The Book of Joel and The Laodicean Seventh-day Adventist Church - Number Forty-Five

A 3Mózes huszonharmadik fejezete három próbatételt azonosít a száznegyvennégyezer pünkösdi időszakán belül. A sátoros ünnep első napjának a pünkösd napjával való egybeillesztése, majd annak a negyven napnak az első zsengék napjával való egybeillesztése, amely alatt Krisztus színről színre tanította a tanítványokat mennybemenetele előtt, olyan átfogó szerkezetet hoz létre, amely a három angyal üzenetét jelképezi.

Amikor a „halált, temetést és feltámadást” egyetlen, három lépésből álló prófétai jelzőpontként alkalmazzuk, amint azt Krisztus keresztsége szemlélteti, azt találjuk, hogy a feltámadás után öt nappal, a zsenge napján, a kovásztalan kenyerek hét napos ünnepének vége szent gyülekezésként érkezik el. Így Krisztus feltámadásától, amely egybeesik a zsengeáldozattal, egy öt napos időszak következik.

A sátoros ünnep első napjának a pünkösd napjával való egybeigazítása által létrehozott szerkezet végén egy másik, három lépcsőből álló útjelző található, amelyet ugyancsak öt nap követ, és amely elér egészen pünkösdig.

A két „háromlépcsős útjelzőt, amelyet öt nap követ”, harmincnapos időszak választja el egymástól. Amikor a sátoros ünnep első napját a pünkösd napjával hozzuk összhangba, megértjük, hogy a sátoros ünnep előtt öt nappal volt az engesztelés napja. Az engesztelés napja előtt tíz nappal volt a trombiták ünnepe. Krisztus feltámadása után, a zsengék napját követően, a negyven napnyi színről színre való tanítása a trombiták ünnepe után öt nappal, és az engesztelés napja előtt öt nappal esik egybe.

Az Ő „halála, temetése és feltámadása” hármas lépésből álló útjelzője, amelyet ezt követően öt nap követ a kovásztalan kenyerek ünnepének végéig, harminc nappal később megismétlődik a „kürtzengés, mennybemenetel és ítélet” hármas lépésből álló útjelzőjében, amelyet ezután öt nap követ pünkösdig. A kezdeti, hármas lépésből álló útjelző könnyen meghatározható egyetlen, három lépésből álló útjelzőként, mert Krisztus keresztsége közvetlenül ekként azonosítja, amely az Ő „halálát, temetését és feltámadását” jelképezi. A keresztség volt az alfa a szent 1260 napos időszakhoz, amely az Ő „halálában, temetésében és feltámadásában” tetőzött, s ez volt az 1260 nap omega-ja.

A pünkösdi időszak végén álló háromlépcsős útjelzőt prófétai alkalmazás által kell felismerni. A pünkösdi időszak ötven napjában ugyanaz a szerkezet található meg az elején és a végén. Annak az elvnek alapján, hogy Krisztus mindig a kezdet által szemlélteti a véget, azonosíthatjuk a trombiták ünnepét, amelyet a mennybemenetel követ, majd az engesztelés napja, majd öt nap mint egy „háromlépcsős útjelző, amelyet öt nap követ”.

A javasolt három lépést a Biblia azon irányelveinek fényében is megvizsgáljuk, amelyek e három lépés mindegyikének jellegzetességeit tárják elénk. E három lépés Isten Igéjében ismételten megjelenik. Ezek a három angyal; ezek az udvar, a szenthely és a szentek szentje; ezek a Szentlélek munkája a bűn, az igazság és az ítélet tekintetében való meggyőzésben. Ahhoz, hogy a kürtzengés ünnepét, a mennybemenetelt és az engesztelés napját e három lépésként azonosítsuk, szükséges, hogy mindegyik lépés összhangban álljon a Szentírás megalapozott bizonyságtételével.

A trombiták figyelmeztető üzenetet jelentenek, és az első angyalhoz kapcsolódnak, aki így kiált: „féljétek az Istent”. Krisztus mennybemenetele az Ő Második Eljövetele dicsőségének jelképe, mert az első angyal második kifejezése ez: „dicsőséget adjatok néki”. Az engesztelés napja az ítélet jelképe, és az első angyal harmadik kifejezése ez: „eljött az Ő ítéletének órája”. Több módon is azonosítható, hogy a waymark három lépésének prófétikus jellegzetességei a pünkösdi időszak végén az örökkévaló evangélium három lépését ábrázolják, ahol sokan „megtisztíttatnak, megfehéríttetnek és megpróbáltatnak”.

Így tehát láthatjátok, hogy a három lépésből álló első útjelzőnél az árpa zsengéjének felajánlása adatik, és a három lépésből álló utolsó útjelzőnél a búza zsengéjének felajánlása adatik. Ebből azt is megláthatjátok, hogy a pünkösdi időszak alfa három lépése a kovásztalan kenyeret azonosítja, míg a három lépésből álló omega útjelző a kovászos kenyeret azonosítja. Sőt még azt is megláthatjátok, hogy a kezdetben lévő háromlépéses útjelzőnél emeltetett fel Krisztus, hogy minden embert magához vonzzon, és a befejezés háromlépéses útjelzőjén a százhuszonnégyezer zászlójele emeltetik fel, hogy a pogányokat magához vonzza.

Az első és a harmadik angyal prófétai szinten ugyanaz az angyal, mert az első a kezdet — a harmadik pedig a vég. Az alfa első angyal az ítélet megnyílását hirdeti, az ómega utolsó angyal pedig az ítélet lezárulását hirdeti. Az első angyal üzenetét az iszlám beteljesedése erősítette meg 1840. augusztus 11-én, a harmadik angyalt pedig az iszlám egy beteljesedése erősítette meg 9/11-kor. White testvérnő arról tájékoztat bennünket, hogy mind az első, mind a harmadik angyal küldetésének az volt a célja, hogy dicsőségével beragyogja a földet. Más tanúk is bőségesen vannak, és kellőképpen alátámasztják a pünkösdi időszak szerkezetének azonosítását, amint az Krisztus feltámadásától pünkösdig terjedő ötven napban, valamint a 3Mózes huszonharmadik fejezete első huszonkét versében és a 3Mózes huszonharmadik fejezete utolsó huszonkét versében feltárul. A két határjel között, amelyek közül az egyik egy három lépésből álló, majd öt nap által követett határjel, egy harmincnapos időszak húzódik, amely a második angyalt jelképezi.

A „három lépést öt” nap követő első útjelző az első angyal, a harminc nap a második angyal, és a „három lépést öt” nap követő második útjelző a harmadik angyal. Ez a három lépés a teljes pünkösdi időszakot felöleli egészen Pünkösdig, amely azután a sátoros ünnep hét napjának kezdetét jelzi, s ez a késői eső kitöltetését jelképezi a vasárnaptörvény válsága idején, amely az Egyesült Államokban meghozott vasárnaptörvénnyel kezdődik, és addig tart, amíg Mihály fel nem kél, és az emberi kegyelemidő le nem zárul. A szerkezet isteni, de komoly megfontolásokat vet fel.

Nyilvánvaló, hogy a „harsonák, mennybemenetel és ítélet” által jelképezett útjelző a lakmuszpróba és a harmadik próba. A harmadik próba mindig a lakmuszpróba, ahol a jellem megnyilvánul, de sohasem ott fejlődik ki.

Amikor a trombiták ünnepének útjelzője elérkezik, jellemed örökre lepecsételődik, zászlóként felemeltetsz, és bűneid örökre eltöröltetnek. A három lépés a lepecsételés három aspektusát jelképezi. Az Éjféli Kiáltás üzenetének elérkezése nyilvánvalóvá teszi, kik azok, akiknél van olaj, és akik zászlóként felemeltetnek, miközben bűneik eltávolíttatnak. Az üzenet, a munka és a pecsét mind egy útjelző. Olyan útjelző ez, „amely a lelket szemtől szembe állítja a halállal” egy „váratlan csapás” miatt. Az iszlám trombitája azt a „váratlan csapást” jelképezi. Ekkor a „Ímé, jön a Vőlegény” üzenete öt nappal a vasárnaptörvény előtt hirdettetik, amikor az üzenet a harmadik angyal hangos kiáltásává változik.

A jelzőoszlop útjának három lépése a száznegyvennégyezer megpecsételésének és felemeltetésének azonosító elemei, közvetlenül a vasárnapi törvény előtt. Nyilvánvaló, hogy a „kürtök, felemelkedés és ítélet” próbaköve az exeteri tábori összejövetel által került bemutatásra. Az engesztelés napja és a pünkösd közötti öt nap azt a hatvanhat napot jelképezi, amely az exeteri tábori összejövetel 1844. augusztus 17-i befejezése és 1844. október 22. között telt el, amikor az ajtó bezárult. A millerita történelem e hatvanhat napja az utolsó napokat szemlélteti, és ebben a vonatkozásban a Midnight Cry üzenetének a száznegyvennégyezer általi hirdetését ábrázolja.

A pünkösdig hátralévő öt nap megfelel annak a hatvanhat napnak, amely alatt a milleriták hirdették az Éjféli Kiáltás üzenetét, amelyet Krisztus jeruzsálemi diadalmenete is előképezett. A három lépés közül az első a trombiták ünnepe, amely a hetedik trombita, vagyis a harmadik jaj, avagy az iszlám az utolsó napokban, és Krisztus diadalmas bevonulását egy szamár eloldása előzte meg.

Prófétai értelemben ez azt jelzi, hogy a szamár eloldása jelöli a diadalmas bevonulás kezdetét, amely az Éjféli Kiáltás. A bibliai próféciát az utolsó napokban a bibliai prófécia hatodik királyságára kell alkalmazni — a földi fenevadra, az Amerikai Egyesült Államokra. Az iszlám csapást fog mérni az Egyesült Államokra, miként tette 9/11-kor, s így az Éjféli Kiáltás hirdetésének kezdetét az Egyesült Államokra az iszlám által mért jelentős csapás jelöli, és az Éjféli Kiáltás hirdetésének végét szintén egy másik, az Egyesült Államokra az iszlám által mért jelentős csapás, mert Jézus mindig egy dolog végét egy dolog kezdetével szemlélteti.

A pünkösd üzenete a hangos kiáltás üzenete, és a hangos kiáltás egyszerűen az Éjféli Kiáltás üzenetének felerősödése. A millerita történelemben az Éjféli Kiáltás akkor ért véget, amikor 1844. október 22-én bezárult az ajtó, és az utolsó napokban akkor ér véget, amikor a vasárnaptörvénynél bezárul az ajtó. Pünkösdkor Péter Jóel üzenetét hirdette, és mivel a pünkösd az Éjféli Kiáltás ómega-végződése, ezért az Éjféli Kiáltás alfa-kezdete, Péter, prófétai szükségszerűséggel szintén Jóel üzenetét kell hogy hirdesse. Az Éjféli Kiáltás idején Péter az Apostolok cselekedetei második fejezetében, a felső teremben, a harmadik órában van, majd ugyanazon a napon a kilencedik órában a templomban Jóel üzenetét hirdeti.

Péter a száznegyvennégyezer jelképe Pünkösdkor, amely az Éjféli Kiáltás vége, és ő a száznegyvennégyezer jelképe az Éjféli Kiáltás kezdetén is. A száznegyvennégyezer elpecsételése és felemelése a szamár eloldásával kezdődik, amikor az iszlám lesújt. Amikor a milleriták elhagyták az exeteri táborgyűlést, úgy vitték az üzenetet, mint egy áradó dagályhullám, és jelképesen előképei voltak annak a száznegyvennégyezernek, akik megismétlik azt a tapasztalatot.

Ez az alkalmazás még súlyosabbá válik, amikor felismered, hogy Péter azokat jelképezi, akik az éjféli kiáltás üzenetét hirdetik a pünkösdi időszak lakmuszpróbájánál és harmadik próbatételénél. Péter számára a pünkösd harmadik órája őt a felházba helyezi, és a felház egyúttal a pünkösd előtti tíz napot is jelenti. A pünkösdi időszak második próbatétele az a harmincnapos templomi próba, amely az alapvető próbatételt követi. A templom második próbatétele megköveteli, hogy a hűségesek hit által belépjenek a Szentek Szentjébe, ahol bűneik eltöröltetnek, és ahol hit által Krisztussal együtt a mennyeiekben foglalnak helyet. Az Apostolok cselekedeteinek könyve tudatja velünk, hogy Péter a felházban, a harmadik órában kezdte meg beszédét Jóel könyvéről, majd a kilencedik órában a templomban volt.

Krisztust a harmadik órában szegezték a keresztre, és a kilencedik órában halt meg. Az ő halála, temetése és feltámadása egy útjelző, három lépéssel. A harmadik lépés, a zsengék napja, kezdetét veszi annak az ötven napnak, amely Pünkösdben teljesedik be. A pünkösdi időszak alfájában a harmadik és a kilencedik óra világos ellentétet képvisel, mert Krisztus a harmadik órában élt, a kilencedikben pedig halott volt. Péter a harmadik órában a felső teremben volt, a kilencedikben pedig a templomban.

Krisztus idejében a pünkösdi időszak ötven szent napja egy szent prófétai időszak volt, amely közvetlenül kapcsolódott a kétezer-háromszáz évre szóló próféciához. Különösképpen kapcsolódott a zsidó nemzetre vonatkozó négyszázkilencven év utolsó hetéhez Dániel kilencedik fejezetében. Az a szent hét, amelyben Krisztus megerősítette a szövetséget, két egyenlő, 1260 prófétai napból álló időszakra oszlott. E hét középpontja a kereszt volt. A kereszt a harmadik és a kilencedik órát jelöli meg, és Péter pünkösdkor ugyanígy tesz. A 34. évben ugyanannak a szent hétnek a végén, amikor Kornéliusz Caesarea Maritimából Péterért küldött, a kilencedik óra volt.

Másnap Péter a hatodik óra tájban felmegy a háztetőre imádkozni.

A Péterhez intézett hívás, hogy menjen Cézáreába, a kilencedik órában hangzik el, amikor egy angyal érkezik, hogy szóljon Kornéliuszhoz. Kornéliusz Isten azon többi gyermekeit jelképezi, akiket a vasárnapi törvény idején hívnak ki Babilonból. Az angyal, aki a vasárnapi törvény idején érkezik, a Jelenések tizennyolcadik fejezetének második hangja, aki azokat szólítja menekülésre, akik még Babilonban vannak. Péter a száznegyvennégyezer, Kornéliusz pedig a tizenegyedik óra munkásai, akiket Péter előtt tisztátalan állatok jelképeznek. Péter és Kornéliusz viszonya a Jelenések hetedik fejezetének viszonya, ahol a száznegyvennégyezret a nagy sokasággal összefüggésben azonosítják. Péternek háromszor parancsoltatott meg, hogy keljen fel, ölje meg, és egye meg. Mint a száznegyvennégyezer, a Kornéliusztól jövő hívás az a pont, ahol a zászlónak parancs adatik, hogy felemelkedjék.

Kornéliusz Caesarea Maritimában van, amelyet olykor a tenger melletti Caesareának is neveznek. A Jelenések könyve tizenhetedik fejezete tudatja velünk, hogy „a vizek” „népek, sokaságok, nemzetek és nyelvek”. A vizek azok, akik Isten egyházán kívül vannak, és a Jelenések könyvében, valamint Péter tisztátalan vadállatokról szóló látomásában a négyes szám az egész világot jelképezi. Péter látomásában négyféle vadállat van, és egy lepedőben ereszkednek alá, amelyet annak négy sarkánál fogva tartanak. Péternek Kornéliuszhoz való viszonyát Nóé és azok a vadállatok is ábrázolják, amelyek felmentek a bárkára.

Péter Joppéban volt, amelynek jelentése: „fényes és szép”, mert a száznegyvennégyezer jelképeként Péter a pogányok számára a fényes és szép zászló. A kilencedik órában a pogányok felébrednek a zászlóra, amelyet White testvér a szombattal, Isten törvényével, a harmadik angyal üzenetével és a világ különböző részein szolgáló misszionáriusokkal azonosít, akik az utolsó napok üzenetét hordozzák. Kornéliusz a zászlóra ébredt fel, amikor az angyal a kilencedik órában megérkezett a tenger melletti Cézáreába. A pünkösdi vasárnaptörvény idején az üzenet ezután eljut a világhoz—a tengerhez.

A zászló felemelése úgy is ábrázoltatik, mint az Úr házának felemeltetése a hegyek fölé; Péter pedig a szép, fényes Joppé városában a háztetőn imádkozott a hatodik órában, közvetlenül a kilencedik óra vasárnapi törvénye előtt. Amikor a száznegyvennégyezer elpecsételtetik, a világban végbemenő válság körülményei arra indítják Isten más gyermekeit, akik még Babilonban vannak, hogy világosságot keressenek. Arra vezettetnek, hogy Pétert megtalálják a ház tetején Joppéban.

Péter Máté tizenhatodik fejezetében szintén Caesarea Philippiben volt. A Hermón-hegy lábánál fekvő Caesarea Philippi ugyanazt a nevet viselte, mint a tenger melletti Caesarea, mégis határozott ellentét állt fenn közöttük, mivel az egyik város a szárazföldön, a másik pedig a tengernél volt. Krisztus megfeszítése a harmadik órában és halála a kilencedikben az élet és a halál világos ellentétét jelöli. Péter pünkösdkor a harmadik és a kilencedik órában a felső szobától a templomig terjedő világos ellentétet azonosítja. A szárazföldi Caesarea vagy a tenger melletti Caesarea a harmadik és a kilencedik óra szükséges prófétai ellentétét jelképezi, de nincs közvetlen utalás a harmadik órára, amikor Péter Caesarea Philippiben volt. Két vagy három tanú vallomása alapján áll meg egy dolog, és a kereszt harmadik és kilencedik órájában, valamint pünkösd napján is mindkét szemléltetést egyetlen személy képviseli, akár Krisztus élve vagy a sírban, akár Péter a felső szobában vagy a templomban.

A két Caesarea-ban a harmadik és a kilencedik óra harmadik bizonyságtétele Pétert jelöli meg elsődleges szereplőként mindkét esetben, miként Krisztus volt az a pünkösdi időszak kezdetén, Péter pedig ugyanazon időszak végén. A harmadik óra alfa-jellege ugyanaz, mint a kilencedik óra ómega-jellege, s ez az egyik bizonyság arra, hogy Caesarea Philippi a két Caesarea közül az alfa. A második bizonyság az, hogy mindkét város neve ugyanaz, így a főszereplő neve és a város neve azonos. A harmadik bizonyság a szárazföld és a tenger közötti ellentét. Amikor Péter Caesarea Philippiben volt, a harmadik óra volt. Itt válik az üzenet még komolyabbá.

Helyes két, azonos nevű várost egymással összhangba állítani, és pontosan ezt tesszük; ugyanakkor a harmadik és a kilencedik órát is bevonjuk az alkalmazásba Krisztusnak a kereszten, valamint Péternek pünkösdkor adott bizonyságtétele alapján. A három vonal egyesítésével — Krisztus harmadik és kilencedik órája, Péter pünkösdkori harmadik és kilencedik órája — megállapítjuk a harmadik órát Caesarea Philippinél. Ugyanezt a prófétai logikát kell alkalmazni Kornéliuszra a kilencedik órában, Péterre a hatodik órában, majd Péterre Caesarea Philippinél a harmadik órában.

Péter mindhárom útjelzőnél jelen van; Kornéliusz a hatodik és a kilencedik óránál van együtt Péterrel, de a harmadiknál nincs jelen Caesarea Philippiben. A vonal összefügg, mert minden egyes lépés rendre a harmadik, a hatodik és a kilencedik óra Caesarea Philippitől Joppén át Caesarea Maritimáig. Mindkét Caesarea kulturális gyökerei egyaránt Görögországhoz és Rómához kapcsolódtak, ám Caesarea Philippi sajátos megkülönböztető jegye a távoli, misztikus pogányság megtestesülése volt, míg a tengerparti Caesarea kereskedelmi és közigazgatási központként a görög kultúrát a római kormányzással ötvözte. Caesarea Philippi az egyházpolitika, Caesarea Maritima pedig az államkormányzás jelképe volt.

Caesareától Caesareáig terjedő vonalban Joppa a három lépés közül a középső. A három lépést a harmadik, a hatodik és a kilencedik óra jelképezi. A tenger melletti Caesarea a kilencedik órában a vasárnaptörvény, amikor az evangélium a pogányokhoz megy. Három órával korábban, a hatodik órában Péter Joppában van, a fényes és ragyogó városban. Az előtt három órával Péter a Trombiták ünnepén van, a harmadik órában. Caesareától Caesareáig az Éjféli Kiáltás időszaka. Péter azokat jelképezi, akik az Éjféli Kiáltást hirdetik a kezdetétől egészen a befejezéséig, mert Jézus mindig összhangba hozza a kezdetet a véggel. Az Éjféli Kiáltás a szamár eloldásával kezdődik a trombiták ünnepének útjelzőjénél, ahol Péter Jóel üzenetét hirdeti.

Péter a harsonák ünnepének háromlépcsős útjelzőjénél áll: a mennybemenetel következik, majd az ítélet. Ennél az útjelzőnél, Máté tizenhatodik fejezetében vetődik fel a kérdés Krisztus kilétéről. Péter neve megváltozik, és Krisztus kijelenti, hogy erre a Kősziklára építi fel egyházát. A Kőszikla, amelyre a templom épül, az alap, és Péter Cézárea Filippiben az első angyal üzenete, amely az alapvető üzenet. Amikor Péter a következő lépéshez ér, Joppénál, felemelkedik, miként Krisztus is a negyven napnyi szemtől szembeni tanítás végén. A mennybemenetel a kereszttel is párhuzamban áll, az üdvtörténet elsődleges jelvényével; a kereszt pedig két részre oszlik: a két latorral, a kárpitnak a Szentek Szentje felé történő meghasadásával, valamint a sötétséggel és az órákkal.

Joppéban, a hatodik órában Péter a szétválasztás prófétai pontján áll: az elveszettek és a megmentettek, a világosság és a sötétség, valamint az Éjféli Kiáltás kezdetének és végének határán. Ez a törés a száznegyvennégyezer laodiceai mozgalmának a száznegyvennégyezer filadelfiai mozgalmába való átmenetét hangsúlyozza. Ez jelöli a laodiceai Hetednapi Adventista egyház teljes elvetését. Az engesztelés napja által jelképezett, ítéleti értelemben vett bezárt ajtó öt nappal a pünkösdi vasárnaptörvény előtt következik be. Ezt az ítéletet a mennybemenetel előzi meg, azt pedig a kürt üzenete. Ez a három lépés azt az útjelzőt jelképezi, ahol Isten pecsétje rányomatik, és az Éjféli Kiáltás üzenetét a győzedelmes egyház hirdeti azoknak, akiket Kornéliusz képvisel.

Péter hirdeti az üzenetet pünkösdkor, és a pünkösd az Éjféli Kiáltás üzenetének végét jelöli. Ezért prófétai szükségszerűség, hogy Péter az Éjféli Kiáltás időszakának kezdetén is hirdesse az üzenetet. A kezdet mindig a véget szemlélteti. Péter Éjféli Kiáltás-üzenete akkor nyer erőt, amikor az iszlám szamarát eloldják, és az megtámadja az Egyesült Államokat, miként azt ismét megteszi a vasárnaptörvénynél. Az, hogy Péter pünkösd harmadik és kilencedik órájában hirdeti az üzenetet, az Éjféli Kiáltás kezdetét és végét azonosítja.

Az általunk vizsgált idővonalban a negyven nap, amely Krisztus mennybemenetelével ér véget, egyúttal a felházban töltött tíz nap kezdetét is jelenti. A tíz napból öt nap elteltével az engesztelés napja azonosítja, hogy Izráel bűnei eltöröltettek, és az egyház elkészítette magát. A harmadik órában volt Péter a felházban pünkösdkor. A vasárnapi törvény kilencedik órájában az üzenet éjféltől a hangos kiáltásig változik.

Péter általi meghirdetése az Éjféli Kiáltás üzenetének akkor történik, amikor ő a harmadik órában van. Ezt az üzenetet a trombiták ünnepe jelöli, amikor a szamarat eloldják, valamint Cézárea Filippi, és Cézárea Filippi egyúttal Panium is. Paniumot Dániel tizenegyedik fejezetének tizenharmadiktól tizenötödikig terjedő versei ábrázolják. Péter nemcsak az Egyesült Államokat érő iszlám csapást azonosítja, amikor a szamarat eloldják az Éjféli Kiáltás hirdetésének kezdetén, hanem Péter egyidejűleg Panium csatájánál is van, amely a vasárnapi törvényhez vezet. Panium csatája párhuzamos esemény az Egyesült Államokat érő iszlám csapással.

A következő cikkben folytatjuk e dolgok tárgyalását.