And it came to pass at the time of the offering of the evening sacrifice, that Elijah the prophet came near, and said, Lord God of Abraham, Isaac, and of Israel, let it be known this day that thou art God in Israel, and that I am thy servant, and that I have done all these things at thy word. 1 Kings 18:36.
És lőn, hogy az esti áldozat bemutatásának idején odalépett Illés próféta, és ezt mondta: Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, legyen nyilvánvaló e napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te beszéded szerint cselekedtem. 1 Királyok 18:36.
We have been identifying the characteristics of Elijah as a symbol. One of those characteristics is that the ministry and message of Elijah, John the Baptist and William Miller were instruments of judgment. Their message was used by the Lord to test their respective histories. Jesus said that if He had not come, then the quibbling Jews would have had no sin.
Illés jelképként való sajátosságait azonosítottuk. E sajátosságok egyike az, hogy Illés, Keresztelő János és William Miller szolgálata és üzenete az ítélet eszközei voltak. Az Úr az ő üzenetüket arra használta, hogy próbára tegye a hozzájuk tartozó történelmi korszakokat. Jézus azt mondta, hogy ha nem jött volna el, akkor a kötekedő zsidóknak nem lett volna bűnük.
If I had not come and spoken unto them, they had not had sin: but now they have no cloak for their sin. John 15:22.
Ha nem jöttem volna el, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük; de most nincs mentségük a bűnükre. János 15:22.
Ezekiel identifies the same principle for the quibbling Jews of his history.
Ezékiel ugyanezt az alapelvet jelöli meg korának akadékoskodó zsidói számára.
For they are impudent children and stiffhearted. I do send thee unto them; and thou shalt say unto them, Thus saith the Lord God. And they, whether they will hear, or whether they will forbear, (for they are a rebellious house,) yet shall know that there hath been a prophet among them. Ezekiel 2:4, 5.
Mert arcátlan fiak és keményszívűek ők. Hozzájuk küldelek téged, és ezt mondd nekik: Így szól az Úr Isten. Akár hallgatnak rá, akár nem hallgatnak rá — mert lázadó ház ők —, mégis megtudják, hogy próféta volt közöttük. Ezékiel 2:4–5.
The symbolism of Elijah includes his role as an instrument of judgment.
Illés jelképisége magában foglalja azt a szerepét is, hogy az ítélet eszköze.
“Those who are engaged in proclaiming the third angel’s message are searching the Scriptures upon the same plan that Father Miller adopted. In the little book entitled Views of the Prophecies and Prophetic Chronology, Father Miller gives the following simple but intelligent and important rules for Bible study and interpretation:
„Azok, akik a harmadik angyal üzenetének hirdetésében munkálkodnak, ugyanazon terv szerint kutatják az Írásokat, amelyet Miller atya követett. A Views of the Prophecies and Prophetic Chronology című kis könyvében Miller atya a következő egyszerű, ugyanakkor értelmes és fontos szabályokat adja a Biblia tanulmányozásához és értelmezéséhez:
“‘1. Every word must have its proper bearing on the subject presented in the Bible; 2. All Scripture is necessary, and may be understood by diligent application and study; 3. Nothing revealed in Scripture can or will be hid from those who ask in faith, not wavering; 4. To understand doctrine, bring all the scriptures together on the subject you wish to know, then let every word have its proper influence; and if you can form your theory without a contradiction, you cannot be in error; 5. Scripture must be its own expositor, since it is a rule of itself. If I depend on a teacher to expound to me, and he should guess at its meaning, or desire to have it so on account of his sectarian creed, or to be thought wise, then his guessing, desire, creed, or wisdom is my rule, and not the Bible.’
„1. Minden egyes szónak meg kell legyen a maga helyénvaló vonatkozása a Bibliában bemutatott tárgyra; 2. Az egész Szentírás szükséges, és szorgalmas alkalmazás és tanulmányozás által megérthető; 3. A Szentírásban kinyilatkoztatottak közül semmi sincs és semmi sem lesz elrejtve azok elől, akik hittel, kételkedés nélkül kérnek; 4. A tanítás megértéséhez gyűjts össze minden igeszakaszt arról a tárgyról, amelyet meg kívánsz ismerni, majd engedd, hogy minden egyes szó gyakorolja a maga helyénvaló befolyását; és ha így ellentmondás nélkül fel tudod állítani az elméletedet, nem lehetsz tévedésben; 5. A Szentírásnak önmaga magyarázójának kell lennie, mivel önmagában vett szabály. Ha egy tanítótól függök, hogy magyarázza meg nekem, és ő csak találgatja annak jelentését, vagy azt kívánja olyannak látni felekezeti hitvallása miatt, vagy azért, hogy bölcsnek tartsák, akkor az ő találgatása, kívánsága, hitvallása vagy bölcsessége az én szabályom, és nem a Biblia.”
“The above is a portion of these rules; and in our study of the Bible we shall all do well to heed the principles set forth.
„A fentiek e szabályok egy részét képezik; és a Biblia tanulmányozása során mindnyájan jól tesszük, ha figyelembe vesszük a lefektetett alapelveket.
“Genuine faith is founded on the Scriptures; but Satan uses so many devices to wrest the Scriptures and bring in error, that great care is needed if one would know what they really do teach. It is one of the great delusions of this time to dwell much upon feeling, and to claim honesty while ignoring the plain utterances of the word of God because that word does not coincide with feeling. Many have no foundation for their faith but emotion. Their religion consists in excitement; when that ceases, their faith is gone. Feeling may be chaff, but the word of God is the wheat. And ‘what,’ says the prophet, ‘is the chaff to the wheat?’
„Az őszinte hit az Írásokon alapul; ám Sátán oly sokféle eszközt használ az Írások kiforgatására és a tévelygés becsempészésére, hogy igen nagy óvatosság szükséges ahhoz, hogy valaki felismerje, mit is tanítanak azok valójában. Korunk egyik nagy megtévesztése az, hogy sokat időznek az érzelmeknél, és becsületességre hivatkoznak, miközben figyelmen kívül hagyják Isten Igéjének világos kijelentéseit, mert az az Ige nem egyezik meg az érzéseikkel. Sokan hitük számára semmiféle más alapot nem ismernek, mint az érzelmet. Vallásosságuk izgalomból áll; amikor az megszűnik, hitük is eltűnik. Az érzés lehet polyva, de Isten Igéje a búza. És „mi köze” — mondja a próféta — „a polyvának a búzához?””
“None will be condemned for not heeding light and knowledge that they never had, and they could not obtain. But many refuse to obey the truth that is presented to them by Christ’s ambassadors, because they wish to conform to the world’s standard; and the truth that has reached their understanding, the light that has shone in the soul, will condemn them in the Judgment. In these last days we have the accumulated light that has been shining through all the ages, and we shall be held correspondingly responsible. The path of holiness is not on a level with the world; it is a way cast up. If we walk in this way, if we run in the way of the Lord’s commandments, we shall find that the ‘path of the just is as the shining light, that shineth more and more unto the perfect day.’” Review and Herald, November 25, 1884.
„Senki sem kárhoztatik azért, mert nem hallgatott olyan világosságra és ismeretre, amellyel soha nem rendelkezett, és amelyhez nem is juthatott hozzá. Sokan azonban megtagadják az engedelmességet azzal az igazsággal szemben, amelyet Krisztus követei tárnak eléjük, mert a világhoz akarnak alkalmazkodni; és az igazság, amely eljutott értelmükhöz, a világosság, amely beragyogta a lelket, az Ítéletben kárhoztatni fogja őket. Ezekben az utolsó napokban a minden korszakon át ragyogó világosság összegyűlt fényével rendelkezünk, és ennek megfelelő felelősségre vonás alá esünk. A szentség ösvénye nem egy szinten van a világgal; ez egy feltöltött út. Ha ezen az úton járunk, ha az Úr parancsolatainak útján futunk, azt találjuk majd, hogy az „igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, amely minél tovább halad, annál világosabb lesz a teljes délig.” Review and Herald, 1884. november 25.
We are not “condemned for not heeding light and knowledge that” we “never had, and” we “could not obtain.” The important aspect of this statement is the expression “could not obtain.” Elijah, John and Miller represent light for their respective generations that could be attained. The presence of their message removed the cloak of what is legally called in the United States “plausible deniability.” The Elijah message in any generation where it is manifested removes any “plausible deniability,” thus holding the entire generation accountable for the light that is then presented.
Nem vagyunk „kárhoztatva azért, mert nem hallgattunk olyan világosságra és ismeretre”, amellyel „soha nem rendelkeztünk, és” amelyet „nem szerezhettünk meg”. E kijelentés fontos mozzanata a „nem szerezhettük meg” kifejezés. Illés, János és Miller a maguk nemzedékei számára olyan világosságot képviselnek, amely elérhető volt. Üzenetük jelenléte eltávolította annak palástját, amit az Egyesült Államok jogi nyelvén „plausible deniability”-nek neveznek. Az Illés-üzenet bármely nemzedékben, amelyben megnyilatkozik, megszüntet minden „plausible deniability”-t, és így az egész nemzedéket felelősségre vonja az akkor bemutatott világosságért.
“My brother said at one time that he would not hear anything concerning the doctrine we hold, for fear he should be convinced. He would not come to the meetings, or listen to the discourses; but he afterward declared that he saw he was as guilty as if he had heard them. God had given him an opportunity to know the truth, and He would hold him responsible for this opportunity. There are many among us who are prejudiced against the doctrines that are now being discussed. They will not come to hear, they will not calmly investigate, but they put forth their objections in the dark. They are perfectly satisfied with their position. ‘Thou sayest, I am rich, and increased with goods, and have need of nothing; and knowest not that thou art wretched, and miserable, and poor, and blind, and naked: I counsel thee to buy of me gold tried in the fire, that thou mayest be rich; and white raiment, that thou mayest be clothed, and that the shame of thy nakedness do not appear; and anoint thine eyes with eyesalve, that thou mayest see. As many as I love, I rebuke and chasten: be zealous therefore, and repent’ (Revelation 3:17–19).
„A testvérem egyszer azt mondta, hogy nem akar semmit hallani az általunk vallott tanításról, nehogy meggyőződjék. Nem akart eljönni az összejövetelekre, sem meghallgatni az előadásokat; később azonban kijelentette, hogy belátta: éppoly bűnös, mintha meghallgatta volna azokat. Isten alkalmat adott neki az igazság megismerésére, és ezért az alkalomért felelősségre fogja vonni. Sokan vannak közöttünk, akik előítélettel viseltetnek azon tanítások iránt, amelyekről most szó van. Nem jönnek el meghallgatni azokat, nem vizsgálják meg őket nyugodt lélekkel, hanem a sötétben hozzák fel ellenvetéseiket. Teljesen elégedettek a maguk helyzetével. ‘Azt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és semmire sincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a nyavalyás, a szegény, a vak és a mezítelen: azt tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy meggazdagodjál; és fehér ruhákat, hogy felöltözzél, és ne láttassék meg mezítelenséged szégyene; és kend meg szemeidet szemgyógyító írral, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg’ (Jelenések 3:17–19).”
“This scripture applies to those who live under the sound of the message, but who will not come to hear it. How do you know but that the Lord is giving fresh evidences of His truth, placing it in a new setting, that the way of the Lord may be prepared? What plans have you been laying that new light may be infused through the ranks of God’s people? What evidence have you that God has not sent light to His children? All self-sufficiency, egotism, and pride of opinion must be put away. We must come to the feet of Jesus, and learn of Him who is meek and lowly of heart. Jesus did not teach His disciples as the rabbis taught theirs. Many of the Jews came and listened as Christ revealed the mysteries of salvation, but they came not to learn; they came to criticize, to catch Him in some inconsistency, that they might have something with which to prejudice the people. They were content with their knowledge, but the children of God must know the voice of the True Shepherd. Is not this a time when it would be highly proper to fast and pray before God? We are in danger of variance, in danger of taking sides on a controverted point; and should we not seek God in earnestness, with humiliation of soul, that we may know what is truth?” Selected Messages, book 1, 413.
„Ez az ige azokra vonatkozik, akik az üzenet hangjának hatóköre alatt élnek, de nem jönnek el, hogy meghallgassák azt. Honnan tudjátok, hogy az Úr vajon nem az Ő igazságának új bizonyítékait adja, azt új keretbe helyezve, hogy az Úr útja elkészíttessék? Milyen terveket készítettetek, hogy új világosság áradjon be Isten népének sorai közé? Milyen bizonyítékotok van arra, hogy Isten nem küldött világosságot az Ő gyermekeinek? Minden önelégültséget, önhittséget és véleményünk gőgjét félre kell tenni. Jézus lábaihoz kell jönnünk, és attól kell tanulnunk, aki szelíd és alázatos szívű. Jézus nem úgy tanította tanítványait, ahogyan a rabbik tanították az övéiket. A zsidók közül sokan eljöttek és hallgatták, amint Krisztus feltárta az üdvösség titkait, de nem azért jöttek, hogy tanuljanak; azért jöttek, hogy bírálják Őt, hogy valamilyen következetlenségen kapják, hogy legyen valamijük, amellyel előítéletet kelthetnek a népben. Megelégedtek a saját ismeretükkel, de Isten gyermekeinek ismerniük kell az Igaz Pásztor hangját. Vajon nem olyan idő ez, amikor igen helyénvaló volna böjtölni és Isten előtt imádkozni? Annak veszélyében vagyunk, hogy viszálykodás támad, annak veszélyében vagyunk, hogy állást foglalunk egy vitatott kérdésben; és vajon nem kellene-e Istent komolyan keresnünk, lelkünk megalázásával, hogy megtudhassuk, mi az igazság?” Selected Messages, 1. könyv, 413.
Those that represent the Elijah message are instruments of judgment in a process of purification that prepares the way for the messenger of the covenant to cleanse the temple. In accomplishing the work of cleansing the temple the light of present truth is revealed. If it were not to be revealed, those Christ was and is seeking to cleanse would retain their Laodicean cloak of self-deception. Elijah symbolizes a ministry that presents the truth as an instrument of judgment. That is why we are informed that those who rejected the message of John the Baptist could not be benefitted by the teaching of Jesus.
Azok, akik Illés üzenetét képviselik, az ítélet eszközei egy olyan megtisztítási folyamatban, amely előkészíti az utat a szövetség Követe számára, hogy megtisztítsa a templomot. A templom megtisztításának művének véghezvitele során a jelenvaló igazság világossága nyilvánul meg. Ha ez nem nyilvánulna meg, azokat, akiket Krisztus keresett és keres megtisztítani, továbbra is megtartaná a laodiceai önámítás palástja. Illés egy olyan szolgálatot jelképez, amely az igazságot az ítélet eszközeként tárja elő. Ezért kapunk tájékoztatást arról, hogy azok, akik elutasították Keresztelő János üzenetét, nem részesülhettek Jézus tanításának áldásából.
“I was pointed back to the proclamation of the first advent of Christ. John was sent in the spirit and power of Elijah to prepare the way of Jesus. Those who rejected the testimony of John were not benefited by the teachings of Jesus.” Early Writings, 258.
„Figyelmem visszairányíttatott Krisztus első eljövetelének hirdetésére. János Illés lelkületével és erejével küldetett, hogy elkészítse Jézus útját. Akik elvetették János bizonyságtételét, nem részesültek Jézus tanításainak áldásában.” Korai írások, 258.
In the prophetic histories that typify the cleansing of God’s people a present truth message is unsealed that holds the generation accountable for either choosing darkness or light.
Azokban a prófétai történetekben, amelyek Isten népe megtisztítását előképezik, egy jelenvaló igazságról szóló üzenet nyílik meg, amely felelősségre vonja ezt a nemzedéket azért, hogy a sötétséget vagy a világosságot választja.
But thou, O Daniel, shut up the words, and seal the book, even to the time of the end: many shall run to and fro, and knowledge shall be increased…. And he said, Go thy way, Daniel: for the words are closed up and sealed till the time of the end. Many shall be purified, and made white, and tried; but the wicked shall do wickedly: and none of the wicked shall understand; but the wise shall understand. Daniel 12:4, 9, 10.
Te pedig, Dániel, zárd be e szavakat, és pecsételd le e könyvet a vég idejéig: sokan ide-oda futkosnak majd, és a tudás megnövekedik…. És ő ezt mondta: Menj el, Dániel, mert e szavak bezárattak és lepecsételtettek a vég idejéig. Sokan megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak; de a gonoszok gonoszul cselekszenek; és a gonoszok közül senki sem érti meg, de az értelmesek megértik. Dániel 12:4, 9, 10.
Those who represent the Elijah message for their respective generations are identified by Christ as His ambassadors in order to use them as instruments of judgment. This is what Elijah was identifying when he said, “let it be known this day that thou art God in Israel, and that I am thy servant, and that I have done all these things at thy word.”
Akik saját nemzedékük számára Illés üzenetét képviselik, azokat Krisztus az Ő követeiként azonosítja, hogy az ítélet eszközeiként használja őket. Ezt azonosította Illés, amikor ezt mondta: „tudtodra legyen e napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te igéd szerint cselekedtem.”
This truth is also set forth by Jesus concerning John the Baptist.
Ezt az igazságot Jézus Keresztelő Jánosra vonatkozóan is kijelenti.
And as they departed, Jesus began to say unto the multitudes concerning John, What went ye out into the wilderness to see? A reed shaken with the wind? But what went ye out for to see? A man clothed in soft raiment? behold, they that wear soft clothing are in kings’ houses. But what went ye out for to see? A prophet? yea, I say unto you, and more than a prophet. For this is he, of whom it is written, Behold, I send my messenger before thy face, which shall prepare thy way before thee. Matthew 11:7–10.
Amikor pedig azok elmentek, Jézus beszélni kezdett a sokasághoz János felől: Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádszálat? De mit mentetek ki látni? Puha ruhába öltözött embert? Íme, akik puha ruhákat viselnek, a királyok házaiban vannak. De mit mentetek ki látni? Prófétát? Igen, mondom nektek, és prófétánál is nagyobbat. Mert ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet a te orcád előtt, aki elkészíti előtted a te utadat. Máté 11:7–10.
John was more than a prophet, he was an instrument of judgment, and his ministry was identified to his generation, for they had went out into the wilderness to see him, just as surely as all Israel came to Carmel at Ahab’s command. William Miller understood the increase of knowledge that was unsealed in 1798. He represented those that ran to and fro in God’s Word as the knowledge increased. His message was based upon prophetic time and in 1840 his message and ministry were placed into his generation in such a fashion that all the Protestant world watched to see if his methodology worked. When it was confirmed, his message was carried around the world.
János több volt, mint próféta: az ítélet eszköze volt, és szolgálata a maga nemzedéke előtt azonosíttatott, mert kimentek hozzá a pusztába, hogy lássák őt, éppen olyan bizonyosan, ahogyan egész Izráel a Kármelre ment Akháb parancsára. William Miller megértette az ismeret növekedését, amely 1798-ban felnyittatott. Azokat képviselte, akik ide-oda futottak Isten Igéjében, miközben az ismeret növekedett. Üzenete a prófétai időn alapult, és 1840-ben üzenete és szolgálata oly módon helyeztetett bele a maga nemzedékébe, hogy az egész protestáns világ figyelte, vajon módszertana működik-e. Amikor ez megerősítést nyert, üzenetét az egész világra elvitték.
“In the year 1840 another remarkable fulfillment of prophecy excited widespread interest. two years before, Josiah Litch, one of the leading ministers preaching the second advent, published an exposition of Revelation 9, predicting the fall of the Ottoman Empire. According to his calculations, this power was to be overthrown . . . on the 11th of August, 1840, when the Ottoman power in Constantinople may be expected to be broken. And this, I believe, will be found to be the case.’
„1840-ben a prófécia egy másik figyelemre méltó beteljesedése széles körű érdeklődést keltett. Két évvel korábban Josiah Litch, a második adventet hirdető egyik vezető lelkész, közzétette a Jelenések 9. fejezetének magyarázatát, amelyben megjövendölte az Oszmán Birodalom bukását. Számításai szerint e hatalomnak meg kell döntenie… 1840. augusztus 11-én, amikor az oszmán hatalom Konstantinápolyban várhatóan megtöretik. És hiszem, hogy ez így is fog történni.”
“At the very time specified, Turkey, through her ambassadors, accepted the protection of the allied powers of Europe, and thus placed herself under the control of Christian nations. The event exactly fulfilled the prediction. When it became known, multitudes were convinced of the correctness of the principles of prophetic interpretation adopted by Miller and his associates, and a wonderful impetus was given to the advent movement. Men of learning and position united with Miller, both in preaching and in publishing his views, and from 1840 to 1844 the work rapidly extended.” The Great Controversy, 334, 335.
„Pontosan a megjelölt időben Törökország követei útján elfogadta Európa szövetséges hatalmainak védelmét, és ezáltal a keresztény nemzetek ellenőrzése alá helyezte magát. Az esemény pontosan beteljesítette a jövendölést. Amikor ez ismertté vált, sokaságok győződtek meg a Miller és társai által elfogadott prófétai értelmezési elvek helyességéről, és csodálatos lendületet kapott az adventmozgalom. Tanult és tekintélyes férfiak csatlakoztak Millerhez, mind nézeteinek hirdetésében, mind azok kiadásában, és 1840-től 1844-ig a munka gyorsan terjedt.” The Great Controversy, 334, 335.
From “1840 to 1844” represents the history of the “seven thunders” of Revelation chapter ten. In that history a purification process that was represented in Malachi chapter three, and the two temple cleansings of Christ was initiated. The process of purification was a progressive testing process, based upon Miller’s understanding of the day for a year principle. Those who represent the Elijah message prepare the way for the messenger of the covenant to come suddenly to His temple, and they are the symbol of an instrument of judgment that is employed by the messenger of the covenant to sweep out those who choose darkness rather than light.
Az „1840-től 1844-ig” tartó időszak a Jelenések tizedik fejezetében szereplő „hét mennydörgés” történetét jelképezi. Ebben a történetben kezdetét vette egy megtisztítási folyamat, amelyet Malakiás harmadik fejezete, valamint Krisztus két templomtisztítása ábrázolt. A megtisztítás folyamata fokozatos próbatételi folyamat volt, amely Millernek a nap-év elvre vonatkozó megértésén alapult. Azok, akik Illés üzenetét képviselik, előkészítik az utat a szövetség követe előtt, hogy hirtelen eljöjjön az Ő templomába, és ők annak az ítéleti eszköznek a jelképei, amelyet a szövetség követe használ fel arra, hogy kisöpörje azokat, akik a világosság helyett a sötétséget választják.
I indeed baptize you with water unto repentance: but he that cometh after me is mightier than I, whose shoes I am not worthy to bear: he shall baptize you with the Holy Ghost, and with fire: Whose fan is in his hand, and he will thoroughly purge his floor, and gather his wheat into the garner; but he will burn up the chaff with unquenchable fire. Matthew 3:11, 12.
Én ugyan vízzel keresztellek meg titeket megtérésre; de aki utánam jön, erősebb nálam, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó: ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket. Kezében szórólapátja van, és teljesen megtisztítja szérűjét, búzáját csűrbe gyűjti; a polyvát pedig megolthatatlan tűzzel égeti meg. Máté 3:11–12.
In Christ’s day represented in John 6:66 he lost more disciples than any other time. In The Desire of Ages where this passage of John is addressed the methodology of prophetic application was the very reason the disciples left. They could not understand that the literal represented the spiritual, and according to the apostle Paul the literal comes before the spiritual.
Krisztus idejében — amint azt a János 6:66 ábrázolja — több tanítványt veszített el, mint bármely más alkalommal. A Jézus élete című műben, ahol e jánosi szakasz tárgyalásra kerül, a prófétai alkalmazás módszertana volt éppen az oka annak, hogy a tanítványok eltávoztak. Nem tudták megérteni, hogy a szó szerinti a lelkit jelképezi, és Pál apostol szerint a szó szerinti megelőzi a lelkit.
And so it is written, The first man Adam was made a living soul; the last Adam was made a quickening spirit. Howbeit that was not first which is spiritual, but that which is natural; and afterward that which is spiritual. 1 Corinthians 15:45, 46.
Ezért meg van írva: Az első ember, Ádám, élő lélekké lett; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé lett. De nem a szellemi volt előbb, hanem a természetes; azután pedig a szellemi. 1 Korinthus 15:45, 46.
Unwilling and therefore unable the Jews refused to understand Christ when he identified that He was the bread of heaven that needed to be eaten. Customs and traditions overruled the methodology that was exercised by Christ himself. Concerning this history Sister White recorded:
A zsidók, mivel nem voltak hajlandók, ennélfogva képtelenek is voltak megérteni Krisztust, amikor kijelentette, hogy Ő a mennyből való kenyér, amelyet meg kell enni. A szokások és hagyományok felülírták azt a módszert, amelyet maga Krisztus alkalmazott. E történettel kapcsolatban White testvérnő ezt jegyezte fel:
“By the public rebuke of their unbelief these disciples were still further alienated from Jesus. They were greatly displeased, and wishing to wound the Saviour and gratify the malice of the Pharisees, they turned their backs upon Him, and left Him with disdain. They had made their choice, had taken the form without the spirit, the husk without the kernel. Their decision was never afterward reversed; for they walked no more with Jesus.
„Hitetlenségük nyilvános megfeddése által e tanítványok még inkább eltávolodtak Jézustól. Igen rossz néven vették ezt, és mivel meg akarták sebezni az Üdvözítőt, valamint eleget akartak tenni a farizeusok rosszindulatának, hátat fordítottak Neki, és megvetéssel elhagyták Őt. Meghozták választásukat: a formát választották a lélek nélkül, a héjat a mag nélkül. Döntésüket ezután soha többé nem vonták vissza; mert többé nem jártak Jézussal.”
“‘Whose fan is in His hand, and He will throughly purge His floor, and gather His wheat into the garner.’ Matthew 3:12. This was one of the times of purging. By the words of truth, the chaff was being separated from the wheat. Because they were too vain and self-righteous to receive reproof, too world-loving to accept a life of humility, many turned away from Jesus. Many are still doing the same thing. Souls are tested today as were those disciples in the synagogue at Capernaum. When truth is brought home to the heart, they see that their lives are not in accordance with the will of God. They see the need of an entire change in themselves; but they are not willing to take up the self-denying work. Therefore they are angry when their sins are discovered. They go away offended, even as the disciples left Jesus, murmuring, ‘This is an hard saying; who can hear it?’” The Desire of Ages, 392.
„Akinek kezében szórólapátja van, és teljesen megtisztítja szérűjét, a gabonáját pedig csűrbe takarítja.” Máté 3:12. Ez a megtisztítás egyik ideje volt. Az igazság szavai által a polyva elválasztatott a búzától. Mivel sokan túlságosan hiúk és önigazultak voltak ahhoz, hogy a feddést elfogadják, és túlságosan szerették a világot ahhoz, hogy az alázat életét elfogadják, elfordultak Jézustól. Sokan ma is ugyanezt teszik. A lelkek ma is próbára tétetnek, miként azok a tanítványok a kapernaumi zsinagógában. Amikor az igazság eléri a szívet, felismerik, hogy életük nincs összhangban Isten akaratával. Látják, hogy teljes változásra van szükség bennük; de nem hajlandók magukra venni az önmegtagadó munka terhét. Ezért megharagszanak, amikor bűneik napvilágra kerülnek. Megütközve távoznak, miként a tanítványok is elhagyták Jézust, zúgolódva: „Kemény beszéd ez; ki hallgathatja azt?” Jézus élete, 392.
It is Malachi’s messenger of the covenant that purges the sons of Levi with fire. He thoroughly purges his floor, separating the wheat from the chaff. He does this work with a fan. The fan is what accomplishes the separation, and the fan is the message of present truth for each respective history where He purifies the sons of Levi. The fan is the Elijah message and messengers, who represent an instrument of judgment.
Malakiás szövetségének követe az, aki tűzzel megtisztítja Lévi fiait. Alaposan megtisztítja szérűjét, elválasztva a búzát a polyvától. Ezt a munkát szórólapáttal végzi. A szórólapát az, ami véghezviszi az elválasztást, és a szórólapát az adott korszakra szóló jelenvaló igazság üzenete minden egyes megfelelő történelmi időszakban, amikor megtisztítja Lévi fiait. A szórólapát Illés üzenete és követei, akik az ítélet eszközét képviselik.
Behold, I will send my messenger, and he shall prepare the way before me: and the Lord, whom ye seek, shall suddenly come to his temple, even the messenger of the covenant, whom ye delight in: behold, he shall come, saith the Lord of hosts. But who may abide the day of his coming? and who shall stand when he appeareth? for he is like a refiner’s fire, and like fullers’ soap: And he shall sit as a refiner and purifier of silver: and he shall purify the sons of Levi, and purge them as gold and silver, that they may offer unto the Lord an offering in righteousness. Then shall the offering of Judah and Jerusalem be pleasant unto the Lord, as in the days of old, and as in former years. Malachi 3:1–4.
Íme, elküldöm az én követemet, és ő elkészíti előttem az utat; és hamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, a szövetség követe, akiben gyönyörködtök: íme, eljön, azt mondja a Seregek Ura. De ki állhat meg eljövetelének napján? és ki maradhat meg, amikor megjelenik? mert olyan ő, mint az ötvös tüze és mint a ruhatisztítók lúgja: Leül, mint az ezüst olvasztója és megtisztítója; megtisztítja Lévi fiait, és megtisztítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy igazságban vigyenek áldozatot az Úrnak. Akkor kedves lesz az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a régi napokban és mint a hajdani esztendőkben. Malakiás 3:1–4.
The one who comes after John the Baptist is He who purges His floor with a fan, and is like a refiner’s fire. The purification process is accomplished by the messenger of the covenant, and therefore identifies a history where the Lord is entering into covenant with a new chosen covenant people. When ancient Israel was delivered from the slavery of Egypt, a theme of that sacred history was the issue of the “firstborn.” Whether it was the death of Egypt’s firstborn, or God’s identification of Israel as His firstborn.
Aki Keresztelő János után jön, Ő az, aki szérűjét szórólapáttal megtisztítja, és olyan, mint az ötvös tüze. A megtisztítás folyamata a szövetség követe által megy végbe, és ezért olyan történelmet azonosít, amelyben az Úr szövetségre lép egy új, választott szövetséges néppel. Amikor az ősi Izráel megszabadult Egyiptom szolgaságából, e szent történelem egyik témája az „elsőszülött” kérdése volt. Akár Egyiptom elsőszülötteinek haláláról volt szó, akár arról, hogy Isten Izráelt az Ő elsőszülöttjeként jelölte meg.
And thou shalt say unto Pharaoh, Thus saith the Lord, Israel is my son, even my firstborn: And I say unto thee, Let my son go, that he may serve me: and if thou refuse to let him go, behold, I will slay thy son, even thy firstborn. Exodus 4:22, 23.
És mondd a fáraónak: Így szól az Úr: Izráel az én fiam, az én elsőszülöttem. És azt mondom neked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nekem; ha pedig vonakodsz elbocsátani őt, íme, megölöm a te fiadat, a te elsőszülöttedet. 2Mózes 4:22–23.
When God entered into covenant with Israel in the deliverance from Egypt the divine plan was that every firstborn son of each of the tribes would be dedicated to the work of the priesthood. But at the rebellion of the golden calf, it was only the tribe of Levi that stood on Moses’ side of the rebellion. For their faithfulness, God disannulled His plan that each firstborn from every tribe would be dedicated to the priesthood and he passed by the other tribes and gave the tribe of Levi the exclusive right of the priesthood. When the messenger of the covenant purifies the sons of Levi it is representing a history where a former covenant people are being set aside for a new covenant people. This was the case with John the Baptist, the Millerites and will be with the one hundred and forty-four thousand. From 1840 to 1844 a purification process was initiated by the testing issue of the prophetic message that had been given to William Miller. It led to the Lord suddenly coming to his temple on October 22, 1844, but the process of purification did not end until 1863.
Amikor Isten szövetséget kötött Izráellel az Egyiptomból való szabadításkor, az isteni terv az volt, hogy minden törzs minden elsőszülött fia a papság szolgálatára legyen odaszentelve. Ám az aranyborjú körüli lázadás idején egyedül Lévi törzse állt Mózes oldalára a lázadásban. Hűségükért Isten érvénytelenítette azt a tervét, hogy minden törzsből minden elsőszülött a papságra legyen odaszentelve; a többi törzset félretéve Lévi törzsének adta a papság kizárólagos jogát. Amikor a szövetség követe megtisztítja Lévi fiait, ez egy olyan történelmet jelképez, amelyben egy korábbi szövetséges nép félretétetik egy új szövetséges nép javára. Így volt ez Keresztelő János, a milleriták esetében, és így lesz a száznegyvennégyezerrel is. 1840-től 1844-ig megindult a megtisztítás folyamata annak a prófétai üzenetnek a próbaköve által, amely William Millernek adatott. Ez vezetett ahhoz, hogy az Úr hirtelen eljött az ő templomába 1844. október 22-én, de a megtisztítás folyamata csak 1863-ban ért véget.
“Both the prophecy of Daniel 8:14, ‘Unto two thousand and three hundred days; then shall the sanctuary be cleansed,’ and the first angel’s message, ‘Fear God, and give glory to Him; for the hour of His judgment is come,’ pointed to Christ’s ministration in the most holy place, to the investigative judgment, and not to the coming of Christ for the redemption of His people and the destruction of the wicked. The mistake had not been in the reckoning of the prophetic periods, but in the event to take place at the end of the 2300 days. Through this error the believers had suffered disappointment, yet all that was foretold by the prophecy, and all that they had any Scripture warrant to expect, had been accomplished. At the very time when they were lamenting the failure of their hopes, the event had taken place which was foretold by the message, and which must be fulfilled before the Lord could appear to give reward to His servants.
„Mind Dániel 8:14 próféciája: »Kétezer-háromszáz estig és reggelig; azután megtisztíttatik a szenthely«, mind pedig az első angyal üzenete: »Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget; mert eljött az ő ítéletének órája«, Krisztusnak a szentek szentjében végzett szolgálatára, a vizsgálati ítéletre mutatott, és nem Krisztusnak az ő népe megváltására és a gonoszok pusztítására való eljövetelére. A tévedés nem a prófétai időszakok kiszámításában volt, hanem abban az eseményben, amelynek a 2300 nap végén kellett bekövetkeznie. E tévedés folytán a hívők csalódást szenvedtek, mindazonáltal mindaz beteljesedett, amit a prófécia előre megmondott, és mindaz, amit az Írás alapján joggal várhattak. Éppen abban az időben, amikor reményeik meghiúsulását siratták, bekövetkezett az az esemény, amelyet az üzenet előre jelzett, és amelynek be kellett teljesednie, mielőtt az Úr megjelenhetett volna, hogy megjutalmazza szolgáit.”
“Christ had come, not to the earth, as they expected, but, as foreshadowed in the type, to the most holy place of the temple of God in heaven. He is represented by the prophet Daniel as coming at this time to the Ancient of Days: ‘I saw in the night visions, and, behold, one like the Son of man came with the clouds of heaven, and came’—not to the earth, but—’to the Ancient of Days, and they brought Him near before Him.’ Daniel 7:13.
„Krisztus nem a földre jött el, amint azt ők várták, hanem — amint azt az előkép előre jelezte — az Isten mennyei templomának szentek szentjébe. Dániel próféta úgy ábrázolja Őt, mint aki ebben az időben az Öregkorúhoz érkezik: »Látám éjszakai látásokban, és ímé, az ég felhőiben mint valami emberfia jőve, és méne« — nem a földre, hanem — »az Öregkorúhoz, és eleibe vivék Őt.« Dániel 7:13.”
“This coming is foretold also by the prophet Malachi: ‘The Lord, whom ye seek, shall suddenly come to His temple, even the Messenger of the covenant, whom ye delight in: behold, He shall come, saith the Lord of hosts.’ Malachi 3:1. The coming of the Lord to His temple was sudden, unexpected, to His people. They were not looking for Him there. They expected Him to come to earth, ‘in flaming fire taking vengeance on them that know not God, and that obey not the gospel.’ 2 Thessalonians 1:8.
Ezt az eljövetelt Malakiás próféta is megjövendöli: „És mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetség követe, akit ti kívántok: ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura.” Malakiás 3:1. Az Úrnak az ő templomába való eljövetele népe számára hirtelen, váratlan volt. Nem ott várták őt. Azt várták, hogy a földre jön el, „tűznek lángjában, bosszút állván azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.” 2 Thesszalonika 1:8.
“But the people were not yet ready to meet their Lord. There was still a work of preparation to be accomplished for them. Light was to be given, directing their minds to the temple of God in heaven; and as they should by faith follow their High Priest in His ministration there, new duties would be revealed. Another message of warning and instruction was to be given to the church.
„Ám a nép még nem állt készen arra, hogy találkozzék Urával. Még hátra volt egy előkészítő munka, amelyet értük el kellett végezni. Világosságot kellett nekik adni, amely gondolataikat a mennyben levő Isten temploma felé irányítja; és amint hit által követik Főpapjukat az ott végzett szolgálatában, új kötelességek tárulnak fel előttük. Az egyháznak egy másik figyelmeztető és oktató üzenetet kellett adni.”
“Says the prophet: ‘Who may abide the day of His coming? and who shall stand when He appeareth? for He is like a refiner’s fire, and like fullers’ soap: and He shall sit as a refiner and purifier of silver: and He shall purify the sons of Levi, and purge them as gold and silver, that they may offer unto the Lord an offering in righteousness.’ Malachi 3:2, 3. Those who are living upon the earth when the intercession of Christ shall cease in the sanctuary above are to stand in the sight of a holy God without a mediator. Their robes must be spotless, their characters must be purified from sin by the blood of sprinkling. Through the grace of God and their own diligent effort they must be conquerors in the battle with evil. While the investigative judgment is going forward in heaven, while the sins of penitent believers are being removed from the sanctuary, there is to be a special work of purification, of putting away of sin, among God’s people upon earth. This work is more clearly presented in the messages of Revelation 14.
„Így szól a próféta: »Kicsoda állhat meg az ő eljövetelének napján? és kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? mert olyan ő, mint az ötvös tüze és mint a ruhatisztítók lúgja: és leül, mint az ezüst ötvöse és megtisztítója; és megtisztítja Lévi fiait, és megtisztítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy igazságban vigyenek áldozatot az Úrnak.« Malakiás 3:2, 3. Azoknak, akik a földön élnek, amikor Krisztus közbenjárása megszűnik a mennyei szentélyben, közbenjáró nélkül kell megállniuk a szent Isten színe előtt. Ruhájuknak szeplőtelennek kell lennie, jellemüknek pedig a meghintés vérének ereje által meg kell tisztulnia a bűntől. Isten kegyelme és saját szorgalmas erőfeszítésük által győzteseknek kell lenniük a gonosszal vívott harcban. Miközben a vizsgálati ítélet a mennyben folyik, miközben a bűnbánó hívők bűnei eltávolíttatnak a szentélyből, Isten népe között a földön a megtisztulásnak, a bűn félretételének különleges munkájának kell végbemennie. Ezt a munkát világosabban mutatják be a Jelenések 14. fejezetének üzenetei.”
“When this work shall have been accomplished, the followers of Christ will be ready for His appearing. ‘Then shall the offering of Judah and Jerusalem be pleasant unto the Lord, as in the days of old, and as in former years.’ Malachi 3:4. Then the church which our Lord at His coming is to receive to Himself will be a ‘glorious church, not having spot, or wrinkle, or any such thing.’ Ephesians 5:27. Then she will look ‘forth as the morning, fair as the moon, clear as the sun, and terrible as an army with banners.’ Song of Solomon 6:10.
„Amikor ez a munka befejeződik, Krisztus követői készen állnak majd az Ő megjelenésére. „Akkor kedves lesz az Úr előtt Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a régi napokban és mint a hajdani esztendőkben.” Malakiás 3:4. Akkor az egyház, amelyet Urunk eljövetelekor magához fogad, „dicsőséges egyház” lesz, „amelyen nem lesz szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle.” Efezus 5:27. Akkor úgy tekint elő, „mint a hajnal, szép mint a hold, tiszta mint a nap, rettenetes mint a zászlós hadak.” Énekek éneke 6:10.
“Besides the coming of the Lord to His temple, Malachi also foretells His second advent, His coming for the execution of the judgment, in these words: ‘And I will come near to you to judgment; and I will be a swift witness against the sorcerers, and against the adulterers, and against false swearers, and against those that oppress the hireling in his wages, the widow, and the fatherless, and that turn aside the stranger from his right, and fear not Me, saith the Lord of hosts.’ Malachi 3:5. Jude refers to the same scene when he says, ‘Behold, the Lord cometh with ten thousands of His saints, to execute judgment upon all, and to convince all that are ungodly among them of all their ungodly deeds.’ Jude 14, 15. This coming, and the coming of the Lord to His temple, are distinct and separate events.
„Az Úrnak az Ő templomába való eljövetele mellett Malakiás az Ő második adventjét is megjövendöli, az Ő eljövetelét az ítélet végrehajtására, e szavakkal: »És ítéletre közeledem hozzátok; és gyors tanú leszek a varázslók ellen, a paráznák ellen, a hamisan esküvők ellen, és azok ellen, akik elnyomják a napszámost bérében, az özvegyet és az árvát, és akik a jövevényt megfosztják jogától, és nem félnek engem — ezt mondja a Seregek Ura.« Malakiás 3:5. Júdás ugyanarra a jelenetre utal, amikor ezt mondja: »Íme, eljött az Úr az Ő szentjeinek tízezreivel, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és meggyőzzön minden istentelent közöttük minden istentelen cselekedetükről.« Júdás 14, 15. Ez az eljövetel, valamint az Úrnak az Ő templomába való eljövetele, egymástól elkülönülő és különálló események.”
“The coming of Christ as our high priest to the most holy place, for the cleansing of the sanctuary, brought to view in Daniel 8:14; the coming of the Son of man to the Ancient of Days, as presented in Daniel 7:13; and the coming of the Lord to His temple, foretold by Malachi, are descriptions of the same event; and this is also represented by the coming of the bridegroom to the marriage, described by Christ in the parable of the ten virgins, of Matthew 25.” The Great Controversy, 424–426.
„Krisztus eljövetele mint a mi főpapunk a szentek szentjébe, a szentély megtisztítására, amint azt Dániel 8:14 bemutatja; az Emberfiának eljövetele az Öregkorúhoz, amint azt Dániel 7:13 tárja elénk; valamint az Úr eljövetele az Ő templomába, amelyet Malakiás megjövendölt — mind ugyanannak az eseménynek a leírásai; és ugyanezt jelképezi a vőlegény eljövetele a menyegzőre is, amelyet Krisztus a tíz szűzről szóló példázatban ír le Máté 25-ben.” A nagy küzdelem, 424–426.
Four “comings” are referred to in the last paragraph and they are all the same coming symbolized four different ways. One of those “comings” is the parable of the ten virgins.
Az utolsó bekezdés négy „eljövetelre” utal, és ezek mind ugyanazt az eljövetelt jelképezik négy különböző módon. E „eljövetelek” egyike a tíz szűzről szóló példázat.
“I am often referred to the parable of the ten virgins, five of whom were wise, and five foolish. This parable has been and will be fulfilled to the very letter, for it has a special application to this time, and, like the third angel’s message, has been fulfilled and will continue to be present truth till the close of time.” Review and Herald, August 19, 1890.
„Gyakran utalnak nekem a tíz szűzről szóló példázatra, akik közül öt bölcs volt, öt pedig balga. Ez a példázat betű szerint beteljesedett és be fog teljesedni, mert különleges alkalmazása van erre az időre, és a harmadik angyal üzenetéhez hasonlóan beteljesedett, és az idők végéig jelenvaló igazság marad.” Review and Herald, 1890. augusztus 19.
If the four “comings” “are descriptions of the same event,” then those four “comings” that were fulfilled in the beginning of Adventism in the Millerite movement, “will be fulfilled” again “to the very letter” in the Elijah movement at the end of Adventism.
Ha a négy „eljövetel” „ugyanannak az eseménynek a leírása”, akkor e négy „eljövetel”, amely az adventizmus kezdetén, a millerita mozgalomban teljesedett be, az adventizmus végén az Illés-mozgalomban ismét „beteljesedik”, „a legteljesebb mértékben, betű szerint”.
William Miller and the Millerites were the representatives of the first angel’s message, and in the same passage from Early Writings that we recently cited, the message of the first angel possessed the identical characteristics of John the Baptist. We cited the passage that says those who rejected the message of John the Baptist could not be benefited by the teachings of Jesus. In the next paragraph she says, “Those who rejected the first message could not be benefited by the second; neither were they benefited by the midnight cry, which was to prepare them to enter with Jesus by faith into the most holy place of the heavenly sanctuary.” Both William Miller and John the Baptist represent instruments of judgment.
William Miller és a milleriták az első angyal üzenetének képviselői voltak, és ugyanabban a szakaszban az Early Writingsből, amelyet nemrég idéztünk, az első angyal üzenete János, a Keresztelőével azonos jellemzőkkel bírt. Idéztük azt a szakaszt, amely kijelenti, hogy akik elutasították Keresztelő János üzenetét, azok nem részesülhettek Jézus tanításaiból fakadó áldásban. A következő bekezdésben ezt mondja: „Azok, akik elutasították az első üzenetet, nem részesülhettek a másodikból; és nem részesültek a éjféli kiáltásból sem, amelynek az volt a rendeltetése, hogy előkészítse őket arra, hogy hit által Jézussal együtt belépjenek a mennyei szentély szentek szentjébe.” William Miller és Keresztelő János egyaránt az ítélet eszközeit jelképezik.
Had neither of them appeared, their respective generations would not be held accountable for rejecting light. God used those two messengers to remove the Laodicean cloak of sin, and thus demonstrated the Laodicean nakedness of the former chosen people, by introducing a message that whether accepted or rejected would be used in judgment as a symbol that a prophet had been among them. The history of 1840 to 1844 was typified by the fire coming down on Elijah’s offering on Mount Carmel. The true prophet had been distinguished from the false prophets.
Ha egyikük sem jelent volna meg, a maguk nemzedékei nem volnának felelősségre vonhatók a világosság elutasításáért. Isten ezt a két követet használta fel arra, hogy eltávolítsa a laodiceai bűn leplét, és ily módon nyilvánvalóvá tegye a korábbi választott nép laodiceai mezítelenségét, egy olyan üzenet bevezetése által, amelyet akár elfogadnak, akár elutasítanak, az ítéletben annak jelképeként lesz felhasználva, hogy próféta volt közöttük. Az 1840-től 1844-ig terjedő időszak történetét az jelképezte, hogy a tűz alászállt Illés áldozatára a Kármel hegyén. Az igaz próféta megkülönböztettetett a hamis prófétáktól.
We are at the point where we should outline the purification process that continued after October 22, 1844. Sister White stated that after October 22, 1844 “the people were not yet ready to meet their Lord. There was still a work of preparation to be accomplished for them. Light was to be given, directing their minds to the temple of God in heaven; and as they should by faith follow their High Priest in His ministration there, new duties would be revealed. Another message of warning and instruction was to be given to the church.”
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor vázolnunk kell a tisztulási folyamatot, amely 1844. október 22-e után folytatódott. White testvérnő kijelentette, hogy 1844. október 22-e után „a nép még nem állt készen arra, hogy találkozzék Urával. Még volt számukra elvégzendő előkészületi munka. Világosságot kellett adni, amely gondolataikat a mennyben levő Isten temploma felé irányítja; és amint hit által követik Főpapjukat az ott végzett szolgálatában, új kötelességek tárulnak fel előttük. A gyülekezetnek még egy figyelmeztető és oktató üzenetet kellett kapnia.”
When Adventism rejected the “seven times” of Leviticus twenty-six that Daniel called the “oath” of Moses, they lost their ability to recognize that the process of purification continued beyond their initial work of understanding the truths connected with the opening of the judgment.
Amikor az adventizmus elvetette Mózesnek azt a 3Mózes huszonhatban szereplő „hét idejét”, amelyet Dániel „eskünek” nevezett, elveszítette annak felismerésére való képességét, hogy a megtisztítás folyamata tovább folytatódott azon kezdeti munkájukon túl is, amely az ítélet megnyílásával kapcsolatos igazságok megértésére irányult.
We will address the continued purification process in the next article, and begin to align the horn of true Protestantism that Millerite Adventism received in the 1840’s with the horn of Republicanism.
A folytatólagos megtisztítási folyamattal a következő cikkben foglalkozunk, és megkezdjük annak összeillesztését, miként kapcsolódik az igaz protestantizmusnak az a szarva, amelyet a millerita adventizmus az 1840-es években kapott, a republikánusság szarvához.