Rome Establishes the Vision - Number One

És azokban az időkben sokan támadnak a dél királya ellen; a te néped erőszakos fiai is felmagasztalják magukat, hogy beteljesítsék a látomást; de elbuknak. Dániel 11:14.

Pilátus azért azt mondta neki: Tehát király vagy te? Jézus így felelt: Te mondod, hogy király vagyok. Azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra. Pilátus azt mondta neki: Micsoda az igazság? És miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: Semmi bűnt nem találok benne. János 18:37, 38.

Magunknak kell tudnunk, mi alkotja a kereszténységet, mi az igazság, mi az a hit, amelyet átvettünk, és mik a bibliai szabályok — azok a szabályok, amelyeket a legfőbb tekintély adott nekünk. Sokan vannak, akik ok nélkül hisznek, anélkül hogy hitüknek volna alapja, és anélkül hogy elegendő bizonyítékuk volna a dolog igazságát illetően. Ha olyan gondolat kerül eléjük, amely összhangban van előzetesen kialakított nézeteikkel, készséggel elfogadják azt. Nem okból okozatra következtetnek; hitüknek nincs valódi alapja, és a megpróbáltatás idején azt fogják találni, hogy fövényre építettek.

„Aki megelégszik a Szentírásról való saját, jelenlegi tökéletlen ismeretével, azt gondolva, hogy ez elegendő üdvösségéhez, halálos csalásban nyugszik. Sokan vannak, akik nincsenek alaposan felvértezve szentírási érvekkel, hogy képesek legyenek felismerni a tévedést, és kárhoztatni mindazt a hagyományt és babonát, amelyet igazságként tukmáltak rájuk. Sátán a maga eszméit vezette be Isten imádatába, hogy megronthassa Krisztus evangéliumának egyszerűségét. Sokan azok közül, akik azt vallják, hogy hisznek a jelenvaló igazságban, nem tudják, miben áll az a hit, amely egyszer a szenteknek adatott át — Krisztus bennetek, a dicsőség reménysége. Azt gondolják, hogy a régi határköveket védelmezik, de langymelegek és közömbösek. Nem tudják, mit jelent a szeretet és a hit valódi erejét belevonni tapasztalatukba és birtokolni azt. Nem a Biblia buzgó tanulmányozói, hanem restség és figyelmetlenség jellemzi őket. Amikor véleménykülönbségek támadnak a Szentírás szakaszai körül, ezek, akik nem céltudatosan tanulmányoztak, és nem szilárdak abban, hogy mit hisznek, elpártolnak az igazságtól. Mindenkire rá kellene vésnünk az isteni igazság szorgalmas kutatásának szükségességét, hogy tudják, hogy tudják, mi az igazság. Némelyek nagy tudást igényelnek maguknak, és megelégedettek állapotukkal, miközben sem több buzgalmuk nincs a munka iránt, sem több buzgó szeretetük Isten iránt és azok iránt a lelkek iránt, akikért Krisztus meghalt, mint ha soha nem ismerték volna Istent. Nem úgy olvassák a Bibliát, [hogy] saját lelkük számára magukévá tegyék annak velejét és kövérségét. Nem érzik, hogy ez Isten hangja, amely hozzájuk szól. De ha meg akarjuk érteni az üdvösség útját, ha meg akarjuk látni az igazság Napjának sugarait, céllal kell tanulmányoznunk a Szentírást, mert a Biblia ígéretei és próféciái a dicsőség világos sugarait árasztják az isteni megváltási tervre, mely fenséges igazságok nincsenek világosan megértve.” The 1888 Materials, 403.

„Most nem tűnik lehetségesnek számunkra, hogy bárkinek is egyedül kelljen megállnia; de ha Isten valaha szólt általam, eljön az idő, amikor tanácsok és ezrek elé hurcolnak bennünket az ő nevéért, és mindenkinek számot kell adnia hitéről. Akkor a legsúlyosabb bírálat fog nehezedni minden álláspontra, amelyet az igazság mellett elfoglaltunk. Ezért szükséges, hogy tanulmányozzuk Isten Igéjét, hogy tudjuk, miért hisszük azokat a tanokat, amelyeket képviselünk. Jehova élő kijelentéseit alapos, vizsgáló módon kell kutatnunk.” Review and Herald, 1888. december 18.

„Az egyház tagjai egyenként próbára tétetnek és megméretnek. Olyan körülmények közé kerülnek, amelyek között kényszerítve lesznek arra, hogy bizonyságot tegyenek az igazságról. Sokan hivatnak majd arra, hogy tanácsok és törvényszékek előtt szóljanak, talán külön-külön és egyedül. Azt a tapasztalatot, amely e szükség idején segítségükre lett volna, elmulasztották megszerezni, és lelküket gyötri a megbánás az eltékozolt alkalmak és az elhanyagolt kiváltságok miatt.” Testimonies, 5. kötet, 463.

„Az a tény, hogy Isten népe között nincs viszály vagy nyugtalanság, nem tekinthető annak döntő bizonyítékául, hogy szilárdan ragaszkodnak az egészséges tanításhoz. Okunk van attól tartani, hogy nem tesznek világos különbséget igazság és tévedés között. Amikor a Szentírás kutatása nyomán nem vetődnek fel új kérdések, amikor nem támad olyan véleménykülönbség, amely arra indítaná az embereket, hogy maguk kutassák a Bibliát, hogy megbizonyosodjanak arról, birtokában vannak-e az igazságnak, akkor sokan lesznek ma is, miként az ókorban, akik a hagyományhoz ragaszkodnak, és úgy imádnak, hogy nem tudják, mit.”

„Megmutattatott nekem, hogy sokan, akik azt vallják, hogy ismerik a jelenvaló igazságot, nem tudják, mit hisznek. Nem értik hitük bizonyítékait. Nincs helyes értékelésük a jelen időre szóló munka felől. Amikor eljön a megpróbáltatás ideje, vannak most olyan emberek, akik másoknak prédikálnak, s akik álláspontjuk megvizsgálásakor azt fogják találni, hogy sok olyan dolog van, amelyre nem tudnak kielégítő magyarázatot adni. Amíg ily módon próbára nem tétettek, nem ismerték nagy tudatlanságukat. És sokan vannak a gyülekezetben, akik magától értetődőnek veszik, hogy értik, amit hisznek; de amíg vita nem támad, nem ismerik saját gyengeségüket. Amikor elszakíttatnak az azonos hitűektől, és arra kényszerülnek, hogy egyenként és magukban álljanak meg hitük megmagyarázására, meg fognak lepődni, látva, mennyire zavarosak az elképzeléseik arról, amit igazságként elfogadtak. Bizonyos, hogy volt közöttünk eltávolodás az élő Istentől és emberekhez fordulás, amikor az isteni bölcsesség helyébe emberit állítottunk.”

„Isten felrázza népét; ha más eszközök kudarcot vallanak, eretnekségek támadnak majd közöttük, amelyek megrostálják őket, elválasztva a polyvát a búzától. Az Úr felszólít mindenkit, aki hisz az Ő igéjében, hogy ébredjen fel az álomból. Drága világosság érkezett, amely e kor számára alkalmas. Ez bibliai igazság, amely feltárja a közvetlenül előttünk álló veszedelmeket. Ennek a világosságnak arra kell vezetnie bennünket, hogy szorgalmasan tanulmányozzuk az Írásokat, és a legkritikusabban megvizsgáljuk azokat az álláspontokat, amelyeket vallunk. Isten azt kívánja, hogy az igazság minden vonatkozását és minden álláspontját alaposan és állhatatosan kutassák, imádsággal és böjtöléssel. A hívőknek nem szabad feltevésekben és homályosan meghatározott elképzelésekben megnyugodniuk afelől, hogy mi alkotja az igazságot. Hitüknek szilárdan Isten igéjén kell alapulnia, hogy amikor eljön a próba ideje, és tanácsok elé állítják őket, hogy számot adjanak hitükről, képesek legyenek szelídséggel és félelemmel megadni a bennük levő reménység okát.

„Felrázni, felrázni, felrázni. Azoknak a tárgyaknak, amelyeket a világnak bemutatunk, számunkra élő valóságnak kell lenniük. Fontos, hogy amikor azokat a tanokat védelmezzük, amelyeket hitünk alapvető tételeinek tartunk, soha ne engedjük meg magunknak olyan érvek alkalmazását, amelyek nem minden tekintetben helytállók. Ezek ugyan alkalmasak lehetnek arra, hogy elhallgattassák az ellenfelet, de nem tisztelik az igazságot. Olyan megalapozott érveket kell előterjesztenünk, amelyek nemcsak ellenfeleinket hallgattatják el, hanem a legszorosabb és legbehatóbb vizsgálatot is kiállják. Azoknál, akik vitázókként képezték magukat, nagy a veszélye annak, hogy Isten igéjét nem méltányosan kezelik. Amikor ellenféllel kerülünk szembe, őszinte törekvésünknek arra kell irányulnia, hogy a tárgyakat úgy tárjuk elé, hogy meggyőződést ébresszünk elméjében, ahelyett hogy csupán a hívő bizalmának megerősítésére törekednénk.”

„Bármily nagy legyen is az ember szellemi előrehaladása, egy pillanatra se gondolja, hogy nincs szükség a Szentírás alapos és folyamatos kutatására a nagyobb világosság elnyerése érdekében. Mint nép, egyenként arra kaptunk elhívást, hogy a prófécia tanulói legyünk. Komoly buzgósággal kell vigyáznunk, hogy felismerhessünk minden fénysugarat, amelyet Isten elénk tár. Meg kell ragadnunk az igazság első felvillanásait; és imádságos tanulmányozás által tisztább világosság nyerhető, amelyet mások elé lehet tárni.” Testimonies, 5. kötet, 708.

Van továbbá igen bizonyos prófétai beszédünk, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, mígnem a nappal felvirrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben: tudván először azt, hogy az írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei. 2 Péter 1:19–21.

„Amint a szombat a kereszténység egészében a viszály különleges tárgyává lett, és a vallási valamint világi hatóságok összefogtak a vasárnap megtartásának kikényszerítésére, egy kis kisebbség kitartó elutasítása, hogy engedjen a népszerű követelésnek, az egyetemes megvetés tárgyává teszi őket. Azt fogják hangoztatni, hogy azt a keveset, akik szembeszegülnek az egyház intézményével és az állam törvényével, nem volna szabad megtűrni; hogy jobb, ha ők szenvednek, mintsem hogy egész nemzetek zűrzavarba és törvénytelenségbe sodródjanak. Ugyanezt az érvelést sok évszázaddal ezelőtt Krisztus ellen is felhozták a „nép fejedelmei”. „Jobb nekünk” — mondta az álnok Kajafás —, „hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nemzet el ne vesszen.” János 11:50. Ez az érv meggyőzőnek fog tűnni; és végül rendeletet adnak ki azok ellen, akik a negyedik parancsolat szombatját megszentelik, a legsúlyosabb büntetésre méltóknak nyilvánítva őket, és bizonyos idő elteltével szabadságot adva a népnek arra, hogy halálra adják őket. A romanizmus az Óvilágban és a hitehagyott protestantizmus az Újvilágban hasonló módon fog eljárni azokkal szemben, akik az összes isteni előírást tisztelik.” A nagy küzdelem, 615.

„A bárányhoz hasonló szarvú fenevad azonban úgy láttatott, mint amely „a földből jő fel”. Ahelyett tehát, hogy más hatalmak megdöntésével alapozná meg önmagát, az ily módon jelképezett nemzetnek korábban lakatlan területen kell felemelkednie, és fokozatosan, békésen kell növekednie. Ennélfogva nem emelkedhetett fel az Óvilág zsúfolt és egymással küzdő nemzetiségei között — ama háborgó tengeren, amely „népekből, sokaságokból, nemzetekből és nyelvekből” áll. A nyugati földrészen kell keresni.”

„Az Újvilág mely nemzete volt az, amely 1798-ban emelkedőben volt hatalomra, erőt és nagyságot ígért, és magára vonta a világ figyelmét? A jelkép alkalmazása felől nem lehet kétség. Egy nemzet, és csakis egy, felel meg e prófécia ismérveinek; ez félreérthetetlenül az Amerikai Egyesült Államokra mutat.” A nagy küzdelem, 441.

Ami volt, ugyanaz lesz; és ami történt, ugyanaz történik majd; és nincs semmi új a nap alatt. Van-e valami, amiről azt lehet mondani: Nézd, ez új? Már réges-régen megvolt, előttünk való időkben. Prédikátor 1:9, 10.

„Mindaz, aminek beteljesedését Isten a prófétai történelemben a múlt időre vonatkozóan meghatározta, beteljesedett; és mindaz, ami még ezután következik a maga rendjében, be fog teljesedni. Dániel, Isten prófétája, a maga helyén áll. János a maga helyén áll. A Jelenések könyvében Júda törzsének Oroszlánja megnyitotta a prófécia tanulmányozói előtt Dániel könyvét, és így Dániel a maga helyén áll. Bizonyságot tesz arról, amit az Úr látomásban kinyilatkoztatott neki ama nagy és ünnepélyes eseményekről, amelyeket ismernünk kell, miközben beteljesedésük küszöbén állunk.”

„A történelemben és a próféciában Isten Igéje feltárja az igazság és a tévedés között hosszú időn át tartó küzdelmet. Ez a küzdelem még most is tart. Ami egyszer megtörtént, ismét meg fog történni. Régi viták újra felélednek, és folytonosan új elméletek fognak felbukkanni. Ám Isten népe, amely hite és a prófécia beteljesedése alapján részt vállalt az első, a második és a harmadik angyal üzenetének hirdetésében, tudja, hol áll. Olyan tapasztalata van, amely drágább a színaranynál. Szilárdan kell állnia, mint a kőszikla, bizodalmának kezdetét mindvégig erősen megtartva.” Selected Messages, 2. könyv, 109.

„Isten fel fogja rázni népét; ha más eszközök csődöt mondanak, eretnekségek támadnak majd közöttük, amelyek megrostálják őket, elválasztva a polyvát a búzától. Az Úr felszólít mindazokat, akik hisznek az Ő igéjének, hogy ébredjenek fel álmukból. Drága világosság érkezett, amely e kor számára alkalmas. Ez bibliai igazság, amely megmutatja a közvetlenül előttünk álló veszedelmeket. E világosságnak arra kellene indítania bennünket, hogy szorgalmasan tanulmányozzuk az Írásokat, és a legkritikusabban vizsgáljuk meg azokat az álláspontokat, amelyeket vallunk. Isten azt akarja, hogy az igazság minden vonatkozását és álláspontját alaposan és állhatatosan kutassuk, imádsággal és böjttel. A hívőknek nem szabad feltevésekben és homályosan meghatározott elképzelésekben megnyugodniuk afelől, hogy mi alkotja az igazságot.” Gospel Workers, 299.