The history of the Amorites is employed to illustrate the time when God’s wrath is executed against Laodicean Adventism. Sister White identifies that God’s timing for executing His punishment is the same in the last days when the one hundred and forty-four thousand are sealed, as it was when God brought his wrath upon the Amorites. She states, “Although” the nation of the Amorites “was conspicuous because of its idolatry and corruption, it had not yet filled up the cup of its iniquity . . . The compassionate Creator was willing to bear with their iniquity until the fourth generation. Then, if no change was seen for the better, His judgments were to fall upon them. With unerring accuracy the Infinite One still keeps an account with all nations. While His mercy is tendered with calls to repentance, this account will remain open; but when the figures reach a certain amount which God has fixed, the ministry of His wrath commences. The account is closed. Divine patience ceases.”
Az emoreusok történetét annak az időnek a szemléltetésére használják, amikor Isten haragja végrehajtatik a laodiceai adventizmus ellen. White testvérnő rámutat, hogy Isten büntetésének végrehajtására rendelt ideje az utolsó napokban, amikor a száznegyvennégyezer megpecsételtetik, ugyanaz, mint amikor Isten haragját az emoreusokra bocsátotta. Ezt mondja: „Jóllehet” az emoreusok nemzete „szembetűnő volt bálványimádása és romlottsága miatt, mégsem töltötte még be bűnének poharát... A könyörületes Teremtő kész volt elhordozni gonoszságukat a negyedik nemzedékig. Azután, ha semmi kedvező változás nem mutatkoznék, ítéleteinek kellett rájuk szállniuk. A Végtelen tévedhetetlen pontossággal ma is számontartást vezet minden nemzetről. Míg irgalmát bűnbánatra hívó szózatokkal kínálja fel, ez a számla nyitva marad; de amikor a számok elérnek egy bizonyos összeget, amelyet Isten megszabott, haragja szolgálata megkezdődik. A számla lezárul. Az isteni türelem véget ér.”
Sister White clearly associates the ministry of God’s wrath against Laodicean Adventism during Ezekiel’s illustration of the sealing of the one hundred and forty-four thousand, as commencing when their cup of iniquity is filled, and the cup reaches its fulness in the fourth generation. All of this information is set forth in the context of the vision that began in chapter eight, which illustrates four escalating abominations.
White testvér világosan összekapcsolja Isten haragjának szolgálatát a laodiceai adventizmus ellen Ezékielnek a száznegyvennégyezer elpecsételését szemléltető ábrázolásában azzal, hogy ez akkor veszi kezdetét, amikor bűneik pohara betelik, s e pohár a negyedik nemzedékben jut teljességre. Mindez annak a látomásnak az összefüggésében kerül bemutatásra, amely a nyolcadik fejezetben kezdődik, és négy fokozódó utálatosságot szemléltet.
Then said he unto me, Son of man, lift up thine eyes now the way toward the north. So I lifted up mine eyes the way toward the north, and behold northward at the gate of the altar this image of jealousy in the entry. He said furthermore unto me, Son of man, seest thou what they do? even the great abominations that the house of Israel committeth here, that I should go far off from my sanctuary? but turn thee yet again, and thou shalt see greater abominations. And he brought me to the door of the court; and when I looked, behold a hole in the wall. Then said he unto me, Son of man, dig now in the wall: and when I had digged in the wall, behold a door. And he said unto me, Go in, and behold the wicked abominations that they do here. So I went in and saw; and behold every form of creeping things, and abominable beasts, and all the idols of the house of Israel, pourtrayed upon the wall round about. And there stood before them seventy men of the ancients of the house of Israel, and in the midst of them stood Jaazaniah the son of Shaphan, with every man his censer in his hand; and a thick cloud of incense went up. Then said he unto me, Son of man, hast thou seen what the ancients of the house of Israel do in the dark, every man in the chambers of his imagery? for they say, The Lord seeth us not; the Lord hath forsaken the earth. He said also unto me, Turn thee yet again, and thou shalt see greater abominations that they do. Then he brought me to the door of the gate of the Lord’s house which was toward the north; and, behold, there sat women weeping for Tammuz.
És monda nékem: Embernek fia, emeld fel most szemeidet észak felé. Felemelém azért szemeimet észak felé, és ímé, az oltár kapujától északra, a bejáratnál ott vala ez a féltékenység bálványa. És monda nékem: Embernek fia, látod-é, mit cselekszenek? ama nagy utálatosságokat, amelyeket Izráel háza itt elkövet, hogy eltávozzam az én szenthelyemtől? De fordulj még ismét, és nagyobb utálatosságokat fogsz látni. És bevitt engem a pitvar ajtajához; és mikor odanéztem, ímé, egy rés vala a falban. Akkor monda nékem: Embernek fia, ásd át most a falat; és mikor átástam a falat, ímé, egy ajtó vala ott. És monda nékem: Menj be, és lásd meg a gonosz utálatosságokat, amelyeket itt cselekszenek. Bementem azért és látám; és ímé, csúszómászó állatoknak mindenféle alakjai és utálatos barmok, valamint Izráel házának minden bálványa vala köröskörül a falra vésve. És előttük állt Izráel házának vénei közül hetven férfi, és közöttük állt Jaazánia, Sáfán fia, mindegyiknek tömjénező vala a kezében; és a tömjén sűrű felhője szállt fel. Akkor monda nékem: Embernek fia, láttad-é, mit cselekszenek Izráel házának vénei a sötétben, ki-ki az ő képeskamrájában? Mert azt mondják: Nem lát minket az Úr, elhagyta az Úr a földet. És monda nékem: Fordulj még ismét, és nagyobb utálatosságokat fogsz látni, amelyeket cselekszenek. És bevitt engem az Úr háza kapujának ajtajához, amely észak felé vala; és ímé, ott asszonyok ültek, akik Tammúzt siratták.
Then said he unto me, Hast thou seen this, O son of man? turn thee yet again, and thou shalt see greater abominations than these. And he brought me into the inner court of the Lord’s house, and, behold, at the door of the temple of the Lord, between the porch and the altar, were about five and twenty men, with their backs toward the temple of the Lord, and their faces toward the east; and they worshipped the sun toward the east. Then he said unto me, Hast thou seen this, O son of man? Is it a light thing to the house of Judah that they commit the abominations which they commit here? for they have filled the land with violence, and have returned to provoke me to anger: and, lo, they put the branch to their nose. Therefore will I also deal in fury: mine eye shall not spare, neither will I have pity: and though they cry in mine ears with a loud voice, yet will I not hear them. Ezekiel 8:5–18.
Akkor ezt mondta nekem: Láttad-e ezt, embernek fia? Fordulj ismét, és ezeknél is nagyobb utálatosságokat fogsz látni. És bevitt engem az Úr házának belső udvarába; és íme, az Úr templomának ajtajánál, a tornác és az oltár között, mintegy huszonöt férfi volt, háttal az Úr temploma felé, arcukkal pedig kelet felé; és leborultak a nap előtt kelet felé. Akkor ezt mondta nekem: Láttad-e ezt, embernek fia? Vajon csekély dolog-e Júda háza előtt, hogy elkövetik azokat az utálatosságokat, amelyeket itt cselekszenek? Mert erőszakkal töltötték meg a földet, és ismét visszatértek, hogy haragra ingereljenek engem; és íme, az ágat az orrukhoz emelik. Ezért én is búsulásomban cselekszem: szemem nem kedvez, és nem könyörülök; és ha hangos szóval kiáltanak is fülembe, mégsem hallgatom meg őket. Ezékiel 8:5–18.
After Ezekiel was shown the first abomination of the setting up of the image of jealousy at the entry of the gate of the altar, he is informed that he will be shown even greater abominations than the image of jealousy. The second abomination is represented by the secret chambers, where the leadership, represented as the ancient men, are offering prayer, represented by incense, and proclaiming that the Lord has forsaken the earth and does not see them. But Ezekiel is informed that he will see even greater abominations than these.
Miután Ezékielnek megmutatták az első utálatosságot, a féltékenység képének felállítását az oltár kapujának bejáratánál, tudtára adatik, hogy még a féltékenység képénél is nagyobb utálatosságokat fog látni. A második utálatosságot a titkos kamrák jelképezik, ahol a vezetőség, az öregek által képviselve, imádságot mutat be, amelyet a füstölőszer jelképez, és azt hirdeti, hogy az Úr elhagyta a földet, és nem látja őket. De Ezékiel tudtára adatik, hogy ezeknél is nagyobb utálatosságokat fog látni.
The third abomination is represented by “women weeping for Tammuz,” but there is still a greater abomination than that, for the fourth abomination identifies a leadership of twenty-five men worshipping the sun, with the backs toward the temple.
A harmadik utálatosságot a „Tammúzért siránkozó asszonyok” jelképezik, de annál még nagyobb utálatosság is van, mert a negyedik utálatosság huszonöt férfiból álló vezetőséget mutat be, akik a napot imádják, háttal a templomnak.
In the fourth abomination the pronouncement is made that “the ancient men,” “have filled the land with violence, and have returned to provoke me to anger: and, lo, they put the branch to their nose.” The “day of provocation” is the day when God’s ministry of wrath begins, as it did with ancient Israel when they rejected the message of Joshua and Caleb concerning the Promised Land. The rejection of the sealing message marks when the cup of iniquity is full for Jerusalem. Joshua and Caleb represent the little company, who are the faithful few that are sighing and crying for the abominations in the church and in the land.
A negyedik utálatosságnál hangzik el a kijelentés, hogy „a vének” „erőszakkal töltötték be a földet, és ismét engem ingereltek haragra; és ímé, az ágat orrukhoz tartják.” Az „ingerlés napja” az a nap, amikor Isten haragjának szolgálata megkezdődik, miként történt az az ősi Izráellel is, amikor elvetették Józsué és Káleb üzenetét az Ígéret Földjére vonatkozóan. A pecsételés üzenetének elutasítása jelzi azt az időt, amikor Jeruzsálem számára a bűn pohara megtelt. Józsué és Káleb a kis csapatot jelképezik, akik ama hűséges kevesek, akik sóhajtanak és kiáltanak az utálatosságok miatt az egyházban és az országban.
Then Moses and Aaron fell on their faces before all the assembly of the congregation of the children of Israel. And Joshua the son of Nun, and Caleb the son of Jephunneh, which were of them that searched the land, rent their clothes: And they spake unto all the company of the children of Israel, saying, The land, which we passed through to search it, is an exceeding good land. If the Lord delight in us, then he will bring us into this land, and give it us; a land which floweth with milk and honey. Only rebel not ye against the Lord, neither fear ye the people of the land; for they are bread for us: their defence is departed from them, and the Lord is with us: fear them not. But all the congregation bade stone them with stones. And the glory of the Lord appeared in the tabernacle of the congregation before all the children of Israel. And the Lord said unto Moses, How long will this people provoke me? and how long will it be ere they believe me, for all the signs which I have showed among them? I will smite them with the pestilence, and disinherit them, and will make of thee a greater nation and mightier than they. Numbers 14:5–12.
Ekkor Mózes és Áron arcra borult Izráel fiainak egész gyülekezeti közössége előtt. Józsué, Nún fia, és Káleb, Jefunné fia pedig, akik azok közül valók voltak, akik kikémlelték a földet, megszaggatták ruháikat; és szóltak Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, mondván: A föld, amelyen átvonultunk, hogy kikémleljük, felette igen jó föld. Ha kedvét leli bennünk az Úr, akkor bevisz minket erre a földre, és nekünk adja azt; tejjel és mézzel folyó föld ez. Csak ne lázadjatok az Úr ellen, és ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők kenyerünk lesznek: oltalmuk eltávozott tőlük, és az Úr velünk van; ne féljetek tőlük. De az egész gyülekezet azt mondta, hogy meg kell kövezni őket. Ekkor megjelent az Úr dicsősége a gyülekezet sátorában Izráel minden fia előtt. És az Úr ezt mondta Mózesnek: Meddig ingerel még engem ez a nép? és meddig nem hisznek még bennem mindama jelek ellenére, amelyeket közöttük tettem? Megverem őket dögvésszel, és elvetem őket örökségemből, téged pedig náluk nagyobbá és hatalmasabbá teszlek nemzetté. 4Mózes 14:5–12.
The “provocation” that was brought about by the rebels in Numbers, and also in Ezekiel is based upon the rebel’s refusal to acknowledge the “signs” that have been manifested. The “signs” that were rejected in the time of Moses, were the “signs” that typified the manifestation of the power of God in the history of the Millerites. Ancient Israel provoked God by rejecting the “signs” of the manifestation of his power in their foundational history. In the sealing time of the one hundred and forty-four thousand, modern Israel also rejects (turns its back against) the very foundational history that was to be the “sign,” that would allow them to “recognize” the repetition of the history of the Midnight Cry which is repeated in the last days.
A „bosszantás”, amelyet a lázadók idéztek elő a Számok könyvében, valamint Ezékielnél is, a lázadó azon megtagadásán alapul, hogy elismerje a megnyilvánult „jeleket”. Azok a „jelek”, amelyeket Mózes idejében elutasítottak, azok a „jelek” voltak, amelyek Isten hatalmának megnyilvánulását előképezték a milleriták történetében. Az ókori Izráel azáltal bosszantotta Istent, hogy elutasította hatalmának megnyilvánulását hordozó „jeleket” az ő alaptörténetükben. A száznegyvennégyezer elpecsételésének idején a modern Izráel szintén elutasítja (hátat fordít) éppen azt az alaptörténetet, amelynek „jelként” kellett volna szolgálnia, hogy lehetővé tegye számukra a Midnight Cry története ismétlődésének „felismerését”, amely az utolsó napokban ismétlődik.
God allows the rebels to see the repetition of the manifestation of the power of God, for it was the repetition of the manifestation of the power of God that was not only the latter rain, but the truth that would have saved them if they would have been among those who loved the truth.
Isten megengedi a lázadóknak, hogy lássák Isten hatalmának megnyilvánulásának megismétlődését, mert Isten hatalma megnyilvánulásának ez a megismétlődése nemcsak a késői eső volt, hanem az az igazság is, amely megmenthette volna őket, ha azok között lettek volna, akik szeretik az igazságot.
The identification of the four abominations of Ezekiel eight as symbols of the four generations of Laodicean Adventism is part of the message that is unsealed by the Lion of the tribe of Judah in the last days. The first generation began at the rebellion of 1863, and twenty-five years later in 1888, the rebellion that marked the beginning of the second generation with the symbol of secret chambers arrived. Thirty-one years later, in 1919, the publication of the book by W. W. Prescott titled, The Doctrine of Christ, marked the beginning of the third generation, which Ezekiel had represented as women weeping for Tammuz. Thirty-eight years after that, in 1957, with the publication of the book, Questions on Doctrine, the fourth generation arrived that identifies the time when the rebels will turn against the sealing message that arises from the east, and worship the sun.
Ezékiel nyolcadik fejezetének négy utálatosságának azonosítása mint a laodiceai adventizmus négy nemzedékének jelképei annak az üzenetnek a része, amelyet az utolsó napokban Júda törzsének Oroszlánja old fel. Az első nemzedék az 1863-as lázadással kezdődött, és huszonöt évvel később, 1888-ban bekövetkezett az a lázadás, amely a második nemzedék kezdetét jelezte a titkos kamrák jelképével. Harmincegy évvel később, 1919-ben, W. W. Prescott Krisztus tanítása című könyvének megjelenése jelezte a harmadik nemzedék kezdetét, amelyet Ezékiel a Tammúz miatt siránkozó asszonyokként ábrázolt. Harmincnyolc évvel ezután, 1957-ben, a Questions on Doctrine című könyv megjelenésével elérkezett a negyedik nemzedék, amely azt az időt azonosítja, amikor a lázadók az ellen a pecsételő üzenet ellen fordulnak, amely keletről támad, és a napot imádják.
We will begin to consider the second generation of Laodicean Adventism’s rebellion that arrived at the Minneapolis General Conference in 1888. It is important to remember that all four of Ezekiel’s abominations occur in Jerusalem, though they represent a progressive history of rebellion, it is always addressing the rebellion that occurs within the city that represents Laodicean Adventism in the last days.
Most hozzákezdünk Laodíceai Adventizmus lázadásának második nemzedékét vizsgálni, amely az 1888-as minneapolisi Általános Konferenciára érkezett meg. Fontos emlékeznünk arra, hogy Ezékiel mind a négy utálatossága Jeruzsálemben történik; jóllehet a lázadás fokozatos történetét szemléltetik, mindig azt a lázadást tárgyalják, amely azon a városon belül történik, amely az utolsó napokban Laodíceai Adventizmust jelképezi.
“As one of the signs of Jerusalem’s destruction, Christ had said, ‘Many false prophets shall rise, and shall deceive many.’ False prophets did rise, deceiving the people, and leading great numbers into the desert. Magicians and sorcerers, claiming miraculous power, drew the people after them into the mountain solitudes. But this prophecy was spoken also for the last days. This sign is given as a sign of the Second Advent. Even now false christs and false prophets are showing signs and wonders to seduce His disciples. Do we not hear the cry, ‘Behold, He is in the desert’? Have not thousands gone forth into the desert, hoping to find Christ? And from thousands of gatherings where men profess to hold communion with departed spirits is not the call now heard, ‘Behold, He is in the secret chambers’? This is the very claim that spiritism puts forth. But what says Christ? ‘Believe it not. For as the lightning cometh out of the east, and shineth even unto the west; so shall also the coming of the Son of man be.’” The Desire of Ages, 631.
„Jeruzsálem pusztulásának egyik jeleként Krisztus ezt mondta: »Sok hamis próféta támad majd, és sokakat elhitet.« Hamis próféták valóban támadtak, megtévesztették a népet, és nagy tömegeket vezettek ki a pusztába. Varázslók és bűbájosok, csodatevő erőt tulajdonítva maguknak, a hegyek magányába vonták maguk után az embereket. Ez a prófécia azonban az utolsó napokra is vonatkozott. E jel a második advent jeléül is adatott. Már most is hamis krisztusok és hamis próféták mutatnak jeleket és csodákat, hogy elámítsák az Ő tanítványait. Vajon nem halljuk-e a kiáltást: »Íme, a pusztában van«? Vajon nem mentek-e ezrek a pusztába, abban a reményben, hogy megtalálják Krisztust? És vajon nem hangzik-e ma is a felhívás ezernyi összejövetelről, ahol emberek azt állítják, hogy közösségben vannak az eltávozott lelkekkel: »Íme, a belső szobákban van«? Éppen ezt az állítást hangoztatja a spiritizmus. De mit mond Krisztus? »Ne higgyétek! Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad, és ellátszik egész napnyugatig; úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.« — Jézus élete, 631.
The secret chambers are a symbol of spiritualism, and the second abomination of Ezekiel chapter eight, takes place within the temple, where earthly images had been secretly hung upon the walls.
A titkos kamrák a spiritizmus jelképei, és Ezékiel nyolcadik fejezetének második utálatossága a templomon belül játszódik le, ahol földi képmásokat titokban a falakra függesztettek.
So I went in and saw; and behold every form of creeping things, and abominable beasts, and all the idols of the house of Israel, portrayed upon the wall round about. And there stood before them seventy men of the ancients of the house of Israel, and in the midst of them stood Jaazaniah the son of Shaphan, with every man his censer in his hand; and a thick cloud of incense went up. Then said he unto me, Son of man, hast thou seen what the ancients of the house of Israel do in the dark, every man in the chambers of his imagery? for they say, The Lord seeth us not; the Lord hath forsaken the earth. Ezekiel 8:10–12.
Bementem tehát és láttam; és íme, csúszómászó állatoknak mindenféle alakja, utálatos barmok és Izráel házának minden bálványa volt köröskörül a falra vésve. És előttük állott Izráel házának vénei közül hetven férfiú, és közöttük állott Jaazanjá, Sáfán fia, mindegyiknek tömjénezője a kezében; és a tömjénnek sűrű felhője szállt fel. Akkor ezt mondta nekem: Embernek fia, láttad-é, mit cselekszenek Izráel házának vénei a sötétben, ki-ki az ő bálványképeinek kamrájában? Mert ezt mondják: Nem lát minket az Úr; elhagyta az Úr a földet. Ezékiel 8:10–12.
Ezekiel sees “the idols of the house of Israel, portrayed upon the walls” of the sanctuary, but he is plainly told that this rebellion is also occurring within each of the ancient men’s “chambers of imagery.” The rebellion within the literal temple identifies the rebellion within the human temple.
Ezékiel „Izráel házának bálványait, a falakra festve” látja a szentélyben, de világosan megmondatik neki, hogy ez a lázadás az öregek mindegyikének „képes kamrájában” is végbemegy. A szó szerinti templomon belüli lázadás az emberi templomon belüli lázadást azonosítja.
“In cleansing the temple from the world’s buyers and sellers, Jesus announced His mission to cleanse the heart from the defilement of sin,—from the earthly desires, the selfish lusts, the evil habits, that corrupt the soul. Malachi 3:1–3 quoted.” The Desire of Ages, 161.
„Amikor Jézus megtisztította a templomot a világ vevőitől és eladóitól, ezzel kijelentette küldetését is: megtisztítani a szívet a bűn szennyétől — a földi kívánságoktól, az önző vágyaktól, a gonosz szokásoktól, amelyek megrontják a lelket. Malakiás 3:1–3 idézve.” Jézus élete, 161.
The second abomination represented a manifestation of wickedness both within the church, and the minds of the elders that were to be the church’s guardians. The wickedness there manifested is the wickedness of spiritualism. In the days of Noah, when every imagination of men’s hearts were wicked, the antediluvians had filled up their cup of iniquity.
A második utálatosság a gonoszság megnyilvánulását ábrázolta mind az egyházon belül, mind a vének elméjében, akiknek az egyház őreinek kellett volna lenniük. Az ott megnyilvánuló gonoszság a spiritizmus gonoszsága. Noé napjaiban, amikor az emberek szívének minden gondolata gonosz volt, a vízözön előtti emberek betöltötték bűneik mértékét.
And God saw that the wickedness of man was great in the earth, and that every imagination of the thoughts of his heart was only evil continually. Genesis 6:5.
És látta az Isten, hogy az ember gonoszsága nagy a földön, és hogy szíve gondolatainak minden alkotása szüntelen csak gonosz. 1Mózes 6:5.
The second generation identifies when spiritualism entered into both the leaders of Jerusalem, and also into the corporate structure of Laodicean Adventism. What “the ancients of the house of Israel” did “in the dark,” “in” their “chambers of” “imagery,” identifies “that every imagination of the thoughts of” their hearts “was only evil.” Sister White is clear that the destruction of Jerusalem represents the end of the world, and the testimony of the flood in Noah’s age also represents the end of the world. In the last days those who refuse to be sanctified by the truth are overtaken by spiritualism, as represented by the second abomination of Ezekiel chapter eight.
A második nemzedék azonosítja, mikor hatolt be a spiritualizmus mind Jeruzsálem vezetőibe, mind a laodiceai adventizmus testületi szerkezetébe. Amit „Izráel házának vénei” „a sötétben” cselekedtek, „képeik kamráiban”, az azonosítja azt, hogy szívük gondolatainak minden képzelgése „szüntelen csak gonosz” volt. White testvérnő világosan kijelenti, hogy Jeruzsálem pusztulása a világ végét jelképezi, és az özönvíz tanúsága Noé idejében szintén a világ végét jelképezi. Az utolsó napokban azokat, akik megtagadják, hogy az igazság megszentelje őket, utoléri a spiritualizmus, amint azt Ezékiel nyolcadik fejezetének második utálatossága ábrázolja.
The second abomination of Ezekiel represents the rebellion that arrived in 1888, and becomes the symbol of the second generation, but more than this, 1888, and all that it represents or is represented by, was repeated on September 11, 2001. Sister White specifically identifies that in 1888, the mighty angel of Revelation eighteen descended, and therefore the history represents the time when the great buildings of New York City were to be thrown down by a touch from God, and Revelation eighteen, verses one through three were to be fulfilled.
Ezékiel második utálatossága az 1888-ban bekövetkezett lázadást jelképezi, és a második nemzedék jelképévé válik; de ennél is több: 1888, és mindaz, amit képvisel, illetve ami általa van jelképezve, 2001. szeptember 11-én megismétlődött. White testvérnő kifejezetten azonosítja, hogy 1888-ban alászállt a Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetének hatalmas angyala, és ezért ez a történet azt az időt jelképezi, amikor New York City nagy épületei Isten egyetlen érintésére leomlottak, és a Jelenések könyve 18. fejezetének 1–3. versei beteljesedtek.
“An unwillingness to yield up preconceived opinions, and to accept this truth, lay at the foundation of a large share of the opposition manifested at Minneapolis against the Lord’s message through Brethren Waggoner and Jones. By exciting that opposition Satan succeeded in shutting away from our people, in a great measure, the special power of the Holy Spirit that God longed to impart to them. The enemy prevented them from obtaining that efficiency which might have been theirs in carrying the truth to the world, as the apostles proclaimed it after the day of Pentecost. The light that is to lighten the whole earth with its glory was resisted, and by the action of our own brethren has been in a great degree kept away from the world.” Selected Messages, book 1, 235.
„Az előzetesen kialakított nézetek feladására való készség hiánya, valamint e igazság elfogadásának elutasítása volt az alapja annak, hogy Minneapolisban oly nagy mértékű ellenállás nyilvánult meg az Úr üzenetével szemben Waggoner és Jones testvérek által. Ezen ellenállás felkeltése által Sátán nagy mértékben elzárta népünktől a Szentléleknek azt a különleges erejét, amelyet Isten oly vágyakozva kívánt nekik adni. Az ellenség megakadályozta őket abban, hogy elnyerjék azt a hatékonyságot, amely az övék lehetett volna az igazság világhoz való eljuttatásában, miként az apostolok hirdették azt Pünkösd napja után. A világosságnak, amelynek dicsőségével be kell világítania az egész földet, ellenálltak, és a mi saját testvéreink cselekvése folytán nagymértékben távol tartatott a világtól.” Szemelvények az üzenetekből, 1. könyv, 235.
The history of 1888, provided the example of the rejection of the message of the latter rain that arrived on September 11, 2001. 1888 is a symbol of the second generation of Laodicean Adventism, that is represented by Ezekiel’s second abomination, and the history therein identifies a rebellion that was typified by the seventy elders in Ezekiel. Their rebellion represented spiritualism, and paralleled the cup of probationary time being fulfilled in the time of Noah. The rejection of the message illustrated the rejection by the leadership of the message of the latter rain, which was to identify the arrival of the third Woe of Islam.
1888 története példát adott a késői eső üzenete elutasításának, amely 2001. szeptember 11-én érkezett meg. 1888 a laodiceai adventizmus második nemzedékének jelképe, amelyet Ezékiel második utálatossága ábrázol, és az ottani történelem egy olyan lázadást azonosít, amelyet Ezékielnél a hetven vén tipizált. Az ő lázadásuk a spiritizmust képviselte, és párhuzamban állt a kegyelmi idő poharának betelésével Noé napjaiban. Az üzenet elutasítása szemléltette, hogy a vezetőség elutasította a késői eső üzenetét, amelynek az iszlám harmadik jajszavának megérkezését kellett azonosítania.
“The latter rain is to fall upon the people of God. A mighty angel is to come down from heaven, and the whole earth is to be lighted with his glory.” Review and Herald, April 21, 1891.
„A késői eső Isten népére fog kiáradni. Egy hatalmas angyal fog alászállni a mennyből, és az egész föld be fog ragyogni az ő dicsőségétől.” Review and Herald, 1891. április 21.
The leadership that in 1888 rejected the message, typified the rejection of the message of Islam on September 11, 2001, but God intends to produce a manifestation of power that those leaders will witness as part of his judgment upon them. The manifestation of the power of the latter rain occurs at the end of the period of the sealing. It began on September 11, 2001, but it reaches its climax at the end of the three-and-a-half days of Revelation eleven, when the “great earthquake” arrives.
Az a vezetőség, amely 1888-ban elutasította az üzenetet, előképezte az iszlám üzenetének 2001. szeptember 11-én történt elutasítását; Isten azonban azt szándékozik, hogy a hatalomnak olyan megnyilatkozását hozza létre, amelynek e vezetők tanúi lesznek mint a rajtuk végrehajtott ítéletének része. A késői eső hatalmának megnyilatkozása a pecsételés időszakának végén történik. 2001. szeptember 11-én kezdődött, de csúcspontját a Jelenések tizenegy három és fél napjának végén éri el, amikor bekövetkezik a „nagy földrengés”.
The message of 1888, was the Laodicean message, the last call for a former chosen people who were then in the process of being passed by.
Az 1888-as üzenet a laodíceai üzenet volt, az utolsó hívás egy egykor kiválasztott nép számára, amelyet akkor éppen félretettek.
“The message given us by A. T. Jones, and E. J. Waggoner is the message of God to the Laodicean church, and woe be unto anyone who professes to believe the truth and yet does not reflect to others the God-given rays.” The 1888 Materials, 1053.
„Az a üzenet, amelyet A. T. Jones és E. J. Waggoner által kaptunk, Isten üzenete a laodiceai gyülekezethez, és jaj mindenkinek, aki azt vallja, hogy hisz az igazságban, mégsem tükrözi vissza mások felé az Istentől adott sugarakat.” The 1888 Materials, 1053.
The message of 1888, represented the message that identified that when the great buildings of New York City were thrown down on September 11, 2001, the straight testimony to the Laodicean church was to be given, and the straight testimony is the message of Islam of the third Woe that, when breathed upon a backslidden people, has the power to bring them to life as a mighty army.
Az 1888-as üzenet azt az üzenetet jelképezte, amely azonosította, hogy amikor New York város nagy épületei 2001. szeptember 11-én ledőltek, a laodiceai gyülekezethez szóló egyenes bizonyságtételt kellett hirdetni; és ez az egyenes bizonyságtétel a harmadik Jaj iszlámról szóló üzenete, amely, amikor egy elhajlott népre ráleheltetik, képes őket életre kelteni mint hatalmas sereget.
“A straight testimony must be borne to our churches and institutions, to arouse the sleeping ones.’
„Egyenes bizonyságtételt kell vinni gyülekezeteinknek és intézményeinknek, hogy felébressze az alvókat.”
“When the word of the Lord is believed and obeyed, steady advancement will be made. Let us now see our great need. The Lord cannot use us until he breathes life into the dry bones. I heard the words spoken: ‘Without the deep moving of the Spirit of God upon the heart, without its life-giving influence, truth becomes a dead letter.’” Review and Herald, November 18, 1902.
„Amikor az Úr szavának hisznek és engedelmeskednek, állhatatos előrehaladás következik be. Lássuk meg most nagy szükségünket. Az Úr nem használhat bennünket, míg életet nem lehel a száraz csontokba. Hallottam e szavakat: »Isten Lelkének a szívre gyakorolt mély megindító munkája nélkül, éltető befolyása nélkül az igazság holt betűvé válik.«” Review and Herald, 1902. november 18.
1888 marks the beginning of the second generation of Adventism, but it also provides a line of prophecy that aligns with the last days. On September 11, 2001 God led the people who chose to accept that the attack of Islam upon the earth beast was a fulfillment of prophecy back to the old paths. God’s people needed to return to the jewels of William Miller and become educated upon the foundational truths that included the fulfillment of the first and second Woes, that in turn established the arrival of the third Woe at that time. Once those people returned to those old paths they were led to see the sacredness of Habakkuk’s two tables.
1888 az adventizmus második nemzedékének kezdetét jelöli, ugyanakkor a prófécia egy olyan vonalát is megadja, amely összhangban áll az utolsó napokkal. 2001. szeptember 11-én Isten visszavezette a régi ösvényekre azokat, akik úgy döntöttek, elfogadják, hogy az iszlámnak a földi fenevad elleni támadása a prófécia beteljesedése volt. Isten népének vissza kellett térnie William Miller kincseihez, és oktatásban kellett részesülnie az alapvető igazságok felől, amelyek magukban foglalták az első és a második Jaj beteljesedését, s amelyek viszont megalapozták a harmadik Jaj akkori megérkezését. Miután e nép visszatért azokhoz a régi ösvényekhez, elvezettettek Habakuk két táblájának szentsége felismerésére.
The rebellion of 1863 against Habakkuk’s two tables, which are Miller’s jewels and also the foundations of Adventism, typified a rebellion that was repeated on September 11, 2001; for once again the leadership of Laodicean Adventism was given opportunity to uphold the jewels of Miller, or reject them. All four generations of Adventism that are represented in Ezekiel eight, are also representing the rebellion of Laodicean Adventism on September 11, 2001.
Az 1863-as lázadás Habakuk két táblája ellen, amelyek Miller ékkövei, és egyúttal az adventizmus alapjai is, egy olyan lázadást jelképezett előre, amely 2001. szeptember 11-én ismétlődött meg; mert a laodíceai adventizmus vezetése ismét alkalmat kapott arra, hogy fenntartsa Miller ékköveit, vagy elvesse azokat. Az adventizmusnak mind a négy nemzedéke, amelyet Ezékiel nyolcadik fejezete ábrázol, egyúttal a laodíceai adventizmus 2001. szeptember 11-i lázadását is képviseli.
We will continue to identify the second generation of Laodicean Adventism in the next article.
A következő cikkben tovább folytatjuk a laodíceai adventizmus második nemzedékének azonosítását.
“God created man with affections capable of embracing eternal realities. These affections were to be kept pure and holy, free from all earthliness. But human beings have lost eternity out of their reckoning. God, the Alpha and Omega, the beginning and the end, the One who holds in His keeping the destiny of every soul, is forgotten. Supposing themselves to be mighty in knowledge, men have let themselves down to the lowest level in God’s sight.
„Isten olyan érzelmekkel teremtette az embert, amelyek képesek befogadni az örökkévaló valóságokat. Ezen érzelmeket tisztán és szentül kellett volna megőrizni, minden földiességtől mentesen. Ám az emberek számításukból elveszítették az örökkévalóságot. Elfeledték Istent, az Alfát és az Omegát, a kezdetet és a véget, azt, aki kezében tartja minden lélek sorsát. Az emberek, azt képzelve magukról, hogy hatalmasak a tudásban, Isten szemében a legalacsonyabb szintre süllyesztették magukat.”
“The mind of man has become earthly. In the place of revealing the impress of divinity, it reveals the impress of humanity. In its chambers are seen the imagery of earth. The debasing practises which prevailed in the days of Noah, placing the inhabitants of that age beyond hope of salvation, are seen today.” Signs of the Times, December 18, 1901.
„Az emberi értelem földivé lett. Ahelyett, hogy az isteniség lenyomatát tárná fel, az emberiség lenyomatát tárja fel. Kamráiban a föld képmásai láthatók. Azok az alantas gyakorlatok, amelyek Noé napjaiban uralkodtak, s amelyek ama kor lakóit az üdvösség reménységén túlra helyezték, ma is láthatók.” Signs of the Times, 1901. december 18.