The previous article ended with the paragraph that read, “The treaty marriage of 313 represents the final treaty marriage of the papal power with the United States—the premier king of Revelation seventeen’s ten kings; a two horned power that is typified by the two horned power of France. The history that began with Clovis in 496 and ultimately led to the decree of Justinian in 533 and the enthronement of the papacy in 538, represents the history of 1989 unto the Sunday law.”
Az előző cikk azzal a bekezdéssel zárult, amely így szólt: „A 313-as szövetségi házasság a pápai hatalom végső szövetségi házasságát jelképezi az Egyesült Államokkal — a Jelenések könyve tizenhetedik fejezetének tíz királya közül a legfőbb királlyal; egy két szarvú hatalommal, amelyet Franciaország két szarvú hatalma mintaképez. Az a történelem, amely Klodviggal kezdődött 496-ban, és végül Justinianus 533-as rendeletéhez, valamint a pápaság 538-as trónra emeléséhez vezetett, az 1989-től a vasárnaptörvényig terjedő történelmet ábrázolja.”
Ronald Reagan was typified by Clovis in 496 and Donald Trump is typified by Justinian in 533. Justinian’s decree came five years before the papacy ascended the throne in 538, and the Edict of Milan came eight years before the first Sunday law of 321. Both the decree and edict align as the waymark which precedes the Sunday law.
Ronald Reagant Klodvig példázta 496-ban, Donald Trumpot pedig I. Justinianus példázza 533-ban. Justinianus rendelete öt évvel azelőtt született, hogy a pápaság 538-ban trónra emelkedett, és a milánói ediktum nyolc évvel az 321-es első vasárnaptörvény előtt adatott ki. Mind a rendelet, mind az ediktum egybeesik mint az a jelzőpont, amely megelőzi a vasárnaptörvényt.
Reagan
Reagan
In 1870, Italian troops captured Rome (20 September 1870). The Papal States ceased to exist as a territorial state, and Pope Pius IX became the “prisoner in the Vatican.” With no remaining papal territory recognized as a sovereign state, the United States (like many other countries) no longer maintained formal diplomatic relations with the Pope as a temporal ruler. In October of 1951, President Harry S. Truman nominated General Mark W. Clark as U.S. Ambassador to the Vatican. Strong opposition quickly arose from many Protestant churches and organizations, who argued that the appointment violated the separation of church and state. In January of 1952 General Clark withdrew his name.
1870-ben az olasz csapatok elfoglalták Rómát (1870. szeptember 20.). A Pápai Állam mint területi állam megszűnt létezni, és IX. Pius pápa a „Vatikán foglyává” vált. Mivel nem maradt olyan pápai terület, amelyet szuverén államként ismertek volna el, az Egyesült Államok (sok más országhoz hasonlóan) többé nem tartott fenn hivatalos diplomáciai kapcsolatokat a pápával mint világi uralkodóval. 1951 októberében Harry S. Truman elnök Mark W. Clark tábornokot jelölte az Egyesült Államok vatikáni nagykövetévé. Számos protestáns egyház és szervezet részéről hamarosan erőteljes ellenállás bontakozott ki, mivel úgy érveltek, hogy a kinevezés sérti az egyház és az állam szétválasztásának elvét. 1952 januárjában Clark tábornok visszavonta jelölését.
On January 10, 1984, President Ronald Reagan and Pope John Paul II formally agreed to establish full diplomatic relations between the United States and the Holy See. April 9, 1984 William A. Wilson (who had already been serving as Reagan’s personal representative) presented his credentials and became the first U.S. Ambassador to the Holy See.
1984. január 10-én Ronald Reagan elnök és II. János Pál pápa hivatalosan megállapodtak abban, hogy teljes körű diplomáciai kapcsolatokat létesítenek az Egyesült Államok és a Szentszék között. 1984. április 9-én William A. Wilson (aki már korábban is Reagan személyes képviselőjeként szolgált) átadta megbízólevelét, és ő lett az Egyesült Államok első nagykövete a Szentszéknél.
Within the thirty-three years from 1951 until 1984 the resistance of Protestantism against Catholicism dissipated. The “arms” that stood for the papacy in 496 with Clovis typify Reagan in 1984 on through to 1989. Clovis represented the removal of the religion (paganism) that was restraining the papacy from rising back into power, and by 1984 the resistance of Protestantism to the rise of the papacy had been taken away. The “daily” (paganism) had been removed, and Paul describes that removing of the resistance of paganism to the papacy as a “falling away.”
Az 1951-től 1984-ig terjedő harminchárom év során a protestantizmus katolicizmussal szembeni ellenállása szertefoszlott. Azok a „karok”, amelyek 496-ban Klodvig által a pápaság mellett álltak, Reagan előképét adják 1984-től egészen 1989-ig. Klodvig annak a vallásnak (pogányságnak) az eltávolítását jelképezte, amely visszatartotta a pápaságot attól, hogy ismét hatalomra emelkedjék, és 1984-re a protestantizmusnak a pápaság felemelkedésével szembeni ellenállása elvétetett. A „mindennapi” (pogányság) eltávolíttatott, és Pál a pogányság pápasággal szembeni ellenállásának ezt az eltávolítását „hitehagyásnak” nevezi.
The symbolic church of compromise represented by Constantine the Great and the history of 313 unto 538 represented a period when a church compromised itself and fell away. The religion represented by ‘508’ which had previously restrained the inroads of papal power, typified the falling away of the Protestants in the United States. Reagan was represented by Clovis. In 496 Clovis gave his “power” to the papacy, thus typifying the “unholy alliance” that was accomplished in the Reagan years. Clovis also represented the taking away of the “daily” in 508. 508 typified 1984.
A Konstantin császár által jelképezett megalkuvó, jelképes egyház, valamint a 313-tól 538-ig terjedő történelem egy olyan időszakot ábrázolt, amikor az egyház megalkudott, és hitehagyásba süllyedt. Az az „508”-cal jelképezett vallás, amely korábban féken tartotta a pápai hatalom térnyerését, az Egyesült Államok protestánsainak hitehagyását jelképezte. Reagant Klodvig képviselte. 496-ban Klodvig a pápaságnak adta „hatalmát”, ily módon előképezve azt a „szentségtelen szövetséget”, amely a Reagan-években valósult meg. Klodvig az 508-ban bekövetkező „mindennapi” elvételét is jelképezte. Az 508 az 1984-es évet jelképezte.
“This compromise between paganism and Christianity resulted in the development of ‘the man of sin’ foretold in prophecy as opposing and exalting himself above God. That gigantic system of false religion is a masterpiece of Satan’s power—a monument of his efforts to seat himself upon the throne to rule the earth according to his will.” The Great Controversy, 50.
„A pogányság és a kereszténység közötti e megalkuvás annak a próféciában előre megjövendölt „bűn emberének” a kialakulását eredményezte, aki Istennel szembefordul, és fölébe emeli magát. A hamis vallásnak ez a hatalmas rendszere Sátán hatalmának remekműve — annak a törekvésének emlékműve, hogy a trónra üljön, és akarata szerint uralkodjék a földön.” A nagy küzdelem, 50.
Reagan famously called the Soviet Union an “evil empire” in a 1983 speech and regarded atheistic communism as a profound moral and spiritual threat. He and John Paul II formed a close personal and political partnership against Soviet communism. Both men saw the struggle in moral and even providential terms; Reagan privately spoke of a “Divine Plan” to bring down communism. Reagan had an interest in the Fatima apparitions (the warning that “Russia would spread her errors”), and the two leaders discussed their shared sense that God had spared their lives (both survived assassination attempts in 1981) for a purpose connected to defeating communism.
Reagan egy 1983-as beszédében közismerten „gonosz birodalomnak” nevezte a Szovjetuniót, és az ateista kommunizmust mélységes erkölcsi és szellemi fenyegetésnek tekintette. II. János Pállal szoros személyes és politikai szövetséget alakítottak ki a szovjet kommunizmussal szemben. Mindkét férfi erkölcsi, sőt gondviselésszerű összefüggésekben látta e küzdelmet; Reagan négyszemközt „Isteni Tervről” beszélt a kommunizmus megdöntésére. Reagan érdeklődést tanúsított a fatimai jelenések iránt (különösen a figyelmeztetés iránt, hogy „Oroszország el fogja terjeszteni tévedéseit”), és a két vezető megvitatta közös meggyőződését, hogy Isten meghatározott céllal kímélte meg életüket (mindketten túlélték az 1981-es merényletet), mégpedig a kommunizmus legyőzésével összefüggő céllal.
The Disciples of Christ
Krisztus tanítványai
Reagan was raised in the Disciples of Christ denomination whose founding fathers directly taught that the pope of Catholicism was the antichrist. Alexander Campbell, the most prominent early leader of the Disciples of Christ church repeatedly identified the papacy as the antichrist. In debates and writings, he argued that the little horn of Daniel 7, the beast of Revelation 13, and the man of sin of 2 Thessalonians 2 all pointed to the popes of Rome. He used these identifications in public debates (including with Catholic Bishop John B. Purcell in 1837). Barton W. Stone referred to the government of the Pope as the true antichrist and the “man of sin.” Walter Scott (another early evangelist of the movement) wrote that the man of sin, the Pope of Rome, would arise in the Christian church and exalt himself above God.
Reagant a Krisztus Tanítványai felekezetben nevelték fel, amelynek alapító atyái közvetlenül azt tanították, hogy a katolicizmus pápája az antikrisztus. Alexander Campbell, a Krisztus Tanítványai egyház legjelentősebb korai vezetője, ismételten az antikrisztussal azonosította a pápaságot. Vitáiban és írásaiban amellett érvelt, hogy a Dániel 7 kis szarva, a Jelenések 13 fenevada és a 2Thesszalonika 2 bűn embere egyaránt Róma pápáira mutat. Ezt az azonosítást nyilvános vitákban is alkalmazta (köztük John B. Purcell katolikus püspökkel 1837-ben folytatott vitájában). Barton W. Stone a pápa uralmát nevezte a valódi antikrisztusnak és a „bűn emberének”. Walter Scott (a mozgalom egy másik korai evangélistája) azt írta, hogy a bűn embere, Róma pápája, a keresztény egyházban fog felemelkedni, és Isten fölé magasztalja magát.
Reagan’s mother Nelle, was a devout member of the Disciples of Christ denomination and was the main religious influence in his childhood. Reagan was baptized in the Disciples of Christ church in Dixon, Illinois, at age 11 and was active there as a teenager (including teaching Sunday school). He attended Eureka College, which was affiliated with the Disciples of Christ.
Reagan édesanyja, Nelle, a Krisztus Tanítványai felekezet buzgó tagja volt, és gyermekkorában ő gyakorolta rá a legfőbb vallási befolyást. Reagan 11 éves korában keresztelkedett meg az Illinois állambeli Dixonban működő Krisztus Tanítványai gyülekezetében, és tizenévesként is tevékenyen részt vett annak életében (beleértve a vasárnapi iskola tanítását is). Az Eureka College hallgatója volt, amely a Krisztus Tanítványai felekezethez kapcsolódott.
“Those who become confused in their understanding of the word, who fail to see the meaning of antichrist, will surely place themselves on the side of antichrist. There is no time now for us to assimilate with the world.” Kress Collection, 105.
„Azok, akik összezavarodnak az ige megértésében, akik nem látják meg az antikrisztus jelentését, bizonyosan az antikrisztus oldalára helyezik magukat. Most nincs idő arra, hogy a világhoz alkalmazkodjunk.” Kress Collection, 105.
Reagan was typified by Clovis and also the compromise of Constantine the Great. Reagan was also the first of the last eight presidents since the time of the end in 1989. As the first of the last eight presidents he typifies Donald Trump, who, like unto Reagan is profoundly confused about the true aims of the papacy, and who the papacy is.
Reagant előképezte Klodvig, valamint Nagy Konstantin megalkuvása is. Reagan volt továbbá az utolsó nyolc elnök közül az első az 1989-ben beköszöntött vég idejétől számítva. Mint az utolsó nyolc elnök közül az első, Donald Trumpot jelképezi, aki Reaganhez hasonlóan mélységesen összezavarodott a pápaság valódi céljait, valamint azt illetően, hogy valójában kicsoda a pápaság.
Can two walk together, except they be agreed? Amos 3:3.
Vajon járhat-e két ember együtt, ha nem egyeztek meg? Ámós 3:3.
The sixth and final treaty marriage in Daniel chapter eleven occurs in the history that begins at the time of the end in 1989, and ends in the history of Donald Trump.
A Dániel könyve tizenegyedik fejezetében szereplő hatodik és egyben utolsó szövetségi házasság abban a történelmi folyamatban következik be, amely a vég idején, 1989-ben kezdődik, és Donald Trump történetével ér véget.
“In the movements now in progress in the United States to secure for the institutions and usages of the church the support of the state, Protestants are following in the steps of papists. Nay, more, they are opening the door for the Papacy to regain in Protestant America the supremacy which she has lost in the Old World.” The Great Controversy, 573.
„Azokban a jelenleg folyamatban lévő mozgalmakban, amelyek az Egyesült Államokban arra irányulnak, hogy az egyház intézményei és gyakorlatai számára megszerezzék az állam támogatását, a protestánsok a pápisták nyomdokait követik. Sőt mi több, ajtót nyitnak a pápaság előtt, hogy a protestáns Amerikában visszaszerezze azt a felsőbbséget, amelyet az Óvilágban elveszített.” The Great Controversy, 573.
The marriage treaty of 313 and the Edict of Milan aligns with the history of 533, and the decree of Justinian in 533 will again be implemented by a professed Christian administration, that no longer understands that to identify the papal power as a Christian institution is an oxymoron at best, and a fatal delusion at worst.
A 313-as házassági szövetség és a milánói ediktum összhangban áll 533 történetével, és Justinianus 533-ban hozott rendeletét ismét végrehajtja majd egy magát kereszténynek valló kormányzat, amely már nem érti, hogy a pápai hatalom keresztény intézményként való azonosítása jobb esetben önellentmondás, rosszabb esetben pedig végzetes téveszme.
Church and State
Egyház és Állam
In 457 BC, the third decree of Artaxerxes returned national sovereignty for both political and religious authority.
Kr. e. 457-ben Artaxerxész harmadik rendelete visszaállította a nemzeti szuverenitást mind a politikai, mind a vallási hatalom tekintetében.
And thou, Ezra, after the wisdom of thy God, that is in thine hand, set magistrates and judges, which may judge all the people that are beyond the river, all such as know the laws of thy God; and teach ye them that know them not. And whosoever will not do the law of thy God, and the law of the king, let judgment be executed speedily upon him, whether it be unto death, or to banishment, or to confiscation of goods, or to imprisonment. Ezra 7:25, 26.
Te pedig, Ezsdrás, Istened bölcsessége szerint, amely kezedben van, rendelj elöljárókat és bírákat, hogy ítéljék a folyamon túli egész népet, mindazokat, akik ismerik Istened törvényeit; és tanítsátok azokat, akik nem ismerik azokat. És bárki, aki nem teljesíti Istened törvényét és a király törvényét, azon haladéktalanul hajtsák végre az ítéletet, akár halálra, akár száműzetésre, akár vagyonelkobzásra, akár fogságra. Ezsdrás 7:25, 26.
The third decree provided authority to execute judgment and punishment for both the laws of God and the laws of the king. That decree marked the beginning of the twenty-three-hundred-year prophecy which concluded on October 22, 1844 when Christ suddenly came to His temple. It also marked the beginning of a two-hundred-and-fifty-year prophecy that ended in 207 BC, in the history between the battles of Raphia in 217 BC and Panium in 200 BC. The restoration of both civil and religious sovereignty in 457 BC identifies a twofold alpha that finds two omega fulfillment's. Both omega fulfillment's represent a closed door; one for the Protestant horn and the other for the Republican horn.
A harmadik rendelet felhatalmazást adott arra, hogy ítéletet és büntetést hajtsanak végre mind Isten törvényei, mind a király törvényei alapján. Ez a rendelet jelölte meg a kétezer-háromszáz éves prófécia kezdetét, amely 1844. október 22-én zárult le, amikor Krisztus hirtelen eljött az Ő templomába. Ugyancsak ez jelölte meg egy kétszázötven éves prófécia kezdetét, amely i. e. 207-ben ért véget, az i. e. 217-ben vívott raphiai és az i. e. 200-ban vívott paniumi csata közötti történelemben. A polgári és a vallási szuverenitás i. e. 457-ben történt helyreállítása egy kettős alfát azonosít, amely két ómega-beteljesedésre talál. Mindkét ómega-beteljesedés egy bezárt ajtót képvisel; az egyik a protestáns szarv, a másik a republikánus szarv számára.
The first prophecy of twenty-three hundred years represented God’s laws, and the two-hundred-and-fifty-year prophecy represented the king’s laws. The two prophecies identify the horn of Protestantism and the horn of Republicanism upon the earth beast of Revelation thirteen. The Republican horn of the earth beast is placed into the middle of verses eleven through sixteen of Daniel eleven. The seventeen-year period between Raphia and Panium is intersected by one horn from the dual prophecy of the third decree in 457 BC. The twofold prophecy identifies both the judgment of the final covenant people and also the judgment of the nation where that covenant people find their roots.
Az első, kétezer-háromszáz éves prófécia Isten törvényeit jelképezte, a kétszázötven éves prófécia pedig a király törvényeit. A két prófécia azonosítja a protestantizmus szarvát és a republikánizmus szarvát a Jelenések tizenharmadik fejezetének földi fenevadán. A földi fenevad republikánus szarva Dániel tizenegyedik fejezete tizenegyedik és tizenhatodik verseinek közepébe van elhelyezve. A Raphia és Panium közötti tizenhét éves időszakot a Kr. e. 457-ben adott harmadik rendelet kettős próféciájának egyik szarva metszi át. A kettős prófécia azonosítja mind a végső szövetséges nép ítéletét, mind pedig annak a nemzetnek az ítéletét, amelyben ez a szövetséges nép gyökereit találja.
And he said unto Abram, Know of a surety that thy seed shall be a stranger in a land that is not theirs, and shall serve them; and they shall afflict them four hundred years; And also that nation, whom they shall serve, will I judge: and afterward shall they come out with great substance. Genesis 15:13, 14.
És monda Ábrámnak: Bizonyosan tudd meg, hogy a te magod jövevény lesz olyan földön, amely nem az övék, és szolgálni fogják annak népét; és nyomorgatni fogják őket négyszáz esztendeig. De azt a nemzetet is, amelynek szolgálni fognak, megítélem; és azután kijönnek nagy gazdagsággal. 1Mózes 15:13–14.
In the book of Ezekiel, October 22, 1844 is typified by October 22, 573 BC. One date identifies the beginning of the investigative judgment and the other identifies the sounding of the Jubilee trumpet at both the beginning and the conclusion of the judgment process. Both dates align, and both identify a closed door. 1844 represents the closing of the door of the holy place, as Christ moved into the Most Holy Place. 573 BC identifies the close of human probation where the slaves of sin who have been redeemed are given their freedom, and a new earth to dwell in.
Ezékiel könyvében i. e. 573. október 22. előképezi 1844. október 22-ét. Az egyik dátum a vizsgálati ítélet kezdetét jelöli, a másik pedig a jubileumi kürt megszólalását az ítéleti folyamat kezdetén és lezárásakor egyaránt. Mindkét dátum egybeesik, és mindkettő egy bezárt ajtót azonosít. 1844 a szenthely ajtajának bezárását jelképezi, amikor Krisztus belépett a Szentek Szentjébe. I. e. 573 az emberi kegyelmi idő lezárulását jelöli, amikor a megváltott bűn rabszolgái elnyerik szabadságukat, és egy új földet kapnak lakóhelyül.
And if he be not redeemed in these years, then he shall go out in the year of jubile, both he, and his children with him. For unto me the children of Israel are servants; they are my servants whom I brought forth out of the land of Egypt: I am the Lord your God. Leviticus 25:54, 55.
Ha ezekben az években nem váltják is meg, akkor a jubileum esztendejében szabaduljon fel, ő és vele együtt az ő gyermekei is. Mert Izráel fiai az én szolgáim; az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptom földjéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 3Mózes 25:54, 55.
Both October 22’s represent the closed door of the soon-coming Sunday law. The period of probation given to Adventism began in 1844 and ends at the soon-coming Sunday law, and the period of probation given to the United States also ends at the soon-coming Sunday law. Both endings align with October 22’s two witnesses of 2,300 years and two hundred and fifty years.
Mindkét október 22-e a hamarosan bekövetkező vasárnaptörvény zárt ajtaját jelképezi. Az adventizmusnak adatott kegyelmi idő 1844-ben kezdődött, és a hamarosan bekövetkező vasárnaptörvénnyel ér véget; az Egyesült Államoknak adatott kegyelmi idő szintén a hamarosan bekövetkező vasárnaptörvénnyel zárul le. Mindkét lezárulás összhangban áll október 22-e két tanújával: a 2300 évvel és a kétszázötven évvel.
The two hundred and fifty years that ends in the history between Raphia and Panium divides the period of the two battles into two symbolic numbers, which together possess their own peculiar meaning. Ten years after Raphia, meaning borderland and seven years before Panium which was a battle fought upon a plain and ended at a siege. Ten and seven as a symbol identify the dragon power upon several witnesses. 207 BC places Trump, the symbol of the earth beast in between verse eleven and fifteen of Daniel eleven prophetically preparing to speak as a dragon, as represented by the combination of the number ten and the number seven.
A Raphia és Panium közötti történelmi időszakban végződő kétszázötven év a két csata közötti időt két szimbolikus számra osztja, amelyek együtt sajátos jelentéssel bírnak. Tíz évvel Raphia után — amelynek jelentése: határvidék —, és hét évvel Panium előtt, amely síkságon vívott csata volt, és ostrommal végződött. A tíz és a hét mint szimbólum több tanúbizonyság alapján a sárkány hatalmát azonosítja. Kr. e. 207 Trumpot, a földi fenevad jelképét, Dániel tizenegyedik fejezetének tizenegyedik és tizenötödik verse közé helyezi, prófétikusan előkészítve őt arra, hogy sárkányként szóljon, amint azt a tízes és a hetes szám együttes megjelenése szemlélteti.
Seventeen is also symbolic and it expands the history of Raphia to Panium beyond Panium and also before Raphia. Ptolemy IV Philopator reigned as king of Ptolemaic Egypt from 221 BC to 204 BC, and he defeated Antiochus Magnus at Raphia in 217 BC. Ptolemy began to reign before Raphia, and he reigned for ‘seventeen’ years. The number seventeen represents a historical period which begins prior to Raphia, and that extends beyond the battle of Panium and the siege of Sidon unto the close of human probation as represented by the year 330. The two-hundred-and-fifty-year prophecy for the period of the church of Smyrna began in the 64 and ended at the Edict of Milan and the marriage treaty of 313.
A tizenhét is szimbolikus jelentőségű, és Raphia történetét Paniumon túlra is kiterjeszti, valamint Raphia elé is visszanyúlik. IV. Ptolemaiosz Philopatór a Ptolemaioszi Egyiptom királyaként uralkodott Kr. e. 221-től Kr. e. 204-ig, és Kr. e. 217-ben legyőzte Antiochus Magnust Raphiánál. Ptolemaiosz Raphia előtt kezdett uralkodni, és „tizenhét” évig uralkodott. A tizenhét szám egy olyan történelmi időszakot jelképez, amely Raphia előtt kezdődik, és túlnyúlik a paniumi csatán és Szidón ostromán egészen az emberi kegyelemidő lezárultáig, amelyet a 330. év jelképez. A szmirnai gyülekezet időszakára vonatkozó kétszázötven éves prófécia a 64. évben kezdődött, és a milánói ediktummal, valamint a 313-as házassági szerződéssel ért véget.
Constantine the Great represents the history of the church of Pergamos, and that history began in 313 and ended in 538. The first ‘seventeen’ years after the conclusion of the two-hundred-and-fifty-year prophecy in 313 possesses three waymarks. 313 was the Edict of Milan, 321 was the first Sunday law and the division of the empire is marked in 330. 330 represents the final Sunday law which marks the close of human probation. The number seventeen therefore begins before Raphia and ends well after the military campaign of Panium and Sidon. Verse sixteen in Daniel eleven represents the Sunday law in the United States
Nagy Konstantin Pergamos gyülekezetének történetét jelképezi, és ez a történet 313-ban kezdődött, és 538-ban ért véget. A kétszázötven éves prófécia 313-ban történt lezárulását követő első „tizenhét” év három útjelzővel rendelkezik. 313 a milánói ediktum volt, 321 az első vasárnapi törvény, és a birodalom megosztását 330 jelöli. A 330 a végső vasárnapi törvényt jelképezi, amely az emberi kegyelmi idő lezárulását jelzi. A tizenhét szám ezért Raphia előtt kezdődik, és jóval Panium és Sidón hadjárata után ér véget. Dániel tizenegyedik fejezetének tizenhatodik verse az Egyesült Államokban hozott vasárnapi törvényt jelképezi.
The Smyrna prophecy identifies the sign of the siege that is the very heart of Ezekiel’s warning message. The waymark that precedes the Sunday law, as represented by the two illustrations of the destruction of Jerusalem is the siege, but it is also the Edict of Milan, which begins the formation of the image of the beast.
A smyrnai prófécia az ostrom jelét azonosítja, amely Ezékiel figyelmeztető üzenetének legbelső magva. A vasárnapi törvényt megelőző útjelző, amint azt Jeruzsálem pusztulásának két szemléltetése ábrázolja, az ostrom; ugyanakkor a milánói ediktum is, amely a fenevad képmásának kialakulását kezdi meg.
At the siege a treaty marriage procession will occur. It is a fractal of the marriage procession that began with Reagan, as typified by Clovis in 496, but the final procession unto the marriage begins at the siege aligning with Justinian’s decree of 533, and with the Edict of Milan in 313. Both waymarks precede the Sunday law. 313 preceded the first Sunday law of 321, and the decree of 533 preceded the Sunday law at the third Counsel of Orleans in 538. Some type of legislation will fulfill the prophetic characteristics of both the decree of Justinian and the Edict of Milan, while some type of a symbolic treaty marriage will be put in place.
Az ostrom idején egy szövetségi házassági menet fog bekövetkezni. Ez annak a házassági menetnek egy fraktálja, amely Reagan alatt kezdődött, amint azt Klodvig 496-ban előképezte; ám a házasság felé vezető végső menet az ostromnál veszi kezdetét, összhangban Justinianus 533-as rendeletével és a 313-as milánói ediktummal. Mindkét útjelző megelőzi a vasárnaptörvényt. 313 megelőzte az első vasárnaptörvényt 321-ben, és az 533-as rendelet megelőzte a vasárnaptörvényt az Orléans-i harmadik zsinaton 538-ban. Valamilyen törvényhozási intézkedés fogja betölteni mind Justinianus rendeletének, mind a milánói ediktumnak a prófétai jellemzőit, miközben valamilyen jelképes szövetségi házasság is létre lesz hozva.
When that decree is made it is too late to get ready, for the door of probation is closed upon the Protestant horn as surely as it closed at the first Passover in Egypt. Thereafter the Sunday law, the next waymark identifies not simply that the image of the beast has been fully formed, but also the enforcement of the mark of the beast. The Sunday law marks the end of probation for the Republican horn, the earth beast of Revelation thirteen as certainly as Pharaoh and his host died in the Red Sea after the Passover.
Amikor az a rendelet kihirdettetik, akkor már túl késő felkészülni, mert a kegyelmi idő ajtaja a protestáns szarvra nézve éppoly bizonyosan bezárul, mint ahogyan az Egyiptomban megtartott első páskakor bezárult. Ezt követően a vasárnaptörvény, a következő útjelző nem csupán azt azonosítja, hogy a fenevad képmása teljesen kialakult, hanem a fenevad bélyegének kikényszerítését is. A vasárnaptörvény a kegyelmi idő végét jelzi a republikánus szarv, a Jelenések tizenharmadik fejezetének földi fenevada számára éppoly bizonyosan, mint ahogyan a páska után a Vörös-tengerben veszett el a fáraó és serege.
The two hundred and fifty years that concludes in 207 BC identifies Donald Trump, as represented by Antiochus Magnus preparing for the upcoming campaign that begins on the plain of Panium and ends with the siege of Sidon. After the Battle of Panium, the Ptolemaic commander Scopas of Aetolia fled with about 10,000 surviving troops to the city of Sidon. Antiochus pursued him and laid ‘siege’ to Sidon. The Ptolemaic government in Alexandria sent a relief force, but it failed. Facing starvation, Scopas surrendered the city. Antiochus allowed Scopas to leave; Scopas later returned to Egypt, where he was eventually executed on charges of treason and embezzlement. The siege of Sidon completed Antiochus’s conquest of Coele-Syria after Panium.
A Krisztus előtt 207-ben véget érő kétszázötven év Donald Trumpot azonosítja, akit Antiochus Magnus képvisel, amint felkészül a közelgő hadjáratra, amely a Panium síkságán kezdődik, és Sidón ostromával ér véget. A paniumi csata után a ptolemaioszi hadvezér, az aitóliai Scopas, mintegy 10 000 életben maradt katonával Sidón városába menekült. Antiochus üldözőbe vette, és ostrom alá vette Sidónt. Az alexandriai ptolemaioszi kormányzat felmentő sereget küldött, de az kudarcot vallott. Az éhínséggel szembenézve Scopas feladta a várost. Antiochus megengedte Scopasnak, hogy távozzék; Scopas később visszatért Egyiptomba, ahol végül hazaárulás és sikkasztás vádjával kivégezték. Sidón ostroma beteljesítette Antiochus Coelé-Szíria feletti hódítását Panium után.
Sister White identifies Uriah Smith’s book, Daniel and the Revelation as “God’s helping hand.” Smith identifies the two-step campaign of Antiochus in his commentary on verses fourteen and fifteen of Daniel eleven.
White testvér Uriah Smith Daniel and the Revelation című könyvét „Isten segítő kezeként” azonosítja. Smith Antiochus kétlépcsős hadjáratát Dániel tizenegyedik fejezetének tizennegyedik és tizenötödik verseihez fűzött magyarázatában azonosítja.
“The tuition of the young king of Egypt was entrusted by the Roman Senate to M. Emilius Lepidus, who appointed Aristomenes, an old and experienced minister of that court, his guardian. His first act was to provide against the threatened invasion of the two confederated kings, Philip and Antiochus.
Egyiptom ifjú királyának nevelését a római szenátus M. Emilius Lepidusra bízta, aki gyámjául Aristomenést, annak az udvarnak idős és tapasztalt államférfiát rendelte. Első intézkedése az volt, hogy gondoskodjék a két szövetséges király, Philip és Antiochus fenyegető betörése elleni védelemről.
“To this end he despatched Scopas, a famous general of AEtolia, then in the service of the Egyptians, into his native country to raise reinforcements for the army. Having equipped an army, he marched into Palestine and Coele-Syria (Antiochus being engaged in a war with Attalus in Lesser Asia), and reduced all Judea into subjection to the authority of Egypt.
„E célból Scopast, Aitólia híres hadvezérét, aki akkor az egyiptomiak szolgálatában állt, szülőhazájába küldte, hogy erősítést toborozzon a hadsereg számára. Miután sereget szervezett, bevonult Palesztinába és Koilé-Szíriába (mivel Antiochos Attalosszal vívott háborút Kis-Ázsiában), és egész Júdeát Egyiptom fennhatósága alá vetette.
“Thus affairs were brought into a posture for the fulfillment of the verse before us. For Antiochus, desisting from his war with Attalus at the dictation of the Romans, took speedy steps for the recovery of Palestine and Coele-Syria from the hands of the Egyptians. Scopas was sent to oppose him. Near the sources of the Jordan, the two armies met. [Panium] Scopas was defeated, pursued to Sidon, and there closely besieged. Three of the ablest generals of Egypt, with their best forces, were sent to raise the siege, but without success. At length Scopas meeting, in the gaunt and intangible specter of famine, a foe with whom he was unable to cope, was forced to surrender on the dishonorable terms of life only; whereupon he and his ten thousand men were suffered to depart, stripped and naked. Here was the taking of the most fenced cities by the king of the north; for Sidon was, both in its situation and its defenses, one of the strongest cities of those times. Here was the failure of the arms of the south to withstand, and the failure also of the people which the king of the south had chosen; namely, Scopas and his Aetolian forces.” Daniel and the Revelation, 257, 258.
„Így kerültek úgy a dolgok, hogy beteljesedjék az előttünk álló vers. Mert Antiochus, felhagyva Attalus elleni háborújával a rómaiak parancsára, gyors lépéseket tett Palesztina és Coelé-Szíria visszaszerzésére az egyiptomiak kezéből. Scopast küldték ellene. A Jordán forrásvidékének közelében találkozott a két hadsereg. [Panium] Scopas vereséget szenvedett, Sidónig üldözték, és ott szoros ostrom alá vették. Egyiptom három legkiválóbb hadvezérét küldték el legjobb csapataikkal, hogy felmentsék a várost az ostrom alól, de eredmény nélkül. Végül Scopas, amikor az éhínség sovány és megfoghatatlan rémképében olyan ellenséggel találta magát szemben, amellyel nem volt képes megküzdeni, kénytelen volt megadni magát azon gyalázatos feltétel mellett, hogy csupán az életét kímélik meg; mire őt és tízezer emberét megengedték elvonulni, kifosztva és mezítelenül. Itt valósult meg, hogy az északi király elfoglalta a legerősebben megerősített városokat; mert Sidón fekvését és védműveit tekintve egyaránt ama idők egyik legerősebb városa volt. Itt mutatkozott meg, hogy a dél fegyveres ereje nem tudott ellenállni, és kudarcot vallott az a nép is, amelyet a déli király kiválasztott; nevezetesen Scopas és aetoliai seregei.” Daniel and the Revelation, 257, 258.
The two hundred and fifty years that concludes in 207 BC identifies Donald Trump. The two-hundred-and-fifty-year prophecy that ends at 313 with the treaty marriage of east and west, and the Edict of Milan is identifying the formation of the image of the beast in the United States. The church of Pergamos, which began in 313 represents the history where Christianity fell away through a compromise with the religion of paganism, in advance of the papal power taking the throne. Pergamos and the year 313, typifies the compromise that is represented by the formation of the image of the beast in the United States. It represents the compromise of Christianity and papal Rome, for the religion of Catholicism is nothing more or less than paganism disguised as a Christian institution. The two-hundred-and-fifty-year prophecy that began in 1776 and ends this year is also addressing the United States. Thus, all three two-hundred-and-fifty-year prophecies address some prophetic aspect of the earth beast of Revelation thirteen, and all three end within the prophetic lines represented by the number seventeen.
A kétszázötven év, amely Kr. e. 207-ben ér véget, Donald Trumpot azonosítja. A kétszázötven éves prófécia, amely 313-ban végződik a kelet és nyugat közötti szerződéses házassággal és a milánói ediktummal, a fenevad képmásának az Egyesült Államokban való kialakulását azonosítja. A pergamoni gyülekezet, amely 313-ban kezdődött, azt a történelmi időszakot jelképezi, amikor a kereszténység a pogányság vallásával kötött kompromisszum révén hitehagyásba esett, még mielőtt a pápai hatalom elfoglalta volna a trónt. Pergamon és a 313. év előképe annak a kompromisszumnak, amelyet a fenevad képmásának az Egyesült Államokban való kialakulása képvisel. Ez a kereszténység és a pápai Róma közötti kompromisszumot jelképezi, mert a katolicizmus vallása nem több és nem kevesebb, mint keresztény intézménynek álcázott pogányság. A kétszázötven éves prófécia, amely 1776-ban kezdődött és ebben az évben ér véget, szintén az Egyesült Államokkal foglalkozik. Így mind a három kétszázötven éves prófécia a Jelenések könyve tizenharmadik fejezetének földi fenevadával kapcsolatos valamely prófétikus aspektust tárgyalja, és mindhárom a tizenhetes számmal jelképezett prófétikus vonalakon belül ér véget.
The Sunday law is when the United States speaks as a dragon, and the speaking of a nation is the action of its legislative and judicial authorities.
A vasárnaptörvény az az idő, amikor az Egyesült Államok sárkányként szól; és egy nemzet szólása törvényhozó és igazságszolgáltató hatóságainak cselekvésében nyilvánul meg.
“The ‘speaking’ of the nation is the action of its legislative and judicial authorities.” The Great Controversy, 442.
„A nemzet „szólása” a törvényhozó és bírói hatóságainak cselekvését jelenti.” A nagy küzdelem, 442.
Trump is neither a judicial or legislative authority, so the soon-coming Sunday law is accomplished by the Congress. Yet any action that provides support for the papal power, typifies the Sunday law. The decree of 533, and the edict of 313 identify the beginning of the period when the image of the beast is formed. The conclusion is the soon-coming Sunday law, and Jesus always illustrates the end with the beginning, so the action of Trump through an executive order that would provide any “concession” to the antichrist of Bible prophecy would represent the alpha of the movement that only ends at the omega, when the United States “shall so abjure the principles of its government as to enact a Sunday law.”
Trump sem bírói, sem törvényhozói hatalommal nem bír, ezért a hamarosan eljövendő vasárnapi törvényt a Kongresszus valósítja meg. Mindazonáltal minden olyan cselekedet, amely támogatást nyújt a pápai hatalomnak, a vasárnapi törvényt jelképezi. Az 533. évi rendelet és a 313. évi ediktum annak az időszaknak a kezdetét jelölik, amikor a fenevad képmása formálódik. E folyamat betetőzése a hamarosan eljövendő vasárnapi törvény, és Jézus mindig a kezdettel szemlélteti a véget; ezért Trump olyan végrehajtási rendelet útján tett lépése, amely bármiféle „engedményt” adna a bibliai prófécia antikrisztusának, annak a mozgalomnak az alfáját jelképezné, amely csak az ómegánál ér véget, amikor az Egyesült Államok „annyira megtagadja kormányzati elveit, hogy vasárnapi törvényt hoz”.
“There are many, even of those engaged in this movement for Sunday enforcement, who are blinded to the results which will follow this action. They do not see that they are striking directly against religious liberty. There are many who have never understood the claims of the Bible Sabbath and the false foundation upon which the Sunday institution rests. Any movement in favor of religious legislation is really an act of concession to the papacy, which for so many ages has steadily warred against liberty of conscience. Sunday observance owes its existence as a so-called Christian institution to ‘the mystery of iniquity;’ and its enforcement will be a virtual recognition of the principles which are the very cornerstone of Romanism. When our nation shall so abjure the principles of its government as to enact a Sunday law, Protestantism will in this act join hands with popery; it will be nothing else than giving life to the tyranny which has long been eagerly watching its opportunity to spring again into active despotism.” Testimonies, volume 5, 711.
„Sokan vannak, még azok között is, akik részt vesznek a vasárnap kikényszerítését célzó mozgalomban, akik vakok az e cselekedetet követő következményekre. Nem látják, hogy közvetlenül a vallásszabadság ellen mérnek csapást. Sokan vannak, akik soha nem értették meg a bibliai szombat igényét és azt a hamis alapot, amelyen a vasárnapi intézmény nyugszik. Minden, a vallási törvényhozást támogató mozgalom valójában engedmény a pápaság irányában, amely oly sok korszakon át állhatatosan hadakozott a lelkiismereti szabadság ellen. A vasárnap megtartása mint úgynevezett keresztény intézmény „a törvénytiprás titkának” köszönheti létét; kikényszerítése pedig tényleges elismerése lesz azoknak az elveknek, amelyek a romanizmus legfőbb sarokkövét alkotják. Amikor nemzetünk oly módon tagadja meg kormányzatának alapelveit, hogy vasárnapi törvényt alkot, a protestantizmus ezzel a cselekedettel kezet fog a pápasággal; ez nem lesz egyéb, mint életet adni annak a zsarnokságnak, amely régóta sóvárogva lesi az alkalmat, hogy ismét előtörjön az aktív önkényuralomba.” Testimonies, 5. kötet, 711.
Any “movement in favor of religious legislation is really an act of concession to the papacy,” and those movements occur in advance of the soon-coming Sunday law.
Bármely, „a vallási törvényhozást támogató mozgalom valójában engedmény a pápaság javára”, és ezek a mozgalmak a hamarosan bekövetkező vasárnaptörvényt megelőzően jelennek meg.
“The decree enforcing the worship of this day is to go forth to all the world. In a limited degree, it has already gone forth. In several places the civil power is speaking with the voice of a dragon, just as the heathen king spoke to the Hebrew captives.” Signs of the Times, May 6, 1897.
„Az e nap imádatát kikényszerítő rendeletnek az egész világra ki kell terjednie. Korlátozott mértékben már ki is adatott. Több helyen a polgári hatalom a sárkány hangján szól, miként a pogány király szólt a héber foglyokhoz.” Signs of the Times, 1897. május 6.
We will continue these things in the next article.
A következő cikkben folytatjuk ezeknek a dolgoknak a tárgyalását.