I have reached the point in this introduction to the book of Joel to briefly summarize some of the points from the first eight articles and identify what we should expect from the book of Joel now that we take it up more directly, and then of course what does that have to do with the battles of Raphia and Panium of Daniel 11:11–16?

Eljutottam a Jóel könyvéhez írt e bevezetésnek arra a pontjára, hogy röviden összefoglaljam az első nyolc cikk néhány megállapítását, és megjelöljem, mit kell várnunk Jóel könyvétől most, hogy közvetlenebbül foglalkozunk vele; továbbá természetesen azt is, hogy mindennek mi köze van Dániel 11:11–16 Ráfia és Panium csatáihoz?

We have placed an emphasis upon the song of the vineyard for “experience” is represented by a “song” prophetically. One of the characteristics of the one hundred and forty-four thousand as they sing the song of Moses and the Lamb, which is simply John’s way to represent Isaiah’s vineyard song. Every major prophet begins their books with condemnations against Israel for their rebellion, or you could say that every major prophet first sings the song of the vineyard. I contend that Joel’s song of the vineyard in chapter one is one of the most important revelations about the vineyard song. I could not say if I am correct or not, but the reason I am of this conviction is the prophetic connections that are symbolically represented in the book of Joel appear to be a key, or perhaps an axle for several spokes. Joel’s testimony not only connects with the other parallel lines, but it seems to set a point of reference, especially through the symbolism of the vineyard being destroyed in chapter one, and the next two chapters identifying both the image of the beast testing time in the United States and also the image of the beast testing time for the world. And it is all set within the context of a vineyard, and a vineyard isn’t a living vineyard—if it gets no rain.

Hangsúlyt helyeztünk a szőlőskert énekére, mert prófétikusan a „tapasztalatot” egy „ének” jelképezi. A száznegyvennégyezer egyik jellemzője, hogy Mózes és a Bárány énekét éneklik, ami egyszerűen János módja arra, hogy Ézsaiás szőlőskert-énekét ábrázolja. Minden nagypróféta könyvét Izrael elleni kárhoztató ítéletekkel kezdi lázadása miatt; másképpen szólva azt is mondhatnánk, hogy minden nagypróféta először a szőlőskert énekét énekli. Azt állítom, hogy Jóel első fejezetben található szőlőskert-éneke a szőlőskert énekéről szóló egyik legfontosabb kinyilatkoztatás. Nem tudnám megmondani, igazam van-e vagy sem, de meggyőződésem oka az, hogy a Jóel könyvében jelképesen megjelenített prófétai kapcsolódások kulcsnak, vagy talán több küllő tengelyének tűnnek. Jóel bizonyságtétele nemcsak a többi párhuzamos vonallal kapcsolódik össze, hanem úgy látszik, egy viszonyítási pontot is kijelöl, különösen azáltal, hogy az első fejezetben a szőlőskert pusztulásának szimbolikája jelenik meg, a következő két fejezet pedig egyaránt az Egyesült Államokban zajló, a fenevad képéhez kapcsolódó próbaidőt és a világ számára való, a fenevad képéhez kapcsolódó próbaidőt azonosítja. És mindez egy szőlőskert összefüggésébe van helyezve, és a szőlőskert nem élő szőlőskert, ha nem kap esőt.

We have also placed an emphasis on the prophetic period that is represented by the symbol of “how long?” I felt the necessity of reminding us of this previously established principle about “how long” to put an emphasis upon the “capstone” that was, and is also the foundation and corner stone. The final full development of the Midnight Cry message that is now under way is the “capstone.” Based upon the foundations that capstone is Miller’s jewels shining ten times brighter than in the beginning.

Hangsúlyt fektettünk arra a prófétai időszakra is, amelyet a „meddig?” jelképe ábrázol. Szükségesnek éreztem, hogy emlékeztessük magunkat erre a korábban megállapított, a „meddig?”-re vonatkozó elvre, hogy hangsúlyt helyezzünk a „zárókőre”, amely volt, és egyben az alap és a szegletkő is. Az Éjféli Kiáltás üzenetének végső, teljes kibontakozása, amely most van folyamatban, a „zárókő”. Azon alapokra épülve ez a zárókő Miller drágakövei, amelyek tízszer fényesebben ragyognak, mint kezdetben.

Based upon God’s “marvelous works” the capstone is when His people transition from a Laodicean experience unto a Philadelphian experience, which is when those people become the 8th that is of the 7 and also when they transition from the church militant to the church triumphant. This transition is the capstone. The transition is accomplished when God’s people hear and see the “capstone” message and it is marvelous in their eyes. The capstone message is the climax for it brings together all of the symbolic “capstone” truths together. The message of “seven times” was Miller’s foundation stone, and it was to be the Millerite capstone. Pentecost was the capstone to the Pentecostal season, just as was the Midnight Cry the capstone of the Millerite movement of the first and second angels.

Isten „csodálatos cselekedetei” alapján a zárókő akkor valósul meg, amikor népe a laodiceai tapasztalatból a filadelfiai tapasztalatba lép át; ekkor lesz az a nép a hetedből való nyolcadik, és ekkor megy át a küzdő egyházból a diadalmas egyházba is. Ez az átmenet a zárókő. Az átmenet akkor megy végbe, amikor Isten népe meghallja és meglátja a „zárókő” üzenetét, és az csodálatos az ő szemükben. A zárókő üzenete a tetőpont, mert egybegyűjti a „zárókő” valamennyi jelképes igazságát. A „hét idő” üzenete Miller alapköve volt, és a millerita mozgalom zárókövévé kellett volna lennie. A pünkösd a pünkösdi időszak záróköve volt, miként az éjféli kiáltás is az első és második angyal millerita mozgalmának záróköve volt.

As the climax or capstone of the 46-year period in which Christ built the Millerite temple of the first and second angels, the capstone was to become the foundation stone for Christ’s work of building the temple of the one hundred and forty-four thousand. That foundation stone was set up in 1844 as the light to lighten the path to heaven, and for this reason God’s people at the end of the world are to return to the “old paths” in order to find rest. If and when they return to the pioneer history of the Millerites, they find that the message of the Midnight Cry was the climax of the foundational history. The Midnight Cry was a manifestation of the outpouring of the Holy Spirit. When a soul returns to the “old paths” and finds the “bright light” that was set up at the beginning or foundational point of the path he finds the Midnight Cry, which Jeremiah identifies as “rest.”

Annak a 46 éves időszaknak a csúcspontjaként vagy záróköveként, amelyben Krisztus felépítette az első és a második angyal millerita templomát, a zárókőnek Krisztus a száznegyvennégyezer temploma építésére irányuló munkájának alapkövévé kellett válnia. Ezt az alapkövet 1844-ben állították fel mint világosságot, hogy megvilágítsa a menny felé vezető ösvényt, és ezért Isten népének a világ végén vissza kell térnie a „régi ösvényekhez”, hogy nyugalmat találjon. Ha és amikor visszatérnek a milleriták úttörő történelméhez, azt találják, hogy az Éjféli Kiáltás üzenete volt az alapvető történelem csúcspontja. Az Éjféli Kiáltás a Szentlélek kitöltetésének megnyilvánulása volt. Amikor egy lélek visszatér a „régi ösvényekhez”, és megtalálja azt a „fényes világosságot”, amelyet az ösvény kezdeténél vagy alapvető pontján állítottak fel, megtalálja az Éjféli Kiáltást, amelyet Jeremiás „nyugalomként” azonosít.

“They had a bright light set up behind them at the beginning of the path, which an angel told me was the ‘midnight cry.’ This light shone all along the path, and gave light for their feet, so that they might not stumble.

„Az ösvény kezdetén fényes világosság állíttatott fel mögöttük, amelyről egy angyal azt mondta nekem, hogy az az „éjféli kiáltás”. Ez a világosság végigfénylette az egész ösvényt, és világosságot adott lábaik elé, hogy meg ne botoljanak.

“If they kept their eyes fixed on Jesus, who was just before them, leading them to the city, they were safe. But soon some grew weary, and said the city was a great way off, and they expected to have entered it before. Then Jesus would encourage them by raising His glorious right arm, and from His arm came a light which waved over the advent band, and they shouted ‘Alleluia!’ Others rashly denied the light behind them, and said that it was not God that had led them out so far. The light behind them went out, leaving their feet in perfect darkness, and they stumbled and lost sight of the mark and of Jesus, and fell off the path down into the dark and wicked world below.” Christian Experience and Teachings of Ellen G. White, 57.

„Ha tekintetüket Jézusra szegezték, aki közvetlenül előttük járt, és vezette őket a város felé, biztonságban voltak. De hamarosan némelyek elfáradtak, és azt mondták, hogy a város még nagyon messze van, holott arra számítottak, hogy addigra már bejutnak oda. Ekkor Jézus bátorította őket azzal, hogy felemelte dicsőséges jobb karját, és karjából világosság áradt, amely végigsuhant az adventnép felett, és ők ezt kiáltották: „Alleluja!” Mások vakmerően megtagadták a mögöttük levő világosságot, és azt mondták, hogy nem Isten vezette ki őket ilyen messzire. A mögöttük levő világosság kialudt, lábukat tökéletes sötétségben hagyva, és megbotlottak, szem elől tévesztették a célt és Jézust, és letértek az ösvényről az alant levő sötét és gonosz világba.” Christian Experience and Teachings of Ellen G. White, 57.

The capstone of Millerite history is the foundation stone for the history of the one hundred and forty-four thousand. From the beginning of the three angels in 1798 until the church triumphant is raised up in fulfillment of cleansing of the sanctuary at the Sunday law the path is illuminated with the message of the Midnight Cry, for the parable is about Adventism, and how God raises up a people to perfectly reflect His character as probation closes for mankind during the Sunday law crisis.

A Millerita történelem záróköve az a fundamentumkő, amely a száznegyvennégyezer történelmének alapját képezi. A három angyal kezdetétől 1798-ban mindaddig, amíg a győzedelmes egyház fel nem emeltetik a vasárnapi törvény idején a szentély megtisztításának beteljesedéseként, az ösvényt az Éjféli Kiáltás üzenete világítja meg; mert a példázat az adventizmusról szól, és arról, miként támaszt fel Isten egy népet, hogy tökéletesen tükrözze az Ő jellemét, miközben az emberiség kegyelmi ideje a vasárnapi törvény válsága során lezárul.

On the path, Jesus is leading and He continues to lighten the path by raising His glorious right arm. There is therefore a bright light at the beginning of the path and a bright light leading to the end of the path. Jesus as Alpha and Omega illustrates the end with the beginning, so the light at both ends of the path is the message of the Midnight Cry.

Az ösvényen Jézus vezeti őket, és továbbra is világosabbá teszi az utat, miközben felemeli dicsőséges jobb karját. Ezért az ösvény elején is fényes világosság van, és az ösvény végéhez vezető úton is fényes világosság ragyog. Jézus mint Alfa és Omega a véget a kezdettel szemlélteti, így az ösvény mindkét végén látható világosság az Éjféli Kiáltás üzenete.

The first angel arrived in 1798 and announced that the hour of His judgment had arrived, “Saying … the hour of his judgment is come.” The hour of judgment came in 1798 and when it began the marriage between Christ and His new bride—Philadelphian Millerite Adventism began. Christ was to be married on October 22, 1844 and from 1798 to 1844 the bride was made ready. The bride was Philadelphian, for there was no condemnation upon Christ’s bride, for she made herself ready—she was pure. The announcement of the judgment is the announcement of the marriage at the beginning in 1798 that arrived at the end in 1844.

Az első angyal 1798-ban érkezett meg, és kihirdette, hogy elérkezett az Ő ítéletének órája: „Mondván … eljött az ő ítéletének órája.” Az ítélet órája 1798-ban jött el, és amikor megkezdődött, kezdetét vette a házasság Krisztus és az Ő új menyasszonya — a filadelfiai millerita adventizmus — között. Krisztusnak 1844. október 22-én kellett egybekelnie, és 1798-tól 1844-ig a menyasszony elkészíttetett. A menyasszony filadelfiai volt, mert Krisztus menyasszonyán nem volt semmi kárhoztatás, mivel elkészítette magát — tiszta volt. Az ítélet kihirdetése a házasság kihirdetése annak kezdetén, 1798-ban, amely a végéhez 1844-ben érkezett el.

The foundational light and the capstone light for the Millerite movement was the message announcing the marriage—the message of the Midnight Cry. The Midnight Cry was the foundation and capstone of the history of the first and second angels as well as Millerite history and the capstone of Millerite history is the foundation stone of the history of the one hundred and forty-four thousand as well as being the capstone. The temple construction is finished when the capstone is placed and the work of placing that final “marvelous” stone began in July 2023.

A millerita mozgalom alapvető világossága és záróköve a házasságot hirdető üzenet volt — az Éjféli Kiáltás üzenete. Az Éjféli Kiáltás volt az első és második angyal történetének, valamint a millerita történelemnek alapja és záróköve is; és a millerita történelem záróköve egyúttal a száznegyvennégyezer történetének alapköve, miközben annak is záróköve. A templom építése akkor fejeződik be, amikor a zárókövet elhelyezik, és annak a végső „csodálatos” kőnek az elhelyezésére irányuló munka 2023 júliusában kezdődött meg.

There are various prophetic fulfillments that will make up the capstone, but the capstone also represents the climax of a message. Pentecost was the capstone of the message of the Pentecostal season, just as the light of the “seven times” that came through the pen of Hiram Edson in 1856, was the intended capstone to Miller’s message, for the first foundational truth Miller discovered was the “seven times.” In 1856, rejecting the new light of the capstone truth equated to choosing to die in the wilderness of Laodicea, as ancient Israel had done over a forty-year period. This identifies July of 2023 as 1856, the turning point from Philadelphia to Laodicea in Millerite history and the reversal from Laodicea unto Philadelphia in the history of the one hundred and forty-four thousand. Christ did not marry an impure woman in 1844, for she was Philadelphian and He will marry a bride from Philadelphia at the Sunday law. But first she must make herself ready. Are you ready?

Különféle prófétai beteljesedések alkotják majd a zárókövet, de a zárókő egy üzenet tetőpontját is jelképezi. A pünkösd a pünkösdi időszak üzenetének záróköve volt, miként az 1856-ban Hiram Edson tollán keresztül érkezett „hét idő” világossága is Miller üzenetének szánt zárókő volt, mert az első alapvető igazság, amelyet Miller felfedezett, a „hét idő” volt. 1856-ban a zárókő igazságának új világosságát elutasítani egyenlő volt azzal, hogy valaki a laodiceai pusztában való meghalást választja, amint azt az ősi Izráel is tette negyven éven át. Ez 2023 júliusát 1856-ként azonosítja, a Philadelphiából Laodiceába való fordulópontként a millerita történelemben, valamint a Laodiceából Philadelphiába való visszafordulásként a száznegyvennégyezer történetében. Krisztus 1844-ben nem vett feleségül tisztátalan asszonyt, mert ő philadelphiai volt, és Ő a vasárnapi törvény idején Philadelphiából való menyasszonyt fog feleségül venni. De előbb fel kell készülnie. Készen állsz?

Fear not, little flock; for it is your Father’s good pleasure to give you the kingdom. Luke 12:32.

Ne félj, te kicsiny nyáj; mert a ti Atyátoknak úgy tetszett, hogy nektek adja az országot. Lukács 12:32.

On October 22, 1844 the Lord married the bride He had made ready to follow Him into the history of the third angel, and all that the third angel represents, but by 1863 the history of the third angel was diverted into the wilderness of Laodicea. The history of 1844 unto 1863 represents the period of the third angel, thus providing an illustration of the foolish virgins in the time period of the sealing of the one hundred and forty-four thousand. The virgins are wheat and tares who are being separated by messages typified by angels—for it is the angels that do the work of separating.

1844. október 22-én az Úr feleségül vette a menyasszonyt, akit elkészített arra, hogy kövesse Őt a harmadik angyal történetébe és mindabba, amit a harmadik angyal képvisel; ám 1863-ra a harmadik angyal története eltéríttetett Laodicea pusztaságába. Az 1844-től 1863-ig terjedő történet a harmadik angyal időszakát ábrázolja, és így szemlélteti a balga szüzeket a száznegyvennégyezer megpecsételésének időszakában. A szüzek búza és konkoly, akiket angyalok által előképezett üzenetek választanak el egymástól — mert az angyalok végzik el az elkülönítés munkáját.

“I then saw the third angel. Said my accompanying angel, ‘Fearful is his work. Awful is his mission. He is the angel that is to select the wheat from the tares, and seal, or bind, the wheat for the heavenly garner. These things should engross the whole mind, the whole attention.’” Early Writings, 119.

„Majd láttam a harmadik angyalt. Kísérő angyalom ezt mondta: »Rettenetes az ő munkája. Félelmetes az ő küldetése. Ő az az angyal, akinek el kell választania a búzát a konkolytól, és meg kell pecsételnie, vagy egybe kell kötnie a búzát a mennyei csűr számára. Ezeknek a dolgoknak kellene teljesen lekötniük az egész elmét, a teljes figyelmet.«” Early Writings, 119.

The three angel’s messages of Revelation fourteen are the latter rain message that divides and binds the two classes.

A Jelenések tizennegyedik fejezetének három angyali üzenete a késői eső üzenete, amely elválasztja egymástól a két osztályt, és mindegyiket a maga csoportjához köti.

“To John were opened scenes of deep and thrilling interest in the experience of the church. He saw the position, dangers, conflicts, and final deliverance of the people of God. He records the closing messages which are to ripen the harvest of the earth, either as sheaves for the heavenly garner or as fagots for the fires of destruction. Subjects of vast importance were revealed to him, especially for the last church, that those who should turn from error to truth might be instructed concerning the perils and conflicts before them. None need be in darkness in regard to what is coming upon the earth.” The Great Controversy, 341.

„János előtt mély és megrendítő jelentőségű jelenetek tárultak fel az egyház tapasztalatából. Látta Isten népének helyzetét, veszélyeit, küzdelmeit és végső szabadulását. Feljegyzi a záró üzeneteket, amelyeknek meg kell érlelniük a föld aratását, akár mint kévéket a mennyei csűr számára, akár mint nyalábokat a pusztulás tüzére. Rendkívül nagy fontosságú tárgyak jelentettek ki neki, különösen az utolsó egyház számára, hogy azok, akik a tévelygésből az igazságra térnek, oktatást nyerjenek az előttük álló veszedelmekről és küzdelmekről. Senkinek sem kell sötétségben lennie afelől, ami a földre jön.” A nagy küzdelem, 341.

It is “words of truth” which in this generation are “the closing messages which are to ripen the harvest,” and which separate the two classes. That work is also the work of the “dirt brush man” from Miller’s dream.

E nemzedék számára azok az „igazság szavai”, amelyek „az aratást beérlelő záró üzenetek”, és amelyek elválasztják a két osztályt. Ez a munka egyúttal a Miller álmából ismert „portalanító kefés ember” munkája is.

“‘Whose fan is in His hand, and He will throughly purge His floor, and gather His wheat into the garner.’ Matthew 3:12. This was one of the times of purging. By the words of truth, the chaff was being separated from the wheat. Because they were too vain and self-righteous to receive reproof, too world-loving to accept a life of humility, many turned away from Jesus. Many are still doing the same thing. Souls are tested today as were those disciples in the synagogue at Capernaum. When truth is brought home to the heart, they see that their lives are not in accordance with the will of God. They see the need of an entire change in themselves; but they are not willing to take up the self-denying work. Therefore they are angry when their sins are discovered. They go away offended, even as the disciples left Jesus, murmuring, ‘This is an hard saying; who can hear it?’” The Desire of Ages, 392.

„Akinek szórólapátja kezében van, és teljesen megtisztítja szérűjét, gabonáját pedig csűrébe takarítja.” Máté 3:12. Ez egyike volt a megtisztítás alkalmainak. Az igazság szavai által a polyva elválasztatott a búzától. Mivel túlságosan hiúk és önigazak voltak ahhoz, hogy a feddést elfogadják, túlságosan világszeretők ahhoz, hogy az alázatos életet elfogadják, sokan elfordultak Jézustól. Sokan ma is ugyanezt teszik. A lelkek ma is próbára tétetnek, miként azok a tanítványok a kapernaumi zsinagógában. Amikor az igazság eléri a szívet, meglátják, hogy életük nincs összhangban Isten akaratával. Felismerik, hogy teljes változásra van szükség bennük; de nem hajlandók felvenni az önmegtagadó munka terhét. Ezért megharagszanak, amikor bűneik lelepleződnek. Megbántódva távoznak, miként a tanítványok is elhagyták Jézust, zúgolódva: „Kemény beszéd ez; ki hallgathatja ezt?” Jézus élete, 392.

Beginning at the great disappointment of 1844 the waymarks and transactions through to 1863 represent the history of 9/11 unto the Sunday law. Why is 1844 9/11 you ask?

Az 1844-es nagy csalódástól kezdve az 1863-ig terjedő jelzőkövek és események a 9/11-től a vasárnapi törvényig terjedő történelmet jelképezik. Miért 1844 = 9/11, kérdezheted?

Sister White’s writings are clear that the third angel arrived on October 22, 1844, but also arrived in 1888 which typifies 9/11. More importantly all the prophets isolate the very history of 9/11 unto the Sunday law, so it is not the testimony of two or three, but the united testimony of every witness from God’s Word that 9/11 to the Sunday law is the period where “the effect of every vision” is accomplished.

White testvér írásai világossá teszik, hogy a harmadik angyal 1844. október 22-én érkezett meg, de 1888-ban is elérkezett, ami szeptember 11-ét mintázza. Még fontosabb, hogy valamennyi próféta éppen szeptember 11-ének történetét különíti el a vasárnaptörvényig terjedően, úgyhogy ez nem két vagy három tanú bizonyságtétele, hanem Isten Igéjének minden tanúja egyesült bizonyságtétele arról, hogy a szeptember 11-étől a vasárnaptörvényig terjedő időszak az az idő, amikor „minden látomás hatása” beteljesedik.

The history of the third angel’s arrival and conclusion was from 1844 to 1863 and represents the period of God’s marvelous works from 9/11 unto the Sunday law. That history is also represented by 1840 to 1844, and in that line 1840 is the alpha and 1844 the omega. In the line of 1844 to 1863, 1844 is the alpha and 1863 is the omega. 1844 is both alpha and omega.

A harmadik angyal megérkezésének és lezárulásának története 1844-től 1863-ig tartott, és Isten csodálatos cselekedeteinek időszakát jelképezi 9/11-től a vasárnapi törvényig. Ezt a történetet az 1840-től 1844-ig terjedő időszak is jelképezi, és abban a vonalban 1840 az alfa, 1844 pedig az ómega. Az 1844-től 1863-ig terjedő vonalban 1844 az alfa, 1863 pedig az ómega. 1844 egyszerre alfa és ómega.

The cross aligns with 1844, and the Alpha and Omega shed His blood at the cross. From 9/11 (1840) we find Revelation ten setting forth the history that begins with John eating the little book in 1840 and then the disappointment in his stomach in 1844. The eating is the beginning; the stomach marks the end. The last verse of chapter ten represents the history being repeated in the history of the one hundred and forty-four thousand.

A kereszt 1844-gyel áll egy vonalban, és az Alfa és az Ómega a kereszten ontotta ki vérét. 9/11-től (1840) a Jelenések tizedik fejezetében azt a történelmet találjuk feltárva, amely azzal kezdődik, hogy János 1840-ben megeszi a kis könyvet, majd 1844-ben bekövetkezik a gyomrában érzett csalódás. Az evés a kezdet; a gyomor jelzi a véget. A tizedik fejezet utolsó verse azt ábrázolja, hogy e történelem megismétlődik a száznegyvennégyezer történetében.

And I took the little book out of the angel’s hand, and ate it up; and it was in my mouth sweet as honey: and as soon as I had eaten it, my belly was bitter. And he said unto me, Thou must prophesy again before many peoples, and nations, and tongues, and kings. Revelation 10:10, 11.

És kivevém a kis könyvet az angyal kezéből, és megevém azt; és az én számban édes vala, mint a méz; de mikor megettem, az én gyomrom keserűvé lőn. És monda nékem: Ismét prófétálnod kell sok népek, nemzetek, nyelvek és királyok előtt. Jelenések 10:10, 11.

Revelation chapter ten and Habakkuk chapter two represent two chapters that provide witness to the prophetic period of 1840 unto 1844. The history of 1844 unto 1863 begins at a waymark of disappointment, followed by a scattering that is followed by a gathering. In that period the prophetic history of Habakkuk’s two tables concludes when the second table was printed in 1849 and published abroad in 1850. The period of Habakkuk’s tables was from May of 1842 when the 1843 chart was published and the prophetic period ended where it began with the publication of one of Habakkuk’s two tables. The 1843 chart is the alpha and the 1850 chart is the omega.

A Jelenések könyve tizedik fejezete és Habakuk második fejezete két olyan fejezetet képvisel, amelyek tanúbizonyságot tesznek az 1840-től 1844-ig terjedő prófétai időszakról. Az 1844-től 1863-ig terjedő történelem a csalódás egyik határjelénél kezdődik, amelyet egy szétszóratás követ, s ezt pedig egybegyűjtés követi. Ebben az időszakban Habakuk két táblájának prófétai története akkor zárul le, amikor a második tábla 1849-ben kinyomtatásra került, és 1850-ben külföldön közzétették. Habakuk tábláinak időszaka 1842 májusától tartott, amikor az 1843-as ábrát közzétették, és a prófétai időszak ott ért véget, ahol elkezdődött: Habakuk két táblája közül az egyiknek a közzétételével. Az 1843-as ábra az alfa, az 1850-es ábra pedig az ómega.

In 1856 Hiram Edson wrote a series of articles which took William Miller’s understanding of the “seven times” to a new level. Edson’s work was the omega of Miller’s work bringing Miller’s foundation truth to the position of a capstone which was intended to empower God’s people. Miller’s light on the “seven times” was the alpha and Edson’s light on the “seven times” was the omega.

1856-ban Hiram Edson cikksorozatot írt, amely William Miller „a hét időről” alkotott értelmezését új szintre emelte. Edson munkássága Miller munkájának ómegája volt, amely Miller alapvető igazságát a zárókő helyzetébe emelte, s ez arra volt rendelve, hogy megerősítse Isten népét. Miller világossága „a hét időről” volt az alfa, és Edson világossága „a hét időről” volt az ómega.

In 1863 the movement changed into the church which would ultimately bring about a movement from its own body, the same way that the Millerites came from Protestants, and just as the disciples came out of Judaism to Christianity and just as Joshua and Caleb came from the former covenant people who were destined to die in the wilderness.

1863-ban a mozgalom egyházzá alakult át, amely végül a saját kebeléből fog előidézni egy mozgalmat, ugyanúgy, ahogyan a milleriták a protestánsok közül jöttek ki, és miként a tanítványok a zsidóságból jutottak el a kereszténységre, valamint ahogyan Józsué és Káleb is az előző szövetség népe közül származtak, akik arra voltak rendelve, hogy meghaljanak a pusztában.

In the very same history, (1844 to 1863) the Republican horn of the earth beast is going through a parallel struggle that ultimately breaks out into the Civil War which all historians agree reached its midpoint in 1863 with Lincoln’s Emancipation Proclamation. Lincoln represents the first Republican president, who took the oath of Presidency following the worst Democratic President in history up to that point. He was later assassinated. All these prophetic characteristics and others are repeated with the last Republican president.

Ugyanebben a történelmi időszakban (1844-től 1863-ig) a földi fenevad republikánus szarva párhuzamos küzdelmen megy keresztül, amely végül a polgárháborúban tör ki, s amelyről minden történész egyetért abban, hogy 1863-ban, Lincoln emancipációs kiáltványával jutott el a maga felezőpontjához. Lincoln az első republikánus elnököt jelképezi, aki az addigi történelem legrosszabb demokrata elnökét követően tette le az elnöki esküt. Később meggyilkolták. Mindezek a prófétai jellemzők, valamint mások is, megismétlődnek az utolsó republikánus elnök esetében.

1844 unto 1863 included a scattering and gathering. 1863 represents the Sunday law, so the scattering that took place in 1844 is the only scattering until 1863 when the Laodicean Seventh-day Adventists were scattered unto the wilderness of Laodicea. 1844 produced a scattering and 1863 produced a scattering, thus witnessing to the fact that the history is an identified prophetic symbol, for it begins with an alpha scattering in 1844 and ends with an omega scattering in 1863. The first scattering arrived on July 18, 2020 and the final omega scattering is fulfilled at the Sunday law.

1844-től 1863-ig egy szétszóratás és egy összegyűjtés tartozott. 1863 a vasárnaptörvényt jelképezi, tehát az 1844-ben bekövetkezett szétszóratás az egyetlen szétszóratás egészen 1863-ig, amikor a laodiceai Hetednapi Adventisták szétszórattak Laodicea pusztájába. 1844 szétszóratást eredményezett, és 1863 szétszóratást eredményezett, így tanúbizonyságot téve arról, hogy ez a történelem azonosított prófétai jelkép, mert egy alfa szétszóratással kezdődik 1844-ben, és egy ómega szétszóratással végződik 1863-ban. Az első szétszóratás 2020. július 18-án érkezett el, a végső ómega szétszóratás pedig a vasárnaptörvénynél teljesedik be.

“The time is coming when we shall be separated and scattered, and each one of us will have to stand without the privilege of communion with those of like precious faith; and how can you stand unless God is by your side, and you know that he is leading and guiding you?” Review and Herald, March 25, 1890.

„Eljön az idő, amikor elszakítanak és szétszórnak bennünket, és mindegyikünknek meg kell állnia anélkül a kiváltság nélkül, hogy azokkal közösségben lehetne, akik ugyanazon drága hit részesei; és hogyan állhattok meg, ha Isten nincs mellettetek, és nem tudjátok, hogy ő vezet és irányít benneteket?” Review and Herald, 1890. március 25.

Its not enough for God to stand “by your side,” you must also “know that he is leading and guiding you.” This fact is a subject of prophecy represented by the various phrases based upon when “ye shall know the Lord.”

Nem elegendő, hogy Isten „melletted álljon”; azt is „tudnod kell, hogy ő vezet és irányít téged”. Ez a tény a prófécia tárgya, amelyet azok a különféle kifejezések jelképeznek, amelyek arra épülnek, hogy „megismeritek az Urat”.

And ye shall eat in plenty, and be satisfied, and praise the name of the Lord your God, that hath dealt wondrously with you: and my people shall never be ashamed. And ye shall know that I am in the midst of Israel, and that I am the Lord your God, and none else: and my people shall never be ashamed. … So shall ye know that I am the Lord your God dwelling in Zion, my holy mountain: then shall Jerusalem be holy, and there shall no strangers pass through her any more. Joel 2:26, 27, 3:17.

És enni fogtok bőséggel, és megelégíttettek, és dicsérni fogjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatosan cselekedett veletek; és az én népem soha meg nem szégyenül. És megtudjátok, hogy én Izráel közepette vagyok, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, és nincs más; és az én népem soha meg nem szégyenül. … Így tudjátok meg, hogy én, az Úr, a ti Istenetek, Sionon lakozom, az én szent hegyemen; akkor Jeruzsálem szent lesz, és idegenek nem vonulnak át rajta többé. Jóel 2:26, 27, 3:17.

When Jerusalem is holy, she is the church triumphant, for the church militant is defined is a church made up of wheat and tares, and when “no strangers pass through” “Jerusalem” “anymore” God’s people “shall know” “that he is leading and guiding.” They know, for they are those who have fulfilled the prayer of “seven times,” which includes confessing that God had not been leading you as a Laodicean, but when your change to a Philadelphian you will know “that he is leading and guiding” and that God is “in the midst of Israel.”

Amikor Jeruzsálem szent, ő a diadalmas egyház, mert a küzdő egyház úgy van meghatározva, mint búzából és konkolyból álló egyház; és amikor „idegenek többé nem mennek át” „Jeruzsálemen”, Isten népe „meg fogja tudni”, „hogy ő vezet és irányít”. Tudják, mert ők azok, akik betöltötték a „hétszer” imádságát, amely magában foglalja annak megvallását, hogy Isten nem vezetett téged laodiceaiként; de amikor filadelfiaivá változol, meg fogod tudni, „hogy ő vezet és irányít”, és hogy Isten „Izráel közepette” van.

The alpha scattering (disappointment) of April 19 and the omega scattering (disappointment) of October 22 is marked by the first official publication after the great disappointment of October 22. Publishing is a prophetic marker in Millerite history and the prophetic history of the United States, so the first thing officially published after 1844 is a waymark of that history, and the waymark identifies a scattering.

Április 19-ének alfa-szétszóratását (csalódását) és október 22-ének ómega-szétszóratását (csalódását) az október 22-i nagy csalódás utáni első hivatalos kiadvány jelöli. A kiadványozás prófétai jelző a millerita történelemben és az Egyesült Államok prófétai történetében, ezért az 1844 utáni első hivatalosan megjelentetett anyag e történelemnek útjelzője, és ez az útjelző egy szétszóratást azonosít.

1847—The Remnant Scattered Abroad

1847 — A szétszórt maradék

“A Word to the ‘Little Flock.’

Szó a „kicsiny nyájhoz.”

“The following articles were written for The Day-Dawn, which has been published at Canandaigua, New York, by O. R. L. Crosier. But as that paper is not now published, and as we do not know as it will be published again, it is thought best by some of us in Maine, to have them given in this form. I wish to call the attention of the ‘little flock’ to those things which will very soon take place on this earth. . . .

„A következő cikkek a The Day-Dawn számára íródtak, amelyet O. R. L. Crosier adott ki Canandaiguában, New York államban. Mivel azonban az a lap jelenleg nem jelenik meg, és mivel nem tudjuk, hogy megjelenik-e ismét, közülünk néhányan Maine-ben úgy láttuk jónak, hogy ebben a formában adjuk közre őket. Fel kívánom hívni a „kicsiny nyáj” figyelmét azokra a dolgokra, amelyek igen hamar be fognak következni ezen a földön....”

“The reader will have observed that three communications from the pen of Mrs. E. G. White were included in A Word to the ‘Little Flock.’ . . .

„Az olvasó bizonyára észrevette, hogy E. G. White asszony tollából származó három közlemény is helyet kapott az A Word to the ‘Little Flock’ című műben.”

“The second communication from Mrs. White, found on pages 14–18, is an account of her first vision under the title, To the Remnant Scattered Abroad. This was written December 20, 1845, as a personal letter to Enoch Jacobs, and was first published by the recipient in The Day-Star of January 24, 1846. Then on April 6, 1846, it was reprinted in broadside form by James White and H. S. Gurney. The statement as it appears in A Word to the ‘Little Flock,’ with the exception of minor editorial changes and added scripture references, is identical with the full account of the vision as first printed.” James White, A Word to the ‘Little Flock’, 25.

„Mrs. White második közleménye, amely a 14–18. oldalakon található, első látomásának beszámolója „To the Remnant Scattered Abroad” címmel. Ez 1845. december 20-án íródott személyes levélként Enoch Jacobshoz, és a címzett először 1846. január 24-én tette közzé a The Day-Star hasábjain. Ezután 1846. április 6-án James White és H. S. Gurney röplap formájában újranyomtatta. Az a szöveg, ahogyan az az A Word to the ‘Little Flock’-ban megjelenik, a kisebb szerkesztői változtatások és a hozzáadott szentírási hivatkozások kivételével, azonos a látomás teljes beszámolójával, ahogyan azt először kinyomtatták.” James White, A Word to the ‘Little Flock’, 25.

1844 marks the arrival of an angel and a disappointment. In 1845 the first vision is written and it is published in 1846. The first vision is to “the remnant scattered abroad.” I doubt that the unmarried teenage prophetess knew when she wrote out her first vision that a prophetic characteristic of the “remnant” is that the remnant would of prophetic necessity need to be “scattered abroad,” as one of the characteristics of the one hundred and forty-four thousand. In 1846 the Whites were married, thus changing Ellen’s last name to White. In the same year the Whites began to keep the seventh-day Sabbath. In 1846 the covenant is marked as finalized, the prophetic marriage that began in 1844 was consummated in 1846, and in 1847 the first official publication is printed and mailed.

1844 egy angyal érkezését és egy csalódást jelöl. 1845-ben írják le az első látomást, és 1846-ban adják közre. Az első látomás „a szétszórtan élő maradéknak” szól. Kétlem, hogy a hajadon tizenéves prófétanő, amikor első látomását leírta, tudta volna, hogy a „maradék” egyik prófétai jellegzetessége az, hogy a maradéknak prófétai szükségszerűségből „szétszórtan” kell élnie, mint a száznegyvennégyezer egyik jellemzőjének. 1846-ban a White házaspár házasságot kötött, így Ellen vezetékneve White-ra változott. Ugyanabban az évben a White házaspár megkezdte a hetedik napi szombat megtartását. 1846-ban a szövetség véglegesítettnek van megjelölve, az a prófétai házasság, amely 1844-ben kezdődött, 1846-ban teljesedett be, és 1847-ben kinyomtatják és postázzák az első hivatalos kiadványt.

May, 1850

1850. május

“DEAR READER—My object in this review has been to expose error by the light of sacred truth. . . .

„KEDVES OLVASÓ — Ezen áttekintésben az volt a célom, hogy a tévedést a szent igazság világosságánál leleplezzem....”

“In presenting this little work to the scattered flock, I have discharged my duty to them, in this respect, and may God add his blessing. Amen.” James White, The Seventh-day Sabbath not Abolished, 2.

„Midőn e kis művet a szétszórt nyájnak átadom, e tekintetben eleget tettem irántuk való kötelességemnek, és adja hozzá Isten az ő áldását. Ámen.” James White, The Seventh-day Sabbath not Abolished, 2.

The publication by James White is identifying that his audience was still a scattered flock, but it is also the defense of the seventh-day Sabbath. This is the message of the third angel in its infancy in terms of Millerite Adventism understanding of the Sabbath and the third angel. It is published the same year the 1850 chart is published and together they represent the raising up of the Lord’s army for the approaching Sunday law crisis. Jesus always illustrates the end with the beginning and those who presented the message in 1844 who employed the 1843 chart, were typifying those who would present the message employing the 1850 chart. The beginning of the period of Habakkuk’s two tables, men were proclaiming the message of the hour in conjunction with Habakkuk’s table and in 1850 James White is presenting the message of the third angel along with the 1850 chart. The chart was made by Brother Nichols in the 1849 time period, a period of time when James and Ellen White were living with Brother Nichols. James White was directly associated with the 1850 chart’s production and in that year he began to proclaim the third angel’s message.

James White kiadványa arra mutat rá, hogy hallgatósága még mindig szétszórt nyáj volt, ugyanakkor a hetedik napi szombat védelmezése is. Ez a harmadik angyal üzenete a maga kezdeti állapotában, a Millerita adventizmus szombatra és a harmadik angyalra vonatkozó megértése szempontjából. Ugyanabban az évben jelent meg, mint az 1850-es tábla, és együtt az Úr serege felemelését képviselik a közelgő vasárnaptörvény-válságra. Jézus mindig a véggel szemlélteti a kezdetet, és akik 1844-ben az 1843-as táblát alkalmazva hirdették az üzenetet, azok előképei voltak azoknak, akik az 1850-es táblát alkalmazva fogják hirdetni az üzenetet. Habakuk két táblája időszakának kezdetén emberek hirdették az adott órára szóló üzenetet Habakuk táblájával összefüggésben, és 1850-ben James White a harmadik angyal üzenetét mutatja be az 1850-es táblával együtt. A táblát Nichols testvér készítette az 1849-es időszakban, abban az időben, amikor James és Ellen White Nichols testvérnél laktak. James White közvetlenül kapcsolódott az 1850-es tábla elkészítéséhez, és abban az évben kezdte hirdetni a harmadik angyal üzenetét.

“September 23d, [1850] the Lord showed me that he had stretched out his hand the second time to recover the remnant of his people, and that efforts must be redoubled in this gathering time. In the scattering time Israel was smitten and torn; but now in the gathering time God will heal and bind up his people. In the scattering, efforts made to spread the truth had but little effect, accomplished but little or nothing; but in the gathering when God has set his hand to gather his people, efforts to spread the truth will have their designed effect. All should be united and zealous in the work. I saw that it was a shame for any to refer to the scattering for examples to govern us now in the gathering; for if God does no more for us now than he did then, Israel would never be gathered. It is as necessary that the truth should be published in a paper, as preached.” Review and Herald, November 1, 1850.

„1850. szeptember 23-án az Úr megmutatta nekem, hogy másodszor is kinyújtotta kezét népe maradékának visszaszerzésére, és hogy e gyűjtés idején az erőfeszítéseket meg kell kettőzni. A szétszóratás idején Izraelt megverték és szétszaggatták; most azonban, a begyűjtés idején, Isten meggyógyítja és bekötözi népét. A szétszóratás idején az igazság terjesztésére tett erőfeszítéseknek csak csekély hatásuk volt, alig értek el valamit, vagy semmit sem; de a begyűjtés idején, amikor Isten kezét népe összegyűjtésére tette, az igazság terjesztésére tett erőfeszítések elérik rendeltetésük szerinti hatásukat. Mindenkinek egynek kell lennie, és buzgónak a munkában. Láttam, hogy szégyenletes, ha bárki a szétszóratásra hivatkozik mint olyan példára, amely most, a begyűjtés idején irányítson bennünket; mert ha Isten most nem tenne többet értünk, mint akkor tett, Izrael soha nem gyűjtetnék össze. Éppoly szükséges, hogy az igazság újságban is közzététessék, mint hogy hirdettessék.” Review and Herald, 1850. november 1.

“The view that the Lord ‘had stretched out His hand the second time to recover the remnant of His people,’ on page 74, refers only to the union and strength once existing among those looking for Christ, and to the fact that He had begun to unite and to raise up His people again.” Early Writings, 86.

„Az a nézet, hogy az Úr „másodszor nyújtotta ki kezét, hogy visszaszerezze népének maradékát”, a 74. oldalon csupán azokra az egykor meglévő egységre és erőre vonatkozik, amelyek Krisztus várói között voltak tapasztalhatók, valamint arra a tényre, hogy Ő ismét elkezdte egyesíteni és felemelni népét.” Early Writings, 86.

Sister White in Early Writings is commenting upon the passage from Review and Herald in connection with her employing the prophet Isaiah’s words when she said, “the Lord showed me that he had stretched out his hand the second time to recover the remnant of his people.” He stretched out His hand in 1850. When He gathered those people into the Most Holy Place on October 22, 1844 it was at the conclusion of the scattering from 677 BC until October 22, 1844. Literal Judah residing in the literal glorious land were scattered for 2520 years in agreement with the “seven times” of Leviticus twenty-six in 677 BC. At the conclusion of the 2520 years spiritual Israel was gathered on October 22, 1844 and they were immediately scattered and the scattering concluded when the Lord stretches forth His hand a second time. He gathers them the second time in the passage to accomplish two things; to “bind up his people” and to “raise up” His people.

White testvér a Korai írásokban a Review and Heraldból vett szakaszt kommentálja azzal összefüggésben, hogy Ézsaiás próféta szavait használta, amikor ezt mondta: „az Úr megmutatta nekem, hogy másodszor nyújtotta ki kezét népe maradékának visszaszerzésére.” Kezét 1850-ben nyújtotta ki. Amikor 1844. október 22-én azokat az embereket a Szentek Szentjébe gyűjtötte, az a szétszóratás lezárulásakor történt, amely Kr. e. 677-től 1844. október 22-éig tartott. A szó szerinti Júdát, amely a szó szerinti dicsőséges földön lakott, 2520 évre szétszórták, összhangban a Mózes harmadik könyve huszonhatodik fejezetében szereplő „hétszeres” idővel, Kr. e. 677-ben. A 2520 év végén a lelki Izráel 1844. október 22-én összegyűjtetett, és azonnal szétszóratott, és a szétszóratás akkor ért véget, amikor az Úr másodszor nyújtja ki kezét. A szakasz szerint másodszor gyűjti őket össze, hogy két dolgot vigyen véghez: hogy „bekötözze népét”, és hogy „felemelje” népét.

“I then saw the third angel. Said my accompanying angel, ‘Fearful is his word, awful is his mission. He is the angel that is to select the wheat from the tares, and seal or bind the wheat for the heavenly garner.’ These things should engage the whole mind, the whole attention. Again I was shown the necessity of those who believe we are having the last message of mercy, being separate from those who are daily receiving or imbibing new error. I saw that neither young nor old should attend the assemblies of those who are in error and darkness. Said the angel, ‘Let the mind cease to dwell on things of no profit.’” Manuscript Releases, volume 5, 425.

„Ezután megláttam a harmadik angyalt. Kísérő angyalom így szólt: »Félelmetes az ő igéje, rettenetes az ő küldetése. Ő az az angyal, akinek ki kell választania a búzát a konkoly közül, és le kell pecsételnie vagy össze kell kötnie a búzát a mennyei csűr számára.« Ezeknek a dolgoknak az egész elmét, az egész figyelmet kell lekötniük. Ismét megmutattatott nekem annak szükségessége, hogy azok, akik hiszik, hogy most az irgalom utolsó üzenetét kapjuk, különváljanak azoktól, akik nap mint nap új tévtanítást fogadnak be vagy szívnak magukba. Láttam, hogy sem fiataloknak, sem időseknek nem volna szabad jelen lenniük azoknak az összejövetelein, akik tévelygésben és sötétségben vannak. Az angyal így szólt: »Az elme szűnjék meg olyan dolgokon időzni, amelyek semmi hasznot nem hajtanak.«” Manuscript Releases, 5. kötet, 425.

The second gathering that began in 1850 typified the sealing (binding) of God’s people as they are lifted up “raised” as an ensign. 1850 identifies when the Lord gathers the one hundred and forty-four thousand. Of prophetic necessity they must have been scattered prior to being gathered. Thus, “the three and a half days” of Revelation 11:11 which symbolize 1260, which is half of 2520 and represents the scattering that followed July 18, 2020. Revelation 11:11 is representing the second gathering of those who are to be the one hundred and forty-four thousand and the ensign that is lifted up to the nations as set forth in Isaiah 11:11!

Az 1850-ben kezdődő második egybegyűjtés Isten népének elpecsételését (megkötözését) jelképezte, miközben ők mint zászló emeltetnek fel, „felemeltetnek”. 1850 azt az időpontot jelöli, amikor az Úr egybegyűjti a száznegyvennégyezeret. Prófétai szükségszerűség folytán szétszórattatásuknak meg kellett előznie egybegyűjtetésüket. Így a Jelenések 11:11 „három és fél napja”, amely az 1260-at jelképezi, s amely a 2520 fele, azt a szétszóratást ábrázolja, amely 2020. július 18-át követte. A Jelenések 11:11 azoknak a második egybegyűjtését ábrázolja, akiknek a száznegyvennégyezernek kell lenniük, valamint a népek elé felemelt zászlót, amint az Ésaiás 11:11-ben van kifejtve!

And in that day there shall be a root of Jesse, which shall stand for an ensign of the people; to it shall the Gentiles seek: and his rest shall be glorious.

És azon a napon Isai gyökere áll majd a népek zászlajaként; hozzá fordulnak a pogányok, és nyugodalma dicsőséges lesz.

And it shall come to pass in that day, that the Lord shall set his hand again the second time to recover the remnant of his people, which shall be left, from Assyria, and from Egypt, and from Pathros, and from Cush, and from Elam, and from Shinar, and from Hamath, and from the islands of the sea.

És lészen ama napon, hogy az Úr másodszor nyújtja ki kezét, hogy visszaszerezze népének maradékát, amely megmaradt Asszíriából, Egyiptomból, Pathrószból, Kúsból, Élámból, Sineárból, Hamátból és a tenger szigeteiről.

And he shall set up an ensign for the nations, and shall assemble the outcasts of Israel, and gather together the dispersed of Judah from the four corners of the earth. Isaiah 11:10, 11, 12.

És zászlót emel a nemzetek számára, összegyűjti Izráel számkivetettjeit, és egybegyűjti Júda szétszórtjait a föld négy szegletéből. Ézsaiás 11:10, 11, 12.

In 1850 the Lord stretched forth His hand a second time to gather the people who were presenting the third angel’s message in conjunction with the message of the Midnight Cry as represented by Habakkuk’s two tables. In July of 2023 the Lord stretched forth His hand a second time to gather the people who were presenting the third angel’s message in conjunction with the message of the Midnight Cry as represented by Habakkuk’s two tables. Both 1850 and July 2023 identify the gathering of “the remnant of his people” as Isaiah states in verse 11 of chapter 11. Verse 11 is sandwiched between verses ten and twelve, and both those verses identify the lifting up of the ensign to the world.

1850-ben az Úr másodszor nyújtotta ki kezét, hogy összegyűjtse azt a népet, amely a harmadik angyal üzenetét hirdette az Éjféli Kiáltás üzenetével összhangban, amint azt Habakuk két táblája ábrázolja. 2023 júliusában az Úr másodszor nyújtotta ki kezét, hogy összegyűjtse azt a népet, amely a harmadik angyal üzenetét hirdette az Éjféli Kiáltás üzenetével összhangban, amint azt Habakuk két táblája ábrázolja. Mind 1850, mind 2023 júliusa „az ő népének maradékát” összegyűjtő cselekedetet azonosítja, amint Ézsaiás mondja a 11. fejezet 11. versében. A 11. vers a tizedik és a tizenkettedik vers közé van ékelve, és mindkét vers a zászló felemelését jelöli a világ számára.

Each of the three verses are identifying the ensign, though the middle verse identifies them as the “remnant.” The remnant there is gathered a second time and the number of tribes who they are gathered from is eight. “8” represents not only those in the Noah’s ark that went from old world to the new world without seeing death, but “8” also represents those who are the 8th church that is of the seven. The two witnesses of Revelation 11:11 are those who have been resurrected. The number “8” is the symbol of the resurrection, a symbol of the one hundred and forty-four thousand, a symbol of baptism and a symbol of those who transition from Laodicea unto Philadelphia and become Isaiah’s ensign to the nations. The Lord stretches forth His hand a second time in 1850 to 1865 and again in July of 2023.

A három vers mindegyike a zászlót azonosítja, jóllehet a középső vers őket „maradéknak” nevezi. Az ott említett maradék másodszor gyűjtetik össze, és azoknak a törzseknek a száma, amelyek közül összegyűjtetnek, nyolc. A „8” nemcsak azokat jelképezi, akik Noé bárkájában a régi világból az új világba jutottak anélkül, hogy meglátták volna a halált, hanem a „8” azokat is jelképezi, akik a hét közül való nyolcadik gyülekezetet alkotják. A Jelenések 11:11 két tanúja azok, akik feltámadtak. A „8” szám a feltámadás jelképe, a száznegyvennégyezer jelképe, a keresztség jelképe, valamint azoké, akik Laodíceából Philadelphiába mennek át, és Ézsaiásnak a nemzetek számára adott zászlajává lesznek. Az Úr másodszor nyújtja ki kezét 1850 és 1865 között, majd ismét 2023 júliusában.

In 2023, there was new light upon the seven times just as there had been in 1856. The period of 1856 unto 1863 is representing the history of the one hundred and forty-four thousand when the Lord raises up His remnant people as an army.

2023-ban új világosság érkezett a hét időre vonatkozóan, miként 1856-ban is. Az 1856-tól 1863-ig terjedő időszak a száznegyvennégyezer történelmét jelképezi, amikor az Úr hadseregként támasztja fel maradék népét.

Isaiah 11:11 aligns perfectly with Revelation 11:11 which aligns perfectly with Daniel 11:11. Isaiah and John are portraying an internal history and Daniel an external history. Daniel’s external line of 11:11 runs parallel with John’s internal line of 11:11 and Isaiah’s 11:11 presents the ensign of the internal line who calls God’s other flock out of the external line. Palmoni has tied these passages together into a nice bundle that could only be accomplished by the One who is Creator of all things.

Ézsaiás 11:11 tökéletes összhangban áll a Jelenések 11:11-gyel, amely tökéletes összhangban áll Dániel 11:11-gyel. Ézsaiás és János egy belső történelmet ábrázolnak, Dániel pedig egy külső történelmet. Dániel 11:11-nek külső vonala párhuzamosan halad János 11:11-ének belső vonalával, és Ézsaiás 11:11 a belső vonal zászlaját tárja elénk, aki Isten másik nyáját kihívja a külső vonalból. Palmoni ezeket az igeszakaszokat szoros egységbe fogta össze, oly módon, amelyet egyedül az vihetett véghez, aki mindenek Teremtője.

We will continue these things in the next article.

Ezeket a dolgokat a következő cikkben folytatjuk.

Dialogue with Artificial Information:

Párbeszéd a mesterséges információval:

Does the math world find any significance in the number “11”?

Tulajdonít-e a matematika világa bármiféle jelentőséget a „11” számnak?

Yes, the number 11 holds several points of genuine mathematical interest and significance (beyond just being a prime number). Here are the main ones that mathematicians and math enthusiasts often highlight:

Igen, a 11-es szám több olyan ponttal is rendelkezik, amely valódi matematikai érdekességgel és jelentőséggel bír (azon túl, hogy prímszám). Íme a főbbek, amelyeket a matematikusok és a matematika kedvelői gyakran kiemelnek:

11 is fifth prime number, the smallest two-digit prime and the first prime that is a palindrome in base 10. “11” is the smallest repunit (a number consisting of repeated units that is a prime. It is the only two-digit prime where the two digits are the same. 11, 22, 33, 44 ect. Only works with “11.” “11” is a Mersenne prime exponent. The decimal expansion of 1/11 = 0.090909… has a repeating period of just 2, but 1/11 is famous in another way: the sequence of primes 11, 101, 1009, 10007, 100003, etc., shows up in discussions of primes in arithmetic progression. The dihedral group of order 22 (symmetries of a regular 11-gon) is notable because “11” is the smallest prime for which the dihedral group has a non-abelian center-free structure of interest in group theory. In theoretical physics (string theory / M-theory), the universe is often modeled in 11 spacetime dimensions, and physicists and mathematicians who work in that area frequently remark on 11’s appearance. “11” is the only palindromic prime with an even number of digits (all others with even digits greater than 2 are divisible by 11 and hence composite). This is a theorem in recreational number theory.

A 11 az ötödik prímszám, a legkisebb kétjegyű prím, és az első olyan prím, amely a 10-es számrendszerben palindrom. A „11” a legkisebb repunit (olyan szám, amely ismétlődő egységekből áll), amely prímszám. Ez az egyetlen kétjegyű prímszám, amelyben a két számjegy azonos. 11, 22, 33, 44 stb. Ez egyedül a „11”-re működik. A „11” egy Mersenne-prím kitevője. Az 1/11 = 0,090909… tizedes tört felírásában az ismétlődő szakasz periódusa mindössze 2, de az 1/11 más módon is nevezetes: a 11, 101, 1009, 10007, 100003 stb. prímszámsorozat megjelenik a számtani sorozatokban előforduló prímszámokról szóló tárgyalásokban. A 22 rendű diédercsoport (a szabályos 11-szög szimmetriái) figyelemre méltó, mert a „11” a legkisebb prímszám, amelynél a diédercsoportnak van egy nem abeli, centrummentes szerkezete, amely a csoportelmélet szempontjából érdekes. Az elméleti fizikában (húrelmélet / M-elmélet) a világegyetemet gyakran 11 téridő-dimenzióban modellezik, és az e területen dolgozó fizikusok és matematikusok gyakran megjegyzik a 11 felbukkanását. A „11” az egyetlen palindrom prímszám páros számú számjeggyel (az összes többi, 2-nél több páros számjegyből álló ilyen szám osztható 11-gyel, és ennélfogva összetett). Ez a rekreációs számelmélet egyik tétele.

Bottom line:

Lényegében:

While “11” doesn’t have the same superstar status as π, e, or the golden ratio, it pops up repeatedly as the smallest or first example of many phenomena (first repunit prime, only even-digit palindromic prime, early appearance in many proofs and counterexamples, 11 dimensions in M-theory, etc.). So yes—the math world does consider 11 a significant number.

Bár a „11” nem élvez olyan szupersztárstátuszt, mint a π, az e vagy az aranymetszés, újra meg újra felbukkan mint számos jelenség legkisebb vagy első példája (az első repunit-prím, az egyetlen páros számjegyszámú palindrom prím, korai megjelenése számos bizonyításban és ellenpéldában, 11 dimenzió az M-elméletben stb.). Ezért igen: a matematika világa jelentős számnak tekinti a 11-et.

“He who inspired the Word was the true expositor of the Word. Christ illustrated his teachings by calling the attention of his hearers to the simple laws of nature, and to the familiar objects which they daily saw and handled. Thus he led their minds from the natural to the spiritual. Many failed of grasping at once the meaning of his parables; but as they day by day came in contact with the objects with which the Great Teacher had associated spiritual truths, some discerned the lessons of divine truth he had sought to impress, and these were convinced of the truth of his mission and converted to the gospel.” Sabbath School Worker, December 1, 1909.

„Aki az Igét ihlette, az volt az Ige igaz magyarázója. Krisztus úgy szemléltette tanításait, hogy hallgatói figyelmét a természet egyszerű törvényeire és azokra a megszokott tárgyakra irányította, amelyeket nap mint nap láttak és kezükbe vettek. Így vezette el gondolataikat a természettől a lelkihez. Sokan nem fogták fel azonnal példázatainak jelentését; de amint napról napra kapcsolatba kerültek azokkal a tárgyakkal, amelyekhez a nagy Tanító lelki igazságokat kapcsolt, némelyek felismerték az isteni igazság tanulságait, amelyeket meg akart velük értetni, és meggyőződtek küldetésének igazságáról, valamint megtértek az evangéliumhoz.” Sabbath School Worker, 1909. december 1.

“Leading thus from the natural to the spiritual kingdom, Christ’s parables are links in the chain of truth that unites man with God, and earth with heaven.” Christ’s Object Lessons, 17.

„Ily módon a természetes országból a lelki országba vezetve Krisztus példázatai azok a láncszemek az igazság láncolatában, amelyek az embert Istennel, a földet pedig a mennyel egyesítik.” Krisztus példázatai, 17.