And from the time that the daily sacrifice shall be taken away, and the abomination that maketh desolate set up, there shall be a thousand two hundred and ninety days. Daniel 12:11.
És attól az időtől fogva, hogy a mindennapi áldozatot megszüntetik, és felállítják a pusztító utálatosságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Dániel 12:11.
Since October 22, 1844, the application of prophetic time is no longer a correct application of prophecy, by those who might wish to rightly divide the word of truth. The period of 1290 years in verse eleven is to be applied as a symbolic period after 1844, and the application after 1844, or a period without the elements of “time,” must retain the foundational understanding of the truth, as it was understood before 1844. The 1290 represents a period of 30, followed by 1260. The understanding before 1844 was that the thirty years from 508 unto 538 represented a period of preparation for the antichrist to begin to rule from 538 unto 1798.
1844. október 22-e óta a prófétai idő alkalmazása többé nem helyes próféciaalkalmazás azok részéről, akik helyesen akarják hasogatni az igazság beszédét. A tizenegyedik versben szereplő 1290 éves időszakot 1844 után jelképes időszakként kell alkalmazni, és az 1844 utáni alkalmazásnak, vagyis egy olyan időszaknak, amelyből hiányoznak az „idő” elemei, meg kell őriznie az igazság alapvető értelmezését, úgy, amint azt 1844 előtt értették. Az 1290 egy 30-as időszakot jelképez, amelyet az 1260 követ. Az 1844 előtti értelmezés szerint az 508-tól 538-ig tartó harminc év az előkészület időszakát jelképezte arra, hogy az antikrisztus 538-tól 1798-ig uralkodni kezdjen.
The 30 years transition is the subject of Paul in 2 Thessalonians. Paul includes no reference to the element of “time,” but he identifies the prophetic characteristics of paganism giving way to papalism in those thirty years. Then the papal rule began. The historical understanding, absent any element of time, identifies the transition of the fourth kingdom of Bible prophecy unto the fifth kingdom, followed by the first of two papal blood baths, thus typifying the transition of the sixth kingdom unto the threefold union of the dragon, the beast and the false prophet and the second papal blood bath.
A harmincéves átmenet tárgya Pálnál a 2 Thesszalonikában. Pál nem tesz említést az „idő” eleméről, hanem azonosítja a pogányság ama prófétai jellemzőit, amelyek e harminc év alatt a pápaságnak adnak helyet. Ekkor kezdődött meg a pápai uralom. A történelmi értelmezés — minden időelem nélkül — a bibliai prófécia negyedik királyságából az ötödik királyságba való átmenetet azonosítja, amelyet a két pápai vérfürdő közül az első követett; ez pedig előképezi a hatodik királyságból a sárkány, a fenevad és a hamis próféta hármas szövetségébe való átmenetet, valamint a második pápai vérfürdőt.
The thirty years preparation followed by a prophetic period is a primary symbol of God’s covenant with a chosen people. The transition of the two powers over the thirty years, that is followed by 1260 years of persecution aligns with Christ’s thirty years of preparation, followed by 1260 days of salvation. Antichrist’s thirty years preparation counterfeited Christ’s thirty years of preparation. The end of the thirty years identifies either the empowerment of Christ at His baptism, or the empowerment of the antichrist in 538. The empowerment of the antichrist came from the economic and military support that came from the previous kingdom, and the power poured out upon Christ came from the previous kingdom He left thirty years before.
A harmincéves felkészülés, amelyet prófétai időszak követ, elsődleges jelképe Isten szövetségének egy választott néppel. A két hatalom harminc év alatti átmenete, amelyet 1260 évnyi üldöztetés követ, összhangban áll Krisztus harmincéves felkészülésével, amelyet 1260 napnyi üdvösség követett. Az antikrisztus harmincéves felkészülése Krisztus harmincéves felkészülésének hamis utánzata volt. A harminc év vége vagy Krisztusnak a keresztségekor történt felhatalmazását, vagy az antikrisztus 538-ban történt felhatalmazását jelöli. Az antikrisztus felhatalmazása a gazdasági és katonai támogatásból származott, amely az előző királyságtól érkezett, a Krisztusra kitöltetett hatalom pedig attól az előző királyságtól származott, amelyet Ő harminc évvel korábban elhagyott.
The break in the two periods is marked by an empowerment, and the break in the two periods set forth by Abram and Paul is recognized by simple comparison. In Abram and Pauls’ thirty-year distinction, the preparation period was the first thirty years representing the covenant process, which empowered Abram’s descendants to fulfill the prophecy of bondage in Egypt. The four hundred and thirty years has a further symbolic division, for correctly applied the first two hundred and fifteen years is represented by God’s representative and Pharaoh. For Joseph and the first 215 years it was the good Pharaoh, and for Moses and the second 215 years it was the bad Pharaoh.
A két időszak közötti törést egy felhatalmazás jelöli, és az Ábrám és Pál által elénk tárt két időszak közötti törés egyszerű összehasonlítás által ismerhető fel. Ábrám és Pál harmincéves megkülönböztetésében az előkészület időszaka az első harminc év volt, amely a szövetségi folyamatot jelképezte, s amely felhatalmazta Ábrám utódait arra, hogy beteljesítsék az egyiptomi szolgaságra vonatkozó próféciát. A négyszázharminc évnek további jelképes felosztása is van, mert helyesen alkalmazva az első kétszáztizenöt évet Isten képviselője és a fáraó jeleníti meg. József és az első 215 év esetében ez a jó fáraó volt, Mózes és a második 215 év esetében pedig a rossz fáraó.
That division identifies two periods of four generations. The first four generations can be laid over the second four generations line upon line, and in doing so, Joseph and Moses, a prophetic alpha and omega, interact with a alpha-good Pharaoh and an omega bad Pharaoh. There is great light to be derived from this parallel consideration, but I am simply identifying that Abram’s prediction of the fourth generation identifies two witnesses of the four generations in the 430 years. The twofold representation of four generations is found in the genealogies of Genesis four and five. When we consider Cain and Seth as the start of the listing of the blood lines, we find that there are eight generations from Seth to Noah, and that when divided in the middle there is a representation of two periods of four generations. This is recognized in the eight generational lines of both Seth and Cain.
Ez a felosztás két, egyenként négy nemzedékből álló időszakot jelöl. Az első négy nemzedék ráhelyezhető a második négy nemzedékre, sorról sorra, és eközben József és Mózes, mint prófétai alfa és ómega, kölcsönhatásba lépnek egy alfa-jó fáraóval és egy ómega-rossz fáraóval. E párhuzamos vizsgálatból nagy világosság származik, de én csupán azt állapítom meg, hogy Ábrám negyedik nemzedékre vonatkozó jövendölése a négyszázharminc évben a négy nemzedék két tanúját azonosítja. A négy nemzedék kettős ábrázolása a Teremtés könyve negyedik és ötödik fejezetének nemzetségtábláiban található meg. Amikor Kaint és Séthet tekintjük a vérvonalak felsorolásának kezdeteként, azt találjuk, hogy Séttől Noéig nyolc nemzedék van, és hogy amikor ezt középen kettéosztjuk, két, egyenként négy nemzedékből álló időszak ábrázolása jelenik meg. Ez felismerhető mind Sét, mind Kain nyolc nemzedéki vonalában.
The genealogies in chapters four and five are represented with the conclusion of the lines, which is Noah. Noah is the symbol of God’s covenant with mankind as represented by the rainbow. Abram is the symbol of God’s covenant with a chosen people as represented by circumcision. Those two covenants are always tied together, and Genesis eleven, where we find the tower of Babel right after Noah’s flood, is where the genealogy that leads to Abram is set forth. In that passage it is ten generations, not eight. In the passage that leads to Abram and the passage that lead to Noah the Noachian and Abrahamic covenants are represented.
A negyedik és ötödik fejezet nemzetségtáblázatai a leszármazási vonalak beteljesedésével vannak bemutatva, amely Noé. Noé Istennek az emberiséggel kötött szövetségének jelképe, amint azt a szivárvány ábrázolja. Ábrám Istennek egy kiválasztott néppel kötött szövetségének jelképe, amint azt a körülmetélkedés ábrázolja. E két szövetség mindig összetartozik, és az első Mózes könyve tizenegyedik fejezete, ahol Noé özönvize után közvetlenül Bábel tornyát találjuk, az a hely, ahol az Ábrámhoz vezető nemzetségtábla előadatik. Abban a szakaszban tíz nemzedék van, nem nyolc. Az Ábrámhoz vezető szakaszban és a Noéhoz vezető szakaszban a noéi és az ábrahámi szövetség jelenik meg.
In the passage from chapter eleven that addresses a chosen people we find two of those generations are laden with great light.
A tizenegyedik fejezetnek abban a szakaszában, amely egy választott néphez szól, azt találjuk, hogy e nemzedékek közül kettő nagy világossággal terhelt.
And Eber lived four and thirty years, and begat Peleg: And Eber lived after he begat Peleg four hundred and thirty years, and begat sons and daughters. And Peleg lived thirty years, and begat Reu. Genesis 11:16–19.
Héber harmincnégy esztendőt élt, és nemzé Peleget. Héber pedig, miután nemzé Peleget, négyszázharminc esztendőt élt, és nemze fiakat és leányokat. Peleg harminc esztendőt élt, és nemzé Reút. 1Mózes 11:16–19.
The reference to Eber is the first reference of the Hebrew word that is eventually identified as the Hebrew word “Hebrew.” In the genealogy of a chosen people, one of the ten descendants is named Hebrew, which is what the chosen people were to be known as. In three verses Eber and Peleg are used to mark the distinction of the chosen Hebrew race. Eber means “crossing over” or “the one who crosses over” and is the root of the word, “Hebrew.” Abram is a symbol of those who cross over from Babylon to the Promised Land. “Peleg” means “division” or “split,” as referenced in Genesis 10:25, where we are informed that in Peleg’s days the “earth was divided.”
Éberre való utalás a héber szónak az első említése, amely később a „héber” szóként azonosíttatik. Egy választott nép nemzetségtáblájában a tíz utód közül az egyiknek Héber a neve, s ez az az elnevezés, amelyről a választott népet ismerni kellett. Három versben Éber és Péleg a választott héber faj megkülönböztetésének jelölésére szolgálnak. Éber jelentése: „átkelés” vagy „az, aki átkel”, és ez a „héber” szó gyöke. Ábrám azoknak a jelképe, akik Babilonból az Ígéret Földjére kelnek át. A „Péleg” jelentése „megosztás” vagy „szétválás”, amint arra az 1Mózes 10:25 utal, ahol arról kapunk tájékoztatást, hogy Péleg napjaiban a „föld felosztatott”.
Eber and Peleg represent a prophetic division for those who wish to rightly divide the word of truth. The genealogy of Noah produced two lines of eight, which represented two sets of four generations, as does the 430 years in Egypt. The genealogy of Genesis eleven is represented by ten, not eight, for it is the genealogy of a chosen people. The chosen people are divided into two groups of five, thus aligning with the parable of the ten virgins, which is the parable of God’s covenant people.
Éber és Péleg prófétai megosztást jelképeznek azok számára, akik helyesen akarják hasogatni az igazság igéjét. Noé nemzetségtáblája két nyolcas ágat hozott létre, amelyek két, egyenként négy nemzedékből álló csoportot jelképeztek, miként az Egyiptomban eltöltött 430 esztendő is. A Genezis tizenegyedik fejezetének nemzetségtábláját tíz jelképezi, nem nyolc, mert ez egy választott nép nemzetségtáblája. A választott nép két, egyenként ötös csoportra oszlik, ezáltal összhangba kerülve a tíz szűz példázatával, amely Isten szövetséges népének példázata.
In that chosen people genealogy, Peleg’s name and his historical fulfillment represent a division of two classes of wise or foolish virgins, at the very point in biblical history that the earth had been divided at the tower of Babel. In the list of ten, Peleg is number five, for that is the center of ten. Eber the Hebrew, typified by Abram represents a foolish virgin who crosses over and becomes a wise virgin, when the two classes are divided at the cry at midnight. Eber, the first Hebrew in name, represents Abram, the first Hebrew by covenant. When the Lord called Abram out of Babylon, it typified the message of the midnight cry, which is the empowerment of the second angel, who calls men and women out of Babylon.
Abban a választott nép nemzetségtáblájában Péleg neve és történelmi beteljesedése a bölcs, illetve balga szüzek két osztályának megosztását jelképezi, éppen azon a bibliai történelmi ponton, amikor a föld a bábeli toronynál megosztatott. A tízes felsorolásban Péleg az ötödik, mert ez a tíznek a közepe. Héber, a héber, akit Ábrám jelképez, egy balga szüzet képvisel, aki átkel és bölcs szűzzé lesz, amikor a két osztály az éjféli kiáltáskor elválasztatik. Héber, név szerint az első héber, Ábrámot jelképezi, aki szövetség szerint az első héber. Amikor az Úr kihívta Ábrámot Babilonból, ez az éjféli kiáltás üzenetét jelképezte, amely a második angyal felhatalmazása, aki férfiakat és nőket hív ki Babilonból.
The parable of the ten virgins is represented with Eber and Peleg representing a call to come out, just before the dividing line of Peleg closes the door of probation. In the prophetic relationship Eber lived 430 years after Peleg, who then lived 30 years. The first step of Abram’s threefold covenant was represented by Eber and Peleg. Abram, as Eber and Peleg as the dividing line between two classes. Paul’s addition to Abram’s prophecy is Peleg’s addition to Eber’s prophecy. Eber proclaimed 400 years, but Peleg identified 430 years. Peleg therefore represented Paul, and Paul’s addition of 30 years to the 400 years, and Paul’s ministry was to identify the Peleg of Bible prophecy. The “Peleg” of Bible prophecy that Paul identified represented the dividing of the nation from literal to spiritual.
A tíz szűzről szóló példázat Eberrel és Péleggel van szemléltetve, akik az eljövetelre való kihívást jelképezik közvetlenül azelőtt, hogy Péleg választóvonala lezárná a kegyelem idejének ajtaját. A prófétai összefüggésben Eber Péleg után 430 évig élt, Péleg pedig ezután 30 évig élt. Ábrám hármas szövetségének első lépését Eber és Péleg jelképezte. Ábrám, miként Eber és Péleg, két osztály közötti választóvonalként áll. Pálnak Ábrám próféciájához tett hozzáadása megfelel Péleg Eber próféciájához tett hozzáadásának. Eber 400 évet hirdetett, Péleg azonban 430 évet azonosított. Ennélfogva Péleg Pált jelképezte, valamint Pálnak a 400 évhez hozzáadott 30 évét, és Pál szolgálatának az volt a feladata, hogy azonosítsa a bibliai prófécia „Pélegjét”. A bibliai prófécia „Pélegje”, amelyet Pál azonosított, a nemzet megosztását jelképezte a szó szerintitől a lelki felé.
From Shem to Peleg is five descendants, and from Rue to Abram is five.
Sémtől Pélegig öt leszármazott van, és Reutól Ábrámig is öt.
And he said unto Abram, Know of a surety that thy seed shall be a stranger in a land that is not theirs, and shall serve them; and they shall afflict them four hundred years. Genesis 15:13.
És ezt mondta Ábrámnak: Bizonyosan tudd meg, hogy a te magod jövevény lesz egy földön, amely nem az övék, és szolgálni fog nekik; és nyomorgatni fogják őket négyszáz esztendeig. 1Mózes 15:13.
Now to Abraham and his seed were the promises made. He saith not, And to seeds, as of many; but as of one, And to thy seed, which is Christ. And this I say, that the covenant, that was confirmed before of God in Christ, the law, which was four hundred and thirty years after, cannot disannul, that it should make the promise of none effect. For if the inheritance be of the law, it is no more of promise: but God gave it to Abraham by promise. Galatians 3:16–18.
Ábrahámnak pedig adattak az ígéretek és az ő magvának. Nem így szól: „és a magvaknak”, mint sokról; hanem mint egyről: „és a te magvadnak”, aki Krisztus. Ezt pedig azért mondom, hogy a szövetséget, amelyet Isten előzőleg Krisztusra nézve megerősített, a négyszázharminc esztendővel később keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, hogy az ígéretet hatálytalanná tegye. Mert ha az örökség törvényből van, akkor többé nem ígéretből van; Ábrahámnak pedig Isten ígéret által ajándékozta azt. Galaták 3:16–18.
Thirty Years Old
Harmincéves
Jesus was thirty when he began His ministry.
Jézus harmincéves volt, amikor megkezdte szolgálatát.
And Jesus himself began to be about thirty years of age, being (as was supposed) the son of Joseph, which was the son of Heli. Luke 3:23.
Jézus maga pedig mintegy harmincesztendős volt, amikor megkezdte szolgálatát, lévén — amint vélték — József fia, ez pedig Héli fia. Lukács 3:23.
Joseph began to serve Pharaoh in Egypt when he was thirty years old.
József harmincéves volt, amikor Egyiptomban a fáraó szolgálatába állt.
And Joseph was thirty years old when he stood before Pharaoh king of Egypt. And Joseph went out from the presence of Pharaoh, and went throughout all the land of Egypt. Genesis 41:46.
József harmincesztendős volt, amikor megjelent a fáraó, Egyiptom királya előtt. És József eltávozott a fáraó színe elől, és bejárta Egyiptom egész földjét. 1Mózes 41:46.
The prophet Ezekiel was thirty years old when he began his ministry, and his ministry lasted twenty-two years.
Ezékiel próféta harmincéves volt, amikor megkezdte szolgálatát, és szolgálata huszonkét évig tartott.
Now it came to pass in the thirtieth year, in the fourth month, in the fifth day of the month, as I was among the captives by the river of Chebar, that the heavens were opened, and I saw visions of God. Ezekiel 1:1.
Lőn pedig a harmincadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján, mikor a foglyok között valék a Kebár folyó mellett, hogy megnyilatkozának az egek, és Isten látomásait látám. Ezékiel 1:1.
Ezekiel has more historical references within his writings than any other prophet. There are thirteen direct references to ascertainable dates in the writings of Ezekiel, and unknowingly, the biblical scholars and historians confirm that his ministry spanned twenty-two years, though they know not that twenty-two is a symbol of the one hundred and forty-four thousand.
Ezékiel írásaiban több történelmi utalás található, mint bármely más prófétánál. Ezékiel írásaiban tizenhárom közvetlen utalás van meghatározható időpontokra, és a bibliai tudósok és történészek — anélkül, hogy tudnák — megerősítik, hogy szolgálata huszonkét évet ölelt fel, noha nem tudják, hogy a huszonkettő a száznegyvennégyezer jelképe.
King David was thirty years old when he began to reign and he reigned for forty years.
Dávid király harmincéves volt, amikor uralkodni kezdett, és negyven évig uralkodott.
David was thirty years old when he began to reign, and he reigned forty years. In Hebron he reigned over Judah seven years and six months: and in Jerusalem he reigned thirty and three years over all Israel and Judah. 2 Samuel 5:4, 5.
Dávid harmincesztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és negyven esztendeig uralkodott. Hebronban hét esztendeig és hat hónapig uralkodott Júda felett; Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig uralkodott egész Izráel és Júda felett. 2Sámuel 5:4–5.
David’s forty-year reign is a symbolic number, and the period of 40 is like Abram and Paul’s 430 years, for the 40 years is divided into two parts (7 and a half and 33 years). The two periods of David’s forty-year reign, have an added prophetic enigma, for another biblical witness records those two periods as seven years and thirty-three years. What does the extra six months in Second Samuel represent, and how does 7.5 and 33 equal 40? There is an overlap of six months that must represent a prophetic truth.
Dávid negyvenéves uralkodása jelképes szám, és a negyvenes időszak olyan, mint Ábrám és Pál négyszázharminc éve, mert a negyven év két részre oszlik (hét és fél évre és harminchárom évre). Dávid negyvenéves uralkodásának e két időszakához további prófétai talány járul, mert egy másik bibliai tanú e két időszakot hét évként és harminchárom évként jegyzi fel. Mit jelképez a hat további hónap a Második Sámuelben, és miként ad ki a 7,5 és a 33 negyvenet? Van egy hat hónapos átfedés, amelynek prófétai igazságot kell képviselnie.
And the days that David reigned over Israel were forty years: seven years reigned he in Hebron, and thirty and three years reigned he in Jerusalem. 1 Kings 2:11.
Dávid pedig negyven esztendeig uralkodott Izráel felett: hét esztendeig uralkodott Hebronban, és harminchárom esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. 1Királyok 2:11.
22 is a symbolic number representing the combination of Divinity with humanity and Ezekiel’s ministry lasted twenty-two-years. Joseph’s fourteen years is divided into two periods of seven years, Christ’s covenant week divided into two equal 1260-day periods, and David’s forty year reign is broken into two periods, with an additional symbol connecting the two periods.
A 22 szimbolikus szám, amely az istenség és az emberiség egyesülését jelképezi, és Ezékiel szolgálata huszonkét évig tartott. József tizennégy éve két hétéves időszakra oszlik, Krisztus szövetségi hete két egyenlő, 1260 napos időszakra tagolódik, Dávid negyvenéves uralkodása pedig két időszakra bomlik, egy további szimbólummal együtt, amely összeköti e két időszakot.
Jesus is the Prophet, the Priest and the King. In the latter days He will lift up His church triumphant as an ensign, and that church is represented by Christ, the prophet, priest and king who has combined His Divinity with men, represented by Ezekiel the prophet, Joseph the priest and David the king. The four symbols represent three worthies in the furnace that was heated seven times above normal, and then there appeared the fourth, and He was as the son of God. All the world was represented at the celebration of Nebuchadnezzar’s golden image, and they all saw the church triumphant made up of a human prophet, a human priest and a human king, sustained by the fourth Divine person.
Jézus a Próféta, a Pap és a Király. Az utolsó napokban győzedelmes egyházát zászlóként emeli fel, és ezt az egyházat Krisztus képviseli, a próféta, a pap és a király, aki istenségét egyesítette az emberekkel, akiket Ezékiel próféta, József pap és Dávid király képviselnek. A négy jelképe annak a három méltóságosnak, akik a hétszeresnél is nagyobbra hevített tüzes kemencében voltak, s azután megjelent a negyedik, és ő olyan volt, mint az Isten Fia. Az egész világ képviselve volt Nebukadneccar aranyállóképe ünnepélyén, és mindnyájan látták a győzedelmes egyházat, amely egy emberi prófétából, egy emberi papból és egy emberi királyból állt, akiket a negyedik isteni személy tartott fenn.
“Satan has taken the world captive. He has introduced an idol sabbath, apparently giving to it great importance. He has stolen the homage of the Christian world away from the Sabbath of the Lord for this idol sabbath. The world bows to a tradition, a man-made commandment. As Nebuchadnezzar set up his golden image on the plain of Dura, and so exalted himself, so Satan exalts himself in this false sabbath, for which he has stolen the livery of heaven.” Review and Herald, March 8, 1898.
„Sátán foglyul ejtette a világot. Bevezetett egy bálványi szombatot, látszólag nagy jelentőséget tulajdonítva neki. A keresztény világ hódolatát az Úr szombatjától erre a bálványi szombatra terelte el. A világ meghajol egy hagyomány, egy ember alkotta parancsolat előtt. Miként Nabukodonozor felállította aranyszobrát Dúra mezején, és így magát magasztalta fel, úgy magasztalja fel Sátán is magát ebben a hamis szombatban, amely számára ellopta a menny külső díszét.” Review and Herald, 1898. március 8.
The Number Four
A négyes szám
At the prophetic level, forty is a tithe of Abram’s four hundred, and four is a tithe of forty. Any prophetic characteristic that is found in the number four, must align with the symbolism of forty, which in turn must align with the symbolism of four hundred. In context, four often represents “worldwide,” a familiar understanding, but it also represents “a progression” and in some contexts a “progressive destruction.”
Prófétai szinten a negyven Ábrám négyszázának a tizede, a négy pedig a negyvennek a tizede. Bármely prófétai jellegzetességnek, amely a négyes számban megtalálható, összhangban kell állnia a negyven szimbolikájával, amelynek viszont összhangban kell állnia a négyszáz szimbolikájával. Összefüggésében a négy gyakran „világszintűt” jelent, ami közismert értelmezés, de jelenti „az előrehaladást” is, és bizonyos összefüggésekben „a fokozatos pusztulást” is.
The first four of the seven trumpets represent the progressive destruction of Western Rome. Eastern Rome in Constantinople ended in submission to the four Ottoman Sultans. Line upon line eastern and western Rome progressively disintegrated over four periods, represented by four trumpets, while also being brought down by Islam of the fifth and sixth trumpets. Together the two lines identify the fall of Rome over four generations of trumpets, while an escalating war with Islam leads to the ultimate demise when the four sultans of Islam take supremacy over the kingdom. The history of west and east began with the division of the Empire by Constantine in 330.
A hét trombita közül az első négy a Nyugatrómai Birodalom fokozatos pusztulását jelképezi. A Kelet-Római Birodalom Konstantinápolyban a négy oszmán szultánnak való alávetettségben ért véget. Sorról sorra Kelet- és Nyugat-Róma négy korszakon át fokozatosan széthullott, amelyet négy trombita jelképez, miközben az ötödik és hatodik trombita iszlámja által is romlásba döntetett. Együtt e két vonal Róma bukását azonosítja a trombiták négy nemzedékén át, miközben az iszlámmal vívott egyre fokozódó háború a végső pusztuláshoz vezet, amikor az iszlám négy szultánja fölényre jut a királyság felett. Nyugat és Kelet története a Birodalom Konstantin általi megosztásával kezdődött 330-ban.
The four trumpets of western Rome begin in 330, and the fifth and sixth trumpet represent the power that bring eastern Rome down, an eastern Rome also began in 330. Both eastern and western Rome contributed to the work of placing the papal power on the throne of the earth in 538, so the two lines of western and eastern typify the two horns of the United States, who places the papal power back on the throne at the Sunday law. Western Rome is the symbol of churchcraft in the prophetic relationship and eastern Rome is the symbol of statecraft.
A nyugati Róma négy trombitája 330-ban kezdődik, az ötödik és a hatodik trombita pedig azt a hatalmat jelképezi, amely Kelet-Rómát megdönti; ez a Kelet-Róma ugyancsak 330-ban kezdődött. Mind Kelet-, mind Nyugat-Róma hozzájárult ahhoz a munkához, amely 538-ban a pápai hatalmat a föld trónjára emelte, ezért a nyugati és keleti két vonal az Egyesült Államok két szarvát példázza, amely a vasárnapi törvény idején a pápai hatalmat ismét visszahelyezi a trónra. Nyugat-Róma a prófétai összefüggésben az egyházi mesterkedés jelképe, Kelet-Róma pedig az állami mesterkedés jelképe.
Within the history of the fall of western and eastern Rome, the history of papal Rome is set forth. Beginning with the church of the disciples, represented by Ephesus, the first three churches lead to the fourth church, which is the papacy from 538 until 1798. In Revelation thirteen, the papacy is identified as ruling for 42 months, after its deadly wound of 1798 is healed at the Sunday law. “Time is no longer” after 1844, so the forty-two months are a symbol of the period of persecution from the Sunday law until Michael stands up. The pioneers understood the churches, seals and trumpets represented three lines of history that run parallel to one another. Laying the prophetic testimony of western Rome over the line of eastern Rome and the line of papal Rome is not a prophetic application which was employed by the Millerites, but the technique does not contradict any of their established understandings.
A nyugati és keleti Róma bukásának történetén belül bontakozik ki a pápai Róma története. A tanítványok egyházától kezdve, amelyet Efezus képvisel, az első három egyház a negyedik egyházhoz vezet, amely a pápaság 538-tól 1798-ig. A Jelenések könyve tizenharmadik fejezetében a pápaság úgy van azonosítva, mint amely 42 hónapig uralkodik, miután az 1798-as halálos sebe a vasárnapi törvénynél meggyógyul. „Az idő többé nem lészen” 1844 után, ezért a negyvenkét hónap a vasárnapi törvénytől addig tartó üldözés időszakának jelképe, amíg Mihály felkél. Az úttörők megértették, hogy az egyházak, a pecsétek és a trombiták a történelem három olyan vonalát képviselik, amelyek egymással párhuzamosan futnak. A nyugati Róma prófétai bizonyságtételének ráhelyezése a keleti Róma vonalára és a pápai Róma vonalára nem olyan prófétai alkalmazás, amelyet a milleriták használtak volna, de ez a módszer nem mond ellent egyetlen általuk megalapozott értelmezésnek sem.
Line upon line, the first four trumpets are to be laid over the history represented by the fifth and sixth trumpets, and then the line of the first three churches that lead to the period of papal persecution represented by the fourth church. Four trumpets on the one line, four sultans on the second line, and four churches on the third line. The number “four” represents worldwide, but it also represents a progressive destruction of either a civil or religious power. What it represents is determined by context.
Sort sort követve az első négy trombitát rá kell helyezni az ötödik és hatodik trombita által ábrázolt történelemre, majd az első három gyülekezet vonalát, amelyek a negyedik gyülekezet által jelképezett pápai üldözés időszakához vezetnek. Négy trombita az egyik vonalon, négy szultán a második vonalon, és négy gyülekezet a harmadik vonalon. A „négy” szám világméretűt jelképez, de egyúttal valamely polgári vagy vallási hatalom fokozatos pusztulását is jelenti. Hogy pontosan mit jelképez, azt a szövegkörnyezet határozza meg.
At the Sunday law the papal power is restored. The first time the papacy was empowered there was a thirty-year period of preparation. In the first four churches, the fourth church is the papacy, and the first church was the disciples, represented as Ephesus. The first three generations of the Christian church led to the fourth church of Thyatira, that is represented by Jezebel. When you get to Thyatira, in 538, a Sunday law was enacted at the Counsel of Orleans, thus identifying the Sunday law in the United States, when the deadly wound of 1798 is healed.
A vasárnaptörvény idején a pápai hatalom helyreáll. Amikor a pápaság először kapott hatalmat, azt egy harmincéves előkészítő időszak előzte meg. Az első négy gyülekezet közül a negyedik gyülekezet a pápaság, az első gyülekezet pedig a tanítványoké volt, amelyet Efézus képvisel. A keresztény egyház első három nemzedéke a negyedik gyülekezethez, Thiatírához vezetett, amelyet Jézabel képvisel. Amikor eljutunk Thiatírához, 538-ban, az orléans-i zsinaton vasárnaptörvényt hoztak, ily módon azonosítva az Egyesült Államokban bevezetendő vasárnaptörvényt, amikor az 1798-as halálos seb begyógyul.
The history from 1798, until the Sunday law in the United States is represented by the first four churches. The fourth church of Thyatira is the Sunday law, and the papal persecution which follows. The first church of Ephesus, the church who lost its first love, ended up at the conclusion of the four-step progressive destruction, at the Sunday law of Thyatira. The generation that leads to the Sunday law of Thyatira, is the third generation of Pergamos. Thyatira represents the Sunday law until the close of probation, and Pergamos represents the compromise of the third generation that prepares the way for Thyatira. The third generation of Pergamos, and the compromise it represents was first fulfilled in the time of Constantine, who passed the very first Sunday law in 321. The United States began as the lamb of Ephesus, but when it places Thyatira back on the throne, it speaks as a dragon.
Az 1798-tól az Egyesült Államokban bevezetendő vasárnaptörvényig terjedő történelmet az első négy gyülekezet szemlélteti. A negyedik gyülekezet, Thyatira, a vasárnaptörvény, valamint az azt követő pápai üldözés. Az első gyülekezet, Efezus gyülekezete, amely elveszítette első szeretetét, a négy lépésből álló fokozatos pusztulás végén Thyatira vasárnaptörvényénél jutott célba. Az a nemzedék, amely Thyatira vasárnaptörvényéhez vezet, Pergamos harmadik nemzedéke. Thyatira a vasárnaptörvénytől a kegyelemidő lezárultáig tartó időszakot jelképezi, Pergamos pedig a harmadik nemzedék ama megalkuvását, amely előkészíti az utat Thyatira számára. Pergamos harmadik nemzedéke, és az általa jelképezett megalkuvás először Konstantin idejében teljesedett be, aki 321-ben kihirdette a legelső vasárnaptörvényt. Az Egyesült Államok Efezus bárányaként indult, de amikor Thyatirát ismét a trónra ülteti, sárkányként szól.
The progressive destruction of the United States is represented by the first four churches of Revelation. The progressive destruction of the sixth kingdom of Bible prophecy occurs over four generations that lead to the Sunday law, where the earth beast, speaks as a dragon. The final generation is represented by the dragon, that is a reptile, as in the Garden of Eden, and for this reason, both John the Baptist and Jesus called the last generation of ancient Israel, “a generation of vipers.”
Az Egyesült Államok fokozatos pusztulását a Jelenések könyvének első négy gyülekezete jelképezi. A bibliai prófécia hatodik királyságának fokozatos pusztulása négy nemzedéken át megy végbe, amelyek a vasárnaptörvényhez vezetnek, ahol a földből feljövő fenevad sárkányként szól. Az utolsó nemzedéket a sárkány jelképezi, amely csúszómászó, miként az Éden kertjében, és ez okból mind Keresztelő János, mind Jézus az ókori Izráel utolsó nemzedékét „viperák fajzatának” nevezte.
The fourth and last generation is either the “chosen generation” representing the one hundred and forty-four thousand, or its counterpart, the generation of vipers. One class has formed the image of Christ, the other the image of the beast—the serpent. The generation of vipers is directly set forth, four times in God’s Word. The context at each reference is different.
A negyedik és utolsó nemzedék vagy a „választott nemzetség”, amely a száznegyvennégyezeret jelképezi, vagy annak ellenpárja, a viperák nemzedéke. Az egyik csoport Krisztus képmását, a másik a fenevadnak — a kígyónak — a képmását öltötte magára. A viperák nemzedéke Isten Igéjében közvetlenül, négyszer kerül bemutatásra. Az egyes hivatkozások szövegösszefüggése eltérő.
But when he saw many of the Pharisees and Sadducees come to his baptism, he said unto them, O generation of vipers, who hath warned you to flee from the wrath to come? Matthew 3:7.
Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan eljönnek az ő keresztségére, így szólt hozzájuk: Viperák fajzata, ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Máté 3:7.
If the “generation of vipers” were simply some derogatory remarks about a couple sects of people that John didn’t like, then there would be nothing to say about the expression. But every word is sacred within God’s Word, so John was assigning a specific label to the Sadducees and Pharisees. That label is defined prophetically by the context of the passage where it is expressed. In the passage John is identified as accomplishing his ministry, then the Sadducees and Pharisees enter the narrative. In the opening verses John is identified as Isaiah’s “voice in the wilderness.”
Ha a „viperák nemzetsége” csupán néhány becsmérlő megjegyzés volna egy-két olyan emberi felekezetről, akiket János nem kedvelt, akkor nem volna mit mondani erről a kifejezésről. Ám Isten Igéjében minden szó szent, ezért János meghatározott megjelölést alkalmazott a szadduceusokra és a farizeusokra. E megjelölést prófétikusan annak az igehelynek az összefüggése határozza meg, amelyben elhangzik. Az igehelyen János szolgálatának végzése közben jelenik meg, majd a szadduceusok és a farizeusok belépnek az elbeszélésbe. A nyitó versekben János Ézsaiás „kiáltó szó a pusztában”-jaként van azonosítva.
In those days came John the Baptist, preaching in the wilderness of Judaea, And saying, Repent ye: for the kingdom of heaven is at hand.
Azokban a napokban jött Keresztelő János, és Júdea pusztájában prédikált, ezt mondván: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.
For this is he that was spoken of by the prophet Esaias, saying,
Mert ő az, akiről Ésaiás próféta szólt, mondván,
The voice of one crying in the wilderness, Prepare ye the way of the Lord, make his paths straight.
A pusztában kiáltó szózata: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit.
And the same John had his raiment of camel’s hair, and a leathern girdle about his loins; and his meat was locusts and wild honey.
Ugyanaz a János pedig teveszőrből készült ruhát viselt, dereka körül bőrövet; eledele pedig sáskák és erdei méz volt.
Then went out to him Jerusalem, and all Judaea, and all the region round about Jordan, And were baptized of him in Jordan, confessing their sins. But when he saw many of the Pharisees and Sadducees come to his baptism, he said unto them, O generation of vipers, who hath warned you to flee from the wrath to come? Matthew 3:2–7.
Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, az egész Júdea és a Jordán egész környéke, és megkeresztelkedtek általa a Jordánban, megvallva bűneiket. Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek az ő keresztségére, ezt mondta nekik: Viperák fajzata, ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Máté 3:2–7.
The final generation of ancient Israel is labelled as “a generation of vipers,” by a prophet who came out of the wilderness. John is the prophet who fulfilled the role as Malachi’s messenger who prepared the way for the Messenger of the Covenant, who was also the voice in the wilderness identified by Isaiah.
Az ősi Izráel utolsó nemzedékét „viperák fajzatának” nevezi egy próféta, aki a pusztából jött elő. János az a próféta, aki betöltötte Malakiás hírnökének szerepét, aki előkészítette az utat a Szövetség Követe előtt, és ő volt egyúttal a pusztában szóló hang is, akit Ézsaiás azonosított.
If we consider “leaves” as a symbol, we find that they represent “profession.” The first reference is with Adam and Eve, who covered their unrighteousness, with fig leaves. They had previously worn the garment of light, the garment of righteousness, but when that was gone, they realized they were naked Laodiceans, who think all they need to do is hide behind the “leaves of profession,” and everything will be OK. Further on in the passage, John speaks directly against the Laodicean Jews trusting in the bloodline of Abraham to save them, for their presumption was simply the empty leaves of profession. A person’s garments represent who they are.
Ha a „leveleket” jelképként tekintjük, azt találjuk, hogy ezek a „hitvallást” jelképezik. Az első utalás Ádámmal és Évával kapcsolatos, akik fügefalevelekkel takarták el igaztalanságukat. Korábban a világosság ruháját, az igazságosság ruháját viselték, ám amikor az eltűnt, felismerték, hogy mezítelen laodíceabeliek, akik azt gondolják, hogy csak el kell rejtőzniük a „hitvallás levelei” mögé, és minden rendben lesz. Később az igeszakaszban János közvetlenül szól a laodíceabeli zsidók ellen, akik abban bíztak, hogy Ábrahám vérvonala megmenti őket, mert elbizakodottságuk nem volt más, mint a hitvallás üres levelei. Az ember öltözete azt jelképezi, hogy kicsoda ő.
Trees are a symbol of men and of kingdoms, and the fruit, the branch, the seed, the soil, the water, the root and obviously the leaves all represent specific prophetic symbols unto themselves, but each of those truths is connected to the other symbols represented in the various lines of prophecy that employ the prophetic symbols that go to make up a “tree.” Of course, the first prophetic symbolism of a tree is that it represents a life-or-death test.
A fák az emberek és a királyságok jelképei, és a gyümölcs, az ág, a mag, a talaj, a víz, a gyökér és nyilvánvalóan a levelek mind önmagukban is meghatározott prófétai jelképeket képviselnek; ám e igazságok mindegyike összekapcsolódik a többi jelképpel, amelyek a próféciák különböző vonalaiban jelennek meg, s amelyek együtt alkotják a „fa” prófétai szimbólumrendszerét. Természetesen a fa első prófétai jelképisége az, hogy életre vagy halálra szóló próbaidőt képvisel.
John’s message is represented by the clothes he wore, and the food he ate. Prophetic food, such as the manna at the beginning of ancient Israel, or the Bread of Heaven at the end; must be eaten. The food represents a prophetic testing message which must be eaten, for it is Christ’s flesh and His blood. The clothes John wore and the food he ate identifies the message, and messenger who prepared the way for Christ. John typifies the final messenger who prepares the way for Christ, who is the Messenger of the Covenant who suddenly comes to His temple at the Sunday law. When that takes place, the foolish virgins, who are also Laodiceans and tares, represent the final fourth generation of those who profess to be the legitimate covenant people of Abraham, just as did the Pharisees and Sadducees, in the time when John appeared out of the wilderness.
János üzenetét az általa viselt ruha és az általa fogyasztott étel jelképezi. A prófétai eledelt, mint amilyen az ősi Izráel kezdetén a manna volt, vagy a vég idején a Mennyei Kenyér; meg kell enni. Az étel egy prófétai próbaüzenetet jelképez, amelyet meg kell enni, mert az Krisztus teste és az Ő vére. A ruha, amelyet János viselt, és az étel, amelyet evett, azonosítja azt az üzenetet és azt a hírnököt, aki Krisztus számára előkészítette az utat. János az utolsó hírnök előképe, aki Krisztus útját készíti elő, aki a szövetség Követe, s aki hirtelen eljön az Ő templomába a vasárnaptörvény idején. Amikor ez bekövetkezik, a balga szüzek, akik egyúttal laodiceabeliek és konkoly is, azoknak a végső, negyedik nemzedékét képviselik, akik Ábrahám törvényes szövetséges népének vallják magukat, miként a farizeusok és a szadduceusok is tették abban az időben, amikor János a pusztából előjött.
John wore camel hair, a leather girdle that included a harness attachment, such as farm animals have with a yoke. He ate, and therefore his message was of locusts, a premier symbol of Islam in the Scriptures, and he mixed his message of Islam, with the honey.
János teveszőr ruhát viselt, valamint olyan bőrövet, amelyhez hámhoz való csatlakozó tartozott, amilyennel az iga alatt lévő igásállatok rendelkeznek. Tápláléka pedig a Szentírásban az iszlám kiemelkedő jelképeként szereplő sáskákból állt, ezért üzenete is a sáskákról szólt, és az iszlámról szóló üzenetét mézzel elegyítette.
And the house of Israel called the name thereof Manna: and it was like coriander seed, white; and the taste of it was like wafers made with honey. Exodus 16:31.
Izráel háza pedig mannának nevezte azt; olyan volt, mint a koriandermag, fehér, és íze olyan volt, mint a mézes lepényé. 2Mózes 16:31.
Manna is a symbol of God’s Word, and it tasted like honey, which the prophets identify as the taste of the message, they are represented as eating. John brought the message of Islam as represented by the locusts, and a girdle of camel leather and camel hair. The locusts and the camel are both symbols of Islam. That message of Islam was mixed with the enlightenment of God’s Word that is represented as “honey.”
A manna Isten Igéjének jelképe, és íze olyan volt, mint a mézé; a próféták ezt a közlés ízeként azonosítják, amelyet úgy ábrázolnak, mint amit megesznek. János az iszlám üzenetét hozta, amelyet a sáskák jelképeznek, valamint tevőrből és teveszőrből való övvel. A sáska és a teve egyaránt az iszlám jelképei. Az iszlámnak ez az üzenete elegyedett Isten Igéjének ama megvilágosító világosságával, amelyet „méz”-ként ábrázolnak.
Then said Jonathan, My father hath troubled the land: see, I pray you, how mine eyes have been enlightened, because I tasted a little of this honey. 1 Samuel 14:29.
Jónatán pedig ezt mondta: Apám nyomorúságba döntötte az országot; lássátok, kérlek, mennyire felderült a szemem, mert megízleltem egy kevés ebből a mézből. 1 Sámuel 14:29.
John did not simply represent a message of Islam, but he came from the wilderness, as did Elijah, and John did not eat honey, he ate wild honey, for he, as with Christ, was not trained in the institutions of the day who had their own honey of a message, represented by the leaven of the Pharisees and Sadducees. John ate honey from the wilderness, for he was trained by the Holy Spirit outside the religious institutions of his day. The typical girdle of the time period contained a hinge mechanism that a person would tie their camel hair garment onto. The hinge represents John, who was the turning point from the earthly unto the heavenly sanctuary.
János nem egyszerűen az iszlám üzenetét képviselte, hanem a pusztából jött, miként Illés is; és János nem mézet evett, hanem vadmézet, mert ő — miként Krisztus is — nem a kor intézményeiben kapott képzést, amelyeknek megvolt a maguk üzenetének méze, amelyet a farizeusok és szadduceusok kovásza jelképezett. János a pusztából való mézet ette, mert a Szentlélek tanította őt korának vallási intézményein kívül. Az adott korszak jellegzetes övében volt egy csuklós szerkezet, amelyhez az ember a teveszőr ruháját kötötte. A csukló Jánost jelképezi, aki a földitől a mennyei szentély felé vezető fordulópont volt.
“The prophet John was the connecting link between the two dispensations. As God’s representative he stood forth to show the relation of the law and the prophets to the Christian dispensation. He was the lesser light, which was to be followed by a greater. The mind of John was illuminated by the Holy Spirit, that he might shed light upon his people; but no other light ever has shone or ever will shine so clearly upon fallen man as that which emanated from the teaching and example of Jesus. Christ and His mission had been but dimly understood as typified in the shadowy sacrifices. Even John had not fully comprehended the future, immortal life through the Saviour.” The Desire of Ages, 220.
„János próféta volt a két korszakot összekötő kapocs. Isten képviselőjeként lépett fel, hogy bemutassa a törvény és a próféták viszonyát a keresztény korszakhoz. Ő volt a kisebb világosság, amelyet egy nagyobbnak kellett követnie. János értelmét a Szentlélek világosította meg, hogy világosságot árasszon népére; de semmiféle más világosság nem ragyogott soha, és nem is fog ragyogni olyan tisztán a bukott emberre, mint az, amely Jézus tanításából és példájából árad. Krisztust és az Ő küldetését csak homályosan értették meg, amint azt az árnyékszerű áldozatok előképezték. Maga János sem fogta fel teljesen a jövőbeli, halhatatlan életet a Megváltó által.” Jézus élete, 220.
The hinge garment of John is introduced at the very point of Christ’s baptism, which was the turning point, represented by the place where John was baptizing. That place was named Bethabara meaning “ferry crossing,” and is the very place ancient Israel entered into the Promised Land as they came out of the wilderness, just as John had done.
János sarokruhája éppen Krisztus keresztségének pillanatában kerül bemutatásra, amely a fordulópont volt, s amelyet az a hely jelképezett, ahol János keresztelt. Ezt a helyet Bethabarának nevezték, ami „kompátkelőt” jelent, és éppen az a hely, ahol az ősi Izráel bevonult az Ígéret Földjére, miután kijött a pusztából, miként János is.
Of course, the movement of the one hundred and forty-four thousand are who John is representing, but we are simply pointing out that when Jesus was baptized, it was that generation that He and John called the “generation of vipers.” Jesus came to magnify God’s Ten Commandment law, and He inspired every word in the Bible, so when He calls the final generation of ancient Israel a generation of vipers, He knows full well that the second commandment identifies the judgment being accomplished in the third and fourth generations.
Természetesen a száznegyvennégyezer mozgalma az, akiket János képvisel, de mi csupán arra mutatunk rá, hogy amikor Jézus megkeresztelkedett, azt a nemzedéket ő és János „viperák nemzetségének” nevezték. Jézus azért jött, hogy naggyá tegye Isten Tízparancsolatának törvényét, és a Bibliában minden szót Ő ihletett; ezért amikor az ókori Izráel végső nemzedékét viperák nemzetségének nevezi, teljes mértékben tudatában van annak, hogy a második parancsolat a harmadik és negyedik nemzedéken végbemenő ítéletet azonosítja.
The third and fourth generations represent a progressive judgment that ends in the fourth generation, which is the generation of vipers. Christ baptism typifies 9/11. The Laodicean Seventh-day Adventist generation has been in its final generation since that time. John’s message to the Pharisees and Sadducees was the Laodicean message.
A harmadik és negyedik nemzedék egy fokozatos ítéletet jelképez, amely a negyedik nemzedékben ér véget; ez a viperák nemzedéke. Krisztus keresztsége a 9/11-et jelképezi. A laodiceai Hetednapi Adventista nemzedék attól az időtől fogva végső nemzedékében van. János üzenete a farizeusokhoz és szadduceusokhoz a laodiceai üzenet volt.
But when he saw many of the Pharisees and Sadducees come to his baptism, he said unto them,
Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan eljönnek az ő keresztségére, így szólt hozzájuk,
O generation of vipers, who hath warned you to flee from the wrath to come?
Mérgeskígyók fajzata, ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?
Bring forth therefore fruits meet for repentance: And think not to say within yourselves, We have Abraham to our father:
Teremjetek hát a megtéréshez méltó gyümölcsöket; és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk.
for I say unto you, that God is able of these stones to raise up children unto Abraham.
Mert mondom nektek, hogy Isten képes ezekből a kövekből fiakat támasztani Ábrahámnak.
And now also the axe is laid unto the root of the trees: therefore every tree which bringeth not forth good fruit is hewn down, and cast into the fire. I indeed baptize you with water unto repentance: but he that cometh after me is mightier than I, whose shoes I am not worthy to bear: he shall baptize you with the Holy Ghost, and with fire: Whose fan is in his hand, and he will throughly purge his floor, and gather his wheat into the garner; but he will burn up the chaff with unquenchable fire.
Most pedig immár a fejsze is a fák gyökerére vettetett: azért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik. Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre: de aki utánam jön, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó: ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket: akinek szórólapátja kezében van, és teljesen megtisztítja szérűjét, gabonáját pedig csűrbe takarítja; a polyvát azonban megégeti olthatatlan tűzzel.
Then cometh Jesus from Galilee to Jordan unto John, to be baptized of him. Matthew 3:7–13.
Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordánhoz Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék általa. Máté 3:7–13.
Jesus came from Galilee, which symbolizes a turning point in agreement with John’s girdle-hinge, and the meaning of Bethabara. John’s work of preparing the way, had then changed to Christ’s work of confirming the covenant. The thirty years of preparation was ended and the three and a half years before and after the cross began.
Jézus Galileából jött, amely egy fordulópontot jelképez, összhangban János övcsuklójával és Bethabara jelentésével. János útelőkészítő munkája ekkor Krisztusnak a szövetséget megerősítő munkájává változott. A harminc évnyi előkészület véget ért, és megkezdődött a kereszt előtti és utáni három és fél év.
John’s message was a warning of the coming wrath at the destruction of Jerusalem, a destruction that also represents the end of the world and the seven last plagues. That warning message was set within the context of Islam, and it was delivered by a man who not only fulfilled Malachi’s messenger who prepares the way, and Isaiah’s voice in the wilderness, but also the message of Elijah, for John’s clothing paralleled Elijah’s just as John’s message paralleled Elijah’s.
János üzenete a Jeruzsálem pusztulásakor bekövetkező eljövendő haragra figyelmeztetett; e pusztulás egyúttal a világ végét és az utolsó hét csapást is jelképezi. E figyelmeztető üzenet az iszlám összefüggésrendszerébe volt ágyazva, és egy olyan férfi hirdette, aki nemcsak Malakiás útelkészítő követét és Ézsaiás pusztában kiáltó szavát teljesítette be, hanem Illés üzenetét is, mert János öltözete ugyanúgy párhuzamba állítható volt Illésével, miként János üzenete is Illés üzenetével.
And he said unto them, What manner of man was he which came up to meet you, and told you these words? And they answered him, He was an hairy man, and girt with a girdle of leather about his loins. And he said, It is Elijah the Tishbite. 2 Kings 1:7, 8.
Ő pedig ezt mondta nekik: Milyen külsejű ember volt az, aki feljött elétek, és ezeket a szavakat mondta nektek? Azok így feleltek neki: Szőrös ember volt, és bőröv volt dereka körül. Ő pedig ezt mondta: A tisbei Illés az. 2Királyok 1:7, 8.
If they were to ask of John, and not of Elijah, “what manner of man was he?” they would be answered “a hairy man, and girt with a girdle of leather about his loins.” The entire six-month ministry of John is represented in the passage where the final and fourth generation is specifically identified and defined. The Laodicean message unto them directly attacks the profession of being God’s covenant people, it warns them of the coming wrath as illustrated by an ax striking the roots of the trees. The message included that Christ would finish the testing process that began with John. Later in Matthew, Jesus also calls the Jews “a generation of vipers,” and He takes the thought up from John’s theme of cutting down a tree, and explains why.
Ha Jánosról, és nem Illésről kérdezték volna: „milyen ember volt ő?”, ezt a választ kapták volna: „szőrös ember volt, és derekát bőröv övezte.” János teljes, hat hónapos szolgálata abban az igeszakaszban jelenik meg, ahol a végső és negyedik nemzedék kifejezetten azonosíttatik és meghatároztatik. A nekik szóló laodiceai üzenet közvetlenül megtámadja azt az igényüket, hogy Isten szövetséges népe volnának; figyelmezteti őket az elközelgő haragra, miként azt a fák gyökerére lesújtó fejsze szemlélteti. Az üzenet magában foglalta azt is, hogy Krisztus be fogja fejezni azt a megpróbálási folyamatot, amely Jánossal kezdődött. Később Máté evangéliumában Jézus a zsidókat szintén „viperák nemzetségének” nevezi, és Jánosnak a fa kivágásáról szóló gondolatát veszi fel, és megmagyarázza, miért.
Either make the tree good, and his fruit good; or else make the tree corrupt, and his fruit corrupt: for the tree is known by his fruit. O generation of vipers, how can ye, being evil, speak good things? for out of the abundance of the heart the mouth speaketh. A good man out of the good treasure of the heart bringeth forth good things: and an evil man out of the evil treasure bringeth forth evil things. But I say unto you, That every idle word that men shall speak, they shall give account thereof in the day of judgment. For by thy words thou shalt be justified, and by thy words thou shalt be condemned. Matthew 12:33–37.
Vagy tegyétek a fát jóvá, és gyümölcsét is jóvá; vagy tegyétek a fát romlottá, és gyümölcsét is romlottá: mert gyümölcséről ismerik meg a fát. Mérges kígyóknak fajzatai, miként szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szív teljességéből szól a száj. A jó ember szívének jó kincséből hozza elő a jókat; és a gonosz ember gonosz kincséből hozza elő a gonoszokat. De mondom néktek, hogy minden hivalkodó beszédért, amelyet az emberek szólnak, számot adnak majd az ítélet napján. Mert beszédeid alapján igazultatsz meg, és beszédeid alapján kárhoztatsz el. Máté 12:33–37.
The day of judgment, according to the second commandment is in the fourth generation. The judgment is based upon the message we speak, and that message comes out of our hearts. It is the message we speak that identifies whether we are Peter’s “chosen generation” or a “generation of vipers.” Either class is manifested at the conclusion of a testing process where Christ, as the dirt brush man cleans His floor. As with the oil in the parable of the ten virgins, the message is represented either by an evil or a good heart. Christ’s reference adds that this generation of vipers, which is the fourth and final generation—seek after a sign, and the only sign they would be given was the sign of Jonah.
Az ítélet napja a második parancsolat szerint a negyedik nemzedékben van. Az ítélet annak az üzenetnek alapján történik, amelyet szólunk, és ez az üzenet a szívünkből fakad. Az általunk mondott üzenet azonosítja, hogy Péter „választott nemzetségéhez” tartozunk-e, vagy a „viperák nemzetségéhez”. Mindkét osztály egy próbatételi folyamat végén nyilvánul meg, amikor Krisztus, mint a szennykefés ember, megtisztítja a padlóját. Miként az olaj a tíz szűzről szóló példázatban, az üzenetet is vagy gonosz, vagy jó szív képviseli. Krisztus utalása hozzáteszi, hogy a viperák ez a nemzedéke, amely a negyedik és egyben utolsó nemzedék, jelt keres, és az egyetlen jel, amelyet kapni fognak, Jónás jele volt.
Then certain of the scribes and of the Pharisees answered, saying, Master, we would see a sign from thee. But he answered and said unto them, An evil and adulterous generation seeketh after a sign; and there shall no sign be given to it, but the sign of the prophet Jonas: For as Jonas was three days and three nights in the whale’s belly; so shall the Son of man be three days and three nights in the heart of the earth. The men of Nineveh shall rise in judgment with this generation, and shall condemn it: because they repented at the preaching of Jonas; and, behold, a greater than Jonas is here. The queen of the south shall rise up in the judgment with this generation, and shall condemn it: for she came from the uttermost parts of the earth to hear the wisdom of Solomon; and, behold, a greater than Solomon is here. Matthew 12:38–42.
Ekkor az írástudók és a farizeusok közül némelyek megszólaltak, mondván: Mester, jelt szeretnénk látni tőled. Ő pedig felelve ezt mondta nekik: A gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele. Mert amiképpen Jónás három nap és három éjjel volt a cethal gyomrában, akképpen az Emberfia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak fel e nemzetséggel, és kárhoztatják azt; mert megtértek Jónás prédikálására, és íme, nagyobb van itt Jónásnál. Dél királynője felkél az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja azt; mert eljött a föld végső határairól, hogy hallja Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál. Máté 12:38–42.
Christ referenced the Jews as a generation of vipers, and He uses illustrations of judgment as the message of Jonah, and the message of the wisdom of Solomon. Jesus is identifying by context, and with two witnesses, that the generation of vipers is the fourth generation, for the fourth generation is where judgment is accomplished.
Krisztus a zsidókat viperák nemzedékének nevezte, és az ítélet szemléltetéseként Jónás üzenetét, valamint Salamon bölcsességének üzenetét használja. Jézus a szövegösszefüggés alapján és két tanú által azonosítja, hogy a viperák nemzedéke a negyedik nemzedék, mert a negyedik nemzedék az, ahol az ítélet végbemegy.
The one hundred and forty-four thousand are the ensign, or the sign of the latter days, as is the law of God, and the Sabbath. The sign of Jonah is the sign of the resurrection, which for the Jews in Christ’s day and age was His baptism, when the Holy Spirit descended, represented as a dove. Jonah means “dove.” Jonah, John the Revelator, Daniel, Joseph and Lazarus represent the one hundred and forty-four thousand, who are resurrected from being dead in the street for three and a half days. At that point they are to transition from Laodiceans unto Philadelphians, thus becoming the eighth that is of the seven. Jonah represents baptism, for he was cast into the water and symbolically died when he was eaten by the whale. He was thereafter resurrected, as was John, when he was taken out of the boiling oil, and as was Daniel when he was taken out of the lion’s den, and as was Joseph, when he was taken out of the pit, as was Lazarus, the sealing miracle in the time of Christ. The Jews could not see the sign of Jonah, as represented by Christ’s resurrection any clearer than Adventism sees the sign of 9/11, which is the sign of Jonah.
A száznegyvennégyezer a végső napok zászlaja, avagy jele, miként Isten törvénye és a szombat is. Jónás jele a feltámadás jele, amely a Krisztus korabeli zsidók számára az Ő keresztsége volt, amikor a Szentlélek galamb alakjában alászállt. Jónás jelentése: „galamb”. Jónás, János, a Jelenések könyvének írója, Dániel, József és Lázár a száznegyvennégyezret jelképezik, akik három és fél napig holtan feküdtek az utcán, majd feltámadnak. Ekkor kell Laodiceából Filadelfiába átmenniük, s így válnak a hét közül való nyolcadikká. Jónás a keresztséget jelképezi, mert a vízbe vettetett, és jelképesen meghalt, amikor a cethal elnyelte. Ezt követően feltámadt, miként János is, amikor kivették a forrásban levő olajból, és miként Dániel, amikor kihozták az oroszlánveremből, és miként József, amikor kiemelték a veremből, valamint miként Lázár, a pecsételő csoda Krisztus idejében. A zsidók nem láthatták Jónás jelét, amelyet Krisztus feltámadása ábrázolt, világosabban, mint ahogyan az adventizmus látja szeptember 11 jelét, amely Jónás jele.
We will continue these subjects in the next article.
E tárgyköröket a következő cikkben folytatjuk.
“The burden of the warning now to come to the people of God, nigh and afar off, is the third angel’s message. And those who are seeking to understand this message will not be led by the Lord to make an application of the Word that will undermine the foundation and remove the pillars of the faith that has made Seventh-day Adventists what they are today. The truths that have been unfolding in their order, as we have advanced along the line of prophecy revealed in the Word of God, are truth, sacred, eternal truth today. Those who passed over the ground step by step in the past history of our experience, seeing the chain of truth in the prophecies, were prepared to accept and obey every ray of light. They were praying, fasting, searching, digging for the truth as for hidden treasures, and the Holy Spirit, we know, was teaching and guiding us. Many theories were advanced, bearing a semblance of truth, but so mingled with misinterpreted and misapplied scriptures, that they led to dangerous errors. Very well do we know how every point of truth was established, and the seal set upon it by the Holy Spirit of God. And all the time voices were heard, ‘Here is the truth,’ ‘I have the truth; follow me.’ But the warnings came, ‘Go not ye after them. I have not sent them, but they ran.’ (See Jeremiah 23:21.)
„Az Isten népéhez, közelre és távolra, most eljutó figyelmeztetés terhe a harmadik angyal üzenete. És akik ezen üzenet megértésére törekednek, azokat az Úr nem fogja arra vezetni, hogy az Igének olyan alkalmazást adjanak, amely aláássa az alapot és eltávolítja annak a hitnek pilléreit, amely a hetednapi adventistákat azzá tette, amik ma. Azok az igazságok, amelyek a maguk rendje szerint bontakoztak ki, miközben előrehaladtunk az Isten Igéjében kijelentett próféciák vonalán, igazságok, ma is szent, örök igazságok. Azok, akik tapasztalatunk múltbeli történetében lépésről lépésre bejárták ezt a területet, látva az igazság láncolatát a próféciákban, felkészültek arra, hogy a világosság minden sugarát elfogadják és annak engedelmeskedjenek. Imádkoztak, böjtöltek, kutattak, úgy ástak az igazság után, mint elrejtett kincsek után, és tudjuk, hogy a Szentlélek tanított és vezetett bennünket. Sok elméletet terjesztettek elő, amelyek az igazság látszatát hordozták, de annyira össze voltak vegyítve félremagyarázott és helytelenül alkalmazott íráshelyekkel, hogy veszedelmes tévedésekhez vezettek. Nagyon jól tudjuk, miként lett az igazság minden egyes pontja megalapozva, és miként tette rá pecsétjét Isten Szentlelke. És mindvégig hangok hallatszottak: ‚Itt az igazság’, ‚Nálam van az igazság; kövess engem.’ De a figyelmeztetések így szóltak: ‚Ne menjetek utánuk. Nem én küldtem őket, mégis futottak.’ (Lásd Jeremiás 23:21.)”
“The leadings of the Lord were marked, and most wonderful were His revelations of what is truth. Point after point was established by the Lord God of heaven. That which was truth then, is truth today. But the voices do not cease to be heard—‘This is truth. I have new light.’ But these new lights in prophetic lines are manifest in misapplying the Word and setting the people of God adrift without an anchor to hold them. If the student of the Word would take the truths which God has revealed in the leadings of His people, and appropriate these truths, digest them, and bring them into their practical life, they would then be living channels of light. But those who have set themselves to study out new theories, have a mixture of truth and error combined, and after trying to make these things prominent, have demonstrated that they have not kindled their taper from the divine altar, and it has gone out in darkness.” Selected Messages, book 2, 103, 104.
„Az Úr vezetései határozottak voltak, és kinyilatkoztatásai arról, hogy mi az igazság, a legcsodálatosabbak voltak. Pontról pontra a menny Istene szilárdította meg azt. Ami akkor igazság volt, ma is igazság. Ám a hangok nem szűnnek meg hallatni: „Ez az igazság. Nekem új világosságom van.” De ezek az új világosságok a prófétai vonalakban abban mutatkoznak meg, hogy helytelenül alkalmazzák az Igét, és Isten népét horgony nélkül sodródni hagyják, amely megtartaná őket. Ha az Ige tanulmányozója megragadná azokat az igazságokat, amelyeket Isten népe vezetésében kijelentett, és ezeket az igazságokat magáévá tenné, megemésztené, és gyakorlati életébe beépítené, akkor az világosság élő csatornája lenne. De azok, akik új elméletek tanulmányozására adták magukat, az igazság és a tévedés elegyét vegyítik össze, és miután megkísérelték ezeket előtérbe állítani, bebizonyították, hogy mécsesüket nem az isteni oltárról gyújtották meg, és az kialudt a sötétségben.” Selected Messages, 2. könyv, 103–104.