Laodicea - Number Five

Ideális esetben a hét gyülekezetet és a hét pecsétet úgy kell értenünk, mint párhuzamos jelképeket, amelyek ugyanazon történelem belső és külső vonalait ábrázolják. Fontos azt is megjegyezni, hogy amikor az utolsó három gyülekezetet és az utolsó három pecsétet vizsgáljuk, a fokozatosan előrehaladó történelmet ábrázoló történelmi vonal nem elsődleges tárgya e jelképeknek. Amikor a gyülekezeteket a párhuzamos történelmek összefüggésében alkalmazzuk, a történelem előrehaladása a jelképrendszer lényeges eleme, ez azonban nem így van akkor, amikor az utolsó három gyülekezetet és pecsétet önmagukban álló jelképként kezeljük.

Az utolsó három gyülekezet mint jelkép három csoport kapcsolatáról és a különböző gyülekezetek által jelképezett imádók e három csoportja közötti kölcsönhatás dinamikájáról szól. Az utolsó három pecsét Isten népét Mózes és Illés által ábrázolva azonosítja. Illés a száznegyvennégyezret jelképezi, Mózes pedig az igaz halottakat.

White testvér arról tájékoztat bennünket, hogy az ötödik pecsét „egy, a jövőben bekövetkező időszakra” vonatkozik. Az ötödik pecsét versei azt kérdezik, mikor ítéli meg Isten a pápaságot azért, hogy a sötét középkor idején meggyilkolta Isten népét. Az a válasz adatott, hogy az „utolsó napokban” Isten megítéli a pápaságot e gyilkosságukért, valamint a pápai mártírok egy másik csoportjáért is, akiket a pápaság a vasárnaptörvény válsága idején szintén meg fog ölni.

Az ihletés azt is megerősíti, hogy az oltár alatt levő lelkek, akik tudni kívánják, mikor ítéli meg Isten a pápaságot, kapcsolatban állnak annak az angyalnak a két szózatával, amely a Jelenések könyvének tizennyolcadik fejezetében dicsőségével beragyogja a földet.

A Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetében a katolicizmus ítélete kétszeres, mert ott és akkor nemcsak azokért nyer büntetést, akiket az „utolsó napokban” meg fog gyilkolni, hanem a pápai uralom sötét korszakában meggyilkoltakért is.

A hatodik pecsét a Biblia egyik klasszikus szemléltetése azokról az eseményekről, amelyek közvetlenül Krisztus második eljövetele előtt történnek, a hét utolsó csapás idején. A pecsét a Jelenések hetedik fejezetének bevezetésével zárul, amely választ ad a hatodik pecsét utolsó versében felvetett kérdésre: „ki állhat meg?” Két csoport van, amely meg fog állni mint Isten zászlójele a vasárnaptörvény válságában, amely akkor zárul le, amikor megérkezik a hét utolsó csapás. Ez a két csoport a száznegyvennégyezer, akiket Illés képvisel, és a „nagy sokaság”, akiket Mózes képvisel. Mózes és Illés e két jelképe korábban már azonosítva lett mint azoké, akik megállnak a világ végén, mert mindketten Krisztussal együtt álltak a megdicsőülés hegyén.

A sötét középkorból származó pápai vértanúk első csoportjának fehér ruhák adattak, és a második csoport, amelyre várniuk mondatott, míg annak száma betelik, az a „nagy sokaság”, akik szintén fehér ruhákba vannak öltözve. Az ötödik és a hatodik pecsét nem az ötödik és a hatodik egyház párhuzamos történetét tárja elénk, hanem tanúbizonyságot tesz arról a két csoportról, akik az „utolsó napokban” jelként állnak fel az Úrért. Ez a két csoport azokból áll, akik Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetének két hangja üzeneteit hirdetik. Az ekkor hirdetett üzenetet a Szentlélek kitöltetése kíséri, amint azt Pünkösd története és az adventizmus kezdetén felhangzó Éjféli Kiáltás története előképezi.

Miután a hatodik pecsét felveti azt a kérdést, amely bevezeti Jelenések könyvének hetedik fejezetében jelképesen Illést és Mózest, megnyílik a hetedik pecsét, és leírja a Szentlélek kitöltetését e két csoportra. Megjegyzendő, hogy a leírásban félórányi csend van. A késői esőnek a hetedik pecsét megnyitásával jelképezett kitöltetése magában foglal egy csendes időszakot.

Amint az imént említettük A nagy küzdelem idézett szakaszában, a késői eső akkor kezd kiáradni, amikor a hatalmas angyal alászáll, és dicsőségével beragyogja a földet. A késői eső akkor kezdődött, amikor „New York City nagy épületei ledőltek” 2001. szeptember 11-én.

2001. szeptember 11-én kezdett hullani a késői eső, és annak az esőnek a kitöltetése azokra hull, akiket Illés és Mózes jelképez, s magában foglalja a csend idejét is. Mózes és Illés csendjének idejét a Jelenések könyvének tizenegyedik fejezete is ábrázolja, ahol Mózes és Illés, az a két próféta, akik gyötörték a világot, „megölettek” az utcákon. De három és fél nap múlva kijöttek a Hóreb barlangjából, és felmentek a mennybe. A késői eső történetében az üzenet, amelyet ez a két hírnök jelképez, megöletik és az utcára vettetik, de nem temettetik el mindaddig, amíg fel nem támadnak. Ez azoknak az elsőrendű igazságoknak egyike, amelyeket Júda törzséből való Oroszlán most feltör.

Az utolsó három pecsét Isten népének azt a végső mozgalmát azonosítja, amelyet Illés és Mózes képvisel. Ez a mozgalom meghal, majd feltámad. Mozgalomról van szó, mert az adventizmus egy mozgalommal kezdődött, amely 1863-ig folytatódott, amikor félretették azt az első igazságot, amelynek felismerésére William Millert Isten elvezette. 1863-ban a mozgalom véget ért, mert 1863-ban jogilag egyházzá váltak. Az Alfa és az Ómega hangsúlyozza, hogy ha maradék népét mozgalomként kezdte el, akkor mozgalomként is fogja befejezni.

Most befejeztük a hét gyülekezet és a hét pecsét áttekintését. Az utolsó három pecsétben a megváltottak két osztályát látjuk, amelyeket Mózes és Illés képvisel. Ezek a pecsétek mind a Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetének hatalmas angyaláról tesznek bizonyságot. Amikor 2001. szeptember 11-én alászállt, a megváltottak két osztálya egy tisztulási folyamatba lépett, amely arra rendeltetett, hogy leleplezze és elkülönítse az imádók két osztályát a mozgalmon belül az adventizmus végén, miként azt előképezte a mozgalom az adventizmus kezdetén. Dániel az egyik osztályról azt mondja, hogy a gonoszok nem fogják megérteni a tudás gyarapodását, a bölcsek azonban igen. Máté tudatja velünk, hogy azok, akik nélkülözik a felnyitott tudás megértését, a szüzet bolondnak azonosítják. A bölcs szüzek az éjféli válságban mutatják meg, hogy megértették és birtokolják a tudás gyarapodását. A bölcseket és a bolondokat a filadelfiai gyülekezet, illetve a laodiceai gyülekezet képviseli. Laodicea gonosz, bolond szüzeit az Úr szája kiköpi, a bölcsek pedig Isten nevét, vagyis az Ő jellemét kapják homlokukra. Ha a hatodik gyülekezet, Filadelfia a bölcseket jelképezi, miként lehetséges, hogy a hetedik gyülekezet, Laodicea a gonoszokat jelképezi? Ha ez így van, akkor a sorrend felborul, nemde? A választ természetesen az Alfa és az Omega adja meg.

Isten első felekezetileg megnevezett népének, az ősi Izráelnek a kezdetén Mózes Krisztust előképezte e felekezetileg megnevezett nép végén.

Isten első név szerint megjelölt népének végén Keresztelő János volt az Illés-hírnök, aki előkészítette az utat Krisztus első eljövetele számára. Jézus ezután bemutatta áldozatát a kereszten, és azt követően megkezdte főpapi szolgálatát a mennyei szentély szent helyén. Isten második név szerint megjelölt népének, a modern Izraelnek a kezdetén William Miller volt az Illés-hírnök, aki előkészítette az utat Krisztus második eljövetele számára. Jézus ezután hirtelen belépett a Szentek Szentjébe, és megkezdte az ítéletet. Isten második név szerint megjelölt népének végén egy végső Illés-hírnök készítette elő az utat ahhoz, hogy Krisztus megkezdje az élők ítéletének korszakát, mennyei Főpapként végzett munkájának befejezését és második eljövetelét.

William Miller nemcsak a hírnököt jelképezi, hanem azt a mozgalmat is, amellyel kapcsolatban állt.

Az ősi Izráel kezdetén Isten elhívta Mózest, aki Egyiptomban negyven évnyi romlott nevelésben részesült, s ennek következtében negyven évnyi pusztai életre volt szükség, hogy jelleméből eltávolíttassék Egyiptom befolyása. Születése után negyven évvel, megértve, hogy ő választatott ki Isten népének Egyiptomból való kivezetésére, Mózes emberi erőt alkalmazott, és megölte az egyiptomit. Negyven évvel később az égő csipkebokornál ellenállt Isten elhívásának. Miután végül elfogadta az elhívást, figyelmen kívül hagyta a parancsot, hogy körülmetélje fiát, mígnem halállal fenyegettetett. Az Ígéret Földjének határán fellázadt, és másodszor is rásújtott a Kősziklára. Az ősi Izráel kezdetén Mózes egy laodiceai jellemvonásait hordozta. Mindazonáltal így is betöltötte magasztos és szent elhívását, beleértve Krisztus előképezését is az ősi Izráel végén. Krisztus, aki a kekeckedő zsidókkal küzdött, vagy azokkal, akik azt mondták magukról, hogy zsidók, de nem voltak azok, egy filadelfiai jellemet képviselt. Az ősi Izráel kezdetén Mózes egy olyan laodiceait képviselt, akinek aranyra, szemgyógyító írral és fehér ruhára volt szüksége. A végén Krisztus filadelfiai.

Az adventizmus kezdetén William Miller — akit Szárdisz ama kevesek képviseltek, akik nem szennyezték be ruháikat — filadelfiai volt, miként a vele kapcsolatos mozgalom is. Az adventizmus végén az a mozgalom, amely 1989-ben felismerte a vég idejét, éppoly laodiceai volt, mint Mózes. A millerita mozgalom előképe a Future for America mozgalmának, azzal a prófétai megszorítással, hogy az első mozgalom a filadelfiaiak által teljesedett be Filadelfia idején, az utolsó mozgalom pedig a laodiceaiak által teljesedik be Laodicea idején.

Én vagyok e mozgalom prófétai történelmének 1989-től kezdődő szakaszának tanúja nagyobb mértékben, mint bármely más, a Future for America történetéhez kapcsolódó személy, és tanúsítom, hogy 1989-től kezdve személyesen jártam végig e történelmet mint elismert laodiceai adventista. Sok lélek van ezen az úton, akik megerősítenék tanúságtételemet. Arról is teljes bizonyossággal tanúságot tehetek, hogy azok, akik a mozgalommal kapcsolatban álltak az adventizmus végén, szintén elismert laodiceai adventisták voltak. Az első megnevezett nép egy laodiceaival kezdődik, aki filadelfiaivá lesz, és egy filadelfiaival végződik. A második megnevezett nép egy filadelfiaival kezdődik, és egy laodiceaival végződik, aki arra kap elhívást, hogy filadelfiaivá legyen. Ez Alfa és Omega kézjegye.

A vezetőnek és azoknak a nyomorúságos, siralmas lelki vaksága ellenére, akik vele egyesültek, Isten mégis irányította és kézben tartotta azokat a prófétai határköveket, amelyek 1989-től mindmáig bekövetkeztek. A vezetőnek és azoknak a lelki mezítelensége és szegénysége ellenére, akik vele egyesültek, Isten továbbra is irányította azon igazságok felnyitását, amelyeket jónak látott felnyitni. Az Ő irgalmában, amely soha nincs elválasztva az Ő „igazságától”, egy olyan megtisztulási folyamatot rendelt el, amely lehetővé tette, hogy egy laodiceabeli meghaljon, és azután filadelfiaiként támadjon fel. Ezt a halált és feltámadást Dániel és a Jelenések könyvének szerzői jelképezték előre, akik mindketten szimbolikusan megölettek és feltámasztattak. János feltámadt abból a halálból, hogy egy forrásban levő olajjal teli üstbe vetették, Dániel pedig az éhes oroszlánok verméből. Így a két könyv, amely egy könyv, hangsúlyt ad a halál és feltámadás jelképének mint annak az üzenetnek részének, amely most kerül felnyitásra.

Amikor a vizsgálati ítélet „utolsó napokbeli” mozgalma (amelyet a millerita mozgalom jelképezett) közeledett az idő végéhez, Isten úgy rendelte, hogy a vezetőnek és a mozgalomnak meg kell öletnie, és ezt követően fel kell támadnia. A hét gyülekezet összefüggésében Laodícea 2020. július 18-án megöletett, és a közeledő vasárnapi törvény előtt Filadelfiaként támadna fel. A feltámadt mozgalom a hét gyülekezet közül való volna, de a nyolcadik volna. A mozgalom volna a nyolcadik, amely a hét közül való.

Ezt a prófétai titkot a Jelenések könyve több tanúbizonyság alapján támasztja alá, jóllehet mindezidáig nem ismerték fel. Ebben az időszakban most a fenevad képmásának próbájába lépünk be, amelyről White testvérnő arról tájékoztat bennünket, hogy ez az a próba, amely a vasárnaptörvény előtt jön. A vasárnaptörvény idején pecsételtetik rá Isten pecsétje annak a történelmi korszaknak a filadelfiai híveire. Ám át kell menniük a fenevad képmásának próbáján, amely a kegyelemidő lezárulta előtt jön el.

A jelenkori történelemben a korábban republikánizmusnak és protestantizmusnak azonosított két szarv már demokráciává és hitehagyott protestantizmussá változott. Amikor e két szarv teljesen egyesül, akkor egy hatalmat, egy szarvat alkotnak. Ugyanebben az időszakban Isten azonosítani fogja és felemeli a protestantizmus valódi szarvát, hogy figyelmeztessen a fenevad képmása ellen. E két szarv egymással párhuzamosan halad mindaddig, amíg az Egyesült Államok meg nem szűnik a bibliai prófécia hatodik királysága lenni.

A jelenések könyve tizenhetedik fejezete azonosítja, hogy a sárkány (az Egyesült Nemzetek), a fenevad (a pápai hatalom) és a hamis próféta (az Egyesült Államok) hármas szövetsége az a hatalom, amely a nyolcadik fej, és a hét fej közül való. E hét fej a bibliai prófécia királyságai, Babilonnal kezdődően, majd Médo-Perzsiával, Görögországgal és azután a pogány Rómával. Az ötödik királyság pedig a pápai Róma, amely prófétai értelemben halálos sebet kapott 1798-ban. A történelemnek ezen a pontján a bibliai prófécia hatodik királysága, az Egyesült Államok foglalta el a trónt mindaddig, amíg a hamarosan bekövetkező vasárnaptörvény által meg nem döntetik.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetét akkor az a hatalom fogja kényszeríteni, amely az egész világot arra kényszeríti, hogy felállítsa a fenevad képmását. Ekkor a hatodik királyság is halálos sebet kapott, de az Egyesült Államok akkor az egész világot arra fogja kényszeríteni, hogy elfogadja vezető szerepét az Egyesült Nemzetek Szervezete fölött, és meg fogja követelni, hogy a hármas szövetség kormányzására a pápaság erkölcsi tekintélyét is elfogadják.

A „fenevad képe” egyetlen, az ihletésben adott meghatározása az, hogy az egyház (a pápai hatalom) és az állam (az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Egyesült Államok pedig a másik kilenc királyt irányítja) egyesülését jelképezi. Jezábel a pápai hatalom; Aháb pedig az Egyesült Államok, aki a tíz északi törzs királya.

Amikor az Egyesült Államok a vasárnaptörvény idején elbukik, Tírusz (a pápaság), akiről 1798 óta megfeledkeztek, „emlékezetbe jut”, és elkezdi csábító énekeit. Az Ellen White írásaiban „nemzeti romlásként” ábrázolt pénzügyi összeomlás következtében az Egyesült Államok kénytelen az egész világot egyesíteni, hogy szembenézzen azzal a bibliai hatalommal, amely minden ember kezét őellene fordítja. Ez a hatalom az iszlám, amint azt az iszlám ősatyja, Izmael képviseli.

Az Egyesült Államok szövetségre lép a másik kilenc királlyal, és vezető szerepet vállal. Ezt azonban csak rövid ideig teszi, majd ragaszkodni fog ahhoz, hogy a pápai hatalom legyen mindennek a feje, miként Jézabel uralta Ahábot.

Így a sárkány, a fenevad és a hamis próféta hármas szövetsége együtt vonul Armageddonba. A nyolcas szám a feltámadást jelképezi, és az az ország, amelyről a prófécia mint halálos sebet kapottról szól, az ötödik ország volt: a pápai hatalom. Amikor a pápaság feltámad, a nyolcadik országgá lesznek, és nekik adatik a hármas egység fölötti uralom; és ez a nyolcadik ország a hét ország ama egy feje, amely halálos sebet kapottként lett azonosítva, de az ihletés e halálos seb meggyógyulását is megjelöli.

Az ötödik királyság, a hatodik királyság és a hetedik királyság azon a ponton mind elvesztette saját, önálló királyságát, ezért a hozzájuk tartozó királyságok mind együtt támadnak fel mint egyetlen, három részből álló királyság, meghamisítva ezzel az Istenség hármas összetételét.

A hatodik királyság, amely két bárányszerű szarvval kezdődik, és egyetlen, sárkányként szóló szarvként végződik, a pápai hatalom prófétai jellegzetességét hordozza, mert a fenevad képmásává lesz. Elsődlegesen a fenevad, a pápai hatalom van úgy ábrázolva, mint a feltámadt nyolcadik királyság, amely a hét közül való volt. Ám jóllehet a nyolcadiknak a hét közül valónak prófétai talányát a legközvetlenebbül a pápai hatalom teljesíti be, az Egyesült Államok a pápaság képmását alkotja meg, és ezért prófétai értelemben ugyanazokat a jellegzetességeket hozza létre, mint a pápai hatalom.

Az Egyesült Államok 1798-ban kezdődött, amikor Ésaiás huszonharmadik fejezete szerint Tírusznak, a pápai hatalomnak el kellett feledtetnie a hatodik királyság végéig. 1798 volt a vég ideje a milleriták számára az adventizmus kezdetén. 1844 tavaszára a millerita adventizmus elfogadta a protestantizmus palástját, amely párhuzamosan halad a republikánizmus szarvával, amely az Egyesült Államok kormányzatát jelképezi. A két szarv ugyanazon az állaton van, ezért együtt haladnak végig a történelemben. Az adventizmus kezdete és vége párhuzamosan fut a republikánus szarvval. Az 1798-tól addig tartó történelem, amíg a protestánsok el nem vetették az első angyal üzenetét, az az időszak volt, amelyben Isten megalapozta azt a protestáns szarvat. Ezt próbatételi folyamat által tette, miként a republikánus szarv esetében is. Sok mindent lehetne még mondani a párhuzamos szarvakról, de most nem.

A republikánus szarv a hitehagyott protestantizmussal paráználkodik, nem pedig az igaz protestáns szarvval, mert az igaz szarv a Bárány menyasszonya, és ő szűz. Az idők vége óta, 1989-től számítva, hét elnök volt. Elnökök e heteséből a hatodik halálos sebet kapott éppen abban az évben, amikor az adventizmus végén megjelenő mozgalom is halálos sebet kapott. Az idők vége óta, 1989-től számítva, a nyolcadik elnök az lesz, aki halálos sebet kapott, és meggyógyult. Olyan elnöknek kell lennie, aki a hét közül való. Ugyanakkor 2020-ban, amikor a hatodik elnök megkapta halálos sebét, az a szarv is megöletett, amely most a protestáns palástot hordozza. Miként a katolicizmus fenevadával, és miként a hitehagyott protestantizmus fenevadképével, úgy az igazi protestantizmus szarvával is. A protestantizmus szarva a hatodik gyülekezetként van ábrázolva, amely nyolcadikká lesz, de a hét közül való.

Amikor próbára teszitek ezeket az állításokat, emlékezzetek arra, hogy az az üzenet, amely közvetlenül a kegyelmi idő lezárulása előtt pecsételődik fel, kétségtelenül annak az összefüggésében kerül bemutatásra, hogy a kezdet szemlélteti a véget. Ezt az üzenetet a „historicizmus” módszertanával fogják bemutatni, amely a bibliai történelmet a világtörténelemmel összhangba állítva azonosítja a világ végét. Ez az üzenet a földből sarjad fel.

Nem pusztán arról van szó, hogy a szakaszban a föld „országnak” van azonosítva. A Zsoltárok könyvében található szakasz nemcsak a „földet” azonosítja a Jelenések tizenharmadik fejezetének „földi” fenevadjával, hanem azt is megjegyzi, hogy az „igazság” a földből „sarjad” fel.

Az Egyesült Államok az a földből feljövő fenevad, amely „előjön”. Ezért amikor az ezekben a cikkekben tett állításokat vizsgáljátok, az ihletés azonosítja, hogy az üzenet azon az alapon fog nyugodni, hogy a véget a kezdet szemlélteti; történelmi sor történelmi sorra összefüggésébe lesz helyezve; és az Egyesült Államokból származó hangból kell erednie. Természetesen vannak hamis hangok az Egyesült Államokon belül is, de Isten Igéje szerint és annak tekintélye alapján minden olyan hírnök vagy szolgálat, amely az Egyesült Államokon kívül található, vagy onnan ered, hamis világosság. Az adventizmus az Egyesült Államokban kezdődött, egy ember hangjával és egy, az Egyesült Államokban megalapított mozgalommal. Jézus egy dolog végét egy dolog kezdetével szemlélteti.

Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.