The Hidden History of Verse Forty - Number Four

„Lehetetlen bármiféle fogalmat adni Isten népe ama tapasztalatáról, akik élve lesznek a földön, amikor a mennyei dicsőség és a múlt üldöztetéseinek megismétlődése elegyedik. Ők az Isten trónjától áradó világosságban fognak járni. Az angyalok által állandó összeköttetés lesz a menny és a föld között. És a Sátán, gonosz angyaloktól körülvéve, s azt állítva magáról, hogy ő Isten, mindenféle csodákat fog művelni, hogy megtévessze, ha lehetséges, magukat a választottakat is.” Testimonies, 9. kötet, 16.

„Amikor Jézus előadta azt a próbatételt jelentő igazságot, amely miatt tanítványai közül oly sokan visszafordultak, tudta, mi lesz szavainak következménye; ám az irgalomnak egy célját kellett betöltenie. Előre látta, hogy a kísértés órájában szeretett tanítványai közül minden egyes súlyos próbának lesz kitéve. Gecsemánéban átélt gyötrelme, elárultatása és keresztre feszítése számukra a legnagyobb megpróbáltatások közé fog tartozni. Ha nem adatott volna nekik előzőleg semmiféle próba, sokan, akiket pusztán önző indítékok vezéreltek, velük maradtak volna kapcsolatban. Amikor Urukat elítélték az ítélőteremben; amikor a sokaság, amely királyaként ünnepelte Őt, sziszegve támadt rá és gyalázta Őt; amikor a gúnyolódó tömeg ezt kiáltotta: „Feszítsd meg!” — amikor földi becsvágyaik szertefoszlottak, ezek az önmagukat keresők, Jézus iránti hűségüket megtagadva, a tanítványokra keserű, szívüket megterhelő bánatot zúdítottak volna, legdrágább reményeik romba dőléséből fakadó gyászukon és csalódásukon felül. A sötétségnek abban az órájában azok példája, akik elfordultak Tőle, másokat is magával ragadhatott volna. Jézus azonban még akkor idézte elő ezt a válságot, amikor személyes jelenlétével még megerősíthette igaz követőinek hitét.”

„Irgalmas Megváltó, aki a reá váró végzet teljes ismeretében gyengéden egyengette a tanítványok útját, felkészítette őket a rájuk váró legnagyobb megpróbáltatásra, és megerősítette őket a végső próba idejére!” Jézus élete, 394.

És amikor felnyitotta a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben mintegy fél óráig. És láttam a hét angyalt, akik Isten előtt álltak; és adatott nekik hét trombita. És egy másik angyal jött, és megállt az oltárnál, arany tömjénezőt tartva; és sok tömjén adatott neki, hogy felajánlja azt minden szent imádságaival együtt az aranyoltáron, amely a trón előtt volt. És a tömjén füstje, amely a szentek imádságaival együtt szállt fel, felszállt Isten elé az angyal kezéből. És az angyal fogta a tömjénezőt, megtöltötte az oltár tüzével, és a földre vetette; és lettek szózatok, mennydörgések, villámlások és földrengés. Jelenések 8:1–5.

„Akik elutasították az első üzenetet, azoknak a második sem használhatott; és az éjféli kiáltás sem vált hasznukra, amelynek az volt a rendeltetése, hogy hit által elkészítse őket arra, hogy Jézussal együtt belépjenek a mennyei szentély szentek szentjébe. És mivel elvetették az előző két üzenetet, értelmüket annyira elhomályosították, hogy semmi világosságot nem látnak a harmadik angyal üzenetében, amely megmutatja az utat a szentek szentjébe. Láttam, hogy amint a zsidók megfeszítették Jézust, úgy a névleges egyházak is megfeszítették ezeket az üzeneteket; ezért nincs ismeretük a szentek szentjébe vezető útról, és nem részesülhetnek Jézus ottani közbenjárásának áldásában. A zsidókhoz hasonlóan, akik haszontalan áldozataikat mutatták be, ők is haszontalan imáikat ahhoz a helyiséghez intézik, amelyet Jézus elhagyott; és Sátán, örvendezve e megtévesztésnek, vallásos jelleget ölt magára, és e hitvalló keresztények gondolatait önmaga felé irányítja, miközben hatalmával, jeleivel és hazug csodáival azon munkálkodik, hogy csapdájában tartsa őket.” Early Writings, 259.

„Amikor visszatekintek múltbeli történelmünkre, és végigjártam előrehaladásunk minden egyes lépését jelenlegi állapotunkig, ezt mondhatom: Dicsérjétek Istent! Amint látom, mit cselekedett Isten, csodálkozással telik meg a szívem, és bizalommal Krisztus iránt mint vezető iránt. Nincs mitől félnünk a jövőt illetően, kivéve ha elfeledjük azt az utat, amelyen az Úr vezetett bennünket, és az Ő tanítását múltbeli történelmünkben.” Testimonies to Ministers, 31.

1. szakasz — A Király eljövetelére

„Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.” Zsidókhoz írt levél 10:37.

Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az igaz pedig hitből él; de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne az én lelkem. Mi azonban nem azok közül valók vagyunk, akik meghátrálnak a veszedelemre, hanem azok közül, akik hisznek a lélek megtartására. Zsidókhoz 10:37–39.

Íme, felfuvalkodott a lelke, nem egyenes őbenne; az igaz pedig az ő hite által él. Habakuk 2:4.

„Az utolsó válság”

„A vég idejében élünk. Az idők gyorsan beteljesedő jelei azt hirdetik, hogy Krisztus eljövetele közvetlenül küszöbön áll. A napok, amelyekben élünk, komolyak és nagy jelentőségűek. Isten Lelke fokozatosan, de bizonyosan visszavonul a földről. Csapások és ítéletek már most is sújtják Isten kegyelmének megvetőit. A szárazföldön és tengeren bekövetkező szerencsétlenségek, a társadalom nyugtalan állapota, a háború riasztó jelei baljós előjelek. A legnagyobb horderejű közelgő eseményeket vetítik előre.”

„A gonoszság erői egyesítik erőiket, és tömörülnek. Erősödnek az utolsó nagy válságra. Világunkban hamarosan nagy változások mennek végbe, és a végső események gyorsan követik majd egymást.”

A világban uralkodó állapotok azt mutatják, hogy a nyomorúságos idők közvetlenül előttünk állnak. A napilapok tele vannak egy, a közeljövőben bekövetkező rettenetes összeütközés jeleivel. A vakmerő rablások gyakoriak. A sztrájkok mindennaposak. Lopásokat és gyilkosságokat mindenfelé elkövetnek. A démonoktól megszállt emberek férfiak, nők és kisgyermekek életét oltják ki. Az emberek a bűn rabjaivá lettek, és a gonoszság minden fajtája uralkodik.

Az ellenségnek sikerült elferdítenie az igazságot, és az emberek szívét az önző nyerészkedés vágyával megtöltenie. „Az igazság messze áll; mert elesett az igazság az utcán, és a méltányosság nem juthat be.” Ézsaiás 59:14. A nagyvárosokban tömegek élnek szegénységben és nyomorúságban, csaknem híjával az élelemnek, a hajléknak és a ruházatnak; míg ugyanazokban a városokban vannak olyanok, akiknek többjük van, mint amit a szív kívánhat, akik fényűzésben élnek, pénzüket gazdagon berendezett házakra, személyes ékességükre, vagy ami még rosszabb, érzéki kívánságaik kielégítésére, italra, dohányra és más olyan dolgokra költik, amelyek megrontják az agy erejét, felborítják az elmét, és lealacsonyítják a lelket. Az éhező emberiség kiáltásai felhatolnak Isten elé, miközben az emberek az elnyomás és a zsarolás mindenféle eszközével roppant vagyont halmoznak fel.

„Egy alkalommal, amikor New York Cityben voltam, az éjszaka idején arra hívattam, hogy szemléljem, amint épületek emelkednek emeletről emeletre az ég felé. Ezekre az épületekre tűzállóként adtak biztosítékot, és azért emelték őket, hogy tulajdonosaikat és építőiket dicsőítsék. Egyre magasabbra és még magasabbra emelkedtek ezek az épületek, és bennük a legköltségesebb anyagokat használták fel. Azok, akikhez ezek az épületek tartoztak, nem tették fel maguknak a kérdést: »Hogyan dicsőíthetnénk a legjobban Istent?« Az Úr nem volt gondolataikban.”

„Ezt gondoltam: »Ó, bárcsak azok, akik így fektetik be javaikat, úgy láthatnák eljárásukat, ahogyan Isten látja azt! Fényes épületeket halmoznak fel, de mily balga a világegyetem Uralkodójának szemében minden tervezésük és kigondolásuk. Nem tanulmányozzák szívük és elméjük minden erejével, miként dicsőíthetnék Istent. Szem elől tévesztették ezt: az ember legelső kötelességét.«”

„Amint e magas épületek emelkedtek, tulajdonosaik nagyravágyó gőggel örvendeztek annak, hogy pénzük van önmaguk kényeztetésére és szomszédaik irigységének felkeltésére. Annak a pénznek nagy részét, amelyet ily módon befektettek, zsarolás útján, a szegények kizsigerelésével szerezték meg. Elfeledték, hogy a mennyben minden üzleti ügyletről számadás készül; minden igazságtalan alku, minden csalárd cselekedet ott fel van jegyezve. Eljön az idő, amikor csalárdságukban és vakmerőségükben az emberek olyan pontra jutnak, amelyen túl az Úr nem engedi őket menni, és megtanulják, hogy van határa Jehova hosszútűrésének.”

„A következő jelenet, amely elvonult előttem, egy tűzriadó volt. Az emberek a magas és állítólag tűzálló épületekre tekintettek, és ezt mondták: »Ezek tökéletes biztonságban vannak.« De ezek az épületek úgy emésztődtek meg, mintha szurokból lettek volna. A tűzoltóautók semmit sem tehettek a pusztulás megfékezésére. A tűzoltók nem tudták működtetni a fecskendőket.”

Arra kaptam útmutatást, hogy amikor eljön az Úr ideje, ha nem történik változás a kevély, becsvágyó emberek szívében, az emberek meg fogják találni, hogy az a kéz, amely erős volt a megmentésre, erős lesz a pusztításra is. Semmiféle földi hatalom nem tartóztathatja fel Isten kezét. Semmiféle anyag nem használható fel épületek emelésére úgy, hogy megóvja azokat a pusztulástól, amikor eljön az Isten által rendelt idő, hogy megtorlást bocsásson az emberekre törvényének semmibevétele és önző becsvágyuk miatt.

„Nincs sok olyan ember, még a nevelők és államférfiak között sem, aki megértené azokat az okokat, amelyek a társadalom jelenlegi állapotának mélyén húzódnak meg. Azok, akik a kormányzás gyeplőjét tartják kezükben, nem képesek megoldani az erkölcsi romlottság, a szegénység, az elszegényedés és a növekvő bűnözés problémáját. Hiábavaló küzdelmet folytatnak azért, hogy az üzleti élet működését biztosabb alapokra helyezzék. Ha az emberek nagyobb figyelmet fordítanának Isten Igéjének tanítására, megtalálnák a megoldást azokra a problémákra, amelyek gyötrik őket.”

„A Szentírás leírja a világ állapotát közvetlenül Krisztus második eljövetele előtt. Azokról az emberekről, akik rablás és zsarolás útján nagy gazdagságot halmoznak fel, ez van megírva: „Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokra. Íme, a mezőiteket learató munkások bére, amelyet csalárdsággal visszatartottatok, kiált; és az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának fülébe. Dőzsöltetek a földön, és tobzódtatok; szíveteket hizlaltátok, mint a levágatás napján. Elítéltétek és megöltétek az igazat; ő pedig nem áll ellen nektek.” Jakab 5:3–6.

„Ám ki olvassa ki a figyelmeztetéseket az idők gyorsan beteljesedő jeleiből? Milyen benyomást tesznek ezek a világi emberekre? Miféle változás látható magatartásukban? Nem több, mint amennyi a nóéi világ lakóinak magatartásában látható volt. A világi ügyekbe és gyönyörökbe merülve az özönvíz előtti emberek „nem vettek észre semmit, mígnem eljött a vízözön, és mindnyájukat elsodorta.” Máté 24:39. Mennyei figyelmeztetéseket kaptak, de nem voltak hajlandók hallgatni rájuk. És ma a világ, Isten figyelmeztető szavával szemben teljesen közömbösen, siet az örök romlás felé.”

„A világot a háború szelleme kavarja fel. Dániel könyve tizenegyedik fejezetének próféciája csaknem teljesen beteljesedett. Hamarosan bekövetkeznek azok a nyomorúságos események, amelyekről a próféciák szólnak.״

„Íme, az Úr kiüríti a földet, elpusztítja azt, felforgatja színét, és elszéleszti lakóit…. Mert áthágták a törvényeket, megváltoztatták a rendelést, megtörték az örök szövetséget. Ezért emésztette meg az átok a földet, és pusztává lettek annak lakói…. Megszűnt a dobok vigassága, véget ért az örvendezők zaja, megszűnt a hárfa öröme.” Ézsaiás 24:1–8.

„Jaj annak a napnak! mert közel van az Úrnak napja, és mint pusztítás jön a Mindenhatótól…. Elrothadt a mag a göröngyök alatt, elpusztultak a magtárak, leromboltattak a csűrök, mert elszáradt a gabona. Mely igen nyögnek a barmok! Megháborodtak a szarvasmarhák csordái, mert nincs legelőjük; bizony a juhnyájak is elpusztultak.” „Elszáradt a szőlőtő, elhervadt a fügefa; a gránátalmafa, a pálmafa is, és az almafa, a mező minden fája elszáradt; mert kiveszett az öröm az emberek fiai közül.” Jóel 1:15–18, 12.

„Szívem legmélyéig gyötrődöm; … nem hallgathatok, mert te hallottad, ó lelkem, a trombita szavát, a háború riadóját. Veszedelem veszedelemre hirdettetik; mert az egész föld elpusztíttatott.” Jeremiás 4:19, 20.

„Néztem a földet, és íme, kietlen és puszta volt; és az egeket, és nem volt világosságuk. Néztem a hegyeket, és íme, reszkettek, és minden halom ingadozott. Néztem, és íme, nem volt ember, és az ég minden madara elmenekült. Néztem, és íme, a termékeny föld pusztasággá lett, és minden városa romba dőlt.” 23–26. versek.

„Jaj! Mert nagy az a nap, nincs hozzá fogható; Jákób nyomorúságának ideje ez, de megszabadul belőle.” Jeremiás 30:7.

„Nem mindenki állt ebben a világban az ellenség oldalára Isten ellen. Nem mindenki vált hűtlenné. Van néhány hűséges, aki igaz Istenhez; mert János ezt írja: »Itt van a szentek békességes tűrése: itt vannak, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét.« Jelenések 14:12. Hamarosan hevesen fog dúlni a küzdelem azok között, akik Istent szolgálják, és azok között, akik nem szolgálják Őt. Hamarosan minden megrendül, ami megrendíthető, hogy azok a dolgok, amelyek nem rendíthetők meg, megmaradjanak.

„Sátán szorgalmas bibliatanulmányozó. Tudja, hogy ideje rövid, és minden ponton arra törekszik, hogy ellensúlyozza az Úr munkáját e földön. Lehetetlen fogalmat adni Isten népe ama tapasztalatáról, akik élve lesznek a földön, amikor a mennyei dicsőség és a múlt üldöztetéseinek megismétlődése egybefonódik. Az Isten trónjáról áradó világosságban fognak járni. Az angyalok közvetítése által állandó összeköttetés lesz a menny és a föld között. És Sátán, gonosz angyaloktól körülvéve, és azt állítva magáról, hogy ő Isten, mindenféle csodákat fog tenni, hogy megtévessze, ha lehetséges, magukat a választottakat is. Isten népe nem a csodatételekben fogja megtalálni biztonságát, mert Sátán utánozni fogja azokat a csodákat, amelyeket véghezvisznek. Isten megpróbált és kipróbált népe a 2Mózes 31:12–18-ban említett jelben fogja megtalálni erejét. Az élő Igére kell helyezkedniük: „Meg van írva.” Ez az egyetlen alap, amelyen biztonsággal megállhatnak. Azok pedig, akik megszegték Istennel kötött szövetségüket, azon a napon Isten nélkül és reménység nélkül lesznek.”

„Isten imádóit különösképpen a negyedik parancsolathoz való ragaszkodásuk fogja megkülönböztetni, mivel ez Isten teremtő hatalmának jele, és tanúbizonysága annak az igényének, hogy az ember tisztelettel és hódolattal tartozik Neki. A gonoszokat az fogja megkülönböztetni, hogy igyekeznek lerombolni a Teremtő emlékművét, és felmagasztalni Róma intézményét. A küzdelem eldöntésében az egész kereszténység két nagy osztályra fog oszlani: azokra, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét, valamint azokra, akik imádják a fenevadat és annak képét, és felveszik annak bélyegét. Bár egyház és állam egyesíteni fogja hatalmát, hogy mindenkit, „kicsinyeket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat”, a fenevad bélyegének felvételére kényszerítsen, Isten népe mégsem fogja azt felvenni. Jelenések 13:16. Patmosz prófétája látja „azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képét, annak bélyegét és nevének számát, amint az üvegtengeren állnak, kezükben Isten hárfáival”, és Mózesnek és a Báránynak énekét éneklik. Jelenések 15:2.”

„Ijesztő próbák és megpróbáltatások várnak Isten népére. A háború szelleme felkavarja a nemzeteket a föld egyik végétől a másikig. Ám az elközelgő nyomorúság idejének közepette — olyan nyomorúság idején, amilyen nem volt attól fogva, hogy nemzet létezik — Isten választott népe rendíthetetlenül megáll. Sátán és serege nem pusztíthatja el őket, mert erejükben hatalmas angyalok fogják oltalmazni őket.” Testimonies, 9. kötet, 11–17.