The parable of the ten virgins illustrates the experience of the Adventist people.
A tíz szűzről szóló példázat az adventista nép tapasztalatát szemlélteti.
“The parable of the ten virgins of Matthew 25 also illustrates the experience of the Adventist people.” The Great Controversy, 393.
„A Máté 25-ben feljegyzett tíz szűz példázata ugyancsak szemlélteti az adventista nép tapasztalatát.” A nagy küzdelem, 393.
Millerite Adventists fulfilled the parable to the very letter.
A millerita adventisták a példázatot a legapróbb részletekig beteljesítették.
“I am often referred to the parable of the ten virgins, five of whom were wise, and five foolish. This parable has been and will be fulfilled to the very letter, for it has a special application to this time, and, like the third angel’s message, has been fulfilled and will continue to be present truth till the close of time.” Review and Herald, August 19, 1890.
„Gyakran utalnak nekem a tíz szűzről szóló példázatra, akik közül öt bölcs volt, öt pedig balga. Ez a példázat betű szerint beteljesedett, és be is fog teljesedni, mert különleges alkalmazása van erre az időre, és a harmadik angyal üzenetéhez hasonlóan beteljesedett, és az idő végéig továbbra is jelenvaló igazság marad.” Review and Herald, 1890. augusztus 19.
The history of the movement of the first angel represents the movement of the third angel, and the ultimate focus of the parable is whether the virgins possess the oil, which is the message of the latter rain.
Az első angyal mozgalmának története a harmadik angyal mozgalmát jelképezi, és a példázat végső hangsúlya azon van, hogy a szüzek rendelkeznek-e az olajjal, amely a késői eső üzenete.
“There is a world lying in wickedness, in deception, and delusion, in the very shadow of death,—asleep, asleep. Who are feeling travail of soul to awaken them? What voice can reach them? My mind is carried to the future when the signal will be given, ‘Behold the Bridegroom cometh; go ye out to meet Him.’ But some will have delayed to obtain the oil for replenishing their lamps, and too late they will find that character, which is represented by the oil, is not transferable. That oil is the righteousness of Christ. It represents character, and character is not transferable. No man can secure it for another. Each must obtain for himself a character purified from every stain of sin.” Bible Echo, May 4, 1896.
„Van egy világ, amely gonoszságban, megtévesztésben és tévelygésben, magának a halál árnyékában hever — alszik, alszik. Kik azok, akik lélekben gyötrődve érzik a késztetést, hogy felébresszék őket? Milyen hang érheti el őket? Gondolataim a jövőbe ragadtatnak, amikor felhangzik a jeladás: „Ímé, jő a Vőlegény; menjetek ki elébe.” De némelyek késlekedtek megszerezni az olajat lámpásaik újratöltéséhez, és túl későn fogják felismerni, hogy a jellem, amelyet az olaj jelképez, át nem ruházható. Ez az olaj Krisztus igazságossága. A jellemet jelképezi, a jellem pedig át nem ruházható. Egyetlen ember sem szerezheti meg azt a másik számára. Mindenkinek magának kell megszereznie azt a jellemet, amely a bűn minden szennyétől megtisztult.” Bible Echo, 1896. május 4.
The “oil” in the parable represents “character,” and also the “righteousness of Christ.” A sanctified character is only produced by those who eat God’s Word.
Az „olaj” a példázatban a „jellemet”, valamint „Krisztus igazságát” jelképezi. A megszentelt jellem csak azokban formálódik ki, akik Isten Igéjével táplálkoznak.
Sanctify them through thy truth: thy word is truth. John 17:17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: a te igéd igazság. János 17:17.
The “oil” is also the messages of God’s Spirit.
Az „olaj” Isten Lelkének üzeneteit is jelképezi.
“God is dishonored when we do not receive the communications which he sends us. Thus we refuse the golden oil which he would pour into our souls to be communicated to those in darkness.” Review and Herald, July 20, 1897.
„Isten meg van gyalázva, amikor nem fogadjuk el azokat az üzeneteket, amelyeket küld nekünk. Így visszautasítjuk azt az arany olajat, amelyet lelkünkbe akarna tölteni, hogy továbbadjuk azoknak, akik sötétségben vannak.” Review and Herald, 1897. július 20.
The “oil” is the messages of God’s Word that conveys the sanctifying presence of Christ’s righteousness. In the parable of the ten virgins, which is also the prophecy of Habakkuk chapter two, the message of the Midnight Cry, which is the message of Christ’s righteousness, as represented by the message of Jones and Waggoner in the rebellion of 1888.
Az „olaj” Isten Igéjének azon üzenetei, amelyek Krisztus igazságának megszentelő jelenlétét közvetítik. A tíz szűzről szóló példázatban, amely egyúttal Habakuk második fejezetének próféciája is, az Éjféli Kiáltás üzenete, amely Krisztus igazságának üzenete, miként azt Jones és Waggoner üzenete képviselte az 1888-as lázadás idején.
“The Lord in His great mercy sent a most precious message to His people through Elders Waggoner and Jones. This message was to bring more prominently before the world the uplifted Saviour, the sacrifice for the sins of the whole world. It presented justification through faith in the Surety; it invited the people to receive the righteousness of Christ, which is made manifest in obedience to all the commandments of God. Many had lost sight of Jesus. They needed to have their eyes directed to His divine person, His merits, and His changeless love for the human family. All power is given into His hands, that He may dispense rich gifts unto men, imparting the priceless gift of His own righteousness to the helpless human agent. This is the message that God commanded to be given to the world. It is the third angel’s message, which is to be proclaimed with a loud voice, and attended with the outpouring of His Spirit in a large measure.” Testimonies to Ministers, 91.
„Az Úr nagy irgalmában egy igen drága üzenetet küldött népének Waggoner és Jones vének által. Ezen üzenet célja az volt, hogy a világ elé még hangsúlyosabban állítsa a felemelt Üdvözítőt, az egész világ bűneiért hozott áldozatot. Bemutatta a kezes által való megigazulást hit által; hívta a népet, hogy fogadja el Krisztus igazságát, amely Isten minden parancsolata iránti engedelmességben nyilvánul meg. Sokan szem elől tévesztették Jézust. Szükségük volt arra, hogy tekintetük az Ő isteni személyére, érdemeire és az emberi család iránti változhatatlan szeretetére irányuljon. Minden hatalom az Ő kezébe adatott, hogy gazdag ajándékokat oszthasson az embereknek, közölve a tehetetlen emberi eszközzel a saját igazságának felbecsülhetetlen ajándékát. Ez az az üzenet, amelyet Isten megparancsolt, hogy adassék a világnak. Ez a harmadik angyal üzenete, amelyet nagy szóval kell hirdetni, és amelyet Lelkének bőséges mértékű kitöltetése kísér.” Testimonies to Ministers, 91.
The message is the message of the latter rain.
Az üzenet a késői eső üzenete.
“The latter rain is to fall upon the people of God. A mighty angel is to come down from heaven, and the whole earth is to be lighted with his glory.” Review and Herald, April 21, 1891.
„A késői eső Isten népére fog alászállni. Egy hatalmas angyal fog alászállni a mennyből, és az egész föld be fog ragyogni az ő dicsőségétől.” Review and Herald, 1891. április 21.
When the mighty angel descended on September 11, 2001, the latter rain began to sprinkle and the history of the Millerites as represented in the parable of the ten virgins and Habakkuk chapter two began to repeat. It was then that God’s last day people ate the book that was in the angel’s hand, and in so doing were led back to Jeremiah’s old paths, and thus became the watchmen that were to sound the warning trumpet. The trumpet warning was the Laodicean message represented by Isaiah as a loud cry.
Amikor a hatalmas angyal 2001. szeptember 11-én alászállt, az utolsó eső elkezdett szemerkélni, és megkezdődött a milleriták történetének ismétlődése, amint azt a tíz szűzről szóló példázat és Habakuk második fejezete ábrázolja. Ekkor Isten utolsó napi népe megette a könyvecskét, amely az angyal kezében volt, és ezáltal visszavezettetett Jeremiás ősi ösvényeire, s így őrállókká lettek, akiknek meg kellett szólaltatniuk a figyelmeztető kürtöt. A kürtzengő figyelmeztetés a laodiceai üzenet volt, amelyet Ézsaiás hangos kiáltásként ábrázol.
Cry aloud, spare not, lift up thy voice like a trumpet, and show my people their transgression, and the house of Jacob their sins. Isaiah 58:1.
Kiálts teljes erővel, ne kíméld magad; emeld fel hangodat, mint a trombita, és hirdesd népemnek vétkeiket, Jákób házának pedig bűneit. Ézsaiás 58:1.
The reform movement of the first and the third angels begin at a “time of the end.” At that point there is an “increase of knowledge” which will test the generation then living, but only after the knowledge is published as a formalized message. Thereafter the formalized message is “empowered”, and the empowerment is marked by the descent of an angel. The descent of the angel identifies Habakkuk’s debate and two classes begin to identify a message that is either the true or the counterfeit message of the latter rain. The faithful then become God’s watchmen who begin to blow a warning trumpet message.
Az első és a harmadik angyal reformmozgalma a „vég idején” kezdődik. Ekkor következik be a „tudás növekedése”, amely próbára teszi az akkor élő nemzedéket, de csak azután, hogy e tudás hivatalosan megfogalmazott üzenetként közzététetik. Ezt követően a hivatalosan megfogalmazott üzenet „felhatalmaztatik”, és e felhatalmazást egy angyal alászállása jelzi. Az angyal alászállása azonosítja Habakuk vitáját, és két csoport kezdi azonosítani azt az üzenetet, amely vagy a késői eső igaz üzenete, vagy annak hamisítványa. A hűségesek ezután Isten őrállóivá lesznek, akik megkezdik egy figyelmeztető trombitaszóként hangzó üzenet hirdetését.
The true trumpet message is based upon the light represented upon Habakkuk’s two tables. It is the warning to Laodicea, and the warning that identifies the sins of God’s people. The debate escalates until the first disappointment, when the one class becomes the “assembly of mockers,” and the true watchmen are called to return to the zeal for the message they formerly manifested before the disappointment. As the watchmen returned, they recognized that they were in the “tarrying time”, and that the message that had failed, was actually going to be fulfilled, but in God’s order. That message was developed over a brief period of time (but a period of time nonetheless), and when the message arrives it is represented as the message of “the Midnight Cry”, which is simply an increase of the message that began to be empowered when the angel descended.
Az igazi trombitaszó-üzenet a Habakuk két tábláján ábrázolt világosságra épül. Ez a Laodiceának szóló intés, valamint az a figyelmeztetés, amely azonosítja Isten népének bűneit. A vita az első csalódásig fokozódik, amikor az egyik csoport a „csúfolódók gyülekezetévé” lesz, és az igaz őrállókat arra hívják, hogy térjenek vissza ahhoz a buzgósághoz az üzenet iránt, amelyet korábban, a csalódás előtt tanúsítottak. Amint az őrállók visszatértek, felismerték, hogy a „késedelem idejében” vannak, és hogy az az üzenet, amely kudarcot vallottnak látszott, valójában be fog teljesedni, de Isten rendje szerint. Ez az üzenet rövid időszak alatt bontakozott ki (de mindazonáltal egy időszak alatt), és amikor az üzenet megérkezik, úgy van ábrázolva, mint „az éjféli kiáltás” üzenete, amely egyszerűen annak az üzenetnek a megnövekedése, amely akkor kezdett erővel felruházódni, amikor az angyal leszállt.
At the arrival of the message, a separation between those who had accepted the position of watchmen at the descent of the angel, and those who refused was fully accomplished. That separation identifies the point where the seal is impressed upon the one hundred and forty-four thousand, in advance of the outpouring of the latter rain without the “measuring” that was placed upon the latter rain that began when the angel descended.
Az üzenet megérkezésekor teljesen végbement a különválás azok között, akik az angyal alászállásakor elfogadták az őrállók helyzetét, és azok között, akik ezt visszautasították. Ez a különválás jelöli azt a pontot, amikor a pecsét rányomatik a száznegyvennégyezerre, még a késői eső kitöltetése előtt, azon „mérés” nélkül, amely a késői esőre helyeztetett, amikor az angyal alászállt.
The history of the Millerites is an illustration of the latter rain during the sealing of the one hundred and forty-four thousand. In that history the debate of Habakkuk was based upon a true and a false latter rain message. Paul identifies one class as those that have a love of the truth, and the other class as those who receive strong delusion for they do not have a love of the truth, and because they have believed a “lie.”
A milleriták története szemléltetése a késői esőnek a száznegyvennégyezer elpecsételése idején. Abban a történetben Habakuk vitája egy igaz és egy hamis késői eső üzenetén alapult. Pál az egyik osztályt azokként azonosítja, akik szeretik az igazságot, a másik osztályt pedig azokként, akik erős tévelygést kapnak, mert nem szeretik az igazságot, és mert hittek a „hazugságnak”.
The Millerite movement represents a development of truth that increases in knowledge and power from “the time of the end,” all the way through until the outpouring of the Holy Spirit at the Midnight Cry. The Millerite movement identified certain specific waymarks that are paralleled, such as a “time of the end,” a “formalizing” of the message represented by the “increase of knowledge”, an “empowerment” of the message that is marked by an angel descending, a “first disappointment” that introduces the parable of the ten virgins, an outpouring of the Holy Spirit represented as “the Midnight Cry”, and then a final “second disappointment”, where a dispensational door is “closed” and another dispensational door is “opened”.
A millerita mozgalom az igazság olyan kibontakozását jelenti, amely ismeretben és erőben növekszik „a vég idejétől” kezdve egészen a Szentléleknek a Éjféli Kiáltáskor történő kitöltetéséig. A millerita mozgalom meghatározott sajátos jelzőpontokat azonosított, amelyek párhuzamba állíthatók, mint például „a vég ideje”, az üzenet „formába öntése”, amelyet „az ismeret növekedése” jelképez, az üzenet „felhatalmazása”, amelyet egy alászálló angyal jelez, az „első csalódás”, amely bevezeti a tíz szűzről szóló példázatot, a Szentlélek kitöltetése, amely „az Éjféli Kiáltásként” van bemutatva, majd végül a „második csalódás”, amikor egy korszakos ajtó „bezárul”, és egy másik korszakos ajtó „megnyílik”.
“God has given the messages of Revelation 14 their place in the line of prophecy, and their work is not to cease till the close of this earth’s history. The first and second angel’s messages are still truth for this time, and are to run parallel with this which follows. The third angel proclaims his warning with a loud voice. ‘After these things,’ said John, ‘I saw another angel come down from heaven, having great power, and the earth was lightened with his glory.’ In this illumination, the light of all the three messages is combined.” The 1888 Materials, 804.
„Isten kijelölte a Jelenések 14. fejezete üzeneteinek helyét a próféciák sorában, és munkájuknak nem szabad megszűnnie e föld történelmének lezárultáig. Az első és a második angyal üzenete még mindig jelen időre szóló igazság, és ezzel a következővel párhuzamosan kell haladnia. A harmadik angyal hangos szóval hirdeti figyelmeztetését. „Ezek után” – mondta János – „láttam egy másik angyalt alászállni a mennyből, akinek nagy hatalma volt, és a föld megvilágosodott az ő dicsőségétől.” Ebben a megvilágosodásban mindhárom üzenet világossága egyesül.” The 1888 Materials, 804.
The Millerite movement, which typifies the movements of the one hundred and forty-four thousand, was bound up in the prophecies of the twenty-three hundred years and the twenty-five hundred and twenty years of Daniel chapter eight, verses thirteen and fourteen. “The time of the end,” arrived at the conclusion of “seven times” of God’s indignation against the northern kingdom of Israel. The formalization of Miller’s message in 1831, arrived two hundred and twenty years after the production of the King James Bible.
A millerita mozgalom, amely a száznegyvennégyezer mozgalmait előképezi, összefonódott Dániel könyve nyolcadik fejezete tizenharmadik és tizennegyedik verseinek a kétezer-háromszáz évre és a kétezer-ötszázhúsz évre vonatkozó próféciáival. „A vég ideje” Isten Izráel északi királysága elleni haragjának „hét ideje” lezárultakor érkezett el. Miller üzenetének hivatalos megfogalmazása 1831-ben, a King James Biblia elkészülte után kétszázhúsz évvel következett be.
“Mr. Miller, like those moved out by this message in other countries, first thought to fulfil his commission by writing and publishing in the public journals and in pamphlets. He first published his views in the Vermont Telegraph, a Baptist paper, printed in Brandon, Vt. This was in the year 1831.” John Loughborough, The Great Second Advent Movement, 120.
„Miller úr, miként azok is, akiket más országokban ez az üzenet indított meg, kezdetben úgy vélte, hogy megbízatását a nyilvános lapokban és röpiratokban való írással és közléssel kell betöltenie. Nézeteit először a Vermont Telegraph hasábjain tette közzé, amely egy baptista lap volt, és Brandonban, Vermont államban nyomtatták. Ez 1831-ben történt.” John Loughborough, The Great Second Advent Movement, 120.
The movement of the third angel’s “time of the end,” arrived in 1989, at the conclusion of one hundred and twenty-six years from the rebellion of 1863. “One hundred and twenty-six” is a symbol of the “seven times.” Both movements began with a fulfillment of the “seven times.”
A harmadik angyal „végidejének” mozgalma 1989-ben érkezett el, az 1863-as lázadás óta eltelt százhuszonhat év lezárulásakor. A „százhuszonhat” a „hét idő” jelképe. Mindkét mozgalom a „hét idő” beteljesedésével kezdődött.
The message of the movement of the third angel was formalized in 1996, with the production of a series of articles titled, The Time of the End, that had been published in a magazine called, Our Firm Foundation. Those articles were published two hundred and twenty years after the Declaration of Independence in 1776. The message of both movements was formalized two hundred and twenty years after a history that was directly linked to the message that arrived at the end of the two hundred and twenty years.
A harmadik angyal mozgalmának üzenetét 1996-ban öntötték hivatalos formába egy cikksorozat megjelentetésével, amelynek címe The Time of the End volt, s amely az Our Firm Foundation című folyóiratban jelent meg. E cikkeket kétszázhúsz évvel az 1776-os Függetlenségi Nyilatkozat után adták közre. Mindkét mozgalom üzenetét kétszázhúsz évvel egy olyan történelmi esemény után öntötték hivatalos formába, amely közvetlenül kapcsolódott ahhoz az üzenethez, amely a kétszázhúsz év végén érkezett.
The number “two hundred and twenty” represents the connection (a link) between the “seven times,” of God’s indignation against the southern kingdom of Judah that began in 677 BC, and the beginning of the twenty-three hundred years of Daniel chapter eight, verse fourteen, in 457 BC. The number two hundred and twenty links the two prophecies together, and the two prophecies were presented together in the foundational verses of Adventism, which is Daniel chapter eight, verses thirteen and fourteen. In those verses Christ introduced himself prophetically as “that certain saint,” which is the translation from the Hebrew word “Palmoni,” which means the “Wonderful Numberer”.
A „kétszázhúsz” szám azt a kapcsolatot (összekötő kapcsot) jelképezi a Júda déli királysága ellen irányuló, Isten haragjának „hét ideje” között, amely Kr. e. 677-ben kezdődött, valamint a Dániel könyve nyolcadik fejezete tizennegyedik versében szereplő kétezer-háromszáz év kezdetének Kr. e. 457-ben való megindulása között. A kétszázhúsz szám kapcsolja össze a két próféciát, és e két prófécia együtt került bemutatásra az adventizmus alapvető verseiben, vagyis Dániel könyve nyolcadik fejezete tizenharmadik és tizennegyedik verseiben. Ezekben a versekben Krisztus prófétai módon úgy mutatkozott be, mint „az a bizonyos szent”, ami a héber „Palmoni” szó fordítása, amelynek jelentése: a „Csodálatos Számláló”.
The Wonderful Numberer introduces the two visions that represent the two lines of prophecy, in the very two verses, that Sister White identifies as the central pillar of Adventism. The starting point is joined by the symbolic link of two hundred and twenty years to when they are fulfilled in 1844. Habakkuk chapter two concludes with verse twenty, thus marking the number “two hundred and twenty” with a different expression by the Wonderful Numberer, for the verse identifies a primary characteristic of the antitypical Day of Atonement that began at that date.
A Csodálatos Számláló éppen abban a két versben vezeti be a két prófétai vonalat jelképező két látomást, amelyeket White testvérnő az adventizmus központi oszlopaként azonosít. A kiindulópontot a kétszázhúsz év jelképes kapcsolata köti össze azzal az idővel, amikor azok 1844-ben beteljesednek. Habakuk könyvének második fejezete a huszadik verssel zárul, ily módon a „kétszázhúsz” számot a Csodálatos Számláló más kifejezéssel jelöli meg, mert a vers az ellenképi engesztelési napnak egy elsődleges jellemzőjét azonosítja, amely azon az időponton kezdődött.
But the Lord is in his holy temple: let all the earth keep silence before him. Habakkuk 2:20.
Az Úr azonban szent templomában van; hallgasson előtte az egész föld. Habakuk 2:20.
The two prophetic periods that represent the central pillar of Adventism, which were introduced directly by the Wonderful Numberer are linked together by two hundred and twenty years, and Jesus (the Wonderful Numberer), who always identifies the end of a thing with the beginning of a thing, marked their ending in October 22, 1844, with the number two hundred and twenty.
Az adventizmus központi oszlopát képező két prófétai időszak, amelyeket közvetlenül a Csodálatos Számláló vezetett be, kétszázhúsz évvel kapcsolódik össze, és Jézus (a Csodálatos Számláló), aki mindig egy dolog végét egy dolog kezdetével azonosítja, azok végét 1844. október 22-én a kétszázhúszas számmal jelölte meg.
The movement of the first angel, as with the movement of the third angel, began at a “time of the end” (1798 and 1989 respectively), where the “seven times,” of Leviticus twenty-six is identified. The next waymark in both histories is marked with a conclusion of two hundred and twenty years, also a prophetic characteristic of the “seven times,” for the starting points of the two visions (chazon and mareh), represent a period of two hundred and twenty years that links them together.
Az első angyal mozgalma, miként a harmadik angyal mozgalma is, az „idő végén” kezdődött (rendre 1798-ban és 1989-ben), ahol azonosításra kerül a 3Mózes huszonhatban szereplő „hét idő”. A következő tájékozódási pontot mindkét történetben kétszázhúsz év lezárulása jelöli, ami szintén a „hét idő” prófétai jellegzetessége, mivel a két látomás (chazon és mareh) kiindulópontjai egy kétszázhúsz éves időszakot képviselnek, amely összekapcsolja őket.
The production of the King James Bible in 1611, the formalization of Miller’s message as published in the Vermont Telegraph newspaper, the production of the Declaration of Independence, and the publishing of The Time of the End in the Our Firm Foundation magazine, were all publications. The beginning and ending of both two hundred and twenty-year periods represent a publication as the historical waymark. The number “two hundred and twenty” is a symbol of a prophetic link, and all four publications are linked by being publications, and also by the message represented as the “increase of knowledge” in their respective histories.
A King James Biblia 1611-es kiadása, Miller üzenetének hivatalos megfogalmazása a Vermont Telegraph újságban való megjelenése által, a Függetlenségi Nyilatkozat kiadása, valamint Az idők vége megjelentetése az Our Firm Foundation folyóiratban mind kiadványok voltak. Mindkét kétszázhúsz éves időszak kezdete és vége egyaránt egy kiadványt jelöl mint történelmi útjelzőt. A „kétszázhúsz” szám a prófétai kapcsolat jelképe, és mind a négy kiadvány összekapcsolódik azáltal, hogy kiadványok, továbbá azon üzenet által is, amelyet a maga történetében a „tudás növekedéseként” képvisel.
The Bible in 1611, represents the communication of the gospel from the heavenly courts to mankind. Miller’s message was set within the context of time prophecies, and the two sacred charts of Habakkuk make it easily recognized that Miller’s message was illustrated graphically by lines of history. “Vermont” means “a green mountain”, and according to inspiration “green” is a symbol of faith.
Az 1611-es Biblia az evangélium közlését jelképezi a mennyei udvarokból az emberiség felé. Miller üzenete az időpróféciák összefüggésébe volt állítva, és Habakuk két szent táblázata könnyen felismerhetővé teszi, hogy Miller üzenete a történelem vonalai által grafikus módon volt szemléltetve. A „Vermont” jelentése „zöld hegy”, és az ihletés szerint a „zöld” a hit jelképe.
“This dream gave me hope. The green cord represented faith to my mind, and the beauty and simplicity of trusting in God began to dawn upon my soul.” Christian Experience and Teachings, 28.
„Ez az álom reménységgel töltött el. Számomra a zöld zsinór a hitet jelképezte, és a lelkem előtt kezdett felragyogni az Istenben való bizalom szépsége és egyszerűsége.” Christian Experience and Teachings, 28.
Miller’s message was formalized and delivered from the faithful church, for a “mountain” in the last days is a “church”.
Miller üzenetét hivatalos formába öntötték, és a hűséges egyházból hirdették, mert az utolsó napokban a „hegy” „egyházat” jelent.
And it shall come to pass in the last days, that the mountain of the Lord’s house shall be established in the top of the mountains, and shall be exalted above the hills; and all nations shall flow unto it. And many people shall go and say, Come ye, and let us go up to the mountain of the Lord, to the house of the God of Jacob; and he will teach us of his ways, and we will walk in his paths: for out of Zion shall go forth the law, and the word of the Lord from Jerusalem. Isaiah 2:2, 3.
És lészen az utolsó napokban, hogy az Úr házának hegye erősen áll a hegyek tetején, és magasabb lészen a halmoknál; és özönleni fognak hozzá minden pogányok. És eljőnek sok népek, mondván: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útjaira, és mi járjunk az ő ösvényein; mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből. Ézsaiás 2:2, 3.
The formalized testing message of Miller came from the faithful church, and the publication called The Telegraph, represents a message from heaven as did the King James Bible, for the word “telegraph”, which is created from two Greek words, is a message from far off. The first word (tele) means “distant or far off,” and the second word (grapho), “to write or record.” Together they mean “to write or transmit at a distance.” In 1611, God, through the production of the King James Bible transmitted His message from heaven, and at the end of two hundred and twenty years, Miller’s message, as first formalized in 1831 in the Vermont Telegraph, also transmitted God’s message from heaven. That message was the “increase of knowledge” that was opened at “the time of the end” in 1798, which then produced a three-step testing process for that generation. That history typified the history of Future for America.
Miller hivatalosan megfogalmazott próbaüzenete a hűséges egyháztól származott, és a The Telegraph című kiadvány a mennyből jövő üzenetet jelképezi, miként a King James Biblia is; mert a „telegraph” szó, amely két görög szóból képződött, távolról jövő üzenetet jelent. Az első szó (tele) jelentése „távoli vagy messze levő”, a másodiké (grapho) pedig „írni vagy feljegyezni”. Együtt azt jelentik: „távolból írni vagy továbbítani”. 1611-ben Isten a King James Biblia létrehozása által a mennyből továbbította üzenetét, és kétszázhúsz év elteltével Miller üzenete, amelyet először 1831-ben a Vermont Telegraphban fogalmaztak meg hivatalosan, szintén Isten mennyből küldött üzenetét továbbította. Ez az üzenet volt a „tudás növekedése”, amely „a vég idején” 1798-ban nyílt meg, s amely aztán egy háromlépcsős próbaeljárást hozott létre ama nemzedék számára. Ez a történelem a Future for America történelmét előképezte.
The Declaration of Independence in 1776, represents the beginning of the earth beast of Revelation thirteen. It represents the beginning of the United States, and in so doing identifies the restriction of independence at the end of the United States. The message of Future for America (as the name suggests), identifies the ending that is typified in the beginning with the publication of the Declaration of Independence. Two hundred and twenty years later in 1996, the ministry that had produced The Time of the End magazine, received the legal entity that had previously been named, Future for America. That year, The Time of the End magazine, that was made up of articles that had been run in the publication called Our Firm Foundation, was published.
Az 1776-os Függetlenségi Nyilatkozat a Jelenések könyve tizenharmadik fejezetében szereplő földi fenevad kezdetét jelenti. Az Amerikai Egyesült Államok kezdetét jelképezi, és ezáltal az Egyesült Államok végén bekövetkező függetlenség-korlátozást azonosítja. A Future for America üzenete (amint a név is sugallja) azt a véget azonosítja, amelyet a kezdet előképez, a Függetlenségi Nyilatkozat közzétételével. Kétszázhúsz évvel később, 1996-ban az a szolgálat, amely A vég ideje című folyóiratot készítette, megkapta azt a jogi entitást, amelyet korábban Future for America néven neveztek meg. Abban az évben jelent meg A vég ideje című folyóirat, amely az Our Firm Foundation című kiadványban korábban közölt cikkekből állt.
The name of the ministry Future for America, addresses the history of the Declaration of Independence, for that publication marked the beginning of the United States, and Jesus always illustrates the end with the beginning. The title of the publication being The Time of the End, addresses both “the time of the end” in 1989, but also the end of probationary time when Michael stands up. The formalized message in the publication (Daniel eleven, verse forty through forty-five), was unsealed with the collapse of the Soviet Union in 1989 (the time of the end), and the verses that were unsealed present a sequence of history that moves forward from 1989 until verse one of chapter twelve, identifies Michael standing up, and human probation closing.
A Future for America szolgálat neve a Függetlenségi Nyilatkozat történetére utal, mert az a kiadvány jelölte az Egyesült Államok kezdetét, Jézus pedig a véget mindig a kezdettel szemlélteti. A kiadvány címe — A vég ideje — egyaránt utal „a vég idejére” 1989-ben, valamint a kegyelmi idő végére is, amikor Mihály felkel. A kiadványban rendszerbe foglalt üzenet (Dániel tizenegyedik fejezete, negyvenedik verstől a negyvenötödikig) 1989-ben, a Szovjetunió összeomlásával („a vég idején”) lett felnyitva, és a felnyitott versek a történelem olyan sorrendjét mutatják be, amely 1989-től előrehaladva a tizenkettedik fejezet első verséig jut el, ahol Mihály felkelése és az emberi kegyelmi idő lezárulása kerül megjelölésre.
From the publication of Declaration of Independence, in 1776, unto the publication of The Time of the End magazine, equates to two hundred and twenty years, and the beginning and ending are addressing the same prophetic subjects. The publication of The Time of the End, was compiled with the chapters which had first being published as articles in the publication Our Firm Foundation, and represents the prophetic truth that without holding to the foundational truths of the Millerite movement (which is “our firm foundation”), it is impossible to understand the “increase of knowledge” at the “time of the end” in 1989.
A Függetlenségi Nyilatkozat 1776-os közzétételétől A vég ideje című folyóirat közzétételéig kétszázhúsz év telt el, és a kezdet, valamint a vég ugyanazokat a prófétai témákat tárgyalja. A vég ideje kiadvány azokból a fejezetekből lett összeállítva, amelyek először a Mi szilárd alapunk című kiadványban jelentek meg cikkekként, és azt a prófétai igazságot jelképezi, hogy a millerita mozgalom alapvető igazságaihoz való ragaszkodás nélkül (ami „a mi szilárd alapunk”) lehetetlen megérteni a „tudás növekedését” a „vég idején”, 1989-ben.
The waymark represented as “the time of the end,” and the waymark representing the “formalizing” of the message in the parallel histories of the first and third angel’s movements both contain the prophetic elements of the “seven times” of Leviticus twenty-six. The next waymark in the parallel histories is the empowerment of the message as marked by the descent of either the angel of Revelation ten, on August 11, 1840, or the angel of Revelation eighteen, on September 11, 2001. The fulfillment of the second woe of Revelation chapter nine, brought the angel of Revelation ten down, and the fulfillment of the third woe of Revelation chapter ten, brought the angel of Revelation chapter eighteen down.
Az a jelzőpont, amelyet „a vég ideje”-ként ábrázolnak, valamint az a jelzőpont, amely az üzenet „formalizálását” jelképezi az első és a harmadik angyal mozgalmának párhuzamos történeteiben, mindkettő magában foglalja a Mózes harmadik könyve huszonhatodik fejezetének „hét idejére” vonatkozó prófétai elemeket. A következő jelzőpont a párhuzamos történetekben az üzenet felhatalmazása, amelyet vagy a Jelenések tíz angyalának alászállása jelöl 1840. augusztus 11-én, vagy a Jelenések tizennyolc angyalának alászállása 2001. szeptember 11-én. A Jelenések kilencedik fejezetében szereplő második jaj beteljesedése hozta le a Jelenések tíz angyalát, és a Jelenések tizedik fejezetében szereplő harmadik jaj beteljesedése hozta le a Jelenések tizennyolcadik fejezetének angyalát.
In the parallel histories the latter rain begins to “sprinkle” at the point when the angel descends. At that point the message is “empowered” by the confirmation of the predicted event. For the Millerites it was the cessation of the Ottoman supremacy in fulfillment of the time prophecy of Islam of the second Woe in Revelation chapter nine, verse fifteen. For the movement of the one hundred and forty-four thousand it was the “angering of the nations,” a prophecy of Islam of the third Woe which is in the time of the seventh trumpet in Revelation ten, verse seven, that was fulfilled when the great buildings of New York City were brought down.
A párhuzamos történelmekben a késői eső akkor kezd „szemerkélni”, amikor az angyal alászáll. Ezen a ponton az üzenet a megjövendölt esemény megerősítése által „felhatalmazást” nyer. A milleriták számára ez az oszmán fennhatóság megszűnése volt, az Iszlámra vonatkozó időprófécia beteljesedéseként, amely a Jelenések könyve kilencedik fejezetének tizenötödik versében található második jajhoz kapcsolódik. A száznegyvennégyezer mozgalma számára ez a „nemzetek megharagvása” volt, az Iszlámra vonatkozó prófécia a harmadik jajról, amely a hetedik trombita idején van a Jelenések 10:7-ben, s amely akkor teljesedett be, amikor New York város nagy épületei leomlottak.
Each of the major waymarks of the parallel histories have direct links to the work of the Wonderful Numberer, who places His signature on the relationship of the two visions that represent twenty-three hundred years and twenty-five hundred and twenty years. The prophetic watchmen who are raised up at the descent of the angel blow a warning trumpet that includes the message to Laodicea, that in 1856, was directly linked to the unsealing of the greater light of the “seven times.” The waymark of Habakkuk’s two tables, represented by the 1843 and the 1850 pioneer charts, which both graphically represent the “seven times,” arrived between the descent of the angel and the “first disappointment” in each parallel history.
A párhuzamos történetek minden egyes fő útjelzője közvetlen kapcsolatban áll a Csodálatos Számláló munkájával, aki ráhelyezi kézjegyét annak a két látomásnak a kapcsolatára, amelyek kétezer-háromszáz évet és kétezer-ötszázhúsz évet jelképeznek. A prófétai őrállók, akik az angyal alászállásakor emeltetnek fel, figyelmeztető harsonát fújnak, amely magában foglalja a Laodiceához szóló üzenetet is, amely 1856-ban közvetlenül kapcsolódott a „hétszeres” nagyobb világosságának felnyitásához. Habakuk két táblájának útjelzője, amelyet az 1843-as és az 1850-es úttörő táblázatok képviselnek, s amelyek mindkettő szemléletesen ábrázolják a „hétszerest”, az angyal alászállása és az „első csalódás” között jelent meg mindkét párhuzamos történetben.
The waymark of the “tarrying time” is directly linked to the failed prediction of 1843, which was a prediction of the fulfillment of both the twenty-three hundred years, and also the twenty-five hundred and twenty years. The message of the Midnight Cry was the identification of the soon-coming fulfillment of those two periods of prophetic time. The closed dispensational “door” at the last waymark identifies the fulfillment of those two prophetic periods, and marks where the seventh or Jubilee trumpet begins to sound. Every waymark in each history is directly linked to the “seven times,” and the “seven times” represents the thread that ties both histories together, and both histories represent the message of the latter rain.
A „késedelem idejének” útjelzője közvetlenül kapcsolódik az 1843-ra vonatkozó meghiúsult előrejelzéshez, amely egyrészt a kétezer-háromszáz év, másrészt pedig a kétezer-ötszázhúsz év beteljesedésére vonatkozó előrejelzés volt. Az Éjféli Kiáltás üzenete e két prófétai időszak közelgő beteljesedésének azonosítása volt. A végső útjelzőnél levő lezárt diszpenzációs „ajtó” e két prófétai időszak beteljesedését jelöli, és megjelöli azt a pontot, ahol a hetedik, vagyis a jubileumi trombita megszólalni kezd. Minden útjelző minden egyes történetben közvetlenül kapcsolódik a „hét időhöz”, és a „hét idő” jelenti azt a fonalat, amely mindkét történetet összeköti, és mindkét történet a késői eső üzenetét képviseli.
We will continue this study in the next article.
E tanulmányt a következő cikkben folytatjuk.
“‘To them which stumble at the word, being disobedient,’ Christ is a rock of offense. But ‘the stone which the builders disallowed, the same is made the head of the corner.’ Like the rejected stone, Christ in His earthly mission had borne neglect and abuse. He was ‘despised and rejected of men; a man of sorrows, and acquainted with grief: . . . He was despised, and we esteemed Him not.’ Isaiah 53:3. But the time was near when He would be glorified. By the resurrection from the dead He would be declared ‘the Son of God with power.’ Romans 1:4. At His second coming He would be revealed as Lord of heaven and earth. Those who were now about to crucify Him would recognize His greatness. Before the universe the rejected stone would become the head of the corner.
„Azok számára, akik megbotránkoznak az igében, mivel engedetlenek,” Krisztus a botránkozás köve. Ám „amely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé.” A megvetett kőhöz hasonlóan Krisztus is földi küldetése során elhanyagolást és bántalmazást szenvedett el. „Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia és betegség ismerője: ... megvetett volt, és nem becsültük őt.” Ézsaiás 53:3. De közel volt az idő, amikor megdicsőül. A halálból való feltámadása által kijelentetik „Isten Fiának hatalommal.” Róma 1:4. Második eljövetelekor úgy nyilatkozik meg, mint mennynek és földnek Ura. Azok, akik most keresztre feszítésére készültek, fel fogják ismerni nagyságát. Az egész világegyetem előtt a megvetett kő a szeglet fejévé lesz.
“And on ‘whomsoever it shall fall, it will grind him to powder.’ The people who rejected Christ were soon to see their city and their nation destroyed. Their glory would be broken, and scattered as the dust before the wind. And what was it that destroyed the Jews? It was the rock which, had they built upon it, would have been their security. It was the goodness of God despised, the righteousness spurned, the mercy slighted. Men set themselves in opposition to God, and all that would have been their salvation was turned to their destruction. All that God ordained unto life they found to be unto death. In the Jews’ crucifixion of Christ was involved the destruction of Jerusalem. The blood shed upon Calvary was the weight that sank them to ruin for this world and for the world to come. So it will be in the great final day, when judgment shall fall upon the rejecters of God’s grace. Christ, their rock of offense, will then appear to them as an avenging mountain. The glory of His countenance, which to the righteous is life, will be to the wicked a consuming fire. Because of love rejected, grace despised, the sinner will be destroyed.
„És akire ez ráesik, szétmorzsolja azt.” Azoknak, akik elvetették Krisztust, nemsokára meg kellett látniuk városuk és nemzetük pusztulását. Dicsőségük összetöretik, és szétszóratik, mint a por a szél előtt. És mi volt az, ami elpusztította a zsidókat? Az a kőszikla, amely, ha arra építettek volna, biztonságuk lett volna. A megvetett isteni jóság, az elutasított igazságosság, a semmibe vett irgalom. Az emberek szembeszegültek Istennel, és mindaz, ami üdvösségük lehetett volna, vesztükké lett. Mindazt, amit Isten életre rendelt, ők halálnak találták. A zsidók Krisztus keresztre feszítésében benne foglaltatott Jeruzsálem pusztulása. A Kálvárián kiontott vér volt az a súly, amely romlásba süllyesztette őket e világra nézve és az eljövendő világra nézve is. Így lesz ez ama nagy végső napon is, amikor ítélet sújtja majd Isten kegyelmének elvetőit. Krisztus, az ő megütközésük sziklája, akkor bosszúálló hegyként jelenik meg előttük. Orcájának dicsősége, amely az igazaknak élet, a gonoszoknak megemésztő tűz lesz. Az elutasított szeretet és a megvetett kegyelem miatt a bűnös elpusztul.
“By many illustrations and repeated warnings, Jesus showed what would be the result to the Jews of rejecting the Son of God. In these words He was addressing all in every age who refuse to receive Him as their Redeemer. Every warning is for them. The desecrated temple, the disobedient son, the false husbandmen, the contemptuous builders, have their counterpart in the experience of every sinner. Unless he repent, the doom which they foreshadowed will be his.” The Desire of Ages, 599, 600.
„Sok szemléltetéssel és ismételt figyelmeztetéssel Jézus megmutatta, mi lesz a zsidók osztályrésze amiatt, hogy elvetették az Isten Fiát. E szavakkal minden korszak mindazaihoz szólt, akik nem hajlandók Őt Megváltójukként elfogadni. Minden figyelmeztetés nekik szól. A megszentségtelenített templomnak, az engedetlen fiúnak, a hamis szőlőműveseknek, a megvető építőknek megvan a maga megfelelője minden bűnös tapasztalatában. Ha nem tér meg, az a végzet lesz az övé, amelyet ezek előrevetítettek.” Jézus élete, 599, 600.