627, 632 and 637
627, 632 és 637
The “key” that opens the bottomless pit is the battle of Nineveh, fulfilled in 627, five years before Mohammed died in 632. Five years later in 637, the Muslim forces captured the capital of Persia, one of the two great superpowers that engaged in the battle of Nineveh. This event dramatically shifted the balance of power in the Middle East. The battle of Nineveh in 627 sapped the strength of the Persian Empire and ten years later the Persian Empire ended.
A „kulcs”, amely megnyitja a mélység kútját, Ninive csatája, amely 627-ben teljesedett be, öt évvel azelőtt, hogy Mohamed 632-ben meghalt. Öt évvel később, 637-ben a muszlim erők elfoglalták Perzsia fővárosát, annak a két nagy szuperhatalomnak az egyikét, amelyek Ninive csatájában részt vettek. Ez az esemény drámaian eltolta a hatalmi egyensúlyt a Közel-Keleten. A 627-es ninivei csata felőrölte a Perzsa Birodalom erejét, és tíz évvel később a Perzsa Birodalom véget ért.
Humiliation—782
Megaláztatás — 782
One hundred and fifty years after Mohammed’s death in 632, in the Abbasid Campaign of 782, the Abbasid army (reportedly around 95,000 men) launched a massive invasion into Byzantine territory in Asia Minor (modern Turkey). They advanced all the way to Chrysopolis, directly across the Bosporus Strait from Constantinople—coming very close to the Byzantine capital. The Byzantines, under Empress Irene, suffered a serious defeat. As a result, the Byzantines were forced to sign a humiliating three-year truce, agreeing to pay a large annual tribute (around 70,000–90,000 gold dinars) and hand over silk garments and hostages. This campaign was one of the largest and most successful Abbasid incursions into Byzantine lands during the 8th century. It showcased the growing power of the Abbasid Caliphate and the continuing decline of the Byzantine Empire.
Mohammed 632-ben bekövetkezett halála után százötven évvel, a 782-es abbászida hadjárat során az abbászida sereg (a beszámolók szerint mintegy 95 000 fő) nagyszabású inváziót indított a Bizánci Birodalom kis-ázsiai (a mai Törökország területén fekvő) birtokai ellen. Előrenyomulásuk egészen Chrysopolisig jutott, közvetlenül a Boszporusz-szoros túloldalára Konstantinápollyal szemben — igen közel kerülve a bizánci fővároshoz. A bizánciak, Iréné császárnő vezetése alatt, súlyos vereséget szenvedtek. Ennek következtében a bizánciak kénytelenek voltak aláírni egy megalázó, három évre szóló fegyverszünetet, amelyben vállalták nagy összegű évi adó (mintegy 70 000–90 000 aranydínár) megfizetését, valamint selyemruhák és túszok átadását. Ez a hadjárat a 8. század folyamán az abbászidák egyik legnagyobb és legsikeresebb betörése volt a bizánci területekre. Szemléletesen megmutatta az Abbászida Kalifátus növekvő hatalmát és a Bizánci Birodalom folytatódó hanyatlását.
Five months
Öt hónap
In Revelation chapter nine the “five months” that equates to one hundred and fifty years is mentioned twice; once in verse five and again in verse ten.
A Jelenések könyvének kilencedik fejezetében az „öt hónap”, amely százötven évnek felel meg, kétszer kerül említésre: egyszer az ötödik versben, majd ismét a tizedik versben.
And to them it was given that they should not kill them, but that they should be tormented five months: and their torment was as the torment of a scorpion, when he striketh a man. And in those days shall men seek death, and shall not find it; and shall desire to die, and death shall flee from them. And the shapes of the locusts were like unto horses prepared unto battle; and on their heads were as it were crowns like gold, and their faces were as the faces of men. And they had hair as the hair of women, and their teeth were as the teeth of lions. And they had breastplates, as it were breastplates of iron; and the sound of their wings was as the sound of chariots of many horses running to battle. And they had tails like unto scorpions, and there were stings in their tails: and their power was to hurt men five months. Revelation 9:5–10.
És megadatott nekik, hogy ne öljék meg őket, hanem hogy gyötressenek öt hónapig; és gyötrelmük olyan volt, mint a skorpió gyötrelme, amikor megmar egy embert. És azokban a napokban keresik majd az emberek a halált, de nem találják meg; és kívánnak meghalni, de a halál elfut előlük. És a sáskák alakja a harcra felkészített lovakéhoz volt hasonló; és fejükön mintegy aranyhoz hasonló koronák voltak, és arcuk olyan volt, mint az emberek arca. És hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, és fogaik olyanok voltak, mint az oroszlánok fogai. És páncéljuk volt, mintegy vaspáncél; és szárnyaik zúgása olyan volt, mint a harcba futó sok lovas szekér zúgása. És farkuk olyan volt, mint a skorpióké, és fullánkok voltak a farkukban; és hatalmuk abban állt, hogy öt hónapig ártsanak az embereknek. Jelenések 9:5–10.
There are two distinct prophetic periods of one hundred and fifty years in Revelation nine’s fifth trumpet. The first is from the death of Mohammed in 632 unto the humiliation of the Empress Irene of Eastern Rome in 782. Chapter nine identifies the rise of Islam in a very detailed fashion. From the uniting of the tribes in 606, to the battle of Nineveh in 627, to Mohammed’s death in 632, then to the defeat of Persia in 637, the rise and fall of Islam is carefully traced in God’s prophetic Word. Islam of Arabia is the power in the first one-hundred-and-fifty-year prophecy of torment. The unification of the tribes by Mohammed in 606; then the “key” battle of Nineveh in 627, followed by Mohammed’s prediction of the demise of both Persia and Rome around 628, then on to his death in 632. These dates represent a specific sequence of events in the line of Islam.
A Jelenések könyve kilencedik fejezetének ötödik trombitájában két különálló, egyenként százötven éves prófétai időszak található. Az első Mohamed 632-ben bekövetkezett halálától Kelet-Róma császárnője, Iréne 782-ben történt megaláztatásáig tart. A kilencedik fejezet igen részletesen azonosítja az iszlám felemelkedését. A törzsek 606-ban történt egyesítésétől a ninivei csatáig 627-ben, Mohamed 632-ben bekövetkezett haláláig, majd Perzsia 637-ben történt vereségéig Isten prófétai Igéje gondosan nyomon követi az iszlám felemelkedését és hanyatlását. Arábia iszlámja az első százötven éves gyötrelemre vonatkozó próféciában szereplő hatalom. A törzsek Mohamed általi egyesítése 606-ban; majd a „kulcsfontosságú” ninivei csata 627-ben, amelyet Mohamednek Perzsia és Róma bukására vonatkozó, 628 körüli jövendölése követett, majd halála 632-ben. Ezek az időpontok az események meghatározott sorrendjét képviselik az iszlám vonalában.
One hundred and fifty years after Mohammed died in 632, the power-base of Islam changed from Arabia to Turkey, as it drove Eastern Rome all the way back to Constantinople. The first woe represented the Islam of Arabia, and the second woe represented the Islam of Turkey. Within the first woe, both one-hundred-and-fifty-year time prophecies identify the distinction between Islam of Arabia and Islam of Turkey, just as is represented in the distinction of the same truth between the first and second woe.
Százötven évvel azután, hogy Mohamed 632-ben meghalt, az iszlám hatalmi központja Arábiából Törökországba helyeződött át, miközben Kelet-Rómát egészen Konstantinápolyig szorította vissza. Az első jaj Arábia iszlámját jelképezte, a második jaj pedig Törökország iszlámját. Az első jajon belül mindkét százötven éves időprófécia az Arábia iszlámja és Törökország iszlámja közötti különbséget azonosítja, éppen úgy, ahogyan ugyanezen igazság megkülönböztetése az első és a második jaj között is megjelenik.
The first one hundred and fifty years began with the demise of Persia and ended with Rome being stuck within the walls of Constantinople. The second period of one hundred and fifty years began with Osman’s (also called Ottman) victory at Nicomedia. The Ottoman victory at Nicomedia refers to the Siege of Nicomedia (modern-day İzmit, Turkey), which took place from 1333 to 1337 when Sultan Orhan Gazi (son of Osman I, the founder of the Ottoman Beylik), laid siege to the important Byzantine city of Nicomedia. The city held out for several years, but eventually surrendered in 1337 due to starvation and lack of supplies. The Byzantine garrison was allowed to leave for Constantinople. Nicomedia was one of the last major Byzantine strongholds in Asia Minor (Anatolia). Its fall effectively ended Byzantine control in most of western Anatolia. This victory allowed the Ottomans to consolidate their power in Bithynia and expand further toward the Bosporus Strait. It was a major stepping stone toward the eventual Ottoman conquest of Constantinople (which happened over a century later in 1453). The siege is often seen as one of the key early victories that transformed the small Ottoman beylik into a rising regional power.
Az első százötven év Perzsia pusztulásával kezdődött, és azzal ért véget, hogy Róma Konstantinápoly falai közé szorult. A második százötven éves időszak Oszmánnak (más néven Ottmannak) Nikomédiánál aratott győzelmével kezdődött. Az oszmán győzelem Nikomédiánál a nikomédiai ostromra utal (a mai İzmit, Törökország), amely 1333 és 1337 között zajlott, amikor Orhán Gázi szultán (I. Oszmán, az Oszmán Bejlik alapítójának fia) ostrom alá vette a jelentős bizánci várost, Nikomédiát. A város több éven át ellenállt, de végül 1337-ben az éhínség és az utánpótlás hiánya miatt megadta magát. A bizánci helyőrség engedélyt kapott arra, hogy Konstantinápolyba távozzék. Nikomédia Kis-Ázsia (Anatólia) egyik utolsó jelentős bizánci erőssége volt. Eleste gyakorlatilag véget vetett a bizánci uralomnak Nyugat-Anatólia legnagyobb részén. Ez a győzelem lehetővé tette az oszmánok számára, hogy megszilárdítsák hatalmukat Bithüniában, és tovább terjeszkedjenek a Boszporusz felé. Jelentős lépcsőfok volt ez Konstantinápoly későbbi oszmán meghódítása felé (amelyre több mint egy évszázaddal később, 1453-ban került sor). Az ostromot gyakran azon kulcsfontosságú korai győzelmek egyikének tekintik, amelyek a kis oszmán bejliket felemelkedő regionális hatalommá alakították.
When the second one-hundred-and-fifty-year period within the first trumpet concluded on July 27, 1449 the last Constantine sought permission from the Islamic sultan to ascend to the throne of Eastern Rome, thus suffering the same humiliation that the Empress Irene suffered at the end of the first one hundred and fifty years of Revelation nine’s two “five-month” periods. The humiliation of ‘the Empress Irene’ and also of ‘Constantine the last’ typified the later humiliation of the Ottomans, when at the conclusion of the time prophecy of the second woe they sought protection from the four great European powers from the threat of Egypt.
Amikor az első trombitán belüli második százötven éves időszak 1449. július 27-én véget ért, az utolsó Konstantin engedélyt kért az iszlám szultántól, hogy Kelet-Róma trónjára léphessen, s így ugyanazt a megaláztatást szenvedte el, mint Iréné császárnő a Jelenések kilencedik fejezetének két „öt hónapos” időszakából az első százötven év végén. „Iréné császárnő” megaláztatása, valamint „az utolsó Konstantin” megaláztatása előképe volt az oszmánok későbbi megaláztatásának, amikor a második jaj időpróféciájának lezárultakor a négy nagy európai hatalomtól kértek oltalmat Egyiptom fenyegetésével szemben.
The Pantheon
A Pantheon
The pioneers correctly understood and taught that the phrase “the place of his sanctuary was cast down” in Daniel eight and verse eleven was fulfilled by Constantine.
Az úttörők helyesen értették és tanították, hogy a Dániel nyolcadik fejezetének tizenegyedik versében szereplő kifejezés — „szent helyének helye levettetett” — Konstantin által teljesedett be.
Yea, he magnified himself even to the prince of the host, and by him the daily sacrifice was taken away, and the place of his sanctuary was cast down.
Sőt, még a sereg Fejedelméig is felfuvalkodott, és általa elvétetett a mindennapi áldozat, és szentélyének helye lerontatott.
The “sanctuary” here identified was the Pantheon temple in the city of Rome and the “place of” that temple was Rome. Rome was “cast down” by Constantine when he chose to move the capital of his empire to Constantinople in the year 330. Verse eleven connects with Revelation thirteen and verse two is identifying the same events.
Az itt megnevezett „szentély” a római városban álló Pantheon-templom volt, és e templom „helye” Róma volt. Rómát Konstantin „letaszította”, amikor úgy döntött, hogy birodalma fővárosát Kr. u. 330-ban Konstantinápolyba helyezi át. A tizenegyedik vers a Jelenések tizenharmadik fejezetéhez kapcsolódik, a második vers pedig ugyanazokat az eseményeket azonosítja.
And the beast which I saw was like unto a leopard, and his feet were as the feet of a bear, and his mouth as the mouth of a lion: and the dragon gave him his power, and his seat, and great authority.
És a fenevad, amelyet láttam, hasonló volt a párduchoz, és a lábai olyanok voltak, mint a medve lábai, és a szája olyan, mint az oroszlán szája; és a sárkány neki adta erejét, trónját és nagy hatalmát.
The dragon was pagan Rome, and pagan Rome gave its “seat” of authority over to the Roman church in 330, when it moved the capital to the east, thus leaving a power vacuum which the papal church happily took advantage of. When we start the line of eastern Rome from the year 330 unto 1453, we find that at the start of the prophecy of eastern Rome, the city of Rome is humiliated by Constantine’s rejection of Rome. That humiliation was repeated with the Empress Irene in 782, at the conclusion of the first one hundred and fifty years of torment. Both those humiliations were repeated by Constantine the last.
A sárkány a pogány Róma volt, és a pogány Róma 330-ban átadta hatalmi „székét” a római egyháznak, amikor a fővárost keletre helyezte át, ily módon hatalmi vákuumot hagyva maga után, amelyet a pápai egyház készséggel kihasznált. Amikor a keleti Róma idővonalát 330-tól 1453-ig vezetjük, azt találjuk, hogy a keleti Rómára vonatkozó prófécia kezdetén Róma városát megalázta Konstantin Róma elutasítása. Ez a megaláztatás 782-ben, Irén császárnő idején, a gyötrelem első százötven évének lezárulásakor megismétlődött. Mindkét megaláztatás Konstantin, az utolsó által ismétlődött meg.
Peculiar Rise and Falls
Különös felemelkedések és bukások
The fifth and sixth trumpets of Revelation nine provide the details of the fall of eastern Rome, while also chronicling the rise and fall of Islam. Inspiration informs us to study the “rise and fall” of the kingdoms in the books of Daniel and Revelation. Those kingdoms possess their own distinct characteristics associated with their peculiar “rise and falls.” The fall of Judah was brought about by three attacks upon Jerusalem. The Hebrews were carried into Babylon and would return under three decrees, which would initiate the 2,300 years that led to the three angels arriving into history from 1798 unto 1844. Babylon fell in one night. Rome disintegrated, and within its disintegration two aspects of Rome were set forth under the location of either western or eastern Rome. The rise and fall of the Ptolemaic empire and the Seleucid empire in the first third of Daniel eleven typifies the rise and fall of papal Rome. That testimony is simply the conclusion of the story of Alexander and Greece’s dissolution. Unlike Rome, Greece divided into four parts that ultimately became two. Rome divided into east and west, and thereafter western Rome was divided prophetically into three, representing Rome’s threefold government. For eastern Rome, Constantine divided his kingdom unto his three sons. Clearly western and eastern Rome are parallel lines representing the Roman church and the Roman state. With that twofold division is a further threefold division. Greece was four into two, Babylon was one night, Judah was three attacks. With Islam, their “rise” is portrayed as a “release” and their “fall” is a “restraint.”
A Jelenések könyve kilencedik fejezetének ötödik és hatodik trombitája a keleti Róma bukásának részleteit tárja elénk, miközben az iszlám felemelkedését és bukását is megörökíti. Az ihletett kijelentés arra tanít bennünket, hogy tanulmányozzuk a királyságok „felemelkedését és bukását” Dániel és a Jelenések könyvében. Ezek a királyságok saját, jellegzetes vonásokkal rendelkeznek, amelyek különös „felemelkedéseikhez és bukásaikhoz” kapcsolódnak. Júda bukását három Jeruzsálem elleni támadás idézte elő. A héberek Babilonba vitettek, és három rendelet alapján tértek vissza, amelyek elindították a 2300 évet, amely ahhoz vezetett, hogy a három angyal 1798-tól 1844-ig belépett a történelembe. Babilon egyetlen éjszaka alatt bukott el. Róma szétmállott, és e felbomlásán belül Róma két aspektusa vált nyilvánvalóvá: a nyugati és a keleti Róma. A Ptolemaioszi Birodalom és a Szeleukida Birodalom felemelkedése és bukása Dániel tizenegyedik fejezetének első harmadában a pápai Róma felemelkedésének és bukásának előképe. Ez a bizonyságtétel egyszerűen Nagy Sándor történetének és Görögország felbomlásának lezárása. Rómával ellentétben Görögország négy részre oszlott, amelyek végül kettővé lettek. Róma keletre és nyugatra oszlott, majd ezt követően a nyugati Róma prófétikusan három részre oszlott, Róma hármas kormányzatát jelképezve. Ami a keleti Rómát illeti, Konstantin három fiára osztotta fel királyságát. Nyilvánvaló, hogy a nyugati és a keleti Róma párhuzamos vonalak, amelyek a római egyházat és a római államot képviselik. E kettős felosztáson belül további hármas felosztás található. Görögország négyről kettőre, Babilon egyetlen éjszaka alatt, Júda három támadás által. Az iszlámmal kapcsolatban a „felemelkedésük” „elengedésként” van ábrázolva, a „bukásuk” pedig „visszatartásként”.
Their rise began with Mohammed and they were restrained on August 11, 1840. They were released and immediately restrained at 9/11. They were recently released on October 7, 2023 and have since been restrained in Gaza. Islam will be released again to mark the setting up of the image of the beast. The line of Islamic prophetic history that is represented in chapters nine through eleven in the book of Revelation, identifies the prophetic history of Islam of the third woe. ‘The prophetic history of Islam of the third woe’ is also represented by the seventh and also the third angel. The third angel arrived on October 22, 1844 when the seventh angel began to sound. The third angel and the third woe arrived into prophetic history at 9/11. From 9/11 unto the Sunday law the prophetic history of the first and second woes has been and still is, repeating.
Felemelkedésük Mohameddel kezdődött, és 1840. augusztus 11-én megfékeztettek. Elbocsáttattak, és azonnal megfékeztettek 9/11-kor. Nemrég, 2023. október 7-én ismét elbocsáttattak, és azóta Gázában megfékeztettek. Az iszlám újra el lesz bocsátva, hogy jelezze a fenevad képmásának felállítását. Az iszlám prófétai történelmének azon vonala, amelyet a Jelenések könyvének kilencedik–tizenegyedik fejezete ábrázol, azonosítja a harmadik jaj iszlámjának prófétai történelmét. „A harmadik jaj iszlámjának prófétai történelme” a hetedik, valamint a harmadik angyal által is ábrázoltatik. A harmadik angyal 1844. október 22-én érkezett meg, amikor a hetedik angyal kürtölni kezdett. A harmadik angyal és a harmadik jaj 9/11-kor lépett be a prófétai történelembe. 9/11-től a vasárnapi törvényig az első és a második jaj prófétai történelme ismétlődött, és még most is ismétlődik.
The “key” of the battle of Nineveh, draws two powers, Rome and Persia into direct and inseparable connection with Islam. Nineveh identifies more clearly than any other passage of Scripture the progressive demise of both western and eastern Rome.
Ninive csatájának „kulcsa” két hatalmat, Rómát és Perzsiát közvetlen és elválaszthatatlan kapcsolatba vonja az iszlámmal. Ninive minden más szentírási szakasznál világosabban azonosítja mind a nyugati, mind a keleti Róma fokozatos hanyatlását.
Herod is a symbol of the dragon; he was representing Rome. The dragon at the end of the world is the United Nations. At the Sunday law the sixth kingdom falls, the seventh begins, but they give their kingdom to the eighth kingdom at their own birthday party. The seventh kingdom has just been born, and it immediately agrees to give its kingdom to the whore of Babylon for one hour, as typified by Herod promising up to half his kingdom to Salome.
Heródes a sárkány jelképe; Rómát képviselte. A világ végén a sárkány az Egyesült Nemzetek Szervezete. A vasárnapi törvény idején a hatodik királyság elbukik, a hetedik elkezdődik, de a saját születésnapi ünnepségükön a nyolcadik királyságnak adják királyságukat. A hetedik királyság éppen csak megszületett, és azonnal beleegyezik, hogy egy órára Babilon paráznájának adja királyságát, amint azt előképezte Heródes ígérete, hogy királyságának akár felét is Saloménak adja.
Right where the United States falls, the United Nations is born and the threefold union is implemented. Herod is the dragon, and Herodias is the papacy, and the United States is Salome. Herod was in an unlawful marriage alliance, for he was married to his brother’s wife, and at the prophetic level he was in an incestuous relationship with Salome, for it is clear that he was lusting after her as she danced. The dragon has relations with both the mother and daughter. This is important to see when you determine that western and eastern Rome represents church craft and statecraft respectively. Rome, the fourth kingdom of Bible prophecy, placed the papacy on the throne prophetically, and in so doing it typified the United States who will once again place the papacy on the throne.
Éppen ott, ahol az Egyesült Államok elbukik, megszületik az Egyesült Nemzetek Szervezete, és megvalósul a hármas szövetség. Heródes a sárkány, Heródiás a pápaság, az Egyesült Államok pedig Salome. Heródes törvénytelen házassági szövetségben élt, mert testvérének feleségét vette el, és prófétai szinten vérfertőző kapcsolatban állt Saloméval, mert nyilvánvaló, hogy vágyakozott utána, miközben az táncolt. A sárkánynak kapcsolata van mind az anyával, mind a leánnyal. Ezt fontos meglátni, amikor felismerjük, hogy a nyugati és a keleti Róma egyaránt az egyházi mesterség és az állami mesterség megjelenítője. Róma, a bibliai prófécia negyedik országa, prófétai értelemben a pápaságot a trónra emelte, és ezzel előképe lett az Egyesült Államoknak, amely ismét a pápaságot fogja a trónra ültetni.
The progressive demise of western Rome from 330 unto 476 represents the progressive demise of the United States from 1798 unto the Sunday law. The year “330” and the year “1798” are both prophetic waymarks called “the time appointed” or the “time of the end” in the book of Daniel. 330 marks the beginnings of western and eastern Rome. The ending of both is the humiliation of the Roman leader, just as Constantine humiliated the city of Rome at the beginning. 476 was the end of a prophetic period that marks how the prestigious political structure of Rome disintegrated under three steps. A period that began with the city being rejected in 330 was followed by the humiliation of their entire political structure—their glorious republic, which had been the primary bragging point for ancient Rome, was taken apart, and ultimately reached 476, when there would never be a ruler over Rome that was from an actual Roman bloodline. Two lines of Rome beginning in the year 330, and the passage where those two lines are set forth, also includes two prophetic lines of five months. The line of western Rome begins and ends with progressive humiliation. The line of eastern Rome begins and ends with progressive humiliation in 1449, as Constantine the last asked permission to reign.
A nyugati Róma fokozatos hanyatlása 330-tól 476-ig az Egyesült Államok fokozatos hanyatlását jelképezi 1798-tól a vasárnapi törvényig. A „330” év és az „1798” év egyaránt olyan prófétikus útjelzők, amelyeket Dániel könyve „a rendelt időnek” vagy „a vég idejének” nevez. A 330-as év a nyugati és a keleti Róma kezdetét jelöli. Mindkettő végpontja a római vezető megaláztatása, miként Konstantin a kezdetkor megalázta Róma városát. A 476-os év egy olyan prófétikus időszak végét jelentette, amely azt mutatja be, miként bomlott fel Róma tekintélyes politikai szerkezete három lépésben. Egy időszak, amely azzal kezdődött, hogy a várost 330-ban elvetették, majd ezt egész politikai szerkezetük megaláztatása követte — dicsőséges köztársaságukat, amely az ókori Róma legfőbb dicsekvésének alapja volt, darabokra szedték —, és végül elérkezett 476, amikor többé nem uralkodott Róma felett olyan uralkodó, aki valóban római vérvonalból származott volna. Rómának két vonala indul a 330-as évben, és az a szakasz, amelyben e két vonal bemutatásra kerül, két prófétikus, egyenként öt hónapos vonalat is magában foglal. A nyugati Róma vonala fokozatos megaláztatással kezdődik és azzal is végződik. A keleti Róma vonala ugyancsak fokozatos megaláztatással kezdődik és azzal is ér véget 1449-ben, amikor az utolsó Konstantin engedélyt kért az uralkodásra.
One of the five month periods leads to the end of Arabic Islam as the focus of prophecy and the beginning of Turkish Islam in 782. On that date Empress Irene is humiliated, in alignment with the humiliation of Constantine the last at the end of the second five-month prophecy. Two five-month prophecies within one narrative of fifteen verses. One portrays a history of the Islam of Arabia the other Islam of Turkey. Both conclude with the humiliation of eastern Rome. The conclusion of one of the prophecies was fulfilled by a woman being humiliated and the other by a man. Line upon line they identify a humiliation of the church and the state of eastern Rome. Both humiliations are brought about by Islam of the first woe. The humiliation of Constantine the last in 1449, begins a four-year period that ends in 1453, with the walls of Constantinople coming down. 1449 represents a humiliation and 1453 the walls come down and a kingdom ends.
Az egyik öt hónapos időszak az arab iszlám mint a prófécia fókuszának végét, valamint a török iszlám kezdetét jelöli 782-ben. Ezen a napon Irene császárnét megalázzák, összhangban Konstantin, az utolsó megaláztatásával a második öt hónapos prófécia végén. Két öt hónapos prófécia egyetlen, tizenöt versből álló elbeszélésen belül. Az egyik az arábiai iszlám történetét ábrázolja, a másik a török iszlámét. Mindkettő Kelet-Róma megaláztatásával zárul. Az egyik prófécia beteljesedésének lezárását egy asszony megaláztatása teljesítette be, a másikét pedig egy férfié. Sorról sorra az egyház és Kelet-Róma államának megaláztatását azonosítják. Mindkét megaláztatást az első jaj iszlámja idézi elő. Konstantin, az utolsó megaláztatása 1449-ben egy négyéves időszak kezdetét jelenti, amely 1453-ban ér véget, Konstantinápoly falainak leomlásával. 1449 megaláztatást jelképez, 1453-ban pedig a falak leomlanak, és egy királyság véget ér.
Death of Mohammed
Mohamed halála
One of the two five-month periods begins with the death of Mohammed, who is identified as the “king that was over them” in verse eleven.
Az egyik öt hónapos időszak Mohamed halálával kezdődik, akit a tizenegyedik vers „a királyuknak” nevez, „aki uralkodott rajtuk”.
And they had a king over them, which is the angel of the bottomless pit, whose name in the Hebrew tongue is Abaddon, but in the Greek tongue hath his name Apollyon.
És királyuk volt fölöttük: a mélység angyala, akinek neve héberül Abaddon, görögül pedig Apollyon.
The king over them was Mohammed, for he is identified in verse one, so he is not some other Islamic figure; he is Mohammed the king, and a king is a kingdom and Islam is the kingdom of Mohammed.
A király felettük Mohammed volt, mert az első vers őt azonosítja, tehát nem valamely más iszlám alakról van szó; ő Mohammed, a király, és a király egy királyság, az iszlám pedig Mohammed királysága.
And the fifth angel sounded, and I saw a star fall from heaven unto the earth: and to him was given the key of the bottomless pit. And he opened the bottomless pit; and there arose a smoke out of the pit, as the smoke of a great furnace; and the sun and the air were darkened by reason of the smoke of the pit. And there came out of the smoke locusts upon the earth: and unto them was given power, as the scorpions of the earth have power. Revelation 9:1–3.
És megszólalt az ötödik angyal, és láttam, hogy egy csillag leesett az égből a földre; és adatott annak a mélység kútjának kulcsa. És megnyitotta a mélység kútját; és füst szállt fel a kútból, mint egy nagy kemence füstje; és a nap és a levegő elsötétedett a kút füstje miatt. És a füstből sáskák jöttek elő a földre; és adatott nekik hatalom, amint a föld skorpióinak is van hatalmuk. Jelenések 9:1–3.
The repetition of the first and second woes within the third woe parallels the repetition of the first and second angels within the third angel. Mohammed, the king was given the key to open the bottomless pit and 9/11 identifies when the third angel is empowered. Christ as the mighty angel then descended as the first strike of Balaam arrived in prophetic history. Then the bottomless pit opened and Islam became a subject of world history again. Christ then led His people back to the old paths of Jeremiah and the message of the third woe and third angel began to be sounded. In 2015, Trump announced his intent to run for president, thus stirring up the globalist dragon powers and the bottomless pit then released the atheism that ultimately killed Trump in the streets of Sodom and Egypt. At the Sunday law the beast that is the eighth that is of the seven will ascend out of the bottomless pit. The beginning of the sealing time of the one hundred and forty-four thousand and the ending identifies the rise of a bottomless pit power.
Az első és második jajnak a harmadik jajon belüli megismétlődése párhuzamot alkot az első és második angyalnak a harmadik angyalon belüli megismétlődésével. Mohamednek, a királynak adatott a kulcs, hogy megnyissa a mélységet, és 9/11 azonosítja azt az időt, amikor a harmadik angyal felhatalmazást nyer. Krisztus mint a hatalmas angyal akkor szállt alá, amikor Bálám első csapása megérkezett a prófétai történelembe. Ezután megnyílt a mélység, és az iszlám ismét a világtörténelem tárgyává lett. Krisztus ezután visszavezette népét Jeremiás régi ösvényeire, és a harmadik jaj és a harmadik angyal üzenete elkezdett felhangzani. 2015-ben Trump bejelentette elnökjelölti indulási szándékát, ily módon felkavarva a globalista sárkányhatalmakat, és a mélység ekkor szabadjára bocsátotta az ateizmust, amely végül megölte Trumpot Sodoma és Egyiptom utcáin. A vasárnaptörvénynél a fenevad, amely a nyolcadik, és amely a hét közül való, feljön a mélységből. A száznegyvennégyezer megpecsételési idejének kezdete és vége egy mélységből való hatalom felemelkedését azonosítja.
The beast that thou sawest was, and is not; and shall ascend out of the bottomless pit, and go into perdition: and they that dwell on the earth shall wonder, whose names were not written in the book of life from the foundation of the world, when they behold the beast that was, and is not, and yet is. Revelation 17:8.
A fenevad, amelyet láttál, volt, és nincs; és feljön a mélységből, és veszedelemre jut; és csodálkoznak a föld lakói, akiknek neve nincs beírva az élet könyvébe a világ alapítása óta, amikor meglátják a fenevadat, amely volt, és nincs, noha van. Jelenések 17:8.
Islam is the key that opened the bottomless pit on 9/11 and that opens the bottomless pit at the Sunday law. In the midst of the sealing time, the dragon-beast of globalism also came out of the bottomless pit.
Az iszlám az a kulcs, amely 9/11-kor megnyitotta a mélység fenekének kútját, és amely a vasárnapi törvény idején is megnyitja a mélység fenekének kútját. A pecsételés idejének közepette a globalizmus sárkány-fenevada is a mélység fenekének kútjából jött fel.
And when they shall have finished their testimony, the beast that ascendeth out of the bottomless pit shall make war against them, and shall overcome them, and kill them. Revelation 11:7.
És amikor befejezik bizonyságtételüket, a fenevad, amely a mélységből feljön, hadat indít ellenük, legyőzi őket, és megöli őket. Jelenések 11:7.
The key that opens all three waymarks of a power from the bottomless pit was given to Mohammed, the king of the kingdom of Islam. The battle of Nineveh in 627 represented a battle between two powers that depleted the power of both combatants that allowed Islam to rapidly rise into power. The key was turned on 9/11 and Islam’s rise began, though it was restrained shortly thereafter. The battle of Nineveh was typified at 9/11, for Islam’s rise there began as the mighty angel descended to lighten the earth with His glory, and the star, which means messenger, also fell from heaven. The battle of Nineveh is also typified at the end, when the Sunday law arrives and the second period of the Dark Ages begins as the smoke of the Islamic religion blots out the sun.
A kulcs, amely megnyitja a mélységből feljövő hatalom mindhárom útjelzőjét, Mohamednek, az iszlám királysága királyának adatott. A ninivei csata 627-ben két olyan hatalom közötti ütközetet jelképezett, amely mindkét harcoló fél erejét kimerítette, s ez lehetővé tette, hogy az iszlám gyorsan hatalomra emelkedjék. A kulcs 9/11-kor fordíttatott el, és az iszlám felemelkedése megkezdődött, noha röviddel ezután visszatartatott. A ninivei csata 9/11-ben nyert előképet, mert ott az iszlám felemelkedése akkor kezdődött, amikor a hatalmas angyal alászállt, hogy dicsőségével beragyogja a földet, és a csillag is lehullott az égből, amely hírnököt jelent. A ninivei csata a vég idején is előképeztetik, amikor elérkezik a vasárnaptörvény, és megkezdődik a sötét középkor második időszaka, amint az iszlám vallás füstje elsötétíti a napot.
Exeter
Exeter
The Sunday law is typified when the message of the midnight cry arrived at the Exeter camp meeting. Then the final movements of the setting up of the image of the beast begins. The formation, or the setting up of the image began at 9/11, but at the ending of the period, the period of the proclamation of the midnight cry is also a fractal of the entire period of the image’s formation that began at 9/11. The beginning represents the ending. The first woe typifies the third woe, just as the first angel typifies the third angel. The battle of Nineveh at the ending of the sealing time, identifies the battle of Nineveh at the beginning. The battle of Nineveh at the Sunday law, is the ending of the sealing time that began at 9/11, but it is also the ending of the period of the proclamation of the midnight cry. The battle of Nineveh is therefore typified at the beginning of the midnight cry proclamation, that identifies the final steps in the formation of the image of the beast in the United States, and at the Sunday law the beginning of the formation of the image of the beast in the world begins. Nineveh is the key that aligns the various lines that find their perfect fulfillment in the hidden history of verse forty.
A vasárnapi törvényt előképezi, amikor az éjféli kiáltás üzenete megérkezett az exeteri tábori összejövetelre. Ekkor kezdődnek a fenevad képmása felállításának végső mozzanatai. A képmás kialakítása, illetve felállítása 2001. szeptember 11-én kezdődött, ám a korszak végén az éjféli kiáltás hirdetésének időszaka egyúttal annak a teljes időszaknak is fraktálja, amely a képmás kialakításából áll, és amely 2001. szeptember 11-én kezdődött. A kezdet a véget jelképezi. Az első jaj a harmadik jajt előképezi, miként az első angyal a harmadik angyalt. Ninive csatája a pecsételés idejének végén azonosítja Ninive csatáját a kezdeten. A vasárnapi törvénynél bekövetkező ninivei csata a 2001. szeptember 11-én kezdődött pecsételési idő végpontja, ugyanakkor az éjféli kiáltás hirdetése időszakának is a vége. Ennélfogva Ninive csatája előképezve van az éjféli kiáltás hirdetésének kezdetén, ami az Egyesült Államokban azonosítja a fenevad képmása kialakításának végső lépéseit, és a vasárnapi törvénynél megkezdődik a fenevad képmása kialakításának kezdete a világban. Ninive a kulcs, amely egybehangolja a különböző vonalakat, amelyek tökéletes beteljesedésüket a negyvenedik vers rejtett történelmében találják meg.
We will proceed further in the next article.
A következő cikkben tovább folytatjuk.