Elijah - Number Six

„Az az angyal, aki egyesül a harmadik angyal üzenetének hirdetésében, be fogja világítani az egész földet dicsőségével. Itt világszéles kiterjedésű és rendkívüli erejű mű van megjövendölve. Az 1840–44-es adventmozgalom Isten hatalmának dicsőséges megnyilvánulása volt; az első angyal üzenete eljutott a világ minden misszióállomására, és némely országokban a tizenhatodik századi reformáció óta nem tapasztalt legnagyobb vallási érdeklődés mutatkozott, amelyet azonban felül fog múlni a harmadik angyal utolsó figyelmeztetése alatti hatalmas mozgalom.” A nagy küzdelem, 611.

„Babilonról, abban az időben, amely e próféciában tárul elénk, ez a kijelentés hangzik: »Bűnei az égig hatottak, és Isten megemlékezett gonoszságairól.« Jelenések 18:5. Betöltötte bűnének mértékét, és a pusztulás éppen rázuhanóban van. De Istennek még mindig van népe Babilonban; és ítéleteinek meglátogatása előtt e hűségeseket ki kell hívni onnan, hogy ne legyenek részesek bűneiben, és »ne kapjanak csapásaiból«. Ezt jelképezi az a mozgalom, amelyet az angyal szimbolizál, aki leszáll a mennyből, megvilágítja a földet dicsőségével, és hatalmas szóval kiált, Babilon bűneit hirdetve. Üzenetével kapcsolatban hangzik a hívás: »Fussatok ki belőle, én népem!« Ezek a kijelentések, a harmadik angyal üzenetével egyesülve, alkotják a végső figyelmeztetést, amelyet a föld lakóinak kell adni.” A nagy küzdelem, 604.

„Jézus egy hatalmas angyalt bízott meg azzal, hogy alászálljon, és figyelmeztesse a föld lakóit: készüljenek fel az Ő második megjelenésére. Amint az angyal elhagyta Jézus jelenlétét a mennyben, rendkívül fényes és dicsőséges világosság haladt előtte. Azt mondatott nekem, hogy küldetése az, hogy dicsőségével beragyogja a földet, és figyelmeztesse az embert Isten eljövendő haragjára.” Early Writings, 245.

És ezek után láttam, hogy egy másik angyal száll alá a mennyből, nagy hatalommal; és a föld megvilágosodott az ő dicsőségétől. Jelenések 18:1.

És kiáltott az egyik a másiknak, és ezt mondta: Szent, szent, szent a seregek Ura; teljes mind az egész föld az ő dicsőségével. Ézsaiás 6:3.

„A trón előtt álló szeráfok olyannyira betelnek tiszteletteljes félelemmel, amikor Isten dicsőségét szemlélik, hogy egyetlen pillanatra sem tekintenek önmagukra önelégültséggel, sem önmaguk, sem egymás csodálatával. Dicséretük és dicsőségük a Seregek Uráé, aki magasan fenn van és felmagasztaltatott, és akinek palástja betölti a templomot. Amint látják a jövőt, amikor az egész föld betelik az ő dicsőségével, a diadalmas dicséret éneke zeng felelgetve egyiktől a másikig e dallamos énekben: »Szent, szent, szent a Seregek Ura.« Teljesen megelégszenek azzal, hogy Istent dicsőítsék; és az ő jelenlétében, helyeslésének mosolya alatt semmi többre nem vágynak. Az ő képmásának hordozásában, szolgálatának végzésében és imádásában legmagasabb törekvésük teljesen beteljesedik.”

„Az Ésaiásnak adott látomás Isten népének állapotát ábrázolja az utolsó napokban.” Review and Herald, 1896. december 22.

És monda az Úr: Megbocsátottam a te beszéded szerint; de amint igazán élek én, az egész föld betelik az Úr dicsőségével. Mert mindazok a férfiak, akik látták az én dicsőségemet és csodáimat, amelyeket Egyiptomban és a pusztában cselekedtem, és immár tízszer kísértettek engem, és nem hallgattak szómra: bizony nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak, és senki azok közül, akik bosszantottak engem, nem látja meg azt. De szolgámat, Kálebet, mivel más szellem volt vele, és teljesen követett engem, beviszem arra a földre, amelyre bement; és az ő magva birtokba veszi azt. 4Mózes 14:20–24.

„Mózes a megdicsőülés hegyén tanúja volt Krisztus bűn és halál felett aratott győzelmének. Azokat jelképezte, akik az igazak feltámadásakor előjönnek a sírból. Illés, aki anélkül ragadtatott a mennybe, hogy meglátta volna a halált, azokat jelképezte, akik Krisztus második eljövetelekor élve lesznek a földön, és akik „egy szempillantásban, egy pillanat alatt, az utolsó trombitaszóra” elváltoznak; amikor „e halandónak halhatatlanságot kell öltenie”, és „e romlandónak romolhatatlanságot kell öltenie”. 1 Corinthians 15:51-53. Jézus a menny világosságába volt öltözve, miként meg fog jelenni, amikor „másodszor, bűn nélkül, az üdvösségükre” eljön. Mert el fog jönni „az Ő Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal”. Hebrews 9:28; Mark 8:38. A Megváltó tanítványoknak tett ígérete ekkor teljesedett be. A hegyen a dicsőség jövendő országa kicsiben ábrázoltatott,—Krisztus, a Király; Mózes, a feltámadott szentek képviselője; és Illés, az elragadtatottak képviselője.” The Desire of Ages, 412.

Semmit se félj attól, amiket szenvedned kell: íme, az ördög némelyeket közületek börtönbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és tíz napig nyomorúságotok lesz: légy hű mindhalálig, és néked adom az élet koronáját. Jelenések 2:10.

Kérlek, tedd próbára szolgáidat tíz napig; adjanak nekünk hüvelyeseket eledelül és vizet italul. Azután tekintsd meg a mi ábrázatunkat előtted, és azoknak az ifjaknak ábrázatát, akik a király ételéből esznek; és amint látod, úgy cselekedj szolgáiddal. Beleegyezett tehát ebbe a dologba, és tíz napig próbára tette őket. Tíz nap elteltével ábrázatuk szebbnek mutatkozott, és testük kövérebb volt minden ifjúnál, akik a király ételéből ettek. Dániel 1:12–15.

De amint élek én, az egész föld betelik az Úr dicsőségével. Mivel mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és csodáimat, amelyeket Egyiptomban és a pusztában cselekedtem, és immár tízszer kísértettek engem, és nem hallgattak szómra. 4Mózes 14:21–22.

Minneapolisban Isten drága igazságdrágaköveket adott népének új összefüggésekben. E mennyei világosságot némelyek ugyanazzal a makacs ellenállással utasították el, amellyel a zsidók Krisztust elvetették, és sok szó esett arról, hogy meg kell maradni a régi határkövek mellett. Ám nyilvánvaló bizonyíték volt arra, hogy nem tudták, mik is a régi határkövek. Volt bizonyíték, és volt az Igéből vett érvelés, amely ajánlotta magát a lelkiismeretnek; de az emberek elméje rögzült, lepecsételtetett a világosság befogadása ellen, mert eldöntötték, hogy ez veszedelmes tévelygés, amely elmozdítja a „régi határköveket”, holott egyetlen cöveket sem mozdított el a régi határkövek közül, hanem nekik voltak elferdült elképzeléseik arról, mi alkotja a régi határköveket.

„Az idő betelése 1844-ben nagy jelentőségű események időszaka volt: megnyitotta ámuló szemünk előtt a mennyei szentély megtisztításának folyamatát, amely eldöntő kapcsolatban áll Isten földön élő népével; [valamint] az első és a második angyal üzenetét, továbbá a harmadikét, amely kibontotta azt a zászlót, amelyre ez volt felírva: „Isten parancsolatai és Jézus hite.” Ezen üzenet egyik határköve Isten temploma volt, amelyet az Ő igazságot szerető népe látott a mennyben, valamint a láda, amely Isten törvényét tartalmazza. A negyedik parancsolat szombatjának világossága erőteljes sugarait Isten törvényének áthágói ösvényére vetette. A gonoszok halhatatlanságának tagadása régi határkő. Nem jut eszembe semmi más, ami a régi határkövek közé tartozhatna. Mindez a kiáltás a régi határkövek megváltoztatásáról csupán képzelgés.” The 1888 Materials, 518.

„Amikor Jézus szolgálata véget ért a szent helyen, és belépett a szentek szentjébe, majd megállt az Isten törvényét tartalmazó láda előtt, egy másik hatalmas angyalt küldött a világnak egy harmadik üzenettel. Egy tekercs adatott az angyal kezébe, és amint hatalommal és fenséggel alászállt a földre, félelmetes figyelmeztetést hirdetett, a valaha embernek adott legrettenetesebb fenyegetéssel.” Early Writings, 254.

„Amikor elkezdtük bemutatni a szombatkérdésre vonatkozó világosságot, még nem volt világosan meghatározott fogalmunk a harmadik angyal üzenetéről a Jelenések 14:9–12-ben. Bizonyságtételünk terhe, amikor a nép elé léptünk, az volt, hogy a nagy második adventmozgalom Istentől volt, hogy az első és a második üzenet elhangzott, és hogy a harmadikat kell hirdetni. Láttuk, hogy a harmadik üzenet e szavakkal zárul: „Itt van a szentek békességes tűrése: itt vannak, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét.” És éppen olyan világosan láttuk akkor, mint ahogyan most látjuk, hogy ezek a prófétai szavak egy szombatreformot jeleztek; de arra nézve, hogy mi volt az üzenetben említett fenevad imádása, vagy hogy mi volt a fenevad képmása és bélyege, nem volt kialakult álláspontunk.”

„Isten az Ő Szentlelke által világosságot ragyogtatott szolgáira, és a tárgy fokozatosan feltárult értelmük előtt. Sok tanulmányozásra és aggodalmas gondosságra volt szükség, hogy azt kikutassák, láncszemről láncszemre. Gondosság, aggodalom és szüntelen fáradozás által haladt előre a mű, mígnem üzenetünk nagy igazságai mint világos, összefüggő, tökéletes egész adattak a világnak.”

„Már szóltam Bates elderrel való ismeretségemről. Igaz keresztény úriembernek ismertem meg, udvariasnak és kedvesnek. Oly gyöngéden bánt velem, mintha a saját gyermeke volnék. Amikor először hallott engem beszélni, mély érdeklődést tanúsított. Miután befejeztem beszédemet, felállt, és ezt mondta: »Én hitetlen Tamás vagyok. Nem hiszek a látomásokban. De ha el tudnám hinni, hogy a bizonyságtétel, amelyet a testvérnő ma este elmondott, valóban Isten szava hozzánk, én volnék a legboldogabb ember a földön. Szívem mélységesen megindult. Hiszem, hogy a szóló őszinte, de nem tudom megmagyarázni, miként mutathatták meg neki azokat a csodálatos dolgokat, amelyeket nekünk elbeszélt.«”

„Néhány hónappal a házasságom után férjemmel együtt részt vettem egy konferencián Topshamben, Maine államban, amelyen Bates vén is jelen volt. Akkor még nem hitte teljesen, hogy látomásaim Istentől vannak. Az az összejövetel nagy érdeklődés ideje volt. Isten Lelke megnyugodott rajtam; Isten dicsőségének látomása ragadott el, és első ízben nyertem betekintést más bolygókba. Miután kijöttem a látomásból, elmondtam, amit láttam. Ekkor B. vén megkérdezte, tanulmányoztam-e a csillagászatot. Azt feleltem neki, hogy nem emlékszem arra, hogy valaha is betekintettem volna valamely csillagászati műbe. Ő pedig így szólt: „Ez az Úrtól van.” Soha azelőtt nem láttam őt ennyire felszabadultnak és boldognak. Arca a menny világosságától ragyogott, és erővel intette a gyülekezetet.” Testimonies, 1. kötet, 78–80.

„A Biblia legyen a tanácsadótok. Tanulmányozzátok azt és a bizonyságtételeket, amelyeket Isten adott; mert azok soha nem mondanak ellent az ő Igéjének. Ha a Bizonyságtételek nem Isten Igéje szerint szólnak, vessétek el őket. Krisztus és Béliál nem egyesíthető.” Selected Messages, 3. könyv, 33.

„Hiszem, hogy a szentély, amely a 2300 nap végén megtisztítandó, az Új Jeruzsálem temploma, amelynek Krisztus szolgája. Az Úr látomásban megmutatta nekem több mint egy évvel ezelőtt, hogy Crosier testvérnek igaz világossága volt a szentély megtisztításáról stb.; és hogy az volt az akarata, hogy C. testvér leírja azt a nézetet, amelyet a Day-Star, Extra, 1846. február 7-i számában adott nekünk. Úgy érzem, hogy az Úr teljes felhatalmazását bírom arra, hogy ezt az Extra számot minden szent figyelmébe ajánljam.” A Word to the Little Flock, 12.

„Akkor a „mindennapival” (Dániel 8:12) kapcsolatban azt láttam, hogy az „áldozat” szót emberi bölcsesség toldotta be, és az nem tartozik a szöveghez, továbbá hogy az Úr azoknak adta meg ennek helyes értelmezését, akik az ítélet órájának kiáltását hirdették. Amikor egység uralkodott, 1844 előtt, csaknem mindenki egyetértett a „mindennapi” helyes értelmezésében; de az 1844 óta tartó zűrzavarban más nézeteket fogadtak el, és sötétség meg zavar támadt nyomukban.” Early Writings, 74.

„És ott volt Daniells testvér, akinek elméjén az ellenség munkálkodott; és a te elmédre, valamint Prescott elder elméjére azok az angyalok hatottak, akik a mennyből kiűzettek.” Manuscript Releases, 20. kötet, 17.

„Miközben visszatértünk Nichols testvérhez, az Úr látomást adott nekem, és megmutatta, hogy az igazságot táblákon kell világossá tenni, és ez sokakat arra indít majd, hogy a harmadik angyal üzenete által az igazság mellett döntsenek, miközben az előző kettőt is táblákon világossá teszik.—28. levél, 1850.

„Ebben a látomásban az is megmutattatott neki, ami bátorságot ad majd James White-nak a kiadás folytatásához:“

„Azt is láttam, hogy éppoly szükséges az újság megjelentetése, mint az, hogy a hírnökök menjenek; mert a hírnököknek szükségük van egy magukkal vitt lapra, amely a jelenvaló igazságot tartalmazza, hogy azok kezébe adják, akik hallják, és akkor az igazság nem halványulna el az elméből. És hogy a lap oda is eljutna, ahová a hírnökök nem juthatnának el.—Uo.

„Az új táblázat készítését azonnal megkezdték, és alkalom nyílt arra, hogy a testvéreket értesítsék róla a Present Truth azon számában, amelyet James a következő hónapban adott ki:”

„A tábla. Dániel és János látomásainak időrendi táblája, mely úgy lett kiszámítva, hogy a jelenvaló igazságot világosan szemléltesse, jelenleg kőnyomatos eljárással készül Otis Nichols testvér, Dorchesterből, Massachusetts államból, felügyelete alatt. Azok, akik a jelenvaló igazságot tanítják, nagy segítséget nyernek majd általa. A tábláról később további értesítés adatik. —Present Truth, 1850. november.

1851 januárjának végére a tábla elkészült, és 2 dollárért hirdették. James White igen meg volt elégedve vele, és ingyen felajánlotta „azoknak, akiket Isten elhívott, hogy a harmadik angyal üzenetét hirdessék” (Review and Herald, 1851. január). Néhány nagylelkű adomány segített fedezni a kiadás költségeit.” Arthur White, Ellen G. White: The Early Years, 1. kötet, 185.

„Az Úr megmutatta nekem, hogy az 1843-as táblázatot az Ő keze irányította, és hogy annak egyetlen részét sem szabad megváltoztatni; hogy a számítások úgy voltak, ahogyan Ő akarta azokat. Hogy az Ő keze rajta volt, és elrejtett egy tévedést némely számításban, úgyhogy senki sem láthatta azt, míg az Ő keze el nem távozott.” Review and Herald, 1850. november 1.

„Láttam, hogy a táblakészítés ügye teljesen helytelen volt. Rhodes testvértől eredt, és Case testvér folytatta. Eszközöket fordítottak táblák készítésére, valamint durva, visszataszító képek alkotására, hogy az angyalokat és a dicsőséges Jézust ábrázolják. Láttam, hogy az effélék nem tetszenek Istennek. Láttam, hogy Isten Nichols testvér tábla-kiadásában volt benne. Láttam, hogy ennek a táblának próféciája van a Bibliában, és ha ez a tábla Isten népe számára készült, ha elegendő az egyiknek, elegendő a másiknak is; és ha az egyiknek szüksége volt egy új, nagyobb méretarányban megfestett táblára, akkor a többieknek éppen ugyanannyira szükségük volt rá.

„Azt láttam, hogy Case testvérben nyugtalan, zaklatott, elégedetlen és hálátlan érzület kívánt egy másik táblázatot. Azt láttam, hogy ezeknek a festett táblázatoknak rossz hatásuk volt a gyülekezetre. Könnyelmű, hitvány, gúnyolódó lelkületet idéztek elő az összejövetelen.”

„Láttam, hogy az Isten rendelése szerint készült táblázatok magyarázat nélkül is kedvező benyomást tettek az elmére. Van valami világos, kedves és mennyei az angyaloknak a táblázatokon való ábrázolásában. Az elme szinte észrevétlenül Istenhez és a mennyhez emeltetik. Ám a többi táblázat, amelyeket összeállítottak, undort kelt az elmében, és arra készteti azt, hogy inkább a földön időzzék, mint a mennyen. Az angyalokat ábrázoló képek inkább hasonlítanak ördögi lényekhez, mint mennyei lényekhez. Láttam, hogy ezek a táblázatok napokon és heteken át lefoglalták Case testvér elméjét, amikor inkább mennyei bölcsességet kellett volna keresnie Istentől, és növekednie kellett volna a Lélek kegyelmeiben és az igazság ismeretében.

„Láttam, hogy ha a táblázatok kiadására elpazarolt eszközöket inkább arra fordították volna, hogy füzetek stb. kiadása által az igazságot világosan a testvérek elé tárják, az sok jót tett volna, és lelkeket mentett volna meg. Láttam, hogy a táblázatkészítés ügye úgy terjedt el, mint a láz.” Manuscript Releases, 13. szám, 359; 1853.

Az Úr pedig felelt nékem, és monda: Írd fel e látomást, és vésd táblákra világosan, hogy futva olvashassa, aki olvassa azt. Habakuk 2:2.

„Amikor Isten hatalma tanúságot tesz arról, hogy mi az igazság, annak az igazságnak örökre igazságként kell megállnia. Nem szabad helyt adni semmiféle utólagos feltevésnek, amely ellentétes azzal a világossággal, amelyet Isten adott. Emberek fognak előállni olyan írásmagyarázatokkal, amelyek számukra igazságot jelentenek, de amelyek nem igazság. Az erre az időre szóló igazságot Isten hitünk alapjául adta nekünk. Ő maga tanított meg bennünket arra, hogy mi az igazság. Fölkel majd valaki, és utána ismét másvalaki, új világossággal, amely ellentmond annak a világosságnak, amelyet Isten Szentlelke bizonyságtétele alatt adott.”

„Még él néhányan azok közül, akik átmentek azon tapasztalaton, amelyet e jelenvaló igazság megalapozása során nyertek. Isten kegyelmesen megkímélte életüket, hogy újra meg újra elmondják — életük végéig — azt a tapasztalatot, amelyen keresztülmentek, miként János apostol is tette élete legvégéig. És a zászlóvivőknek, akik a halálban elhullottak, írásaik újranyomtatása által kell szólniuk. Arra kaptam útmutatást, hogy ily módon kell hallatniuk hangjukat. Bizonyságot kell tenniük arról, mi alkotja a jelen időre szóló igazságot.

„Nem szabad elfogadnunk azoknak a szavait, akik olyan üzenettel jönnek, amely hitünk különleges pontjainak ellentmond. Összegyűjtenek egy tömegnyi szentírási helyet, és bizonyítékként felhalmozzák állított elméleteik köré. Ez újra meg újra megtörtént az elmúlt ötven év során. És bár a Szentírás Isten igéje, és tisztelet illeti meg, annak olyan alkalmazása, amely egyetlen oszlopot is elmozdít abból az alapból, amelyet Isten ez alatt az ötven év alatt fenntartott, súlyos tévedés. Aki így alkalmazza azt, nem ismeri a Szentlélek csodálatos bizonyságtételét, amely erőt és hatékonyságot adott azoknak a korábbi üzeneteknek, amelyek Isten népéhez érkeztek.” Selected Messages, 1. könyv, 161.