Ezékiel könyvében a figyelmeztető üzenet az „ostrom jele”. Amikor az ostrom megkezdődött, Ezékiel felesége meghalt, és Ezékiel azt a parancsot kapta, hogy ne gyászolja az ő halálát. Az ő halála, amelyet az kísért, hogy Ezékiel nem gyászolta meg az ő halálát, az ostromot és Jeruzsálem közelgő pusztulását jelképezte. Az ő cselekedetei és az asszony halála figyelmeztető jelül szolgálnak, előképezve egy jövőbeni figyelmeztető jelet, amelyet Jézus mint a „pusztító utálatosságot” állított elénk.

Amikor azért meglátjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólt, a szent helyen állni — aki olvassa, értse meg —. Máté 24:15.

Amikor a római hadijelvényeket a templom körzetén belül helyezték el, a jeruzsálemi keresztényeknek menekülniük kellett a városból. Jeruzsálem pusztulásának jelére vonatkozó két tanú hangsúlyozza annak komolyságát, hogy az ostrom előtt felismerjék a „jelet”, és az ihletés továbbá azonosítja, hogy e két tanú „közvetlenebb alkalmazását” az utolsó napokban találja meg. Krisztusnak Jeruzsálem pusztulására vonatkozó figyelmeztetéséről szólva, összefüggésben azzal, hogy Ezékiel és János templomi látomásban voltak, White testvérnő így írt:

„Noha e próféciák Jeruzsálem pusztulásakor részben beteljesedtek, közvetlenebb alkalmazásuk az utolsó napokra vonatkozik.”

„Nagy és ünnepélyes események küszöbén állunk. A prófécia gyorsan teljesedik. Az Úr az ajtó előtt áll. Hamarosan olyan időszak nyílik meg előttünk, amely minden élő számára mindent felülmúló jelentőségű lesz. A múlt vitái újra felélednek; új viták támadnak majd. Azok a jelenetek, amelyek világunkban le fognak játszódni, még álmainkban sem merültek fel.” Testimonies, 5. kötet, 753.

A negyedik fejezetben Ezékiel arra kapott utasítást, hogy egy olyan példázatot játsszon el, amely az „ostrom jelét” hangsúlyozta. Ezékiel könyvében ötször játszott el egy példázatot, amelyet testvérei nem voltak hajlandók meglátni. Ezékiel ötször szólt testvéreihez, és ők nem voltak hajlandók meghallani. Eljátszott példázatai és üzenetei a balga szüzek ötszörös osztályát szemléltetik, akik megtagadják a „tudásnak” az ő példázataihoz és szavaihoz kapcsolódó gyarapodásának befogadását. Ezek a szavak és példázatok közvetlen kapcsolatban álltak Jeruzsálem pusztulásával, amelynek „még közvetlenebb alkalmazása az utolsó napokra” vonatkozik.

Te pedig, embernek fia, végy magadnak egy téglát, tedd magad elé, és rajzold rá a várost, Jeruzsálemet. Azután indíts ostromot ellene, építs ellene ostromművet, emelj ellene sáncot, állíts tábort is ellene, és helyezz el körös-körül faltörő kosokat ellene. Majd végy magadnak egy vasserpenyőt, és állítsd azt vasfalként magad és a város közé; fordítsd arcodat ellene, hogy ostrom alatt legyen, és ostromold azt. Jel legyen ez Izráel házának.

Feküdj hát a bal oldaladra, és vedd arra Izráel házának bűnét: annyi napig, ameddig azon fekszel, viseld az ő bűnüket. Mert én az ő bűnük esztendeit a napok száma szerint róttam rád: háromszázkilencven napot; így viseld Izráel házának bűnét. És amikor ezeket betöltötted, feküdj ismét a jobb oldaladra, és viseld Júda házának bűnét negyven napig: egy-egy napot egy-egy esztendőül rendeltem neked. Azért fordítsd arcodat Jeruzsálem ostroma felé, és karod legyen mezítelen, és prófétálj ellene. És ímé, köteleket vetek rád, hogy ne fordulhass egyik oldaladról a másikra, míg be nem töltöd ostromod napjait. Ezékiel 4:1–8.

Jel##

A „jel” szó Ezékiel könyvében kilenc alkalommal fordul elő. A negyedik fejezetben Jeruzsálem ostroma a „jel” Izráel háza számára. A tizenkettedik fejezetben Ezékiel ismét „jel”, amely Jeruzsálem ostromát és pusztulását azonosítja.

Embernek fia, te a pártütő ház közepette laksz, amelynek szeme van a látásra, mégsem lát; füle van a hallásra, mégsem hall; mert pártütő ház az. Ezért hát, embernek fia, készíts magadnak holmit az elköltözéshez, és költözz el nappal az ő szemük láttára; költözz el a helyedről más helyre az ő szemük láttára: talán megfontolják, jóllehet pártütő ház az. Azután vidd ki a holmidat nappal az ő szemük láttára, mint az elköltözéshez való holmit; te pedig menj ki estefelé az ő szemük láttára, amiképpen fogságba mennek. Törd át a falat az ő szemük láttára, és azon vidd ki. Az ő szemük láttára vedd a válladra, és vidd ki a szürkületben; takard el arcodat, hogy ne lásd a földet; mert jellé tettelek téged Izráel háza számára. Ezékiel 12:2–6.

Amikor a lázadó ház látta a megjelenített példázatot, nem tudta, mit jelent, ezért megkérték Ezékielt, hogy magyarázza meg.

Embernek fia, vajon nem mondta-e neked Izráel háza, ez a lázadó ház: Mit cselekszel? Mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Ez a teher a fejedelemre vonatkozik, aki Jeruzsálemben van, és Izráel egész házára, akik közöttük vannak. Mondd: Én vagyok a ti jeltek; amint én cselekedtem, úgy cselekednek majd velük: elköltöznek, és fogságba mennek. Ezékiel 12:9–11.

Jeruzsálem ostroma jel Isten népe számára az utolsó napokban.

„Az ősi próféták mindegyike kevésbé a maga korához, mint a miénkhez szólt, úgyhogy prófétálásuk számunkra van érvényben. „Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi intésünkre, akikhez a világ végei elérkeztek.” 1Korinthus 10:11. „Akiknek megjelentetett, hogy nem maguknak, hanem nekünk szolgáltak azokkal, amik most hirdettetnek néktek azok által, akik a mennyből alászállott Szentlélek által hirdették néktek az evangéliumot; amelyekbe angyalok vágyakoznak betekinteni.” 1Péter 1:12....”

„A Biblia e végső nemzedék számára halmozta fel és foglalta egybe kincseit. Az ószövetségi történelem minden nagy eseménye és ünnepélyes mozzanata megismétlődött, és ismétlődik az egyházban ezekben az utolsó napokban.” Selected Messages, 3. könyv, 338–339.

Ugyanezen a napon

Ezékiel a „Jeruzsálem ostromáról és pusztulásáról” szóló szemléltető példázatban jelül szolgál Isten népe számára az utolsó napokban.

És a kilencedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján szóla hozzám az Úr igéje, mondván: Embernek fia, jegyezd fel magadnak e nap nevét, éppen e mai napét: Babilon királya éppen e mai napon fordult Jeruzsálem ellen.

És mondj példázatot a pártütő háznak, és szólj hozzájuk: Így szól az Úr Isten: Tedd fel a fazekat, tedd fel, és önts vizet is bele. Gyűjtsd bele darabjait, minden jó darabot, a combot és a lapockát; töltsd meg válogatott csontokkal. Vedd a nyáj színét-javát, és rakj csontokat is alája, és forrald fel erősen, hadd főjenek benne csontjai is. Azért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak, a fazéknak, amelyben benne van szennye, és amelyből nem ment ki a szennye! Darabonként szedd ki belőle; ne essen rá sors. Mert vére benne van közepette; a kopár szikla tetejére tette azt; nem a földre öntötte, hogy porral befedjék; hogy haragot gerjesszen, hogy bosszút álljanak: a kopár szikla tetejére tettem vérét, hogy be ne fedeztessék.

Ezért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak! Naggyá teszem én is a tűzrakást. Rakj rá fát, gyújts tüzet, főzd meg a húst, fűszerezd jól, és égjenek el a csontok is. Azután állítsd üresen annak parazsára, hogy felhevüljön a reze, és izzon, hogy tisztátalansága megolvadjon benne, és szennye megemésztessék. Hazugságaival fárasztotta magát, de nagy szennye nem távozott ki belőle: szennye a tűzbe kerül. Tisztátalanságodban fajtalanság van; mivel megtisztítottalak téged, és te nem tisztultál meg, többé nem tisztulsz meg tisztátalanságodból, míg haragomat meg nem nyugtatom rajtad. Én, az Úr, megmondtam: úgy lesz, és megcselekszem; nem tágítok, nem kegyelmezek, és nem bánom meg; utaid és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged — ezt mondja az Úr Isten.

És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia, íme, egy csapással elveszem tőled szemeid gyönyörűségét; de ne gyászolj, ne sírj, és könnyeid se folyjanak. Némán sóhajtozzál, a halottért való gyászt ne tarts; fejékedet kösd magadra, saruidat vedd lábaidra, ajkadat ne takard be, és emberek kenyerét ne egyed. Reggel szóltam a néphez, estére pedig meghalt a feleségem; és reggel úgy cselekedtem, amint parancsolatot kaptam. Akkor ezt mondta nekem a nép: Nem mondod-e meg nekünk, mit jelentenek ránk nézve ezek a dolgok, hogy így cselekszel?

Akkor feleltem nekik: Az Úr beszéde szólt hozzám, mondván: Szólj Izráel házának: Így szól az Úr Isten: Íme, megfertőztetem szenthelyemet, a ti erőtök ékességét, szemetek kívánságát és lelketek szánalmának tárgyát; fiaitok és leányaitok pedig, akiket hátrahagytatok, fegyver által hullanak el. És úgy cselekedtek majd, ahogyan én cselekedtem: bajuszotokat nem feditek be, és emberek kenyerét nem eszitek. Fejdíszeitek fejeteken lesznek, saruitok lábaitokon; nem gyászoltok és nem sírtok, hanem elsenyvedtek vétkeitek miatt, és nyögtök egymás felé. Így lesz Ezékiel nektek jellé: mindazok szerint cselekesztek majd, amiket ő cselekedett; és amikor ez bekövetkezik, megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten. Ezékiel 24:1–24.

Ezékiel jelként mutat rá Jeruzsálem kezdeti ostromára és végső pusztulására, majd ezt követően a laodiceai Hetednapi Adventista Egyház tagjainak fogságára.

„Amikor Krisztus letekintett az Olajfák hegyének ormáról, látta, hogy ez az állapot minden egyházban fennáll. A figyelmeztetések mindazokhoz szólnak, akik Jeruzsálem népének nyomdokain járnak, amely oly nagy világosságot kapott. Ez a nép intő példaként áll előttünk. Azáltal, hogy korunkban elvetik Isten figyelmeztetéseit, az emberek megismétlik Jeruzsálem bűnét. Az Úr látja azt, amit az emberi eszköz nem lát és nem is akar látni: minden emberi terv következményét Battle Creekben. Ő megtett mindent, amit Isten megtehetett. Világosságot ragyogtatott a nép szeme elé, hogy bűneik ne jussanak el arra a határra, ahol a bűnbánat többé nem érezhető. Ám az igazságos és méltányos elvektől való hosszú idejű eltávolodás folyamata által az emberek olyan állapotba helyezték magukat, ahol a világosság és az igazság, az igazságosság és az irgalom többé nem ismerhető fel. Ez az eljárás természetüknek legbensőbb részévé vált.” Testimonies, 8. kötet, 68.

Az Alfa és az Omega két tanúja

Ezékiel természetfölötti beavatkozás folytán megnémult, és tudtára adták, hogy amikor Jeruzsálem elesik, ismét képes lesz beszélni, és akkor „jel” lesz. Az, hogy Ezékiel nem gyászolta meg felesége halálát, az ostrom kezdetén az alfajel volt, szájának megnyílása pedig Jeruzsálem elestekor az ómegajel. A pusztulásig tartó ostrom kezdetét és végét egy-egy jel jelöli. Ugyanebben a szemléltetésben az alfa- és ómegajel második tanúbizonyságát „Ezékiel szemeinek gyönyörűsége” halála adja az időszak alfajeleként, a nép „szemeinek gyönyörűsége” halála pedig annak ómegajeleként. A másfél éves időszak két tanúbizonyságot hordoz az alfáról és az ómegáról. Ezékiel feleségének halála a sereg fogságba vitelét és eltiprását jelképezte, Jeruzsálem halála mint ómegajel pedig a szentély eltiprását.

Így lesz Ezékiel számotokra jel: mindaz szerint, amit ő cselekedett, ti is úgy cselekedjetek; és amikor ez bekövetkezik, megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten. És te, embernek fia, vajon nem azon a napon lesz-e ez, amikor elveszem tőlük erősségüket, dicsőségük örömét, szemük kívánságát és azt, amihez lelkük ragaszkodik: fiaikat és leányaikat? Azon a napon pedig, aki megmenekül, eljön hozzád, hogy füleddel halljad azt. Azon a napon megnyílik a szád a megmenekülthöz, és szólni fogsz, és nem leszel többé néma; és jellé leszel számukra, és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Ezékiel 24:24–27.

Hat halál

Ezékiel feleségének halála az ostrom kezdetét, Jeruzsálem halála pedig annak végét jelzi. Jeruzsálemet, amely prófétai értelemben Krisztus menyasszonya, és a közelgő vasárnaptörvényt szemlélteti, egy ostrommal jelképezett időszak előzi meg. Az ostrom időszaka és a pusztulás két különálló, bár közvetlenül összefüggő mérföldkő. Az ostrom egy időszak, a pusztulás pedig egy időpont. A pusztulás a vasárnaptörvény, amelyet a fenevad képmásának kialakítását felölelő időszak előz meg. A fenevad képmásának időszaka a fenevad bélyegével zárul. Amikor Jézus Máté evangéliumának huszonnegyedik fejezetében megjelölte Jeruzsálem pusztulásának jelét, Noé napjaira is utalt.

Miképpen pedig Nóé napjaiban volt, akképpen lesz az Emberfiának eljövetele is. Mert amiképpen az özönvíz előtti napokban ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek mind ama napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem vettek észre, mígnem eljött az özönvíz, és mindnyájukat elragadta: akképpen lesz az Emberfiának eljövetele is. Máté 24:37–39.

Noé napjaiban bezárult a kegyelem ajtaja, előképezve ezzel a közelgő vasárnaptörvényt, amelynek az ajtó 1844. október 22-i bezárulása is előképe. Az 1844. augusztus 12–17. között tartott exeteri tábori összejöveteltől kezdődő időszak olyan prófétai időszakot jelképez, amely egy bezárt ajtóhoz vezet.

Noé napjaiban Noé a harmadik angyalt jelképezte, és a harmadik angyal 1844. október 22-ének bezárt ajtajához érkezett. Noé napjaiban, amelyek Jézus szerint olyanok lesznek, mint „az emberfiának eljövetele”, a Jelenések könyve tizennegyedik fejezetének három angyala a bezárt ajtóhoz vezetett. William Miller az első angyal üzenetét képviselte, és Noé napjaiban Énók által volt előképezve. Júdás Énók üzenetét Miller üzenetével párhuzamosként azonosítja.

Énók is, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, ezekről prófétált, mondván: Íme, eljő az Úr az ő szentjeinek tízezreivel, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és meggyőzzön minden istentelent mindazokról az ő istentelen cselekedeteikről, amelyeket istentelenül cselekedtek, és mindazokról a kemény beszédekről, amelyeket az istentelen bűnösök ellene szóltak. Júdás 1:14, 15.

Miller első angyali üzenete meghirdette az „ítéletet”, amint azt Énók üzenete előképezte. Énók kezdetét az jelöli meg, hogy ő „Ádámtól fogva a hetedik”. Miller üzenete az északi királyság ellen szóló „hét idő” beköszöntével kezdődött, és annak megérkezésével ért véget, majd negyvenhat évvel később, 1844. október 22-én érkezett el a harmadik angyal, amikor a déli királyság ellen szóló „hét idő” beteljesedett. Mind Énók, mind Miller, akik az ítélet órájának hírnökei voltak, azzal kezdték, hogy a hetes szám azonosításra került. Az az időszak, amely Énókkal kezdődött, a hét nappal ért véget, amely alatt az állatok bementek a bárkába, mígnem az ajtó természetfeletti módon bezáratott. Jézus mindig a kezdet által szemlélteti a véget.

Énók nemzette Matuzsálemet, aki pedig Lámeket nemzette. Lámek és Matuzsálem a második angyal üzenetét, valamint az éjféli kiáltás üzenetét jelképezik. Az éjféli kiáltás egészen a bezárt ajtóig jutott el, így Matuzsálem jelképezi, aki az özönvíz évében halt meg. Lámek a második angyal üzenetét jelképezte, és Lámek öt évvel az özönvíz előtt halt meg. A Lámek halálától Matuzsálem haláláig – amikor az ajtó bezárult – eltelt öt év Ezékiel menyasszonya halálának előképe volt, amely annak az időszaknak a kezdetét jelezte, amely Krisztus Matuzsálem által jelképezett menyasszonyának halálához vezetett.

Énók az 1798-ban érkezett első angyal előképe volt; Lámek az 1844. április 19-én érkezett második angyal előképe volt; Matuzsálem pedig az Exetertől az 1844. október 22-i, Noé által előképezett zárt ajtóig tartó éjféli kiáltás előképe volt. A Lámek halálától Matuzsálem haláláig eltelt öt év a Kr. e. 587-től Kr. e. 586-ig tartó másfél év előképe volt. Ez a Lámektől Matuzsálemig tartó öt év az 1448-tól 1453-ig tartó öt év előképe.

1448. október 31-én meghalt Palaiologosz János, fivére, XI. Konstantin (az utolsó Konstantin) pedig a muszlim török hatalomtól kért engedélyt arra, hogy Kelet-Róma trónjára léphessen. 1299. július 27-én történt behódolásával beteljesedett a Jelenések könyve kilencedik fejezetének tizedik versében meghatározott második százötven éves időszak. Palaiologosz János halála után öt évvel fivére, XI. Konstantin Konstantinápoly falain lelte halálát, amikor II. Mehmed meghódította a keletrómai Bizánci Birodalmat. A Mehmed a Mohammed név török változata, így az első Mohammed 632-ben bekövetkezett halálával vette kezdetét a Jelenések könyve kilencedik fejezetének első százötven éves próféciája (amely az ötödik versben található), és nyolcszázhuszonegy évvel később, az utolsó Konstantinnak „II. Mohammed” kezétől elszenvedett halálával ért véget. Halála előtt öt évvel Mohammed megjövendölte Róma bukását, és ezt a II. Mohammed nevű török teljesítette be.

Konstantin, az utolsó, a tizenegyedik, Konstantinápoly csatájában halt meg, ily módon azonosítva a bátyja, János halálától az ő haláláig terjedő öt évet. Ezt az öt évet előképezte az az öt esztendő, amely Lámek, a fiú halálától Metuzsálem, az atya haláláig telt el, öt évvel később, amikor az ajtó bezárult a bárkán. Így Ezékiel menyasszonyának halálát Lámek halála előképezte, és együtt tanúbizonyságot tesznek Palaiologosz János 1448-ban bekövetkezett haláláról. Metuzsálem ezt követő halála egybeesik Krisztus menyasszonyának halálával és Jeruzsálem pusztulásával Kr. e. 586-ban, és együtt egybeesnek a tizenegyedik Konstantin halálával.

Egy halálesettel kezdődő és halálesettel végződő prófétai időszak három tanúja a fenevad képének kialakulási időszakát szemlélteti, amely a fenevad bélyegével zárul, és ez párhuzamban áll az éjféli kiáltásnak a millerita történelemben való hirdetésével, valamint a fenevad képének jelenkori történelmünkben zajló, a fenevad bélyegével záruló kialakulásával. Amikor a közelgő vasárnaptörvény idején beteljesedik a fenevad bélyege, elérkezik a prófétai „megszólalás”, összhangban azzal, hogy Ezékiel saját akaratából „szólhatott”, amikor Jeruzsálem elpusztult.

Beszéd

A vasárnapi törvény idején, amelyet Jeruzsálem pusztulása jelképez előre, az Egyesült Államok prófétai megszólalása akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a hamis próféta sárkányként szól.

És láttam egy másik fenevadat feljönni a földből; és két szarva volt, a Bárányéhoz hasonló, és úgy szólt, mint a sárkány. Jelenések 13:11.

A vasárnaptörvénynél Bálám harmadszor is megüti a szamarát, és akkor a szamár megszólal.

És az ÚR megnyitotta a szamár száját, és az így szólt Bálámhoz: Mit cselekedtem ellened, hogy immár harmadszor vertél meg engem? Bálám pedig ezt mondta a szamárnak: Mert csúfot űztél belőlem; bárcsak volna kard a kezemben, bizony most megölnélek. A szamár pedig ezt mondta Bálámnak: Avagy nem a te szamarad vagyok-é én, amelyen mind ez ideig attól fogva lovagoltál, hogy a tied lettem? Szoktam-e valaha így cselekedni veled? Ő pedig azt felelte: Nem. 4Mózes 22:28–30.

A hamis próféta a vasárnaptörvény idején szólal meg, és az iszlám is a vasárnaptörvény idején szólal meg. Prófétai értelemben mindkettő hamis próféta. A vasárnaptörvény idején megszólal Habakuk „látomása”, amely késlekedett.

Mert e látomás még a rendelt időre szól, de a végén megszólal, és nem hazudik: ha késlekedik is, várj rá; mert bizonyosan eljön, nem marad el. Habakuk 2:3.

Habakuk az igaz próféta, aki a hamis prófétákkal ellentétben szól. Habakuk „látomása” a korábban néma Ezékiel szája által szól, akinek szája azután megnyílik. Az ígéret, hogy Isten szája lesz, Jeremiásnak adatott.

Miért szüntelen az én fájdalmam, és gyógyíthatatlan az én sebem, amely nem akar meggyógyulni? Olyanná leszel-e számomra, mint a csalóka patak, mint a vizek, amelyek eltűnnek? Azért így szól az Úr: Ha megtérsz, visszahozlak téged, és megállsz előttem; és ha elválasztod a drágát a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szám: ők térjenek meg hozzád, de te ne térj őhozzájuk. Jeremiás 15:18, 19.

A vasárnaptörvény idején véget ért Zakariás kilenc hónapig tartó némasága, amikor megszólalt, és megerősítette, hogy fiának János legyen a neve. Zakariás azokat a vezetőket jelképezte, akik nem hisznek a harmadik angyal szavának, János pedig az Illés-mozgalmat, azt az egyházat, amely előkészíti majd Krisztus második eljövetelét.

Zakariás pedig ezt mondta az angyalnak: Miről tudhatom meg ezt? Mert én vén ember vagyok, és a feleségem is igen előrehaladott korban van. Az angyal pedig felelvén, ezt mondta neki: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok; és azért küldettem, hogy szóljak neked, és hirdessem neked ezeket az örömhíreket. És íme, megnémulsz, és nem leszel képes szólni mindama napig, amelyen ezek meglesznek, mivel nem hittél az én beszédeimnek, amelyek beteljesednek a maguk idejében.

A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy oly sokáig időzött a templomban. És amikor kijött, nem tudott szólni hozzájuk; ekkor felismerték, hogy látomást látott a templomban, mert integetett nekik, és néma maradt. Lukács 1:18–22.

Zakariás a papok nyolcadik rendjéhez tartozott.

Júdea királyának, Heródesnek napjaiban volt egy Zakariás nevű pap, Abija rendjéből; és a felesége Áron leányai közül való volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, az Úr minden parancsolatában és rendelésében feddhetetlenül jártak. És nem volt gyermekük, mivel Erzsébet meddő volt, és mindketten igen előrehaladott korúak voltak már. Történt pedig, hogy miközben papi szolgálatát végezte Isten előtt rendjének beosztása szerint, a papi tisztség szokása szerint rá esett a sors, hogy bemenjen az Úr templomába és tömjént gyújtson. És a nép egész sokasága odakinn imádkozott a tömjénezés órájában. Lukács 1:5–10.

Minden próféta az utolsó napokat jeleníti meg, és Zakariás bement a templomba, ahogyan Ezékiel is. A nyolcadik papi rendhez tartozott, ami azt a nyolc lelket jelképezi, akik Noé bárkájában a régi világból az új világba jutottak. Mind ő, mind a felesége feddhetetlen volt, Zakariás mégis kételkedett Gábriel szavaiban. A millerita mozgalom kezdetben filadelfiai (feddhetetlen) volt, de 1856-ban laodiceaivá vált. Az utolsó napokban az angyal üzenete a harmadik angyal üzenete, Gábriel Zakariáshoz intézett üzenete pedig a harmadik angyal üzenetét, valamint a Keresztelő János által megjelenített Illés-üzenetet is jelképezi.

És megjelent neki az Úr angyala, a füstölőoltár jobb oldalán állva. Amikor Zakariás meglátta őt, megrettent, és félelem szállta meg. De az angyal így szólt hozzá: Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és nevezd őt Jánosnak. És örömöd és vigasságod lesz; és sokan örvendeznek majd az ő születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és betelik Szentlélekkel már anyja méhétől fogva. És Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez fordítsa, és az engedetleneket az igazak bölcsességére; hogy az Úrnak felkészült népet készítsen. Zakariás pedig így szólt az angyalhoz: Miről tudhatom meg ezt? Mert én vén ember vagyok, és a feleségem is előrehaladott korú. Az angyal pedig felelvén, monda neki: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok; és azért küldettem, hogy szóljak neked, és hirdessem neked ezeket az örömhíreket. Lukács 1:11–19.

Zakariás kételkedett abban, hogy az eljövendő Illésről szóló üzenet beteljesedik.

Íme, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt eljön az Úr nagy és rettenetes napja: És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig atyáikhoz, hogy el ne jöjjek, és átokkal ne sújtsam a földet. Malakiás 4:5, 6.

White testvér Ezékiel kilencedik fejezetének megpecsételésével összefüggésben azonosítja, hogy a laodiceai hetednapi adventista egyház vezetőségét miért Zakariás hitetlensége jelképezte.

„Azok, akik nem éreznek fájdalmat saját lelki hanyatlásuk miatt, és nem gyászolják mások bűneit, Isten pecsétje nélkül maradnak. Az Úr megbízza követeit, a kezükben öldöklő fegyvereket tartó férfiakat: »Menjetek utána a városon át, és vágjatok le; szemetek ne kíméljen, és ne legyen bennetek irgalom sem; öreget, ifjat, szüzet, kisgyermeket és asszonyokat öldököljetek le teljesen; de ne közeledjetek senkihez, akin a jel van; és az én szenthelyemen kezdjétek.« Akkor a ház előtt levő véneken kezdték.”

„Itt látjuk, hogy az egyház — az Úr szentélye — volt az első, amely megérezte Isten haragjának sújtását. A vének, azok, akiknek Isten nagy világosságot adott, és akik a nép lelki érdekeinek őrzőiként álltak, elárulták a rájuk bízott megbízatást. Azt az álláspontot foglalták el, hogy nem kell csodákat várnunk és Isten hatalmának olyan nyilvánvaló megnyilatkozását, mint a korábbi napokban. Az idők megváltoztak. Ezek a szavak megerősítik hitetlenségüket, és ezt mondják: Az Úr sem jót nem tesz, sem rosszat nem tesz. Túl irgalmas ahhoz, hogy ítélettel látogassa meg népét. Így a „Békesség és biztonság” a kiáltás azoknak az embereknek az ajkán, akik soha többé nem emelik fel szavukat, mint a trombita, hogy megmutassák Isten népének vétkeiket és Jákób házának bűneit. Ezek a néma ebek, amelyek nem akartak ugatni, azok, akik megsértett Isten igazságos bosszúját érzik meg. Férfiak, hajadonok és kisgyermekek mind együtt vesznek el.” Testimonies, 5. kötet, 211.

Zakariás kételkedett a harmadik angyal üzenetében, amely Illés üzenete, s amely megismétli Keresztelő János történetét, valamint William Miller történetét is.

Öt hónap

Erzsébet öt hónapon át rejtette terhességét.

És ama napok után az ő felesége, Erzsébet fogant méhében, és öt hónapon át elrejtőzött, mondván: Így cselekedett velem az Úr azokban a napokban, amelyekben reám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek között. A hatodik hónapban pedig elküldetett az Istentől Gábriel angyal Galilea egyik városába, amelynek neve Názáret. Lukács 1:24–26.

Zakariás a papok nyolcadik rendjéből való volt, összhangban fiának, Jánosnak a nyolcadik napon történő körülmetélésével, amikor Zakariás ismét beszélni fog. Ő és fia, János azt a nyolc lelket jelképezik, akik Noé bárkájában voltak, és akik öt hónapig, vagyis százötven napig el voltak rejtve az özönvíz vizei által hozott halál elől. A terhesség százötven napja és az özönvíz vizei egybeesnek a Jelenések könyve 9. fejezetében szereplő két öt hónapos időszakkal.

Zakariás és fia, János a hetedik, laodiceai gyülekezetből a nyolcadik, filadelfiai gyülekezetbe való átmenetet is jelképezik. A Zakariásnak a nyolcadik papi rendben végzett szolgálatától fiának, Jánosnak a nyolcadik napon történt körülmetéléséig terjedő időszak olyan prófétai időszakot jelképez, amelynek kezdetét és végét a nyolcas szám jelöli. E prófétai időszakon belül van egy öt hónapos szakasz, amely az elrejtőzés időszakát jelképezi.

A prófécia „megszólalása” azonosítja a hamarosan eljövendő vasárnapi törvényt, ezért Zakariás a vasárnapi törvény idején szólal meg, amikor fia pecsétet kap, amit a körülmetélés cselekménye jelképez. Abban a történetben, a vasárnapi törvényt megelőzően, amikor Zakariás megszólal, öt hónap végén, a hatodik hónapban Mária meglátogatja Erzsébetet, és a Szentlélek felkeni Erzsébetet, aki asszonyként Isten egyházának felkenését jelképezi négy hónappal a hamarosan eljövendő vasárnapi törvény előtt.

Azokban a napokban pedig Mária felkelt, és sietséggel a hegyvidékre ment, Júda egyik városába; és bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És lőn, hogy amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, a magzat megmozdult az ő méhében; és Erzsébet betelék Szentlélekkel. És fennszóval kiáltott, és monda: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jő énhozzám? Mert íme, mihelyt a te köszöntésednek szava fülembe hatolt, a magzat örvendezéssel mozdult meg az én méhemben. És boldog az, aki hitt; mert beteljesednek mindazok, amelyeket az Úr mondott néki. Lukács 1:39–45.

Öt hónap elteltével Erzsébet „hangos szóval” szólt Máriához, méltatva Máriának a Gábriel üzenetébe vetett hitét; ez az üzenet az utolsó napokban a harmadik angyal üzenete. Erzsébet férje, Zakariás nem hitt, Mária azonban igen. Mária öt hónappal Zakariás után hallotta Gábriel üzenetét, így a harmadik angyalba vetett hitének megjelenése időben az öt hónap rejtett üzenetének feltárása utánra helyeződik. Az öt hónap rejtett üzenete az utolsó napokban a Jelenések könyve kilencedik fejezetének ötödik versében szereplő első öt hónap. Mária az utolsó napok azon egyházát jelképezi, amely elfogadja a harmadik angyal üzenetét; ez az üzenet magában foglalja az öt hónap pecsétjének különleges felbontását, közvetlenül azelőtt, hogy mintegy négy hónappal később elérkezne a hamarosan eljövendő vasárnaptörvény megszólalásának ideje.

Mária látogatásának útjelző pontjainál az első és a második angyal Zakariás és Erzsébet által jelképezett mozgalma összekapcsolódik a harmadik angyal Mária és József által jelképezett mozgalmával. Zakariás egy olyan egyház tisztségviselőjét jelképezi, amely nem hitt a harmadik angyal üzenetében, József, az ács pedig olyan mozgalmat jelképez, amelyet az önfenntartó munka képvisel. Az adventizmus úgy ér véget, ahogyan elkezdődött; mozgalomként indult, nem pedig szervezett egyházi struktúraként. A József, Mária és Krisztus által jelképezett száznegyvennégyezer mozgalma közvetlen rokonságban áll a Zakariás, Erzsébet és János által jelképezett millerita mozgalommal, az 1863-as hitetlenséget pedig Zakariás jelképezi. 1863 az első és a második angyal üzeneteivel szembeni hitetlenséget jelképezi, a harmadik angyal mozgalma pedig Mária hitét jelképezi.

„Angyalok küldettek, hogy segítséget nyújtsanak a mennyből alászálló hatalmas angyalnak, és hangokat hallottam, amelyek úgy tűntek, mindenfelől felhangzanak: »Fussatok ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesei az ő bűneinek, és hogy ne kapjatok az ő csapásaiból. Mert az ő bűnei az égig hatottak, és Isten megemlékezett az ő gonoszságairól.« Ez az üzenet úgy tűnt, mintha a harmadik üzenethez járulna, ahhoz kapcsolódva, miként az éjféli kiáltás csatlakozott a második angyal üzenetéhez 1844-ben. Isten dicsősége megnyugodott a türelmesen várakozó szenteken, és ők félelem nélkül hirdették az utolsó ünnepélyes figyelmeztetést, Babilon bukását hangoztatva, és felszólítva Isten népét, hogy jöjjenek ki belőle, hogy elkerüljék annak rettenetes végzetét.” Early Writings, 277.

Két üzenet összekapcsolódását Mária Erzsébetnél tett látogatása jelképezi, és ez a pont akkor érkezett el, amikor az elrejtett öt hónap nyilvánvalóvá válik. Ez az a pont, ahol két prófécia összekapcsolódik, és együtt hirdettetik. Az egyiket Erzsébet hirdette, a másikat pedig Mária. Két üzenet összekapcsolódása azonosítja azt az időt, amikor az éjféli kiáltás összekapcsolódik a második angyal üzenetével, és ez a millerita történelemben az exeteri táborgyűlésen következett be.

Miután Erzsébet, majd Mária is elmondta a maga kijelentését, „Mária mintegy három hónapig maradt nála, azután hazatért.” Lukács 1:56. Az Exetertől 1844. október 22-éig tartó hatvanhat napos időszakot az a négy hónap jelképezi, amely a közelgő vasárnaptörvény idején ért véget, amikor Zakariás megszólalt. A négy hónap az éjféli kiáltás üzenetének hirdetési időszakát jelképezi, amely az öt rejtett hónap üzenete után érkezik el.

A millerita történelem két üzenete az első és a második angyal volt, és az első angyal üzenetét egy időprófécia beteljesedése hatalmazta fel, amely egy öt hónapos időszakkal kezdődött, s amely részben rejtve maradt egészen a beteljesedése előtt tíz nappal, 1840. augusztus 11-éig, amint azt Josiah Litch kifejtette. A második angyal üzenetének felhatalmazása az 1843-ra vonatkozó téves előrejelzés helyesbítése volt, amely az exeteri tábori összejövetelen történt, amint azt Samuel Snow kifejtette.

Az éjféli kiáltás kettős üzenetének hirdetése az ajtó bezárulását megelőző rövid időszakként jelenik meg; Noé történetében az ajtó bezárulása egy öt hónapos időszakot nyitott meg, amely azzal zárult, hogy a bárka megállapodott az Ararát hegyének tetején. Az éjféli kiáltás hirdetésének időszaka az elrejtett öt hónap pecsétjének felbontása után következik, amelyre 1840. augusztus 11-e előtt tíz nappal került sor, és egyúttal azutánra esik, hogy az Úr elvette kezét azokról a számokról, amelyeket az 1843-as táblázaton eltakart. Az augusztus 1-jétől 11-éig tartó tíz nap megfelel az Exetertől 1844. október 22-éig tartó hatvanhat napnak, a kettős bizonyságtétel pedig arra mutat rá, hogy egy elrejtett öt hónapos időszak pecsétjének felbontása – az első csalódást előidéző téves hirdetés helyesbítésével együtt – akkor történik, amikor Mária a hatodik hónapban találkozik Erzsébettel, és köszönti őt.

A vasárnaptörvénynél az Egyesült Államok sárkányként szól, az iszlám szamara megszólal, és Habakuk látomása Jeremiás, Zakariás és Ezékiel szája által szól. A vasárnaptörvénynél Ezékiel jel, s így azt a zászlót jelképezi, amelyet a vasárnaptörvénynél emelnek fel. Az Ezékiel könyvében előforduló „jel” szó kilenc hivatkozása közül kettő a „szombatokat” az Isten és az emberiség egyesülését megjelenítő megszentelődés jeleként azonosítja.

De az én nevemért cselekedtem, hogy meg ne szentségteleníttessék a pogányok előtt, akik között voltak, akiknek szeme láttára megismertettem magamat velük, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről. Ezért kihoztam őket Egyiptom földjéről, és bevittem őket a pusztába. És nekik adtam rendeléseimet, és megismertettem velük ítéleteimet, amelyek által, ha az ember cselekszi azokat, élni fog azok által.

Sőt, szombataimat is nekik adtam, hogy jelül legyenek köztem és közöttük, hogy megtudják, én vagyok az ÚR, aki megszentelem őket. De Izráel háza fellázadt ellenem a pusztában: rendeléseim szerint nem jártak, és megvetették ítéleteimet, amelyek által az ember, ha cselekszi azokat, él bennük; szombataimat pedig igen megfertőztették. Akkor azt mondtam, kiöntöm rájuk haragomat a pusztában, hogy megemésszem őket. De cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok előtt, akiknek szeme láttára kihoztam őket. Sőt felemeltem kezemet is nekik a pusztában, hogy nem viszem be őket arra a földre, amelyet nekik adtam, a tejjel és mézzel folyóra, amely minden földek ékessége; mivel megvetették ítéleteimet, és rendeléseim szerint nem jártak, hanem megfertőztették szombataimat, mert szívük bálványaik után járt. Mindazáltal szemem megszánta őket, hogy el ne pusztítsam őket, és nem vetettem nekik teljes véget a pusztában. De ezt mondtam fiaiknak a pusztában: Ne járjatok atyáitok rendelései szerint, se ítéleteiket meg ne tartsátok, és bálványaikkal meg ne fertőztessétek magatokat. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek; az én rendeléseim szerint járjatok, és az én ítéleteimet tartsátok meg, és cselekedjétek azokat; És szenteljétek meg szombataimat, hogy jelül legyenek köztem és közöttetek, hogy megtudjátok, én vagyok az ÚR, a ti Istenetek. Ezékiel 20:9–20.

Ezékiel a száznegyvennégyezer zászlaját jelképezi, az Úr „szombatjai” pedig az emberi természettel egyesült Istenség jeléül szolgálnak. Ezékiel a jel az ostrom kezdetén, és ő a jel Jeruzsálem pusztulásakor is, amikor zászlóként magasba emelik. Az ostrom kezdetén azok is jelül szolgálnak, akik nem hajlandók látni és hallani, akik megszentségtelenítik az Ő „szombatjait”.

Akkor eljöttek hozzám Izráel vénei közül némelyek, és leültek előttem. És az Úr igéje szólt hozzám, mondván: Embernek fia, ezek a férfiak bálványaikat szívükbe emelték, és bűnük botránykövét arcuk elé állították: vajon engedjem-e, hogy egyáltalán megkérdezzenek engem? Ezért szólj hozzájuk, és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Izráel házából minden ember, aki bálványait szívébe emeli, és bűnének botránykövét arca elé állítja, és odamegy a prófétához: én, az Úr, felelek annak, aki odamegy, bálványainak sokasága szerint; hogy megragadjam Izráel házát a saját szívében, mivel mindnyájan elidegenedtek tőlem bálványaik által.

Ezért mondd Izráel házának: Így szól az Úr Isten: Térjetek meg, és forduljatok el bálványaitoktól, és fordítsátok el orcátokat minden utálatosságotoktól. Mert Izráel házából való minden ember, vagy az idegen, aki Izráelben tartózkodik, aki elszakad tőlem, és bálványait szívében állítja fel, és vétkének botránkoztató kövét arca elé helyezi, és a prófétához megy, hogy általa felőlem tudakozódjék: én, az Úr, magam felelek annak. És ellene fordítom arcomat annak az embernek, és jellé és példabeszéddé teszem őt, és kiirtom őt népem közül; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. És ha a próféta megcsalatkozik, amikor szól valamit, én, az Úr, csaltam meg azt a prófétát, és kinyújtom kezemet ellene, és elveszítem őt népem, Izráel közül. És viselik gonoszságuk büntetését: a próféta büntetése olyan lesz, mint annak büntetése, aki őhozzá folyamodik; azért, hogy Izráel háza többé el ne tévelyedjék tőlem, és ne szennyeződjék meg többé minden vétkével, hanem hogy népemmé legyenek, én pedig Istenükké legyek, ezt mondja az Úr Isten. Ezékiel 14:1–11.

Nashville-ben a laodiceai Hetednapi Adventista Egyház azon tagjaitól, akik Zakariáshoz hasonlóan nem hittek, és akik „arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem kell csodákra és Isten hatalmának olyan szembetűnő megnyilvánulására számítanunk, mint a korábbi időkben”, ahogyan azt az 1840-től 1844-ig terjedő időszak jelképezi, az adventizmuson kívül állók számon fogják kérni, hogy miért mulasztották el a figyelmeztetést. Ők válnak a békesség és biztonság hamis üzenetének „jelévé”, amely a bölcsek és a balgák szétválását jelzi, amint azt az exeteri tábori összejövetelen a két, egymással szemben álló sátor jelképezi. Ők a bálványimádás és a lázadás „jelét” hordozzák, míg Ezékiel az igaz prófétai figyelmeztető üzenetet hordozza. Az ostrom végén, amikor Jeruzsálem elpusztul, ami a vasárnaptörvényt jelképezi, a lázadás jele a fenevad bélyege, az engedelmesség jele pedig Isten pecsétje.

Az adventizmus számára a kegyelmi idő a vasárnaptörvénynél teljesen lezárul, és ott megjelenik az igazaknak és a gonoszoknak jele, akik ott meg vannak jelölve. A kegyelmi idő lezárulása a hamarosan bekövetkező vasárnaptörvénynél előképezi a kegyelmi idő lezárulását, amikor Mihály felkel, és ott a sokaságok halálának jele Góg és Magóg által van ábrázolva.

És akik utazva áthaladnak azon a földön, ha valamelyik embercsontot lát, jelt állít mellé, míg az eltemetők el nem temetik azt Hamon-Góg völgyében. És a város neve is Hamóna lesz. Így tisztítják meg a földet. Ezékiel 39:15–16.

A szövetség jelét Ezékiel könyvének harminchetedik fejezete mutatja be, amelyben a holt csontok völgye életre kel, és a két fadarab egyesül. A csontokat az iszlám egy, a négy szél által jelképezett üzenete kelti életre, ami 1840. augusztus 11-ének előképe. A két fadarab eggyé válik, ami a második angyal üzenetének és az éjféli kiáltás üzenetének egyesülését jelképezi. A csontok az első angyal erővel való felruházását, a két fadarab pedig a második angyal erővel való felruházását jelképezik. Ezt követően Isten népe az Ő végidőbeli, kiválasztott szövetségi népe, amelyet János száznegyvennégyezerként mutat be.

És békességnek szövetségét kötöm velük; örökkévaló szövetség lesz az velük; elhelyezem őket, megsokasítom őket, és szenthelyemet örökre közéjük helyezem. Hajlékom is velük lesz; igen, Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. És megtudják a pogányok, hogy én, az Úr, megszentelem Izráelt, amikor szenthelyem örökre közöttük lesz. Ezékiel 37:26–28.

Az istenség és az emberség egyesülését Isten Igéje többféleképpen ábrázolja, és ennek egyik szemléltetése az, amikor a „lélek fellegvára”, amely az ember magasabb természetében helyezkedik el, kapcsolódik Isten szentélyének fellegvárához. Amikor a mennyei trónterem, amely Isten fellegvárát jelképezi, egyesül az ember magasabb természetének fellegvárával, Isten népe „megszenteltetik”, és Ő „mindörökké közöttük lakozik”.

A harminchetedik fejezet után Ezékiel előadja a harmincnyolcadik és harminckilencedik fejezetet, ahol Gógot és Magógot az emberiség ama szövetségének jelképeiként tárgyalja, amely Isten választott szövetségi népén kívül áll. A negyvenedik fejezetben a harminchetedik fejezet szövetségi népe úgy jelenik meg, mint egy templom, amely betölti az egész földet. A harmincnyolcadiktól a negyvenedikig terjedő fejezetek Isten szövetségi népének felemelkedését ábrázolják az utolsó napokban, amint azt a 38-as és 40-es számok jelképezik.

Ezeket a dolgokat a következő cikkben folytatjuk.