We are identifying 1863 as the last testing point in a series of tests that were initiated at the great disappointment of 1844. Our first piece of logic is the fact that the Millerite movement ended when the Seventh-day Adventist church was legally registered with the government of the United States in that very year. The movement that began prophetically in 1798, ended in 1863.
Az 1863-as évet úgy azonosítjuk, mint az 1844-es nagy csalódáskor megkezdődött próbatételek sorozatának utolsó próbatételi pontját. Érvelésünk első eleme az a tény, hogy a millerita mozgalom abban az esztendőben ért véget, amikor a Hetednapi Adventista Egyházat törvényesen bejegyezték az Amerikai Egyesült Államok kormányánál. Az a mozgalom, amely prófétikusan 1798-ban kezdődött, 1863-ban ért véget.
Inspiration informs us the when the mighty angel of Revelation eighteen descended on September 11, 2001, the event had been typified in the Millerite movement when the angel of Revelation ten descended. The Millerites’ movement began at the time of the end in 1798, when the vision of the Ulai river of Daniel chapters eight and nine was unsealed. The movement of the one hundred and forty-four thousand began at the time of the end in 1989, when the vision of the Hiddekel river of the last three chapters of Daniel was unsealed.
Az ihletett bizonyságtétel tudtunkra adja, hogy amikor a Jelenések tizennyolcadik fejezetének hatalmas angyala 2001. szeptember 11-én alászállt, ezt az eseményt a millerita mozgalomban előképezte az, amikor a Jelenések tizedik fejezetének angyala alászállt. A milleriták mozgalma 1798-ban, a vég idején kezdődött, amikor Dániel nyolcadik és kilencedik fejezetének Ulai folyóra vonatkozó látomása felnyittatott. A száznegyvennégyezer mozgalma 1989-ben, a vég idején kezdődött, amikor Dániel utolsó három fejezetének Hiddekel folyóra vonatkozó látomása felnyittatott.
Both time of the ends began a progressive separation of the former chosen people from those in the movement of their respective histories. When the primary rule of each history was publicly confirmed the angel of each respective history descended. The message, movement and messenger were the instruments the Lord employed in each respective history to demonstrate the former chosen people’s sin, for just as Christ taught of His work, if He had not come the quibbling Jews of history would have had no sin. The messenger, message and movement were the instruments of judgment that would hold the former chosen people accountable for rejecting the progressive light of their respective histories, and when the angel descended it marked that the judgment process of the former covenant people was under way. The instrument of judgment is identified when the prophets which illustrate that history eat the message delivered unto them by the Lord. When they eat the message, they then take the message to the former chosen people who are portrayed as a stiff-necked and rebellious people, who will not hear and be converted. Once the angel descends and the message is eaten, judgment of the rebellious people begins.
A vég idejének mindkét időszaka megkezdte a korábbi választott nép fokozatos elkülönítését saját történelmük mozgalmában levőktől. Amikor az egyes történelmek elsődleges szabályát nyilvánosan megerősítették, az adott történelmet képviselő angyal alászállt. Az üzenet, a mozgalom és a hírnök voltak azok az eszközök, amelyeket az Úr az egyes történelmekben felhasznált arra, hogy nyilvánvalóvá tegye a korábbi választott nép bűnét; mert amint Krisztus is tanította az Ő munkájáról: ha Ő nem jött volna el, a történelem akadékoskodó zsidóinak nem lett volna bűnük. A hírnök, az üzenet és a mozgalom az ítélet eszközei voltak, amelyek felelősségre vonták a korábbi választott népet történelmük előrehaladó világosságának elutasításáért, és amikor az angyal alászállt, ez azt jelezte, hogy a szövetség korábbi népe fölött megindult az ítéleti folyamat. Az ítélet eszköze akkor válik azonosíthatóvá, amikor az adott történelmet szemléltető próféták megeszik az Úrtól nekik adott üzenetet. Miután megették az üzenetet, azután elviszik azt a korábbi választott néphez, akiket keménynyakú és lázadó népként ábrázol a szöveg, akik nem akarnak hallani, és nem térnek meg. Mihelyt az angyal alászáll és az üzenetet megeszik, megkezdődik a lázadó nép ítélete.
We are applying the judgment process of ancient Israel as illustrated in the book of Numbers to the history of the Millerite movement and ultimately, we will apply this testing process to the movement of the one hundred and forty-four thousand. The symbolism of the number ‘ten’ is to be determined by the context of the passage where it is employed.
Az ókori Izráel ítéleti folyamatát alkalmazzuk — amint azt a Számok könyve szemlélteti — a millerita mozgalom történetére, és végső soron ezt a próbatételi folyamatot a száznegyvennégyezer mozgalmára is alkalmazni fogjuk. A „tíz” szám jelképes jelentését annak a szakasznak a szövegkörnyezete határozza meg, amelyben előfordul.
The sequence of ten tests begins at the disappointment, either at the Red Sea for ancient Israel or October 22, 1844 for the Millerites. Sister White identifies the “landmark” truths that were opened up at that time beginning with what she called “the passing of time.” The disappointment for the Hebrews was the threat of Pharaoh’s army. The lack of faith in God’s power for the Hebrews was manifested in response to their fear of the army of their enemies, just as it was at the tenth and final test. Jesus illustrates the end from the beginning, so the fear of the giants in the Promised Land which the ten spies identified was the same fear that had also produced their disappointment by the Red Sea. The tenth and final test for the Millerite movement would be a time prophecy, as was October 22, 1844.
A tíz próba sorozata a csalódással kezdődik: az ókori Izráel esetében vagy a Vörös-tengernél, vagy a milleriták esetében 1844. október 22-én. White testvérnő azokat a „jelzőkőnek” számító igazságokat azonosítja, amelyek akkor tárultak fel, kezdve azzal, amit ő „az idő elmúlásának” nevezett. A héberek csalódását a fáraó seregének fenyegetése jelentette. A héberek hitetlensége Isten hatalmában abban nyilvánult meg, ahogyan ellenségeik seregétől való félelmükre reagáltak, éppen úgy, mint a tizedik és végső próba idején. Jézus a kezdetből szemlélteti a véget, ezért az Ígéret Földjén élő óriásoktól való félelem, amelyet a tíz kém azonosított, ugyanaz a félelem volt, amely a Vörös-tengernél is előidézte csalódásukat. A millerita mozgalom tizedik és végső próbája időprófécia lett volna, miként 1844. október 22. is az volt.
The great disappointment in the progressive testing of Millerite history marked the beginning of a history that had been clearly typified by ancient Israel’s deliverance from Egypt. Beginning at the Red Sea there was a series of ten tests, and the last test would reflect the first test. The “passing of time” at the great disappointment was produced by a misunderstanding of a time prophecy. The last of the testing process for spiritual Israel would be the same as the first. In 1863, the leaders of literal Israel chose to return to the biblical methodology of those they had just identified as daughters of Rome, and rejected, or you might say, misunderstood the longest time prophecy in the Bible. The end of the ten tests in both literal and spiritual Israel was represented by the beginning. And the end, in both instances the rebels manifested a desire to return to the place that they had just been delivered from.
A nagy csalódás a millerita történelem fokozatos megpróbáltatásainak folyamatában egy olyan történet kezdetét jelölte, amelyet az ősi Izráel Egyiptomból való szabadulása világosan előképezett. A Vörös-tengernél kezdődően tíz próba sorozata következett, és az utolsó próba az elsőt tükrözte volna. A nagy csalódáskor bekövetkezett „időmúlás” egy időprófécia félreértéséből származott. A lelki Izráel próbatételi folyamatának utolsó szakasza ugyanaz lett volna, mint az első. 1863-ban a szó szerinti Izráel vezetői úgy döntöttek, hogy visszatérnek azok bibliai módszertanához, akiket éppen Róma leányaiként azonosítottak, és elutasították, vagy mondhatjuk úgy is, félreértették a Biblia leghosszabb időpróféciáját. A tíz próba vége mind a szó szerinti, mind a lelki Izráelben a kezdet által lett szemléltetve. És a végén mindkét esetben a lázadók azt a vágyat nyilvánították ki, hogy visszatérjenek arra a helyre, ahonnan éppen megszabadíttattak.
By rejecting the seven times of Leviticus twenty-six Laodicean Adventism created a prophetic dilemma that they had not foreseen. To this day they have not been able to resolve the dilemma, though they offer up a variety of dishes of fables in an attempt to do so. The dilemma is in the verse that Sister White identifies as the foundation and central pillar of Adventism.
A Leviticus 26 hét idejének elvetésével a laodiceai adventizmus olyan prófétai dilemmát teremtett, amelyet nem látott előre. E dilemmát mind a mai napig nem tudták megoldani, noha ennek érdekében mesék különféle fogásait tálalják fel. A dilemma abban az igeversben rejlik, amelyet White testvérnő az adventizmus alapjaként és központi oszlopaként azonosít.
“The scripture which above all others had been both the foundation and central pillar of the Advent faith was the declaration, ‘Unto two thousand and three hundred days; then shall the sanctuary be cleansed.’ [Daniel 8:14.]” The Great Controversy, 409.
„Az az igehely, amely minden másnál inkább az adventhívő hit alapja és központi pillére volt, ez a kijelentés volt: „Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.” [Dániel 8:14.]” A nagy küzdelem, 409.
Adventism has much to say about verse fourteen, but they never address the very first observation that should be made about the verse. That observation is that verse fourteen is an “answer.” An answer is meaningless, if it does not include the question that elicits the answer. Verse thirteen cannot logically, grammatically or reasonably be separated from verse fourteen, for verse thirteen is the question and verse fourteen is the answer.
Az adventizmusnak sok mondanivalója van a tizennegyedik versről, de soha nem térnek ki arra a legelső megfigyelésre, amelyet e verssel kapcsolatban meg kellene tenni. Ez a megfigyelés pedig az, hogy a tizennegyedik vers „válasz”. A válasz értelmetlen, ha nem foglalja magában azt a kérdést, amely kiváltja a választ. A tizenharmadik verset sem logikailag, sem nyelvtanilag, sem ésszerűen nem lehet elválasztani a tizennegyedik verstől, mert a tizenharmadik vers a kérdés, a tizennegyedik pedig a válasz.
The question, when rightly and fairly represented produces a very different meaning to verse fourteen than what Adventism teaches. This does not mean that verse fourteen is not “the foundation and central pillar of the Advent faith,” for it is. It means that when Adventism misunderstood and set aside the seven times in 1863, they were unable to fully define what verse fourteen truly means. In the Scriptures, a half truth is not truth. Rightly understood the question of verse thirteen demands a recognition of the prophecy that marks the cleansing of the sanctuary that had been tread down, and also a recognition of the prophecy that marks the treading down of the host. The twenty-three hundred year prophecy addresses the ‘sanctuary’ and the twenty-five hundred and twenty year prophecy addresses the ‘host’.
A kérdés, ha helyesen és tárgyilagosan kerül bemutatásra, a tizennegyedik versnek egészen más jelentést ad, mint amit az adventizmus tanít. Ez nem jelenti azt, hogy a tizennegyedik vers ne volna „az advent hit alapja és központi oszlopa”, mert az. Azt jelenti, hogy amikor az adventizmus 1863-ban félreértette és félretette a hét időt, képtelen volt teljes mértékben meghatározni, mit jelent valójában a tizennegyedik vers. Az Írásokban a féligazság nem igazság. Helyesen megértve, a tizenharmadik vers kérdése megköveteli annak a próféciának az elismerését, amely a megtaposott szentély megtisztítását jelöli, és annak a próféciának az elismerését is, amely a sereg megtaposását jelöli. A kétezer-háromszáz éves prófécia a „szentélyre” vonatkozik, a kétezer-ötszázhúsz éves prófécia pedig a „seregre”.
To address the relationship of the two verses requires a lengthy study, which I do not intend to do at this point in these articles. These points have repeatedly been addressed through the years and can be found in the series Habakkuk’s Tables. I am still addressing the symbolism of Elijah and wish to finish those truths first.
A két vers kapcsolatának tárgyalása hosszas tanulmányt igényel, amelynek elvégzésére e cikkek keretében jelenleg nem szándékozom vállalkozni. Ezekkel a pontokkal az évek során ismételten foglalkoztunk, és megtalálhatók a Habakkuk’s Tables című sorozatban. Továbbra is Illés jelképrendszerét tárgyalom, és előbb az ezekre vonatkozó igazságokat kívánom befejezni.
William Miller was the Elijah of the beginning of Adventism and his first discovery was the seven times of Leviticus twenty-six, so the rejection of that truth in 1863 was a rejection of the Elijah message. At this point I am addressing the characteristic of Alpha and Omega that identifies the end with the beginning. The final test for ancient Israel was represented in the first test. Both tests represent fear that the heathen nations were more powerful than God. The tenth test being the same in principle was much more rebellious than the first test, for the history of the victory of God in the first test should have produced a settled confidence in the rebels. They manifested their rejection of God in spite of much more evidence of His power than they had at the Red Sea. Millerite Adventism by 1863 was already explaining why the great disappointment was a powerful work of God, but they still decided to pick a captain and return to Egypt and reject the message that Daniel calls the “oath” of Moses that had been represented by Elijah.
William Miller az adventizmus kezdetének Illése volt, és első felismerése a 3Mózes huszonhatban található hét idő volt; így e igazság 1863-ban történt elvetése az Illés-üzenet elvetése volt. E ponton az Alfa és Ómega azon jellegzetességére utalok, amely a véget a kezdettel azonosítja. Az ókori Izráel végső próbatétele az első próbatételben volt előképezve. Mindkét próbatétel azt a félelmet fejezi ki, hogy a pogány nemzetek hatalmasabbak Istennél. Mivel a tizedik próbatétel elvileg ugyanaz volt, sokkal lázadóbb volt, mint az első próbatétel, mert Isten első próbatételben aratott győzelmének története megingathatatlan bizalmat kellett volna hogy ébresszen a lázadókban. Isten elutasítását nyilvánították ki annak ellenére, hogy hatalmának sokkal több bizonyítékával rendelkeztek, mint a Vörös-tengernél. Az 1863-ra kialakult millerita adventizmus már magyarázta, hogy a nagy csalódás Isten hatalmas munkája volt, mégis úgy döntöttek, hogy kapitányt választanak, visszatérnek Egyiptomba, és elvetik azt az üzenetet, amelyet Dániel Mózes „esküjének” nevez, s amelyet Illés képviselt.
Rather than taking the time to set forth the proofs of the validity of the seven times as a time prophecy, I intend to use some simple logic to prove its validity in another way. For the movement that began in 1798, the final test of 1863 would also represent the final test for the movement of the mighty angel of Revelation eighteen. Inspiration has been very clear what the last test is for both movements.
Ahelyett, hogy időt szánnék arra, hogy kifejtsem a hét idő mint időprófécia érvényességének bizonyítékait, inkább egyszerű logikát kívánok alkalmazni arra, hogy annak érvényességét más módon bizonyítsam. Az 1798-ban kezdődött mozgalom számára az 1863-as végső próba egyúttal a Jelenések tizennyolcadik fejezetének hatalmas angyala mozgalmának végső próbáját is jelképezné. Az ihletés igen világosan kijelentette, mi az utolsó próba mindkét mozgalom számára.
“Satan is . . . constantly pressing in the spurious—to lead away from the truth. The very last deception of Satan will be to make of none effect the testimony of the Spirit of God. ‘Where there is no vision, the people perish’ (Proverbs 29:18).” Selected Messages, book 1, 48.
„Sátán… szüntelenül az utánzatot erőlteti, hogy elvonjon az igazságtól. Sátán legutolsó csalása az lesz, hogy hatálytalanná tegye Isten Lelkének bizonyságtételét. „Kijelentés híján elvadul a nép” (Példabeszédek 29:18).” Szemelvények, 1. könyv, 48.
There is no honest way to take the writings of Ellen White and suggest that she did not fully endorse the seven times of Leviticus twenty-six. Sister White, as we have previously identified in these articles and is well documented in the series titled Habakkuk’s Tables directly informs us that God directed both the 1843 and 1850 charts. She directly teaches that those two tables were a fulfillment of Habakkuk chapter two. Both charts identify the seven times of Leviticus twenty-six as the center point of their respective graphical layout. In both charts the line of the seven times has the cross of Christ as the center of the prophetic line of the seven times.
Nincs becsületes módja annak, hogy Ellen White írásait úgy értelmezzük, mintha ő ne támogatta volna teljes mértékben a Leviticus huszonhatban található „hét időt”. White testvérnő, amint azt korábban e cikkekben már azonosítottuk, és amint a Habakkuk táblái című sorozat is jól dokumentálja, közvetlenül tudatja velünk, hogy Isten irányította mind az 1843-as, mind az 1850-es táblázatot. Közvetlenül azt tanítja, hogy e két tábla Habakkuk második fejezetének beteljesedése volt. Mindkét táblázat a Leviticus huszonhat „hét idejét” jelöli meg saját grafikai elrendezésének középpontjaként. Mindkét táblázaton a „hét idő” vonalának középpontjában Krisztus keresztje áll mint a „hét idő” prófétai vonalának központja.
Along with her endorsements of Habakkuk’s two tables, she has recorded multiple times that we are to continue to present the message that was presented from 1840 through 1844, and every Adventist historian that addresses how the Millerites promoted the message they proclaimed, identifies that they employed the 1843 chart. Not only does she endorse the messages represented upon the charts, and counsel God’s people to continue to present the very same messages that were presented in that history, she also provides multiple passages where she warns that those messages would be attacked throughout the history of God’s remnant people. When she warns of those attacks, she repeatedly identifies that it is the work of God’s watchmen to defend those very truths.
Habakuk két táblájának jóváhagyása mellett több alkalommal is feljegyezte, hogy továbbra is azt az üzenetet kell hirdetnünk, amelyet 1840-től 1844-ig hirdettek; és minden adventista történész, aki foglalkozik azzal, miként terjesztették a milleriták az általuk hirdetett üzenetet, megállapítja, hogy az 1843-as táblázatot használták. Nemcsak jóváhagyja a táblázatokon ábrázolt üzeneteket, és arra inti Isten népét, hogy továbbra is ugyanazokat az üzeneteket hirdesse, amelyeket abban a történelmi időszakban hirdettek, hanem több olyan szakaszt is közöl, amelyekben figyelmeztet arra, hogy ezeket az üzeneteket Isten maradék népének egész történelme folyamán támadások fogják érni. Amikor ezekre a támadásokra figyelmeztet, ismételten rámutat arra, hogy éppen ezeknek az igazságoknak a megvédése Isten őrállóinak feladata.
If the charts are incorrect, then the messages they graphically represent are incorrect. If the message the Millerites proclaimed from 1840 through 1844 was incorrect, then Ellen White’s repeated identification that the Millerite message was the foundation is also incorrect. If those messages were incorrect her repeated commands to continue to present those very same truths is false counsel. If the message of the Millerites does not represent the foundations that were to be preserved and guarded from satanic attacks, then those counsels are also erroneous. To reach the conclusion that all these issues associated with the Elijah message of that history is erroneous, would clearly demonstrate that Ellen White was a false prophet.
Ha az ábrák helytelenek, akkor helytelenek azok az üzenetek is, amelyeket szemléletes formában ábrázolnak. Ha az az üzenet, amelyet a milleriták 1840-től 1844-ig hirdettek, helytelen volt, akkor Ellen White ismételt kijelentése is helytelen, miszerint a millerita üzenet volt az alap. Ha ezek az üzenetek helytelenek voltak, akkor ismételt parancsai, hogy továbbra is éppen ezeket az igazságokat kell hirdetni, hamis tanácsok. Ha a milleriták üzenete nem azokat az alapokat képviseli, amelyeket meg kellett őrizni és a sátáni támadásokkal szemben oltalmazni kellett, akkor azok a tanácsok is tévesek. Arra a következtetésre jutni, hogy mindezek a kérdések, amelyek annak a történetnek Illés-üzenetéhez kapcsolódnak, tévesek, világosan azt bizonyítaná, hogy Ellen White hamis próféta volt.
Modern Adventism still teaches at their Revelation Seminars that the remnant church would possess the Spirit of Prophecy, which is the testimony of Jesus, but they certainly don’t tell those who they are seeking to draw into church membership that they fully reject Ellen White’s endorsement and warnings connected with those early foundational truths and history. What does the following passage mean to you?
A mai adventizmus a Jelenések szemináriumain még mindig azt tanítja, hogy a maradék egyház birtokolni fogja a Prófétaság Lelkét, amely Jézus bizonyságtétele, de bizonyára nem mondják el azoknak, akiket egyháztagságra igyekeznek megnyerni, hogy teljes mértékben elutasítják Ellen White jóváhagyását és figyelmeztetéseit, amelyek azokhoz a korai alapvető igazságokhoz és történelemhez kapcsolódnak. Mit jelent számodra a következő szakasz?
“We have nothing to fear for the future, except as we shall forget the way the Lord has led us, and His teaching in our past history.” Life Sketches, 196.
„Nincs mitől félnünk a jövőt illetően, kivéve attól, hogy elfeledjük, miként vezetett bennünket az Úr, és az Ő tanítását a múltbeli történetünkben.” Life Sketches, 196.
In 1863, the Millerite movement reached a conclusion and registered as a legal entity with the government that would ultimately form an image to the papacy, which by Ellen White’s definition is the combination of the church with the state.
1863-ban a millerita mozgalom lezárult, és jogi személyként bejegyeztette magát annál a kormánynál, amely végül a pápaságról alkotott képmást hozta létre, amely Ellen White meghatározása szerint az egyház és az állam összekapcsolódása.
“In the movements now in progress in the United States to secure for the institutions and usages of the church the support of the state, Protestants are following in the steps of papists. Nay, more, they are opening the door for the Papacy to regain in Protestant America the supremacy which she has lost in the Old World.” The Great Controversy, 573.
„Azokban a jelenleg folyamatban levő mozgalmakban az Egyesült Államokban, amelyek arra irányulnak, hogy az egyház intézményei és szokásai számára megszerezzék az állam támogatását, a protestánsok a pápisták nyomdokain járnak. Sőt mi több, megnyitják az ajtót a Pápaság előtt, hogy a protestáns Amerikában visszaszerezze azt a felsőbbséget, amelyet az Óvilágban elveszített.” A nagy küzdelem, 573.
Under the premise that the legal association with the government was part of the necessity for organization, in a time when the youth of the nation were being drafted into the blood bath known as the Civil War, the movement of the Millerites ended. In 1863, both with a printed article and a new chart, the Seventh-day Adventist church rejected the prophecy of slavery which Daniel calls the oath of Moses. In 1850, the Lord had directed His people to make the second table of Habakkuk, and correct the error that He had held his hand over on the 1843 table. The chart ordered in 1850 fully accomplished its purpose, for Ellen White said that she saw “that God was in the publishment of the chart,” while also identifying that the 1850 chart was identified in Habakkuk chapter two.
Annak a feltevésnek az alapján, hogy a kormánnyal való jogi társulás a szerveződés szükségségének része volt, abban az időben, amikor a nemzet ifjúságát besorozták a polgárháborúként ismert vérfürdőbe, a milleriták mozgalma véget ért. 1863-ban a Hetednapi Adventista Egyház egy nyomtatott cikkel és egy új ábrával egyaránt elvetette a rabszolgaság próféciáját, amelyet Dániel Mózes esküjének nevez. 1850-ben az Úr arra vezette népét, hogy készítsék el Habakuk második tábláját, és javítsák ki azt a tévedést, amely fölött az 1843-as táblán az Ő kezét tartotta. Az 1850-ben elrendelt ábra maradéktalanul betöltötte rendeltetését, mert Ellen White azt mondta, hogy látta, „hogy Isten benne volt az ábra kiadásában”, miközben azt is azonosította, hogy az 1850-es ábra Habakuk második fejezetében nyer azonosítást.
The purpose of the 1850 chart was the same as the 1843 chart. It was to be the evangelistic tool used to present the message of the third angel to a dying world. In 1863, that message was discarded. The testing process that is typified by the testing process that began at the Red Sea, began with the time prophecy identifying the sanctuary that was to be tread down in verse thirteen of Daniel eight, and the testing process ended with the time prophecy identifying the host that was to be tread down in verse thirteen of Daniel eight.
Az 1850-es tábla célja ugyanaz volt, mint az 1843-as tábláé. Annak az evangélizációs eszköznek kellett lennie, amelyet a harmadik angyal üzenetének bemutatására használnak egy haldokló világnak. 1863-ban ezt az üzenetet elvetették. Az a megpróbáltatási folyamat, amelyet az a megpróbáltatási folyamat jelképez, amely a Vörös-tengernél kezdődött, azzal az időpróféciával vette kezdetét, amely Dániel könyve nyolcadik fejezete tizenharmadik versében azonosítja a megtaposandó szentélyt, és a megpróbáltatási folyamat azzal az időpróféciával ért véget, amely Dániel könyve nyolcadik fejezete tizenharmadik versében azonosítja a megtaposandó sereget.
Then I heard one saint speaking, and another saint said unto that certain saint which spake, How long shall be the vision concerning the daily sacrifice, and the transgression of desolation, to give both the sanctuary and the host to be trodden under foot? And he said unto me, Unto two thousand and three hundred days; then shall the sanctuary be cleansed. Daniel 8:13, 14.
Azután hallottam, hogy egy szent beszélt, és egy másik szent ezt mondta annak a bizonyos szentnek, aki beszélt: Meddig tart a látomás a mindennapi áldozat felől és a pusztító vétek felől, amely mind a szenthelyet, mind a sereget lábbal tipratja? És ő ezt mondta nekem: Kétezer-háromszáz estig és reggelig; azután megtisztul a szenthely. Dániel 8:13, 14.
The testing process that began on October 22, 1844, has the signature of Alpha and Omega. The beginning of that testing process was a time prophecy that represented the sanctuary that was to be trampled down. It was a prophecy that produced great light when fulfilled. The testing process that ended in 1863, has the signature of Alpha and Omega. The ending of that testing process was a time prophecy that represented the host that was to be trampled down. It was a prophecy that was designed to produced great light when fulfilled. It was a time prophecy presented by the Elijah of that history, and when it was rejected and set aside, it produced great darkness.
Az 1844. október 22-én kezdődött megpróbáltatási folyamat magán viseli az Alfa és az Omega kézjegyét. E megpróbáltatási folyamat kezdete egy időprófécia volt, amely a szentélyt ábrázolta, amelyet el kellett taposni. Olyan prófécia volt, amely beteljesedésekor nagy világosságot hozott. Az 1863-ban véget ért megpróbáltatási folyamat magán viseli az Alfa és az Omega kézjegyét. E megpróbáltatási folyamat vége egy időprófécia volt, amely a sereget ábrázolta, amelyet el kellett taposni. Olyan prófécia volt, amely arra rendeltetett, hogy beteljesedésekor nagy világosságot hozzon. Olyan időprófécia volt, amelyet annak a történetnek Illése mutatott be, és amikor elvetették és félretették, nagy sötétséget eredményezett.
And this is the condemnation, that light is come into the world, and men loved darkness rather than light, because their deeds were evil. John 3:19.
Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött e világra, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak. János 3:19.
The logic that I intend to finish this article with is what I have already noted. Did God through Ellen White endorse the 1843 and 1850 charts?
Az a logika, amellyel ezt a cikket be kívánom fejezni, az, amelyet már korábban is megjegyeztem. Vajon Isten Ellen White által jóváhagyta-e az 1843-as és az 1850-es táblázatokat?
“I have seen that the 1843 chart was directed by the hand of the Lord, and that it should not be altered; that the figures were as He wanted them; that His hand was over and hid a mistake in some of the figures, so that none could see it, until His hand was removed.” Early Writings, 74.
„Láttam, hogy az 1843-as táblázatot az Úr keze irányította, és hogy azt nem szabad megváltoztatni; hogy a számok úgy voltak, amint Ő akarta; hogy az Ő keze rajta volt, és elrejtett egy tévedést némely számokban, úgyhogy senki sem láthatta azt, mígnem az Ő keze eltávolíttatott.” Early Writings, 74.
“I saw that God was in the publishment of the chart by Brother Nichols. I saw that there was a prophecy of this chart in the Bible, and if this chart is designed for God’s people, if it [is] sufficient for one it is for another, and if one needed a new chart painted on a larger scale, all need it just as much.” Manuscript Releases, number 13, 359; 1853.
„Láttam, hogy Isten Nichols testvér által készített táblázat közzétételében volt. Láttam, hogy e táblázat próféciája megtalálható a Bibliában, és ha ez a táblázat Isten népe számára rendeltetett, ha az egyiknek elegendő, a másiknak is az; és ha valakinek szüksége volt egy új, nagyobb léptékben elkészített táblázatra, mindnyájuknak éppen annyira szükségük van rá.” Manuscript Releases, 13. szám, 359; 1853.
Did God through Ellen White endorse the message the Millerites presented during the history of 1840 through 1844?
Vajon Isten Ellen White által jóváhagyta azt az üzenetet, amelyet a milleriták hirdettek az 1840-től 1844-ig terjedő időszak történelme során?
“God is not giving us a new message. We are to proclaim the message that in 1843 and 1844 brought us out of the other churches.” Review and Herald, January 19, 1905.
„Isten nem ad nekünk új üzenetet. Nekünk azt az üzenetet kell hirdetnünk, amely 1843-ban és 1844-ben kivezetett bennünket a többi egyházból.” Review and Herald, 1905. január 19.
“God bids us give our time and strength to the work of preaching to the people the messages that stirred men and women in 1843 and 1844.” Manuscript Release, Number 760.
„Isten arra szólít bennünket, hogy időnket és erőnket annak a munkának szenteljük, hogy hirdessük az embereknek azokat az üzeneteket, amelyek 1843-ban és 1844-ben férfiakat és nőket indítottak meg.” Manuscript Release, Number 760.
“All the messages given from 1840–1844 are to be made forcible now, for there are many people who have lost their bearings. The messages are to go to all the churches.
„Az 1840–1844 között adott valamennyi üzenetet most erőteljesen kell hirdetni, mert sokan elveszítették tájékozódásukat. Az üzeneteknek el kell jutniuk minden gyülekezethez.״
“Christ said, ‘Blessed are your eyes, for they see; and your ears, for they hear. For verily I say unto you, That many prophets and righteous men have desired to see those things which ye see, and have not seen them; and to hear those things which ye hear, and have not heard them’ [Matthew 13:16, 17]. Blessed are the eyes which saw the things that were seen in 1843 and 1844.
„Krisztus ezt mondta: „Boldog a ti szemetek, mert lát; és a ti fületek, mert hall. Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz ember kívánta látni azokat, amelyeket ti láttok, és nem látta; és hallani azokat, amelyeket ti hallotok, és nem hallotta” [Máté 13:16, 17]. Boldogok azok a szemek, amelyek látták az 1843-ban és 1844-ben látott dolgokat.
“The message was given. And there should be no delay in repeating the message, for the signs of the times are fulfilling; the closing work must be done. A great work will be done in a short time. A message will soon be given by God’s appointment that will swell into a loud cry. Then Daniel will stand in his lot, to give his testimony.” Manuscript Releases, volume 21, 437.
„Az üzenet adatott. És az üzenet megismétlésével nem szabad késlekedni, mert az idők jelei teljesednek; a záró munka el kell hogy végeztessék. Rövid idő alatt nagy munka fog végbemenni. Hamarosan Isten rendelése szerint olyan üzenet adatik, amely hangos kiáltássá duzzad. Akkor Dániel feláll az ő sorsrészében, hogy bizonyságot tegyen.” Manuscript Releases, 21. kötet, 437.
“The truths that we received in 1841, ‘42, ‘43, and ‘44 are now to be studied and proclaimed. The messages of the first, second, and third angels will in the future be proclaimed with a loud voice. They will be given with earnest determination and in the power of the Spirit.” Manuscript Releases, volume 15, 371.
„Azokat az igazságokat, amelyeket 1841-ben, ’42-ben, ’43-ban és ’44-ben kaptunk, most tanulmányozni és hirdetni kell. Az első, a második és a harmadik angyal üzeneteit a jövőben hangos szóval fogják hirdetni. Komoly eltökéltséggel és a Lélek erejével adatnak majd.” Manuscript Releases, 15. kötet, 371.
“We understand the present feebleness and smallness of the work. We have had an experience. In doing the work God has given us, we may go trustingly forward, assured that He will be our efficiency. He will be with us in 1906, as He was with us in 1841, 1842, 1843, and 1844.” Loma Linda Messages, 156.
„Megértjük a munka jelenlegi gyengeségét és csekélységét. Tapasztalatot szereztünk. Annak a munkának a végzésében, amelyet Isten ránk bízott, bizalommal haladhatunk előre, bizonyosak lévén abban, hogy Ő lesz a mi erőnk és alkalmasságunk. Velünk lesz 1906-ban, miként velünk volt 1841-ben, 1842-ben, 1843-ban és 1844-ben is.” Loma Linda Messages, 156.
“Those who stand as teachers and leaders in our institutions are to be sound in the faith and in the principles of the third angel’s message. God wants His people to know that we have the message as He gave it to us in 1843 and 1844.” General Conference Bulletin, April 1, 1903.
„Azoknak, akik intézményeinkben tanítóként és vezetőként állnak, szilárdaknak kell lenniük a hitben és a harmadik angyal üzenetének elveiben. Isten azt akarja, hogy népe tudja: nálunk az az üzenet van, amelyet Ő adott nekünk 1843-ban és 1844-ben.” General Conference Bulletin, 1903. április 1.
“The warning has come: Nothing is to be allowed to come in that will disturb the foundation of the faith upon which we have been building ever since the message came in 1842, 1843, and 1844. I was in this message, and ever since I have been standing before the world, true to the light that God has given us. We do not propose to take our feet off the platform on which they were placed as day by day we sought the Lord with earnest prayer, seeking for light. Do you think that I could give up the light that God has given me? It is to be as the Rock of Ages. It has been guiding me ever since it was given.” Review and Herald, April 14, 1903.
„Elhangzott a figyelmeztetés: Semmit sem szabad beengedni, ami megzavarná a hitnek azt az alapját, amelyre azóta építünk, hogy az üzenet eljött 1842-ben, 1843-ban és 1844-ben. Benne voltam ebben az üzenetben, és azóta a világ előtt állok, hűen ahhoz a világossághoz, amelyet Isten adott nekünk. Nem szándékozunk levenni lábunkat arról az emelvényről, amelyre akkor helyeztettek, amikor napról napra buzgó imádsággal kerestük az Urat, világosság után kutatva. Azt gondoljátok, hogy feladhatnám azt a világosságot, amelyet Isten adott nekem? Olyannak kell lennie, mint az Örökkévaló Kőszikla. Azóta vezet engem, amióta adatott.” Review and Herald, 1903. április 14.
Did God through Ellen White warn His people to defend against attacks that would undermine the truths of the Millerite history?
Vajon Isten Ellen White által figyelmeztette népét arra, hogy védekezzen azokkal a támadásokkal szemben, amelyek aláásnák a millerita történelem igazságait?
“The great waymarks of truth, showing us our bearings in prophetic history, are to be carefully guarded, lest they be torn down, and replaced with theories that would bring confusion rather than genuine light.” Selected Messages, book 2, 101, 102.
„Az igazság nagy határköveit, amelyek eligazítanak bennünket a prófétai történelemben, gondosan meg kell őrizni, nehogy lerombolják őket, és olyan elméletekkel helyettesítsék, amelyek inkább zavart, mint valódi világosságot hoznának.” Selected Messages, 2. könyv, 101–102.
“Today Satan is seeking opportunities to tear down the waymarks of truth,—the monuments that have been raised up along the way; and we need the experience of the aged workers who have built their house upon the solid rock, who through evil report as well as good report have been steadfast to the truth.” Gospel Workers, 104.
„Ma Sátán alkalmakat keres arra, hogy lerombolja az igazság útjelzőit — az emlékműveket, amelyeket az út mentén emeltek; és szükségünk van az idős munkások tapasztalatára, akik házukat a szilárd kősziklára építették, akik rossz hírben éppúgy, mint jó hírben, rendíthetetlenek maradtak az igazsághoz.” Gospel Workers, 104.
“God never leaves the world without men who can discern between good and evil, righteousness and unrighteousness. God has men whom he has appointed to stand in the forefront of the battle in times of emergency. In a crisis, he will raise up men as he did in ancient times. Young men will be bidden to link up with the aged standard-bearers, that they may be strengthened and taught by the experience of these faithful ones, who have passed through so many conflicts, and to whom, through the testimonies of his Spirit, God has so often spoken, pointing out the right way and condemning the wrong way. When perils arise, which try the faith of God’s people, these pioneer workers are to recount the experiences of the past, when just such crises came, when the truth was questioned, when strange sentiments, proceeding not from God, were brought in.
„Isten soha nem hagyja a világot olyan férfiak nélkül, akik különbséget tudnak tenni jó és rossz, igazság és igazságtalanság között. Istennek vannak férfiai, akiket arra rendelt, hogy szükség idején a küzdelem homlokvonalában álljanak. Válság idején férfiakat támaszt, miként tette azt az ősi időkben. Az ifjakat fel fogják szólítani, hogy kapcsolódjanak az idős zászlóhordozókhoz, hogy megerősödjenek és tanuljanak e hűségesek tapasztalatából, akik oly sok küzdelmen mentek át, és akikhez Lelkének bizonyságtételei által Isten oly gyakran szólt, rámutatva a helyes útra és elítélve a helytelent. Amikor olyan veszedelmek támadnak, amelyek próbára teszik Isten népének hitét, e úttörő munkásoknak fel kell idézniük a múlt tapasztalatait, amikor ugyanilyen válságok következtek be, amikor az igazságot megkérdőjelezték, amikor különös, nem Istentől származó nézeteket hoztak be.”
“The experience of those aged workers is needed now; for Satan is watching every opportunity to make of no account the old waymarks,—the monuments that have been raised up along the way.” Review and Herald, November 19, 1903.
„Ama megöregedett munkások tapasztalatára most szükség van; mert Sátán minden alkalmat figyel, hogy semmivé tegye a régi útjelzőket — azokat az emlékműveket, amelyeket az út mentén emeltek.” Review and Herald, 1903. november 19.
In 1863 the Millerite movement ended by rejecting the first truth the Elijah of that history had been led to understand. Its final test was based upon the two verses in Daniel eight that identify the trampling down of the sanctuary and the host. The light of the sanctuary was opened at the first of ten tests and darkness was brought upon the host at the last of ten tests.
1863-ban a millerita mozgalom azzal ért véget, hogy elvetette azt az első igazságot, amelynek megértésére e történelem Illése elvezettetett. Végső próbája Dániel nyolcadik fejezetének azon két versén alapult, amelyek a szentély és a sereg megtaposását azonosítják. A szentély világossága a tíz próba elsőjénél tárult fel, és a sötétség a seregre a tíz próba utolsójánál borult.
“One thing is certain: those Seventh-day Adventists who take their stand under Satan’s banner will first give up their faith in the warnings and reproofs contained in the Testimonies of God’s spirit.
„Egy dolog bizonyos: azok a hetednapi adventisták, akik Sátán zászlaja alá állnak, először a hitüket adják fel az Isten Lelkének Bizonyságtételeiben foglalt figyelmeztetésekben és feddésekben.”
“The call to greater consecration and holier service is being made, and will continue to be made. Some who are now voicing Satan’s suggestions will come to their senses. There are those in important positions of trust who do not understand the truth for this time. To them the message must be given. If they receive it, Christ will accept them, and will make them workers together with him. But if they refuse to hear the message, they will take their stand under the black banner of the Prince of Darkness.
„A nagyobb odaszentelődésre és szentebb szolgálatra szóló hívás elhangzik, és továbbra is el fog hangzani. Némelyek, akik most Sátán sugallatait hangoztatják, magukhoz térnek majd. Vannak olyanok fontos bizalmi tisztségekben, akik nem értik az erre az időre szóló igazságot. Nekik kell átadni az üzenetet. Ha elfogadják azt, Krisztus elfogadja őket, és munkatársaivá teszi őket. Ha azonban megtagadják, hogy meghallják az üzenetet, helyüket a Sötétség Fejedelmének fekete zászlaja alatt foglalják el.
“I am instructed to say that the precious truth for this time is open more and more clearly to human minds. In a special sense men and women are to eat of Christ’s flesh and drink of his blood. There will be a development of the understanding, for the truth is capable of constant expansion. The divine originator of truth will come into closer and still closer communion with those who follow on to know him. As God’s people receive his word as the bread of heaven, they will know that his goings forth are prepared as the morning. They will receive spiritual strength, as the body receives physical strength when food is eaten.
„Arra kaptam utasítást, hogy kijelentsem: az erre az időre szóló drága igazság egyre világosabban tárul fel az emberi elmék előtt. Különleges értelemben férfiaknak és nőknek Krisztus testét kell enniük, és az ő vérét kell inniuk. Az értelem fejlődése be fog következni, mert az igazság állandó kibontakozásra képes. Az igazság isteni szerzője mind szorosabb és még szorosabb közösségre lép azokkal, akik törekednek őt megismerni. Amint Isten népe mennyei kenyérként fogadja be az ő igéjét, meg fogják ismerni, hogy az ő megjelenése úgy van elkészítve, mint a hajnal. Lelki erőt fognak nyerni, miként a test is testi erőt nyer, amikor táplálékot vesz magához.
“We do not half understand the Lord’s plan in taking the children of Israel from Egyptian bondage, and leading them through the wilderness into Canaan.
„Nem értjük még félig sem az Úr tervét abban, hogy Izráel fiait kiszabadította az egyiptomi szolgaságból, és a pusztán át Kánaánba vezette.
“As we gather up the divine rays shining from the gospel, we shall have a clearer insight into the Jewish economy, and a deeper appreciation of its important truths. Our exploration of truth is yet incomplete. We have gathered up only a few rays of light. Those who are not daily students of the Word will not solve the problems of the Jewish economy. They will not understand the truths taught by the temple service. The work of God is hindered by a worldly understanding of his great plan. The future life will unfold the meaning of the laws that Christ, enshrouded in the pillar of cloud, gave to his people.” Spalding and Magan, 305, 306.
„Amint összegyűjtjük az evangéliumból ránk ragyogó isteni fénysugarakat, világosabb betekintést nyerünk a zsidó rendtartásba, és mélyebben méltányoljuk annak fontos igazságait. Az igazság feltárása előttünk még nem teljes. Csupán néhány fénysugarat gyűjtöttünk össze. Akik nem a Napi Ige tanulmányozói, nem fogják megoldani a zsidó rendtartás kérdéseit. Nem fogják megérteni a templomi szolgálat által tanított igazságokat. Isten művét akadályozza nagy tervének világi értelmezése. Az eljövendő élet fogja feltárni azoknak a törvényeknek jelentését, amelyeket Krisztus a felhőoszlopba burkolózva adott népének.” Spalding and Magan, 305, 306.
We will continue our consideration of the symbolism of Elijah in connection with 1863 in the next article.
A következő cikkben folytatjuk Illés 1863-mal összefüggő jelképiségének vizsgálatát.