Ezékiel könyve figyelmeztető üzenetének lényegét a Kr. e. 587-ben kezdődött ostrom jeleníti meg. Ez az ostrom másfél évvel később, Kr. e. 586-ban Jeruzsálem pusztulásához vezetett. A Kr. e. 587-ben kezdődött ostrom Cestius Kr. u. 66. évi ostromának előképe volt. Jeruzsálem Kr. e. 586-ban bekövetkezett pusztulása Jeruzsálem Kr. u. 70. évi ostromának és pusztulásának előképe volt.

A Kr. e. 587-es év és a 66-os év egyaránt jel volt. Ezékiel feleségének halála előremutatott Jeruzsálem pusztulására, és a Róma fennhatóságát jelképező hadijelvények elhelyezése a templom szent területén nemcsak a menekülésre intő jel volt, hanem a fenevad bélyegét is jelképezte, amely a vasárnaptörvény idején jelenik meg. Ezékiel felesége és a 66-os év egyaránt előremutatott Jeruzsálem pusztulására, vagyis a vasárnaptörvényre – a fenevad bélyegére.

Ezékiel ostroma Isten népének a vasárnaptörvény idején bekövetkező fogságba jutását jelképezte, a 66. év pedig a fenevad bélyegétől való megmenekülést. Ezékiel felesége az adventizmus bolond szüzeinek fogságát jelképezte, a 66-ban megmenekülők pedig az okos szüzeket jelképezték ugyanebben a válságban. Azok az okos szüzek, akik 66-ban megmenekültek, már a római hadijelvény felállítása előtt megértették a jelet.

A római hadijelvény a fenevad bélyegét jelképezi, és ezen a ponton zárul be az ajtó a tíz szűzről szóló példázatban. Jeruzsálem 70-ben bekövetkezett lerombolása szintén a vasárnaptörvényt jelképezi. A 66-os év a harmadik angyal figyelmeztetését jelképezi. Ez a figyelmeztetés 66-ban kezd hangos kiáltássá erősödni. A 66-tól 70-ig tartó időszak megfelel a fenevad képmása kialakulásának időszakának, és ez az időszak a vasárnaptörvénnyel kezdődik és azzal is végződik. A 66-os év az időszak alfája, ezért az előkép, a 70-es év pedig, mivel az ómega, az ellenképi vasárnaptörvény. A 66-os év az árnyék, a 70-es év pedig a valóság. Az egyház számára a 66-os alfa-mérföldkőnél zárul be az ajtó, a nemzet számára pedig a 70-es ómega-mérföldkőnél zárul be az ajtó.

A 66. év figyelmeztető jele jelöli az ostrom kezdetét, valamint azt a pontot, amikor az adventistáknak már túl késő felkészülniük a vasárnaptörvény közelgő kikényszerítésére, amelyre Jeruzsálem 70. évi elpusztításakor kerül sor. Az ostrom idején történik a pecsét rányomása, de a pecsétet ekkor még csak az angyalok látják; Jeruzsálem elpusztítása pedig a vasárnaptörvényt jelenti, amikor a pecsét a világ számára is láthatóvá válik.

A pecsétet az ostrom idején helyezik fel, ekkor azonban csak az angyalok számára látható.

„Mi az élő Isten pecsétje, amelyet népének homlokára helyeznek? Olyan jel, amelyet az angyalok el tudnak olvasni, az emberi szem azonban nem; mert a pusztító angyalnak látnia kell a megváltásnak ezt a jelét. Az értelmes elme meglátta a golgotai kereszt jelét az Úr fogadott fiaiban és leányaiban. Isten törvénye áthágásának bűne elvétetett. Magukon viselik a menyegzői ruhát, engedelmeskednek Isten minden parancsolatának, és hűségesek azokhoz.” Gospel Herald, 1902. június 11.

A vasárnaptörvény idején magasba emelik a zászlót, és akkor az egész világ meglátja azokat, akik elpecsételtettek.

„A Szentlélek munkája az, hogy meggyőzze a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A világot csak úgy lehet figyelmeztetni, ha látja, hogy az igazságban hívők az igazság által megszentelődve magasztos és szent elvek szerint cselekszenek, és magasztos, emelkedett módon mutatják meg a választóvonalat azok között, akik megtartják Isten parancsolatait, és azok között, akik lábbal tiporják azokat. A Lélek általi megszentelődés világosan jelzi a különbséget azok között, akik Isten pecsétjét viselik, és azok között, akik hamis nyugalomnapot tartanak meg. Amikor eljön a próbatétel, világosan megmutatkozik majd, mi a fenevad bélyege. Ez a vasárnap megtartása. Azok, akik, miután hallották az igazságot, továbbra is szentnek tekintik ezt a napot, a bűn emberének kézjegyét viselik, aki úgy vélte, hogy megváltoztatja az időket és a törvényeket.” Bible Training School, 1903. december 1.

Jeruzsálem pusztulásakor, vagyis a vasárnaptörvény idején magasba emelik a zászlót, és az egész emberiség figyelmének középpontjába kerül a hetedik, illetve az első napon Istent imádók közötti különbség. Cestius jele a vasárnaptörvény idején eljövendő pusztulás előképe, és egyúttal figyelmeztetés is erre a pusztulásra. A 66-os év egy olyan időszakot jelképez, amely a Jeruzsálem pusztulása által jelképezett vasárnaptörvényhez vezet. Az ostromtól egészen a vasárnaptörvényig tartó eseménysor szerkezete megegyezik a pergámumi gyülekezet története által jelképezett három tanú szerkezetével.

Egy jel mutatja annak az ostromnak a kezdetét, amely Jeruzsálem elpusztításáig tart. A 321-es és az 538-as év a Kr. e. 586-os évvel és a 70-es évvel áll párhuzamban. Mind a négy évszám a hamarosan eljövendő vasárnaptörvényt jelképezi. A 321-es vasárnaptörvényt a 313-as milánói ediktum, az 538-as vasárnaptörvényt pedig az 533-as dekrétum előzte meg. A 313-as és az 533-as év a 66-os évvel és a Kr. e. 587-es évvel áll párhuzamban.

„A »fenevad képmása« a hitehagyó protestantizmusnak azt a formáját jelképezi, amely akkor alakul ki, amikor a protestáns egyházak a polgári hatalom segítségét kérik dogmáik kikényszerítéséhez. A »fenevad bélyegének« meghatározása még hátravan.” A nagy küzdelem, 445.

Egy időszak és egy időpont

A fenevad képe és a fenevad bélyege két egymással összefüggő, de különböző jelkép. A fenevad képének kialakulása egy időszakot jelképez, a fenevad bélyege pedig egy időpontot. Az ostrom egy időszakot jelképez, Jeruzsálem pusztulása pedig egy időpontot. Az ihletés azzal hangsúlyozta ezt a különbséget, hogy a gondviselés révén Jeruzsálemet Kr. u. 70-ben és Kr. e. 586-ban is az adott év ugyanazon hónapjának ugyanazon napján pusztította el. Jeruzsálem pusztulása, vagyis a vasárnaptörvény és a fenevad bélyege, egy időpont. Az ostrom egy időszak, amely egy jellel veszi kezdetét. Ez a jel a vasárnaptörvény előképe.

Ezékiel feleségének, „szeme gyönyörűségének” halála és Jézusnak a Dániel próféta által említett pusztító utálatosságra vonatkozó figyelmeztetése két bibliai tanúbizonyságot szolgáltat. A milánói ediktum és Justinianus rendelete ugyancsak történelmi jelek, mivel mindkettő ugyanannak a vasárnaptörvényhez vezető prófétai időszaknak a kezdetét jelöli.

A Jézus által a Máté 24-ben megadott jel megkövetelte, hogy azok, akik meg akartak menekülni, még a beteljesedése előtt megértsék a figyelmeztetést.

Amikor tehát meglátjátok, hogy a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólt, ott áll a szent helyen (aki olvassa, értse meg), akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe. Aki a háztetőn van, ne jöjjön le, hogy bármit is kihozzon a házából. Aki pedig a mezőn van, az se térjen vissza, hogy elhozza a ruháit. Máté 24:15–18.

Noé

Máté evangéliuma 24. fejezetének figyelmeztető üzenetében Jézus Jeruzsálem pusztulását a világ végének szemléltető példájaként mutatta be. A második eljövetelét megelőző állapotokat Noé napjaihoz is hasonlította. Így mind Jeruzsálem pusztulása, mind a Noé napjaiban bekövetkezett özönvíz a világ végéhez kapcsolódó események prófétai előképeként szolgál.

Ahogyan pedig Noé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfia eljövetelekor is. Mert ahogyan az özönvíz előtti napokban ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek mindaddig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, amíg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem ragadta, úgy lesz az Emberfia eljövetelekor is. Máté 24:37–39.

Az ostrom felépítését Noé napjaiban az igaz Lámek és Matuzsálem halála szemlélteti. Lámek öt évvel az özönvíz előtt halt meg, Matuzsálem pedig az özönvíz évében, hét nappal az ajtó bezárulása előtt. Lámek 777 éves korában halt meg, így a hetes jelet képviseli az özönvíz előtti utolsó öt év kezdetén. A kezdetnél megjelenő 777-es szimbolika az ostrom kezdetét jelölő jelet jeleníti meg. Az ostrom időszakának ómegaszáma, a „7”, a Matuzsálem halálát követő hét napot jelöli, amely alatt az állatok bementek a bárkába. Az ostrom időszaka az az időszak, amikor kialakul a fenevad képmása, és amely a fenevad bélyegével éri el tetőpontját. A vasárnaptörvény idején bezáruló ajtó előképe a bárka bezárult ajtaja.

Az igaz Lámek halálától Matuzsálem haláláig eltelt öt év megfelel annak az ötéves időszaknak, amely 1448-tól, Palaiologosz János halálától 1453-ig tartott, amikor fivére meghalt Konstantinápoly ötvenhárom napos ostroma során. Mindkét időszak kezdetét és végét egy apa és fia, illetve két fivér halála jelöli. Mindkét időszak öt évig tart, és amikor az utolsó Konstantin meghalt Konstantinápoly falain, párhuzamba került a bárka bezárt ajtajával, mert az Egyesült Államok számára akkor zárul le a kegyelemidő, amikor lerombolják az alkotmányban foglalt jelképes elválasztó falat. Az igazságot két vagy három tanú bizonysága erősíti meg, és e két vonal kezdő- és végpontjai egyaránt párhuzamosak egymással, ami az Alfa és az Ómega kézjegye. Mindkettő öt évig tart. Mindkettő a vasárnaptörvény hangsúlyozásával zárul.

Konstantinápoly ötéves története VIII. Palaiologosz János 1448-ban bekövetkezett halálával kezdődött, és a város 1453-as elestével zárult. Fivére halálát követően XI. Konstantin 1449-ben lépett a bizánci trónra; trónra lépését a millerita próféciamagyarázat hagyományosan az oszmán fennhatóság elismerésével kapcsolja össze. 1449. július 27-e jelentette a háromszázkilencvenegy évre és tizenöt napra szóló prófécia időszakának kezdetét, amely 1840. augusztus 11-én ért véget. Az ötéves időszak végén Konstantinápoly ötvenhárom napos ostrom után elesett, XI. Konstantin pedig a város védelmében vesztette életét. Konstantinápoly eleste a Keletrómai Birodalom végét jelentette, amelynek seregei 627-ben a ninivei csatában legyőzték Perzsiát, teljessé téve ezzel a Mohamed rómaiakra vonatkozó jövendölésével fennálló történelmi összefüggést.

VIII. Palaiologosz János katonai segítséget igyekezett szerezni a Nyugattól az előrenyomuló oszmán-törökök ellen. A segítség elnyerése érdekében bizánci küldöttséget vezetett a firenzei zsinatra (1438–1439), ahol hivatalosan elfogadta a keleti és a nyugati egyház unióját. A megállapodás magában foglalta olyan nyugati hittételek (nevezetesen a Filioque-tan és a pápai primátus) elfogadását, amelyeket a keleti egyház már régóta elutasított.

Amikor visszatért Konstantinápolyba, az unió széles körű ellenállásba ütközött a bizánci papság, a szerzetesek és a nép körében. A gyakorlatban sohasem valósult meg, és a remélt nyugati katonai segítség is elmaradt. A firenzei unió elutasítása egészen a város 1453-as elestéig a megosztottság egyik fő forrása maradt.

Minden próféta konkrétabban szól az utolsó napokról, mint azokról a napokról, amelyekben élt, és mindaz, ami írásaikban áll, azok intésére szolgál, akik éppen ugyanezekben az utolsó napokban élnek. White testvérnő a „birodalmak felemelkedését és bukását” a próféciák tanulmányozásának egyik fő tárgyaként jelöli meg. Ezek az elvek az ókori birodalmak bukását a birodalmak utolsó napokban bekövetkező bukásának jelképeként határozzák meg. Az értelmezés egyik szintjén azt az ötéves időszakot, amely az 1840. augusztus 11-én véget ért idői prófécia kezdetét jelöli, és amely e prófécia kezdetének okát és következményét írta le, továbbá 1453-ban egy ötvenhárom napos ostrommal zárult, az előzte meg, hogy a birodalom uralkodója segítséget kért a római katolikus egyháztól egy olyan szövetség révén, amely az ortodox és a nyugati katolikus egyházat elválasztó két alapvető hittétel elfogadásán alapult. Ez a zsinat párhuzamot mutat a 325-ös első nikaiai zsinattal, amelyet Nagy Konstantin hívott össze.

Az öt év elején található fraktál a bukás előtt álló királyság politikai vezetője és a katolikus egyház közötti szövetséget jelzi. Ezáltal párhuzamba kerül Nagy Konstantinnal, aki 325-ben összehívta az első zsinatot, hogy felvegye a harcot az arianizmus hamis vallásával, ahogyan Palaiologosz is tette az iszlám hamis vallása ellen. Ennek az öt évnek az alfa-fraktáljában vette kezdetét a Jelenések könyve kilencedik fejezetének harmadik időpróféciája. A végén található fraktál pedig az ötvenhárom napos ostromot jelöli. Az öt év kezdetén, Lámek halálakor az időszaknak sajátos történelmi nyitánya van, ugyanis prófétai értelemben mindkét Lámek halála ugyanarra a mérföldkőre esik.

A Káin ágából származó Lámek a kegyelemidő lezárulását hangsúlyozza hetvenszer hétszeres átkával, amely négyszázkilencven évnek felel meg. A kettészakadt királyság történetében a próféták, a papok és a királyok számára adott három, egyenként négyszázkilencven éves kegyelemidővel együtt az igaz Lámek 777 éves korában bekövetkezett halála a diadalmas egyház hármas összetételét jelképezi. A próféta, a pap és a király egyaránt elpecsételtetik. A két Lámek esetében az elpecsételés és a kegyelemidő végének megjelölése a bárka bezárt ajtajának előképe. A végén megjelenő fraktál az a hét nap, amely alatt az állatok felmennek a bárkába. Az ostrom kezdete jel, ezért a Noé ötéves időszakának végén megjelenő hétnapos fraktál is jellel kezdődik.

„Kegyelmi idejük a végéhez közeledett. A világ hitetlen, gúnyolódó lakóinak különleges jelet kellett kapniuk Isten isteni hatalmáról. Noé hűségesen követte az Istentől kapott utasításokat. A bárka pontosan úgy készült el, ahogyan Isten elrendelte. Hatalmas mennyiségű élelmet halmozott fel az emberek és az állatok számára. Miután mindezzel elkészült, Isten ezt parancsolta a hűséges Noénak: »Jöjj be te és egész házad népe a bárkába, mert téged láttalak igaznak színem előtt.« Angyalok küldettek, hogy összegyűjtsék az erdőkről és a mezőkről az Isten által teremtett állatokat. Angyalok haladtak ezek előtt az állatok előtt, azok pedig követték őket, kettesével, hímek és nőstények, a tiszta állatok pedig hetesével. Ezek az állatok a legvadabbaktól a legszelídebbekig és legártalmatlanabbakig békésen és ünnepélyesen vonultak be a bárkába. Úgy tűnt, mintha a legkülönfélébb madarak felhőként borítanák be az eget. Kettesével repültek a bárkához, hímek és nőstények, a tiszta madarak pedig hetesével. A világ ámulva figyelte mindezt – némelyek félelemmel –, de a lázadás már annyira megkeményítette őket, hogy Isten hatalmának ez a rendkívül szembetűnő megnyilatkozása csupán pillanatnyi hatást gyakorolt rájuk. Hét napon át vonultak be ezek az állatok a bárkába, Noé pedig elhelyezte őket a számukra előkészített helyeken.” A prófétaság lelke, 1. kötet, 71.

A bárkában nyolc ember volt, akik a régi világból az új világba jutottak, s így annak a száznegyvennégyezer embernek az előképei voltak, akik erről a földről az újjáteremtett földre jutnak anélkül, hogy megízlelnék a halált. Noé a száznegyvennégyezer jelképeként a harmadik angyal üzenetét is jelképezte. Énók, aki háromszáz éven át Istennel járt, majd elragadtatott, az utolsó napoknak ugyanazt a népét jelképezi, amelyet a Noé bárkájában lévő nyolc lélek. A nyolc lélek azoknak az előképe, akik nem halnak meg, és Énók, aki ugyanezeket az embereket jelképezte, nem halt meg. Énók volt az első angyal, aki annak a William Millernek volt az előképe, aki szintén Krisztus második eljövetelét és az ítéletet hirdette.

Ezekről prófétált Énók is, aki Ádámtól számítva a hetedik volt, mondván: Íme, eljön az Úr szentjeinek tízezreivel, hogy ítéletet tartson mindenki fölött, és rábizonyítsa a közöttük levő valamennyi istentelenre minden istentelen tettüket, amelyet istentelenül követtek el, és minden kemény beszédet, amelyet az istentelen bűnösök ellene szóltak. Júdás 1:14, 15.

Énók első angyalként Noénak, a harmadik angyalnak volt az előképe. Énók első angyalként a vég idejét jelképezi, amikor az első angyal megérkezik. A milleriták számára ez 1798 volt; a száznegyvennégyezer számára pedig 1989. A vég ideje 1798-ban a Mózes harmadik könyvének huszonhatodik fejezetében szereplő hét idő lezárultával érkezett el, 1989-ben pedig az 1863-as lázadástól a Szovjetunió 1989-es összeomlásáig tartó százhuszonhat év végén. A Kr. e. 723-tól 1798-ig terjedő kétezer-ötszázhúsz évet jelképező hét idő két egyenlő, egyenként ezerkétszázhatvan éves időszakra oszlik. Az ezerkétszázhatvan év a hét idő jelképe, a százhuszonhat pedig az ezerkétszázhatvan év tizede, így a vég ideje 1798-ban és 1989-ben egyaránt olyan időszak lezárultával érkezett el, amelyet a Mózes harmadik könyvének huszonhatodik fejezetében szereplő hét idő jelképez. Énók az első angyal és az angyalnak a vég idején való megérkezése jelképeként Ádámtól számítva a hetedik volt.

Énók volt az első angyal; Lámek volt a második angyal, mert a második angyalhoz mindig megkettőződés társul, és a Sét leszármazási vonalába tartozó Lámek a Káin leszármazási vonalába tartozó Lámekkel áll szemben. Metúselah az Éjféli Kiáltás üzenetét jelképezi, amely a Lámek által jelképezett második angyalhoz kapcsolódik, és erővel ruházza fel azt. Lámek halála szolgál az ostrom jeleként, mert Lámek halála Ezékiel feleségének halálával áll párhuzamban. Ezékiel feleségének jele az eljövendő vasárnaptörvényre és az azt követő fogságra utalt. Lámek jele 777 éves életkora volt. Ez a jel Ezékiel feleségének jelével és Cestius 66. évi jelével áll párhuzamban. Ezek a jelek a 313. évi milánói ediktum jelével állnak párhuzamban. Ahogyan Ezékielt felesége halálakor elkülönítették, úgy a 313. évi ediktum jele is elválasztotta Szmirna igaz gyülekezetét Pergamon igaztalan gyülekezetétől.

A két csoport szétválását az ostrom jele jelzi. Ezt a szétválást szemlélteti az a két csoport is, amelyet a watertowni sátor és az a sátor jelképez, amelyben Samuel Snow az exeteri tábori összejövetel hat napja alatt az éjféli kiáltás igaz üzenetét hirdette. Az exeteri tábori összejövetel hat napját az ajtó 1844. október 22-i bezárulásáig tartó hatvanhat nap követte. A Sét leszármazási vonalához tartozó Lámek a 777-es számmal jelöli az ostrom jelét, párja pedig, a Káin leszármazási vonalához tartozó Lámek, négyszázkilencven évnyi kegyelemidővel jelöli a maga jelét. A 66-os év az ostrom jelét jelképezi, amely megelőzi a vasárnaptörvényhez kapcsolódó pusztulást; ennek előképe Jeruzsálem 70-ben bekövetkezett pusztulása. Az exeteri hat nap a 66-os évnek felel meg, míg az ajtó bezárulásáig tartó hatvanhat nap az ostrom jele és a 70-ben bekövetkezett pusztulás közötti időszaknak felel meg, és az ajtó bezárulásával véget érő kegyelemidőt jelképezi.

Az ostrom jelénél e sorokban a 666-os szám jelenik meg jelképesen, szemben Lámek 777-es számával. Az ostrom prófétai időszak, és Jézus mindig a kezdettel szemlélteti a véget, ezért az igaz Lámek pecsétje az igaztalan Lámek bélyegével együtt azonosítja az ostrom kezdetén megjelölt elveszetteket és üdvözülteket, egyúttal pedig azt a két csoportot is, amely az ostrom végén válik nyilvánvalóvá. Valamennyi ostrom párhuzamban áll a fenevad képmásának kialakulásával, amely a fenevad bélyegéhez vezet, és azzal zárul.

Ezek tárgyalását a következő cikkben folytatjuk.