The Book of Joel and The Laodicean Seventh-day Adventist Church - Number Thirty-Five

„Isten elküldte angyalát, hogy megindítsa egy olyan földműves szívét, aki nem hitt a Bibliának, és arra vezesse őt, hogy kutassa a próféciákat. Isten angyalai ismételten meglátogatták azt a kiválasztottat, hogy irányítsák gondolatait, és megnyissák értelme előtt azokat a próféciákat, amelyek addig mindenkor homályosak voltak Isten népe számára. Az igazság láncolatának kezdete adatott meg neki, és úgy vezettetett, hogy egyik láncszemet a másik után kutassa, mígnem csodálattal és áhítattal tekintett Isten Igéjére. Ott az igazság tökéletes láncolatát látta. Az az Ige, amelyet korábban nem ihletettnek tartott, most szépségében és dicsőségében tárult fel látása előtt. Meglátta, hogy az Írás egyik része magyarázza a másikat, és amikor egy szakasz értelme zárva volt előtte, az Ige másik részében megtalálta azt, ami megmagyarázta azt. Isten szent Igéjét örömmel, valamint a legmélyebb tisztelettel és szent félelemmel szemlélte.” Early Writings, 230.

„William Miller álma”

„Azt álmodtam, hogy Isten egy láthatatlan kéz által egy csodálatosan megmunkált kis ládát küldött nekem, mintegy tíz hüvelyk hosszúságút és hat hüvelyk szélességűt, amely ébenfából készült, és gyöngyökkel volt mesterien berakva. A ládához egy kulcs volt erősítve. Azonnal kézbe vettem a kulcsot, és kinyitottam a ládát; s ekkor csodálkozásomra és meglepetésemre azt találtam, hogy mindenféle és minden nagyságú ékszerrel, gyémánttal, drágakővel, valamint mindenféle méretű és értékű arany- és ezüstpénzzel volt tele, amelyek szépen, a ládában a maguk helyére elrendezve feküdtek; és így elrendezve olyan fényt és dicsőséget tükröztek vissza, amelyhez foghatót csak a nap ad.”

„Úgy gondoltam, nem az én kötelességem, hogy e csodálatos látványt egyedül élvezzem, jóllehet szívem túláradt örömmel annak tartalmának ragyogása, szépsége és értéke miatt. Ezért szobám közepén álló asztalra helyeztem, és hírt adtam róla, hogy mindazok, akikben vágy ébredt, eljöhetnek és megtekinthetik a legdicsőségesebb és legragyogóbb látványt, amelyet ember valaha is látott e földi életben.

„Az emberek kezdtek bejönni, eleinte csak kevesen, de számuk egyre nőtt, mígnem tömeggé lettek. Amikor először belenéztek a ládikába, csodálkoztak, és örömükben felkiáltottak. De amikor a szemlélők megszaporodtak, mindegyikük zavarni kezdte az ékköveket: kivették őket a ládikából, és szétszórták az asztalon.

„Azt kezdtem gondolni, hogy a tulajdonos ismét visszakéri tőlem a ládikát és az ékszereket; és ha engedem, hogy szétszórják őket, soha többé nem tudom majd úgy visszahelyezni őket a ládikába, mint azelőtt; és úgy éreztem, hogy ennek a felelősségnek soha nem leszek képes megfelelni, mert mérhetetlen volna. Ekkor kérlelni kezdtem az embereket, hogy ne nyúljanak hozzájuk, és ne vegyék ki őket a ládikából; de minél inkább kérleltem őket, annál inkább szétszórták; és most már úgy tűnt, hogy szétszórják őket az egész szobában, a padlón és a szoba minden bútordarabján.”

„Ekkor láttam, hogy az igazi drágakövek és érmék közé megszámlálhatatlan mennyiségű hamis drágakövet és hamis pénzt szórtak szét. Mélységesen felháborított aljas magatartásuk és hálátlanságuk, és megfeddtem, valamint szemrehányással illettem őket emiatt; de minél inkább feddtem őket, annál inkább szórták a hamis drágaköveket és a hamis pénzt az igaziak közé.”

„Ekkor felindultam testi lelkemben, és testi erőt kezdtem használni, hogy kitoljam őket a szobából; de miközben egyet kitoltam, további három lépett be, és szennyet, forgácsot, homokot és mindenféle hulladékot hoztak be, mígnem befedték az összes valódi ékszert, gyémántot és pénzérmét, úgyhogy azok teljesen eltűntek a szem elől. Ládaikámat is szétszaggatták, és szétszórták a szemét között. Úgy gondoltam, senki sem ügyel bánatomra vagy haragomra. Teljesen elcsüggedtem és elbátortalanodtam, leültem és sírtam.”

„Miközben így sírtam és gyászoltam nagy veszteségem és felelősségem miatt, megemlékeztem Istenről, és buzgón imádkoztam, hogy küldjön nekem segítséget.

„Az ajtó azonnal megnyílt, és egy férfi lépett a szobába; mire az emberek valamennyien eltávoztak onnan. Ő pedig, kezében egy porseprűvel, kitárta az ablakokat, és hozzáfogott, hogy a szobából kisöpörje a port és a szemetet.

Kiáltottam hozzá, hogy tartózkodjék attól, mert a törmelék között néhány drága ékkő volt elszórva.

Azt mondta nekem, hogy „ne féljek”, mert ő „gondoskodni fog róluk”.

„Akkor, miközben lesöpörte a port és a szemetet, a hamis ékszerek és a hamis pénz mind felemelkedtek, és felhőként kirepültek az ablakon, a szél pedig magával sodorta őket. A sürgés-forgásban egy pillanatra lehunytam a szememet; amikor kinyitottam, a szemétnek nyoma sem volt. Az értékes ékszerek, a gyémántok, az arany- és ezüstpénzek bőségesen szétszórva hevertek az egész szobában.

„Ekkor az asztalra helyezett egy ékszeresládikát, amely az előzőnél sokkal nagyobb és szebb volt, és marokszámra összegyűjtötte a drágaköveket, a gyémántokat, az érméket, majd a ládikába vetette őket, mígnem egy sem maradt hátra, jóllehet némelyik gyémánt nem volt nagyobb egy gombostű hegyénél.

Ezután felszólított engem, hogy „jöjjek, és lássam.”

„Belenéztem a ládába, de szememet elvakította a látvány. Tízszer fényesebben ragyogtak korábbi dicsőségüknél. Azt gondoltam, hogy ama gonosz személyek lába a homokban súrolta meg őket, azoké, akik szétszórták és a porba taposták őket. Gyönyörű rendben voltak elhelyezve a ládában, mindegyik a maga helyén, anélkül, hogy bármi nyoma látszott volna annak a fáradságnak, amelyet az az ember fejtett ki, aki beledobta őket. Örömömben felkiáltottam, és ez a kiáltás felébresztett engem.” Early Writings, 81–83.

És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a mélységből feljövő fenevad hadat indít ellenük, legyőzi őket, és megöli őket. És holttestük a nagy város utcáján hever, amelyet lelki értelemben Sodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol a mi Urunkat is megfeszítették. És a népek, nemzetségek, nyelvek és nemzetek közül valók látják majd az ő holttestüket három és fél napon át, és nem engedik, hogy holttestüket sírba tegyék. És a föld lakosai örvendeznek rajtuk, vigadnak, és ajándékokat küldenek egymásnak, mivel e két próféta gyötörte a föld lakosait. Jelenések 11:7–10.

Az asszony pedig a pusztába menekült, ahol Istentől készített helye volt, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. Jelenések 12:6.

És láttam, amikor a Bárány felnyitotta az egyik pecsétet, és hallottam, mintegy mennydörgés szavát, amint a négy élőlény egyike ezt mondta: Jöjj és lásd. … És amikor felnyitotta a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény ezt mondta: Jöjj és lásd. … És amikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény ezt mondta: Jöjj és lásd. … És amikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény szavát, amint ezt mondta: Jöjj és lásd. Jelenések 6:1, 3, 5, 7.

És szétszórlak titeket a pogányok közé, és kardot rántok utánatok; földetek pusztává lesz, városaitok pedig romokká. 3Mózes 26:33.

„Krisztusnak mint a mi főpapunknak a szentek szentjébe való bemenetele a szentély megtisztítása végett, amint azt Dániel 8:14 bemutatja; az Emberfiának az Öregkorúhoz való eljövetele, amint azt Dániel 7:13 előadja; valamint az Úrnak az Ő templomába való eljövetele, amelyet Malakiás megjövendölt — mind ugyanazon esemény leírásai; és ezt szemlélteti a vőlegénynek a menyegzőre való megérkezése is, amelyet Krisztus a tíz szűzről szóló példázatban ír le, Máté 25-ben.” A nagy küzdelem, 426.

És megszabadítja őket az Úr, az ő Istenük azon a napon, mint az ő népének nyáját; mert olyanok lesznek, mint a korona kövei, fölemelve mint zászló az ő földjén. Mert milyen nagy az ő jósága, és milyen nagy az ő szépsége! A gabona felvidámítja az ifjakat, és az újbor a leányokat. Kérjetek az Úrtól esőt a késői eső idején; úgy az Úr villámló felhőket támaszt, és záporesőt ad nekik, mindenkinek füvet a mezőn. Mert a bálványok hiábavalóságot szóltak, és a jövendőmondók hazugságot láttak, és hamis álmokat beszéltek; hiába vigasztalnak: azért elindultak, mint a nyáj, nyomorogtak, mert nem volt pásztor. Fellángolt haragom a pásztorok ellen, és megbüntettem a bakokat; mert a Seregek Ura meglátogatta az ő nyáját, Júda házát, és olyanná tette őket, mint ékes harci lovát a viadalban. Zakariás 9:16–10:3.

És látám, amikor a Bárány felnyitott egyet a pecsétek közül, és hallám mintegy mennydörgésnek szavát, a négy élőlény közül egyet, amely ezt mondja vala: Jöjj és lásd. És látám, és ímé egy fehér ló; és aki azon üle, kezében íj vala; és korona adaték néki; és kiméne győzve, és hogy győzzön. Jelenések 6:1–2.

És láttam a megnyílt eget, és íme, egy fehér ló; és aki rajta ült, annak neve Hű és Igaz, és igazságban ítél és hadakozik. Szemei olyanok voltak, mint a tűz lángja, és fején sok korona volt; és egy név volt felírva rajta, amelyet senki sem ismert, csak ő maga. Vérbe mártott ruhába volt öltözve, és az ő neve Isten Igéje. És a mennyei seregek fehér lovakon követték őt, tiszta és fehér gyolcsba öltözve. Jelenések 19:11–14.

Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen eleség az én házamban, és próbáljatok meg engem ezzel, azt mondja a Seregek Ura, ha meg nem nyitom néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok rátok áldást bőségesen, annyira, hogy ne legyen elég hely annak befogadására. Malakiás 3:10.

„MILLER TESTVÉR ÁLMA”

„A következő álom több mint két évvel ezelőtt jelent meg az Advent Heraldban. Akkor felismertem, hogy az világosan kijelöli a mi múltbeli második adventi tapasztalatunkat, és hogy Isten az elszéledt nyáj javára adta ezt az álmot.

„Az Úr nagy és rettenetes napjának közeli eljövetelére utaló jelek között Isten az álmokat is elhelyezte. Lásd Jóel 2:28–31; Cselekedetek 2:17–20. Az álmok háromféleképpen jöhetnek; először, „a sok foglalatosság által”. Lásd Prédikátor 5:3. Másodszor, azoknak, akik a Sátán tisztátalan szellemének és megtévesztésének befolyása alatt állnak, lehetnek álmaik az ő hatása révén. Lásd 5Mózes 8:1–5; Jeremiás 23:25–28; 27:9; 29:8; Zakariás 10:2; Júdás 8. Harmadszor pedig, Isten mindig is tanította, és ma is kisebb-nagyobb mértékben tanítja népét álmok által, amelyek az angyalok és a Szentlélek közreműködése révén jönnek. Akik az igazság tiszta világosságában állnak, tudni fogják, mikor ad nekik Isten álmot; és az ilyenek nem lesznek megtévesztve, sem hamis álmok által tévútra vezetve.”

„Ő pedig monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: ha próféta van közöttetek, én, az Úr, látomásban jelentem meg magamat annak, és álomban szólok hozzá.” 4Mózes 12:6. Jákób ezt mondta: „Az Úr angyala álomban szólt nekem.” 1Mózes 31:2. „És Isten éjjel álomban eljött a szíriai Lábánhoz.” 1Mózes 31:24. Olvassátok el József álmait, [1Mózes 37:5–9,] majd teljesedésük érdekes történetét Egyiptomban. „Gibeonban megjelent az Úr Salamonnak éjjel álmában.” 1Királyok 3:5. A Dániel második fejezetében szereplő nagy, jelentős képmás álomban adatott, úgyszintén a hetedik fejezet négy fenevada stb. Amikor Heródes a gyermek Megváltót el akarta pusztítani, József álmában figyelmeztetést kapott, hogy meneküljön Egyiptomba. Máté 2:13.

„És lészen az UTOLSÓ NAPOKBAN, azt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és a ti fiaitok és leányaitok prófétálnak, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.” Cselekedetek 2:17.

„A prófétálás ajándéka, álmok és látomások által, itt a Szentlélek gyümölcse, és az utolsó napokban oly mértékben kell megnyilvánulnia, hogy jelül szolgáljon. Ez az evangéliumi egyház egyik ajándéka.״

„És adott némelyeket apostolokul, némelyeket pedig PRÓFÉTÁKUL, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul; hogy felkészítse a szenteket a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére.” Efézus 4:11, 12.

„És némelyeket rendelt az Isten az egyházban, először apostolokul, másodszor PRÓFÉTÁKUL” stb. 1 Korinthus 12:28. „A PRÓFÉTÁLÁST ne vessétek meg.” 1 Thesszalonika 5:20. Lásd még Apostolok Cselekedetei 13:1; 21:9; Róma 7:6; 1 Korinthus 14:1, 24, 39. A próféták, vagy a prófétálások, Krisztus egyházának építésére vannak; és Isten igéjéből semmiféle bizonyíték nem hozható fel arra, hogy ezeknek az evangélisták, pásztorok és tanítók megszűnése előtt kellett volna megszűnniük. De, mondja az ellenvető: „Oly sok hamis látomás és álom volt már, hogy semmi effélében nem bízhatom.” Igaz, hogy a Sátánnak is megvan a maga utánzata. Neki mindig voltak hamis prófétái, és bizonyosan számíthatunk rájuk most is, a megtévesztés és diadal e végső órájában. Akik az efféle különleges kinyilatkoztatásokat azért vetik el, mert létezik az utánzat, ugyanilyen joggal egy lépéssel tovább is mehetnének, és tagadhatnák azt is, hogy Isten valaha álomban vagy látomásban kijelentette magát az embernek, mert az utánzat mindig is létezett.

„Az álmok és látomások az a közeg, amelyen keresztül Isten kijelentette magát az embernek. E közegen át szólt a prófétákhoz; a prófétálás ajándékát az evangéliumi egyház ajándékai közé helyezte, és az álmokat és látomásokat az „UTOLSÓ NAPOK” egyéb jelei közé sorolta. Ámen.״

„A fenti megjegyzéseimmel az volt a célom, hogy az ellenvetéseket szentírásos módon elhárítsam, és az olvasó elméjét előkészítsem a következők számára.

„WM. MILLER,

„Low Hampton, New York, 1847. december 3.” James White, Miller testvér álma, 1–6.

„1. A „koporsó” a Biblia ama nagy igazságait jelképezi, amelyek a mi Urunk Jézus Krisztus második adventjére vonatkoznak, s amelyeket Miller testvér kapott, hogy közzétegye a világnak.

„2. A „hozzáerősített kulcs” a prófétai Ige értelmezésének módja volt — az Írást az Írással összevetve — a Biblia önmaga magyarázója. E kulccsal Miller testvér felnyitotta a „ládikát”, vagyis az advent nagy igazságát a világ számára.

„3. A »mindenféle és minden méretű« »ékszerek, gyémántok stb.«, melyek »olyan szépen voltak elrendezve a kazettában a maguk külön helyén«, Isten gyermekeit jelképezik [Malakiás 3:17], valamennyi egyházból, és az élet csaknem minden állásából és helyzetéből, akik elfogadták az adventhitet, és akik úgy látszottak, hogy saját helyükön bátor állást foglalnak az igazság szent ügyéért. Amíg ebben a rendben haladtak, kiki a maga kötelességére ügyelve, és alázatosan járva Isten előtt, »világosságot és dicsőséget tükröztek« a világ felé, amelyhez foghatót csak az apostolok napjaiban létező egyház mutatott. Az üzenet [Jelenések 14:6,7] úgyszólván a szél szárnyain haladt, és a meghívás: »Jöjjetek, mert immár minden készen van« [Lukács 14:17], erővel és hatással terjedt szét.”

„4. „A nép kezdett bejönni, eleinte csekély számban, de sokasággá növekedett.” Amikor az advent tanát először hirdette Miller testvér és még nagyon kevesen mások, alig volt valami hatása, és csak igen kevesen ébredtek fel általa; ám 1840-től 1844-ig, bárhol hirdették is, az egész közösség felbolydult.

„5. Amikor a repülő angyal [Jelenések 14:6–7] először kezdte hirdetni az örökkévaló evangéliumot: »Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget; mert eljött az ő ítéletének órája«, sokan ujjongtak Jézus eljövetelének és a helyreállításnak kilátásában, akik később ellene szegültek, és csúfolták, gúnyolták azt az igazságot, amely nem sokkal előbb még örömmel töltötte el őket. Nyugtalanságot keltettek, és szétszórták az ékszereket. Ez elvezet bennünket 1844 őszéhez, amikor megkezdődött a szétszóratás ideje.”

„Jegyezd meg ezt: azok háborgatták és szórták szét az ékességeket, akik egykor „örömkiáltással ujjongtak”. És 1844 óta senki sem szórta szét olyan hatékonyan a nyájat, és nem vezette őket tévútra, mint azok, akik egykor az igazságot hirdették, és örvendeztek benne, később azonban megtagadták Isten munkáját és a prófécia beteljesedését a mi múltbeli adventi tapasztalatunkban.

„6. A valódiak között elszórt „hamis ékszerek és hamis pénzérmék” nyilvánvalóan a hamis megtérteket, vagy az „idegen gyermekeket” [Hóseás 5:7] jelképezik, mióta az ajtó 1844-ben bezáratott.

„7. A „piszok és forgácsok, homok és mindenféle szemét” a különféle és számos tévedést jelképezi, amelyeket 1844 ősze óta a második adventben hívők közé behoztak. Itt ezek közül néhányat megemlítek.

„1. Az az állásfoglalás, amelyet némely „pásztor” elbizakodottan elfoglalt közvetlenül azután, hogy a „éjféli kiáltás” elhangzott: azt állították, hogy a Szentlélek ama ünnepélyes, lélekolvasztó hatalma, amely a hetedik hónap mozgalmát kísérte, mesmerikus befolyás volt. George Storrs az elsők között volt, akik ezt az álláspontot felvették. Lásd írásait 1844 utolsó részében a Midnight-Cry című lapban, amely akkor New York Cityben jelent meg. J. V. Himes az 1845 tavaszán tartott albanyi konferencián azt mondta, hogy a hetedik hónap mozgalma hét láb mélységben termelt mesmerizmust. Ezt olyan valaki mondta el nekem, aki jelen volt, és hallotta e megjegyzést. Mások, akik tevékeny részt vettek a hetedik hónap kiáltásában, azóta azt nyilvánították, hogy az a mozgalom az Ördög munkája volt. Krisztusnak és a Szentléleknek munkáját az Ördögnek tulajdonítani Üdvözítőnk napjaiban káromlás volt, és most is káromlás. 2. A határozott időre vonatkozó sok kísérlet. Mióta a 2300 nap 1844-ben véget ért, különböző személyek meglehetősen sok időpontot tűztek ki azok lezárulására. Ezzel eltávolították a „határjeleket”, és sötétséget meg kételyt vetettek az egész adventmozgalomra. 3. A spiritualizmus minden képzelgésével és túlzásával együtt. Az Ördög e cselfogása, amely a halál rettenetes munkáját vitte véghez, igen találóan van ábrázolva „forgáccsal” és „mindenféle szeméttel”. Sokan azok közül, akik magukba itták a spiritualizmus mérgét, elismerték múltbeli adventtapasztalatunk igazságát, és e tény következtében sokakat arra vezettek, hogy elhiggyék: a spiritualizmus annak természetes gyümölcse volt, hogy hitték, Isten vezette az 1843. és 1844. évi nagy adventmozgalmakat. Péter, amikor azokról beszél, akik „veszedelmes eretnekségeket csempésznek be, még az Urat is megtagadva, aki megváltotta őket”, ezt mondja: „AKIK MIATT AZ IGAZSÁG ÚTJÁT GYALÁZNI FOGJÁK.” 4. S. S. Snow, aki azt állította magáról, hogy ő „Illés próféta”. Ez az ember különös és vad pályafutásában szintén kivette részét e halálmunkából, és magatartása hajlamos volt arra, hogy sok őszinte lélek szemében rossz hírbe hozza a várakozó szentek valódi álláspontját.”

„A tévedések e jegyzékéhez még sok másat is hozzáfűzhetnék, mint például a Jelenések 20:4, 7 „ezer éve” a múltban, a Jelenések 7:4; 14:1 száznegyvennégyezerje, azok, akik Krisztus feltámadása után „felkeltek és kijöttek a sírokból”, a nemdolgozás tana, a csecsemők megsemmisítésének tana stb. stb. E tévedéseket oly szorgalmasan terjesztették, és oly erőltetetten rájuk tukmálták a várakozó nyájra, hogy abban az időben, amikor Miller testvérnek az álma volt, az igaz ékkövek „kirekesztettek a látásból”, és a próféta szavai alkalmazhatók voltak: „És eltávolíttatott a jog, és az igazság messze áll,” stb. stb. Lásd Ézsaiás 56:14.”

„Abban az időben nem volt egyetlen adventista lap sem az országban, amely a jelenvaló igazság ügyét képviselte volna. A „Day-Dawn” volt az utolsó, amely a kis nyáj igaz álláspontját védelmezte; ám az számos hónappal azelőtt megszűnt, hogy az Úr Miller testvérnek adta ezt az álmot; és utolsó haldokló küzdelmében a megfáradt, sóhajtozó szenteket 1877-re, vagyis az akkor még harminc esztendőnyire levő jövőbe irányította, mint végső szabadulásuk idejére. Jaj! jaj! Nem csoda, hogy Miller testvér álmában „leült és sírt” a dolgoknak e szomorú állapota felett.

„8. A szelence azt az adventigazságot jelképezi, amelyet Miller testvér hirdetett a világnak, amint azt a tíz szűz példázata kijelöli. Máté 25:1–11. Először az időt, 1843-at; másodszor a késedelmi időt; harmadszor az éjféli kiáltást, 1844 hetedik hónapjában; és negyedszer a bezárt ajtót. Senki, aki 1843 óta olvasta a Második Advent lapjait, nem fogja tagadni, hogy Miller testvér az advent történetének e négy fontos pontját képviselte. Az igazságnak ezt az összhangzó rendszerét, vagyis e ‘szelencét’, darabokra tépték, és a hulladék közé szórták azok, akik elvetették saját tapasztalatukat, és megtagadták éppen azokat az igazságokat, amelyeket ők maguk Miller testvérrel együtt oly bátran hirdettek a világnak.”

„9. A „szennyseprűvel” ellátott férfi a jelenvaló igazság tiszta világosságát jelképezi, amint azt a harmadik angyal üzenete tárja fel [Jelenések 14:9–12], amely most a maradék közül tisztítja ki a tévelygéseket. A jelenvaló igazság ügye 1848 tavaszán kezdett feléledni, és attól az időtől fogva mind a mai napig emelkedik és erősödik. A „szennyseprű” mozgásban volt, és a tévelygések eltűntek az igazság tiszta világossága elől; és a drága ékkövek közül némelyek, akiket még csak rövid idővel ezelőtt is sötétség és tévelygés borított be, s így elrejtve maradtak a szem elől, most a jelenvaló igazság tiszta világosságában állnak.”

„Ez az a munka, amely az ékkövek előhozatalát és a tévelygés eltávolítását végzi, gyorsan növekszik, és rendeltetése szerint egyre nagyobb erővel halad előre mindaddig, míg a szentek mind fel nem kutattatnak, és el nem nyerik az élő Isten pecsétjét. Hasonlítsd ezt össze Ezékiel harmincnegyedik fejezetével, és meglátod, hogy Isten megígérte: összegyűjti nyáját, amely ebben a sötét és felhős napon szétszóratott, 1844 óta. Jézus eljövetele előtt a „kicsiny nyáj” összegyűjtetik „a hit egységébe”. Jézus most tisztít magának „egy tulajdon népet, jó cselekedetekre igyekezőt”, és amikor eljön, úgy találja majd az ő „egyházát, hogy azon nem lesz szeplő, vagy sömörgözés, vagy afféle”. „Akinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét, és csűrébe takarítja gabonáját, stb.” Máté 3:12.

„10. A második, „az előbbinél sokkal nagyobb és szebb ládika”, amelybe az elszórt „ékszereket”, „gyémántokat” és pénzérméket összegyűjtötték, az élő jelenvaló igazság tágas mezejét jelképezi, amelybe az elszórt nyáj összegyűjtetik, mégpedig a 144 000, akik mindnyájan az élő Isten pecsétjét viselik. Egyetlen drága gyémánt sem marad a sötétben. Jóllehet némelyek nem nagyobbak egy gombostű hegyénél, nem fognak felettük elsiklani, és nem maradnak ki ezen a napon, amikor Isten összegyűjti az ő ékszereit. [Malakiás 3:16–18] El tudja küldeni angyalait, és sietve kivezettetheti őket, miként Lótot is kivezette Sodomából. „Rövid munkát végez az Úr a földön.” „Igazságban rövidre szabja azt.” Lásd Róma 9:28.” James White, Footnotes to Brother Miller’s Dream.