The northern and southern kingdoms were scattered under God’s indignation for twenty-five hundred and twenty years in fulfillment of the broken covenant of Leviticus twenty-five and twenty-six. The forty-six years between the conclusion of the first and last indignations represented the gathering of those two kingdoms into one kingdom of spiritual modern Israel in 1844. The gathering of those two nations was represented by the two sticks which Ezekiel joined together and the two sticks the widow of Zarephath gathered in the story of Elijah. On October 22, 1844 the prophetic history of the northern and southern kingdoms concluded and in so doing it repeated the history of the beginning of those two kingdoms.
Az északi és a déli királyság Isten haragja alatt kétezer-ötszázhúsz éven át szétszóratott, a Léviták könyve huszonötödik és huszonhatodik fejezetében foglalt megtört szövetség beteljesedéseként. Az első és az utolsó haragvás lezárulása közötti negyvenhat év e két királyságnak egy királyságba, a szellemi modern Izráel egyetlen királyságába való egybegyűjtését jelképezte 1844-ben. E két nemzet egybegyűjtését az a két bot jelképezte, amelyeket Ezékiel egyesített, valamint az a két bot, amelyet a sareptai özvegy gyűjtött össze Illés történetében. 1844. október 22-én az északi és a déli királyság prófétai történelme lezárult, és ezzel megismételte e két királyság kezdetének történetét.
Jeroboam instituted a counterfeit system of worship in the northern kingdom in order to prevent his subjects from travelling to Judah and worshipping God in the sanctuary in Jerusalem.
Jeroboám a hamis istentisztelet rendszerét vezette be az északi királyságban annak érdekében, hogy megakadályozza alattvalóit abban, hogy Júdába utazzanak, és Istent imádják a jeruzsálemi szentélyben.
And Jeroboam said in his heart, Now shall the kingdom return to the house of David: If this people go up to do sacrifice in the house of the Lord at Jerusalem, then shall the heart of this people turn again unto their lord, even unto Rehoboam king of Judah, and they shall kill me, and go again to Rehoboam king of Judah. Whereupon the king took counsel, and made two calves of gold, and said unto them, It is too much for you to go up to Jerusalem: behold thy gods, O Israel, which brought thee up out of the land of Egypt. And he set the one in Bethel, and the other put he in Dan. And this thing became a sin: for the people went to worship before the one, even unto Dan. And he made an house of high places, and made priests of the lowest of the people, which were not of the sons of Levi. And Jeroboam ordained a feast in the eighth month, on the fifteenth day of the month, like unto the feast that is in Judah, and he offered upon the altar. So did he in Bethel, sacrificing unto the calves that he had made: and he placed in Bethel the priests of the high places which he had made. So he offered upon the altar which he had made in Bethel the fifteenth day of the eighth month, even in the month which he had devised of his own heart; and ordained a feast unto the children of Israel: and he offered upon the altar, and burnt incense. 1 Kings 12:26–33.
Jeroboám pedig ezt mondta az ő szívében: Most visszatér az ország Dávid házához: ha ez a nép felmegy, hogy áldozatot mutasson be az Úr házában, Jeruzsálemben, akkor e nép szíve ismét az ő urához, Roboámhoz, Júda királyához fordul; engem pedig megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához. Ezért a király tanácsot tartott, és készíttetett két aranyborjút, és azt mondta nekik: Sok nektek felmenni Jeruzsálembe; íme, a te isteneid, ó Izráel, akik felhoztak téged Egyiptom földjéről. Az egyiket Béthelbe állította, a másikat pedig Dánba helyezte. És ez a dolog bűnné lett; mert a nép eljárt az egyik elé imádkozni, egészen Dánig. És magaslatok házát építette, és papokat rendelt a nép legalantasabbjai közül, akik nem Lévi fiai közül valók voltak. Jeroboám pedig ünnepet rendelt a nyolcadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, ahhoz az ünnephez hasonlóan, amely Júdában volt, és áldozott az oltáron. Így cselekedett Béthelben is, áldozva a borjaknak, amelyeket készíttetett; és Béthelbe helyezte azoknak a magaslatoknak a papjait, amelyeket készíttetett. És áldozott azon az oltáron, amelyet Béthelben készíttetett, a nyolcadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, amelyet a maga szíve szerint eszelt ki; és ünnepet rendelt Izráel fiainak; és áldozott az oltáron, és tömjénezett. 1 Királyok 12:26–33.
His system of worship was typical of Catholicism (paganism), for as with Aaron’s rebellion, it established an image to and of the beast. The two calf images were made of gold, symbolizing Babylon. The images were dedicated to the gods of Egypt, who were identified as Aaron had also identified them; as “the gods that had brought them up out of the land of Egypt.” He built two altars in two cities, which when considered together represent the combination of church (Bethel) and state (Dan). The altars were counterfeits of the true altar, which is Christ, just as Catholicism claims to be Christ’s earthly representative. He raised up a corrupted priesthood, as are the priests of Catholicism. He selected a day for his worship service that was specifically different from the days of any of God’s true feast days, thus representing the controversy over the true and false day of worship.
Az ő istentiszteleti rendszere a katolicizmusra (pogányságra) volt jellemző, mert Áron lázadásához hasonlóan képet állított a fenevadnak és a fenevadról. A két borjúkép aranyból készült, Babilont jelképezve. A képeket Egyiptom isteneinek szentelték, akiket úgy azonosítottak, amint Áron is azonosította őket: „ezek azok az istenek, amelyek felhoztak téged Egyiptom földjéről.” Két oltárt épített két városban, amelyek együtt szemlélve az egyház (Béthel) és az állam (Dán) egyesülését jelképezik. Az oltárok a valódi oltár hamisítványai voltak, amely Krisztus, miként a katolicizmus is azt állítja magáról, hogy Krisztus földi képviselője. Romlott papságot támasztott, amilyenek a katolicizmus papjai is. Istentisztelete számára olyan napot választott, amely kifejezetten különbözött Isten bármelyik valódi ünnepnapjától, így jelképezve az igaz és a hamis istentiszteleti nap körüli vitát.
In the inauguration of his false system of worship, God sent a prophet from Judah to rebuke his counterfeit system of worship.
Hamis istentiszteleti rendszerének bevezetésekor Isten egy prófétát küldött Júdából, hogy megfeddje az ő hamis istentiszteleti rendszerét.
And, behold, there came a man of God out of Judah by the word of the Lord unto Bethel: and Jeroboam stood by the altar to burn incense. And he cried against the altar in the word of the Lord, and said, O altar, altar, thus saith the Lord; Behold, a child shall be born unto the house of David, Josiah by name; and upon thee shall he offer the priests of the high places that burn incense upon thee, and men’s bones shall be burnt upon thee. And he gave a sign the same day, saying, This is the sign which the Lord hath spoken; Behold, the altar shall be rent, and the ashes that are upon it shall be poured out. 1 Kings 13:1–3.
És íme, egy Isten embere jött Júdából az Úr szava által Béthelbe; Jeroboám pedig az oltár mellett állt, hogy tömjénezzen. És az Úr szava szerint az oltár ellen kiáltott, és ezt mondta: Oltár, oltár, ezt mondja az Úr: Íme, fiú születik Dávid házának, Jósiás néven; és rajtad fogja megáldozni a magaslatok papjait, akik rajtad tömjéneznek, és embercsontokat fognak rajtad elégetni. És még azon a napon jelt adott, mondván: Ez a jel, amelyről az Úr szólt: Íme, az oltár meghasad, és a rajta levő hamu kiömlik. 1Királyok 13:1–3.
The prophet from Judah proclaimed a threefold prophecy identifying the future birth of king Josiah. He predicted that Josiah would slay the wicked priests who were employed at the counterfeit altar and that Josiah would also burn men’s bones upon that very altar. He also gave Jeroboam a sign, identifying that Jeroboam’s altar would be broken open and the ashes would pour out. All of these things were fulfilled according to the Word of the Lord, but when Jeroboam heard the proclamation of the prophet he was angered and sought to deal with the prophet, but God was in control.
A Júdából való próféta háromrétű próféciát hirdetett, amely a jövendő Jósiás király születését jelölte meg. Megjövendölte, hogy Jósiás megöli a hamis oltárnál szolgáló gonosz papokat, és hogy ugyanezen az oltáron emberek csontjait is megégeti. Jeroboámnak jelet is adott, megjelölve, hogy Jeroboám oltára megreped, és a hamu kiömlik belőle. Mindezek az Úr Igéje szerint beteljesedtek, de amikor Jeroboám meghallotta a próféta kijelentését, haragra gerjedt, és fel akart lépni a próféta ellen; ám Isten tartotta kezében az irányítást.
And it came to pass, when king Jeroboam heard the saying of the man of God, which had cried against the altar in Bethel, that he put forth his hand from the altar, saying, Lay hold on him. And his hand, which he put forth against him, dried up, so that he could not pull it in again to him. The altar also was rent, and the ashes poured out from the altar, according to the sign which the man of God had given by the word of the Lord. 1 Kings 13:4, 5.
És lőn, amikor Jeroboám király meghallotta az Isten emberének beszédét, aki Béthelben az oltár ellen kiáltott, kinyújtotta kezét az oltárról, és ezt mondta: Fogjátok meg őt! De a keze, amelyet ellene kinyújtott, elszáradt, úgyhogy nem tudta azt visszahúzni magához. Az oltár is megrepedt, és a hamu kiömlött az oltárról, ama jel szerint, amelyet az Isten embere adott az Úr szava által. 1Királyok 13:4, 5.
The sign was immediately fulfilled, and Jeroboam’s hand was paralyzed.
A jel azonnal beteljesedett, és Jeroboám keze megbénult.
And the king answered and said unto the man of God, Intreat now the face of the Lord thy God, and pray for me, that my hand may be restored me again. And the man of God besought the Lord, and the king’s hand was restored him again, and became as it was before. And the king said unto the man of God, Come home with me, and refresh thyself, and I will give thee a reward. And the man of God said unto the king, If thou wilt give me half thine house, I will not go in with thee, neither will I eat bread nor drink water in this place: For so was it charged me by the word of the Lord, saying, Eat no bread, nor drink water, nor turn again by the same way that thou camest. So he went another way, and returned not by the way that he came to Bethel. 1 Kings 13:6–10.
És felele a király, és monda az Isten emberének: Kérleld most az Úrnak, a te Istenednek orcáját, és imádkozz értem, hogy kezem ismét hozzám térjen. És az Isten embere könyörge az Úrhoz, és a király keze ismét helyreállt, és olyan lett, mint azelőtt. És monda a király az Isten emberének: Jöjj haza velem, és üdítsd fel magadat, és jutalmat adok néked. De az Isten embere monda a királynak: Ha házadnak felét adnád is nékem, nem mennék be veled, és nem ennék kenyeret, sem nem innék vizet e helyen; mert így parancsolta nékem az Úr szava, mondván: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál, és ne térj vissza azon az úton, amelyen jöttél. És más úton ment el, és nem azon az úton tért vissza, amelyen Béthelbe jött. 1 Királyok 13:6–10.
Jesus always illustrates the end of a thing with the beginning of a thing, and the beginning of the northern and southern kingdoms of literal ancient Israel end in the history where the two sticks are joined into one stick, representing the nation of spiritual modern Israel.
Jézus mindig egy dolog végét egy dolog kezdetével szemlélteti, és a szó szerinti ókori Izráel északi és déli királyságának kezdete annak a történelemnek a végén zárul le, ahol a két bot egy bottá egyesül, a szellemi, modern Izráel nemzetét jelképezve.
In the history where the two sticks were joined a three-step testing process was initiated at the time of the end in 1798. Both sticks (kingdoms) were being gathered in advance of the outpouring of the Holy Spirit in the Midnight Cry. At the first disappointment in the spring of 1844, the Protestants failed the testing process and became the daughters of Catholicism, thus repeating the inauguration of a counterfeit system of worship, as had been typified by Jeroboam.
Abban a történelemben, amelyben a két bot egyesíttetett, az idők végén, 1798-ban egy háromlépcsős próbatételi folyamat vette kezdetét. Mindkét botot (királyságot) összegyűjtötték a Szentléleknek az Éjféli Kiáltásban való kitöltetése előtt. Az 1844 tavaszán bekövetkezett első csalódáskor a protestánsok megbuktak a próbatételi folyamatban, és a katolicizmus leányaivá lettek, ily módon megismételve a hamis istentiszteleti rendszer beiktatását, amint azt Jeroboám előképezte.
The Protestant Reformation was a work which God accomplished in order to bring the church in the wilderness out of the superstitions, traditions and customs of the Roman church. From the time of Martin Luther more and more truths were revealed identifying the whore of Tyre as nothing more than a pagan system of worship covered with a false profession of Christianity. It was the Lord’s purpose to bring his captive people out of darkness, as He had done when His people were slaves in Egypt. He delivered them from the bondage of Egypt to give them His law. The Protestant’s refusal to follow after the increasing light of the knowledge that was unsealed in 1798, prevented them from recognizing the law and the true sanctuary work of Christ in 1844.
A protestáns reformáció olyan mű volt, amelyet Isten vitt véghez azért, hogy a pusztában levő egyházat kivezesse a római egyház babonáiból, hagyományaiból és szokásaiból. Luther Márton idejétől fogva egyre több igazság tárult fel, amely Tírus paráznáját úgy azonosította, mint nem egyebet, mint a keresztyénség hamis megvallásával leplezett pogány istentiszteleti rendszert. Az Úr szándéka az volt, hogy fogságban levő népét kivezesse a sötétségből, miként azt akkor is megtette, amikor népe Egyiptomban volt rabszolga. Kiszabadította őket Egyiptom szolgaságából, hogy nekik adja törvényét. A protestánsoknak az a vonakodása, hogy kövessék az 1798-ban felnyitott ismeret egyre növekvő világosságát, megakadályozta őket abban, hogy 1844-ben felismerjék a törvényt és Krisztus igazi szentélyszolgálatát.
Their rejection of the judgment-hour message represented their becoming daughters of the Roman church, and they then raised up a false system of worship identified in the Scriptures as the false prophet (apostate Protestantism). The faithful Millerites that entered into the sanctuary by faith on October 22, 1844, received the light of the third angel and presented a rebuke to the false system of worship that professes to be Protestant, while holding to the primary tradition of paganism, that being the worship of the sun. The prophet from Judah typified Millerite Adventism recognizing and presenting the message of the third angel that arrived on October 22, 1844.
Az, hogy elutasították az ítélet órájának üzenetét, azt jelentette, hogy a római egyház leányaivá lettek, és ezután egy hamis istentiszteleti rendszert emeltek fel, amelyet az Írások a hamis prófétával azonosítanak (hitehagyott protestantizmus). A hűséges milleriták, akik hit által 1844. október 22-én bementek a szentélybe, megkapták a harmadik angyal világosságát, és megintést intéztek ahhoz a hamis istentiszteleti rendszerhez, amely protestánsnak vallja magát, miközben ragaszkodik a pogányság elsődleges hagyományához, nevezetesen a nap imádásához. A Júdából való próféta a millerita adventizmust jelképezte, amely felismerte és hirdette a harmadik angyal üzenetét, amely 1844. október 22-én érkezett el.
When confronted by Jeroboam’s request for the prophet to come to his home and refresh himself, the prophet expressed his specific directions that had been given to him by the Lord. That command was also given to Millerite Adventism. The command was to not return the way they had come, and Millerite Adventism had come out of the Protestant denominations. They had been separated from the Protestants at the first disappointment in the spring of 1844, and Jeremiah provides an example of the identical directions that had been given to the Judean prophet.
Amikor Jeroboám azzal a kéréssel állt elő, hogy a próféta menjen el a házába és üdítse fel magát, a próféta kifejezésre juttatta azokat a konkrét utasításokat, amelyeket az Úrtól kapott. Ugyanezt a parancsot kapta a millerita adventizmus is. A parancs az volt, hogy ne azon az úton térjenek vissza, amelyen jöttek, a millerita adventizmus pedig a protestáns felekezetekből jött ki. Az 1844 tavaszán bekövetkezett első csalódáskor különültek el a protestánsoktól, és Jeremiás példát szolgáltat azokra az azonos útmutatásokra, amelyeket a júdeai próféta kapott.
Thy words were found, and I did eat them; and thy word was unto me the joy and rejoicing of mine heart: for I am called by thy name, O Lord God of hosts. I sat not in the assembly of the mockers, nor rejoiced; I sat alone because of thy hand: for thou hast filled me with indignation. Why is my pain perpetual, and my wound incurable, which refuseth to be healed? wilt thou be altogether unto me as a liar, and as waters that fail? Therefore thus saith the Lord, If thou return, then will I bring thee again, and thou shalt stand before me: and if thou take forth the precious from the vile, thou shalt be as my mouth: let them return unto thee; but return not thou unto them. And I will make thee unto this people a fenced brasen wall: and they shall fight against thee, but they shall not prevail against thee: for I am with thee to save thee and to deliver thee, saith the Lord. And I will deliver thee out of the hand of the wicked, and I will redeem thee out of the hand of the terrible. Jeremiah 15:16–21.
Megtaláltattak igéid, és én megettem azokat; és a te igéd lett nékem szívem öröme és vigassága; mert a te nevedről neveztetem, ó, Uram, Seregeknek Istene. Nem ültem a csúfolkodók gyülekezetében, sem nem örvendeztem; egyedül ültem a te kezed miatt, mert haraggal töltöttél be engem. Miért örökkévaló az én fájdalmam, és miért gyógyíthatatlan az én sebem, amely nem akar meggyógyulni? Olyanná leszel-e nékem, mint a csalárd patak, mint a vizek, amelyek eltűnnek? Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, visszahozlak téged, és előttem állasz; és ha elválasztod a drágát a hitványtól, olyan leszel, mint az én szám; ők térjenek meg hozzád, de te ne térj őhozzájuk. És e nép előtt erős ércfallá teszlek téged; és harcolnak ellened, de nem vesznek erőt rajtad, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak és megmentselek téged, ezt mondja az Úr. És megszabadítalak a gonoszok kezéből, és kiváltalak a rettenetesek kezéből. Jeremiás 15:16–21.
At the fulfillment of the time prophecy of the second Woe, on August 11, 1840, the mighty angel of Revelation ten descended with a little book open in his hand, and John was told to go and take the book and eat it. Jeremiah represents those that ate the little book at that point in history, and the words were sweet as honey, for they were “the joy and rejoicing of” his “heart.” But because of God’s “hand,” Jeremiah was “filled” “with indignation,” he was “wounded” and in “perpetual pain.” Because of God’s “hand” Jeremiah suggested that God had been “unto” Jeremiah “as a liar,” and as “failed waters.” The Lord had held his “hand” over a mistake in some of the figures of the 1843 chart.
A második jaj időpróféciájának beteljesedésekor, 1840. augusztus 11-én, a Jelenések könyve tizedik fejezetének hatalmas angyala leszállt, kezében egy nyitott kis könyvecskével, és János azt a parancsot kapta, hogy menjen, vegye el a könyvet, és egye meg. Jeremiás azokat jelképezi, akik a történelemnek ezen a pontján megették a kis könyvecskét, és a szavak édesek voltak, mint a méz, mert azok szívének „öröme és vigassága” voltak. Ám Isten „keze” miatt Jeremiás „haraggal” „telt meg”, „megsebesíttetett”, és „szüntelen fájdalomban” volt. Isten „keze” miatt Jeremiás azt vetette fel, hogy Isten Jeremiás számára „olyan volt, mint a csalárd patak”, és mint a „kiapadó vizek”. Az Úr „kezét” rajta tartotta az 1843-as táblázat egyes ábráiban levő tévedés fölött.
Jeremiah represents the first disappointment of the Millerites, when the vision of Habakkuk tarried. It appeared to those represented by Jeremiah that the message, which is represented as “rain,” had failed. But Habakkuk had stated “the vision is yet for an appointed time, but at the end it shall speak, and not lie: though it tarry, wait for it; because it will surely come, it will not tarry.” Jeremiah had thought God lied, and that the message (rain) had failed, but it had only tarried.
Jeremiás a milleriták első csalódását jelképezi, amikor Habakuk látomása késett. Azok számára, akiket Jeremiás képvisel, úgy tűnt, hogy az üzenet, amelyet az „eső” jelképez, meghiúsult. Ám Habakuk kijelentette: „Mert e látomás csak meghatározott időre szól, de a végén megszólal, és nem hazudik: ha késik is, várj rá; mert bizonyosan bekövetkezik, nem marad el.” Jeremiás azt gondolta, hogy Isten hazudott, és hogy az üzenet (eső) meghiúsult, pedig az csak késett.
Then God instructed Jeremiah that “if thou return, then will I bring thee again, and thou shalt stand before me: and if thou take forth the precious from the vile, thou shalt be as my mouth: let them return unto thee; but return not thou unto them.” After the disappointment Jeremiah, representing God’s people who must return to the service of the Lord and shake off the discouragement that had been produced when it appeared the message had failed. If Jeremiah would meet the designated requirements, God would allow him to be His spokesman.
Ekkor Isten így intette Jeremiást: „ha megtérsz, ismét magam elé állítalak, és előttem fogsz állani; és ha kiválasztod a drágát a hitványból, olyanná leszel, mint az én szám; ők térjenek meg tehozzád, de te ne térj őhozzájuk.” A csalódás után Jeremiás Isten népét képviseli, akiknek vissza kell térniük az Úr szolgálatába, és le kell rázniuk a csüggedést, amely akkor keletkezett, amikor úgy tűnt, hogy az üzenet kudarcot vallott. Ha Jeremiás eleget tesz a megszabott feltételeknek, Isten megengedi neki, hogy az Ő szócsöve legyen.
More importantly for our study at this time is what God told Jeremiah concerning the “assembly of mockers” who were “rejoicing” over his disappointment. He told Jeremiah that the mockers could return to Jeremiah, but he was never to return to them. Jeremiah represented those who stood against the Protestants who had just chosen to return to the fold of Catholicism and became the daughters of Babylon, the false prophets of Baal and Ashtaroth. Jeremiah represented the Judean prophet who at the same point in the prophetic line had rebuked Jeroboam’s false system of worship at the beginning of the northern kingdom, thus typifying the introduction of a false system of worship that was an image of Catholicism at the end of the history of the northern kingdom. The prophet told Jeroboam, when Jeroboam offered to form an alliance, that he was not to eat, drink or return the way he came.
A mi tanulmányunk szempontjából azonban ebben az időben még fontosabb az, amit Isten Jeremiásnak mondott a „csúfolódók gyülekezetéről”, akik „örvendeztek” az ő csalódása felett. Azt mondta Jeremiásnak, hogy a csúfolódók visszatérhetnek Jeremiáshoz, de neki soha nem szabad hozzájuk visszatérnie. Jeremiás azokat jelképezte, akik szembeszálltak a protestánsokkal, akik éppen akkor úgy döntöttek, hogy visszatérnek a katolicizmus kebelébe, és Babilon leányaivá, Baál és Astoret hamis prófétáivá lettek. Jeremiás azt a júdai prófétát jelképezte, aki ugyanazon a ponton a prófétai vonalban megfeddte Jeroboám hamis istentiszteleti rendszerét az északi királyság kezdetén, ezáltal előképezve egy hamis istentiszteleti rendszer bevezetését, amely a katolicizmus képmása volt az északi királyság történelmének végén. A próféta azt mondta Jeroboámnak, amikor Jeroboám szövetségkötést ajánlott fel, hogy nem szabad ennie, innia, sem azon az úton visszatérnie, amelyen jött.
And the king said unto the man of God, Come home with me, and refresh thyself, and I will give thee a reward. And the man of God said unto the king, If thou wilt give me half thine house, I will not go in with thee, neither will I eat bread nor drink water in this place: For so was it charged me by the word of the Lord, saying, Eat no bread, nor drink water, nor turn again by the same way that thou camest. 1 Kings 13:7–9.
És monda a király az Isten emberének: Jöjj haza velem, és üdítsd fel magadat, és ajándékot adok néked. Az Isten embere pedig monda a királynak: Ha házadnak felét adnád is nékem, nem mennék be veled, és nem ennék kenyeret, sem nem innék vizet e helyen; mert így parancsoltatott nékem az Úr szava által, mondván: Ne egyél kenyeret, és ne igyál vizet, és ne térj vissza azon az úton, amelyen jöttél. 1 Királyok 13:7–9.
The expression of the Judean prophet aligns with the work of the false prophets of Baal and Ashtaroth in the story of Elijah. Of course, the history of the Millerites is also the history of Elijah, for Miller was Elijah. In the story of Elijah, the prophets of Baal and Ashtaroth performed a dance of deception, which was exposed as foolishness when fire came down from God and consumed Elijah’s offering, thus typifying the outpouring of the Holy Spirit in the Midnight Cry of Millerite history. The confrontation of that history represented the confrontation of the second Elijah, which was John the Baptist during the dance of deception performed by the daughter of Herodias (Salome). Herodias was typified by Jezebel, and Jezebel is a symbol of the Catholic church.
A júdeai próféta kifejezése egybehangzik Baál és Astoret hamis prófétáinak munkájával Illés történetében. Természetesen a milleriták története egyúttal Illés története is, mert Miller Illés volt. Illés történetében Baál és Astoret prófétái a megtévesztés táncát járták, amely ostobaságként lepleződött le, amikor tűz szállt alá Istentől, és megemésztette Illés áldozatát; ez pedig a Szentlélek kiáradását jelképezte a Millerita történelem Éjféli Kiáltásában. E történelem konfrontációja a második Illés konfrontációját ábrázolta, aki Keresztelő János volt, a megtévesztés tánca idején, amelyet Heródiás lánya (Salome) mutatott be. Heródiást Jezabel előképezte, Jezabel pedig a katolikus egyház jelképe.
In 1844, the Protestant churches became Salome, the daughter of Herodias (Jezebel). In the dance of deception Herod had promised half his kingdom, and he did so on his birthday, thus typifying the last days when the ten kings, who are typified by Ahab (the king of the ten northern kingdoms), agree to give their kingdom to the papacy (Jezebel). Giving “half your kingdom” is a symbol of a confederacy, and the prophet from Judea was clearly informing Jeroboam that he would never form an alliance with the apostate king or support his counterfeit system of worship.
1844-ben a protestáns egyházak Salómévá, Heródiás (Jézabel) leányává lettek. A megtévesztés táncában Heródes megígérte országa felét, és ezt születésnapján tette, ezáltal az utolsó napokat előképezve, amikor a tíz király, akiket Akháb (az északi tíz királyság királya) jelképez, beleegyezik abba, hogy királyságát a pápaságnak (Jézabelnek) adja. Az „országod felének” odaadása egy szövetség jelképe, és a Júdeából való próféta világosan Jeroboám tudtára adta, hogy soha nem lép szövetségre a hitehagyott királlyal, és nem támogatja annak hamis istentiszteleti rendszerét.
That is what the Lord also told Jeremiah, when He said the “assembly of mockers” (apostate Protestantism) can return to Jeremiah, but Jeremiah must never return to them, or return by the way he came. But the Judean prophet did that very thing, for he was deceived by a false and lying prophet before he returned to Judea—before he finished the work he had been given.
Ezt mondta az Úr Jeremiásnak is, amikor azt mondta, hogy a „csúfolódók gyülekezete” (a hitehagyott protestantizmus) visszatérhet Jeremiáshoz, de Jeremiásnak soha nem szabad visszatérnie hozzájuk, sem azon az úton visszatérnie, amelyen jött. A júdeai próféta azonban éppen ezt tette, mert egy hamis és hazug próféta megtévesztette, mielőtt visszatért volna Júdeába — mielőtt befejezte volna a rábízott munkát.
Now there dwelt an old prophet in Bethel; and his sons came and told him all the works that the man of God had done that day in Bethel: the words which he had spoken unto the king, them they told also to their father. And their father said unto them, What way went he? For his sons had seen what way the man of God went, which came from Judah. And he said unto his sons, Saddle me the ass. So they saddled him the ass: and he rode thereon, And went after the man of God, and found him sitting under an oak: and he said unto him, Art thou the man of God that camest from Judah? And he said, I am. Then he said unto him, Come home with me, and eat bread. And he said, I may not return with thee, nor go in with thee: neither will I eat bread nor drink water with thee in this place: For it was said to me by the word of the Lord, Thou shalt eat no bread nor drink water there, nor turn again to go by the way that thou camest. He said unto him, I am a prophet also as thou art; and an angel spake unto me by the word of the Lord, saying, Bring him back with thee into thine house, that he may eat bread and drink water. But he lied unto him. So he went back with him, and did eat bread in his house, and drank water. And it came to pass, as they sat at the table, that the word of the Lord came unto the prophet that brought him back: And he cried unto the man of God that came from Judah, saying, Thus saith the Lord, Forasmuch as thou hast disobeyed the mouth of the Lord, and hast not kept the commandment which the Lord thy God commanded thee, But camest back, and hast eaten bread and drunk water in the place, of the which the Lord did say to thee, Eat no bread, and drink no water; thy carcase shall not come unto the sepulchre of thy fathers.
És lakott egy öreg próféta Béthelben; és eljöttek az ő fiai, és elbeszélték neki mindazokat a dolgokat, amelyeket aznap az Isten embere cselekedett Béthelben; azokat a szavakat is elmondták atyjoknak, amelyeket a királynak szólt. És atyjuk ezt mondta nekik: Melyik úton ment el? Mert az ő fiai látták, melyik úton ment el az Isten embere, aki Júdából jött. És ezt mondta fiainak: Nyergeljétek fel nekem a szamarat. Erre felnyergelték neki a szamarat, és felült rá, és az Isten embere után ment, és megtalálta őt, amint egy tölgyfa alatt ült; és ezt mondta neki: Te vagy-e az Isten embere, aki Júdából jöttél? Ő pedig ezt mondta: Én vagyok. Akkor ezt mondta neki: Jöjj haza velem, és egyél kenyeret. Ő pedig ezt mondta: Nem térhetek vissza veled, és nem mehetek be hozzád; kenyeret sem eszem, vizet sem iszom veled e helyen. Mert így szólt hozzám az Úr igéje: Ne egyél ott kenyeret, és ne igyál vizet, és ne térj vissza azon az úton, amelyen odamentél. Ő pedig ezt mondta neki: Én is próféta vagyok, mint te; és egy angyal szólt nekem az Úr igéje által, ezt mondván: Hozd őt vissza magaddal a házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. De hazudott neki. Így hát visszatért vele, és kenyeret evett az ő házában, és vizet ivott. És lőn, mikor az asztalnál ültek, hogy az Úr igéje lett a prófétához, aki őt visszahozta; És felkiáltott az Isten emberéhez, aki Júdából jött, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának, és nem tartottad meg a parancsolatot, amelyet az Úr, a te Istened parancsolt neked, hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, amelyről azt mondta neked az Úr: Ne egyél kenyeret, és ne igyál vizet: a te holttested nem jut atyáid sírjába.
And it came to pass, after he had eaten bread, and after he had drunk, that he saddled for him the ass, to wit, for the prophet whom he had brought back. And when he was gone, a lion met him by the way, and slew him: and his carcase was cast in the way, and the ass stood by it, the lion also stood by the carcase. And, behold, men passed by, and saw the carcase cast in the way, and the lion standing by the carcase: and they came and told it in the city where the old prophet dwelt. And when the prophet that brought him back from the way heard thereof, he said, It is the man of God, who was disobedient unto the word of the Lord: therefore the Lord hath delivered him unto the lion, which hath torn him, and slain him, according to the word of the Lord, which he spake unto him. And he spake to his sons, saying, Saddle me the ass. And they saddled him. And he went and found his carcase cast in the way, and the ass and the lion standing by the carcase: the lion had not eaten the carcase, nor torn the ass. And the prophet took up the carcase of the man of God, and laid it upon the ass, and brought it back: and the old prophet came to the city, to mourn and to bury him. And he laid his carcase in his own grave; and they mourned over him, saying, Alas, my brother! And it came to pass, after he had buried him, that he spake to his sons, saying, When I am dead, then bury me in the sepulchre wherein the man of God is buried; lay my bones beside his bones: For the saying which he cried by the word of the Lord against the altar in Bethel, and against all the houses of the high places which are in the cities of Samaria, shall surely come to pass. 1 Kings 13:11–32.
És lőn, miután kenyeret evett és ivott, hogy fölnyergelte számára a szamarat, tudniillik ama próféta számára, akit visszahozott. És amikor elment, egy oroszlán találta őt az úton, és megölte; holtteste pedig az útra vettetett, és a szamár mellette állt, az oroszlán is a holttest mellett állt. És íme, arra menő emberek látták az útra vetett holttestet és az oroszlánt, amint a holttest mellett állt; és elmentek, és megmondták a városban, ahol az öreg próféta lakott. Amikor pedig a próféta, aki őt visszahozta az útról, ezt meghallotta, ezt mondta: Az Isten embere az, aki engedetlen volt az Úr szavával szemben; azért adta őt az Úr az oroszlánnak, amely széttépte és megölte őt, az Úr beszéde szerint, amelyet szólt neki. És szólt a fiainak, mondván: Nyergeljétek föl nekem a szamarat. És fölnyergelték. És elment, és megtalálta holttestét az útra vetve, a szamarat és az oroszlánt pedig a holttest mellett állva; az oroszlán nem ette meg a holttestet, és nem tépte szét a szamarat sem. Ekkor a próféta fölemelte az Isten emberének holttestét, a szamárra helyezte, és visszahozta; és az öreg próféta bement a városba, hogy gyászolja és eltemesse őt. És a holttestét a maga sírjába helyezte; és siratták őt, ezt mondván: Jaj, testvérem! És lőn, miután eltemette őt, hogy így szólt fiaihoz: Ha majd meghalok, akkor abba a sírba temessetek engem, amelyben az Isten embere el van temetve; csontjaimat az ő csontjai mellé helyezzétek. Mert bizonyosan beteljesedik az a kijelentés, amelyet az Úr szava által kiáltott a bételi oltár ellen és Samária városainak minden magaslati háza ellen. 1 Királyok 13:11–32.
We will continue this study in the next article.
Ezt a tanulmányt a következő cikkben folytatjuk.
“When the power of God testifies as to what is truth, that truth is to stand forever as the truth. No after suppositions contrary to the light God has given are to be entertained. Men will arise with interpretations of Scripture which are to them truth, but which are not truth. The truth for this time God has given us as a foundation for our faith. He Himself has taught us what is truth. One will arise, and still another, with new light, which contradicts the light that God has given under the demonstration of His Holy Spirit. A few are still alive who passed through the experience gained in the establishment of this truth. God has graciously spared their lives to repeat, and repeat till the close of their lives, the experience through which they passed even as did John the apostle till the very close of his life. And the standard bearers who have fallen in death are to speak through the reprinting of their writings. I am instructed that thus their voices are to be heard. They are to bear their testimony as to what constitutes the truth for this time.
„Amikor Isten hatalma tanúságot tesz arról, hogy mi az igazság, annak az igazságnak örökké igazságként kell megállnia. Nem szabad helyt adni olyan későbbi feltevéseknek, amelyek ellentétesek azzal a világossággal, amelyet Isten adott. Emberek fognak előállni a Szentírás olyan értelmezéseivel, amelyek számukra igazságot jelentenek, de amelyek nem igazság. Az erre az időre szóló igazságot Isten hitünk alapjául adta nekünk. Ő maga tanított meg bennünket arra, mi az igazság. Fel fog támadni egyik, majd másik is, új világossággal, amely ellentmond annak a világosságnak, amelyet Isten a Szentlelke bizonyságtétele alatt adott. Még él néhány azok közül, akik átmentek az ezen igazság megalapozása során szerzett tapasztalaton. Isten kegyelmesen megkímélte életüket, hogy újra és újra, életük végéig ismételjék el azt a tapasztalatot, amelyen keresztülmentek, éppen úgy, ahogyan János apostol is tette élete legvégéig. És a zászlóvivőknek, akik meghaltak, írásaik újbóli kinyomtatása által kell szólniuk. Arra kaptam utasítást, hogy így kell hallatni hangjukat. Nekik kell bizonyságot tenniük arról, mi képezi az erre az időre szóló igazságot.”
“We are not to receive the words of those who come with a message that contradicts the special points of our faith. They gather together a mass of Scripture, and pile it as proof around their asserted theories. This has been done over and over again during the past fifty years. And while the Scriptures are God’s word, and are to be respected, the application of them, if such application moves one pillar from the foundation that God has sustained these fifty years, is a great mistake. He who makes such an application knows not the wonderful demonstration of the Holy Spirit that gave power and force to the past messages that have come to the people of God.
„Nem szabad elfogadnunk azoknak a szavait, akik olyan üzenettel jönnek, amely ellentmond hitünk sajátos pontjainak. Összegyűjtenek egy tömegnyi igehelyet, és bizonyítékként felhalmozzák azokat állításaik köré. Ez újra meg újra megtörtént az elmúlt ötven év során. És noha a Szentírás Isten igéje, és tisztelet illeti meg, annak olyan alkalmazása, amely egyetlen oszlopot is elmozdít abból az alapból, amelyet Isten eötven éven át fenntartott, súlyos tévedés. Aki így alkalmazza, nem ismeri a Szentlélek csodálatos bizonyságtételét, amely erőt és hatalmat adott azoknak a korábbi üzeneteknek, amelyek Isten népéhez érkeztek.
“Elder G’s proofs are not reliable. If received, they would destroy the faith of God’s people in the truth that has made us what we are.
„G testvér bizonyítékai nem megbízhatók. Ha elfogadnák őket, lerombolnák Isten népének hitét azon igazságban, amely azzá tett bennünket, akik vagyunk.״
“We must be decided on this subject; for the points that he is trying to prove by Scripture, are not sound. They do not prove that the past experience of God’s people was a fallacy. We had the truth; we were directed by the angels of God. It was under the guidance of the Holy Spirit that the presentation of the sanctuary question was given. It is eloquence for everyone to keep silent in regard to the features of our faith in which they acted no part. God never contradicts Himself. Scripture proofs are misapplied if forced to testify to that which is not true. Another and still another will arise and bring in supposedly great light, and make their assertions. But we stand by the old landmarks. [1 John 1:1–10 quoted.]
„Határozottnak kell lennünk ebben a kérdésben; mert azok az állítások, amelyeket az Írás alapján igyekszik bizonyítani, nem helytállók. Nem bizonyítják, hogy Isten népének múltbeli tapasztalata tévedés lett volna. Nálunk volt az igazság; Isten angyalai vezettek bennünket. A Szentlélek vezetése alatt adatott a szentély kérdésének bemutatása. Mindenkire nézve ékesszólás a hallgatás hitünk ama sajátosságait illetően, amelyekben semmi része nem volt. Isten soha nem mond ellent önmagának. Az Írás bizonyítékait helytelenül alkalmazzák, ha arra kényszerítik őket, hogy olyasmiről tegyenek bizonyságot, ami nem igaz. Egyik a másik után fog fellépni, és állítólagos nagy világosságot hoz be, és kijelentéseket tesz. Mi azonban ragaszkodunk a régi határkövekhez. [1 János 1:1–10 idézve.]”
“I am instructed to say that these words we may use as appropriate for this time, for the time has come when sin must be called by its right name. We are hindered in our work by men who are not converted, who seek their own glory. They wish to be thought originators of new theories, which they present claiming that they are truth. But if these theories are received, they will lead to a denial of the truth that for the past fifty years God has been giving to His people, substantiating it by the demonstration of the Holy Spirit.” Selected Messages, book 1, 161.
Arra kaptam utasítást, hogy mondjam el: ezeket a szavakat most erre az időre illőként használhatjuk, mert eljött az ideje annak, hogy a bűnt a maga igaz nevén nevezzük. Munkánkban akadályoznak bennünket olyan emberek, akik nincsenek megtérve, és a maguk dicsőségét keresik. Azt kívánják, hogy új elméletek kezdeményezőinek tartsák őket, amelyeket úgy terjesztenek elő, mintha igazság volnának. Ám ha ezeket az elméleteket elfogadják, akkor azok annak az igazságnak a megtagadásához vezetnek, amelyet Isten az elmúlt ötven esztendőben adott népének, és amelyet a Szentlélek bizonyságtételével erősített meg.” Selected Messages, 1. könyv, 161.