The symbol of Nebuchadnezzar in chapter four is amazing. His “seven times,” typified the periods of time that paganism (the daily), and papalism (the transgression of desolation), trampled down the sanctuary and host.
A negyedik fejezetben Nebukadneccar jelképe bámulatos. Az ő „hét ideje” azokat az időszakokat jelképezte, amelyek alatt a pogányság (a mindennapi) és a pápaság (a pusztító vétek) megtaposta a szentélyt és a sereget.
Then I heard one saint speaking, and another saint said unto that certain saint which spake, How long shall be the vision concerning the daily sacrifice, and the transgression of desolation, to give both the sanctuary and the host to be trodden under foot? Daniel 8:13.
Azután hallék egy szentet szólni; és egy másik szent monda annak a bizonyos szentnek, aki szólt: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat felől és a pusztító vétek felől, hogy mind a szenthely, mind a sereg megtapostassék? Dániel 8:13.
The trampling down of “both the sanctuary and the host,” noted in verse thirteen, represents the “seven times” that was the last of two of God’s indignations; and Nebuchadnezzar’s “seven times” is representing the “seven times” that was the first of God’s indignations, but both are represented as the same line prophetically.
„Mind a szenthely, mind a sereg” megtiprása, amelyet a tizenharmadik vers említ, azt a „hét időt” jelképezi, amely Isten két haragjának utolsója volt; Nebukadneccár „hét ideje” pedig azt a „hét időt” jelképezi, amely Isten haragjainak elsője volt, ám prófétailag mindkettő ugyanazon vonalként van ábrázolva.
And I will stretch over Jerusalem the line of Samaria, and the plummet of the house of Ahab: and I will wipe Jerusalem as a man wipeth a dish, wiping it, and turning it upside down. 2 Kings 21:13.
És kiterjesztem Jeruzsálemre Samária mérőzsinórját és az Áháb házának mérőónját; és letörlöm Jeruzsálemet, miként az ember letörli a tálat, letörli, és fenekével felfordítja. 2Királyok 21:13.
Daniel chapter eight, and verse thirteen, is addressing the second line of God’s indignations, as brought upon the southern kingdom of Judah, beginning in 677 BC. Nebuchadnezzar’s “seven times,” represents the line of God’s first indignation, as brought upon the northern kingdom of Israel, beginning in 723 BC. Nebuchadnezzar’s “seven times” represents twelve hundred and sixty years that paganism trampled down the sanctuary and host, followed by the twelve hundred and sixty years that papalism trampled down the sanctuary and host.
Dániel könyve nyolcadik fejezete, tizenharmadik verse Isten haragjának második vonalára vonatkozik, amely Júda déli királyságára nehezedett, Kr. e. 677-ben kezdődően. Nebukadneccar „hét ideje” Isten haragjának első vonalát jelképezi, amely Izráel északi királyságára nehezedett, Kr. e. 723-ban kezdődően. Nebukadneccar „hét ideje” ezerkétszázhatvan évet jelképez, amely alatt a pogányság taposta a szentélyt és a sereget, amit aztán az az ezerkétszázhatvan év követett, amely alatt a pápaság taposta a szentélyt és a sereget.
Papalism is simply paganism covered with the profession of Christianity. “Baptized paganism” as it were. There is nothing that represents Christ or Christianity in Catholicism. The world learned that fact in the history of the Dark Ages, but since 1798, the world has forgotten. The papacy has the same heart as paganism. The religion and the rites of the religions are identical. Nebuchadnezzar’s judgment of “seven times,” consisted of him being given the heart of a beast. The beast’s heart he was given was the heart that represented the religion of paganism, whether it was outright paganism or cloaked paganism in the form of Catholicism. Sister White identifies that the dragon in Revelation twelve is Satan, but in a secondary sense it is pagan Rome.
A pápaság egyszerűen a kereszténység hitvallásával befedett pogányság. Úgyszólván „megkeresztelt pogányság”. A katolicizmusban semmi sincs, ami Krisztust vagy a kereszténységet képviselné. A világ ezt a tényt a sötét középkor történelmében megtanulta, de 1798 óta a világ elfelejtette. A pápaságnak ugyanaz a szíve, mint a pogányságnak. A vallás és a vallások szertartásai azonosak. Nabukodonozor „hét időre” szóló ítélete abból állt, hogy egy vadállat szívét kapta. A vadállati szív, amelyet kapott, az a szív volt, amely a pogányság vallását jelképezte, akár nyílt pogányságról, akár katolicizmus formájában leplezett pogányságról volt szó. White testvérnő azonosítja, hogy a Jelenések könyve tizenkettedik fejezetében szereplő sárkány Sátán, de másodlagos értelemben a pogány Róma.
“Thus while the dragon, primarily, represents Satan, it is, in a secondary sense, a symbol of pagan Rome.” The Great Controversy, 439.
„Így tehát, noha a sárkány elsődlegesen Sátánt jelképezi, másodlagos értelemben a pogány Róma szimbóluma.” The Great Controversy, 439.
The beast that Nebuchadnezzar represented for “seven times,” was the beast of the dragon for twelve hundred and sixty days, and then the beast of Catholicism for another twelve hundred and sixty days. At the end of those days Nebuchadnezzar is a symbol of the United States, which is ultimately the false prophet. Prophetically Nebuchadnezzar represented the dragon, the beast and the false prophet which are the three-fold powers that make up spiritual Babylon, and who lead the world to Armageddon. Nebuchadnezzar represents literal Babylon, and in so doing he was employed as a symbol of all three of the powers that make up spiritual Babylon of the last days.
A fenevad, amelyet Nabukodonozor „hét időn” át jelképezett, a sárkány fenevada volt ezerkétszázhatvan napon át, majd a katolicizmus fenevada újabb ezerkétszázhatvan napon át. E napok végén Nabukodonozor az Egyesült Államok jelképe, amely végső soron a hamis próféta. Prófétai értelemben Nabukodonozor a sárkányt, a fenevadat és a hamis prófétát jelképezte, amelyek azt a hármas hatalmat alkotják, amely a lelki Babilont képezi, és amely a világot Armageddonba vezeti. Nabukodonozor a szó szerinti Babilont képviseli, és ily módon az utolsó napok lelki Babilonát alkotó mindhárom hatalom szimbólumául szolgált.
In order to recognize the symbolism just identified it is important to first locate Nebuchadnezzar in 1798, when his kingdom is restored at the end of the “seven times.” We will establish this waymark in Daniel chapter four, before we begin to proceed through the chapter in a more systematic fashion.
Az imént azonosított jelképrendszer felismeréséhez először szükséges Nebukadneccart 1798-ban elhelyezni, amikor királysága helyreállíttatik a „hét idő” végén. Ezt az útjelzőt Dániel könyve negyedik fejezetében fogjuk meghatározni, mielőtt hozzákezdenénk ahhoz, hogy a fejezeten rendszeresebb módon végighaladjunk.
At the “time of the end” in 1798, the book of Daniel was unsealed, and the book then fulfilled its purpose of presenting an increasing light that would test, purify and produce two classes of worshippers. The unsealing of the book of Daniel marks the beginning of the three-step testing process that is based upon the truths revealed at that time.
Az „idő végén”, 1798-ban Dániel könyve felnyittatott, és a könyv akkor betöltötte azt a rendeltetését, hogy egyre növekvő világosságot tárjon fel, amely próbára tesz, megtisztít, és az imádók két csoportját hozza létre. Dániel könyvének felnyittatása jelzi annak a háromlépcsős próbatételi folyamatnak a kezdetét, amely az abban az időben kinyilatkoztatott igazságokon alapul.
And he said, Go thy way, Daniel: for the words are closed up and sealed till the time of the end. Many shall be purified, and made white, and tried; but the wicked shall do wickedly: and none of the wicked shall understand; but the wise shall understand. Daniel 12:9, 10.
És ezt mondta: Menj el, Dániel, mert e szavak el vannak zárva és le vannak pecsételve a vég idejéig. Sokan megtisztulnak, megfehéríttetnek és megpróbáltatnak; a gonoszok pedig gonoszul cselekszenek, és a gonoszok közül senki sem érti meg; az értelmesek azonban megértik. Dániel 12:9, 10.
The prophetic purpose of the unsealing of the book that consists of the book of Daniel and the book of Revelation, is to test the generation that is alive during the history that the book is unsealed. In Daniel twelve, there are three time prophecies that are identified. The first is the twelve hundred and sixty years that the power of the holy people was to be scattered.
A Dániel könyvéből és a Jelenések könyvéből álló könyv felnyitásának prófétai célja az, hogy próbára tegye azt a nemzedéket, amely annak a történelemnek az idején él, amikor a könyv felnyittatik. Dániel tizenkettedik fejezetében három időprófécia van megjelölve. Az első az ezerkétszázhatvan év, amely alatt a szent nép hatalmának szét kellett szóratnia.
But thou, O Daniel, shut up the words, and seal the book, even to the time of the end: many shall run to and fro, and knowledge shall be increased. Then I Daniel looked, and, behold, there stood other two, the one on this side of the bank of the river, and the other on that side of the bank of the river. And one said to the man clothed in linen, which was upon the waters of the river, How long shall it be to the end of these wonders? And I heard the man clothed in linen, which was upon the waters of the river, when he held up his right hand and his left hand unto heaven, and sware by him that liveth for ever that it shall be for a time, times, and an half; and when he shall have accomplished to scatter the power of the holy people, all these things shall be finished. Daniel 12:4–7.
Te pedig, Dániel, zárd be e szavakat, és pecsételd le a könyvet a vég idejéig: sokan ide-oda futnak majd, és megnövekedik az ismeret. És én, Dániel, láttam, és íme, ott állt még kettő, egyik a folyó partjának innenső oldalán, a másik pedig a folyó partjának túlsó oldalán. És egyikük így szólt a gyolcsba öltözött férfihoz, aki a folyó vizei fölött volt: Meddig tart még e csodálatos dolgok vége? És hallottam a gyolcsba öltözött férfit, aki a folyó vizei fölött volt, amint jobb kezét és bal kezét az égre emelte, és megesküdött az örökké élőre, hogy ideig, időkig és fél időig tart; és amikor véghezviszi a szent nép erejének szétszórását, mindezek véget érnek. Dániel 12:4–7.
The other two prophetic periods in chapter twelve are twelve hundred and ninety days and thirteen hundred and thirty-five days.
A tizenkettedik fejezet másik két prófétai időszaka az ezerkétszázkilencven nap és az ezernégyszázharmincöt nap.
And I heard, but I understood not: then said I, O my Lord, what shall be the end of these things? And he said, Go thy way, Daniel: for the words are closed up and sealed till the time of the end. Many shall be purified, and made white, and tried; but the wicked shall do wickedly: and none of the wicked shall understand; but the wise shall understand. And from the time that the daily sacrifice shall be taken away, and the abomination that maketh desolate set up, there shall be a thousand two hundred and ninety days. Blessed is he that waiteth, and cometh to the thousand three hundred and five and thirty days. Daniel 12:8–12.
És hallám, de nem értém; akkor mondám: Uram, mi lesz ezeknek a vége? Ő pedig monda: Menj el, Dániel, mert e beszédek bezárattak és lepecsételtettek a vég idejéig. Sokan megtisztulnak, megfehéríttetnek és megpróbáltatnak; de a hitetlenek hitetlenül cselekszenek, és a hitetlenek közül senki sem érti; az értelmesek pedig megértik. Attól az időtől fogva pedig, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és felállíttatik a pusztító utálatosság, ezerkétszázkilencven nap lesz. Boldog, aki várja és megéri az ezerháromszázharmincöt napot. Dániel 12:8–12.
In the verses the “time of the end,” is twice referenced and defined as the point when the words of Daniel would be unsealed. The words that are the subject of being unsealed at the “time of the end” are the three prophetic periods of twelve hundred and sixty (time, times, and a half), twelve hundred and ninety, and thirteen hundred and thirty-five. Two of the three periods are defined as “days.” Two of the three ended in 1798, and the third ended at the very end of 1843. It is at the very end of 1843, for the verse states, “blessed is he that waiteth, and cometh to…”
E versekben a „vég ideje” kétszer is említésre kerül, és úgy van meghatározva, mint az a pont, amikor Dániel szavai felnyittatnak. Azok a szavak, amelyek a „vég idején” történő felnyittatás tárgyát képezik, az ezerkétszázhatvan (egy idő, idők és fél idő), az ezerkétszázkilencven és az ezerháromszázharmincöt prófétai időszak. A három időszak közül kettő „napok”-ként van meghatározva. A három közül kettő 1798-ban ért véget, a harmadik pedig 1843 legvégén. Éppen 1843 legvégén, mert az igevers ezt mondja: „boldog, aki várja, és eljut…”
The word “cometh,” means touches. Blessed therefore is he who waits, and also touches the first day of 1844. The tarrying time of the parable of the ten virgins began at the first disappointment in Millerite history, and that disappointment arrived on the very last day of 1843, and the very last day of 1843, touches the very first day of 1844. The blessing of waiting began when the tarrying time began at the first disappointment.
A „cometh” szó jelentése: érint. Áldott tehát az, aki vár, és egyúttal el is éri 1844 első napját. A tíz szűzről szóló példázat késedelmi ideje a millerita történelem első csalódásakor kezdődött, és az a csalódás 1843 legutolsó napján következett be, és 1843 legutolsó napja érinti 1844 legelső napját. A várás áldása akkor kezdődött, amikor a késedelmi idő az első csalódáskor elkezdődött.
There is a great deal more to address in these verses, but the point we are considering here is the prophetic role of Daniel. The purpose of the book of Daniel, which Daniel represents in the passage, is to produce a three-step testing process when the book is unsealed. Daniel was told to go his way until the time of the end when the book was to be unsealed. The conclusion of the chapter emphasizes what will happen when the time of the end arrives.
E versekben még sokkal több mindenről kellene szólnunk, itt azonban azt a kérdést vizsgáljuk, hogy mi Dániel prófétai szerepe. Dániel könyvének célja — amelyet a szakaszban maga Dániel képvisel — az, hogy a könyv felnyitásakor egy háromlépcsős próbatételi folyamatot hozzon létre. Dánielnek azt mondatott, hogy menjen a maga útján a vég idejéig, amikor a könyvet fel kell nyitni. A fejezet befejezése azt hangsúlyozza, mi fog történni, amikor elérkezik a vég ideje.
But go thou thy way till the end be: for thou shalt rest, and stand in thy lot at the end of the days. Daniel 12:13.
Te pedig menj el a te utadon mindvégig; mert megnyugszol, és a napoknak végén megállasz a neked rendelt osztályrészben. Dániel 12:13.
The book of Daniel was to stand in its lot at the end of the prophetic days of Daniel.
Dániel könyvének a maga osztályrészében kellett állnia Dániel prófétai napjainak végén.
“When God gives a man a special work to do, he is to stand in his lot and place as did Daniel, ready to answer the call of God, ready to fulfill His purpose.” Manuscript Releases, volume 6, 108.
„Amikor Isten különleges feladatot bíz egy emberre, annak a maga sorsrészében és helyén kell megállnia, miként Dániel is tette, készen arra, hogy válaszoljon Isten hívására, készen arra, hogy betöltse az Ő szándékát.” Manuscript Releases, 6. kötet, 108.
At the time of the end in 1798, Daniel stood in his lot, which is expressed in verse thirteen as “at the end of the days.” The end of Nebuchadnezzar’s banishment of “seven times” identifies 1798, for it concluded at “the end of the days.”
A vég idején, 1798-ban, Dániel a maga osztályrészében állt, amit a tizenharmadik vers így fejez ki: „a napok végén”. Nabukodonozor „hét idő”-nyi számkivetésének vége 1798-at jelöli meg, mert az „a napok végén” zárult le.
And at the end of the days I Nebuchadnezzar lifted up mine eyes unto heaven, and mine understanding returned unto me, and I blessed the most High, and I praised and honoured him that liveth for ever, whose dominion is an everlasting dominion, and his kingdom is from generation to generation: And all the inhabitants of the earth are reputed as nothing: and he doeth according to his will in the army of heaven, and among the inhabitants of the earth: and none can stay his hand, or say unto him, What doest thou? At the same time my reason returned unto me; and for the glory of my kingdom, mine honour and brightness returned unto me; and my counsellors and my lords sought unto me; and I was established in my kingdom, and excellent majesty was added unto me. Now I Nebuchadnezzar praise and extol and honour the King of heaven, all whose works are truth, and his ways judgment: and those that walk in pride he is able to abase. Daniel 4:34–37.
És a napok végén én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emeltem, és értelmem visszatért hozzám, és áldottam a magasságos Istent, és dicsértem és tiszteltem őt, aki örökké él, akinek uralma örökkévaló uralom, és az ő országa nemzedékről nemzedékre megmarad. És a föld minden lakója semminek számíttatik; és akarata szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakói között; és nincs senki, aki megakadályozhatná kezét, vagy ezt mondhatná neki: Mit cselekszel? Ugyanabban az időben értelmem visszatért hozzám; és királyságom dicsőségére méltóságom és fényességem visszatért hozzám; és tanácsosaim és főembereim fölkerestek engem; és megerősíttettem királyságomban, és rendkívüli nagyság adatott nekem. Most azért én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és tisztelem a menny Királyát, akinek minden cselekedete igazság, és az ő útjai ítélet; és akik kevélységben járnak, azokat meg tudja alázni. Dániel 4:34–37.
The expression “end of the days” represents the time of the end in 1798. Nebuchadnezzar was then established in his kingdom, which was no longer the history of the beasts of paganism and papalism. At that point, Nebuchadnezzar represented a fully converted man, and in so doing represented the earth beast of Bible prophecy that began to reign in 1798, and it began as a lamb, though it was destined to eventually speak as a dragon. He represents the earth beast that would reign for seventy symbolic years in fulfillment of Isaiah twenty-three, just as his literal kingdom reigned for seventy literal years. The symbolism is “air tight.”
A „napok vége” kifejezés az 1798-ban bekövetkező vég idejét jelenti. Nabukodonozor ekkorra megszilárdult az ő országában, amely többé már nem a pogányság és a pápaság fenevadainak története volt. Ekkor Nabukodonozor egy teljesen megtért embert jelképezett, és ezáltal a bibliai prófécia földi fenevadát is jelképezte, amely 1798-ban kezdett uralkodni, és bár bárányként indult, arra volt rendelve, hogy végül sárkányként szóljon. Ő azt a földi fenevadat jelképezi, amely Ézsaiás huszonharmadik fejezetének beteljesedéseként hetven jelképes évig uralkodott, miként az ő szó szerinti országa hetven szó szerinti évig uralkodott. A jelképrendszer „légmentesen zárt”.
Nebuchadnezzar represents a prophetic link between the three powers represented in Revelation chapters twelve and thirteen. There they are identified as the dragon, the sea beast and the earth beast. In Revelation sixteen they are identified as the three powers that lead the world to Armageddon. Nebuchadnezzar’s “seven times,” ties together all three of those beasts, for literal Babylon illustrates spiritual Babylon, and the same line of prophecy that is located in the book of Daniel is taken up in the book of Revelation, for the two books bring each other to perfection.
Nebukadneccar prófétai összekötő kapcsot jelképez a Jelenések könyve tizenkettedik és tizenharmadik fejezetében ábrázolt három hatalom között. Ott ezeket a sárkánnyal, a tengerből feljövő fenevaddal és a földből feljövő fenevaddal azonosítják. A Jelenések könyve tizenhatodik fejezetében ezek azok a három hatalom, amelyek Armageddonhoz vezetik a világot. Nebukadneccar „hét ideje” mindhárom fenevadat összekapcsolja, mert a szó szerinti Babilon a lelki Babilont szemlélteti, és ugyanaz a prófétai vonal, amely Dániel könyvében található, a Jelenések könyvében folytatódik, mert a két könyv kölcsönösen tökéletességre viszi egymást.
Nebuchadnezzar represents 1798 as a prophetic link between the dragon, the beast and the false prophet. 1798 was “the time of the end” for the message of the first angel and the Millerite history. William Miller was led to place all of his prophetic structure upon his recognition of the dragon of paganism and the beast of Catholicism, but he did not see the United States as the earth beast and false prophet. He could see the history prior to “the time of the end” in 1798, but the future was yet future. At “the time of the end” in 1989, all three powers would then be recognized.
Nabukodonozor 1798-at a sárkány, a fenevad és a hamis próféta közötti prófétai összekötő kapocsként ábrázolja. 1798 „a vég ideje” volt az első angyal üzenete és a millerita történelem számára. William Millert az vezette, hogy teljes prófétai rendszerét a pogányság sárkányának és a katolicizmus fenevadának felismerésére építse, de az Egyesült Államokat mint földből feljövő fenevadat és hamis prófétát nem látta meg. Az 1798-ban bekövetkező „vég ideje” előtti történelmet láthatta, de a jövő még mindig jövő volt. Az 1989-ben bekövetkező „vég idején” akkorra mindhárom hatalom felismerhetővé válik.
The unsealing of the prophetic recognition of the dragon and beast in 1798, is represented by the Ulai River of chapters seven, eight and nine. The unsealing of the prophetic recognition of the dragon, beast and false prophet in 1989, is represented by the Hiddekel River of chapters ten, eleven and twelve. Nebuchadnezzar represents the movement of the first angel that arrived in 1798, and he typifies Belshazzar who represents the movement of the third angel that arrived in 1989. For this reason, Nebuchadnezzar’s second dream, in chapter four, represents the message of the first angel.
A sárkány és a fenevad prófétai felismerésének 1798-ban történt felpecsételés alóli feloldását a hetedik, nyolcadik és kilencedik fejezet Ulai folyója jelképezi. A sárkány, a fenevad és a hamis próféta prófétai felismerésének 1989-ben történt felpecsételés alóli feloldását a tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik fejezet Hiddekel folyója jelképezi. Nabukodonozor az első angyal 1798-ban megérkezett mozgalmát képviseli, és előképe Belsazárnak, aki a harmadik angyal 1989-ben megérkezett mozgalmát képviseli. Ezért Nabukodonozor második álma, a negyedik fejezetben, az első angyal üzenetét jelképezi.
Nebuchadnezzar’s “seven times” concluded at “the time of the end” in 1798, with the arrival of the warning message of judgment to come. At the “end of the days,” he is a converted man, thus representing the Republican horn of the earth beast, when it was lamblike. He simultaneously represents the Philadelphian Protestant horn of the earth beast.
Nebukadneccar „hét ideje” 1798-ban, „a vég idején” ért véget, a közelgő ítélet figyelmeztető üzenetének megérkezésével. „A napok végén” már megtért ember, így a földi fenevad köztársasági szarvát jelképezi abban az időben, amikor bárányszerű volt. Ugyanakkor a földi fenevad filadelfiai protestáns szarvát is jelképezi.
As the first king of Babylon, he typifies Belshazzar the last king of Babylon. His judgment was typified by the judgment of Nimrod, and in turn typified the judgment of Belshazzar. His judgment represented the opening of the investigative judgment on October 22, 1844.
Mint Babilon első királya, előképe Babilon utolsó királyának, Belsazárnak. Az ő ítéletét Nimród ítélete jelképezte, és ez viszont Belsazár ítéletének előképe volt. Az ő ítélete az 1844. október 22-én megnyílt vizsgálati ítélet kezdetét szemléltette.
Nebuchadnezzar the king, unto all people, nations, and languages, that dwell in all the earth; Peace be multiplied unto you. I thought it good to show the signs and wonders that the high God hath wrought toward me. How great are his signs! and how mighty are his wonders! his kingdom is an everlasting kingdom, and his dominion is from generation to generation. I Nebuchadnezzar was at rest in mine house, and flourishing in my palace: I saw a dream which made me afraid, and the thoughts upon my bed and the visions of my head troubled me. Daniel 4:1–5.
Nebukadneccár király, minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, akik az egész földön laknak: Sokasodjék békességetek! Jónak láttam tudtul adni a jeleket és csodákat, amelyeket a felséges Isten cselekedett velem. Mily nagyok az ő jelei, és mily hatalmasak az ő csodái! Az ő országa örökkévaló ország, és az ő uralma nemzedékről nemzedékre tart. Én, Nebukadneccár, nyugalomban voltam házamban, és virágzó állapotban palotámban. Álmot láttam, amely megrémített engem, és fekvőhelyemen támadt gondolataim és fejem látomásai nyugtalanítottak engem. Dániel 4:1–5.
The dream made Nebuchadnezzar afraid, and the symbolism of the dream represents the everlasting gospel of the first angel, which commands men to “fear God.”
Az álom félelemmel töltötte el Nabukodonozort, és az álom jelképrendszere az első angyal örökkévaló evangéliumát ábrázolja, amely arra szólítja fel az embereket, hogy „féljétek az Istent”.
And I saw another angel fly in the midst of heaven, having the everlasting gospel to preach unto them that dwell on the earth, and to every nation, and kindred, and tongue, and people, Saying with a loud voice, Fear God, and give glory to him; for the hour of his judgment is come: and worship him that made heaven, and earth, and the sea, and the fountains of waters. Revelation 14:6, 7.
És láttam egy másik angyalt az ég közepén repülni, akinél volt az örökkévaló evangélium, hogy hirdesse a föld lakosainak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek, ezt mondva nagy szóval: Féljétek az Istent, és adjatok dicsőséget neki, mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait. Jelenések 14:6, 7.
The everlasting gospel is a three-step message, the first step, as represented in the first angel, is to fear God, the second step is to give him glory and the third is represented by the hour of his judgment. “Glory” represents character, and the second “go to” in the story of Nimrod’s rebellion is where the character of the city and the tower was investigated. It was an investigative judgment. The combination of church and state is the image of the beast, and Nimrod’s second step was in manifesting the image of the beast, but the second step of the everlasting gospel produces a glorification of God’s character, not Nimrod’s.
Az örökkévaló evangélium háromlépcsős üzenet: az első lépés, amint azt az első angyal képviseli, az Isten félelme; a második lépés, hogy dicsőséget adjunk neki; a harmadikat pedig ítéletének órája jelképezi. A „dicsőség” a jellemet jelenti, és a Nimród lázadásáról szóló történetben a második „menjünk le” az a pont, ahol a város és a torony jellemét megvizsgálták. Ez vizsgálati ítélet volt. Az egyház és az állam egyesülése a fenevad képe, és Nimród második lépése a fenevad képének megnyilvánításában állt; az örökkévaló evangélium második lépése azonban Isten jellemének megdicsőülését eredményezi, nem Nimródét.
Nebuchadnezzar’s fear is a symbol of the first test, just as was Daniel’s choice to not eat Babylon’s diet, for Daniel feared God. The first angel arrived in history in 1798, and was thereafter empowered on August 11, 1840. Nebuchadnezzar’s dream locates the arrival of the first message at the time of the end in 1798.
Nabukodonozor félelme az első próba jelképe, miként Dániel döntése is, hogy nem eszi Babilon étrendjét, mert Dániel Istent félte. Az első angyal 1798-ban érkezett meg a történelemben, és ezt követően 1840. augusztus 11-én ruháztatott fel hatalommal. Nabukodonozor álma az első üzenet megérkezését a vég idejére, 1798-ra helyezi.
I saw a dream which made me afraid, and the thoughts upon my bed and the visions of my head troubled me. Therefore made I a decree to bring in all the wise men of Babylon before me, that they might make known unto me the interpretation of the dream. Then came in the magicians, the astrologers, the Chaldeans, and the soothsayers: and I told the dream before them; but they did not make known unto me the interpretation thereof. But at the last Daniel came in before me, whose name was Belteshazzar, according to the name of my god, and in whom is the spirit of the holy gods: and before him I told the dream, saying, O Belteshazzar, master of the magicians, because I know that the spirit of the holy gods is in thee, and no secret troubleth thee, tell me the visions of my dream that I have seen, and the interpretation thereof. Daniel 4:5–9.
Láttam egy álmot, és az megrettentett engem; fekvőhelyemen támadt gondolataim és fejem látomásai nyugtalanítottak engem. Ezért rendeletet adtam ki, hogy hozzák elém Babilon minden bölcsét, hogy tudassák velem az álom magyarázatát. Akkor bejöttek az írástudó varázslók, a csillagjósok, a káldeusok és a jövendőmondók; és elmondtam előttük az álmot, de annak magyarázatát nem tudatták velem. Végül pedig bejött elém Dániel, akinek neve Baltazár az én istenem neve szerint, és akiben a szent istenek lelke van; és elmondtam előtte az álmot, mondván: Ó, Baltazár, a varázslók fejedelme, mivel tudom, hogy a szent istenek lelke van benned, és semmi titok nem okoz neked nehézséget, mondd meg nekem álmom látomásait, amelyeket láttam, és azok magyarázatát. Dániel 4:5–9.
The arrival of the first message at the time of the end in 1798, that is represented by Nebuchadnezzar’s fear, marks the point when the book of Daniel was to be unsealed.
Az első üzenetnek a vég idején, 1798-ban bekövetkező elérkezése, amelyet Nebukadneccar félelme jelképez, azt az időpontot jelöli, amikor Dániel könyvét fel kellett nyitni.
But thou, O Daniel, shut up the words, and seal the book, even to the time of the end: many shall run to and fro, and knowledge shall be increased. … And he said, Go thy way, Daniel: for the words are closed up and sealed till the time of the end. Many shall be purified, and made white, and tried; but the wicked shall do wickedly: and none of the wicked shall understand; but the wise shall understand. Daniel 12:4, 9, 10.
Te pedig, Dániel, zárd be e szavakat, és pecsételd le a könyvet a vég idejéig: sokan ide-oda futkosnak majd, és a tudás megnövekszik. … És ezt mondta: Menj el, Dániel, mert e szavak be vannak zárva és le vannak pecsételve a vég idejéig. Sokan megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak; de a gonoszok gonoszul cselekszenek, és a gonoszok közül senki sem érti meg; az értelmesek pedig megértik. Dániel 12:4, 9, 10.
When the book of Daniel was unsealed at “the time of the end”, men were called to come and investigate the increase of knowledge, and that call eventually produced two classes of worshippers. One class could not understand and the other class could. The wise men of Babylon, represented as “the magicians, the astrologers, the Chaldeans, and the soothsayers” could not understand, but Daniel understood. The Babylonian “wise men” could not understand, and therefore represent the wicked. Daniel represented the wise.
Amikor Dániel könyve „a vég idején” felnyittatott, az emberek elhívást kaptak arra, hogy jöjjenek és vizsgálják meg az ismeret gyarapodását, és ez az elhívás végül az imádók két osztályát hozta létre. Az egyik osztály nem tudta megérteni, a másik osztály pedig igen. Babilon bölcsei, akiket „az írástudó papok, a csillagjósok, a káldeusok és a jövendőmondók” jelképeznek, nem tudták megérteni, Dániel azonban megértette. A babiloni „bölcsek” nem tudták megérteni, és ezért a gonoszokat jelképezik. Dániel a bölcseket jelképezte.
We will continue Daniel chapter four in the next article.
A következő cikkben a Dániel könyve negyedik fejezetét folytatjuk.
“Those who are unfaithful to the work of God are lacking in principle; their motives are not of a character to lead them to choose the right under all circumstances. The servants of God are to feel at all times that they are under the eye of their employer. He who watched the sacrilegious feast of Belshazzar is present in all our institutions, in the counting-room of the merchant, in the private workshop; and the bloodless hand is as surely recording your neglect as it recorded the awful judgment of the blasphemous king. Belshazzar’s condemnation was written in words of fire, ‘Thou art weighed in the balances, and art found wanting’; and if you fail to fulfill your God-given obligations your condemnation will be the same.” Messages to Young People, 229.
„Akik hűtlenek Isten munkájához, azokból hiányzik az elvi szilárdság; indítékaik nem olyan természetűek, hogy minden körülmények között a helyeset válasszák. Isten szolgáinak mindenkor érezniük kell, hogy munkaadójuk szeme előtt állnak. Ő, aki figyelemmel kísérte Belsazár szentségtörő lakomáját, jelen van minden intézményünkben, a kereskedő irodájában, a magánműhelyben; és a vértelen kéz éppoly bizonyosan feljegyzi mulasztásotokat, mint ahogyan feljegyezte a káromló király rettenetes ítéletét. Belsazár kárhoztatása tüzes betűkkel íratott meg: „Megmérettél a mérlegen, és híjával találtattál”; és ha elmulasztjátok teljesíteni Istentől kapott kötelezettségeiteket, a ti kárhoztatásotok is ugyanaz lesz.” Messages to Young People, 229.