As we address the third proxy war, represented in verses thirteen through fifteen, we will remind ourselves of what has led up to these verses. In chapter ten, Daniel receives his final vision, and in doing so he is identified as understanding both the internal and external prophetic visions. The Hebrew word “dabar,” meaning “word” is translated as “thing.” In chapter nine, when Gabriel came to make Daniel understand the vision of the twenty-three hundred days, the Hebrew word “dabar” was translated as “matter.”

Amikor a harmadik helyettesítő háborúhoz érkezünk, amelyet a tizenharmadiktól a tizenötödik versekig terjedő szakasz ábrázol, emlékeztetjük magunkat arra, mi vezetett ezekhez a versekhez. A tizedik fejezetben Dániel megkapja utolsó látomását, és ennek során úgy azonosíttatik, mint aki mind a belső, mind a külső prófétai látomásokat érti. A héber „dabar” szó, amelynek jelentése „szó”, itt „dolog”-ként került fordításra. A kilencedik fejezetben, amikor Gábriel eljött, hogy megértse Dániellel a kétezer-háromszáz napról szóló látomást, a héber „dabar” szó „ügy”-ként került fordításra.

Yea, whiles I was speaking in prayer, even the man Gabriel, whom I had seen in the vision at the beginning, being caused to fly swiftly, touched me about the time of the evening oblation. And he informed me, and talked with me, and said, O Daniel, I am now come forth to give thee skill and understanding. At the beginning of thy supplications the commandment came forth, and I am come to show thee; for thou art greatly beloved: therefore understand the matter, and consider the vision. Daniel 9:21–23.

Igen, miközben még imádkozva beszéltem, az a férfiú, Gábriel, akit a látomásban kezdetben láttam, gyors repüléssel sietve megérintett engem az esti áldozat idején. És oktatott engem, beszélt velem, és ezt mondta: Dániel, most azért jöttem ki, hogy értelmet és megértést adjak neked. Könyörgéseid kezdetén kijött a parancsszó, és én azért jöttem, hogy tudtodra adjam; mert te felette igen kedvelt vagy: azért értsd meg a dolgot, és figyelj a látomásra. Dániel 9:21–23.

When Gabriel told Daniel to “understand the matter, and consider the vision,” the Hebrew word “biyn” was translated as both “understand” and also as “consider.” The word means to mentally separate. Gabriel informed Daniel to make a mental separation between the “dabar” translated as “matter” and the “mareh“, translated as “vision”. In order to understand the interpretation that Gabriel was providing to Daniel concerning the prophecy of twenty-three hundred years, Daniel was to recognize the distinction between the prophetic vision represented as the “matter” and the prophetic “mareh” vision. The “matter”, which is the “dabar,” meaning word, represents the external line of prophecy and the “mareh” vision represents the internal line of prophecy.

Amikor Gábriel azt mondta Dánielnek, hogy „értsd meg a dolgot, és fontold meg a látomást”, a héber „biyn” szót egyaránt „értsd meg”-nek és „fontold meg”-nek fordították. A szó jelentése: értelmileg elkülöníteni. Gábriel tudatta Dániellel, hogy értelmében különítse el a „dabar”-t, amelyet „dolog”-nak fordítottak, a „mareh”-tól, amelyet „látomás”-nak fordítottak. Ahhoz, hogy megértse azt az értelmezést, amelyet Gábriel adott Dánielnek a kétezer-háromszáz év próféciájára vonatkozóan, Dánielnek fel kellett ismernie a prófétai látomásnak mint „dolog”-nak ábrázolt rész és a prófétai „mareh” látomás közötti különbséget. A „dolog”, vagyis a „dabar”, amelynek jelentése: szó, a prófécia külső vonalát jelképezi, a „mareh” látomás pedig a prófécia belső vonalát jelképezi.

In Daniel chapter ten, the first truth that is revealed to the student of prophecy is that Daniel represents God’s people in the last days who understand both the internal and external lines of prophecy.

Dániel könyvének tizedik fejezetében az első igazság, amely a prófécia tanulmányozója előtt feltárul, az, hogy Dániel Istennek az utolsó napokban élő népét jelképezi, akik a prófécia belső és külső vonalait egyaránt értik.

In the third year of Cyrus king of Persia a thing was revealed unto Daniel, whose name was called Belteshazzar; and the thing was true, but the time appointed was long: and he understood the thing, and had understanding of the vision. Daniel 10:1.

Círusnak, Perzsia királyának harmadik esztendejében kijelentetett egy dolog Dánielnek, akit Baltazárnak neveztek; és a dolog igaz volt, de a rendelt idő hosszú volt; és megértette a dolgot, és értelme volt a látomás felől. Dániel 10:1.

The “thing,” is the Hebrew word “dabar,” and the “vision,” is the “mareh” vision. As a prophet, Daniel represents God’s last day people, whose perfect fulfillment is the one hundred and forty-four thousand. The third year of Cyrus places Daniel in the reform line that began at the time of the end in 1989. In “those days,” representing the history of 1989 to the soon coming Sunday law in the United States, Daniel was mourning for three weeks. In the reform line of the one hundred and forty-four thousand, the period of mourning is marking the three and a half days that the two witnesses of Revelation chapter eleven, are dead in the street. The street of that great city of Sodom and Egypt, where also our Lord was crucified, is also Ezekiel’s valley of dead dry bones.

A „dolog” a héber „dabar” szó, a „látomás” pedig a „mareh” látomás. Prófétaként Dániel Isten utolsó napokbeli népét jelképezi, amelynek tökéletes beteljesedése a száznegyvennégyezer. Círus harmadik éve Dánielt abba a reformvonalba helyezi, amely a vég idején, 1989-ben kezdődött. „Azokban a napokban”, amely az 1989-től az Egyesült Államokban hamarosan bekövetkező vasárnapi törvényig terjedő történelmet jelképezi, Dániel három hétig gyászolt. A száznegyvennégyezer reformvonalában a gyász időszaka azt a három és fél napot jelöli, amikor a Jelenések könyve tizenegyedik fejezetének két tanúja holtan fekszik az utcán. Annak a nagy városnak az utcája, Sodoma és Egyiptom utcája, ahol a mi Urunkat is megfeszítették, egyúttal Ezékiel halott, száraz csontokkal teli völgye is.

In chapter ten, Daniel is transformed into the image of Christ, and touched three times in advance of Gabriel interpreting the vision which Daniel saw. The vision produced a separation of two classes of worshippers. The everlasting gospel always produces two classes of worshippers. Daniel represented the class of worshippers represented as the one hundred and forty-four thousand, in contrast with the class that fled in fear from the vision.

A tizedik fejezetben Dániel Krisztus képmására formáltatik át, és háromszor érintetik meg, mielőtt Gábriel értelmezné a látomást, amelyet Dániel látott. A látomás az imádók két csoportjának elkülönülését eredményezte. Az örökkévaló evangélium mindig az imádók két csoportját hozza létre. Dániel azt az imádó csoportot képviselte, amelyet a száznegyvennégyezer jelképez, szemben azzal a csoporttal, amely félelmében elmenekült a látomás elől.

Prior to chapter ten Gabriel came three times to Daniel to interpret a vision. He interpreted the visions of chapters seven and eight, which illustrated the kingdoms of Bible prophecy in both their political manifestation (chapter seven), and their religious manifestation (chapter eight). Then in chapter nine Gabriel interpreted the twenty-three-hundred-year prophecy. Gabriel arrives in chapter ten to finish the interpretation that was left incomplete in chapter nine, and to provide Daniel with the interpretation of the vision which produced the two classes of worshippers. Gabriel first provides Daniel with a general overview of the vision in verse fourteen.

A tizedik fejezetet megelőzően Gábriel három alkalommal jött Dánielhez, hogy magyarázatot adjon egy látomásra. Megmagyarázta a hetedik és a nyolcadik fejezet látomásait, amelyek a bibliai prófécia királyságait szemléltették mind politikai megnyilvánulásukban (hetedik fejezet), mind pedig vallási megnyilvánulásukban (nyolcadik fejezet). Ezután a kilencedik fejezetben Gábriel megmagyarázta a kétezer-háromszáz éves próféciát. Gábriel a tizedik fejezetben érkezik meg, hogy befejezze azt a magyarázatot, amely a kilencedik fejezetben befejezetlen maradt, és hogy megadja Dánielnek annak a látomásnak a magyarázatát, amely a hódolók két csoportját eredményezte. Gábriel először a tizennegyedik versben ad Dánielnek egy általános áttekintést a látomásról.

Now I am come to make thee understand what shall befall thy people in the latter days: for yet the vision is for many days. Daniel 10:14.

Most eljöttem, hogy megértessem veled, mi történik népeddel a végső napokban; mert a látomás még sok napra szól. Dániel 10:14.

The vision of Christ, which produced two classes of worshippers, represents what shall befall God’s people in the last days. The interpretation of chapters seven and eight was an interpretation of the history represented by the rise and fall of the kingdoms of Bible prophecy, as illustrated by beasts of prey and sanctuary animals respectively. The interpretation of chapter nine, was a detailed breakdown of the different prophetic periods represented within the prophecy of twenty-three hundred years. Somehow the vision of the glorified Christ in chapter ten represented what shall befall God’s people in the last days. Before Gabriel begins with the detailed outline of history, which is the interpretation of the vision of the glorified Christ, he reminds Daniel that he has already told Daniel what the interpretation represents.

Krisztus látomása, amely a hódolók két osztályát eredményezte, azt ábrázolja, ami Isten népére az utolsó napokban vár. A hetedik és nyolcadik fejezet magyarázata annak a történelemnek az értelmezése volt, amelyet a bibliai próféciák királyságainak felemelkedése és bukása szemléltetett, mégpedig ragadozó vadállatokkal, illetve szentélyi állatokkal. A kilencedik fejezet magyarázata a kétezer-háromszáz év próféciájában foglalt különböző prófétai időszakok részletes felbontása volt. Valamiképpen a megdicsőült Krisztus tizedik fejezetben adott látomása azt ábrázolta, ami Isten népére az utolsó napokban vár. Mielőtt Gábriel hozzákezd a történelem részletes vázlatához, amely a megdicsőült Krisztus látomásának értelmezése, emlékezteti Dánielt arra, hogy már korábban közölte vele, mit jelent ez az értelmezés.

Then said he, Knowest thou wherefore I come unto thee? and now will I return to fight with the prince of Persia: and when I am gone forth, lo, the prince of Grecia shall come. Daniel 10:20.

Ekkor így szólt: Tudod-é, miért jöttem hozzád? Most pedig visszatérek, hogy harcoljak Perzsia fejedelme ellen; és amikor elmegyek, íme, Görögország fejedelme jön el. Dániel 10:20.

Gabriel reminds Daniel that he had told Daniel in verse fourteen, that he had come to make Daniel understand what shall befall God’s people in the last days, and he expected Daniel to place the following presentation of prophetic history in that context. Daniel had been seeking a specific understanding from the first day in which he began to mourn.

Gábriel emlékezteti Dánielt arra, hogy a tizennegyedik versben már megmondta neki: azért jött, hogy megértesse Dániellel, mi fogja Isten népét érni az utolsó napokban; és azt várta, hogy Dániel a prófétai történelem következő bemutatását ebben az összefüggésben értelmezze. Dániel már attól az első naptól fogva egy meghatározott megértést keresett, amelyen gyászolni kezdett.

Then said he unto me, Fear not, Daniel: for from the first day that thou didst set thine heart to understand, and to chasten thyself before thy God, thy words were heard, and I am come for thy words. But the prince of the kingdom of Persia withstood me one and twenty days: but, lo, Michael, one of the chief princes, came to help me; and I remained there with the kings of Persia. Daniel 10:12, 13.

Ekkor így szólt hozzám: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy szívedet az értelem keresésére és arra adtad, hogy megalázd magadat Istened előtt, meghallgattattak a te beszédeid, és a te beszédeid miatt jöttem. De Perzsia királyságának fejedelme huszonegy napig ellenállt nekem; de íme, Mihály, az egyik fő fejedelem, segítségemre jött; és ott maradtam Perzsia királyainál. Dániel 10:12, 13.

After Daniel’s three weeks of mourning, he saw the vision of Christ, that prophetically aligned with the vision of Christ that John in Patmos had witnessed.

Dániel háromheti gyásza után meglátta Krisztus látomását, amely prófétai módon összhangban állt Krisztusnak azzal a látomásával, amelynek János Patmosz szigetén tanúja volt.

“No less a personage than the Son of God appeared to Daniel. This description is similar to that given by John when Christ was revealed to him upon the Isle of Patmos. Our Lord now comes with another heavenly messenger to teach Daniel what would take place in the latter days. This knowledge was given to Daniel and recorded by inspiration for us upon whom the ends of the world are come.

„Nem kisebb személy, mint az Isten Fia jelent meg Dánielnek. Ez a leírás hasonló ahhoz, amelyet János adott, amikor Krisztus kijelentetett neki Patmosz szigetén. Urunk most egy másik mennyei hírvivővel jön, hogy megtanítsa Dánielt arra, mi fog történni az utolsó napokban. Ezt az ismeretet Dániel kapta, és ihletés által feljegyeztetett számunkra, akikre a világ vége elérkezett.”

“The great truths revealed by the world’s Redeemer are for those who search for truth as for hid treasures. Daniel was an aged man. His life had been passed amid the fascinations of a heathen court, his mind cumbered with the affairs of a great empire; yet he turns aside from all these to afflict his soul before God, and seek a knowledge of the purposes of the Most High. And in response to his supplications, light from the heavenly courts was communicated for those who should live in the latter days. With what earnestness, then, should we seek God, that he may open our understanding to comprehend the truths brought to us from Heaven.

„A világ Megváltója által kinyilatkoztatott nagy igazságok azoké, akik úgy keresik az igazságot, mint az elrejtett kincseket. Dániel agg férfiú volt. Életét pogány udvar csábításai között töltötte, elméjét egy nagy birodalom ügyei terhelték; mégis mindezektől elfordul, hogy lelkét megalázza Isten előtt, és keresse a Magasságos szándékainak ismeretét. Könyörgéseire válaszul pedig világosság közöltetett a mennyei udvarokból azok számára, akik az utolsó napokban fognak élni. Mily őszinte buzgalommal kell tehát keresnünk Istent, hogy megnyissa értelmünket a Mennyből hozzánk hozott igazságok megértésére.”

“‘And I Daniel alone saw the vision; for the men that were with me saw not the vision; but a great quaking fell upon them, so that they fled to hide themselves…. And there remained no strength in me; for my comeliness was turned in me into corruption, and I retained no strength.’ Such will be the experience of every one who is truly sanctified. The clearer their views of the greatness, glory, and perfection of Christ, the more vividly will they see their own weakness and imperfection. They will have no disposition to claim a sinless character; that which has appeared right and comely in themselves will, in contrast with Christ’s purity and glory, appear only as unworthy and corruptible. It is when men are separated from God, when they have very indistinct views of Christ, that they say, ‘I am sinless; I am sanctified.’

„És egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást; mert a férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást; de nagy rettegés szállta meg őket, úgyhogy elfutottak, hogy elrejtőzzenek…. És semmi erő nem maradt bennem; mert épségem romlottsággá változott bennem, és semmi erőt nem tartottam meg.” Ilyen lesz minden olyan ember tapasztalata, aki valóban megszentelődött. Minél tisztábban látják Krisztus nagyságát, dicsőségét és tökéletességét, annál élénkebben fogják felismerni saját gyengeségüket és tökéletlenségüket. Nem lesz bennük semmi hajlandóság arra, hogy bűntelen jellemet tulajdonítsanak maguknak; ami önmagukban helyesnek és ékesnek tűnt, Krisztus tisztaságával és dicsőségével összevetve csupán méltatlannak és romlandónak fog látszani. Amikor az emberek elszakadnak Istentől, amikor Krisztusról nagyon homályos fogalmaik vannak, akkor mondják ezt: „Bűntelen vagyok; meg vagyok szentelve.”

“Gabriel then appeared to the prophet, and thus addressed him; ‘O Daniel, a man greatly beloved, understand the words that I speak unto thee, and stand upright; for unto thee am I now sent. And when he had spoken this word unto me, I stood trembling. Then said he unto me, Fear not, Daniel; for from the first day that thou didst set thine heart to understand, and to chasten thyself before thy God, thy words were heard, and I am come for thy words.’

„Ekkor megjelent Gábriel a prófétának, és így szólt hozzá: »Ó, Dániel, igen szeretett férfiú, értsd meg a szavakat, amelyeket hozzád szólok, és állj fel egyenesen; mert most hozzád küldettem.« És amikor e szót szólotta hozzám, reszketve felálltam. Azután ezt mondta nekem: »Ne félj, Dániel; mert az első naptól fogva, hogy szívedet arra adtad, hogy megérts, és hogy megalázd magadat Istened előtt, meghallgattattak a te beszédeid, és a te beszédeidért jöttem el.«”

“What great honor was shown to Daniel by the Majesty of Heaven! He comforts his trembling servant, and assures him that his prayer was heard in Heaven, and that in answer to that fervent petition, the angel Gabriel was sent to affect the heart of the Persian king. The monarch had resisted the impressions of the Spirit of God during the three weeks while Daniel was fasting and praying, but Heaven’s Prince, the archangel, Michael, was sent to turn the heart of the stubborn king to take some decided action to answer the prayer of Daniel.

„Mily nagy megtiszteltetésben részesült Dániel a menny Felsége részéről! Megvigasztalja reszkető szolgáját, és biztosítja őt arról, hogy imádságát meghallgatták a mennyben, és hogy erre a buzgó könyörgésre válaszul Gábriel angyal küldetett el, hogy hasson a perzsa király szívére. Az uralkodó ellenállt Isten Lelke benyomásainak azon három hét alatt, amíg Dániel böjtölt és imádkozott, de a menny Fejedelme, Mihály arkangyal küldetett el, hogy a makacs király szívét arra fordítsa, hogy határozott lépést tegyen Dániel imádságának meghallgatására.”

“‘And when he had spoken such words unto me, I set my face toward the ground, and I became dumb. And behold, one like the similitude of the sons of men touched my lips…. And said, O man greatly beloved, fear not: peace be unto thee; be strong, yea, be strong. And when he had spoken unto me, I was strengthened, and said, Let my lord speak; for thou hast strengthened me.’ So great was the divine glory revealed to Daniel that he could not endure the sight. Then the messenger of Heaven veiled the brightness of his presence and appeared to the prophet as ‘one like the similitude of the sons of men.’ By his divine power he strengthened this man of integrity and of faith, to hear the message sent to him from God.

„És mikor ilyen szókkal szólt hozzám, arcomat a földre szegeztem, és megnémultam. És ímé, valaki, aki hasonló vala az emberfiakhoz, megilleté ajkaimat…. És monda: Ó, te felette igen szeretett férfiú, ne félj; békesség néked; légy erős, bizony légy erős. És mikor szólt hozzám, megerősödtem, és mondám: Szóljon az én uram; mert megerősítettél engem.” Oly nagy volt a Dánielnek kijelentett isteni dicsőség, hogy nem tudta elviselni a látványát. Ekkor a menny követe jelenlétének ragyogását elfödte, és a prófétának úgy jelent meg, mint „valaki, aki hasonló vala az emberfiakhoz”. Isteni hatalmával megerősítette ezt a feddhetetlen és hívő férfit, hogy meghallgassa az Istentől küldött üzenetet.

“Daniel was a devoted servant of the Most High. His long life was filled up with noble deeds of service for his Master. His purity of character, and unwavering fidelity, are equaled only by his humility of heart and his contrition before God. We repeat, The life of Daniel is an inspired illustration of true sanctification.” Review and Herald, February 8, 1881.

„Dániel a Magasságos odaadó szolgája volt. Hosszú élete megtelt az Urának végzett szolgálat nemes tetteivel. Jellemének tisztaságához és rendíthetetlen hűségéhez csak szívének alázatossága és Isten előtti bűnbánata fogható. Ismételjük: Dániel élete az igaz megszentelődés ihletett szemléltetése.” Review and Herald, 1881. február 8.

Daniel’s experience in chapter ten, represents God’s people in the last days, who as Daniel and John, understand the Revelation of Jesus Christ. The key to placing Daniel into the prophetic history where his experience is located is based upon the fact that he was in mourning, and that Michael was sent at the conclusion of the twenty-one days. In the first verse, Daniel records that he had understanding of both the internal and external visions of prophecy. Prior to the twenty-one days Daniel had an incomplete understanding of the two visions, but with the interpretation of Gabriel, Daniel fully grasps the “thing” and the “vision” as different revelations.

Dániel tizedik fejezetbeli tapasztalata Istennek az utolsó napokban élő népét szemlélteti, akik Dánielhez és Jánoshoz hasonlóan értik Jézus Krisztus kijelentését. Annak kulcsa, hogy Dánielt abba a prófétai történelembe helyezzük, amelyben e tapasztalata elhelyezkedik, azon a tényen alapul, hogy gyászolt, és hogy Mihály a huszonegy nap végén küldetett el. Az első versben Dániel feljegyzi, hogy a prófécia mind a belső, mind a külső látomásait megértette. A huszonegy napot megelőzően Dánielnek hiányos megértése volt a két látomásról, de Gábriel magyarázatával Dániel teljesen megragadja a „dolgot” és a „látomást” mint különálló kijelentéseket.

“As the time approached for the close of the seventy years’ captivity, Daniel’s mind became greatly exercised upon the prophecies of Jeremiah. He saw that the time was at hand when God would give his chosen people another trial; and with fasting, humiliation, and prayer, he importuned the God of Heaven in behalf of Israel, in these words: ‘O Lord, the great and dreadful God, keeping the covenant and mercy to them that love him, and to them that keep his commandments’; we have sinned, and have committed iniquity, and have done wickedly, and have rebelled, even by departing from thy precepts and from thy judgments; neither have we hearkened unto thy servants the prophets, which spake in thy name to our kings, our princes, and our fathers, and to all the people of the land.’

„Amint közeledett a hetvenéves fogság vége, Dániel elméje mélyen foglalkozni kezdett Jeremiás próféciáival. Látta, hogy elközelgett az idő, amikor Isten ismét próbára teszi választott népét; és böjtöléssel, megalázkodással és imádsággal esedezett a menny Istene előtt Izráelért, ezekkel a szavakkal: »Ó, Uram, nagy és rettenetes Isten, aki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot azok iránt, akik szeretnek téged, és akik megtartják parancsolataidat«; vétkeztünk, hamisságot cselekedtünk, gonoszul jártunk el, és fellázadtunk, eltávozván parancsolataidtól és ítéleteidtől; és nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra sem, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, atyáinkhoz és az ország egész népéhez.”

“Notice these words. Daniel does not proclaim his own fidelity before the Lord. Instead of claiming to be pure and holy, he identifies himself with the really sinful of Israel. The wisdom which God imparted to him was as far superior to the wisdom of the wise men of the world as the light of the sun shining in the heavens at noonday is brighter than the feeblest star. Yet ponder the prayer from the lips of this man so highly favored of Heaven. With deep humiliation, with tears, and with rending of heart, he pleads for himself and for his people. He lays his soul open before God, confessing his own vileness, and acknowledging the Lord’s greatness and majesty.

„Figyeljük meg ezeket a szavakat. Dániel nem a maga hűségét hirdeti az Úr előtt. Ahelyett, hogy tisztának és szentnek vallaná magát, azonosítja magát Izráel valóban bűnös népével. Az a bölcsesség, amelyet Isten neki adott, annyival felülmúlta e világ bölcseinek bölcsességét, amennyivel a déli órán az egekben ragyogó nap fénye fényesebb a leghalványabb csillagnál. Mégis gondoljuk meg e mennyei módon oly igen megkedvelt férfiú ajkáról fakadó imádságot. Mélységes megalázkodással, könnyek között és szívének meghasadt voltával könyörög önmagáért és népéért. Lelkét feltárja Isten előtt, megvallva saját hitványságát, és elismerve az Úr nagyságát és fenségét.”

“What earnestness and fervor characterize his supplications! He is coming nearer and nearer to God. The hand of faith is reached upward to grasp the never-failing promises of the Most High. His soul is wrestling in agony. And he has the evidence that his prayer is heard. He feels that victory is his. If we as a people would pray as Daniel prayed, and wrestle as he wrestled, humbling our souls before God, we should realize as marked answers to our petitions as were granted to Daniel. Hear how he presses his case at the court of Heaven:

Mily komolyság és buzgóság jellemzi könyörgéseit! Egyre közelebb és közelebb jut Istenhez. A hit keze felfelé nyúl, hogy megragadja a Magasságos soha meg nem hiúsuló ígéreteit. Lelke gyötrelemben tusakodik. És bizonyítékát kapja annak, hogy imádsága meghallgatásra talált. Érzi, hogy a győzelem az övé. Ha mi mint nép úgy imádkoznánk, ahogyan Dániel imádkozott, és úgy tusakodnánk, ahogyan ő tusakodott, megalázva lelkünket Isten előtt, akkor könyörgéseinkre éppoly nyilvánvaló válaszokat tapasztalnánk, mint amilyenek Dánielnek adattak. Halljátok, miként terjeszti ügyét a menny bírósága elé:

“‘O my God, incline thine ear, and hear; open thine eyes, and behold our desolations, and the city which is called by thy name; for we do not present our supplications before thee for our righteousnesses, but for thy great mercies. O Lord, hear; O Lord, forgive; O Lord, hearken and do; defer not, for thine own sake, O my God; for thy city and thy people are called by thy name. And whilst I was speaking and praying, and confessing my sin and the sin of my people, … even the man Gabriel, whom I had seen in the vision at the beginning, being caused to fly swiftly, touched me about the time of the evening oblation.’

„Ó, én Istenem, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg; nyisd meg szemeidet, és lásd meg pusztulásainkat és a várost, amely a te nevedről neveztetik; mert nem a mi igazságainkért terjesztjük könyörgéseinket eléd, hanem a te nagy irgalmadért. Uram, hallgass meg; Uram, bocsáss meg; Uram, figyelmezz és cselekedj; ne késlekedj a te magadért, én Istenem; mert a te nevedről neveztetik a te városod és a te néped. És miközben még szóltam, imádkoztam, és vallást tettem az én bűnömről és népem bűnéről, … íme, Gábriel férfiú, akit kezdetben a látomásban láttam, sebes repüléssel közeledve megérintett engem az esti áldozat idején.”

“As Daniel’s prayer is going forth, the angel Gabriel comes sweeping down from the heavenly courts, to tell him that his petitions are heard and answered. This mighty angel has been commissioned to give him skill and understanding,—to open before him the mysteries of future ages. Thus, while earnestly seeking to know and understand the truth, Daniel was brought into communion with Heaven’s delegated messenger.

Miközben Dániel imádsága felszáll, Gábriel angyal alászáll a mennyei udvarokból, hogy tudtára adja: könyörgései meghallgatásra találtak, és feleletet nyertek. E hatalmas angyal azt a megbízatást kapta, hogy értelmet és belátást adjon neki,—hogy feltárja előtte az eljövendő korszakok titkait. Így, miközben komolyan törekedett az igazság megismerésére és megértésére, Dániel közösségbe jutott a Menny megbízott követével.

“The man of God was praying, not for a flight of happy feeling, but for a knowledge of the divine will. And he desired this knowledge, not merely for himself, but for his people. His great burden was for Israel, who were not, in the strictest sense, keeping the law of God. He acknowledges that all their misfortunes have come upon them in consequence of their transgressions of that holy law. He says, ‘We have sinned, we have done wickedly…. Because for our sins and for the iniquities of our fathers, Jerusalem and thy people are become a reproach to all that are about us.’ They had lost their peculiar, holy character as God’s chosen people. ‘Now therefore, O our God, hear the prayer of thy servant, and his supplications, and cause thy face to shine upon thy sanctuary that is desolate.’ Daniel’s heart turns with intense longing to the desolate sanctuary of God. He knows that its prosperity can be restored only as Israel shall repent of their transgressions of God’s law, and become humble, and faithful, and obedient.

„Az Isten embere nem a boldog érzés valamely fellobbanásáért imádkozott, hanem az isteni akarat megismeréséért. És ezt az ismeretet nem csupán önmaga számára kívánta, hanem népe számára is. Nagy terhe Izráelért volt, akik a szó legszorosabb értelmében nem tartották meg Isten törvényét. Elismeri, hogy minden szerencsétlenségük e szent törvény áthágásának következményeként szakadt rájuk. Ezt mondja: „Vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk…. Mert a mi bűneinkért és atyáink hamisságaiért Jeruzsálem és a te néped gyalázattá lett mindazok előtt, akik körülöttünk vannak.” Elveszítették sajátos, szent jellegüket mint Isten választott népe. „Most azért, ó, mi Istenünk, hallgasd meg szolgád imádságát és könyörgéseit, és ragyogtasd orcádat a te elpusztult szent helyedre.” Dániel szíve mélységes vágyakozással fordul Isten elpusztult szentélye felé. Tudja, hogy annak jóléte csak akkor állítható helyre, ha Izráel megbánja Isten törvényének áthágásait, és alázatossá, hűségessé és engedelmessé lesz.”

“In answer to his petition, Daniel received not only the light and truth which he and his people most needed, but a view of the great events of the future, even to the advent of the world’s Redeemer. Those who claim to be sanctified, while they have no desire to search the Scriptures, or to wrestle with God in prayer for a clearer understanding of Bible truth, know not what true sanctification is.

Könyörgésére válaszul Dániel nemcsak azt a világosságot és igazságot kapta meg, amelyre neki és népének a legnagyobb szüksége volt, hanem betekintést is a jövő nagy eseményeibe, egészen a világ Megváltójának eljöveteléig. Akik azt állítják, hogy megszentelődtek, miközben nincs bennük vágy az Írások kutatására, vagy arra, hogy imádságban tusakodjanak Istennel a bibliai igazság világosabb megértéséért, nem tudják, mi az igazi megszentelődés.

“All who believe with the heart the word of God will hunger and thirst for a knowledge of his will. God is the author of truth. He enlightens the darkened understanding, and gives to the human mind power to grasp and comprehend the truths which he has revealed.

Mindazok, akik szívükkel hisznek Isten szavában, éhezni és szomjazni fognak az Ő akaratának megismerésére. Isten az igazság szerzője. Megvilágosítja az elsötétült értelmet, és erőt ad az emberi elmének, hogy megragadja és megértse azokat az igazságokat, amelyeket kinyilatkoztatott.

“Daniel talked with God. Heaven was opened before him. But the high honors granted him were the result of humiliation and earnest seeking. He did not think, as do many at the present day, that it is no matter what we believe, if we are only honest, and love Jesus. True love for Jesus will lead to the most close and earnest inquiry as to what is truth. Christ prayed that his disciples might be sanctified through the truth. He who is too indolent to make anxious, prayerful search for truth, will be left to receive errors which shall prove the ruin of his soul.

„Dániel Istennel beszélt. A menny megnyílt előtte. Ám a neki adományozott nagy kitüntetések a megalázkodásnak és a buzgó keresésnek voltak az eredményei. Nem gondolta, miként sokan a jelen korban, hogy nem számít, mit hiszünk, ha csak őszinték vagyunk, és szeretjük Jézust. A Jézus iránti igaz szeretet a legszorosabb és legkomolyabb vizsgálódásra indít afelől, hogy mi az igazság. Krisztus azért imádkozott, hogy tanítványai az igazság által szenteltessenek meg. Aki túlságosan tunya ahhoz, hogy aggódó, imádságos kutatással keresse az igazságot, arra hagyatik, hogy olyan tévelygéseket fogadjon be, amelyek lelkének romlását fogják okozni.”

“At the time of Gabriel’s visit, the prophet Daniel was unable to receive further instruction; but a few years afterward, desiring to know more of subjects not yet fully explained, he again set himself to seek light and wisdom from God. ‘In those days I Daniel was mourning three full weeks. I ate no pleasant bread, neither came flesh nor wine in my mouth, neither did I anoint myself at all…. Then I lifted up mine eyes, and looked, and behold a certain man clothed in linen whose loins were girded with fine gold of Uphaz. His body also was like the beryl, and his face as the appearance of lightning, and his eyes as lamps of fire, and his arms and his feet like in color to polished brass, and the voice of his words like the voice of a multitude.’

„Gábriel látogatásának idején Dániel próféta nem volt képes további oktatást befogadni; de néhány évvel később, mivel többet kívánt megtudni olyan tárgyakról, amelyeket még nem magyaráztak meg teljesen, ismét odaszánta magát arra, hogy világosságot és bölcsességet keressen Istentől. „Azokban a napokban én, Dániel, bánkódtam három teljes hétig. Kívánatos kenyeret nem ettem, hús és bor sem jutott a számba, és egyáltalán nem kentem meg magamat…. Azután felemeltem szememet, és láttam, és ímé, egy férfi vala gyolcsba öltözve, akinek derekát Úfáz színaranyával övezték körül. Teste olyan volt, mint a drágakő, arca mint a villámlás látása, szemei mint a tüzes fáklyák, karjai és lábai színükben mint a fényes réz, és beszédének szava mint a sokaság zúgása.”

“No less a personage than the Son of God appeared to Daniel. This description is similar to that given by John when Christ was revealed to him upon the Isle of Patmos. Our Lord now comes with another heavenly messenger to teach Daniel what would take place in the latter days. This knowledge was given to Daniel and recorded by inspiration for us upon whom the ends of the world are come.” Review and Herald, February 8, 1881.

„Nem kisebb személy, mint Isten Fia jelent meg Dánielnek. Ez a leírás hasonló ahhoz, amelyet János adott, amikor Krisztus kijelentetett neki Pátmosz szigetén. Urunk most egy másik mennyei hírnökkel jön, hogy megtanítsa Dánielt arra, mi fog történni az utolsó napokban. Ezt az ismeretet Dániel kapta, és ihletés által feljegyeztetett számunkra, akikhez elérkezett a világ vége.” Review and Herald, 1881. február 8.

The interpretation that Gabriel, “heaven’s delegated messenger,” was bringing to Daniel was the completion of the interpretation he had begun to provide to Daniel in chapter nine. The methodology of “line upon line,” requires that we align the interpretation and associated circumstances of both chapters nine and ten, together in order to rightly divide the prophetic illustration. It is in this interpretation that the visions of the Ulai and Hiddekel rivers join.

Az az értelmezés, amelyet Gábriel, „a menny küldött követe” hozott Dánielnek, annak az értelmezésnek a beteljesítése volt, amelyet a kilencedik fejezetben kezdett el feltárni Dániel előtt. A „szabály szabályra” módszertana megköveteli, hogy a kilencedik és a tizedik fejezet értelmezését és a hozzájuk kapcsolódó körülményeket együtt rendezzük egybe, hogy helyesen osszuk fel a prófétai szemléltetést. Ebben az értelmezésben kapcsolódnak össze az Ulaj és a Hiddekel folyók látomásai.

Daniel had understood from the books of Jeremiah and Moses that the deliverance of God’s people was at hand. In so doing, Daniel represents God’s people of the last days that understand that the final deliverance of God’s people is at hand. Those last-day people will recognize that they have been spiritually scattered, as represented by Daniel who had been scattered into the slavery of the seventy years captivity in Babylon. They will then understand that they, as Daniel, must manifest the response to their scattered condition that agrees with the remedy represented by the “seven times,” of Leviticus chapter twenty-six.

Dániel Jeremiás és Mózes könyveiből megértette, hogy Isten népének szabadulása közel van. Ezzel Dániel Isten utolsó napokban élő népét jelképezi, amely megérti, hogy Isten népének végső szabadulása közel van. Ez az utolsó napokban élő nép felismeri majd, hogy lelkileg szétszóratott, amint ezt Dániel jelképezi, aki a hetvenéves babiloni fogság szolgaságába szétszóratott. Ekkor megértik majd, hogy nekik is, Dánielhez hasonlóan, olyan választ kell adniuk szétszóratott állapotukra, amely összhangban van a Mózes harmadik könyve huszonhatodik fejezetében szereplő „hétszeres” által jelképezett orvossággal.

When the experience of humility represented by Daniel, that is demanded by the remedy set forth in Leviticus twenty-six, is manifested in the last days, God’s last-day people will have been mourning for a specific period of time. That period of time concludes when Michael the archangel descends.

Amikor az az alázatosságban szerzett tapasztalat, amelyet Dániel jelképez, és amelyet a 3Mózes huszonhatodik fejezetében előterjesztett gyógymód megkövetel, megnyilvánul az utolsó napokban, Isten végidei népe már egy meghatározott ideig gyászolni fog. Ez az időszak akkor zárul le, amikor Mihály, az arkangyal alászáll.

We will continue this study in the next article.

Ezt a tanulmányt a következő cikkben folytatjuk.

And ye shall perish among the heathen, and the land of your enemies shall eat you up. And they that are left of you shall pine away in their iniquity in your enemies’ lands; and also in the iniquities of their fathers shall they pine away with them. If they shall confess their iniquity, and the iniquity of their fathers, with their trespass which they trespassed against me, and that also they have walked contrary unto me; And that I also have walked contrary unto them, and have brought them into the land of their enemies; if then their uncircumcised hearts be humbled, and they then accept of the punishment of their iniquity: Then will I remember my covenant with Jacob, and also my covenant with Isaac, and also my covenant with Abraham will I remember; and I will remember the land. The land also shall be left of them, and shall enjoy her sabbaths, while she lieth desolate without them: and they shall accept of the punishment of their iniquity: because, even because they despised my judgments, and because their soul abhorred my statutes. And yet for all that, when they be in the land of their enemies, I will not cast them away, neither will I abhor them, to destroy them utterly, and to break my covenant with them: for I am the Lord their God. But I will for their sakes remember the covenant of their ancestors, whom I brought forth out of the land of Egypt in the sight of the heathen, that I might be their God: I am the Lord. Leviticus 26:38–45.

Elvesztek a pogányok között, és ellenségeitek földje megemészt titeket. Akik pedig megmaradnak közületek, elsorvadnak bűnük miatt ellenségeik földjén; és atyáik bűnei miatt is velük együtt sorvadnak el. Ha majd megvallják bűnüket és atyáik bűnét, hűtlenségükkel együtt, amellyel hűtlenül vétkeztek ellenem, és azt is, hogy ellenem jártak; és hogy én is ellenük jártam, és bevittem őket ellenségeik földjére; ha akkor körülmetéletlen szívük megalázkodik, és akkor elfogadják bűnük büntetését: akkor megemlékezem Jákóbbal kötött szövetségemről, Izsákkal kötött szövetségemről is, Ábrahámmal kötött szövetségemről is megemlékezem; és megemlékezem az országról. Az ország pedig elhagyatva marad tőlük, és élvezni fogja szombatjait, míg pusztán hever nélkülük; ők pedig elfogadják bűnük büntetését; mivel, igen, mivel megvetették végzéseimet, és lelkük megutálta rendeléseimet. Mindazonáltal még ekkor sem, amikor ellenségeik földjén lesznek, nem vetem meg őket, és nem utálom meg őket annyira, hogy teljesen elpusztítsam őket, és felbontsam velük kötött szövetségemet; mert én vagyok az Úr, az ő Istenük. Hanem értük megemlékezem őseik szövetségéről, akiket kihoztam Egyiptom földjéről a pogányok szeme láttára, hogy Istenük legyek: én vagyok az Úr. 3Mózes 26:38–45.