Leviticus twenty-three presents the spring and the fall feasts, and the representation of the feasts is divinely profound in the structure, and in the perfect alignment of the beginning and ending structures, within the overall structure. The spring feasts and fall feasts align with one another. The chapter bears witness of Palmoni, the wonderful numberer over and over again. The chapter soundly and marvelously connects with the latter-day message of the one hundred and forty-four thousand.
Mózes harmadik könyve huszonharmadik fejezete bemutatja a tavaszi és az őszi ünnepeket, és az ünnepek ábrázolása szerkezetében, valamint a kezdő és a záró szerkezetnek az átfogó szerkezeten belüli tökéletes összhangjában is isteni mélységű. A tavaszi ünnepek és az őszi ünnepek egymással összhangban állnak. A fejezet újra és újra bizonyságot tesz Palmoniról, a csodálatos számlálóról. A fejezet szilárdan és csodálatos módon kapcsolódik a száznegyvennégyezerre vonatkozó utolsó napi üzenethez.
The number “23” represents the atonement, which is the combination of Divinity and humanity. The name Leviticus represents the priesthood of the one hundred and forty-four thousand, for all the prophets speak of the latter days, and the priests of the latter days are those who Peter identifies as a holy priesthood. Peter’s holy priesthood is the wise who understand the increase of knowledge that produces the message of the Midnight Cry. The foolish, or wicked as Daniel identifies them, reject the increase of knowledge, and Hosea informs us that for this reason they are rejected as priests.
A „23” szám az engesztelést jelképezi, amely az istenség és az emberség egyesülése. A Leviticus neve a száznegyvennégyezer papságát jelképezi, mert minden próféta az utolsó napokról szól, és az utolsó napok papjai azok, akiket Péter szent papságként azonosít. Péter szent papsága a bölcsek, akik megértik a tudás gyarapodását, amely az Éjféli Kiáltás üzenetét létrehozza. A balgák, vagy a gonoszok, ahogyan Dániel azonosítja őket, elutasítják a tudás gyarapodását, és Hóseás tudatja velünk, hogy emiatt papként elvettetnek.
My people are destroyed for lack of knowledge: because thou hast rejected knowledge, I will also reject thee, that thou shalt be no priest to me: seeing thou hast forgotten the law of thy God, I will also forget thy children. As they were increased, so they sinned against me: therefore will I change their glory into shame. Hosea 4:6, 7.
Népem elvész, mert nincs ismerete; mivel te megvetetted az ismeretet, én is megvetlek téged, hogy ne légy papom előttem; mivel elfeledkeztél Istened törvényéről, én is elfeledkezem gyermekeidről. Amilyen mértékben megsokasodtak, olyan mértékben vétkeztek ellenem; ezért dicsőségüket gyalázattá változtatom. Hóseás 4:6–7.
The drunkards of Ephraim, who Isaiah also calls the “crown of glory” have their glory turned into “shame.” Hosea specifically identifies that those who reject the increase of knowledge of the latter days are the Laodicean Seventh-day Adventist church, for he recorded, “My people.” His people will be rejected as priests, and it happens in the final and fourth generation, for He is to forget their children, and children represent the last generation.
Efraim részegeseinek, akiket Ézsaiás a „dicsőség koronájának” is nevez, dicsősége „gyalázattá” változik. Hóseás kifejezetten azonosítja, hogy azok, akik elutasítják az utolsó napokban való ismeret gyarapodását, a laodiceai Hetednapi Adventista egyház, mert ezt jegyezte fel: „Az én népem.” Az ő népe papként elvettetik, és ez a végső, negyedik nemzedékben történik, mert ő elfelejti gyermekeiket, és a gyermekek az utolsó nemzedéket jelképezik.
At—one—ment
Engesztelés
The title of “Leviticus 23,” means “the atonement of the priesthood of the one hundred and forty-four thousand.” This truth can be deduced with simply the name of the book in connection with the chapter number. The atonement, which Leviticus twenty-three addresses means “at-one-ment,” and is identifying the combination of Divinity and humanity. That combination is represented with a multitude of symbols in God’s Word, one of which is that the human temple is to be combined with the Divine temple.
A „Leviticus 23” cím jelentése: „a száznegyvennégyezer papságának engesztelése”. Ezt az igazságot pusztán a könyv nevéből a fejezetszámmal összefüggésben le lehet vezetni. Az engesztelés, amelyről a Leviticus huszonhárom szól, azt jelenti: „eggyé tétel”, és az istenség és az emberi természet egyesítését jelöli. Ezt az egyesülést Isten Igéjében jelképek sokasága ábrázolja, amelyek közül az egyik az, hogy az emberi templomnak egyesülnie kell az isteni templommal.
The human temple has a framework of “23” male and “23” female chromosomes. Peter identifies that the priesthood of the one hundred and forty-four thousand are a “spiritual house.” Those chromosomes join together as does a man and woman, and what God has joined together, let no man put asunder. The marriage is another symbol of the at-one-ment. Leviticus “23” means the combination of the temple of the Heavenly High Priest, with the temple of the priests who are the one hundred and forty-four thousand.
Az emberi templom váza „23” férfi és „23” női kromoszómából áll. Péter úgy azonosítja a száznegyvennégyezer papságát, mint „lelki házat”. E kromoszómák egyesülnek, miként a férfi és a nő, és amit Isten egybekötött, ember azt el ne válassza. A házasság egy másik jelképe az egy-gyé-válásnak. A „23.” Leviticus a Mennyei Főpap templomának és a papok templomának egyesülését jelenti, akik a száznegyvennégyezren.
Twenty-two Verses
Huszonkét vers
The spring feasts in Leviticus twenty-three are represented in the first twenty-two verses of the chapter, and the fall feasts are represented in the last twenty-two verses of the chapter. The last verse is verse forty-four, a symbol of 1844, when the antitypical Day of Atonement began on the tenth day of the seventh month, in fulfillment of Leviticus twenty-three. Chapter twenty-three is divided into two periods of twenty-two verses, both twenty-two verse periods are logically connected by being feasts, but also logically separated by Christ’s courtyard and holy place ministry, represented by the springtime and His Most Holy Place ministry represented by the fall.
A tavaszi ünnepeket Mózes harmadik könyve huszonharmadik fejezetének első huszonkét verse ábrázolja, az őszi ünnepeket pedig a fejezet utolsó huszonkét verse. Az utolsó vers a negyvennegyedik vers, amely 1844 jelképe, amikor a hetedik hónap tizedik napján megkezdődött az engesztelés ellenképi napja, Mózes harmadik könyve huszonharmadik fejezetének beteljesedéseként. A huszonharmadik fejezet két huszonkét versből álló időszakra oszlik; mindkét huszonkét versből álló időszak logikailag összekapcsolódik azáltal, hogy ünnepek, ugyanakkor logikailag el is különülnek Krisztusnak az udvarban és a szenthelyen végzett szolgálata által, amelyet a tavasz jelképez, valamint a Szentek Szentjében végzett szolgálata által, amelyet az ősz jelképez.
22
22
Both the spring and fall feasts are represented by twenty-two verses, and the verses align with the witness of the Hebrew alphabet, which consists of “22” letters. “22” is a tithe of “220,” which is a symbol of the combination of Divinity and humanity. “220” represents the starting of both the 2,520 years of the scattering of Judah, and the 2,300 years until the Day of Atonement. The starting point of the 2,520 was 677 BC and the starting point for the 2,300 was 457 BC, thus identifying two hundred and twenty years as the link between the prophecy of the trampling down of God’s host and the prophecy of the trampling down of God’s sanctuary. Both those prophecies ended at the antitypical Day of Atonements’ arrival on October 22, 1844.
Mind a tavaszi, mind az őszi ünnepeket huszonkét vers képviseli, és e versek összhangban állnak a héber ábécé tanúságával, amely „22” betűből áll. A „22” a „220” tizede, amely az istenség és az emberiség egyesülésének jelképe. A „220” egyaránt a Júda szétszóratásának 2520 évének, valamint az Engesztelés Napjáig tartó 2300 évnek a kezdetét jelöli. A 2520 kiindulópontja Kr. e. 677 volt, a 2300-é pedig Kr. e. 457; ezáltal a kétszázhúsz év azonosíttatik Isten serege eltiprásának próféciája és Isten szentélye eltiprásának próféciája közötti összekötő kapocsként. Mindkét prófécia az antitipikus Engesztelési Nap 1844. október 22-i elérkezésével ért véget.
On that date, the work of Christ in combining the human temple with the Divine temple began, and at that time, both Habakkuk 2:20 and John 2:20 were fulfilled. Habakkuk identified the Divine was then in the Most Holy Place, and John recorded that the Millerite temple that was to enter by faith into that Most Holy Place had completed the forty-six-year period, that marked the erection of the Millerite human temple from 1798 unto 1844. The history of “46” years, consisting of “23” and “23” is represented by the work of William Miller who first began to present the message of that history in 1831, “220” years after the publication of the King James Bible. The Divine Word published in 1611, was combined with a human messenger “220” years later in 1831. Both the spring and fall feasts are represented by “22” verses.
Azon a napon vette kezdetét Krisztus munkája az emberi templomnak az isteni templommal való egyesítésében, és abban az időben mind a Habakuk 2:20, mind a János 2:20 beteljesedett. Habakuk azonosította, hogy az Isteni akkor a Szentek Szentjében volt, János pedig feljegyezte, hogy a millerita templom, amelynek hit által be kellett lépnie abba a Szentek Szentjébe, betöltötte a negyvenhat éves időszakot, amely 1798-tól 1844-ig a millerita emberi templom felépítését jelölte. A „46” éves történelmet, amely „23”-ból és „23”-ból áll, William Miller munkája szemlélteti, aki először 1831-ben kezdte hirdetni e történelem üzenetét, „220” évvel a King James Biblia kiadása után. Az 1611-ben kiadott Isteni Ige „220” évvel később, 1831-ben egyesült egy emberi hírvivővel. Mind a tavaszi, mind az őszi ünnepeket „22” vers képviseli.
Twenty-two verses of two lines of the same subject demands that prophetically the first twenty-two verses are to be laid over the top of the next twenty-two verses. In aligning the two lines in this fashion you are joining the work of the courtyard and holy place, represented in the spring feasts with the work of Christ in the Most Holy Place. At this prophetic level it represents the joining of two temples, which illustrates Christ’s work of at-one-ment.
Ugyanazon tárgykör negyvennégy verse, két-két sorba rendezve, prófétai értelemben azt kívánja meg, hogy az első huszonkét verset a következő huszonkét vers fölé helyezzük. Amikor a két sort ily módon egymáshoz igazítjuk, egyesítjük az udvarnak és a szenthelynek a tavaszi ünnepekben jelképezett szolgálatát Krisztusnak a Szentek Szentjében végzett munkájával. E prófétai szinten ez két templom egyesítését jelképezi, ami Krisztus engesztelő munkáját szemlélteti.
When verses one through twenty-two are aligned with verse twenty-three through forty-four, a prophetic line is established that is witnessed to by the twenty-two letters of the Hebrew alphabet, and by the symbolism represented by the number “22” and also by the symbolism represented by the feasts in accompaniment with those feasts fulfillment in sacred history.
Amikor az egytől huszonkettőig terjedő versek a huszonháromtól negyvennégyig terjedő versekkel összhangba kerülnek, olyan prófétai vonal rajzolódik ki, amelyről a héber ábécé huszonkét betűje tesz tanúságot, valamint a „22” szám által jelképezett szimbolika, továbbá az ünnepek által képviselt szimbolika is, összhangban e ünnepek beteljesedésével a szent történelemben.
The beginning of the spring feasts first identifies the seventh-day Sabbath and the ending of the fall feasts identifies the seventh-year Sabbath. Christ, as Alpha and Omega placed the Sabbath at the beginning and ending of the two witnesses of “22” in the line of the priesthood of the one hundred and forty-four thousand.
A tavaszi ünnepek kezdete először a hetedik napi szombatot jelöli meg, az őszi ünnepek vége pedig a hetedik évi szombatot azonosítja. Krisztus, mint Alfa és Ómega, a szombatot a „22” két tanújának elejére és végére helyezte a száznegyvennégyezer papságának vonalában.
The seventh-day Sabbath was the special light at the beginning of the antitypical Day of Atonement in 1844, and the light of the seventh-year Sabbath is the light at the end. The seventh-day Sabbath was also the first holy convocation of Leviticus “23,” as is the seventh-year Sabbath the last holy convocation in the chapter. Sabbath is the alpha and omega of the priest’s line in chapter “23.” The first, and seventh-day Sabbath is the alpha of the priesthood of the one hundred and forty-four thousand, and the last, and seventh-year Sabbath is the omega of the priesthood of the one hundred and forty-four thousand.
A hetedik napi szombat volt a különleges világosság az engesztelés előképes nagy napjának kezdetén, 1844-ben, és a hetedik évi szombat világossága a végén ragyog. A hetedik napi szombat egyúttal Mózes harmadik könyve „23.” fejezetének első szent gyülekezése volt, miként a hetedik évi szombat a fejezet utolsó szent gyülekezése. A szombat a pap vonalának alfája és ómegája a „23.” fejezetben. Az első, vagyis a hetedik napi szombat a száznegyvennégyezer papságának alfája, az utolsó, vagyis a hetedik évi szombat pedig a száznegyvennégyezer papságának ómegája.
“Those who commune with God walk in the light of the Sun of Righteousness. They do not dishonor their Redeemer by corrupting their way before God. Heavenly light shines upon them. As they near the close of this earth’s history, their knowledge of Christ, and of the prophecies relating to him, greatly increases. They are of infinite worth in God’s sight; for they are in unity with his Son. To them the word of God is of surpassing beauty and loveliness. They see its importance. Truth is unfolded to them. The doctrine of the incarnation is invested with a soft radiance. They see that the Scripture is the key that unlocks all mysteries and solves all difficulties. Those who have been unwilling to receive the light and walk in the light will be unable to understand the mystery of godliness, but those who have not hesitated to take up the cross and follow Jesus, will see light in God’s light.” The Southern Watchman, April 4, 1905.
„Azok, akik közösségben élnek Istennel, az Igazság Napjának világosságában járnak. Nem gyalázzák meg Megváltójukat azáltal, hogy megrontják útjukat Isten előtt. Mennyei világosság ragyog rájuk. Amint e föld történelmének végéhez közelednek, Krisztusról való ismeretük, valamint a rá vonatkozó próféciák ismerete nagymértékben gyarapodik. Isten szemében végtelen értékűek; mert egységben vannak az ő Fiával. Számukra Isten Igéje felülmúlhatatlan szépségű és kedvességű. Látják annak fontosságát. Az igazság feltárul előttük. A megtestesülés tanát szelíd ragyogás övezi. Látják, hogy a Szentírás az a kulcs, amely minden titkot megnyit és minden nehézséget megold. Azok, akik nem voltak hajlandók befogadni a világosságot és a világosságban járni, képtelenek lesznek megérteni a kegyesség titkát; de akik nem haboztak felvenni a keresztet és követni Jézust, világosságot fognak látni Isten világosságában.” The Southern Watchman, 1905. április 4.
Here, “near the close of this earth’s history,” at the end of the antitypical Day of Atonement, the “doctrine of the incarnation” is invested with a “soft” radiance as was the doctrine of the seventh-day Sabbath at the beginning of the antitypical Day of Atonement.
Itt, „e föld történelmének vége felé”, az ellenképi engesztelési nap végén, a „megtestesülés tana” „szelíd” ragyogással ruháztatik fel, miként a hetednapi szombat tana az ellenképi engesztelési nap kezdetén.
“Jesus raised the cover of the ark, and I beheld the tables of stone on which the Ten Commandments were written. I was amazed as I saw the fourth commandment in the very center of the ten precepts, with a soft halo of light encircling it. Said the angel: ‘It is the only one of the ten which defines the living God who created the heavens and the earth and all things that are therein. When the foundations of the earth were laid, then was laid the foundation of the Sabbath also.’” Testimonies, volume 1, 75.
„Jézus felemelte a láda fedelét, és megláttam a kőtáblákat, amelyekre a Tízparancsolat volt írva. Elcsodálkoztam, amikor a tíz rendelkezésnek éppen a közepén megláttam a negyedik parancsolatot, amelyet gyengéd fényudvar övezett. Az angyal ezt mondta: »Ez az egyetlen a tíz közül, amely meghatározza az élő Istent, aki megteremtette az eget és a földet, és mindazt, ami azokban van. Amikor a föld alapjai lerakattak, akkor vettetett meg a szombat alapja is.«” Testimonies, 1. kötet, 75.
The seventh-day Sabbath, which is a “foundation,” begins Leviticus “23” and the seventh-year Sabbath ends the testimony of the priests as represented by the spring and fall feasts. The seventh-year Sabbath represents the temple that is built upon the foundation. The seventh-year Sabbath at the end is represented by the 2,520, just as the seventh-day Sabbath is represented by the 2,300. The seventh-year Sabbath represents the “doctrine of the incarnation.” The seventh-day Sabbath is the sign of the Creator and the seventh-year Sabbath is the sign of Divinity combined with humanity.
A hetedik napi szombat, amely „alap”, a Léviticus „23”-at kezdi, és a hetedik évi szombat zárja le a papok bizonyságtételét, amint azt a tavaszi és őszi ünnepek ábrázolják. A hetedik évi szombat azt a templomot jelképezi, amely az alapra épül. A végén álló hetedik évi szombatot a 2,520 jelképezi, miként a hetedik napi szombatot a 2,300. A hetedik évi szombat a „megtestesülés tanát” jelképezi. A hetedik napi szombat a Teremtő jele, a hetedik évi szombat pedig az istenségnek az emberi természettel való egyesülésének jele.
Aligning the Lines
A vonalak összehangolása
When we align the spring feasts with the fall feasts in Leviticus twenty-three, the feast of Passover, is followed the next day by the seven-day feast of unleavened bread, and the feast of first fruits follows the day after the seven-day feast of unleavened bread begins. Three waymarks in three days.
Ha a tavaszi ünnepeket összevetjük az 3Mózes huszonharmadik fejezetében található őszi ünnepekkel, a páska ünnepét másnap a hét napig tartó kovásztalan kenyerek ünnepe követi, és az első zsengék ünnepe a hét napig tartó kovásztalan kenyerek ünnepének kezdete utáni napon következik. Három útjelző három nap alatt.
The period of seven days that makes up the feast of unleavened bread begins with a holy convocation and ends with the same. The day after the feast of unleavened bread begins, the feast of first fruits arrives, and it includes the spring barley first fruit offering. Pentecost, also called the feast of weeks occurs fifty days after the feast of first fruits, which marks the beginning of a seven-week period that ends on the forty-ninth day, which is followed by Pentecost, meaning fifty.
A kovásztalan kenyerek ünnepét alkotó hétnapos időszak szent gyülekezéssel kezdődik, és ugyanazzal végződik. A kovásztalan kenyerek ünnepének kezdetét követő napon elérkezik a zsenge ünnepe, amely magában foglalja a tavaszi árpa zsengeáldozatát. A pünkösd, amelyet a hetek ünnepének is neveznek, a zsenge ünnepe után ötven nappal következik, s ez jelöli egy hét hétből álló időszak kezdetét, amely a negyvenkilencedik napon ér véget, és ezt követi a pünkösd, vagyis az ötvenedik nap.
Passover begins at even on the fourteenth. Passover is not a holy convocation.
A páska tizennegyedikének estéjén kezdődik. A páska nem szent gyülekezés.
Then on the fifteenth day, the seven-day feast of unleavened bread arrives. The first day and the last day of the seven-day feast is holy convocations.
Ezután, a tizenötödik napon kezdődik a hét napig tartó kovásztalan kenyerek ünnepe. A hét napig tartó ünnep első és utolsó napja szent gyülekezés.
The next day, the sixteenth day, the day of first fruits arrives. Then the seven weeks that are marked by the feast of Pentecost begins, and Pentecost is one of the seven holy convocations represented in the spring and fall feasts. First fruits is not a holy convocation.
Másnap, a tizenhatodik napon elérkezik a zsengék napja. Ekkor kezdődik a hét hét, amelyet a pünkösd ünnepe jelöl, és a pünkösd egyike annak a hét szent gyülekezésnek, amelyeket a tavaszi és őszi ünnepek jelképeznek. A zsengék ünnepe nem szent gyülekezés.
Then on the first day of the seventh month the feast of trumpets, is a holy convocation.
Azután a hetedik hónap első napján, a kürtzengés ünnepén, szent gyülekezés van.
The Day of Atonement on the tenth day of the seventh month is a holy convocation, but not a feast.
Az engesztelés napja, a hetedik hónap tizedik napján, szent gyülekezés, de nem ünnep.
The first day of the feast of Tabernacles is a holy convocation. After the seven-day feast there is the eighth day of tabernacles, though the eighth day is considered outside the periods represented by the feasts. That eighth day is a holy convocation.
A sátoros ünnep első napja szent gyülekezés. A hét napig tartó ünnep után következik a sátorok nyolcadik napja, noha a nyolcadik napot az ünnepek által jelképezett időszakokon kívülállónak tekintik. Az a nyolcadik nap szent gyülekezés.
This equates to seven holy convocations when you include the seventh-day Sabbath that introduces the feasts. Seven holy convocations and seven feasts, though they align differently than the holy convocations. The first and last waymarks are Sabbaths, first for day, then for the year. Within the feasts that are identified between the alpha and omega Sabbaths there are seven feasts and five holy convocations. If you include the alpha seventh-day Sabbath and the omega seventh-year Sabbath you have seven holy convocations and seven feasts. It is understood that the eighth day of Tabernacles is not part of the feasts, and creates the enigma of the eighth being of the seven. The point I am identifying here is that Jesus, as Palmoni organized the variations of numbers within chapter “23” in an absolutely astonishing fashion.
Ez hét szent gyülekezést jelent, ha beleszámítjuk a hetedik napi szombatot, amely bevezeti az ünnepeket. Hét szent gyülekezés és hét ünnep, jóllehet ezek másként igazodnak egymáshoz, mint a szent gyülekezések. Az első és az utolsó útjelzők szombatok: először a napra, majd az évre vonatkozóan. Az alfa és ómega szombatok között azonosított ünnepek körén belül hét ünnep és öt szent gyülekezés található. Ha beleszámítjuk az alfa hetedik napi szombatot és az ómega hetedik évi szombatot, akkor hét szent gyülekezésünk és hét ünnepünk van. Közismert, hogy a Sátoros ünnep nyolcadik napja nem része az ünnepeknek, és megteremti annak a rejtélyét, hogy a nyolcadik a hét közül való. Az a pont, amelyre itt rámutatok, az, hogy Jézus, mint Palmoni, abszolút megdöbbentő módon rendezte el a számok változatait a „23.” fejezeten belül.
Spring
Tavasz
The spring feasts contain a seven-day feast period of unleavened bread, containing an alpha holy convocation at the beginning and an omega holy convocation at the end. Pentecost is the third holy convocation in the spring feasts. Pentecost arrives after a seven-week period, that ends with a feast on the fiftieth day. The spring feasts are marked by four feast days and three periods. Passover, unleavened bread, first fruits and Pentecost are the four feast days, and the three periods are the seven days of unleavened bread, the forty-nine days that precede and include the fiftieth day of Pentecost and the first three days which are a period consisting of three steps.
A tavaszi ünnepek magukban foglalják a kovásztalan kenyerek hétnapos ünnepi időszakát, amelynek kezdetén egy alfa szent gyülekezés, végén pedig egy ómega szent gyülekezés áll. Pünkösd a tavaszi ünnepek harmadik szent gyülekezése. Pünkösd egy hét hétből álló időszak után következik, amely az ötvenedik napon tartott ünneppel zárul. A tavaszi ünnepeket négy ünnepnap és három időszak jelöli. A páska, a kovásztalan kenyerek ünnepe, az első zsengék és a pünkösd alkotják a négy ünnepnapot, a három időszak pedig a kovásztalan kenyerek hét napja, a pünkösd ötvenedik napját megelőző és azt magában foglaló negyvenkilenc nap, valamint az első három nap, amely egy három lépésből álló időszak.
The first fruit offering of the Passover period aligns with the first fruit offering on the day of Pentecost; the first fruit offerings of barley in Passover’s three-day period, and the first fruit offering of wheat on Pentecost at the conclusion of the Pentecostal season of forty-nine, slash— fifty days.
A húsvét időszakának zsengeáldozata megfelel a pünkösd napján bemutatott zsengeáldozatnak; a húsvét háromnapos időszakában bemutatott árpazsenge-áldozatok, valamint a pünkösdkor bemutatott búzazsenge-áldozat a negyvenkilenc, illetve ötven napos pünkösdi időszak végén.
Fall
Bukás
The fall feasts begin with a specific feast day that initiates a ten-day period which leads to judgment. Five days after judgment a feast of seven days, of which the first and last day of the seven days are identified as holy convocations. From the fifteenth unto the twenty-second day the feast of Tabernacles is celebrated and then on the twenty-third day the Sabbath of the land is marked.
Az őszi ünnepek egy meghatározott ünnepnappal kezdődnek, amely egy tíznapos időszakot indít el, és ez ítélethez vezet. Az ítéletet követő ötödik napon egy hétnapos ünnep kezdődik, amelynek hét napja közül az első és az utolsó nap szent gyülekezésként van megjelölve. A tizenötödik naptól a huszonkettedik napig a Sátoros ünnepet ülik meg, majd a huszonharmadik napon a föld szombatját tartják meg.
When we take the fall feasts and place them over the top of the spring feasts, we have two lines that are both represented by twenty-two verses, thus they are represented by the twenty-two letters of the Hebrew alphabet. When this is done, the first waymark is the holy convocation of the seventh-day Sabbath, and the last waymark is the holy convocation of the seventh-year Sabbath.
Amikor az őszi ünnepeket a tavaszi ünnepek fölé helyezzük, két olyan sort kapunk, amelyeket egyaránt huszonkét vers képvisel; így azokat a héber ábécé huszonkét betűje jelképezi. Amikor ez megtörténik, az első útjelző a hetednapi szombat szent gyülekezése, az utolsó útjelző pedig a hetedik évi szombat szent gyülekezése.
Also in the fifteenth day of the seventh month, when ye have gathered in the fruit of the land, ye shall keep a feast unto the Lord seven days: on the first day shall be a sabbath, and on the eighth day shall be a sabbath. Leviticus 23:39.
A hetedik hónap tizenötödik napján is, amikor összegyűjtöttétek a föld gyümölcsét, ünnepet üljetek az Úrnak hét napon át: az első napon nyugalomnap legyen, és a nyolcadik napon is nyugalomnap legyen. 3Mózes 23:39.
Pentecost was the early rain and Tabernacles is the latter rain. The outpouring of the Holy Spirit at Pentecost was represented by a day, and the outpouring represented by Tabernacles is a period that concludes, and then is followed by a Sabbath, that is the eighth day, of seven days. The Sabbath which follows the final manifestation of the outpouring of the Holy Spirit represents the Sabbath of the earth resting for one thousand years.
A pünkösd volt a korai eső, a Sátoros ünnep pedig a késői eső. A Szentlélek pünkösdkor való kitöltetését egy nap jelképezte, a Sátoros ünnep által jelképezett kitöltetés pedig egy olyan időszak, amely véget ér, és amelyet aztán egy szombat követ, vagyis a hét nap nyolcadik napja. Az a szombat, amely a Szentlélek kitöltetésének végső megnyilatkozását követi, azt a szombatot jelképezi, amikor a föld ezer évig nyugszik.
“In the time of trouble we all fled from the cities and villages, but were pursued by the wicked, who entered the houses of the saints with a sword. They raised the sword to kill us, but it broke, and fell as powerless as a straw. Then we all cried day and night for deliverance, and the cry came up before God. The sun came up, and the moon stood still. The streams ceased to flow. Dark, heavy clouds came up and clashed against each other. But there was one clear place of settled glory, whence came the voice of God like many waters, which shook the heavens and the earth. The sky opened and shut and was in commotion. The mountains shook like a reed in the wind, and cast out ragged rocks all around. The sea boiled like a pot and cast out stones upon the land. And as God spoke the day and the hour of Jesus’ coming and delivered the everlasting covenant to His people, He spoke one sentence, and then paused, while the words were rolling through the earth. The Israel of God stood with their eyes fixed upward, listening to the words as they came from the mouth of Jehovah, and rolled through the earth like peals of loudest thunder. It was awfully solemn. And at the end of every sentence the saints shouted, ‘Glory! Alleluia!’ Their countenances were lighted up with the glory of God; and they shone with the glory, as did the face of Moses when he came down from Sinai. The wicked could not look on them for the glory. And when the never-ending blessing was pronounced on those who had honored God in keeping His Sabbath holy, there was a mighty shout of victory over the beast and over his image.
„A nyomorúság idején mindnyájan elmenekültünk a városokból és falvakból, de az istentelenek üldöztek bennünket, és karddal hatoltak be a szentek házaiba. Felemelték a kardot, hogy megöljenek bennünket, de az eltört, és tehetetlenül hullott alá, mint a szalmaszál. Ekkor mindnyájan éjjel és nappal szabadításért kiáltottunk, és a kiáltás felhatolt Isten elé. A nap felkelt, és a hold megállt. A patakok megszűntek folyni. Sötét, nehéz fellegek emelkedtek fel, és összeütköztek egymással. De volt egyetlen tiszta hely a rendíthetetlen dicsőségben, ahonnan Isten szava úgy hangzott, mint sok vizek zúgása, és megrázta az eget és a földet. Az ég megnyílt és bezárult, és nyugtalanságban volt. A hegyek megrendültek, mint a nád a szélben, és széttöredezett sziklákat szórtak mindenfelé. A tenger forrt, mint a fazék, és köveket vetett a földre. És amikor Isten megmondta Jézus eljövetelének napját és óráját, és átadta népének az örökkévaló szövetséget, egy mondatot szólt, majd elhallgatott, miközben a szavak végighömpölyögtek a földön. Isten Izráele felfelé szegezett szemmel állt, hallgatva a szavakat, amint azok Jehova szájából kijöttek, és végigharsogtak a földön, mint a leghatalmasabb mennydörgés mennydörgései. Félelmetesen ünnepélyes volt. És minden mondat végén a szentek így kiáltottak: „Dicsőség! Halleluja!” Arcukat beragyogta Isten dicsősége; és ragyogtak a dicsőségtől, miként Mózes arca is, amikor lejött a Sinai-hegyről. Az istentelenek nem tudtak rájuk tekinteni a dicsőség miatt. És amikor a véget nem érő áldást kimondták azokra, akik Isten szombatját szentül megtartva tisztelték Őt, hatalmas győzelmi kiáltás hangzott fel a fenevad és annak képmása felett.”
“Then commenced the jubilee, when the land should rest.” Early Writings, 34.
„Akkor kezdődött a jubileum, amikor a földnek nyugalomban kellett lennie.” Early Writings, 34.
The jubilee is the fiftieth year, after seven cycles of seven years, which is the 49 days that lead to the fiftieth day of Pentecost. When the line of the fall feasts is brought together with the spring feasts there are 49 days that lead to Pentecost, which marks the beginning of the seven-day period of Tabernacles. Pentecost and Tabernacles align, and together they identify the period of the latter rain that begins at the soon-coming Sunday law and continues until probation closes, the Lord returns and then the earth rests, as represented by the seventh-year Sabbath, that is the eighth of the seven in the feast of Tabernacles.
A jubileum az ötvenedik év, hét hétesztendős ciklus után, ami annak a 49 napnak felel meg, amely az ötvenedik, pünkösdi naphoz vezet. Amikor az őszi ünnepek vonala egybeillesztetik a tavaszi ünnepekkel, 49 nap adódik, amelyek a pünkösdhöz vezetnek, amely a sátoros ünnep hétnapos időszakának kezdetét jelzi. A pünkösd és a sátoros ünnep egybeesik, és együtt az utóbbi eső időszakát jelölik meg, amely a hamarosan eljövendő vasárnapi törvénnyel kezdődik, és addig tart, amíg a kegyelemidő lezárul, az Úr visszatér, majd a föld megnyugszik, amint azt a hetedik évi szombat szemlélteti, amely a hétnek nyolcadikja a sátoros ünnepben.
When we bring both lines of twenty-two verses together, we do so for several reasons. Both lines are twenty-two verses, twenty-two being a tithe of 220, a symbol of the combination of Divinity and humanity.
Amikor a huszonkét versből álló mindkét sort együtt hozzuk, ezt több okból tesszük. Mindkét sor huszonkét versből áll; a huszonkettő a 220 tizede, ami az istenség és az emberség egyesülésének jelképe.
Both lines represent the Hebrew alphabet of twenty-two letters.
Mindkét sor a huszonkét betűből álló héber ábécét jelképezi.
Both lines represent the feasts.
Mindkét vonal az ünnepeket jelképezi.
Both lines represent the two harvest seasons of the year.
Mindkét vonal az év két aratási időszakát jelképezi.
Both lines represent Christ work in the courtyard, holy place and Most Holy Place. Leviticus means the priests, and Jesus is the Heavenly High Priest. For these reasons, we are justified in applying the line upon line methodology to the forty-four verses of Leviticus twenty-three.
Mindkét vonal Krisztus munkáját ábrázolja az udvarban, a szenthelyen és a szentek szentjében. A Leviticus a papokra vonatkozik, Jézus pedig a mennyei Főpap. Ezen okok miatt joggal alkalmazzuk a „sort sorra” módszertanát a Leviticus huszonharmadik fejezetének negyvennégy versére.
Pentecost was the early rain for Christianity and Tabernacles is the latter rain for Christianity. We therefore align the spring “day of Pentecost” with the fall seven days of Tabernacles. When Sister White stated, “In the time of trouble we all fled from the cities and villages” she is identifying the time when God’s people are living in the wilderness due to persecution. Living in booths during the Tabernacle season typifies the history that leads directly to the Sabbath jubilee rest for the earth.
A pünkösd volt a korai eső a kereszténység számára, és a sátoros ünnep a késői eső a kereszténység számára. Ezért a tavaszi „pünkösd napját” a sátoros ünnep őszi hét napjával hozzuk összhangba. Amikor White testvérnő kijelentette: „A nyomorúság idején mindannyian elmenekültünk a városokból és falvakból”, azzal azt az időt jelöli meg, amikor Isten népe az üldöztetés miatt a pusztában él. A lombsátrakban való lakás a sátoros ünnep idején előképe annak a történelemnek, amely közvetlenül a föld számára elrendelt szombati jubileumi nyugalomhoz vezet.
The Day of Pentecost marks the beginning of seven days of Tabernacles. Then the jubilee is represented by the eighth day, that is of the seven days of Tabernacles. Five days before the feast of Tabernacles was the Day of Atonement. Thus, five days before Pentecost that marks the beginning of Tabernacles—judgment is marked. Ten days before the judgment of the Day of Atonement is the feast of Trumpets. When the lines are combined five days before the Sunday law, represented by Pentecost, judgment is marked. Ten days before that, the feast of Trumpets is marked.
A pünkösd napja a Sátoros ünnep hét napjának kezdetét jelzi. Azután a jubileumot a nyolcadik nap jelképezi, vagyis a Sátoros ünnep hét napjáét. A Sátoros ünnep előtt öt nappal volt az engesztelés napja. Így a pünkösd előtt öt nappal, amely a Sátoros ünnep kezdetét jelzi, az ítélet van megjelölve. Az engesztelés napjának ítélete előtt tíz nappal van a Trombiták ünnepe. Amikor a vonalakat egybevetjük, a vasárnapi törvény előtt öt nappal, amelyet a pünkösd jelképez, az ítélet van megjelölve. Tíz nappal az előtt a Trombiták ünnepe van megjelölve.
The baptism of Christ represented His death, burial and resurrection. Those three steps are represented by His death at Passover, His burial and rest upon the Sabbath, and His resurrection on Sunday. The three days of His death, burial and resurrection are one waymark that consists of three steps. We therefore start the combination of the two lines of spring and fall feasts at the resurrection. The resurrection of the third day begins a forty-nine-day period that leads to Pentecost, which is the Sunday law. That forty-nine-day period is preceded by the feast of unleavened bread, that begins one day before and extends five days beyond the day of first fruits.
Krisztus keresztsége az Ő halálát, eltemettetését és feltámadását jelképezte. Ezt a három lépést az Ő páskai halála, a szombaton való eltemettetése és nyugalma, valamint a vasárnapi feltámadása ábrázolja. Halálának, eltemettetésének és feltámadásának három napja egy olyan útjelző, amely három lépésből áll. Ezért a tavaszi és őszi ünnepek két vonalának összekapcsolását a feltámadástól kezdjük. A harmadik napi feltámadás egy negyvenkilenc napos időszakot indít, amely Pünkösdhöz vezet, amely a vasárnapi törvény. Ezt a negyvenkilenc napos időszakot a kovásztalan kenyerek ünnepe előzi meg, amely egy nappal korábban kezdődik, és az első zsengék napján túl még öt napig tart.
From the resurrection of the first fruits unto the Sunday law is forty-nine days, the Sunday law being the fiftieth day. Five days before the Sunday law judgment is represented, and ten days before that judgment the warning of the trumpets is marked. Resurrection is the first waymark, then five days later the period of unleavened bread concludes. Thirty days after unleavened bread ends, the warning of the trumpets occurs. Ten days later the judgment of the Day of Atonement is marked and five days later the Sunday law of Pentecost arrives.
Az első zsengék feltámadásától a vasárnaptörvényig negyvenkilenc nap telik el; a vasárnaptörvény az ötvenedik nap. Öt nappal a vasárnaptörvény előtt az ítélet van jelképezve, és tíz nappal ezen ítélet előtt a trombiták figyelmeztetése van megjelölve. A feltámadás az első jelzőpont, majd öt nappal később a kovásztalan kenyerek időszaka véget ér. Harminc nappal azután, hogy a kovásztalan kenyerek időszaka befejeződik, bekövetkezik a trombiták figyelmeztetése. Tíz nappal később az engesztelés napjának ítélete van megjelölve, és öt nappal később elérkezik a pünkösd vasárnaptörvénye.
This identifies seven waymarks in the line upon line application of the spring and fall feasts; the beginning of unleavened bread, the resurrection, the end of unleavened bread, the warning of trumpets, judgment, Pentecost and the latter rain. Those seven waymarks are set within an alpha seventh-day Sabbath and an omega seventh-year Sabbath. The seven waymarks couched between the two Sabbaths isolate and identify a five-day period, followed by a thirty-day period, a ten-day period, a five-day period and a seven-day period.
Ez hét útjelzőt azonosít a tavaszi és őszi ünnepek „sorról sorra” történő alkalmazásában: a kovásztalan kenyerek kezdetét, a feltámadást, a kovásztalan kenyerek végét, a trombiták figyelmeztetését, az ítéletet, a pünkösdöt és a késői esőt. E hét útjelző egy alfa hetednapi szombaton és egy ómega hetedik évi szombaton belül helyezkedik el. A két szombat közé foglalt hét útjelző elkülönít és azonosít egy ötnapos időszakot, amelyet egy harmincnapos időszak, egy tíznapos időszak, egy ötnapos időszak és egy hétnapos időszak követ.
When we then align Christ’s resurrection, we find a forty-day period where He instructed the disciples “face to face” and thereafter ascended. Then for ten days the disciples were in the upper room. Those ten days concluded at the Day of Pentecost, which is the Sunday law. This adds a forty-day period and ten-day period to the line of priests represented by Leviticus “23.”
Amikor ezután Krisztus feltámadását hozzáigazítjuk, egy negyvennapos időszakot találunk, amely alatt „színről színre” tanította a tanítványokat, majd ezt követően felemelkedett. Azután tíz napon át a tanítványok a felsőházban voltak. Ez a tíz napos időszak pünkösd napján zárult le, amely a vasárnapi törvény. Ez egy negyvennapos és egy tíznapos időszakkal egészíti ki a papoknak a Léviták könyve „23” által ábrázolt vonalát.
From the resurrection there is five days to the end of unleavened bread, then thirty days to the trumpet warning, then five days to Christ’s ascension, then five days to judgment, then five days to Pentecost’s seven days of the latter rain.
A feltámadástól számítva öt nap van a kovásztalan kenyerek végéig, azután harminc nap a trombitás figyelmeztetésig, majd öt nap Krisztus mennybemeneteléig, aztán öt nap az ítéletig, majd öt nap a pünkösd utolsó esőjének hét napjáig.
The beginning of the seven days of unleavened bread is followed the next day by the resurrection of first fruits. The resurrection occurs within the seven days of unleavened bread, and five days after the resurrection the period of unleavened bread ends.
A kovásztalan kenyerek hét napjának kezdetét a következő napon az első zsengék feltámadása követi. A feltámadás a kovásztalan kenyerek hét napján belül történik, és a feltámadás után öt nappal a kovásztalan kenyerek időszaka véget ér.
Thirty days after the end of unleavened bread the trumpets mark a warning.
A kovásztalan kenyerek ünnepének vége után harminc nappal a trombiták figyelmeztetést jeleznek.
Five days after the warning of the trumpets Christ ascended after teaching for forty days. His ascension marked the beginning of ten days in the upper room.
A trombiták figyelmeztetése után öt nappal Krisztus negyvennapi tanítását követően felment a mennybe. Mennybemenetele jelezte a felső szobában töltött tíz nap kezdetét.
Then five days after His ascension judgment is marked.
Akkor, mennybemenetele után öt nappal, ítélet jelöltetik ki.
Five days later the Sunday law of Pentecost opens the seven-day period of the latter rain.
Öt nappal később a pünkösdi vasárnaptörvény megnyitja a késői eső hét napos időszakát.
The one hundred and forty-four thousand are those who follow the Lamb whithersoever He goeth. Elijah and Moses were slain on July 18, 2020. They were slain where also our Lord was crucified. Christ’s resurrection typified the resurrection of December 31, 2023. Before that date, in July of 2023, a voice in the wilderness began to sound a message represented as unleavened bread. Leaven represents error, hypocrisy and sin, and the message from the wilderness was unleavened. From December 31, 2023 through to the Sunday law, Leviticus “23” has designed a framework of the atonement of the one hundred and forty-four thousand. That framework aligns with Miller’s dream, Malachi three and Revelation nineteens’ windows of heaven. It aligns with the third and ninth hour in the sacred week from 27 to 34 AD.
A száznegyvennégyezer azok, akik követik a Bárányt, valahová csak megy. Illést és Mózest 2020. július 18-án megölték. Ott ölték meg őket, ahol a mi Urunkat is megfeszítették. Krisztus feltámadása előképe volt a 2023. december 31-i feltámadásnak. E dátum előtt, 2023 júliusában, a pusztában egy hang olyan üzenetet kezdett hirdetni, amelyet a kovásztalan kenyér jelképez. A kovász a tévelygést, a képmutatást és a bűnt jelképezi, és a pusztából jövő üzenet kovásztalan volt. 2023. december 31-étől a vasárnaptörvényig a 3Mózes „23” megtervezte a száznegyvennégyezer engesztelésének keretét. Ez a keret összhangban áll Miller álmával, Malakiás harmadik fejezetével és a Jelenések könyve tizenkilencedik fejezetének egeinek ablakával. Összhangban áll továbbá a harmadik és a kilencedik órával a szent héten Kr. u. 27 és 34 között.
We will continue these things in the next article.
Ezekkel a következő cikkben folytatjuk.
“‘By knowledge shall the chambers be filled with all precious and pleasant riches.’
„Ismeret által telnek meg a kamrák minden drága és kedves kinccsel.”
“For the mind and the soul, as well as for the body, it is God’s law that strength is acquired by effort. It is exercise that develops. In harmony with this law, God has provided in His word the means for mental and spiritual development.
„Az elme és a lélek, valamint a test számára is Isten törvénye az, hogy az erőfölény erőfeszítés által nyerhető el. A fejlődést a gyakorlás munkálja. E törvénnyel összhangban Isten Igéjében gondoskodott a szellemi és lelki fejlődés eszközeiről.
“The Bible contains all the principles that men need to understand in order to be fitted either for this life or for the life to come. And these principles may be understood by all. No one with a spirit to appreciate its teaching can read a single passage from the Bible without gaining from it some helpful thought. But the most valuable teaching of the Bible is not to be gained by occasional or disconnected study. Its great system of truth is not so presented as to be discerned by the hasty or careless reader. Many of its treasures lie far beneath the surface, and can be obtained only by diligent research and continuous effort. The truths that go to make up the great whole must be searched out and gathered up, ‘here a little, and there a little.’ Isaiah 28:10.
„A Biblia mindazokat az alapelveket tartalmazza, amelyeket az embereknek meg kell érteniük ahhoz, hogy alkalmassá váljanak akár erre az életre, akár az eljövendő életre. És ezeket az alapelveket mindenki megértheti. Senki, akiben van készség tanításának megbecsülésére, nem olvashat el egyetlen szakaszt sem a Bibliából anélkül, hogy ne nyerne abból valamilyen hasznos gondolatot. A Biblia legértékesebb tanítása azonban nem esetleges vagy összefüggéstelen tanulmányozás által nyerhető el. Az igazság nagy rendszere nincs úgy bemutatva, hogy a sietős vagy felületes olvasó felismerhesse. Kincseinek nagy része jóval a felszín alatt rejlik, és csak szorgalmas kutatással és kitartó erőfeszítéssel nyerhető el. Azokat az igazságokat, amelyek ezt a nagy egészet alkotják, fel kell kutatni és össze kell gyűjteni, „itt egy keveset, ott egy keveset”. Ézsaiás 28:10.”
“When thus searched out and brought together, they will be found to be perfectly fitted to one another. Each Gospel is a supplement to the others, every prophecy an explanation of another, every truth a development of some other truth. The types of the Jewish economy are made plain by the gospel. Every principle in the word of God has its place, every fact its bearing. And the complete structure, in design and execution, bears testimony to its Author. Such a structure no mind but that of the Infinite could conceive or fashion.
„Ha ily módon felkutatjuk és egybegyűjtjük őket, kitűnik, hogy tökéletesen illenek egymáshoz. Mindegyik evangélium kiegészíti a többit, minden prófécia egy másiknak magyarázata, minden igazság valamely másik igazság kibontakozása. A zsidó rendtartás előképeit az evangélium teszi világossá. Isten Igéjében minden elvnek megvan a maga helye, minden ténynek a maga jelentősége. És a teljes felépítmény, mind tervében, mind kivitelében, tanúságot tesz Szerzőjéről. Ilyen szerkezetet a Végtelenén kívül semmiféle értelem sem foganhatott vagy alkothatott meg.”
“In searching out the various parts and studying their relationship, the highest faculties of the human mind are called into intense activity. No one can engage in such study without developing mental power.
„A különböző részek felkutatása és egymáshoz való viszonyuk tanulmányozása során az emberi elme legmagasabb rendű képességei fokozott működésre hivatnak. Senki sem foglalkozhat ilyen tanulmányozással anélkül, hogy értelmi ereje fejlődnék.
“And not alone in searching out truth and bringing it together does the mental value of Bible study consist. It consists also in the effort required to grasp the themes presented. The mind occupied with commonplace matters only, becomes dwarfed and enfeebled. If never tasked to comprehend grand and far-reaching truths, it after a time loses the power of growth. As a safeguard against this degeneracy, and a stimulus to development, nothing else can equal the study of God’s word. As a means of intellectual training, the Bible is more effective than any other book, or all other books combined. The greatness of its themes, the dignified simplicity of its utterances, the beauty of its imagery, quicken and uplift the thoughts as nothing else can. No other study can impart such mental power as does the effort to grasp the stupendous truths of revelation. The mind thus brought in contact with the thoughts of the Infinite cannot but expand and strengthen.
„A bibliai tanulmányozás szellemi értéke nem csupán az igazság felkutatásában és összegyűjtésében rejlik. Abban az erőfeszítésben is megmutatkozik, amely a feltárt témák megragadásához szükséges. Az az elme, amelyet csak közönséges dolgok foglalkoztatnak, eltörpül és elerőtlenedik. Ha sohasem késztetik arra, hogy magasztos és messzeható igazságokat fogjon fel, idővel elveszíti növekedőképességét. E hanyatlás elleni oltalmul és a fejlődés serkentőjeként semmi sem ér fel Isten Igéjének tanulmányozásával. Az értelmi képzés eszközeként a Biblia hatásosabb bármely más könyvnél, sőt minden más könyvnél együttesen is. Témáinak nagyszerűsége, kijelentéseinek méltóságteljes egyszerűsége, képeinek szépsége úgy eleveníti meg és emeli fel a gondolatokat, ahogyan semmi más nem képes. Egyetlen más tanulmány sem közölhet akkora szellemi erőt, mint a kinyilatkoztatás fenséges igazságainak megragadására tett erőfeszítés. Az az elme, amely ily módon kapcsolatba kerül a Végtelen gondolataival, szükségképpen kitágul és megerősödik.”
“And even greater is the power of the Bible in the development of the spiritual nature. Man, created for fellowship with God, can only in such fellowship find his real life and development. Created to find in God his highest joy, he can find in nothing else that which can quiet the cravings of the heart, can satisfy the hunger and thirst of the soul. He who with sincere and teachable spirit studies God’s word, seeking to comprehend its truths, will be brought in touch with its Author; and, except by his own choice, there is no limit to the possibilities of his development.
„És még ennél is nagyobb a Biblia ereje a lelki természet fejlesztésében. Az ember, akit Isten a Vele való közösségre teremtett, valódi életét és fejlődését egyedül e közösségben találhatja meg. Mivel arra teremtetett, hogy legfőbb örömét Istenben lelje, semmi másban nem találhatja meg azt, ami lecsillapíthatja a szív vágyakozását, kielégítheti a lélek éhségét és szomjúságát. Aki őszinte és tanítható lelkülettel tanulmányozza Isten Igéjét, és annak igazságait törekszik megérteni, kapcsolatba jut annak Szerzőjével; és — hacsak saját választása folytán nem — fejlődésének lehetőségei határtalanok.”
“In its wide range of style and subjects the Bible has something to interest every mind and appeal to every heart. In its pages are found history the most ancient; biography the truest to life; principles of government for the control of the state, for the regulation of the household—principles that human wisdom has never equaled. It contains philosophy the most profound, poetry the sweetest and the most sublime, the most impassioned and the most pathetic. Immeasurably superior in value to the productions of any human author are the Bible writings, even when thus considered; but of infinitely wider scope, of infinitely greater value, are they when viewed in their relation to the grand central thought. Viewed in the light of this thought, every topic has a new significance. In the most simply stated truths are involved principles that are as high as heaven and that compass eternity.
Stílusának és tárgyköreinek széles változatosságában a Biblia minden értelmet érdeklődésre indít, és minden szívre hatást gyakorol. Lapjain megtalálható a legősibb történelem; az élethez a leghívebb életrajz; az állam irányítására és a háztartás rendjének szabályozására vonatkozó kormányzati elvek — olyan elvek, amelyeket az emberi bölcsesség soha nem múlt felül. Tartalmazza a legmélyebb filozófiát, a legédesebb és legfenségesebb, a legszenvedélyesebb és legmeghatóbb költészetet. A Biblia írásai értékükben mérhetetlenül felülmúlják bármely emberi szerző műveit, még akkor is, ha csupán ebből a szempontból tekintjük őket; ám végtelenül tágabb körűek és végtelenül nagyobb értékűek, ha a nagy központi gondolathoz való viszonyukban szemléljük őket. E gondolat világosságában szemlélve minden téma új jelentőséget nyer. A legegyszerűbben megfogalmazott igazságokban is olyan alapelvek rejlenek, amelyek magasak, mint az ég, és átfogják az örökkévalóságot.
“The central theme of the Bible, the theme about which every other in the whole book clusters, is the redemption plan, the restoration in the human soul of the image of God. From the first intimation of hope in the sentence pronounced in Eden to that last glorious promise of the Revelation, ‘They shall see His face; and His name shall be in their foreheads’ (Revelation 22:4), the burden of every book and every passage of the Bible is the unfolding of this wondrous theme,—man’s uplifting,—the power of God, ‘which giveth us the victory through our Lord Jesus Christ.’ 1 Corinthians 15:57.
„A Biblia központi témája, az a téma, amely köré az egész könyv minden egyéb témája csoportosul, a megváltás terve: Isten képmásának helyreállítása az emberi lélekben. A reménység első sejtetésétől kezdve, amely az Édenben kimondott ítéletben hangzott el, egészen a Jelenések könyvének ama utolsó dicsőséges ígéretéig: „És látják az ő arcát; és az ő neve homlokukon lesz” (Jelenések 22:4), a Biblia minden könyvének és minden szakaszának mondanivalója e csodálatos téma kibontakoztatása: az ember felemelése; Isten ereje, „aki győzelmet ad nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” 1Korinthus 15:57.
“He who grasps this thought has before him an infinite field for study. He has the key that will unlock to him the whole treasure house of God’s word.
„Aki megragadja e gondolatot, annak végtelen kutatási mező tárul elé. Nála van a kulcs, amely megnyitja előtte Isten Igéjének egész kincstárát.״
“The science of redemption is the science of all sciences; the science that is the study of the angels and of all the intelligences of the unfallen worlds; the science that engages the attention of our Lord and Saviour; the science that enters into the purpose brooded in the mind of the Infinite—‘kept in silence through times eternal’ (Romans 16:25, R.V.); the science that will be the study of God’s redeemed throughout endless ages. This is the highest study in which it is possible for man to engage. As no other study can, it will quicken the mind and uplift the soul.
„A megváltás tudománya minden tudományok tudománya; az a tudomány, amely az angyalok és a bűnbe nem esett világok minden értelmes lényeinek tanulmányozásának tárgya; az a tudomány, amely Urunk és Üdvözítőnk figyelmét leköti; az a tudomány, amely beletartozik abba a szándékba, amely a Végtelen elméjében formálódott — „örök időkön át elhallgatva tartatott” (Róma 16:25, R.V.); az a tudomány, amely Isten megváltottainak tanulmányozása lesz a végtelen korszakokon át. Ez a legmagasabb rendű tanulmány, amellyel az ember foglalkozhat. Úgy felüdíti az elmét és felemeli a lelket, ahogyan arra semmiféle más tanulmány nem képes.”
“‘The excellency of knowledge is, that wisdom giveth life to them that have it.’ ‘The words that I speak unto you,’ said Jesus, ‘they are spirit, and they are life.’ ‘This is life eternal, that they should know Thee the only true God, and Him whom Thou didst send.’ Ecclesiastes 7:12; John 6:63; 17:3, R.V.
„A tudás kiválósága abban áll, hogy a bölcsesség életet ad azoknak, akik bírják azt.” „Azok a beszédek, amelyeket én szólok néktek” — mondta Jézus — „lélek és élet.” „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.” Prédikátor 7:12; János 6:63; 17:3, R.V.
“The creative energy that called the worlds into existence is in the word of God. This word imparts power; it begets life. Every command is a promise; accepted by the will, received into the soul, it brings with it the life of the Infinite One. It transforms the nature and re-creates the soul in the image of God.
A teremtő energia, amely a világokat létre hívta, Isten szavában van. Ez a szó erőt közöl; életet nemz. Minden parancs ígéret; ha az akarat elfogadja, és a lélek befogadja, magával hozza a Végtelen életét. Átalakítja a természetet, és újjáteremti a lelket Isten képmására.
“The life thus imparted is in like manner sustained. ‘By every word that proceedeth out of the mouth of God’ (Matthew 4:4) shall man live.
Az ily módon közölt élet hasonlóképpen tartatik fenn. „Az ember nemcsak kenyérrel él, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (Máté 4:4).
“The mind, the soul, is built up by that upon which it feeds; and it rests with us to determine upon what it shall be fed. It is within the power of everyone to choose the topics that shall occupy the thoughts and shape the character. Of every human being privileged with access to the Scriptures, God says, ‘I have written to him the great things of My law.’ ‘Call unto Me, and I will answer thee, and show thee great and mighty things, which thou knowest not.’ Hosea 8:12; Jeremiah 33:3.
„Az értelem, a lélek, abból épül fel, amivel táplálkozik; és rajtunk áll meghatározni, mivel tápláltassék. Minden embernek hatalmában áll megválasztani azokat a tárgyakat, amelyek gondolatait lefoglalják és jellemét formálják. Minden olyan emberről, akinek kiváltsága, hogy hozzáférhet az Írásokhoz, ezt mondja Isten: „Megírtam neki törvényem nagy dolgait.” „Kiálts hozzám, és felelek neked, és nagy és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyeket nem tudsz.” Hóseás 8:12; Jeremiás 33:3.
“With the word of God in his hands, every human being, wherever his lot in life may be cast, may have such companionship as he shall choose. In its pages he may hold converse with the noblest and best of the human race, and may listen to the voice of the Eternal as He speaks with men. As he studies and meditates upon the themes into which ‘the angels desire to look’ (1 Peter 1:12), he may have their companionship. He may follow the steps of the heavenly Teacher, and listen to His words as when He taught on mountain and plain and sea. He may dwell in this world in the atmosphere of heaven, imparting to earth’s sorrowing and tempted ones thoughts of hope and longings for holiness; himself coming closer and still closer into fellowship with the Unseen; like him of old who walked with God, drawing nearer and nearer the threshold of the eternal world, until the portals shall open, and he shall enter there. He will find himself no stranger. The voices that will greet him are the voices of the holy ones, who, unseen, were on earth his companions—voices that here he learned to distinguish and to love. He who through the word of God has lived in fellowship with heaven, will find himself at home in heaven’s companionship.” Education, 123–127.
„Isten Igéjével a kezében minden ember, bárhová vesse is őt az életben a sorsa, olyan társaságban lehet, amilyet csak választ magának. Lapjain beszélgetést folytathat az emberi nem legnemesebb és legkiválóbb alakjaival, és hallgathatja az Örökkévaló hangját, amint emberekkel szól. Miközben azokat a témákat tanulmányozza és szemléli, amelyekbe „angyalok vágyakoznak betekinteni” (1 Péter 1:12), az ő társaságukban lehet. Követheti a mennyei Tanító lépteit, és hallgathatja szavait, mint amikor a hegyen, a síkságon és a tenger partján tanított. E világban élhet a menny légkörében, a föld szomorkodóinak és megkísértettjeinek a reménység gondolatait és a szentség utáni vágyat közvetítve; maga pedig mind közelebb és közelebb jutva a Láthatatlannal való közösséghez; miként az a hajdani férfi, aki Istennel járt, egyre közelebb és közelebb vonódva az örök világ küszöbéhez, míg a kapuk megnyílnak, és ő belép oda. Nem idegenként fog ott találni magára. Azok a hangok, amelyek köszöntik majd, a szentek hangjai lesznek, akik láthatatlanul itt a földön az ő társai voltak — azok a hangok, amelyeket itt megtanult felismerni és megszeretni. Aki Isten Igéje által a mennyel való közösségben élt, otthon fogja érezni magát a menny társaságában.” Nevelés, 123–127.