In the previous article we identified that the Millerites could not see Rome as more than pagan and papal Rome, though they did address the distinctions between those two powers. For the Millerites the distinctions between pagan and papal Rome did not lead them to recognize that papal Rome was the fifth kingdom that followed the fourth kingdom of pagan Rome. After the disappointment in 1844, Sister White identified the three powers of Revelation twelve and thirteen as the dragon in chapter twelve, then the papacy, as the beast that came from the sea in chapter thirteen that was followed by the United States as the beast that came out of the earth. After the foundation was laid, the Lord opened the light upon the three-fold union of the dragon, the beast and false prophet that in chapter sixteen of Revelation leads the world to Armageddon.
Az előző cikkben megállapítottuk, hogy a milleriták Rómát nem tudták másként látni, mint pogány és pápai Rómaként, jóllehet foglalkoztak e két hatalom közötti különbségekkel. A milleriták számára azonban a pogány és a pápai Róma közötti különbségtétel nem vezetett annak felismerésére, hogy a pápai Róma volt az az ötödik királyság, amely a pogány Róma negyedik királyságát követte. Az 1844-es csalódás után White testvérnő a Jelenések könyve tizenkettedik és tizenharmadik fejezetének három hatalmát úgy azonosította, mint a tizenkettedik fejezetben szereplő sárkányt, majd a pápaságot mint a tengerből feljövő fenevadat a tizenharmadik fejezetben, amelyet az Egyesült Államok követett mint a földből feljövő fenevad. Miután az alap megvettetett, az Úr világosságot nyitott a sárkány, a fenevad és a hamis próféta hármas szövetségére, amely a Jelenések könyvének tizenhatodik fejezetében a világot Armageddonhoz vezeti.
“The line of prophecy in which these symbols are found begins with Revelation 12, with the dragon that sought to destroy Christ at His birth. The dragon is said to be Satan (Revelation 12:9); he it was that moved upon Herod to put the Saviour to death. But the chief agent of Satan in making war upon Christ and His people during the first centuries of the Christian Era was the Roman Empire, in which paganism was the prevailing religion. Thus while the dragon, primarily, represents Satan, it is, in a secondary sense, a symbol of pagan Rome.
Az a prófétai vonal, amelyben e jelképek előfordulnak, a Jelenések 12. fejezetével kezdődik, azzal a sárkánnyal, amely Krisztust születésekor el akarta pusztítani. A sárkányról azt mondja az Írás, hogy Sátán (Jelenések 12:9); ő volt az, aki Heródest indította arra, hogy a Megváltót megölje. Ám a keresztény korszak első századaiban a Sátán legfőbb eszköze a Krisztus és az ő népe elleni hadviselésben a Római Birodalom volt, amelyben a pogányság volt az uralkodó vallás. Így tehát, noha a sárkány elsődlegesen Sátánt jelképezi, másodlagos értelemben a pogány Róma szimbóluma.
“In chapter 13 ( verses 1–10) is described another beast, ‘like unto a leopard,’ to which the dragon gave ‘his power, and his seat, and great authority.’ This symbol, as most Protestants have believed, represents the papacy, which succeeded to the power and seat and authority once held by the ancient Roman empire. Of the leopardlike beast it is declared: ‘There was given unto him a mouth speaking great things and blasphemies…. And he opened his mouth in blasphemy against God, to blaspheme His name, and His tabernacle, and them that dwell in heaven. And it was given unto him to make war with the saints, and to overcome them: and power was given him over all kindreds, and tongues, and nations.’ This prophecy, which is nearly identical with the description of the little horn of Daniel 7, unquestionably points to the papacy.
„A 13. fejezetben (1–10. versek) egy másik fenevad kerül leírásra, „párduchoz hasonló”, amelynek a sárkány adta „az ő erejét, és az ő királyi székét, és nagy hatalmat”. Ez a jelkép, amint a protestánsok többsége hitte, a pápaságot jelképezi, amely örökébe lépett annak a hatalomnak, széknek és tekintélynek, amely egykor az ősi Római Birodalmat illette meg. A párduchoz hasonló fenevadról ez van kijelentve: „Adaték néki nagy dolgokat és káromlásokat szóló száj…. És megnyitá az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy káromolja az ő nevét és az ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak. És adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.” Ez a prófécia, amely csaknem teljesen azonos a Dániel 7-ben szereplő kis szarv leírásával, kétségtelenül a pápaságra mutat.”
“‘Power was given unto him to continue forty and two months.’ And, says the prophet, ‘I saw one of his heads as it were wounded to death.’ And again: ‘He that leadeth into captivity shall go into captivity: he that killeth with the sword must be killed with the sword.’ The forty and two months are the same as the ‘time and times and the dividing of time,’ three years and a half, or 1260 days, of Daniel 7—the time during which the papal power was to oppress God’s people. This period, as stated in preceding chapters, began with the supremacy of the papacy, A.D. 538, and terminated in 1798. At that time the pope was made captive by the French army, the papal power received its deadly wound, and the prediction was fulfilled, ‘He that leadeth into captivity shall go into captivity.’
„Hatalom adatott neki, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig.” És — mondja a próféta — „láttam, hogy az egyik feje mintegy halálosan megsebesíttetett.” És ismét: „Ha valaki fogságba visz, fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, annak fegyverrel kell megöletnie.” A negyvenkét hónap ugyanaz, mint az „egy idő és idők és fél idő”, három és fél év, vagyis 1260 nap Dániel 7. fejezetében — az az időszak, amely alatt a pápai hatalomnak el kellett nyomnia Isten népét. Ez az időszak, amint azt a megelőző fejezetek kifejtették, a pápaság felsőbbségével kezdődött Kr. u. 538-ban, és 1798-ban ért véget. Ekkor a pápát a francia hadsereg foglyul ejtette, a pápai hatalom megkapta halálos sebét, és beteljesedett a jövendölés: „Ha valaki fogságba visz, fogságba megy.”
“At this point another symbol is introduced. Says the prophet: ‘I beheld another beast coming up out of the earth; and he had two horns like a lamb.’ Verse 11. Both the appearance of this beast and the manner of its rise indicate that the nation which it represents is unlike those presented under the preceding symbols. The great kingdoms that have ruled the world were presented to the prophet Daniel as beasts of prey, rising when ‘the four winds of the heaven strove upon the great sea.’ Daniel 7:2. In Revelation 17 an angel explained that waters represent ‘peoples, and multitudes, and nations, and tongues.’ Revelation 17:15. Winds are a symbol of strife. The four winds of heaven striving upon the great sea represent the terrible scenes of conquest and revolution by which kingdoms have attained to power.
„E ponton egy másik jelkép kerül bemutatásra. A próféta így szól: »Láttam más fenevadat feljőni a földből; és annak két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló.« 11. vers. E fenevad megjelenése és felemelkedésének módja egyaránt azt jelzi, hogy a nemzet, amelyet képvisel, különbözik az előző jelképek alatt bemutatottaktól. Azokat a nagy birodalmakat, amelyek uralták a világot, Dániel próféta ragadozó vadállatokként látta bemutatva, amelyek akkor emelkedtek fel, amikor »az ég négy szele tusakodék a nagy tengeren.« Dániel 7:2. A Jelenések 17-ben egy angyal megmagyarázta, hogy a vizek »népeket és sokaságokat és nemzeteket és nyelveket« jelentenek. Jelenések 17:15. A szelek a viszály jelképei. Az ég négy szele, amint a nagy tengeren tusakodik, a hódítás és forradalom ama rettenetes jeleneteit jelképezi, amelyek által a királyságok hatalomra jutottak.”
“But the beast with lamblike horns was seen ‘coming up out of the earth.’ Instead of overthrowing other powers to establish itself, the nation thus represented must arise in territory previously unoccupied and grow up gradually and peacefully. It could not, then, arise among the crowded and struggling nationalities of the Old World—that turbulent sea of ‘peoples, and multitudes, and nations, and tongues.’ It must be sought in the Western Continent.
„A bárányszarvakhoz hasonló szarvakkal bíró fenevad azonban úgy látszott, hogy ‘a földből jön fel’. Ahelyett, hogy más hatalmakat megdöntve alapítaná meg önmagát, az így jelképezett nemzetnek olyan területen kellett felemelkednie, amely korábban nem volt benépesítve, és fokozatosan, békésen kellett növekednie. Nem keletkezhetett tehát az Óvilág zsúfolt és küzdelmes nemzetiségei között — ama nyugtalan tengeren, a ‘népek, sokaságok, nemzetek és nyelvek’ között. A nyugati földrészen kell keresnünk.”
“What nation of the New World was in 1798 rising into power, giving promise of strength and greatness, and attracting the attention of the world? The application of the symbol admits of no question. One nation, and only one, meets the specifications of this prophecy; it points unmistakably to the United States of America. Again and again the thought, almost the exact words, of the sacred writer has been unconsciously employed by the orator and the historian in describing the rise and growth of this nation. The beast was seen ‘coming up out of the earth;’ and, according to the translators, the word here rendered ‘coming up’ literally signifies ‘to grow or spring up as a plant.’ And, as we have seen, the nation must arise in territory previously unoccupied. A prominent writer, describing the rise of the United States, speaks of ‘the mystery of her coming forth from vacancy,’ and says: ‘Like a silent seed we grew into empire.’—G. A. Townsend, The New World Compared With the Old, page 462. A European journal in 1850 spoke of the United States as a wonderful empire, which was ‘emerging,’ and ‘amid the silence of the earth daily adding to its power and pride.’—The Dublin Nation. Edward Everett, in an oration on the Pilgrim founders of this nation, said: ‘Did they look for a retired spot, inoffensive for its obscurity, and safe in its remoteness, where the little church of Leyden might enjoy the freedom of conscience? Behold the mighty regions over which, in peaceful conquest, … they have borne the banners of the cross!’—Speech delivered at Plymouth, Massachusetts, Dec. 22, 1824, page 11.
„Az Újvilág mely nemzete volt az, amely 1798-ban hatalomra emelkedett, erőt és nagyságot ígért, és magára vonta a világ figyelmét? A jelkép alkalmazása semmi kétséget nem enged meg. Egy nemzet, és csakis egy, megfelel e prófécia meghatározásainak; félreérthetetlenül az Amerikai Egyesült Államokra mutat. Újra meg újra a szent író gondolatát, csaknem szóról szóra, öntudatlanul használták fel szónokok és történetírók e nemzet felemelkedésének és növekedésének leírására. A fenevadat úgy látták, mint amely „a földből jő fel”; és a fordítók szerint az itt „jő fel”-nek fordított szó szó szerint azt jelenti: „növekedni vagy kihajtani, mint a növény”. És amint láttuk, ennek a nemzetnek korábban lakatlan területen kellett létrejönnie. Egy neves író, az Egyesült Államok felemelkedését leírva, „ürességből való előjövetele titkáról” beszél, és ezt mondja: „Mint egy csendes mag, birodalommá növekedtünk.” — G. A. Townsend, The New World Compared With the Old, 462. oldal. Egy európai lap 1850-ben úgy írt az Egyesült Államokról, mint egy csodálatos birodalomról, amely „emelkedik elő”, és „a föld csendje közepette naponta gyarapítja hatalmát és büszkeségét”. — The Dublin Nation. Edward Everett, e nemzet zarándok alapítóiról mondott beszédében, így szólt: „Vajon visszavonult helyet kerestek, amely jelentéktelensége miatt ártalmatlan, és távolisága miatt biztonságos, ahol a leydeni kis gyülekezet élvezhetné a lelkiismereti szabadságot? Íme a hatalmas tájak, amelyek fölött békés hódítással … a kereszt zászlóit vitték!” — Plymouthban, Massachusetts államban, 1824. december 22-én elmondott beszéd, 11. oldal.”
“‘And he had two horns like a lamb.’ The lamblike horns indicate youth, innocence, and gentleness, fitly representing the character of the United States when presented to the prophet as ‘coming up’ in 1798. Among the Christian exiles who first fled to America and sought an asylum from royal oppression and priestly intolerance were many who determined to establish a government upon the broad foundation of civil and religious liberty. Their views found place in the Declaration of Independence, which sets forth the great truth that ‘all men are created equal’ and endowed with the inalienable right to ‘life, liberty, and the pursuit of happiness.’ And the Constitution guarantees to the people the right of self-government, providing that representatives elected by the popular vote shall enact and administer the laws. Freedom of religious faith was also granted, every man being permitted to worship God according to the dictates of his conscience. Republicanism and Protestantism became the fundamental principles of the nation. These principles are the secret of its power and prosperity. The oppressed and downtrodden throughout Christendom have turned to this land with interest and hope. Millions have sought its shores, and the United States has risen to a place among the most powerful nations of the earth.
„»És két szarva volt, a Bárányéhoz hasonló.« A bárányszerű szarvak az ifjúságot, az ártatlanságot és a szelídséget jelképezik, s találóan ábrázolják az Egyesült Államok jellemét, amikor a próféta előtt mint 1798-ban „feljövő” hatalom jelent meg. A keresztény száműzöttek között, akik először Amerikába menekültek, és menedéket kerestek a királyi elnyomás és a papi türelmetlenség elől, sokan voltak, akik elhatározták, hogy a polgári és vallási szabadság széles alapjára épülő kormányzatot hoznak létre. Nézeteik kifejezésre jutottak a Függetlenségi Nyilatkozatban, amely kimondja azt a nagy igazságot, hogy „minden ember egyenlőnek teremtetett”, és elidegeníthetetlen joga van az „élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez”. Az Alkotmány pedig biztosítja a nép számára az önkormányzás jogát, rendelkezve arról, hogy a népszavazattal megválasztott képviselők hozzák meg és hajtsák végre a törvényeket. A vallásos hit szabadsága is biztosíttatott, megengedve, hogy minden ember lelkiismerete parancsa szerint imádja Istent. A köztársasági eszme és a protestantizmus lettek a nemzet alapelvei. Ezek az elvek hatalmának és jólétének titka. Az egész kereszténységben az elnyomottak és megalázottak érdeklődéssel és reménységgel fordultak e föld felé. Milliók keresték fel partjait, és az Egyesült Államok felemelkedett a föld leghatalmasabb nemzetei közé.”
“But the beast with lamblike horns ‘spake as a dragon. And he exerciseth all the power of the first beast before him, and causeth the earth and them which dwell therein to worship the first beast, whose deadly wound was healed; … saying to them that dwell on the earth, that they should make an image to the beast, which had the wound by a sword, and did live.’ Revelation 13:11–14.” The Great Controversy, 438–441.
„De a bárányszerű szarvakkal bíró fenevad „úgy szólott, mint a sárkány. És az előbbi fenevadnak minden hatalmát cselekszi őelőtte; és azt míveli, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, amelynek halálos sebe meggyógyult; … azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevad képét, amely fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett.” Jelenések 13:11–14.” A nagy küzdelem, 438–441.
The passage identifies that chapters twelve and thirteen are identifying the dragon, the beast and the false prophet, the three powers in Revelation sixteen that lead the world to Armageddon. Those three powers each have their own special chapters that covers the identical prophetic history. The last six verses of Daniel eleven begin with the words, “And at the time of the end,” which was 1798. Then the six verses identify the final movements of the papacy until in verse one of Daniel twelve Michael stands up and human probation closes and ushers in the seven last plagues. In verse forty-four of chapter eleven the message of the hour that enrages the papacy and initiates the blood bath that takes place just before probation closes is represented as “tidings out of the east and out of the north.”
A szakasz rámutat arra, hogy a tizenkettedik és a tizenharmadik fejezet a sárkányt, a fenevadat és a hamis prófétát azonosítja, azt a három hatalmat a Jelenések tizenhatban, amelyek a világot Armageddonhoz vezetik. E három hatalom mindegyikének megvannak a maga sajátos fejezetei, amelyek ugyanazt a prófétikus történelmet tárgyalják. Dániel tizenegy utolsó hat verse e szavakkal kezdődik: „És a vég idején”, ami 1798 volt. Ezután e hat vers a pápaság végső mozdulatait azonosítja mindaddig, míg Dániel tizenkettő első versében Mihály felkel, és az emberi kegyelemidő lezárul, bevezetve az utolsó hét csapást. A tizenegyedik fejezet negyvennegyedik versében az adott óra üzenete, amely feldühíti a pápaságot, és elindítja a vérfürdőt, amely közvetlenül a kegyelemidő lezárulása előtt következik be, úgy jelenik meg, mint „kelet felől és észak felől jövő hírek”.
The message east and north represents the final warning message, for it is proclaimed just before Michael stands up. It is the third angel’s message that is proclaimed during the outpouring of the Holy Spirit. Daniel represented the message as two-fold. The message of the “north” that enrages the papacy is the message identifying the “king of the north” as the papal power, and the message of the “east” is the message of the children of the east, which is Islam. Of course, it has other important meanings as well, but east is a symbol of Islam and the antichrist is the counterfeit of the true King of the North. The message of the third angel that warns against receiving the mark of the king of the north (the mark of the beast) also warns that Islam will strike at the point that the cup of iniquity is full for the United States, and the United States fills its cup of iniquity at the Sunday law.
A kelet és észak felől jövő hírnöküzenet a végső figyelmeztető üzenetet jelképezi, mert közvetlenül azelőtt hirdettetik, hogy Mihály felkel. Ez a harmadik angyal üzenete, amely a Szentlélek kitöltése idején hirdettetik. Dániel ezt az üzenetet kettősnek ábrázolta. Az „észak” üzenete, amely haragra lobbantja a pápaságot, az az üzenet, amely az „észak királyát” a pápai hatalommal azonosítja, a „kelet” üzenete pedig a kelet fiainak üzenete, ami az iszlám. Természetesen más fontos jelentései is vannak, de a kelet az iszlám jelképe, és az antikrisztus az igazi Észak Királyának hamisítványa. A harmadik angyal üzenete, amely óv attól, hogy valaki magára vegye az észak királyának bélyegét (a fenevad bélyegét), egyben arra is figyelmeztet, hogy az iszlám akkor fog lesújtani, amikor az Egyesült Államok számára a gonoszság pohara megtelik, és az Egyesült Államok a vasárnaptörvénynél tölti meg gonoszságának poharát.
Revelation thirteen beginning with verse eleven and then onward identifies the very same prophetic history, and it also begins at the time of the end in 1798.
A Jelenések könyve tizenharmadik fejezete a tizenegyedik verstől kezdve és továbbhaladva ugyanazt a prófétai történelmet azonosítja, és szintén a vég idején, 1798-ban kezdődik.
“What nation of the New World was in 1798 rising into power, giving promise of strength and greatness, and attracting the attention of the world? The application of the symbol admits of no question. One nation, and only one, meets the specifications of this prophecy; it points unmistakably to the United States of America.” The Great Controversy, 440.
„Az Újvilág mely nemzete volt az, amely 1798-ban felemelkedőben volt a hatalomra, erőt és nagyságot ígért, és magára vonta a világ figyelmét? A jelkép alkalmazása nem tűr kétséget. Egy nemzet, és csakis egy, felel meg e prófécia ismérveinek; ez félreérthetetlenül az Amerikai Egyesült Államokra mutat.” A nagy küzdelem, 440.
The same prophetic history is covered in Revelation thirteen verses eleven through eighteen as is covered in Daniel eleven verse forty through forty-five. As with the verses in Daniel the story of the role of the United States ends with the close of probation as the United States forces the world to accept the mark of the beast. Then as in Daniel eleven the message of the hour is presented in chapter fourteen. It is the identical structure in both passages, with the exception that Daniel’s verses are describing the papal activities and Revelation thirteen is identifying the role of the United States. With those two lines we find that chapter seventeen of Revelation covers the same history, but emphasizes the role of the dragon, represented as ten kings, who are the United Nations. The three chapters considered line upon line identify the role of the dragon, the beast and false prophet which in chapter sixteen lead the world to Armageddon, so it is of significance that John informs us that when chapter seventeen begins it is one of the angels that had poured out the seven last plagues that comes to tell John of the judgment of the whore of Rome.
Ugyanaz a prófétai történet tárgyaltatik a Jelenések könyve tizenharmadik fejezetének tizenegyedik verstől a tizennyolcadik versig terjedő szakaszában, mint amelyről Dániel könyve tizenegyedik fejezetének negyvenedik verstől a negyvenötödik versig terjedő szakasza szól. Miként a Dánielben található versek esetében, úgy itt is az Egyesült Államok szerepéről szóló történet a kegyelemidő lezárulásával ér véget, amikor az Egyesült Államok arra kényszeríti a világot, hogy elfogadja a fenevad bélyegét. Ezután pedig, miként Dániel tizenegyedik fejezetében, a korra szóló üzenet a tizennegyedik fejezetben kerül bemutatásra. Mindkét szakaszban ugyanaz a szerkezet, azzal a különbséggel, hogy Dániel versei a pápaság tevékenységét írják le, míg a Jelenések tizenharmadik fejezete az Egyesült Államok szerepét azonosítja. E két gondolatmenet alapján azt találjuk, hogy a Jelenések könyvének tizenhetedik fejezete ugyanezt a történelmet tárgyalja, de a sárkány szerepét hangsúlyozza, amely tíz királyként van ábrázolva, akik az Egyesült Nemzetek Szervezete. Az egymásra épülő három vizsgált fejezet azonosítja a sárkány, a fenevad és a hamis próféta szerepét, akik a tizenhatodik fejezetben Armageddonba vezetik a világot; ezért jelentőséggel bír, hogy János tudatja velünk: amikor a tizenhetedik fejezet elkezdődik, a hét utolsó csapást kitöltő angyalok közül az egyik jön el, hogy tudassa Jánossal Róma paráznájának ítéletét.
And there came one of the seven angels which had the seven vials, and talked with me, saying unto me, Come hither; I will shew unto thee the judgment of the great whore that sitteth upon many waters: With whom the kings of the earth have committed fornication, and the inhabitants of the earth have been made drunk with the wine of her fornication. Revelation 17:1, 2.
És jöve egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár vala, és szóla velem, ezt mondván nékem: Jer ide, megmutatom néked a nagy parázna ítéletét, aki sok vizen ül; akivel a föld királyai paráználkodtak, és a föld lakosai megrészegedtek az ő paráznaságának borától. Jelenések 17:1, 2.
With the Millerites it was about pagan Rome and papal Rome, but at the end it is about the three-fold union. As with her identification of those three powers in chapters twelve and thirteen, she clearly identifies the woman of chapter seventeen as the papacy.
A milleriták számára a pogány Róma és a pápai Róma volt a kérdés, a vég idején azonban a háromszoros unióról van szó. Miként e három hatalom azonosításában a tizenkettedik és a tizenharmadik fejezetben, úgy a tizenhetedik fejezet asszonyát is világosan a pápasággal azonosítja.
“The woman [Babylon] of Revelation 17 is described as ‘arrayed in purple and scarlet color, and decked with gold and precious stones and pearls, having a golden cup in her hand full of abominations and filthiness:…and upon her forehead was a name written, ‘Mystery, Babylon the Great, the mother of harlots.’ Says the prophet: ‘I saw the woman drunk with the blood of the saints, and with the blood of the martyrs of Jesus.’ Babylon is further declared to be ‘that great city, which reigneth over the kings of the earth.’ Revelation 17:4–6, 18. The power that for so many centuries maintained despotic sway over the monarchs of Christendom is Rome.” The Great Controversy, 382.
„A Jelenések 17. fejezetében szereplő asszony [Babilon] úgy van leírva, mint aki „bíborba és skarlátba vala öltözve, és megékesítve arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; kezében aranypohár vala, tele utálatosságokkal és paráznaságának tisztátalanságával: …és az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak anyja.” A próféta ezt mondja: „Látám, hogy az asszony részeg a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől.” Babilonról továbbá kijelentetik, hogy „ama nagy város, amely a föld királyai felett uralkodik.” Jelenések 17:4–6, 18. Az a hatalom, amely oly sok századon át zsarnoki uralmat gyakorolt a kereszténység uralkodói felett, Róma.” A nagy küzdelem, 382.
So, when does the prophetic history represented in chapter seventeen begin?
Tehát mikor kezdődik a tizenhetedik fejezetben ábrázolt prófétai történelem?
So he carried me away in the spirit into the wilderness: and I saw a woman sit upon a scarlet coloured beast, full of names of blasphemy, having seven heads and ten horns. And the woman was arrayed in purple and scarlet colour, and decked with gold and precious stones and pearls, having a golden cup in her hand full of abominations and filthiness of her fornication: And upon her forehead was a name written, MYSTERY, BABYLON THE GREAT, THE MOTHER OF HARLOTS AND ABOMINATIONS OF THE EARTH. And I saw the woman drunken with the blood of the saints, and with the blood of the martyrs of Jesus: and when I saw her, I wondered with great admiration. Revelation 17:3–6.
És elvitt engem lélekben a pusztába; és láttam egy asszonyt ülni egy skarlátvörös fenevadon, amely tele volt káromlás neveivel, és hét feje meg tíz szarva volt. És az asszony bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel felékesítve, kezében aranypoharat tartva, amely tele volt paráznaságának utálatosságaival és tisztátalanságával. És homlokára egy név volt felírva: TITOK, A NAGY BABILON, A PARÁZNÁKNAK ÉS A FÖLD UTÁLATOSSÁGAINAK ANYJA. És láttam, hogy az asszony részeg a szentek vérétől és Jézus vértanúinak vérétől; és amikor láttam őt, nagy csodálkozással ámultam. Jelenések 17:3–6.
In order for John to see the woman he is prophetically carried into the wilderness which John himself has already identified with two witnesses as the twelve hundred and sixty years of papal rule in chapter twelve.
Ahhoz, hogy János megláthassa az asszonyt, prófétikusan a pusztába ragadtatik, amelyet maga János már a két tanúval azonosított a pápai uralom ezerkétszázhatvan évével a tizenkettedik fejezetben.
And the woman fled into the wilderness, where she hath a place prepared of God, that they should feed her there a thousand two hundred and threescore days. . . . And to the woman were given two wings of a great eagle, that she might fly into the wilderness, into her place, where she is nourished for a time, and times, and half a time, from the face of the serpent. Revelation 12:6, 14.
És az asszony a pusztába menekült, ahol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig.… És adaték az asszonynak egy nagy sasnak két szárnya, hogy a pusztába repüljön, az ő helyére, ahol tápláltatik ideig, időkig és fél időig a kígyó színe elől. Jelenések 12:6, 14.
John was prophetically transported into the wilderness time period, but verse three and onward specifies exactly where in the twelve hundred and sixty years John was taken to, for the woman had already become drunk with the blood of persecution, and she was already the “mother of harlots.” John was taken to the end of the wilderness period for the woman had already drunk of the blood of persecution and the Protestant churches were already returning to her fold and becoming her daughters, for she was identified in that period of time as the “mother of harlots.” She already had daughters. John’s testimony in chapter seventeen begins in 1798 as did the same prophetic history which represented the beast in Daniel eleven and the false prophet in Revelation thirteen.
János prófétikusan a pusztaság időszakába vitetett, de a harmadik verstől kezdve pontosan meg van határozva, hogy az ezerkétszázhatvan év közül hová vitetett János, mert az asszony már megrészegedett az üldöztetés vérétől, és már a „paráznák anyja” volt. János a pusztaság időszakának végére vitetett, mert az asszony már ivott az üldöztetés véréből, és a protestáns egyházak már visszatértek az ő kebelébe, és az ő leányaivá lettek, mert abban az időszakban mint a „paráznák anyja” volt azonosítva. Már voltak leányai. János bizonyságtétele a tizenhetedik fejezetben 1798-ban kezdődik, miként ugyanaz a prófétai történelem is, amely a fenevadat Dániel tizenegyedik fejezetében és a hamis prófétát a Jelenések tizenharmadik fejezetében ábrázolta.
Just as with the other two lines, when chapter seventeen concludes, chapter eighteen then identifies the message of the hour. Three prophetic lines, one for each of the three-fold union. They are all illustrated upon the same historical structure beginning in 1798 and continuing until the close of probation, and all three emphasize the final warning message.
Miként a másik két vonal esetében is, amikor a tizenhetedik fejezet lezárul, a tizennyolcadik fejezet azután az óra üzenetét azonosítja. Három prófétai vonal, egy-egy a hármas szövetség mindhárom eleme számára. Mindegyik ugyanazon történelmi szerkezeten kerül bemutatásra, amely 1798-ban kezdődik és a kegyelmi idő lezárulásáig tart, és mindhárom a végső figyelmeztető üzenetet hangsúlyozza.
Habakkuk’s Tables addresses the subject of Revelation seventeen in much greater detail, so I will now jump to the riddle that is represented in the chapter that sets forth eight kingdoms of Bible prophecy.
A Habakkuk táblái sokkal részletesebben tárgyalja a Jelenések könyve tizenhetedik fejezetének témáját, ezért most rátérek arra a talányra, amelyet az a fejezet jelenít meg, amely a bibliai prófécia nyolc királyságát tárja elénk.
And here is the mind which hath wisdom. The seven heads are seven mountains, on which the woman sitteth. And there are seven kings: five are fallen, and one is, and the other is not yet come; and when he cometh, he must continue a short space. And the beast that was, and is not, even he is the eighth, and is of the seven, and goeth into perdition. Revelation 17:9–11.
És itt van az értelem, amelyben bölcsesség van. A hét fej hét hegy, amelyeken az asszony ül. És hét király van: öt elesett, az egyik van, a másik még nem jött el; és amikor eljön, kevés ideig kell megmaradnia. És a fenevad, amely volt, és nincs, maga a nyolcadik, és a hét közül való, és veszedelemre megy. Jelenések 17:9–11.
Daniel told Nebuchadnezzar, “Thou art this head of gold.”
Dániel ezt mondta Nabukodonozornak: „Te vagy az aranyból való fej.”
And wheresoever the children of men dwell, the beasts of the field and the fowls of the heaven hath he given into thine hand, and hath made thee ruler over them all. Thou art this head of gold. Daniel 2:38.
És valahol csak laknak az emberek fiai, a mező vadjait és az ég madarait a te kezedbe adta, és mindezek fölött uralkodóvá tett téged. Te vagy az arany-fej. Dániel 2:38.
Daniel also told Nebuchadnezzar, “Thou, O king, art a king of kings.”
Dániel ezt is mondta Nebukadneccárnak: „Te, ó király, királyok királya vagy.”
Thou, O king, art a king of kings: for the God of heaven hath given thee a kingdom, power, and strength, and glory. Daniel 2:37.
Te, ó király, királyok királya vagy; mert a menny Istene királyságot, hatalmat, erőt és dicsőséget adott neked. Dániel 2:37.
Nebuchadnezzar was the “head” and he was a king, and he was a king of kings for he represented the first of the kingdoms represented in the image. Nebuchadnezzar was the king represented by gold, and other kingdoms and kings would be represented by the other metals in the image, but Nebuchadnezzar was first and therefore the king of the kings. Another level which we will not address right now is that the kingdom of Babylon represents the kingdom that seeks to counterfeit Christ, who is the true King of kings.
Nabukodonozor volt a „fej”, és király volt, sőt királyok királya, mert ő képviselte az elsőt a szoborban ábrázolt királyságok közül. Nabukodonozor volt az arannyal jelképezett király, és más királyságokat és királyokat a szoborban szereplő többi fém jelképezett, de Nabukodonozor volt az első, ezért ő a királyok királya. Egy másik szint, amellyel most nem foglalkozunk, az, hogy Babilon királysága azt a királyságot jelképezi, amely Krisztus, az igazi Királyok Királya meghamisítására törekszik.
In the beginning of Isaiah’s testimony of the twenty-five hundred and twenty year prophecies (Leviticus twenty-six’s seven times) Isaiah identifies kings as heads.
Ézsaiásnak a kétezer-ötszázhúsz éves próféciákról szóló bizonyságtétele kezdetén (a 3Mózes 26 hét ideje) a királyokat fejekként azonosítja.
For the head of Syria is Damascus, and the head of Damascus is Rezin; and within threescore and five years shall Ephraim be broken, that it be not a people. And the head of Ephraim is Samaria, and the head of Samaria is Remaliah’s son. If ye will not believe, surely ye shall not be established. Isaiah 7:7, 8.
Mert Szíria feje Damaszkusz, és Damaszkusz feje Reczin; és hatvanöt esztendő múlva Efraim összetöretik, úgyhogy többé nem lesz nép. És Efraim feje Samária, és Samária feje Remáliá fia. Ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok. Ésaiás 7:7, 8.
Isaiah is just setting forth the starting point for the two twenty-five hundred and twenty year time periods against the northern kingdom of Samaria and the southern kingdom of Judah and as he does so he includes two witnesses that the capitol city of a nation is its head, and that the king is the head of the capitol city. A “head” is a king and a kingdom. In the Revelation the same line of prophecy is taken up as in Daniel.
Ézsaiás csupán lefekteti a kiindulópontját a kétezer-ötszázhúsz éves két időszaknak, amelyek az északi, samáriai királyság és a déli, júdai királyság ellen szólnak; és miközben ezt teszi, két tanúbizonyságot is ad arra nézve, hogy egy nemzet fővárosa annak feje, és hogy a király a főváros feje. A „fej” egy király és egy királyság. A Jelenések könyvében ugyanaz a prófétai vonal folytatódik, mint Dániel könyvében.
Therefore, when John is taken to 1798 and presented with the riddle that identifies that there are seven “heads,” he is identifying that there are seven kingdoms. He is then told that five of the heads or kingdoms have fallen. In 1798 the fifth kingdom of Bible prophecy had just fallen as it received a deadly wound that would eventually be healed.
Ezért amikor Jánost 1798-ba viszik, és elé tárják azt a rejtélyt, amely azonosítja, hogy hét „fej” van, akkor ezzel azt azonosítják, hogy hét királyság van. Ezután azt mondják neki, hogy a fejek vagy királyságok közül öt elesett. 1798-ban a bibliai prófécia ötödik királysága éppen akkor bukott el, amikor halálos sebet kapott, amely végül be fog gyógyulni.
John who is standing in the history of the time of the end in 1798, is also told that one of the heads “is.” The sixth kingdom of Bible prophecy began in 1798, so when John was prophetically conveyed to 1798, the kingdom that then was, is the United States, and he was further informed that the seventh kingdom was still future to 1798, for it had not yet come. The seventh kingdom that was still future to 1798, is the United Nations who are represented by ten kings, and are the subject of Revelation seventeen. But there is also an eighth, who is of the seven. Rome always comes up eighth and is of the seven.
Jánosnak, aki a vég idejének 1798-as történelmében áll, azt is megmondják, hogy a fejek közül az egyik „van”. A bibliai prófécia hatodik királysága 1798-ban kezdődött, így amikor János prófétai módon 1798-ba vitetett, az akkor létező királyság az Egyesült Államok volt, és azt is tudtára adták, hogy a hetedik királyság 1798-hoz képest még a jövőben van, mert még nem jött el. A hetedik királyság, amely 1798-hoz képest még a jövőben volt, az Egyesült Nemzetek Szervezete, akiket tíz király jelképez, és akik a Jelenések tizenhetedik fejezetének tárgyát képezik. De van egy nyolcadik is, aki a hét közül való. Róma mindig nyolcadikként jelenik meg, és a hét közül való.
There is much to say about the contents of chapter seventeen, but we are simply identifying the eight kingdoms of Bible prophecy represented in chapter seventeen in order to see how the Millerite understanding of four kingdoms squares up with the eight kingdoms of Revelation seventeen.
Sok mindent lehetne mondani a tizenhetedik fejezet tartalmáról, mi azonban csupán a bibliai prófécia ama nyolc királyságát azonosítjuk, amelyeket a tizenhetedik fejezet ábrázol, hogy meglássuk, miként egyezik meg a Millerita értelmezés szerinti négy királyság a Jelenések tizenhetedik fejezetének nyolc királyságával.
We will address this in the next article.
Ezzel a következő cikkben foglalkozunk.