A végső figyelmeztető üzenetet Dániel könyve tizenegyedik fejezetének negyvennegyedik verse mutatja be:

De keletről és északról érkező hírek nyugtalanítják majd; ezért nagy haraggal vonul ki, hogy sokakat elpusztítson és végképp megsemmisítsen. Dániel 11:44.

Az északról érkező hírek észak királyának üzenetét jelképezik. Észak valódi királya Krisztus, a pápai hatalom pedig Krisztusnak mint észak valódi királyának a földi hamisítványa. A földi hamisítvány Sátán képviselője.

„Hogy világi előnyöket és megtiszteltetést szerezzen, az egyházat arra késztették, hogy a föld nagyjainak kegyét és támogatását keresse; és miután így elvetette Krisztust, rávették, hogy hűséget fogadjon Sátán képviselőjének – Róma püspökének.” A nagy küzdelem, 50.

Sátán arra vágyott, hogy megdöntse Isten mindkét trónját, és e vágyának valóra váltására irányuló sikertelen kísérletében a római pápát használja fel.

Miként hullottál alá az égből, ó, Lucifer, hajnal fia! Miként döntöttek a földre, te, aki meggyengítetted a nemzeteket! Mert ezt mondtad szívedben: Felmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat; helyet foglalok a gyülekezet hegyén is, észak legszélén; a felhők magaslatai fölé emelkedem; hasonló leszek a Magasságoshoz. Ézsaiás 14:12–14.

Sátán arra vágyik, hogy Isten politikai trónján üljön, amelyet „Isten csillagai” jelképeznek. A „csillagok” angyalok.

A hét csillag titka, amelyet az én jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartóé. A hét csillag a hét gyülekezet angyala: a hét gyertyatartó pedig, amelyet láttál, a hét gyülekezet. Jelenések 1:20.

Sátán arra is vágyik, hogy helyet foglaljon Isten vallási trónján, amelyet az „észak oldalai” jelképeznek.

Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső északon, a nagy Király városa. Zsoltárok 48:2.

Sátán azért építette ki a pápai hatalmat, hogy megkísérelje megdönteni Isten országát, és saját birodalmaként uralja a Földet.

„A pogányság és a kereszténység közötti e megalkuvásból született meg a próféciában megjövendölt »bűn embere«, aki szembeszegül Istennel, és fölébe emeli magát. A hamis vallásnak ez a roppant rendszere Sátán hatalmának mesterműve – arra irányuló erőfeszítéseinek emlékműve, hogy elfoglalja a trónt, és a maga akarata szerint uralkodjék a földön.” A nagy küzdelem, 50.

A negyvennegyedik versben az északról érkező „hírek” Sátán üzenetét, valamint földi képviselőjének a Föld bolygó feletti uralom megszerzésére irányuló erőfeszítését jelentik. A keletről érkező hírek a bibliai próféciák „keleti szelének” üzenetét jelentik. A „keleti szél” az iszlámnak – a bibliai próféciákban szereplő kelet fiainak – az üzenete. A jelenések könyvének hetedik fejezetében szereplő elpecsételő angyal keletről emelkedik fel, és észak hamis királyának, valamint az iszlámnak a kettős üzenete az az elpecsételő üzenet, amelyet közvetlenül a kegyelemidő lezárulása előtt hirdetnek.

És felállítja palotájának sátrait a tengerek között, a dicsőséges szent hegyen; mégis eljön a vége, és senki sem segít rajta. És abban az időben felkel Mihály, a nagy fejedelem, aki néped fiai mellett áll; és olyan nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt, amióta csak nép létezik, mindaddig az időig; és abban az időben megszabadul néped, mindenki, aki beírva találtatik a könyvben. Dániel 11:45, 12:1.

A végső figyelmeztető üzenet kettős üzenet, amelynek előképei különféle bibliai szakaszokban találhatók meg; e szakaszok mindegyike a maga sajátos bizonyságtételével járul hozzá a végső kettős üzenet jelképrendszeréhez. A keleti szél abból a szempontból érdekes, hogy egyike annak a két üzenetnek, amely a kegyelemidő lezárulása előtti végső figyelmeztető üzenetet alkotja. A negyvennegyedik versben az iszlám az északról érkező hírekhez viszonyítva belső üzenetet jelképez, az északról érkező hírek pedig külső üzenetet. Ez azért érdekes, mert az iszlám az 1844-ben a milleriták által hirdetett kettős üzenet egyik része volt. A milleriták történetében az iszlám külső üzenet volt, a negyvennegyedik versben viszont belső üzenet. A milleriták történetében a belső üzenet a 2300 nap volt, amely összhangba hozta a tíz szűzről szóló példázatot az ítélet kezdetével. Az iszlám 1840. augusztus 11-én külső üzenet volt, 1844. augusztus 12-e pedig belső üzenet. Az augusztus tizenegyedikét és tizenkettedikét jelölő számok összege huszonhárom, és a huszonhárom a milleriták történetét jelképezi, mert az a Jelenések könyve tizennegyedik fejezetében szereplő első két angyal története volt, a huszonhármas számban szereplő hármas pedig a harmadik angyal üzenetét jelképezi. Az első két üzenet megelőzi a harmadikat, ahogyan a huszonhármas számban a kettes megelőzi a hármast.

A harmadik angyal 1844. október 22-én érkezett meg, amikor az első és a második angyal szolgálata véget ért. Szolgálatuk ott ért véget, ahol a 2300 nap véget ért, jelezve a halottak feletti ítélet kezdetét. A halottak feletti ítélet szeptember 11-éig folytatódott, amikor a Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetének kettős üzenete a két hanggal együtt alászállt.

Amikor elérkezett szeptember 11-e, és megismétlődött 1840. augusztus 11-e, az iszlám jelezte a késői esőnek és a száznegyvennégyezer elpecsételésének kezdetét. A száznegyvennégyezernek szóló külső üzenet Nashville, annak jeleként, hogy megkezdődött a fenevad képmásának kialakítása. A millerita mozgalom történetében, amikor 1840. augusztus 11-én megfékezték az iszlámot, ez külső üzenet volt. Amikor szeptember 11-én szabadjára engedték az iszlámot, az iszlám belső üzenetté vált. A keletről és északról érkező hírek a Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetének két hangját jelképezik.

Az első hang beteljesítette az első három verset, a negyedik vers hangja pedig a Babilonból való kijövetelre szóló felhívást jelképezi, vagyis azt a hangos kiáltást, amely a közelgő vasárnaptörvénnyel veszi kezdetét. Az első három vers akkor teljesedett be, amikor Isten érintésére leomlottak New York hatalmas épületei.

„Most az a hír járja, hogy kijelentettem: New Yorkot szökőár fogja elsöpörni? Ilyet soha nem mondtam. Amikor az ott emeletről emeletre magasodó hatalmas épületeket néztem, ezt mondtam: »Milyen rettenetes jelenetek játszódnak majd le, amikor az Úr felkel, hogy rettenetesen megrázza a földet! Akkor teljesednek be a Jelenések könyve 18:1–3 szavai.« A Jelenések könyvének egész tizennyolcadik fejezete figyelmeztetés arra, ami a földre vár. Arról azonban nem kaptam külön világosságot, hogy mi vár New Yorkra; csak azt tudom, hogy egy napon Isten felforgató és romba döntő hatalmától leomlanak az ottani hatalmas épületek. A nekem adott világosságból tudom, hogy a pusztulás jelen van a világban. Egyetlen szó az Úrtól, hatalmas erejének egyetlen érintése, és ezek a roppant építmények leomlanak. Olyan jelenetek játszódnak majd le, amelyek rettenetességét el sem tudjuk képzelni.” Review and Herald, 1906. július 5.

Az első három vers az iszlám harmadik jajának eljövetelét jelzi. 9/11 jelöli a száznegyvennégyezer elpecsételésének és a késői esőnek a kezdetét. Az elpecsételés üzenete a belső üzenet, a negyedik vers Babilon elhagyására szólító felhívása pedig a külső. Az első három vers az egyház feletti ítéletet jeleníti meg, a negyedik vers pedig az Isten szövetségi népén kívül állók feletti ítélet eljövetelét jelzi.

„Így tehát a világ figyelmeztetésére irányuló végső munkában két különálló felhívás hangzik el az egyházakhoz. A második angyal üzenete így szól: »Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város, mert paráznaságának haragborából adott inni minden népnek.« A harmadik angyal üzenetének hangos kiáltásában pedig egy hang hallatszik a mennyből, amely ezt mondja: »Fussatok ki belőle, én népem!«” Review and Herald, 1892. december 6.

A Jelenések könyve tizennyolcadik fejezetében megszólaló e két hang előképe Krisztus kétszeri templomtisztítása volt.

„Amikor Jézus megkezdte nyilvános szolgálatát, megtisztította a szentségtörően meggyalázott templomot. Szolgálatának utolsó tettei közé tartozott a templom második megtisztítása. Így a világ figyelmeztetésére irányuló végső munkában is két különálló felhívás szól az egyházakhoz. A második angyal üzenete ez: »Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város, mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden népnek« (Jelenések 14:8). A harmadik angyal üzenetének hangos kiáltásakor pedig hang hallatszik a mennyből: »Fussatok ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból. Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett Isten az ő gonoszságairól« (Jelenések 18:4, 5).” Szemelvények, 2. kötet, 118.

A kiindulópont

1838 és 1840. augusztus 1-je között Josiah Litch azonosította a Jelenések könyve 9. fejezetében szereplő, 391 évet és tizenöt napot felölelő prófécia kezdő időpontját, amely a második öt hónapos prófétai időszakot követte. Felfedezése lehetővé tette számára, hogy pontosan megjövendölje nemcsak az évet és a hónapot, hanem a hónapnak azt a napját is, amelyen a prófécia beteljesedik. Az 1844. április 19-i első csalódást követően Samuel Snow felfedezte a Dániel könyve 8. fejezetében szereplő 2300 nap kezdő időpontját. Felfedezése lehetővé tette számára, hogy pontosan megjövendölje nemcsak az évet, hanem a hónapot és a napot is. A kezdő időpont Litch általi felfedezése erővel ruházta fel az első angyal üzenetét, a kezdő időpont Snow általi felfelfedezése pedig a második angyal üzenetét.

Az első és a második angyal a millerita mozgalmat jelképezi 1798-tól 1844. október 22-éig, amikor a nagy csalódás a harmadik angyal érkezését jelezte. A harmadik angyal történetében a Jelenések könyve kilencedik fejezetében található, öt hónapról szóló prófécia kezdőpontjának felfedezése mutatja meg, hogy mikor ruházza fel erővel az üzenetet az éjféli kiáltás üzenete és az iszlám. A harmadik angyal végső figyelmeztetése kezdőpontjának e felfedezése magában foglalja Litch és Snow előképként elvégzett munkáját. Nashville üzenetét helyesbíteni kell, és helyesbítésére akkor kerül sor, amikor felfedezik a kezdőpontot.

A millerita történelemben az öt hónapos prófécia kezdőpontja 1299. július 27. volt, ám a 2026-ban tett felfedezés egy második, korábbi öt hónapos próféciát azonosít a Jelenések könyve kilencedik fejezetében. Ez a felismerés egységbe foglalja a kilencedik fejezetben bemutatott teljes történelmet, és ezáltal a ninivei csatában jelöli meg a 632-ben kezdődő öt hónapos időszakhoz vezető prófétai történelem feltárásának kulcsát.

A 627-ben vívott ninivei csatát öt évvel később Mohamed halála követte. Halála jelezte az első öthónapos prófécia kezdetét, amely 782-ben a Keletrómai Birodalom iszlám általi megalázásával zárult. A Ninive „kulcsától” Mohamed haláláig eltelt öt évet annak a perzsa hatalomnak a megszűnése követte, amely a ninivei csatában a két szemben álló fél egyike volt. Perzsia bukása Mohamed halála után tíz évvel következett be. Így a ninivei csata „kulcsát”, amely szabadon engedte az iszlám sáskáit, öt évvel később Mohamed halála követte, és ez jelölte az öthónapos prófécia kiindulópontját. Ezután, tíz évvel Mohamed halála után, Perzsia elbukott. Így Ninive kulcsának elfordításától számítva egy ötéves időszak telt el, amelyet egy tízéves időszak követett.

Az öt és a tíz közötti jelképes kapcsolat az öt hónapos prófécia „kulcsa”. A próféciának éppen ebben a legelső jelképes ötösében és tízesében veszi kezdetét a fejezetben szereplő »két« öt hónapos prófécia közül az első. Az öt hónap százötven napot jelképez. Az első öt hónapos prófécia az ötödik versben, a második pedig a tizedik versben található. A háromszázkilencvenegy évet és tizenöt napot felölelő harmadik idői prófécia a tizenötödik versben található. A tizenötödik versben szereplő harmadik próféciát 1838-ban ismertették, Litch pedig már 1840 augusztusa előtt felfedezte a prófécia kezdő időpontját. Második ismertetését 1840. augusztus 1-jén tette közzé, tíz nappal az 1840. augusztus 11-i beteljesedés előtt. Ekkor, tíz nappal a beteljesedés előtt, vagyis a prófécia utolsó tizenöt napjának ötödik napján tette közzé utolsó ismertetését.

A 627-ben vívott ninivei csatát öt évvel később Mohamed halála követte. Halála jelentette az első öt hónapos prófécia kezdetét, amely 782-ben, a Keletrómai Birodalomnak az iszlám általi megaláztatásával zárult le. A Ninive „kulcsától” Mohamed haláláig eltelt öt évet a perzsa haderő döntő veresége követte a 642-ben, tíz évvel Mohamed halála után vívott nahávandi csatában. Így tehát a ninivei csata „kulcsát”, amely szabadon engedte az iszlám sáskáit, öt évvel később Mohamed halála követte, ez pedig az öt hónapos prófécia kiindulópontját jelentette. Majd tíz évvel Mohamed halála után a perzsa haderő elszenvedte döntő vereségét Nahávandnál. Így Ninive kulcsának elfordításától számítva egy ötéves időszak telt el, amelyet tíz év követett.

Az első és a második jajra vonatkozó próféciák 1840. augusztus 11-én zárultak le az oszmán hatalom Konstantinápolyban történt korlátozásával, amikor az eseménnyel összefüggésben beteljesedett a Litch-féle öt és tíz nap. Ez a háromszázkilencvenegy év összhangban áll Ezékiel könyve negyedik fejezetének próféciájával. Ott Ezékiel azt az utasítást kapta, hogy háromszázkilencven éven át feküdjön a bal oldalán. Ezt az utasítást egy olyan szakaszban kapta, amely az első fejezet első versével kezdődik.

Történt pedig a harmincadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor a foglyok között voltam a Kébár folyó mellett, hogy megnyíltak az egek, és isteni látomásokat láttam. Ezékiel 1:1.

A „harmincadik év” a Jósiás uralkodása idején kezdődött tizenhetedik jubileumi ciklus harmincadik éve. A negyedik hónap ötödik napja 1844. július 21-ének felelt meg, amely az 1844. április 19-i csalódás és az 1844. október 22-i csalódás közötti millerita várakozási időszak pontos felezőpontja volt. Ezen a napon használta Samuel Snow először az „ímhol jő a vőlegény” kifejezést, amikor Bostonban az igazi éjféli kiáltás üzenetét hirdette. A millerita történelemnek ezt a felezőpontját az ihletés jelöli meg.

„1844 nyarán, félidőben a 2300 nap végének eredetileg vélt időpontja és ugyanazon év ősze között – ameddig a későbbi felismerés szerint ez az időszak tartott –, a Szentírás szavaival hirdették az üzenetet: »Ímhol jő a vőlegény!«” A nagy küzdelem, 398.

Itt a lényeg inkább a bibliai időszámításban rejlik, hiszen a 17. jubileumi ciklus 30. évétől háromszázkilencven évet visszaszámolva a királyság Kr. e. 977-ben bekövetkezett kettészakadásához jutunk. Ekkor Izráel királyának, Jeroboámnak a lázadása vezetett a Jósiásról szóló próféciához, amelyet az engedetlen próféta hirdetett meg az 1Királyok 13-ban. Jeremiás könyve első fejezetének második verse közli, hogy Jeremiás Jósiás király uralkodásának 13. évében kezdte meg szolgálatát.

Akihez az Úr igéje szólt Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának idejében, uralkodásának tizenharmadik évében. Jeremiás 1:2.

Jósiás uralkodásának tizenharmadik éve Kr. e. 627-re esett, negyven évvel a Kr. e. 587-es ostrom előtt. Az a negyven év, amelyet Ezékiel Júda miatt a jobb oldalán fekve töltött, ekkor kezdődött, és az ostrom idején ért véget, amikor az a háromszázkilencven év is lezárult, amelyet a bal oldalán fekve töltött. A háromszázkilencven év kezdőpontja Kr. e. 977 volt, amikor elhangzott a Jósiásról szóló prófécia az Izráel tíz északi törzsén uralkodó Jeroboám király lázadása ellen. Júda déli törzsének lázadását Jeremiás szolgálata jelképezi, amely negyven évvel az ostrom előtt kezdődött. Jósiás a Kr. e. 977-től Kr. e. 627-ig tartó időszakot jelképezi, amely a tíz északi törzs alfa-lázadásával kezdődött, és akkor ért véget, amikor megnyilvánult Júda déli királyságának ómega-lázadása. A Kr. e. 977-ben kezdődött háromszázkilencven év, amelyet Ezékiel a bal oldalán fekve szemléltetett, a kizáró időszámítás szerint történelmi és prófétai szempontból egyaránt pontos.

Isten Igéjében azonban mind az exkluzív, mind az inkluzív időszámítás megtalálható. Ha ugyanezt az időszakot inkluzív időszámítással vizsgáljuk, a Kr. e. 978. évet is bele kell számítanunk, mivel a prófécia végpontja az év közepére esik (1844. július 21-ére). Ezért az időszak inkluzív számítása nem háromszázkilencven, hanem háromszázkilencvenegy évet eredményez. Az 587-ben kezdődött ostrom egy egész öt tized éves időtartama olyan, inkluzívan számított prófétai időszakot eredményez, amely háromszázkilencvenegy évnek és az azt követő „egy egész öt tized” évnek felel meg. Az Ezékiel könyvének negyedik fejezetében szereplő egy egész öt tized év, azaz tizennyolc hónap éppen abban a fejezetben található, amely azt az elvet is rögzíti, hogy egy nap egy évnek felel meg. Az ostrom másfél éve jelképes értelemben tizenöt napként is értendő.

Ezékiel ostromában ugyanazok a számadatok szerepelnek, mint a Jelenések 9:15 próféciájában. Ebben a történelmi eseménysorban az északról jövő híreket Jeruzsálem két pusztulása jelképezi. Mindkét pusztulást olyan északi királyok idézték elő, akik az utolsó napok pápai hatalmának előképei voltak. Az iszlám által jelképezett, keletről jövő hírek ugyanebbe a történelmi eseménysorba kapcsolódnak be, mivel a Dániel 11:44-ben szereplő külső és belső üzenet egy kettős üzenetet alkot, amely az emberiség próbaidejének lezárulását hirdeti. Ez az üzenet akkor áll össze, amint felnyílik az öt hónapról szóló prófécia rejtett kezdőpontjának pecsétje. Amikor ez a pecsét felnyílik, Litchnek az első angyali üzenet erővel való felruházásában végzett munkája és Samuel Snownak a második angyali üzenet erővel való felruházásában végzett munkája a harmadik angyali üzenet erővel való felruházásában egyesül.

A korábbi üzenet Litch és Snow által képviselt helyesbítése a 2020. július 18-i nashville-i üzenet helyesbítésének előképe, a kiindulópont pecsétjének felbontására pedig 2026-ban került sor, harminc évvel azután, hogy 1996-ban formába öntötték azt az üzenetet, amelynek pecsétjét 1989-ben bontották fel.

E gondolatok kifejtését a következő cikkben folytatjuk.