A negyvenedik vers rejtett története – harminckettedik szám

Amikor azért meglátjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólt, a szent helyen állni — aki olvassa, értse meg —. Máté 24:15.

„Noha e próféciák Jeruzsálem pusztulásakor részben beteljesedtek, közvetlenebb alkalmazásuk az utolsó napokra vonatkozik.”

„Nagy és ünnepélyes események küszöbén állunk. A prófécia gyorsan teljesedik. Az Úr az ajtó előtt áll. Hamarosan olyan időszak nyílik meg előttünk, amely minden élő számára mindent felülmúló jelentőségű lesz. A múlt vitái újra felélednek; új viták támadnak majd. Azok a jelenetek, amelyek világunkban le fognak játszódni, még álmainkban sem merültek fel.” Testimonies, 5. kötet, 753.

Te pedig, embernek fia, végy magadnak egy téglát, tedd magad elé, és rajzold rá a várost, Jeruzsálemet. Azután indíts ostromot ellene, építs ellene ostromművet, emelj ellene sáncot, állíts tábort is ellene, és helyezz el körös-körül faltörő kosokat ellene. Majd végy magadnak egy vasserpenyőt, és állítsd azt vasfalként magad és a város közé; fordítsd arcodat ellene, hogy ostrom alatt legyen, és ostromold azt. Jel legyen ez Izráel házának.

Feküdj hát a bal oldaladra, és vedd arra Izráel házának bűnét: annyi napig, ameddig azon fekszel, viseld az ő bűnüket. Mert én az ő bűnük esztendeit a napok száma szerint róttam rád: háromszázkilencven napot; így viseld Izráel házának bűnét. És amikor ezeket betöltötted, feküdj ismét a jobb oldaladra, és viseld Júda házának bűnét negyven napig: egy-egy napot egy-egy esztendőül rendeltem neked. Azért fordítsd arcodat Jeruzsálem ostroma felé, és karod legyen mezítelen, és prófétálj ellene. És ímé, köteleket vetek rád, hogy ne fordulhass egyik oldaladról a másikra, míg be nem töltöd ostromod napjait. Ezékiel 4:1–8.

Embernek fia, te a pártütő ház közepette laksz, amelynek szeme van a látásra, mégsem lát; füle van a hallásra, mégsem hall; mert pártütő ház az. Ezért hát, embernek fia, készíts magadnak holmit az elköltözéshez, és költözz el nappal az ő szemük láttára; költözz el a helyedről más helyre az ő szemük láttára: talán megfontolják, jóllehet pártütő ház az. Azután vidd ki a holmidat nappal az ő szemük láttára, mint az elköltözéshez való holmit; te pedig menj ki estefelé az ő szemük láttára, amiképpen fogságba mennek. Törd át a falat az ő szemük láttára, és azon vidd ki. Az ő szemük láttára vedd a válladra, és vidd ki a szürkületben; takard el arcodat, hogy ne lásd a földet; mert jellé tettelek téged Izráel háza számára. Ezékiel 12:2–6.

Embernek fia, vajon nem mondta-e neked Izráel háza, ez a lázadó ház: Mit cselekszel? Mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Ez a teher a fejedelemre vonatkozik, aki Jeruzsálemben van, és Izráel egész házára, akik közöttük vannak. Mondd: Én vagyok a ti jeltek; amint én cselekedtem, úgy cselekednek majd velük: elköltöznek, és fogságba mennek. Ezékiel 12:9–11.

„Az ősi próféták mindegyike kevésbé a maga korához, mint a miénkhez szólt, úgyhogy prófétálásuk számunkra van érvényben. „Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi intésünkre, akikhez a világ végei elérkeztek.” 1Korinthus 10:11. „Akiknek megjelentetett, hogy nem maguknak, hanem nekünk szolgáltak azokkal, amik most hirdettetnek néktek azok által, akik a mennyből alászállott Szentlélek által hirdették néktek az evangéliumot; amelyekbe angyalok vágyakoznak betekinteni.” 1Péter 1:12....”

„A Biblia e végső nemzedék számára halmozta fel és foglalta egybe kincseit. Az ószövetségi történelem minden nagy eseménye és ünnepélyes mozzanata megismétlődött, és ismétlődik az egyházban ezekben az utolsó napokban.” Selected Messages, 3. könyv, 338–339.

És a kilencedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján szóla hozzám az Úr igéje, mondván: Embernek fia, jegyezd fel magadnak e nap nevét, éppen e mai napét: Babilon királya éppen e mai napon fordult Jeruzsálem ellen.

És mondj példázatot a pártütő háznak, és szólj hozzájuk: Így szól az Úr Isten: Tedd fel a fazekat, tedd fel, és önts vizet is bele. Gyűjtsd bele darabjait, minden jó darabot, a combot és a lapockát; töltsd meg válogatott csontokkal. Vedd a nyáj színét-javát, és rakj csontokat is alája, és forrald fel erősen, hadd főjenek benne csontjai is. Azért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak, a fazéknak, amelyben benne van szennye, és amelyből nem ment ki a szennye! Darabonként szedd ki belőle; ne essen rá sors. Mert vére benne van közepette; a kopár szikla tetejére tette azt; nem a földre öntötte, hogy porral befedjék; hogy haragot gerjesszen, hogy bosszút álljanak: a kopár szikla tetejére tettem vérét, hogy be ne fedeztessék.

Ezért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak! Naggyá teszem én is a tűzrakást. Rakj rá fát, gyújts tüzet, főzd meg a húst, fűszerezd jól, és égjenek el a csontok is. Azután állítsd üresen annak parazsára, hogy felhevüljön a reze, és izzon, hogy tisztátalansága megolvadjon benne, és szennye megemésztessék. Hazugságaival fárasztotta magát, de nagy szennye nem távozott ki belőle: szennye a tűzbe kerül. Tisztátalanságodban fajtalanság van; mivel megtisztítottalak téged, és te nem tisztultál meg, többé nem tisztulsz meg tisztátalanságodból, míg haragomat meg nem nyugtatom rajtad. Én, az Úr, megmondtam: úgy lesz, és megcselekszem; nem tágítok, nem kegyelmezek, és nem bánom meg; utaid és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged — ezt mondja az Úr Isten.

És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia, íme, egy csapással elveszem tőled szemeid gyönyörűségét; de ne gyászolj, ne sírj, és könnyeid se folyjanak. Némán sóhajtozzál, a halottért való gyászt ne tarts; fejékedet kösd magadra, saruidat vedd lábaidra, ajkadat ne takard be, és emberek kenyerét ne egyed. Reggel szóltam a néphez, estére pedig meghalt a feleségem; és reggel úgy cselekedtem, amint parancsolatot kaptam. Akkor ezt mondta nekem a nép: Nem mondod-e meg nekünk, mit jelentenek ránk nézve ezek a dolgok, hogy így cselekszel?

Akkor feleltem nekik: Az Úr beszéde szólt hozzám, mondván: Szólj Izráel házának: Így szól az Úr Isten: Íme, megfertőztetem szenthelyemet, a ti erőtök ékességét, szemetek kívánságát és lelketek szánalmának tárgyát; fiaitok és leányaitok pedig, akiket hátrahagytatok, fegyver által hullanak el. És úgy cselekedtek majd, ahogyan én cselekedtem: bajuszotokat nem feditek be, és emberek kenyerét nem eszitek. Fejdíszeitek fejeteken lesznek, saruitok lábaitokon; nem gyászoltok és nem sírtok, hanem elsenyvedtek vétkeitek miatt, és nyögtök egymás felé. Így lesz Ezékiel nektek jellé: mindazok szerint cselekesztek majd, amiket ő cselekedett; és amikor ez bekövetkezik, megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten. Ezékiel 24:1–24.

„Amikor Krisztus letekintett az Olajfák hegyének ormáról, látta, hogy ez az állapot minden egyházban fennáll. A figyelmeztetések mindazokhoz szólnak, akik Jeruzsálem népének nyomdokain járnak, amely oly nagy világosságot kapott. Ez a nép intő példaként áll előttünk. Azáltal, hogy korunkban elvetik Isten figyelmeztetéseit, az emberek megismétlik Jeruzsálem bűnét. Az Úr látja azt, amit az emberi eszköz nem lát és nem is akar látni: minden emberi terv következményét Battle Creekben. Ő megtett mindent, amit Isten megtehetett. Világosságot ragyogtatott a nép szeme elé, hogy bűneik ne jussanak el arra a határra, ahol a bűnbánat többé nem érezhető. Ám az igazságos és méltányos elvektől való hosszú idejű eltávolodás folyamata által az emberek olyan állapotba helyezték magukat, ahol a világosság és az igazság, az igazságosság és az irgalom többé nem ismerhető fel. Ez az eljárás természetüknek legbensőbb részévé vált.” Testimonies, 8. kötet, 68.

Így lesz Ezékiel számotokra jel: mindaz szerint, amit ő cselekedett, ti is úgy cselekedjetek; és amikor ez bekövetkezik, megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten. És te, embernek fia, vajon nem azon a napon lesz-e ez, amikor elveszem tőlük erősségüket, dicsőségük örömét, szemük kívánságát és azt, amihez lelkük ragaszkodik: fiaikat és leányaikat? Azon a napon pedig, aki megmenekül, eljön hozzád, hogy füleddel halljad azt. Azon a napon megnyílik a szád a megmenekülthöz, és szólni fogsz, és nem leszel többé néma; és jellé leszel számukra, és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Ezékiel 24:24–27.

Miképpen pedig Nóé napjaiban volt, akképpen lesz az Emberfiának eljövetele is. Mert amiképpen az özönvíz előtti napokban ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek mind ama napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem vettek észre, mígnem eljött az özönvíz, és mindnyájukat elragadta: akképpen lesz az Emberfiának eljövetele is. Máté 24:37–39.

Énók is, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, ezekről prófétált, mondván: Íme, eljő az Úr az ő szentjeinek tízezreivel, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és meggyőzzön minden istentelent mindazokról az ő istentelen cselekedeteikről, amelyeket istentelenül cselekedtek, és mindazokról a kemény beszédekről, amelyeket az istentelen bűnösök ellene szóltak. Júdás 1:14, 15.

És láttam egy másik fenevadat feljönni a földből; és két szarva volt, a Bárányéhoz hasonló, és úgy szólt, mint a sárkány. Jelenések 13:11.

És az ÚR megnyitotta a szamár száját, és az így szólt Bálámhoz: Mit cselekedtem ellened, hogy immár harmadszor vertél meg engem? Bálám pedig ezt mondta a szamárnak: Mert csúfot űztél belőlem; bárcsak volna kard a kezemben, bizony most megölnélek. A szamár pedig ezt mondta Bálámnak: Avagy nem a te szamarad vagyok-é én, amelyen mind ez ideig attól fogva lovagoltál, hogy a tied lettem? Szoktam-e valaha így cselekedni veled? Ő pedig azt felelte: Nem. 4Mózes 22:28–30.

Mert e látomás még a rendelt időre szól, de a végén megszólal, és nem hazudik: ha késlekedik is, várj rá; mert bizonyosan eljön, nem marad el. Habakuk 2:3.

Miért szüntelen az én fájdalmam, és gyógyíthatatlan az én sebem, amely nem akar meggyógyulni? Olyanná leszel-e számomra, mint a csalóka patak, mint a vizek, amelyek eltűnnek? Azért így szól az Úr: Ha megtérsz, visszahozlak téged, és megállsz előttem; és ha elválasztod a drágát a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szám: ők térjenek meg hozzád, de te ne térj őhozzájuk. Jeremiás 15:18, 19.

Zakariás pedig ezt mondta az angyalnak: Miről tudhatom meg ezt? Mert én vén ember vagyok, és a feleségem is igen előrehaladott korban van. Az angyal pedig felelvén, ezt mondta neki: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok; és azért küldettem, hogy szóljak neked, és hirdessem neked ezeket az örömhíreket. És íme, megnémulsz, és nem leszel képes szólni mindama napig, amelyen ezek meglesznek, mivel nem hittél az én beszédeimnek, amelyek beteljesednek a maguk idejében.

A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy oly sokáig időzött a templomban. És amikor kijött, nem tudott szólni hozzájuk; ekkor felismerték, hogy látomást látott a templomban, mert integetett nekik, és néma maradt. Lukács 1:18–22.

Júdea királyának, Heródesnek napjaiban volt egy Zakariás nevű pap, Abija rendjéből; és a felesége Áron leányai közül való volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, az Úr minden parancsolatában és rendelésében feddhetetlenül jártak. És nem volt gyermekük, mivel Erzsébet meddő volt, és mindketten igen előrehaladott korúak voltak már. Történt pedig, hogy miközben papi szolgálatát végezte Isten előtt rendjének beosztása szerint, a papi tisztség szokása szerint rá esett a sors, hogy bemenjen az Úr templomába és tömjént gyújtson. És a nép egész sokasága odakinn imádkozott a tömjénezés órájában. Lukács 1:5–10.

És megjelent neki az Úr angyala, a füstölőoltár jobb oldalán állva. Amikor Zakariás meglátta őt, megrettent, és félelem szállta meg. De az angyal így szólt hozzá: Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és nevezd őt Jánosnak. És örömöd és vigasságod lesz; és sokan örvendeznek majd az ő születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és betelik Szentlélekkel már anyja méhétől fogva. És Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez fordítsa, és az engedetleneket az igazak bölcsességére; hogy az Úrnak felkészült népet készítsen. Zakariás pedig így szólt az angyalhoz: Miről tudhatom meg ezt? Mert én vén ember vagyok, és a feleségem is előrehaladott korú. Az angyal pedig felelvén, monda neki: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok; és azért küldettem, hogy szóljak neked, és hirdessem neked ezeket az örömhíreket. Lukács 1:11–19.

Íme, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt eljön az Úr nagy és rettenetes napja: És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig atyáikhoz, hogy el ne jöjjek, és átokkal ne sújtsam a földet. Malakiás 4:5, 6.

„Azok, akik nem éreznek fájdalmat saját lelki hanyatlásuk miatt, és nem gyászolják mások bűneit, Isten pecsétje nélkül maradnak. Az Úr megbízza követeit, a kezükben öldöklő fegyvereket tartó férfiakat: »Menjetek utána a városon át, és vágjatok le; szemetek ne kíméljen, és ne legyen bennetek irgalom sem; öreget, ifjat, szüzet, kisgyermeket és asszonyokat öldököljetek le teljesen; de ne közeledjetek senkihez, akin a jel van; és az én szenthelyemen kezdjétek.« Akkor a ház előtt levő véneken kezdték.”

„Itt látjuk, hogy az egyház — az Úr szentélye — volt az első, amely megérezte Isten haragjának sújtását. A vének, azok, akiknek Isten nagy világosságot adott, és akik a nép lelki érdekeinek őrzőiként álltak, elárulták a rájuk bízott megbízatást. Azt az álláspontot foglalták el, hogy nem kell csodákat várnunk és Isten hatalmának olyan nyilvánvaló megnyilatkozását, mint a korábbi napokban. Az idők megváltoztak. Ezek a szavak megerősítik hitetlenségüket, és ezt mondják: Az Úr sem jót nem tesz, sem rosszat nem tesz. Túl irgalmas ahhoz, hogy ítélettel látogassa meg népét. Így a „Békesség és biztonság” a kiáltás azoknak az embereknek az ajkán, akik soha többé nem emelik fel szavukat, mint a trombita, hogy megmutassák Isten népének vétkeiket és Jákób házának bűneit. Ezek a néma ebek, amelyek nem akartak ugatni, azok, akik megsértett Isten igazságos bosszúját érzik meg. Férfiak, hajadonok és kisgyermekek mind együtt vesznek el.” Testimonies, 5. kötet, 211.

És ama napok után az ő felesége, Erzsébet fogant méhében, és öt hónapon át elrejtőzött, mondván: Így cselekedett velem az Úr azokban a napokban, amelyekben reám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek között. A hatodik hónapban pedig elküldetett az Istentől Gábriel angyal Galilea egyik városába, amelynek neve Názáret. Lukács 1:24–26.

Azokban a napokban pedig Mária felkelt, és sietséggel a hegyvidékre ment, Júda egyik városába; és bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És lőn, hogy amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, a magzat megmozdult az ő méhében; és Erzsébet betelék Szentlélekkel. És fennszóval kiáltott, és monda: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jő énhozzám? Mert íme, mihelyt a te köszöntésednek szava fülembe hatolt, a magzat örvendezéssel mozdult meg az én méhemben. És boldog az, aki hitt; mert beteljesednek mindazok, amelyeket az Úr mondott néki. Lukács 1:39–45.

„Angyalok küldettek, hogy segítséget nyújtsanak a mennyből alászálló hatalmas angyalnak, és hangokat hallottam, amelyek úgy tűntek, mindenfelől felhangzanak: »Fussatok ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesei az ő bűneinek, és hogy ne kapjatok az ő csapásaiból. Mert az ő bűnei az égig hatottak, és Isten megemlékezett az ő gonoszságairól.« Ez az üzenet úgy tűnt, mintha a harmadik üzenethez járulna, ahhoz kapcsolódva, miként az éjféli kiáltás csatlakozott a második angyal üzenetéhez 1844-ben. Isten dicsősége megnyugodott a türelmesen várakozó szenteken, és ők félelem nélkül hirdették az utolsó ünnepélyes figyelmeztetést, Babilon bukását hangoztatva, és felszólítva Isten népét, hogy jöjjenek ki belőle, hogy elkerüljék annak rettenetes végzetét.” Early Writings, 277.

De az én nevemért cselekedtem, hogy meg ne szentségteleníttessék a pogányok előtt, akik között voltak, akiknek szeme láttára megismertettem magamat velük, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről. Ezért kihoztam őket Egyiptom földjéről, és bevittem őket a pusztába. És nekik adtam rendeléseimet, és megismertettem velük ítéleteimet, amelyek által, ha az ember cselekszi azokat, élni fog azok által.

Sőt, szombataimat is nekik adtam, hogy jelül legyenek köztem és közöttük, hogy megtudják, én vagyok az ÚR, aki megszentelem őket. De Izráel háza fellázadt ellenem a pusztában: rendeléseim szerint nem jártak, és megvetették ítéleteimet, amelyek által az ember, ha cselekszi azokat, él bennük; szombataimat pedig igen megfertőztették. Akkor azt mondtam, kiöntöm rájuk haragomat a pusztában, hogy megemésszem őket. De cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok előtt, akiknek szeme láttára kihoztam őket. Sőt felemeltem kezemet is nekik a pusztában, hogy nem viszem be őket arra a földre, amelyet nekik adtam, a tejjel és mézzel folyóra, amely minden földek ékessége; mivel megvetették ítéleteimet, és rendeléseim szerint nem jártak, hanem megfertőztették szombataimat, mert szívük bálványaik után járt. Mindazáltal szemem megszánta őket, hogy el ne pusztítsam őket, és nem vetettem nekik teljes véget a pusztában. De ezt mondtam fiaiknak a pusztában: Ne járjatok atyáitok rendelései szerint, se ítéleteiket meg ne tartsátok, és bálványaikkal meg ne fertőztessétek magatokat. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek; az én rendeléseim szerint járjatok, és az én ítéleteimet tartsátok meg, és cselekedjétek azokat; És szenteljétek meg szombataimat, hogy jelül legyenek köztem és közöttetek, hogy megtudjátok, én vagyok az ÚR, a ti Istenetek. Ezékiel 20:9–20.

Akkor eljöttek hozzám Izráel vénei közül némelyek, és leültek előttem. És az Úr igéje szólt hozzám, mondván: Embernek fia, ezek a férfiak bálványaikat szívükbe emelték, és bűnük botránykövét arcuk elé állították: vajon engedjem-e, hogy egyáltalán megkérdezzenek engem? Ezért szólj hozzájuk, és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Izráel házából minden ember, aki bálványait szívébe emeli, és bűnének botránykövét arca elé állítja, és odamegy a prófétához: én, az Úr, felelek annak, aki odamegy, bálványainak sokasága szerint; hogy megragadjam Izráel házát a saját szívében, mivel mindnyájan elidegenedtek tőlem bálványaik által.

Ezért mondd Izráel házának: Így szól az Úr Isten: Térjetek meg, és forduljatok el bálványaitoktól, és fordítsátok el orcátokat minden utálatosságotoktól. Mert Izráel házából való minden ember, vagy az idegen, aki Izráelben tartózkodik, aki elszakad tőlem, és bálványait szívében állítja fel, és vétkének botránkoztató kövét arca elé helyezi, és a prófétához megy, hogy általa felőlem tudakozódjék: én, az Úr, magam felelek annak. És ellene fordítom arcomat annak az embernek, és jellé és példabeszéddé teszem őt, és kiirtom őt népem közül; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. És ha a próféta megcsalatkozik, amikor szól valamit, én, az Úr, csaltam meg azt a prófétát, és kinyújtom kezemet ellene, és elveszítem őt népem, Izráel közül. És viselik gonoszságuk büntetését: a próféta büntetése olyan lesz, mint annak büntetése, aki őhozzá folyamodik; azért, hogy Izráel háza többé el ne tévelyedjék tőlem, és ne szennyeződjék meg többé minden vétkével, hanem hogy népemmé legyenek, én pedig Istenükké legyek, ezt mondja az Úr Isten. Ezékiel 14:1–11.

És akik utazva áthaladnak azon a földön, ha valamelyik embercsontot lát, jelt állít mellé, míg az eltemetők el nem temetik azt Hamon-Góg völgyében. És a város neve is Hamóna lesz. Így tisztítják meg a földet. Ezékiel 39:15–16.

És békességnek szövetségét kötöm velük; örökkévaló szövetség lesz az velük; elhelyezem őket, megsokasítom őket, és szenthelyemet örökre közéjük helyezem. Hajlékom is velük lesz; igen, Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. És megtudják a pogányok, hogy én, az Úr, megszentelem Izráelt, amikor szenthelyem örökre közöttük lesz. Ezékiel 37:26–28.