On July 18, 2020, the first disappointment for God’s last-day reformatory movement arrived. It marked a waymark in the history of the third Woe, which is the history of the latter rain, and also the history of the sealing of the one hundred and forty-four thousand. That history has been represented by every reformatory movement of sacred history, and it was more specifically represented by the history of the Millerite movement, and illustrated by the parable of the ten virgins, and it represents the prophetic history which every prophet identified.
2020. július 18-án megérkezett Isten utolsó napi reformmozgalmának első csalódása. Ez egy útjelzőt jelölt ki a harmadik jaj történetében, amely a késői eső története, és egyben a száznegyvennégyezer elpecsételésének története is. Ezt a történetet a szent történelem minden reformmozgalma ábrázolta, még konkrétabban pedig a millerita mozgalom története ábrázolta, és a tíz szűz példázata szemléltette; s ez azt a prófétai történelmet jelképezi, amelyet minden próféta azonosított.
July 18, 2020, represents the first disappointment of the movement, and as such it marks the arrival of the tarrying time in the parable of the ten virgins and Habakkuk. In the Millerite history the same evidence that led to their erroneous proclamation was seen to identify the true date. The tarrying time of the parable of the ten virgins was then seen as present truth, and that tarrying time was the same tarrying time in Habakkuk two. The parable of the ten virgins is repeated to the very letter, and that reality identifies that only those who were involved with the disappointment are candidates to either be a wise or foolish virgin.
2020. július 18. a mozgalom első csalódását jelképezi, és mint ilyen, a tíz szűz példázatában és Habakuknál szereplő késedelem idejének elérkezését jelöli. A millerita történelemben ugyanaz a bizonyíték, amely téves kihirdetésükhöz vezetett, azonosította a valódi időpontot. Ekkor a tíz szűz példázatában szereplő késedelem ideje jelenvaló igazságként vált felismerhetővé, és ez a késedelem ideje ugyanaz volt, mint a Habakuk 2-ben szereplő késedelem ideje. A tíz szűz példázata betű szerint ismétlődik meg, és ez a valóság azt azonosítja, hogy csak azok jelölhetők akár bölcs, akár balga szűzként, akik részt vettek a csalódásban.
The great body of Laodicean Adventism was tested by the arrival of the third Woe on September 11, 2001, and when the failed prediction of July 18, 2020 passed, Laodicean Adventism was left behind to drift aimlessly back toward Rome, as were the Protestants in Millerite history.
A laodiceai adventizmus nagy testületét a harmadik jaj 2001. szeptember 11-i elérkezése próbára tette, és amikor 2020. július 18-ának meghiúsult előrejelzése elmúlt, a laodiceai adventizmus hátrahagyatott, hogy céltalanul sodródjék vissza Róma felé, miként a protestánsok is a millerita történelemben.
Not only did the Millerites identify the tarrying time as the fulfillment of the parable of the ten virgins, but they saw that in Habakkuk the command to wait for the vision, though it tarried, was the same prophetic waymark. Habakkuk then confirms that the vision that had been erroneously presented and which had produced the first disappointment was the vision that would “speak” at the end.
A milleriták nemcsak a tíz szűzről szóló példázat beteljesedéseként azonosították a késedelem idejét, hanem látták azt is, hogy Habakuk könyvében a látomásra való várakozás parancsa, jóllehet az késik, ugyanaz a prófétai jelzőpont. Habakuk tehát megerősíti, hogy az a látomás, amelyet tévesen tártak elő, és amely az első csalódást előidézte, az a látomás volt, amely végül „szólni” fog.
For the vision is yet for an appointed time, but at the end it shall speak, and not lie: though it tarry, wait for it; because it will surely come, it will not tarry. Habakkuk 2:3.
Mert e látomás meghatározott időre szól, de a végén megszólal, és nem hazudik: ha késlekedik is, várj rá; mert bizonyosan bekövetkezik, nem marad el. Habakkuk 2:3.
The message that produced the first disappointment was the same message that was to be recognized as being fulfilled in the near future, but it was a message that was still based upon the previous prophetic arguments that were employed in the first erroneous proclamation.
Az az üzenet, amely az első csalódást előidézte, ugyanaz az üzenet volt, amelyről fel kellett ismerni, hogy a közeli jövőben teljesedik be, de olyan üzenet volt, amely továbbra is azon korábbi prófétai érveléseken alapult, amelyeket az első téves kihirdetés során alkalmaztak.
In the Millerite history the former covenant people were first tested, thereafter the new covenant people were tested. The test began for the Protestants when the first angel of Revelation ten and the first angel of Revelation fourteen (for they are the same angel), descended on August 11, 1840. Their test concluded with the first disappointment and arrival of the second angel of Revelation fourteen.
A millerita történelemben először a korábbi szövetség népe tétetett próbára, ezt követően pedig az új szövetség népe. A próba a protestánsok számára akkor kezdődött, amikor Jelenések könyve 10. fejezetének első angyala és Jelenések könyve 14. fejezetének első angyala (mert ugyanaz az angyal) 1840. augusztus 11-én alászállt. Próbájuk az első csalódással és Jelenések könyve 14. fejezete második angyalának megérkezésével zárult le.
In Millerite history the test for the Millerites began with the arrival of the second angel at the first disappointment and concluded with the arrival of the Midnight Cry, which Sister White portrays as a multitude of angels, who join the second angel. Under the power of the Holy Spirit, the Millerites who recognized and accepted the message of the Midnight Cry, were then separated from the Millerites who did not recognize the message that was falling all around them. On October 22, 1844, the third angel arrived and the vision that had tarried then spoke.
A millerita történelemben a Milleriták próbája a második angyal első csalódáskor való megérkezésével kezdődött, és az Éjféli Kiáltás megérkezésével zárult, amelyet White testvérnő angyalok sokaságaként ábrázol, akik a második angyalhoz csatlakoznak. A Szentlélek ereje alatt azok a Milleriták, akik felismerték és elfogadták az Éjféli Kiáltás üzenetét, ekkor elkülönültek azoktól a Milleritáktól, akik nem ismerték fel a körülöttük mindenütt elhangzó üzenetet. 1844. október 22-én megérkezett a harmadik angyal, és a látomás, amely késlekedett, akkor megszólalt.
In the history of the sealing of the one hundred and forty-four thousand, the former covenant people were first tested, then the new covenant people. The test began for Laodicean Adventism when the first voice of the angel of Revelation eighteen and the third angel of Revelation fourteen (for they are the same angel), descended on September 11, 2001. Their test concluded with the disappointment of July 18, 2020.
A százhuszonnégyezer elpecsételésének történetében először a korábbi szövetség népe lett megpróbálva, majd az új szövetség népe. A próba a laodiceai adventizmus számára akkor kezdődött, amikor a Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetének angyalának első hangja és a Jelenések könyve tizennegyedik fejezetének harmadik angyala (mert ugyanarról az angyalról van szó) 2001. szeptember 11-én leszállt. Próbájuk a 2020. július 18-i csalódással zárult le.
In the movement of the third angel, the test for the one hundred and forty-four thousand began with the arrival of the first disappointment, and will conclude with the arrival of the message of the Midnight Cry. Under the power of the Holy Spirit those who now recognize and accept the message of the Midnight Cry, are then separated from the foolish and wicked who did not recognize the multifaceted message that is now falling all around them.
A harmadik angyal mozgalmában a száznegyvennégyezer próbája az első csalódás bekövetkeztével kezdődött, és az Éjféli Kiáltás üzenetének elérkeztével fog befejeződni. A Szentlélek hatalma alatt azok, akik most felismerik és elfogadják az Éjféli Kiáltás üzenetét, akkor elkülöníttetnek azoktól a balga és gonosz emberektől, akik nem ismerték fel a sokrétű üzenetet, amely most mindenfelől körülöttük hull alá.
At the soon-coming Sunday law, the second “voice” of the angel of Revelation eighteen speaks, which is also the vision that “tarried” speaking. It also represents the third angel’s message that “swells” to the loud cry.
A hamarosan eljövendő vasárnapi törvény idején megszólal a Jelenések tizennyolcadik fejezetében szereplő angyal második „hangja”, amely egyben az a látomás is, amely „késett” megszólalni. Ez egyúttal a harmadik angyal üzenetét is jelképezi, amely a hangos kiáltássá „duzzad”.
The Midnight Cry is represented as many angels that join with the previous angel. The message of the Midnight Cry has several elements that contribute to the entire message, and angels are symbols of messages. In Millerite history the pioneer identified as leading out in bringing the message of the true Midnight Cry together was Samuel S. Snow. In that history it is well documented that Snow’s understanding of the message of the Midnight Cry developed over a period of time.
Az Éjféli Kiáltást úgy ábrázolja, mint sok angyalt, akik csatlakoznak az előző angyalhoz. Az Éjféli Kiáltás üzenetének több összetevője van, amelyek hozzájárulnak a teljes üzenethez, és az angyalok az üzenetek jelképei. A millerita történelemben az úttörők közül azt azonosították úgy, mint aki vezető szerepet vállalt a valódi Éjféli Kiáltás üzenetének egybegyűjtésében, Samuel S. Snow-t. Abban a történetben jól dokumentált, hogy Snow megértése az Éjféli Kiáltás üzenetéről egy bizonyos időszak folyamán fejlődött ki.
That history is repeated to the very letter, and the message of the final Midnight Cry has been publicly developing since the end of July, 2023. It is not simply the message of Islam, but it also includes the message of the sealing of the one hundred and forty-four thousand. It includes the revelation that the two horns of the earth beast, both go through a “death and resurrection”, as they parallel the image of the beast, that in the same history fulfills the prophetic riddle that “the eighth is of the seven”. It includes the revelations associated with the “hidden history” of the Seven Thunders, and it fulfills the prophetic riddle of the “stone” that was rejected becoming “the head of the corner”, as the “seven times” of Leviticus twenty-six is revealed to be the thread that weaves all the truths of Miller’s history together, with the truths that were unsealed at the time of the end in 1989. The Psalmist says it this way:
Az a történelem betű szerint ismétlődik, és a végső Éjféli Kiáltás üzenete 2023 júliusának vége óta nyilvánosan bontakozik ki. Ez nem pusztán az iszlám üzenete, hanem magában foglalja a száznegyvennégyezer elpecsételésének üzenetét is. Magában foglalja annak kinyilatkoztatását, hogy a föld fenevadjának két szarva egyaránt „halálon és feltámadáson” megy keresztül, miközben párhuzamban állnak a fenevad képével, amely ugyanebben a történelemben teljesíti be azt a prófétai talányt, hogy „a nyolcadik a hét közül való”. Magában foglalja a Hét Mennydörgés „rejtett történelmével” kapcsolatos kinyilatkoztatásokat, és beteljesíti annak a prófétai talánynak az értelmét, hogy az elvetett „kő” lesz „a szeglet fejévé”, mivel a Leviticus huszonhat „hétszere” kinyilatkozik mint az a fonál, amely Miller történelmének minden igazságát egybeszövi azokkal az igazságokkal, amelyek az idő végén, 1989-ben fel lettek pecsételve. A zsoltáros így mondja:
The stone which the builders refused is become the head stone of the corner. This is the Lord’s doing; it is marvellous in our eyes. This is the day which the Lord hath made; we will rejoice and be glad in it. Psalms 118:22–24.
A kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett. Az Úrtól lett ez; csodálatos a mi szemünkben. Ez az a nap, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen! Zsoltárok 118:22–24.
The “stone”, which was the first “jewel” William Miller discovered (and jewels are stones), is the “day which the Lord hath made.” It has been shown in previous articles that the structure, and the words of the Sabbath commandment are identical to the structure to the sacred cycle of seven, as set forth in Leviticus chapter twenty-five. Resting on the seventh day typified the land resting on the seventh year, and when the two commandments are considered in this fashion, they provide a witness that a day represents a year in Bible prophecy.
A „kő”, amely az első „drágakő” volt, amelyet William Miller felfedezett (és a drágakövek kövek), „az a nap, amelyet az Úr szerzett”. A korábbi cikkekben bemutatásra került, hogy a szombatra vonatkozó parancsolat felépítése és szavai azonosak a hét szent ciklusának szerkezetével, amint az a Leviticus huszonötödik fejezetében meg van adva. A hetedik napon való megnyugvás előképe volt annak, hogy a föld a hetedik évben nyugszik, és amikor a két parancsolatot ilyen módon vizsgáljuk, bizonyságot tesznek arról, hogy a bibliai próféciában egy nap egy évet jelképez.
They also show that the understanding that Miller proclaimed concerning God’s indignation of “seven times,” in Leviticus twenty-six is represented as “a day”, for the Lord made the sacred cycle of seven years, as certainly as He made the heavens and earth in six days, and rested the seventh.
Azt is megmutatják, hogy az a felfogás, amelyet Miller hirdetett Isten „hétszeres” haragjára vonatkozóan a 3Mózes huszonhatban, „egy napként” van ábrázolva; mert az Úr a hét év szent ciklusát éppoly bizonyosan rendelte el, amint hat nap alatt megteremtette az eget és a földet, és a hetediken megnyugodott.
When Jesus concluded the parable of the vineyard He asked a question to the Pharisees.
Amikor Jézus befejezte a szőlőskert példázatát, kérdést intézett a farizeusokhoz.
When the lord therefore of the vineyard cometh, what will he do unto those husbandmen? They say unto him, He will miserably destroy those wicked men, and will let out his vineyard unto other husbandmen, which shall render him the fruits in their seasons. Jesus saith unto them, Did ye never read in the scriptures, The stone which the builders rejected, the same is become the head of the corner: this is the Lord’s doing, and it is marvellous in our eyes? Therefore say I unto you, The kingdom of God shall be taken from you, and given to a nation bringing forth the fruits thereof. And whosoever shall fall on this stone shall be broken: but on whomsoever it shall fall, it will grind him to powder. And when the chief priests and Pharisees had heard his parables, they perceived that he spake of them. Matthew 21:40–45.
Mikor azért megjön a szőlő ura, mit cselekszik azokkal a vincellérekkel? Mondának neki: Gonoszul elveszti azokat a gonoszokat, és a szőlőt más vincelléreknek adja bérbe, akik megadják neki a gyümölcsöket azok idejében. Monda nekik Jézus: Soha sem olvastátok az Írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé: az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt? Annakokáért mondom néktek, hogy az Isten országa elvétetik tőletek, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcseit. És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik rá, szétmorzsolja azt. És mikor a főpapok és farizeusok hallották az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól. Máté 21:40–45.
The parable of the vineyard is the parable of the former chosen people being passed by, and the kingdom being given to a new chosen people. The “stone” which was rejected according to Jesus, is the “stone” that either saves or destroys, based upon how it is received. The “stone” must be a biblical truth in the context employed by Jesus, for it has the ability to bring forth righteous fruit, and the righteousness of Christ is only produced in men and women when they receive His Word of truth.
A szőlőskert példázata annak a példázata, hogy az egykori választott nép mellőztetik, és az ország egy új választott népnek adatik. A „kő”, amelyet Jézus szerint elvetettek, az a „kő”, amely vagy megment, vagy elpusztít, aszerint, miként fogadják. A „kőnek” a Jézus által alkalmazott összefüggésben bibliai igazságnak kell lennie, mert képes igaz gyümölcsöt teremni, és Krisztus igazsága csak akkor jön létre férfiakban és nőkben, amikor befogadják az Ő igazságának Igéjét.
Sanctify them through thy truth: thy word is truth. John 17:17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: a te igéd igazság. János 17:17.
The “stone” is a doctrine that is either accepted or rejected, and Jesus is the Word, and in the book of Acts, Peter identifies the “stone” as Christ.
A „kő” olyan tanítás, amelyet vagy elfogadnak, vagy elutasítanak; Jézus pedig az Ige, és az Apostolok Cselekedeteiben Péter a „követ” Krisztussal azonosítja.
Be it known unto you all, and to all the people of Israel, that by the name of Jesus Christ of Nazareth, whom ye crucified, whom God raised from the dead, even by him doth this man stand here before you whole. This is the stone which was set at nought of you builders, which is become the head of the corner. Neither is there salvation in any other: for there is none other name under heaven given among men, whereby we must be saved. Acts 4:10–12.
Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és Izráel egész népének, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból, őáltala áll ez az ember épségben előttetek. Ez ama kő, amelyet ti, az építők, megvetettetek, amely szegletkővé lett. És nincs senki másban üdvösség; mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, amely által kellene nékünk megtartatnunk. Cselekedetek 4:10–12.
And then in first Peter, he takes the symbolism of the “stone,” even further, but he keeps it in the same context of the passing-by of a former covenant people and the selection of a new chosen people, who as he states, “in time past were not a people, but are now the people of God: which had not obtained mercy, but now have obtained mercy.”
És azután Péter első levelében még tovább viszi a „kő” jelképrendszerét, ugyanakkor ugyanabban az összefüggésben tartja azt: egy korábbi szövetségi nép elmúlásának és egy új, választott nép kiválasztásának összefüggésében, akik — amint mondja — „egykor nem nép voltak, most pedig Isten népe; akik nem nyertek irgalmat, most pedig irgalmat nyertek.”
To whom coming, as unto a living stone, disallowed indeed of men, but chosen of God, and precious, Ye also, as lively stones, are built up a spiritual house, an holy priesthood, to offer up spiritual sacrifices, acceptable to God by Jesus Christ. Wherefore also it is contained in the scripture, Behold, I lay in Sion a chief corner stone, elect, precious: and he that believeth on him shall not be confounded. Unto you therefore which believe he is precious: but unto them which be disobedient, the stone which the builders disallowed, the same is made the head of the corner, And a stone of stumbling, and a rock of offence, even to them which stumble at the word, being disobedient: whereunto also they were appointed. 1 Peter 2:4–8.
Akihez járulván, mint élő kőhöz, amelyet ugyan az emberek megvetettek, de Istennél választott és drága, ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat áldozzatok, amelyek Jézus Krisztus által kedvesek Istennek. Azért van meg az Írásban is: Íme, leteszek Sionban egy szegletkövet, választottat, drágát; és aki hisz őbenne, semmiképpen meg nem szégyenül. Nektek tehát, akik hisztek, drága ő; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé, és megütközés kövévé és botránkozás sziklájává azoknak, akik az igében megbotránkoznak, mivel engedetlenek; erre is rendeltettek. 1 Péter 2:4–8.
Peter says of the former chosen people, “unto them which be disobedient, the stone which the builders disallowed, the same is made the head of the corner, And a stone of stumbling, and a rock of offence, even to them which stumble at the word, being disobedient: whereunto also they were appointed.”
Péter ezt mondja az egykori választott népről: „az engedetleneknek pedig az a kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkő fejévé lett, és megütközés kövévé és botránkozás sziklájává azoknak, akik az igében megütköznek, mivel engedetlenek; amire rendeltettek is.”
Jesus is represented by every sacred illustration of the foundation.
Jézust az alap minden szent szemléltetése ábrázolja.
For other foundation can no man lay than that is laid, which is Jesus Christ. 1 Corinthians 3:11.
Mert más alapot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, amely a Jézus Krisztus. 1Korinthus 3:11.
The foundation the Millerites built was the Rock of Ages (the Stone).
Az alap, amelyet a milleriták építettek, az Örökkévaló Kőszikla volt (a Kő).
“The warning has come: Nothing is to be allowed to come in that will disturb the foundation of the faith upon which we have been building ever since the message came in 1842, 1843, and 1844. I was in this message, and ever since I have been standing before the world, true to the light that God has given us. We do not propose to take our feet off the platform on which they were placed as day by day we sought the Lord with earnest prayer, seeking for light. Do you think that I could give up the light that God has given me? It is to be as the Rock of Ages. It has been guiding me ever since it was given.” Review and Herald, April 14, 1903.
„A figyelmeztetés elhangzott: Semmit sem szabad beengedni, ami megzavarná a hitnek azt az alapját, amelyre azóta építünk, hogy az üzenet elérkezett 1842-ben, 1843-ban és 1844-ben. Benne voltam ebben az üzenetben, és azóta a világ előtt állok, hűen ahhoz a világossághoz, amelyet Isten adott nekünk. Nem szándékozunk levenni lábunkat arról az alapzatról, amelyre helyeztettek, miközben napról napra buzgó imádsággal kerestük az Urat, világosságot keresve. Azt gondoljátok, hogy feladhatnám azt a világosságot, amelyet Isten adott nekem? Olyannak kell lennie, mint az Örökkévaló Szikla. Azóta vezet engem, hogy megkaptam.” Review and Herald, 1903. április 14.
The first jewel Miller discovered that became part of the Millerite foundation, which is as the Rock of Ages, was the “seven times” of Leviticus twenty-six, and the “seven times,” was the first foundational truth to be set aside by those Millerite pioneers who had just built the Millerite foundation. It was the builders that were to reject the foundational stone. That “stone,” which typifies Christ, is also the day which the Lord made, for he made the seventh day as a day of rest, and the seventh year as a year the land would rest. In 1863, the foundation stone was rejected, but it is to be made the “head of the corner” and the “stone of stumbling” for the disobedient.
Az első ékkő, amelyet Miller felfedezett, és amely a Millerita alap részévé lett — amely olyan, mint az Örökkévaló Kőszikla — a Leviticus huszonhat „hét ideje” volt; és ez a „hét idő” volt az első alapvető igazság, amelyet félretettek azok a millerita úttörők, akik éppen felépítették a Millerita alapot. Az építőknek kellett elvetniük az alapkövet. Az a „kő”, amely Krisztust jelképezi, egyúttal az a nap is, amelyet az Úr szerzett, mert a hetedik napot nyugalomnapnak alkotta, a hetedik esztendőt pedig oly esztendőnek, amikor a föld nyugszik. 1863-ban az alapkövet elvetették, de azzá kell lennie, ami a „szeglet fejévé”, és az engedetlenek számára a „megütközés kövévé” lesz.
The message of Islam of the third woe is the theme for the reform movement of the one hundred and forty-four thousand, and the testing process began when the angel of Revelation eighteen descended, as the great buildings of New York City were thrown down on September 11, 2001. Adventism was silent concerning the prophetic identification that September 11, 2001, was the arrival of the “day of the east wind.” On July 18, 2020, they were left behind as the two witnesses of Revelation chapter eleven, were slain in the streets of that great city. The test of Adventism was over, and the test for those who had professed to recognize the message of Islam was under way.
Az iszlám harmadik jajszó-üzenete a száznegyvennégyezer reformmozgalmának témája, és a próbatétel folyamata akkor kezdődött, amikor a Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetének angyala alászállt, miközben New York City nagy épületei ledőltek 2001. szeptember 11-én. Az adventizmus hallgatott annak a prófétai azonosításnak a felől, hogy 2001. szeptember 11. a „keleti szél napjának” eljövetele volt. 2020. július 18-án hátrahagyattak, amikor a Jelenések könyve tizenegyedik fejezetének két tanúját megölték annak a nagy városnak utcáin. Az adventizmus próbatétele véget ért, és kezdetét vette azok próbatétele, akik azt vallották, hogy felismerték az iszlám üzenetét.
After laying dead in the streets until the end of July, 2023, the dead dry bones were then aroused by the first message of Ezekiel. The second message of Ezekiel is the message of the four winds of Islam of the third Woe, representing the progressive unsealing of the message of the Midnight Cry, which is the vision that tarried, and the theme of the entire period of the movement. Various truths were then unsealed, for the message of the Midnight Cry represents a multifaceted message. The first truth that confronted the dead dry bones was the first truth rejected by Laodicean Adventism, and it represents the truth that marks the transition of Laodicea unto Philadelphia.
Miután 2023 júliusának végéig holtan feküdtek az utcákon, a halott, száraz csontok ezután Ezékiel első üzenete által felébresztettek. Ezékiel második üzenete a harmadik Jaj iszlámjának négy szeléről szóló üzenet, amely az Éjféli Kiáltás üzenetének fokozatos felpecsételésből való feltárulását jelképezi; ez az a látomás, amely késett, és ez képezi a mozgalom egész időszakának témáját. Ezt követően különféle igazságok tárultak fel, mert az Éjféli Kiáltás üzenete sokrétű üzenetet képvisel. Az első igazság, amellyel a halott, száraz csontok szembesültek, az az első igazság volt, amelyet a laodiceai adventizmus elutasított, és ez jelképezi azt az igazságot, amely Laodicea Philadelphiába való átmenetét megjelöli.
The truth is the sealing message, and therefore needs to be settled into both intellectually and also spiritually. It is not enough to recognize the period the two witnesses were dead in the street is a symbol of the scattering of the “seven times,” it also requires an experiential acceptance of the truth.
Az igazság a megpecsételés üzenete, és ezért mind értelmileg, mind lelkileg szilárdan meg kell benne állapodni. Nem elegendő felismerni, hogy az az időszak, amelyben a két tanú holtan feküdt az utcán, a „hétszeres” szétszóratásának jelképe; szükség van az igazság tapasztalati elfogadására is.
Miller’s jewels, which represents the truths unsealed at the time of the end in 1798, become a test for the virgins of the last days. The experience of settling into the truth “spiritually” is represented by Miller’s first jewel, and the “intellectual” settling into the truth is represented by the message of Islam of the third woe. The calling for repentance and confession represented by the “seven times,” identifies a work that is carried out in conjunction with Christ in the Most Holy Place, and is represented by the “mareh” vision.
Miller ékkövei, amelyek az 1798-ban, a vég idején felnyitott igazságokat jelképezik, az utolsó napok szüzei számára próbává válnak. Az igazságban való „lelki” meggyökerezés tapasztalatát Miller első ékköve jelképezi, az igazságban való „értelmi” meggyökerezést pedig a harmadik jaj iszlámról szóló üzenete jelképezi. A „hét idő” által jelképezett bűnbánatra és bűnvallásra való hívás egy olyan munkát azonosít, amely Krisztussal együtt, a Szentek Szentjében megy végbe, és amelyet a „mareh” látomás jelképez.
The “intellectual” understanding of Islam of the third Woe is represented by the “chazon” vision, and both are required for those who will be sealed. In 1863, Laodicean Adventism chose to rebuild Jericho, and left its work of restoring Jerusalem. Jericho is a symbol of affluence as also represented by the Laodicean blindness.
A harmadik Jaj iszlámjának „értelmi” megértését a „chazon” látomás jelképezi, és mindkettő szükséges azok számára, akik elpecsételtetnek. 1863-ban a laodíceai adventizmus úgy döntött, hogy újjáépíti Jerikót, és elhagyta Jeruzsálem helyreállításának munkáját. Jerikó a jólét jelképe, miként azt a laodíceai vakság is szemlélteti.
“One of the strongest fortresses in the land—the large and wealthy city of Jericho—lay just before them, but a little distance from their camp at Gilgal. On the border of a fertile plain abounding with the rich and varied productions of the tropics, its palaces and temples the abode of luxury and vice, this proud city, behind its massive battlements, offered defiance to the God of Israel. Jericho was one of the principal seats of idol worship, being especially devoted to Ashtaroth, the goddess of the moon. Here centered all that was vilest and most degrading in the religion of the Canaanites. The people of Israel, in whose minds were fresh the fearful results of their sin at Beth-peor, could look upon this heathen city only with disgust and horror.” Patriarchs and Prophets, 487.
„Az ország egyik legerősebb erőssége — Jerikó nagy és gazdag városa — közvetlenül előttük feküdt, csak kis távolságra gilgáli táboruktól. Egy termékeny síkság határán, amely bővelkedett a trópusok gazdag és sokféle terményeiben, palotái és templomai a fényűzés és a bűn lakhelyei voltak; ez a kevély város hatalmas bástyái mögül dacosan szállt szembe Izráel Istenével. Jerikó a bálványimádás egyik fő központja volt, különösen Astarótnak, a hold istennőjének szentelve. Itt összpontosult mindaz, ami a kánaániták vallásában a legromlottabb és legmegalázóbb volt. Izráel népe, amelynek elméjében még elevenen éltek a beth-peóri bűnük rettenetes következményei, erre a pogány városra csak undorral és iszonyattal tekinthetett.” Pátriárkák és próféták, 487.
The “stone” the builders rejected in 1863, as they rebuilt Jericho, was the “seven times” that in the last days would become the truth (jewel), that becomes “the head of the corner”, for it is the truth that weaves together the beginning of Adventism in the movement of the Millerites, with the end of Adventism in the movement of the one hundred and forty-four thousand. That jewel, which is the “seven times,” is also “the day which the Lord made”, and it is Christ himself, for He is the Word, and He is “Truth.” The subject of Islam is the theme which produces the cleansing of both the former and new chosen people, and the two-fold cleansing began on September 11, 2001, which was “the day of the east wind”. In that day the watchmen were to sing the very same song Christ sang, when He proclaimed the parable of the vineyard. The one hundred and forty-four thousand sing the song of Moses (the “seven times”), and the song of the Lamb.
Az a „kő”, amelyet az építők 1863-ban, Jerikó újjáépítésekor megvetettek, a „hétszeres” volt, amely az utolsó napokban igazsággá (drágakővé) válik, s „a szeglet fejévé” lesz, mert ez az az igazság, amely egybeszövi az adventizmus kezdetét a milleriták mozgalmában az adventizmus végével a száznegyvennégyezer mozgalmában. Az a drágakő, amely a „hétszeres”, egyúttal „az a nap is, amelyet az Úr szerzett”, és maga Krisztus is, mert Ő az Ige, és Ő az „Igazság”. Az iszlám tárgya az a téma, amely mind a régi, mind az új választott nép megtisztítását eredményezi, és a kettős megtisztítás 2001. szeptember 11-én kezdődött, amely „a keleti szél napja” volt. Azon a napon az őrállóknak ugyanazt az éneket kellett énekelniük, amelyet Krisztus énekelt, amikor kihirdette a szőlőskertről szóló példázatot. A száznegyvennégyezer Mózes énekét (a „hétszerest”) és a Bárány énekét énekli.
And I saw as it were a sea of glass mingled with fire: and them that had gotten the victory over the beast, and over his image, and over his mark, and over the number of his name, stand on the sea of glass, having the harps of God. And they sing the song of Moses the servant of God, and the song of the Lamb, saying, Great and marvellous are thy works, Lord God Almighty; just and true are thy ways, thou King of saints. Revelation 15:2, 3.
És láttam mintegy tűzzel elegyített üvegtengert; és azokat, akik győzelmet arattak a fenevadon, és annak képmásán, és annak bélyegén, és nevének számán, amint az üvegtengeren állnak, kezükben az Isten hárfáival. És éneklik Mózesnek, az Isten szolgájának énekét, és a Bárány énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te utaid, szentek Királya. Jelenések 15:2, 3.
The “Lamb” is Christ who was slain, and He was slain in the midst of twenty-five hundred and twenty days, thus threading together the sacrifice of His life and blood (where He confirmed the covenant), together with Moses’ “quarrel of His covenant,” in Leviticus twenty-six. The song of Moses and the Lamb is the song of the chazon of prophetic history and the song of the mareh of His “appearance”. It is the song of an intellectual and spiritual understanding as represented by the two visions of Daniel chapter eight. It is the song of a covenant people being judged and passed by, while a new chosen people are selected. The selection process, and therefore the song began on September 11, 2001.
A „Bárány” a megöletett Krisztus, és Ő kétezer-ötszázhúsz nap közepén öletett meg, így egybefűzve élete és vére áldozatát (amellyel megerősítette a szövetséget) Mózes „az Ő szövetségének peres ügyével” együtt, a harmadik Mózes huszonhatodik fejezetében. Mózes és a Bárány éneke a prófétai történelem chazonjának éneke, valamint az Ő „megjelenésének” mareh-jének éneke. Az értelmi és lelki megértés éneke ez, amint azt Dániel nyolcadik fejezetének két látomása szemlélteti. Egy szövetséges nép megítéltetésének és elkerültetésének éneke ez, miközben egy új választott nép kiválasztatik. A kiválasztás folyamata, és ennélfogva az ének is, 2001. szeptember 11-én kezdődött.
He shall cause them that come of Jacob to take root: Israel shall blossom and bud, and fill the face of the world with fruit. Hath he smitten him, as he smote those that smote him? or is he slain according to the slaughter of them that are slain by him? In measure, when it shooteth forth, thou wilt debate with it: he stayeth his rough wind in the day of the east wind. By this therefore shall the iniquity of Jacob be purged; and this is all the fruit to take away his sin; when he maketh all the stones of the altar as chalkstones that are beaten in sunder, the groves and images shall not stand up. Yet the defenced city shall be desolate, and the habitation forsaken, and left like a wilderness: there shall the calf feed, and there shall he lie down, and consume the branches thereof. When the boughs thereof are withered, they shall be broken off: the women come, and set them on fire: for it is a people of no understanding: therefore he that made them will not have mercy on them, and he that formed them will show them no favour. And it shall come to pass in that day, that the Lord shall beat off from the channel of the river unto the stream of Egypt, and ye shall be gathered one by one, O ye children of Israel. And it shall come to pass in that day, that the great trumpet shall be blown, and they shall come which were ready to perish in the land of Assyria, and the outcasts in the land of Egypt, and shall worship the Lord in the holy mount at Jerusalem. Isaiah 27:6–13.
Jákóbból sarjadók meggyökereznek; Izráel virágzik és bimbót fakaszt, és gyümölccsel tölti be a föld színét. Vajon úgy sújtotta-e őt, ahogyan sújtotta azokat, akik őt sújtották? Vagy úgy öletett-e meg, ahogyan megölette azokat, akik általa adattak halálra? Mérték szerint perelsz vele, amikor kihajt; visszatartja kemény szelét a keleti szél napján. Ezáltal tisztul meg tehát Jákób hamissága, és ez lesz bűne elvételének minden gyümölcse: amikor az oltár minden kövét olyanná teszi, mint az összetört mészköveket, nem maradnak fenn a berkek és a bálványoszlopok. Mindazonáltal az erős város pusztává lesz, a lakóhely elhagyatottá, és olyanná marad, mint a puszta; ott legel a borjú, ott hever, és lerágja annak ágait. Amikor annak gallyai elszáradnak, letörik őket; asszonyok jönnek, és tűzre vetik azokat; mert ez értelmetlen nép; ezért aki alkotta őket, nem könyörül rajtuk, és aki formálta őket, nem mutat irántuk kegyelmet. És lesz ama napon, hogy az Úr csépelni fog a folyó medrétől Egyiptom patakjáig, és ti egyenként szedettek össze, ó, Izráel fiai. És lesz ama napon, hogy megfújják a nagy harsonát, és eljönnek azok, akik pusztulásra készek voltak Asszíria földjén, és a számkivetettek Egyiptom földjén, és leborulnak az Úr előtt a szent hegyen Jeruzsálemben. Ézsaiás 27:6–13.
Rightly understood these verses are identifying September 11, 2001, until the soon-coming Sunday law. Verse six identifies the entire history, by identifying the beginning of the plant which takes root, then blossoms and buds, and eventually fills the earth with fruit. The fruit that fills the earth does so during the “hour,” which is the Sunday law crisis. While Christ is then gathering his fruit into his garner, he is also bringing judgment upon Babylon. The judgment that occurs during the time when the earth is filled with fruit is represented in verse seven, when the two questions are asked, “Hath he smitten him, as he smote those that smote him? or is he slain according to the slaughter of them that are slain by him?”
E versek helyes értelmezése szerint a 2001. szeptember 11-étől a hamarosan bekövetkező vasárnaptörvényig terjedő időszakot azonosítják. A hatodik vers a teljes történelmet azonosítja azáltal, hogy megjelöli a növény kezdetét, amely gyökeret ver, majd kivirágzik és bimbót fakaszt, végül pedig betölti a földet gyümölccsel. A gyümölcs, amely betölti a földet, azt az „órát” idején teszi ezt, amely a vasárnaptörvény válsága. Miközben Krisztus ekkor begyűjti gyümölcsét az ő csűrébe, ugyanakkor ítéletet is hoz Babilonra. Az az ítélet, amely akkor következik be, amikor a föld megtelik gyümölccsel, a hetedik versben jelenik meg, amikor a két kérdés elhangzik: „Úgy verte-é őt, amint verte azokat, akik őt verték? avagy úgy öletett-é meg, mint azok, akiket ő ölt meg?”
Then in verse eight, the sprinkling of the latter rain is marked with the expression, “In measure.” What causes the plants to shoot forth is the rain, and when the beginning of the latter rain is marked, it is marked as beginning “in measure, when it shooteth forth.” When the latter rain begins, it is poured out “in measure”, for it is not poured out without measure if the harvest is a mixture of true and false.
Ezután a nyolcadik versben az utolsó eső meghintése azzal a kifejezéssel van megjelölve: „Mértékkel.” Ami a növényeket sarjadásra indítja, az az eső; és amikor az utolsó eső kezdete meg van jelölve, úgy van megjelölve, mint ami „mértékkel” kezdődik, „amikor sarjadni kezd”. Amikor az utolsó eső megkezdődik, „mértékkel” árasztatik ki, mert nem mérték nélkül árasztatik ki, ha az aratás az igazak és hamisak elegye.
“Every truly converted soul will be intensely desirous to bring others from the darkness of error into the marvelous light of the righteousness of Jesus Christ. The great outpouring of the Spirit of God, which lightens the whole earth with his glory, will not come until we have an enlightened people, that know by experience what it means to be laborers together with God. When we have entire, whole-hearted consecration to the service of Christ, God will recognize the fact by an outpouring of his Spirit without measure; but this will not be while the largest portion of the church are not laborers together with God. God cannot pour out his Spirit when selfishness and self-indulgence are so manifest; when a spirit prevails that, if put into words, would express that answer of Cain,—‘Am I my brother’s keeper?’ If the truth for this time, if the signs that are thickening on every hand, that testify that the end of all things is at hand, are not-sufficient to arouse the sleeping energy of those who profess to know the truth, then darkness proportionate to the light which has been shining will overtake these souls. There is not the semblance of an excuse for their indifference that they will be able to present to God in the great day of final reckoning. There will be no reason to offer as to why they did not live and walk and work in the light of the sacred truth of the word of God, and thus reveal to a sin-darkened world, through their conduct, their sympathy, and their zeal, that the power and reality of the gospel could not be controverted.” Review and Herald, July 21, 1896.
„Minden igazán megtért lélekben erős vágy él arra, hogy másokat is az eltévelyedés sötétségéből Jézus Krisztus igazságának csodálatos világosságára vezessen. Isten Lelkének az a nagy kiáradása, amely az egész földet megvilágosítja az Ő dicsőségével, nem jön el addig, amíg nem lesz olyan felvilágosult népünk, amely tapasztalatból tudja, mit jelent Istennel együtt munkálkodónak lenni. Amikor teljes és osztatlan szívű odaszentelődésünk lesz Krisztus szolgálatára, Isten e tényt Lelkének mérték nélküli kiárasztásával fogja elismerni; de ez nem történhet meg addig, amíg a gyülekezet legnagyobb része nem Istennel együtt munkálkodik. Isten nem áraszthatja ki Lelkét, amikor az önzés és az önkényeztetés oly nyilvánvaló; amikor olyan lelkület uralkodik, amely, ha szavakba öntenék, Káin válaszát fejezné ki: „Avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?” Ha a jelen időre szóló igazság, ha a mindenfelől sűrűsödő jelek, amelyek arról tanúskodnak, hogy minden dolgok vége közel van, nem elegendők arra, hogy felébresszék azok szunnyadó erejét, akik azt vallják, hogy ismerik az igazságot, akkor a világossággal arányos sötétség, amely rájuk ragyogott, utol fogja érni e lelkeket. A végső számadás nagy napján a legcsekélyebb mentség látszatát sem tudják majd Isten elé tárni közömbösségükre. Semmiféle okot nem hozhatnak fel arra, hogy miért nem éltek, jártak és munkálkodtak Isten Igéjének szent igazságában való világosságban, és miért nem nyilatkoztatták ki ezáltal magaviseletük által a bűn sötétségébe borult világ előtt együttérzésüket és buzgalmukat, bizonyítva, hogy az evangélium erejét és valóságát nem lehet megcáfolni.” Review and Herald, 1896. július 21.
Sister White identifies the passage as the point when the angel of Revelation descends, for she says, “the great outpouring of the Spirit of God, which lightens the whole earth with his glory.” In another passage we have often cited in these articles, she identified that when “the great buildings of New York” “are thrown down,” “Revelation chapter eighteen, verses one through three will be fulfilled.”
White testvér e szakaszt azzal az időponttal azonosítja, amikor a Jelenések könyvének angyala alászáll, mert ezt mondja: „Isten Lelkének ama nagy kiáradása, amely az egész földet beragyogja az ő dicsőségével.” Egy másik szakaszban, amelyet e cikkekben gyakran idéztünk, azonosította, hogy amikor „New York nagy épületei” „ledőltetnek”, „a Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetének elsőtől harmadikig terjedő versei beteljesednek.”
We will continue these thoughts in the next article.
E gondolatokat a következő cikkben folytatjuk.
Now will I sing to my wellbeloved a song of my beloved touching his vineyard. My wellbeloved hath a vineyard in a very fruitful hill: And he fenced it, and gathered out the stones thereof, and planted it with the choicest vine, and built a tower in the midst of it, and also made a winepress therein: and he looked that it should bring forth grapes, and it brought forth wild grapes. And now, O inhabitants of Jerusalem, and men of Judah, judge, I pray you, betwixt me and my vineyard. What could have been done more to my vineyard, that I have not done in it? wherefore, when I looked that it should bring forth grapes, brought it forth wild grapes? And now go to; I will tell you what I will do to my vineyard: I will take away the hedge thereof, and it shall be eaten up; and break down the wall thereof, and it shall be trodden down: And I will lay it waste: it shall not be pruned, nor digged; but there shall come up briers and thorns: I will also command the clouds that they rain no rain upon it. For the vineyard of the Lord of hosts is the house of Israel, and the men of Judah his pleasant plant: and he looked for judgment, but behold oppression; for righteousness, but behold a cry. Isaiah 5:1–7.
Most énekelek kedvesemnek szerelmesének énekét az ő szőlőjéről. Kedvesemnek szőlője volt egy igen termékeny hegyen. Körülkerítette azt, és kiszedte köveit, beültette nemes vesszővel, tornyot épített közepébe, sőt borsajtót is vájt benne; és várta, hogy szőlőt teremjen, de vad szőlőt termett. Most azért, Jeruzsálem lakosai és Júda férfiai, ítéljetek, kérlek, köztem és szőlőm között. Mit kellett volna még tenni szőlőmmel, amit meg nem tettem volna vele? Miért termett vad szőlőt, amikor azt vártam, hogy szőlőt teremjen? Most azért tudtotokra adom, mit teszek szőlőmmel: elveszem kerítését, hogy lelegeljék; lerontom falát, hogy összetapossák. Pusztává teszem: nem metszik meg, és nem kapálják; tövis és gaz veri fel; a felhőknek is megparancsolom, hogy ne hullassanak rá esőt. Mert a Seregek Urának szőlője Izráel háza, és Júda férfiai az ő gyönyörűséges plántája; jogosságra várt, de íme elnyomás; igazságra, de íme jajkiáltás. Ézsaiás 5:1–7.