The Book of Daniel - Number One-Hundred and Forty-Four

Mert íme, ellenségeid háborognak, és akik gyűlölnek téged, fölvetették fejüket. Álnok tanácsot szőttek néped ellen, és tanácskoztak elrejtettjeid ellen. Ezt mondták: Jertek, és irtsuk ki őket a nemzetek sorából, hogy Izráel neve többé emlékezetbe se jusson. Zsoltárok 83:2–4.

„Amikor a farizeusok később a válás törvényességéről kérdezték Őt, Jézus hallgatóit a teremtéskor elrendelt házasság intézményére utalta vissza. „A ti szívetek keménysége miatt” — mondta — Mózes „megengedte nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket; de kezdettől fogva nem így volt.” Máté 19:8. Visszautalta őket Éden áldott napjaira, amikor Isten minden dolgot „igen jónak” nyilvánított. Akkor eredetett a házasság és a szombat, e két ikerintézmény, Isten dicsőségére és az emberiség javára. Akkor, amikor a Teremtő egybekötötte a szent pár kezét a házasságban, ezt mondván: A férfi „elhagyja atyját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté” (1Mózes 2:24), kihirdette a házasság törvényét Ádám minden gyermeke számára az idők végéig. Amit maga az örökkévaló Atya jónak nyilvánított, az az ember számára a legmagasabb rendű áldás és fejlődés törvénye volt.” Gondolatok a Hegyibeszédről, 63.

„Egy alkalommal, amikor New York városában voltam, az éjszaka idején arra hívattam, hogy szemléljem, amint épületek emelkednek, emelet emeletre, az ég felé. Ezen épületekre azt mondták, hogy tűzállók, és tulajdonosaiknak és építőiknek dicsőségére emelték őket. Mind magasabbra és magasabbra emelkedtek ezek az épületek, és bennük a legköltségesebb anyagokat használták fel. Azok, akikhez e épületek tartoztak, nem tették fel maguknak a kérdést: »Miként dicsőíthetnénk leginkább Istent?« Az Úr nem volt gondolataikban.”

„Ezt gondoltam: »Ó, bárcsak azok, akik ily módon fektetik be javaikat, úgy láthatnák eljárásukat, ahogyan Isten látja azt! Fényűző épületeket halmoznak fel, de milyen balga a világegyetem Uralkodójának szemében az ő tervezésük és mesterkedésük. Nem tanulmányozzák szívük és értelmük minden erejével, miként dicsőíthetnék Istent. Szem elől tévesztették ezt, az ember első kötelességét.«”

„Amint ezek a fenséges épületek emelkedtek, tulajdonosaik becsvágyó gőggel örvendeztek, hogy pénzük van önmaguk kielégítésére és szomszédaik irigységének felkeltésére. Annak a pénznek nagy részét, amelyet ily módon befektettek, sarcolás útján, a szegények kegyetlen kizsákmányolásával szerezték meg. Elfeledték, hogy a mennyben minden üzleti ügylet fel van jegyezve; minden igazságtalan alku, minden csalárd cselekedet ott van feljegyezve. Eljön az idő, amikor csalárdságukban és dölyfösségükben az emberek eljutnak arra a pontra, amelyet az Úr nem enged meg nekik átlépni, és meg fogják tanulni, hogy Jehova hosszútűrésének is van határa.” Testimonies, 9. kötet, 12.

„A ‘nagy város’, amelynek utcáin a tanúk megöletnek, és ahol holttesteik hevernek, ‘lelki értelemben’ Egyiptom. A Biblia történetében bemutatott nemzetek közül Egyiptom tagadta a legvakmerőbben az élő Isten létét, és állt ellen parancsainak. Egyetlen uralkodó sem vetemedett a menny tekintélye elleni nyíltabb és önkényesebb lázadásra, mint Egyiptom királya. Amikor Mózes az Úr nevében átadta neki az üzenetet, a fáraó gőgösen így felelt: ‘Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat, és nem is bocsátom el Izráelt.’ 2Mózes 5:2. Ez ateizmus; és az Egyiptom által jelképezett nemzet hasonló módon tagadná meg az élő Isten igényeit, és a hitetlenségnek és dacos ellenszegülésnek hasonló lelkületét tanúsítaná. A ‘nagy város’ ‘lelki értelemben’ Szodomához is hasonlíttatik. Szodoma romlottsága Isten törvényének áthágásában különösen a kicsapongásban nyilvánult meg. És ez a bűn is kiváltképpen jellemző sajátossága volna annak a nemzetnek, amely betöltené e szentírási ige meghatározásait.”

„A próféta szavai szerint tehát az 1798-as évet kevéssel megelőzően valamely sátáni eredetű és jellegű hatalom támad, hogy hadat viseljen a Biblia ellen. És azon a földön, ahol Isten két tanújának bizonyságtétele ily módon elnémíttatik, nyilvánvalóvá lesz a fáraó istentelensége és Sodoma kicsapongása.

„E prófécia Franciaország történelmében a legpontosabb és legmegdöbbentőbb beteljesedését nyerte. A forradalom idején, 1793-ban, „a világ első ízben hallotta, hogy civilizációban született és nevelkedett emberek gyülekezete, magának tulajdonítva az egyik legkiválóbb európai nemzet kormányzásának jogát, együttes hangját felemeli, hogy megtagadja a legünnepélyesebb igazságot, amelyet az ember lelke befogad, és egyhangúlag lemondjon az Istenségbe vetett hitről és az Ő imádatáról.” —Sir Walter Scott, Napóleon élete, 1. köt., 17. fej....

„Franciaország a Sodomát különösen jellemző vonásokat is feltüntette. A forradalom idején nyilvánvalóvá lett az erkölcsi lealjasodásnak és romlottságnak az az állapota, amely hasonló volt ahhoz, mely a síkság városaira pusztulást hozott. A történetíró pedig együtt mutatja be Franciaország istentelenségét és kicsapongását, amint az a próféciában adatik: „Azon törvényekkel, amelyek a vallást érintették, bensőséges kapcsolatban állt az is, amely a házassági köteléket — azt a legszentebb kötelezettséget, amelyet emberi lények köthetnek, s amelynek maradandósága a legerőteljesebben vezet a társadalom megszilárdulásához — puszta, átmeneti jellegű polgári szerződés állapotára süllyesztette, amelyet bármely két személy tetszése szerint megköthetett és felbonthatott…. Ha ördögi lények vállalkoztak volna arra, hogy olyan módot fedezzenek fel, amely a leghathatósabban semmisíti meg mindazt, ami tiszteletre méltó, nemes vagy maradandó a családi életben, s ugyanakkor biztosítja, hogy az a rombolás, amelynek előidézése volt a céljuk, egyik nemzedékről a másikra öröklődjék, nem találhattak volna ki a házasság lealacsonyításánál hathatósabb tervet…. Sophie Arnoult, egy színésznő, aki szellemes mondásairól volt híres, a köztársasági házasságot „a házasságtörés szentségének” nevezte.” — Scott, 1. köt., 17. fej.” A nagy küzdelem, 269, 270.

„Minden lélek, aki megtagadja, hogy átadja magát Istennek, egy másik hatalom uralma alatt áll. Nem a maga tulajdona. Beszélhet szabadságról, de a legnyomorúságosabb szolgaságban van. Nem engedtetik meg neki, hogy meglássa az igazság szépségét, mert értelme Sátán uralma alatt áll. Miközben azzal hízeleg magának, hogy saját ítélőképessége diktátumát követi, a sötétség fejedelmének akaratát teljesíti. Krisztus azért jött, hogy letörje a bűn szolgaságának bilincseit a lélekről. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” „A Jézus Krisztusban való élet Lelkének törvénye” megszabadít bennünket „a bűn és a halál törvényétől.” Róma 8:2.”

„A megváltás művében nincs kényszer. Semmiféle külső erő alkalmazására nem kerül sor. Isten Lelkének befolyása alatt az ember szabadon választhatja meg, kinek akar szolgálni. Abban a változásban, amely akkor megy végbe, amikor a lélek átadja magát Krisztusnak, a szabadság legmagasabb rendű értelme nyilatkozik meg. A bűn kiűzése magának a léleknek a cselekedete. Igaz, nincs erőnk arra, hogy megszabadítsuk magunkat Sátán uralma alól; de amikor vágyunk arra, hogy megszabaduljunk a bűntől, és nagy szükségünkben önmagunkon kívül és önmagunk fölött álló hatalomért kiáltunk, a lélek erőit a Szentlélek isteni energiája hatja át, és azok az akarat parancsainak engedelmeskedve teljesítik Isten akaratát.” Jézus élete, 466.

És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a mélységből feljövő fenevad hadat indít ellenük, legyőzi őket, és megöli őket. Holttestük pedig ama nagy város utcáján hever majd, amelyet lelki értelemben Sodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol a mi Urunkat is megfeszítették. Jelenések 11:7, 8.

„A próféta szavai szerint tehát, kevéssel az 1798. év előtt, valamely sátáni eredetű és jellegű hatalom emelkednék fel, hogy hadat viseljen a Biblia ellen. És azon a földön, ahol Isten két tanújának bizonyságtétele ily módon elhallgattatnék, nyilvánvalóvá lenne a fáraó ateizmusa és Sodoma erkölcstelensége.” A nagy küzdelem, 270.

Mert a férj feje a feleségnek, miképpen Krisztus is feje az egyháznak; és ő a test megtartója. Annakokáért miképpen az egyház engedelmes Krisztusnak, azonképpen a feleségek is engedelmesek legyenek az ő férjüknek mindenben. Férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta azért; hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az ige által, hogy majd önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgőzés, vagy afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen. Úgy kell a férfiaknak szeretniük az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket. Aki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálja és gondozza azt, miképpen az Úr is az egyházat. Mert az ő testének tagjai vagyunk, az ő testéből és az ő csontjaiból valók. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez: de én Krisztusról és az egyházról szólok. Efezus 5:23–32.

„A torony a templom jelképe volt.” Jézus élete, 596.

Mert a Seregek Urának napja eljön minden kevély és felfuvalkodott ellen, és minden felemelkedett ellen, hogy megaláztassék; és eljön Libánon minden cédrusa ellen, amelyek magasak és felemelkedettek, és Básán minden tölgyfája ellen; és minden magas hegy ellen, és minden kiemelkedő halom ellen; és minden magas torony ellen, és minden megerősített kőfal ellen; és Tarsis minden hajója ellen, és minden gyönyörűséges képmás ellen. És meghajol az ember fennhéjázása, és megaláztatik a férfiak gőgje; és egyedül az Úr magasztaltatik fel azon a napon. A bálványokat pedig teljesen megsemmisíti. És bemennek a sziklák hasadékaiba és a föld üregeibe az Úr félelme elől és fenségének dicsősége elől, amikor felkel, hogy rettenetesen megrázza a földet. Azon a napon az ember odaveti ezüst bálványait és arany bálványait, amelyeket magának készített, hogy imádja azokat, a vakondokoknak és a denevéreknek; hogy bemenjen a szaggatott sziklák hasadékaiba és a kőszirtek repedéseibe az Úr félelme elől és fenségének dicsősége elől, amikor felkel, hogy rettenetesen megrázza a földet. Hagyjatok fel az emberrel, akinek lehelete az orrában van; mert ugyan miben számítható valaminek? Ézsaiás 2:12–22.

Jóságom és erősségem, magas tornyom és szabadítóm, pajzsom, és ő, akiben bízom; aki népemet alám veti. Zsoltárok 144:2.