God never changes, and therefore Adventism is judged in its fourth generation.
Isten soha nem változik, ezért az adventizmus a negyedik nemzedékében ítéltetik meg.
“‘And he called to the man clothed with linen, which had the writer’s inkhorn by his side; and the Lord said unto him, Go through the midst of the city, through the midst of Jerusalem, and set a mark upon the foreheads of the men that sigh and that cry for all the abominations that be done in the midst thereof. And to the others he said in mine hearing, Go ye after him through the city, and smite: let not your eye spare, neither have ye pity: slay utterly old and young, both maids, and little children, and women: but come not near any man upon whom is the mark; and begin at My sanctuary. Then they began at the ancient men which were before the house.’
„És kiáltott a gyolcsba öltözött férfihoz, akinek író szelencéje volt az oldala mellett; és az Úr ezt mondta neki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és tégy jegyet azoknak a férfiaknak a homlokára, akik sóhajtoznak és jajgatnak mindazokért az utálatosságokért, amelyeket annak közepette cselekszenek. A többieknek pedig az én hallatomra ezt mondta: Menjetek utána a városon át, és vágjatok le; szemetek ne kegyelmezzen, és ne szánakozzatok: öljetek meg mind, öreget és ifjút, szüzeket, kisgyermekeket és asszonyokat; de egyetlen emberhez se közeledjetek, akin ott van a jegy; és az én szenthelyemen kezdjétek. Akkor kezdték a véneken, akik a ház előtt voltak.”
“Jesus is about to leave the mercy seat of the heavenly sanctuary to put on garments of vengeance and pour out His wrath in judgments upon those who have not responded to the light God has given them. ‘Because sentence against an evil work is not executed speedily, therefore the heart of the sons of men is fully set in them to do evil.’ Instead of being softened by the patience and long forbearance that the Lord has exercised toward them, those who fear not God and love not the truth strengthen their hearts in their evil course. But there are limits even to the forbearance of God, and many are exceeding these boundaries. They have overrun the limits of grace, and therefore God must interfere and vindicate His own honor.
„Jézus hamarosan elhagyja a mennyei szentély kegyelmi székét, hogy felöltse a bosszúállás ruháit, és ítéletekben árassza ki haragját azokra, akik nem válaszoltak arra a világosságra, amelyet Isten adott nekik. »Mivel nem hamar történik meg az ítélet a gonosz cselekedet fölött, azért az emberek fiainak szíve teljesen arra indíttatik bennük, hogy gonoszt cselekedjenek.« Ahelyett, hogy meglágyultak volna a türelem és a hosszan tűrő elnézés által, amelyet az Úr irántuk gyakorolt, azok, akik nem félik Istent és nem szeretik az igazságot, megerősítik szívüket gonosz útjukon. Ám még Isten hosszan tűrésének is vannak határai, és sokan túllépik ezeket a határokat. Áthágták a kegyelem határait, ezért Istennek közbe kell lépnie, és igazolnia kell a maga becsületét.״
“Of the Amorites the Lord said: ‘In the fourth generation they shall come hither again: for the iniquity of the Amorites is not yet full.’ Although this nation was conspicuous because of its idolatry and corruption, it had not yet filled up the cup of its iniquity, and God would not give command for its utter destruction. The people were to see the divine power manifested in a marked manner, that they might be left without excuse. The compassionate Creator was willing to bear with their iniquity until the fourth generation. Then, if no change was seen for the better, His judgments were to fall upon them.
Az emoreusokról ezt mondta az Úr: „A negyedik nemzedékben térnek vissza ide, mert az emoreusok gonoszsága még nem telt be.” Jóllehet e nemzet bálványimádása és romlottsága miatt különösen feltűnő volt, mégsem töltötte be bűnének poharát, és Isten nem adta parancsát teljes megsemmisítésére. A népnek világosan meg kellett látnia az isteni hatalom megnyilvánulását, hogy menthetetlen maradjon. Az irgalmas Teremtő kész volt elhordozni gonoszságukat a negyedik nemzedékig. Azután pedig, ha nem mutatkozott volna változás jobbra, ítéletei rájuk szálltak volna.
“With unerring accuracy the Infinite One still keeps an account with all nations. While His mercy is tendered with calls to repentance, this account will remain open; but when the figures reach a certain amount which God has fixed, the ministry of His wrath commences. The account is closed. Divine patience ceases. There is no more pleading of mercy in their behalf.
A Végtelen tévedhetetlen pontossággal ma is számon tart minden nemzetet. Miközben irgalma megtérésre hívó felhívásokkal kínáltatik fel, ez a számla nyitva marad; de amikor a tételek elérnek egy bizonyos összeget, amelyet Isten megszabott, megkezdődik haragjának szolgálata. A számla lezárul. Az isteni türelem véget ér. Érdekükben nincs többé irgalomért való esedezés.
“The prophet, looking down the ages, had this time presented before his vision. The nations of this age have been the recipients of unprecedented mercies. The choicest of heaven’s blessings have been given them, but increased pride, covetousness, idolatry, contempt of God, and base ingratitude are written against them. They are fast closing up their account with God.
„A próféta, végigtekintve a korszakokon, e kort látta maga előtt látomásában. E korszak nemzetei soha nem tapasztalt irgalmak részesei voltak. A menny legkiválóbb áldásaiban részesültek, de megnövekedett kevélység, kapzsiság, bálványimádás, Isten megvetése és alantas hálátlanság íratott ellenük. Gyorsan lezárják számadásukat Istennel.”
“But that which causes me to tremble is the fact that those who have had the greatest light and privileges have become contaminated by the prevailing iniquity. Influenced by the unrighteous around them, many, even of those who profess the truth, have grown cold and are borne down by the strong current of evil. The universal scorn thrown upon true piety and holiness leads those who do not connect closely with God to lose their reverence for His law. If they were following the light and obeying the truth from the heart, this holy law would seem even more precious to them when thus despised and set aside. As the disrespect for God’s law becomes more manifest, the line of demarcation between its observers and the world becomes more distinct. Love for the divine precepts increases with one class according as contempt for them increases with another class.
„Ám ami attól reszketek, hogy azok, akik a legnagyobb világosságban és kiváltságokban részesültek, beszennyeződtek az uralkodó gonoszság által. A körülöttük levő igaztalanok befolyása alatt sokan, még azok közül is, akik az igazságot vallják, kihűltek, és magával sodorja őket a gonoszság erős áradata. Az igaz kegyességre és szentségre vetett általános megvetés oda vezet, hogy azok, akik nem kapcsolódnak szorosan Istenhez, elveszítik tiszteletüket törvénye iránt. Ha a világosságot követnék, és szívből engedelmeskednének az igazságnak, e szent törvény annál drágábbnak tűnnék előttük, amikor így megvetik és félreteszik. Amint az Isten törvénye iránti tiszteletlenség egyre nyilvánvalóbbá válik, úgy lesz egyre határozottabb a választóvonal annak megtartói és a világ között. Az isteni rendelései iránti szeretet az egyik csoportban növekszik, amilyen mértékben a megvetésük növekszik a másik csoportban.”
“The crisis is fast approaching. The rapidly swelling figures show that the time for God’s visitation has about come. Although loath to punish, nevertheless He will punish, and that speedily. Those who walk in the light will see signs of the approaching peril; but they are not to sit in quiet, unconcerned expectancy of the ruin, comforting themselves with the belief that God will shelter His people in the day of visitation. Far from it. They should realize that it is their duty to labor diligently to save others, looking with strong faith to God for help. ‘The effectual fervent prayer of a righteous man availeth much.’
„A válság gyorsan közeledik. A rohamosan növekvő számok azt mutatják, hogy Isten meglátogatásának ideje már csaknem elérkezett. Bár vonakodik büntetni, mégis büntetni fog, és pedig hamarosan. Akik a világosságban járnak, meglátják a közeledő veszedelem jeleit; de nem maradhatnak csendes, közönyös várakozásban a romlásra, önmagukat azzal vigasztalva, hogy Isten meglátogatásának napján oltalmazni fogja népét. Távol legyen! Fel kell ismerniük, hogy kötelességük szorgalmasan munkálkodni mások megmentéséért, erős hittel Istenhez tekintve segítségért. „Az igaz ember buzgóságos könyörgése nagy erővel bír.”
“The leaven of godliness has not entirely lost its power. At the time when the danger and depression of the church are greatest, the little company who are standing in the light will be sighing and crying for the abominations that are done in the land. But more especially will their prayers arise in behalf of the church because its members are doing after the manner of the world.
„Az istenfélelem kovásza nem veszítette el teljesen az erejét. Abban az időben, amikor az egyház veszélye és levertsége a legnagyobb, az a kis sereg, amely a világosságban áll, sóhajtozni és kiáltani fog a földön elkövetett utálatosságok miatt. De kiváltképpen az egyházért szállnak majd fel imáik, mert tagjai a világ szokása szerint cselekszenek.
“The earnest prayers of this faithful few will not be in vain. When the Lord comes forth as an avenger, He will also come as a protector of all those who have preserved the faith in its purity and kept themselves unspotted from the world. It is at this time that God has promised to avenge His own elect which cry day and night unto Him, though He bear long with them.
E hűséges kevesek buzgó imái nem lesznek hiábavalók. Amikor az Úr bosszúállóként lép elő, oltalmazóként is eljön mindazok számára, akik a hitet tisztaságában megőrizték, és magukat szeplőtelenül megőrizték a világtól. Ebben az időben ígérte meg Isten, hogy bosszút áll az Ő választottaiért, akik éjjel és nappal Hozzá kiáltanak, noha hosszútűrően viseltetik irántuk.
“The command is: ‘Go through the midst of the city, through the midst of Jerusalem, and set a mark upon the foreheads of the men that sigh and that cry for all the abominations that be done in the midst thereof.’ These sighing, crying ones had been holding forth the words of life; they had reproved, counseled, and entreated. Some who had been dishonoring God repented and humbled their hearts before Him. But the glory of the Lord had departed from Israel; although many still continued the forms of religion, His power and presence were lacking.” Testimonies, volume 5, 207–210.
„A parancs így szól: »Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és tégy jegyet azoknak a férfiaknak a homlokára, akik sóhajtoznak és kiáltanak mindazokért az utálatosságokért, amelyeket annak közepette cselekszenek.« Ezek a sóhajtozó, kiáltó emberek az élet igéit hirdették; dorgáltak, tanácsoltak és kérleltek. Némelyek azok közül, akik meggyalázták Istent, megbánták bűneiket, és megalázták szívüket Őelőtte. De az Úr dicsősége eltávozott Izráelből; noha sokan továbbra is folytatták a vallás külső formáit, ereje és jelenléte hiányzott.” Bizonyságtételek, 5. kötet, 207–210.
The illustration of God’s judgment that Sister White is identifying in the passage is the judgment brought upon the city of Jerusalem, which in the last days is the Seventh-day Adventist church. The judgment is finalized at the Sunday law, for it is there that the seal of God and mark of the beast are impressed. Ezekiel chapter eight identifies four escalating abominations. The first verse emphasizes the vision is to be understood just before probation closes by identifying the fifth day of the sixth month of the sixth year.
Az Isten ítéletének szemléltetése, amelyet White testvér e szakaszban azonosít, a Jeruzsálem városára hozott ítélet, amely az utolsó napokban a Hetednapi Adventista Egyház. Az ítélet a vasárnaptörvénynél válik véglegessé, mert ott nyomatik rá Isten pecsétje és a fenevad bélyege. Ezékiel könyvének nyolcadik fejezete négy fokozódó utálatosságot azonosít. Az első vers hangsúlyozza, hogy a látomást közvetlenül a kegyelemidő lezárulása előtt kell megérteni, amikor azonosítja a hatodik év hatodik hónapjának ötödik napját.
Ezekiel did not need to include that historical point of reference. He could have simply written, “And it came to pass as I sat in mine house, and the elders of Judah sat before me, that the hand of the Lord God fell there upon me.” The fact that he included the reference to the day before “666,” is a prophetic reference for students of prophecy. The reference for those who have the victory of the number of the beast’s name know “666,” is an element of the Revelation of Jesus Christ, which is unsealed just before probation closes. They know this for they are the people of God, that according to Peter, “in times past were not the people of God.”
Ezékielnek nem lett volna szükséges belefoglalnia azt a történelmi vonatkoztatási pontot. Egyszerűen csak ezt írhatta volna: „És lőn, mikor házamban ültem, és Júda vénei előttem ültek, hogy ott reám szállt az Úr Isten keze.” Az a tény, hogy belefoglalta a „666” előtti napra való utalást, prófétai hivatkozás a próféciák tanulmányozói számára. Azok számára való ez az utalás, akik győzelmet arattak a fenevad nevének száma fölött, ismerik a „666”-ot; ez a Jézus Krisztus kinyilatkoztatásának egyik eleme, amely közvetlenül a kegyelmi idő lezárulta előtt pecsételődik fel. Ők ezt tudják, mert ők Isten népe, akik Péter szerint „egykor nem voltak Isten népe.”
In 1 Peter chapter two the people who are now the people of God, “have tasted that the Lord is gracious.” They are those who have prophetically “eaten” the word of God, as opposed to those who refused to eat the word of God. All the prophets speak of the last days, and in John chapter six, Jesus gave the message that His disciples must eat His flesh and drink His blood. In that chapter the disciples that refused to eat His flesh and drink His blood, did so in verse sixty-six.
Péter első levelének második fejezetében azok, akik most Isten népe, „megízlelték, hogy kegyelmes az Úr”. Ők azok, akik prófétai értelemben „ették” Isten igéjét, szemben azokkal, akik megtagadták Isten igéjének evését. Valamennyi próféta az utolsó napokról szól, és János hatodik fejezetében Jézus azt az üzenetet adta, hogy tanítványainak enniük kell az ő testét és inniuk kell az ő vérét. Abban a fejezetben azok a tanítványok, akik megtagadták testének evését és vérének ivását, ezt a hatvanhatodik versben tették.
From that time many of his disciples went back, and walked no more with him. John 6:66.
Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és többé nem jártak vele. János 6:66.
The wise who eat the flesh and drink the blood of Christ in the last days, understand that Christ as Palmoni, is the Wonderful Numberer, and they recognize His signature when it is presented. The number “665,” in the opening verse of Ezekiel eight, is there, for any who wish to see, that it is identifying at least two important prophetic points. The first is that the message is to be understood as covering a period of time before the Sunday law. The second is that the number “666” is in one of only two verses in the book of Revelation, that is qualified by identifying that the “wise” would understand in the last days.
A bölcsek, akik az utolsó napokban Krisztus testét eszik és az ő vérét isszák, megértik, hogy Krisztus mint Palmoni a Csodálatos Számláló, és felismerik az ő kézjegyét, amikor az eléjük tárul. A „665” szám Ezékiel nyolcadik fejezetének nyitó versében ott áll mindazok számára, akik látni kívánják, s legalább két fontos prófétai pontra mutat rá. Az első az, hogy az üzenetet úgy kell érteni, mint amely a vasárnaptörvény előtti időszakot öleli fel. A második az, hogy a „666” szám a Jelenések könyvében csupán egyike annak a két versnek, amelyet az minősít, hogy a „bölcsek” az utolsó napokban meg fogják érteni.
Here is wisdom. Let him that hath understanding count the number of the beast: for it is the number of a man; and his number is Six hundred threescore and six. Revelation 13:18.
Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert embernek száma ez; és annak száma hatszázhatvanhat. Jelenések 13:18.
The “wise” who understand the increase of knowledge in the last days, when the Revelation of Jesus Christ is unsealed will know that “666,” is an important prophetic symbol for they will have gotten victory over the number. Ezekiel therefore introduces an escalating rebellion in chapter eight, that is represented by four increasing abominations. The final identifies the foolish as bowing down to the sun, thus marking the judgment of Jerusalem (Adventism), in the last days. That judgment takes place in the fourth generation. The four abominations are the symbols of the four generations of Laodicean Adventism.
Azok a „bölcsek”, akik megértik a tudás növekedését az utolsó napokban, amikor Jézus Krisztus Jelenése feloldatik, tudni fogják, hogy a „666” fontos prófétai jelkép, mert győzelmet nyertek a szám fölött. Ezékiel ezért a nyolcadik fejezetben egy fokozódó lázadást vezet be, amelyet négy egyre növekvő utálatosság jelképez. A végső azonosítja a balgákat mint akik leborulnak a nap előtt, s ezáltal megjelöli Jeruzsálem (adventizmus) ítéletét az utolsó napokban. Ez az ítélet a negyedik nemzedékben következik be. A négy utálatosság a laodiceai adventizmus négy nemzedékének jelképe.
The first generation began in 1863, with the rebellion against Moses’ oath of “seven times.” Twenty-five years later, the rebellion of 1888 was manifested. Thirty-one years later the rebellion of 1919 occurred, represented by W. W. Prescott’s book, “The Doctrine of Christ”. Thirty-eight years after that, in 1957, the rebellion represented by the book, “Questions on Doctrine” took place. We will now begin to demonstrate why these four waymarks align with the four abominations of Ezekiel eight.
Az első nemzedék 1863-ban kezdődött, a Mózes „hétszeres” esküje elleni lázadással. Huszonöt évvel később nyilvánvalóvá lett az 1888-as lázadás. Harmincegy évvel később bekövetkezett az 1919-es lázadás, amelyet W. W. Prescott „The Doctrine of Christ” című könyve képvisel. Harmincnyolc évvel ezután, 1957-ben történt meg a „Questions on Doctrine” című könyv által képviselt lázadás. Most pedig megkezdjük annak bemutatását, hogy e négy határjel miként felel meg Ezékiel nyolcadik fejezetének négy utálatosságának.
In 1863, Laodicean Adventism introduced a new chart to replace the two charts that were fulfillments of Habakkuk chapter two’s command to, “write the vision and make it plain upon tables.” The 1863 chart dropped the “seven times” from the prophetic illustration, as it had been on the two sacred charts along with the 1260, 1290, and 1335. In Habakkuk the command identified that the tables (in the plural) would be published in a fashion that, “he may run that readeth it.” The 1863 chart was so far off the mark, that it required a handout of explanation to go with it. It was not possible to look at the 1863 chart and “run” without an extra handout.
1863-ban a laodiceai adventizmus egy új táblázatot vezetett be annak a két táblázatnak a felváltására, amelyek a Habakuk könyve második fejezetében található parancs beteljesedései voltak: „Írd fel a látomást, és tedd világossá táblákra.” Az 1863-as táblázat elhagyta a „hét időt” a prófétai szemléltetésből, noha az a két szent táblázaton együtt szerepelt az 1260-zal, az 1290-nel és az 1335-tel. Habakuknál a parancs arra mutatott rá, hogy a táblák (többes számban) olyan módon kerülnek közzétételre, hogy „futhasson, aki olvassa azt”. Az 1863-as táblázat annyira célt tévesztett, hogy mellé magyarázó ismertetőre volt szükség. Nem volt lehetséges úgy ránézni az 1863-as táblázatra, hogy valaki külön ismertető nélkül „futhasson”.
And the Lord answered me, and said, Write the vision, and make it plain upon tables, that he may run that readeth it. Habakkuk 2:2.
És felele nékem az Úr, és monda: Írd fel e látomást, és vésd táblákra világosan, hogy könnyen futhassa, aki olvassa azt. Habakuk 2:2.
The 1863, chart was a counterfeit designed to cover up the true, just as William Miller saw in his dream. The two sacred charts were the symbol of the covenant that Christ made with the people who had just taken the position as the true Protestant horn of the earth beast. Those two charts represented a symbol of the covenant relationship between the Millerites and Christ, who suddenly came to His temple in 1844, and when He came, He came as the Messenger of the Covenant. Ancient Israel illustrates modern Israel, and when Christ took ancient Israel out of the bondage of Egypt, He typified the time when He was to take modern Israel out of the bondage of twelve hundred and sixty years of papal rule. Sister White repeatedly upholds these two histories as parallel histories.
Az 1863-as tábla hamisítvány volt, amelyet azért készítettek, hogy elfedje az igazat, éppen úgy, ahogyan William Miller az álmában látta. A két szent tábla annak a szövetségnek a jelképe volt, amelyet Krisztus kötött azzal a néppel, amely éppen elfoglalta helyét mint a föld fenevadjának igazi protestáns szarva. Ez a két tábla a Milleriták és Krisztus közötti szövetségi kapcsolat jelképe volt, aki 1844-ben hirtelen eljött az Ő templomába, és amikor eljött, a Szövetség Követe gyanánt jött el. Az ősi Izráel a modern Izráelt szemlélteti, és amikor Krisztus kivezette az ősi Izráelt Egyiptom szolgaságából, az előképe volt annak az időnek, amikor ki kellett vezetnie a modern Izráelt az ezerkétszázhatvan évnyi pápai uralom szolgaságából. White testvérnő ismételten fenntartja e két történetet mint egymással párhuzamos történelmet.
“Upon us is shining the accumulated light of past ages. The record of Israel’s forgetfulness has been preserved for our enlightenment. In this age God has set His hand to gather unto Himself a people from every nation, kindred, and tongue. In the advent movement He has wrought for His heritage, even as He wrought for the Israelites in leading them from Egypt. In the great disappointment of 1844 the faith of His people was tested as was that of the Hebrews at the Red Sea.” Testimonies, volume 8, 115, 116.
„Ránk ragyog a letűnt korszakokban felhalmozódott világosság. Izráel feledékenységének feljegyzése megőriztetett a mi tanulságunkra. Ebben a korban Isten kinyújtotta kezét, hogy minden nemzetből, ágazatból és nyelvből népet gyűjtsön magának. Az adventmozgalomban örökségéért munkálkodott, miként az izráelitákért is munkálkodott, amikor kivezette őket Egyiptomból. Az 1844-es nagy csalódásban népének hite próba alá vettetett, miként a hébereké a Vörös-tengernél.” Bizonyságtételek, 8. kötet, 115., 116. o.
When the Lord entered into covenant with ancient Israel, He gave two tables to represent the covenant relationship. When the Lord entered into covenant with modern Israel, He gave two tables to represent the covenant relationship. The two tables of the Ten Commandments typify Habakkuk’s two tables. He gave them the two tables shortly after the Red Sea crossing, which Sister White aligns with the great disappointment of 1844. Shortly after 1844, in terms of prophetic history, the Lord produced the second table. Ancient Israel was made the depositaries of God’s law, and modern Israel was made the depositaries of not only God’s law, but also those great prophetic truths.
Amikor az Úr szövetségre lépett az ősi Izráellel, két kőtáblát adott a szövetségi kapcsolat jelképeként. Amikor az Úr szövetségre lépett a modern Izráellel, két táblát adott a szövetségi kapcsolat jelképeként. A Tízparancsolat két táblája Habakuk két tábláját példázza. Röviddel a Vörös-tengeren való átkelés után adta nekik a két táblát, amelyet White testvérnő az 1844-es nagy csalódással hoz összhangba. Röviddel 1844 után, a prófétai történelem szempontjából, az Úr előhozta a második táblát. Az ősi Izráel Isten törvényének letéteményesévé tétetett, a modern Izráel pedig nemcsak Isten törvényének, hanem azoknak a nagy prófétai igazságoknak is letéteményesévé tétetett.
“God has called His church in this day, as He called ancient Israel, to stand as a light in the earth. By the mighty cleaver of truth, the messages of the first, second, and third angels, He has separated them from the churches and from the world to bring them into a sacred nearness to Himself. He has made them the depositaries of His law and has committed to them the great truths of prophecy for this time. Like the holy oracles committed to ancient Israel, these are a sacred trust to be communicated to the world.” Testimonies, volume 5, 455.
„Isten e napokban az Ő egyházát arra hívta el, miként az ősi Izráelt is elhívta, hogy világosságként álljon a földön. Az igazság hatalmas hasítóeszközével, az első, a második és a harmadik angyal üzenetei által elkülönítette őket az egyházaktól és a világtól, hogy szent közelségbe vonja őket Önmagához. Törvényének letéteményeseivé tette őket, és rájuk bízta az erre az időre szóló prófécia nagy igazságait. Miként az ősi Izráelre bízott szent kijelentések, ezek is szent letétet képeznek, amelyet közölni kell a világgal.” Testimonies, 5. kötet, 455.
The first two Commandments identify God’s hatred for idolatry, and in those first two Commandments He identifies that judgment is carried out unto the third and fourth generations, for He identifies that He is a jealous God.
Az első két parancsolat feltárja Isten gyűlöletét a bálványimádással szemben, és e két első parancsolatban kijelenti, hogy az ítélet a harmad- és negyedíziglen sújt, mert kijelenti, hogy Ő féltőn szerető Isten.
“The law was not spoken at this time exclusively for the benefit of the Hebrews. God honored them by making them the guardians and keepers of His law, but it was to be held as a sacred trust for the whole world. The precepts of the Decalogue are adapted to all mankind, and they were given for the instruction and government of all. Ten precepts, brief, comprehensive, and authoritative, cover the duty of man to God and to his fellow man; and all based upon the great fundamental principle of love. ‘Thou shalt love the Lord thy God with all thy heart, and with all thy soul, and with all thy strength, and with all thy mind; and thy neighbor as thyself.’ Luke 10:27. See also Deuteronomy 6:4, 5; Leviticus 19:18. In the Ten Commandments these principles are carried out in detail, and made applicable to the condition and circumstances of man.
„A törvény nem kizárólag a héberek javára hangzott el ekkor. Isten azzal tisztelte meg őket, hogy törvényének őrzőivé és megőrzőivé tette őket, de azt szent letétként az egész világ számára kellett megőrizniük. A Tízparancsolat előírásai az egész emberiséghez alkalmazkodnak, és mindnyájuk tanítására és kormányzására adattak. Tíz előírás, rövid, átfogó és tekintéllyel teljes, foglalja magában az ember kötelességét Isten iránt és embertársa iránt; és mindez a szeretet nagy alapvető elvére épül. ‘Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből, és minden erődből, és teljes elmédből; és felebarátodat, mint magadat.’ Lukács 10:27. Lásd még 5Mózes 6:4, 5; 3Mózes 19:18. A Tízparancsolatban ezek az elvek részletesen kibontatnak, és az ember állapotára és körülményeire alkalmaztatnak.
“‘Thou shalt have no other gods before Me.’
„Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem.”
“Jehovah, the eternal, self-existent, uncreated One, Himself the Source and Sustainer of all, is alone entitled to supreme reverence and worship. Man is forbidden to give to any other object the first place in his affections or his service. Whatever we cherish that tends to lessen our love for God or to interfere with the service due Him, of that do we make a god.
„Jehova, az örökkévaló, önmagában létező, teremtetlen Lény, aki maga mindenek Forrása és Fenntartója, egyedül jogosult a legfelsőbb tiszteletre és imádatra. Az embernek tilos bármely más tárgynak első helyet adnia érzelmeiben vagy szolgálatában. Bármit dédelgetünk is, ami Isten iránti szeretetünket csökkenteni hajlamos, vagy akadályozza a Neki járó szolgálatot, abból istent teszünk magunknak.”
“‘Thou shalt not make unto thee any graven image, or any likeness of anything that is in heaven above, or that is in the earth beneath, or that is in the water under the earth: thou shalt not bow down thyself to them, nor serve them.’
„Ne csinálj magadnak faragott képet, sem semmiféle hasonmást arról, ami fenn az égben, vagy lenn a földön, vagy a föld alatt a vizekben van; ne borulj le előttük, és ne tiszteld azokat.”
“The second commandment forbids the worship of the true God by images or similitudes. Many heathen nations claimed that their images were mere figures or symbols by which the Deity was worshiped, but God has declared such worship to be sin. The attempt to represent the Eternal One by material objects would lower man’s conception of God. The mind, turned away from the infinite perfection of Jehovah, would be attracted to the creature rather than to the Creator. And as his conceptions of God were lowered, so would man become degraded.
„A második parancsolat megtiltja, hogy az igaz Istent képmások vagy hasonmások által imádják. Sok pogány nemzet azt állította, hogy képeik csupán alakok vagy jelképek, amelyek által az Istenséget tisztelik, Isten azonban kijelentette, hogy az ilyen imádat bűn. Az a törekvés, hogy az Örökkévalót anyagi tárgyak által ábrázolják, leszállítaná az ember Istenről alkotott fogalmát. Az elme, elfordulva Jahve végtelen tökéletességétől, inkább a teremtményhez vonzódnék, mint a Teremtőhöz. És amiként Istenről alkotott fogalmai alacsonyabbá válnának, úgy maga az ember is lealjasulna.”
“‘I the Lord thy God am a jealous God.’ The close and sacred relation of God to His people is represented under the figure of marriage. Idolatry being spiritual adultery, the displeasure of God against it is fitly called jealousy.” Patriarchs and Prophets, 305, 306.
„Én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok.” Istennek az Ő népéhez fűződő bensőséges és szent kapcsolatát a házasság képe szemlélteti. Mivel a bálványimádás lelki házasságtörés, Istennek az ellene való nemtetszését joggal nevezik féltékenységnek.” Pátriárkák és próféták, 305, 306.
God’s jealousy is especially manifested against idolatry, and it is not a coincidence that the first abomination in Ezekiel chapter eight is “an image of jealousy.”
Isten féltő szeretete különösen a bálványimádással szemben nyilvánul meg, és nem véletlen, hogy Ezékiel nyolcadik fejezetében az első utálatosság „a féltékenység bálványképe”.
And it came to pass in the sixth year, in the sixth month, in the fifth day of the month, as I sat in mine house, and the elders of Judah sat before me, that the hand of the Lord God fell there upon me. Then I beheld, and lo a likeness as the appearance of fire: from the appearance of his loins even downward, fire; and from his loins even upward, as the appearance of brightness, as the colour of amber. And he put forth the form of an hand, and took me by a lock of mine head; and the spirit lifted me up between the earth and the heaven, and brought me in the visions of God to Jerusalem, to the door of the inner gate that looketh toward the north; where was the seat of the image of jealousy, which provoketh to jealousy. And, behold, the glory of the God of Israel was there, according to the vision that I saw in the plain. Then said he unto me, Son of man, lift up thine eyes now the way toward the north. So I lifted up mine eyes the way toward the north, and behold northward at the gate of the altar this image of jealousy in the entry. Ezekiel 8:1–5.
És lőn a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján, amint házamban ültem, és Júda vénei előttem ültek, hogy ott rám szállt az Úr Isten keze. És láttam, és íme, egy alakot, mely olyan volt, mint a tűznek látszata: derekának látszatától lefelé tűz; és derekától fölfelé olyan volt, mint a fényesség látszata, mint a borostyánkő színe. És kinyújtotta egy kéz formáját, és megragadott fejem egyik hajfürtjénél; és a Lélek felemelt engem a föld és az ég közé, és Isten látomásaiban Jeruzsálembe vitt, a belső kapu bejáratához, amely észak felé néz; ahol a féltékenység bálványképének helye volt, amely féltékenységre indít. És íme, ott volt Izráel Istenének dicsősége, ama látomás szerint, amelyet a síkságon láttam. Akkor monda nékem: Embernek fia, emeld fel most szemeidet észak felé. Én tehát felemeltem szemeimet észak felé, és íme, északra, az oltár kapujánál, a bejáratnál ott volt ez a féltékenységre indító bálványkép. Ezékiel 8:1–5.
The image of jealousy is the first of four escalating abominations that Ezekiel is shown. The image of jealousy represents the beginning of the first of four generations of escalating rebellion in Adventism. The first generation began in 1863.
A féltékenység képe az első abból a négy, fokozódó utálatosságból, amelyet Ezékielnek megmutatnak. A féltékenység képe az adventizmusban a fokozódó lázadás négy nemzedéke közül az elsőnek a kezdetét jelképezi. Az első nemzedék 1863-ban kezdődött.
We will continue this study in the next article.
E tanulmányt a következő cikkben folytatjuk.
“Each of the ancient prophets spoke less for their own time than for ours, so that their prophesying is in force for us. ‘Now all these things happened unto them for ensamples: and they are written for our admonition, upon whom the ends of the world are come.’ 1 Corinthians 10:11. ‘Not unto themselves, but unto us they did minister the things, which are now reported unto you by them that have preached the gospel unto you with the Holy Ghost sent down from heaven; which things the angels desire to look into.’ 1 Peter 1:12. . . .
„Az ősi próféták mindegyike kevésbé a maga kora számára szólt, mint a miénk számára, úgyhogy prófétálásuk ránk nézve van érvényben. „Mindezek pedig példaképen estek rajtok: megírattak pedig a mi intésünkre, a kikhez az időknek vége elérkezett.” 1 Korinthus 10:11. „A kiknek megjelentetett, hogy nem magoknak, hanem minékünk szolgáltak azokkal, a melyeket most hirdetnek néktek azok, a kik a mennyből küldött Szent Lélek által prédikálták néktek az evangyéliomot; a mikbe angyalok vágyakoznak betekinteni.” 1 Péter 1:12....”
“The Bible has accumulated and bound up together its treasures for this last generation. All the great events and solemn transactions of Old Testament history have been, and are, repeating themselves in the church in these last days.” Selected Messages, book 3, 338, 339.
„A Biblia összegyűjtötte és egybefoglalta kincseit e végső nemzedék számára. Az Ószövetség történetének minden nagy eseménye és ünnepélyes történése megismétlődött, és megismétlődik az egyházban ezekben az utolsó napokban.” Selected Messages, 3. könyv, 338–339.