The Revelation of Jesus Christ - Number Fifteen

A mennyei szentélyből kiáradó szent tűz kitöltetésével foglalkozunk, annak a történelemnek az idején, amikor az Egyesült Államok az első égből származó szentségtelen tüzet fog aláhozni. Annak kijelentését, amit a hét mennydörgés szólt a Jelenések könyve tizedik fejezetében, lepecsételve kellett tartani egészen közvetlenül a kegyelmi idő lezárulása előttig. A kegyelmi időt úgy is ábrázolja az Írás, mint amely a lezárulás küszöbén áll, amikor a hetedik pecsét felnyittatik.

A hetedik pecsét feltörése akkor történik, amikor a hét angyal készül megfújni a harsonát.

Amikor a kegyelmi idő lezárul, „senki” sem „mehet be a templomba”, mert Krisztus közbenjárása az emberek bűneiért véget ért. A kegyelmi idő lezárult, és a hét angyal parancsot kapott, hogy kitöltse Isten haragjának poharait.

Nincs semmi jel arra, hogy a Jelenések könyve kilencedik–tizenegyedik fejezetében a hét harsonát megszólaltató hét angyal különbözne attól a hét angyaltól, akik kitöltik a hét utolsó csapást. Ellenkezőleg, a hét harsona által jelképezett ítéletek prófétai jellemzői párhuzamban állnak Isten haragja hét poharának helyével és hatásaival a tizenhatodik fejezetben. Még közvetlenebb kapcsolódásként a harsonaítéleteket közvetlenül csapásoknak nevezik.

A hetedik pecsét felnyitása szándékosan a kegyelemidő lezárulásának közelsége összefüggésébe van helyezve. A hetedik pecsét második tanúbizonyságát adja annak, amit a hét mennydörgés „mondott”, s amit Jánosnak, valamint Pálnak is megtiltatott leírni.

Amit a hét mennydörgés „kimondott”, azt lepecsételték; és a huszonkettedik fejezetben a Jelenések könyvében lepecsételt próféciát fel kellett nyitni, és miként a hetedik pecsét esetében, azt közvetlenül a kegyelmi idő lezárulása előtt kellett felnyitni.

White testvér rámutat arra, hogy annak lepecsételése, amit a hét mennydörgés „szólt”, ugyanannak a cselekedete volt, mint Júda törzsének Oroszlánjáé akkor, amikor megparancsolta Dánielnek, hogy pecsételje le könyvét a vég idejéig. Dániel és a Jelenések könyvei ugyanaz a könyv, és a Jelenések könyvében Jézus Júda törzsének Oroszlánjaként jelenik meg, amikor feltöri a hét pecséttel lepecsételt könyvet; így tehát Júda törzsének Oroszlánja volt az is, aki megparancsolta Dánielnek, hogy pecsételje le könyvét a vég idejéig. Júda törzsének Oroszlánja az, aki lepecsételi és feltöri Igéjét, mert Ő az Ige.

A Dániel és a Jelenések könyvében található belső bizonyítékok azonosítják, hogy a hetedik pecsét feltörése második tanúbizonysága annak, hogy feloldatott, amit a hét mennydörgés szólt. Mind Dániel könyvének feloldása, mind pedig a hét pecséttel lepecsételt könyv felnyitása azt azonosítja, hogy azok az igazságok, amelyek egy prófétai üzenet feloldásakor kijelentetnek, természetüknél fogva fokozatosak. Ezért nevezi Dániel könyve ezt a tudás növekedésének, a Jelenések könyve pedig úgy ábrázolja, mint egyik pecsét eltávolítását a másik után.

Világosság ez, amely egyre fényesebbé válik a teljes napig.

Amikor az „igazság” feltárul, az fokozatos.

2023 júliusának végén Jézus Krisztus kijelentése megkezdődött feltárulni.

Miként a hetedik pecsét és a hét mennydörgés kijelentései esetében is, Jézus Krisztus kijelentése közvetlenül a kegyelmi idő lezárulása előtt lesz felnyitva. Ugyanannak az üzenetnek harmadik tanúbizonyságát adja, amelyet a hetedik pecsét eltávolítása és a hét mennydörgés jelképez. A Jelenések könyvében e három ábrázolás három tanú, amelyek együtt alkotják Jézus Krisztus kijelentésének üzenetét. E három tanú felnyitása fokozatos. Hatásai szintén fokozatosak.

Jézus Krisztus kijelentése megértésének fokozatos kibontakozása 2023 júliusának végén kezdett megjelenni. Az akkoriban közzétenni kezdett igazságok megértésének folyamata nem sokkal 2020. július 18. után kezdődött.

Az a hetedik pecsét feltörésének üzenetében azonosított igazság az Éjféli Kiáltás útjelzőjére irányul. Az Éjféli Kiáltás a millerita történelemben az igazság fokozatos kibontakozása volt, és e tény Samuel Snow munkásságának történeti áttekintésével igazolható. Jézus a harmadik angyal mozgalmát az első angyal mozgalmával szemlélteti, mert a véget mindig a kezdettel szemlélteti.

Azok az igazságok, amelyek együttesen a Midnight Cry üzenetét alkotják, annak megértését jelentik, hogy ki az Isten, és miként jelenik meg jelleme az Ő Igéjében. Ezen igazságok magukban foglalják annak a történelmi folyamatnak igen részletes leírását, amelyet azok fognak betölteni, akik végül hirdetik a Midnight Cry üzenetét. A hét mennydörgés rejtett története az, ami ezt a történelmi folyamatot azonosítja. A hetedik pecsét része ennek a részletes történelmi folyamatnak, kinyilatkoztatása azonban arra az időszakra irányul, amely akkor kezdődik, amikor a Midnight Cry üzenete végleges formát ölt, s ez egyúttal annak jelölése, hogy a száznegyvennégyezer elpecsételése befejeződött. A hetedik pecsét fokozatos felnyitása akkor kezdődik, amikor a Midnight Cry üzenete teljesen kifejlődik, amint azt az 1844 nyarán tartott exeteri tábori összejövetel szemlélteti. Ezek az írások az Ön személyes meghívását jelentik arra, hogy eljöjjön az exeteri tábori összejövetelre.

Amikor a hetedik pecsét felnyittatik, tüzet vetnek az oltárról a földre, és „hangok, mennydörgések, villámlások és földindulás” támadnak. A „hang” egy trombitát jelképez.

A trombitaszó olyan üzenetet azonosít, amely a közelgő ítéletre figyelmeztet. Amikor Ézsaiás arra szólítja fel Isten népét, hogy emeljék fel szavukat, mint a trombita, akkor hangosan kell „kiáltaniuk”. Az Éjféli Kiáltás üzenete közvetlenül a vasárnaptörvény földrengésének órája előtt lesz felnyitva. Az Éjféli Kiáltás üzenete, amely közvetlenül a hamarosan bekövetkező vasárnaptörvény előtt lesz felnyitva, az az üzenet, amely hangos kiáltássá duzzad. Amikor Ézsaiás azt mondja: „Kiálts teljes torokkal”, akkor a harmadik angyal hangos kiáltásának összekapcsolódására utal, amely a második hang, amely csatlakozik az Éjféli Kiáltás üzenetéhez. A hangos Éjféli Kiáltás üzenete a hetedik trombita figyelmeztetése, amely a harmadik jaj. Isten népének meg kell értenie, hogy amikor az a trombitaüzenet felhangzik, próbaidejük legvégső pillanataiban vannak. Ezért Ézsaiás parancsa figyelmeztetés a kegyelemidő lezárulására való felkészülésre, figyelmeztetés arra, hogy az iszlám harmadik jajának trombitaitélete kész lesújtani az Egyesült Államokra, amiért elvetette Isten szombatját. A vasárnaptörvénynél az Éjféli Kiáltás, amely a Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetében szereplő két „hang” közül az első, hangos kiáltássá duzzad. Miközben Isten egyéb gyermekei, akik még Babilonban vannak, kihívatnak onnan.

A harmadik angyal „harsány kiáltásának” „növekvő erejét” a Sínainál előképezte az, amikor a Tízparancsolatot maga Jehova hirdette ki. Az abban a történetben megszólaló kürt ereje egyre növekedett, miközben a hegy megrendült és füstbe borult. A félelem oly nagy volt, hogy még Mózes is erősen megremegett. A nép ekkor félelmében felemelte „hangját”, kérve, hogy Isten „hangja” szűnjék meg szólni.

Az a „hang”, amelyet „ők” „hallottak”, a harmadik angyal figyelmeztető üzenetének „hangját” jelképezi. Félelmetes gyötrelemben a saját „hangjaikkal” feleltek. A vasárnaptörvénynél felhangzó hangokat a balga szüzek is jelképezik, akik olajért könyörögnek, a bölcs szüzek hangja pedig azt mondja nekik, hogy menjenek, és vásároljanak maguknak. Az emberi kegyelemidő lezárultakor azoknak a „hangjai”, akik felismerik, hogy elvesztek, miként a balga adventista szüzek a vasárnaptörvénynél, azért kiáltanak, hogy a sziklák és a hegyek omoljanak rájuk. A vasárnaptörvényt a Sínai-hegynél történt törvényadás előképezi.

Amikor az oltárról vett tűz a földre vettetik, „hangok, mennydörgések, villámlások és földindulás” támad. A „mennydörgés és villámlás” Isten ítéleteinek jelképei. A vasárnaptörvény idején az Egyesült Államok teljesen betölti „bűnének poharát”, és „az országos hitehagyást országos romlás követi”. A „bűn pohara” a negyedik nemzedékben telik meg, mert a földi fenevad mindkét szarva a fokozódó lázadás négy nemzedékén halad keresztül. A vasárnaptörvény jelöli azt a pontot, ahol Isten ítéletei, amelyeket a „mennydörgések és villámlások” jelképeznek, kiáradnak, és ezek a negyedik nemzedékre zúdulnak.

White testvér a vasárnaptörvénynél kezdődő ítéleteket „Isten pusztító ítéleteinek” nevezi. Azt tanítja, hogy már túl késő a balga laodiceai adventisták számára, akiknek éjfélkor lehetőségük volt felkészülni a válságra, de ezt megtagadták. A pusztító ítéleteknek az az ideje a balga szüzek számára „a kegyelem ideje” azoknak, akik még nem hallották az igazságot.

Amikor a hetedik pecsét felnyittatik, „szózatok, mennydörgések, villámlások és földindulás” támadnak. Az az „óra”, amelyben a Jelenések könyve tizenegyedik fejezetében említett „földindulás” először teljesedett, a francia forradalom volt; és annak az „órának” tökéletes beteljesedése a „föld” fenevadjának „rengése”, a hamarosan bekövetkező vasárnapi törvény idején. Ebben az „órában” nyittatik fel teljesen a hetedik pecsét. A kereszt előképe a vasárnapi törvénynek, és a keresztnél nagy földindulás volt.

A keresztnél egy sátáni királyság megdőlt, miként a vasárnapi törvény idején is meg fog dőlni.

A kereszt földrengése az „igazság” ábrázolása, amely Alfa és Omega. Az „igazság” a kezdet, a közép és a vég; ez az a héber szó, amely a héber ábécé első, tizenharmadik és utolsó betűjének egyesítésével jött létre. Földrengés volt, amikor Krisztus meghalt, majd újabb földrengés támadt az Ő feltámadásakor. A keresztnél volt az első földrengés, aztán a sír, majd a földrengés az Ő feltámadásakor. Mindkét földrengésnél sírok nyíltak meg.

Az első földrengéskor sírok nyíltak meg, az utolsó földrengéskor pedig Krisztus sírja nyílt meg. A Jelenések könyve tizenegyedik fejezetében a két tanú ugyanabban az órában jön elő sírjaiból, amikor a földrengés történik. A földrengés a vasárnapi törvény, amelyet a kereszt jelképez előre. Ennélfogva a vasárnapi törvény órájában két feltámadásnak kell lennie. Az első annak a száznegyvennégyezernek a születését jelképezi, amely még azelőtt történik, hogy az asszony vajúdna; a második az ő vajúdása közben megy végbe. A Jelenések könyve tizenkettedik fejezetének asszonya először megszüli a fiúgyermeket, akinek vasvesszővel kell uralkodnia a nemzeteken, minden vajúdási fájdalom nélkül. Azután a vasárnapi törvénynél megkezdődik vajúdása, és világra hozza a második gyermeket. Először Illést szüli meg, végül Mózest szüli meg. A vasárnapi törvény a Jelenések könyve hetedik fejezetében szereplő ikrek feltámadásának órája.

Amikor a vasárnapi törvény idején a hetedik pecsét teljesen felnyittatik, mintegy félóráig csend lesz a mennyben.

A földrengés órájának első félórája a két tanú első megszületését vagy feltámadását jelképezi. Ebben a félórában a két tanú megpecsételtetik. Meg kell pecsételtetniük a vasárnapi törvény előtt, mert ők ama zászlójel, amely a másik gyermeket a sírból hívja elő a hátralévő félóra alatt. A második gyermek csak úgy hozható életre, ha a vasárnapi törvény válságának vajúdásai közepette meglátja a férfiakat és nőket Isten pecsétjével.

Az asszony elsőszülöttei a száznegyvennégyezer, akiket a Jelenések könyve zsengékként azonosít. Ők képviselik azt a jelet, amelyet a másik nyájnak fel kell ismernie a vasárnapi törvény körüli küzdelem válságában és harcában. Ez a jel a szombat, amelyet a száznegyvennégyezer akkor is fenntartanak, amikor annak megtartása törvényellenes. White testvérnő zászlajukat „Immánuel Fejedelem vérrel festett zászlajának” nevezi.

A vérrel festett zászló az, amit Isten másik nyájának meg kell látnia a vasárnaptörvény válságának idején. A zászló növekvő világosság, amelyet a száznegyvennégyezer hordoz. Az a zászló vörös színű, mert vérrel festett zászló. Ezt a zászlót Jerikó csatájában előképezte az, amikor Ráháb befogadta és megoltalmazta a kémeket, majd a Józsué seregének való alárendelődését azzal ismerte el, hogy egy skarlátvörös fonalat bocsátott ki az ablakából. Ráháb Isten másodszülött gyermekeit jelképezi a vasárnaptörvény válságában, akik meglátják és elfogadják a skarlátvörös jelt, és engedelmességre jutnak Józsué serege iránt. A Ráháb által használt skarlátvörös fonal annak a jele volt Józsué serege számára, hogy ne pusztítsa el Ráháb háza népét.

Ráháb azokat jelképezi, akik a vasárnaptörvény válságának idején még Babilonban vannak, Józsué serege pedig a százhuszonnégyezer elsőszülötteit jelképezi. A skarlátvörös fonál Isten szombatjának jelképe. A skarlátvörös fonál a kémek parancsa volt, amelyet Ráhábnak követnie kellett, ha el akarta nyerni Isten oltalmát.

Az a jel, amelyet azoknak kell meglátniuk, akik még Babilonban vannak, a skarlátvörös fonál által van jelképezve, amely a szombat, ugyanakkor azonban az ikerpár közötti különbségtételt is azonosítja. Az elsőszülött iker a száznegyvennégyezer, mert kezükben viselik Emmánuel Fejedelem vérrel festett zászlaját.

Az elsőszülött ikren van a skarlátvörös jel, vagyis a skarlátfonál, amely az elsőszülöttet megjelöli. Az elsőszülött iker Zerah, a másodikként született pedig Perec.

Zarah jelentése: felkelő világosság, Pharezé pedig: kitörni. Amikor az iker, Pharez meglátja a felkelő világosságot a skarlátfonál jelében ikertestvére, Zarah kezén, „kitör”, vagyis kijön Babilonból. Zarah felismerése a skarlátfonál felkelő világosságát illetően az utoljára született iker alárendelődését jelzi az elsőszülött ikernek.

A hét mennydörgés rejtett története három útjelzőt azonosít. Az első és az utolsó útjelző csalódások. Az első csalódás és az Éjféli Kiáltás üzenete közötti időszak a késedelem ideje. Az Éjféli Kiáltástól, amely a második útjelző, az időszak a pecsételés ideje. Az az időszak, amely a pecsételés ideje, az utolsó csalódáskor ér véget.

A hét mennydörgés rejtett története három útjelzőt azonosít. Az első és az utolsó útjelző a sírok földrengéskor történő megnyílása. Az első sír megnyílása és az Éjféli Kiáltás üzenete közötti időszak a késedelem ideje. Az Éjféli Kiáltástól, amely a második útjelző, az időszak a pecsételés ideje. A pecsételés idejét alkotó időszak az utolsó sír megnyílásával ér véget.

A hét mennydörgés rejtett történetének e három lépéséről tanúskodó e két tanúbizonyságot Krisztus halála és feltámadása is megerősíti. A sír első megnyitását Krisztusnak a vizes sírba való keresztsége jelképezte, az utolsó sír pedig a kereszt volt. Krisztus keresztsége és a kereszt között Krisztus hirdette az Ő üzenetét, ami az Éjféli Kiáltást előképezte. Ezt a hirdetést ezerkétszázhatvan nap alatt vitte véghez. A kereszt után, tanítványainak személyében, az Éjféli Kiáltás üzenete ismét hirdettetett ezerkétszázhatvan napon át, egészen István haláláig.

A Jelenések könyve tizenegyedik fejezetének két tanúja felhatalmazást kapott arra, hogy ezerkétszázhatvan napon át hirdesse az Éjféli Kiáltás üzenetét. Azután megölettettek, és ezerkétszázhatvan napon át az utcákon feküdtek, mígnem ismét életre keltek, és felhatalmazást nyertek.

A következő cikkben tovább vizsgáljuk ezeket az igazságokat.