his prophets, until the wrath of the Lord arose against his people, till there was no remedy. Therefore he brought upon them the king of the Chaldees, who slew their young men with the sword in the house of their sanctuary, and had no compassion upon young man or maiden, old man, or him that stooped for age: he gave them all into his hand. And all the vessels of the house of God, great and small, and the treasures of the house of the Lord, and the treasures of the king, and of his princes; all these he brought to Babylon. And they burnt the house of God, and brake down the wall of Jerusalem, and burnt all the palaces thereof with fire, and destroyed all the goodly vessels thereof. And them that had escaped from the sword carried he away to Babylon; where they were servants to him and his sons until the reign of the kingdom of Persia: To fulfil the word of the Lord by the mouth of Jeremiah, until the land had enjoyed her sabbaths: for as long as she lay desolate she kept sabbath, to fulfil threescore and ten years. Now in the first year of Cyrus king of Persia, that the word of the Lord spoken by the mouth of Jeremiah might be accomplished, the Lord stirred up the spirit of Cyrus king of Persia, that he made a proclamation throughout all his kingdom, and put it also in writing, saying, Thus saith Cyrus king of Persia, All the kingdoms of the earth hath the Lord God of heaven given me; and he hath charged me to build him an house in Jerusalem, which is in Judah. Who is there among you of all his people? The Lord his God be with him, and let him go up. 2 Chronicles 36:15–23.
És az ÚR, atyáik Istene, elküldte hozzájuk követeit, újra meg újra küldvén őket, mert megszánta az ő népét és az ő lakóhelyét. Ők azonban csúfot űztek az Isten követeiből, megvetették az ő igéit, és gúnyt űztek az ő prófétáiból, mígnem felgerjedt az ÚR haragja az ő népe ellen annyira, hogy nem volt többé orvosság. Ezért rájuk hozta a káldeusok királyát, aki fegyverrel ölte meg ifjaikat az ő szenthelyük házában, és nem könyörült sem ifjún, sem hajadonon, sem öregen, sem aggastyánon: mindnyájukat az ő kezébe adta. És az Isten házának minden edényét, nagyot és kicsinyt, az ÚR házának kincseit, a király és fejedelmei kincseit: mindezeket Babilonba vitte. És felégették az Isten házát, lerombolták Jeruzsálem kőfalát, minden palotáját tűzzel égették fel, és minden drága edényét elpusztították. Akik pedig megmenekültek a fegyvertől, azokat Babilonba hurcolta, és szolgái lettek neki és fiainak mindaddig, míg uralomra jutott a perzsa királyság; hogy beteljesedjék az ÚR igéje, amelyet Jeremiás szája által szólt, amíg az ország le nem töltötte szombatjait; pusztaságának egész ideje alatt nyugodott, hogy beteljesedjék a hetven esztendő. Círusnak, Perzsia királyának első esztendejében pedig, hogy beteljesedjék az ÚR igéje, amelyet Jeremiás szája által szólt, felindította az ÚR Círusnak, Perzsia királyának lelkét, úgyhogy kihirdettette azt egész királyságában, sőt írásba is adta, mondván: Így szól Círus, Perzsia királya: A menny Istene, az ÚR, e föld minden országát nekem adta, és ő parancsolta meg nekem, hogy építsek neki házat Jeruzsálemben, amely Júdában van. Ki van közöttetek az ő egész népe közül? Az ÚR, az ő Istene legyen vele, és menjen fel. 2 Krónikák 36:15–23.
The only two references in the Bible of the land enjoying her sabbaths are in relation to the scattering of God’s people, and the seventy years of captivity, which represented a period of time that would allow the land to enjoy its sabbaths. It equaled the amount of sabbaths that the Jews did not allow the land to enjoy rest. The land resting for seventy years, represented the total years that the rebellion against the commandment to allow the land to rest had been accomplished. Simple math identifies that in “four hundred and ninety” years of rebellion, there would be a total of seventy years that the land had not rested.
A Biblia egyetlen két utalása arra, hogy a föld élvezze szombatjait, Isten népének szétszóratásával és a hetvenéves fogsággal kapcsolatos, amely olyan időszakot jelképezett, amely lehetővé tette, hogy a föld élvezze szombatjait. Ez egyenlő volt azoknak a szombatoknak a számával, amelyek idején a zsidók nem engedték meg a földnek, hogy nyugalmat élvezzen. A föld hetvenéves nyugalma annak az összes évnek a jelképe volt, amely alatt megvalósult a lázadás azzal a parancsolattal szemben, hogy a földnek nyugodnia kell. Egyszerű számítással megállapítható, hogy „négyszázkilencven” évnyi lázadás alatt összesen hetven év volt az, amikor a föld nem nyugodott.
Four hundred and ninety years were cut off from the twenty-three hundred years, as a probationary period for the Jews, and that “four hundred and ninety” years has a direct connection with the scattering of the “seven times” of Leviticus twenty-six.
A kétezer-háromszáz évből négyszázkilencven év különíttetett el a zsidók számára kegyelmi időként, és ez a „négyszázkilencven” év közvetlen kapcsolatban áll a 3Mózes huszonhatban szereplő „hétszeres” szétszóratásával.
The “chazon” vision of the trampling down and the “mareh” vision of the appearance at the end of twenty-three hundred years are distinct from each other, but they have a direct connection. As with Daniel, God’s people are to rightly divide the two visions, while simultaneously recognizing their connection with one another. The seventy years of captivity which led to the three decrees allowing the Jews to return and rebuild Jerusalem, represented “four hundred and ninety” years of rebellion by the Jews against the covenant of allowing the land to rest.
A letiprás „chazon” látomása és a huszonháromszáz év végén bekövetkező megjelenés „mareh” látomása különböznek egymástól, ugyanakkor közvetlen kapcsolatban állnak egymással. Miként Dániel esetében, Isten népének is helyesen kell megkülönböztetnie a két látomást, miközben egyidejűleg fel kell ismernie azok egymással való kapcsolatát. A fogság hetven éve, amely ahhoz a három rendelethez vezetett, amelyek megengedték a zsidóknak, hogy visszatérjenek és újjáépítsék Jeruzsálemet, a zsidók „négyszázkilencven” évnyi lázadását jelképezte azon szövetséggel szemben, amely szerint a földnek nyugalmat kellett hagyni.
When the third decree identified their opportunity to return and rebuild, they were given “four hundred and ninety” years of probationary time, as they were tested by the same period of time in which their disobedience led to the destruction of Jerusalem and their scattering. At the end of the second “four hundred and ninety years,” their disobedience would once again bring the destruction of Jerusalem and their scattering among the Gentiles.
Amikor a harmadik rendelet kijelölte visszatérésük és újjáépítésük lehetőségét, „négyszázkilencven” év próbaidőt kaptak, mivel ugyanazon időtartam alatt tétettek próbára, amelyben engedetlenségük Jeruzsálem pusztulásához és szétszóratásukhoz vezetett. A második „négyszázkilencven év” végén engedetlenségük ismét Jeruzsálem pusztulását és a pogányok közé való szétszóratásukat fogja előidézni.
The scattering of the seventy year captivity was preceded by “four hundred and ninety” years of rebellion, and then that seventy year captivity was followed by another “four hundred and ninety years” of further rebellion.
A hetvenéves fogságba hurcolást négyszázkilencven évnyi lázadás előzte meg, és ezt a hetvenéves fogságot újabb „négyszázkilencven év” további lázadás követte.
The first “four hundred and ninety” year period, which brought about the seventy years of the land resting, had reached a conclusion with the destruction of Jerusalem. At the ending of the “four hundred and ninety” years that was cut off from the twenty-three hundred years, Jerusalem was once again destroyed, for Jesus always illustrates the end of a thing with the beginning of a thing.
Az első „négyszázkilencven” éves időszak, amely a föld hetvenévi nyugvását eredményezte, Jeruzsálem pusztulásával ért véget. A „négyszázkilencven” év végén, amely leválasztatott a kétezer-háromszáz évből, Jeruzsálem ismét elpusztíttatott, mert Jézus mindig valamely dolog végét annak kezdetével szemlélteti.
The seventy year captivity of literal Israel in literal Babylon was a symbol of the scattering of “seven times,” and Sister White identifies that the seventy years of captivity of literal Israel in literal Babylon was a type of the twelve hundred and sixty years of captivity of spiritual Israel in spiritual Babylon.
A szó szerinti Izráelnek a szó szerinti Babilonban töltött hetvenéves fogsága a „hét idő” szétszóratásának jelképe volt, és White testvérnő azonosítja, hogy a szó szerinti Izráelnek a szó szerinti Babilonban töltött hetvenéves fogsága előképe volt a lelki Izráelnek a lelki Babilonban töltött ezerkétszázhatvan éves fogságának.
“God’s church on earth was as verily in captivity during this long period of relentless persecution as were the children of Israel held captive in Babylon during the period of the exile.” Prophets and Kings, 714.
„Isten földi egyháza e hosszú, szüntelen üldöztetés időszaka alatt éppoly valóságosan fogságban volt, mint Izráel fiai, akiket a száműzetés idején Babilonban tartottak fogva.” Próféták és királyok, 714.
The twelve hundred and sixty years from the year 538 to 1798, was a type of the “seven times.” At the end of the seventy years, the Jews returned to restore and rebuild Jerusalem. Their return during the three decrees marked the beginning (457 BC) of the twenty-three hundred years of the “mareh” vision that led to the appearance of Christ in the Most Holy Place on October 22, 1844. The three decrees marked the beginning of the prophetic period, and it required all three decrees to begin the prophetic period, though they began to return and rebuild with the first decree of Cyrus.
Az 538-tól 1798-ig terjedő ezerkétszázhatvan év a „hét idő” előképe volt. A hetven év végén a zsidók visszatértek, hogy helyreállítsák és újjáépítsék Jeruzsálemet. Visszatérésük a három rendelet idején jelölte a „mareh” látomás kétezer-háromszáz évének kezdetét (Kr. e. 457), amely Krisztus megjelenéséhez vezetett a Szentek Szentjében 1844. október 22-én. A három rendelet jelölte a prófétai időszak kezdetét, és mindhárom rendelet szükséges volt a prófétai időszak megkezdéséhez, jóllehet a visszatérést és az újjáépítést már Círus első rendeletével megkezdték.
“In the seventh chapter of Ezra the decree is found. Verses 12−26. In its completest form it was issued by Artaxerxes, king of Persia, 457 BC. But in Ezra 6:14 the house of the Lord at Jerusalem is said to have been built ‘according to the commandment [‘decree,’ margin] of Cyrus, and Darius, and Artaxerxes king of Persia.’ These three kings, in originating, reaffirming, and completing the decree, brought it to the perfection required by the prophecy to mark the beginning of the 2300 years. Taking 457 BC, the time when the decree was completed, as the date of the commandment, every specification of the prophecy concerning the seventy weeks was seen to have been fulfilled.” The Great Controversy, 326.
„Ezsdás hetedik fejezetében található a rendelet. 12−26. versek. Legteljesebb formájában Artaxerxész, Perzsia királya adta ki Kr. e. 457-ben. Ezsdás 6:14-ben azonban azt olvassuk, hogy az Úr háza Jeruzsálemben „Círus, Dárius és Artaxerxész, Perzsia királya parancsolata [„rendelete”, lapszéli jegyzet] szerint” épült fel. E három király a rendelet megindításával, megerősítésével és teljessé tételével arra a tökéletességre juttatta azt, amelyet a prófécia megkívánt ahhoz, hogy a 2300 év kezdetét megjelölje. Ha Kr. e. 457-et, azt az időt, amikor a rendelet teljessé lett, a parancsolat időpontjának tekintjük, nyilvánvalóvá válik, hogy a prófécia minden, a hetven hétre vonatkozó meghatározása beteljesedett.” A nagy küzdelem, 326.
From 1798 until 1844, the three angels of Revelation arrived into prophetic history, and just as the three decrees marked the beginning of the prophecy of twenty-three hundred years, those three angels marked the conclusion of the prophecy. The prophetic period ended with the arrival of the third angel, just as it had begun with the arrival of the third decree, for Jesus always identifies the end of a thing, with the beginning of a thing.
1798-tól 1844-ig a Jelenések könyvének három angyala belépett a prófétai történelembe, és miként a három rendelet jelölte ki a kétezer-háromszáz éves prófécia kezdetét, úgy e három angyal jelölte annak lezárulását. A prófétai időszak a harmadik angyal megjelenésével ért véget, miként a harmadik rendelet megjelenésével kezdődött, mert Jézus mindig valamely dolog végét annak kezdetével azonosítja.
The Jews began to return under the first decree, and in the history of the second decree they finished the temple. The third angel arrived on October 22, 1844, and before that date the Millerites had finished the spiritual temple they had come out of spiritual Babylon to rebuild. It was to be completed, for on October 22, 1844 the messenger of the covenant was to come suddenly to his temple. That temple was the Millerite people who entered into covenant on October 22, 1844, and who Peter identifies were a temple.
A zsidók az első rendelet alatt kezdtek visszatérni, és a második rendelet történetében fejezték be a templomot. A harmadik angyal 1844. október 22-én érkezett meg, és e dátum előtt a milleriták befejezték a lelki templomot, amelynek újjáépítésére kijöttek a lelki Babilonból. Annak be kellett teljesednie, mert 1844. október 22-én a szövetség követe hirtelen el kellett hogy jöjjön az ő templomába. Az a templom a millerita nép volt, amely 1844. október 22-én szövetségre lépett, és amelyről Péter kijelenti, hogy templom volt.
Ye also, as lively stones, are built up a spiritual house, an holy priesthood, to offer up spiritual sacrifices, acceptable to God by Jesus Christ. 1 Peter 2:5.
Ti magatok is, mint élő kövek, lelki házzá épültök fel, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat mutassatok be, amelyek Jézus Krisztus által kedvesek Isten előtt. 1Péter 2:5.
The Millerite temple was built from 1798 to 1844, which is forty-six years, or prophetically three days, for Christ identified that it takes three days to raise up a temple.
A millerita templom 1798-tól 1844-ig épült, ami negyvenhat évnek, prófétai értelemben pedig három napnak felel meg, mert Krisztus kijelentette, hogy három nap szükséges egy templom felépítéséhez.
And the Jews’ passover was at hand, and Jesus went up to Jerusalem, And found in the temple those that sold oxen and sheep and doves, and the changers of money sitting: And when he had made a scourge of small cords, he drove them all out of the temple, and the sheep, and the oxen; and poured out the changers’ money, and overthrew the tables; And said unto them that sold doves, Take these things hence; make not my Father’s house an house of merchandise. And his disciples remembered that it was written, The zeal of thine house hath eaten me up. Then answered the Jews and said unto him, What sign showest thou unto us, seeing that thou doest these things? Jesus answered and said unto them, Destroy this temple, and in three days I will raise it up. Then said the Jews, Forty and six years was this temple in building, and wilt thou rear it up in three days? But he spake of the temple of his body. John 2:13–21.
Közel volt a zsidók páskája, és Jézus felment Jeruzsálembe. És a templomban talált ökör-, juh- és galambárusokat, valamint pénzváltókat, amint ott ültek. És miután kötelekből ostort készített, mind kiűzte őket a templomból, a juhokat és az ökröket is; a pénzváltók pénzét pedig kiszórta, és asztalaikat felborította. A galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek el ezeket innen; ne tegyétek Atyám házát kereskedés házává. És tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: A te házad iránti buzgalom emészt engem. Erre a zsidók megszólaltak, és ezt mondták neki: Miféle jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed? Jézus felelt, és ezt mondta nekik: Rontsátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem azt. Ekkor a zsidók ezt mondták: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted azt? Ő pedig testének templomáról szólt. János 2:13–21.
Sister White identifies that when the messenger of the covenant suddenly came to his temple, as represented in the book of Malachi, that the prediction had been fulfilled when Christ cleansed the temple, as just identified in the passage from John.
White testvér rámutat arra, hogy amikor a szövetség követe hirtelen eljött az ő templomába, amint azt Malakiás könyve ábrázolja, ez az előrejelzés akkor teljesedett be, amikor Krisztus megtisztította a templomot, amint az éppen az imént a János evangéliumából vett szakaszban azonosításra került.
“In cleansing the temple from the world’s buyers and sellers, Jesus announced His mission to cleanse the heart from the defilement of sin,—from the earthly desires, the selfish lusts, the evil habits, that corrupt the soul. ‘Behold, I will send my messenger, and he shall prepare the way before me: and the Lord, whom ye seek, shall suddenly come to his temple, even the messenger of the covenant, whom ye delight in: behold, he shall come, saith the Lord of hosts. But who may abide the day of his coming? and who shall stand when he appeareth? for he is like a refiner’s fire, and like fullers’ soap: And he shall sit as a refiner and purifier of silver: and he shall purify the sons of Levi, and purge them as gold and silver, that they may offer unto the Lord an offering in righteousness. Malachi 3:1–3.” The Desire of Ages, 161.
„Amikor Jézus megtisztította a templomot a világ vevőitől és eladóitól, kijelentette küldetését, hogy megtisztítsa a szívet a bűn szennyétől, a földi vágyaktól, az önző kívánságoktól, a gonosz szokásoktól, amelyek megrontják a lelket. »Ímé, elküldöm az én követemet, és ő megkészíti előttem az utat: és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetség követe, akit ti kívántok: ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura. De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? és kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? hiszen olyan ő, mint az ötvös tüze és a ruhamosók lúgja. És beül mint ezüstolvasztó és -tisztító, és megtisztítja Lévi fiait, és megtisztítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy igazsággal vigyenek áldozatot az Úrnak.« Malakiás 3:1–3.” Jézus élete, 161.
The temple in John chapter two, took forty-six years to build, and Jesus said He would erect the destroyed temple in three days. 1798 unto 1844, is forty-six years, and it identifies the arrival of the three angels (days), of Revelation fourteen, that had been typified by the three decrees which began the twenty-three hundred year prophecy. The forty-six years is the period in which Christ raised up the Millerite temple, for prior to that time the spiritual sanctuary and spiritual Israel had been trodden down by spiritual Babylon.
A János második fejezetében említett templom felépítése negyvenhat esztendeig tartott, és Jézus azt mondta, hogy a lerombolt templomot három nap alatt felépíti. Az 1798-tól 1844-ig terjedő idő negyvenhat év, és ez a Jelenések tizennegyedik fejezetének három angyala (napjai) eljövetelét jelöli, amelyet előképezett az a három rendelet, amely megindította a kétezer-háromszáz éves próféciát. A negyvenhat év az az időszak, amelyben Krisztus felépítette a millerita templomot, mert azt megelőzően a lelki szentélyt és a lelki Izraelt a lelki Babilon taposta el.
When Christ cleansed the temple at the Passover in the beginning of His ministry, He was fulfilling the prophecy of the Messenger of the Covenant suddenly coming unto His temple as set forth in Malachi. On October 22, 1844 Christ suddenly came to His temple, and it had taken Him forty-six years to erect His destroyed temple.
Amikor Krisztus szolgálatának kezdetén, a páska idején megtisztította a templomot, beteljesítette a szövetség Követéről szóló próféciát, amely Malakiásnál úgy áll előttünk, mint aki hirtelen eljön az ő templomába. 1844. október 22-én Krisztus hirtelen eljött az ő templomába, és negyvenhat évébe telt, míg felépítette lerombolt templomát.
“The coming of Christ as our high priest to the most holy place, for the cleansing of the sanctuary, brought to view in Daniel 8:14; the coming of the Son of man to the Ancient of Days, as presented in Daniel 7:13; and the coming of the Lord to His temple, foretold by Malachi, are descriptions of the same event; and this is also represented by the coming of the bridegroom to the marriage, described by Christ in the parable of the ten virgins, of Matthew 25.” The Great Controversy, 426.
„Krisztusnak mint a mi főpapunknak eljövetele a szentek szentjébe a szentély megtisztítására, amint azt Dániel 8:14 bemutatja; az Emberfiának eljövetele az Öregkorúhoz, amint azt Dániel 7:13 tárja elénk; valamint az Úr eljövetele az Ő templomába, amelyet Malakiás jövendölt meg — mind ugyanannak az eseménynek a leírásai; és ezt ábrázolja a vőlegény menyegzőre való megérkezése is, amelyet Krisztus a tíz szűzről szóló példázatban, Máté 25-ben ismertet.” A nagy küzdelem, 426.
The first indignation ended in 1798, and the end of the last indignation was 1844. The beginning of the forty-six year period, where Christ raised up the Millerite temple illustrated the end, for both the beginning and ending were marked by the conclusion of God’s indignation against His people, for Jesus always identifies the end of a thing, with the beginning of a thing.
Az első harag 1798-ban ért véget, az utolsó harag vége pedig 1844-ben volt. A negyvenhat éves időszak kezdete, amelyben Krisztus felépítette a millerita templomot, szemléltette a végét, mert mind a kezdetet, mind a befejezést Istennek az Ő népe elleni haragja lezárulása jelölte meg; Jézus ugyanis mindig azonosítja valamely dolog végét annak kezdetével.
We will continue our study of Gabriel’s instruction to Daniel in the next article.
A következő cikkben folytatjuk Dánielhez intézett Gábriel útmutatásának tanulmányozását.
“The book of Revelation must be opened to the people. Many have been taught that it is a sealed book, but it is sealed to those only who reject truth and light. The truths that it contains must be proclaimed, that people may have an opportunity to prepare for the events which are so soon to take place. The Third Angel’s Message must be presented as the only hope for the salvation of a perishing world.
„A Jelenések könyvét meg kell nyitni a nép előtt. Sokakat arra tanítottak, hogy az lezárt könyv, ám csak azok számára van lezárva, akik elutasítják az igazságot és a világosságot. A benne foglalt igazságokat hirdetni kell, hogy az embereknek alkalmuk legyen felkészülni azokra az eseményekre, amelyek oly hamarosan bekövetkeznek. A Harmadik Angyal üzenetét úgy kell bemutatni, mint a pusztuló világ üdvösségének egyetlen reménységét. ”
“The perils of the last days are upon us, and in our work we are to warn the people of the danger they are in. Let not the solemn scenes that prophecy has revealed are soon to take place be left untouched. We are God’s messengers, and we have no time to lose. Those who would be co-workers with our Lord Jesus Christ will show a deep interest in the truths found in this book. With pen and voice they will strive to make plain the wonderful things that Christ came from heaven to reveal.” Signs of the Times, July 4, 1906.
„Az utolsó napok veszedelmei ránk törtek, és munkánkban figyelmeztetnünk kell az embereket arra a veszélyre, amelyben vannak. Ne maradjanak érintetlenül azok az ünnepélyes jelenetek, amelyekről a prófécia kijelentette, hogy hamarosan bekövetkeznek. Isten követei vagyunk, és nincs vesztegetni való időnk. Akik Urunk Jézus Krisztus munkatársai kívánnak lenni, mély érdeklődést fognak tanúsítani az e könyvben található igazságok iránt. Tollal és szóval azon fognak fáradozni, hogy világossá tegyék azokat a csodálatos dolgokat, amelyeket Krisztus azért jött el a mennyből, hogy kijelentsen.” Signs of the Times, 1906. július 4.