A negyvenedik vers rejtett története – Harmincegyedik szám

„A pogányság és a kereszténység közötti e megalkuvás annak a próféciában előre megjövendölt „bűn emberének” a kialakulását eredményezte, aki Istennel szembefordul, és fölébe emeli magát. A hamis vallásnak ez a hatalmas rendszere Sátán hatalmának remekműve — annak a törekvésének emlékműve, hogy a trónra üljön, és akarata szerint uralkodjék a földön.” A nagy küzdelem, 50.

„Azok, akik összezavarodnak az ige megértésében, akik nem látják meg az antikrisztus jelentését, bizonyosan az antikrisztus oldalára helyezik magukat. Most nincs idő arra, hogy a világhoz alkalmazkodjunk.” Kress Collection, 105.

Vajon járhat-e két ember együtt, ha nem egyeztek meg? Ámós 3:3.

„Azokban a jelenleg folyamatban lévő mozgalmakban, amelyek az Egyesült Államokban arra irányulnak, hogy az egyház intézményei és gyakorlatai számára megszerezzék az állam támogatását, a protestánsok a pápisták nyomdokait követik. Sőt mi több, ajtót nyitnak a pápaság előtt, hogy a protestáns Amerikában visszaszerezze azt a felsőbbséget, amelyet az Óvilágban elveszített.” The Great Controversy, 573.

Te pedig, Ezsdrás, Istened bölcsessége szerint, amely kezedben van, rendelj elöljárókat és bírákat, hogy ítéljék a folyamon túli egész népet, mindazokat, akik ismerik Istened törvényeit; és tanítsátok azokat, akik nem ismerik azokat. És bárki, aki nem teljesíti Istened törvényét és a király törvényét, azon haladéktalanul hajtsák végre az ítéletet, akár halálra, akár száműzetésre, akár vagyonelkobzásra, akár fogságra. Ezsdrás 7:25, 26.

És monda Ábrámnak: Bizonyosan tudd meg, hogy a te magod jövevény lesz olyan földön, amely nem az övék, és szolgálni fogják annak népét; és nyomorgatni fogják őket négyszáz esztendeig. De azt a nemzetet is, amelynek szolgálni fognak, megítélem; és azután kijönnek nagy gazdagsággal. 1Mózes 15:13–14.

Ha ezekben az években nem váltják is meg, akkor a jubileum esztendejében szabaduljon fel, ő és vele együtt az ő gyermekei is. Mert Izráel fiai az én szolgáim; az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptom földjéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 3Mózes 25:54, 55.

Egyiptom ifjú királyának nevelését a római szenátus M. Emilius Lepidusra bízta, aki gyámjául Aristomenést, annak az udvarnak idős és tapasztalt államférfiát rendelte. Első intézkedése az volt, hogy gondoskodjék a két szövetséges király, Philip és Antiochus fenyegető betörése elleni védelemről.

„E célból Scopast, Aitólia híres hadvezérét, aki akkor az egyiptomiak szolgálatában állt, szülőhazájába küldte, hogy erősítést toborozzon a hadsereg számára. Miután sereget szervezett, bevonult Palesztinába és Koilé-Szíriába (mivel Antiochos Attalosszal vívott háborút Kis-Ázsiában), és egész Júdeát Egyiptom fennhatósága alá vetette.

„Így kerültek úgy a dolgok, hogy beteljesedjék az előttünk álló vers. Mert Antiochus, felhagyva Attalus elleni háborújával a rómaiak parancsára, gyors lépéseket tett Palesztina és Coelé-Szíria visszaszerzésére az egyiptomiak kezéből. Scopast küldték ellene. A Jordán forrásvidékének közelében találkozott a két hadsereg. [Panium] Scopas vereséget szenvedett, Sidónig üldözték, és ott szoros ostrom alá vették. Egyiptom három legkiválóbb hadvezérét küldték el legjobb csapataikkal, hogy felmentsék a várost az ostrom alól, de eredmény nélkül. Végül Scopas, amikor az éhínség sovány és megfoghatatlan rémképében olyan ellenséggel találta magát szemben, amellyel nem volt képes megküzdeni, kénytelen volt megadni magát azon gyalázatos feltétel mellett, hogy csupán az életét kímélik meg; mire őt és tízezer emberét megengedték elvonulni, kifosztva és mezítelenül. Itt valósult meg, hogy az északi király elfoglalta a legerősebben megerősített városokat; mert Sidón fekvését és védműveit tekintve egyaránt ama idők egyik legerősebb városa volt. Itt mutatkozott meg, hogy a dél fegyveres ereje nem tudott ellenállni, és kudarcot vallott az a nép is, amelyet a déli király kiválasztott; nevezetesen Scopas és aetoliai seregei.” Daniel and the Revelation, 257, 258.

„A nemzet „szólása” a törvényhozó és bírói hatóságainak cselekvését jelenti.” A nagy küzdelem, 442.

„Sokan vannak, még azok között is, akik részt vesznek a vasárnap kikényszerítését célzó mozgalomban, akik vakok az e cselekedetet követő következményekre. Nem látják, hogy közvetlenül a vallásszabadság ellen mérnek csapást. Sokan vannak, akik soha nem értették meg a bibliai szombat igényét és azt a hamis alapot, amelyen a vasárnapi intézmény nyugszik. Minden, a vallási törvényhozást támogató mozgalom valójában engedmény a pápaság irányában, amely oly sok korszakon át állhatatosan hadakozott a lelkiismereti szabadság ellen. A vasárnap megtartása mint úgynevezett keresztény intézmény „a törvénytiprás titkának” köszönheti létét; kikényszerítése pedig tényleges elismerése lesz azoknak az elveknek, amelyek a romanizmus legfőbb sarokkövét alkotják. Amikor nemzetünk oly módon tagadja meg kormányzatának alapelveit, hogy vasárnapi törvényt alkot, a protestantizmus ezzel a cselekedettel kezet fog a pápasággal; ez nem lesz egyéb, mint életet adni annak a zsarnokságnak, amely régóta sóvárogva lesi az alkalmat, hogy ismét előtörjön az aktív önkényuralomba.” Testimonies, 5. kötet, 711.

„Az e nap imádatát kikényszerítő rendeletnek az egész világra ki kell terjednie. Korlátozott mértékben már ki is adatott. Több helyen a polgári hatalom a sárkány hangján szól, miként a pogány király szólt a héber foglyokhoz.” Signs of the Times, 1897. május 6.