Future for America and July 18, 2020 - Number Six

Miután a porba tiporták őket az utcán, Illés és Mózes megkapják a Vigasztalót, és azután talpra állnak. Ezékiel csontok völgyében levő csontjai először zörejt hallanak, majd megrendülést tapasztalnak, de még mindig lélek nélkül voltak.

Amikor a testek újjáalkottattak, meghallják a négy szél üzenetét.

Minden próféta a világ végére mutat rá, ezért Ezékiel szakasza dilemmát teremt azok számára, akik el akarják kerülni a Jelenések könyve tizenegyedik fejezetének két prófétájáról szóló üzenetet. Természetesen azok számára, akik el akarják utasítani az üzenetet, a legegyszerűbb hazugság, amelyet maguknak mondhatnak, az, hogy a Jelenések tizenegyedik fejezete csupán történeti leírás, amely a francia forradalmat jelképezi, és semmiféle, a világ végére vonatkozó alkalmazása nincs. Ám ha elfogadod azt a tételt, hogy még a Jelenések tizenegyedik fejezete is a világ végét azonosítja, akkor össze kell egyeztetned azt a tényt, hogy a világ végén fellépő hatalmas sereg, amely hangos kiáltással hirdeti a harmadik angyal üzenetét, halottként és feltámasztottként van azonosítva még azelőtt, hogy Isten seregeként felállna.

Krisztus felhővel ment fel a mennybe, és felhőkkel tér vissza, a felhők pedig az angyalokat jelképezik. Mózes és Illés felhőben mennek fel a mennybe, amely az Egyesült Államokban a vasárnapi törvény idején az ég közepén repülő harmadik angyal üzenetét jelképezi. Mózes és Illés a vasárnapi törvény idején, az iszlám üzenetével összefüggésben mennek fel a mennybe.

Ézsaiás számos olyan igazságot azonosít, amelyek e történethez kapcsolódnak, mégpedig éppen abban az igerészben, amelyre Jézus a maga munkájának azonosítására hivatkozott. Illés és Elizeus prófétákat példaként használta arra, hogy a prófétai üzenetet a saját honfitársaik nem fogadták be, és ez azonnal haragra indította a názáreti gyülekezethez tartozókat, akik meg akarták őt ölni.

Az Úr „örökkévaló szövetségre” lép a száznegyvennégyezerrel, akik korábban „elhagyottak” voltak, később azonban „várossá” lesznek, amely „nincs elhagyatva”. „Puszták” voltak, és holtan feküdtek az utcán. Ézsaiás azonosítja őket mint „az Úr papjai”, az Úr „szolgái”, „szent nép” és „őrállók” Sion falain.

Azokkal szemben, akik örvendeztek holttesteik fölött, Isten ekkor örvendezik rajtuk, „ahogyan a vőlegény örvendezik a menyasszonyon”. A menyasszony ekkorra elkészült. Miként a Filadelfiának adott ígéretben az Úr „új nevet” ad nekik, úgy azonosítja nevüket is mint „Hefcibáh” és „Beulah”. A Hefcibáh jelentése: gyönyörűségem őbenne van, a Beulah pedig azt jelenti: férjhez adni, illetve házasságra lépni. Az Úr feleségül veszi azokat, akiket Illés és Mózes képvisel.

A rájuk bízott munka az, hogy Krisztus és az Ő igazságának „örömüzenetét” hirdetve „a világ végéig” előkészítsék az utat Krisztus második eljövetele számára. A Vigasztaló felkente őket a Lélek kitöltetése által, és akkor majd „zászlóul emeltetnek fel”, amikor „egy nagy szózat a mennyből” ezt mondja „nekik: Jöjjetek fel ide.” Ekkor „dicsőség koronája” és „királyi fejdísz” lesznek az Úr kezében. Zakariás ugyanezt a koronát hadijelvényként azonosítja, miközben az eseményt az utolsó eső idejére is helyezi.

Ők az Ő népének „nyája” lesznek, de az Úrnak van egy második nyája is, amely akkor még Babilonban van, s amelyet szintén el fog hívni. Az ő munkájuk az lesz, hogy újjáépítsék a „régi” romokat és sok nemzedék „pusztaságait”. Ők lesznek azok, akik visszatérnek, és helyreállítják a régi ösvényeket, amelyeket az adventizmuson belül és az adventizmuson kívül elvetettek és betemettek. Visszatérnek a millerita alapigazságokhoz, és azok tisztaságában tárják azokat Laodiceai adventizmus elé; ugyanakkor az adventizmuson kívül levőknek is üzenetet visznek az Isten törvényéhez kapcsolódó „régi” igazságokról, különösképpen a szombatról. Ennek során sok nemzedék történeteit fogják felhasználni arra, hogy szemléltessék az új történelmet. Munkájuk a késői eső idején fog végbemenni, amikor Isten ítéletei a földön vannak. Amikor az Úr jobbjával zászlóként felemeli őket, az egész világ, amely korábban örvendezett holttesteiknek, amint az utcán feküdtek, meg fogja látni a zászlót, és meg fogja hallani az őrállók figyelmeztető trombitáját.

A Jelenések könyvének tizenegyedik fejezetében, amikor azok, akik örvendeztek holttestük fölött, meglátják, hogy talpra állnak, „nagy félelem szálla azokra, akik őket látják vala”.

A próféta valamennyi bizonyságtétele a Jelenések könyvében egyesül. Az asszír Dániel tizenegyedik fejezetének negyvenedik–negyvenötödik versében az északi királyt jelképezi, aki segítség nélkül jut végére. Amikor a száznegyvennégyezer, akik Isten őrállói, megfújják a trombitát, az egész világ hallani fogja, és megijed. Azok, akiket a két próféta jelképez, a Vigasztaló által felkenetnek, hogy „örömhírt hirdessenek”; ez az „keletről és északról jövő hír”, amely „megrémíti” az északi királyt Dániel könyve tizenegyedik fejezetének negyvennegyedik versében, és ez jelöli a vasárnaptörvény-válság üldözésének kezdetét. Abban az időben a pogányok válaszolni fognak a Babilonból való kijövetel üzenetére, eljönnek, és csatlakoznak az Úr papjaihoz, akiket „Isai gyökerének” is nevez a jelképes ábrázolás; ezáltal azonosítva azt a bibliai módszertant, amelyet a figyelmeztető üzenetnek a pogányokhoz való eljuttatásában használni fognak.

Az Úr 2001. szeptember 11-én összegyűjtötte népét azzal az üzenettel, amely az iszlám támadását a harmadik jaj elérkezéseként azonosította. Az Úr ismét, másodszor is összegyűjti népét, miután holtan feküdtek az utcán. Amikor ezt megteszi, az összegyűjtötteket „Izráel számkivetettjeiként”, „Júda szétszórtjaiként” azonosítják. 2020. július 18-án vettettek ki az utcákra, de másodszor is összegyűjtetnek, hogy jellé legyenek, amely összegyűjti Isten másik nyáját, akik még Babilonban vannak. Azoknak az összegyűjtése, akik még Babilonban vannak, az Egyesült Államokban bevezetett vasárnapi törvénynél kezdődik, amely a Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetében szereplő két szózat közül a második.

Az első összegyűjtés 2001. szeptember 11-én történt, amikor az iszlám lecsapott az Egyesült Államokra. Mint a zászlójel, amelyhez másodszor kell összegyűlniük, úgy ábrázoltatnak, mint Isai gyökere, amely olyan jelkép, amely az Alfa és Ómega munkáját szemlélteti, egy dolog végét annak kezdetével ábrázolva. Az első összegyűjtést az iszlám Egyesült Államok elleni támadása jelölte meg, és ez egy, az Egyesült Államok elleni iszlám támadást szemléltet és azonosít mint a második összegyűjtést. Amikor Isai gyökere zászlójelül áll a pogányok számára, az ő „nyugalma” dicsőséges lesz, mert a zászlójel visszavezeti azokat, akik még Babilonban vannak, a hetednapi szombat bibliai ősi ösvényére, ily módon megjelölve a zászlójel felemelését a pogányok számára a vasárnaptörvény válsága idején.

A „zászló” először egy megtisztítási folyamaton megy át, amelyet Malakiás harmadik fejezete, Krisztus két templomtisztítása, valamint természetesen a tíz szűzről szóló példázat szemléltetett a millerita mozgalom végén. A kezdeti megtisztítási folyamat a legvégén betű szerint megismétlődik, és ezt Ézsaiás egy bizonyos könyvben megjegyzett egyetlen táblával összefüggésben ábrázolja. Az adventizmus lázadása az a hamisítvány tábla, amelyet 1863-ban hoztak létre, hogy elvessék és felváltsák a Habakuk könyve második fejezetében említett két táblát.

1863-ban az adventizmus megkezdte William Miller prófétai üzenetének elutasítását, amint az Habakuk két szent tábláján ábrázolva van. Jézus a véget a kezdettel szemlélteti. Ebben a szakaszban az adventizmus kezdetén fellázadók egyúttal az adventizmus végén fellázadókat is jelképezik. Mindkét esetben a lázadás az adott történelmi korszak prófétai üzenetének és módszertanának elutasítását jelenti, amikor ezt hirdetik a „látóknak”: „Ne lássatok”; és a prófétáknak: „Ne prófétáljatok nekünk igaz dolgokat, beszéljetek hozzánk hízelgő dolgokat, prófétáljatok csalárdságokat.”

Akkor is elhatározzák, hogy elhagyják az ösvényt, amikor ezt hirdetik: „Térjetek ki az útból, hajoljatok le az ösvényről, tüntessétek el előlünk Izráel Szentjét.” Az igazak ösvénye a Jeremiás hatodik fejezetének tizenhatodik és tizenhetedik verseiben említett „régi ösvények”. A lázadók elhatározzák, hogy nem járnak az alapvető igazságokban, és nem hallgatnak a felemelt őrállók által megfújt trombita szavára, akik a millerita mozgalmat és a Future for America mozgalmát jelképezik.

A lázadók vonakodása attól, hogy a régi ösvényeken járjanak, úgy is ábrázoltatik, mint ama kívánságuk, hogy „Izráel Szentje szűnjék meg előlük”; ez pedig az Éjféli Kiáltás üzenetének elutasítását jelképezi, amely az Alfára és az Ómegára alapozva azt szemlélteti, hogy az adventizmus vége annak kezdetével áll párhuzamban.

Az éjféli kiáltás által jelképezett megtisztulási folyamat az imádók két osztályát hozza létre, és Ésaiás harmincadik fejezete a balga szüzek olajhiányát úgy ábrázolja, mint a víz vagy a tűz megszerzésére való képtelenséget; mindkettő a Vigasztaló jelképe, amikor Ésaiás így ír: „amelynek romlása hirtelen, egy szempillantás alatt következik be. És széttöri azt, miként a fazekas edényét törik össze darabokra; nem kíméli, úgyhogy nem találtatik törmelékében egy cserépdarab sem, hogy tüzet vigyenek a tűzhelyről, vagy vizet merítsenek vele a veremből.” Az ő ítéletük „hirtelen” jön el, miként azt az éjféli kiáltás jelképezi, amikor akkor ráébrednek, hogy már túl késő megszerezni az olajat. A tűz és a víz Ésaiás bizonyságtételében egyszerűen az olaj másik megjelenítése a tíz szűz példázatában. Az olaj, a víz és a tűz a jellemet jelképezi; az üzenetet is jelképezik, valamint a Vigasztaló jelenlétét is. E jelképek egyike sem szerezhető meg, amikor a tíz szűz ítélete „hirtelen, egy szempillantás alatt következik be”. Akkor már túl késő.

Az egyetlen biztonság a „visszatérésben” van, amely az az ígéret, amely Jeremiásnak adatott, amikor azokat képviselte, akik az első csalódáskor csalódtak meg. Ha Isten népe visszatérne Hozzá, Ő is visszatérne hozzájuk, de a lázadók megtagadják ezt, és a világosság, amely megvilágította az ösvényt, kialudt. A kezdet kezdetén a világosság az Éjféli Kiáltás volt, és az előrevezető ösvényt Krisztus dicsőséges jobb karja világította meg egészen az örökkévalóságig. Krisztus az ösvényen járók előtt volt, és a hátuk mögött levő világosságnak ugyanannak a világosságnak kell lennie, mert Krisztus az ösvény végét az ösvény kezdetével szemlélteti. Az Éjféli Kiáltás volt és ma is jelenvaló igazság.

Az a kívánság, hogy a Szent eltávozzék előlük, nem csupán Krisztus elutasítása, hanem Krisztusé mint Alfa és Ómega. Ez az Éjféli Kiáltás üzenetének elutasítása. Az adventizmus kezdetén az Éjféli Kiáltás üzenete a meghiúsult előrejelzés helyreigazítása volt.

A lázadók, akik elutasították a „régi ösvényeket”, és a Millerita mozgalomnak az Éjféli Kiáltás beteljesedésében ábrázolt igazaktól elkülönülve egy hamisított „asztalt” hoztak létre. Ekkor „ezren” futottak meg „egynek feddésére”, és a mozgalom hirtelen ötvenezerből ötvenre csökkent. Azért futottak meg, mert a „feddés” az „öt” bölcs szűztől érkezett, akik megmondták nekik, hogy nincs megosztható olajuk, és hogy menjenek, és vásároljanak maguknak saját olajat. A balgák elválasztása a bölcsektől a bölcs szüzeket úgy hagyta hátra, „mint zászlót a hegy tetején, és mint jelvényt a halmon”. A balga szüzek lázadása 1844. október 22-én az 1863-as lázadást szemléltette, mert 1844. október 22. volt annak a tizenkilenc évnek a kezdete, amely a Leviticus huszonhat „hét idejének” végét jelképezi. Erről a tárgyról még többet is mondanivalónk van, de az 1844-es lázadás az 1863-as lázadás előképe volt, és azt a pontot jelöli, amikor a hamisított asztal létrejött.

Az a félelem, amelyet a balga szüzek átélnek, az a félelem, amelyet az jelképez, amikor a bölcs szüzek ismét életre kelnek, és lábukra állnak. Ekkor már túl késő visszatérni a 2020. július 18-i csalódásból, és a következő esemény a mennybe való felemelkedés, amely a vasárnaptörvény idején történik. Ekkor következik be a nagy földrengés.

A Jelenések könyve tizenegyedik fejezete azonosítja, hogy a francia forradalom idején a város tizedrésze elesett, és e történelemben Franciaország nemzete, egy nemzet, amely két prófétai szarvból állt, és amelyet Sodoma és Egyiptom jelképezett, megdőlt. Franciaország két szarva az Egyesült Államok két szarvát előképezi.

Francia prófétai értelemben egyike volt annak a tíz királyságnak, amelyek Dániel hetedik fejezetében a pogány Rómát jelképezik, ezért a királyság (város) tizedrésze leomlott. Valójában Dániel hetedik fejezetének ama tíz szarva közül, amelyek végül 538-ban a pápaságot a föld trónjára emelték, Franciaország volt az elsődleges királyság, amely megalapozta a pápaságot. Mint Dániel hetedik fejezetének tíz hatalma közül az egyik, Franciaország a Jelenések tizenharmadik fejezetének kétszarvú földi fenevadának szerepét előképezi. Az Egyesült Államok ugyanazt a munkát viszi véghez a pápaság számára a vég idején, mint amit Franciaország a kezdetkor tett. Az Egyesült Államok a tíz király legfőbb hatalma, akik az Egyesült Nemzeteket jelképezik, és a vasárnaptörvény földrengésekor elbukik. Ezekkel az igékkel a következő cikkben részletesebben foglalkozunk.

E cikk egyik elsődleges kérdése az, hogy olyan üzenetről van szó, amely talpra állítja Isten népét, mert a Vigasztaló, aki talpra állítja őket, az olajat jelképezi, amely nemcsak a Szentlelket jelenti, hanem azokat a közléseket is, amelyeket Isten küld az Ő népének. A Jelenések könyve tizenegyedik fejezetének az az üzenete, amely Mózest és Illést talpra állítja, ugyanúgy megjelenik a Jeremiásnak adott ígéretben is.

Ézsaiás ugyanerre a felhívásra intett, amikor ezt mondta: „Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: megtérés és megnyugvás által tartattok meg.” Ézsaiás hozzátette, hogy a „megtérés” a példázat késedelmi idejével áll kapcsolatban, mert ezt írta: „Azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért magasztaltatik fel, hogy irgalmazzon nektek; mert az Úr az ítélet Istene: boldogok mindazok, akik őreá várnak.”

Az a kiváltság, hogy Isten „szájaként” legyünk, amint Jeremiás meghatározta, annak a kiváltsága, hogy Istenért szóljunk abban az időben, amikor az Egyesült Államok „úgy szól, mint a sárkány”. Azok a szavak, amelyeket akkor Isten népe szólni fog, a pápai fenevad bélyege elleni figyelmeztetés lesznek. Ahhoz, hogy részesei legyünk annak a dicsőséges mozgalomnak, vissza kell térnünk.