Elijah - Number Eight

„Negyven éven át a hitetlenség, a zúgolódás és a lázadás tartotta távol az ókori Izráelt Kánaán földjétől. Ugyanezek a bűnök késleltették a mai Izráel bemenetelét a mennyei Kánaánba. Egyik esetben sem Isten ígéreteiben volt a hiba. Az Úr magukat népének vallói között uralkodó hitetlenség, világiasság, odaszentelődés hiánya és viszálykodás tartott bennünket oly sok éven át e bűnnel és fájdalommal teli világban.”

„Lehet, hogy engedetlenségünk miatt még sok esztendeig itt kell maradnunk e világban, miként Izráel fiainak is; de Krisztusért népe ne tetézze a bűnt bűnnel azáltal, hogy Istennek tulajdonítja saját helytelen eljárásának következményeit.” Evangelism, 696.

„A Sínai és Kádes között, Kánaán határainál, mindössze tizenegy napi járóföldnyi távolság volt; és annak a kilátásával, hogy rövidesen bevonulnak ama szép földre, Izrael seregei ismét útra keltek, amikor a felhő végre jelt adott az előrehaladásra. Jahve csodákat művelt, amikor kihozta őket Egyiptomból, és milyen áldásokra számíthattak most, hogy ünnepélyes szövetségben elfogadták Őt Uralkodójuknak, és a Magasságos választott népeként ismertettek el?” Pátriárkák és próféták, 376.

Omri egyéb cselekedetei pedig, amelyeket véghezvitt, és hatalma, amelyet tanúsított, vajon nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikáinak könyvében? És Omri az ő atyáihoz tért, és eltemették Samáriában; és az ő fia, Akháb uralkodott helyette. Asa, Júda királya uralkodásának harmincnyolcadik esztendejében kezdett uralkodni Izráelen Akháb, Omri fia; és Akháb, Omri fia huszonkét esztendeig uralkodott Izráelen Samáriában. És Akháb, Omri fia gonoszul cselekedett az Úr szemében mindazoknál inkább, akik őelőtte voltak. És történt, mintha csekély dolog lett volna számára, hogy Jeroboámnak, Nébát fiának bűneiben járjon, hogy feleségül vette Jezábelt, Ethbaál, a sidóniak királyának leányát, és elment, szolgálta a Baált, és leborult előtte. És oltárt emelt a Baálnak a Baál házában, amelyet Samáriában épített. És Akháb berket készített; és Akháb jobban ingerelte haragra az Urat, Izráel Istenét, mint Izráelnek mindazok a királyai, akik őelőtte voltak. Az ő napjaiban építette meg a bétheli Hiél Jerikót: elsőszülöttjében, Abirámban vetette meg annak alapját, és legifjabb fiában, Segúbban állította fel kapuit, az Úr beszéde szerint, amelyet Józsué, Nún fia által szólt. És a gileádi lakosok közül való tesbites Illés ezt mondta Akhábnak: Él az Úr, Izráel Istene, aki előtt állok, hogy ezekben az esztendőkben sem harmat, sem eső nem lesz, hanem csak az én szavam szerint. 1 Királyok 16:27–17:1.

Ezért, amint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában. Zsidókhoz 3:7–8.

Izráel népe fokozatosan elveszítette Isten iránti félelmét és tiszteletét, mígnem az Ő, Józsué által szóló szava már semmi súllyal nem bírt előttük. „Az ő [Akháb] idejében építette meg a bétheli Hiél Jerikót: elsőszülöttjében, Abirámban vetette meg annak alapját, és legifjabb fiában, Ségúbban állította fel kapuit, az Úr szava szerint, amelyet Józsué, Nún fia által szólt.”

„Miközben Izráel hitehagyásba süllyedt, Illés Isten hűséges és igaz prófétája maradt. Hűséges lelke mélységesen gyötrődött, látva, hogy a hitetlenség és a hűtlenség gyorsan elszakítja Izráel gyermekeit Istentől, és azért imádkozott, hogy Isten mentse meg az Ő népét. Könyörgött, hogy az Úr ne vesse el teljesen vétkező népét, hanem ítéletek által, ha szükséges, ébressze őket bűnbánatra, és ne engedje, hogy még nagyobb mélységekbe jussanak a bűnben, és így arra ingereljék Őt, hogy mint nemzetet elpusztítsa őket.”

„Az Úr üzenete szólt Illéshez, hogy menjen Ahábhoz az Ő ítéleteinek feddő kijelentéseivel Izráel bűnei miatt. Illés éjjel és nappal utazott, mígnem elérte Aháb palotáját. Nem kért bebocsáttatást, és nem várt arra, hogy szabályszerűen bejelentsék. Aháb számára minden előzetes jel nélkül Illés ott áll Samária meghökkent királya előtt, a próféták által rendszerint viselt durva öltözetben. Nem mentegetőzik hirtelen, meghívás nélküli megjelenése miatt; hanem kezeit az ég felé emelve ünnepélyesen kijelenti az élő Istenre, aki az eget és a földet alkotta, az Izráelre következő ítéleteket: »Sem harmat, sem eső nem lesz ezekben az esztendőkben, hanem csak az én szavam szerint.«”

„Isten ítéleteinek e megdöbbentő kárhoztatása Izráel bűnei miatt úgy sújtott le a hitehagyott királyra, mint a villámcsapás. Úgy tűnt, mintha a csodálkozás és a rettegés megbénította volna; és mielőtt felocsúdhatott volna ámulatából, Illés, anélkül hogy megvárta volna üzenete hatását, oly hirtelen eltűnt, amilyen hirtelen jött. Az ő feladata az volt, hogy kimondja az Istentől jövő jajszót, és azonnal visszavonult. Szava elzárta az ég kincseit, és egyedül az ő szava volt az a kulcs, amely ismét megnyithatta azokat.” Testimonies, 3. kötet, 273.

„Illés hűséges lelke megszomorodott. Felgerjedt benne a méltó harag, és féltékenyen őrködött Isten dicsősége fölött. Látta, hogy Izráel rettenetes hitehagyásba süllyedt. És amikor felidézte magában azokat a nagy dolgokat, amelyeket Isten értük cselekedett, elöntötte a bánat és a csodálkozás. Mindez azonban a nép többsége előtt feledésbe merült. Az Úr elé járult, és gyötrelemtől szaggatott lélekkel könyörgött, hogy mentse meg népét, ha kell, ítéletek által. Könyörgött Istenhez, hogy hálátlan népétől tartsa vissza a harmatot és az esőt, a menny kincseit, hogy a hitehagyott Izráel hiába tekintsen isteneire, arany-, fa- és kőbálványaira, a napra, a holdra és a csillagokra, hogy azok megöntözzék és megtermékenyítsék a földet, és bőséges termést hozzanak elő. Az Úr megmondta Illésnek, hogy meghallgatta imádságát, és visszatartja népétől a harmatot és az esőt mindaddig, amíg bűnbánattal hozzá nem térnek.”

„Isten különös gondviseléssel óvta népét attól, hogy elegyedjék a körülöttük élő bálványimádó nemzetekkel, nehogy szívüket megtévesszék a vonzó ligetek és szentélyek, a templomok és oltárok, amelyeket a legköltségesebb és legcsábítóbb módon rendeztek el, hogy az érzékeket megrontsák, és így Isten kiszoríttassék a nép gondolataiból.

„Jerikó városa a legszélsőségesebb bálványimádásnak volt odaszentelve. Lakói igen gazdagok voltak, de mindazt a gazdagságot, amelyet Isten adott nekik, isteneik ajándékának tulajdonították. Aranyuk és ezüstjük bőséggel volt; de az özönvíz előtti emberekhez hasonlóan romlottak és káromlók voltak, és gonosz cselekedeteikkel sértegették és ingerelték a menny Istenét. Isten ítéletei felébredtek Jerikó ellen. Erősség volt. Ám maga az Úr seregének Fejedelme jött alá a mennyből, hogy a menny seregeit a város elleni támadásban vezesse. Isten angyalai megragadták a hatalmas falakat, és a földre döntötték azokat. Isten azt mondta, hogy Jerikó városa átkozott legyen, és hogy mindenki vesszen el, kivéve Ráhábot és az ő háza népét. Ezek megmeneküljenek azért a jóindulatért, amelyet Ráháb az Úr követei iránt tanúsított. Az Úr szava a néphez ez volt: „Ti pedig semmiképpen őrizkedjetek az átkozott dologtól, hogy magatokat átkozottá ne tegyétek, amikor az átkozott dologból vesztek, és Izráel táborát átokká teszitek, és megháborítjátok azt.” „Józsué pedig megeskette őket abban az időben, mondván: Átkozott legyen az Úr előtt az a férfi, aki felkel és felépíti e várost, Jerikót: elsőszülöttjére veti meg annak alapját, és legifjabb fiára állítja fel kapuit.”

„Isten igen szigorúan rendelkezett Jerikó felől, nehogy a népet elbűvöljék azok a dolgok, amelyeket a lakosok imádtak, és szívük elforduljon Istentől. Népét a leghatározottabb parancsokkal oltalmazta; mindamellett az Isten részéről Józsué szája által adott ünnepélyes meghagyás ellenére Ákán mégis merészelte áthágni azt. Kapzsisága arra indította, hogy elvegyen a kincsekből, amelyeket Isten megtiltott neki megérinteni, mert Isten átka volt rajtuk. És e férfi bűne miatt Isten Izráele oly gyenge volt ellenségei előtt, mint a víz.”

„Józsué és Izráel vénei nagy nyomorúságban voltak. A legmélyebb megalázkodással feküdtek az Isten ládája előtt, mert az Úr megharagudott népére. Imádkoztak és sírtak Isten előtt. Az Úr így szólt Józsuéhoz: »Kelj fel; miért fekszel így arccal a földön? Vétkezett Izráel, és megszegték szövetségemet is, amelyet parancsoltam nekik; mert még az átkozott dologból is elvettek, loptak is, tagadtak is, és azt a maguk holmija közé is tették. Ezért nem állhattak meg Izráel fiai ellenségeik előtt, hanem hátat fordítottak ellenségeiknek, mert átok alá kerültek; nem leszek többé veletek, hacsak ki nem pusztítjátok magatok közül az átkozott dolgot.«”

„Megmutattatott nekem, hogy Isten itt szemlélteti, miként tekint a bűnre azok között, akik magukat az Ő parancsolatait megtartó népének vallják. Azok, akiket különös módon megtisztelt azzal, hogy hatalmának rendkívüli megnyilvánulásait szemlélhették, miként az ősi Izráel is, és akik még ezután is merészelik semmibe venni kifejezett utasításait, haragjának tárgyai lesznek. Meg akarja tanítani népének, hogy az engedetlenség és a bűn fölöttébb sértő számára, és nem szabad azokat könnyedén venni.” Testimonies, 3. kötet, 263–264.

És megesketé őket Józsué abban az időben, mondván: Átkozott legyen az az ember az Úr előtt, aki felkel, és megépíti ezt a várost, Jerikót: elsőszülöttjének életével veti meg annak alapját, és legkisebb fiának életével állítja fel kapuit. Józsué 6:26.

Igen, egész Izráel áthágta a te törvényedet, eltérvén attól, hogy ne engedelmeskedjék a te szavadnak; azért ránk zúdult az átok és az eskü, amely meg van írva Mózesnek, Isten szolgájának törvényében, mert vétkeztünk ellene. Dániel 9:11.

Amilyen száma volt azoknak a napoknak, amelyek alatt kikémleltétek a földet, tudniillik negyven nap, egy-egy napot egy-egy esztendőért számítva, negyven esztendeig hordozzátok majd vétkeitek terhét, és megtudjátok, mit jelent, ha megvonom tőletek ígéretemet. 4Mózes 14:34.

Ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat mutassatok be, amelyek Jézus Krisztus által kedvesek Isten előtt. 1Péter 2:5.

Fújjátok meg a trombitát a Sionon, és riadót fújjatok szent hegyemen: rettegjen a föld minden lakója, mert jön az Úr napja, mert közel van már… Fújjátok meg a trombitát a Sionon, szenteljetek böjtöt, hirdessetek ünnepélyes gyülekezést: gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet, gyűjtsétek egybe a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket és az emlőn szopókat; menjen ki a vőlegény a szobájából, és a menyasszony az ő belső szobájából. Sírjanak a tornác és az oltár között a papok, az Úr szolgái, és ezt mondják: Kegyelmezz népednek, ó, Uram, és ne add örökségedet gyalázatra, hogy a pogányok uralkodjanak rajtuk: miért mondanák a népek között: Hol van az ő Istenük? Jóel 2:1, 15–17.

És e királyok napjaiban a menny Istene olyan országot támaszt, amely soha meg nem romoltatik; és ez az ország nem száll más népre, hanem szétzúzza és megemészti mindazokat az országokat, maga pedig mindörökké megáll. Mivel láttad, hogy a kő kéz érintése nélkül vájatott ki a hegyből, és hogy szétzúzta a vasat, a rezet, az agyagot, az ezüstöt és az aranyat: a nagy Isten megjelentette a királynak, mi következik ezután; és az álom bizonyos, és annak magyarázata biztos. Dániel 2:44, 45.

Hanem minden ezüst, arany, valamint a rézből és vasból készült edény az Úrnak van szentelve; az Úr kincstárába kerüljön. Józsué 6:19.

Íme, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és rettenetes napja; és az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig atyáikhoz, hogy el ne jöjjek, és átokkal ne sújtsam a földet. Malakiás 4:5, 6.

Az ő napjaiban építette fel a bétheli Híél Jerikót: alapját elsőszülöttjében, Abirámban vetette meg, és kapuit legkisebb fiában, Szegúbban állította fel, az Úr szava szerint, amelyet Józsué, Nún fia által szólt. 1Királyok 16:34.

„Az alázatos, hívő lélek számára Isten földi háza a menny kapuja. A dicsőítő ének, az imádság, a Krisztus képviselői által szólott szavak Isten rendelte eszközök arra, hogy népet készítsenek elő a fenti gyülekezet számára, arra a magasztosabb istentiszteletre, amelybe semmi tisztátalan nem léphet be.” Testimonies, 5. kötet, 491.

„Jóllehet Ellen White már részletesebben írt és közölt a gyülekezet munkájának irányításában szükséges rendről (lásd Early Writings, 97–104), és jóllehet James White beszédeiben és a Review hasábjain megjelent cikkeiben folyamatosan a hívők elé tárta e szükségletet, a gyülekezet lassan mozdult. Amit általános kifejezésekkel tártak eléjük, azt kedvezően fogadták, ám amikor ennek valamilyen építő jellegű megvalósítására került volna sor, ellenállás és ellenszegülés támadt. James White februári rövid cikkei nem keveseket ébresztettek fel közönyükből, és most igen sok szó esett erről.”

„J. N. Loughborough, aki White-tal együtt dolgozott Michiganben, elsőként válaszolt. Szavai igenlőek voltak, de védekező hangvételűek:”

„Egyvalaki ezt mondja: ha úgy szerveződtök, hogy törvény szerint birtokot tarthassatok, Babilon részévé lesztek. Nem; úgy értem, igen nagy különbség van aközött, hogy olyan helyzetben vagyunk, amelyben törvényesen megvédhetjük tulajdonunkat, és aközött, hogy a törvényt vallási nézeteink védelmére és kikényszerítésére használjuk. Ha helytelen az egyházi tulajdon védelme, miért nem helytelen az is, hogy magánszemélyek bármiféle tulajdont törvényesen birtokoljanak? — Review and Herald, 1860. március 8.”

„James White a Review hasábjain megjelent nyilatkozatát ezekkel a szavakkal zárta, az egyház elé tárva a kiadói munka megszervezésének szükségességét: „Ha bárkinek kifogása van javaslataink ellen, legyen szíves írásban előterjeszteni egy tervet, amelynek alapján mi mint nép cselekedhetünk.” — Uo., 1860. február 23. Az első lelkész, aki a terepen végzett munkája közben válaszolt, R. F. Cottrell volt, a Review egyik szilárd levelező szerkesztője. Az ő azonnali reakciója határozottan elutasító volt:”

„White testvér felkérte a testvéreket, hogy szóljanak hozzá az egyház tulajdonának biztosítására vonatkozó indítványához. Nem tudom pontosan, milyen intézkedést ért e javaslat alatt, de úgy értem, hogy a törvény szerint vallási testületként kívánják magukat bejegyeztetni. Ami engem illet, úgy gondolom, helytelen volna, ha „nevet szereznénk magunknak”, mivel ez Babilon alapjához tartozik. Nem hiszem, hogy Isten ezt helyeselné.—Uo., 1860. március 22.” Arthur White, Ellen G. White, 1. kötet, 420, 421.

„1860-ban a halál átlépte küszöbünket, és letörte családfánk legifjabb ágát. A kis Herbert, aki 1860. szeptember 20-án született, ugyanazon év december 14-én meghalt.” Testimonies, 1. kötet, 103.

„Amikor [1863] november 27-én, pénteken a szülők megérkeztek Topshamba, a pályaudvaron három fiuk és Adelia várta őket. Látszólag mindannyian jó egészségnek örvendtek, kivéve Henryt, aki meg volt hűlve. Ám a következő kedden, december 1-jén Henry súlyosan megbetegedett tüdőgyulladásban. Évekkel később legfiatalabb öccse, Willie, így idézte fel a történetet:”

„Szüleik távollétében Henry és Edson Howland testvér felügyelete alatt serényen azon dolgoztak, hogy a táblázatokat vászonra kasírozzák, eladásra készen. Egy bérelt üzlethelyiségben dolgoztak, körülbelül egy háztömbnyire a Howland család otthonától. Végül néhány napnyi szünetük volt, miközben Bostonból küldendő táblázatokra vártak.... Miután hosszú gyaloglásból tért vissza a folyó mellől, ő [Henry] meggondolatlanul lefeküdt, és elaludt néhány nedves vászondarabon, amelyeket a papírra nyomtatott táblázatok hátlapozására használtak. A nyitott ablakon át hideg szél áradt be. E meggondolatlanság súlyos meghűlést okozott.” Arthur White, Ellen G. White, 2. kötet, 70.

„A meg nem szentelt lelkészek Isten ellen sorakoznak fel. Egy lélegzettel dicsérik Krisztust és e világ istenét. Míg látszólag Krisztust fogadják el, Barabbást ölelik magukhoz, és cselekedeteikkel ezt mondják: »Nem ezt, hanem Barabbást.« Mindazok, akik e sorokat olvassák, vigyázzanak. Sátán kérkedett azzal, hogy mit tud véghezvinni. Azt gondolja, fel tudja bontani azt az egységet, amelyért Krisztus imádkozott, hogy meglegyen az Ő egyházában. Ezt mondja: »Kimegyek, és hazug lélekké leszek, hogy megtévesszem azokat, akiket csak tudok, hogy bíráljanak, kárhoztassanak és meghamisítsanak.« Hadd fogadja be a csalásnak és hamis tanúbizonyságnak fia egy olyan egyház, amely nagy világosságot, nagy bizonyítékot kapott, és az az egyház el fogja vetni az üzenetet, amelyet az Úr küldött, és elfogadja a legoktalanabb állításokat, hamis feltevéseket és hamis elméleteket. Sátán nevet az ostobaságukon, mert tudja, mi az igazság.”

„Sokan fognak szószékeinken állni a hamis prófécia fáklyájával a kezükben, amelyet a Sátán pokoli fáklyájáról gyújtottak meg. Ha a kételyt és a hitetlenséget dédelgetik, a hűséges szolgákat el fogják távolítani azon néptől, amely azt gondolja, hogy oly sokat tud. »Bárcsak felismerted volna te is, legalább e te napodon, a te békességedre tartozó dolgokat! de most el vannak rejtve a te szemeid elől« — mondta Krisztus.”

„Mindamellett Isten fundamentuma szilárdan áll. Az Úr ismeri azokat, akik az övéi. A megszentelt szolgának szájában nem lehet álnokság. Nyíltnak kell lennie, mint a nappal, mentesnek a gonosz minden szennyétől. A megszentelt szolgálat és sajtó hatalmas erő lesz abban, hogy az igazság világosságát e fonák nemzedékre villantsa. Világosságot, testvéreim, több világosságra van szükségünk. Fújjátok meg a harsonát Sionban; riadót fújjatok szent hegyemen. Gyűjtsétek össze az Úr seregét megszentelt szívvel, hogy meghallják, mit szól az Úr az ő népéhez; mert megnövekedett világosságot adott mindazoknak, akik hallani akarnak. Legyenek felfegyverkezve és felkészülve, és vonuljanak fel a harcba — az Úr segítségére a hatalmasok ellen. Maga Isten fog munkálkodni Izráelért. Minden hazug nyelv elnémul. Az angyalok kezei megdöntik a csalárd terveket, amelyek most formálódnak. A Sátán sáncai soha nem fognak diadalmaskodni. Győzelem fogja kísérni a harmadik angyal üzenetét. Miként az Úr seregének Fejedelme lerontotta Jerikó falait, úgy fog diadalmaskodni az Úr parancsolatait megtartó népe, és minden ellenszegülő erő vereséget szenved. Egyetlen lélek se panaszkodjék Isten szolgái ellen, akik mennyei küldetésű üzenettel jöttek hozzájuk. Ne keressetek bennük tovább fogyatkozásokat, mondván: ‘Túlságosan határozottak; túl erősen beszélnek.’ Beszélhetnek erősen; de vajon nem szükséges-e ez? Isten megcsendíti a hallgatók fülét, ha nem hallgatnak az ő szavára vagy az ő üzenetére. Kárhoztatni fogja azokat, akik ellenállnak Isten igéjének.”

„Sátán minden lehetséges eszközt bevetett, hogy semmi se jusson közénk mint nép közé, ami megfeddjen és megdorgáljon bennünket, és intsen minket, hogy vessük el tévedéseinket. De van egy nép, amely hordozni fogja Isten ládáját. Némelyek kiválnak közülünk, akik többé nem fogják hordozni a ládát. Ezek azonban nem emelhetnek falakat az igazság akadályozására; mert az mindvégig előre és felfelé halad. A múltban Isten férfiakat támasztott, és most is vannak Neki alkalmas emberei, akik készen állnak, előkészítve az Ő parancsának teljesítésére — olyan emberek, akik áttörnek azokon a korlátozásokon, amelyek csupán tapasztatlan habarccsal mázolt falak. Amikor Isten emberekre helyezi Lelkét, munkálkodni fognak. Hirdetni fogják az Úr igéjét; felemelik szavukat, mint a trombita. Az igazság nem fog megfogyatkozni, sem elveszíteni erejét az ő kezükben. Megmutatják a népnek vétkeit, és Jákób házának bűneit.” Testimonies to Ministers, 409–411.