The jewels of William Miller’s dream will shine ten times brighter than they shone in the history of the Millerites. The Millerites’ understanding of the knowledge that was increased during their history was accurate, but incomplete. When their understanding is placed into a more accurate historical setting it identifies more serious implications, for it not only expands the prophetic truths represented by the jewels, but it also produces the test for ten virgins of the last days. The Millerite understanding is represented upon the two pioneer charts (1843 and 1850). Both charts were a fulfillment of the tables prophesied in Habakkuk’s chapter two, and the fact that the charts were a fulfillment of Habakkuk, and also that those very truths were the foundational truths of Adventism were identified as such by the Spirit of Prophecy.
William Miller álmának drágakövei tízszer fényesebben fognak ragyogni, mint ahogyan a milleriták történetében ragyogtak. A milleriták értelmezése arról az ismeretről, amely történetük idején megnövekedett, helyes volt, de nem teljes. Amikor értelmezésüket pontosabb történelmi keretbe helyezzük, súlyosabb következményekre mutat rá, mert nemcsak a drágakövek által jelképezett prófétai igazságokat tágítja ki, hanem az utolsó napok tíz szüze számára a próbatételt is létrehozza. A millerita értelmezést a két úttörői táblázat (1843 és 1850) ábrázolja. Mindkét táblázat Habakuk második fejezetében megjövendölt táblák beteljesedése volt, és azt a tényt, hogy a táblázatok Habakuk próféciájának beteljesedései voltak, valamint hogy ugyanezek az igazságok az adventizmus alapvető igazságai voltak, a Prófétaság Lelke ekként azonosította.
The understanding of a few of the foundational truths were increased in glory as the Millerites were led into an understanding of the heavenly sanctuary and the truths associated with the sanctuary, after the great disappointment of October 22, 1844. But Adventism’s transition into a Laodicean condition in 1856, and their ultimate rejection of the “seven times” in 1863, led them into the wilderness of Laodicea. No significant truth has been brought forth through Adventism since the 1850’s. If you doubt that claim, then identify why it is incorrect.
Néhány alapvető igazság megértése dicsőségben növekedett, amint a milleriták az 1844. október 22-i nagy csalódás után eljutottak a mennyei szentély és a szentéllyel kapcsolatos igazságok megértésére. Ám az adventizmusnak 1856-ban a laodiceai állapotba való átmenete, valamint a „hét idő” 1863-ban bekövetkezett végső elutasítása a laodiceai pusztaságba vezette őket. Az 1850-es évek óta semmiféle jelentős igazság nem került elő az adventizmus által. Ha kételkedsz ebben az állításban, akkor mutasd meg, miért helytelen.
The Millerites were correct on the understanding of Daniel two, but their understanding was limited. Adventism never went beyond the Millerite understanding. Today all eight kingdoms represented in Daniel chapter two can be seen, as can the symbolism of Daniel praying to understand the secret of Nebuchadnezzar’s dream. That secret represents the final prophetic secret, (all the prophets are identifying the last days), and the last prophetic secret is what John identifies as the Revelation of Jesus Christ. That secret is unsealed when the “time is at hand,” just before probation closes, and that secret is now being unsealed, for those who choose to see.
A milleriták helyesen értették Dániel könyve második fejezetét, de megértésük korlátozott volt. Az adventizmus sohasem jutott túl a millerita értelmezésen. Ma már mind a nyolc királyság, amelyet Dániel könyvének második fejezete ábrázol, felismerhető, miként annak a jelképes jelentősége is, hogy Dániel imádkozott Nebukadneccar álmának titka megértéséért. Ez a titok a végső prófétai titkot jelképezi (minden próféta az utolsó napokat azonosítja), és a végső prófétai titok az, amit János Jézus Krisztus kijelentéseként azonosít. Ez a titok akkor lesz feltörve, amikor „az idő közel van”, közvetlenül a kegyelmi idő lezárulása előtt, és ez a titok most tárul fel azok számára, akik úgy döntenek, hogy meglátják.
The Millerite understanding of “the daily” in the book of Daniel was identified by inspiration as correct, but by 1901, Adventism began a process of rejecting that foundational truth, and by the 1930’s Adventism had reverted back to the old Protestant view, which claims that “the daily” represents some aspect of Christ’s sanctuary ministry. That satanic view, the Spirit of Prophecy says, came from “angels that had been expelled from heaven.” Today the correct Millerite view of “the daily,” can be seen as not only the symbol of paganism, but as the symbol of the rebellion of Adventism, which brings the strong delusion upon those who do not love the truth.
Dániel könyvében „a mindennapi” millerita értelmezését az ihletés helyesnek azonosította, ám 1901-re az adventizmus megkezdte e megalapozó igazság elvetésének folyamatát, és az 1930-as évekre az adventizmus visszatért a régi protestáns nézethez, amely azt állítja, hogy „a mindennapi” Krisztus szentélyszolgálatának valamely vonatkozását jelképezi. A prófétaság Lelke szerint ez a sátáni nézet „a mennyből kivetett angyaloktól” származott. Ma „a mindennapi” helyes millerita felfogása nemcsak a pogányság jelképének tekinthető, hanem az adventizmus lázadásának jelképének is, amely ráhozza az erős tévelygést azokra, akik nem szeretik az igazságot.
The Millerites were led to the correct date for the expiration of the twenty-three hundred years, and Adventism immediately after the Great Disappointment recognized increased light associated with that prophecy, but with their rejection of the “seven times,” from 1856 through 1863, and even unto this very day, they have seen no advancing light from the doctrine they claim is their central pillar and foundation. Today the “seven times” can be seen, (by those willing to see), as being directly associated with every time period of the twenty-three hundred year prophecy.
A milleriták eljutottak a kétezer-háromszáz év lejártának helyes időpontjához, és az adventizmus közvetlenül a nagy csalódás után felismerte az e próféciához kapcsolódó megnövekedett világosságot; ám mivel 1856-tól 1863-ig, sőt mind a mai napig elutasították a „hét időt”, semmiféle előrehaladó világosságot nem láttak abból a tanításból, amelyről azt állítják, hogy központi oszlopuk és alapjuk. Ma a „hét idő” látható, (azok számára, akik hajlandók látni), mint ami közvetlen kapcsolatban áll a kétezer-háromszáz éves prófécia minden egyes időszakával.
The first forty-nine years represents the cycle of the land resting every seventh year that is repeated seven times. The four hundred and ninety years represents not only a period of probation for ancient Israel, but it identifies how many years of rebellion against the command to allow the land to rest would transpire in order to accumulate a total of seventy years that the land was prevented from resting (which is the period of captivity for that very rebellion). The week Christ confirmed the covenant is structured by three and a half years to the cross and three and a half years after the cross. In that week Christ was gathering all men, for he said if he was lifted up, he would gather all men.
Az első negyvenkilenc év annak a ciklusát jelképezi, hogy a föld minden hetedik évben nyugalmat élvez, s ez hétszer ismétlődik. A négyszázkilencven év nem csupán az ókori Izráel próbaidejét jelenti, hanem azt is meghatározza, hány évnyi lázadás történik majd a föld nyugalomba bocsátására vonatkozó parancs ellen, hogy összegyűljön összesen hetven esztendő, amely alatt a földet megfosztották nyugalmától (ami éppen e lázadás miatti fogság időszaka). Az a hét, amelyben Krisztus megerősítette a szövetséget, úgy tagolódik, hogy három és fél év vezet a kereszthez, és három és fél év követi a keresztet. Abban a hétben Krisztus minden embert magához vont, mert azt mondta, hogy ha felemeltetik, minden embert magához von.
Now is the judgment of this world: now shall the prince of this world be cast out. And I, if I be lifted up from the earth, will draw all men unto me. John 12:31, 32.
Most van e világ felett az ítélet; most vettetik ki e világ fejedelme. És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok. János 12:31, 32.
The twenty-five hundred and twenty days in which Christ confirmed the covenant and gathered men unto Himself, represents the twenty-five hundred and twenty years that God scattered His rebellious people, due to the quarrel of His covenant. The “seven times” carried out against the northern kingdom of Israel, represented the scattering of twenty-five hundred and twenty years that began in 723 BC and ended in 1798. The year 538, divides the two periods and creates two successive periods of twelve-hundred and sixty years. The first period representing the trampling down of the sanctuary and host by paganism, and the second the trampling down accomplished by papalism.
Az a kétezer-ötszázhúsz nap, amely alatt Krisztus megerősítette a szövetséget és magához gyűjtötte az embereket, azt a kétezer-ötszázhúsz évet jelképezi, amely alatt Isten szétszórta lázadó népét, az Ő szövetségének viszálya miatt. Az Izrael északi királysága ellen végrehajtott „hét idő” azt a kétezer-ötszázhúsz éves szétszóratást jelképezte, amely Kr. e. 723-ban kezdődött és 1798-ban ért véget. Az 538. év kettéosztja a két időszakot, és két egymást követő, ezerkétszázhatvan éves időszakot hoz létre. Az első időszak a szentélynek és a seregnek a pogányság általi megtiprását jelképezi, a második pedig a pápaság által véghezvitt megtiprást.
The “seven times,” of twenty-five hundred and twenty years against the southern kingdom that began in 677 BC, and ended in 1844, ended on October 22, 1844. It is a symbol of the curse of the covenant, and concluded by the sounding of the jubilee trumpet which was to be blown upon the Day of Atonement. The antitypical Day of Atonement that began on October 22, 1844 represents a period of time. It is the period of the Investigative Judgment, and during that period of time the jubilee trumpet associated with the sacred cycle of seven was to be sounded.
A déli királyságra kimondott „hét idő”, vagyis a Kr. e. 677-ben kezdődött és 1844-ben végződő kétezer-ötszázhúsz év, 1844. október 22-én ért véget. Ez a szövetség átkának jelképe, és a jubileumi kürt megfúvásával zárult le, amelyet az engesztelés napján kellett megfújni. Az előképet beteljesítő engesztelési nap, amely 1844. október 22-én kezdődött, egy időszakot jelképez. Ez a vizsgálati ítélet időszaka, és ezen időszak alatt a hetes szent ciklushoz kapcsolódó jubileumi kürtnek kellett megszólalnia.
But in the days of the voice of the seventh angel, when he shall begin to sound, the mystery of God should be finished, as he hath declared to his servants the prophets. Revelation 10:7.
Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, amikor megkezdi a kürtzengést, beteljesedik az Isten titka, amint megjelentette azt az ő szolgáinak, a prófétáknak. Jelenések 10:7.
The sounding of the seventh Trumpet, which began on October 22, 1844, represents the Jubilee Trumpet of the sacred cycle of seven, as set forth in Leviticus twenty-five. The Millerites were ultimately correct on the dating of the twenty-three-hundred-year prophecy, and Adventism came to understand more of it just after the Great Disappointment, but Miller’s “jewel” of the period of twenty-three-hundred-years is today shining ten times brighter. Every prophetic characteristic of the seven periods represented within the period of twenty-three-hundred-years, has a direct prophetic connection with the twenty-five-hundred and twenty years (“seven times”), of Leviticus chapters twenty-five and twenty-six.
A hetedik trombita megszólalása, amely 1844. október 22-én kezdődött, a hetes szent ciklus jubileumi trombitáját jelképezi, amint az a Mózes harmadik könyve huszonötödik fejezetében van előadva. A milleriták végső soron helyesen határozták meg a kétezer-háromszáz éves prófécia időpontját, és az adventizmus a Nagy Csalódás után közvetlenül még többet megértett belőle, ám Miller „drágaköve”, a kétezer-háromszáz esztendős időszak ma tízszer fényesebben ragyog. A kétezer-háromszáz esztendős időszakon belül ábrázolt hét időszak minden prófétai jellegzetessége közvetlen prófétai kapcsolatban áll Mózes harmadik könyve huszonötödik és huszonhatodik fejezetének kétezer-ötszázhúsz évével („hétszeresével”).
The Millerites rejected the claim of apostate Protestantism and Catholicism that the “robbers of thy people,” who “exalted themselves,” and “fell” was a symbol of Antiochus Epiphanes, and they were correct. They knew and defended the truth that it is Rome that in God’s prophetic word is represented as the “robbers of thy people that established the vision”, not some unknown and historically insignificant Syrian king that established the vision.
A milleriták elutasították a hitehagyott protestantizmusnak és a katolicizmusnak azt az állítását, hogy „a te néped erőszakos fiai”, akik „felmagasztalták magukat”, és „elbuktak”, Antiochus Epiphanes jelképei volnának, és igazuk volt. Tudták és védelmezték azt az igazságot, hogy Isten prófétai igéjében Róma az, amelyet úgy ábrázol, mint „a te néped erőszakos fiait, akik megerősítették a látomást”, nem pedig valamely ismeretlen és történelmileg jelentéktelen szír király, aki megerősítette a látomást.
Today the Adventist theologians teach that the “robbers of thy people” is Antiochus Epiphanes. Today, the argument which in Millerite history represented that the former covenant people who were being passed by did not, and could not, understand the vision (which is established by the correct understanding of the “robbers of thy people”), is once again being repeated by the former covenant people who are once again being passed by.
Ma az adventista teológusok azt tanítják, hogy „néped erőszakos fiai” Antiochus Epiphanés. Ma az az érv, amely a millerita történelemben azt képviselte, hogy az egykori szövetségi nép, amely fölött áthaladtak, nem értette, és nem is érthette a látomást (amit „néped erőszakos fiai” helyes értelmezése igazol), ismételten megismétlődik az egykori szövetségi nép részéről, amely fölött ismét áthaladnak.
Where there is no vision, the people perish: but he that keepeth the law, happy is he. Proverbs 29:18.
Kinyilatkoztatás nélkül elvadul a nép; de boldog az, aki megtartja a törvényt. Példabeszédek 29:18.
The Millerites taught correctly that the twenty-five hundred and twenty years (“seven times”), of Leviticus twenty-six, was the longest and last time prophecy in the Bible, but Laodicean Adventism rejected that “jewel” in 1863, and today it can be seen, (by those who wish to see), that not only were the Millerites correct in identifying the “seven times” as the longest time prophecy in the Bible, but also that “the curse”, which is God’s indignation, was carried out against both the northern and southern kingdoms of Israel.
A milleriták helyesen tanították, hogy a 3Mózes huszonhatodik fejezetében szereplő kétezer-ötszázhúsz év („hét idő”) volt a Biblia leghosszabb és egyben utolsó időpróféciája, ám a laodiceai adventizmus 1863-ban elvetette azt a „drágakövet”, és ma már látható (azok számára, akik látni akarnak), hogy a milleriták nemcsak abban jártak helyes úton, hogy a „hét időt” a Biblia leghosszabb időpróféciájaként azonosították, hanem abban is, hogy „az átok”, amely Isten haragja, végrehajtatott Izráel mind az északi, mind a déli királysága ellen.
Today the respective conclusions of those two indignations, which the book of Daniel addresses (as do other prophets), can be seen to be two bookends (first and last) of a period of forty-six years, when Christ erected the Millerite temple, as typified by the forty-six days Moses was on the mount receiving instructions for erecting the wilderness tabernacle; and by the forty-six years of Herod’s remodeling of the temple which the Pharisees referred to in their conversation with Christ about Him “resurrecting” by the cleansing of a temple that had been “destroyed” by traders and money-changers, and also by the resurrection of His human temple that was created with forty-six chromosomes. Today, the Millerite foundational truths are as correct as ever, but they are now ten times more profound.
Ma láthatóvá vált, hogy annak a két felháborodásnak a maga szerinti végkimenetele, amelyekkel Dániel könyve foglalkozik (miként más próféták is), egy negyvenhat éves időszak két könyvtámaszát képezi (az elsőt és az utolsót), amely alatt Krisztus felépítette a millerita templomot; amint ezt előképezte az a negyvenhat nap, amelyet Mózes a hegyen töltött, miközben utasításokat kapott a pusztai sátor felállítására; továbbá Heródes templomátalakításának negyvenhat éve, amelyre a farizeusok hivatkoztak a Krisztussal folytatott beszélgetésükben arról, hogy Ő „feltámasztja” azt a templomot a megtisztítás által, amelyet a kereskedők és pénzváltók „leromboltak”; valamint az Ő emberi templomának feltámadása is, amely negyvenhat kromoszómával teremtetett. Ma a millerita alapigazságok éppoly helytállók, mint valaha, de most tízszerte mélyebbek.
Today it can be seen (by those willing to see), that when Christ introduced Himself as Palmoni (the Wonderful Numberer, or the Numberer of Secrets) in the thirteenth verse, of Daniel chapter eight, that He was presenting the connection between a vision that represented a period of twenty-three hundred years and another vision that represented twenty-five hundred and twenty years. When the relation of these two prophetic periods is recognized, it can be seen that they are directly connected with the twelve-hundred-and-sixty-years of papal rule, which in turn is connected with the twelve-hundred-and-ninety-years of Daniel twelve and also the thirteen-hundred-and-thirty-five-years of the same verse.
Ma már látható (azok számára, akik hajlandók látni), hogy amikor Krisztus Palmoniként mutatkozott be (a Csodálatos Számlálóként, vagy a Titkok Számlálójaként) Dániel könyve nyolcadik fejezetének tizenharmadik versében, akkor egy olyan látomás és egy másik látomás közötti összefüggést tárta fel, amelyek közül az egyik egy kétezer-háromszáz éves időszakot, a másik pedig kétezer-ötszázhúsz évet jelképezett. Amikor e két prófétai időszak viszonya felismerésre kerül, láthatóvá válik, hogy közvetlen kapcsolatban állnak a pápai uralom ezerkétszázhatvan évével, amely viszont kapcsolatban áll Dániel tizenkettedik fejezetének ezerkétszázkilencven évével, valamint ugyanazon vers ezerháromszázharmincöt évével.
The are many more direct connections of prophetic periods that are associated with the two visions of verses thirteen and fourteen of Daniel eight, but they are only recognized by those who wish to see. But today, beyond the connections of all the time periods that are brought together by the two visions is the revelation of the name of Palmoni (the Wonderful Numberer, or the Numberer of Secrets). The Millerites were correct on the two verses, but limited, and today Adventism is simply in complete and utter darkness.
Sokkal több közvetlen összefüggés van a prófétai időszakok között, amelyek Dániel nyolcadik fejezetének tizenharmadik és tizennegyedik versében szereplő két látomáshoz kapcsolódnak, ám ezeket csak azok ismerik fel, akik látni akarnak. De ma, mindazon időszakok összefüggésein túl, amelyeket e két látomás egybefoglal, Palmoni nevének kinyilatkoztatása áll előttünk (a Csodálatos Számlálóé, vagy a Titkok Számlálójáé). A milleriták e két vers tekintetében helyesen láttak, de korlátozottan, és ma az adventizmus egyszerűen teljes és tökéletes sötétségben van.
Stay yourselves, and wonder; cry ye out, and cry: they are drunken, but not with wine; they stagger, but not with strong drink. For the Lord hath poured out upon you the spirit of deep sleep, and hath closed your eyes: the prophets and your rulers, the seers hath he covered. And the vision of all is become unto you as the words of a book that is sealed, which men deliver to one that is learned, saying, Read this, I pray thee: and he saith, I cannot; for it is sealed: And the book is delivered to him that is not learned, saying, Read this, I pray thee: and he saith, I am not learned. Isaiah 29:9–12.
Álljatok meg, és csodálkozzatok; kiáltsatok fel, és jajgassatok: megrészegedtek, de nem bortól; tántorognak, de nem részegítő italtól. Mert az Úr rátok árasztotta a mély álom lelkét, és bezárta szemeiteket: a prófétákat és fejedelmeiteket, a látókat befedezte. És minden látomás olyanná lett nektek, mint egy lepecsételt könyv szavai, amelyet odaadnak egy írástudónak, mondván: Olvasd el ezt, kérlek; ő pedig azt mondja: Nem tudom, mert le van pecsételve. Azután a könyvet odaadják annak, aki nem írástudó, mondván: Olvasd el ezt, kérlek; ő pedig azt mondja: Nem vagyok írástudó. Ézsaiás 29:9–12.
Sister White identifies that William Miller was given “great light” upon the book of Revelation, but his understanding of chapters twelve, thirteen, seventeen and eighteen of Revelation was, quite simply, not correct. Those incorrect understandings are not represented upon the two sacred charts, but what is represented from the book of Revelation, chapter nine, is the “jewel” that Islam is represented by the three Woes.
White testvér rámutat, hogy William Miller „nagy világosságot” kapott a Jelenések könyvére vonatkozóan, ám a Jelenések tizenkettedik, tizenharmadik, tizenhetedik és tizennyolcadik fejezetének értelmezése, egészen egyszerűen, nem volt helyes. Ezek a helytelen értelmezések nem szerepelnek a két szent térképen, viszont ami a Jelenések könyve kilencedik fejezetéből ábrázolva van, az az „ékesség”, hogy az iszlámot a három jaj jelképezi.
“Preachers and people have looked upon the book of Revelation as mysterious and of less importance than other portions of the Sacred Scriptures. But I saw that this book is indeed a revelation given for the especial benefit of those who should live in the last days, to guide them in ascertaining their true position and their duty. God directed the mind of William Miller to the prophecies and gave him great light upon the book of Revelation.” Early Writings, 231.
„Prédikátorok és hívek a Jelenések könyvét titokzatosnak és a Szentírás más részeinél kisebb jelentőségűnek tekintették. De láttam, hogy ez a könyv valóban kinyilatkoztatás, amely azok különleges javára adatott, akik az utolsó napokban fognak élni, hogy vezesse őket valódi helyzetük és kötelességük felismerésében. Isten William Miller figyelmét a próféciákra irányította, és nagy világosságot adott neki a Jelenések könyvével kapcsolatban.” Early Writings, 231.
The expression “great light” in the writings of Sister White is very informative. Miller understood the churches, seals and trumpets of Revelation, for holy angels “directed his mind” on these subjects. The “great light” given to Miller was represented on the two sacred tables, and the doctrinal truths that were the “great light” were identified in his dream as “jewels”. Adventism was given that “great light” and began covering it up with counterfeit jewels beginning in 1863. The principle of “light” is that “light” is what Christ uses to judge a person or a people.
A „nagy világosság” kifejezés White testvérnő írásaiban igen sokatmondó. Miller megértette a Jelenések könyvének gyülekezeteit, pecsétjeit és trombitáit, mert szent angyalok „irányították értelmét” ezekben a tárgyakban. A Millernek adott „nagy világosságot” a két szent kőtábla jelképezte, és azokat a hittételekbeli igazságokat, amelyek a „nagy világosságot” alkották, álmában „drágakövekként” azonosították. Az adventizmus megkapta azt a „nagy világosságot”, és 1863-tól kezdve hamis drágakövekkel kezdte azt befedni. A „világosság” alapelve az, hogy a „világosság” az, amit Krisztus felhasznál egy személy vagy egy nép megítélésére.
Not only does “light” judge a people, but the “light” which they could have had if they had not resisted (as they did in 1856, as only one of many examples). The other attribute associated with “light,” is that the “light” that is rejected produces a corresponding degree of darkness. Adventism rejected and covered up the “great light” given by God to Miller that represents the foundations of Adventism.
Nemcsak a „világosság” ítél meg egy népet, hanem az a „világosság” is, amely az övék lehetett volna, ha nem tanúsítanak ellenállást (amint ezt tették 1856-ban is, csupán egyetlen példaként a sok közül). A „világossághoz” kapcsolódó másik sajátosság az, hogy az elutasított „világosság” ennek megfelelő mértékű sötétséget hoz létre. Az adventizmus elutasította és elrejtette azt a Millernek Istentől adott „nagy világosságot”, amely az adventizmus alapjait jelképezi.
“One who sees beneath the surface, who reads the hearts of all men, says of those who have had “great light:” ‘They are not afflicted and astonished because of their moral and spiritual condition.’ Yea, they have chosen their own ways, and their soul delighteth in their abominations. I also will choose their delusions, and will bring their fears upon them; because when I called, none did answer; when I spake, they did not hear: but they did evil before Mine eyes, and chose that in which I delighted not.’ ‘God shall send them strong delusion, that they should believe a lie,’ because they received not the love of the truth, that they might be saved,’ ‘but had pleasure in unrighteousness.’ Isaiah 66:3, 4; 2 Thessalonians 2:11, 10, 12.
Aki a felszín alá lát, aki minden ember szívében olvas, ezt mondja azokról, akiknek „nagy világosságuk” volt: „Nem gyötrődnek és nem döbbennek meg erkölcsi és lelki állapotuk miatt.” Igen, a maguk útjait választották, és lelkük gyönyörködik utálatosságaikban. „Én is az ő megcsúfolásukat választom, és rájuk hozom, amitől rettegnek; mivel hívtam, és senki sem felelt, szóltam, és nem hallgatták; hanem azt cselekedték szemeim előtt, ami gonosz, és azt választották, amiben nem gyönyörködöm.” „És azért bocsát rájuk Isten tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak”, mivel „nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek”, „hanem gyönyörködtek a hamisságban.” Ézsaiás 66:3, 4; 2 Thesszalonika 2:11, 10, 12.
“The heavenly Teacher inquired: ‘What stronger delusion can beguile the mind than the pretense that you are building on the right foundation and that God accepts your works, when in reality you are working out many things according to worldly policy and are sinning against Jehovah? Oh, it is a great deception, a fascinating delusion, that takes possession of minds when men who have “once known the truth,” mistake the form of godliness for the spirit and power thereof; when they suppose that they are rich and increased with goods and in need of nothing, while in reality they are in need of everything.’” Testimonies, volume 8, 249, 250.
„A mennyei Tanító megkérdezte: »Miféle erősebb csalás tévesztheti meg az elmét annál a színlelésnél, hogy azt hiszitek, a helyes alapra építetek, és hogy Isten elfogadja cselekedeteiteket, miközben a valóságban sok mindent világi elvek szerint visztek véghez, és vétkeztek Jehova ellen? Ó, nagy megtévesztés ez, bűvös káprázat, amely hatalmába keríti az elmét, amikor azok, akik „egykor megismerték az igazságot”, az istenfélelem külső formáját összetévesztik annak lelkével és erejével; amikor azt gondolják, hogy gazdagok, meggazdagodtak, és semmire sincs szükségük, holott a valóságban mindenre szükségük van.«” Testimonies, 8. kötet, 249, 250.
Laodicea, which Adventism became in 1856, represents those who once were given “great light,” but are destined to receive the “strong delusion” of Second Thessalonians, while all the time believing the false foundation they have erected through the introduction of counterfeit coins and jewels is ordained of God, but actually it is a foundation that is built upon sand. Adventism is “a church that has had great light, great evidence”, but is a “church” that has discarded “the message the Lord” has “sent”, and has since received “the most unreasonable assertions and false suppositions and false theories”.
Laodicea, amivé az adventizmus 1856-ban lett, azokat jelképezi, akik egykor „nagy világosságot” kaptak, de arra rendeltettek, hogy megkapják a Thessalonikabeliekhez írt második levélben említett „erős tévelygést”, miközben mindvégig azt hiszik, hogy az a hamis alap, amelyet hamis érmék és ékkövek bevezetése által emeltek, Istentől rendeltetett; valójában azonban olyan alap ez, amely homokra épült. Az adventizmus „olyan egyház, amely nagy világosságot, nagy bizonyítékot kapott”, de olyan „egyház”, amely elvetette „az üzenetet”, amelyet „az Úr” „küldött”, és azóta „a legésszerűtlenebb állításokat, hamis feltevéseket és hamis elméleteket” fogadott el.
“Unsanctified ministers are arraying themselves against God. They are praising Christ and the god of this world in the same breath. While professedly they receive Christ, they embrace Barabbas, and by their actions say, ‘Not this Man, but Barabbas.’ Let all who read these lines, take heed. Satan has made his boast of what he can do. He thinks to dissolve the unity which Christ prayed might exist in His church. He says, ‘I will go forth and be a lying spirit to deceive those that I can, to criticize, and condemn, and falsify.’ Let the son of deceit and false witness be entertained by “a church that has had great light,” great evidence, and that church will discard the message the Lord has sent, and receive the most unreasonable assertions and false suppositions and false theories. Satan laughs at their folly, for he knows what truth is.
„A meg nem szentelt lelkészek Isten ellen sorakoznak fel. Ugyanazzal a lélegzettel dicsőítik Krisztust és e világ istenét. Míg látszólag Krisztust fogadják el, Barabbást ölelik magukhoz, és cselekedeteikkel ezt mondják: »Nem ezt, hanem Barabbást.« Mindazok, akik e sorokat olvassák, vigyázzanak. Sátán dicsekedett azzal, hogy mit tud véghezvinni. Azt gondolja, fel tudja bontani azt az egységet, amelyért Krisztus azért imádkozott, hogy meglegyen az Ő egyházában. Ezt mondja: »Kimegyek, és hazug lélekké leszek, hogy megtévesszem azokat, akiket csak tudok, hogy bíráljak, elítéljek és meghamisítsak.« Hadd találjon befogadásra a csalás és a hamis tanúskodás fia „egy egyházban, amely nagy világosságot”, nagy bizonyítékot kapott, és az az egyház el fogja vetni azt az üzenetet, amelyet az Úr küldött, és elfogadja a legésszerűtlenebb állításokat, hamis feltevéseket és hamis elméleteket. Sátán nevet balgaságukon, mert tudja, mi az igazság.”
“Many will stand in our pulpits with the torch of false prophecy in their hands, kindled from the hellish torch of Satan. If doubts and unbelief are cherished, the faithful ministers will be removed from the people who think they know so much. ‘If thou hadst known,’ said Christ, ‘even thou, at least in this thy day, the things which belong unto thy peace! but now they are hid from thine eyes.’
„Sokan fognak szószékeinken állni a hamis prófécia fáklyájával a kezükben, amelyet a Sátán pokoli fáklyájáról gyújtottak meg. Ha a kételyt és a hitetlenséget táplálják, a hűséges szolgák eltávolíttatnak attól a néptől, amely azt hiszi, hogy oly sokat tud. ‘Ha felismerted volna’ — mondta Krisztus —, ‘legalább te is e te napodon a te békességedre tartozó dolgokat! de most el vannak rejtve a te szemeid elől.’”
“Nevertheless, the foundation of God standeth sure. The Lord knoweth them that are His. The sanctified minister must have no guile in his mouth. He must be open as the day, free from every taint of evil. A sanctified ministry and press will be a power in flashing the light of truth on this untoward generation. Light, brethren, more light we need. Blow the trumpet in Zion; sound an alarm in the holy mountain. Gather the host of the Lord, with sanctified hearts, to hear what the Lord will say unto His people; for He has increased light for all who will hear. Let them be armed and equipped, and come up to the battle—to the help of the Lord against the mighty. God Himself will work for Israel. Every lying tongue will be silenced. Angels’ hands will overthrow the deceptive schemes that are being formed. The bulwarks of Satan will never triumph. Victory will attend the third angel’s message. As the Captain of the Lord’s host tore down the walls of Jericho, so will the Lord’s commandment-keeping people triumph, and all opposing elements be defeated. Let no soul complain of the servants of God who have come to them with a heaven-sent message. Do not any longer pick flaws in them, saying, ‘They are too positive; they talk too strongly.’ They may talk strongly; but is it not needed? God will make the ears of the hearers tingle if they will not heed His voice or His message. He will denounce those who resist the word of God.
„Mindazáltal Isten fundamentuma szilárdan megáll. Az Úr ismeri az övéit. A megszentelt szolgának nem lehet álnokság a szájában. Nyíltnak kell lennie, mint a nappal, mentesnek a gonoszság minden szennyétől. A megszentelt szolgálat és sajtó hatalmas eszköz lesz abban, hogy az igazság világosságát felvillantsa e fonák nemzedék előtt. Világosságot, testvéreim, még több világosságra van szükségünk. Fújjátok meg a trombitát Sionban; riadót kiáltsatok szent hegyemen. Gyűjtsétek össze az Úr seregét megszentelt szívvel, hogy meghallják, mit szól az Úr az ő népéhez; mert megnövekedett világossága van mindazok számára, akik hallani akarnak. Fegyverkezzenek fel és készüljenek fel, és vonuljanak fel a harcra — az Úr segítségére a hatalmasok ellen. Maga Isten fog munkálkodni Izráelért. Minden hazug nyelv elnémul. Az angyalok keze megdönti a formálódó csalárd terveket. A Sátán védművei soha nem diadalmaskodnak. A győzelem a harmadik angyal üzenetét fogja kísérni. Miként az Úr seregének Fejedelme lerontotta Jerikó kőfalait, úgy fog diadalmaskodni az Úr parancsolatait megtartó népe, és minden ellenséges erő vereséget szenved. Egyetlen lélek se panaszkodjék Isten szolgáira, akik mennyei küldetésű üzenettel jöttek hozzájuk. Ne keressetek bennük tovább hibát, mondván: »Túlságosan határozottak; túl erősen beszélnek.« Lehet, hogy erősen beszélnek; de vajon nincs-e erre szükség? Isten megcsendíti a hallgatók fülét, ha nem hallgatnak az Ő szavára vagy az Ő üzenetére. Elítéli majd azokat, akik ellenállnak Isten igéjének.”
“Satan has laid every measure possible that nothing shall come among us as a people to reprove and rebuke us, and exhort us to put away our errors. But there is a people who will bear the ark of God. Some will go out from among us who will bear the ark no longer. But these cannot make walls to obstruct the truth; for it will go onward and upward to the end. In the past God has raised up men, and He still has men of opportunity waiting, prepared to do His bidding—men who will go through restrictions which are only as walls daubed with untempered mortar. When God puts His Spirit upon men, they will work. They will proclaim the word of the Lord; they will lift up their voice like a trumpet. The truth will not be diminished or lose its power in their hands. They will show the people their transgressions, and the house of Jacob their sins.” Testimonies to Ministers, 409–411.
„Sátán minden tőle telhető eszközt latba vetett, hogy semmi se jusson közénk mint nép közé, ami megfeddjen és megdorgáljon bennünket, és intsen minket tévedéseink elhagyására. De van egy nép, amely hordozni fogja Isten ládáját. Némelyek kimennek közülünk, akik többé nem fogják hordozni a ládát. Ezek azonban nem emelhetnek falakat az igazság útjába, hogy feltartóztassák azt; mert az mindvégig előre és felfelé halad. A múltban Isten férfiakat támasztott, és most is vannak nála alkalmas emberek, akik várakoznak, felkészítve arra, hogy teljesítsék akaratát—olyan emberek, akik áttörnek azokon a korlátozásokon, amelyek csupán mázatlan habarccsal tapasztott falak. Amikor Isten emberekre helyezi Lelkét, azok munkálkodni fognak. Hirdetni fogják az Úr igéjét; felemelik szavukat, mint a trombita. Az igazság az ő kezükben nem lesz kisebbé, és nem veszít erejéből. Megmutatják a népnek vétkeiket, Jákób házának pedig bűneit.” Testimonies to Ministers, 409–411.
To identify the satanic symbol of “the daily” as a symbol of Christ is to praise “Christ and the god of this world in the same breath. While professedly they receive Christ, they embrace Barabbas, and by their actions say, ‘Not this Man, but Barabbas.’” The truths represented in Miller’s dream as “jewels”, and also graphically illustrated upon the two sacred tables, are the “great light,” which Miller was given, and that Adventism has rejected.
A „mindennapi” sátáni jelképét Krisztus jelképének azonosítani annyi, mint „ugyanazzal a lélegzettel dicsérni Krisztust és e világ istenét. Miközben névleg elfogadják Krisztust, valójában Barabbást ölelik magukhoz, és cselekedeteikkel ezt mondják: »Nem ezt az embert, hanem Barabbást.«” Azok az igazságok, amelyeket Miller álmában a „drágakövek” jelképeztek, és amelyeket a két szent táblán szemléletesen is ábrázoltak, az a „nagy világosság”, amelyet Miller kapott, és amelyet az adventizmus elvetett.
They profess to be praising Christ with a satanic symbol, and claim they are standing upon the foundation of God, when it is a counterfeit foundation that brings strong delusion to all who take their stand upon that faulty doctrinal structure. There is nothing new under the sun, and modern Israel is simply walking in the prophetic footsteps of ancient Israel.
Azt állítják, hogy Krisztust dicsőítik egy sátáni jelképpel, és azt vallják, hogy Isten alapzatán állnak, holott ez hamis alap, amely erős tévelygést hoz mindazokra, akik erre a hibás tanbeli szerkezetre helyezik állásukat. Nincs semmi új a nap alatt, és a modern Izráel csupán az ősi Izráel prófétai nyomdokain jár.
“One matter burdens my soul: The great lack of the love of God, which has been lost through continued resistance of light and truth, and the influence of those who have been engaged in active labor, who, in the face of evidence piled upon evidence, have exerted an influence to counteract the work of the message God has sent. I point them to the Jewish nation and ask, Must we leave our brethren to pass over the same path of blind resistance, till the very end of probation? If ever a people needed true and faithful watchmen, who will not hold their peace, who will cry day and night, sounding the warnings God has given, it is Seventh-day Adventists. Those who have had great light, blessed opportunities, who, like Capernaum, have been exalted to heaven in point of privilege, shall they by non-improvement be left to darkness corresponding to the greatness of the light given?
„Egy dolog nehezedik a lelkemre: Isten szeretetének az a nagy hiánya, amely a világosságnak és az igazságnak való folytonos ellenállás következtében elveszett, valamint azoknak a befolyása, akik tevékeny munkában álltak, és akik a bizonyíték bizonyítékra halmozódó sokaságával szemben olyan befolyást gyakoroltak, amely ellensúlyozta annak az üzenetnek a munkáját, amelyet Isten küldött. A zsidó nemzetre mutatok, és kérdezem: Vajon engedjük-e, hogy testvéreink ugyanazon a vak ellenállás ösvényén haladjanak tovább egészen a kegyelmi idő végéig? Ha valaha is volt olyan nép, amelynek igaz és hű őrállókra volt szüksége, akik nem hallgatnak, hanem éjjel és nappal kiáltanak, hirdetve azokat a figyelmeztetéseket, amelyeket Isten adott, az a hetednapi adventisták népe. Azok, akik nagy világosságot kaptak, áldott lehetőségekben részesültek, akik Kapernaumhoz hasonlóan kiváltságaikat tekintve az égig felmagasztaltattak, vajon hasznosításuk elmulasztása miatt olyan sötétségre hagyatnak-e, amely arányban áll a nekik adott világosság nagyságával?”
“I wish to plead with our brethren who shall assemble at the General Conference to heed the message given to the Laodiceans. What a condition of blindness is theirs! This subject has been brought to your notice again and again, but your dissatisfaction with your spiritual condition has not been deep and painful enough to work reform. ‘Thou sayest, I am rich, and increased with goods, and have need of nothing; and knowest not that thou art wretched, and miserable, and poor, and blind, and naked.’ The guilt of self-deception is upon our churches. The religious life of many is a lie.” Manuscript Releases, volume 16, 106, 107.
„Kérlelni kívánom testvéreinket, akik összegyűlnek az Általános Konferenciára, hogy figyeljenek a laodiceabelieknek adott üzenetre. Mily vak állapotban vannak! Ez a tárgy újra meg újra figyelmetekbe lett állítva, de lelki állapototokkal kapcsolatos elégedetlenségetek nem volt elég mély és fájdalmas ahhoz, hogy reformot munkáljon. „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam, és semmire sincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.” Az önámítás bűne egyházainkon van. Sokak vallásos élete hazugság.” Kézirati Közlemények, 16. kötet, 106, 107.
“Capernaum” was the city which Jesus chose as his own city.
„Kapernaum” volt az a város, amelyet Jézus a maga városául választott.
“At Capernaum Jesus dwelt in the intervals of His journeys to and fro, and it came to be known as ‘His own city.’ It was on the shores of the Sea of Galilee, and near the borders of the beautiful plain of Gennesaret, if not actually upon it.” The Desire of Ages, 252.
„Kapernaumban lakott Jézus ide-oda vezető útjai közötti időszakokban, és így azt kezdték úgy ismerni, mint »az Ő saját városát«. A Galileai-tenger partján feküdt, és közel Genezáret gyönyörű síkságának határaihoz, ha ugyan nem közvetlenül azon.” Jézus élete, 252.
Christ chose Capernaum as he had chosen Jerusalem of old.
Krisztus Kapernaumot választotta, miként hajdan Jeruzsálemet választotta.
And unto his son will I give one tribe, that David my servant may have a light alway before me in Jerusalem, the city which I have chosen me to put my name there. 1 Kings 11:36.
És az ő fiának egy törzset adok, hogy szolgámnak, Dávidnak mindenkor legyen előttem szövétneke Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet magamnak választottam, hogy oda helyezzem nevemet. 1Királyok 11:36.
Christ chose Adventism as his city in 1844, and by 1863, Adventism had rebuilt the city of “Jericho”, a symbol of Laodicean comfort and affluency. As with ancient Israel, so too, with modern Israel. Adventism believes they are the citizens of God’s special city, but they have rejected the “great light” that provides the evidence of citizenship. Like unto Shilo, in the time of Eli, Hophni and Phineas, Adventism will be judged according to the “great light” they were given opportunity to receive.
Krisztus 1844-ben az adventizmust választotta városául, és 1863-ra az adventizmus újjáépítette „Jerikó” városát, amely a laodiceai kényelemnek és jómódnak jelképe. Amiként az ősi Izráellel, úgy a mai Izráellel is. Az adventizmus azt hiszi, hogy Isten különleges városának polgárai közé tartozik, de elvetette a „nagy világosságot”, amely az állampolgárság bizonyítékát nyújtja. Silóhoz hasonlóan, Éli, Hofni és Fineás idejében, az adventizmus is ama „nagy világosság” szerint ítéltetik meg, amelynek befogadására alkalma adatott.
“Among the professed children of God, how little patience has been manifested, how many bitter words have been spoken, how much denunciation has been uttered against those not of our faith. Many have looked upon those belonging to other churches as great sinners, when the Lord does not thus regard them. Those who look thus upon the members of other churches, have need to humble themselves under the mighty hand of God. Those whom they condemn may have had but little light, few opportunities and privileges. If they had had the light that many of the members of our churches have had, they might have advanced at a far greater rate, and have better represented their faith to the world. Of those who boast of their light, and yet fail to walk in it, Christ says, ‘But I say unto you, It shall be more tolerable for Tyre and Sidon at the day of judgment, than for you. And thou, Capernaum [Seventh-day Adventists, who have had great light], which art exalted unto heaven [in point of privilege], shalt be brought down to hell: for if the mighty works, which have been done in thee, had been done in Sodom, it would have remained until this day. But I say unto you, That it shall be more tolerable for the land of Sodom in the day of judgment, than for thee.’ At that time Jesus answered and said, ‘I thank thee, O Father, Lord of heaven and earth, because thou hast hid these things from the wise and prudent [in their own estimation], and hast revealed them unto babes.’
„Az Isten magukat annak valló gyermekei között mily kevés türelem nyilvánult meg, mily sok keserű szó hangzott el, mennyi kárhoztatás sújtotta azokat, akik nem a mi hitünkhöz tartoznak. Sokan a más egyházakhoz tartozókat nagy bűnösöknek tekintették, holott az Úr nem így tekint rájuk. Akik ily módon tekintenek más egyházak tagjaira, azoknak meg kell alázniuk magukat Isten hatalmas keze alatt. Azok, akiket ők elítélnek, talán csak kevés világosságot kaptak, kevés alkalmuk és kiváltságuk volt. Ha megkapták volna azt a világosságot, amelyben gyülekezeteink sok tagjának része volt, sokkal nagyobb előrehaladást tehettek volna, és hitüket jobban képviselhették volna a világ előtt. Azokról, akik világosságukkal dicsekszenek, mégsem járnak abban, Krisztus ezt mondja: »De mondom néktek: Tírusznak és Szidonnak könnyebb lesz az ítélet napján, hogynem néktek. És te, Kapernaum [hetednapi adventisták, akik nagy világosságot kaptatok], amely mind az égig felmagasztaltattál [a kiváltság tekintetében], a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodoma városában történtek volna azok a hatalmas cselekedetek, amelyek benned történtek, mind e mai napig megmaradt volna. De mondom néktek, hogy Sodoma földjének könnyebb lesz az ítélet napján, hogynem néked.« Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: »Hálát adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek [a maguk megítélése szerint] elől, és a kisdedeknek jelentetted ki.«”
“‘And now, because ye have done all these works, saith the Lord, and I spake unto you, rising up early and speaking, but ye heard not; and I called you, but ye answered not; therefore will I do unto this house, which is called by my name, wherein ye trust, and unto the place which I gave to you and to your fathers, as I have done to Shiloh. And I will cast you out of my sight, as I have cast out all your brethren, even the whole seed of Ephraim.’
„És most, mivel mindezeket cselekedtétek, ezt mondja az Úr, és szóltam hozzátok, jó reggel felkelve és szólva, de nem hallottátok; hívtalak titeket, de nem feleltetek; azért úgy cselekszem ezzel a házzal, amelyről az én nevemet nevezik, amelyben ti bizakodtok, és azzal a hellyel, amelyet nektek és atyáitoknak adtam, amint Silóval cselekedtem. És elvetlek titeket színem elől, miként elvetettem minden testvéreteket, Efraim egész magvát.”
“The Lord has established among us institutions of great importance, and they are to be managed, not as worldly institutions are managed, but after God’s order. They are to be managed with an eye single to his glory, that by all means perishing souls may be saved. To the people of God the testimonies of the Spirit have come, and yet many have not taken heed to reproofs, warnings, and counsels.
„Az Úr nagy jelentőségű intézményeket alapított közöttünk, és ezeket nem úgy kell igazgatni, ahogyan a világi intézményeket igazgatják, hanem Isten rendje szerint. Úgy kell vezetni őket, hogy tekintetük egyedül az Ő dicsőségére irányuljon, hogy minden lehetséges módon megmenekülhessenek az elveszendő lelkek. Isten népéhez eljutottak a Lélek bizonyságtételei, mégis sokan nem ügyeltek a feddésekre, figyelmeztetésekre és tanácsokra.”
“‘Here now this, O foolish people, and without understanding; which have eyes, and see not; which have ears, and hear not: fear ye not me saith the Lord: will ye not tremble at my presence, which have placed the sand for the bound of the sea by a perpetual degree, that it cannot pass it: and though the waves thereof toss themselves, yet can they not prevail; though they roar, yet can they not pass over it? but this people hath a revolting and a rebellious heart; they are revolted and gone. Neither say they in their heart, Let us now fear the Lord our God, that giveth rain, both the former and the latter, in his season: he reserveth unto us the appointed weeks of the harvest. Your iniquities have turned away these things, and your sins have withholden good things from you. . . . They judge not the cause, the cause of the fatherless, yet they prosper; and the right of the needy do they not judge. Shall I not visit for these things? saith the Lord; shall not my soul be revenged on such a nation as this?’
„Halljátok hát ezt, ti balga és értelem nélküli nép, akiknek van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak! Nem féltek-é engem? — ezt mondja az Úr. Nem rettegtek-é színem előtt, énelőttem, aki a homokot a tenger határául rendeltem örök végzés szerint, hogy át ne hágja azt? És ha hullámai hánykolódnak is, nem bírnak vele; ha zúgnak is, nem léphetik át azt. De ennek a népnek pártütő és lázadó szíve van; elpártoltak és elmentek. Szívükben azt sem mondják: Féljük hát az Urat, a mi Istenünket, aki esőt ad, korai és kései esőt a maga idejében; aki megtartja számunkra az aratás rendelt heteit. A ti hamisságaitok fordították el ezeket, és a ti bűneitek tartották vissza tőletek a jókat…. Nem ítélik meg az árvák ügyét, hogy boldogulnának, és a szegények jogát sem szolgáltatják. Vajon ne kérjem-e számon ezeket? — ezt mondja az Úr; vajon ne álljon-e bosszút lelkem az efféle nemzeten?”
“Shall the Lord be compelled to say, ‘Pray not thou for this people, neither lift up cry nor prayer for them, neither make intercession to me: for I will not hear thee’? ‘Therefore the showers have been withholden, and there hath been no latter rain. . . . Wilt thou not from this time cry unto me, My father, thou art the guide of my youth?’” Review and Herald, August 1, 1893.
„Kényszerül-e az Úr arra, hogy ezt mondja: »Ne imádkozzál ezért a népért, és ne emelj értük kiáltást vagy könyörgést, és ne járj közben nálam, mert nem hallgatlak meg téged«? »Ezért visszatartattak az esőzések, és nem volt késői eső.... Vajon nem kiáltasz-e mostantól hozzám: Atyám, ifjúságom vezetője vagy te?«” Review and Herald, 1893. augusztus 1.
We will continue our consideration of the “great light” that was given to William Miller on the book of Revelation in the next article.
A következő cikkben folytatjuk annak a „nagy világosságnak” a vizsgálatát, amely a Jelenések könyvével kapcsolatban adatott William Millernek.
“When Christ came into the world to exemplify true religion, and to exalt the principles that should govern the hearts and actions of men, falsehood had taken so deep a hold upon those who had had so great light, that they no longer comprehended the light, and had no inclination to yield up tradition for truth. They rejected the heavenly Teacher, they crucified the Lord of glory, that they might retain their own customs and inventions. The very same spirit is manifested in the world today. Men are averse to investigating truth, lest their traditions should be disturbed, and a new order of things should be brought in. There is with humanity a constant liability to err, and men are naturally inclined to highly exalt human ideas and knowledge, while the divine and eternal is not discerned or appreciated.” Counsels on Sabbath School Work, 47.
„Amikor Krisztus a világba jött, hogy a valódi vallást példázza, és felmagasztalja azokat az elveket, amelyeknek az emberek szívét és cselekedeteit kellene kormányozniuk, a hamisság oly mélyen gyökeret vert azokban, akik oly nagy világosságban részesültek, hogy többé nem értették a világosságot, és semmi hajlandóságot nem mutattak arra, hogy a hagyományt feladják az igazságért. Elutasították a mennyei Tanítót, megfeszítették a dicsőség Urát, hogy megtarthassák saját szokásaikat és emberi koholmányaikat. Ugyanez a lelkület nyilvánul meg a világban ma is. Az emberek idegenkednek az igazság megvizsgálásától, nehogy hagyományaik megrendüljenek, és a dolgok új rendje álljon be. Az emberiségben állandó hajlandóság van a tévedésre, és az emberek természetüknél fogva hajlanak arra, hogy az emberi eszméket és ismeretet igen magasra emeljék, míg az isteni és örökkévaló sem fel nem ismertetik, sem meg nem becsültetik.” Counsels on Sabbath School Work, 47.