The rebellion of Laodicean Adventism in 1863, has been typified by the curse pronounced against rebuilding Jericho.
A laodiceai adventizmus 1863-ban bekövetkezett lázadását előképezte az a átok, amelyet Jerikó újjáépítésére mondtak ki.
And Joshua adjured them at that time, saying, Cursed be the man before the Lord, that riseth up and buildeth this city Jericho: he shall lay the foundation thereof in his firstborn, and in his youngest son shall he set up the gates of it. Joshua 6:26.
Józsué pedig abban az időben megeskette őket, mondván: Átkozott legyen az az ember az Úr előtt, aki felkel, és megépíti ezt a várost, Jerikót: elsőszülöttjében veti meg annak alapját, és legifjabb fiában állítja fel annak kapuit. Józsué 6:26.
The rebellion of Laodicean Adventism in 1863, has been typified by the builders rejecting the corner stone.
A laodiceai adventizmus 1863-ban tanúsított lázadása előképezve lett azáltal, hogy az építők elvetették a szegletkövet.
Jesus saith unto them, Did ye never read in the scriptures, The stone which the builders rejected, the same is become the head of the corner: this is the Lord’s doing, and it is marvellous in our eyes? Therefore say I unto you, The kingdom of God shall be taken from you, and given to a nation bringing forth the fruits thereof. Matthew 21:42, 43.
Jézus így szólt hozzájuk: Sohasem olvastátok az Írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünk előtt? Azért mondom néktek, hogy az Isten országa elvétetik tőletek, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcseit. Máté 21:42, 43.
The rebellion of Laodicean Adventism in 1863, has been typified by Aaron’s golden calf.
A laodiceai adventizmus 1863-ban tanúsított lázadását Áron aranyborja példázta előre.
For they said unto me, Make us gods, which shall go before us: for as for this Moses, the man that brought us up out of the land of Egypt, we wot not what is become of him. And I said unto them, Whosoever hath any gold, let them break it off. So they gave it me: then I cast it into the fire, and there came out this calf. And when Moses saw that the people were naked; (for Aaron had made them naked unto their shame among their enemies). Exodus 32:23–25.
Mert ezt mondták nekem: Csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járjanak; mert ami ezt a Mózest illeti, azt a férfit, aki kihozott bennünket Egyiptom földjéről, nem tudjuk, mi történt vele. Én pedig ezt mondtam nekik: Akinek van aranya, szakítsa le magáról. Azután ideadták nekem, én pedig a tűzbe vetettem, és ez a borjú került ki belőle. És amikor Mózes látta, hogy a nép mezítelen; (mert Áron mezítelenné tette őket az ő szégyenükre ellenségeik előtt). 2Mózes 32:23–25.
The rebellion of Laodicean Adventism in 1863, has been typified by Jeroboam’s two golden calves.
A laodíceai adventizmus 1863-ban tanúsított lázadása Jeroboám két aranyborja által nyert előképet.
If this people go up to do sacrifice in the house of the Lord at Jerusalem, then shall the heart of this people turn again unto their lord, even unto Rehoboam king of Judah, and they shall kill me, and go again to Rehoboam king of Judah. Whereupon the king took counsel, and made two calves of gold, and said unto them, It is too much for you to go up to Jerusalem: behold thy gods, O Israel, which brought thee up out of the land of Egypt. And he set the one in Bethel, and the other put he in Dan. 1 Kings 12:27–29.
Ha ez a nép felmegy, hogy áldozatot mutasson be az Úr házában, Jeruzsálemben, akkor e nép szíve ismét az ő urához, Roboámhoz, Júda királyához fordul, engem pedig megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához. Erre a király tanácsot tartott, és készíttetett két aranyborjút, és ezt mondta nekik: Sok nektek felmenni Jeruzsálembe; íme, a te isteneid, ó Izráel, akik felhoztak téged Egyiptom földjéről. Az egyiket Béthelben állította fel, a másikat pedig Dánba helyezte. 1Királyok 12:27–29.
The rebellion of Laodicean Adventism in 1863, has been typified by the prophet from Judah who died between the ass and the lion.
A laodíceai adventizmus 1863-as lázadása annak a júdabeli prófétának az előképe által lett megjelölve, aki a szamár és az oroszlán között halt meg.
And it came to pass, after he had eaten bread, and after he had drunk, that he saddled for him the ass, to wit, for the prophet whom he had brought back. And when he was gone, a lion met him by the way, and slew him: and his carcase was cast in the way, and the ass stood by it, the lion also stood by the carcase. 1 Kings 13:23, 24.
És lőn, miután kenyeret evett, és ivott, hogy felnyergelte számára a szamarat, tudniillik annak a prófétának, akit visszahozott. És amikor elment, egy oroszlán találta őt az úton, és megölte; és holtteste az útra vettetett, a szamár pedig mellette állt, és az oroszlán is ott állt a holttest mellett. 1 Királyok 13:23, 24.
The rebellion of Laodicean Adventism in 1863, has been typified by the tenth test of ancient Israel that began their wandering in the wilderness.
A laodíceai adventizmus 1863-ban tanúsított lázadása előképezve lett az ókori Izráel tizedik próbatételében, amely pusztai vándorlásuk kezdetét jelentette.
But as truly as I live, all the earth shall be filled with the glory of the Lord. Because all those men which have seen my glory, and my miracles, which I did in Egypt and in the wilderness, and have tempted me now these ten times, and have not hearkened to my voice; Surely they shall not see the land which I sware unto their fathers, neither shall any of them that provoked me see it: But my servant Caleb, because he had another spirit with him, and hath followed me fully, him will I bring into the land whereinto he went; and his seed shall possess it. Numbers 14:21–23.
De amint én élek, az egész föld betelik az Úr dicsőségével. Mivel mindazok a férfiak, akik látták az én dicsőségemet és csodáimat, amelyeket Egyiptomban és a pusztában tettem, és immár tízszer kísértettek engem, és nem hallgattak az én szómra: bizony nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak, és azok közül sem látja meg senki, akik engem ingereltek: De szolgám, Káleb, mivel más lélek volt vele, és tökéletesen követett engem, beviszem őt arra a földre, amelyre bement; és az ő magva birtokolni fogja azt. 4Mózes 14:21–23.
The apostle Paul taught:
Pál apostol ezt tanította:
Now all these things happened unto them for ensamples: and they are written for our admonition, upon whom the ends of the world are come. 1 Corinthians 10:11.
Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk; megírattak pedig a mi intésünkre, akikhez az idők vége elérkezett. 1 Korinthus 10:11.
Commenting on that prophetic principle, Sister White said:
E prófétai alapelvet illetően White testvér ezt mondta:
“Each of the ancient prophets spoke less for their own time than for ours, so that their prophesying is in force for us. ‘Now all these things happened unto them for ensamples: and they are written for our admonition, upon whom the ends of the world are come.’ 1 Corinthians 10:11. ‘Not unto themselves, but unto us they did minister the things, which are now reported unto you by them that have preached the gospel unto you with the Holy Ghost sent down from heaven; which things the angels desire to look into.’ 1 Peter 1:12. . . .
„Az ősi próféták mindegyike kevésbé a maga korához, mint a miénkhez szólt, úgyhogy prófétálásuk ránk nézve van érvényben. „Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi intésünkre, akikhez a világ vége elérkezett.” 1 Korinthus 10:11. „Akiknek megjelentetett, hogy nem magoknak, hanem minékünk szolgáltak azokkal, amelyeket most hirdettek néktek azok, akik a mennyből küldött Szentlélek által prédikálták néktek az evangéliumot; amelyekbe angyalok vágyakoznak betekinteni.” 1 Péter 1:12....
“The Bible has accumulated and bound up together its treasures for this last generation. All the great events and solemn transactions of Old Testament history have been, and are, repeating themselves in the church in these last days.” Selected Messages, book 3, 338, 339.
„A Biblia felhalmozta és egybekötötte kincseit e végső nemzedék számára. Az ószövetségi történelem minden nagy eseménye és ünnepélyes történése megismétlődött, és ismétlődik az egyházban e végső napokban.” Selected Messages, 3. könyv, 338–339.
The message of the latter rain, according to Isaiah, is a message, for he identifies that the wicked will refuse to hear it, and he describes that message as “line upon line”.
Ézsaiás szerint a késői eső üzenete valóban üzenet, mert azonosítja, hogy a gonoszok nem lesznek hajlandók meghallgatni azt, és ezt az üzenetet „szabályra szabály, szabályra szabály” kifejezéssel írja le.
Whom shall he teach knowledge? and whom shall he make to understand doctrine? them that are weaned from the milk, and drawn from the breasts. For precept must be upon precept, precept upon precept; line upon line, line upon line; here a little, and there a little: For with stammering lips and another tongue will he speak to this people. To whom he said, This is the rest wherewith ye may cause the weary to rest; and this is the refreshing: yet they would not hear. But the word of the Lord was unto them precept upon precept, precept upon precept; line upon line, line upon line; here a little, and there a little; that they might go, and fall backward, and be broken, and snared, and taken. Isaiah 28:9–13.
Kit tanítson ismeretre? és kivel értesse meg a tudományt? Az elválasztottakkal-é, akik elszakasztattak az emlőktől? Mert parancsolatra parancsolat, parancsolatra parancsolat; szabályra szabály, szabályra szabály; itt egy kevés, ott egy kevés: mert dadogó ajkakkal és idegen nyelven szól e néphez. Akiknek ezt mondta: Ez a nyugalom, hogy nyugalmat adjatok a megfáradottnak, és ez az enyhülés; de nem akartak hallani. Ezért lőn nekik az Úr beszéde: parancsolatra parancsolat, parancsolatra parancsolat; szabályra szabály, szabályra szabály; itt egy kevés, ott egy kevés; hogy menjenek, és hanyatt essenek, összetöressenek, tőrbe essenek és megfogassanak. Ézsaiás 28:9–13.
Of the six lines we have just identified, and there are of course others we have not pointed out, one emphasizes 1863, as the end of a progressive test that led to wandering in the wilderness. Two emphasize a former covenant people being passed by and replaced by a new chosen people. One marks a curse for rebuilding something that was intended to be left destroyed and abandoned under God’s curse as it was, and another marks a curse for returning where you were forbidden to go. Two provide examples of counterfeits of the two tables of the Ten Commandments, that represented Habakkuk’s two tables.
Az imént azonosított hat irányvonal közül — és természetesen vannak mások is, amelyekre nem mutattunk rá — az egyik 1863-at hangsúlyozza mint egy fokozatos próba végét, amely a pusztai vándorláshoz vezetett. Kettő azt emeli ki, hogy egy korábbi szövetségi népet félretettek, és egy új választott néppel helyettesítettek. Az egyik átkot jelöl valaminek az újjáépítéséért, amit úgy kellett volna lerombolva és elhagyatva hagyni Isten átka alatt, ahogyan volt, a másik pedig átkot jelöl azért, hogy valaki visszatér oda, ahová meg volt tiltva mennie. Kettő a Tízparancsolat két kőtáblájának hamisítványaira szolgáltat példát, amelyek Habakuk két tábláját jelképezték.
The golden calves of Aaron and Jeroboam represent a counterfeit image of jealousy, that represented the counterfeit 1863 chart. When brought together, the two witnesses of Aaron and Jeroboam teach that Habakkuk’s two tables represent one table, the very same way the two tables of the Ten Commandments represent one law of God. Together they become one symbol, that is made up of two when they are brought together. The same prophetic dynamics of the two tables of the law of God exist in Habakkuk’s two tables, and together Aaron and Jeroboam’s counterfeits address that prophetic phenomenon.
Áron és Jeroboám aranyborjúi a féltékenység hamis képét jelképezik, amely az 1863-as hamis táblázatot jelképezte. Együtt szemlélve Áron és Jeroboám két tanúja azt tanítja, hogy Habakuk két táblája egyetlen táblát képvisel, ugyanúgy, ahogyan a Tízparancsolat két táblája Isten egyetlen törvényét képviseli. Együtt egyetlen jelképpé válnak, amely kettőből áll, amikor egyesülnek. Isten törvényének két táblájára jellemző ugyanazok a prófétai dinamikák vannak jelen Habakuk két táblájában is, és Áronnak és Jeroboámnak a hamisítványai együtt ezt a prófétai jelenséget tárgyalják.
The first generation of Adventism has been typified by the image of jealousy in Ezekiel chapter eight. The vision that begins on the fifth day, of the sixth month in the sixth year in chapter eight of Ezekiel, continues into chapter nine, where the sealing of the one hundred and forty-four thousand is represented. When addressing the illustration of the sealing of chapter nine, Sister White includes the attribute of God’s character that identifies that it is in the third and fourth generation where God judges those who are disobedient. She therefore incorporates the truth associated directly with the second commandment, which is the commandment that forbids the worship of idols, as were Aaron’s and Jeroboam’s golden calves.
Az adventizmus első nemzedékét az Ezékiel nyolcadik fejezetében szereplő féltékenység képe jelképezi. Az a látomás, amely a nyolcadik fejezetben, a hatodik esztendő hatodik hónapjának ötödik napján kezdődik, folytatódik a kilencedik fejezetben, ahol a száznegyvennégyezer elpecsételése van ábrázolva. Amikor White testvérnő a kilencedik fejezet pecsételésről szóló szemléltetését tárgyalja, belefoglalja Isten jellemének azt a tulajdonságát, amely azonosítja, hogy Isten a harmadik és negyedik nemzedékben ítéli meg az engedetleneket. Ezért közvetlenül magában foglalja a második parancsolathoz kapcsolódó igazságot, vagyis ahhoz a parancsolathoz kapcsolódó igazságot, amely tiltja a bálványok imádását, amilyenek Áron és Jeroboám aranyborjai voltak.
“‘And he called to the man clothed with linen, which had the writer’s inkhorn by his side; and the Lord said unto him, Go through the midst of the city, through the midst of Jerusalem, and set a mark upon the foreheads of the men that sigh and that cry for all the abominations that be done in the midst thereof. And to the others he said in mine hearing, Go ye after him through the city, and smite: let not your eye spare, neither have ye pity: slay utterly old and young, both maids, and little children, and women: but come not near any man upon whom is the mark; and begin at My sanctuary. Then they began at the ancient men which were before the house.’
„És kiáltott a gyolcsba öltözött férfihoz, akinél írókészlet volt az oldalán; és az Úr ezt mondta neki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és tégy jelet azoknak a férfiaknak a homlokára, akik sóhajtoznak és jajkiáltással siratják mindazokat az utálatosságokat, amelyeket annak közepette cselekszenek. A többieknek pedig ezt mondta fülem hallatára: Menjetek utána a városon át, és vágjatok le; szemetek ne kíméljen, és ne könyörüljetek: öldököljetek le véneket és ifjakat, hajadonokat, kisgyermekeket és asszonyokat teljesen; de egyetlen olyan emberhez se közeledjetek, akin a jel van; és az én szenthelyemen kezdjétek. Akkor a ház előtt levő véneken kezdték.”
“Jesus is about to leave the mercy seat of the heavenly sanctuary to put on garments of vengeance and pour out His wrath in judgments upon those who have not responded to the light God has given them. ‘Because sentence against an evil work is not executed speedily, therefore the heart of the sons of men is fully set in them to do evil.’ Instead of being softened by the patience and long forbearance that the Lord has exercised toward them, those who fear not God and love not the truth strengthen their hearts in their evil course. But there are limits even to the forbearance of God, and many are exceeding these boundaries. They have overrun the limits of grace, and therefore God must interfere and vindicate His own honor.
„Jézus kész elhagyni a mennyei szentély kegyelmi trónját, hogy a bosszúállás ruháit magára öltse, és haragját ítéletekben árassza ki azokra, akik nem válaszoltak arra a világosságra, amelyet Isten adott nekik. „Mivel a gonosz cselekedet ellen való ítéletet nem hajtják végre hamar, azért az emberek fiainak szíve teljesen eltelt bennük a gonosz cselekvésére.” Ahelyett, hogy meglágyultak volna amiatt a türelem és hosszan tűrés miatt, amelyet az Úr irántuk gyakorolt, azok, akik nem félik Istent és nem szeretik az igazságot, megerősítik szívüket gonosz útjukon. De még Isten hosszan tűrésének is vannak határai, és sokan túllépik ezeket a határokat. Áthágták a kegyelem határait, ezért Istennek közbe kell lépnie, és igazolnia kell a maga tisztességét.”
“Of the Amorites the Lord said: ‘In the fourth generation they shall come hither again: for the iniquity of the Amorites is not yet full.’ Although this nation was conspicuous because of its idolatry and corruption, it had not yet filled up the cup of its iniquity, and God would not give command for its utter destruction. The people were to see the divine power manifested in a marked manner, that they might be left without excuse. The compassionate Creator was willing to bear with their iniquity until the fourth generation. Then, if no change was seen for the better, His judgments were to fall upon them.
Az emoreusokról az Úr ezt mondta: „A negyedik nemzedékben térnek vissza ide, mert az emoreusok bűne még nem telt be.” Noha ez a nemzet bálványimádása és romlottsága miatt szembetűnő volt, még nem töltötte meg vétkének poharát, és Isten nem adta volna parancsát teljes megsemmisítésére. A népnek szemlélnie kellett, hogy az isteni hatalom nyilvánvaló módon megmutatkozik, hogy menthetetlen maradjon. Az irgalmas Teremtő kész volt eltűrni gonoszságukat a negyedik nemzedékig. Akkor pedig, ha nem mutatkozott volna változás jobbra, ítéletei rájuk sújtottak volna.
“With unerring accuracy the Infinite One still keeps an account with all nations. While His mercy is tendered with calls to repentance, this account will remain open; but when the figures reach a certain amount which God has fixed, the ministry of His wrath commences. The account is closed. Divine patience ceases. There is no more pleading of mercy in their behalf.
„A Végtelen változhatatlan pontossággal ma is számontartást vezet minden nemzetről. Miközben irgalmát a bűnbánatra hívó felhívásokkal kínálja fel, ez a számadás nyitva marad; de amikor a tételek elérnek egy bizonyos mértéket, amelyet Isten szabott meg, megkezdődik haragjának szolgálata. A számadás lezárul. Az isteni türelem véget ér. Nincs többé irgalomért való közbenjárás az ő javukra.”
“The prophet, looking down the ages, had this time presented before his vision. The nations of this age have been the recipients of unprecedented mercies. The choicest of heaven’s blessings have been given them, but increased pride, covetousness, idolatry, contempt of God, and base ingratitude are written against them. They are fast closing up their account with God.
„A próféta, végigtekintve a korszakokon, ezt az időt látta maga előtt látomásában. E korszak nemzetei példátlan irgalmakban részesültek. A menny legválogatottabb áldásai adattak nekik, de ellenük van feljegyezve a növekvő kevélység, kapzsiság, bálványimádás, Isten megvetése és alantas hálátlanság. Számlájukat Istennel szemben gyorsan lezárják.”
“But that which causes me to tremble is the fact that those who have had the greatest light and privileges have become contaminated by the prevailing iniquity. Influenced by the unrighteous around them, many, even of those who profess the truth, have grown cold and are borne down by the strong current of evil. The universal scorn thrown upon true piety and holiness leads those who do not connect closely with God to lose their reverence for His law. If they were following the light and obeying the truth from the heart, this holy law would seem even more precious to them when thus despised and set aside. As the disrespect for God’s law becomes more manifest, the line of demarcation between its observers and the world becomes more distinct. Love for the divine precepts increases with one class according as contempt for them increases with another class.
„Ám ami attól rettegek, hogy azok, akik a legnagyobb világosságban és kiváltságokban részesültek, megfertőződtek az uralkodó gonoszságtól. A körülöttük levő igaztalanok befolyása alatt sokan, még azok közül is, akik az igazság megvallói, meghidegültek, és a rossz erős áradata sodorja őket. Az igaz kegyességre és szentségre zúduló általános megvetés arra vezeti azokat, akik nem kapcsolódnak szorosan Istenhez, hogy elveszítsék tiszteletüket az Ő törvénye iránt. Ha a világosságot követnék, és szívből engedelmeskednének az igazságnak, e szent törvény annál drágábbnak tűnnék előttük, minél inkább megvetik és félreteszik azt. Amint az Isten törvénye iránti tiszteletlenség egyre nyilvánvalóbbá válik, az azt megtartók és a világ közötti elhatároló vonal annál határozottabban rajzolódik ki. Az egyik osztályban az isteni rendelkezések iránti szeretet növekszik annak arányában, ahogyan a másik osztályban növekszik irántuk a megvetés.”
“The crisis is fast approaching. The rapidly swelling figures show that the time for God’s visitation has about come. Although loath to punish, nevertheless He will punish, and that speedily. Those who walk in the light will see signs of the approaching peril; but they are not to sit in quiet, unconcerned expectancy of the ruin, comforting themselves with the belief that God will shelter His people in the day of visitation. Far from it. They should realize that it is their duty to labor diligently to save others, looking with strong faith to God for help. ‘The effectual fervent prayer of a righteous man availeth much.’
„A válság gyorsan közeledik. A rohamosan növekvő számadatok azt mutatják, hogy Isten meglátogatásának ideje csaknem elérkezett. Noha vonakodik büntetni, mégis büntetni fog, és pedig hamar. Akik a világosságban járnak, felismerik a közeledő veszedelem jeleit; de nem szabad csendes, közömbös várakozásban ülniük a pusztulásra, azzal vigasztalva magukat, hogy Isten majd oltalmazza népét a meglátogatás napján. Távol legyen! Fel kell ismerniük, hogy kötelességük szorgalmasan munkálkodni mások megmentéséért, erős hittel tekintve Istenre segítségért. „Sokat ér az igaz ember buzgóságos könyörgése.””
“The leaven of godliness has not entirely lost its power. At the time when the danger and depression of the church are greatest, the little company who are standing in the light will be sighing and crying for the abominations that are done in the land. But more especially will their prayers arise in behalf of the church because its members are doing after the manner of the world.
„Az istenfélelem kovásza nem veszítette el teljesen erejét. Abban az időben, amikor az egyház veszélye és csüggedése a legnagyobb, az a kis sereg, amely a világosságban áll, sóhajtozni és jajgatni fog a földön elkövetett utálatosságok miatt. De imádságaik kiváltképpen az egyházért szállnak fel, mert tagjai a világ szokása szerint cselekszenek.
“The earnest prayers of this faithful few will not be in vain. When the Lord comes forth as an avenger, He will also come as a protector of all those who have preserved the faith in its purity and kept themselves unspotted from the world. It is at this time that God has promised to avenge His own elect which cry day and night unto Him, though He bear long with them.
„Ennek a hűséges keveseknek buzgó imái nem lesznek hiábavalók. Amikor az Úr bosszúállóként előjön, egyúttal oltalmazója is lesz mindazoknak, akik a hitet tisztaságában megőrizték, és a világtól szeplőtelenül megőrizték magukat. Ebben az időben ígérte meg Isten, hogy igazságot szolgáltat az Ő választottainak, akik éjjel és nappal Hozzá kiáltanak, jóllehet hosszútűrő irántuk.”
“The command is: ‘Go through the midst of the city, through the midst of Jerusalem, and set a mark upon the foreheads of the men that sigh and that cry for all the abominations that be done in the midst thereof.’ These sighing, crying ones had been holding forth the words of life; they had reproved, counseled, and entreated. Some who had been dishonoring God repented and humbled their hearts before Him. But the glory of the Lord had departed from Israel; although many still continued the forms of religion, His power and presence were lacking.” Testimonies, volume 5, 207–210.
„A parancs így szól: „Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és tégy jelet azoknak az embereknek a homlokára, akik sóhajtoznak és kiáltanak mindazokért az utálatosságokért, amelyeket annak közepette cselekszenek.” Ezek a sóhajtozó, kiáltó emberek az élet igéit hirdették; dorgáltak, tanácsoltak és kérleltek. Némelyek, akik megszégyenítették Istent, bűnbánatra jutottak, és megalázták szívüket Őelőtte. De az Úr dicsősége eltávozott Izráelből; noha sokan továbbra is folytatták a vallás külső formáit, ereje és jelenléte hiányzott.” Testimonies, 5. kötet, 207–210.
To rightly divide the vision of the sealing as set forth by Ezekiel, it is essential to understand the four generations of Adventism. Sister White begins the passage we selected by directly referencing Ezekiel chapter nine, and the portion we have selected also ends with a direct reference of Ezekiel chapter nine. In the passage she says of Ezekiel, “The prophet, looking down the ages, had this time presented before his vision.” Ezekiel saw the circumstances that are occurring during the sealing of the one hundred and forty-four thousand.
Ahhoz, hogy helyesen értsük meg a pecsételés látomásának felosztását, amint azt Ezékiel bemutatja, elengedhetetlen az adventizmus négy nemzedékének megértése. White testvérnő az általunk kiválasztott szakaszt azzal kezdi, hogy közvetlenül Ezékiel könyve kilencedik fejezetére hivatkozik, és az általunk kiválasztott rész szintén Ezékiel könyve kilencedik fejezetére való közvetlen utalással zárul. A szakaszban ezt mondja Ezékielről: „A próféta, végigtekintve a korszakokon, ezt az időt látta maga előtt látomásban.” Ezékiel azokat a körülményeket látta, amelyek a száznegyvennégyezer megpecsételése során következnek be.
In the previous article we identified with three specific passages from the Spirit of Prophecy that Isaiah’s “drunkards of Ephraim,” who in this passage are identified as the “ancient men,” and who in both passages represent the leadership of Jerusalem (Adventism), cannot see that there is to be a mighty manifestation of the power of God as in former years. In this passage the very manifestation of God’s power that they refuse to see will occur as part of the divine judgment which is brought upon them, for it is stated that, “the people were to see the divine power manifested in a marked manner, that they might be left without excuse.”
Az előző cikkben a Prófétaság Lelkének három meghatározott szakasza alapján azonosítottuk, hogy Ézsaiás „Efraim részegei”, akik ebben a szakaszban „vének”-ként vannak megjelölve, és akik mindkét szakaszban Jeruzsálem (az adventizmus) vezetőségét jelképezik, nem képesek felismerni, hogy Isten hatalmának hatalmas megnyilatkozása következik be, mint a hajdani években. Ebben a szakaszban éppen Isten hatalmának az a megnyilatkozása, amelyet nem hajlandók meglátni, fog bekövetkezni annak az isteni ítéletnek részeként, amely rájuk zúdul, mert kijelentetett, hogy „the people were to see the divine power manifested in a marked manner, that they might be left without excuse.”
Laodicean Adventism refuses to see the manifestation of the latter rain that began sprinkling on September 11, 2001, but they will see the climax of that rainfall when the message of the Midnight Cry is repeated in the last days. That message is Islam of the third Woe. Did not the leadership of ancient Israel, who had just crucified their Messiah watch as the Holy Spirit was poured out at Pentecost?
A laodíceai adventizmus nem hajlandó meglátni a késői eső megnyilatkozását, amely 2001. szeptember 11-én kezdett szemerkélni, de látni fogja annak az esőzésnek a tetőpontját, amikor az Éjféli Kiáltás üzenete megismétlődik az utolsó napokban. Ez az üzenet a harmadik jaj iszlámja. Vajon nem látta-e az ősi Izráel vezetősége, amely éppen keresztre feszítette Messiását, amint a Szentlélek pünkösdkor kitöltetett?
The passage is identifying the church, which by context is represented by Ezekiel as Jerusalem, and the members within the church (Jerusalem), are contrasted by a “little company,” who are also identified as those “that walk in the light,” and are the “faithful few.” The Bible teaches that “many” are called, but “few” are chosen. The subject of the passage includes the wrath of God that is brought upon His people. The people have brought their judgment upon themselves, but God is specific in emphasizing that it is His angels that accomplish the work of destruction. God never lies, and He has promised that it is He that visits the iniquity of men unto the third and fourth generation. To attribute the execution of judgment to any other than God is to deny His character, and suggest He is a liar.
Az igeszakasz az egyházat azonosítja, amelyet az összefüggés szerint Ezékiel Jeruzsálemként ábrázol, és az egyházon belüli tagokat (Jeruzsálemet) szembeállítja egy „kis csapattal”, akiket szintén azokként azonosít, „akik a világosságban járnak”, és akik a „hűséges kevesek”. A Biblia azt tanítja, hogy „sokan” vannak meghívva, de „kevesen” választatnak ki. Az igeszakasz tárgyához hozzátartozik Isten haragja, amely az Ő népére zúdul. A nép önmagára hozta ítéletét, de Isten kifejezetten hangsúlyozza, hogy az Ő angyalai hajtják végre a pusztítás művét. Isten soha nem hazudik, és megígérte, hogy Ő az, aki az emberek vétkét meglátogatja harmad- és negyedíziglen. Az ítélet végrehajtását bárki másnak tulajdonítani, nem pedig Istennek, annyi, mint megtagadni az Ő jellemét, és azt sugallni, hogy hazug.
The passage identifies that when the destroying angels of Ezekiel begin to go through Jerusalem, that it is then that, “the ministry of His wrath commences.” God’s wrath begins with Jerusalem, which is his church, which is Laodicean Adventism.
A szakasz rámutat arra, hogy amikor Ezékiel pusztító angyalai megkezdik átvonulásukat Jeruzsálemen, akkor „veszi kezdetét haragjának szolgálata”. Isten haragja Jeruzsálemmel kezdődik, amely az Ő egyháza, vagyis a laodiceai adventizmus.
For the time is come that judgment must begin at the house of God: and if it first begin at us, what shall the end be of them that obey not the gospel of God? 1 Peter 4:17.
Mert itt az ideje, hogy az ítélet az Isten házán kezdődjék; és ha először rajtunk kezdődik, mi lesz a végük azoknak, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? 1 Péter 4:17.
God’s wrath is accomplished by God’s angels, and when their work begins, they are commanded to “smite,” all and to “let not your eye spare, neither have ye pity: slay utterly old and young, both maids, and little children, and women: but come not near any man upon whom is the mark; and begin at My sanctuary.” The wrath of God is carried out by holy angels, and the point we are wishing to identify here is that the commencement of God’s ministry of wrath is accomplished in the fourth generation.
Isten haragját Isten angyalai hajtják végre, és amikor munkájuk megkezdődik, azt a parancsot kapják, hogy „vágjatok”, mindenkire, és „szemetek ne kíméljen, se ne legyen bennetek szánalom: öljetek meg végképp vént és ifjút, szüzeket és kisgyermekeket és asszonyokat; de egyetlen emberhez se közelítsetek, akin a jegy van; és az én szenthelyemen kezdjétek.” Isten haragját szent angyalok hajtják végre, és az a pont, amelyet itt azonosítani kívánunk, az, hogy Isten haragja szolgálatának megkezdése a negyedik nemzedékben megy végbe.
We will continue this study in the next article.
Ezt a tanulmányt a következő cikkben folytatjuk.
And it shall come to pass in the day of the Lord’s sacrifice, that I will punish the princes, and the king’s children, and all such as are clothed with strange apparel. In the same day also will I punish all those that leap on the threshold, which fill their masters’ houses with violence and deceit. And it shall come to pass in that day, saith the Lord, that there shall be the noise of a cry from the fish gate, and an howling from the second, and a great crashing from the hills. Howl, ye inhabitants of Maktesh, for all the merchant people are cut down; all they that bear silver are cut off. And it shall come to pass at that time, that I will search Jerusalem with candles, and punish the men that are settled on their lees: that say in their heart, The Lord will not do good, neither will he do evil. Zephaniah 1:8–12.
És lészen az ÚR áldozatának napján, hogy megbüntetem a fejedelmeket és a király fiait, és mindazokat, akik idegen öltözetet viselnek. Ugyanazon a napon megbüntetem mindazokat is, akik átszöknek a küszöbön, és erőszakkal és csalárdsággal töltik meg uraik házát. És lészen azon a napon, azt mondja az ÚR, hogy kiáltás zaja hallatszik a Hal-kaputól, jajgatás a második városrészből, és nagy recsegés-ropogás a halmokról. Jajgassatok, ti Maktes lakói, mert kiirtatott az egész kereskedő nép; kivágattak mindazok, akik ezüstöt hordanak. És lészen abban az időben, hogy lámpásokkal kutatom át Jeruzsálemet, és megbüntetem azokat az embereket, akik megülepedtek seprőjükön, akik ezt mondják szívükben: Az ÚR sem jót nem cselekszik, sem rosszat nem tesz. Sofóniás 1:8–12.